Hoffmann, U.: Az építőipari vállalatok területi hatósugara

óőO

lakossági, a vállalati. az üzleti, a lakásépi—

tési és a külső kereslet is. A legkisebb csök- kenés a lakossági keres/érnél volt, ami ked—

vező, ha figyelembe vesszük a össznépesség növekedésének csökkenő tendenciáját. Ez a jövedelmi helyzet nem annyira a munkatevé- kenység közvetlen díjazásának, mint inkább a társadalmi juttatások emelkedésének tud- ható be. A lakásépítési keres/et csökkenése a legszámottevőbb. Ez nemcsak magával a válságjelenséggel függ össze. hanem a há- borús pusztítások, a háború utáni demográ- fiai hullám és az erős urbanizáció által kivál- tott lakásépitési konjunktúra megszűnésével.

A vállalati kereslet csökkenésének irányába hat a profitráta csökkenése. Az 1960-as évek második felében a hozzáadott érték 15 szá—

zaléka körül mozog, 1972—től csökken 10 szó- zalék körüli értékre. Az adóterhek is csökken- tek. de ennél kisebb mértékben. A profitráta csökkenésével csökken a beruházási ráta is.

A közületi kereslet viszonylag kis helyet fog—

lal el az összkeresleten belül. 1974-et köve- tően az állami költségvetés állandóan defici- tes, míg az azt megelőző időszakban a be- vételek és a kiadások egyenlege pozitív volt.

Ez a helyzet az 1970-es évek végén az adó- terhek és a társadalombiztosítási hozzájáru—

lás növekedéséhez vezetett. Az állami szektor megnövekedett kereslete —— mely a deficit nö—

vekedésében fejeződött ki —— hozzájárult a válság időszakában a gazdasági növekedés fenntartásához. A kereslet gyengülésének bel—

ső tényezői recessziós és inflációs hatásúak.

és ezek a válság önfenntartó jellegét erősítik.

A külső kereslet csökkenése számottevően az első ,,olajsokk" után következett be. Fran—

ciaországra is nagy terheket rótt az l973-as olajár-emelkedés, és a külkereskedelmi egyensúly ebből származó hiányát csak 1978- ra tudták mérsékelni. Az OECD—országokon belül azonban a francia export aránya nö- vekvő tendenciát mutat.

,A szerző szerint a tőkés világban lezajló válság gyökereit az 1973—as olajárrobbanós—

nál mélyebben kell keresni. A gazdasági fej- lődés megtorpanása összetett folyamat ered—

ménye, és már az 1960-as évek végétől jel- lemző az infláció felgyorsulása. a profitok, a tőkehatékonyság, a kereslet csökkenése stb.

(Ism.: Mosolygó Zsuzsa)

HOFFMANN. U.:

, ' AZ EPITÖIPARI VALLALATOK TERI'JLETI

, HATÓSUGARA

(Regionaler Wírkungsbereich der Betriebe im Bau- houptgewerbe.) — Wirtschaft und Statlstik. 1980. 6.

sz. 370—375. p.

A szerző a témát a Német Szövetségi Köz—

társaság 1979. június végi rendelésállomány—

statisztikája alapján tárgyalja. Az építőipar.

nem helyhez kötött ipar lévén, speciális hely—

letben van. A vállalt munkának a telephely—

től való távolságát a vállalat nagysága, pro- filja. szállítási lehetőségei és az adott munka (például az előregyártott elemek felhaszná—

lási lehetősége) határozza meg. A vállalt építkezések földrajzi távolságának növelésére különösen a recesszió kényszerítette a nyu—

gatnémet építőipari vállalatokat.

Mivel eddig a vállalati statisztikai adatszol- gáltatás alapján nem volt lehetőség arra, hogy megállapítsák azt a hatóterületet. ame- lyen az egyes építőipari vállalatok működnek, ilyen elemzést nem is végeztek. Aövállalati statisztikai utasítás ugyanis a cég székhelye szerint csak a teljesítési. felhasználási és lét—

számadatok közlését irta elő. Igy ilyen vonat—

kozásban sem az alkalmi egyesülések által készített. sem az építési tevékenységet tar- talmazó adatszolgáltatás alapján nincs lehe—

tőség részletes következtetések levonására, Ezzel szemben az építőipar rendelésállo—

mány-statisztikája tartalmazza mind az épí- tési tevékenység helyét, mind a kivitelező cég székhelyét. Az adatok átrendezése útján le—

hetővé válik a vállalási távolság megállapí—

tása épülettípusok szerint. Ennek alapján ki- mutatható a rendelések területi megoszlása.

Feltérképezhető tehát az a terület, amelyen belül az egyes építőipari vállalatok tevékeny- kednek és megállapítható. hogy milyen mér—

tékben vállalnak munkát ezen az általános tevékenységi területen kívül. Ezzel egyidejűleg az is kimutatható, hogy más vállalatok milyen mértékben ,.hatolnak be" az adott építőipari vállalat ,.vadászterületére". és hogy az melyik tevékenységnél (például lakásépítés. középü-

let-, mélyépítés) következik be leginkább.

A Német Szövetségi Köztársaság Statisz—

tikai Hivatala elemzésével lehetővé kívánta tenni az építőipari vállalatok tevékenységi hatósugaránok megállapítását s ezzel az építkezések lebonyolítása helyi sajátosságai—

nak megfigyelését és információk szolgálta- tását a piac jobb elemzéséhez.

Az építőipari rendelésállomány—statisztika 1971 vége óta készül, és negyedévenkénti zá—

róállapotot jelez. Megfigyelési egység minden 20 és annál több főt foglalkoztató. építőipari

"tevékenységet folytató vállalat vagy telep—

hely. akár az építőipar keretébe tartozik, akár nem. Ez a rendszeres adatfelvétel az épitő—

ipari vállalatok mintegy egynegyedére terjed ki. amely azonban az építőiparban foglalkoz—

totottak 75 és a ledolgozott órák 80 százalé- kát fogja át. A megfigye—Iés a rendelésállo—

mány hasonló nagyságrendjére terjed ki. Eb- ből 1979 közepén értékben 60 százalék a ma- gasépítésre és 40 százalék a mélyépítésre

jutott.

A gazdasági körülmények javulásával az építőipar rendelésállománya 1976-hoz képest

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

661

jelentősen nőtt. A további vállalásokat első- sorban a munkaerőhiány szabályozta.

A tartományonkénti megfigyelést elsősor- ban területük különbözősége miatt el kellett vetni, és a területfejlesztési programban sze—

replő 38 körzet szerinti vizsgálatra kellett át- térni. Első lépésként (: körzetenkénti rendelés- állományt kellett építési egységek szerint megállapítani. Azután megvizsgálták, hogy ebből mennyi jut az adott körzetben működő építőipari vállalatokra. Ez átlagosan 74 szó—

zalék volt. A szóródás igen nagy és az el—

térések elsősorban a helyi adottságoktól függnek.

A vizsgálat során a fejlesztési körzeteket külön csoportosították gyenge infrastruktúrá—

val rendelkező és alacsony jövedelmi viszo—

nyokat felmutató körzetekre. Külön-külön cso- portot képeztek azokból a körzetekből. ahol vagy egyik vagy másik vagy együttesen mind—

két jelenség kimutatható. Végül a legna—

gyobb csoportot (Nyugat—Berlint is beleértve 15 körzet) az egyéb fejlesztési területek al—

kották.

Megállapítható volt, hogy némi befolyás—

sal van az eredményre a megfigyelt körzet nagysága, de inkább az infrastruktúra fej—

lettségének és a jövedelmi viszonyoknak volt nagyobb hatása. Ez különösen a lakások és az üzemi épületek építésére vonatkozik.

Az egyes csoportokon belül is lényeges szóródás jelentkezett, de az építőipari ren- delésállományból a körzeten belül fekvő szék- helyű vállalatok aránya átlagban 73,9 szóza- lék volt.

Fenti csoportok szerint külön mutatták ki a lakásépítés, az ipari épületek, a középüle- tek és a közlekedési célú építkezések rende- delésállományát. Ezek átcsoportosításából kü—

lön vizsgálták a magas- és mélyépítési tevé- kenységet.

Ugyanilyen szempontok szerint vizsgálták a területfejlesztési programban nem szerep- lő körzeteket is.

Vizsgálták azt is. hogy az egyes építőipari vállalatok kapacitását milyen mértékben kö- tik le a közigazgatási területen belül fel- adott rendelések. Az elemzés során megál—

lapítható volt. hogy az egyes cégek milyen mértékben kényszerültek — vagy igyekeztek

— tevékenységüket más közigazgatási terü- letre is kiterjeszteni.

A területen belüli kivitelezők arányainak és az adott területen működő építőipari cégek helyi rendelésállományának viszonyát össze- függésbe hozták a népsűrűséggel és a lak- sűrűséggel is. Kimutatható volt, hogy a sű—

rűbben lakott területeken nagyobb mértékben vették igénybe a körzeten kívüli vállalatok munkáját a lakásépítésnél. Az ipari építke- zésnél ez nem volt megfigyelhető.

Vizsgáltók a helyi építőipari vállalatok ren- delésállománnyal való ellátottságának és az

adott építkezés specialitásának mértékét.

Megállapítható volt, hogy ezek növekedésé—

vel a körzeten kívüli székhelyű kivitelezők aránya is nőtt. Az építési igények növekedé- sével történt összehasonlításnál ugyanez az

eredmény volt megállapítható.

(Ism.: Nádas Péter)

KLAUS. V.:

A MAKROOKONÓMlAl MODELLEZÉS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI

(Metodologícké problémy makroekonomického mo- delování.) — Politícká Ekonomía. 1980. 7. sz. 697—705.

p.

A matematikai modellezést a közgazdászok mind nagyobb része tekinti a gazdasági elemzés és tervezés nélkülözhetetlen részé—

nek. Ezt bizonyítja az is. hogy a módszer gya- korlati alkalmazásának esetei az utolsó év- tizedben mindinkább megszaporodtak.

Még mindig elég gyakoriak azonban az olyan esetek. amikor szinte minden indokolás nélkül elutasítják ezeket a módszereket.

Ezekkel a véleményekkel a matematikai mód- szerekben jártas közgazdászok könnyen és eredményesen szembeszállnak. Meg kell azonban azt is állapítani, hogy ugyanekkor veszélyt jelent az a túlzott biztonságérzet.

ami a modellkészítő és -felhasználó szakem- bereknek a modellmódszer szinte korlátlan lehetőségeibe vetett hitéből származik.

A gazdaságmatematikai modellek összes változatai végső soron a gazdaságelmélet matematikai nyelven megfogalmazott tételei—

nek és a gazdasági jelenségre vonatkozó mennyiségi adatoknak az összekapcsolását jelentik. Ezt az összekapcsolást a matema- tikai statisztika fejlett módszerei teszik lehe- tővé. Az eredményes modellezésnek azonban a gyakorlatban számos konkrét előfeltétele van, amelyek a következőkben foglalhatók össze. Fejlett gazdaságelmélet, vagyis a szo—

cialista gazdaság működésének elvi szem- pontok szerinti elemző leírása, adekvát ma- tematikai apparátus, a modem matematikai statisztika módszereinek a birtoklása és meg- felelő számítástechnikai apparátus. E ténye- zők hiánya a modellezés fejlődését korlá-

tozza. ,. v

A szakirodalom gyakran túlságosan hang- súlyozza a számítástechnikának (: modelle- zésben betöltött szerepét, a gyakorlatban azonban ez soha nem jelent akadályozó té—

nyezőt. A fejlődés fő akadályait a gazdaság- elméletben, a matematikában és a statiszti- kában kell keresni. Ugyanekkor azt is hang- súlyozni kell, hogy a modellkészítés alkotó tevékenység, és nem vezethet jó eredményre, ha ezt mint algoritmizálást kezelik, és szinte automatizált módszerekkel igyekeznek meg- oldani.