Az ipar műszaki színvonalának nemzetközi összehasonlítása

(1)

STATlSZTlKAl ELEMZÉSEK

AZ IPAR MÚSZAKI SZlNVONALÁNAK NEMZETKÖZI ÚSSZEHASONLlTÁSA

KOMLÓSY ENIKÖ — NYERS JÓZSEF

A KGST-országok a hatvanas évektől kezdődően — a termelésnövelés extenzív forrásainak kimerülése következtében — mind nagyobb figyelmet fordítottak a mű—

szaki fejlesztésre, a tudományos—technikai haladás eredményeinek hasznosítására.

Ezzel egyidejűleg gazdaságpolitikai döntéseik előkészítésénél egyre erőteljesebben igényelték. hogy a termelés műszaki színvonaláról, a technikai fejlődés üteméről és főbb tendenciáiról megbízható és pontos ismeretekkel rendelkezzenek. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a műszaki színvonal statisztikai módszerekkel való mérésére irányuló kutatómunka újabb lendületet vett: felmerült a mérési mód—

szerek és a mutatók nemzetközi egységesítésének igénye, s már ebben az időszak—

ban az egyes országokban elért műszaki színvonal nemzetközi összehosonlítására is sor került.

Ez a törekvés volt az indítéka a lengyel Statisztikai Főhivatal és a magyar Köz- ponti Statisztikai Hivatal közös munkájának, amely kettős célt tűzött maga elé: egy- részt képet kívántunk kapni a két ország iparának 1975. évi műszaki színvonaláról, valamint a műszaki haladás 1960 és 1975 közötti fejlődéséről, másrészt módszertani kísérletnek szántuk munkánkat, melynek során összefoglaltuk, rendszereztük és ér- tékeltük azokat a legfontosabb statisztikai, műszaki—gazdasági mutatókat. amelyek a műszaki színvonal, a tudományos—technikai haladás nemzetközi összehasonlítá- sóhoz felhasználhatók.

Az ipar műszaki színvonalának statisztikai mutatószámokkal való átfogó érté- kelése rendkívül nagy munkát és sokrétű ismereteket igényel, módszerei még nem—

zeti kereteken belül is meglehetősen kiforratlanok. nemzetközi összehasonlitása pe—

dig csak egyes elemeire korlátozódott. ilyen jellegű komplex összehasonlításokat a nemzetközi publikációk nem tettek közzé. Bár az ipar műszaki színvonalának statisztikai vizsgálata terén Lengyelország és hazánk is rendelkezett bizonyos nemzeti ta—

pasztalatokkal — a fogalomkör egyes elemeinek megfigyelése mindkét országban több évtizedes múltra tekinthet vissza —, e munka mégis első kísérletnek, kezdeti lépésnek tekinthető, s az adatokból levont következtetések bizonyos fenntartással és kellő óvatossággal kezelendők.

AZ USSZEHASONLITÁS MÓDSZERTANA ÉS TAPASZTALATAI

Az összehasonlítás során első feladat a műszaki haladás fogalmának meghatá- rozása volt, amelyhez a nemzeti tapasztalatok mellett a témához kapcsolódó elmé- leti kutatások eredményeit is felhasználtuk. A marxista irodalomban fellelhető kü-

(2)

798 KOMLÓSY ENlKÓ — NYERS JÓZSEF

lönböző értelmezések viszonylag közel állnak egymáshoz. A közösen kialakított fo—

galom szerint a műszaki haladást az anyagi termelőágazatok — köztük az ipar — termelésében megnyilvánuló objektív folyamatnak tekintettük, amely a következőket foglalja magában:

— a gyártási folyamatok fokozódó gépesítése és automatizálása;

— a modernebb gyártástechnológiai eljárások alkalmazása;

— a termelőeszközök, elsősorban a gépek és berendezések korszerűsítése, teljesitmé- nyük fokozása, kapacitásuk jobb kihasználása;

— a gyártott termékek összetételének korszerűsítése, új anyagok, termékek kifejlesztése és gyártásbavétele, a gyártott termékek használati értékének növelése, minőségük javítása;

—— a tudomány eredményeinek a gazdasági feltételektől függő gyors és hatékony át- vétele;

—— a munkaerő összetételének a fejlesztést legcélszerűbben előmozdító átalakítása. a képzettségnek a modem technikához alkalmazkodó emelése.

Adott ország iparának valamely időpontra jellemző műszaki színvonala a mű—

szaki haladás eredményeként alakul ki. '

A műszaki színvonal nemzetközi összehasonlitásakor kiindulásként célszerű megvizsgálni az összehasonlítandó országok általános társadalmi, gazdasági és ter- mészeti viszonyait. mivel ezek jelentős hatást gyakorolnak az ipari termelés struktú—

rájára és műszaki színvonalára.

A műszaki haladás — mint definíciójából is kitűnik —- igen sok területen nyilvá- nul meg. Ezek a tendenciák bizonyos általános mutatószámok segitségével viszonylag jól elemezhetők és külön-külön összehasonlíthatók. A műszaki haladást jelző általános mutatószámok egy része csak országon belüli vizsgálatra alkalmas, más részük mind nemzeti kereteken belül. mind nemzetközi összehasonlításoknál jól felhasználható.

Lengyelország és Magyarország ipara műszaki színvonalának összehasonlítása

—- amely a közelmúltban fejeződött be — megfelelően összevethető információk hiá- nyában nem terjedt ki a jelenség minden összetevőjére: nem foglalkoztunk az ipar anyag— és energiafelhasználásának strukturális változásaival. a munkakörülmények javításával, a múnkaerő összetételének változásával, képzettségi színvonalának emelkedésével stb.

A vizsgálat lényegében három fő területre korlátozódott:

1. a termelési folyamatok gépesítettsége és a termelőeszközök műszaki szinvonala, 2. a termékösszetétel korszerűsítése,

3. a technikai haladás kutatási bázisa.

A vizsgálat során e három témakörhöz kellett egy viszonylag átfogó —— ha nem is teljes, de az egyes jelenségek főbb összetevőire kiterjedő —-. a két ország ipari műszaki színvonalának összehasonlítására alkalmas mutatószám-rendszert kiala—

kltani.

A vizsgálat módszertani alapjait a KGST keretében kidolgozott és egyeztetett

ágazati mutatószám-rendszerek, az új technika elterjedését jellemző mutatók és a

műszaki—gazdasági mutatószámok képezték. Az egyeztetett KGST-mutatószámok többsége a két ország statisztikai adatszolgáltatásában szerepelt; egyes mutató—

számok összehasonlíthatósága azonban csak bizonyos átdolgozásokkal volt bizto—

sítható, míg mások a sokoldalúan egyeztetett módszertanhoz képest mindkét fél számára egyszerűbben, átszámítások nélkül is összehasonlíthatók. Emellett jelentős volt azoknak a mutatóknak a köre is. amelyekre nemzetközi ajánlások nem álltak rendelkezésre, a két ország nemzeti statisztikája alapján azonban megfelelő bizton- sággal összevethetők voltak.

(3)

AZ lPAR MÚSZAKI SZlNVONALA 799

1. A termelési folyamatok gépesítettségének

és a termelőeszközök műszaki színvonalának mutatói

A munka gépi felszereltsége. azaz a termelés gépesítettsége több oldalról vizsgálható.

A munka gépesítettségének egyik legegyszerűbb és legközismertebb mutatója a gépek és berendezések egy munkásra jutó bruttó értéke. Ennek a mutatónak fino- mított változatát is lehet számítani: a gépek és berendezések értékét nem az összes munkáslétszámhoz. hanem a legtöbb munkást foglalkoztató műszakban dolgozók létszámához viszonyítják. Ez a mutató viszonylag szűk területen alkalmazható. Segít- ségével gyakorlatilag csak az egyes ágazatok gépesítettségi színvonalának alaku—

lása vizsgálható. de még ezt is nehezíti az a tény, hogy az állóeszközök összehason—

litható árszintre történő átszámítása csak közelítően és nagy munkaráfordíta'ssal old—

ható meg. Ágazatok közötti összehasonlításra ez a mutató nem alkalmas, hiszen az egyes ágazatok eszköz-. illetve létszámigénye eltérő. Nemzetközi összehasonlításra pedig e mutatót csak a gépek és berendezések bruttó értékének azonos valutára történő átszámítása után lehetne felhasználni. Ez azonban igen nehezen megold—

ható feladat.

A munka technikai felszereltségének értékelésekor figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a műszaki fejlődés különböző szintjein az állóeszközök és az ezeket működtető munkaerő aránya eltérő. s a gépesítés hatása nem egyértelmű. A bővítő jellegű fejlesztések új munkahelyeket teremtenek, tehát pótlólagos munkaerő be- vonását igénylik, míg a rekonstrukciós jellegű beruházások, amelyek általában au- tomatizált vagy részben automatizált gépek, gépsorok üzembe állítását jelentik.

csökkentik a munka elvégzéséhez szükséges létszámot. Emellett jelentősen befolyá—

solja az egyes ágazatok gépesítettségi szintjét az ágazatok mikrostruktúrája is.

A termelési folyamatok gépesítettsége munkaügyi szempontból oly módon is megvizsgálható, hogy az egyes munkafolyamatokat — a kézi munkától az automati—

kus rendszerek ellenőrzéséig, felügyeletéig — bizonyos ismérvek alapján osztályoz—

zák, s a létszámot a végzett tevékenység jellege szerint sorolják be valamelyik kate- góriába. A létszám alapján történő mérés helyett a teljesített munkaórák szerinti megfigyelés is alkalmazható. Ez helyesebb, de gyakorlatilag nehezebben megvaló—

sítható módszer. A termelés gépesítettsége a munkaerő oldaláról — bizonyos fenn- tartásokkal -— nemzetközi keretek között is viszonylag jól összehasonlítható. Ezt a lengyel és a magyar ipar műszaki színvonalát összehasonlító vizsgálat is bizonyí—

totta. Annak ellenére. hogy a két országban a munkaügyi adatokon alapuló gépe—

sítettségi mutatókat nem teljesen azonos módszerekkel számítják (Lengyelországban a munkahelyek számán belül. Magyarországon viszont a munkások létszámán belül különítik el a kézi és a különböző gépesítettségi fokú munkát), az adatokat megle- hetősen nagy biztonsággal össze tudtuk hasonlítani. a kapott eredmények reálisan tükrözték az egyes ágazatok technikai színvonalának különbségeit.

A termelés gépesítettségének ideális összefoglaló mutatója a gépekkel létre- hozott termelés aránya az össztermelésből. A termelés alapján számított mutatók gyakorlati bevezetése azonban nagyon korlátozott, lényegében csak viszonylag ho- mogén termelési vagy technológiai struktúra esetén fázis szintű mutatóként hasz- nálhatók. A termékek ugyanis általában több technológiai folyamaton mennek ke—

resztül; egyeseknél a kézi, másoknál a gépi munka dominál. s olyan mértékegység kiválasztására. amely alapján a különböző tevékenységek összegezhetők, csak rit—

kán nyílik lehetőség. Azokon a területeken, ahol alkalmazhatók, nemzetközi össze-

hasonlításokra is jól felhasználhatók. A lengyel és a magyar ipar műszaki színvona—

(4)

800 ! " KOMLÓSY ENIKÖ _ NYERS JÓZSEF

lónak összehasonlításakor is több ágazat egybevetésénél használtunk fel ilyen jel-

legű műszaki—gazdasági mutatókat.

A munka technikai felszereltségére lehet következtetni az egy munkásra jutó vil- lamosenergía-felhasználásból. Az energiafelszereltség mutatója — az eszközellátott—

sággal és -igényességgel szemben — dinamikai összehasonlítások mellett nemzet- közi összehasonlítósoknál is jól felhasználható, mivel egyes elemeit természetes mér—

tékegységben számítják, s igya valutáris tényezők okozta nehézségek elkerülhetők.

A termelés technikai színvonalának e mutató alapján történő vizsgálatakor azonban

figyelembe kell venni, hogy_e mutatót több. a műszaki színvonallal. technikai hala-

dással kapcsolatban nem levő elem is befolyásolja, és ezek hatásának kiküszöbölé- sére csak szerény lehetőség van. A legfontosabb ilyen tényezők a következők:

—- a villamos energia a felhasznált energiának csak egy része, eltérő energiafelhaszná- lási struktúra esetén az arányok nem jellemzők;

— az iparban nagy mennyiségben használnak fel villamos energiát technológiai célra is.

ennek eltérő aránya szintén torzító tényező, pontosabb eredményt lehetne elérni a motorhaj- tásra felhasznált villamos energia mennyiségének figyelembevételével (Lengyelországban az elmúlt években az energiaigényes termékek irányába tolódott el a termelés szerkezete. míg Magyarországon a fejlesztéseknél a kevésbé energiaigényes termékek gyártását részesítet- ték előnyben);

— technikai faktorként jelentkezik az esetleges energiapazarlás is;

— a mutató értékét a munka szervezettsége is befolyásolja (a szükségesnél nagyobb létszám lekötése a mutató értékét rontja).

A gépek és berendezések technikai színvonala úgyszintén több oldalról vizs- gálható. Egyik legegyszerűbb és gyakran használt mutatója a gépek és berendezé—

sek nettó értékének a bruttó értékhez viszonyított aránya. E mutató ugyanis — mivel szoros összefüggésben van a géppark életkorával —— közvetve tükrözi annak korsze—

rűségét. E mutató nemzeti kereteken belül ágazati összehasonlításokra jól használ- ható. nemzetközi összehasonlításra azonban — az egyes országok különböző leírási kulcsai miatt —— nem alkalmas. A mutatót a lengyel és a magyar ipar műszaki szín—

Vonalának összehasonlításakor sem tudtuk használni, mivel Lengyelországban az

állóeszközök leírási kulcsai általában magasabbak. mint Magyarországon.

A gép- és berendezésállomány korszerűségének közelítő értékelésére felhasz—

nálhatók a gépállomány kormegoszlásónak adatai is. E mutató értékelésénél is bi—

zonyos fenntartásra és óvatosságra van szükség. mivel az állóeszközök kormegosz- lása elsősorban ezek fizikai állapotát tükrözi- A fiatalabb gépek általában korsze- rűbbek. mint a régebbiek, de olyan országok összehasonlításánál. amelyeknek mű- szaki színvonala igen különböző, a gépállomány kormegoszlása a technikai színvo- nalbeli különbségeket nem tükrözi megfelelően. Aligha lehetséges például az Egyesült Államok és Magyarország iparának műszaki színvonala közötti különbséget e mutató segítségével kifejezni. A lengyel és a magyar ipar műszaki színvonalának összehasonlítására ezek az adatok megfelelők lettek volna, de ilyen adatokkal a két országra vonatkozóan csak egyes részterületekről rendelkeztünk.

A gépállomány technikai színvonalának nemzetközi összehasonlítására a leg—

megfelelőbb módszer a gépek és berendezések számának, bruttó vagy nettó érté—

kének a műszaki színvonal különböző ismérvek alapján kialakított kategóriái sze—

rinti osztályozása. Az értékeléshez kialakított fejlettségi fokozatok országonként je-

lentősen különböznek. A gépek és berendezések műszaki színvonalát a KGST-

országokban a hatvanas évek elején kezdték először ilyen módszerekkel vizsgálni.

Elsőként a Német Demokratikus Köztársaság Állami Központi Statisztikai Hivatala vezette be 1963-ban. Néhány évvel később a lengyel Statisztikai Főhivatal alakított ki és vezetett be egy meglehetősen széles skálájú. a gépeket és berendezéseket tíz

(5)

AZ IPAR MÚSZAKI SZlNVONALA

801

fejlettségi csoportra bontó felmérést. A Német Demokratikus Köztársaságban beve- ' zetett rendszert kisebb módosításokkal Csehszlovákiában is alkalmazzák. Mindhárom ország osztályozási rendszere a gépek és berendezések technikai fejlettségének

! egész Spektrumát átfogja, a kézi meghajtású gépektől a legkorszerűbb. számítógé- pek által vezérelt gépcsoportokig. A Magyarországon 1972—ben bevezetett megfi—

gyelési rendszer ennél szűkebb körű, csak az automatizált gépek és berendezések csoportját részletezi aszerint, hogy a vizsgált munkaeszköz teljesen vagy részlegesen automatizált—e, s minden egyéb gépet és berendezést a nem automatizált eszközök csoportjába sorol. Ennek következtében a kétoldalú vizsgálatnál csak e két csopor- tot tudtuk összevetni a bizonyos összevonásokkal képzett lengyelországi adatokkal.

2. A termelési struktúra korszerűsítésének mutatói

A termelési szerkezet változásainak nemzetközi összehasonlítása -— megbizható statisztikai információk hiányában —— általában az ágazati szerkezet egybevetésére korlátozódik. Alakulása többféle mutató alapján vizsgálható. Az ágazati szerkezeti adatok nemzetközi szinten jól összehasonlíthatók. elemzésüknél azonban figyelembe kell venni. hogy bár az egyes ágazatok arányának nagyságából bizonyos fokig kö—

vetkeztetni lehet az ország gazdasági fejlettségére, az ágazatok részesedését egyéb tényezők is igen jelentősen befolyásolják. Tekintetbe kell venni továbbá azt is, hogy az ipar ágazati szerkezete a gazdasági fejlődés intenziv szakaszában egyre kevésbé jellemzi a műszaki szinvonalat, a termékszerkezet korszerűségének, változásának szerepe kerül előtérbe.

A lengyel és a magyar ipar műszaki színvonalának összehasonlitásakor a két ország iparának ágazati szerkezetét ötféle mutató — a bruttó termelési érték, az ipari termelő személyzet létszáma. az ipari beruházások, a termelési rendeltetésű állóeszközök bruttó értéke és a villamosenergia-felhasználás —— alapján vizsgáltuk.

A termékszerkezet változását a korszerűnek ítélt termékcsoportok aránya. termelésük növekedése alapján kiséreltük meg értékelni. Közel azonos tartalmú adatokkal ren- delkeztünk a kivitel termékcsoportonkénti és relációnkénti megoszlásáról, amelyből

— bizonyos fenntartásokkal -- következtetni tudtunk az ipari termékek korszerű- segere.

3. A technikai haladás kutatási bázisának mutatói

A technikai haladás kutatási bázisának elemzése során a kutató—fejlesztő munkahelyeken dolgozók aránya, a kutatásra—fejlesztésre fordított összegek aránya, valamint ezen összegek felhasználás szerinti megoszlása, a vásárolt licencek száma, a licencek alapján gyártott termékek aránya stb. hasonlítható össze. Az e területekre vonatkozó adatok általában nemzetközi szinten is jól összevethetők.

M' 4. Ágazati műszaki—gazdasági mutatók

Az ipar műszaki szinvonalának összefoglaló általános mutatók alapján történő elemzése mellett célszerű az egyes ágazatokat további műszaki—gazdasági mutatók alapján részletesebben is vizsgálni; az ágazati sajátosságok mélyebb elemzése, az egyes ágazatok mikrostrukturális változásainak követése jól kiegészítheti és megala-

pozottabbá teheti az általános mutatókból levont következtetéseket.

Mint az előzőkben már említettük, a KGST—keretében elfogadott ajánlások és az ezek alapján számított mutatók lehetővé tették, hogy az ágazati termelés techni-

2 Statisztikai Szemle

(6)

802 KOMLÓSY ENlKÖ - NYERS JÓZSEF

kai szintjének országok közötti egybevetését és értékelését a különböző részterüle—

tekre is kiterjesszük.

A lengyel és a magyar ipar műszaki színvonalának összehasonlitásakorkilenc.

fontosabb ipari ágazatra — a villamosenergia— és hőenergia—termelésre. a szénbá- nyászatra, a vaskohászatra, a gépgyártásra és fémfeldolgozó iparra, a vegyi, gumi—

és azbesztiparra, az építőanyag-iparra, az üveg-, porcelán- és fajansziparra. a tex—

tiliparra és az élelmiszeriparra —— vonatkozóan készítettünk részletesebb ágazati elemzést.

Tapasztalataink szerint a KGST keretében e témában kidolgozott és egyeztetett mutatók többségükben jól alkalmazhatók nemzetközi összehasonlitásra, némely te- rületen azonban célszerű lenne a mutatók körét bővíteni. más esetekben pedig a ;

számítás módszerét kellene finomitani.

Az összehasonlításból kitűnt. hogy a KGST keretében eddig egyeztetett és köz-

zétett részmutatók köre — főleg (: gépiparban és az élelmiszeriparban —- igen szűk.

Célszerű lenne e területeken a nemzetközi ajánlások körét bővíteni s egyben a mu—

tatókat szelektálni is. Az eddigieknél szélesebb körben kellene támaszkodni olyan

műszaki—gazdasági mutatókra, amelyek egyrészt függetlenek az egyes országok ár- és ösztönzési rendszerétől — s emiatt igen jól alkalmazhatók mind időbeli és térbeli.

mind nemzetközi összehasonlításra -, másrészt jól jellemzik a termelés élőmunka- igényét. anyag- és energiafelhasznólását, termelékenységét, a készgyártmányak mi- nőségét stb. Hasznos lenne minden fontosabb ágazatra meghatározni azokat a gyártási módokat, technológiákat, amelyek a jelenlegi műszaki ismeretek szerint ha- ladónak tekinthetők, s ezeket célszerű lenne bevonni a KGST ágazati mutatószám- rendszerébe is. A további ágazati vizsgálatok eredményei nagymértékben hozzájá—

ruihatnának a műszaki szinvonal mérésének és nemzetközi összehasonlításának ku- tatásához és az eddig szerzett ismeretek bővítéséhez.

Mivel a termelékenység és a műszaki színvonal közötti kapcsolat szoros, az ipar műszaki színvonalának nemzetközi összehasonlítását a jövőben célszerű kiegészíte—

ni termelékenységi összehasonlítással is. A termelékenységi színvonal összehasonli—

tása nemcsak kontrollját képezi a többi adatból leszűrt következtetéseknek, hanem mint az ipari tevékenység egyik legfontosabb mutatója önmagában is értékes infor—

mációkat nyújt az országok iparának helyzetéről. eredményeiről.

Annak ellenére, hogy a lengyel és a magyar ipar műszaki szinvonalának össze-

hasonlítására kidolgozott módszer kísérleti jellegűnek tekinthető, és sok vonatko-

zásban továbbfejlesztésre szorul, a vizsgálat számos módszertani tapasztalattal szol- gáit. E tapasztalatok jelzik a műszaki statisztika fejlesztésének lehetőségeit, irányait.

és hasznosításuk a későbbi hasonló vizsgálatokat megalapozottabbá teheti.

A LENGYEL ÉS A MAGYAR iPAR MÚSZAKl SZíNVONALA

Továbbiakban Lengyelország és Magyarország iparának műszaki színvonaláról készített összehasonlítás főbb megállapításait ismertetjük röviden.

1. Az ipar fejlődésének feltételei

Mind Lengyelország, mind pedig Magyarország gazdaságilag közepesen fejlett ország. az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem a két országban közel azonos.

A gazdasági fejlődés üteme a második világháborút követő időszakban — s ezen belül a vizsgált 1960 és 1975 közötti években is —- mindkét országban gyorsult.

A nemzeti jövedelem 15 év alatt Lengyelországban nagyobb mértékben (187 szóza—

(7)

AZ IPAR MűSZAKl SZlNVONALA 803

lékkal) nőtt, mint Magyarországon (129 százalékkal). A nemzeti jövedelem létreho- zásában az ipar szerepe Lengyelországban volt nagyobb: a nemzeti jövedelemnek már 1970-ben is több mint fele az iparból származott; 1975—ben az ágazat részese- dése 59 százalékot tett ki a magyarországi 45 százalékkal szemben. (Ezen adatok értékelésekor figyelembe kell vennünk, hogy az egyes népgazdasági ágak arányát tényleges súlyukon kívül az országban érvényes ár- és adózási rendszer is jelentő- sen befolyásolja.)

A vizsgált időszakban az ipari termelés volumene Lengyelországban nőtt nagyobb mértékben: 1975-ben 3.6—szerese volt az 1960. évinek; Magyarországon a növekedés 2.6-szeres volt. Különösen nagy volt a két ország ipari termelése növe—

kedési ütemének különbsége a legutóbbi években: 1971 és 1975 között az ipari bruttó termelés volumene Lengyelországban évente átlagosan 10,5. Magyarorszá—

gon 6,5 százalékkal emelkedett.

Az ipar fejlődését. technikai színvonalát erőteljesen befolyásolják az ország természeti és gazdasági feltételei. Lengyelország adottságai általában kedvezőb—

bek, mint Magyarországé.

Lengyelország ásványkincsekben sokkal gazdagabb. Az ország legjelentősebb természeti kincse a kőszén: 1975-ben Európa kőszéntermelésének 17,9 százalékát Lengyelország adta. A színesfémek közül az ország viszonylag gazdag rézben, ólom- ban és horganyban. Jelentős a lengyel kéntermelés is: 1973-ban az európai kén—

termelésnek több mint 60 százaléka Lengyelországból származott. Emellett az or—

szág tekintélyes barnaszén-, tőzeg—, földgáz- és kősókészletekkel is rendelkezik. Ma- gyarország ásványkincsei nemzetközi méretekben kisebb jelentőségűek; csak az or- szág bauxittermelése említésre méltó, az európai bauxittermelésnek mintegy 15 szá- zalékát teszi ki.

További előnyt jelent Lengyelország számára, hogy mind területét, mind né- pességét tekintve mintegy háromszor nagyobb, mint Magyarország, tehát nagyobb a belső felvevőpiac, s ennek ellátása lehetővé teszi a nagyobb sorozatban, gazda- ságosabb méretű üzemekben való gyártást.

A két ország földrajzi adottságai meglehetősen eltérők. Lengyelország északon félezer kilométeres tengerparttal rendelkezik, 5 ez kedvező feltételeket biztosít a ten—

ger gazdasági kiaknázásához kapcsolódó ágazatok, többek között a hajógyártás kiépítéséhez. A mezőgazdasági termelés feltételei viszont Magyarországon előnyö- sebbek, és ez az élelmiszeripar fejlesztését teszi kedvezőbbé.

A két ország gazdasági fejlődésének közös vonása volt, hogy az elmúlt években a tudományos—technikai haladás vivmányainak széles körű alkalmazása mindkét országban

lényegében extenzív gazdaságfejlesztési körülmények között ment végbe.

A termelés extenzív növelésének feltételei azonban különbözők voltak.

Lengyelország nagyobb munkaerő-tartalékokkal rendelkezett: a népgazdaság—

ban foglalkoztatottak létszáma 1961 és 1975 között Lengyelországban 40 százalék—

kal, Magyarországon mindössze 7 százalékkal nőtt. A foglalkoztatottak ágazati ösz—

szetétele a vizsgált időszakban mindkét országban jelentős mértékben átrendező—

dött: az iparban foglalkoztatottak aránya növekedett. a mezőgazdaságban dolgo—

zóké csökkent. Az iparban foglalkoztatottak száma 1961 és 1975 között Lengyelor- szágban 67, Magyarországon 35 százalékkal növekedett. A jelentősebb növekedés ellenére az ipar aránya a népgazdaság összes foglalkoztatottjaiból Lengyelország—

ban még 1975-ben is alacsonyabb (30.80/0) volt, mint Magyarországon (35.70/9). A

jelentősebb munkaerő-tartalékok következtében az ipari létszám Lengyelországban

még a legutóbbi években is növekedett, míg Magyarországon 1970 óta szinte alig változott.

:"

..

(8)

804 KOMLOSY ENIKÖ — NYERS JÓZSEF

A gazdasági és műszaki fejlődés másik fontos tényezője a beruházási tevékeny- ség, melynek a gazdaságpolitikai célok megvalósításánál mindkét országban fontos szerepet tulajdonítottak.

A vizsgált időszakban a beruházások volumene Lengyelországban 4.8-szeresére, Magyarországon 3.1—szeresére növekedett. A fejlesztésre fordított eszközök növeke—

dési üteme tekintetében a két ország között főként az 1971—1975. években voltak

számottevő különbségek. A beruházásokra szánt összegeknek legnagyobb hányadát mindkét országban az ipar termelőkapacitásainak bővítésére fordították. Lengyel- országban 1971 és 1975 között az ipari beruházások volumene igen jelentősen. 169 százalékkal növekedett. Magyarországon az ipar fejlesztésére forditott eszközök eb—

ben az időszakban sokkal kisebb ütemben (37 százalékkal) nőttek.

A már emlitett eltérő munkaerőhelyzet miatt a két ország beruházásainak jel-

lege ís különböző volt. Lengyelországban a beruházások általában új munkahelyek

létrehozását jelentették, s csak kismértékben szolgálták a már üzemelő vállalatok munkaeszközeinek felújítását, korszerűsítését. Magyarországon viszont a munkaerő-

tartalékok korábbi kimerülése miatt a rekonstrukciós jellegű munkaerő-megtakarító

fejlesztések kerültek előtérbe. s a beruházások célja leginkább a termelés műszaki színvonalának emelése volt.

A vizsgált időszakban a beruházások mindkét országban elsősorban a műszaki haladást elősegítő ágazatokban. a gépiparban és a vegyiparban koncentrálódtak.

Lengyelországban az ipar összberuházásainak mintegy 20 százalékát a gépgyártás

és fémfeldolgozó ipar, 13 százalékát a vegyi—. gumi— és azbesztipar fejlesztésére for-

dították. A lengyel gépgyártás és fémfeldolgozó ipar beruházásainak volumene 1961 és 1975 között mintegy tízszeresére nőtt. Magyarországon ez az ágazat a fej—

lesztésre forditott eszközökből kisebb arányban részesült. s a beruházások volume—

nének növekedése is elmaradt a lengyelországitól. Mindkét országban jelentős arányban részesült az ipari beruházásokból a fűtőanyagipar. A kohászat fejlesz- tésére mind Lengyelországban, mind Magyarországon az ipari fejlesztésre szánt összegeknek mintegy 11—13 százalékát használták fel. A vaskohászat fejlesztése Lengyelországban volt jelentősebb, 1974-től nagy kapacitású objektumok létesíté- sével az ágazat igen dinamikus fejlesztése kezdődött meg. A könnyűipari ágazatok egyik országban sem tartoztak a kiemelten fejlesztett ágazatok közé annak ellenére, hogy egyes ágazatokat egyes ötéves tervidőszakokban az ipari átlagot meghaladóan fejlesztettek. Az élelmiszeripar mindkét országban az ipar beruházásainak mintegy 10 százalékát kapta. Magyarországon a kedvezőbb mezőgazdasági feltételek ki- használása érdekében az élelmiszeripar beruházásainak volumene mindhárom terv-

időszakban az ipari átlagot meghaladó mértékben nőtt.

2. A termelés gépesítettsége és a termelőeszközök műszaki színvonala

A termelőeszközök műszaki színvonalának emelése szempontjából a gépberu- házások szerepe a döntő. Arányuk az ipar összeberuházásain belül mindkét ország- ban növekedett. Főleg az importált gépek és berendezések beruházásai fokozódtak:

1971 és 1975 között Lengyelországban 74 százalékkal, Magyarországon 44 százalék-

kal nőtt az importból származó gépek beruházási volumene.

A jelentős gépberuházások következtében mindkét országban nőtt a munka technikai felszereltsége, azaz a termelési folyamatok gépesítettsége. Lengyelország iparának a magyarországiénál gyorsabb ütemű fejlesztésére utal. hogy az egy mun—

kásra jutó gépállomány értéke Lengyelországban nagyobb mértékben nőtt, mint Magyarországon. Különösen kiemelkedő fejlődés tapasztalható 1971 és 1975 között

(9)

AZ IPAR MÚSZAKI SZlNVONALA 805

a lengyel gépiparban: ezen időszak alatt az egy munkásra jutó gépek értéke meg- kétszereződött. Ugyancsak jelentősen fokozódott a lengyel építőanyag—ipar és a textilipar gépesítettségi színvonala. Magyarországon az utóbbi években az építő—

anyag—ipar és az üveg-, porcelán- és fajanszipar technikai felszereltsége nőtt ki- emelkedően; az egy munkásra jutó gépek és berendezések értéke a gépgyártásban és a fémfeldolgozó iparban gyakorlatilag 1970 óta nem változott, s nem tapasztal- ható jelentős növekedés a vaskohászatban sem.

A munka villamosenergia—ellátottsága, azaz az egy munkásra jutó villamosenergia-felhasználás közelítően jellemzi a munka technikai felszereltségét, s egyben bi—

zonyos mértékig a gépek és berendezések kihasználására is utal. Az egy főre jutó villamosenergia-felhasználás az ipar egészében 1961 és 1975 között mindkét ország- ban mintegy kétszeresére nőtt. A növekedés Lengyelországban a gépgyártásban és a fémfeldolgozó iparban, az építőanyag-iparban és az üveg-. porcelán- és fajansz- iparban, Magyarországon pedig az építőanyag—iparban volt a legnagyobb ütemű.

Az egy munkásra jutó villamosenergia—felhasználás 1975-ben a lengyel iparban több mint másfélszerese volt a magyar ipar igényeinek. Szembetűnően nagyok az eltérések Lengyelország iparának javára a vaskohászatban, a gépgyártásban és fémfeldolgozó iparban. valamint a vegyi-, gumi— és azbesztiparban. E mutató alap—

ján ítélve az üveg—, porcelán— és fajanszipar, valamint a textilipar technikai felsze- reltsége (: két országban közel azonos, az élelmiszeriparban Magyarország némi előnnyel rendelkezik.

A jelentős fejlesztések ellenére a termelőfolyamatok gépesítettsége, technikai felszereltsége mindkét országban meglehetősen alacsony. Erről tanúskodnak a mun- káslétszámnok, illetve (: munkahelyeknek a végzett tevékenység jellege szerinti meg—

oszlására vonatkozó adatok. Ezek szerint az ipar alapvető termelőfolyamatainak gé- pesítettségi színvonala a két országban közel azonos: az alaptevékenységeken gé—

pesített munkát végzők aránya a hetvenes évek közepén mind a legyel. mind a magyar iparban 50—60 százalék közötti volt. azaz a munkásoknak mintegy 40—50lszá—

zaléka még az alaptevékenységeknél is kézi munkát végzett. Még alacsonyabb a gépi munka aránya, ha figyelembe vesszük. hogy a gépek mellett dolgozó munkások egy része olyan tevékenységet folytatott, amelyet ugyan gépek mellett végeztek, de lényegében kézi jellegű munka volt — például a kemencék be- és kirakása —. s ezért ezek az arányok a gépesítettség fokát a valóságosnál kedvezőbbnek tüntetik fel. Az alaptevékenységeknél lényegesen alacsonyabb volt mindkét országban a kisegítő tevékenységek gépesítettségi színvonala. s ezt csak részben indokolhatják a végzett

munkák technológiai sajátosságai.

Az iparon belül az egyes ágazatok gépesítettségi színvonala — főként technoló—

giai okok miatt — meglehetősen különböző. Mindkét országban viszonylag magasabb arányban dolgoznak gépek mellett a vegyi-, gumi- és azbesztiparban. vala—

mint o textiliparban, kisebb arányban a gépgyártásban és fémfeldolgozó iparban.

valamint az élelmiszeriparban.

Az ipar gép— és berendezésállományának korszerűségére — megfelelő bizton—

sággal összehosonlítható adatok hiányában — csak a meglevő gépállomány auto- matizáltsági színvonalából következtethettünk. A gépállomány automatizáltsági szín- vonala mindkét országban meglehetősen alacsony. Ebben feltehetően szerepet jót- szik a béreknek és járulékainak a gépi technika költségeihez és járulékaihoz viszo—

nyított alacsony aránya. Emiatt a korszerű technika alkalmazása mind Lengyelor- szágban, mind Magyarországon relatíve még drága.

Mind a lengyel. mind a magyar iparban a gépeknek és berendezéseknek mind—

össze fele rendelkezett valamilyen automatikus működést biztosító felszereléssel.

(10)

, W—gi

,g,

tm

806 KOMLÓSY ENIKÖ -— N*VERSVJOZSEF

eszközzel. A gépeknek és berendezéseknek mindkét országban mindössze 8—10 szá—

zaléka volt teljes automata. (Az adatokat a gép- és berendezésállomány bruttó ér- téke alapján számítottuk. így figyelembe kell vennünk, hogy az arányok a nagy értékű

automata gépek súlyát a ténylegesnél magasabbnak tüntetik fel.)

A technológiai sajátosságok következtében az egyes ágazatok automatizáltsági színvonala jelentősen eltérő. Nemzetközi tapasztalatok szerint az automatizálás fő—

leg azokban az ágazatokban (például a villamosenergia-iparban, a gázkitermelés- ben. a kőolaj-feldolgozó iparban. a vegyiparban, az élelmiszeriparban) jelentős, amelyek folyamatos technológiai vonalakon termelnek, s amelyeknél a szükséges műszaki paraméterek csak automatizált szabályozással biztosíthatók. A gépiparban viszont még az iparilag fejlett tőkés országok is csak az automatizálás kezdetén

tartanak.

Lengyelországban és Magyarországon is hasonló tendenciák érvényesültek. Az iparban mindkét országban a villamos— és hőenergia—termelés automatizáltsági szín—

lvünajug volt a legmagasabb, az ipari átlaghoz hasonlóan alakult a kohászat gép—

és beréndezésállományának automatizáltsági szinvonala. Igen jelentősen elmaradt

viszont az ipari átlagtól mindkét országban —- tőleg Magyarországon — a gépgyár—

tás és fémfeldolgozó ipar automatizáltsági szintje: Lengyelországban ezen ágazat gépeinek mintegy 39, Magyarországon mindössze 24 százaléka voLt automatizált.

Mint már említettük, Magyarországon%az ágazatban a munka technikai felszerelt- sége 1970 óta gyakorlatilag nem változott, ; ez hozzájárult a gépóllomány nagy- fokú elöregedéséhez: 1975- ben a gépipar gépállományának mintegy 60 százalékát kitevő vas— és fémmegmunkáló szerszámgépeknek mintegy 30 százaléka 20 évesnél öregebb volt.

A vegyipar ágazatainak többségében a technológiák jellege lehetővé tenné a termelés magasabb fokú automatizálását, és bár az ágazat automatizáltsági foka nagyobb volt, mint az ipar egészéé, ezt a lehetőséget még egyik országban sem használták ki kellően. Mindkét ország vegyi-, gumi- és azbesztiparáról elmondható.

hogy a jelentős fejlesztések következtében belépő új, korszerű. automatizált gyár- egységek mellett tovább üzemelnek az alacsony gépesítettségű részlegek is. hátrál—

tatva az ágazat műszaki szinvonalának fejlődését.

Az építőanyag-ipart és az üveg-, porcelán— és fajanszipart mindkét országban erőteljesen fejlesztették, s a korábban szinte manufakturális tevékenységet több gyártási ágban 0 gépesített (vagy a gépek kiszolgálását jelentő) és automatizált munka váltotta fel.

A textilipar automatizáltsági szintje Lengyelországban magasabb volt. mint Magyarországon. Mindkét országban jelentős fejlesztésekre került sor a fonó és szövő ágazatokban. A fonodákban lényeges korszerűsítést jelentett az orsó nélküli (turbinás) fonófejek alkalmazása. A szövési technológia korszerűsödése az automa-

tizált és az ún. új rendszerű (mikrovetélős. vetélő nélküli és rogadókaros) szövőgépek

elterjedésének tudható be.

Az élelmiszeriparban az automatizáltsági szint viszonylag alacsony; elsősorban a készáruk adagolásánál, csomagolásánál, illetve palackozásánál alkalmaznak au—

tomata gépeket.

Mindkét ország iparában az automatizálási törekvések elsősorban azalaptevé-x

kenységekre irányulta'. a kisegítő tevékenységeknéla fejlesztésnek ez a módja ed—

dig háttérbe szorult. Az alaptevékenységeken az automatizált gépek és berendezé- sek aránya minden ágazatban sokkal nagyobb volt, mint az egyéb tevékenységeké.

A legkorszerűbb termelési módszer a számítógépes termelésirányitás. melynek meghonosítása terén mindkét országban még csak a kezdeti lépéseket tették meg.

(11)

AZ IPAR MÚSZAKl SZlNVONALA 807

Az iparban üzemelő számítógépek elsősorban ügyvitelgépesítési feladatokat látnak el, technológiai folyamatok irányítását, szabályozását még csak kevés vállalatnál végzik számítógépek segítségével.

3. A termelés összetételének korszerűsége

A tudományos—technikai haladás egyik legszembetűnőbb eredménye. hogy az alapvetően befolyásoló természeti, geológiai adottságok mellett jelentősen megvál—

toztatja, átalakítja az egyes országok gazdaságának, ezen belül iparának struktú- ráját, s ez az átalakulás egyben a további fejlődés bázisa. ösztönzője is. A vizsgált időszakban ezt az átalakulási folyamatot mindkét ország gazdaságában megfigyel- hettük: a nemzeti jövedelem létrehozásában jelentősen nőtt az ipar szerepe. s az iparon belül az átlagot meghaladó ütemben növekedett az egész népgazdaság — ezen belül az ipar — fejlődését elősegítő ágazatok, a gépipar és a vegyipar aránya.

Az ipar ágazati szerkezete Lengyelországban változott jelentősebben, s e válto—

zásokkal a két ország ipari struktúrája egyre közelebb került egymáshoz, s 1975-ben a két ország ipari termelésének ágazati szerkezetében lényegében már nem voltak jelentős különbségek. A gépipar és a vegyipar részesedése az ipar termeléséből 1975—ben mindkét országban csaknem azonos volt: a gépipar részesedése 30 szá- zalék körüli, a vegyiparé mintegy 10 százalék. A vizsgált időszakban Lengyelország—

ban a gépgyártás és fémfeldolgozó ipar iparon belüli súlya mintegy megkétszerező- dött. Magyarországon viszont alig változott. A vegyi, gumi- és azbesztipar aránya a magyar iparban nőtt jelentősebben. Mindkét országban csökkent a vaskohászat, a tüzelőanyag—ipar, az építőanyag—ipar, a textilipar és az élelmiszeripar részesedése az ipari termelésből. A villamosenergia- és hőenergia-termelés aránya a két ország- ban eltérően alakult: Lengyelországban alig változott, Magyarországon nőtt.

Az ipari termelés korszerűsödését az ágazati szerkezeti változásoknál jobban tükrözik az egyes ágazatok mikrostrukturális változásai. Sajnos erre vonatkozó ösz—

szehasonlítható információkkal nem rendelkeztünk, s úgyszintén nem tudtuk megfe—

lelő biztonsággal összevetni az új, illetve a korszerűsített termékek gyártásba vé—

telére vonatkozó adatokat sem.

A termékek korszerűségére következtethettünk viszont bizonyos mértékig az ex—

port termékcsoportonkéntí és relációnkénti megoszlásából.

A nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódás mindkét ország gazda—

sági fejlődésében fontos szerepet játszik. A külkereskedelmi forgalom jelentősége a vizsgált időszakban fokozódott, az egy lakosra jutó forgalom értéke 1975-ben Len—

gyelországban 501 rubelt. Magyarországon 820 rubelt tett ki. Az ipari termékek ki—

viteléből mindkét országban mintegy 40 százalék volt a gépek és berendezések ará- nya. Míg Lengyelországban ez az arány csak a hetvenes évekre alakult ki, Magyar—

ország már 1960-ban is ilyen arányban exportált gépeket. A gépipari termékek legnagyobb részét mindkét országból szocialista országokba szállítják. A fejlett tőkés országokba irányuló gépkivitel főleg Lengyelországban dinamikusan növekvő, 1975- ben Lengyelország gépexportjának 11,6 százaléka ezekbe az országokba irányult.

A jelentős növekedés hatására a fejlett tőkés országokba irányuló lengyel exportból a gépek és berendezések, Valamint a közlekedési eszközök aránya az 1960. évi 2.1 százalékról 1975—re 14,9 százalékra emelkedett. Magyarországon részesedésük ala—

csonyabb, 1975-ben 7.5 százalékot tett ki. Mindkét ország fejlett tőkés országokba irányuló kivitelében 1975-ben legnagyobb aránnyal a fűtőanyagok, az ásványi nyers- anyagok. a fémek szerepeltek, s Magyarországon jelentős arányt képviseltek az élel—

miszerek is. A

(12)

808 KOMLÓSY ENIKÖ _ NYERS JÓZSEF

4. A technikai haladás kutatási bázisa

, *L*; A

Az elmúlt 15 évben mind a két ország jelentős erőfeszítéseket tett kutatóbázi—

sának fejlesztésére, és a kutatások során megszerzett ismereteknek a termelésbe való bevezetésére. A kutatási—fejlesztési tevékenységet az e célra szánt összegeknek

a nemzeti jövedelemhez viszonyított arányával jellemezhetjük. E tekintetben mindkét

ország a KGST-országok között közepes helyet foglal el: 1970—ben Lengyelországban

a nemzeti jövedelemnek 2,1 százalékát fordították kutatásra—fejlesztésre, s ez az

arány évente átlagosan mindössze 0,1 százalékkal nőtt; Magyarországon az 1970.

évi 2.8 százalékos arány 1975-re 3.5 százalékra emelkedett.

A kis vagy közepes országoknak adottságaik folytán fokozottan kell töreked—

miök arra. hogy a műszaki színvonalbeli különbségek felszámolásához minél na—

ugyobb mértékben vegyék igénybe a nemzetközi kutatások eredményeit. Ennek egyik

"módja a külföldi lícencelc vásárlása. E tevékenységbe a KGST-országok csak az

vutőbbi 5—10 évben kapcsolódtak be erőteljesebben. A licencek, know-how-k vásár-

ílására fordított kiadások mindkét országban viszonylag alacsonyak voltak. Az ipari termelésben Magyarországon alkalmaztak több licencet, a licencek alapján gyár-

"tott termékek aránya az ipar termeléséből viszont Lengyelországban kissé magasabb 'volt, mint Magyarországon. A szellemi termékek importja mindkét országban főleg 'a kutatásigényes, gyorsan fejlődő, a műszaki haladás szempontjából meghatározó 'szerepet játszó, széles termékspektrumú gépiparban és vegyiparban volt jelentő-

;Sebb.1

Összefoglalóan megállapítható. hogy a társadalmi, gazdasági és természeti feltételek hatását is figyelembe véve a fejlődés jelenlegi szakaszában Lengyelor- szág és Magyarország iparának műszaki színvonala nem különbözik lényegesen, s a termelőfolyamatok gépesítettsége, a termelőeszközök technikai szinvonala mindkét országban — az utóbbi években végrehajtott jelentős fejlesztések ellenére — megle—

hetősen alacsony. Az iparon belül azonban az egyes ágazatok különböző adottsá-

gok következtében eltérő intenzitással fejlődtek. 5 különböző műszaki szinvonalat

értek el. A jelentősebb volumenű beruházások eredményeként Lengyelországban a vaskohászat, valamint a gépgyártás és fémfeldolgozó ipar műszaki színvonala magasabb volt. mint Magyarországon. Az építőanyag-ipart, valamint az üveg—, porce- lán— és fajanszipart viszont Magyarországon fejlesztették erőteljesebben. A termé- szeti adottságok és a jelentős fejlesztési ráfordítások eredményeként a lengyel szén—

bányászat műszaki színvonala meghaladja a magyarországiét. s a kedvezőbb me- zőgazdasági feltételekkel magyarázható a magyar élelmiszeripari termelés kedve—

zőbb műszaki szinvonala. A többi kiemelt ágazat műszaki szinvonala, átlagos techni—

kai felszereltsége a két országban azonos, számottevő különbségek csak egyes rész—

területeken mutathatók ki. hol az egyik, hol a másik ország javára.

PE3I-OME

ABTOpb! paccmarpnaaror Bonpoc Meumyuapom-loro cpaauenua Texnuuecxoro ypoann npOMblanel-IHOCTH. Ocnosoü auannsa cnymwr conocraanenwe 'rexnmecxoro YpOBHR nom,—

cxoú " aeurepcnoü npOMblwneHHOCTH.

1 Lásd: Nyers József: A külföldi licencek és know-how-k szerepe a műszaki fejlesztésben. Statisztika!

Szemle. 1977. évi 5. sz. 453—468. old.

(13)

AZ lPAR MűSZAKl SZlNVONALA 809

B nepsoü uacw crarhu aaropu paccma'rpnsaror aamueümue noxaaarenu ucnonbsye—

Mhle nna conoc-raanenuz memay crpaHaMu Tpex rnasnux oőnacreü: 'rexnmecxoű soopy- )KeHHOCTH npOHBBOACTBeHHblx npoueccos u rexuuuecrcoro ypoann cpeAc-ra npouaaoncma, merpHnaauun CTpYKTypr nponykuuu n, Hakoueu, uccnereaTenbcxoű 663b! Texnuuecxoro nporpecca.Eonbu.mncrao ucnonbaosauuux p.:m cpaaHei—ma 'rexHuuecxoro ypoaHn nonbcxoü u BeHrepcxoü npOMbIUJJ'leHHOCTH noxaaareneü sam-o ua paspaőoranuoü " cornacoaaHHoü s paanx CBB CHCTeMbl orpacnesoi Knaccumukaunn, nonaaa'reneű, xapax'repmyroumx pac- npocrpaHeHue Hoaoű Texnmm " rexnuKo—anonomnuecxnx nona3areneü.

Bo aropoü uacm CTaTbH aBTOpr Ha ocnosauuu npuMeHem—rux mm noxasareneü cpaa- Huaaror Teanuecxnű ypoaeHb npOMbluJJ'IeHl-IOCTH nsyx crpaH.

SUMMARY

The article deals with the international comparison of the technical level in manufac- turing industry. The study was based on the comparison of the technical level of the Polish and Hungarian industry.

The first part of the study discusses the indicators which can be used to compare the countries in three main fields: mechanisation of the production processes and the technical level of the means of production, modernization of the product pattern, the research base utilized for technical progress. The majority of the indicators used for comparing the tech—

nical level of the Polish and Hungarian industry originate from the branch indicator system elaborated and harmonized within CMEA, from the indicators characterizing the spread of new technics and from the technico-economic indicators.

In the second part of the article the authors compare the technical level in industry of the two countries on the basis of the indicators discussed above.