Sarapata, A.: A foglalkozások szociológiája

(1)

'— 4604

Az elméleti értékek kiszámítása cél—- jából, meg kell határozni a paraméterek számszerű értékét. Ezek meghatározá- sának rendszere:

aan—l—aIZm—l-aÉZxZ :: Sy aoEz—l—aIEwU—aZsz : ny (10sz $a12x3 % (122994 : 2.7ny

(a: : 1,2, . . ., 12)

ahol:

; y,—— a hitelállomány havi szintje,

; x —— a hónap sorszáma,

: n —-— az év hóntapjainak száma,

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEID

ama, és az -— a hitelállomány * kezdeti szintje, növekménye, a nö—

vekedés gym'sulása.

A fentiek szerint, 1959. év egy adott hónapjára kiszámították a szerzők a hi-

telállományt. A kapott értéket természe- tesen össze tudták hasonlítani a tény-

számmal (régebbi idöszak lévén), s az

eltérés mindössze 0,7 százalék vol-t.

Végül szerzők hangsúlyozzák: a hitel-

állományra vonatkozó ,,prognózisok" ke'—

szítése csak kis részét alkotja a bank—

tevékenységekben alkalmazható közgaz—

dasági—matematikai munkának. Minden—

képpen jelentős távlatokat nyit a sta-

tisztikai információk és a matematikai modellek megfelelő alkalmazása, a bank-

kal kapcsolatos közgazdasági munkában,

elemzésben.

(Ism.: Lacfalvi József)

DEMÖGRÁFIA

SARAPATA, A.:

A FOGLALKOZÁSOK SZOCIOLÓGIÁJA

(Socjologia zawodów.) Warszawa. 1965. 610 p.

1963—ben a lengyel Filozófiai és Szo—_

ciológiai Intézet munkaszociológiai cso—-

portja foglalkozásszociológiai konferen—

ciát szervezett. E gyűjteményes kötet

tartalmának nagy részét a konferencia

anyagaiból válogatták, de néhány újabb Éulmányt is tartalmaz. Négy részből

Az első rész tárgya a foglalkozás és a foglalkozási struktúra általános kér- déseivel foglalkozik. Elméleti problé—

mákkal foglalkozó tanulmányok után ismerteti a lengyel foglalkozási struk—

túra átalakulását 1897 óta a népszámlá—

lási adatok alapján, foglalkozik a nép—

gazdaság főiskolai és középiskolai Vég—

zettségű szakemberek iránti szükségle—

tével, valamint a nők kereső munkájá—

val. Külön tanulmány tárgyalja agyógy- szerész foglalkozás nőiesedésének tör—

ténetét, okait és hatásait. Megállapítja, hogy ez a nőiesedés megváltoztatta a

társadalom felfogását a gyógyszerészi

pályáról és összefüggött ennek a foglal—

kozásnak általános átalakulásával (a gyógyszerészi munkában az alkotó jel—

legű elemek háttérbe szorultak).

A második rész a foglalkozásoknak (;

társadalomban való helyét, a foglalkozás

és a társadalmi pozíció összefüggését

tárgyalja. Az első két tanulmány a len- gyel társadalmi presztizs vizsgálatok eredményein alapul. Megállapítják, hog!

az_ egyes foglalkozások társadalmi meg—

becsülésében az elmúlt két évtizedben

bizonyos Változások következtek be, el—

sősorban a szakmunkások presztizse emelkedett, úgyhogy jelenleg az értel—

miségi, pályáké után következik. A

presztizs skála élén az egyetemi tanár áll, utána a jellegzetesen értelmiségi

foglalkozások következnek.

Általában le lehet szögezni, hogy a társadalmi megbecsülés legfőbb megha—

tározójává a szakképzettség vált. Egy—

további tanulmány az irodai dolgozók—

nak saját társadalmi pozíciójuktól al- kotott véleményével foglalkozik és ku—

tatja az általánosságban negatív érté- kelés okait. Az irodai munka kevésre

becsülésének okaként legtöbben az iro—

dai dolgozók szakképzetlen voltát, a munka kis társadalmi hasznosságát, a

kis felelősséget és az alacsony kerese—

teket említik. A jogászok foglalkozási betegségeivel foglalkozó tanulmány igen

érdekes gondolatot vet fel: bizonyos ér-

telmiségi foglalkozások pszichikai beteg-

' ségeket okozhatnak, így például a joga,—*

szokat munkájuk jellege miatt különö—

sen fenyegetikaparanoia különböző faj- tái.

A fiatalok foglalkozás-választásával

foglalkozó (legrövidebb) harmadik részf

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

6053

ben egy tanulmány a pályaválasztás lé—

lektani kérdései, a választás különböző

—— az életkorral összefüggő —— stádiumait tárgyalja, további munkák pedig a konkrét vizsgálatok eredményeit ismer—

tetik. Ezekből egyrészt kitűnik, hogy a

fiúk elsősorban a műszaki pályák iránt érdeklődnek, a leányok közül Viszont az orvosi pályákat választják a legtöbben.

A tanulmányok foglalkoznak a külön- böző foglalkozások választásának, illetve

elutasításának okaival is.

A könyvnek közel felét alkotó negye—

dik rész egyes foglalkozásokat ír le.

Ezek részben nagy foglalkozási csopor—

tok, például a parasztok, bányászok, ko—

hászok, közgazdászok, részben pedig

egyes különleges foglalkozások, például

a tengeri halászok, újságírók, ápolónők.

A közgazdászokkal foglalkozó tanul—

mány először definiálja a közgazdász

fogalmát, megállapítja, hogy a közgaz—

dásznak megfelelö szakképzettsége van a gazdasági folyamatok elemzésére és a gazdasági döntések megalapozására, ezt a szakképzettséget főiskolai tanulmá—

nyokkal szerezte, Vagy más tanulmá—

nyokkal, amelyeket a gazdasági életben szerzett gyakorlata egészít ki. A közgaz-

dász kutató, tanácsadó, szervező, tervező

és vezető funkciókat végezhet. Leszö—

gezi viszont, hogy jelenleg a közgazdász pozíciója a valóságban bizonytalan, köz—

gazdászként alkalmaznak megfelelő szak—

képzettsé—ggel nem rendelkezőket is.

Adatokkal bizonyítja, hogy a közgaz-

dász munkakörben (például főkönyvelő—

ként) dolgozóknak képzettsége nem felel meg többnyire a fenti definícióban leírt követelményeknek. A közgazdászok tár—

sadalmi

pításait a lengyel közgazdasági hetilap kérdőíves vizsgálatának anyagával tá—

masztja alá.

A tudományos kutatás egyes problé—

máit tárgyaló tanulmány rámutat, hogy a tudományos dolgozók száma nagyon megnőtt. Lengyelországban jelenleg kb.

5000 tudományos kutató van, a segéd—

erők száma pedig kétszer—háromszor ennyi. A tudományos munka ma nem szükségképpen alkotó munka, sok tudo—

mányos dolgozó egy tudományos vezető irányítása alatt dolgozik. Megjelent a különálló tudományszervező típusa, akinek más képességekre van szüksége,

mint a szigorú értelemben vett tudomá—

nyos kutatónak. A tudós hagyományos funkciói — a kutatás és a tanítás ——

mellett lkülönváltak a tudomány terve—

zésének, alkalmazásának és népszerűsí—

tésének funkciói. Ma már nem kizáró—

'

lag és nem is elsősorban az egyetemi

tanszékekhez kapcsolódik a tudományos kutatás, így bizonyos fokig azt lehet megfigyelni, hogy az oktató munka hát—

térbe szorítja az egyes tudósoknál a kutatást vagy megfordítva. Ugyanis a

tudományszervező, akinek nagy repre-

zentációs feladatai vannak, a tudomány igazgatásával, irányításával foglalkozik, maga sokszor nem képes kutatómunkát végezni.

(Ism.: Andorka Rudolf)

BELOUSZOVA, E. -— SZTESENKO, V.:

A DEMOGRÁFIAI ELÖREJELZÉS EGYES PROBLÉMA!

(O nekotorüh problemah demograficsesz—

kogo prognozirovanija.) —— Ekonomika Szovet—

szkoj Ukrajnü. 1967. 1. sz. 81—85. p.

A népgazdasági tervezés nem nélkü—

lözheti a demográfiai számításokat. A távlati népességszám és népességössze—

tétel a népgazdasági tervezés kiinduló adatai közé tartozik. A tervezés fejlő—

dése azonban a demográfiai számítások—

kal szemben is új követelményeket tá—

maszt.

Ez idő szerint már nemcsak a várható népességszám és népességösszetétel meg—- állapítását szolgáló távlati számítások pontosságának fokozása a követelmény, hanem jelentősen gyarapodott az igényelt perspektivikus mutatók száma is. A tu—

dományosan megalapozott távlati nép—

gazdaságfejlesztő tervek összeállításához már nem elég annak ismerete, hogyan

fog változni a munkaképes és a nyug-

díjas korú népesség száma, az iskola—_

köteles korú gyermekek létszáma stb., hanem a népesség család— és társadalmi- gazdasági összetételét jellemző perspek—

tivikus mutatókra is szükség van. Ater—

melőerők területi telepítésére vonatkozó

tervek kidolgozásával kapcsolatban fel—

merül a szüksége a területileg részle—

tezett demográfiai ,,prognózisoknak". E demográfiai számításokat több ötéves

tervet, több évtizedet felölelő időszakra

kell elkészíteni.

A népgazdasági tervezés részéről a demográfiával szemben támasztott köve-

telmények felsorolását folytatni lehetne..

A néhány felsorolt példa is elég azon-

ban, annak érzékeltetésére milyen fel-

adatok előtt áll ez idő szerint a demog—