Pazmany Peter Osszes Munkai 4 kotet Facsimile

PÁZMÁNY PÉTER

BIBORNOK ESZTERGOMI ÉRSEK MAGYARORSZÁG PRIMÁSA

• • r

OSSZES MUNKAI

A

BUDAPESTI KIR. MAGYAR TUDOMÁNY-EGYETEM

MEGBIZAsABÓL

EGYBEGYÜTrI És SAJTÓ ALÁ RENDEZI UGYANAZON EGYETEM

HITTUDOMÁNYI KARA.

MAGYAR SOROZAT.

IV. KÖTET.

IGAZSÁGRA VEZÉRLŐ KALAUZ (MÁSODIK RÉSZ). - EGY TUDAKOZÓ PRAEDIKÁTOR NEVÉVEL ÍRATOTT ÖT LEVÉL.

BUDAPEST, 1898.

NYOMATOTT A M. KIR. TUD.-EGYETEMI NYOMDÁBAN.

HODOEGUS.

IGAZSÁGRA _VEZÉRLŐ KALAUZ

MELLYET IRT, ÉS MOST SOK HELYEN JOBBITVÁN KIBOCSÁTOTT

CARDINAL

PÁZMÁNY PÉTER

ESZTERGAMI ÉRSEK.

II KÖTET.

AZ 1637-iki VAGYIS HARMADIK KIADÁS UTÁN SAJTÓ ALÁ RENDEZTE

KISS IGNÁCZ

THEOLOGIAI DOCTOR, MOCSAI _PÜ~BÁNOS, A SZENT ISTVÁN-TÁRSULAT lIWDALMI S TUDOMÁNYOS OSZTÁLYÁ:',AK TAGJA.

BUDAPEST, 1898.

NYOMATOTT i\ M. Km. TUD.-EGYETE:'U Nyo:'IDA13AN.

HATODIK KÖNYV.

Tartozunk valamit hinni és az isteni szolgálatban cselekedni, Istennek nyilván-való

parancsolattya-nélkűl.

Harpaste-nevű bolond aszonyrúl írja Seneca, hogy hirtelenSeneca, Epist.

szeme-fénye meghomályosodék, és eszébe nem vévén vakságát, 50. Lipsian.

nagyon kezdé kérni gond-viselőjét, hogy őtet a setét házból világosb helyre kőltöztetné. Hasonló-képpen vagyon dolgok sokaknak a mí nyomorúlt, esze-veszett üdőnkben, kiknek az elő-

számlált és sok-képpen megrontatott tudományok hályoga békö- tötte és meghomályosította lelki-szemeket; ők pedig azt vélik, hogy a régi tős-gyökeres romai győlekezet setét köde-miá nem nézhetik az isteni tudománynak világoskodását. Miképpen azért, a kinn elhatalmazott a sárgaság, a tiszta fejért-is sárgának alíttya:

úgy ezek a magok szemére ragadott setétséget a romai győle-

kezetre kenik. Mert ez ugyan tulajdona a vakságnak,

Ut, qui non

Tertullianus,

uident qua sunt, videre uideantur qua: non sunt ;

hogya ki nem Isa~P~~Og20.

láttya a valót, úgy tetczik néki, mint-ha azt látná, a mi nincsen, és a világosságot setétségnek itíli.

Ezeket tehetségünk-szerént észre igyekezvén hozni, nem elég, hogy ez-előt megmutatók, mely nagy vakságrá és temérdek tévelygésre jutottak minnyájan, valakik elhajlottak a régi igaz- ságrúl: hanem kívántatik, hogy győzhetetlen erősségekkel azt-is megbizonyítcsuk, hogy az Isten házában, a régi romai Ecc1esiában, nincs semmi setétség, hanem isteni fényességgel tűndöklő igaz- ságnak égő fáklyája világoskodi k benne. Noha pedig azokban a közbe-vetett articulusokban, mellyeket leginkáb mardosnak az új predikátorok, rész-szerén t-is megmutattyuk ez-után, hogy nincs senuni fogyatkozás vallásunkban : de most először bizonyos útat mutatunk, mellyen az igazságnak tekélletes isméretire és a viszsza-vonyások leszállítására juthassunk. Az-után osztán világos bizonyságokkal erőssíttyük a romai _győlekezét igazságát. Adgya a felséges Isten, hogy az újítók minnyájan úgy szóllyanak magoknak, a mint szent Ágoston:

Pereant omnia, et dimittamus

8 VI. KÖNYVNEK I. RÉSZE.

Aug.^I.6.Con-hcec vana et inania: conjeramus nos ad solam inquisitionem

fess. c. ll. Veritatis. Vita hcec misera est, mors incerta: Si subito obrepat, quo hinc exibimus? et ubi nobis discenda sunt, quce hic negleximus?

An non potius hujus negligentice pcena luenda? Elhittem, hogy a ki illyen indúlattal kezd ennek a könyvnek olvasásához, nem sokkára azt fogja mondani, a mit ezen szent Ágoston monda:

"Ibidcm. Non docet Catholica fides, quod putabamus, et vani accusabamus', Ecce jam non sunt absurda in libris Ecclesiasticis, quce absurda

'Ibid. c. 5. oidebantur".

ELSÖ RÉSZE.

Miben vagyon gyökere és fondamentoma a keresz- tyénségben támadott egyenetlenségeknek ?

Plutarch. DARIUS királynak egy Zopyrus-nevű vitéz hadnagyárúl írja

APo.p~tthegm._mruo. Plutarchus, hogy mikor Babyloniát ostrommal meg nem vehetné,

fűlét, orrát elmetczeté, agyba-főbe, nyakon-szirton rút vereségekkel tagoltatá magát; az-után bészökék a várasba, és mint-ha Darius akarattyából mészárlották vólna ily rútúl, méltatlan szenvedett nyavalyáit Darius rágalmazásával megbeszélvén, eláltatá a babylon- bélieket ; és hitelt nyervén, végre elárúlá a várast. Majd ezen formán bánnak az új tanítók a szegény községgel, hogy kün- nyebben veremre vihessék. Mert vakmerő szemtelenséggel és hazugsággal azt kákogják ellenünk a szeles predikátorok, hogy a Catholicusok az Isten ígéjét megcsonkíttyák, rútúl rongállyák és Falsitas hujus, tapodgyák, fogyatkozott írásnak nevezik; sőt mint-ha átokba esett constat supr. könyv vólna a biblia megtíltyák hogy ezt a népek ne olvassák'

f 499 500. " .

. , őket pedig azért nevezik eretnekeknek; mert a szemen-szedett tiszta szent Írást hirdetik, és az emberi találmányok moslékával egybe nem elegyítik. Végezetre elhitetik a sokasággal, hogy a Catholicusokkal minden vetekedése k és viszszálkodások gyökere abban vagyon, hogy _ők a tiszta sz. Írást óltalmazzák; a pápisták pedig hát-rnegé vetvén a bibliát, az emberi találmányokat vítattyák.

Ezekkel a tettetes magok ajánlásával nem csak felette el- idegenítik tőllünk, de úgyelámíttyák és magokhoz csatollyák a községet, hogy szem-békötve reájok bízván lelkeket, csak vis-

A VISZÁLKODÁSOKNAK GYÖKERE. ⁹ gálás-képpen sem akarnak semmit hallani a romai Ecclesia szö-

vetségérűl. Ezt kel azért az álorczát levonni a sátán hívségére esküdt Zopyrusokrúl ; és a keresztyénségben eláradott sok egye- netlenségek gyökerét igazán fel kel keresnünk, hogy egyszer véget érhessünk a meghasonlott szíveknek keserves hadakozással egybe-bocsátott baj-vívásokban.

1. Miben eggyezzünk minnyájan, a kik keresztyén nevet viselünk.

Egy-nehány rend-béli dolgokat látok, mellyekben, ha érte- lemmel nem-is, de szóval minden közbe-vetés-nélkű1eggyet értnek minnyájan, valakik keresztyén nevet viselnek:

ELŐSZÖR. Egy-aránt megnyugszunk azon, hogy az igaz hit nem emberi vélekedésen és találmányon fondáltatik; hanem egyedűl

a felséges Isten szaván és tanu-bizonyság-tételén. Semmit azért nem tartozik ember keresztyén hittel bévenni; sőt semmit nem is hihet keresztyén hittel, hanem csak a mit kijelentett és előnkbe

adott a megcsalatkozhatatlan igaz Isten. Ezt elégségesen meg- bizonyítók ennek-előtte.

MÁSODSZOR. A szent Írás böcsűlletes méltóságárúl, hasznárúl Supr. ^f. 139.

és szentségérűl sincs egyenetlenség közöttünk. Mert noha némely

írásokrúl vagyon közbe-vetés, ha Isten könyvei-közzé kellyen-e Supra, fol.

azokat számlálni vagy abból kirekeszteni : de azt egy-aránt hiszszük, ^{458, 471.}

hogy valami a szent Írásban vagyon, azt úgy kel, mint tulajdon Isten szavát böcsűlnünk és követnünk.

HARMADSZOR. Abban sem kü1ömbözünk, hogy valamely vallás Supr. f.443.

és religio csak egy dologban ellenkezik-is a szent Írással, lehe- tetlen, hogy igaz és Istentűl eredett lehessen. Mert az igaz

religióhoz nem elég, hogy sok dologban igazat tanítcson ; mivelVide supra, f.

nincs és nem vólt soha oly ördög-tojta tévelygés, melyben dicsí- 611, 612.

retes dolgok-is nem találtatnának ; szinte mint oly gazos kert

sincsen, melyben hasznos füvecske nem vólna. Az igaz hithez Supr. fol. 138.

azért kívántatik, hogy tellyesen szép, tiszta, mocsok- és makula-

nélkű1-valólégyen, mivel az igaz hit Isten szaván éppíttetik; Isten pedig sem magával nem ellenkezhetik, sem a kijelentett igazsággal

ellenkező hamisságra nem viheti a híveket.

NEGYEDSZER. Abban-is eggyet értünk, hogy nem elég csak a

szent Írást emlegetni és merészen hánni vetni; hanem ennek igaz s f I _

. l . I l . . k I . upra, o.91,

erte met {e venni es az-szere nt övetni az sten szavat. Mert, a 448, 449.

pázmány Péter_művei.IV. kötet. 2

10 VI. KÖNYVNEK r. RÉSZE.

mint eléb megértők, a keresztyén név palástva-alat soha oly úndok eretnekség nem találtatott, mely szent Írással nem hímezte vólna rútságát; de mivel az ajakán hordozott írást idegen értelemben vette és hamis magyarázatra tekerte: nem Isten szavát, hanem

Supr. fol. 507,maga agyának hiuságos gondolattyát követte. Ugyan-is, a mint

50S. ez-előt hallók, az értelemben vagyon az eretnekség, nem a bötűben,

és a szent Jeronimus szavaként nem a bötű, hanem a bötűnek

s.Hierony. béli és igaz értelme a szent Írás: Nec puiemus in verbis Serip-

SG .ajlat. 1. turarum esse Eoangetium, sed in sensu: non in superficie, sed i

1ITI!la supr.

fol. 219. medulla : non in sermonum foliis, sed in radlee rationis. Basilides.

et cetera Hcercticorum pestes, non habent ^DEI Evangelium, quia non habent Spiritusn Sanetum ,. sine quo, humanum fit Evangelium

Vide supra, quod docetur. Azért nem kel csak arra néznünk, hogy valaki igen

fol. 509. emlegeti az írást, és az _ő fenéjét enyegeti* az Isten szavaival;

mert pusztán csak ebből végére nem mehetünk dolgának; hanem arra kel tekintenünk, ha a bötűnek igaz és tulajdon magyarázattyát követi-e, vagy inkáb agya-fúrt találmányira nem csak lágyan hajtya, hanem ugyan satúllya és csigán vonsza a bötűt.

Ezekben azért egy nyomban járunk, egy-más-ellen nem tusa- kedunk. És valaki ennél külömbet akar a romai Ecclesiára kenni, azon mesterkedik, hogy akit igazsággal meg nem nyomhat, azt hazugsággal bűzbe keverje és gyűlőlségessé tégye; kiért az igaz-ití1ő

Isten széki-előt siralmas számot kelleti k adni és érette kínnal fizetni.

Vide supra, fol. 151.

2. Hol vagyon gyökere minden viszsza-vonyásnak.

Nem érkezik az egy-ügyű község, hogy eggyenként mind megrostállya, és a szent Írás próba-kövére vigye a mí veszett és sok disputációkban síllyedett üdőnkben támadott vélekedéseket, mellyeket még a túdós emberek-is nehezen tudnak számba foglalni.

Annak-okáért a ki a sok kerengő versengésből rövideden ki akar feselni és kevés munkával véget érni az igazság isméretiben, az okos erdős embert kövesse, ki mikor egy álló-fát ki akar irtani

mezejéből, nem kopácsol ág-bogain, hanem a gyökerét rombollya, és azon egy munkával ágait-is ledőjti. Azon-képpen it elsőben

annak kel végére menni, hol vagyon fészke és fondamentoma a hitben támadott versengéseknek ? és ot kel mind addig kopácsolni, míg a Szent Lélek segítsége-által véget nem érünk a dologban.

* enyegeti = takarja, titkolja.

A VISZÁLKODÁSOKNAK GYÖKERE. 11

Az én itíletem-szerént két kérdésen fordúl-meg minden közbe-vetés, mely a keresztyénségben támadhat, mel1yekben ha megeggyesed- hetnénk, vége lenne az egyenetlenségeknek.

Első kérdés az, ha Isten csak szent Írás-által jelentette-é kiAn sit aliquod

a _hiendő és cselekedendő dolgokat, úgy hogy semmit egyebetNVCrbu~^tDCi

on SCrIpum,

nem mondott, semmit egyebet nem akart, hogy hidgyünk és csele- sed per

kedgyünk, hanem csak a mit írva adott előnkbe a bibliában? ^Ecclesiarn

" , , , Tarditum?

Vagy inkáb, mint minek-elotte Moyses írásban foglalna az isteni dolgokat; vagy Úrunk halála-után, mikor sem evangelisták, sem apostolok nem írtak vala, sok dolgokat hittek Istennek írás-nélkűl-való

szava- és mondása-után; úgy mcst-is Istennek némely mondásit és hagyásit hinnünk és cselekednünk kel, noha ezeket nyilván és

ígérűl ígére világoson bé nem íratta az ő könyvébe, hanem az igaz Anyaszentegyháznak (akár-mely légyen az, mert most arrúl nem szóllunk,) kézrűl kézre vett tanításából adta a hívek-eleibe?

Második kérdés imillyen. Gyakorta hamis értelmekkel, idegen2. Petr. 3, 16.

és Isten-ellen-való magyarázatokkal megvesztegetik a szent Írást;

és soha nem vólt, nem-is lehet a keresztyén névnek árnyéka-alat

oly tévelygés, mely a maga értelme-szeréut magyarázott szent Supru, fol.

Írásnak fényes tollával nem ékesgetné magát. Az tehát a kérdés, 448, 440.

honnan mennyünk végére, ki érti igazán a szent Írás bötűjét?

mert a keresztyénségben támadott vetekedéseknek addig végét nem érhettyük, míg bizonyos útat nem találunk a szent írás igaz magyarázására. Szemben állanak a Lutheristák és Calvinisták egy-mással; mindenik fél az Isten ígéjét emlegeti; ama szókat

elő-hozza és böcsűllettel vészi, Ez AZ ÉN TESTEM: de a mint eggyik ezt magyarázza és fejtegeti, külörnb értelemben vészi a másik; és azon végetlenű1 versengenek, mint kel ezt a mondást magyarázni.

Azért minden ellenkezésnek gyökere a szent Írásnak külörnböző magyarázásából árad. Azt kel tehát mindenek-előt megvisgálni, honnan és mi módon mehessünk végére a biblia bötűjének igaz értelmének? Mihent ezen e szoros úton által-megy ünk, ottan sík-

mezőre és künyű útakra jutunk. De valamíg ezt elkerűllyük és másut akarunk nyargalni, semmiben véget nem érünk, hanem sok

munka- és faratság-után végre-is erre kel viszsza-térnünk és ezenSupra, f. 564.

kel elkezdenünk.

2'

12 VI. KÖNYVNEK II. RÉSZE

MÁSODIK RÉSZE.

Tartozunk sok dolgokat hinni és cselekedni, mellyek-

rűl

magán világos tanuság nincs a sz. Irásban.

Hogy jó módgyával eredgyűnk-el a dologban és az okos emberek eszekbe vegyék, hogy nem szó-váltásra, hanem az igaz- ságnak tekélletes isméretire rendeltük írásunkat : megmagyarázom,

először, miben eggyezünk, és miben vagyon közbe-vetés a tradi- ciókrúl-való kérdésben. Az-után a romai vallást minden-féle bizony- ságokkal megerőssítem. Végezetre az elszakadott atyafiak ellen- vetésit és szaladásra gondolt fogásit megrostálom és elrontom.

1. Miben vagyon az egyenetlenség.

Ita Calvinista Etószös. Nincs abban közbe-vetés, hogy miképpen az Isten

~ulietmé

Per-

^világ kezdetitűl-fogva Moysesig, az-az, többig két-ezer esztendőnél,

~~::usRef:~::'-írás-nélkűl kézrűl

kézre adott tudomány-által vezérlette és tanította

Controv. 7. c.híveit: azon-képpen világ végéig írás-nélkűl,tradiciók és egy ember-

1. conclus, 1.rűl másra szállott eleven tanítás-által, valami szükség üdvössé- günkre, azt mind véghez vihette vólna. Mely dologban semmi gáncsot nem találhat, valaki tudgya az isteni erőnek és bőlcseség­

nek mélységét. Ezt azzal állattyuk, mert az új-testamentom kez- detin először élő nyelvel tanították az evangelisták, a mit Úrunktúl hallottak; és a predikállás-által megtérítvén sokakat, az-után nagy

Tertull. tib. dekésőn írtanak :

Certe prior est Anima, quam litera ; et prior Sermo,

Tcst~monio

quam liber; et prior sensus, quam

stylus. Errűl bizonyságot tészen

Animee. Irenaeus martir, midőn azt mongya, hogy első sz. Máthé vólt, a ki sidóúl írta az evangeliomot akkor, mikor immár szent Péter és

Iren, tib. 3. c.Pál Romában predikállottak :

Matthceus Hebrceis. ipsorum lingua

1. n. 4.

Scripturam edidit Evangelii, cum Petrus et Paulus Romce Evangeli-

EUs~~. 8~i. ^5.

zarent, et jundarent Ecclesiam. Post Marcus, discipulus et interpres

Petri; et ipse, quce a Petro annuntiata erant, per scripta nobis tradidit. Lucas seetator Pauli, quod ab illo prcedicabatur Evange- lium) in Libro condidit. Postea et Joannes.

Sőt azt írja Irenaeus, hogy mind az ő idejéig sok nemzetségek írás-nélkűl az apostoli

Iren,

li.

^{3. c. 4.}tudomány igazságát megtartották :

Quid si neque Apostoli Scrip-

turas reliquissent, nonne opportebat ordinem sequi Traditionis, quam

HINNŰNK KEL VALAMIT A SZENT ÍRÁS-KívüL. 13

tradiderusu iis, quibus commiserunt Ecclesiast Cui ordinationi assen- tiuntur multee gentes Barbarorum. quee in Christum credunt sine charta

et

atramento, scriptani habentes per Spiritum i1~ cordibus salutem, et veterem Traditionem diligenter custodientes. Azért a chronologusok azt írják, hogy szent Máté Úrunk szűletése-után 42. esztendő-tájban, szent Márk negyven-öt-tájban, szent Lukács 58-tájban, szent János kilenczven-két esztendő-felé írták az evan- geliomot. Akkor-is szükségtűl kételeníttetvén adták írásra magokat.

Mert miképpen Eusebius írja; Virtute CHRISTI, qua: miracula perEuseb. 3. hist.

ipsos perficiebat, usi, Scieniiam. Regni cailorunt toti orbi annuntiaoe- c. 24. al.18.

runt, parum de conscribendis Commcntariis solliciti. És minek-utánna azt mondotta válna, hogy kevesen írtak az apostolok-közzűl, utánna veti: Et hos, neccssitate ad soribendum esse adactos feruni. Matthosus enim, cum primum Hebrceis prtedicasset, et ad alios transituries esset, Evangelium patrio sermone literis tradidit ; et quod subtracta prceseniia sua desiderabaiur, illis, a quibus discedebat, per literas implevit. Joannes, qui toto Evangelici cursus tempore, prcedicatione sine literis usus juerat, ad scribendum hac de causa permotus: Cum enim Evangelistarum scripta ad ipsum peruenissent, probasse quidem

aju1~t, ac veritatis illius dedisse testimonium : sed in horum scriptis ea desiderasse, quee initio preedicationis gesta a Christo. Ragatum ergo tradidisse, quod a prioribus Evangelistis silentio prateritum.

Noha azért nagyob alkalmatosságnak és haszonnak okáért úgy rendelte Isten, hogy az ő szavait írva-is előnkbe adnák: de azért oly künnyen világ végéig az ő híveit megtaníthatta vólna kézrűl

kézre adott tudomány-által, mint az á törvényben és az evange- liom hirdetése-után sok ideig megtartotta. Mert miképpen az Anya- szentegyháznak Istentűl vezérlett gond-viselése az igaz evangeliom könyveit ennyi veszedelmek- és üldözések-közöt tisztán megtar- totta : azon-formán a Szent Lélek megőrizhétte éppen az igaz tudományt írás-nélkűl, mint a Hiszek-egy-Istent megőrzötte.

Miképpen azért Istennek atyai gond-viselése meg nem fogyat- kozott, mikor minden írás-nélkűl tanította az Ecclesiát, vagy mikor csak egy része vált írva az Isten szavának; úgy-mint mikor csak a Moyses könyvei a profeták írási-nélkűl; és csak a szent Máté írása a töb evangeliomok-nélkűl kikő1tek: azon-képpen, ha a bibliá- ban nem foglalt válna-is minden szükséges dolgokat, abból ki nem hozhatnók, hogy az Isten-bőlcsesége vagy gondviselése fogyatkozott válna. Mert az ő gond-viselő bőlcsesége más úton-is végbe viheti

VI. KÖNYVNEK If. RÉSZE.

hívei hez-való kedves akarattyát. Mikor csak a Moyses öt könyvei vóltak írva, ha azt mondotta volna valaki, hogy Isten ezekben nem foglalván minden szükséges tudományt, irígy vólt vagy tudat- lan; ezt kész bolondnak itíltük vólna: azon-formán most sem kel eszesnek tartani, a ki Isten-ellen hasonló káromkodást mondana, ha szinte valamely szükséges tudományt világos szókkal írásban nem foglalt vólna-is.

Supra, fo1.138, MÁSODSZOR. Mivel az eléb felvetett fondamentom-szerént Isten-

260. nek igaz-mondásán fondáltatik hitünk: abban sincs külörnbözés közöttünk, hogy valamit Isten megjelentett, ha szinte írásban nem vólna-is foglalva, úgy kel azt hinni, mint-ha írva vólna. Mert az Isten szavának nem a téntátúl és papirostúl vagyon ereje, hanem tulajdon attúl, hogy Isten szava. Azért a Christus mondásának és a szent Pál tanításának, minek-előtteírásban foglaltatnának, annyi méltósága vólt, mint minek-utánna megírattak. Mert a világi feje- delmek-is akár írva akár szóval parancsollyanak valamít, egyenlő

engedelmességet kívánnak.

AxrOMA. Ebből az jő-ki, hogy valamely tudományrúl oly bizonyos úton

tudhattyuk, hogyapostoloktúl származott, mely bizonyos eszközök- által tudgyuk, hogy ezek a sz. Írások valósággal _ő-tőllökeredtek:

annak, ha szinte írásban nincs-is kapcsolva, oly bizonnyal és rnin- den ok-vetetlen helyt kel adni, mint-ha írásban vólna foglalva.

HARMADSZOR. Azon-is megalkoszunk, hogy ha a szent Írás-

ban minden szükséges dolgok, explicite, immediate, specifice, formaliter ,. igyenessen, nyilván, világoson, tulajdon neme- és

Ita Bellar, lib.nevezete-szerén t fel nem találtatnak-is: de implicite, mediate, in

4.,de Verbo

genere.

más dologban takarva, homályban és némely közönséges

DeJ,e.lO.ad_{1. et 2.} mon asod' k^T ereje en mm ene"b 'd lc, a nuik szü segese {, e ta a tatnaksé l fl 1'1 k es^é kihozatnak a szent Írásból: mivel a szent Írás állattya az Anya- szentegyház és a tradiciók erejét és méltóságát. Ezeken fondálta- tik pedig hitele a töb igazságoknak, mellyeket írás-nélkűlhiszünk.

Annak-okáért, a ki helyt ád a bibliának, jó következéssel formált bizonyságokkal kihozhat minden szükséges dolgot abibliából.

r.

^Mert rniképpen Moyses-által Isten a papi-fejedelemhez igazítá az

ő népét a törvényrűl támadott akadozásban : azon-képpen az új- testamentomban az igaz lelki pásztorokra, a hívek eggyességére,

Matt. 18,17, az Anyaszentegyházra igazita rnindeneket, És meghagyá, hogy

valaki nem enged a Szent Lélektűl minden igazságra vezérlett Anyaszentegyháznak, úgy tarcsuk, mint pogányt. Ebből a közön-

HINNÜNK KEL VALAMIT A SZENT ÍRÁS-KÍVÜL. 15 séges mondásból igyenessen következik, hogy Isten parancsollya és a szent Írásban előnkbe adgya mind azokat, valamellyekre az

Anyaszentegyház kötelez. Azért valamint Christus mongya, hogy Matt. 22, 40.

a szeretetrűl-való törvényben foglaltatik az egész törvény és a profeták : úgy mondhattyuk, hogy valamiket hinnünk és cseleked- nünk kel, írva és parancsolva vagyon, a hol Isten Anyaszent- egyház engedelmességére kötelezvén, bizonyossá tészen, hogy ez

el nem tévelyedhetik. És valamint az Atya Isten mind megpáran- Luc. 10, 16.

csolta, valamit CHRlSTUS tanított, midőn azt mondotta: Ipsum audite:Qui vos a~dit,

~ " me audit.

Matth. 17, ^:J. úgy Christus mindeneket elonkbe adott, mikor azt parancsolta, Jvlatth. 18, 17. hogy az Ecclesiát halgassuk. II. Mert Istennek íratott törvénye arra viszen, hogyatradiciókat, az apos- toloktúl írás-nélkűl hirdetett tudományokat megtarcsuk, mellyekrűl

sokszor nyilván emlekezik a szent Írás, úgy-mint, 2. Thessal. 2, 14.

1. Cor. 15, 1. Galat. 1, 8. 1. Petr. 1. ultimo. Mivel azért a szent Írás, Generale Principium, közönséges fondamentomot ollyat vét, melynek erejében foglaltatik, valamit kel hinnünk: ez-okon szok- ták a szent Doctorok igazán mondani, hogy a szent Írásban min- den szükséges dolgot feltalálunk. Ugyan-is a szent Pál tanításából tudgyuk, hogy a mit a szent Írás implicite, közönséges mondások- ban foglal, igazán Isten szava. Mert azt mongya szent Pál, hogy,

Nihil extra dicens, quam quce Propheta: loeuti sunt jutura esse, etActor. 26, 22.

Moyses,

senunit azon-kivűl nem tanít, hanem a mit a profeták jövendőllöttek Moysessel egyetemben. És mingyárt azt hirdeti, hogy Christus, Primus ex resurrectione, első a halhatatlan életre

feltámadtak-közöt. Azt-is hirdeti, hogy Christus-által igazodik min- Actor 13, 38.

den ember. Ezeket bötű-szerént a profeták írásaiban nem olvassuk;

de mi vel a közönséges mondásokban takarva találtatnak, igazán mondotta szent Pál ezeket profeták tanítási nak.

Innen következik, hogy sem csonka-bonkának, sem elégtelen- nek és fogyatkozottnak nem kel a szent Írást nevezni. Miképpen mikor csak a Moyses könyvei vagy az új-testamentom első köny- vei vóltak írva, akkor sem nevezhették illyen böcsűlletlen nevek- kel az Írást: nem csak azért, mert bizonyos vezért és tanítót mu-

tatott, kitűl minden igazságot megtanúlhattak a hívek; de azért-is,Arist. 3. I'hysi.

D -r. t t · · · h · l d t k'll 'b f t text. 63 64.

mert ^1-er)eeum es, ^CWt nt t eest ; te e etes az, a rru en ogya - 5. me apt 'hYS1..

kozás nincsen természetihez illendő dolgokban. Azért noha a lóban ^{text. 31.}

fogyatkozás, ha négy lába nincsen, mert természete-szérént négy- lábú szokott lenni: de az embert fagyatkozottnak és bérinának nem

16 VI. KÖNYVNEK II. RÉSZE.

mondhattyuk, hogy négy lába nincsen; mert ezt nem kívánnya az ő

természete. A szent Írás természetihez csak az kívántatik, hogy Isten szavát és Szent Lélek vezérléséből írott dolgot foglallyon magában. Hogy pedig minden szükséges dolgot nevezet-szerént kifejezzen, nem mongya sohúlt a szent Írás szükségesnek a maga tekélletességére.

NEGYEDSZER. Abban sem egyenetlenkedünk, hogy minden tradi-

ciók, találmányok, rendelések, valamellyek az Isten ígéjével a sz.

IMatt .. 15, 9. Írással ellenkeznek, megvetendők és lélek-vesztő hiuságok ^1. Mert,

Marci 7, 9 . . ^r d' l h h . , l h

Co10ss. 2, 8. a rnint nem regen mon am, nem e et, ogy ot igazsag e essen,

Titum l, 14. a hol az Isten szavával ellenkezés vagyon.

Isai 29. , .13 Ezek fIgyeven a1" ké d'er es csak abban vagyon: ha a biblláb1 la an, az ó- és új-testamentom könyveiben nyilván, világoson, tulajdon neme- és nevezete-szerén t mindenek írva találtatnak-e, valamellye- ket hinnünk kel és az isteni szolgálatban cselekednünk? úgy, hogy ezekben a dolgokban semmit az Anyaszentegyháznak eleven taní- tására és tradiciójára nem bízott Isten; hanem valamit az _ő szava- és tanítása-gyanánt akart az emberekkel böcsűltetni, azt mind a bibliába foglaltatta.

2. Az úJítók vélekedése errűl a kérdésrűl.

Közönségesen a viszszálkodók azt vítattyák, hogy nem kel semmit Isten szavának és tanításának hinni és tartani, valamit a bibliában írva nem találunk. Halhadsza CALVINUST: Verbum Domini unica est via, qua ad investigandum, quidquid de eo teneri [as est, nos deducat. Ubi primum Verbi fines excesserimus, extra uiam, et

2Calv li. 3. c.in tenebris esse cursum ; in quo errare, labi identidem necesse est".

21. num. 2. Scriptura, est schola Spiritus Sancti, in qua, ut nihil prcetermissum est, scitu NECESSARIUM, et UTILliJ, sic nihil docetur. nisi quod con-

'num. 3. ducai". Esio hoc jirmum Axioma; Non aliud habendum esse DEI Verbum, cui detur in Ecclesia locus, quan: quod Lege primum, et

4 Lib. 4. ^c, 8.Prophetis, deinde Scripturis Apostolicis continetur^4. Dominus totani

num. 8. vera Justitia summam.

et

Omnes cultus Numinis sui partes, et quidquid ad salutem, necessarium erat, sacris suis Oraculis, tum fideliter complexus est, tum PERSPICUE enarraoit. ln his, solus Ma-

óLib. 4. c.10.gister est audiendus". Másut nem csak azt írja, hogy, In tota Re-

num., 30. ligi01tis doctrina. aliud nec loquamur, nec sentiamus, quam quod

Cal;4.

^{li: :}

_~. c.

D^El Verbo fuerit nobis traditu11'l,' hanem azt-is hozzá adgya: Ju-

HINNÚNK KEL VALAMIT A SZENT ÍRÁS-KÍVÜL. ¹⁷

5Vide supra,^f.

160, 161,418.

stiiice regula, ex SOLA Scriptura petenda', Bszxnak ezekhez hasonló"LibroSi c.Lr.

mondását hallók" ennek-előtte. Az augustai Confessio-is _szörnyű^o num. 8.

o , k o ,,,oSupra,^f,140.

véteknek itíli, ha az isteni dolgokban valamit beveszün , a fnrrui

írott törvény nincsen, mint a maga szavaiból hallók", A HELVEClAl'^Supra,f.589.

Confessiónak-is hasonló mondásit előhozók az ötödik könyvben4.l S flneupr.._f• 723. Mely tudományban az ARIANUSOK igen örömest eggyeznek az

újítókkal".

3. Tizenhat tekintetes példákból megbizonyodik, hogy a szent Írás-

kivűl sok dolgokat kel hinnünk.

Elébb-is mondám, hogy valami szükséges üdvösségünkre, azt a szent Írás mind magában kapcsollya, _midőn az Anyaszentegyház halgatására, a keresztyéni eggyesség megtartására, az igaz lelki pásztorok engedelmességére, az apostoli tradiciók megtartására kötelez bennünket. De e mellet azt hiszi és taníttya a romai Ecclesia, hogy sok dolgokat kel hinnünk és isteni tudomány-gya- nánt bévennünk, mellyek a sz. Írásban tulajdon nemek-szerént

írva nem találtatnak; _sőt külömben a sz. Írásból ki sem hozat-Apostolicse ct hatnak jó következésekkel, hanem az Ecclesia és tradiciók rnéltó- ETccledsi~sti?rera itionis

ságának közben-vetése-által. Azért ezeket csak az Ecclesiának diffcrentiam,

eleitúl-fogva kézrűl kézre adatott tradiciójából kel megtanúlnunk. vide, contra Mely mondásból az

jő-ki,

^{hogy az isteni tudomány, az Isten}

~:~~v~~u~,

ígéje, nem foglaltatott csak a sz. Írás könyveiben, hanem az Ecc- lesiának írás-kivűl-való tanításában és tradiciójában-is.

Nem kellene annál töb példa a tradiciók hasznos, szükséges,

bátorságos hitelének erőssítésére, a mit nem régen hallánk Ireneeus Supr.fol. 1.

mártirtúl, ki azt írja, hogy az _ő idejéig, az-az, Úrunk _szűletése- II. ^k, után száz-ötven esztendeig sok nemzetségek Írás-nélkül, csak tradi-

cic-által, híven szolgáltak Christusnak. Sőt a mint hallók, az Sup. fol. 2.

apostoloknak Christus arrúl parancsolatot nem adott, hogy könyveket II. k.

írjanak, hanem hogy predikállyanak; az-után írtanak, minek-utánna a CHRISTUS tudományát rneszsze terjesztették és gyökereztették. Mind- azáltal, hogya tradíciók szükséges vóltát az ellenkezőkkel meg- ismértessük, hozzunk oly példákat, mellyekben az Ecclesia tradi- cióját a viszsza-vonyók-is bévészik és tisztelettel követik.

L Példa. Minnyájan tartozunk hinni, hogy bizonyos száma, laistroma, canona vagyon az ó- és új-testamentom könyvei nek, mellyeket Isten igéje-gyanánt kel vennünk; mert e nélkűl nem

P ázmány Péterművei.IV. kötet. 3

18 VI. KÖNYVNEK II. RÉSZE.

tudnók megválasztani a szent könyveket az apocryfusoktúl. Azért

első és fő principiumja, fondamentoma a keresztyénségnek abban ál, hogy ezek a könyvek, mellyek a bibliában foglaltatnak, nem emberi gondolatból, hanem isteni tanításból származott írások, szent Írások: azoktúl a profetáktúl, apostoloktúl, evangelistáktúl írattak, kiknek neveket előttök viselik. Ezeket pedig nem emberi

vélekedésből és csalatkozható bizonyságból kel hinnünk; hanem oly bizonyoson, mely bizonyoson hiszszük a sz. Írásban foglalt igazságokat, az-az, isteni hittel. Mert gyökere és fondamentoma, miért hiszszük a sz. Írásban foglalt tudományokat az, hogy ezekben a könyvekben Isten szavát hiszszük foglaltatni. Tehát erősseb

hittel nem hihettyük a sz. Írásban talált igazságokat, hogy-sem a mellyel ezeket az írásokat Isten szavainak hiszszük. Bizonyos pedig, hogya sz. Írásból nem tudgyuk, hányak és rnellyek a sz. Írás könyvei; mert ezt sohúlt a sz. Írás fel nem jegyzi. És ha a bibliában világos szókkal vólna írva, hogy a biblia Isten ígéje, vagy hogy a roma-béliekhez írt levél sz. Pál írása: errűl

a bizonyság-tételrűl megújúlna a kérdés, miért hiszszük és honnan tudgyuk, hogy ez a bizonyság Isten szava, Isten igazgatásából íratott? Tehát ezt a keresztyén hitnek fondamentomát (hogy ezek a szent könyvek,) isteni hittel hiszszük; noha errűl írásban-adott bizonyság-tételét Istennek nem láttuk. Tehát vagyon oly Isten ígéje, mely Írásban nem foglaltatott, hanem tradicióból vétetett.

Supr. 101.454,Mert eléb béven megbizonyítók, hogy egyébünnen nem tudgyuk,

460. hogy valóságoson sz. Pál írási a bibliában foglalt levelek, hanem az Anyaszentegyház TRADICIO-jából. Azért noha az újítók igen

Supr. fol. 471,ellenzi k sokszor az apostoli tradició kat : de az ó-testamentom

472. könyveirűl a sidók tradicióját böcsűl1etel vészik.

Csak ez a példa elégséges a külömbözők meggyőzésére és az Anyaszentegyház tradicióinak erőssítésére. Mert azt kérdem a pártosoktúl, lehetséges-e, hogy a közönséges Anyaszentegy ház- nak kézrűl kézre adott tradicióiban hamisság légyen? vagy inkáb lehetetlen, hogy ezekben merő igazságnál egyéb találtassék? Ha azt mondod, hogy hamisság nem lehet az Ecclesiának közenséges tradicióiban : világoson következik, hogy szinte mint a sz. Írást, úgy a töb kézrűl kézre adott tudornányit az Anyaszentegyháznak

böcsűllettel kel fogadnunk. Ha azt feleled, hogy hamisság lehet a keresztyénség tradicióiban : mingyárt kétessé tészed a sz. Írás könyveirül-való tradiciót és gyanakodhatol, hogy talám szinte ez

HINNÜNK KEL VALAMIT A SZENT ÍRÁS-KÍVÜL. 19 az eggyik tanítása az Ecclesiának, melyben az igazság-rnellől ellépett.

Ennek-felette, ha illyen nagy derék dologban, mely az egész keresztyénség gyökerét és fondamentomát illeti, tudni illik, a sz.

Írástúl-való bizonyság-tételben, bévészszük az Ecclesiának tanu- bizonyságát: miért kel egyébben megvetni ? Ez a bizonyság oly hathatósnak tetczett szent Ágostonnak, hogy amint maga szavából

értők', künnyebben megtagadná tellyességgel a keresztyénséget éslSupr.foI.141,

semmit nem hinne, hogy-sem mint azt az Ecclesiát hamisságba 142.

keverődzött győlekezetnek aIítaná, _melytűlvette és tanúita a sz. Írást.

Azt-is melléje veti, hogy kész balgatagság azon akadozni és abban gáncsot keresni, a mit az egész Ecclesia egyszer jóvá hagyott".

II. Példa. Nem lehet böcsűlleti a szent könyveknek, ha bizony-'Supr. fol. 161.

nyal nem hiszszük, hogy mind ennyi eretnekségek- és üldözések- fine.

közöt éppen, tisztán, vesztegetés-nélkűl úgy maradtak a sz. köny- vek, a mint az Isten emberitűl írattanak. Ezt pedig egyébünnen nem tudhattyuk, hanem az Ecclesiának kézrűl kézre adatott tradiciójából. Mert sohúlt a profeták és apostolok azt nem írták, hogy az ő írásokat soha senki meg nem vesztegeti. Sőt ez-előt

megbizonyítók", hogya sidók és az eretnekek sok helyen meg-

mocskolták az Isten szavait, noha az Ecclesia afféle szennyet soha'Supr. fol. 475,

nem javallott. 485, 486.

III. Példa. Az Isten ígéje az igaz értelemben ál inkáb, hogy- sem a _bötűben; tartozunk-is azzal, hogy asz. Írást csak az _ő igaz magyarázattya- és értelme-szerént vegyük. Mellyik légyen

pedig a sz. Írásnak igaz értelme és a külömböző, sőt egy-mássalSupr. fol. 507.

ellenkező értelmek-közzűl mellyiken kellyen megállani, előnkbe

nem adgya a sz. Írás, fel sem jegyzi, meg sem magyarázza, ha az ő szavait tulajdon jegyzése-szerént kell-e venni vagy figurate ; hanem az Ecclesia tanítása- és TRADIclo-ja-által kel ezeket meg-

tanúlnunk. Supr. fol. 162.

IV. Példa. Hiszszük, hogy az Isten három személyében, egy állattyában. Ezt illyen szókkal sohúlt a sz. Írásban nem olvassuk.

Sőt a _személyrűl és állatrúl nem tudom, hogy asz. Írás sohúlt"

emlekeznék oly értelemmel, a minéművel ezekkel a szókkal élünk a Szent Háromságrúl szólván. Azért a Szent Háromság-tagadók a Lutheristák és Calvinisták fondamentomán éppítvén, azzal ostro- mollyák a Szent Háromságrúl-való igaz tanítást, hogy Trinitas, Persona, Relatio, etc. az Írásban nem találtatnak. _Sőt mikor a

Vide supra,

* sohult = valahol. fol. 161.

3*

20 VI. KÖNYVNEK II. RÉSZE.

váradi disputacióban Melius Pétert szorongatnák az erdélyi Aria- Vide supra, nusok, nyilván megvallák a Calvinisták, hogy ők régen ellene- fol. 635. mondottak a személynek és állatnak. Egyebet sem cselekedhettek tanítások fondamentomában maradván; mivel az isteni dolgokban semmit bé nem vésznek, a _mirűl Írást nem mutathatni. Jóllehet, Supr. f. 466.a mint hallók, a Helvetica Confessio a hypostasist ', Calvinus, tib.

num. 8. 1. c. 13. n. 2. a trinitast és personát bőcsűllettel említi és feddi azokat, n. 2. et 4. kik a Persona és Homousion nevet gyűlőlsé­

gesen megvetik.

Verba Cal- V. Példa. Hogy a Credórúl ne szóllyak, mellyet tradició-által.

~:~i: ;;~ee.in1~·Írás-nélkül vettünk az apostoloktúl, _~ tíz parancsolatot az Isten 2. initio. maga újaival írá, úgy-mond a sz. Irás. Ebben azt parancsolta, hogy a hetedik napot, mellyen a világi állatok teremtésétűl meg-

szűnék és megnyugodék, mellyet CHRISTUS és az apostolok illettek, mellyet most-is megszentelnek a sidók, tudni illik, a szombatot:

az ő szent nevének tisztességére megillyük és megszentellyük.

Ezt az Istennek erős parancsolattyát elhadgyuk és más napot illünk. Ezt pedig nem gyanakodó vélekedésből vagy emberek szaváért cselekeszük ; mivel ezekért nem vólna szabad az Isten

hagyása-mellől elmenni: hanem Isten rendeléséből. Mert noha a sz. Írásban fel nem talállyuk ; de az Anyaszentegyház tradiciójá- ból tudgyuk, hogy lsten ő-maga változtatta-el a hagyott napot;

és úgy rendelte, hogy a szombat-helyében vasárnapot innepel- lyünk. A kik semmit sz. Írás-nélkül nem akarnak hinni, mutassák- meg e két dolgot az Írásban. L Hogy noha a tíz parancsolatnak minden egyéb részei a keresztyéneket-is illetik; de ebben az egy szombat dolgában nem kötelezi őket, hanem csak ideig-való vólt és a sidókat illette. II. Hogy a szombat-helyében vasárnapot kel szentelni a keresztyéneknek. Én ezeknek eggyikét sem olvastam az Írásban; és a ki fel akarja ezeket a bibliában találni, bár jó két-szeres oculárt vonnyon orrára. Említi sz. János titkos látasá-

IApoea1. 1, ban az Úr napját": de azt nem mongya, hogy szombat-helyet 1~5;u::92~01.ezt kel illeni; mint mikor a szombatot említi, sem tészi ezt inneppé.

, _Ez-előt hallók Tertullianustúl, hogy a régi keresztyének vasár-

2Diem Solis. napot" illették. Sz. Ágoston pedig nem csak azt írja, hogy apostoli tradicióbúl származott ennek a napnak szentelése; de arra-is meg- tanít, mint kel ezt illeni, tudni illik, hogy senki akkor ne munkál- kodgyék, nyulászást és részegséget ne űzzön, hanem minnyájan rnisét halgassanak, mennyei doJgokrúl elmélkedgyenek. Ennek-

HINNÜNK KEL VALAMIT A SZENT iRÁS-KívüL. ZI felette sok szép méltóságit említi ennek a napnak, mellyekért

illendő vólt, hogy innepűl rendeltetnék ; mert, úgy-mond, ezen a napon vólt kezdeti a világnak; ezen támadott-fel CHRISTUS ; ezen

szállott-alá a Sz. Lélek az apostolokra; ezen esett először manna Augu. tom. 9,

'b 'l ' ^4.' It' d ' . l ' D ' Serm. 251. De

a puszta an; az uto so ie ama aS-Is ezen a napon eszen: omt- Tem ore.

nicum diem, Apostoli, et Apostolici viri, religiasa solemnitate haben- ^p dum censuerunt. Eo die, nullus se a sacra Missarum celebraiione separet, etc. Noha pedig bolondúl cselekedék Carolostadius, ki minden keresztyént a si dó szombatra köteleze, imígyen írván:

Non Hominibus solum, sed

et

Angelis mandatum est, ut diem Ap. Schlüss,

Sabbati sanctificent ,. Die-rn vero Dominicam, parum tute sanctificari,_{J" J"} ^h_C'·av. ar.^11' Thet·ol.IC.

quia ab hominibus est instituta: de annyiból okosban viselé magát, 10. f. 36.

hogy az egyszer felállatott hamisságtúl meszsze nem méne, és a sinór-melIet marada, nem akarván azt követni, a mirűl Írás nin- csen. De a Lutheristák és Calvinisták nagy gondolatlanúl haboz- nak. Mert egy-felől semmit nem akarnak hinni, a mirűl Írások nincsen; más-felől a tíz parancsolatnak világos bötűje-mellől el- menvén, a szombatozásra senkit nem köteleznek. Sőt a Corpus

Doctrineeban helyheztetett augustai Confessio ' az apostoloktúl szár- ^lSupra, fol.

mazott dolognak nevezi a vasárnap-illést. Ugyan ezent taníttya a 593. ^{n. ll.}

helveciai Confessio. mint ez-előt hallók^2. Azért Hunnius a ratis-:Supr. f. 721.

ponai ColIoquiumban azt mondá, hogy schismaticus vólna, valaki

a vasárnapot meg nem szentelné". CALVINUS pedig csudálatos, mely : Colloq. Ra- rútúl haboz e dologban. Noha nincs a sz. Írásban, hogy a szombatLtis~on·fed310·t.7avmg.. . illése elrontatott : de azért megvallya, hogy ln Adventu Christi,

cum reliquis jiguris abolitum fuit». A vasárnaprúl azt írja, hogy' Calv. u. 2.

azt nem úgy kel illeni, mint-ha kötelesek vólnánk reá; sem kár- c. 8, 11, 28.

hoztatni nem kel, ha ki más napot szentel: Diem Dominicum, non ut Ccerimoniam arctissima religione celebramus : sed suscipi-

mus ut remedium, retinendo in Ecclesia ordini necessarium". Neque ⁵Ibid. n. 33.

sic tamen Septenarium diem moror, ut ejus sanctitati Ecclesiam adstringam: neque enim Ecclesias damnavero, quce alios Conven-

tibus suis solemnes dies habent^6. Azért azt írja a Calvinus életé- •Num. 34.

ben Laingseus, hogy igyekezett Calvinus azon, hogy a vasárnap- helyet a pénteket szerezné illő-innepnek, Azt hiszem, ezzel a

törököket akarta magához vonni, kikrűl hallók eléb, hogy a pén-Supr. fol. 729.

teket illik.

A mit mondék a vasárnaprúl, azont mondom az húsvét, pün- kösd és áldozó napjárúl. Mert ezeket az újítók-is megillik ; és

22 VI. KÖNVVNEK II. RÉSZE.

Luth. tom. 2.ha ki ezeken a szent napokon kaszálna, sütne vagy egyéb kézi-

Lat. Vit.. 1546.munkát mívelne, sokkal inkáb pöknék és szidalmaznák, hogy-sem

f.413.mfor-mula Missre, azo at,k kil1 \: eze en a napo onk k megreszege ne \:' d l a predikál átorokk

pro Vitte mb. korcsomáján : Nos Vittembergte, solis Dominicis, et Festis Domini Sabbatiearc qucerimus, omnium Sanctorum Festa prorsus abrogando.

Maga sohúlt az új-testamentomban nincs parancsolatunk és tanu- ságunk arrúl, hogy ezeket a napokat meg kel szentelni; nem-is akkor illyük az húsvétot és pünkösdöt, mikor Moyses-által Isten parancsolta. Ezeket pedig az innep-szenteléseket honnan vettük,

Aug. ep. 118.megmongya SZ. Ágoston illyen szókkal: Illa, qua non scripta,

c: ^1. Símíli~ sed iradita custodimus, quce quidem toto terrarum orbe obseruantur:

epr..119. c.lu.dantur intelligi, vel ab ipsis Apostolis, vel plenariis Conciliis, quo- rum est in Ecclesia saluberrima autoritas, commondata retineri.

Sicut, quod Domini Passio, et Resurrectio, et Ascensio.

et

Adventus de eccla Sancti Spiritue, anniuersaria solemnitaie celebrantur.

Act. 15, 20, VI. Példa. Noha az egész apostoli tanács azt végezé, sőt 28, 29, 41. c.szükségesnek mondá és háromszor négyszer-is parancsolá a bíbliá-

16, 425~' ^21, ban, hogya hívek meg ne egyék a vért és a fojtottat : mindaz- által felszabadíttatnak most az emberek, hogy ezeket megehessék.

Két dolgot kel itt eszünkbe vennünk. L Hogy nem csak az apos- tolok idejében, de az-után sok esztendők folyásában úgy megtar- tották ezt a végezést a keresztyének, hogy mikor az üldözők meg akarták ismérni a keresztyén embert, vérest adtak eleibe. Mert a hívek inkáb akartak halált szenvedni, hogy-sem ezt megkostolni :

Tcrtul1. Apo1.Suffocaiis, et morticinis abstincmus, ne Sanguine contaminemur.

c. 9. n. 138. Et inter tormenta Christianorum; botidos etiam cruore distentos admouetis ; certissimi scilicet, illicitum esse penes illos, per quod exorbiiare eos ouliis. Azért Biblides, Eusebiusnál, azt mondá a

pogányok-előt, hogy nem szabad a keresztyéneknek vért enni:

Euseb, Ii. 5. Quamodo infantes edereni illi, quibus ne irrationalium quidem

c. 1. pecudum Sanguine vesci fas est? Minutius Felix e-képpen ád

errűl tanu-bizonyságot: Tantum ab humano sanguine cauemus,

l Minutius, ínut nec edulium peCOrUl1il in cibis, Sanguinem noucrimus', Sőt a

Octavio, mint hallók ennek-előtte Jeremias Patriarchatúl, mostan-is a görö-

2Supr. f. 238.gök az apostolok rendelését követik és fojtottat nem észnek".

II. Hogy noha a sz. Írásban sohúlt nem olvassuk, hogy ez az apostolok parancsolattya csak bizonyos üdőre szolgált: de a közönséges Anyaszentegyház tradiciójából és szokásából vettük, hogy csak addig tartott ennek a parancsolatnak ereje, míg hasznos

HINNÜNK KEL VALAMIT A SZENT ÍRÁS-KÍVÜL. 23 vólt a sidókbúl és a pogányságból egybe-óltatott keresztyének gyarapodására. Mert az apostolok az igaz szeglet-kövön, CHRISTUSON,

egybe akarván foglalni a két kő-falt, úgy cselekedtek, mint a

kő-művesek, kik egy kő-falt a másikkal egybe akarván foglalni,

egyenetlenűl hadgyák a ragasztás helyeit, hogy a killyeb eresz- tett téglával künnyebben és erőssebben egybe-foglaltassék a két

fal. Azért egy-ideig az apostolok-is valami darabos sidó szoká-Vide Act. 16.

sokat elszenvedtek, hogy jobban egybe-forradna, és, mint az ag- v. 3. c. 21,

"k 'b ' l fi l r d ' k k " A ' 23. c. 18, 18.

to ce e o tatott ata, rnegrogano ne a ceresztyénség. z-utan, csak sz. Ágoston idejében-is, nevetséges dolognak tetczett, ha ki

a véres állattúl iszonyodott:

Hoc tunc Apostoli prceccperuni, ut

Aug. 32. cont.

ab animalium Sanguine abstincreni: ne prcefocatis carnibus ves-

Faust. c.13.

cerentur, elegisse videntur rem [acilem, in qua cum Israeliiis, etiam Gentes, propter angularem lapidem. aliquid comsnuniter obseroarent. Ubi Ecclesia talis effecta est, ut in ea nullus lsrailita carnalis appareat: quis jam hoc Christianus observat, ut turdos, vel minutiores aviculas non attingat, nisi quarum sanguis effusus est? aut leporem non edat, si nulla cruento vulnere occisus est? Et, si qui forte pauci adhuc tangere ista formidant, a ceteris irridentur.

Ezek így lévén, a kik semmit nem akarnak hinni azon-kivűl,

a mit Írásban olvasnak: vagy tarcsák-meg ezt az apostoli paran- csolatot, vagy mutassák-meg ennek a két dolognak egyikét az Írásban: L Hogy ez a parancsolat csak ideig-való vólt, míg a sidók hozzá-szoknának az evangeliomhoz. II. Hogy ezt a paran- csolatot valamely utólban írt levélben felszabadították az apostolok.

De ezeknek egyikét sem talállyák a sz. Írásban. És ha valamely helyen írva válna, hogy szabad ezeket megenni; mivel magán a sz. Írásból nem tudhattyuk, mellyik levelet mely esztendőben

írtak, és mellyik kőlt eléb vagy utólban : azt sem tudhattyuk, ha az engedelem vólt-e eléb, és utólban a parancsolat; vagy inkáb a parancsolatot felszabadította utólban az engedelem. És bizonyára méltó csudálkozásra, hogy az újítók a világos sz. Írás _bötűjét elhadgyák a tradicióéri ; a vér és fojtott állatok ételében, a szombat- inneplésben és a pénteknek hús-nélkül-való szenvedésében nem akarják a tradiciót követni; maga a botránkozásnak eltávoztatá- saért ugyan tartoznának ezzel, a mint eléb Calvinustúl hallók.

VII. Példa (mely tíz példát foglal magában,) a sacramento-

mokrúl vagyon. Mert ha semmit nem kel hinni, a mit nemSupra, f. 516,

mutathatni a szent Írásban, mutassák-meg az _ellenkedők a szent 517.

24 VI. KÖNYVNEK II. RÉSZE.

Írásban: 1. Micsoda a sacramentom? vagy azt a sacramentom

Calv.l. 4.c.19.definicióját, mellyet az apologia Confess. August. art. 13. és Cal-

num. 15. dicit,Definitionem vmus,. l. 4. c. 14·. nu. 1. e oa a na,1'''II t k keresse - e a sz. wnyv en..k f l l .. b

Sacrameriti ab 2. Szám-szeréut hány sacramentom légyen, adgyák előnkbe a

ipso allat~m., sz. Írásból? 3. In specie, nevezet-szerént hogy a keresztség vagy

non admitti , l ' ^rk . ,

ab aliis. az ur-vacsora sacramentom egyen, hol olvasta abIbliaban ?

4. Hogy az úr-vacsorát éhomra kel venni és nem úgy, mint

Úrunk

adta, vacsora- és láb-mosás-után; akkor-is csak férfiakat részeltetvén? Valamint CHRJSTUS az úr-vacsora osztogatása-után azt mondotta, Hoc facite: azon-képpen a láb-mosás-után azt mondá, Et vos fa eiatis, Et vos debetis alter alterius pedes lauarc. Azért ha az Anyaszentegyház praxissának és szekásának hitele nincsen:

mutassák-meg az újítók, honnan tudgyák, hogy az úr-vacsora vételére köteleznek az Urunk szavai, a láb-mosásra nem kötelez- nek? 5. Hogya keresztséget egyszernél töbször nem szabad fel- venni, noha az úr-vacsorát sokszor gyakorolhattyuk? 6. Mellyik apostol írásában találták, hogy az új törvényben töb feleséget

Vide supra, egynél nem vehet ember, mint tudgyuk, hogy Ábrahám, Dávid

fol. 441. és az ó-testamentombéli szentek többet vettek? Bernardinus Ochinus egész könyvében el akarta hitetni, hogy a keresztyén embernek szabad annyi feleséget tartani, menyit akar. Kí-ellen Beza más könyvet írt, De Polygamia : holot a többi-közöt, így szól: Alterum Ochini argumentum est, quod nulla expressa Lege Polygamia prohibeatur, Ego vero respondeo. Non esse scriptas Leges de rebus omnibus. 7. Sz. Pál apostol hányadik levelében írta, hogy megesküdgyél feleségeddel? hogy pap adgyon-egybe, és minémű szókkal kel egybe-adni? 8. Hololvastad, hogy midőn

a gyermeket megkereszteled, ezeket a számos ígéket kel mondanod:

Én tégedet keresztellek, Atyának, Fiunak, és Szent Lélek Istennek nevében, Amen? Olvasom azt, hogy Atyának, Fiunak, Szent

lMatt. 28, Hl.Léleknek nevében kel keresztelni1: de hogy ezeket a szókat kel mondani, sohúlt nem olvasom. Mert sz. Pál-is azt mongya, hogy

'Coloss.3, 17.mindent CHRISTUS nevében mívellyünk", mellyel nem kötelez, hogy minden szónk- és cselekedetünk-előt azt mongyuk, hogy ezt

'Supr. f. 437.Christus nevében cselekeszszük. Azért Luthertúl hallók ez-előt^3,

hogy ezek a szók-nélkűl meg lehet a keresztség; és a görögök illyen formán keresztelnek : Baptizetur servus ^CHRISTI, in nomine Patris, et Filii, et Spiritus Saneti. 9. Mutassanak egy Írást arrúl, hogy akiket valamely eretnek megkeresztelt, azokat nem kel

HINNÜNK KEL VALAMIT A SZENT ÍRÁS-KÍVÜL. 25 UJonnan keresztelni? Mert sz. Cyprianus mártir sokkáig azt

vítatta ', hogy az eretnekek keresztsége-által nem adatik Sz. Lélek; ^l Cypr, epist.

mivel a Sz. Lelket Isten csak az Anyaszentegyháznak adta. Ez- 70, 71, 72.

ellen sohúlt nyilván-való Írást nem találunk, úgy-mond sz. Ágoston2;^{2Tom. 7.}li. 1.

hanem az Anyaszentegyháznak tradiciójával nyomatott-le ez az ~~~~', ~;e:~~:

újság": Nolite nobis objicere Cyprianum. Nondum erat dili-^{3Aug. tom. 7.}

genter illa Baptismi qucestio tractata : sed tamen saluberrimam con-li.^{2.de Baptis-}

mo, contra

suetudinem tenebat Ecclesia; quam consuetudinem, credo ex Aposto-Donat cap. 7.

lica Traditione venientem, sicut mulia non inveniuntur in LiterisEt li. 4. cap. 6.

eorum, neque in Conciliis posterorum ; et tamen, quia custodiuniurLib. 8. c. 23.

per Universam Ecclesiam, non nisi ab ipsis tradita, et commondata ereduntur. 10. Ugyan-ezen sz. Agoston azt mongya, hogy a kisded gyermecskék keresztelését apostoli tradició búl vette az Ecclesia:

Consuetudo matris Ecciesice, in Baptizandis parindis. nequaquam Aug. tom. 3.

spernenda est ; neque ullo modo superflua deputanda ; nec omnino de Genesi ad

. . . , , liter.!. 10. c.23.

credenda, nisi Apostolica esset Traditio. Mert, Jollehet ama szokat,Et Ser. 14. de

Ha ki újonnan nem szűletik vízből és Szeni Lélektűl, meny-országbaVerbis Apost.

, 4 • 1'" " . , .Et 4. de Bapt.

nem megyen, egy igyenes mean ugy magyarazvan, mint a regi contr. Donat.

szentek értették, világoson megbizonyodik belőllök, hogya kisde-cap. 24. citato

deknek szükséges a keresztség: de a mint eléb hallók, Calvinuss~~~:~.l~~.~~.

a vízen nem akar vízet érteni, hanem Szent Lelket", sőt azt sem r,Calv, supr.

akarja megengedni, hogy ot Christus a keresztségrűl szól. Ha pedig fol. 510.

keresztségrűl értyük-is a Christus mondását; és valaki csavarogni akarván azt mondaná, hogy miképpen az úr-vacsora vételérűl adott parancsolatot csak azokrúl kel érteni, kik magokat megprobálhattyák;

mivel szent Pál azt hadgya, hogy az ember magát megprobállya és úgy egyék abból a kenyérből: azon-formán a keresztségrűl adott pa- rancsolatot-is azoknil érthetní, kiket eléb taníthatunk, kikben hallás- által hit nevekedett; mivel Úrunk azt akarta, hogy az evangeliorn predikáltassék, és úgy kereszteltessenek a hívek^6. Ha ki (mondok) így

kezdene maga eszéből agyaskodni, nem látom, mint győzetnék-meg⁶Mar. 16, 15.

csak a csupa szent Írásból. Mert hogy az apostolok egész ház-népet

megkereszteltek", el nem hiteti, hogy gyermekek-is vóltak a ház-nép- ⁷Act. 16, 15.

közöt ; mert sok cseléd vagyon, melyben gyermekek nincsenek. 1. Cor. 1, 16.

Vannak több efféle példák, mellyeket a viszsza-vonyók egy- aránt hisznek velünk, noha azokrúl világos mondások nem talál- tatnak a szent Írásban. De a kinek ezek nem elégségesek, annak eláltalkodott vakmerőségét semmi példák meg nem győzik.

* cseléd = család.

Pázmány Péter müveí. IV. kötet. 4

26 VI. KÖNYVNEK II. RÉSZE.

4. A régi synagogának példája

erőssíti

ezen igazságot.

Emlekezetbe sem kel hozni ama tradició kat, mellyekért CHRIS- TUS feddi a farisceusokat, Matth. 15, 3. mivel ezek Isten parancso- lattyával ellenkeztek. Azokrút sem kel szólnunk a tradiciókrúl,

Coloss. 2. mellyeket szent Pál emberi tradicióknak nevez, mivel csak emberi

lélektűl vóltak rendeltetve, és azokra nem terjed a keresztyén hit, mely tisztán csak az igaz ISTEN szaván fondáltatik. Arrúl sem

emlekezem, hogy az írott törvény-előt, Ádámtúl-fogva Moysesig, két-ezer esztendő-felet írás-nélkűl, tradició-által hittek a sidók; erre-

Calv. tib. 1. c.nézve írja Calvinus, hogy amit Moyses írásba foglalt, Longa tem-

8. num. 3.

porum serie a

Patribus.

quasi per manus

^TRADITUM

accepit,

az atyáktúl _kézrűl kézre adatott tradicióból vette. Mert a mint Ábra-

IGen. ^{18, 19.}hámrúl írja Moyses, hogy az ő fiait Isten úttyára tanította¹ eleven szóval: úgy a töb szentek-is ezent cselekedték. Az írott törvény

Li. 2. de Pec- után a CHRISTUS jöveteléig két-ezer esztendő-alat sokan a pogány

~~~. L~~~g~~· dC~r;emezetek-közöt írás-nélkűl szolgáltak Istennek, úgy-mond szent Predestin. ss. Agoston: ez szent Jóbnak és barátinak példajábúl megtetczik. A c. H.. Lib. 18.sidók-is, noha írott törvények vala, de az isteni dolgokat nagy

Civit, c. 47. részre eleven tanításból és atyai tradició búl tartották; kivált-képpen azokban az üdőkben, mellyekben a szent könyveket nehezen kap- hattyák vala, mint kitetczik, 4.

Reg.

22, 8.

et

13. De ezeknek békét hagyván, szóllyunk csak azokrúl a sidók tradicióirúl, mellye- ket tagadhatatlan, hogy a sidók bévettek, és vagy CHRISTUS Úrunk, az apostolok és profeták említnek, vagy a régi szent Atyák elő­

hoznak.

1. Kétség-kivűl vettetett, hogy a sidók sem tudhatták csak magán a szent Írásból, hogy amaz öt könyvek, a Pentateuchus,

Moysestűl írattak ; és hogy oly tisztán és éppen, vesztegetés-nélkül maradtak, mint elsőben Isten íratta. Azt sem tudták csak a szent

könyvekből, mint kel az írásnak homályos szavait érteni. Mert miképpen ezeket mí az Anyaszentegyház tradiciójából tanúllyuk:

azon- képpen a synagoga kézrűl kézre adott tradició kból vette ezeket.

Supr. ^f. 478. Sőt, a mint ennek-előtte mondám, még a sidó bötűnek igaz olva- et seqq. sását sem tudhatták külömben, hanem tradicióbúl.

II. Az Evangeliomból kitetczik, Matth. 12, 27.

Actor.

18, 13.

hogy a sidóknál ördög-űző exorcisták vóltak; noha az írott tör- vényben efféle hivatalnak és tisztnek rendelésérűl emlekezet nin- csen, hanem csak tradició ból vétetett vala. Mely dologrúl így szól

HINNÜNK KEL VALAMIT A SZENT ÍRÁS-KÍVÜL. 27

Calvinus: Non habebant quidem Judcei Exorcistas ex Legis prces-Calv. Matt. 12,

cripto: verum, scimus DEUM, suam inter eos prtesentiam, variis 27.

miraculis subinde testatum esse. Ita fieri potuit, ut invocato DEI nomine} Dtemones fugarent,

III. Az Úr szekrénye-eleibe minden szombaton tizenkét meleg kenyeret tettek. A mely kenyereket elszedtek onnan, azokrú1 oly parancsolat vólt, hogy a papok egyék-meg a szent helyen és onnan

ki ne vigyék!' Mindazáltal tradicióbúl vett dolog vólt, hogy mikor ^ILev. 24, 8,

valaki megszűkűlt és nem vólt egyéb tápiaiása, hozzá nyúlhatott9.1. Reg.21,6.

ezekhez, mint Dávid hozzá nyúla^2. Ebből a tradicióbúl támaszt^21.Reg. 21. 4.

bizonyságot Christus a sidók-ellen^{3. 3}Matt. 12, 4.

IV. Megtíltotta vala Isten, hogy szombaton semmi munkát ne tégyenele De tradicióbúl és régi szokásból úgy magyarázták az Isten törvényét, a mint Úrunk mongya, hogy a papoknak szabad

vólt mészárlani az áldozatokat', szabad vólt környűl-metélni^5, 'Matt. 12, 5

szabad vólt kútba esett marhájokat kivonni^6, szabad vólt ellen-.^{I et} 11.

, oan. 7, 22.

ségekkel hadakozni. •1. Mach. 4,

V. Tradicióbúl tudták azt-is, a mit szent Lukács említ", hogy ^59.

szombaton bizonyos rneszszére-való útat szabad vólt menni a sidók- 'Act. 1. 12.

nak; noha Isten azt parancsolta vólt, hogy vesztég légyenek és nyugodgyanak szombaton.

VI. Azok-is a két dolgok, mellyekrűl sz. Pál emlekezik, nem

az ó-testamentom könyveiből, hanem csak tradicióbúl vóltak tudva, 2. Tim. 3. 8.

hogy Jannes- és Mambres-nevű ördöngösök Moyses-ellen sokat

tusakodtak; és hogy Moyses a Sinai hegyen azt mondotta, hogy Heb. IZ, 21.

Ő megrérnűlt és reszketett féltében. Mely szókat sohú1t az ó-testa- mentomban nem olvasunk.

VII. Judás apostol azt írja, hogya Moyses testén versengett sz. Iudas, v. 9.

Mihály angyal az ördöggel; és feljegyzi, minémű szókkal dorgálta az ördögöt. Maga az egész ó-testamentomban errűl emlekezet nincsen.

VIII. A halottakért csak tradicióbúl szoktak vala áldozatokat 2. Mach. 12,

szolgáltatni; noha errűl írott törvényt nem olvasunk. A rechabiták- ^Jer.~35 ^6.

is írás-nélkűl dicsíretes tradiciókat követtek. '

IX. Azt parancsolta vala Isten, hogy minden férfiu esztendő-Deut. 16, 16.

ben háromszor felmennyen az Úrtúl választott helyre. Mindazáltal a régi tradicióbúl vett szokás-szerént csak azok köteleztettek ezzel a parancsolattal, a kik közel-nemmen laktak Jerusalemhez ; mert a távúl lakók egész esztendő-által útban lévén, sem tehettek vólna eleget ennek a parancsolatnak.

4*