Pazmany Peter Osszes Munkai 6 kotet Facsimile

pAZMANY PÉTER

BIBORNOK, ESZTERGOMI ÉRSEK, MAGYARORSZÁG PRIMÁSA

ÖSSZES MUNKÁI.

A

BUDAPESTI KIR. MAGYAR TUDOMÁNY-EGYETEM

MEGBIZAsABÓL

EGYBEGYÜJTI ÉS SAJTÓ ALÁ RENDEZI UGYANAZON EGYETEM

HITTUDOMÁNYI KARA.

VI. KÖTET.

PREDIKÁCZIÓK.

ELSŐ RÉSZ.

BUDAPEST, 1903.

NYOMATOTT A M. KIR. TUD.-EGYETEMI NYOMDÁBAN.

ARS UTINAM VITAM MENTEMQUE EFFINGERE POSSET, PULCHRIOR HUNGARIAE NULLA TABELLA FORET.

(1632-iki olajfestmény után.)

A IWMAI ANYAS%ENTEGYHÁ% SZOKÁSÁBUL,

MINDEN VASÁRNAPOKRA ÉS EGY-NEHÁNY INNEPEKRE

RENDELT EVANGELIOMOKRUL,

PREDIKAcZIÖK,

MELLYEKET ~=LŐ NYELVÉNEK TANÍTÁSA UTÁN mÁSBAN FOGLALT

PÁZMÁNY PÉTER

A7, I 636-IKI, VAGYIS ELSŐ KIADÁS UTÁN SAJTÓ ALÁ RENDE7,TE

KANYURSZKY GYÖRGY

I [IH)L nOCT01~,A BUDAPESTI KIR. M. TUn -~"Gn.TEMEN AIllTTU])OMÁNY-R()I.('S~:LET JOGOSnOTT, A KELET!NYELV~"KNYILV. RENn~:s PHOH"SSZORA

BUDAPEST, 1903.

NYOMATOTT A M. KIR. TUD.-EGYETEMI NYOMD!\BAN.

ELOsz6.

At "minden Vasárnapokra és egy-nehány Innepekre rendelt Evangeliumok- ról-való Prédikácziók," - a melyek kibocsátását sokan szorgalmaztaták és maga sokkáig gondolkodnék,* - volt a lánglelkű Pázmány utolsó irodalmi műve,

(1636), melynek kiadását, az egészségében már évek óta megtört 67 éves főpap,

csak nehány hónappal élte túl (t 1637. mart. 19.)

At hatalmas gyűjtemény azonban, mely 1272 nagy oktáv Iapori 101 predikáczióból, 1~i parsenesisből (Tanuság) és egy pásztori intésből(523 1.) áll, a melyben a legutolsó a karácsonynapi beszéd, melyet Pázmány 1635-ben a nagy-szombati székes-egyházban tartott, csak nagyobb részét képezi Pázmány kidolgozott predikáczióinak.?"

A husvét-napi második predikáczió után (741. 1.) irja: "Noha második és harmadik napja Húsvétnak és Pünkösdnek, oly illő innep, mint az első nap;

és azokra is rendeltem volt predikácziókat : de szinte akkor érkezének a nyom- tatók, a husvéti predikácziók nyomtatására, mikor egésségem bontakozási és Ország Győlésénekfoglalatossági üdőt nem engedének, hogy rendbe-hozzam és kiterjeszszem azokra a napokra rendelt predikácziókat."

Könyvének vége félé *** írja: "Szándékom vala, hogy még egy-nehány predikácziókat kiterjeszszek, melyek üszögében (készülőfélben) vannak irásim- közöt - itt elősorolja, hogy melyeket, azután: - de mivel a könyv feletéb- öregbedett (nagyobb lett) és romlott egészségem derék munkára alkalmatlanná változott: it végezem predikáczióimat."

Pázmány a könyv élére a Szent-Háromsághoz czimzett ajánló irást helyezett (XV. 1.),melyen ritka melegség, mondhatnók, ihlet ömlik el s mintegy irói végrendeletének tekinthető; azután a keresztyén olvasóhoz (XXI. 1.)és a predikátorokhoz (XXIX. 1.) szól.

At predikácziók "I695-ben Nagy-Szombatban, az akadémiai _betűkkel, a méltóságos fejedelem, Széchény György költségével ujonnan kinyomattattak és kibocsáttattak." Ebben a II-ik, egyébként teljes kiadásban, mely szószerint való,

egyszerű reproductiója Pázmány kiadásának, hiányzik a Szent Hárornsághoz czimzett ajánló irás; a helyett Széchény György ajánló levelét találjuk a

* XXI. 1. - ** V.Ö. 324. I. - *** Az utolsó predikáczió előtt.

VI ELŐSZÓ.

kegyes olvasóhoz, melyet a jelen kiadásban is kinyomattam.* A III-ik teljes kiadás (Nagy-Szombat 1768, a Jézus Társaságiak akademiai cellegiuma) ugyan- csak egyszerű reproduktiója az I-ső és II-ik kiadásnak. 1768 óta nem jelent meg a teljes gyűjtemény;csak egyes részei, egyes beszédek láttak napvilágot, többnyire átdolgozva és rövidítve. (Pázmány válogatott egyházi beszédei.

Bellaagh Aladár. Budapest, 1889. Franklin-Társulat.)

Jelen teljes kiadás, mely két ily kötetben, két egyenlő részből fog állani, a Pázmány Péter összes munkái magyar sorozaiának 1. kötetében, az általános

előszóban,jelzett nyilván-való okokból, nem lehet sem szoros értelemben vett

egyszerű reproduktiója az 1636-ban, Pázmány életében megjelent l-ső kiadás- nak, sem annak a mai helyesirás és nyelv törvényei szerint való átdolgozása.

"Az átdolgozásnál, ilIetve a sajtó alá rendezésnél, _kettős czél lebegett sze- münk előtt: egyik a nyelvtörténeti érdek, másik az, hogy a szöveg kényelmesen olvasható és könnyen érthető legyen. Amannak kedveért tartózkodtunk minden nyelv vagy mondattani változtatástól ; e tekintetben tehát, ugy adjuk aszöveget, rnint az Pázmánytól reánk maradt." **

A helyesirás szempontjából is csak kevés változtatást eszközöltem. ott a hol az a kétértelmüség elkerülése czéljából, mint azt alább részletezni és pél- dákkal iIIustrálni fogom, éppen szükségesnek látszott. Sőt ahol az önkényes, vagy ötletszerü irásmód a nyelvtörténeti érdeket némileg érinteni látszott, meghagytam azt is változatlanúl.

r.

1. a magánhangzókat, a hogy találtam a) fölcserélve pl. váras, állapat, bajoson, tekélletes, eszten, béves, tén, lén itíl, igyenes, dicsír, merigy, szerént, heába, alég, künyü, gyöjt, gyölekezet, kuldúl, házbúl, üdő, dücsősség, innep, silIyeszteni.

b

J

ej röviditve : balvány, szamlál, meltán, peldául, emlekezet;

2. a mássalhangzókat aj fölcserélve : füszt, csendesz, jószág (e. h. jóság) sidó, sák;

b) kettőztetve: sokkáig, éppit, bérma, nálla, tövisses, kisseb ;

c] a hogya most szokásos kettőzés mellőzve van, különösen a szók végén; holot, másut, együt, még a középfokban és parancsoló módban is, ha zavart nem okozott: job, fus.

d) a hogy a fonetika szerint irva van: fottáig (fogytáig) világositcsad, annya, tarttya, gondoskodgyunk,

"Valamely következetes helyesirást azonban Pázmány magyar kiadványai- ban hiába keresnénk, de magunk sem kivántunk ilyent reá erőszakolni. A

"magyar orthographiába - irja egyik könyve végén, - nincs a mi nemzetünknek valami közönséges régulája és praeceptoma. Aztán az a német nyomtató és némely bötük fogyatkozása is bele-játszott a dologba." Magáról azt vallja, "hogy én efféle aprólékra nem viseltem nagy gondot." Nem is találunk szoros követ- kezettességet egyazon munkájának ugyanegy kiadásában sem." ***

* Lásd a XXXVIII. lapon. - ** P. P. összes munkái. Magyar sorozat 1. kötet. Általános

előszó, XVII. I. - **. Ugyanott.

ELŐSZÓ. VII Igy irja pl: setétség, szentség, fáratságos, máskor: tekincsük, világosit- csad. Reménység - reménség ; gonoszság - gonosság ;felhő- felyhő; község- kösség stb. ugyanegy oldalon is gyakran váltakoznak. Ajtatos, ifju helyett ren- des en : aitatos, ifiu. Vannak sajátos comparativus-formái: oktalamb, illetlemb, alacsomb, A latin szavakat gyakran változatlanul, egészen latinosan irja:

cilicium, supplicatio, macula, regula, ecclesia, summa, punctum, máskor félig vagy egészen magyarositva: sentenczia, festorn, monstrom, balsamom, kalas- trom, regnál, plántál, fundál. Németből kevés szót vesz át; azt is elmagya- rositja : hopmester, sinór, skatulya.

ll. A másik szempont és czél az, hogy a szöveg kényelmesen olvasható és könnyen megérthető legyen. Ugyanazért

1. A régi nyomtatványok természetével járó zavaros és fölösleges inter- punctiot igyekeztem némileg, a mostani szokásnak megfelelőleg, rendbehozni és egyszerűsíteni.

2. Nemcsak a latin idézeteket, hanem minden predikáczióban a Propositiót is dült betükkel nyomattam.

3. Az elavult betüalakokat: (l, eo = Ő, U, eu = ű, ni= ny, gi= gy, melyek a Prédikácziókban, mint Pázmány legutolsó kiadványában, úgyis csak gyéren fordulnak elő, a mai irásmóddal helyettesítettem ; a németes betü- alakokat pedig: II = s,

II

4. Jóval kevesebb nagy kezdőbetüt használtam. Pázmánynál ezrével vannak a nagy kezdőbetűk ott is, a hol azt semmi, még a hangsúly sem indokolja; nemcsak főnevet, hanem igét, melléknevet, vagy akármely beszéd- részt is, a hogy épp a tolla hegyén volt, hol nagy, hol kis betüvel ír. Én nagy kezdőbetüt azonfelül, a hogy a mai szokás szerint kell, csak ott hasz- náltam - mérsékelt számmal - a hol, mikor és amennyiben a vallásos szokás és kegyelet megkivánja pl. Angyal, Apostol, Próféta, Ó-Új-Törvény, Keresztség s a többi Szentségek, Christus Teste, Lelke, Vére, Boldog Aszszony, Meny-ország, Ember-Fia, Szent Lélek, Kereszt-fa stb.

5. A szavak egybe-, vagy kiilönirására nézve, is meghagytam az eredeti irás- módot, kivéve, hogy az igekötőket, melyek Pázmánynál vagy egészen, vagy kötő­

jellel mindig elválasztatnak. irtam össze az igével, ha egytaguak és az ige

előtt állanak; pl. megmondá, felment; ellenben: hid-el, ved-fel, által-járta, ellene-küzd.

Az u. n. viszonyszókat (praepositiones), melyek a magyarban mindig a név után állanak, épp úgy, mint Pázmány, ha több taguak, kötőjellel irtam össze; hite-szerént, példák-nélkül; kötőjel nélkül pedig, ha egytaguak: bűntűl,

ház búl, kertnél, kezére, borrá, emberért. Sajátságos kivételképen, a kor, ig és ként viszonyszókat gyakran kötőjellel választja el a névtől; pl. szüle- tése-kor, föld-ig, büntetés-ként. A személyraggal biró viszonyszókat, melyek határozóképen az ige előtt is, után is állanak, sokszor egészen elválasztva találjuk : bizzál bennem, máskor kötőjellel: belénk-vetett. Az összetett, vagy legalább, fogalmilag összetartozó szók rendesen kötőjellel irvák össze:

gond-viselés, törvény-szerző, első-szülött, Meny-ország, tudni-illik, kimenő­

félben, bor-ital, lelki-isméret , pénz-kivánás , jóra-való, ujonnan-születés stb.

A fogalmakat, személyeket vagy dolgokat összekapcsoló is, sajátságosképen,

vm ELŐSZÓ.

mindig _kötőjellel iratik össze a _megelőző szóval, igy: egyéb okokból-is, tanit- ványait-is,

6. A mult idő 3-ik sz. Pázmánytól eltérőleg, a hogy most szokásos, min- dig két t-vel irtam: vett, adott; épp úgy kettőztettem a parancsoló módban, ha az, a kétértelműség elkerülése végett, szükségesnek látszott: add, nézz; ellen- ben: fus, ted.

7. Legtöbbet bajlódtam a citatumokkal. Pázmány az _ő kiadásában külön- féle önkényes jeleket használt, melyeket az olvasó, az idézések felette nagy számánál fogva (némely lapon 20-25 idézés) könnyen összetéveszthetett ; annál is inkább, mert számtalan idézés minden jel nélkül, vagy a jelek hibás alkal- mazásával fordul _elő: mely szóra, vagy legalább, mire vonatkozzék tehát az idézés, nem tudhatta. Igen gyakran csak emlékezetből idézte Pázmány a Szent Irást, vagy csak megemlíti a Könyvet, pl.: Genesis, Isaias; de meg, nem is egyeznek mindig a Szerit Irásból vett latin idézetei szó szerint a Vulgata-val. Hát még a sajtóhibák a helyek jelzésében, melyeket csak a gyűjtemény első felében százával találtam s melyeket emlékül jegyzékbe is foglaltam magamnak. Már pedig az olvasónak jogos kivánsága az, hogy az idézéseket megtalálja ; és ez fon- tosabb dolog is, mintsem, hogy a szöveg minden legkisebb sajtóhiba nélkül nyomtattassék, a mit óriási munkamegfeszítés és leggondosabb vigyázás mellett is, alig lehet elérni. Én az idézéseknél folyószámokat használtam, a hiányos vagy hibás idézeteket Concordantía és egyéb segédeszközök segélyével pótolni és javítani törekedtem.

A technikára vonatkozó ezen, bár unalmas, de szükséges megjegy- zések után, a rendelkezésemre álló, nagyon is szűk keretben, foglalkozzunk egy kevéssé magával a lánglelkű szónok-iróval és a Predikácziók beltartal- mával.

"Már külső megjelenése is fölketté a hallgató figyelm ét. Középtermetű,

szikár test oly főt hordozott, mely a lélek méltó kifejezése vala. Magas, nyilt homlokára a mély elmélkedés véste bélyegét, hatalmas szemöldök által árnyalt

fénylő szemei a rejtett gondolatokat látszanak fürkészni; erősen kiemelkedőorra alatt az előrenyomuló,mintegy idegesen összeszoruló ajkak az akaraterő foly- tonos megfeszítését árulják el. Dús hajzat, bajusz és spanyol szakáll előnyösen

egészítik ki az arczot, mely a fensőbb intelligentia, hideg számítás és hajtha- tatlan erő összbenyomásával oly egyéniséget revelál, mely hozzá van szokva saját indulatit és szenvedélyeit vaskézzel fékezni, de egyszersmind hivatást érez magában arra, hogy mások szelleme fölött az ész és tetterő fölényével uralkodjék. "*

Zárj el alatt legyen mondva: kedves dolgot véltem cselekedni azzal, hogy e kiadásban nemcsak az 1636. évi Pázmány-féle kiadás czimlapját; (XIV. és XV. 1. között) hanem Pázmánynak Dörre Tivadar rajza után készült arczképét is, mellékletül nyujtom az olvasónak.

"Pázmány eredeti olajfestményű arczképe (l_632-ből), mely kétségtelenül a legjobb s mely után készült a Dörre rajza, a Ferencziek nagyszombati kolos- torában őriztetik. Határozottsága, törhetetlen lelki ereje híven tükröződik azon

* Fraknói Pázmány Péter 66. 1.

ELŐSZÓ. IX

vissza. Alatta a következő distichon : Ars utinam vitam, mentemque effingere posset, Pulchrior Hungariae, nulla tabella foret."*

"A mint tekintetében a szelid mosoly és abehizelgő nyájasság varázsa hiányzik, úgy hangja is nélkülözte azt az érczességet és modulatiót, mely az érzelmek skálájának kifejezésére és fölébresztésére szükséges. Arra volt utalva phys:kai és szellemi szervezete által, hogy az észhez szóljon."

"Azért, mindig inkább a logika, mint a lelkesedés uralma alatt áll. Czélja az, hogy meggyőzzehallgatóit. Az igazság meggyujtott szövétnekének lángját, a tenső meggyőződés hevét, a lélek fölmelegítésére, elegendőnek tartya. Az érvek ereiére és világosságára, sokféleségére és ügyes csoportosítására helyezi a

fősúlyt. Hatalmas argumentator, mínt Bourdaloue-t nevezik; nem fellengző, mint Bcssuet. Soha sem tesz kisérletet, hogy a mystikus elragadtatás légkörébe ernelkedjék : Jól tudja, hogy hallgatói nélkülözik a sas szárnyait, melyekkel röptében követhetnék ; de bízik józan belátásukban és itéletökben. Mindig az égre mutat, de a földet soha sem hagyja el."

"A nagy-közönséghez, részben műveletlenekhez szólva, akként alkalmaz- kodott igényeikhez, hogy bizonyítékait első sorban azon eszmékből meríté, melyek a szellemek közös tulajdonát képezik és azon érzelmekből, melyek a szívnek veleszületett hagyományai. Azt mondja, a mit mindenki tudott, vagy legalább sejtett; csakhogy nemesen és erőteljesen fejezi ki, hatásosan alkal- mazza és kiaknázza, "**

Ugyanazért képei és hasonlatosságai megválasztásában nem egyszer hallgatói köznapi foglalkozásának szinvonalára száll Ie.

8. I. Miképpen a szántó-ember, a tövisses és haszontalan avarba tüzet vét, hogy megtisztítcsa földét, úgy az Isten, ezzel a tüzzel tisztíttya a világot.

189. 1. Miképpen a mester-ember, mikor mcster-remeket csinál, akkor mutogattya mesterségét és tehetségét: úgy a felséges Isten, ebben az Isten- nek emberré-létében, minden hatalmát, bölcsességét, szerelmét, irgalmasságát mélységes ben ismertette.

289. l. Ha kemény időben lovad megizzad és innyia akar, nem szen- véded, megrántod a száját stb.

338. I. Lám, te is néha kiúzöd szó-fogadatlan fiadat, mikor az ebedet házadban szenveded, asztalodnál éteted. Mihent a szép siros _földedből buzádat felaratod. ottan reá-szabaditod a barmokat; de azért, mikor ideje lészen, eltiltoJ a csordát rólla és megtisztítván, újonnan béveted: igy stb.

418. 1. Nézzed a vitézlő embert, a ki hó-pénzen eladta életét, mennyi veszedelemben forog, mennyit fárad és törődik. Tekintsd meg a szakmányes aratót, stb.

433. l. Igaz mondás, hogy ag lóból nehéz poroszkat (ugrándozó csikó) csinalni ; ag fából nehéz gust tekerni ; horgas tőkét nehéz igyenesiteni ; a lehér gyapjat, ha egyszer fekete festékbe márto d, ki nem tisztú!; az UJ fazéknil nehéz lemosni az először belé-vett szagot; Ll szerecserit úgy nem szappanoz- hatod, hog)' fehéredgyék: úgy nehezen haggva vétkét, aki ahoz szokott és abban nevekedett.

" Fraknói P. P. 355. l. - "" Fraknói P. P. öS. lap.

Pazmány Peterművei.Vl, kötet.

x ^ELÓSZÓ.

Mint ezekből is kitünik, az egyszerűség és természetesség jellemzik Páz- mány minden predikáczióit, de nem a pongyolaság. Ezért ellensége volt a rög- tönzésnek," gondosan dolgozta ki beszédeit.

Magárúl azt mondj a, hogy •harmincz esztendei predikállása után kezdett gondolkozni a nyomtatásrúl s nem mondhatja gyűjteményét namar-műnek,

mely hammas (hamvas. elhamvadó) szokott lenni, mivel csak nyomtatása is három esztendőtkívánt.1/**

Mily nagy gonddal dolgozta ki Pázmány az Ő predikáczióit, mutatják a szebbnél szebb képek, példák, hasonlatok, melyeket leggyakrabban a természetből, külőnősen az állatvilágból vett.

107. 1. Kígyó-marás ellen nincs job orvosság a kígyó-pornál : a testi indulatok mardosásit a testnek porrá-Iételével (porrá leszesz) orvosollyátok.

93. 1. A szőllő-vesszőnek termése nem lehet, ha a tőnek erejéből és ned-

vesítéséből nem vastagodik; sőt a venyikéből nem, hogy ágast, vagy gerendát, de egy szeget sem csinálhatni.

23. 1. Mint az aspis-kígyók bédugtátok fületeket.

47. 1. Amely vasacskának egyik végét mágneshez köszörűltek, addig meg nem nyugszik; míg igyenesen északra nem fordul, mint acompastban láttyuk: a mi lelkünk is Istentül eredett: Isten az ő czéllya, soha meg nem nyugszik, mig Istenben nem nyugszik.

210. 1. Ha a kígyó levetkezik régi bőrébúl és azt elveti, mi is elmessük és vessük régi erkölcsünk feslettségét.

264. 1. Mint a majmok kölykeiket, némely szülék addig fogdossák, nyal- lyák, faggattyák fiokat, hogy ugyan megölik végre.

422. 1. Oly gyorsasággal sietett az Istenhez, mint a szomju szarvas a szép forráshoz és azon könyörög Istenhez, hogy galamb-szárnyakat adgyon neki.

166. 1. Dávid az ő ellenségit méhekhez hasonlíttya, mellyek, mikor embert egy kis gyenge marással megsértik, magokat megőlik.

344. 1. Miképpen a szarvasok, mikor valamely nagy vizen által-usznak, szarvokkal terhelt fejeket az előtte-uszók hátára teszik felváltva: ugy stb.

320. 1. Az erdei-közöt nincs agyara az emének: ezzel akarja ismertetni a természet, hogy gond-viselőjea hím a nősténynek.

396. ^1. A mustár-mag kicsiny, de ha fogaddal megrágod, oly hatalmas izit, oly nagy melegségit érzed, hogy minden egyéb izlést elnyom: a ki a mennyei erkölcsöket jól megrágja, oly izit és erejét, oly orvosságit tapasztallya, hogy a világ javainak izit nem érzi; lelki betegséginekgyógyulásit. isteni sze- retetnek tüzét érzi.

Némelykor a szép képek, hasonlatok csaknem költői magaslatra emelik Pázmány -predikáczióit.

38. 1. Miképpen a bársony solya nem enyhiti a köszvény fájdalmát; a királyi korona el nem vészi.a főfájást: ugya világ javai nem könnyebbitik a lelki törődést.

45. 1. Gyenge fák nőnek a kövér völgyekben; azok vernek mélyeb gyö-

• A ker. predikátorokhoz. XXX. l. - *' XXIV. l.

ELŐSZÓ.

keret, mellyeket a szél erőssen ingat: mert a mozgatással vastagodik és mélyeb gyökereket bocsáthat.

76. l. A tüzet befedik hamuval; ha meg akarják tartani: az életnek szentsége is, az alázatosság hamva alat lehet maradandó.

91. 1. A mi világi életünk és minden állapatunk olyan, mint a kevés ideig tartó pára, mely hamar elenyészik; olyan, mint a kemencze füsti, mely késedelem-nélkül eloszol ; olyan, mint a tajték, mely egy szelecskétűlelszag- gartatik ; olyan, mint a szél, mely menten megyen és viszsza nem tér; olyan mint a virág, mely hamar meghervad és szárad; olyan, mint az árnyék, mely, ha délig nő, dellyest apad és azon állapatban soha nem marad; olyan, mint az álom, mely csak rövid hiúság.

581. lapon az Isten Igéjét kétélű pallosnak és fejszének; jó magnak;

oltovány-ágnak; világoskodó lámpásnak és fényességnek ; harmatnak, essőnek,

hónak; kifolyó kútnak; tűznek; pőrölynek; a 498. s köv. lapokon pedig lajtor- jának ; paisnak; gyémántfalnak ; lelki szárnyaknak nevezi.

113. l. "A hegyeket gyakrabban üti a menykő, hogy sem a tér-földet.

A hegyen-való fákat nagyob szelek ingattyák és gyakran ledöjtik.

133. 1. Mi-képpen a nap, minden sérelem-nélkül bocsáttya sugárit a földre;

mi-képpen az ő sugári éppen és rontás-nélkül hadgyák az üveget, mellyen által- mennek ; mi - képpen meg nem szaggattatik a szövétnek, mikor más szövétneket meggyújt: azon-képpen _jő hozzánk az _{Üdvözítő,} ki nem egyéb, hanem az örök dücsösségnek fényessége.

184. l. Ha a nap fényétűl,melylyel a viasz lágyul és a vászon fejéredik, meg- keményül a sár és megfeketedik a szerecsen; ha amely virágrúl mézet szednek a méhek, arrúl a pókok mérget gyűjtenek; a mibül terjéket csinálnak a jámbor gyó- gyítók, abbúl halálos italt készítnek a gyilkos árulók; ha amely fábúl egyház éppületire gerendát faragn ak, ugyan-azonbúl akasztó-fát csinálnak; végezetre, ha a mely kő-szikláhoznyugodalmoson támaszkodnak a fárattak, fejeket rontyák abban a tántorgó részegek: mit csudállyuk, hogy Christus, a ki nékünk isteni böl- csesség és _{dücsősség;} a zsidóknak botránkozás; a pogányoknak bolondság.

264. I. A természet tövissek-közzé rekeszti a gyenge rózsát, nem azért, hogy szaggassa, hanem, hogy oltalmazza. Az atyák dorgálás a efféle tövis:

oltalmazza, nem hervasztya a fiakat.

Utólérhetetlen Pázmány a mesteri Ieirásokoa«, Lásd pl. a 96. l. a vénség;

D7. I. a halál; 300-303. ll. az iszákos; 450. i. a buja; 465. 1. fösvény leirását. 85. és 86. 1. "nincs közülIünk oly meszsze-látó, mint a sas, oly _erős, mint az oroszlány, oly gyors, mint a nyúl, oly jó szagló, mint a visla. Az oktalan állatok öltözve születnek ; magok oltalmazására nékik a természet fogat, szarvat, körmöt, vagy gyorsaságot adott, meIlyel veszedelmek-előt szaladnak. Mihent születnek, járnak és usznak, természetek szükségére való eledelt munka-nélkül,

sőt betegségek orvosságát is mcster-nélkül ismérik. Minket a természet fegyver- telenül és mezitelen vetett sok veszedelmek-közzé. Vallyon az érzékenységtelen állatok nem győznek-e meg sok dolgokban? Az egek nagysággal. szépséggel;

az elementomok hatalmas cselekedetekkel; a virágok jó szaggal, szépséggel;

az öreg fák virággal, gyümölcsel, sok ideig tartósággal, ^él hó feirséggel; ^él gyémánt és egyéb drága kövek fényességgel?

b*

XII ELŐSZÓ.

Leglendületesebb, igazán költő Pázmány az ellentétekben.

t38. 1. Ha Em ber-Fia lett Christus, azért lett, hogy mi Isten fiai legyünk.

Ha kisded gyermek, azért illyen, hogy minket tekélletes férfiakká tegyen. Ha

erőtlen, azért ollyan, hogya mennyei utnak járására minket vastagítcson.

Póiába kötöztetett, hogy mínket a bűnök köteléből megoldozzon. Tejet szopott, hogy minket mennyei eledellel táplállyon. Kicsinnyé lett, hogy minket nagyokká tégyen. Posztó-darabocskákba takartatott, hogy minket igazságnak _menyegzős köntösébe öltöztessen. Szegénnyé lett, hogy minket gazdagitcson. Nincs helye a szálláson, hogy nekünk helyünk lehessen Meny-országban. Idegenben születik, hogy minket mennyei hazánkba vigyen. A ravók könyvébe beiratík, hogy mi az élők könyvébe irassunk. Adó-fizetésre köteleztetik, hogy minket ördög fog- ságábul felszabadítcson. Barmok jászolába helyheztetett, hogy minket, kik büsz-

hődtünk,rútságunkból kiemellyen. Sirva született, hogya mi köny-hullatásunkat megszáraszsza,

162. 1. A világi királyoknak a korona fejekbe nem szegeztetik; azért egy kis szelecske leütheti fejekrül; de a mi Királyunk (Christus) tövis-koronája bőrén­

belül csontyaihoz szegeztetett, hogy ki ne eshessék.

145. 1. Szokatlan ujságot cselekedett Isten: egy aszszony megkörnyékezte a férfiat. Uj aszszony, mely anya, de szűz leány; uj férfi, mely ember, de Isten; uj fogantatás, mely férfiú-nélkül lett; uj születés, melyben sérelem vagy fájdalom nem volt; uj énekek, melyeket a mennyei Angyalok szerzettek.

649. 1. Nem csuda, ha a fák-közöt a tövis választatott királyságra: mivel ezzel koronáztatott az Isten Fia.

És milyen a predikácziók nyelvezete! Mint a Kalauzban. Tőről metszett zamatos magyarság, melyben olykor a humor is fölcsiI1ámlik.

291. 1. Ha egy nagy völgybe vinnék a török császár erejét és reá-eresz- tenék azt a bort, mellyet sok részegeskedésben megittak Magyarország szaba- dulásaért : nem kellene semmi vizözön a török veszedelmére; mind borban halnának.

Toldy Ferencz itélete szerint Pázmány a mai magyar könyvnyelvet teremtette meg; a nyelvnek nem várt kiképezést adott, az irálynak teljességet, kerekdedséget és hathatóságot kölcsönzött: méltán egy új kor megnyitójának

tekinthető.

IzeIítőül: 132. 1. "fogva kel tartanunk okosságunkat, nem kel annak itíletit és visgálását nyargaló ban bocsátani". 139. L "éhezéssel szakaszkódott _erőtlen­

ségét vastagítani". 252.1. "magok fejére pálczát csinálnak". 311. 1. "ez veleje és szeki (alapja, lényege)". 341. L (utolsó sor) "a tudatlanság nem vert fész- ket bennek" 257. l. "derék oka". 323. 1. "öregbiti igáját". 330. 1. "va'3tagod- gy unk az igaz hitben". 333. l. "bontakozott állapat" . 439. l. "kere'3ztelkedik, szabódik (keresztet hány magára)". 462. 1. "birák megfogjátok kezeteket az ajándéktúl" . 465. 1. "zabolán nem hordozza kivánságát" 498. 1. "Dávid parittyá- val _meggyőzi ama hús-tornyot, Goliádot". b58. 1. "czégéres vétek." 621. 1. "nem fér él fogokra stb." Azután se szeri, se száma az ilyen kifejezéseknek, monda- toknak, szavaknak: heted szaka (egész héten át); holt számban hagyni (meg- ölni); pántolódik (czivódik) ; vigyázás (virrasztás, őrtállás); ugató gyomor (éhes);

velősödik (gyarapodik, erősödik);jártányi erő; jőttön jönni (gyorsan); kardéra

ELŐSZÓ. XIII

tudni (bétéve, kívülről); egy lábig elveszteni (mind megölni); fontba vetni (meg- fontolni); hajt vkihez (ragaszkodik); fejére neveli (elkapatja) ; gonosz (rosz) néven venni; nincs nagyob marha (t. i. dolog, vagyon) a lelkünknél ; apród esztendős

(fiatal, gyenge); béfalni a sipot (elhallgatni); cselédes ember (családapa); del- lyest (délután); farkas-kaszára veti (veszedelembe hajtja); arányoz vmire (törek- szik); állat (dolog, személy); puposodik (kevélykedik); fű-szer-szám(orvosság) ; fárattig taglották. A szokatlanabb vagy elavult szavakat, kifejezéseket, ha gon- doltam, hogy szükséges, megértelmeztem a szöveg alatt. Némelyek közülök több helyütt is előfordulnak; de mindenütt nem csillagozhattam meg.

Látható mindebből, mily nagy gonddal dolgozta ki Pázmány az ő

predikáczióit. "Sok munka, nagyokosság, temérdek tudomány kivántatik a predikálláshoz ; - és mindenek felett nagy isteni malaszt és tekeletesség. "

Mivelhogy - irja alantabb "az emberek többet hisznek, szemeknek, hogy-sem fülöknek" és az is biz .myos, "hogy senki nagyobb kárt nem tészen az emberek erkölcsében, mint a ki külömben él, hogy-sem tanít;" valamint, hogy éktelen mikor a nyelv felségesen beszél, és a kéz hivolkodik; arra inti azért a predikátorokat, hogy "ne legyetek csatornák, melyeken által-foly a víz; hanem lelki kutak legyetek, hogy magatok bévségébűl, másokat is itassatok. "

Végezetül Pázmány az Isten Igéjének hirdetését nem művészetgyakorlására, hanem arra vette, "hogya hivők tudatlanságát megvilágosítcsa, gyarlóságukat

erősítcse, vígasztallya a szomorúságot, kigyomlállya a gonoszságot, beléjök- olcsa az isteni félelmet, megigazítcsa a bűnösöket."

"A kik a tanításban nem tészik czélul a hallgatók lelki hasznát, nem azon vannak, hogy hasznos és gyümölcsös tanításokat adgyanak, hanem, hogyelméjek, tudományok, ékessen-szóllások mutogatásival dícsekedgyenek és magukat csudáltassák: - az ilyen tanítórúl mondgya a Szent-Lélek, hogy adulterat Verbum Deí, házasságtöréssel fertezteti az Isten Igéjét. Mert a Szent Gergely mondása szerént, aházasság-törő nem magzatot, hanem gyönyörüséget keres, Valaki azért tanításában nem azon fárad, hogy Istennek fiakat szüllyön, hanem, hogy maga tudományát mutogassa és abból magasztaltassék: házasság-

törője az Isten Igéjének."*

Viszont azonban a hivőket is kioktatja, egy egész predikácziót ír arról, mint kell az Isten igéjét gyümölcsösen hallgatni;** de meg elszórtan ís ad nekik egy-egy jó tanácsot avagy intést: 587. 1. Ha egy siros erszényben, vagy egy

szén-égetőnekmocskos kezével száz aranyat nyujtana valaki, jó néven vennéd és meg nem csömörlenél : az Isten szavát is jó kedvel fogadgyuk, akárki-által és akármint nyujtassék, 592. Az Isten Törvénye-szerént tisztátalanok voltak az oktalan állatok, mellyek viszsza nem kérődik és mászo r nem rágják apróra, a mit mohón ettek jártokban: úgy a ki lelkében nem forgattya és csendesz gon- dolkodással izit nem érzi az Isten Igéje erejének, meg nem tisztíttatik.

Mint a tartalom-jegyzékből láthatja az olvasó, "az Evangelium tanításának magyarázata képezi Pázmány predikáczióinak tárgyát. A hit titkai fejtegetésében világosságot tud deríteni a dogmatika leghomályosabb kérdéseire. Azonban, nem hagyja mágát polemikus hajlamai által elcsábíttatní. Azon kivételes és

• XXXIV.1. A keresztyén predikátorokhoz. - ** Bőjt V-ik Vasárnap. 581. 1.

XIV ELÓSZÓ.

ritka tulajdonnal dicsekedhetett, hogy mig tolIát nem egyszer magával ragadta az indulat forgó szele: a szószéken teljes szélcsend honol lelkében. A templom küszöbén leteszi a fegyvert, melylyel az irodalom terén oly sok sebet ejtett.

Megelégszik azzal, hogy egyháza tanításait a bizonyítékok erős védbástyáival környezi, melyek minden támadás ellen megoltalmazzák.u

"De bármennyire erős volt a dogmatikában, különös előszeretettelkarolja föl az erkölcstan gyakorlati kérdéseit. Az életnek különféle irányai, a köteles- ségeknek ágai közül egy sem kerülte el figyelm ét. A fejedelmek és alattvalók, az urak és szolgák, a férj és nő viszonya; a szülők, özvegyek, katonák és betegek kötelességei; az egyes erények elsajátítása és a bűnök elkerülése, foglalkoztatják leginkább." *

A napokban olvastam valahol, hogy Vészi József országgyülési kép-

viselő és lapszerkesztő egy társas körben a társadalomról szólván, azt mon- dotta: hogy Pázmány (Zrinyi és Mikes) művei gyöngyei a magyarirodalomnak;

mert mögöttük volt a magyar társadalom. Ezt a szép és igaz mondást én kiegészitem azzal, hogy Pázmány művei, különösen a Predíkácziók, gyöngyei a magyar katholikus irodalomnak; mert mögötte volt a katholikus társadalom;

az, melyet ő ujjáalkotott, szerény meggyőződésem szerint, nem polemikus irásival annyira, mint inkább Predikáczióival; nem annyira az elmék meggyő­

zésével, mint inkább a szivek meglágyitásával: az erkölcsök szelidetésével és a szeretettel; valamint példás életével és áldásos működésével: fecit et docuit:

tett és tanitott.

Pázmány predikácziói a hazai papság körében annyira elfoglalták a tért, hogya mint Toldy Ferencz (a magyar nemzeti irodalom története rövid

előadásban 62. 1.) megjegyzi "nagy soká nem mert a katholikusok közül senki a hitszónoki téren előállani."

A nagytudományú, aranytollú Pázmány szerénysége nem sejté.?" hogy szellemdús, magas műveltségű papok, több évszázad mulva is élvezettel fogják olvasni, haszonnal tanulmányozni és eredménynyel felhasználni p.redi- kácziót. Sejtette-e a lánglelkű főpap, a magyar kath. egyház legnagyobb büszkesége, hogy .Predikáceióit" az általa alapított Egyetem három század mulva csaknem változatlanul ujonnan kiadja; nem pusztán kegyeletből,hanem azért, hogy azok évszázadokon át, az egyházi szónoklat mintái gyanánt

SZO~f{áUanak.?

Áldást hagyott reánk: áldjuk mi is az ő emlékét l Budapest, 1903 mart. 9.

Dr. Kanyurszky György.

• fraknói P. P. 70. 1. - ** A ker. olvasóhoz. XXI. 1.

AZ ÉN KEGYELMES URAMHOZ,

A TELLYES SZENT HÁROMSÁC EGY BIZONY ISTENHEZ

ALÁZATOS AJÁNLÓ IRÁSOM.

Örök mindenható, felséges Isten, uraknak U ra, kirá- lyoknak Királya, emberi

kegyes gyámolya és minden igyekezetek

hálákat adok szent Felségednek, hogy engemet

az igaz hit zászlaja alatt, egyházi állapatban. köteles szol- gáddá fogadtál: áldásidat reám-árasztottad: lelki és testi ajándékiddal szivemet magadhoz-szelidítetted: akaratomat szolgálatodhoz édesíttetted : késedelmességemet serény- ségre sarkantyuztad: gyarlóságimat érdemem-szerént nem ostoroztad : hatalmas kezeiddel belém-oltott igaz

tedet naponként nevelted :

terjesztésére

vemet gerjesztetted : és a világ bojtorjánába ragadott kiván- ságimat szolgálatodra esztenezted.

Tiéd Uram, ha mi jó vagyon a te méltatlan szelgád-

ban: tólled-származik,

ajándékodból adatik minden tekél-

letes gondolat és hasznos igyekezet. Azért méltó, hogy

a mit

Szent Neved tisztességére

ajándékiddal néked kedveskedgyünk: és a mely tenger-

ből

vagyon eredete minden jó folyamnak, azon tengerbe,

mint határos végbe, vissza-térjen.

XVI A SZENT HÁRüMSÁGHüZ AJÁNLÓ IRÁS.

Mivel azért ifjuságomtúl-fogva, arra volt függesztve szemem világa és elmém futása, hogy a te nagy Neved

dücsőssége

terjedgyen: fáratságomat nem szántam, tehet- ségemet meg nem vontam szolgálatodtúl : hanem amely kicsiny girát reám-bizott szent Felséged, tisztem szerént (noha kelleténél restebben) cseléded éppületire igyekeztem fordítani. A kiket eleven nyelvemmel szent Neved félel- mére, szerelmére, igaz ismeretire nem mozdithattam; irá- som mal akarván serkegetni és üdvösséges utra vezetni:

nem illett, hogy ezt a rnunkát, mely a te kegyes áldá- sodból származott és egyedül szent Neved tisztességét vette czélúl szent Felségeden kivül, más valakinek aján- lanám.

Kisded és lengeteg ajándék ez: mert az én tudatlan- ságom keze-szennye rajta maradott a te tisztességes, szép tanitásid kimagyarázásán. Azért nem méltók az én aka- dozó nyelvem nek disztelen és

rebegési,

JEccli 33. v.

hogy bémutattassanak szent

holot

16. simus, quasi, qui colligit acinos post oindemiatorcs :

és legkisseb és utolsó szolgáid-közöt,

keresgetek

"Ruth 2. v. 3.

szemeket; és

7.

aratók-után szedegetek búza-fejecskéket. De két ok visel, hogy egyedül néked ajánlom édes Uram Istenem, sok esztendei fáratságom velejét és székit:

az, mert meg- ismertetted-véllem, hogy miképpen az én fogyatkozásim- ból származott, a mi abajdocz

vagyon irásimban : úgy mindenestül a te tár-házad kincsébúl költ, valami tiszta jó találtatik benne. Annak-okáért, hála-adatlanság vólna a

fácska

másnak kedves- kednem ; vagy

öregbüléseért felvállalt munkám jutalmát, te-kívülled, mástúl várnom. Második az, mert régi kegyelmességed másolhatatlan reménséggel bátorít, hogy reám-is felderül irgalmasságod; és meg nem utálod kicsiny

" Elegyes, vegyes, selejtes.

A SZENT HÁRüMSÁGHüZ AJÁNLÓ IRÁS. xvrr

szolgádnak vékony ajándékát. Az

Ó

ékességére, nem-csak a gazdagoktúl ¹aranyat, ezüstöt, ^{l Exod.}35.v.

hanem a szegényektűl keeske-szört-is jó kedvel fogadtál. 26.e~~~p.25.

Az Uj Testamentomban pedig megjelentetted, hogy ked-

ves _te-előtted ²akár-mely kisded ajándék, ha jó akaratbúI22.cor.8.v.12.

származik; mert te az emberek szivét nézed és abban a fontban méred az ajándékokat, melyben többet nyomott

az özvegy-aszszony afillérje, hogy-sem a gazdag nagy ado- 'Marc. 12.

mánya. v.42.

Azért, én Uram Istenem, a te végetlen jó-voltodnak és mindenható kegyelmességednek alázatoson ajánlom munkás fáratságokkal egybe-szerzett irásornat. Oh én lelki szemeim világositója; tudatlanságom oktatója; igyekezetem segitöje: térdre-esve, sőt földre-borulva, szemem köny-

hullatásival kérlek: ⁴Revela oculos meos, et considerabo mira- ⁴Psalm. 118.

bilia de lege tua ; nyisd meg lelki szemeimet, hogy szem- ^v.l8.

lélhessem a te parancsolatid csudálatosságát. Igazgasd értelmemet mennyei bölcsességeddel ; gerjeszd kivánsá- gomat tekelletes szerelmeddel ; vezéreld pennámat Szent Lelkeddel, hogy hamisság elegyitése-nélkül hirdessem igaz

tanitásodat, És, mint Isaiás ⁵Proféta ajakit, úgy az én nyel- ⁵Isai. ^G.v. 7.

vemet, Oltárodrúl vett tüzzel hathatósan tisztitesad, éle- sitcsed, tüzesitcsed, hogy foganatos légyen tanitásom. T el-

jék-meg ⁶az én szájam a te dicséreteddel, hogy hirdessem^{6Ps al.}70. v. 8.

dücsősségedet és nagy-vóltodat. Te tanitottál Uram engem 17.18 ^Hidern.

ifjuságomtól fogva, hogy hirdetném a te csudálatosságidat.

Vónségem-ig és utolsó agságomig ne hadgy-el engem:

had hirdessem hatalmasságodat, következendőhíveidnek-is.

Mert, mivel infrcenasti me laude tua ; a te dicsérésed zabo-

láját szájamba

7ut non loquatur os meum opera hominum, világi dolgoktúl elfog- ⁷Isai 480. ^9.

tam pennámat, Szent Felséged magasztalására köteleztem^Psalm,16.^vA.

minden tehetségemet. Azért, minthogy⁸én non abscondi miseri- 'Psalm. 39.

cordiam tuam a conciiio multo, el nem titkoltam irgalmassá- ^v. ll. 12.

Pázmány Péterművel.VI. kötel c

xvm A SZENT HÁRüMSÁGHüZ AJÁNLÓ IRÁS.

godat a te népedtül :

T e se vond meg

kegyelmességedet.

IGen.32.v. 10.

Megvallom Uram, hogy

érdemem-felet-valók azok-is a Te nagy irgalmassá- gid, mellyeket én-reám haszontalan,

igen vétkes szol- gádra terjesztettél. De Te édes,

mosogató,

Istenem, ne vond meg ebben is kegyes jó-voltodat: ved kegyelmesen ezt a te

szolgád fáratságát.

Igen alkalmatlan az én tudatlanságom, a te

séged hirdetésére. De, ha a szamár szájába szót adtál és

2Num. 22.

ez-által tanitottad Balaamot:

elveheted az én nyelvem és

v. 28. 31.

értelmem fogyatkozásit, hogy hiveid és fiaid tanitására

alkalmatlanok ne találtassanak. Reménlem is, hogy, ha

8Num. 17. v.B,

az Ö-Testamentom szekrényében,

a pap veszszejét virá-

goztattad: az én görcsös

is, az anyaszentegyház kebelében

tészed. Ha a csipke-bokorból méltóztattál szóllani Mojsessel: az én töviskés elmémet-is megvilágositod, hogy ne lyuggassa, hanem fényesitcse a Te szolgáidat, kik halván a Te szózatodat az én tövis- semböl, levetik sarujokat; hogy testi akadékoktúl üres- sedvén, lelki utakon való-lépések szabados lehessen.

T udom, hogy mélységes titkaidat senki igazán nem értheti, sem irásba nem foglalhattya, segitséged-, vezér- lésed-, oktatásod-nélkül. Azért könyörgök, hogy meg- nyissad az én ajakimat, és úgy hirdetem én-is

csösen a Te akaratodat. Nem-csak hirdetem pedig, hanem, ha felgerjeszted szivem et, magam-is futva járok

nyiden.

Ah, mely bóldog vólt. ama Szent Atya, ki halála óráján azt mondotta, hogy soha mást olyra nem tanitott,

4Ap. Cassia-

melyet eléb maga nem cselekedett!

nu~:^{Hb. 5.}D.equod prius ipse non Feci.

Megvallom

édes Uram

Spiritu Gastri- J ' "

margi re, c. 28.

Istenem, hogy én illyen nem vagyok: szegény, gyarló

i\ SZENT HÁROMSÁGHOZ AJÁNLÓ mÁs. XIX

vagyok; mert sokat irok, vagy tanitok. a mit restségem, vagy roszságom-miat, nem cselekeszem. Mindaz-által Te tudod Uram, hogy csak azt irorn, a mit szolgáid üdvös- ségére hasznosnak,

ism érek ;

a mit magam is kivánva igyekezem tellyesiteni. És a pogány

bőlcsel

azt mondom:

f

^t

^t

wgettti reptabundus sequor ;

mikor a vétkeket feddem,

ször-is a magam fogyatkozásit dorgálom. Dicsírem azt az életet, mellyet, tudom, hogy kel viselnünk: és noha távúl, de csúszva, mászva is azt követem,

És, ha

a tekélletes élet szépségét úgy ki nem ábrázom

amint kivántam: irásommal mutogatom mindennek, hová kel igyekezeti czélját, lövöl-

tárgyát forditani. Magamnak-is pedig, Szent F el- ségedtül szünetlen kérem, hogy, a mit én-általam tani- tasz, azt én-bennem szent malasztoddal tellyesitcsed, hogy, a mire másokat oktatok, azt erkölcsömmel kövessem.

F áratságomnak egyéb jutalmát nem kivánom F el- ségedtül, hanem, a mit kedves szolgád, Szent Ágoston

kivánt:

et se mihi det ;

valamit magad-kivül akarsz adni, bár mind

ved-el, csak magadat add nékem.

É

mint-hogy szóllani

Uram, noha

por és hamu vagyok, még egy könyörgésemet bocsásd kegyelmes füleidhez. Akárki menyit szántcson, vessen, ha a te áldásod nem gyökerezteti, ha az elhintett magot nem neveli, heába-való minden fáratság és igyekezet.

Mert,

Meny-országban

vagyon annak predikálló-széke, a ki tanittya a sziveket.

lsten, a ki felnyittya az emberek szivét, hogy ércsék és vegyék, a mit tanitunk. Azért, adgy a te méltatlan szol- gádnak oly áldornást, hogy, a kik az én

a te ajándékodat, az anyaszentegyház tár-házából vett igaz-

c*

xx ^A SZENT HÁROMSÁGHOZ AJÁNLÓ IRÁS.

ságokat olvassák, tisztullyon értelmek setétsége az igaz hit isméretire, lágyullyon szivek keménysége Penitencziára;

gerjedgyen lelkek hidegsége szerelmedre, hogy minden tévelygések

minden bünök

kifesel vén, hiven szolgállyanak Szent Felségednek.

Ha sok, a mit

Uram, ottan csak azzal áld-meg méltatlan szolgád fáratságát, hogy bár-csak egy

bűnös

ember

egy lélek üdvösségére, légyen

segitő,

tanitásom. Fáratságimnak bévséges jutalma lészen, ha a Christus Vérével megváltott lelkek-közzül, csak egynek üdvösségére,

eszköze lészen irásom.

Irtam Posonban, 1636. esztendőben.

Isteni Felségednek

legkisseb szolgája PÁZMÁNY PÉTER.

Seneca Epistola VI.

Gaudeo aliquid discere, ut doceam. Nec me ulla res delectabit, licet eximia sit et salutaris, quam mihi uni sciturus sim. Si cum hac exceptione detur sapientia, ut non enunciem, reiiciam.

A KERESZTYÉN OLVASÓKHOZ.

KIV ÁNSÁGTOK-SZERÉNT-VALÓ ÁLDÁSOKAT TERJESZSZEN ISTEN REÁTOK.

Mikor predikáczióim kibocsátásárúl sokan szorgalmaztatnának, és magam gondolkodnám : két dolog sokkáig függőben tartotta tanácskozásomat.

Első az vólt: ha Isten tisztességére és a magyar-országi anya- szentegyház éppületire, szükséges-e, hogy, a mit élő-nyelvem­

mel hirdettem, azt rendbe-hozván és kiterjesztvén, nyomtatásba bocsássam?

Bezzeg, ha elégséges-számu papok volnának, kik predikálások- kal taníthatnák a kösséget ; úgy tetczik, szükségtelen vólna a

magyar nyelven-való predikácziók nyomtatása. De látom az Isten ^lAmos3.v.l1.

Igéjének ^Iéhségét: látom, hogy a papok szűk-vóltáért, nem adha- tunk mindenüvé egyházi embereket; hanem Licentiatusok-ra kel bíznyia sok helyeket, hogy Postillát olvassanak. Néhúlt azok sem lévén, világi böcsülletes fő-emberek (örök dücsősséggel jutalma- zandó dicsiretes példával,) vagy magok olvasnak, vagy másokkal olvastatnak cselédgyek-előt,nyomtatott Postilldkat; megteIlyesitvén

a Szent Agoston ²kivánságát, házok népe-közöt püspöki tisztet² Verba Augu-

viselnek. Az-is szemem-előt forog, hogy a plebánosok nem egy-stini Infr,f.59.

aránt túdósok; nem-is egy-aránt bévesek könyvekkel: és így, a predíkáczio-csináláshoz sem egy-aránt érkeznek.

Azért, úgy találám, hogy pásztorságom tisztihez illendő és sokakra-nézve hasznos, vagy szükséges, hogy predikáczióim nyom- tatásátúl ne kíméllyem fáratságomat: kivált-képpen, ollyanok lévén

XXI! A KERESZTYÉN OLVASÓKHOZ.

• Könyv.

Nola.

ezek a predikácziók, mellyeket nem-csak predikálIó-székben, hanem azon-kivül, a szerzetes és egyéb egyházi, vagy világi emberek, lelki vigasztalásokra és tanuságo kra, rninden-nap olvashatnak. Mert, noha elme-élesítő iskolai vélekedéseket és vetekedéseket, mellyek a lelki éppületre nem szükségesek, irásomban nem elegyítettem : de nagy-részre, a mit az iskolai Theologiá-ban, erkölcsünk igyen- getésére, akaratunk gerjesztésére, a jóságok és vétkek ismerésére, alkalmatosnak itíltem, iskolai tanitásból, prédikálló-székbe hoztam.

A predikátorok-eleibe pedig, minden keresztyéni jóságokrúl, minden gonosz vétkekrül, minden rendek és állapatok kötelességérül, annyi tanításokat es intéseket adtam, hogy, ha, a mit egy helyen mon- dottam, azt okossan más Vasárnap elő-hozzák, sok új predikáczió- kat csinálhatnak.

Magam gondolatit és újomból szopott dolgokat, nem irok:

Isten Könyvéből, az anyaszentegyház Doktórinak irásiból vettem

JScnccaep.16.tanításimat : lopva semmit sem vettem; mert, ^lQuiquid bene dictum est ab ullo, meum est, valaki irásában, valami jót találok, enyírn : Az anyaszentegyház pásztori irásához oly igazsággal nyúlok, mint

2August 4. Dea közönséges kútak tiszta vizéhez. ²Qui furatur. aliena aufert :

D~ctrin.^Ch_2rgi- Verbum auiem Dei non est alienum. Nem kel tehát azt várni, hogy

stíana c.

ollyat mongyak, a mit előttem senki nem mondott. Mert igazán

.1Eccls.t , v.TO, írja Salamon : ³hogy semmi újság nincs e földön. Mindaz-által az is igaz, hogy Faciendi plures libros nullus est finis, soha annyi künyű"

nem lehet, hogy többet ne irhassanak a hivek tanitására. És, a mint Seneca írja, a sok irások tengeréből, egybe-szedni, értelmesen megválogatni, rendbe-hozni, helyesen kimondani a régi bőlesektúl 'Senec. ep. 64.ismert igazságokat: új munka és mi dolgunk: ⁴Multum egerunt. qui ante nos fuerunt, sed non peregeruni : nec ulli nato post mille siecula prcecluditur occasio, aliquid adjiciondi. Sed etsi omnia a vete- ribus inventa sint, hoc semper novum erit, usus et inuentorum ab

5Scnec. ep. 33.aliis scientia et dispositio. ⁵Patet omnibus veritas: H'lultum ex illa, etiam futuris relictum est ; nem-is kissebbedik, sőt böcsülletesb az igaz tudomány, ha mások-is azont tanitották : mivel abból tetczik-, hogy nem emberi találmány, hanem isteni tudomány, a mit egy-

6ScnCC. ep.so.nyomban tanitottak a régi sok szent jámborok. ^tiAzért, Sequor

initio.