_ A CSEHSZLOVÁK ÉS FRANCIA IPAR
TERMELÉKENYSÉGÉNEK ÖSSZEHASONLlTÁSA
DRECHSLER LÁSZLÓ — JAROSLAV KUX — JACGUES MAIRESSE
A munkatermelékenység nemzetközi összehasonlítása iránt már hosszabb ideje élénk érdeklődés nyilvánul meg. A kezdeti szórványos, többnyire egyéni kutatómunkáknak minősíthető tanulmányokat mindinkább olyan összehason—
litások váltják fel, amelyek a szóban forgó országok statisztikai hivatalainak közreműködésével készülnek. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának kezdeményezésére Csehszlovákia és Franciaország statisztikai hivatalai is vállal—
koztak ilyen összehasonlításra. Ennek a munkának egyelőre csak az első szaka—
sza fejeződött be (eddig az iparágak mintegy felének termelékenységi szín-
vonalát hasonlították össze), s az eredményekről, az alkalmazott módszerekről
részletes jelentés készült az Európai Statisztikusok Értekezletének XVI. (1968.
júniusi) plenáris ülése számára.1 Ez a jelentés képezi a jelen cikk mondanivaló—
jának alapját.
I. AZ ÖSSZEHASONLITÁS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI
Az összehasonlítás módszerei az első pillanatra meglehetősen heterogén képet mutatnak. A különböző iparágakban már eddig is többféle módszer került alkalmazásra, és ez a. heterogeneitás még csak fokozódni fog a munka
második szakaszában.
Közelebbről nézve azonban kiderül —_— miként számos más nemzetközi összehasonlításnál —— , hogy a,, látszólag különböző módszerek tulajdonképpen mind ugyanazon az elvi alapon nyugszanak, s ugyanazt a célt szolgálják. Az egész munka középpontjában egy elméletileg ideálisnak tartott képlet szerepel;
a különböző, alkalmazott módszerek mind ennek az elméleti referencia—bázisnak
más—más oldalról való közelítései. Képletszerűenv ez a referencia-bázis: '
EGA? -' Zű'AP' " ZG'AP' _ ZmA
x,,
27ng — Zg'Bp' —— Eg'Bp" EmB '
/1/
ahol:
g és p —— a termelés,
g' és p' — a termelő felhasználás (Intermediate consumption), g" és p" — az amortizáció,
m —— a munkaráforditás mennyiségei, illetve egységáraí, A és B —— a két összehasonlítandó ország jele.
lBilater'al Study on the Co'nparisonkof Levels of Labour Productivity in Industry in Ozechoslovakia und France (Conf. Eur. State. /WG. 21/ 7).
32 DRECHSLER LÁSZLÓ —- JAROSLAV KUX — JACGUES MAIRESSE
A fenti képlet első tagja egy térbeli Geary formulának fogható fel. Ennek a nettó termelési indexnek és egy munkaráforditási indexnek a hányadosa adja a két ország közötti termelékenységi indexet.
Abban, hogy a gyakorlatban nem ez a képlet, hanem csupán bizonyos közelítései kerültek alkalmazásra, két tényező játszott szerepet. Az egyik tényező, hogy bizonyos, főként az amortizációra és a termelő felhasználásra vonatkozó adatok egyáltalán nem, vagy nem a szükséges részletezésben álltak rendelkezésre. A másik tényező az a meggondolás volt, hogy egy ilyen nettó ter- melési index -— mint a fenti Geary formula — sokkal érzékenyebb az árrendszer aránytalanságaira, mint valamilyen bruttó index vagy munkaidővel súlyozott nettó jellegű index. Márpedig Csehszlovákiában az árrendszer aránytalanságai az összehasonlítás évében még eléggé érezhetők voltak. !
A különböző közelítések
-A nettó termelési érték alapján számított termelékenységi indexet /1/
többféle módon lehet megközelíteni. Mindegyik módszernek megvannak az előnyei, illetve hátrányai. Az, hogy egy adott esetben melyik közelítés bizonyul a legcélszerűbbnek, nagymértékben függ a szóban forgó iparág sajátos körül—
ményeitől (bizonyos adatok megléte vagy hiánya, a termelés homogeneitása vagy heterogeneitása, az egyes termékek anyaghányadainak hasonlósága vagy különbözősége stb.). Minthogy az egyes iparágak adottságai ebből a szempont—
ból elég eltérők, nem látszott célszerűnek valamilyen uniformizálásra töre- kedni. Az ipar minden ágazatában az a módszer került alkalmazásra, amely az adott sajátosságok mellett a legjobban látszott közelíteni az elméletileg ideális- naktartott képletet. Természetesen azt, hogy adott esetben melyik az a mód—
szer, sok esetben nem lehetett rögtön, első lépésként megállapitani. Ezért az
ágazatok többségére többféle számítást is végeztek (illetve fognak végezni), majd ezek közül választották ki a legalkalmasabbna'k látszót. Ez a többféle számítás ugyanakkor bizonyos ellenőrzési lehetőséget is nyújtott.
' Termelékenységi indexet négyféle módszerrel közelítették.
_ / A/ A hozzáadott érték (gross value added) alapján történő összehasonlítás.
Képletszerűen:
EGAP— EG'AP. , . EmA . /2/
Zng"Zng sz
Ez az index a referencia-bázistól csupán abban különbözik, hogy az amor—
tizációt (g"p") nem vonják le az egyes országok bruttó. termeléséből,
[B/ A bruttó termelés alapján történő összehasonlítás. Képletszerűen (a
jelöléseket lásd az /1/ képletnél):
EgAp . EmA
. 3
21ng ' ):mB / /
Az előző megközelítéstől abban különbözik, hogy ennél az amortizáció mellett a termelő felhasználás (a' p') sem kerül levonásra a bruttó termelés értékéből. Csak azokban az ágazatokban alkalmazható sikerrel, amelyeknél feltételezhető, hogy a létrehozott új értéknek a bruttó termelésben elfoglalt hányada a két országban megközelítően azonos.
A CSEHSZL'OVAK'ÉS A FRANCIA IPAR * ' ' ? 33
[0/ Az egyes termékek termelési indexez' alapján történő összehasonlítása
Képletben kifejezve: .
)?an ' EmB , /4/
ahol n a termékegységre jutó nettó termelést vagy valamilyen azt helyettesítő
inutatószámot jelöl. ' ' a - ; . -
_ Ez a közelítési mód már valamivel több magyarázatot igényel. A képlet első tagja tulajdonképpen az egyes termékek termelési indexeinek súlyozott számtani átlaga, amelynél a súlyok az egyes termékek nettó termelési értékei.
Minthogy valamely átlag értékét nem a súlyok abszolút nagysága, hanem csupán azok egymáshoz viszonyított aránya befolyásolja, mód nyílik az egyéb—
ként nehezen rendelkezésre álló nettó termelési értékek valamilyen helyette- sítésére. A szóban forgó munkánál elsősorban a munkaidő—ráfordításokat használták erre a célra. Ez természetesen némi hibával jár, mivela kétféle arányok bizonyos mértékig eltérnek egymástól; ennek a helyettesítésnek azon- ban nemcsak hátránya, hanem előnye is volt, mert ily módon sikerült az ár—
rendszer aránytalanságainak bizonyos torzító hatását csökkenteni.
Egyes esetekben a bruttó termelés helyettesítette a nettó termelést (azaz a p az n—et). Ezt akkor volt célszerű alkalmazni, amikor számítani lehetett arra, hogy a bruttó termelés arányai nem térnek el jelentős mértékben a nettó termelés arányaitól, s ugyanakkor a bruttó termelés adatai részletesebb bontás—
ban álltak rendelkezésre, mint a munkaidő-ráfordítás adatai.
Egy másik sajátossága ennek a közelítési módszernek, hogy nincs feltétlenül
szükség teljeskörű számításokra; valamely reprezentatív módszerrel számított átlag is jól közelítheti a teljeskörű átlagot. Az összehaSonlitás készítői éltek is
ezzel a könnyítési lehetőséggel, ez azonban bizonyos veszélyekkel járt. Amennyif ben a reprezentáció mértéke (a kiválasztott termékeknek az ágazat egész terme;léséhez való aránya) eltérő a két országban, ez torzítja a végső eredményt.
Ennek a veszélynek a megelőzése céljából azokban az ágazatokban, amelyekben ezt a módszert alkalmazták, egy korrekciós indexet is használtak, amely ki-
'szűri a reprezentáció mértékének különbségeiből eredő torzításokat.
Végül meg kell jegyezni, hogy ez a közelítési módszer — az ideálisnak tar- tott formulával szemben — nem veszi tekintetbe azokat a termelékenységi különbségeket, amelyek abból erednek, hogy ugyanannál a terméknél a két
országban eltérő lehet a termelő felhasználás és az amortizáció aránya.
/D/ Az egyes termékek termelékenységi indexei alapján történő összehasonlí—
tás. Képletszerűen:
( 9.4 93 )
EmB —: ——
mA me ,
ZmB /J/
Ennél a közelítésnél is átlagolás történik, az átlagolandó értékek itt azonban nem az egyéni termelési, hanem az egyéni termelékenységi indexek. Ami ennek a számításnak a tartalmát illeti, a következő különbségekre kell felhívnunk a
figyelmet az előbbi módszerrel szemben: 1. míg a /0/ módszer ágazaton belül
változó állományú indexnek volt tekinthető (azaz figyelembe vette az ágazatonbelüli struktúra különbözőségeiből származó termelékenységi differenciákat),
a /D/ módszer ebből'a szempontból változatlan állományú; 2. a /D/ módszen
3 Statisztikai Szemle
34 DRECHSLER LÁSZLÓ --. JAROSLAVL KUX —-'— J—ACGUES MAIRESSE
sokkal kevésbé érzékeny a nem teljeskörűségből származó hibákra, mint 3. /O/, mivel az egyéni termelékenységi indexek szóródása általában jóval kisebb, mint az egyéni termelési indexeké; 3. a '[D/ módszer alkalmazása részletesebb adatokat igényel, mint a /C'/ : szükség vana munkaidő-ráfordítások terméken—
kénti megoszlására, míg a /0/ módszerhez lényegében elegendő volt csak az egész ágazat munkaidő—ráfordításait ismerni.
Az eddig elvégzett munka azokat az ágazatokat öleli fel, amelyeknél a [0/ és a /D / módszer (más szóval a naturális mutatókon alapuló módsZerek)
veltak alkamazhatók. Az [A/ és a /B/ közelítésre, azaz az értékbeni mutató—
számokon alapuló számításokra csupán a munka második szakasZában' kerül sori Az összehasonlítás néhány további módszertani problémája
a ) Az ágazati csoportosítás. Az összehas0nlitás az iparra terjedt ki, lé—
nyegében ugyanazzal a tartalommal, amellyel a szocialista országokban hasz—
nálni szokták ezt a fogalmat; az eltérések jelentéktelenek. Az ipart 50 alágazatra (iparágra) bontották.g Ez a bontás néhány eltéréstől eltekintve az 18102 meg—
felelő esoportosításán alapszik. Az 50 iparág közül 28 ban alkalmazták a [G'/;
illetve a /D/ módszert; az összehasonlítás eddigi eredményei tehát csupán ezekre terjednek ki. A 28 iparágban összesen 113 termék adatai alapján számították ki a teMelékenység indexeit.
mészetes mértékegységben fejezték ki a termelés mennyiségét. Néhányesetben azonban célszerű volt bizonyos minőségi és technikai jellemzőketis figyelembe venni, s ún. átszámítási egységekben (például a szenet 6000 kalóriás szénre átszámítva) fejezni ki a mennyiséget.
c ) A munkaidő ráfordítás mutatószámai. Három munkaidő— ráfordítási fo-_
galmat használtak az összehasonlítás során: 1. a foglalkoztatottak összes számát, 2. a munkások számát és 3. a munkások által teljesített munkaórák számát. Ezeknek a mutatószámoknak a tartalmát a munkaügyi statisztikusok 8. és 10. nemzetközi konferenciájának ajánlásai alapján határozták meg. A különböző munkaidő-ráfordítási mutatószámok alapján számított termelékeny—
ségi indexek csak viszonylag kismértékben tértek el egymástól (ami arra vezet—
hető vissza, hogy nincs lényeges eltérés a két ország között a munkások és az összes foglalkoztatottak aránya, valamint az egy munkás által teljesített
munkaórák száma tekintetében).
41 ) A termelés szervezeti és technológiai határai. A nagyobb összehasonlit—
hatóság biztosítása érdekében a számításokat úgy kellett elvégezni, hogy bizo—
nyos szervezeti és technológiai különbségek (például valamilyen munkafolya—
mat elvégzése az egyik országban az ágazat keretén belül folyik, a másik or—
szágban azonban nem) ne befolyásolják az eredményeket. Különösen a kisegítő, kiszolgáló tevékenységek terén voltak a két ország között jelentős különbségek.
Például Franciaországbana geneiáljavításokat általában külső (más ágazathoz tartozó) vállalkozók végzik, Csehszlovákiában ugyanakkor a munkák nagyobb- részt saját rezsiben folynak. Vagy az iparvállalatok elektromos erőművei Csehszlovákiában az adott ágazat termeléséhez tartoznak, Franciaországban azonban az energiatermelés ágazatához vannak sorolva.
2 International Standard Industrial Classification of All Economic Activities, az ENSZ ágazati csoportosítási rendszere.
A CSEHSZLOVAK ÉS A FRANCIA IPAR 35
Az ilyen jellegű különbségek miatt az eredetileg rendelkezésre álló adatokat bizonyos mértékig korrigálni kell. Ezeket a korrekciókat — mivel nem minden ehhez szükséges, adat állt rendelkezésre — csak megközelítő pontossággal lehe—
tett elvégezni. Ugy tűnik azonban, hogy az emiatt bekövetkezett hibáknak in—
kább csak véletlen jellegük van, s az egész ipar szintjén nem befolyásolják számottevően az összehasonlítás eredményeit.
e ) A súlyozás. Miként a legtöbb nemzetközi összehasonlításnál, itt is minden számítást kétféle változatban, egyszer az egyik, majd a másik ország súlyait alkalmazva végeztek el. A kétféle számítás (Laspeyres és Paasehe formu- la) eredményei között sok esetben elég jelentősek az eltérések. Minthogy semmi sem indokolta, hogy az egyik számítás eredményeit a másikkal szemben előny- ben részesítsék, a végső elemzésekhez a csehszlovák és a francia súlyokkal számított indexek mértani átlagát (Fisher formula) használták fel.
II. A szÁMíTÁSOK EREDMÉNYEI
Minthogy ez ideig az 50-ből csupán 28 iparágra vonatkozóan végezték el a termelékenység összehasonlítását, korai lenne még az egész iparra vonatkozó termelékenységi index megbecsülése. Ezért egyelőre csak az egyes iparágak
termelékenységi indexei állnak rendelkezésre. '
Az egyes iparágak termelékenységi színvonala Csehszlovákiában a franciaországi szinvonal százalékában
Iparág Százalék
Édességípar ... 1 20
Ruházati ipar ... 120
Malom— és sütőipar ... 120
Olaj— és zsiradékipar ... ' ... 115
Cukoripar ... l 10 Tégla- és cserépipar ... 105
Nem fémes ásványok bányászata ... 100
Selyemípar ... 100
Cipöipar ... 100
Söripar ... 90
Kötszövőipar ... 90
Gvapjúipar ... 85
Alkoholmentes italok előállítása ... 85
Papíripar ... 85
Dohányipar ... 80
Pamutipar ... 80
Kohászat ... 80
Cementipar ... _... 70
Közlekedési eszközök gyártása ... 70
Gázgyártás ... 70
Tejipar ... 60
Betontermékek gyártása ... 50
Bor- és szeszipar ... 45
Villamos erőművek ... 40
Vas- és mangánérebányászat ... 20
Az egyes iparágakra vonatkozó eredmények természetesen nem egyforma pontosságúak. A már említett hibaforrások mellett az eredményeket az is be—
folyásolta, hogy az egyes termékeknek a két ország közötti minőségi különbsé—
geit nem lehetett minden esetben megfelelő módon figyelembe venni. E hiba—
források ismeretében a tanulmány szerzői úgy vélik, hogy a 28 összehasonlított
34!
36 DRECHSLER LÁSZLÓ — JAROSLAV KUX -- JACGzUES MAIRESSE
iparág közül 18-nál az eredmények kielégítő pontosságúak, továbbá 8-nál megfelelő nagyságrendi tájékoztatást nyújtanak, s csupán 2 esetben mutatkoz—
nak kétes pontosságúnak. E két utóbbi ágazatra (a bőr— és a gumiiparra) vonat—
kozóan a munka második szakaszában még további számításokat fognak vé—
gezni. (A számítások az 1962. évi termelékenységi színvonalra vonatkoznak.) A nagyságrend alapján az eddig összehasonlított iparágak — a bőripart, a gumiipart és a szénbényászatot figyelmen kívül hagyva —— négy nagyobb csoportja különböztethető meg.
Az első csoportba azok az iparágak tartoznak, amelyeknél Csehszlovákiában számottevően magasabb a termelékenység, mint Franciaországban. Ezek az
édességipar, a ruházati ipar, a malom- és sűtőipar, valamint az olaj— és zsira—
dékipar.
Az édességt'par termelékenységi indexe két nagyobb komponensből tevődik össze. A csokoládégyártásban a franciaországi termelékenység a magasabb
(a fő tényező a franciaországi gépi csomagolás a csehszlovákiai kézi csomagolá- sal szemben), az egyéb édességiparban viszont Csehszlovákiában lényegesen
nagyobb a termelékenység._ A ruházati ipar azon ágazatok közé tartozik, amelyeknek indexei csak nagyságrendi tájékoztatóként foghatók fel, s óvatossággal kezelendők. A fő nehézséget itt az ágazaton belüli jelentős strukturális különbségek okozták,
amelyeknek a termelékenységre gyakorolt hatását nem sikerült teljes mérték—
ben figyelembe venni.
A malom— és sütőiparban a csehszlovákiai magasabb termelékenység min—
den valószínűség szerint a viszonylag nagyobb koncentráltságnak köszönhető.
Az olaj- és zsíradékiparban is valószínűleg a nagyobb koncentráltság a csehszlovákiai magasabb termelékenység fő tényezője. A számított termelékeny—
ségi indexek egyébként ennél az iparágnál erősen szóródnak attól függően, milyen közelítést és milyen súlyozást alkalmaznak. Az olaj és zsiradékiparban ugyanis jelentősek a két ország közötti strukturális különbségek.
A második csoportba sorolhatók azok az iparágak, amelyeknél nincs számottevő termelékenységkülönbség a két ország között. Ide tartozik: a cukoripar, a tégla- és cserépipar, a nem fémes ásványok bányászata, a selyem—
ipar, a cipőipar, a söripar és a kötszövőipar.
A cukoriparban az adott év termelékenységét nagymértékben befolyásolja a cukorrépa cukortartalma. Ezért a számított index csupán a megfigyelési év termelékenységi különbségeit jellemzi, s abból messzemenő következtetéseket nem célszerű levonni.
A tégla és cserépz'par indexe viszonylag elég megbízhatónak tekinthető.
A nemfémes ásrányok bányászatának indexe némi fenntartással kezelendő, mivel ennél az ágazatnál a számítás csak viszonylag kis reprezentáció alapján történt. A pótlólagos vizsgálatok is azonban azt mutatták, hogy akét ország között nincsenek lényeges termelékenységi különbségek az egész ágazat tekin- tetében.
A selyemiparban egy—egy terméknél elég jelentősek a két ország közötti termelékenységi különbségek, az egész ágazatra nézve azonban ezek a differen—
ciák kiegyenlítődnek.
A cipőipamál — annak ellenére, hogy különböző korrekciókkal igyekeztek figyelembe venni a minőség és a választék különbözőségeit — a kapott index
csak nagyságrendi tájékoztatónak tekinthető az ágazat termelésének elég
heterogén jellege miatt.A CSEHSZLOVAK ÉS A FRANCIA IPAR 37
A söriparnál, ha csupán az egy munkásra jutó termelt sör mennyiségét vennénk alapul, a csehszlovákiai termelékenység mintegy 30 százalékkal magasabbnak mutatkozna. Ha azonban különválasztjuk a hordókban és az üve—
gekben forgalomba hozott sört (az utóbbinak sokkal nagyobb az aránya Fran—
ciaországban), akkor ez a különbség eltűnik, sőt a francia termelékenység mutatkozik valamivel magasabbnak. Egyik tényezője ennek az üvegbe töltés nagyobb automatizáltsága. Bizonyos minőségi különbségeket ennél az ágazat—
nál is figyelmen kívül kellett hagyni.
A kötszöz'őíparon belül eléggé eltérők a termelékenységi különbségek. A harisnya— és zoknigyártásnál a csehszlovákiai termelékenység mintegy 25 szá—
zalékkal alacsonyabb, mint Franciaországban. A kötött ruhánál és az alsó—
ruhánál a termelékenység összehasonlítását megnehezíti az a körülmény, hogy a két ország között igen nagyok a választékkülönbségek. Ennek ellenére azon—
ban levonható az a következtetés, hogy e munkafolyamat első fázisánál (a kötött szövetek előállításánál) Csehszlovákiában valamivel alacsonyabb, a második fázisnál (a szövetek készruhává történő feldolgozásánál) magasabb a munka termelékenysége.
A harmadik csoportban 9 olyan iparág szerepel, amelyeknél a franciaországi termelékenység magasabb, mint a csehszlovákiai. Ezek a következők: a gyapjú- ipar, az alkoholmentes italok előállítása, a papíripar, a dohányipar, a pamut—
ipar, a kohászat, a oementipar, a közlekedési eszközök gyártása és a gázgyártás.
A dohányipárnál kétféle típusú indexet számítottak. Az első, amely egy- szerű természetes mértékegységben fejezte ki a termelés mennyiségét, 90 százalékot adott eredményül. A másik fajta index számításánál mindkét országban a termelést egy közös összesítő egységként kiválasztott termékre
(Csehszlovákiában a ,,Start", Franciaországban a ,,Gauloise" cigarettára)
számították át, amelyeket azután az index kiszámításánál azonos volumenűnek tekintettek. Ez a számítás 70 százalékot adott eredményül. Ez a megoldás sem volt azonban teljesen megnyugtatónak tekinthető; a jelentős ízlésbeli különb- ségek miatt nem is remélhető, hogy ennél az ágazatnál lényegesen jobb mód—
szereket lehessen alkalmazni. A legvalószínűbbnek az a feltevés látszott, hogy a valóságos termelékenységkülönbség valahol a két számított eredmény között
helyezkedik el. _
A kohászat ágazaton belül elég jelentős mértékben szóródnak a termelé—
kenységi indexek. A nyersvasgyártásnál a csehszlovákiai termelek -nység mint- egy kétharmada, az aeélgyártásnál mintegy háromnegyede a fran iaországinak.
A hengerelt termékek gyártásánál már csak mintegy 10 százalékos a termelé—
kenységkülönbség, az öntödék termelékenysége pedig azonos színvonalú a két országban. Annak ellenére, hogy a kohászati vállalatoknál elég eltérő a két országban a kiszolgáló tevékenység szerepe, a kapott eredmények megbízha—
tónak látszanak.
A közlekedési eszközök gyártásánál — annak ellenére, hogy a számítás viszonylag részletes csoportosítás alapján történt (például a tehergépkocsikat a teherbíró képesség, a személygépkocsikat és a motorkerékpárokat a motor űr- tartalma alapján bontották csoportokra) —— a kapott eredményt csak durva nagyságrendi tájékoztatásnak lehet tekinteni. Egyrészt nem volt lehetőség bizonyos minőségi paraméterek figyelembevételére, másrészt számolni kellett azzal, hogy ennél az ágazatnál a termelés szervezése (kisegítő, kiszolgáló tevé- kenység aránya, más iparágakkal való kooperáció mértéke) elég eltérő a két országban.
38 DRECHSLER LÁSZLÓ —- JAROSLAV KUX —— JACGUES MAIRESSE
A gyapjúipar, az alkoholmentes itala/c előállítása, a pamatipar, a cement—
ipar és a gázgyártás iparágakban a kapott eredmények viszonylag megbízha tók—
nak tekinthetők. Ezzel szemben a papíripar termelékenységi indexét — mint—
hogy a két ország közötti választékkülönbség hatását csak részben lehetett figyelembe venni a számításoknál —— csak nagyságrendi tájékoztatónak lehet tekinteni.
Végül a negyedik csoportba azok az iparágak kerültek, amelyeknél a franciaországi termelékenység sokkal magasabb, mint a csehszlovákiai. E cso;
portba került: a tejipar, a betontermékek gyártása, a bor— és szeszipar, a villa—
mos erőművek, valamint a vas- és mangánércbányászat.
A betonterme'kek gyártásánál a viszonylag magas termelékenységkülönb—
séget az okozza, hogy az Összehasonlítás évében viszonylag magas volt Cseh—
szlovákiában az elavult termelési felszerelések aránya. A számszerű eredmény ennél az ágazatnál is inkább csak nagyságrendi tájékoztatónak tekinthető, minthogy bizonyos minőségi, illetve választékkülönbségeket nem lehetett az összehasonlításnál megfelelő módon figyelembe venni.
A villamos erőművek viszonylag alacsony termelékenységét Csehszlo—
vákiában a kisebb kapacitás, s a viszonylag alacsonyabb fokú kihasználtság okozza (különösen a vízi erőművek esetében).
A vas- és mangánércbányászatnál a nagy termelékenységkülönbséget (a franciaországi egy munkásra jutó termelés mintegy ötszöröse a csehszlovákiai- nak) részben az eltérő természeti feltételek, részben a csehszlovákiai elavult termelési felszerelések okozzák.
A tejipar, valamint a bor- és szeszipar termelékenységi indexe viszonylag megbízhatónak tekinthető.
Nem szerepelt az eddig felsorolt ágazatok között a szénbányászat, jóllehet erre az ágazatra vonatkozóan is befejeződtek már a termelékenységösszehason—
lítási számítások. Ennél az ágazatnál ugyanis — attól függően, hogy milyen módszert alkalmaztak — az eredmények rendkívül eltérők. A főbb eredménye—
ket az alábbi tábla tartalmazza.
A csehszlovákiai szénbányászat termelékenységi indexei (Index: Franciaország : 100)
Az egy munkásra jutó Az egy szenelő munkásra jutó Megnevezés
feketeszén—termelés
összes széntermelés (barnaszén és lignit nélkül)
Természetes mértékegységben 220 105 90
6000 kalóriás szénre átszámítva 105 70 60
A végső következtetések levonását elsősorban a nagy szerkezeti különbsé—
gek nehezítik meg: Csehszlovákiában a barnaszén— és a lignittermelés teszi ki a
szénbányászat termelésének mintegy háromnegyed részét, Franciaországban viszont gyakorlatilag csak feketeszenet bányásznak. Ez utóbbinak jóval na—
gyobb a kalóriatartalma. Ennek figyelembevétele sem teszi azonban sokkal egyszerűbbé a problémát, mert a szén hasznosithatóságának nem a kalória—
tartalom az egyetlen tényezője.
Természetesen a munka második szakaszában, amikor sor kerül az ágazati eredmények aggregálására (az egész iparra vonatkozó termelékenységi index
A CSEHSZLOVAK ÉS A FRANCIA IPAB ' 39
kiszámítására), a sokféle eredmény közül választani kell. Viszonylag legjobb megoldásnak az egész szénbányászatra vonatkozó (tehát a lignit- és barnaszén—
termelést is figyelembe vevő), a kalóriatartalom alapján számitott indexet (105%) lehet tekinteni. Ilyen alapon tehát a szénbányászat a felsorolt négy csoport közül a másodikhoz tartozik.
PESIOME
Cra'rucmuecxne vnpasnennn Hexocnosaxun " Ópammn B paMKaX Esponeücxoü SKO- noszmecxoü Komnccnn (;)OH nposonm conocrasnenne nponssoan'renbnocm prna !; npc- bemnem-iocrn IIBVX omen-. 110 cux nop eaxonsenm paöorbi ornocmenbno 28 ne 50 conocrasnn- eMbix orpacneü. B nacromueü crarbe nenaraiorcn merem " peSYIIbTaTbI eroro conocrasnennz.
B nepsoü uacrn aerop npouesozmr oöeop Tex cnocoöoe, npn nOlVlOml/l KOTOple öbmu cae- nanbi HOanTKI/I anpoxcnmnpoearb Teppmopuanbnmü MHlleKC lmcroi'i nponvxuuu. B xozre Hunemueü cram/m 651sz anMeHeHbX TOJIbKO merozibi, ocnosbmaioumecs Ha Hawpanbnmx no- Kasarennx. Anpoxcnmaunn Ha ocnose cronmocrnux noxasareneü őyuer nponssonmbcn TOJleO Ha, BTopoü cramm nacronmeü paőorm. Hocne erore aBTop nenaraer mnorouncnennme merono- normecxne npoönemm'mseemnsanne, noxasarenn paöosero Bpemenn H NL).
- Bo Bropoü lIaCTl/l couepmmcz oőeop pesynbraroe cpaenenns. Hpennonaraercs, [ne 3 cnwae 18 ne 28 cpaenennmx orpacneü ncnyuenbi yaoene'reopmenbnme no Tounocrn pe—
SanTaTbI, a B cnwae nanbneümux 8 orpacneü nponseeaennme pacwerbi nai'm nncpopmaumo, Koropas momer Öbl'rb noneenoü. Hapmiy c nanomennem CaMHX nnnexcoe B craTbe roeopmcz Taxoxe o BHHHHHH omenbnmx (paKTOpoe, Busbieaioumx pasnwmn B ypoeue nponssonmenb—
nocrn przia.
S UMMA RY
Under the auspices of the Economic Commission for Europe of the UN, the statistical Offices of Czechoslovakía and, France prepared. a joint study comparing the levels of labour productivity in the industry of the two countries. UD to now computations for 28 branches out of the 50 have been completed. The present article gives an account of the methods used, and re- sults obtained in this comparison.
The first part of the article gives a survev of the methods which were used as approximations of the inter-spacial,net output index. In the first phase of the work only those methods were ap- plied which are based on physical measures. Approximations based. on value indicators will be used
onlym the second phase of the work. The article further deals with a number of other methodo-
logical problems encountered in the work (weighting of the indices, measuring of the labour input etc.).
' The second part of the article gives an account of the results of the comparison. In 18 branches out of the 28 branches up to now comparel —— the results are sufiiciently reliable and in 8 further branches they are sufficiently good to give at least 9. rough evaluation Apart from the productivity indices themselves, for many branchcs some details are given about the factors influencing the productivity differences.
