A termelékenység és az átlagkeresetek alakulása az állami iparban

SZEMLE

495

A termelékenység és az átlagkeresetek alakulása az állami iparban

1957. első négy hónapjában gazdasági sikereinket, de egyben gazdasági nehéz—

ségeinket is elég jól jellemezte az iparban a termelékenység és az átlagbérek alaku—

lása. E kérdéssel az utóbbi időben több alkalommal foglalkozott a sajtó is. Az ismertetések általában azt hangsúlyozták, hogy az első negyedév folyamán az egy évvel korábbi szinthez képest a termelé—

kenység számottevő csökkenésével szem- ben az átlagkeresetek jelentősen emel—

kedtek.

Hiba volna azonban, ha az ipar, de az ' egész népgazdaság termelőtevékenysége e két fő mutatójának értékelésénél meg—

elégednénk azzal, hogy a következtetése—

ket csupán néhány összevont, leegyszerű—

sített, rövid időszakra vonatkozó mutató alapján vonnánk le. Az alábbiakban meg- kíséreljük több oldalról is hosszabb idő—

szakot tekintve megvizsgálni a termelé—

kenység és az átlagkereset alakulását.

Az állami iparban az egy főre jutó vál—

lalati teljes termelés és az ipari munká—

sok átlagos havi keresete 1957 első négy hónapjában a múlt év azonos időszaká- hoz képest a következőképpen alakult:

Egy főre, egy Ipari munkások

napra jutó átlagos napi Vállalati teljes

Időszak termelés [ keresete

1956. év azonos időszakának százalékában

1957. január ... 75 128

február ... 94 134

március ... 89 128

1957. I. negyedév .. 86 130

április ... 95 123

A fenti adatok szerint az első negyed- évben a múlt év azonos időszakához ké—

pest a termelékenység 14 százalékos csök- kenésével szemben az átlagkeresetek 30 százalékkal emelkedtek. A termelékeny—

ség és az átlagkereset ilyen nagymérték—

ben eltérő irányú alakulása kétségtelenül rendkivül egészségtelen. Lényegében ez azt jelenti, hogy a kifizetett bérek nem álltak arányban az elvégzett munka ered—

ményével, és ez jelentős feszültséget eredményezett a vásárlóerő és a rendel- kezésre álló árualap között. Annak ma-

5*

gyarázata, hogy ez a feszültség nem okoz—

hatott nagyobb károkat —— elsősorban

inflációt —, főleg abban keresendő, hogy a kieső termelést, árualapot, ideiglenesen

külföldi segélyekkel, hitelekkel, készle—

tünk csökkentésével és a beruházások le-

állításával, lassításával sikerült pótolni.

Világos azonban, hogy ez az út sokáig nem járható. Nem lehet a megnövekedett vásárlóerőt, az életszínvonal emelkedését tartósan passzív külkereskedelmi mérleg—

gel és a beruházások jelenlegi rendkívül alacsony színvonalával biztosítani, arról nem is beszélve, hogy további külföldi segélyekre sem igen számíthatunk a

jövőben. —

Az 1957. első negyedév gazdasági hely—

zetének megítélésekor elsősorban abból kell kiindulnunk, hogy a múlt év végén még lényegében alig folyt termelés, rend—

kívüli mértékben meglazult a munka- és bérfegyelem. Jól szemlélteti ezt a terme—

lés és a béralap alakulása az állami ipar—

ban:

Munkások és 'lLl ' ',

Va mat! teljes alkalmazottak termelés

Időszak béralapja

! 1956. szeptember százalékában

1956, szeptember 104) 100

október ... 71 110

november 18 ? 106

december ... 31 1 88

!

1956 decemberében már megindult a fejlődés, és az 1957. január az ipar terü—

letén is az erőteljes normalizálódás idő—

szaka volt. Ha a januári eredményeket az előző hónaphoz, 1956 decemberéhez viszonyítjuk, a fejlődés igen gyorsütemű:

a termelés megkétszereződésével szemben a béralap növekedése csupán 27 százalék.

A fejlődés az első negyedévben hónap—

ról hónapra tovább folyt. Míg januárban a múlt év azonos időszakához viszonyítva a termelékenység 25 százalékkal. volt ki—

sebb, az átlagkereset 28 százalékkal volt nagyobb, márciusban a termelékenység már csak 11 százalékkal maradt alatta az egy évvel. korábbi szintnek, az átlagkere—

setek pedig az egy évvel azelőttihez ké—

496

szemu:

pest 28 ;) százalékkal voltak magasabbak.

Az év első négy hónapjának fejlődését mutatják a következő adatok:

Egy före egy napra jutó vállalati teljes

termelés

Ipari munkások átlagos napi

keresete Időszak

(

4

L

; 1957. január százalékában

. ; 100 100

1957. január ..

február . . 118 102

március . . 125 99

április ... 132 100

1957. első négy hónapjában tehát a ter—

melékenység és az átlagkeresetek közötti feszültség hónapról hónapra csökkent. E fejlődés mellett mind a termelékenység,

mind pedig az átlagkereset mutatóját

számos olyan tényező befolyásolta, ame- lyek viszonylag rövid idő alatt kiküszö—

bölhetők, illetőleg a következő hónapok—-

ban már nem, vagy csak kis mértékben éreztetik majd hatásukat.

A negyedév folyamán elsősorban ja—

nuár, de még február hónapban is a

gyáriparban nem volt normális a kész—

termékek gyártásának aránya. Különösen január hónapban még több területen ——

szén, energia és egyes anyagok hiányá—

ban, valamint annak következtében, hogy az előző hónapokban elhanyagolták a

karbantartási munkákat —— elsősorban az üzemszerű gyártás előkészítése, a termelés

megszervezése volt a jellemző, a vállalat

fő profilját képező termékek gyártása csak január végén, februárban kezdőd—

hetett meg. Gátolta a termelés normali-

zálódását az is, hogy különösen a kohó—

és gépipari vállalatok az időszak folya—

mán nem voltak kellően termelési szer—

ződéssel, megrendelésekkel ellátva, gyár—

, tás közben állították le több olyan gép és technológiai berendezés előállítását,

amelyek beruházását időközben elhalasz—

tották. Mindez jelentős termeléskiesést

és így a termelékenység csökkentését

eredményezte)

Ugyancsak csökkentette a termelékeny- ség mutatóját az, hogy nagy volt az 50 százalékos fizetéssel szabadságoltak ará— , ' nya. Ezek állományban maradtak, de ter—

melő tevékenységet nem végeztek, és így természetszerűleg csökkentették az egy munkásra jutó termelést Hasonlóképpen csökkentően hatott a termelékenységre

az, hogy a létszám-nyilvántartásban ja—

nuár, de február hónapban is, még szere—

peltek az elbocsátott munkások is, vala- mint olyan dolgozók, akiknek hollétéről a vállalatoknak még nem volt tudomá—

suk. E tényezők bár nagymértékben esők-_-

kentették a termelékenység első negyed—

évi számszerű mutatóját, a következő időszakban már nem éreztetik hatásukat.

Az egy munkásra jutó teljesítményt

csökkentette az is, hogy 1957. első ne—

gyedévben alacsony volt a darabbér-

ben teljesített órák aránya. A darab- bérezés e nagymértékű csökkenése ter- mészetesen nem helyes, bár nem vitás, hogy helytelen volt a múltban a darab- bérezés erőszakolt kiterjesztése olyan

területekre, ahol [ez a minőség, az önkölt—

ség romlását eredményezte. Hasonlóan

nem feltétlenül negatívan értékelhetjük

azt is, hogy több területen megszüntették az ún. többgépes rendszert. így például a textiliparban 12—14 géppel szemben

ma csak négy gépen dolgoznak. E ténye—

zők termelékenyse'gnövelő hatását *a jövő-

ben is csak korlátozott mértékben, ész—

szerű határok között kell alkalmaznunk, arra vigyázva, hogy azok ne eredményez- zék a minőség, illetve az önköltség rom—

lását.

Néhány szó az átlagkeresetek alakulá—

sáról. Az átlagkeresetek januári növeke—

dését nem lehet csupán a laza bér- és

normafegyelemmel indokolni. Kormány—

rendelet értelmében 1957. január 1—től 8—15 százalékos béremelést kellett végre—

hajtani az iparban. Az ipari munkások átlagkeresete márciusban a múlt év szep- temberi szintet 19, áprilisban 17 százalék—

kal —- figyelmen kívül hagyva a bányá—

szoknak a múlt év szeptemberében kifi- zetett ,,hűségpénzt" —— haladta meg.

Az átlagkeresetek emelkedése tehát elsősorban a központilag előirányzott fizetésemelések eredménye. Befolyásolta az átlagkeresetek alakulását a negyedév folyamán a bérfegyelem bizonyos lazu—

,lása is, amely elsősorban januárra volt jellemző. Az adatok azt mutatják, hogy a bérfegyelem az első negyedévben hó—

napról hónapra erősödött. Növelte az át—

lagkeresetek nagyságát az is, hogy a ne—

gyedév folyamán jelentős összegű fel—

mondási járandóságot fizettek ki, amit

csak némileg ellensúlyozott a rendkívüli

szabadságon levők 50 százalékos fizetése.

SZEMLE

497

Az átlagkeresetek növekedése végered—

ményben nem múlta nagyobb mértékben felül a törvényesen biztositott fizetés—

emelést, a feszültség amiatt keletkezett, hogy a béremelés olyan időpontban tör—

tént, amit egy kéthónapos termeléskiesés és egy három milliárd forintos anyagi kár előzött meg. A feszültség növeléséhez hozzájárult az is, sőt sok tekintetben an—

nak alapvető oka volt az, hogy az 1956

előtti hat évben sem a termelékenység sem pedig a reálbér alakulása nem volt kielégítő, különösen kedvezőtlen volt a termelékenység és a reálbér viszonyának

alakulása. '

Elismert közgazdasági törvény az, hogy az életszínvonal növekedése tartósan nem haladhatja meg a termelékenység alaku—

lását. E törvényszerűség érvényesüléséért mozgósítjuk most a népgazdaságot. De igaz az is, hogy a termelékenység növe- lésével párhúzamosan _— ha viszonylag kisebb mértékben _ emelkednie kell az

életszínvonalnak is. Az 1957 januári bér—

rendezés jelentős lépést tett a termelé—

kenység és keresetek között évek óta ki—

alakult feszültség enyhítésére, de a tőr—

ténelmi körülmények olyanok voltak,

hogy ezzel egy másik feszültséget idézett

elő.

Termelőberendezéseink azonban teljes egészében sértetlenek, gazdasági lehető—

ségeink adottak, és így az egészséges ki- bontakozás minden feltétele biztositva van. A kibontakozás lehetőségét reáli—

sabbá teszi az, hogy a fejlődés további irányáról, a népgazdaság szerkezetéről, beruházási és külkereskedelmi politikánk—

ról, a gazdasági vezetés hatékonyabb mód-

szereiről az utóbbi időkben kormányza—

tunk a szakemberek széles körének be—

vonásával részletes programot dolgoz ki, mely adott lehetőségeinket, hazai sajátos- ságainkat maximálisan igyekszik majd felhasználni.

A további egészséges fejlődés lehetősé—

geire utalnak azok az eredmények is, amelyek a gazdasági élet minden terüle—

tén és így az ipari termelésben is jellem—

zik az 1956. október—november óta eltelt

időszakot. U

Nyilas András

A Központi Statisztikai Hivatal

Ipari és Építőipari Metodikai Bizottságának ülése

A Metodikai Bizottság május 6-án tar—

totta második ülését, és azon az alábbi kérdéseket vitatta meg:

I. a termelői árindexek számítása a ter—

melési index meghatározásához;

II. áttérés az ipari termelés új in- dexére.1

A következőkben ismertetjük az elő- terjesztés lényegét és a vita során felme- rült néhány gondolatot, majd a Bizottság állásfoglalását.

I. Termelői árindexek számítása a ter-

melési index meghatározásához.

AZ' előterjesztés szerint a termelési

volumen mérésénél az árváltozások ki-

küszöbölésének eddig használt módszere helyett (változatlan ár) célszerű lenne vizsgálat tárgyává tenni az árindexek alkalmazásának bevezetését, mert a Vál—

tozatlan árnak sok hibája van, és alkal- mazása jelentős munkatöbbletet jelent.

1 A javaslatot és a, Központi Statisztikai Hivatal Kollégiumának határozatát lásd a 429L—4-46. oldalon.

Az árindexek Számítását a következő—

képpen javasolja.

lparáganként (vagy iparcsoportonként) ki kell, jelölni azokat a cikkeket (gyárt- mánycsoportokat), amelyek az árindexek számításánál az iparágat (iparcsoportot) képviselik. Minden cikkre (gyártmány—

csoportra) vonatkozólag meg kell hatá—

rozni azt a konkrét gyártmányt, amely, a cikket (gyártmánycsoportot) képviseli.

A konkrét gyártmányok árai alapján ——

az árváltozások időpontjának figyelembe vételével ——- történik az egyes árviszony—

számok megállapítása. Az árindex az

egyedi árviszonyszámok mérlegelésével készül.

A cikkek 'és konkrét gyártmányok kia jelölésénél figyelemmel kell lenni arra,

hogy az árképzés —— árszabályozás —

rendszere alapján, a különböző gyártmá—

nyok áralakulása között milyen korrelá—

ció várható, és szükséges az egyedi gyárt—

mányok árváltozásának szóródását is ellenőrizni