Az osztrák és a magyar ipar színvonalának összehasonlítása

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR IPAR SZlNVONALÁNAK ÖSSZEHASONLlTÁSA

NYITRAl FERENCNÉ DR.

A magyar iparstatisztika hosszabb távú munkaprogramja keretében évek óta vizsgáljuk iparunk helyét a világban és különösen a világnak abban a régiójában, ahol a magyar ipar nemcsak földrajzilag. hanem gazdasági fejlettsége alapján is elhelyezkedik. Széles körű. mintegy 30—40 országgal folytatott nemzetközi össze- vetéseinket a hatvanas évek közepe táján kezdtük el, és ezt a hetvenes évek elején ismételtük meg. Ez a széles körű áttekintés módot adott arra. hogy közelítően meg- határozzuk iparunk helyzetét annak ágazati szerkezete, termelékenysége. gépellá—

tottsága stb. szempontjából. Mint minden nemzetközi összehasonlítás, amelyet a különböző országok publikált adatai alapján végeznek. ezek a nagyvonalú összeha- sonlitások is elsősorban nagyságrendi jelzésként alkalmazhatók. a módszerek ter- mészetéből adódóan az ilyen tipusú összehasonlitásokból nem lehet, sőt eseten—

ként veszélyes is ok—okozati összefüggések feltárására vállalkozni.

A hatvanas évek eleje óta -— mint az a Statisztikai Szemle olvasói előtt jól ismert - az iparstatisztika rendszeres programjába iktattuk azokat a kétoldalú, első- sorban a termelékenységi színvonalra, de emellett a termelés volumenére és a ter- melékenység tényezőrire vonatkozó összeha'sonlításokat. amelyeket a partner ország- gal közösen végzünk, s amelyek így módot nyújtanak arra. hogy a kapott szám—

szerű eredmények értékelését részletesebb, s főként megbizható—bb bázison végez—

zük el. ilyen összehasonlításokatkészítettünk külön-lkülön Csehszlovákiával. Auszt- riával, Jugoszláviával; majd később egy négyoldalú kísérlet keretében Ausztriával.

Csehszlovákiával és Franciaországgal együttesen is.1

Az osztrák—magyar ipari termelési és termelékenységi összehasonlítás első iz- ben az 1965. tárgyévre vonatkozott, és hangsúlyozottan kísérleti jellegű volt. Ezt egy—

felől az indokolta. hogy ez volt az első olyan próbálkozás. amelyet Európában kü—

lönböző társadalmi rendszerű országok végeztek, eltérő iparstatisztikai adatbázison és elég számottevő mértékben eltérő nemzeti iparstatisztikai módszertana—k kétol- dalú közelítésével. Ez a kisérlet annyiban is úttörő volt, hogy még nem rendelkez—

tünk az azóta közzétett ENSZ-ajánlással. amely a termelékenységi nemzetközi össze—

hasonlítások metodikájára vonatkozóan csak az 1970—es évek elején alakult ki.

Az 1965. évi osztrák—magyar termelékenységi összehasonlítás a módszertani tapasztalatok mellett rendkívül érdekes és a gazdaságpolitikai vezetés számára is hasznosítható gyakorlati eredménnyel járt mind a két ország számára. Nemcsak a

!Lásd: Lucía/vi József: A termelékenység Csehszlovákia és Magyarország közötti összehasonlitása.

Statisztikai Szemle. 1970. évi 12. sz. 1256-1267. old.; Nyitrai Ferencné dr.: A nemzetközi termelékenységi összehasonlitások néhány problémája. Statisztikai Szemle. 1974. évi 8—9. sz. 715—732. old.

(2)

NYITRAINÉ DR.: Az OSZTRÁK es A MAGYAR iPAR ; 833

magyar közgazdászok forgatták érdeklődéssel az e tárgyban megjelent kiadványt.2 az Osztrák Statisztikai Társaság e témában előadást szervezett,?) amelyen az osztrák közgazdászok elég széles köre vett részt, és kérdésekkel színesítette azt.

Tekintettel arra, hogy az elmúlt 10 év mind Ausztria. mind Magyarország ipara szempontjából a dinamikus fejlődés és a struktúraátalakítás időszaka volt, felme—

rült az az igény, hogy megismételjük az 1975. tárgyévre vonatkozóan a korábbi összehasonlítást, ma már a termelékenységi vizsgálatok módszertanával kapcsolatos ENSZ—ajánlás birtokában, összehasonlithatóbb adatok alapján és a korábbi mód- szerek tapasztalatait is kiszélesítve és hasznosítva. Ilyen irányú törekvéseinket nem kis mértékben az az érdeklődés is vezette, hogy vajon egy hoszabb táv (10 éves periódus) után szabad-e extrapoIáIt nemzeti indexekkel továbbvezetni egy korábbi összehasonlítást, és mennyiben ad ez megbízható információt. A megismételt össze- hasonlításnak tehát ebben az értelemben ugyancsak ,,kisérleti" a jellege. Egyfelől ugyanis a nemzeti dinamikai indexekkel előrevetítettük 1965-ről 1975-re a koráb- ban kapott eredményeket, és ezt a részletesebb. megalapozottabb bázisadatokon nyugvó új összehasonlítás eredményeivel összehasonlítottuk. Ez a kísérlet rendkívül jelentős abból a szempontból is, mert közismert, hogy különböző nemzetközi szer- vezetek keretében rendszeresen végeznek két- és sokoldalú nemzetközi összeha—

sonIitásokat a termelés, valamint a munka termelékeny—ségének szinvonalával kap- csolatosan, és az extrapolációt elég bátran alkalmazzák függetlenül attól, hogy ezt általában nem vetették semmilyen próba alá. A négyoldalu termelékenységi össze- hasonlításkor magunk is kénytelenek voltunk az osztrák—magyar összehasonlítás eredményeit extrapolálni, bár ez rövidebb időtávra vonatkozott, eredményeit azonban még így is csak megfelelő óvatossággal mertük az extrapoláció évére vonat—

koztatni.

AZ ALKALMAZOTT FÖBB MÓDSZEREK ÉS EZEK TAPASZTALATAI

Minthogy a legutóbbi évtizedben mind Ausztria, mind hazánk iparstatisztikai módszerei finomodtak, bővültek, fejlődtek, s a nemzetközi összehasonlítások terén is több tapasztalattal rendelkezünk mint korábban, ezért az 1965. évi összehason- lítás során alkalmazott módszereket módunkban állt felülvizsgálni és jelentős mér- tékben korrigálni. Erre egyfelől az adott kedvező lehetőséget, hogy ma már mind—

két ország iparstatisztikájában teret kapott a hazai ágazati rendszer szerinti alap- csoportosítás mellett az adatoknak az ENSZ ágazati rendszere, tehát az ISIC (In—

ternational Standard Industrial Classification) revideált változata szerinti csoporto- sítása. Ez lényeges előrelépés. hiszen a korábbiakban a két ország eltérő iparági rendszerét megkíséreltük összevonáisokkal, kihagyásokkal közelíteni s ebből egy többé—kevésbé összehasonlitható ágazati rendszert létrehozni.

Az ISIC rendszernek alkalmazása is vetett fel problémákat. A két ország hazai gyakorlatában ugyanis bizonyos fajta tevékenységek eltérő helyen szerepelnek, s ezt az ISIC szerinti átcsoportosításban sem volt mód teljesen kiküszöbölni. Ezért néhány nagyságrendjében nem jelentős tevékenységet kénytelenek voltunk kihagyni az összehasonlításból. Igy a nyomdaiparból kihagytuk a könyvkiadást. amely a ma—

gyar gyakorlatban nem tartozik az ipari tevékenységek közé: kihagytuk az ún. ..egyéb feldolgozó ipar" egész tevékenységét, mert ez annyira heterogén a két országban.

hogy termelékenységi színvonala reálisan nem hasonlítható össze; a fémfeldolgozó

? Ausztria és Magyarország ipari termelésének és termelékenységének kétoldaiú összehasonlítása. Sta- tisztikai Időszaki Közlemények. 127. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1968. 32 old.

3 Az Osztrák Statisztikai és Informatikai Társaság 1972. december 13-i ülésén Nyitrai Ferencné dr.

..Multilaterúiis nemzetközi termelékenységi összehasonlítás" címmeI tartott előadást. (Szerk. megjegyzése.) 4 Statisztikai SzemIe

(3)

834 ' NVITRAI FERENCNÉ DR.

ipar és a gépgyártás köréből kénytelenek voltunk kihagyni a műszergyártá—st. vala—

mint a villamosenergia—ipar, gáz- és vízszolgáltatás ágazatából a gáz-, gőz- és víz- szolgáltatást. A bányászat esetében a bauxitbányászat maradt ki a magyar adatok

közül ugyancsak az összevethetőség érdekében. '

Az így kialakított ágazatok köre mind a magyar, mind az osztrák ipar össz—

termelésének és munkaráfordításának közel 93-95 százalékát foglalja magában.

Az egyes ágazatok tevékenységét az ágazat profiljába tartozó termékek ter—

melési adata reprezentálta. A figyelembe vett termékek köre 1975-ben lényegesen

bővebb volt. mint az 1965. évi összehasonlításkor. Továbbra is problémát jelentett

azonban az, hogy a gyakorlatban az ENSZ egységes terméknómentklatúrája még

nem él. Ismeretes, hogy az lCGS4 kialakítása ugyan már befejeződött. az ezzel kapcsolatos ENSZ-ajánlás azonban még nem jelent meg. így gyakorlati alkalma—

zására sor sem kerülhetett. Ez azzal a problémával járt. hogy a két ország termék—

nómenklotúráját a kiválasztott termékeik tartalma tekintetében tételesen kellett egyeztetni s ez — tekintettel arra, hogy 620 termékcsoportot vontunk be az össze- hasonlításba — a legmunkaigényesebb fázisa volt e munkának. A részletes tartalmi egyeztetés alapján módunk volt mélyebb betekintést nyerni a két ország egyes ipari ágazatainak tevékenységi körébe. tartalmi sajátosságaiba, s ez a termelési és termelékenységi színvonal különbségeinek értékelését is elősegítette. A bevont termékcsoportok az osztrák iparban a megfigyelt ágazatok termelésének közel 75 százalékát, a magyar iparban pedig mintegy 80 százalékát reprezentálják, így az arány elég magasnak tekinthető. Közismert ugyanis. hogy több más kétoldalú összehasonlítás során ennél lényegesen alacsonyabb reprezentáció alapján vontak

le következtetéseket.

A termelékenységi színvonal korábbi összehasonlításaínak tapasztalatait fi—

gyelembe véve, e kétoldalú munkánál nagy gondot fordítottunk az egyes ipari

ágazatok termelőtevékenységének belső. fázisszintű összehasonlítására. Ez különö—

sen a közismerten heterogén jellegű ágazatokban. köztük is elsősorban a gépipar—

ban jelentős. ahol azonos késztermék-megjelölés jelentős mértékben eltérő terme- lési vertikumot foglalhat magában attól függően, hogy az érintett országokban a késztermékek előállításában a szerelés, összeépítés jellegű tevékenység dominál—e, vagy az alkatrészgyártástól kezdve a teljes termelő fázist az országon belül végzik—e.

Az ilyen jellegű vizsgálatok, megbeszélések elsősorban az adatok értékeléséhez, a megbízhatóság határainak becsléséhez nyújtottak hasznos információt, de elő- segítették a termelési folyamat fejlődési irányainak nyomon követését is.

Ugyancsak nagy gondot fordítottunk az input oldalról figyelembe vett adatok tartalmi egyeztetésére. Ennek során derült ki az, hogy nincs mód a termelékenység több fajta mutatószámának összehasonlítására. mert az osztrák ipari számbavétel- ben változott a munkások és alkalmazottak elhatárolásának módja (hasonló a helyzet hazánkban a FEOR bevezetése óta). és mert az 1975—ös év speciális jellege mi—

att a korábbiaknál jóval magasabb volt a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma.

Mindez arra a felismerésre vezetett, hogy egyetlen termelékenységi mutatószámot hasonlítsunk össze. éspedig az egy foglalkoztatottra jutó termelési színvonal mu-

tatóját.

Mind a termelési, mind a termelékenységi színvonal összehasonlításának alap—

vető módszere az ún. terméksoros (individual output indices) módszer volt, amelyet már 1965-ben is alkalmaztunk. s amely kétoldalú nemzetközi összehasonlításaink- ban eredményesnek bizonyult. Folytattuk azt a korábbi gyakorlatot is. hogy az egyes

4 International Standard Classification of All Goods and Services (Az összes termékek és szolgálta- tások egységes nemzetközi szabványosztályozása).

(4)

AZ OSZTRAK ÉS A MAGYAR IPAR 835

ágazatok termelésének és termelékenységének mutatóit mindkét ország áralapon számított súlyarányainak figyelembevételével alakítsuk ki, tehát az ún. térbeni Las—

peyres— és Paasche-típusú indexek segítségével, és ezek mérlegelt átlagát, a tér- beli Fisher-indexet tekintsük az értékelés alapjának.

Megismételtük azt a kísérletünket is, hogy az ágazati termelési és termelékeny- ségi indexeket az előbbiekben ismertetett alapmódszerek mellett a magyarországi fajlagos bér és amortizáció értékekkel súlyozva is számításba vegyük. a tapasztalatok azt mutatták. hogy az egységáradatokkal, valamint a bér és amortizáció ada—

tával súlyozott indexek az ágazatok többségében lényegesen nem tértek el egy- mástól.

A korábbiaknál nagyobb figyelmet fordítottunk a termelékenység színvonalát befolyásoló tényezőkre, ez az a terület, ahol véleményünk szerint még további le- hetőségek rejlenek az ok—okozoti összefüggések feltárására. A tényezők közül a legfontosabb technikai és humán jellegű tényezőket is megkíséreltük figyelembe venni. Ezek a következők voltak:

a termelés technikai felszereltségét közelítően jelző egy foglalkoztatottra jutó villamosenergia—felhasználás mutatója;

a beruházások hatása;

az egy foglalkoztatottra jutó összes energiafelhasználás fűtőértékben;

a létszám s ezen belül különösen a munkások számának összetétele szakképzettségi szint szerint;

emellett első ízben vizsgáltuk az ágazati struktúra eltéréseinek hatását a termelési és a termelékenységi színvonal különbségére.

Mindezen tényezők tartalmát, belső összetételét a kétoldalú kapcsolatok ke- retében igyekeztünk tisztázni, s éppen ezek a- részletesebb ismeretanyagok az ese—

tek egy részében az adott eredmények értékelésében óvatosságra intettek.

Az összehasonlítás során alkalmazott módszerekkel kapcsolatos tapasztalataink

a következőkben foglalhatók össze. _

A legfontosabb tanulság számunkra az volt, hogy nem szabad 10 évre vagy annál hosszabb periódusra nemzeti indexekkel extrapolált adatok alapján követ—

keztetéseket levonni. Az extrapolációból olyan eltérő adatokat kaptunk, amelyek értékelése külön munkafolyamatot igényelt. A gyakorlat azt mutatja ugyanis, hogy hosszabb időszak alatt jelentős mértékben változik az egyes országok iparának belső felépítése, szervezeti összetétele, profilja, belső struktúrája, s mindezek nagymér- tékben befolyásolhatják az öswszehasonlítások eredményeit. Változhat az országon belüli és a nemzetközi munkamegosztás mértéke 5 ennek alapján egyes ipari ága—

zatok egész karaktere is. Ez különösen érzékenyen érinti azokat az ágazatokat, amelyek belső megújulása viszonylag gyors, mint például a gépipar és a vegyipar legtöbb területén. Ezekben az ágazatokban a belső halmozódás mértéke is jelen- tősen módosul hosszabb perióduson belül éppen a munkamegosztás fokának szük- ség szerinti növekedésével, § ez is torzító tényezőként jelentkezhet. Jelentősen meg—

változhat ilyen intervallumban a munkaráfordítások belső összetétele. kialakulhat- nak -— országonként eltérő mértékben — vagy bővülhetnek bizonyos tevékenység—

fajták. például az értékesítés növelését elősegítő marketing-tevékenység, az áruk csomagolása stb. Az ilyen jellegű eltéréseket az extrapolált adatok nem vagy tor—

zítóan érzékeltetik.

Egyértelműen világossá vált az, hogy mintegy 10 éves időtáv után célszerű megismételni a termelékenységi színvonal összehasonlítását, s a magunk számára még azt a következtetést is levontuk, hogy ennél rövidebb időtáv esetében is csak nagy óvatossággal kezelhetjük az extrapolált adatokat. Úgy vélem, hogy az extra-

4.

(5)

836 NYITRAi FERENCNÉ DR.

polációs kísérlet negatív eredményei is igen hasznosak további nemzetközi mun-

kánk szempontjából, s talán ebből a tapasztalatból nemcsak Ausztria és hazánk ipari közgazdászai, hanem a két- és sokoldalú összehasonlításokban érdekelt más országok közgazdászai is hasznosítható következtetése-ket nyerhetnek.

Az egységes ágazati rendszer. az lSlC alkalmazása esetünkben .,jól vizsgá- zott", lényegesen könnyítette az ágazatok tartalmának tisztázását. tehát a bevezető munkafázist az, hogy egy nyelven beszéltünk, de ehhez a közös nyelvhez még hi- ányzott a közös! terméknómenklatúra. Úgy véljük. hogy egy későbbi időszakban vagy más országgal való összehasonlítás során az ENSZ lCGS terméknómenklatú—

rájának alkalmazása újabb könnyítést jelenthet munkánk tartalmi elemeinek egy—

értelmű—sége érdekében.

Módszertani tapasztalataink azt is mutatták, hogy az ismert metodika alkal-

mazása mellett a gépiparban és a vegyiparban érdemes. sőt célszerű is több mód- szert is alkalmazni kísérletképpen. Ezeken a területeken ugyanis a belső struktúra el—

térése az egyik legjelentősebb tényezője a termelési és termelékenységi színvonal

különbségeinek. A struktúrakülönbség kiküszöbölésére még csak alágazatokból fel-

épített ,,ipar összesen" adatok esetében került sor, itt még nagyságrendi eltérés nem volt tapasztalható, de a témát érdemes továbbvinni és a belső. tehát terméken- kénti vagy tevékeny-ségenkénti struktúra eltéré—seinek hatását számszerűsítve is vizs- gálni.

A termelékenység színvonalát befolyásoló tényezők tekintetében továbblépé-

sünk hasznosnak bizonyult. Új elemnek számított a beruházások vizsgálata. Itt a

rendelkezésre álló adatok korlátozott volta miatt nem tudtuk a 10 év beruházásai—

nak együttes hatását vizsgálni, hanem csak az 1969 és 1975 közötti időszakban teljesített ipari beruházások dinamikáját, összetételét és ezek hatását értékeltük.

Határozott kapcsolatot találtunk a tekintetben. hogy azok az iparágak, amelyek kiemelkedő mértékben ruháztak be a vizsgált 6 év során, azoknak a termelékeny- sége lényegesen gyorsabban nőtt, mint P technikai felszereltséget kisebb mérték-

ben megújítóké.

A termelékenységi tényezők között meghatározó szerepe van a technikai fel-

szereltségnek, ez nemcsak az egy foglalkoztatottra jutó villamosenergia-felhasználás különbségei tekintetében, hanem az egy foglalkoztatottra jutó összes energiafel—

használásban is érvényesül. Természetesen a felhasznált energiafajták közül csak azokat vettük figyelembe, amelyeket közvetlenül használtak fel a termelési folya- matokban. s számításon kívül hagytuk a villamos energia előállítása érdekében fel—

használt primer energiát. Figyelemreméltó eredményt adott az energiastruktúra összehasonlítása is. hiszen napjainkban már korántsem mellékes az. hogy milyen

típusú energiahordozók hasznosítása jellemzi az ipart. E tekintetben is jól értékel-

hető információt nyújtottak az adatok.

A termelékenységi színvonal különbségének humán tényezői esetében már több módszertani problémával találkoztunk. Ez egyfelől abban jelentkezett, hogy

a ,,munkás" terminológia értelmezése és köre eltér a két országban. másfelől bo-

nyolította az összehasonlítást az is. hogy nem teljesen ugyanazon kategóriák minő- sülnek szak'munkának Ausztriában. mint Magyarországon. Nálunk — mint ismeretes — az elmúlt évtizedben több tevékenységet szakmásítottak. gyakran magasabb követelményrendszerrel párosítva. A fonó- és szövőmunkások esetében találhatunk erre példát. Ezek között vannak olyan tevékenységek is, amelyek az osztrák iparban

ma is betanított munkának minősülnek.

Ugyancsak problematikussá teszi a vizsgálatot az is, hogy osztrák adatok hí- ján nem volt módunk arra. hogy a létszám-input összetételét teljes mélységében

(6)

AZ OSZTRAK ÉS A MAGYAR iPAR . 837

feltárjuk. Feltehető ugyanis. hogy iparszervezeti és —szerkezeti eltérések is befolyá—

solják a különbséget. Gondolok itt többek között arra, hogy előfordulhat, hogy a javítás—karbantartás tevékenységét a magyar iparban nagyobb mértékben végzik az iparvállalatokon belül és kisebb mértékben specializált vállalatok keretében.

mint az osztrák iparban. Előfordulhat az is. hogy eltér a két ország iparvállalatai- nál foglalkoztatott kereskedelmi, műszaki fejlesztési. adminisztrációs létszám tevé—

kenységeine-k köre, szervezete stb.

Ezek az eltérések kétségkívül befolyásolhatják és meghatározhatják az egy foglalkoztatottra jutó termelési szinvonal különbségét, egy részük reális oka a ter—

melékenységi differenciána'k, más részük csak ..látszatra" ható tényező. ha azonos tevékenység az egyik országban az ipari inputon belül, a másikban pedig más nép—

gazdasági ág munkaráfordításai között jelentkezik. Bár ennek részletes feltárására a nemrég lezárult munkaszakaszban még nem volt módunk, úgy vélem, hogy a nagyságrendek' realitását az ilyenfajta eltérések kevésbé érintik, sokkal inkább a nagyságrendi eltérések okainak feltárásához adhatnak az ilyen irányú részlete—

sebb vizsgálatok több segítséget.

AZ ÖSSZEHASONLiTÁS EREDMÉNYEl

Az osztrák és a magyar ipar termelési volumenének és termelékenységi szin—

vonalának összehasonlitásakor figyelembe kell venni azt. hogy mindkét ország területét és népességét tekintve a kisebb európai országok közé tartozik. a gazda—

sági struktúrában azonban jelentős eltérések vannak. Az osztrák gazdasági fejlett- séget jól jellemzi az, hogy 1975—ben a bruttó nemzeti termelésnek 31.13 százalékát szolgáltatta az ipar. s ennél nagyobb, 36,7 százalék volt a tercier ágazatok ará- nya, amelyek a szolgáltatások széles körét, köztük az energia- és vízgazdálkodást is magukban foglalják. Hazánkban 1975-ben a bruttó nemzeti termelésnek 51.8 szá—

zalékát szolgáltatta az ipar. míg a tercier szektor részesedése 11.4 százalékos volt.

Önmagában ez a különbség is érzékelteti 'a fejlettségi színvonalban mutat—

kozó eltéréseket, sőt ennek alapján az ipar helyéről, az ipar számára rendelkezés—

re álló munkaerő arányáról is képet nyerhetünk. Mindez még akkor is igaz, ha fel- hívjuk az olvasó figyelmét arra. hogy ezek az arányok mindkét ország nemzeti ár—

szintjén és árstruktúrájában értendők. amelyek között köztudottan jelentős az el- térés. Alátámasztja azonban korábbi megállapításainkat az, hogy az aktív keresők száma az osztrák szolgáltatás területén lényegesen nagyobb arányt képviselt, mint

hazánkban.

Ha e közelítő adatok alapján becsüljük az osztrák gazdasági fejlettség és a hazai közötti különbséget. ezt a két ország szakértőinek egyeztetett véleménye sze—

rint. mintegy 10 évesnek tekinthetjük Ausztria javára. Ez a megállapítás természe- tesen elég jelentős mértékben determinálja a termelékenységi színvonal különb-

ségeit is. *

Figyelembe kell venni az 1975. évi adatok értékelése során azt is, hogy ez az év az osztrák ipari fejlődésnek különlegesen rossz éve volt. Az 1965 óta eltelt év- ' tizedben első ízben fordult elő, hogy az ipari termelés színvonala az előző évhez képest csökkent, éspedig 7.6 százalékkal. míg az 1965 és 1974 közötti években az ipari termelés átlagosan évenként 6.4—ó,6 százalékkal növekedett. A világgazdasági válság az osztrák nemzetgazdaságot s ezen belül az osztrák ipart is jelentősen visszavetette. Ennek a hatása abban is jelentkezett, hogy az osztrák ipari vállal- kozók — részben a szakszervezetek ösztönzésére — a foglalkoztatottak körében csak mintegy 5 százalékos létszámcsökkentést hajtottak végre, de a korábbinál lénye—

(7)

838 NYITRAI FERENCNE DR.

gesen többen dolgoztak csökkentett munkaidőben. A teljesített munkaórák száma ennek megfelelően 1974—hez képest több mint 12 százalékkal esett vissza 1975-ben.

E tényezők együttesen azt eredményezték. hogy a gazdasági hanyatlás mellett 1974 és 1975 között az ipari munka termelékenységének szinvonala egy órára számítva Ausztriában közel 6 százalékkal növekedett annak ellenére. hogy az ipari termelés

volumene abszolút értékben csökkent. ;

Köztudott, hogy hazánkban az 1975. év az ipari termelés növekedésének szem- pontjából nem tartozott a kiemelkedő évek közé. az előző évhez viszonyítva az ipar termelése 4.7 százalékkal emelkedett, helyzetünk azonban minden szempontból kedvezőbb, mint a válság sújtotta Ausztriában. A nagyobb termelési volument a magyar ipar 1975-ben az előző évivel csaknem azonos mértékű foglalkoztatott lét- számmal állította elő. Nálunk a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya évek óta igen alacsony. még az összlétszám 1 százalékát sem éri el, az óratermelékenység

s az egy foglalkoztatottra jutó termelés színvonala tehát csaknem*azonos mérték-

ben növekszik.

Az ipar belső struktúráját tekintve a két ország között vannak azonosságok.

de vannak jól érzékelhető különbségek is. Mindkét ország iparának vezető ágazata a gépipar és a vegyipar. s ezekhez csatlakozik a kohászat viszonylag magas arány- nyal. Természeti feltételeink eltérése abban érvényesül, hogy az élelmiszeripar iparon belüli aránya hazánkban lényegesen magasabb, mint Ausztriában.

Az elmúlt 10 év ipari fejlődése jól érzékelhető néhány fontos termék egy la-

kosra jutó termelési szinvonalának, valamint a termelési szinvonal különbségeinek

alakulásában is.

1. tábla

Néhány főbb termék egy lakosra jutó termelésének színvonalkülönbsége'

(százalék)

Az egy lakosra jutó termelés Ausztriában

Termék (Index. hlaaágrorszag—

1965 1975

Villamos energia . . . 279 241

Szén. . . 25 19

Kőolaj . . . 221 143

Nyersvas . . . 194 193

Tehergépkocsi és autóbusz . . . 77 22 Normál izzólámpa . . . . . . . . . . 81 36 Televízió-műsorvevő . . . 102 142

Cement. . . 237 210

Műanyagok és műgyanták . . . 3152 342

Pamutfonal . . . 48 40

Bőrcipő. . . 86 58

Fehér répacukor . . . 73 193

Műtrágya . . . 66

' Természetes mértékegységben mért adatok alapján számítva.

A termelési szerkezethez képest eltérő képet kaphatunk az ágazati struktúrá- ról az összes foglalkoztatott létszám alapján. Ez elsősorban abból adódik, hogy az

egyes ipari ágazatok belső struktúrája számottevően különbözik a két országban,

(8)

AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR IPAR * 839

de adódik abból is, hogy különböző mértékben szóródnak ágazatonként a terme-

lékenységi színvonal különbségei. Néhány adat ennek illusztrálására. A magyar

iparban foglalkoztatott létszám 7,3 százaléka tevékenykedik a vegyiparban, s állítja elő azripari termelés 15.6 százalékát; az osztrák vegyiparban foglalkoztatják az ipari létszám 9.5 százalékát, amely azonban a termelésnek 16.1 százalékát bizto—

sítja. A kohászatban dolgozók aránya az iparon belül hazánkban lényegesen kisebb. mint Ausztriában, a termelés tekintetében azonban a kohászat mindkét or- szágban azonosan 9.1 százalékot képvisel.

Az 1. táblában felsorolt termékeken kívül nagy a különbség az egy lakosra

jutó termelés tekintetében például a cellulóz alapanyaggyártásban. amelyből 16.3- szor annyit gyártottak Ausztriában, mint Magyarországon; —az iró- és nyomópapír tekintetében. ahol 7.2-szeres volt a különbség 1975-ben; a traktorgyártásban, ahol Ausztria 24.6-szor annyit állított elő, mint Magyarország: az aluminiumtermelés- ben, ahol kétszeres az osztrák termelés; a fémszerkezetek gyártásában, ahol az osztrák ipar a magyar termelésnek mindössze 71 százalékát állítja elő stb. Már ezek

az adatok is mutatják a termékstruktúra és változásának jelentős különbségeit, bi-

zonyos mértékben utalva a fejlettségi szinvonal differenciáira is.

Összehasonlításunk legfőbb tanulsága az a számunkra is első pillantásra meg—

lepő és sajátos eredmény volt, hogy az 1975. év előzőkben emlitett speciális jellege ellenére is jóval nagyobb elmaradottság mutatkozott termelékenységi színvonalunk tekintetében Ausztriához képest, mint 10 évvel korábban. A főbb arányokat a 2.

tábla adatai jelzik.

2. tábla

Az ipari termelés, a létszám és a termelékenység Ausztriában 1975-ben

(index: Magyarország :: 100)

Az egy

, Atérme'ési 302333; '?álfclkfűíg

lSlC-agazat SZanOnGI létszám termelési

indexe indexe színvonal

indexe

2. Bányászat . . . . 39,2 17.7 2212

31. Élelmiszer-, ital-és dohánygyártás . . 52.i 35.6 146.4

321. Textilgyártás . . . 60,7 40,2 151,2

322. Ruházati cikkek gyártása . . 65,7 47,0 1399

323. Bőrtermékek, bőrből, műbőrből és szőr—

méből készült cikkek gyártása . . % 32.8 24.2 1362 324. Lábbeli gyártás. . .

33. Fafeldolgozás, faipari termékek gyár-

tása . . . 103.0 58.3 176.7

341. Papir- és papírárugyórtás . . 2922 144.0 203,0 35. Vegyi anyagok, vegyipari cikkek gyár-

tása, kőolaj- és szénfeldolgozás,gumi—

és műanyogtermé—kek gyártása . . . 97,9 63.6 153,8 36. Nem fémes ásványi termékek gyártása 116.7 55.9 2087 37. Kohászati termékek gyártása . . . . 100.6 87.8 1146 38. Fémfeldolgozó ipar és gépgyártás . . 91.8 48.3 1902

41. Villamosenergia-ipar . . . . . . . 124,4 919 135.5

Megfigyelt ágazatok összesen 84,7 48.5 174,7

Az adatok értékelésekor figyelembe kell azt is vennünk, hogy a magyar ipar—

ban dolgozók 1975- ben átlagosan lényegesen több órát teljesítettek, mint az oszt-

(9)

340 NYlTRAi FERENCNE DR.

rák iparban foglalkoztatottok. Az egy órára jutó termelés tekintetében tehát a tél:—

lában jelzetteknél még nagyobbak a különbségek.

Természetesen a 2. táblában ismertetett adatsort számottevő mértékben befo-

lyásolják a termelési struktúra különbségei. lgy például igen eltérő a két ország bányászatának szerkezete. amely alapvetően befolyásolja a termelékenység szín- vonalát is. A magyar bányászat termelési értékének (forintban) közel fele szén, mint;

egy 40 százaléka kőolaj és földgáz. Ausztriában (úgyszintén nemzeti valutában ér- téikelve) a bányászat termelésének több mint felét a kőolaj és a földgáz jelenti, s egyharmada érc- és kőbányászati termék. Nyilvánvaló. hogy az ezek kitermeléséhez szükséges munkaerő aránya is eltérő. A 2.2-szeres termelékenységi különbséget te—

hát a struktúra eltérésekből adódóan nem tekinthetjük túlzottan nagynak, hiszen a magyar szénbányászat esetében még a külszíni termelés viszonylag kisebb ará-

nyát és a kedvezőtlen geológiai adottságokat is számításba kell venni.

Több mint kétszeres az osztrák termelékenységi színvonal a papír— és papír—

árugyártásban, amely nyilvánvalóan adódik — mint erre a későbbiekben utalunk

— az erősen gépesített. a technológia szempontjából gyorsan megújuló osztrák pa- píripar relatíve rendkívül kedvező helyzetéből, a termelésnek jóval nagyobb abszo—

lút volumenéből (a magyar papíripar termelésének közel háromszorosát .állítják elő).

Ugyancsak a kétszeres színvonalat meghaladja Ausztriában az ún. ..nem fémes ás—

ványi termékek gyártása" ágazat termelékenységi színvonala, amelynek esetében is számításba kell venni a belső strukturális eltéréseket.

Az előbbiekben említettek azonban csak részben magyarázzák a különbsége—

ket. ezek mellett vannak olyan hazai adottságaink, mint például a kisegítő mun- kafolyamatok alacsony mértékű gépesítettsége. (: munkaerő-gazdálkodás, valamint a munkaszervezés terén tapasztalt elég általános hiányosságok, amelyek szintén hozzájárulnak (: termelékenységi színvonalban mutatkozó elmaradottságunkhaz.

Külön figyelmet érdemel a különbség a gépipar és a vegyipar tekintetében.

Mindkét esetben azt tapasztaltuk. hogy az elmúlt 10 év alatt nőtt elmaradottsá—

gunk az osztrák ipar megfelelő ágazatához képest, éspedig a gépiparban nagyobb mértékben (50 százalékról 90 százalékra), mint a vegyiparban (mintegy 34 száza- lékról 54 százalékra). E két igen fontosipari ágazatban már korántsem csak a struktúra különbségeiről van szó. Kétségtelen ,ugyan. hogy a gépipar termékössze- té'tele számottevően különbözik a két országban. s ez is lényeges szerepet játszik az eltérésekben. de a kétoldalú szakértői megbeszélések során arra is fény de- rült, hogy az osztrák iparon belül a gépiparban a legutóbbi évtizedekben éppen a munkaerő—utánpótlási problémákból adódóan előtérbe került a .,gépépítés" (Ma—

schinenbau) jellegű tevékenység. Ez nagyjából (legalábbis közelítően) annak a magyar gyakorlatban fővállalkozói rendszernek elnevezett tevékenysegcsoportnak fe- lel meg. amelyben erős hazai és nemzetközi specializáció érvényesül, s amely így a szerelési tevékenységnek viszonylag magas hányadát képviseli. Ez egyfelől ön—

magában is a munkamegosztásból adódóan termelékenységnövelő tényező (egy- egy termelési fázist nagyobb szériában végeznek), másfelől a termelésben több hal- mozódást is jelent, tehát vannak látszólagos elemei is. A szakértői véleménycserék során arra is fény derült, hogy az osztrák vállalkozók a legkevésbé termelékeny

folyamatokat szívesen végeztetik nemzetközi kooperációban külső partnerekkel, és;

ez már nemcsak a gépiparra. hanem a könnyűipar több alágazatára is eléggé jel—

lemzős.

A vegyipari termelési szerkezet eltéréseit többek között az is jellemzi. hogy 1975- ben Ausztriában csaknem 2.5—szer annyi műanyagot állítottak elő, mint hazánkban,

a műtrágyagyártás volumene azonban csak 47 százaléka volt a magyarországinak.

(10)

AZ OSZTRAK ÉS A MAGYAR !PAR 841

Kisebb volt az osztrák gumiáruk volumene is, fizikai mértékegységben mintegy 27 százalékkal, a benzin előállítása 21,5 százalékkal. valamint a gázolaj és a tüzelő—

olaj termelése közel 40 százalékkal a megfelelő magyar adatnál. E termékek ter- melése eléggé eltérő mértékben munkaigényes. s ez a vegyipari termelékenységi differencia egy részét indokolja, teljes mértékben azonban nem magyarázza azt.

Minthogy a vegyipari technológiák létszámigénye eléggé kötött, a termelékenység eltérésének további része feltehetően a kisegítő—kiegészítő munkatázisok eltérő

mértékű gépesítettségéből adódik.

Az eltérő termékösszetétel következtében is jelentős különbségek tételezhetők fel. Erre már az is mutat, hogy ha alágazatokból felépítve állítunk össze változat- lan állományú indexe—t, akkor ez a termelési indexek esetében 7.6. a termelékenységi indexeknél pedig 3.0 százalékos különbséget indokol. Az alágazaton belüli struk—

túra pedig nyilvánvalóan lényegesen jelentősebb mértékben tér el egymástól, mint az alágazatok közötti.

Az egyes ágazatok belső struktúrájából adódó eltérések hatását jelzi az is, hogy az egységárakkal mérlegelt Fisher-típusú indexek különbségeit összevetve a magyar bér- és amortizáció adattal mérlegeit indexszel, néhány ágazatban van szignifikáns eltérés, mint azt a 3. tábla jelzi.

3. tábla

A termelékenységi színvonal különböző indexei, 1975

Az egy foglalkoztatottra jutó termelés

Ausztriában (index: Magyarország:

: 100)

lSlC—ágazat , magyar

egyseg- bér és árakkal amortizá- mérlegelt cióval

* _Fisher- mérlegelt

lndexe indexe

31. Élelmiszer—. ital- és dohánygyártás . . 146,4 170,8 321. Textílgyártás . . . 1512 122.4 322. Ruházati cikkek gyártása . . . 1399 116,8

35. Vegyi anyagok, vegyipari cikkek gyár- tása. kőolaj— és szénfeldolgozás. gumi-

és műanyagtermékek gyártása . . . 153.8 150.3 38. Fémfelclolgozó ipar és gépgyártás . . 1902 214,5

Bár a 3. tábla szerinti arányokat kétségkívül befolyásolják az árarányok. valamint a magyar bér— és amortizációs arányok különbözősége, emellett a különbsé—

gek utalnak a szerkezeti eltérések nagyságrendjére is (elsősorban a gépíparban s a ruházati iparok területén).

A TERMELÉKENYSÉG SZlNVONALÁRA HATÓ TÉNYEZÖK SZEREPE

A módszertani bevezetésben említett tényezők közül meghatározó a termelés technikai felszereltsége. illetve az ezt közelítő egy foglalkoztatottra jutó villamos-

energia-felhasználás színvonalának különbsége. Számításba kell venni e tekin-

tetben azt. hogy az osztrák ipari beruházások színvonal-növekedése és összetétele

is jellemzi az intenzív ipari fejlesztés érvényesülését. Ez abban jelentkezik, hogy az

(11)

842 NYiTRAi FERENCNE DR. *

összberuházá'son belül a gépi és berendezés jellegű beruházások aránya lényege- sen magasabb volt Ausztriában, mint hazánkban. Az élő munkát felváltó gépesítés az ipar szélesebb területén terjedt el, s ez nem kismértékben a gazdasági fejlett—

ség színvonalának különbségeiből is adódik. 1975—ben az osztrák ipar megfigyelt ágazataiban együttvéve a gépek, berendezések és járművek az összes beruházás értékének 70,7 százalékát jelentették (szemben az 1969. évi 65,3 százalékkal) míg hazánkban ezek aránya 1975—ben 63.,1 1969- ben pedig 54.6 százalék volt. E tekintetben számottevők a különbségek a gépiparban. ahol Ausztriában a rekonstruk- ciós jellegű beruházások domináltak, az építőanyag-iparban, ahol hazánkban elég jelentős mértékű volt az új létesítmények aránya, amelyek építési vonzata szük- ségszerűen nagyobb, és kisebb különbségek tapasztalhatók egyes ruházati ipar- ágakban.

4. tábla

A gépek, berendezések és járművek aránya az összes beruházásokból

(Index: Teljesített beruházások összesen : 100)

Ausztria Magyarország

Ágazat

1969 1975 1969 1975

Bányászat . . . . . . . . . . 82,6 74,5 46.3 61.9

Élelmiszeripar . . . 61,8 63.4 50.1 57.1

Textil- és ruházati ipar . . . . . 65,8 68.9 70.8 70.6

Fafeldolgozó és papíripar . . . . 63.9 65.4 67.5l 64,6

Építőanyag-ipar . . . 73.5 71.0 41.6 533

Vegyipar . . . 792 72,3 46,3 61.7

Kohászat . . . . . . . . . . 77,4 80,4 52.3 65.7

Gépipar. . . 62,6 78,1 58,4 67,5

Villamosenergía——ipar . . . . . . 58.6 579 722 65,9

Megfigyelt ágazatok összesen 65,3 70,7 54,6 63,1

A 4. tábla adataiból leolvasható az 1969 és 1975 közötti változás mértéke is, s ez sok esetben jelzi az osztrák arányokhoz való közeledésünket.

Hasznos információt nyújt az 1969 és 1975 közötti időszak beruházási volumené- nek eltérő dinamikája is. A textilipari rekonstrukció kapcsán a magyar textil- és ruházati iparok beruházási szintje (összehasonlítható árakon) 1975-ben meghalad—

ta az 1969. évinek a kétszeresét. Ugyanebben az időszakban az osztrák textil— és

ruházati ipari vállalatok beruházásainak volumene közel 32 százalékkal csökkent. le—

lentős beruházásokat hajtottak végre az osztrák kohászatban, az 1975. évi beru-

házási volumen az 1969. évinek mintegy kétszerese volt. A hazai kohászati beruhá-

zások 1975. évi szintje közel 4 százalékkal az 1969. évi alatt maradt. Jelentős a különbség a gépipar területén is, például az osztrák gépgyárak gépijellegű be—

ruházásainak volumene 1969 és 1975 között 90 százalékkal nőtt. a magyar gépiparé pedig csak 55 százalékkal. Már ezek az eltérések is indokolják a termelékenységi színvonal különbségeinek egy részét. Ugyanezt támasztják alá a technikai felsze—

reltség adatai is.

Az egy főre jutó villamosenergia-felhasználás mértékét az ipar jó néhány ága-

zatában meghatározzák a technológiai eltérések. Ez érvényesül a vegyipar számos területén és a kohászatban is. A gépesítettségi színvonal különbsége például tel—

jes mértékben megmagyarázza lemaradásunkat a termelékenység tekintetében (:

papiriparban, a fafeldolgozó iparban (mindkét esetben az osztrák ágazatban fel—

használt fajlagos villamos energia mennyisége háromszorosa a magyar adatnak),

(12)

AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR lPAR_ 843

a bőr—, szőrme— és cipőiparban (ahol több mint kétszeres az osztrák ipar gépesített- sége) és a ruházati iparban is (73 százalékkal magasabb a fajlagos villamosenergia—felhasználás Ausztriában). A gépipar és a fémfeldolgozó ipar területén mind—

össze 36 századékos a különbség az egy foglalkoztatottra jutó villamosenergia-fe!-

használa'sban Ausztria javára. Itt nyilvánvalóan más tényezők — köztük a már ko- rábban említettek — dominálnak. A vegyiparban a termelékenység és a fajlagos villamosenergia—felhasználás különbsége csaknem teljesen azonos, 54 százalék kö—

rüli.

Annak ellenére. hogy az eltérő gépesítettségi színvonal magyarázza termelé- kenységi lemaradásunk nagyobb részét, úgy véljük, hogy nem lenne helyes. ha erre az egyetlen tényezőre vezetnénk vissza a termelékenységi színvonalban mu- tatkozó elmaradásunk 10 év óta tapasztalt növekedését. Nyilvánvaló, hogy a beruhá- zások volumene, azok gép—építmény szerinti összetétele, rekonstrukciós vagy új munkahelyet létesítő jellege fontos tényezője a munlkatermelékenységnek, az e té- ren mutatkozó különbségeket és ezek hatását azonban csökkenteni lehetne a gé—

pek több műszakos, hatékonyabb felhasználásával. a munka szervezettségének ja- vításával és nem utolsósorban a hazánkban már kialakitott struktúrapolitika követ- kezetes érvényesítésével.

Az összes energiafelhasználás és az energiastruktúra tekintetében mutatkozó eltérések a magyar energiastruktúra-átalakítási program kedvező hatását is érzé- keltetik, mint ezt az 5. tábla adatai szemléltetik.

5. tábla

Az ipar energiafe/használásának összetétele energiahordozók szerint, 1975

(százalék)

Az ipar* energia—

felhasználásának meg- oszlása fűtőérték

Energiafajta alapján

Ausztria 2133;-

Szén . . . 18,5 18,7

Koksz. . . . . . . . . . . . . . . 14.4 9.2

Folyékony szénhidrogének (benzin. gazolin,

gázolaj. tüzelőolaj és fűtőolaj) . . . 24.6 18.0 Földgáz . . . . . . . . . . . . . . 18.9 19.6 Villamos energia. . . 11,4 7.5 Egyéb energiafajta . . . 122 27.0 Összes felhasználás 100,0 100,0

' A villamosenergia-ipar nélkül.

.

Egyértelműen kedvezőnek értékelhető az, hogy a szénfelhasználás a magyar iparban csaknem azonos arányú. mint Ausztriában, s hogy a földgázfelhasználás aránya valamelyest meghaladja az ausztriait. Az ún. ,,egyéb energia" körében a

gőzfelhasználás nagyobb aránya jelentkezik hazánkban.

Mindezeket az adatokat még azzal is célszerű kiegészíteni, hogy a villamos energia előállítása és ennek következtében a rendelkezésre álló nagy mennyiségű villamos energia széles körű felhasználása tekintetében kedvezőbb helyzetben van

az osztrák ipar, hiszen a termelt villamos energiának mintegy kétharmadát vizi erő-

(13)

344 NYiTRAi FERENCNE DR.

művekben állítják elő, amelyeknek termelékenysége köztudottan lényegesen na-

gyobb, minta hőerőműveké. '

A termelékenység humán tényezőit csak eléggé közelítően tudtuk ebben az összehasonlításban számításba venni. Módszertani problémáinkat már korábban jeleztük. A nagyságrendi különbségek még a módszertani eltérések mellett is azt jelzik. hogy a magyar ipar automatizáltságának mértéke lényegesen alacsonyabb, s nem kis mértékben ebből adódik az, hogy a betanított munka aránya iparunk—

ban jóval kisebb, mint az osztrák iparban. Az osztrák iparban foglalkoztatott mun—

kásoknak mintegy 28 százaléka. míg a magyar iparának több mint 48 százaléka volt szakmunkás. Ezt a különbséget ugyan csökkenti a ,,szakmunka" fogalmának né- hány eltérése, amelyet a korábbiakban már jeleztünk. Több ágazat esetében azonban nem ezek a tényezők a dominánsak, például a gépipar és a fémfeldolgozó ipar munkáslétszámának több mint 53 százaléka volt 1975-ben hazánkban szakképzett munkás, míg Ausztriában csak 35 százalékos volt arányuk. A betanított munkások létszáma az osztrák gépíparban meghatározó: 47,5 százalék, a magyarban 372 százalék, ebből következően a segédmunkások arányában is számottevők a különb- ségek. Ugyancsak kiemelkedően magas volt a betanított munkások aránya az oszt-r rák kohászat területén, a vegyiparban. a bőr—, szőrme- és cipőiparban és a bányá- szatban is. Kétségtelen. hogy a termékstruktúra és a technikai szerkezet eltérései meghatározzák az aránykülönbségeket, technológiai szerkezetünk különböző volta azonban sok esetben termelékenységi színvonalat csökkentő tényező is.

*

Az osztrák és a magyar ipar termelési volumenének és termelékenységi színvo—

nalának összehasonlítása tovább bővítette azokat a tapasztalatokat, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy iparunkban a most folyó tervidőszakban kulcskérdés a terme—

lékenységi színvonal növelése s ezen keresztül is az élő és a holt munka együttes ha- tékonyságának javítása. Bár a kétoldalú összehasonlítás bizonyos részeredményei csak megfelelő körültekintéssel elemezhetők — s ez éppen egyik eredménye a két- oldalú összehasonlitásoknak, mivel fényt vet a módszertani eltérésekre -— mégis egyértelműen fel kell hívni a figyelmet arra. hogy jelenlegi termelékenységi elma-

radottságunk a gazdasági növekedés korlátozó tényezőjévé válhat.

Különösen figyelemre méltók azok az eredmények, amelyek azt szemléltetik.

hogy az ipar vezető ágazataiban nőtt a termelékenységi színvonal különbsége a két ország között, és ennek csak részben találjuk okát a beruházások, a gépesítés területén. Úgy véljük érdemes. sőt szükséges is tovább vizsgálni a szinvonalkülönb- séget befolyásoló. számunkra kedvezőtlen tényezőket és ezek alakulását.

A fentiek alapján határozta el a két ország központi statisztikai hivatalának elnöke azt, hogy a munkát célszerű néhány ágazatban tovább folytatni anna—k érde- kében. hogy részleteiben is feltárjuk egyes alágazatokban a termelékenység szín—

vonalát érdemben befolyásoló tényezőket, ezek hatását és hatásmechanizmusát.

Ilyen irányú munkát azonban már a makroszinten dolgozó statisztikusok egyedül

nem tudnak elvégezni, e munkákba célszerű bevonni az érintett és érdekelt terüe

letek ágazati szakértőit, s úgy véljük, hogy ebből mindkét ország gazdasági szak—

emberei több hasznos tapasztalatot szerezhetnek. A munka folytatásához, az ága—

zati sőt vállalati összehasonlításhoz a két ország statisztikai hivatalának közös ta-

nulmánya adhat alapot.5

5Ausztria és Magyarország ipari termelési és termelékenységi színvonalának összehasonlitása. Sta—

tisztikai Időszaki Közlemények. 404. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1977. 32 old. '

(14)

Az OSZTRÁK És A MAGYAR lPAR 845

PE3lOME

ABTOp nanarae'r Ol'lblT gsycropoHHero cpaBHeHmi nponaaoncraa " l'lpOH3BOAHTenb- HOCTH prAa, Koropoe senrepcnue u aacrpnűcme cneuuanuabi aropw—n—lo, noaropus co- nocraanenue 1965 roAa, npouaaenu omocwreano 1975 rona. l—lpHMeHeHHble Ha 3701 pas METOAH cenocraanenm őbmn cymecraenno TOHHbIMH, nem a npenbiAyueM conocraanem—m.

31'0 crano Boamomnblm a nepayio ouepem. őnaronapn nocnenoaareanOMy npnmeHeHmo o'rpacnesoű cucreMm OOH, a enyrpu orpacneú B peaynbrate npueneneuus roeapoe-npeA—

craawreneii c Bbicoxoi'i penpeaeHra'n—ieuocrbio (a CpeAHeM 75—800/0).

B one oöcneraaHnú őban YAeJ'leHO őomsmoe annmaune OCHOBHbIM nemem—Bennem

" uenoaeuecnnm cpaxropaM, aozgeűcrayioumm Ha YpOBeHb npOHSBOAHTenb—HOCTH praa, cpeAn KOTOprX Hauőonbwee anauenue "Mem—1 pasnuum e creneHu mamnuuoü aoopymeH- HOCTH rpyAa % oő-seMe Kanmanoanomennü. 3Hauurenbnoe Bosaeücrene Ha npoussonn- TeanOCTb prna OKGSblBal-OT Hemamsie paanwim " e crpyxrype nponykum OTAeanle o-rpacneü, nvoTpacnei. 310 e ocoőeunocm a cnyuae mawuHocrpomeanoü npoMbiwneH- HOCTH oőbncnser snaunrenbnyio nome pacxomAeHni : ypoeHe nponasonmenbnocw

prna.

Aarop anannaupyer npenenbi oumőox nonrocpounoü (pacnpocrpannmmeücn Ha 10 nnn öonee ner) axctpanonnuun " orMeuaer, ura cornacno cpaxmuecxowiy onbiry Henpa—

BHanblM annnercn nponsaonms Takyio npoexumo paanw-mü a YpOBHe npoueaognrenbuocm rpyna c nomombio HölJMOHaanle AHHGMHHGCKHX nunekcoa, a Hanőonee uenecooőpasnbm

nannercs nosropenne cpaaHeHnn. '

Hsanexaemme Ha OCHOBBHHH ABYCTOpOHHel'O cpaBHeHm BbIBOAbI YKa3blBaIOT Ha TO, HTO cpaanmenbuoe o-rcraaarme nponaaonmenbnocm prna a BeHrepcxoü npommmneu- HOCTH yme momer npeaparwrbcs : (pax-rap orpanuuenm anonoMuueCKoro pocra. l'loa—

TOMY Kamercn uenecooőpasnbm a ganbneüwem cocpenorouurb p.aycroponmoio paőory !;

MMKpocdaepe Ha rmarenbnom nccnenosam—m HeCKOJ'leHX eamneümux npOMblaneHHle or- pacneű, Ha ebisblaaioumx pasnmma a YpOBHe daamopax " mexanusme nx aoaneücram, Konuenrpupoaanno yrnyőrmn pe3yanaTbl, nonyueHHbie :: maxpocmepe.

SUMMARY

The study summarizes the experiences of a second bilateral comparison of production and productivity compiled for 1975 by Hungarian and Austrian experts in industrial statistics following the comparison made for 1965. The methods used for the comparison were more accurate than previously. This was made possible by the consistent use of the United Nations standard classification (lSlC) and by the inclusion into the investigation of a relatively high proportion (75—80 per cent on the average) of commodity—representatives within the

individual branches.

ln the course of the investigation special stress was laid on the mechanic and human factors influencing fundamentally the productivity level, of which the differences in the degree of mechanization and in the volume of investments were dominant. The productivity level is influenced significantly by the rather different product, structure of the individual branches and sub-branches This explains a considerable part of the differences in the productivity level, especially in the machine industry.

The study analyses the sources of errors of extrapolating in the long run (for ten years or more) and points out, on the basis of experimental facts, that it is incorrect to extrapolate the differences in the productivity level with the national dynamic indices for such a long

period and that it would be expedient to repeat the comparison.

The conclusions which can be drawn from the bilateral comparison show that relative backwardness of productivity in the Hungarian industry can now become a hindrance in the way of economic growth. It seems to be advisable to continue this bilateral work more deeply in the microsphere, concentrating on some important industrial branches and to expand the results obtained in the macrosphere. concentrating on the factors which induce the differ—

ences of the productivity level as well as on their mechanism of action.