Borch, K.: A termelékenység különböző szinteken történő mérésének elméletei és tételei

546 ' STATISZTIKAI moonnmraiemo— _ _

—,Az elemzés első részeként egyszerű korrelációs együtthatókat számítottak,

egyfelől a 20 ipari főcsoport foglalkoz-

tatottsága, másfelől a független változó- ként felvett tényezők között. Az elemzés—-

nél a 0,05 szignifikancia—szint 49 meg—

figyelés esetére O,28 vagy annál nagyobb egrütthatót tesz szükségessé, másszóval

csak a 28 százalékosnál nagyobb koeffici—

ensek vehetők figyelembe. A könyv rész—

letes táblázatokban közli az egyszerű

korrelációs együtthatókat.

Érdekes mellékterméke ennek a modell—

nek az egyes függő változók között szá—

mított korrelációs koefficiense'k matrixa.

A prognózis céljából a többszörös

korrelációs és regressziós elemzést alkal-

mazták. A 20 iparág közül 13 iparágra

állítottak fel egyenleteket; a többieket azért mellőzték, mert a többváltozós elemzés nem javította jelentősen az egy- szerű korrelációk eredményeit. Minden

egyes egyenletben a függő változón kívül egy konstans és két független változó

szerepel. Az egenletek vizsgálata azt mutatja, hogy a megelőző időszak népes—

ségnövekedése (Xi) játssza a legfontosabb szerepet és ezt követi a korábbi szemé—

lyes jövedelem—növekedés (XZ) változója, Az iparágankénti beruházási kiadások

(212140) négy iparági egyenletben, az ál-

talános szabadalom mutató (Xg) három iparágban szerepel, míg a többi független

változó jelentősége kisebb.

._Szerzők véleménye szerint egy későb—

biekben ' esedékes második megközelítés

szempontjából központi szerepe van a

térbeli tényezők fokozott figyelembe—

vételének. Ennek egy előzetes kísérletét _ nyújtja az a vizsgálat, amely az egyes államok iparágankénti fejlődésének el- térő, mértékét teszi vizsgálata tárgyává

egy sor térkép felhasználásával.

(Ism.: Halabuk László)

*

BORCH, K.:

A TERMELÉKENYSÉG KULÖNBÖZÖ SZINTEKEN TÖRTÉNÖ MÉRÉSÉNEK ELMÉLETEI ÉSTÉTELEI

(Théories' et principes de la mesure de la productivitó ;! dlfférents niveaux.) -— Revue de la Mesure de la. Productivité. 1965. aug.

5—16. 19.

Szerző nézete szerint a termelékeny—

ség fogalmát — mérhetően — igen nehéz meghatározni. Minden eddig felmerült

kónkrét definíció ellen sok oldalról le?

betett alapos kifogást emelni. A nehézsé—

gek lényege az, hogy mind a ráfordítá—

sok, mind a kibocsátás igen sok elemből

áll, melyek egyenként tűrhető: pontos-, sággal mérhetők, azonban kisebb, vagy, nagyobb csoportokba történő összevonták" ; sukhoz nem állnak rendelkezésre meg—

felelő súly—számok. Két problémára kü?

lön is érdemes utalni: a ráfordítások kö— , zött az igénybe vett állóeszközök beszá- mítására és az értékbeni számításoknál

alkalmazott ár szerepére. A gyakorlatban '

eddig még nem sikerült olyan mutató-—

számot találni, mellyel valamennyi rá—

fordítás együtesen viszonyítható a kibo—

csátás egészéhez, ezért meg kell elégeti—*

nünk olyan hányadosokkal, melyek mind a ráfordításoknak, mind a kibocsátásnak _csak egy részét ölelik fel. Ezek között természetesen számos nagyfontosságú, gyakran alkalmazott és jól be'Vált mu—

tatószám is található, mint például az * egy teljesített munkásórára jutó'terme—

lés.

Nem lehet egyértelműnek tekinteni sok—

szor a látszólag legegyszerűbb termelé-

kenységi mutatószámokat sem. Ezt a kö- vetkező példával világítja meg. Közismert mutatószám például az egy földalatti munkahelyre jutó széntermelés (tonná—

ban). Számítási módja szigorúan kötött, szorosan kapcsolódik a termelékenység fogalmához. Alakulását, szinvonalát fi- gyelemmel szokták kísérni a bányák igaz—g gatóságai, a bányászati politika irányítók különösen egy nemzetgazdaság keretei

között. Mégis, ha alaposabban megvizs-

gáljuk e mutatószám jellegét, jelentősége

nem egyértelmű. Színvonala függ a többi

között például a geológiai feltételektől,

a felhasznált anyagoktól, a munkások

szakképzettségétől, munkaintenzitásuktól;

ha ezen tényezők közül egy kivételével

valamennyi többit konstansnak vesszük,

akkor alakulása a változónak meghagyot- tól függ. Ilyen módon kimutathatjuk vele

—— egyebek mellett — a geológiai körül—

mények változását, a felhasznált anyagok

hatékonyságának módosulását, valamely szakképzési rendszer eredményességét

stb. Több célra is felhasználható tehát

a mutatószám, mégis értelmezése, jelen—

tősége, alkalmazhatósága nézőpontonként változik.

Megemlékezik a szerző a valamely ter-—

mék előállításához szükséges munkaórák

mutatójáról is. Megállapítja, hogy ennek jelentősége különösen a munkanormák, munkaügyi tervek összeállításánál van.

Az ötvenes években nagy szerepet ját—

szott ez a mutatószám az egyes üzemek termelékenységi színvonalának összeha—

sonlításánál. E mutatószám eltérései

alapján dolgozták ki a fejlett tőkésor—

szágokban a legkedvezőbb üzemszervezési módszereket. Ma már ez a munka lényee

STATISZTIKAI IRODAL'MI FIGYELÖ

547

gében befejezettnek tekinthető, s e mu—

tatószám sokat vesztett aktuális jelentő-

ségéből.

Úgyszintén történelmi szempontból ér-

demes csak megemlékezni azokról a ter—

melékenységi mutatószámokról, melyek- nél a kibocsátást különböző átszámítási

együtthatók segítségével ún. vezértípus—

ban fejezték ki. Egy időben széles kör—

ben elterjedtek, s például a pamutfonal—

ra vagy .a vasöntvényre a gyakorlatban

jól bevált átszámítási módszereket dol-

goztak ki. A gyártástechnológia fejlődé—

sével azonban az átszámítási együtthatók—

nak szükségképpen módosulniok kellett, s konstans jellegük elvesztésével az ezen

az alapon történő számítás értelmetlenné

v lt.

A kibocsátásnak és a ráfordításoknak árak segítségével értékben történő ki—

fejezését az árak változása nehezíti meg.

Arindexek alkalmazása indokolt maga—

sabb szinten (valamely ágazat, az ipar, vagy a mezőgazdaság egésze), de egy vál—

lalat szemszögéből nézve az ilyenfajta

számításoknak nincs jelentősége. Emellett

magasabb szinten az igényeket és a pon—

tossági követelményeket jobban kielégítő árindexek képezhetők.

Az ilyen típusú indexek általános for—

mája: Y/L, ahol Y a kibocsátást, L a rá—

fordított munka volumenét jelöli. Mind a számlálóban, mind a nevezőben több—

fajta mutatószám szerepelhet. A legna—

gyobb érdeklődés azoknak a mutatószá—

moknak alakulását kíséri, melyekben a

kibocsátást a nemzeti jövedelem mutató—

száma képviseli. Az L ez esetben is9több—

fajta lehet. Ha a teljesített munkaórákat

értjük ide, akkor a hányados a munka

technikai hatékonyságát jelöli. Ha a

munkaképes lakosság száma áll az L he—

lyén, akkor a hányados alakulását erő—

sen befolyásolja a sztrájkok alakulása,

vagy a nem kielégítő foglalkoztatottság.

Ez utóbbi esetben a mutatószám a munka társadalmi vagy strukturális hatékony- ságát fejezi ki.

Alsóbb szinten hasonló típusú terme—

lékenységi mutatók számíthatók, ha a

számlálóban az ún. hozzáadott értéket szerepeltetjük; ez közelítően jelzi a nem- zeti jövedelemhez történő hozzájárulás

mértékét. Árindexek segítségével akár

hosszú idősorok is képezhetők ilyen mó—

don, melyek jól hasznosíthatók dinamikai elemzéseknél. Meg kell azonban jegyezni, hogy bár a mutatószám időbeli alakulása akár egy üzem esetében is elfogadhatóan tükrözi a termelékenység változását, de az árindexszel korrigált értékbeni mu—

tatók összehasonlítása csak a számokkal

való játék közgazdasági tartalom nélkül.

Pontosabb számításoknál nem hagyhat—

juk figyelmen kívül az állóeszköz-felhasz—

nálást sem. Fel kell hívni a figyelmet

arra, hogy másképpen kell a számítást elvégeznünk az egyes vállalatokra és

másképpen iparági, vagy annál maga—

sabb szinten.

(Ism.: Szira Tamás)

DEMOGRÁFIA — LAKÁSSTATISZTIKA

GOLUBCS! KOVA, B. M.:

A RÁKSTATISZTIKA EGYES KÉRDÉSEI UKRAJNÁBAN

(Nekotorüe voproszü sztatisztiki raka na Ukraine.) — Szovetszkoe Zdravoohranente. 1965.

II. sz. 34—37. p.

A cikk két — a szakembereket élén—

ken foglalkoztató -—— kérdésre keres vá—

laszt: igaz—e a rákos megbetegedések számának és a rák halandóságának a növekedése, továbbá a rák ún. megfiata—

lodása, azaz a fiatalabb korosztályban történő megbetegedések gyakoriságának növekedése.

Az első kérdésre adandó válasz érde—

kében négy ukrán Város négy nagy kőr—

háza 1962. évi rákban elhúnyt betegeinek számát korábbi adatokkal hasonlították össze. Az 1962. évi adatoknak az 1923.

évivel történt összehasonlítása a rák—

71:

halandóság lényeges — mintegy kétszere—

sére történt —— növekedését mutatta. Az adatok pontosságát azonban két tényező befolyásolta: a halálokok orvosi bejegy—

zését Ukrajnában csak az összehasonli—

tásban szereplő 1923. évben vezették be,

ezért feltehetően a számbavétel pontatlan volt, és a halandóság nagyobb lehetett a

feltüntetettnél. A másik tényező viszont a népesség korösszetételében bekövetke—

zett változások, melyek úgyszintén tbe- folyásoltál', a kapott eredményt. Ez utóbbi tényező hatásának kiküszöbölésére a halandósági arányszámokat standardizál—

ták. Az 1931—1932. évi standardizált rák—

halandósági mutatókat IDO-nak véve a

mutató az 1926—1927. évben a férfiaknál

80, 1962—ben 108,2 százalékot, a nőknél

69,6, illetve 77,2 százalékot tett ki a négy város területén. Az adatokat értékelve szerző a rákhalandóság lokalizáció sze rinti vizsgálatával is foglalkozik. Meg—