Reiss, Albert J.: Foglalkozások és társadalmi állás

(1)

1270

szth (c,) és a minimálisífogyasztási szint (e,) között az.—eltérés,;,annál nagyobb az össz-hasznosság, de. annak, —-növekedése egyre kisebb. ., _ . .-

Az optimalitás vkm'tériumá elkövetkező:

;? . _ — .

j' lagűtdtamaximum '* '

'tí* _ _' "

vagyis hasznoSSági függVény integrálva a tervezési horizonton belül maximális legyen, kielégítve a kÖVetkező korlát—ozó

feltételeket, amelyek az alábbi 'növeké-l

dési modellből RÖVetkeznek—z—— 3 " , —

.Yt :

, Lt : Lee"!

Y, : apu], : Ot—l—dK/dt

ahol: L 4—- a munkaerő, K '— a tőke, az a és, b' *a ' határtermelékenységi együtt—,

hatók. ' *

Ebböl. a, szokásos Euler-Lagrange-féle optimális feltételek segitségével a kőf- vetkező, optimális idő—utakat kapjuk a

l ,

, RE'SS, ALBÉRT J.!

ÉOGLALKÓZÁSÓK És TÁRSADALMI fALLAs 1

(Occupatlons 'and' social status.) New York.

1961. The Fre Press ot Glencoe. VII. 305 p.

, A könyv lényegében annak ,atény- nek különféle összefüggéseit és vonat- kozásait vimgálja, hogy az egyes foglak kozások" mennyiben szabják _nieg az illetők foglalkozással bíró egyének tárf

"sadahni állását, illetve mekkora , társaf delmi "presztizs " adnak neki., ,; _

, A _,társadalmi foglalkozások kategori-

zálásának több kísérlete. után 1947—ben

az amerikai Allami Közvéleménykutató Központ... . (National Opinion ,__Besearch Center : NORC) nagyobb arányú köz—

véleanénykutatást hajtott ' "végre, ['*rnely- nek többszörös célja volt. így elsősor- ban az, hogy megállapítsa az egyes tár- sadalmi foglalkozások relativ'presztizsét, vagyis azt, hogy a közvélemény az egyes foglalkozásokat miképpen rangsorolja, továbbá kikutassa, hogy _az emberek mennyire képesek helyesen'iín'e'gl'télrü a foglalkozások társadalmi súlyát,,jlletve

mennyiben tartják az . egyes : pályákat

kívánatosnak, mekkora, tanulttságot— ;tar—

tának f ** szükségesnek ezeknek: : an állások—

S'ITATISZTIKAI IRODALMI' FIGYEIEÓ

fogyasnás, a.. nemzeti beruházások számára:

,, azt' 2 Aeat ., ! , ,

! ', Y,' ;. T(B : azimut ? Lam-(ne el)—Eagle "*

éisnoa

nil",

jövedelem .x

, m

[Ifj-f- (B'—A —aAt)eM % Lobnü'i—dljf'fmá ;

aholaz, A és a B konstansok—atka ha?

tárfelbétel, például a kezdő és—a befejegő

tőkeállomány, vagy. valamely; más, fel-bé—

telek határozzák meg. ' _ , —

.Sengupta , megVizsgáli—a az; WW

fogyasztási wút stabilitási t, ajdonságalt, Viszonylag stabilnak nevezi azt az érte?

ket, amely nem negativ, ésyamelyelég- nagy t idő: esetén valamelypozitívvkonf

stans Szerinti arányban nő; A stabiligás elemzésében kéts'Zekto'ros *modellreftá—

maSzkodik, 'a két szektor a _mezógama;

ság és'az'ipar; . ' ' '

* , égül" megvizsgálja, hogy .a fogyas;

táSnak—— és a jövedelemnek az optimális:

növekedési; úttól való eltérése —Tesel§én

hoganv kell a: kormánykiadásokatf'íaz ellenőrzött változót) megállapítani,-hogy '

az optimumtól való elít'érésből'fí-számaző veszteség a minimumra c'sökkeníém-7 j **

(Ism.: Andorka _Rudblflf

DÉMOGRÁFIA

nak a' betöltéséhez, végül a foglalkoztál—:

tuttak állásváltoztatáSain, illetve erre irányuló *S'zándék'ain keresztül felk'tüdják mérni a foglalkozási mobilitást , ' "

TA tárgyra irányuló későbbi kutatások is a; NORC által 'felfektetett "foglalko-'- zá'si kategóriák alapján történtek, ki;

sebb—nagyobb váltoZtatásokkal. '—

'Mitől függ az egyes foglalkozások liar-'

sadalmi értékelése, presztizse? Ezt elsö sorban a munka természete, a munka körülménye, az előképzettség szükséges—

ségének mértéke (tanulás, gyakorlat), a felelősség, a munkahely fekvése, távol—

sága, a fmunka javadalmazása és *még

számoy egyéb: körülmény dönti...e1'. A

könyv részletesen ismerteti az említett közvéleménykutatás alkalmával . nyert eredményeket, melyek érdekességüköl?

felül igen jellemzők is. A közvélemény- kut'atás részben annak megtudakoláSárg' irányult, hogy adott esetben a megkér;

dezette'k a listán felsorolt közel ,,száz

foglalkozás, közül melyiket ajánlati-ák

egy pályaválasztás előtt álló fiatalerhr

hetnek; részben arra, ,hogyvajfeleorölt

teglalk' , ,áwkat a megkérdezettek , hány

siázáléká'taüja kitűnőnek; jónak, lö;

zepeslnek, átlagon alulinak vagy 'i-oes'v-

(2)

MATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

nak;—végülrmi az, ami a foglalkozásár- tékét megadja (kifizetődő-e, kellő elő- Imenetelt biztosít—e, nagy—e a társadalmi presztizse, az emberiség ügyét viszi-e íelőbbre, függetlenséget nyújt-e stb.)., A tfoglalkozások megválasztásának kérdése nem utolsó sorban azért elsőrendű probléma, mert a társadalmi mobilitás igen jelentős eszköze. A vizsgálódás al-v kalmával nyert feleletek azt bizonyítot—

ták, hogy a megkérdezettek 50 százaléka a diplomás állások elnyerését tartja leg- kívánatosabbnak, ezen belül is a leg- főbb bírói karban. Az állami szolgálat presztizse a nagy magánvállalatok igaz—

gatói beosztásánál is nagyobb; igen kis arányszámban szerepelnek a kereske—

delmi alkalmazottak és irodai tisztvi- selők.

Összefoglalva a mondottakat, megálla—

pítható, hogy a társadalmi rangot a fel—

vétel szerint a jövedelem, a tanultság és a foglalkozás befolyásolják döntő súllyal. Kimutatható továbbá, hogy mi—

nél nagyobb az állás tekintélye, annál kevésbé rugalmas a munkaerő, illetve más szóval: annál kevesebb alkalmas személy található annak betöltésére.

Az egyes foglalkozások rangsorolásá- nak nehézségei is vannak, mert fenn- áll annak a lehetősége, hogy az egyes foglalkozásokat a közvélemény helyte- lenül értékeli, illetve ki—ki túlbecsüli a saját foglalkozását. Mégis, ha rangsoro—

lási skála készítéséről van szó, a külön- féle eljárások általában megegyeznek abban, hogy a döntő két szempont, amelynek alapján ez a "Skála" elkészít—

hető, a jövedelem és a tanultság. Ép—

pen azért, mert a közvéleménykutatás kapcsán megkérdezett személyek egyik vagy másik szempontot, vagy éppen egy harmadik szempontot tartanak döntő—

nek, igen nehéz a foglalkozások presztizse tekintetében ilyen egységes, egy- dimenZiós rangsor-skálát készíteni, vagyis a megkérdezettek szubjektív véle—

ménye alapján objektív rangsort kiala- kítani. Ehhez külön vizsgálat tárgyává kellene tenni azokat a tényezőket, melyek az egyes foglalkozások megitélésé- ben a közvéleményt torzítóan befolyá—

solják; figyelembe kell venni továbbá, hogy a szubjektív megítélésben kifeje- zett tévedések is előfordulnak. valamint bizonyos idő elteltével az értékítéletek változnak is.

Lényegében erről szól a könyv első öt fejezete. A következő két fejezet is—

merteti azt a társadalmi—gazdasági in—

dexet, amelyet — elsősorban a Közvé—

leménykutató Központ által gyűjtött in-

:1271

formáció. alapján —. felállítottak, s amely az egyes foglalkozások társadalmifgaz- dasági helyzetének vizsgálatát szolgálja.

Egy általános index felállításához nem volt, elégséges azonban az az információ- anyag,. amelyet a Közvéleménykutató Központ szóban forgó adatgyűjtése nyúj- tott. Ez mintegy száz foglalkozást ölelt fel,! holott az 1960. évi általános nép- számlálás 270 foglalkozási kategóriát állapított meg. Szükséges volt tehát ezekről is információkat szerezni, s minthogy a fentiek értelmében a fog—

lalkozások presztízsét elsősorban a ta- nultság és a jövedelem szabja meg, statisztikai adatok szükségesek mindezen foglalkozások betöltőinek iskolázottsági és jövedelmi szintjére vonatkozólag.

Ezeket az adatokat korrigálni kell még a foglalkoztatottak korának megfelelően is, tekintettel arra, hogy a jövedelmi szint részben a szolgálati idő függvénye is.

A társadalmi foglalkozási index vi- tathatatlan előnye, hogy lehetővé teszi a foglalkozások több szempont szerint tör- ténő rétegezését, valamint igen hasznos eszköze lehet a foglalkozási struktúra további kutatásának és hasznos tám—

pontul szolgálhat egyéb területeken Vég—

zendő kutatások számára is. Ennek a társadalmi foglalkozási indexnek a segít—

ségével az Egyesült Államok lakosságá—

nak mintegy 75 százalékát sikerült fog- lalkozások szerint osztályozni, (akár az illetők saját, akár a családfő foglalko—

zása alapján); a fennmaradó rész be—

sorolása már jelentősebb nehézségekbe ütközik.

A mű nyolcadik fejezete azzal a kér—

déssel foglalkozik, mi az oka annak, hogy egyes foglalkozásokat a közvéle—

mény annyira különbözőképpen ítél meg, illetve egyes foglalkozásoknak annyira különböző súlyt és tekintélyt tulajdonít.

Vannak ugyan olyan foglalkozások, amelyeket a közvélemény majdnem egé- szében kitűnőnek vagy legalább is jónak minősít, általában véve azonban az a helyzet, hogy például 90 foglalkozási kategória közül csak 36 olyan akadt, amelyet a megkérdezettek legalább öt—

ven százalékban kitűnőnek vagy jónak tartottak, és csak 6 olyan, melyet leg- alább hatvan százalék tartott annak.

Még a cipőtísztítóí foglalkozást is csupán a megkérdezettek 56 százaléka tartotta igen gyenge foglalkozásnak. A vélemé- nyek ilyen nagy eltérésének a nyilván—

való tévedéseken felül, amelynek ismét számtalan forrása lehet, egyszerűen az a legkézenfekvőbb magyarázata, hogy a

(3)

1 272

kérdést az emberek igen különbözően itélik meg; egyes vidékek szerint, falun és városban, életkor és nem, valamint iskolai végzettség szerint, nem utolsó sorban aszerint, hogy maga a megkér—

dezett milyen foglalkozást űz, vagy milyen gazdasági helyzetben él. A követ- kezőkben ezeknek a különböző megíté—

léseknek a társadalmi okait elemzi rész- letesen. Meg kell említeni azonban azt a körülményt, hogy az egyen foglalko—

zások presztízsének megítélésében sok—

kal kevésbé játszanak szerepet a meg—

kérdezettek társadalmi és vagyoni körül—

ményei, mint az egyéni felfogásbeli kü—

lönbségek, Megállapítható továbbá, hogy bár az egyes foglalkozásokat a közvéle—

mény nem ítéli meg egységesen, a tár—

sadalomnak a foglalkozási szerkezet pers—

pektiváiról Világos elképzelései vannak.

A mű kilencedik és utolsó fejezete a foglalkozások és a társadalmi rétegező—

dés összefüggéséről beszél. Annyi kétség—

telen, hogy a foglalkozás az utóbbinak ha nem is kizárólagos, de mindenesetre egyik legjelentősebb tényezője, bizonyos vonatkozásban pedig mutatója. A fog- lalkozások presztízsét egyes esetekben a foglalkozáshoz szükséges előképzettség, tanultság vagy a foglalkozással járó ke—

reseti lehetőségek, kedvező munkafelté—

telek stb. adják meg. Ez egyben azt az érdekes problémát veti fel, hogy az egyes foglalkozások társadalmi tekin:- télye mennyire tekinthető állandónak és mennyiben változik. Bármennyire vál—

tozzék is a közfelfogás idővel vagy he—

lyenként az egyes foglalkozások megíté—

lése tekintetében, fontos lépésnek te—

kinthető e téren, hogy sikerült egy nyolc csoportból (,,osaládból") álló fog- lalkozási kategóriát felállítani, amelyek alcsoportokra vannak osztva és ame—

lyeken belül alkalmas összehasonlításo- kat lehet tenni a foglalkozások között a társadalmi tekintély súlya szerint, míg a nyolc foglalkozási kategória között nem. A könyv annak megállapításával zárul, hogy ezen a kutatói területen, nem utolsó sorban a követendő módsze—

rek tekintetében, még igen sok tenni—

való akadt

(Ism: Nyáry Zsigmond) ÚJABB MÓDSZEREK

A NÉPESEDÉSI KUTATÁSOKBAN

(Emerging technigues in population rese- arch.) Proceedings ol? a round table of the Milbank Memorial Fund September 18—19, 1962. New York. 1963. Milbank Memorial Fund

307 p. _

Az ismertetett kötet a Milbank Me—

morial Fund 1962 szeptemberében meg- tartott 39, évi konferenciájának anya—

STATISZTIKAI IRODA—LM! FíGW

gát, 15 különálló közleményt tartama, amelyeknek témája a demográna mód szertam'mak technikája E technika _a második világháború óta állandó vál—

tozásokon ment át és e téren különösen az utóbbi években figyelhető meg igen gyors fejlődés. Ennek egyik rugója az eknaradotc országok népesedési jelensé—

geinek elmélyültebb vizsgálatai iránt megnyilvánuló igények növekedése. A fejlődés egy másik tényezője a demográ—

fiai adatgyűjtés (mintavételi módszerek alkalmazásai) és feldolgozás (elektroni- kus számológépek) technikájának roha—

mos fejlődése.

A konferencia dolgozatai négy fő tema , köré csoportosulnak. A termékenységgel foglalkozó négy munka közül kettő az amerikai osaiádnövekedés Seripps Foun—

dation által 1960-ban végrehajtott vize- gálatához kapcsolódik. A. A. Campbell áttekintést nyújt az Egyesült Államok újabb (az emlitett, valamint a "család-—

növekedés Amerika Nagyvárosaiban" el- nevezésű) termékenységi vimgáietainál alkalmazott fogalmakról és technikáról.

E vizsgálatok két fontosabb változót használnak: a kívánt és a várható ter- mékenységet, amelyek más független demográfiai változókkal különböző kap——

csolatban állnak. Campbell szerint a kívánt termékenységben a vallás, a vár—

ható termékenységben a társadalmi—gaz—

dasági helyzet játszik fontosabb szerepet. P. K. Whelpton az 1960. évi vizs- gálat eredményeit az 1955. évi eredmé- nyekkel hasonlítja össze. Dolgozatában kohorszelemzéseket, valamint termékeny- ségi előrebecsléseket alkalmaz és vizs- gálatai részben az emlitett vizsgálatokra, részben a szerző 1926 óta (a népesség- előreszámítások terén) szerzett saját tan pasztalataira támaszkodnak. Megállapítja, hogy az 1955—1960 időszakban az amerikai nők várható szülésszámai igen kö—

zel voltak a tényleges számokhoz. Azon:- ban az alacsonyabb iskolai végzettségű nők megfigyelt termékenysége magasabb, a magasabb iskolai végzettségűeké pedig alacsonyabb volt az előzetesen be—

csült szintnél. E témakör harmadik dol- gozatában N. Ryder egy matematikai transzlációs modellt ismertet a demo—

gráfiai változások leírására, Ennek fő célja a ,,kohorszesemények"—nek (kon horszok születési és halálozási arány-- számainak) egy ,,időszak eseményei"-be való transzformációja, amelynek segit- ségével például a népességelőreszámítá- sok jóval egyszerűbben hajthatók végre, mint a hagyománvos komponens mód—

szerrel. A negyedik dolgozatban C. V.