A feldolgozóipari termelés és termelékenység nemzetközi összehasonlítása

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A FELDOLGOZÓIPARI TERMELÉS ES TERMELÉKENYSÉG NEMZETKÖZI

ÖSSZEHASONLíTÁSA

DR. SZILÁGYI GYÖRGY

E tanulmány a termelés és a termelékenység összehasonlitásának új irányzatáról ad szá- mot. Mint látni fogjuk, az ,,új" jelző annyiban indokolt, amennyiben a nyolcvanas évtized- annak is inkább második fele — törekvéseiről van szó, a módszertan tekintetében azonban kevéssé beszélhetünk új utakról. A törekvések mégis tanulságosak, mert a manapság divatos nagyszabású nemzetközi programok helyett viszonylag szerény eszközöket vonultatnak fel, amellett néhány figyelemreméltó — bár nem problémamentes — számszerű eredményt is produkálnak.

Az utolsó egy-másfél évtizedben a makroszintű nemzetközi összehasonlítások között az ENSZ hires Nemzetközi Összehasonlítási Programja (International Comparison Project - ICP) már-már elhomályosított minden más hasonló vagy rokon akciót. Magyarországon is számos publikáció jelent meg az ICP-ről.I Mint ismeretes, az IC? nem termelési, hanem felhasználási kategóriákat (fogyasztás, felhalmozás) hasonlít össze, és azt is tudjuk, hogy az összehasonlítás nemzetközi szervezetek (ENSZ, OECD, Közös Piac) irányításával, a részt- vevő országok statisztikai hivatalainak közreműködésével történik. Azért kell az ICP e két vonását kiemelni, mert a most tárgyalt eljárások ezekkel merőben ellentétesek.

Az lCP-ben már eddig is időről időre felmerült a termelés összehasonlításának (illetve a termelési oldalról való összehasonlitásnak) igénye a felhasználás szempontú közelítés ki—

egészítéseként; legutóbb éppen az ENSZ Statisztikai Bizottságának huszonötödik (1987.

február 27. és március 4. között tartott) ülésén. A jegyzőkönyv tanúsága szerint: ,,Számos résztvevő nyilvánított érdeklődést a termelés oldaláról való összehasonlítás, azaz olyan aggregátumok összehasonlítása iránt, mint a mezőgazdasági termelés vagy a feldolgozóipari hozzáadott érték. A Bizottság úgy vélte, hogy az ilyen típusú Összehasonlítások magas költ—

ségigényére tekintettel az EN SZ Statisztikai Hivatala ne bocsátkozzék nagyméretű összeha- sonlításokba a termelés témájában, legalábbis ne a jelenlegi szakaszban, amikor ez forrásokat vonna el a felhasználás típusú összehasonlításoktól. Arra biztatja azonban az országokat, hogy kétoldalú rendszerben vállalkozzanak ilyen típusú összehasonlitásokra abban a remény- ben, hogy az ebben szerzett tapasztalatokat esetleg majd fel lehet használni széles körű össze—

hasonlítások hasznosságának megítéléséhez." (Az ülés jegyzőkönyvének 83. paragrafusa.) Szinte minden olyan esetben, amikor a hivatalos szervek vonakodnak a megnyilvánuló igényeknek eleget tenni, megjelennek azok a kutatók vagy intézmények, amelyek vállalkoz—

nak a munkára. Esetünkben a Groningeni Egyetem kutatóinak, illetve a hozzájuk kapcsolódó

1 Csupán a legutóbbiakra utalva, lásd (3) és 4), továbbá ,,A gazdasági fejlettség színvonalának európai összehason- lítása" (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1 89. 83 old.).

1062 DR. SZILÁGYI GYÖRGY

érdeklődőknek egy csoportja — nyilván megfelelő szponzorálás mellett — A termelés és terme—

lékenység nemzetközi összehasonlítása (International Comparison of Output and Productiv- ity — ICOP) elnevezéssel új projektet hívott életre. A projekt keretében eddig kétoldalú összehasonlítások készültek különböző országok feldolgozóipari termeléséről és termelé- kenységéről.

A nemzetközi összehasonlítások történetében természetesen nem ez az első termelés- összehasonlitás. Az ICOP egyik első tanulmánya (5) l948—ig visszamenő részletes áttekintést ad az eddigi kísérletekről. Ismeretes ezenkívül, hogy a KGST a hatvanas évek eleje óta ötévenként részletekbe menően összehasonlítja a tagországok ipari és mezőgazdasági ter- melését. Sőt a hatvanas-hetvenes években a KGST keretében egy termelékenységi munka—

csoport is működött, amelynek egyik célkitűzése a tagországok ipari munkatermelékenysé—

gének különböző oldalakról való összehasonlítása volt. Sajnos mindezeknek a munkáknak az eredményét még mindig a titkosság irracionális pecsétje zárja el a nyilvánosság elől, ami miatt a nemzetközi statisztikai közélet szempontjából mintha nem is léteznének. Nyilvánosan is megjelent azonban a hetvenes évek elején négy ország: Ausztria, Csehszlovákia, Francia—

ország és Magyarország együttesen végzett termelékenység—összehasonlitásának eredménye.!

Ellentétben az ICP-vel és a fentiekben említett más nemzetközi vállalkozásokkal, az ICOP nem kapcsolja be a munkába az összehasonlítandó országok hivatalos statisztikai intézményeit, hanem kizárólag nyilvános kiadványokra, saját munkatársainak (és helyenként más szerzőknek) becsléseire támaszkodik. Ennek a munkastílusnak — amit a nemzetközi összehasonlítások irodalma ,,karosszék—" (armchair—) összehasonlításnak nevez — előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Az előnyök között kell említeni - az alacsony költség mellett — a kutatók függetlenségét az adatkezelésben és a következtetések levonásában; nem kell tekin—

tettel lenniök a partnerhivatalok érzékenységére, a felülről előírt magatartásra, időbeosztás- ra, a határidőkre stb. Hátránya, hogy nem tudnak a nyilvánosan közölt adatok ,,mögé*

tekinteni vagy egy-egy hiányzó adatot pótolni stb. Az ICOP művelői tehát magukévá tették Richard Stone útmutatását: ,,Working with what we have" (7). Szívósan kutatják és lelemé- nyesen kombinálják a feldolgozóiparra vonatkozó forrásokat, és -— mint az alábbi listából látszik — az országok kiválasztásában nem a legkönnyebb utat járják. Az ICOP keretében eddig (egy marginális kivételtől eltekintve) kizárólag kétoldalú összehasonlítások készültek.

Igazat kell adni a szerzőknek abban, hogy a munka e korai szakaszában az egyes országok sajátos problémáira kell irányítani a figyelmet, amelyeknek megoldása fontosabb, mint az országpárok konzisztenciája. Eddig a következő — a készültség különböző stádiumaiban levő —- kétoldalú összehasonlításokról számoltak be a szerzők:

Brazília—Egyesült Államok,

Mexikó—Egyesült Államok (5),

Dél-Korea—Egyesült Államok (9),

India—Egyesült Államok,

India—Anglia (2),

Argentína—Egyesült Államok (6), Anglia—Egyesült Államok,

Hollandia—Anglia,

Franciaország—Anglia (l).

A különböző adatforrások közül kitüntetett szerepet kapnak a szóban forgó országok ipari, illetve feldolgozóipari cenzusai. Kétségtelen, hogy ezek a cenzusok szolgáltatják a leg- több és legrészletesebb adatot az országok feldolgozóiparáról, és ezek esetében számítani lehet a különböző természetű adatok (mennyiség, érték, termelés, munkaerő stb.) összhang-

' Ausztria, Csehszlovákia, Franciaország és Magyarország ipari termelékenységének összehasonlítása. Központi Sta—

tisztikai Hivatal. Budapest. 1972. 49 old.

A FELDOLGOZÓIPARI ÖSSZEHASONLÉTÁS 1063

jára. Cenzusokra azonban aránylag ritkán (a legjobb esetben is ötévenként) kerül sor, és a tárgyidőszaktól a publikációig gyakran több év is eltelik. A cenzusokra támaszkodó össze- hasonlítások emiatt meglehetősen régi adatokat produkálnak (a nyolcvanas évek végén pél- dául 1975—ösöket), ezért az ICOP összehasonlításai is régiek (l975—re vonatkoznak). Kivétel a fenti lista utolsó két összehasonlítása, amelyeknek tárgyéve 1984. Az eredmények felfrissí- téséhez a nemzeti indexekkel való időbeli továbbvezetésre van szükség, ami sok bizonytalan—

ságot visz a számításokba, mivel a cenzusadatok és a folyamatos indexszámok között több- nyire nem teljes az összhang.3 Ez a bizonytalanság fokozódik olyan esetekben, amikor a két ország cenzusa nem ugyanarra az évre esik (például Argentína: 1973, Egyesült Államok:

1975), mert ilyenkor az egyik ország cenzusadatait a másik ország cenzusévéig kell vezetni (előre vagy hátra), ismét csak a nemzeti indexek felhasználásával.

Ezek után vizsgáljuk meg közelebbről az összehasonlítások módszereit annak előre—

bocsátásával, hogy az itt leírt általános metódushoz képest egyik vagy másik országpár ese- tében kisebb-nagyobb eltéréseket találunk. Ezeket a módosításokat a szerzők egyes országok statisztikájának, gazdasági struktúrájának vagy intézményrendszerének sajátosságai miatt voltak kénytelenek megtenni.

A TERMELÉS VOLUMENÉNEK ÖSSZEHASONLíTÁSA

A termelés összehasonlitására valamennyi tanulmány a feldolgozóipari hozzáadott érté—

ket használja. Ez az adat két, sőt esetleg három statisztikában is megtalálható : az ipari cenzus adatai között, a nemzeti számlákban és az ágazati kapcsolatok mérlegében (input-output táblákban). E különböző források azonban más-más adatot közölnek az ágazatok hozzá—

adott értékéről. Az eltérések forrása sokféle és országonként különböző; itt csak a két leg—

jellegzetesebbet említjük meg: a megfigyelés körét és a közbenső (termelő-) felhasználás kezelését.

Ami a megfigyelés körét illeti, ez a nemzeti számlákban általában szélesebb, mint a cenzusadatok szerint. A cenzusok ugyanis számos országban nem terjednek ki valamennyi feldolgozóipari szervezetre, hanem csak bizonyos méretnagyság felettiekre. A határ orszá—

gonként különböző; Indiában például az ún. ,,regisztrált feldolgozóipar" a legalább tíz főt foglalkoztató és elektromos áramot használó, valamint a legalább húsz főt foglalkoztató, de elektromos áramot nem használó szervezeteket öleli fel. Ezzel szemben a nemzeti számlák és az ÁKM becslései — legalábbis elvileg — teljes körűek.

A másik eltéréstípust a termelőfelhasználás különböző kezelése okozza. A hozzáadott értékhez, mint köztudott, úgy jutunk, hogy a bruttó kibocsátásból —- a felhasznált anyagot stb. is tartalmazó termelési értékből — levonjuk az ún. közbenső felhasználást. Mármost a cenzusok módszertana ezt a levonandó összeget szűkebben definiálja, mint a nemzeti számlák metodikája. A cenzusok esetében a bruttó kibocsátásból csak a szorosan vett anyag- és energiafelhasználást vonják le, a szolgáltatások felhasználását nem, a nemzeti számlák viszont ezektől is megtisztítják a hozzáadott értéket.

Az ICOP tanulmányai e problémákat nem kezelik egységesen; megoldásaik részben az eltérések mértékétől, részben pedig attól függenek, hogy becslésükre milyen források állnak rendelkezésre. Abban valamennyien egyetértenek, hogy az összehasonlítás céljának a nem- zeti számlák koncepciója felel meg jobban, de az egész összehasonlítás módszerére (lásd alább) tekintettel nem távolodhattak el teljesen a cenzusadatoktól. Egyes tanulmányok meg- elégszenek a cenzus— és a nemzetiszámla—változat közötti eltérés mértékének kimutatásával, mások megpróbálkoznak a cenzusadatok korrekciójával, ismét mások átveszik a nemzeti számlák adatait, akár a cenzusadat helyett, akár mellette, alternatív becslésként.

'Ennek részleteire itt nem térünk ki; lásd ezzel kapcsolatban (8).

1064 DR. szu ÁGYI GYÖRGY Az eltérések mértéke országonként, eltéréstípusonként és ágazatonként is nagyon külön- böző. Indiában például a ,,nem regisztrált feldolgozóipar" hozzáadott értéke mintegy 36 szá- zaléka az összes (regisztrált és nem regisztrált) feldolgozóipari értéknek (2). Hollandiában, ahol a cenzus a 10 főnél többet foglalkoztató egységeket öleli fel, az eltérés 8 százalék (8).

Ami a másikfajta eltérést, a szolgáltatásjellegű ráfordítások kezelését illeti, ennek mértéke 1975-ben Japánban a cenzus szerinti hozzáadott érték 33 százaléka, Dél-Koreában 31, Argentínában (1973) 23 százaléka. ,,Szerencsére" a kétféle eltérés ellentétes irányú, hiszen a megfigyelés körének bővítése növeli a houáadott értéket, a ráfordítások (közbenső fel- használás) kiegészítése pedig csökkenti.

Osztályozás és mintavétel

Az ICOP a feldolgozóipari termelést és termelékenységet tizenöt iparágra tagolva figyeli meg. (Ezek egy része az ENSZ ágazati osztályozása - ISIC — kétszámjegyű, más része háromszámjegyű tételeinek felel meg, de van olyan is, amely több háromszámjegyű pozició összevonásának tekinthető.) Az iparágakon belül az ICOP ún. ,,mintaágazatokat" választ ki.

Az ICOP módszertanában ugyanis a mintavétel jelentős helyet foglal el. Ezt a mintavételt leginkább kétlépcsős eljárásnak tekinthetjük (bár a szerzők nem használják ezt a kifejezést).

Az első lépcsőben mintaágazatokat, a másodikban e kiválasztott ágazatokon belül ipari ter- mékeket jelölnek ki. A kiválasztás elsődleges szempontja az adatok rendelkezésre állása és összehasonlíthatósága. (Az alábbiakban megadjuk az iparágakat és felsoroljuk a leggyak- rabban alkalmazott mintaágazatokat is.) A mintaágazatok aránya az összes feldolgozóipari hozzáadott értékhez képest országonként más és más, 20 és 50 százalék között változik, de a tizenöt iparágon belüli arány ennél jobban szóródik.

Iparágak és mintaágazatak

Iparágak Mintaágazatok

Élelmiszeripar Tejipar

Malomipar Cukoripar

Édesipar

Italgyártás Maláta— és söripar

Dohányipar Dohányipar

Textilipar Cérna- és szövetgyártás

Ruházati ipar Bör- és cipőipar Fa- és bútoripar Papír— és nyomdaipar Vegyipar

Gumi— és műanyagípar

Nemfémes ásványi anyagok feldolgozása Kohászat

Gépek és szállítóeszközök gyártása

Villamosgépgyártás Egyéb feldolgozóipar

Férfiruházat gyártása

Lábbeli és bőráruk gyártása Fűrészipar

Papíripar

Műtrágyagyártás Műszálgyártás

Szappan- és tisztítószergyártás Kőolaj-ünornítás

Gumiabroncsgyártás Tégla- és agyagipar Cementipar

Vas- és acélgyártás

Mezőgazdasági gépek gyártása Konténerek gyártása

Gépjárműgyártás

Rádió- és tv—készülékek gyártása Villanylámpák és -körték gyártása

A mintavétel második lépcsőjében történik a reprezentáns termékek kiválasztása. Ezek száma országpáronként különböző, általában 100 és 300 között Változik. A reprezentáns

A FELDOLGOZÓIPARI ÖSSZEHASONLíTÁS 1065

termékek az összehasonlítás legkisebb építőkövei. Elsősorban ezek miatt van szükség a cen- zusok adataira mint az összehasonlítás kereteire, mert sok országban csak a cenzusok szol- gáltatnak adatokat a feldolgozóipari termékek ilyen nagy számára.

E reprezentánsok funkciója —- mint általában a pénzben kifejezett mutatószámok nem- zetközi összehasonlításánál —— az országok nemzeti valutában kifejezett adatainak egymás pénznemére való átszámítása, illetve a különböző valuták közötti vásárlóerő-paritás meg—

határozása. A mintaágazatokon belül kiválasztott reprezentánsok áraiból valutaparitásokat számítanak, és ezek átlagaként kapják a mintaágazatra érvényes paritást például a brazil cruzeiro és a dollár vagy a mexikói peso és a dollár stb. között.

Csakhogy a számítások ezen pontjánál — a kiválasztott reprezentánsok és áraik meghatá- rozásánál — egy igen fontos eltérés mutatkozik az ICOP-módszer és más nemzetközi össze—

hasonlítások (például ICP- vagy KGST-összehasonlítás) között. Az eddig végzett összeha- sonlítások módszertanának egyik alapelve volt, hogy a reprezentánsoknak minőségi jellem- zőkkel pontosan körülhatárolt (specifikált) javaknak kell lenniök, mert csak így biztosítható, hogy az egymáshoz rendelt árak valóban azonos javak árai legyenek. Az ICOP ezzel szem- ben a cenzusok adta ,,termékek" termelési értékének és mennyiségének hányadosaként egy—

ségértékeket (unit value), tulajdonképpen tehát átlagárakat állapít meg, és ezekből számítja a valutaparitásokat. Ezek a termékek azonban többnyire nem felelnek meg a szoros specifiká—

ció fent említett követelményének, gyakran inkább termékcsoportok, semmint egyedi ter- mékek, így a kapott paritásokat a minőségi különbségek is befolyásolják, amelyek különösen akkor lehetnek nagyok, amikor különböző fejlettségi szintű országok adatait hasonlítjuk ossze.

Kétségtelen, hogy az egységérték (átlagár) használatának is vannak bizonyos előnyei.

,,Az egységértékek az egész évre és az országok valamennyi termelöhelyére érvényes átlagos tranzakciós értékek, míg az ICP-ben használt árak egy vagy néhány időpontban és helyen Végzett jegyzések árai vagy árjegyzéki árak; . . . a cenzus révén meg lehet ítélni az egység—

értékek reprezentativitását; az egységértékek sokkal szélesebb információs bázisból származ—

nak, mint azok, amelyek az IC? rendelkezésére állnak" — érvel az egyik tanulmány ((S) 50—

51. old.). Ez az állítás nem vitatható, kérdés azonban, hogy ez az előny ,,kompenzálja—e"

— mint a szerzők állítják -— a minőségi különbségek figyelmen kivül hagyásából származó torzítást.

S úlyozás, az indexek felhasználása

A reprezentánsok segítségével kapott valutaparitások alapján történik tehát a minta- ágazatokra érvényes paritások kiszámítása, a mintaágazatok paritásaiból pedig az iparágaké.

Végül az iparágak paritásainak átlaga adja az egész feldolgozóiparra érvényes valutaparitást.

Az átlagolás során a tanulmányok az indexsúlyozás szokásos eljárásait alkalmazták, azaz valutaparitást számítottak az egyik, majd a másik összehasonlítandó ország súlyaival (Laspeyres- és Paasche-forrnula). A számítások végeredményének a kétféle index geometriai átlagát (Fisher-formula) tekintették.

Ezeknek a valutaparitásoknak — amelyek az említett módon kialakított mintákból szár- maznak — segítségével a termelésiérték-adatokból országok közötti volumenindexek számít- hatók. Ezen a ponton azonban újabb probléma lép fel: az indexek (valutaparitások és volu—

menindexek) és a termelési mutatószámok összhangja. Az árak (vagy az egységértékek) a termékek bruttó értékére vonatkoznak, következésképpen csak a bruttó kibocsátás átszámí—

tására alkalmasak, az összehasonlítás viszont a hozzáadott értékre vonatkozik. A hozzáadott érték összehasonlítására -— legalábbis elméletileg — ún. kettős detlálás alkalmazására lenne szükség. Azaz árakat és valutaparitásokat kellene meghatározni a közbenső felhasználásra is, ezekkel a másik ország valutájára átszámítani a közbenső felhasználás értékét, és ezt le-

1 066 DR. SZILÁGYI GYÖRGY vonva a bruttó kibocsátásból adódna a kívánt adat, az átszámított hozzáadott érték, amiből aztán országok közötti termelésivolumen-indexet lehet számolni.

Az ICOP munkái számára nem állnak rendelkezésre mindazok az adatok, amelyek ehhez a számítássorozathoz szükségesek lennének. Ehelyett a szerzők egy egyszerűsített eljáráshoz folyamodtak : a bruttó kibocsátás áraira érvényes paritásokat alkalmazták a hozzáadott érték átszámításához. Ez az eljárás azt a feltételezést rejti magában, hogy az egyes iparágak bruttó termelésére kapott valutaparitások az ágazat közbenső felhasználására is érvényesek. Azt, hogy ennek a feltételezésnek kevés alapja van, a szerzők is elismerik, de az adott körülmények között nem volt más megoldás. Tegyük azonban hozzá, hogy jelen tanulmány szerzője nem lelkesedik a kettős deflálásért, ahhoz még megvalósithatósága esetén sem fűz nagy reménye—

ket. A nemzetközi összehasonlitások eddigi gyakorlatában még nem sikerült a hozzáadott érték volumenét kettős deflálás segitségével elfogadható módon összemérni; éppen ez az egyik oka annak, hogy a termelésiérték—összehasonlítások nem tudtak a statisztikai gyakor- latban igazán gyökeret verni.

Az adatok aktualizálása

Mint láttuk, a legtöbb összehasonlítás 1975—re vonatkozik. Majdnem minden tanul—

mányban találunk további becsléseket az eredmények aktualizálására. Mint hasonló esetek—

ben általában, ezek a műveletek sem jelenthetnek mást, mint az l975-re kapott eredmények továbbvezetését időbeli (dinamikai) indexek segítségével egy későbbi évre, adott esetben l985-re. Ez a művelet egyszerű, nem is igényel különösebb magyarázatot, bár végrehajtá- sának különböző módozatai és ezek közgazdasági—statisztikai implikációi (lásd (8)) nem teljesen problémamentesek, tekintettel arra, hogy az országok nemzeti statisztikáiból szár- mazó indexek soha sincsenek teljes harmóniában egy-egy nemzetközi összehasonlítás meto- dikájával. Emiatt a továbbvezetés eredménye nem egyezik meg a tárgyévre vonatkozó köz- vetlen összehasonlítás (ha ilyenre valaha is sor kerül) eredményével. Most azonban eléged- jünk meg a következők megállapításával: I . az 1985-re kapott eredmények az 1975-ös árakon értelmezendők, és a valutaparitások is azonosak az 1975—re kapottakkal; 2. a továbbvezetés iparági részletezésben történt, a feldolgozóipar 1985-ös eredménye az iparági adatok ösz—

szesítéséből adódik.

NÉHÁNY SZÁMSZERÚ EREDMÉNY

Az 1. tábla a termelés—összehasonlítások globális —— a feldolgozóipari hozzáadott érték egészére kapott — eredményeinek egy részét mutatja be. A táblában a tíz összehasonlítás- párból azok szerepelnek, amelyeknek eredménye explicite is megtalálható a tanulmányok—

ban (azaz nem vállalkoztam semmiféle ,,tovább-" vagy ,,visszaszámításra", sem pedig a kö—

zölt számok alapján származtatott adatok képzésére). A legtöbb tanulmány ugyanis nem a termelés, hanem a termelékenység összehasonlítását tekinti fő céljának, és nem mindig köz- li a termelésre kapott összehasonlítási eredményeket. Ahol a tanulmányok több variánst ad- nak meg, ott a tábla a szerzők által végeredménynek tekintett (az országok egészére vonat- kozó globális, azaz nem egy főre vetített) adatot adja meg.

A 2. tábla a valutaparifásokat mutatja, ugyancsak az egész feldolgozóiparra. Ez az adatsor főleg azért érdekes, mert ezen a ponton lehet az ICOP—eredményeket más adatokkal összevetni. Ilyen mindenekelőtt a hivatalos árfolyam —— 2. tábla 2. oszlop —, továbbá az ICP keretében nyert valutaparitás. Előbbi nem kíván különösebb magyarázatot, utóbbival kap—

csolatban azonban meg kell jegyezni, hogy az ICOP és az ICP paritásai több okból sem vet- hetők egyszerűen egybe. Az ICP végső eredményének tekintett paritások — 3. oszlop — multi—

laterális, az összes résztvevő (1975—ben 34) ország súlyaival számított adatok, szemben az ICOP kétoldalú számításaival. Ezért ezekhez jobban illik az ICP egy másik, kevésbé ismert

A FELDOLGOZÓIPARI ÖSSZEHASONLíTÁS 1067

ún. kétoldalú változata, amelyben a paritások kiszámítása csak a szóban forgó két ország súlyaival történt. Az összehasonlíthatóság azonban még így sem teljes, mert az ICOP valuta- paritásai csak a feldolgozóipari termékek áraiból alakultak ki, míg az ICP-é a GDP teljes felhasználási körének áraiból. Az összehasonlíthatóságnak ezt a hiányát a szerzők úgy hidalták át, hogy az ICP anyagából kivonatolták a fogyasztói iparcikkeket és a gépi beruhá- zásokat; ennek a becslésnek az eredménye található a tábla 5. oszlopában. Amit így sem sikerült áthidalni, az abból adódik, hogy az ICOP árai jórészt termelői árak (a termelési tényezők költségén), az ICP-é pedig piaci árak (fogyasztói árak, illetve a beruházási javak beszerzési árai).

!. tábla

Néhány ország feldolgozóipari hozzáadott értéke

(Index: Egyesült Államok : 100,00)*

1975. 1985.

Ország

évben

Argentína ... 3,40** 1 2,04 Brazília ... 10.55 — Dél-Korea ... 1,57 3,94 India ... 2,03 — Japán ... 49.13 7022

Mexikó ... 3,76 —

* A dollárban és a másik ország valutájában számított hányadosok geometriai átlaga (Fisher—index).

** Az Argentina—Egyesült Államok-összehasonlítás báziséve 1973, erre az évre az eredmény 3,01.

2. tábla

Valutaparí tások, 1975 (Index: dollár : 1)

ICP* * (GDP-re) ! CP

ICOP Hivatalos ___—'*'"— W (ipari

Ország Valuta (Fisher-index) árfolyam* sokoldalú kétoldalú javakra)

(1) (2) (3) (4) (s)

Argentína ... peso 10,66*** 9,35*** —— — —

Brazília ... cruzeiro 7,42 8,13 5,20 5,40 7,42

Dél-Korea ... won 394,78 484,00 190,00 219,6O 336,68

India ... rúpia 9,32 8,65 2,59 2,82 6,63

Japán ... yen 24538 296,80 271 ,00 277,90 322,29

Mexikó ... peso 12,77 12,50 7,40 7,1 7 lO,66

Anglia ... font 0,466 O,452 O,406 O,388 —

* Az ICOP-tanulmányokban közölt árfolyamok. , _

** Kmvis, I. B.——Hestan, A.—Summers, R.: World product and income. UN International Companson PmJect.

The John Hopkins University Press. Baltimore. 1982. 388 old.

*** 1973. évi adat.

Általános következtetést aligha lehet levonni a 2. tábla adataiból. Annyi mindenesetre látható, hogy az ICP-paritásoknak az ipari javakra korlátozódó ,,kivonalolása" közelebb hozza ezt a becslést az ICOP—eredményekhez, ez azonban önmagában nem tekinthető az ICOP-számítások alátámasztásának. Másik következtetés, hogy az ICOP-paritások közelebb állnak a hivatalos árfolyamokhoz, mint az ICP. Mi következik ebből? Az ICP egyik alapvető ,,raíson d*étre"-je éppen az, hogy a hivatalos árfolyamok nem fejezik ki híven a valuták vásárlóerő—arányait, és az ICP-számítások ezt vannak hivatva korrigálni. Ebből a szempont- ból az árfolyamokhoz való hasonlóság nem lenne kifejezetten jó ,,ajánlólevél" az ICOP—

eredme'nyeknek. Csakhogy az ICOP sem tekinthető abszolút mércének, sőt az ICP-t is szá—

106 8 DR. szakon GYÖRGY

mos kritika éri. Ha igaz is az például, hogy a hivatalos árfolyamok alulértékelik a kevésbé fejlett országok valutáinak a vásárlóerő—paritását, sokak véleménye szerint az ICP a másik végletbe esik, azaz felülértékeli ezeket a valutákat. Ebből a szempontból az ICOP akár a hivatalos árfolyamok egyfajta rehabilitálásának is tekinthető (bár ez a rehabilitáció csak akkor volna következetes, ha az ICOP-paritás a hivatalos árfolyam és az ICP—paritás közé esne; ez azonban csak két esetben, a Brazília—Egyesült Államok és a Dél-Korea—Egyesült Államok országpár esetében van így).

A MUNKATERMELÉKENYSÉG ÖSSZEHASONLíTÁSA

Mint említettük, az ICOP fő célja a munkatermelékenység nemzetközi összehasonlítása (legalábbis a munka jelenlegi fázisában). Távolabbi célként a teljes (faktor-) termelékenység összehasonlítása is megfogalmazódik. A munkatermelékenység mutatószámaihoz természe- tesen úgy jutnak a szerzők, hogy a termelésösszehasonlítás fentiekben leirt eredményeihez hozzárendelik a munkaráforditás nemzetközileg összehasonlitható mérőszámait.

A termelékenység lehetséges mutatószámai közül az ICOP kettőt használ: a) az egy foglalkoztatottra, b ) az egy teljesített órára eső hozzáadott értéket. Szükség van tehát mind a foglalkoztatottak, mind a teljesített órák számának összehasonlitható adatára.

E két adat közül a létszám általában megtalálható a cenzusokban, a teljesített órák adata nem. A foglalkoztatottak cenzusbeli adata tehát mindazon esetekben konzisztens a termelési adattal, amikor a termelési érték is a cenzusból származik, vagy amikor a cenzus termelési adatán csak olyan korrekciót hajtanak végre, mint például a közbenső ráfordítá- sok kibővítése a szolgáltatásráforditások értékével. Ha azonban a korrekció a megügyelt ipari tevékenység körét is érinti, és — mint az előző részben láttuk —- az ICOP némelyik összehasonlításában ilyen is történt, akkor ennek megfelelő lépés a foglalkoztatottak ada- tánál is szükséges. Azok az ICOP—tanulmányok, amelyek erre a korrekcióra vállalkoztak, a nemzeti számlákban közölt foglalkoztatási adatokat használták, részben azért, mert ezek álltak rendelkezésre, részben mert a termelési adatokon végrehajtott korrekciókat amúgy is a nemzeti számlák koncepciójának érvényesitéseként értelmezték.

A másik termelékenységi mutatószám, az egy teljesített órára jutó hozzáadott érték már egyáltalában nem támaszkodhat a cenzusadatokra. A teljesitett órák iparágankénti adatait országonként és tanulmányonként eltérő és valószínűleg más-más megbízhatóságú források alapján kellett meghatározni. E források általában az egy foglalkoztatott által teljesített órák iparágankénti adatát adják meg, amihez a foglalkoztatottak száma hozzá—

rendelhető.

A 3. tábla bemutatja a kétféle mutatószám szerinti termelékenységnek az ICOP által számított nagyságát az egész feldolgozóiparra vonatkozóan.

A teljesitett órára vetített termelékenység indexei az Egyesült Államokhoz viszonyitva rendre alacsonyabbak, mint a létszámra jutó, ami arra mutat, hogy az itt szereplő országok—

ban magasabb az egy főre jutó munkaórák száma, mint az Egyesült Államokban, nyilván a hosszabb munkahét következtében. Másszóval a fejlett és kevésbé fejlett országok közötti termelékenységkülönbségek abban a mutatóban kifejezve nagyobbak, amelyben a technikai színvonal hatása erősebb. A táblában szereplő adatok értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy a különböző kétoldalú összehasonlítások jórészt egymástól függetlenül készültek, ezért helyenként érezhető közöttük az összhang hiánya. Bizonyára ezért mutatkozik például Bra—

zilia termelékenysége magasabbnak Angliáénál. Várható, hogy az ICOP későbbi fázisában sor kerül a különböző részmunkák összehangolására is. A táblából az is megállapítható pél—

dául, hogy 1975 és 1985 között Dél-Korea, India, Japán, Franciaország és Hollandia fel- dolgozóipari termelékenysége számottevően gyorsabban növekedett, mint Angliáé, az Egye- sült Államoké és Argentináé.

A FELDOLGOZÓIPARI ÖSSZEHASONLITÁS

1069

3. tábla

A munkatermelékenység a feldalgozo'íparban

Az egy foglalkoztatottra ! Az egy teljesitett órára jutó hozzáadott érték az

Ország

1975. 1985. 1975. 1985.

évben

Index: Egyesült Államok : 100,00

Anglia ... 44,51 — 43,00 44,84*

Argentína ... 29,7O 31 ,70 24,03 25,66

Brazilia ... 49,33 — — —

Dél-Korea ... l3,28 22,22 8, 83 l4,22 India ... 6,70** 8,55** —— —- Japán ... 64,17 95,25 53,45 78,0l

Mexikó ... 38,52 -— — -

Index: Anglia : 100,00

Franciaország ... —— 106,05* 101 ,00 lll,19*

Hollandia ... — 152,51 137,00 159,80*

' 1984. évi adat.

" Az ún. ,,regisztrált" feldolgozóipar. A ,,nem regisztrált" feldolgozóipart is felölelő becslés 1975-re 2,56.

Valamennyi ICOP-tanulmány iparági részletezésben is közli azokat az adatokat, ame- lyeket tábláink az egész feldolgozóiparra vonatkozóan szemléltetnek; e tanulmány jellege és terjedelme azonban nem teszi lehetővé a teljes (többnyire még amúgy is csak kéziratos) számanyag közzétételét.

*

Az ICOP-összehasonlitás módszereinek és számszerű eredményeinek e kivonatos és átfogó, a tanulmányok közös vonásait kiemelő (és számos, különösen egy—egy tanulmány sajátos részletét figyelmen kívül hagyó) áttekintése után mindenekelőtt a vállalkozás előtt kell tisztelettel adózni. Ami a módszereket, eljárásokat illeti, elismeréssel kell fogadni azt a leleményt, amellyel a szerzők a rendelkezésükre álló adatállomány korlátait kezelték, ahogyan módszereiket ezekhez alkalmazták, és ahogyan e korlátokat megkerülni igyekeztek.

Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy nem egy kényszermegoldás, köztük kényszerű fel—

tételezés (például a hozzáadott érték, illetve a közbenső felhasználás becslése) éppen annak következménye, hogy az ICOP nélkülözni kénytelen a tárgyául választott országok statisz—

tikai szolgálatainak közreműködését. Ha a nemzeti statisztikák belső anyagaiban jórészt meglevő adatok is rendelkezésre állnak, akkor a kényszermegoldások egyike—másika való- szinűleg feleslegessé válik. Ilyen például a mintaágazatok közbenső mintavételi lépcsőkénti alkalmazása, amelynek összetétele nyilván nem optimális, vagy az egységérték (átlagár) alkalmazása az elemi paritások kiszámításánál. A jelenleginél szélesebb nemzetközi együtt- működés, különösen a hivatalos statisztikával, valószínűleg sokat lendítene az akción.

Magyarország számára valószinűleg nem jelentene különösebb nehézséget az ICOP-hoz való csatlakozás (már ami az adatszükségletet és a módszereket illeti), az eredmények révén pedig szélesíteni lehetne a nemzetközi elemzések bázisát.

IRODALOM

(l) Ark, Bart van: Comparison of British productivity levels in manufacturing with the Netherlands, France and the USA. A progress report. A Nemzetközi ]övedelem- és Vagyonkutatási Társaság (IARIW) 21. konferenciájára benyújtott tanulmány. 1989. (Kézirat)

1070 DR. SZILÁGYI: A FELDOLGOZÓIPARI ÖSSZEHASONLÉTÁS

(2) Arkl Bart van: International comparisons of real output and labour productívity in India, the UK and the USA.

A Nemzetközt Jövedelem- és Vagyonkutató Társaság (IARIW) 21. konferenciáján benyújtott tanulmány. 1989. (Kézirat) 7 ;)nggsay El'ázsébet: Az ENSZ Nemzetközi Összehasonlítási Programjának fejleményei. Statisztikai Szemle. 1987. évi

. sz. —- . o .

"07 (tabu Bóday Erzsébet: Nemzetközi összehasonlítás Európában, 1985. Statisztikai Szemle. 1988. évi 12. sz. 1093—- . o .

(5) Madison, Angus—Ark, Bart van: International comparisons ofpurchasing power, real output and labour productiv- 13t§rsascaslifi study of Brazilían, Mexican, and U.S. manufacturing, 1975. The Review aflncome and Wealth. 1989. évi 1. sz.

— . o .

(6) Pilot, D.-Hofman, A.: Productivity and competitiveness in the manufacturing sector of Argentina, 1973—1985 A Nemzetközi J övedelem- és Vagyonkutató Társaság (IARIW) 21. konferenciáját-a benyújtott tanulmány. 1989. (Kézirat)

(7) Stone, R.: Working m'th what we have. The Review oflncome ami Wealth. 1984. évi 3. sz. 291—303. old.

(8) Dr. Szilágyi György: A nemzetközi összehasonlítások extrapolációjának indexszámitási problémái. Statisztikai Szemle. 1981. évi 2. sz. l69—193. old.

(9) Szirmai, A.—Pilat, D.: Comparisons of real output and labour productivity in Japan, South Korea and the USA, ggg—89225. A gűemzetközi Jövedelem- és Vagyonkutató Társaság; (IARIW) 21. konferenciájára benyújtott tanulmány.

. zirat.

ÁRGYSZÓ: Nemzetközi összehasonlítás. Feldolgozóipar Termelékenység.

PESIOME

B orieprce n3nomenbi noaei'mme renitenmm npouaaoncraa n nponaaonurenbnocm rpyna B oőpaőa'rbiaaiomeü npomsmmennocm, Koropbie BBHTBI 143 paÖOTbI nccnenonarenbcxoü rpymrbr Fpommrencxoro ynnnepcnrera non samaaueM Mexcnynapozmoe conocrannenne BHIIYCKa n l'IpO- nanonnrenbnocrn. VKaaannas paőora öasnpyercn Ha onyőm—txosaanbix cramcrn'iecxnx nannmx crpan, npexcne Bcero na nponeneimux nenaax oőpaőarbmaionren npomumnennocrn, Koropme :; nocnencraim ÖleIH noneeprnyrm HeKOTOpblM yrowmennm B nnrepecax őonee TO'IHOífl aronomu—

liecrcoifi nnrepnperanun n conocrasnmocm. HoxazareneM conocrannennx öbma noőaanennan cron- MOCTb oöpaőarusaiomen npommmnennocm, a raioxe ee aenmnma, paccnnrarman na OBI-IOTC zanxroro 11 Ha orpaőorannmü nenonexo-aac. Bmpaxcennue B Haunonanbnoü Bamore naname npnaenenm a conocrammyro (popmy c nomommo napnreroa, paccanrannbrx ornocnrenbno pas- mmnmx orpacneifi oőpaöarmaaiomen npOMLIIIDIeHHOCTH. 31-11 napurerm nanmorcsi cpemn—imn ns Koatbdmuenroa enunnanux aenwmn necromnco cor npommmnennsrx rpynn.

Onepx npnsonnr caoname pesynbrarm uccnenoaarmn, naer onenxy noc'ronepnocm nony—

nennmx peaynbraroa, a raxxe nsnaraer caon npemroxcenun ornocnrenbno Bosmoxcnmx nanpanne- mm nanbneümero passnrm.

SUMMARY

The article reports on a new tendency in the output and productivity of manufacturing, the project of the research group at the Groeningen University, entitled "International Comparison of Output and Productivity" (ICOP). The ICOP relies on the national statistics, mainly manufactur- ing censuses, with more or less revision, to ensure better economic interpretation and comparabil- ity. The indicators of the comparison are the value added of manufacturing as well as its volume per one employee and per one hour worked. The research group ensures the comparability of the data, expressed in national currencies by means of parities calculated for individual branches of manufacturing. The parities are derived by averaging the coefficients of the unit values of some hundred groups of industrial commodities.

The article shows the summary ICOP results, evaluates their reliability and makes a proposal for their possible improvement.