Megemlékezés dr. Kiss Albertról

SZEMLE

MEGEMLÉKEZÉS DR. KISS ALBERTRÓL

Néhány hete annak, hogy megtudtuk a szo- morú hírt: dr. Kiss Albert professzor, a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal volt elnökhelyettese hosszú betegség után elhunyt. A hír volt mun- katársait, barátait, tisztelőit egyaránt mélyen lesújtotta. A magyar statisztikai tudomány és oktatás, a statisztikai szolgálat kiemelkedő kép—

viselőjét szólította el a kérlelhetetlen halál, ami- kor szíve 1989. augusztus 30-án, életének 70.

évében megszűnt dobogni.

Dr. Kiss Albert volt elnökhelyettest a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal saját halottjának te- kintette. Hamvait szeptember 12-én helyezték örök nyugalomra a Rákoskeresztúri Uj Közte- metőben. A nagyszámú gyászoló között, akik utolsó útjára elkísérték, ott voltak a Központi Statisztikai Hivatal vezetői és munkatársai élükön a Hivatal elnökével, az Agrártudományi Egyetem és más egyetemek professzorai, a Ma- gyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bi- zottságának és Agrártudományi Bizottságának tagjai, volt kollégái, tanítványai.

A ravatalnál, illetve sírjánál, búcsút vett tőle a Központi Statisztikai Hivatal, az MTA Sta- tisztikai Bizottsága, az MKT Statisztikai Szak—

osztálya nevében Végvári Jenő, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese, az MTA Agrártörténeti Bizottsága nevében dr. Hof- mann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója, a Bizottság elnökhelyettese. a MAB Mezőgaz—

daságtörténeti Központi Szakosztálya nevében dr. Szakács Sándor egyetemi tanár, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanácsa, professzori kara, oktatói, dolgozói, a Statisztikai Tanszék kollektívája nevében dr. Kiss Károly egyetemi tanár.

A nagyszámú gyászoló közönség előtt Végvári Jenő a következő szavakkal búcsúztatta dr.

Kiss Albertet.

,,Gyászlobogó leng a Keleti Károly utcában.

A Központi Statisztikai Hivatal, a magyar sta—

tisztikai társadalom megrendülten gyászolja ha- lottját, dr. Kiss Albertet, a mezőgazdaságitudo—

mány kandidátusát, az Agrártudományi Egye- tem tiszteletbeli doktorát, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia Statisztikai Bizottságának egy- kori elnökét, a Központi Statisztikai Hivatal nyugalmazott elnökhelyettesét. A magyar sta-

tisztikai szolgálat és az egész statisztikus társa- dalom mond végső búcsút két tudományág, a mezőgazdasági tudomány és a statisztikai tu- domány művelőjének és kutatójának, a statisz- tika professzorának, a tudományszervezőnek, a tudományos közélet aktív szereplőjének, a gyakorló statisztikusnak és hivatalszervezőnek.

Fájdalommal veszik körül ravatalát a Statisz- tikai Hivatal dolgozói, egykori kollégái, mun- katársai, mindazok, akik nemcsak hivatali be- osztottjainak, hanem tanítványainak is tekin- tették magukat.

A betegség és a halál egy eredményekben gazdag, szépen ívelő, tiszteletreméltó pályaívet szakított meg. Hétgyermekes, szegény földmű- velő család sarjaként indult sikeres útjára, s már kora fiatalságában is megnyilvánuló, ké—

sőbb egész életét végigkísérő akaraterejének, küzdeni tudásának, mindig többre törekvésé- nek és természetesen ragyogó tehetségének kö—

szönhetően kiváló eredményekkel fejezte be kö- zépiskolai, majd egyetemi tanulmányait a bu- dapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtu- dományi Egyetemen. Itt jegyezte el magát élet—

reszólóan a mezőgazdasággal és a statisztiká- val, s első tudományos vállalkozása, 1943-ban megírt doktori disszertációja is már agrársta—

tisztikai témájú volt.

Tehetsége, dolgozni és küzdeni tudása innen kezdve nyílegyenesen röpítette őt azokra a csú—

csokra, ahová felkészültsége és érdeklődése őt predesztinálta: a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen a statisztika tanszékvezető profesz—

szora, majd az egyetem rektora lett. Rektori megbízatásának lejárta után, 1969-ben döntött úgy, hogy a kapott meghívást elfogadva az ok—

tatói pályáról áttér a gyakorló statisztikuséra, az egyetemet felváltja a statisztikai szolgálattal, s elfoglalja a Központi Statisztikai Hivatalban az elnökhelyettesi széket.

Hivatali pályáját mindvégig a szakmai igé- nyesség, a gondosság, a munkahely és a szak- ma céljainak és érdekeinek szolgálata és az egész lényét átható kötelességtudat jellemezte. Ha egy szóval kívánnánk jellemezni hivatali tevé- kenységét, azt kellene mondanunk, hogy meg—

bízható volt,bízni lehetett benne a szó szakmai—

tudományos értelmében és a szó emberi értel—

1032

mében egyaránt. Bízni lehetett benne. mert tiszta, becsületes. kötelességtudó ember, puritán jellem volt.

Hamar otthonosan mozgott a gyakorlati statisztika gyakran rögös pályáján. Legjobban, a leginkább felszabadultan azonban akkor érez—

te magát, ha megszabadulva a hivatali és ál- lamigazgatási hierarchia nyűgeitől, kedves stú- diumaival foglalkozhatott. Atudomány és a ku- tatás iránti vonzalma vitte őt a tudományszerve- ző, a tudományos közéleti szereplő örömmel vállalt és eredményesen megvalósított szerep—

körébe.

Közéleti szerepei közül kiemelkedik az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottságának, a Bizottság 1973. évi újjáala- kulása óta betegségéig vezetője volt. Mint e Bi—

zottság elnöke, számos elméleti és gyakorlati kérdés vizsgálatát kezdeményezte, s részt vett ezekben a vizsgálatokban.

A Magyar Közgazdasági Társaság Statiszti- kai Szakosztálya is egyik vezetőségi tagját és a Gazdaságstatisztikai Szekció elnökét tisztelte benne, ltt végzett munkáját a rá jellemző tu- dományos igényesség jellemezte. Máig is emlé- kezetesek a mezőgazdaság történetével, a múlt század agrárgazdaságának fejlődésével foglal- kozó előadásai.

Tevékeny tagja volt a Magyar Agrártudomá—

nyi Egyesületnek is és a Mezőgazdaságtörténeti Szakosztályban vezető szerepet is vállalt.

Tudományos tevékenysége nem állt meg az országhatárnál. Tagja volt a Nemzetközi Sta- tisztikai Intézetnek (151), az Agrárközgazdá—

szok Nemzetközi Szövetségének és az Európai Agrárközgazdászok Egyesületének. E nemzet- közi szervezetnek számos konferenciáján vett részt és tartott előadást, méltón képviselve a magyar tudományosságot és a magyar mező—

gazdaságot.

Ezt a rendkívül sokrétű, mindenkor gondos munkát méltán övezte a társadalom elis—

merése. Megkapta a Munka Érdemrend külön- böző fokozatait, legutóbb, a Központi Statisz—

tikai Hivatalban végzett tevékenységének elis- meréséül a Szocialista Magyarországért Erdem—

rend kitüntetést. Tudományos teljesítményéért már korán, 1952-ben elérte a kandidátusi foko- zatot. és ugyancsak tudományos munkáját is- merte el a neki ítélt honoris causa doktori cím.

A hazait meghaladó elismertségét fejezi ki, hogy a francia kormány a francia mezőgazda- sági érdemrend tiszti keresztjével tüntette ki.

Most, a végső búcsú perceiben, nekünk, akik ravatalát körülálljuk, nemcsak arra kell felel—

nünk, hogy milyen tudós, milyen statisztikus, milyen kolléga volt, hanem arra az egyszerű kérdésre is, hogy milyen ember volt Kiss Albert.

Sok kortársával együtt a belülről irányított emberek közé tartozott. Eröforrásait belülről merítette. és tetteit is egy belső iránytű vezette.

Abban az irányban, amerre ez a belső iránytű

mutatott, olyan értékek és eszmények maga- sodnak, mint a tudományos igazság, a teljesít- mény, a becsület, a kötelesség, a tudományos és emberi tisztesség, a méltányosság, az emberek tisztelete és szeretete. Ez a belülről jövő kény—

szer vezette őt, s ez adott számára öntudatot. Ez teremtette meg egyéniségében az önérzet és az önkontroll, a határozottság és az emberi sze—

rénység egyszerű és tiszta harmóniáját.

Búcsúzunk. Búcsúzik a magyar statisztikus társadalom Kiss Alberttól, a tudóstól, a statisz—

tikustól, a hivatali kollégától és a sokak által tisztelt és szeretett Bercitől, Berci bácsitól.

Hamvaitól elbúcsúzunk, de életműve itt marad közöttünk: tankönyvei, tanulmányai, tudomá- nyos eredményei beépültek a magyar tudomány és a statisztikaoktatás nagy épületébe, szakértel- me és törekvései tovább élnek tanítványaiban.

munkatársaiban, emléke pedig tovább él bará- tai, kollégái és munkatársai szívében."

Dr. Hofmann Tamás, a Néprajzi Múzeum főigazgatója a Magyar Tudományos Akadémia Agrártörténeti Bizottsága és a magyar agrár- múlt kutatói nevében búcsúzott Kiss Albert professzortól. ,,. . .egy sor tudományterületen otthonosan mozgott és . . .előzékenységgel osz—

totta meg velünk mindazokat az ismereteket, amelyekkel mi nem, ő pedig kivételes gazdagság- ban rendelkezett. . . Érdeklődésének közép- pontjában a magyar agrárgazdaság huszadik századbeli átalakulása . . . állott. Hogyan zár- kózunk fel Európához? Erre a kérdésre kereste a választ . . . Tisztában volt azzal, hogy a jövő titkainak kifürkésze'se csak azoknak sikerül, akik . . . megismerik a történelmi folyamatot,

tisztában vannak . . . a megtett úttal . . . képe—

sek arra..., hogy reálisan felmérjék a hori- zontba vezető út távolságát. .. A statisztika . . . engedelmes eszköz volt kezében, megzabo- lázta a fantáziát. Kiss Albert professzorban így öltött testet a múlt ismerete, a ma igazítása és a jövő segítése, a realitásérzék, a tudós felké—

szültség és az elkötelezett, ügyszerető tudós eti- ka —— ezek voltak legfontosabb jellemzői intel- lektusának."

Dr. Szakács Sándor professzor a Magyar Ag- rártudományi Egyesület Mezőgazdaságtörté- neti Központi Szakosztálya nevében dr. Kiss Albertnek mint az Egyesület vezető személyi- ségének és az említett szakosztály elnökének magas színvonalú tevékenységét értékelte.

,,Mindenki megítélheti, aki felfoghatja, mit ér a tudomány, mit ér szakmai munkásságod, aminek java nemcsak e mai történetforgató időkben maradt forrás, mértékadó hivatkozás, hanem a jövőre is példa, hogy örökké nehéz időkben hogyan lehet szakmát nyomásnak

ellenvetni — akár sikerrel, akár napi kudarc-

ként annak reményével." —- mondotta.

Dr. Kiss Károly professzor az Agrártudomá- nyi Egyetem, a Statisztikai Tanszék nevében búcsúzott a tanszék alapítójától. volt vezető professzorától, az Egyetem volt rektorától.

S ZEMLE

1033

,,A tanszék kialakítása, oktatási tematikájának állandó fejlesztése, tudományos megalapozása nem volt könnyű feladat. Különösen nehéz tár—

sadalmi környezetben kellett egy olyan tudo- mányt képviselned, amelynek racionalitása nem mindig találkozott a politika szubjektív ítéletével. Mégis töretlen maradtál. . . Számta—

lan egyetemi jegyzet, tanulmány, könyv ennek az útnak jelzői. Munkád nemcsak a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, hanem az egész ag- rár felsőoktatást szolgálta. Mindenki gazdago- dott belőle és önzetlenül segítetted is ezt." — mon- dotta, majd így folytatta ,,. . . a sors ajándéká- nak tekintem, hogy rektori munkádat szerény eszközeimmel segíthettem. Mint fiatal, közvet—

len pályakezdés utáni oktató így közvetlenül is sokat tanulhattam Tőled. . . Nevelésed eredmé- nye nemcsak a kollégákban testesült meg, ha- nem a tanszéki kollektívában, az egyetemi köz—

életben is. Büszkék vagyunk, hogy szakmai örököseid lehetünk. Emberi oldalról is szeret—

nénk azzá válni. Hisszük, hogy munkád . . . szá—

munkra meghatározó, iránymutató. Ebben folytatódik tovább életműved, emberi nagy- ságod."

A fájdalmas búcsűszavak után dr. Kiss Albert sírját ellepték az emlékezés koszorúi és virágai.

Emlékét megőrizzük, művei, tanítása tovább él tanítványai munkásságában.

MAGYAR SZAKIRODALOM

TANULMÁNYKÖTET HOÓZ ISTVAN TISZTELETÉRE

Dolgozatok a közgazdaságtudományok köréből. Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar. Pécs. 1988. 82 old.

Egyetemeink kiadványaikon keresztül is—

mét kezdik feleleveníteni azt a régi tudományos gyakorlatot, hogy érdemesebb oktatóik jelen—

tősebb működési évfordulóiról az a szűkebb oktatói és tudományos közösség. melyben élet- művüket kifejtették, tanulmánykötettel emlé- kezik meg. A szűkebb vagy tágabb értelemben vett kollégák — ez utóbbiakon értve a rokon- tudományok képviselőit — által felajánlott tu—

dományos dolgozatok rendszerint kapcsolód-

nak az ünnepelt munkásságához, különösen ha

tanítványai vagy közelebbi munkatársai a szer- zők. Mindenképpen dicséret illeti a Janus Pan- nonius Tudományegyetem Közgazdaságtudo- mányi Karának Módszertani és Statisztikai Tanszékét, hogy vezetője, Hoóz István profesz- szor tiszteletére, hatvanadik születésnapja al- kalmából értékes, igen változatos tartalmú ta- nulmánykötettel gazdagította a hazai statiszti—

kai tudományos irodalmat,

Dr. Zeller Gyula professzornak mint a Kar dékánjának előszava jól rávilágít arra, hogy

Hoóz professzornak elévülhetetlen érdemei közé tartozik a Janus Pannonius Tudomány—

egyetem Közgazdaságtudományi Karának ala—

pításában és kezdeti vezetésében, az 1970—es évek elejétől pedig rektorhelyettesként kifej- tett tevékenysége. Ugyanakkor a Módszertani és Statisztikai Tanszék élén egy új oktató- és kutatógárdát is felnevelt, s közülük került ki a jelen tanulmánykötet hat szerzője. Mindezt számos egyéb — részben adminisztratív jellegű, részben tudományos — elfoglaltsága mellett és saját jelentős tudományos publikációs munkás—

ságával párhuzamosan tette, melynek itt kö—

zölt jegyzéke közel száz címet ölel fel. Mint a demográfiai tudomány Magyar Tudományos Akadémia által minősített doktorának és az

6

MTA Demográfiai Bizottsága megalakulása óta aktív tagjának, Hoóz professzornak a mun- kássága főleg a demográüa területére esik, de a tanulmánykötet arról is tanúskodik, hogy a modern statisztikai és demográüai módszertan művelését mennyire fontosnak ítélte éppen az új tudományos nemzedék szempontjából. A hat közölt tanulmány közül ugyanis öt a matema- tikai statisztika legkorszerűbb módszereinek al—

kalmazásával fejti ki mondanivalóját, s az in- kább szociológiai ihletésű hatodik tanulmány is sémák segítségével teszi világosabbá gondo—

latmenetét,

Hajdú Ottó ,,A Lorenz—görbe paraméter—

becslési eljárása" című rövid tanulmányának (11—18. old.) az adja meg a jelentőségét, hogy a gyakorlatban ismeretlen sűrűségfiiggvény

becsléséhez újszerű, transzformált koordináta—

rendszeren alapuló becslési eljárást fejt ki, mely alkalmas a kumulált relatív értékösszegek vizsgálatához szükséges elméleti alap megte—

remtésére, különösen amennyiben ez utóbbi- nak további statisztikai műveletek alapjául kell szolgálnia. A dolgozat érdeme az újszerű megközelítésen túl az, hogy empirikus példán, Magyarország települések szerinti koncentrá—

ciójának mérésén keresztül is bemutatja e mód—

szert.

Herman Sándor tanulmánya ,,A havi bon- tásos demográfiai idősorok modellezése'nek néhány kérdése" (19—34. old.) címmel az ál- landó és a változó szezonalitás közötti és a valósághoz legközelebb eső harmadik alaphi—

potézisen alapuló módszer kidolgozását tűzi célul hazai adatokon keresztül. Az Egyesült

Államok Népszámlálási Hivatalában (Bureau of Census) kidolgozott egyik ilyen ,,Census ll"

névvel jelölt modellt veszi számításai alapjául, és eredményeit hét táblázatban közli az 1980—1987. évekre vonatkoztatva a magyar- országi halálozások, illetve a közúti balesetek idősoraira nézve, és egy külön ábrán megadja a halálozások előrebccslését az 1988. évre.