Kovacsics József: Statisztika

(1)

440 ^SZEMLE

KOVACSICS JÓZSEF:

STATISZTIKA

Tankönyvkiadó. Budapest. 1974. 234 alá.

A statisztika oktatása a jogi egyetemeken hosszú, évszázados múltra tekint vissza. Anya-

gát kezdetben a jogi műveltség egyik alap—

jaként, de manapság is a jogi egyetemeken szerzett ismeretek fontos részeként tartják

nyilván.

A jogi kari oktatásban a politikai gazda- ságtan és a filozófia mellett a statisztika az a tantárgy, amely nem jogtudományi vonat- kozású, illetőleg a jogtudományi vonatkozá- sok mellett számos egyéb felhasználási terü- lete is van. és így alkalmas a joghallgatók általános tájékozottságának bővítésére, a társadalmi—gazdasági jelenségek megfigye—

lésével kapcsolatos tudnivalók alapjainak el- sajátítására, és elősegíti a jelenségek közötti arányok megismerését is. A szakmai ismeretek nyújtása mellett a statisztika ily módon nagymértékben alkalmas a társadalmi mű—

veltség fejlesztésére.

Már mintegy 25 éve nem jelent meg a jogi karok hallgatói részére írott általános statisztikai tankönyv, részben azért sem. mert csak a legutóbbi években kristályosodott ki

—- jelentős részben éppen Kovacsics profesz- szor munkásságának hatására —— az a tan—

anyag. alapozódott meg az a szemlélet, amely a jogi karon a statisztikai oktatás tar- talmát és irányait meghatározza.

E tankönyv a jogi kari statisztikai tananyag egyik felét, az általános statisztikát tárgyalja tizenöt fejezetben, amelyeket számos mellék- let. valamint jelmagyarázat, tárgymutató és irodalomjegyzék egészíti ki.

A statisztika tárgyát, módszerét taglaló el- ső fejezet összefoglalását adja a statisztikai tudomány kialakulásának, a statisztikával kapcsolatos alapfogalmaknak, és ennek során felhivja a figyelmet az információ és a ki—

bernetika ma már gyakran tárgyalt összefüg—

géseire is. A ll—Xlll. fejezet az általános statisztika alapkérdéseit és legfontosabb elem- zési módszereit mutatja be. a XIV. és a XV.

fejezet pedig a statisztika történetéről és a statisztika szervezetéről nyújt rövid áttekin—

tést.

Az általános statisztika módszertanának ki- fejtése az immár klasszikussá vált felosztást követi: az adatgyűjtés, -feldolgozás és -cso- portosítás fázisain át vezet el a statisztikai sorokhoz, táblákhoz, majd pedig az egysze- rűbb elemzési módszerektől a ,.bonyolultabb"

módszerekig, Az anyag tárgyalásának a könyvben alkalmazott felosztása az anyagot tanuló. azzal foglalkozó hallgató egyenletes megterhelése szempontjából mindenképpen előnyös, a leíró, majd módszertanilag egysze- rűbb anyagrészek megtanulása már több ala—

pot ad az átlagok. a korreláció- és trendszá-

mitás, a mintavételi eljárás kérdéseinek meg- értéséhez.

A jól szerkesztett és valóban hézagpótló mű jelentősége egyébként túl is nő a szo- rosabb értelemben vett jogi kari statisztikai oktatás keretein, az utóbbi időben ugyanis nem jelent meg olyan, az általános statisztika legfontosabb elemzési módszereit röviden bemutató kézikönyv, amelyet a statisztika iránt érdeklődők. vagy az elemi statisztikai mód- szereket munkájukban felhasználók haszonnal forgathattak volna. Stílusa világos, érthető, nagy erényének tartom a sok számpéldát. az elméletben elmondottak gyakorlati alkblma-

zásának bemutatását.

Ha abból a szempontból vizsgáljuk a tan—

könyvet, hogy valóban a joghallgatók számá—

ra legtontosabb módszereket, tudnivalókat tartalmazza-e, akkor mindenképpen igenlő választ kell adnunk. A bemutatott elemzési módszerek ma már a legegyszerűbb statisztikai tevékenység során is felhasználásra ke- rülnek, igy e fogalmakkal és tartalmukkal a társadalomtudományok bármely művelőjének tisztában kell lennie. Ilyen értelemben véve a közölt anyag hasznos és megfelelő. Mind—

amellett néhány észrevételt kell tennünk. Az egyik' hogy a tankönyv, nagyon helyesen, ál- talában gyakorlati példákon mutatja be az egyes módszerek használatát. Ez a gyakorlat néha — sajnos - megtörik. és az olvasó egyes esetekben nem tud mit kezdeni az ismerte- tett elemzési módszerrel, mert nem értesül ar—

ról. mire való, milyen célból kell elvégezni a bemutatott számításokat. Elsősorban az át- lagokkal és a középértékekkel foglalkozó fejezet anyagát lehetett volna jobban megvi- lágítani gyakorlati példákkal, és ugyanakkor a szóródás mutatószámaival is kapcsolatba hozni, ez utóbbi fejezet ugyanis a szóródás elemzésének tulajdonképpeni célját nem vilá—

gítja meg kellőképpen.

Nem teljesen indokolt ezzel szemben a valószinűségszámitás alapjainak ennyire rész—

letes kifejtése, különösen akkor, ha figyelem- be vesszük. hogy a könyv használói megle- hetősen szerény mértékben vonzódnak a ma- tematikához, és feltehetően reprezentatív statisztikai felvételeket sem fognak szervezni. A reprezentativ módszer viszonylag részletes is—

mertetése természetesen indokolt és fontos, de az olvasó ez utóbbit nehezen tudja hozzá- rendelni a valószinűségszámitásról szóló fejezetben kifejtettekhez. Tömörebb és le—

iróbb tárgyalás itt talán hasznosabb lett volna.

A jogászok — dolgozzanak bármely mun- katerületen -— előbb—utóbb szembekerülnek a társadalmi—gazdasági tervezés problematiká- jával és következésképpen az előrebecslések- kel, előreszámitásokkal. A statisztikai előre- becslés, extrapoláció különböző. elsősorban a tervezés során használatos módszereinek

(2)

SZEMLE

441

alapelveiről, beleértve a népesség-előreszá- mitás alkotóelem módszereit, célszerű lett volna néhány oldalt beiktatni a tankönyvbe.

Jól sikerültek a statisztika fogalmával, tár- gyával, valamint a statisztika történetével foglalkozó fejezetek (az I., ll., valamint a XIV.

és a XV. fejezet). A hallgató jól csoportosi.

tott, összefoglaló képet kap a tárgyalt téma- körökről. Amit talán hiányolni lehet, az a Központi Statisztikai Hivatal két világháború közötti fontosabb adatgyűjtéseinek bemuta- tása, valamint a Központi Statisztikai Hivatal szervezeti felépítésének (ágazati elv stb.), fontosabb adatgyűjtéseinek vázlatos ismerte- tése. Gyakorlati szakemberek részére ezek az ismeretek rendkívül hasznosak. Úgyszin- tén hasznos lett volna a Központi Statisztikai Hivatal fontosabb rendszeres vagy egyszeri kiadványairól, azok tartalmáról szóló leírás is.

Rövidre sikerült és talán bővebb kifejtést érdemelne továbbá a statisztika nemzetközi szervezeteivel, a nemzetközi statisztikai tevé—

kenységgel foglalkozó fejezet, amelyben az ENSZ és a KGST statisztikai

részletesebb ismertetésére volna mód.

Az emlitett észrevételek természetesen nem csökkentik a könyv értékét, használhatóságát, amelyet csak emel a jó tipográfia, az ábrák és a táblák arány05 elhelyezése

Úgy hisszük, hogy a tankönyv nemcsak jó segédeszköze lesz a jogi kari statisztikai ok- tatásnak, hanem hazai statisztikai irodal-

munknak is nyeresége.

Nagy érdeklődéssel várjuk a tananyag má—

sodik felét tartalmazó könyv megjelenését is, amelyet az itt ismertettekhez hasonlóan minden bizonnyal haszonnal forgatnak majd a jogászok és más szakemberek.

Dr. Vukovích György

DR. DRECHSLER LÁSZLÓ — JAROSLAV KUX -—

NYITRAl FERENCNE DR.:

A MUNKATERMELÉKENYSEG NEMZETKÖZI DSSZEHASONLITÁSA

Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest. 1974. 306 old.

A gazdasági fejlettség országok közötti összehasonlításai — ha voltak is korábban már szórványos próbálkozások — tulajdonkép—

pen csak másfél évtizedes múltra tekintenek vissza. A gazdasági együttműködés. az integ- rációs törekvések, a gazdaságok közötti in- terdependencia kibontakozásával, az egymás- ról való többet tudni akarás általános igé- nyének növekedésével a nemzetközi összeha- sonlítások az utolsó 10 évben határozott len- dületet vettek, s napjainkban a nemzetközi statisztika érdeklődésének előterébe kerültek.

A nemzetközi összehasonlítások ,,befelé" a magyar gazdasági folyamatok jobb megis- merését segítik elő, a gazdasági elemzés és

8 Statisztikai Szemle

munkájának _

döntések keretéül, mércéjéül szolgálhatnak.

A nemzetközi és a belső fejlődés diktálta szükségletet elégítik ki, ezért a gazdasági ve—

zetés a közgazdászok és a közvélemény ré—

széről egyaránt megnyilvánuló élénk érdeklő—

dés nem csupán divat vagy napjaink múló fellángolása.

A fejlődés ütemére, a fejlettség színvonalá- ra. a struktúrára stb, vonatkozó nemzetközi összehasonlítások között gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási szempontból egyaránt ki—

emelkedő jelentősége van a termelékenység- összehasonlitásoknak. Az ilyen összehasonli- tások nemcsak azt mutatják meg, hogy mely ágazatokban vagyunk -— általános fejlettsé- günkhöz viszonyítva — előrehaladottak, illetve melyekben vannak lemaradásaink, hanem az összehasonlítások általában feltárják a ter- melékenységi szinteket meghatározó (befolyá- soló) fontosabb tényezőket (körülményeket), s ezzel hozzásegítenek ahhoz, hogy megfelelő (eredményes) intézkedéseket tehessünk a ter- melékenység további növekedésének felgyor- sítására az egyes területeken feltárt lemara- dások felszámolása érdekében.

A termelékenység összehasonlítása ugyanakkor módszertani szempontból is jelentős és bonyolult feladat. A módszertani problé—

mák az egyes országok különböző termelési szerkezetével, a csak egyik vagy csak másik országban gyártott termékek számottevő je- lenlétével, a termékek közötti minőségi kü- lönbségekkel, a termelő folyamatok országon- ként változá üzemek, vállalatok szerinti tago—

zódásával függnek össze. llyen és ehhez ha- sonló tényezők az összehasonlításokat jelen—

tősen megnehezítik, és ebből adódóan a kü- lönböző módszerek kidolgozása és alkalma—

zása nagy körültekintést igényel.

A szerzőhármas könyve kettős célt tűzött maga elé: általánosítani az eddigi nemzetkö- zi összehasonlítósok módszertani tapasztala—

tait és áttekintést adni az eddig kidolgozott nemzetközi termelékenység-összehasonlítósok eredményeiről, különös tekintettel azokra, amelyekben Magyarország is szerepelt. Szer- kezetét tekintve a tanulmány három főrész—

ből áll. Az első rész az országok közötti ter- melékenység—összehasonlítások általános módszertani kérdéseit (fogalom, közelítési módszerek, pontosság, súlyozás, reprezenta- tivitás, aggregálás problémái, szervezeti prob- lémák stb.) tárgyalja. A második rész —- az ágazati szakemberek érdeklődésére számítva

—- a termelékenység összehasonlitásával kapcsolatos speciális problémákat elemzi (ipar- ! ágról iparágra haladva). Végül, a befejező rész áttekintést ad az eddig elkészült külön- böző termelékenység-összehasonlításokról, ismertetve ezeknek a munkáknak mind mód- szereit, mind eredményeit.

A termelékenység-összehasonlítások mód—

szereinek leirása mintegy felét teszi ki a több