Hoffmann, Walter, D.: Az ipari termelékenység struktúrája a fejlődés különböző fokain

770

tásának képlete is, s a szakirodalom ——-— a képlet egy másik társadalmi tartalmát tekintve — hatékonysági együtthatónak is nevezi. A népgazdaság egyes ágainak fejlesztése tervszerűen történik és nem függvénye az illető ágazatban elért nye- reségnek. Ez a gondolat azonban, mely helyes, ha az—egyes népgazdasági ágakról van szó, dogmává merevedik, ha ágazaton belül vagy egymással szubsztitutív ága—

zatok között keresünk megoldást. Nem vitás, hogy az ágazaton belüli vagy szub—

sztitutív ágazatokhoz tartozó beruházások gazdasági értékelésére megalapomtt szá—

mítási módszereket kell találni. Felada- tunk az, hogy két elemet határozzunk meg helyesen: a nyereség nagyságát és a , beruházások nagyságát.

_ A vállalat évi nyeresége egyenlő az értékesítési áron számított teljes terme—

léssel, levonva a kereskedelmi önköltsé—

gen számított teljes termelést. Minthogy a számítás célja a népgaúaságl haté- konyság megállapítása, a termelés keres- kedelmi önköltségéhez hozzá kell adni az értékesítés helyére való szállítás költsé—

geit is.

A beruházások nagysága egyenlő a lé—

tesítmény generálköltségvetési árával, le—

vonva más szervezetek részesedését és a visszatérülő összegeket, valamint a lakás- és szociális—kulturális építkezés értékét.

A beruházások eredeti összegéhez hozzá kell adni a vállalat normális tevékeny- ségéhez szükséges forgóalapokat.

Ha az üzem nagykereskedelmi árakon kifejezett évi termelését C-vel, a terme—

lés kereskedelmi önköltségét Ö—vel, a fogyasztás helyére való szállítás költsé- gét T-vel, az állóalapokba feketetett be- ruházást K-val és a forgóalapok növeke- dését K f—fel jelöljük, akkor a beruházási hatékonyság kibővített képlete a követ- kező:

E' : LM : m

K Jr K,

Ha a termék önköltségében a nyers- anyagok és félkésztermékek önköltségi áron és nem értékesítési áron szerepelnek, akkor számba kell venni a nyersanya- gokat és félkésztermékeket előállító ipar- ágak beruházásait is. Ha viszont 9. kal—

kulációban értékesítési áron, tehát nye- reséggel együtt szerepelnek, akkor a nyersanyagok és félkésztermékek terme-

STA'I'ISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

léaének jövedelmezőségét ezekben az, árakban már figyelembevették. Ezert nem kell ezeket a járulékos beruházási ráfordításokat számbavenni

*A cikk hátralevő része bemutatja

—— konstruált számszerű példákon——_ ho- gyan kell a fent ismertetett képleteket konkrét számítások esetében alkalmazni.

(Ism.: Erő Mátyás)

Hoffmann, Walter, G.:

Az ipari termelékenység struktúrája a fejlődés különböző fokan '

(Die Produktivitátsstruktur der Industria: in verschledenen EntMcklungsstadlern). —— Zeit- schrift für die Gesamte Staatswtssensehoft.

1959. 3. az. 536—557. p.

* A cikk négy fejezetben foglalkozik a munkatermelékenység különböző fejlett—

ségi színvonalon álló országok közötti összehasonllthatóságának problémáival.

Az első rész megállapítja, hogy a ta—

nulmányban termelékenységen munka- termelékenység értendő, azaz a nettó ter—

melési érték és a foglalkoztatottak évi átlagos létszámának a hányadosa. Helye- sebb volna létszám helyett munkaórák—

kal osztani, az _ így számított mutatók azonban kevésbé összehasonlíthatók, mint

az előbbiek. _

Ha két különböző termelékenységű színvonalon álló országot hasonlítunk össze, vajon a fejlettebb ország iparának minden ágazatában magasabb—e a terme—

lékenység vag az egyikben *magasabb, a másikban alacsonyabb, veti fel a kér—

dést a szerző. Az egyes ágazatok munka—

termelékenységének egymáshoz való ará—

nya hogyan függ a helyi adottságoktól?

Lehetséges-en, hogy például Mexikóban az egyik iparágban elért termelékenység átlagon felüli, míg az Egyesült Államok iparának ugyanezen ágazatában csak át—

lagon aluli, mivel nem rendelkeznek olyan kedvező helyi adottságokkal, mint

Mexikó? '

E kérdéssel kapcsolatban négy hipoté—

zis adódik:

1. Az ágazatok közötti termelékenységi vi—

szony függvénye mind az ipar fejlettségi szin—

vonalának, rnlnd a helyi adottságoknak

2. A termelékenységi viszony, csak az ipar fejlettségi szinvonalának függvénye, a helyi adottságoknak nem.

8. A termelékenységi viszony csak a helyi adottságoknak függvénye, az ipar fejlettségi szinvonalának nem.

4. A termelékenységek közötti viszony sem az egyiknek, sem a másiknak nem függvénye.

STATISZTIKAI IRODALXVII IVIGYELÓ

771 '

A szerző a negyedik hipotézist fogadja el s azt igyekszik a második fejezetben statisztikai módszerekkel igazolni. Fel—

sorolja mindazokat a tényezőket, amelyek az összehasonlithatóságot akadályozzák, .mint például a vizsgált termékek homo—

'genitásának hiánya, a nettó, termelési ér- téknek, valamint a foglalkoztatottaknak nem azonos értelmezése, a rendelkezésre álló adatok különböző évekre vonatkoz- nak, az egyes országok valutáinak átszá—

mítása, amerikai dollárra stb.

Két táblázaton 9 ország (Egyesült Álla—

mok, Kanada, Új-Zéland, Svédország, Dánia, Ausztrália, Mexikó, Brazília és Argentína) 19 iparágának termelékeny—

ségét mutatja be országonkénti és ipar—

ágankénti részletezésben. A szerző sze- rint a statisztikai vizsgálatokhoz igen jól

felhasználható a

log y :: a —l— log a: függvény,

amely majdnem pontosan a tengelyekkel 456-os szöget bezáró egyenes. '

A képletben

y —— az egyes országok különböző iparágai- nak egy foglalkoztatott főre jutó nettó terme- lési értéke amerikai dollárban,

:: —- ugyanezen országok iparának egy fog- lalkoztatott főre jutó nettó termelési értéke amerikai dollárban,

a -- a relatív ágazati termelékenység loga—

ritmusa.

A III. fejezetben amely a tapasztalati eredmények címet viseli, a már fent em- lített táblázatok, valamint a grafikonok adatait elemzi, csoportosítja és hibaszá- mításokat végez. Megállapítja és adatok—

kal igazolja, hogy a különböző ágazatok termelékenységének egymás közötti vi—

szonya majdnem minden országban közel azonos s ahol különbözik is, ott is az alapadatok összehasonlíthatóság szem-

pontjából vitathatók.

A IV. fejezet, az eredmények magyará- zata, újból ,J—zét kérdést vet fel, mégpedig:

1. Miért tér el az egyes iparágak termelé—

kenysége egymástól (például a textilipar ter—

melékenysége miért csak kétharmada az ipari átlagnak),

2. Hogyan magyarázható az, hogy teljesen

"különböző fejlettségi színvonalon álló országok termelékenységének struktúrája közel azonos?

Ez utóbbi arra az esetre is vonatkozik, amikor különböző években vizsgáljuk az egyes ágaza—

telii termelékenységének egymáshoz való viszo- ny t.

Az első kérdést Hoffmann professzor egész röviden azzal intézi el, hogy az egyes iparágak termelékenységének egy—

mástól való eltérése kizárólag a rangso- rolás módjától függ; míg azok egymáshoz való arányának állandó volta (második kérdés) a kereslet—kínálat kiegyenlítő ha- tásának az eredménye. Ez utóbbi kérdés—

re egyébként egy másik módszerrel is kapunk feleletet. A nettó termelési érték ugyanis két összetevőből áll, mégpedig a bérekből és a ,,bruttó nyereség"—ből. Azt már több közgazdász bizonyította, hogy az egyes iparágak közötti bérarányok és a béreknek a nettó termelési értékben való aránya a különböző országokban közel ugyanaz, ami által a kérdésre a vá- laszt is megkaptuk.

(Ism.: Gyöngyösi György)

Horstmann, Kurt:

Az építési teljesítmények ármutatóinak és a lakóépületek árindexének

űj számítási módszere

(Neuberechnung von Preismessziffem für Bauleistungen und eines Preisindex für Wohn—

gebáude.) —— Wirtschaft und Stattstik, 1959. 11.

sz. 586—593. p.

A nyugat—német Statisztikai Hivatal a múlt évben új építőipari árindexeket tett közzé, melyeknek számítási módszere lényegesen eltér a korábbi eljárástól. A rég" l,,la—kásépítési árindex" kiszámításá- nál az építőanyagok árait, az építőmun—

kások bérelt, a kézműiparimépitési telje—

sítmények árait, az építési melléktevé—

kenységek díjait állapították meg s ezek- ből vezették le egy ún. ,,indexház" ár- alakulásának mutatóját. Az új számítási módszernél az épület létesítése során végzett különböző munkák áraiból indul- nak ki.

Ez az eljárás a következő felfogáson alapszik: Az egyes meghatározott mun—

kákat az építkezések nagyrészénél kü—

lönböző vállalkozók végzik. íg; e telje—

sítmények ugyanolyan önálló ,,termék"- nek vagy ,,áru"-nak tekinthetők, mint amilyen termékek áralakulását más ága- zatokban az árstatisztika megfigyeli.

Az építőipar termelői árindexének meg—

állapításánál mindenekelőtt a következő két probléma merül fel: '

a) Az ,,építmény" előállításában az építőipa—

ron kívül más gazdasági ágazatok is részt-

vesznek.

b) Az építőipar az új építmények létesítése mellett karbantartási és helyreállítási munká—

latokkal is foglalkozik s teljesítményében nem építőipari tevékenységből származó tételek is jelentkeznek (például szállítás, gépkölcsönzés).