Pazmany Peter Osszes Munkai 3 kotet Facsimile

pAZMANY PÉTER

BIBüRNOK ESZTERGOMI ÉRSEK MAGYARORSZÁG PRIMÁSA

ÖSSZES MUNKÁI

A

BUDAPESTI KIR. MAGYAR TUDOMÁNY-EGYETEM

MEGBIZAsABÓL

EGYBEGYÜJTI ÉS SAJTÖ ALÁ RENDEZI UGYANAZON EGYETEM

HITTUDOMÁNYI KARA.

MAGYAR SOROZAT.

III. KÖTET.

IGAZSÁGRA _VEZÉRLŐ KALAUZ.

ELSŐ RÉSZ.

BUDAPEST, 1897.

NYOMATOTT A M. KIR. TUD.-EGYETEMI NYOMDÁBAN.

A KALAUZ ELSŐ KIADÁSÁNAK CZÍMLAPJA.

----~1

\

HODOEGUS.

IGAZSÁGRA _VEZÉRLŐ KALAUZ

MELLYET IRT, ÉS MOST SOK HELYEN JOBBITVÁN KIBOCSÁTOTT

CARDINAL

PÁZMÁNY PÉTER

ESZTERGA MI ÉRSEK.

I. KÖTET.

AZ 1637-iki VAGYIS HARMADIK KIADÁS UTÁN SAJTÓ ALÁ RENDEZTE

KISS IGNÁCZ

THEOLOGIAI DOCTOR, MOCSAI PLÉBÁNOS, A SZENT ISTVÁN-TÁRSULAT IRODALMI S TUDOMÁNYOS OSZTÁLYÁNAK TAGJA.

BUDAPEST, 1897.

NYOMATOTT A M. KIR. TUD.-EGYETEMI NYOMDÁBAN.

A Kalauz Pázmánynak kétségkívül legnevezetesebb műve. Azt mondhatnók, hogy ez míntegy gyűjteménye összes polemíkus irataínak. Ugyanis ítt gyűjti

egybe s foglalja rendszerbe, a mit különféle alkalommal különféle protestans

szerzők ellen írt. Kijelenti ezt maga is a Kalauzhoz írt előljáró beszédben ilyen szavakkal: "az eléb kibocsátott könyveim részeit mostani írásomban alkalmatos helyekre rendelem ... Meg-is tartom ezekben, mint saját munkáim- ban, igazságomat, és tetszésem-szerént megjobbítom, megrövidítem, megtóldom, a hol helyesnek alítom lenni."

Az egész mű három főrészre oszlik.

Azelsőrészben megbizonyítja "a természetbe óltatott okosság vezérléséből"

az Isten létét s a hit szükséges voltát. Megmutatja, hogy "az igaz hit a

keresztyénség-kivűl nem találtatik." De mivel "a keresztyénség zászlója-alat sok ellenkezőszakadások pártoIkodnak" : azt is megbizonyítja, hogy "az emberi okosság vagy maga vezérléséből,vagy a szent Írás fundamentomiból világoson kijelenti, hogyaromai győlekezettőlelszakadott vallások igazak és Isten-előt

kedvesek nem lehetnek."

A második részben megmagyarázza "elsőben a keresztyének közöt-való egyenetlenségek gyökereit"; annakutána bizonyos módot mutat "azoknak leszállítasában; és az Ecclesiának méltóságát kífejezvén megbizonyítom - úgy- mond -- hogy egyedűl a romai győlekezet igaz Ecclesia, melynek tanítása ellen senkinek sem szabad tusakodni. A romai pápának méltóságát is derék bizonyságokkal állatom."

"A harmadik részben - írja - egy-nehány nevezetes dolgokban, mellyekről főképpen versengések támadtak, megmutatom: hogy semmit az újítoknak nem kedvez a szent Írás; _sőt ha okosan egybehordjuk, és nem facsarjuk tétova agyaskodásunk-szerént, hanem egyenes folyásában és elejétől fogva meggyöke- rezett értelmében hagyjuk, mindenekben a mí tanításunkat erőssíti. És ez rendi és sommája e könyvben foglalt taeuságnak,"

A Kalauznak első kiadása 14 könyvre oszlik;* mindenik könyv ismét több részt, minden rész több szakaszt foglal magában. Nagy és messzemenő

feladat volna, ha Pázmány e művének tartalmát kivonat ban akarnám szem elé állítani ; azért csak általános jellemzésére szorítkozom.

Pázmány Kalauzát talán legtalálóbban nevezhetnők apologetico-polemikus dogmatikának, melyben a keresztény vallás szükséges voltának kimutatása

" Az utóbbi kiadásokat egy könyvvel megtoldotta.

VI

után a keresztény felekezetek közt felmerült vitás kérdéseket veszi tárgyalás alá, czáfolván az újítók állításait s megbizonyítván a kath. egyház tanainak igazságát. És ez a tárgyalás méltán kelti fel bámulatunkat. Bámulnunk kell Pázmány tudományát, csudálnunk módszerét. Nem mondok új at, mídőn azt állítom, hogy ő rendkívüli ismeretekkel bővelkedett. A szent Írásban való ottho- nossága, a szent Atyák és theologusok bő ismerete, a filozofiában való jártas- sága méltán keltik fel a mai theologusok bámulatát is. De legbámulatosabb a XVI. és XVII. század controvers irodalmában való jártassága. Nemcsak a honi protestans írókra teljed ki figyelme, hanem - úgyszólván -- egész Európa íróit felöleli, úgy, hogy alig van nevezetesebb író bármely országban, kinek művét idézve ne találnók a Kalauzban. Nagyjában számítva idézve találunk e korból mintegy 70 katolikus, 50 lutheranus és 30 calvinista írót, nem számítva a korifeusokat, mint Luther, Melanchton, Zwingli, Calvin és Beza.

Ennek a 160-170 írónak műveit Pázmány mind olvasta, fejezet és lapszám szerint idézi, hozzátéve sokszor a mű megjelenésének helyét és évszámát.

Alig tévedünk, ha azt állítjuk, hogy nem volt és ma sincs az egész tudós világban ember, a ki annyira ismerte volna a reformacio korabeli irodalmat, mint éppen Pázmány.

E gazdag tudáshoz hozzáj árult a vitatkozásra való rátermettség. Sasszeme mindenkor felismeri az ellenfél sebhető oldalát, gazdag fegyvertárából előveszi

a kellő fegyvert s ellenfelét lesujtja, lefegyverzi, tehetet1enné teszi. Vitatkozása nem lassú és vontatott, hanem élénk és villogó - sokszor mint a villám csap le ellenfelére; és tapsolni szeretnél neki, mint egy vívómester művészi vágásá- nak. Nem veti meg a gúny fegyverét sem, a hol szükségesnek vagy helyesnek találja. Igaz ugyan, hogy néha a gúnynak durvább fegyveréhez is hozzányúl ; de ez nem annyira az ő, mint kora hibája, melytől egy író sem ment e korban.

Vitatkozásában sajátságos, és mesteri kézre vall az a gyakori eset, hogy ellenfeleit saját fegyvereikkel veri le: lutheristákat calvinistákkal, ezeket ama- zokkaI.

Modszerét a mi illeti, ki kell emelnem, hogy bizonyságait nagyrészt következtetések (syllogismusok) alakjában formulázza, a mi azoknak meggyőző

erejét nagyban fokozza. Hittudományi fejtegetéseiben a sz. írási és történelmi elem mellett kellő érvényességet tulajdonít az ész tekintélyének is. Különösen nagy mester ez utóbbi argumentumok használatában. Mikor a nép józan eszére hivatkozik, ezt az életből vett találó hasonlatokkal, közmondásokkal és történet- kékkel oly közvetetlenséggel s oly meggyőzőleg teszi, hogy lehetetlen előtte

meg nem hajolni.

Maga ilyen szavakkal adja tudtunkra eljárását: "A szent Írás világos mondásin és az igaz okosság győzhetetlen jelenségin fondáltátott közönséges bizonyságokat támasztok - nem valami mélységes, elrejtett, titkos dolgokból, mellyek értelmére még a bőlcs emberek éles elméjek-is nehezen érkeznék ; hanem oly alat-járó, egy-ügyű, igyenes és világos dolgokat forgatok, mellyek a parasztságban sűlt emberek tompa és botor elméjekbe is béférnek, és nyilván megismértetik, hogyaromai vallástúl elszakadott lutherista, calvinista, arianus és egyéb hasonló tanitóknak nincs igaz hitek és isteni tudományok." III. könyv.

II. rész. I. bizonyság végén.

VII

A mit itt igér, azt emberül be is váltotta. És éppen abban rejlik Pázmány nagyságának titka, hogy míg egyrészt a szakember, a theologus követelmé- nyeinek is teljes mértékben megfelel, addig a tanulatlan, de ép eszű közember- nek is érthetővé tudja magát tenni.

E rövid jellemzés után lássuk a Kalauznak technikai és történelmi oldalát.

Pázmány az ő Kalauzát háromszor adta ki; még pedig először 1613-ban, másodszor 1623-ban, harmadszor 1637-ben, élete utolsó évében.

Az első, 1613-ban megjelent kiadás középfolio-alak 8161apon, Istvánfy Miklós k. főajtóállónak és Draskovich János tárnokmesternek ajánlva classicus Iatinságú levélben, díszesen kiállítva. E kiadáshoz három függelék sorakozik, úgymint: "Egy tudakozó Predikator nevével iratott öt Levél." 50 Iap. És a .Logi Alogi" czímű latin mű, 70 lap; s végre: Appendix, in qua Anonymi Sycophantee glomeratse criminationes, infabre confectee fabellse in Pontificem Maximum jugulantur. 8 Iap. Nyomtatták Pozsonyban.

A második, 1623. évi kiadás szintén közép folio-alak 1048 Iapon. Ez a kiadás először abban külömbözik az elsőtől, hogy a szerző ezt egy könyvvel megtoldotta ; az előbbi XIV. könyvhöz járul itt a XV-dik, melyben - mint írja - az újítók három gyalázatos szidalmazásai megrontatnak. A második különbséget abban találjuk, hogy itt az előbbi kiadás három függeléke elmarad, s helyettük új Appendix-et találunk ilyen czímmel: "Az újítók mint szoktak felelni a mí Írásinkra. " 24 Iap (1049-1073). A harmadik különbség abban van, hogy néhány régi szavát az első kiadásnak itt új abbal cseréli fel. Ezek a maguk helyein megjegyezvék a mostani kiadásban. Ez a kiadás tehát méltán

nevezhető bővített és "jobbított" kiadásnak, mint a szerző is a czímlapon nevezi.

A harmadik, 1637. évi kiadás, melynek megjelenésekor Pázmány már nem volt az élők sorában, a második kiadásnak reproductiója. Ez is, mint az

előző kiadás, Pozsonyban jelent meg.

Pázmány halála után 130 hosszú évnek kellett elmulnia, míg jeles Kalauza újra napvilágot látott. 1766. évben jelent meg negyedszer, Nagyszombatban, a Jézus-társaság Akadémiájának betűivel. Valószinü, hogy a Jézus-társaság adta ki egyik buzgó tagjának recensiója mellett. Ez a kiadás reproductiója a harmadiknak, csakhogy a XVIII. század helytelen orthografiájával eltorzítva, A Pázmány használta cs helyett ts-t, a ez helyett tz-t, a keresryén helyett keresztény-t találunk.

Ha még megjegyzem, hogy Ambrosowsky Mihály egri kanonok 1760-ban Egerben a Kalauzt kivonatban adta ki, úgy hiszem, a Kalauz kiadásaival beszámoltam.

Ismét 130 hosszú évnek kellett elmulnia, míg a Kalauz ötödször is - de most már minden testvérével együtt - napvilágot lát. Ez a kiadás is repro- ductiója az 1637. évinek, kivéve némi helyesírási változtatásokat, melyeket a kiadó-bizottság az r. kötet bevezető soraiban körülír.

Mocsán, 1897. Szent József napján.

K.

J.

Ajánlólevél az I. kiadásh oz.

VIRIS MAGNIS, VIRIS ILLUSTRIBUS

NICOLAO ISTVÁNFY

DE KIS-ASSZONY-FALVA REGALIUM JANITORUM PRAESIDl:

TPSIUSQUE GENERO:

}OANNI DRASKOWITH

DE TRAKOSTYÁN,

TA VERNICORUM MAGISTRO, LIMITANEORUM CIS DANUBIUM GENERALI ;

AB ARCANfS CAESAREAE REGIAEQUE MAJESTATfS CONSfLIIS.

Sempiterni Numinis Majestas ac Sapientia, cum in rebus ceteris admirabilitate sua humame mentis aciem percellit, tum in eo sese exserit potentissime, quod tametsi profligata nefariorum consilia nutu evertere, vel preevertere possit, laxatis tamen quandoque lupatis, ire qua lubet sinit: ea arcanee Providentire lege, ut virtus, quod afflat inobsequens malignitas, amuletum fiat.

Id in omnibus universe malis usu venire, sapienter monet Antistes Hipponensis : In hreresum colluvione clarius elucescit. Nam tametsi contagiosa falsi dogmatis pestilitas longe lateque grassetur;

Delubra furore temulento vastet, derideat Sacerdofia, Pietatis ac Religionis repagula convellat: nunquam tamen circum-strepentium Hseresum infames latratus vel Ecclesire splendorem obscurare, vel constantiam de gradu dejicere valeret. Quin ut frumenta jactatione purgantur, validisque catapotiis emarcido humore sublevatum corpus laetius efflorescit: sic Ecclesia, turbulentá Heeresum pro cella. paleis excussis, tabidisque humoribus vacuatis, purior deinceps vegetiorque conservatur. Sensit hoc, si ulla alias, freeunda heec malorum retas.

Quamvis enim senescentis mundi degener heec vespera, funestá novitatis prurigine, in omnem fidei lepram exscabiet, totque dissen- sionum monstra Divinec Scripturea pallio voragines suas tegentia

Pázmány Péterművei III. kötet. 1

2 AJÁNLÓLEVÉL AZ J. KIADÁSHOZ.

protrudat, quot in omnibus retro sreculis haud scio, an reperias:

nequidquam tamen Hreresi inauspicatas chartas ventilante, perstat immota Dei Domus: nec venenata dogmatum portenta, qure infa- mes calami stilIant; nec blaspherna convitia, qure viperere lingure dispumant, pulcherrimi corporis nitorem deterunt. Nullse Inferorum vires, nulli insidiantium Luporum vel aperti impetus, vel insidiosi astus, munimenta Castrorum Altissimi diruunt. Quin, ut silice per- cusso ignis exsilit; ut aromata magis incensa fragrant ; unguenta latius commota redolent; ut aurum, si malleum senserit, diducitur, si ignem, purgatur: ita Majestas Ecclesire clarescit, cum traducitur ; emergit, cum prernitur; cum Ireditur, vincit; obtinet, cum deseritur.

Fracti sunt (eheu!) Nobiles Oleee florentis rami; et ut putorem tabidi cadaveris Mare egerit, sic erroris confusanei colluvies Ecclesire visceribus expuncta? At uberius nascentis cadentisque Solis plagis oleaster Gentilitatis inoculatus. Validis ingeniorum nervis contorti ari etes ¹⁰ ipsa Fidei tabularia? Excitavit nos, non oppressit hic impetus. Et quemadmodum grassante epidemia curamus valetudinem diligentius, in hostili solo versamur cautius: sic ubi omnia prope- modum dogmata in jurgium vocavit pervicatia, et Pietas, et Con- stantia, et Zelus effloruit plurimorum. Atque ut Arii et Novati tempertate gravissima fidei capita turbulentis disceptata erroribus firmata sunt, non obruta: ita hodie veritas Catholica, lucern a tenebris ambientibus, Divina quadam Antiperistasi mutuata videtur.

Hoc ego ut testatum gentilibus meis faciam, scriptionis hane facem ad ipsa Veritatis adyta preefero, Hodoegum offero, nec ob- scuris suspicionibus, sed clarissimis victricibusque argumentis omnium opinationum, qure a nobis, qureque a se invicem (angues Medusas dixeris, solis in eodem scuto devinctas caudis) dissident, vanitatem in aprico constituo.

Vobis

vero,

Catholicae Fidei coagulo satiatis, Viri togá sogoque Illustres, ut hunc vigiliarum fructum consecrarem, multee mihi et graves causre. Preecipuum inter ilIas locum obtinet avitre fidei pro- pugnandre propagandeeque studium, quod in vobis conspicor. Cele- brent alii non intermorituris laudibus splendorem Natalium, missaque per Illustres avos stemmata. Singularem alii in administrandis nego- tiis rebusque gerendis dexteritatem longo rerum usu partam depree- dicent; resque bello prreclare gestas, ab eo usque tempore revolvant, quo NICOLAUS ISTVÁNFY, Suadre sacellum, omni literarum genere inundatum, post exhaustos in Italia Grrecre Latimeque Sapientiee

AJÁNLÓLEVÉL AZ r. KIADÁSHOZ. ³ fontes, ante annos prope Septuaginta, militire rudi menta Szigetaná in arce posuit: ac rectá deinceps virtutis via ad summum Digni- tatis culmen grassatus, ab arcanis Quatuor Augustissimis Impera- toribus fuit. Heroica DRASKovITHianae virtutis decora, qure cum alias seepius tum in amplissima Slavoniee PROREGIA Dignitate patuerunt, non intermarituris laudibus, ad Aeternitatis columnas alii revinciant. Indefessum illud Carholieee rei sublevandse studium pree reliquis virtutum vestrarum gemmis Ego veneror. Ac ut nihil de vestra in Ecclesiis exornandis diligentiá, nihil de studio refor- mandee avitee Fidei dicam, ordinem certe nostrum tam molli bus humanitatis vestrae ulnis excepistis, ut maternum se apud vos sinum reperisse arbitretur.

Magnum illud Romanre Purpuree decus ac ornamentum, DRAS- KOVITHius Cardinalis, ut pedem figeret in Ungaria Ccetus noster, Pree- positurá Thurócensi ultro se abdicavit ; Augusti Ceesaris RUDOLPHI nutu jus omne suum in Nos transscripsit; auspicata Sel1iensis Col1egii fundamenta jecit. Verum annis labentibus profana Novitas passim erumpentes nascentis industriee gemmulas mirata; invidere primum, purissimum illud scientiarum flumen pleni ori apud nos impetu fluere, quam in angustis Scholarum suarum lima lutoque refertis alveolis. Deinde, se dignis, nostra Ordine indignissimis sermonibus, existimationem nostram lacerare, ac demum Pannonire reflorescentis Atheneeum, velut quodam turbine pestilenti concutere, deturbare.

DRASKovITHianis exclusi sedi bus, perinde ac si hereditarium DRASKOVITHiis foret Societatis Nostras fovendre studium, Vestro inter primos, Viri Illustres, patrocinio, nova Zagrabire domicilia consecuti sumus: quee et manalibus humanitatis vestrte fontibus ubertim irrigatis, et novo aetate nostra apud Pannonios exemplo, amplissimis preediorum vestrorum donariis liberalissime dodastis.

Accipite igitur serená fronte, debites in Vos observantire Syn- bolum: quo non tam nominibus, quibus obstricti sumus, exsolvi- mur; quam ingenue profitemur, non voluntatem Societati ad memo- riam beneficii, sed facultatem referendi defuisse.

POSONII, Kalend. Februariis, M. DC. XIII.

LACTANTIUS.

Ub. 5. Divinar. Institut: cap. L

1 Sacrilegis, et Proditaribus. et Veneficis, potestas defenaendi sui datur, nec prcedemnari quemquam incognita causa licet: non injuste petere uidemur, ut, si quis erit ille, qui inciderit in hcec, si leget, perlegat: si audiet, sententiam differat ad extremum. Sed novi hominum pertinaciam : nunquam impetrabimus : timent enim, ne a nobis revicti, manus dare aliquando cogantur. Obstrepunt igitur, et intercedunt, ne audiant ,. et oculos opprimunt, ne lumen videant quod offerimus. Quo, plane diffidentiam perdita: sua: rationis ostendunt. cum neque cognoscere, neque congredi audent, qui sciunt se facile superari. Jdcirco, disceptatione sublata, Pellitur e medio Sapientia; Vi geritur res. Et quia student dammare tamquam nocentes, quos utique sciunt innoccnies; constare de ipsa innocentia noluni, quasivero major iniquitas sit, probalarn innocentiam damnasse, quam inauditam. Sed, ut dixi, uerentur, ne, si audierini, damnare non possint. Quid igitur? operamsie perdemus? Minime. Nam, si lucrari hos a morte, ad quarn concüatissime tendunt,. si ab illo itinerc devio, ad vitam lucemque reuocare, quoniam ipsi saluti sua:

repugnant, non peterimus : nostres tamen cofirmabimus, quorum non est stabilis, ac solidis radicibus fumdata et fixa senieniia. Verum, non est desperandum : fortasse non canimus surdis. nec enirn tam in malo statu res est, ut desint sana: mentes, quibus et Veritas placeat; et nionstratum sibi rectum Iter, et videant,

et

sequaniur.

ELÖLJÁRÓ LEVÉL.

AKEGYES OJ.VASONAK IStENTÜL ÜDVÖSSÉG, TŐLLEM TISZTESSÉG

Az ^{ÚR ISTENTÜL} elfajúlt és úndok bálványok-után hanyatt-

homlok rohant sokaságot útra akarván hozni Ezechias király,

országának minden szegeletire gyors követeket bocsáta, és atyaiL Paralip. 30,

intésekkel serkegete mindeneket, hogyesetöket megismérvén, ^10.

vétköket elhadgyák, és az igaz Istent méltó tisztelettel urallyák.

Gyümölcstelen nem lén némellyekben a szent király fáradsága;

de sokan a szép igyekezetet fél-kedvel fogadák, söt gyalázatos tréfákkal csufolák.

Alig ha most-is igy nem járunk, mikor a hitnek úta-vesztet- tit üdvösséges ösvényekre akarjuk vezetni. Mert noha némellyek- ben foganatos tanitásunk ; de sokan az eltébolyodtak-, és töretlen útakra szakadtak-közzül, haraggal fenik és agyarkodva köszörülik fogokat ellenünk. Oltalmazzák a keresztyénség egyenetlenségének gyújtogatóit; mardossák azokat, kik óltani akarják az égő tűzet.

Dicsérik és kedvellik, a kik dögleletes tanitásokkal mérgesitik az Israel kúttyát, a tiszta igazság forrását; szidalmazzák pedig, és

mint közönséges békeség bóntogatóit, gyűlölik, gyalázzák, a kik Psal. 6, 27.

a mérget megmutattyák és az embereket intik, hogy abban ne igyanak, ha veszni nem akarnak. Sajnállyák, hogy az ártalmas szakadásokat hegyes irásokkal sértegettyük, noha azokra kellene neheztelni, kik szakadást szerezvén okot adnak a varrogatásra:

Sarturai artifex. dum scissam vestem vult in antiquam facicm revo-

care, vicina fila compungit. Displicet tibi Sartor. qui, scissuram

Optatus Mi-

dum sanat, vulnerat? Ille tibi magis displiceat, qui fecit, ut

Sar_levitan. !ib. 3.

tor peccare potuerit.

Ezek igy lévén, ha csak embereknek akarnánk kedveskedni és e világi nyugodalmat űzni, szaporáb vólna, kezünket egybe- kúlcsolván halgatni és Istenünkhöz fohászkodni, hogy-sem igazság

6 _{ELŐL-JÁRÓ LEVÉL.}

hirdetéssel gyűlölséget szerezni. De mivel nékünk a CHRISTUS juhai óltalmára rendelt személyeknek nem bőrünkben, hanem lelkünkben

2. Tim. 4, 2. jár, hogy az igazság-mellett kitámadgyunk, az isteni tudományért

1. Cor. 9, 16.bajt állyunk, a bárány _bőrrel béllett farkasok-ellen mind nyelvünkel, mind szeges irásunkal vitézkedgyünk: én-is, egyházi hivatalomnak hivségéhez illendő kötelességemet szemem-előtt viselvén, noha sem elmémben, sem csekély és fogyatkozott tudományomban nem biza- kodom, de az igazságnak gyözhetetlen oszlopához és a jó igynek mozdithatatlan erősségéhez támaszkodván az igazság óltalmáért ki- szállok: hogy az ellenünk támasztott sok hamis fondoriásokat és káromló nyelveskedéseket, a menyire Isten tudnom adgya, meg- fojtsam, és a régi igazságtúl elszakadott találmányok alkalmatlan- ságit szem- és világ-eleibe terjeszszem.

Hogy pedig készületlen és Ca mint szakták mondani) mosdat- lan kézzel ne nyúllyunk a dologhoz, túdósitani akarom ezekrül a kegyes olvasót.

1. Nem merészlem magamnak tulajdonítani, hogy az emberek kivánságinak és elméjeknek eleget tegyek irásomban. Azért, ha az igazságot vagy homályosban, vagy gyengébben erőssítem, hogy- sem a dolognak érdeme kivánná; ha tő-heggyel nem illetem min- denütt a tárgyot: senki ebből meg ne jegyezze az igaz tudományt, mivel nem ennek erőtlenségéből, hanem az én késedelmességem-

August. li, 1. deből és vékony értékemből esik fogyatkozás: Quisquis, cum legerit

Trínitate, c. 3.hcec, dicit; Hoc non bene dietum est: locutionem meam reprehendat, non Fidem.

II. Új találmányokat és magam _fejéből költött dolgokat _tőllem senki ne várjon. Mert tudom, hogy a pók-háló nem job a lépes- méznél; noha a pók béliből szövi légy-fogó hálóját, a méh pedig virágokrúl szedegeti mézét. Azért igyekeztem azon, hogy a ré- giek nyomából ki ne lépjem, hanem az ő fegyver-házokból vegyek diadalmas kardokat, mellyekkel a régi tévelygések nyaka szakasz- tatott. Azoknak-való az uj ság, kik vagy elme-futtatásért, vagy a

Lirin. contra bőleséségben-való élességnek mustrálásaért irogatnak. De az igaz-

Porfanas

Y

_t^0- ság-szeretők, quce didicerunt, ita docent, ut dicant nove, non dicant

cum nov! at.

cap. 30.

noua;

noha az irás módgyában és formájában, vagy a bizonyságok állatásában és világosb magyarázattyában, vagy erössebb vastagi- tásában újítást tehetnek: de új tudományt nem hirdethetnek ; ha- . nem arra kötelesek, hogy a régi igazságot újonnan rágják az em-

Aug.!. de Tl"l-nitate, c. 3. berek fü e e:léb uh^Tr '1e es p ures a p urt us ter:

t

l lurib

fi .

Lib't ros, d'toerso s y o,

t

l

ELŐL-JÁRÓ LEVÉL. 7

non diversa fide, etiam de Qucestionibus eisdem, ut ad plurimos res ipsa perveniat. Azért irja sz. Pál, hogy nem kell restelleni a

megmondott dolgokat mászor-is elő-hozni; Eadem vobis scribere, ^{Phillp. 3,} 1.

mihi quidem non pigrum, vobis autem necessarium, Mert ez nem csak azért szükséges, hogy az elmének feledékenségét gyakran

emlékeztető írásokkal segéttsük; hanem azért-is, hogy a hamis tanitók álnaksága megtessék, kik mesterséges halgatással elnyegik és fülök-mellöl bocsáttyák, a mit gyakran szájokba rágunk. Ollya- kat kérődnek ellenünk az eggy-űgyű község-előtt az uj tanitók, hogy ha azok igazak vólnának, semmi tudomány nagyob gyűlől-

séget nem érdemlene a miénknél. És noha számtalanszor heven torkokba verjük az ő hazugságokat; mindazáltal ők azt csak el halgattyák, és azon-eggy régi bakot nyúzván a szegény tudatlan községet hazugsággal kötve tartyák. Azt hirdetik felöllünk, hogy mi a sz. Irást útállyuk és az emberi találmányokat böcsülletesbnek tartyuk, sőt a községet a sz. Irástúl eltiltyuk. Azt irják, hogy nál- lunk a hitnek és a Christus érdemének emlekezete sincsen, hanem magunk érdemében bizakodunk. Azt mongyák, hogy nem Christus Urunktúl, hanem a szentektűl várjuk javainkat, a fa-képektül kérünk segétségeket. Ezer illyen hamisságo kat fognak reánk. Es noha szám-nélkül pirongattatnak efféle költésekért, még-is naponként újittyák a gyűlőltető hamisságokat. Azért szükség nékünk is gyak- ran újítanunk ellenek-való írásunkat.

III. Hogy az új tudományokat vólta-képpen megismértessem, oly dolgokat-is ki kell fejeznem, mellyek, tudom, nehezen férnek az elidegenültek fogára. De ezeket sem gyomroskodásból, sem a végre nem írom, hogy valakinek tormát törjek orra-alá; hanem igyekezem azon, hogy az új tanitók szivére tegyem kezemet és az elámíttatott községet intsem, hogy szem-bé-kötve ne rohannyon a mételyre. Tudom, hogy az igaz-mondás gyűlölséget szerez azok- nál, kikben a vad-hús nyughatatlankodik; de az Isten dolgában senkinek nem kedveskedhetünk, nem kedvezhetünk ; künnyebb-is irásunkért emberek haragját viselnünk, hogy-sem halgatásunkért lelki isméretünk vádolását éreznünk.

IV. A pártos tanitók irásiban oly éktelen és képtelen gazsá- gok vannak, hogy, ha ezeket szememmel nem olvasnám a magok könyvében, elmémbe sem tünnék, hogy eszes és józan ember effé- lékat gondolhatna. Azért ha néked-is, keresztyén olvasó, csudá- soknak tettszenek némely tanítások, mellyeket az új predikátorok

8 EL6L-JÁRÓ LEVÉL.

Epíphan, hee-könyveiből feljegyzek, eszedbe jusson, mit ir Epifanius és Irenaeus,

ref.27:in me- a tévelygések tanitóirúl:

Talia habent ipsorum libri, ut, si quis

Iren.

1~.I~:

^C.

24.prudentia preeditus legat, admiretur, et stupeat: et non credat, quod

nu. 8.

hcec ab hominibus fiant, non solum his, qui civitatem nobiscum in- habitant, sed etiam qui cum bestüs.

Elhidd azért bizonyosan, hogy a mit irok, újomból nem szoptam és hamissan sem kő1töttem:

hanem a Luther, Calvinus és egyebek tulajdon könyveiböl szed- tem. Melyben ha kételkedel, lelked üdvösségére kénszerítlek, hogy az elszakadott tanitók könyveiben keresd utánnam a feljegyzett helyeket: Reá-felelek, hogy külörnben sem találod. Arra nem felelek, hogy ennyi citátziókban, feljegyzett számokban a nyomtató esetei-

ből, vagy kezem, szemem, emlekezetem fogyatkozásából vétek nem esett valahol; mert csak az tudgya, a ki nyomtat, mely ne- héz távoztatni minden efféle vétkeket: de arra bátran és igazán felelek, hogy hamissan senkire semmit nem fogtam, sőt azzal di-

Euseb.li.1.decsekedhetem, a mivel Eusebius:

Scribam non mea, sed eorum

Preparat. Ev-

ipsorum verba, qui apud ipsos studiossisimi rerum Divinarum [ue-

angel. c. 3.

runt ; ut nemo a no ts commentam,

b .

f i . f ictamque

^j

a u am narrari,

b l .

suspicari possit.

Némely tudatlanok azt beszéllik, hogy amit Luther vagy Calvinus irásiból előhozunk, azt mi tóldottuk az ő könyvökhöz.

mi írtuk ő nevökre. De ezt csak az igen sűlt parasztok beszéllik ; mert a túdósok bizonyosok abban, hogy mi a tévelygők könyveit soha ki nem nyomtattuk : nem-is szükölködik az igazság efféle

Ierony. epi. ad czigány-mesterségek nélkül. A régi és mostani tévelygők szokása

Cresiph. c. 2. az, hogy egyebek nevére könyveket irnak. Halhadsza, mint pana- szolkodik szent Jeronimus Pelagius-ellen:

IZZam insaniam. quis

Vide Baron.

digno possit explicare sermone, quod librum Sixti Pythagorcei, hominis

Ann~::6.^et

Ethnici, nomine Sixti martyris, et Romanai Ecclesice Episcopi, prce-

.

notavit? Fecerat hoc et in Sancti Pamphili martyris nomine, ut

librum Defensionis Origenis, Eusebii Ccesariensis (quem fuisse Arianum. nemo est qui nesciat), nomine Pamphili martyris prce-

Clemens, 6. notaret, Ezen dologrúl így ír sz. Kelemen:

Scimus, Simonem et

Costit. Apost.

Cleobium, oenenaios libros, nomine Christí et Discipulorum ejus

ca. 16.

composuisse: atqueetiampriscis tomporibus quidam Libros scripserunt,

Gregdi 9. epi.Moysis,

Enoch, Adam, Elia:

Panaszolkodik sz. Gergely és Corintusi

69. Dionysi, sz: Dienes, hogy az ő irásokat megmocskolták és eretnek konkoly-

~~t~~S~\~·.lyal

béhintették a

tévelygők.

Mi üdönkben Calvinus az

ő

^Institu- tióját Alcuinus neve-alatt bocsátá-ki, noha Alcuinus a Nagy Károly

ELŐL-JÁRÓ LEVÉL. 9

Pantaleo Theven. Poe- mate de Has-

réticis.

Alcuiuus ooluli, voluit Lucaidus esse:

Versus Caloinus, sed Lucianus erat.

császár mestere vólt és Urunk születése után 791. esztendőben

Paris várasában kezdője volt az ott-lévo nevezetes universitasnak :

Vidimus

(úgymond Feuardentius)

Institutiones Calvini, editas anno

Feuard, inep.

1534. nomine Alcuini. Prceceptoris quondam Caroli Magni. Vidimus et

Iudre, V. 4.

Homilias, de re Sacrameniaria, editas a Beza, tiiulo Nathanaelis Nesekii.

Más könyveit Lucanius neve-alatt nyorntatá Calvinus, kirül igy szóll egy tudós ember:

Schlüsselburgius lutherista superattendens nagy panaszszal Schlüsselb,

említi, mely farsangos ál-orczáson járnak a Calvinisták, hoszszuli. 2. Theolog.

, . ' I kib ' k Calv. art. 7. f.

íaistromban irvan Idegen nev-a att I ocsatott önyvöket. A Luthe-60, Edit. Fra-

risták is (noha ily szemesek az egyebek szemetén), hasonló csa- cor. 1594.

lárdságban részesek, a mint maga sem tagadja Schlüsselburgius

imigyen írván:

Philippus, ex Libro Lutheri, Quod verba Filii

DEI Schliisselb.

adhuc constent; plus quam integrum folium, cum aliquot paragraphis,

^{li. 2.} :heol?g.

di

·t H t

. t

t d '

Calvin, artic,

stu zose expunxu, cec vero, non sun prioa a e arcana. se publica

10. V.95.

et notoria. Nam Doctor Amsdorffius, Libro Germanico, in quario edito, anno

1549.

Philippum de ista Librorum Lutheri falsatione

publice conoicit.

Hasonló-képpen panaszolkodik Flacius, Vigandus,Apud Rescium

Heshusius, Amsdorffius, hogy az Augustai Confessiót gyakran in Min.is~l~O-

'1 ik L h . ik S' L h kö . . h' mach. EditIOn.

változtatta a ut eristák, öt a ut er önyveit-is egy-ne anyszorCol. 5. fo. 16.

koholták, csáválták, tisztogatták, mosogatták a Lutheristák, sokat Vide infra, f.

kitörölvén irásiból, mint Baldvinus ellen-való irásunkban meg- c:~~·. :=~dv.

mutattuk. ca.7. 6. li-

A ki miben túdós, abban gyanós. Azért magokrúl ítélvénn~~ 1~~ise7~e minket az ujítók vélekednek, hogy mi a Luther vagy Calvinus citatis,

könyveit megvesztegettük. De kivegyék abból kétségöket ; mert soha ezeknek könyveit a Catholicusok ki nem nyomtatták ; hanem, a mint Lipsiában, Witternbergában, Jenában, Torgában, Genevában, Basileában magok kibocsátották, úgy olvassuk és úgy hozzuk elő.

V. A minémű tanúkat e könyvben állatok, azoknak tulajdon szavait, melyek a dologhoz illenek, rövideden kiírom deákúl; de úgy, hogy amit ezek nem szintén egy-más-után irnak-is, eggyuvé hordom, hogy nyilvábban kitessék értelrnök. A mít pedig sz. Ágoston magárúl írt, azt én-is követni akarom, és az eléb kibocsátott köny-

veim részeit mostaní irásomban alkalmatos helyekre rendelem:

Hcec

Augu.to. 4. de

ex alio Libro meo, in istum transtuli, quia facilius hoc a me recenseri c;:~, ~·a.~~r-

Pázmány Péterművei,Ul. kötet. 2

10 _{ELŐL-JÁRÓ LEVÉL.}

potuit, quam idipsum alio modo eloquendum fuisset, Meg-is tartom ezekben, mint saját munkáirnban, igazságomat, és tettszésem-szerént megjobbitom, megrövidítem, megtóldom, a hol helyesnek aIítom lenni. Sőt ugyan-ezen könyvnek-is mostani nyomtatásában sokszor világosb értelemmel, jobb renddel, ékessebb szóllással, újob bizony- ságokkal hoszszabbítom vagy rövidítern irásomat.

VI. Bizonyságimat, mellyekkel vagy az új tudományokat ostroml om, vagy a régi igazságot állatom, nagy részre a dialecti- cusok törvénye-szerént, in Forma, rövid kötésbe és bizonyos formába foglalom, hogy nyilvábban kitessék erősségök. A kik a Christus igája járom-szegét kitörték, nem szeretik az illyen szoros

Aug. li. 28, korlátban való harczolást; Prohibent argumentari, cum de rebus

contra Faust._c.2. agz ur, qua: per men't t' t ad JESUM. D 'e rm sem a arunk k ebben h .atra-

Matt. 1~, 25. állani, mivel ő-maga Christus sokszor követte az illyen bizonyitás formáját. Eggyütt egész syllogismussal bizonyittya, hogy ő nem

űz ördögöt ördög hatalmával. Másutt illyen syllogismussal mutattya,

Cap. 22, 31. hogy Ábrahám eleven: Isten nem hóltak Istene, hanem elevene ké.

De Isten Ábrahám, Isaák, Jákob Istene, tehát Ábrahám, Isaák,

Ioan, 8, 47. Jákob nem hóltak, hanem elevenek. Azt-is syllogismussal állattya, hogya sidók nem Istentül-valók: mert Isten igéjét nem halgattyák.

Actor. 10, 43.Sz. Péter is proféták mondásinak nevezi, a mit noha szórúl szóra nem irtak, de per bonam consequentiam, jó következéssel kihozott a proféták szavaiból.

VII. Két nagy akadékot emIítnek a régi Doctorok, mely az embe- reket tartóztattya, hogy az igazságra ne hajollyanak. ELSŐT Tertul- lianus jegyzette-fel, midőn azon panaszolkodik, hogy az emberek fülöket bédugván, nem akarják az igazságot vólta-képpen érteni,

Tertull. in félvén attúl, hogy ha ezt úgy értik, a mint magában vagyon, nem

Apolog e. 1.gyűlölhetik: Scit se peregrinam in terris agere : inter extraneos, facile inimicos invenire. Unum gestit, ne ignorantia damneiur. Sed audire nolunt, quod auditum damnare non possint : inauditam con- demnare malunt Veritatem. Nihil iniquius, quam ut aderint homines.

quod ignorant, etiamji res mereatur odium; tunc enim meretur, quum cognoscitur, an mereaiur. Vacante meriti notitia, nulla est odii justa defensio. Simul ut desinent ignorare, cessabunt et odisse. Hic tantum humana Curiositas torpescit. Malunt ignorare, quia [am.

oderunt. Adeo quod nesciunt, prcejudicaet id esse: quod si sciant, odisse non poteruni, Quanto magis hos Anacharsis denotasset impru- dentes de Prudentibus judicantes, quam immusicos de Musicis ?

ELŐL-JÁRÓ LEVÉL. II A MÁSODIK akadékot sz. Hilárius hozza elő, dorgálván az embereket, hogy a hit dolgainak követésében nem indúlnak okosság-után, hanem általkodott akarattyok tettszésén megkötik magokat. Noha az akaratnak okosság-után kellene járni, és nem illenék addig meg- keményiteni az akaratot, mig az okosság mindeneket jól meg nem

visgál :

lmmoderata est omnis susceptarum Vo!untaturn pertinaeia.

Hilar. li. 10.

et indeflexo motu aduersandi studiun:

persistit.

ubi non Rationi

de Trinitatc.

Voluntas

subjicitur,

nec studium doctrina impenditur ; sed his, quce volumus,

rotionein

conquirimus : et his, quae siudemus, doctrinam captamus.

Ceterum,

si non prceiret Rationem Voluntas, sed per Veri intelligentiam, ad uelle id, quod Verum est, moueretur; nunquam Doctrina Voluntati qucereretur, sed Voluntatem omnem Doctrinec ratio commaoeret: esset omnis sine coniradictione Veritatis sermo ; quúm unusquisque, non quod vel/et, id oerun« esse

defcnderet,

sed quod Verum est, id velle ccepisset.

Ez a két akadék nyilván találtatik a tőllünk idegenült visz- szálkodókban. Mert a községnek nagyobb része nem okkal, hanem általkodott vakmeröséggel ragaszkodik az újságokhoz : úgy hogy érteni sem akarja tanitásinkat, mint-ha félne, hogy az igazságot meg kellene ismérni, ha tanitásunkat meg kezdené érteni. Azért nem akarják tollünk venni, mit hiszünk és tanitunk ; hanem reánk fogják, hogy azt vallyuk, a mivel nem-is álmodoztunk; mivel az

ő rendeken-való álnak tanitók oly dolgokat csepegetnek halgatójok szivébe a mi tanitásunkrúl, mellyek, ha igaznak találtatnának, méltán idegenednének tőllünk.

Ha igazság-szeretök az új tanitók, azt kell cselekedniek, a mit az Izrael fiai cselekedének, kik megértvén, hogy a Ruben és Gád maradéki oltárt emeltek, gyanuságba esének, hogy talám bál vá- nyozásra hajlottak, és felfegyverkezének, hogy egy lábig levágják

őket. Minek-előtte reájok rohannának, megkérdék, mi okon emelték

az oltárt? És értvén, hogy emlekezetre, nem idegen istenek tiszte-Josuac22, 12

letire raktak oltárt, nagy örömmel hálákat adának Istennek, hogy az ő attyokfiai üressek attúl a vétektü1, melyrűl gyanakodnak vala.

Igy kellene bezzeg velünk-is bánni az újitóknak; nem kellene magok agyából temérdek bálványozásokat reánk fogni, rnellyek gondolatunkba sem tüntek. De ők, a mit cselekesznek, adgyanak Isten-előtt számot rólla. Én minden keresztyén olvasót arra kérek,

sőt az élő Istenre kénszerítek, hogy egyebet annál reánk ne fogjon,

a rnit töllünk hall. Senki nál1unknál jobban nem tudgya, mi vagyon^1. Cor. 2, 11.

' ) .

12 _{ELŐL-JÁRÓ LEVÉL.}

szívünkben. Nem-is titkollyuk vagy rejtegettyük senki-elútt, a mit hiszünk. Sőt hitünk-szerén t azt tartyuk, hogy igazság árulója, valaki az igazságot hazugsággal óltalmazza: Proditor est Veritatis,

I Causa ll. qui pro veritate mendacium loquitur". Mivel azért a hit nem csak

~u.3. Can. 83.szűvet, hanem szájat-is kíván tőllünk: Fides a nobis officium

• Aug.to.3. de . . C ' . . ^r

Fide et Syrn- extgtt, et 'ordis, et Linguce": innen vagyon, hogy asz. martyrok,

sb~lo, .ca.1. noha egy tagadással³ megtarthatták vólna életöket, inkáb halált , v~~~ l~~~.^fo.szenvedtek, hogy-sem szájjal külörnbet mondanának annál, a mit szívökben viseltek tudván, hogy senkinek nem szabad hitiben

4Tertull, Apa-hazudni: Non est fas ulti, in sua Religione mentiri', Annak-okáért

Ioget. e. 13. a római Ecclesia kárhoztatta a Priscillianus és Helcheseiták tévely-

Dc Helchese- , . kik b dd' h d ík b l h ..ksé . . .

itis. Euseb, 6.geset, I sza a él, a ta az em ere {et, ogy szu seg Idejen

His~. ^{c. 28.} megtagadgyák hitöket: Etenim qui, quod est, esse se negat : aut id,

alias 31. quod es, negan o con emna ,. aut d d t

t seipswm .

ea re tn

.

d'tgnum

sciens.

.

" Euseb.Tib. 4.confessienem fugit. quorum nihil in vero Christiana rcperitur', Azért

ca. 17. SZ. Jerónimus eretnekség jelének mongya azt, hogy amit hiszen, szégyenli kimondani: Ecebolushoz fér tehát, nem mi-hozzánk, hogy az emberek tettszéséhez szabván magát, hitit úgy változtassa,

Tripart. lib, 6.a mint látya kedvesbnek : Ecebolus, mores Imperatoruni sequens,

cap. 38. sub Constantina quidem feroentissimum se finxit Christimtum ,. sub Juiiano, Paganus celeriter est effectus ,. et rursus, post Julianum, volebat esse Christianus: Prostemens etenim semetipsum ante januas Ecclesia: pronwm, magna voce clamabat : Conculcate me, sal insensatum. A Rueromus, Apollinaris, Themistius balgatag véle- kedése az, hogy akár-ki mit vallyon, nem árt az üdvösségnek.

6Euscb.1ib. 6.A Dochiták" és Abailardus7 gazsága, hogy a keresztyén hit csak

Hi~tl?r. Cl~^10.vélekedés. A Lutheristák és Calvinisták dolga, hogy vallásokat és

alaS w.

, S. Bern. epi.tudományokat rejtegetvén képmutatásból mást tettessenek, hogy-

190. sem a mit valóban javallanak, mint ezt majd nyilván megismér- tettyük.

Efféle palástolást nem szenved a romai Ecclesia; sőt nagy véteknek tart egyéb dologban-is, de fő-képpen a hitben minden kép-mutatást, és azt tanittya sz. Ágostonnal : Simutata innocentia, non est innocentia: simulata tequiias, non est cequltas, sed duplex

';Aug',in Psal.iniquitas. quia

et

Iniquitas est, et Simulatia". Azért a romai Ecclesia

63. nyilván Isten igazában kifejezi és nap világra terjeszti vallását.

Idem, Eceli. Nem-is fél egyébtü1, hanem hogy vólta-képpen ne értsék az emberek Te~:11.1:;ta_ tanitását tudván, hogy azok gyűlölik az igazságot, a kik nem

tus, fo. értik: Nihil Veritas erubescit, nisi solummodo abscondi.

ELŐL-JÁRÓ LEVÉL. 13

Icron. ep, ad.

Darnasurn.

Mind ezekrűl a végre emlékezém ennyi szóval, hogy ha az elhasonlott predikátorok kü1ömbet beszéllenek a mi vallásunkrúl, hogy-sem a mit mi mondunk: bizonnyal tudgya minden ember, hogy fejökre és lelkökre hazudnak.

Végezetre ha feledékenségern-, vagy tudatlanságom-miatt nem szinte helyén ejtek valamit irás omban : az Anyaszentegyház itéletire

hagyom és engedelmességére kötelezem magamat, és sz. Bernárd-val Bern. epist.

azt mondom: Romanai Ecclesia: autoritati, atque examini, totum1.74.fino Sirni- ha Aug. rela-

hoc, sicut et cetera, qua: ejusmodi SU1Z! universa, reseruo ; ipsius, si tus infra,

quid aliter sapio, paratus judicio emendare.

RENDI ÉS SOMMAJA E KÖNYVBEN

FOGLALT

TANUSAGNAK.

Büneinknek igaz érdeme-szerént szeműnke! láttyuk, kezűnkel

tapasztallyuk azokat a dolgokat, mellyeket ha hírrel hallanánk, talám el nem hinnénk. Meri minek-utánna a szűneilen veszedelmekben epedett, és csak nem hamuvá lett szerelmcs hazánkban a keresztyéni eggyességnek kötele elszakada, és minden gonoszság elárada : oly temérdek vakságra jutának az emberek, hogy utólso és leg-kissebb dolgoknak tartyák immár az igaz hitnek isméreteii, és a keresztyéni tekélletességre-való igyekezetet. Azért sokan olyanokká lettek, mint ama nem régen emlitett Ecébolus. 1;0 renden-való emberrel szol- lottam, ki azt vítatta, hogy mind török, mind sidó vallásban üdvö- zülhet ember. Tudós úr embert ismertem, ki minek-előtte a régi igaz hitre térne, arra jutott, hogy szent Írás-nélkül az Aristoteles Ethicáját elégségesnek itelte az embernek tekéletességére. Ebböl 1negismérszik, mely igazán mondotta Lirinensis, hogya ki egy czikkelyben megveti

az Anyaszentegyház tanitását, az egész keresztyéni tudományt bizony- Lirinen, cont.

talanná tészi: Abdicata qualibet parte Catholici dogmatis, aha quoque,PNrof~n vocu 3nt ovitat. ca.

atque item alia; atque deinceps alia, et alia, jam quasi ex more et licito abdicabuntur. Porra autem, singulatim patribus repudiatis:

quid aliud ad extremum sequetur, nisi ut totum pariter repudietur?

Mert a hit ollyan, mint a gyűrű, mely ha egy helyen megszakad.

jól nem álhat az ember újában,. ollyan mint a harang, mely el- veszti hangosságát egy kicsiny hasadással. A tévelygés pedig akár- mely kicsiny légyen-is, ollyan mint az ék, 'melynek hegye vékony, és mikor a fába ütik, nem nagy hasadást szerez : de mennél továb verik, annál nagyob nyikist hágy, és végre akár-mely öreg gerendát ketté-hasít.

14 _ELŐL-JÁRÓ LEVÉL.

Az öt első

könyvnek sommája.

Mikor azért magamban sokat hántam-vetettem vólna, mint kell

Aug. tib. 4. deaz eláradott hamis vélekedések folyását meggátolni: juta eszembe

Trinitate, c. 6.a sz. Ágoston mondása: Contra Rationem, nemo sobrius; contra Scripturam, nemo Christianus; contra Ecclesiam, nemo pacificus senserit : Az okossággal (úgy-mond) nem tusakodik, a ki jázan ; sem a szent Írással, a ki keresztyén, sem az Anyaszentegyházzal, a ki békeség-szerető. Azért én-is e. három rendbéli bizonyságokra vetém szemeimet : ezeknek erősségét az új tudományok rontására fordítám, és irásomat e könyvben három részre osztám.

Első részében a természetbe áltatott okosság vezérléséből meg- mutatom, hogya világnak egy teremtő Istene vagyon, kit igaz hit- tel és religió-val tartozunk tisztelni ; ez pedig az igaz hit a keresz-

ténység-kivűl nem talattatik: De mivel a keresztyénység zászlója-alatt sok ellenkező szakadások pártoikodnak : azt-is oilágostm megbizo- nyítom, hogy az emberi okosság vagy maga vezérléséből,vagy azokból asz. Írás fondamentomibál, mellyeket jóvá hagynak, valakik keresztyén nevet viselnek, világoson kijelenti, hogyaromai gyölekezettűl elsza- kadott vallások igazak és Jsten-előtt kedvesek nem lehetnek.

Az öt középsé Második részében megmagyarázom elsőben a keresztyének-között- s~~:~~;: való igyenetlenségek gyökerét. Annak-utánna bizonyos módot mutatok ezeknek leszállitásában. És az Ecclesiának méltóságát kifejezoén, megbizonyítom, hogyegyedűl a romai gyölekezet igaz Ecclesia, melynek tanitása-ellen senkinek nem szabad tusakodni. A romai pápának méltóságát-is derék bizonyságokkal állatom.

Az utólsó öt Harmadik részében egy-néhány nevezetes dolgokban, mellyekrűl könyve.~ ^som-fő-képpen ve'rseng"ések támadtak, megmutatom, hogy semmit az

maja, újitóknak nem kedvez a sz. Írás: sőt ha ezt okosan egybe-horgyuk, és nem facsarjuk tétova agyaskodásunk-szerént, hanem igyenes folya- sában éseleitűl-fogua meggyökerezett értelmében hadgyuk, mindenekben a mí tanitásunkat erőssíti.

ELSŐ KÖNYV.

AZ EMBERI OKOSSÁGNAK ÉS A KERESZTYÉN HITNEK AZ ISTENI TERMÉSZETRŐL ÉS TISZTELETRŐL EGGYESSÉGE.

ELSÓ RÉSZE.

Ateremtett-állatok szep rendi, az emberi természet indulati, az igaz okosság vezérlése Isten ismeretire viszen.

Az tekélletes erkölcsnek és minden jóságos életnek gyökere és kút-feje az Istennek igaz ismérete. Mert a Lactantius mondása-

szerént, Non potest, nec Religio a Sapientia separari ; nec Sapientia aLactant. tib. 4.

Religione secerni: Quia idem Deus,

et

intelligi debet, quod estc~p. ^{4.Sim ilia}

hb. 1.cap. 1.

Sapientice ; et honorari, quod est Religionis. Sed Sapientia

prcecedit,

Religio sequitur ,. válhatatlanúl eggyüt-jár az Istennek igaz tiszteleti a bőlcseséggel. Mert ismérni kel Istent, és erre bőlcseséggel jutunk;

tisztelni kel őtet, és ez a religiotúl vagyon. De elől-jár a bőlcseség

és Isten isméret; abból fakad és következik az isteni tisztelet.

Annak-okáért valaki Istenhez akar járulni, és az ő igaz tisz- Heb. 11, 6.

teleti- s szolgálattya-által üdvösséget kíván nyerni: elsőbena mennyei

bőlcseségnek vezérléséből hinni és tudni kel, hogy e világnak

vezérlő úra, gond-viselő fejedelme, teremtő Istene vagyon, ki mindenható erejével e világot alkotta, bőlcseségével vezérli, gond- viselésével szent nevének dücsösségére igazgattya. Az-után azt kel érteni, hogy ez az igaz Isten mind hív szolgáinak, s mind ellene-rugóldozó engedetlen pártosoknak érdemék-szerént igaz juta- lommal tizet.

Azért a keresztyén hitnek és üdvösséges tudománynak fel- Nissenus ad

b h l f d ' 'l k l k h . Ablav: quod

ont atat an on amentomau e azt vetnünk, ogy egy Igaznon sunt Tres

Isten vagyon, kit azért neveznek a görögök THEos-nak, mert DiL

'It l l' . d k ' l l h . d k ¹ T d' ·t T h ' ^IDarnasc,1.de

a a - at nun ene et, a ta - at mm ene et: HEOS, tet ur a eorin,Fide, cap. 12.

quod est, speculari, quasi Speculator et spectator omnium. Dieitur ^2Gennadius prceterea a Thín_, hoc est_, percurrere. DEUS enin^l- semper etstantin. Tom.Patri~r.^Con-

ubique adest", 4. Bibliothec.

Ezt a mi hitünk első fondamentomát nem vólna talám szükség s~. ^Patrum.

a természet tanitásival támogatni ; mivel a pogány Aristóteles azt

A;:~~O~a~·. ~~-

Pázmány Péterművei. III. kötel. 3

18 _I. KÖNYVNEK ^I. RÉSZE.

tanácsollya, hogy pálczával kel ütögetni," nem bizonyságokkal oktatni az Isten-tagadókat: mindazáltal a híveknek lelki vígaszta- lására lészen, ha értik, mely szépen eggyez, és igyenes bizonyságot tészen a hit és az okosság a keresztyén igazságrúl. Azoknak pedig, kik nyelvekkel vallyák, de feslett életekkel és rút erkőlcsökkel

tagadgyák az Istent, esztene és ébresztője lészen a természet az isteni tiszteletre és szolgálatra.

Azért nem csak a sz. Írásból, de a teremtett-állatoknak módos és bőlcs rendeléséből, csudálatos erejéből, álmélkodásra indító ékes-

ségiből, hasznaiból, cselekedetekből és az emberi természetnek tulajdon indúlattyából oly nyilván ismérhettyük a világ úrát és Rom. 1, 20. gond-viselő kórmányossát, hogy sz. Pál ugyan látásnak meri nevezni ezt az isméretet : Invisibilia ipsius, a creatura mundi, per ea, quce facta sunt, intellecta CONSPICIUNTUR; sempiterna quoque

IRom. 1, 19.ejus virtus, et divinitas. Ez-okon mongya a sz. Írás ', hogy ment- Sap. 13, 5. ségek nem lehet, a kik Istent nem ismérik. Sőt bolondoknak nevezi,

2Psa!. 52, 2. a kik csak szívökben-is azt merik mondani, hogy nincs Isten^2.

'lob. 36, 25. Mert Omnes homines vident eum: unusquisque intustur procul".

Nincs oly vad goromba ember, ki Istent nem látná a teremtett- állatok tűkörében, mivel a mennyei és földi állatok nem egyebek szép rendel egybe-szerkesztetett garádicsoknál, mellyeken a nagy Isten isméretire juthat az értelmes emberek okossága.

És hogy ama mélybőlcseségekfondamentomiból eredett bizony- ságokrúl ne szóllyunk, mellyek noha a túdós emberek-előtfogana- tosbak, mert értelmeket világoson meggyőzik, és az igazság engedelme-alat kötve tartyák ; de a kösségnek értelmét fellyűl­

múllyák és nagy úton hátra-hadgyák:

ELŐSZÖR: A világ részeinek szép, ékes, rendel-való alkotásából Euseb. ^7. De így okoskodik Eusebius: Quoniam neque alapidibus, casu unquam

EPrreparation2esine artijice dontus cedificari, neque pannus absque texenie fieri, nec

,Yang. c. .

navis sine gubernatore navigare potest: cum substantiis animatis atque inanimatis, ptenum hunc mundut« oiderent (Hebreei.) non absque sapientia DEI luec omnia facta putantes, a magnitudine, et pulchritudine creaturarum, Creatorem omnium cognoverunt. Ez, a mit rövideden Eusebius monda, annyit tészen, mint-ha azt mondaná: Ha egy vadon-erdőnek kő-sziklás puszták barlangi-közöt módoson éppítetett palotát látnánk, mely csinnyoson ékessíttetett és drága kárpitokkal bévonatott vólna; minden szegeleti arany és

* Az első kiadásban "éré/ni" szó áll, a mi = érintgetni,

AZ ISTENNEK ISMERETIRÜL. 19

ezüst házi-eszközzel tűndöklenék, kedves gyönyörűségre és szük- séges táplalásra tartozó alkalmatosságokkal bévelkednék, e felet

ő-benne szép vetett asztalokat, fényesen-égő szövétnekeket; körűlle

rendel-ültetett gyümőlcsös fákat, kedvesen-illatozó virágokat, csa- tornákon és csévéken-folyó hűvös forrásokat látnánk; és a mulató helynek ékességén csudálkozván tudakoznánk, ki alkotmánya ez a királyi fáratságok künnyebségére rendeltetett éppűlet? Vallyon, ha ki azt felelné, hogy emberi kéz-nélkül a közel-való hegyeknek történetes szakadásiból, és az ő részeinek széltűl egybehordásából kerekedett a szép palota: nem azt itílnéd-e, hogy megelőz minden goromba esztelenséget oktalan feleleti?

Ismét: Ha egy bordában mesterséggel rendelt bél-fonalat látnál;

ha egy tengeri nagy hajónak külső belső alkotmányit szemlélnéd : nem-de mingyárt azt gondolnád-e, hogy történetbőlnem lettek ezek, hanem okos ember mestersége szerkesztette ezeket ily jó módgyával?

Mivel azért e világnak szépséges nagy-vólta minden ékes

éppűletek czifráit meszsze meghaladgya mind fondamentomának, az-az, a föld kerekségének állandó erejével; mind bóltozattyának, az-az, a kerek szép égnek hajlásával ; mind fényes fáklyáinak, a napnak és hóldnak világosságával; mind ékes kárpitoknak, a mezei szép virágoknak és zöldellő fáknak szem-legeltetőkülömbözésivel:

kétség-nélkül ennek a díszes éppűletnek (melynek mind a görögök, mind a deákok nevet a _{szépségtűl} adtak: Quod enim Grceci^PH!

Kosmon, ornamenii nomine, hoc nos a perfecta, absolutaqua elegantia, Mwndwm appetlamus), bölcs és hatalmas alkotója vagyon, ki nem egyéb az egy Istennél, kit hiszünk, tisztelünk, imádunk.

MÁSODSZOR: E világ vezérléséből illyen bizonyságot támaszt

Nazianzénus: Ha valahol gyönyörűséges nőtára igazított hegedű-Nazianzenus,

vagy lant-szót hallunk

*

által-értyük hogy okos és túdós emberOrat..2.d.e:~e-

" ologia,initio,

kezétűl vagyon annak eredeti. Ha megeresztett zászlók-alá rendelt szép seregekre tekíntünk; ha jó rend tartással vezérlett várasnak sokaságát láttyuk: nyilván tudgyuk, hogy fejek és vezérek vagyon

ezeknek; miképpen Sába királyné, látván a Salamon éppületit és3. Rcg. 10. 5.

udvarának rendit, megisméré a bőlcs király eszességét. Végezetre, ha egy forgó-órának álhatatos folyással-járó kerekit láttyuk, ottan tudgyuk, hogy értelmes igazgatója vagyon, ki mególtalmazza bontakozástúl, és kerekinek forgásit a nap forgásához igazíttya.

Mivel azért e világnak minden részei ily kimagyarázhatatlan

* Az első kiadásban lant helyett lyiut áll.

3*

20 L KÖNYVNEK L RÉSZE.

szép rendel, ennyi ezer esztendeig ily nagy álhatatossággal visel- tetnek: nem lehet kételkedése az okos embernek, hogy bőlcs

gond-viselő Úra, és _vezérlő Istene vagyon a világnak. Azért írja Lactantius, hogy nincs oly vad-természetü ostoba ember, a ki (bár ne tudgya-is ki légyen az Isten, kinek gond-viselésével igaz- gattatik e világ), szemét égre fordítván, a teremtett-állatok nagy- vóltából, rendiből, szépségéből, álhatatosságából és hasznaiból meg ne ismérje, hogy vagyon oly Isten, a ki mind ezeket hordozza és vezérli; mivel sem történetből, sem a teremtett-állatok tulajdon

Luctant. lib 1.erejéből és rendeléséből ezek nem származhatnak: Ne-mo est tam

dc falsa Relig._{cap. 2.} rudis_' tam _Jteris moribus . quin oculos in eceluni tollens tametsi

I. ' ,

nesciat cujus ^DEI providentia regatur boc omne, quod cernitur, non aliqua tamen esse intelligat ex ipsa rerum magnitudine, motu, dispositione, constantia, utilitate, pulchriiudinc : nec posse fieri.

quin id, quod mirabili raiione constat, consilio majori aliquo sit instructum. Ugyan-is, mi lehet oly nyilván-való és látható, mint hogy mikor az egek és csillagok álhatatos rendit és változásit tekíntyük, a természetnek belénk óltatott indúlattyából eszünkbe jusson, hogy igazgato vezére, és gond-viselő fejedelme vagyon e

Cicer. 2 de Na-világnak? Quid potest esse tam apertum, tamqua perspicuum, cum

tur.._{illi 10.}~te.orum. Greium suspeximus, ccelestiaqua contemplati sumus, qUa1,n esse aliquod_{T .} Numen prcestaniissimce mentis, quo hcec regantur? Quod qui dubitat ,. haud sane intelligo, cur non idem, Sol sit, an nullus sit, dubitare possit, quid enim est hoc, illo evidentius? Quod nisi cog- tum, comprehensumqua animis haberemus : non tam stabilis opinio permaneret ,. nec confirmaretur diuturnitate temporis, nec

"sal. 18, 1. una cum sceculis, cetatibusqua hominum inveterare potuisset. Annak-

Psal, 88, 6. okáért mongya szent Dávid, hogy az egeknek nyelve vagyon,

mellyel az Isten dücsösségét hirdetik; az ö szavokat pedig meg- értik minden nemzetek. Másut azt mongya, hogy az egek királyi-

Psal, 103,2,3.sátorának kiterjesztése-által az Isten mint valami szép fényes ruhába őltözik. Mert midőn a teremtett-állatokban, és fő-képpen az egeknek csudálatos alkotásában hatalmasságát és bölcseségét mutogattya, úgy tetczik, mint-ha látható öltözetet venne magára, melyben megismértessék tőllünk; mivel a teremtett-állatok ereje, szépsége, gyorsasága és nagysága csak nem kézen-fogva viszen

Actor, 14, 16.az Isten isméretire. Azért mongya sz. Pál, hogy Isten nem hadta magát tanu-bizonyság-nélkül, jót cselekedvén velünk az egből, esőt adván, és a földi gyümölcsök termésére alkalmatos üdőket