Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám
Szakirodalom
Folyóiratszemle
Fenwick, D.:
Az árindexek rendszere és annak háttere
(System of price indices and supporting frameworks.) – Statistical Journal of the United Nations ECE. 2006. évi 2–3. sz. 85–99. old.
A tanulmány elérhető:
http://iospress.metapress.com/media/99plwgtrukx e69qkjj1q/contributions/3/2/r/b/32rb6jmdwl1xjx70.pdf
A statisztikai hivatalok sokféle árindexet számítanak, amelyek definíciója, struktúrája, az általuk lefedett sokaság különböző, attól függő- en, hogy azok milyen igényeket elégítenek ki.
Sokszor előfordul azonban, hogy az árindexeket az eredetitől eltérő célokra is használják. Példá- ul a fogyasztói árindexet (Consumer Prices In- dex – CPI) használhatják az infláció, az árstabi- litás, vagy a kompenzációk nagyságának megál- lapítására, vagy éppen deflátorként a volumen- indexek kiszámításához. Mivel sok statisztikai mutató az árindexektől is függ, azok helytelen használata súlyos hibákhoz vezethet.
Az ENSZ által összeállított kézikönyvek, az indexelmélet legújabb eredményeit felhasználva, megfelelő eligazítást adnak mind a fogyasztói, mind a termelői árindexek (Producer Prices In- dex – PPI) kiszámításához. (ILO/IMF/UNECE/
Eurostat/The World Bank [2004]: Consumer price index manual: Theory and practice.
Geneva.; ILO/IMF/UNECE/Eurostat/The World Bank [2004]: Producer price index manual. Wa- shington.
)
A statisztikai hivatalok többirányú feladat- tal állnak szemben. Fel kell mérniük a felhasz- nálók igényeit, azokat a közgazdasági elméle- teknek megfelelően kell értelmezni, majd mindezt lefordítani a statisztikai indexelmélet
„nyelvére”, fogalomtárára, végül felépíteni a céloknak megfelelő indexeket.
A tanulmány célja egyrészt, hogy segítsé- get adjon e problémák megoldásához, másrészt rávilágítson a gyakorlati megoldások keresése során felmerülő konfliktusokra és azok lehet- séges megoldásaira. Az árindexek komplex többdimenziós rendszerének feltárásához a ta- nulmány a folyamat logikai rendjét követi.
Foglakozik az indexek alapvető koncepcioná- lis kérdéseivel, az igények felmérésével, felvá- zolja a rendelkezésre álló indexek felhasználá- si lehetőségeit, illetve azt, hogy hogyan lehet, bizonyos esetekben, áthidalni az adott indexek és a felhasználói igények közötti eltéréseket.
Makroösszefüggések. A statisztikai hivata- lok különböző árindexeiket leginkább önállóan, mint egyedül álló adatokat publikálják. Ez a gyakorlat nem segíti az összegyűjtött nagy- mennyiségű adat, a különböző területek árinde- xeinek komplex elemzését. Így például az inflá- ció elemzése többirányú megközelítést igényel.
A nemzeti számlák rendszere (System of National Accounts – SNA) jól jelzi a probléma sokoldalúságát a termelés, feldolgozás és fo- gyasztás logikai szerkezetén keresztül, amit a Social Accounting Matrices (SAM) mátrixok is érzékeltetnek. A SAM keretei lehetővé te- szik az igények szerinti különböző csoportosí- Megjegyzés. A Folyóiratszemlét a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Levéltára (Rettich Béla) állítja össze.
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám 866
tások létrehozását, illetve a gazdasági, feldol- gozási folyamatok összefüggő rendszerében a hiányzó láncszemek feltárását.
A feldolgozottság különböző szintjein (Stage of Processing – SP) mutatkozó inflációs folyamatok feltárása pedig lehetővé teszi a gazdaságban megfigyelhető inflációs nyomás különböző fázisainak elemzését, valamint a különböző szektorok ármozgásainak megérté- sét. Egyben lehetővé teszi az összefüggő rend- szeren belüli esetleges hézagok feltárását.
Az első lépés a gazdasági folyamatok fel- osztása: külföld, termelés, végső fogyasztás (privát, kormányzati fogyasztás, beruházás, export). Az Egyesült Királyságban e csoporto- sításnak megfelelő árindexek a következők: a fogyasztási kiadások, az egyéb végső felhasz- nálás, a feldolgozóipar felhasználása és kibo- csátása, valamint a kereskedelem.
Elvileg lennie kell a termékek és szolgálta- tások minden gazdaságon belüli tranzakciójá- nak közvetlen megfigyelésen alapuló reprezen- tatív árindexnek. Így például a termelői árin- dex (PPI) jelzi a fogyasztásra szánt termékek bekerülési árváltozásait, míg a kiskereskedel- mi árindex (Retail Prices Index – RPI) a fo- gyasztói árak változását. A különböző fáziso- kat, kapcsolatokat grafikusan szemléltetve könnyen észrevehető, hogy milyen összefüg- géseknek nincsenek árindexei. (A szolgáltatá- sok területén például több ilyen található.)
A gyakorlati előnyök a következők:
– a különböző inflációs ráták jól használ- hatók elemzési célokra és a gazdaságpolitika tájékoztatására;
– a különböző részindexekből kiszámítha- tók az ágazatok inflációs rátái;
– feltárhatók a hiányosságok stb.
A rendszer nem minden cellája van ugyan- is kitöltve. A cellák nagysága, a megfelelő transzferek értéke lehetővé teszi a hiányossá- gok jelentőségének felmérését. Az Egyesült Királyságban a folyóáras mérlegek alapján a
hiányzó adatok becslése azért nem sikerült, mivel alapvető különbség van az SP-struktúra és az input-output (I/O) rendszer között. (Az SP-rendszerben minden ágazat kibocsátása nyersanyagokat, félkész termékeket, tovább- felhasználásra kerülő késztermékeket, fogyasz- tási cikkeket és beruházási javakat tartalmaz.
Az I/O-tábla a folyamatokat másképpen írja le.)
Bármilyen erőfeszítés a hiányzó adatok
„betöltésére” sem segítene sokat az egyik leg- fontosabb cél eléréséhez, a fogyasztói infláció előrejelzéséhez, mivel az nagymértékben függ a kiskereskedelem árrésétől, amit sok külön- böző szempont határoz meg. Az említett elő- nyök és hátrányok kijelölik a fejlesztés, a to- vábbi munka irányait. Ennek egyik útja az SP- rendszer felváltása a kínálat-felhasználás táb- lázattal (Supply-Use tables).
Alacsonyabb szintű kapcsolatok. A maga- sabb szintű rendszerek összeállítását, össze- rendezését segíthetik az alacsonyabb szintű felbontások. A mélyreható vizsgálatok azon- ban sokszor arra vezettek, hogy sok a hiányzó
„láncszem” és az indexrendszert kellene fej- leszteni.
Jó példát lehet találni az Ausztrál Statiszti- kai Hivatal (Australian Bureau of Statistics – ABS) gyakorlatában, ahol a termelés folyama- tát valójában három szintre bontották: kész- termékek, továbbfelhasználásra szolgáló ter- mékek, az utóbbit kettébontva nyersanyagokra és félkész termékekre. Ebben a szemléletben a nyersanyagok a félkész termékek előállítására szolgálnak. Ebbe a rendszerbe beilleszthetők a szolgáltatások, az import stb.
A termelési fázisok szerinti felosztás erő- sítheti a PPI és a CPI közötti kapcsolatot, de ennek ellenére az Egyesült Királyság Nemzeti Statisztikai Hivatalában (Office for National Statistics – ONS) végzett elemzések különbö- ző egyéb zavaró körülmények miatt nem vol- tak sikeresek.
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám
867
A fogyasztói árindexek elméleti rendszere. A fogyasztói árindexek célja, hogy a termékek és szolgáltatások lakossági fogyasztásának árválto- zását (inflációját) vagy a megélhetési költségek változását (Cost of Living Index – COLI) mérje.
A CPI azonban szigorúan véve egyiket sem mé- ri, hanem valamit a „tiszta árindex” és a COLI között. Ennek részben, azaz oka, hogy korábban a CPI-t a szociálpolitikában kompenzációs in- dexként használták, az elméleti vita nagyon kor- látozott volt, gyakorlati problémák nehezítették a fejlesztést, valamint a felhasználók szempontjai sem érvényesültek megfelelően.
A CPI kereteit a fogyasztói magatartás közgazdasági elmélete vázolja fel. Sokan úgy érvelnek, hogy ebből következik, hogy a COLI alkalmasabb, mint a tisztán csak termékeket tartalmazó COGI (Cost of Goods Index). El- méleti megfontolások azonban mindkettő mel- lett és ellen is felhozhatók.
Egyéb árindexek. Az árindexek fejleszté- sének nincs átfogó stratégiája. A gyakorlat esetlegességétől függ az egyes területeken az előrelépés. A szerző két fontos hiányosságot említ: gyakorlatilag nincs lakásárindex (House Price Indices) és nem megfelelők a deflátor ár- indexek.
A lakásárak indexét kidolgozni a felhaszná- lói igények és a statisztikai lehetőségek alapján nagyon nehéz. Az eddigi eredmények alapján az Egyesült Királyságban a lakásárindexek fejlesz- tését úgy képzelik, hogy a felhasználói igények- ből induljon ki; illeszkedjen a már kialakult struktúrába; tegye lehetővé a nemzetközi össze- hasonlítást.
A fogyasztói árindexek ritkán használha- tók deflátorként az SNA összeállításánál. En- nek részben az a magyarázata, hogy a hosszú múltra visszatekintő CPI-módszertan összeállí- tásánál nem vették figyelembe az SNA szem- pontjait, másrészt az SNA-módszertan nem fordít kellő figyelmet a defláláshoz szükséges árindexek módszertani fejlesztéséhez.
A jelenlegi keretek között az a kérdés, hogy mely árindexek használhatók deflálásra azok közül, amelyeket nem arra a célra alakí- tottak ki. A módszertani hiányosságok e terü- leten azért is meglepők, mert a gazdasági mo- dellek mindig változatlan árakkal számolnak.
A konfliktus részben abból adódik, hogy meg kellene teremteni a termelési és a felhasználási értékelés összhangját.
Az SNA93 például világosan megkülönböz- teti a fogyasztás és a jólét (welfare) fogalmát.
Ezért a COLI nem alkalmas deflálásra. A PPI és a CPI kiszámítása pedig abban tér el egymástól, hogy például elemi szinten hol számtani, hol geometriai átlagot használnak. De önmagában az ár- és volumenindexek között sincs kellő összhang. (Például a Fisher-indexek nem illesz- kednek az SNA kínálat szemléletű rendszeré- hez.) A felhasznált árindexek kiszámítási módja tehát hatással van a GDP változásának számsze- rű értékére is. (Még 0,1 százalékpont is számít az elemzők szempontjából.)
A módszertani fejlesztés irányai. Átfogó fejlesztésre, kiterjedt kommunikációra van szükség a különböző országok árstatisztikusai között. Kiindulhatunk az ENSZ fogyasztói és termelői árstatisztikával foglalkozó kéziköny- véből („The System of Price Statistics”), amely megfontolásai alapját képezheti a kohe- rens, célnak megfelelő, árindexek és deflá- torok kifejlesztésének.
Régóta esedékes a koordinált fejlesztés, ami az országok közötti összehasonlítások meg- könnyítése szempontjából is fontos. Ez egyben fejlesztené a hazai árstatisztikát, legalább rész- ben kitöltené a rendszer hiányzó celláit és egy- ben a nemzeti statisztikai hivatalok teljesítmé- nyét is értékelhetővé tenné. További előny len- ne, ha közös megoldások születnének a minősé- gi változások kezelésének technikájára, ami fontos mind a CPI mind a PPI esetében.
Határa van annak, hogy az egyes országok meddig tudnak eljutni saját erejükből. Szükség
Szakirodalom
Statisztikai Szemle, 85. évfolyam 9. szám 868
van nemzetközi segítségre. A koncepcionális kérdések tisztázásához, az adatok kapcsolódá- sához, illetve a hiányok kitöltéséhez jobban ki kell használni az SNA mátrixok kereteit. Ez hozzájárulhatna az SNA93 felülvizsgálatához és az árindexekkel foglalkozó részek kibővíté- séhez is.
Marton Ádám
kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal ny.
osztályvezetője
E-mail: adam.marton@ksh.hu
Goodman, W. C.:
A kórházi dolgozók létszámának sajátos változása
(Employment in hospitals: unconventional patterns over time.) – Monthly Labour Review. 2006.
6. sz. 3–14. old.
A tanulmány elérhető:
www.bls.gov/opub/mlr/2006/06/art1full.pdf
A tanulmány a kórházi dolgozók létszá- mának sajátos, az üzleti ciklustól eltérő alaku- lását vizsgálja, pontosabban azt, hogy milyen összefüggésben van a gazdasági helyzet alaku- lásával. A felhasznált adatforrás a foglalkozta- tás statisztikának az összes kórházakra vonat- kozó, illetve a magántulajdonú kórházakra vo- natkozó idősora volt. Az előbbi kezdőéve 1958, az utóbbié 1990. A trend alakulásának vizsgálatakor figyelemmel kell lenni a demog- ráfiai folyamatokra, az egészségügy területén lezajlott technikai változásokra és a biztosítási rendszer átalakulására.
A demográfiai változások közül az idős és a legfiatalabb korosztályok után a leginkább egészségügyiellátás-igényes népesség arányá- nak növekedése a legfontosabb tényező. Ez nemcsak a kórházi szolgáltatás iránti igényt növelte, de a funkcióváltást is szükségessé tet- te. További befolyásoló tényező, hogy nőtt az
Egyesült Államok népessége is, 1990 és 2004 között mintegy 44 millió fővel (18 százalék- kal). Ez elvileg a nagyobb volumenű szolgálta- tási igénybevételen keresztül a kórházi sze- mélyzet létszámnövekedését eredményezi.
Az elmúlt évtizedek technológiai változá- sai gépesítették az egészségügyi szolgáltatáso- kat, rövidítve ezzel a kórházban töltött időt és csökkentve a szükséges személyzet számát. Új gyógyszerek terjedtek el, melyek lehetővé tet- ték a súlyos betegségek (például az AIDS) ke- zelését, így az ilyen betegségben szenvedők is egyre kevésbé szorulnak rá a kórházi ellátásra.
Változott az egészségügyi biztosítás rend- szere, az 1990. évi 13,9-ről 2004-ig 15,7 szá- zalékra (körülbelül 45,8 millió fővel) nőtt az egészségügyi biztosítással nem rendelkezők aránya, eközben csökkent a magánbiztosítóval szerződésben állók és emelkedett az állami egészségügyi szolgáltatást igénybe vevők ará- nya. Az egészségügyi számla így jóval na- gyobb, mint az egészségügyi alap egy főre jutó kiadása, és csökkenő a magánbiztosítók fedez- te rész. E folyamatnak az egészségügyi sze- mélyzet létszámára gyakorolt hatása azonban nem számszerűsíthető.
Az egészségügyi gazdálkodás célja az ápoló személyzet létszámának csökkentése annak el- lenére, hogy nő a népesség és ezen belül is az idősek száma. Ennek megvalósítása érdekében igyekeznek a tevékenységek egy részét (például az étkeztetést) kiszervezni. Nő az ambuláns el- látás, az ún. egynapos műtétek száma, melyet a vázolt technológiai váltás tett lehetővé. Csökke- nő tendenciát mutat a kórházban töltött napok átlagos száma is, mivel a menedzsment érdekelt abban, hogy csak a valóban szükséges időt tölt- sék a betegek a kórházban. Az adatok szerint így a kórházi ágyak száma kevésbé nőtt az el- múlt 15 évben, mint a betegeké.
A magánkórházi ellátás létszámhelyzete és ennek trendje alapján három jól elkülöníthető szakasz különböztethető meg. Az első az 1982-
