MAGYAR FÖLDRAJZI KÖZNEVEK TÁRA
Bába Barbara–Nemes Magdolna
Magyar földrajzi köznevek tára
Debreceni Egyetemi Kiadó Debrecen University Press
2014
Szerkesztő:
Hoffmann István
Készült az Országos Tudományos Kutatási Alap K 100580 számú pályázata és az MTA–DE Magyar Nyelv- és Névtörténeti Kutatócsoport programjának
keretében.
Lektorálta:
Jakab László
ISBN 978-963-318-440-0 ISSN 1417-958X
© Bába Barbara, Nemes Magdolna, 2014
© Debreceni Egyetemi Kiadó, beleértve az egyetemi hálózaton belüli elektronikus terjesztés jogát, 2014
Kiadja a Debreceni Egyetemi Kiadó, az 1975-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja.
Felelős kiadó: Karácsony Gyöngyi főigazgató Borítóterv: Varga József
Készült a Kapitális Nyomdaipari és Kereskedelmi Bt. nyomdájában.
Előszó ... 7
Útmutató a földrajziköznév-tár használatához ... 13
Az adatok forrásainak a jegyzéke ... 17
Sorszám szerinti elrendezésben ... 17
Betűrend szerinti elrendezésben ... 20
A földrajziköznév-tárban előforduló helynevek jegyzéke ... 25
Földrajziköznév-tár ... 71
Előszó
Előszó
1. A földrajzi köznevek mint helyet jelölő kifejezések bármely nyelv szókincsének, így a magyarnak is a központi elemkészletébe tartoznak, a helyek fajtájának meg- jelölésére ugyanis kizárólag ezek az elemek alkalmasak. Érthető tehát, hogy a földrajzi köznevekkel kapcsolatos vizsgálatok a helynevek kutatásában mindenkor igen fontos szerepet töltöttek be. Ezért természetes az a jelenség is, hogy amikor a helynevekkel összefüggő feladatok a nyelvtudományban előtérbe kerültek, mindig erősebb figyelem fordult a földrajzi köznevek felé is. A szócsoport kutatásának fellendülését ily módon elsősorban a rendszeres helynévgyűjtés megindulásához, vagyis az élőnyelvi helynévi adatok felhalmozódásához köthetjük a magyar és a nemzetközi tudományosságban egyaránt. A földrajzi köznevek kérdése mindamel- lett önmagában, azaz a helynevektől függetlenül is gyakran kerül a nyelvészeti vizsgálatok középpontjába.
A földrajzi köznevek tudományos igényű feldolgozásának alapvető feltétele az adott szócsoport adatainak lehető legteljesebb egybeállítása, ezért nemcsak a ha- zai, hanem a nemzetközi névtudományban is fontos célnak tekintik a nyelvész szakemberek a földrajzi köznevek állományának összegyűjtését és sokféle igényt kielégítő, jól kezelhető formában történő közreadását. Ezen a téren a szláv névku- tatók járnak az élen: a 20. század második felében több szláv nyelv földrajziköz- név-szótára is elkészült, de létezik az angol nyelvnek is földrajziköznév-gyűjtemé- nye. A magyar nyelvészeti kutatásokban évtizedekkel ezelőtt ugyancsak megfogalmazódott s azóta is folyamatosan napirenden van egy minél teljesebb földrajziköznév-szótár közreadásának gondolata.
Az a kiadvány tehát, amit most kézben tart az olvasó, hiánypótló munkának tekinthető, amely a helynévkutatást segítő gyakorlati hasznosság mellett további kutatási lehetőségeket is kínál. Anyagának felhasználásával mindenekelőtt ponto- síthatóvá válik a helynevek helynévfajtákba rendezése, ami a helynévrendszerek nyelvészeti elemzésének alapvető feltétele. Ezt a nyelvi szempontú osztályozást pedig akkor végezhetjük el megnyugtatóan, ha ismerjük az ide tartozó elemek je- lentéstartalmát, alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyait. A névkutatás szempont- jain túl a szótár szélesebb felhasználási lehetőségeire is utalhatunk: a földrajzi köznevek nyelvtörténeti, etimológiai, nyelvföldrajzi célú vizsgálataira. E távolabbi cél különösen fontos lehet a tekintetben, hogy — lévén szó a magyar szókincs
talán legjobban adatolható rétegéről — a nyelvföldrajzi vizsgálatok minden bi- zonnyal e szócsoport kapcsán terjeszthetők ki a magyar nyelvtörténet legkorábbi időszakaira.
2. A Magyar földrajzi köznevek tárát (FKnT.) élőnyelvi (táj)szótárként hatá- rozhatjuk meg, ezért összeállításakor elsősorban az Új magyar tájszótárt tekintet- tük vonatkozási pontnak. Ez a szótár a szélesebb értelemben vett 20. századi ma- gyar nyelvet reprezentálja az 1890 és 1960 közé eső források tájszóanyagának közreadásával. Az itt közzétett szótár bázisanyaga a célba vett szókincsréteg te- kintetében azonban gazdagabb ennél, az elmúlt évtizedekben ugyanis regionális tájszótárak egész sora látott napvilágot, amelyek így jelentősen kiegészítették az Új magyar tájszótár anyagát.
A földrajzi köznevek tára e fontos szómező minél teljesebb körű bemutatásával járulhat hozzá e kiteljesítéshez. Amíg ugyanis az Új magyar tájszótár az 1960 előtti időszak nyomtatott, kéziratos, nyelvjárási és néprajzi természetű forrásaiban szétszórtan heverő tájszóanyagát adja közre, a földrajzi köznevek nagy tömegeit felszínre hozó földrajzinév-tárak viszont éppen ezt követően láttak egyre bővülő számban napvilágot. Ez a körülmény azzal a fellendüléssel áll kapcsolatban, amely a magyar helynévkutatásban az 1960-as évek közepétől a helynévgyűjtés és a -közzététel terén tapasztalható volt, s amely — noha lendülete egyre inkább apad — máig sem szűnt meg teljesen.
A megyénként, illetve járásonként, ritkábban kisebb tájegységenként, települé- senként közreadott helynévtárak a Somogy megye földrajzi nevei című munkával (1974) kezdődően rendszerint a területre jellemző földrajzi közneveket is közzéte- szik. E szójegyzékeknek — mint maguknak a helynévgyűjteményeknek is — a színvonala azonban igen egyenetlen. Lexikográfiailag pontos, jól szerkesztett, megbízható kis szótárakat éppúgy találunk ezek között, mint olyan listákat, ame- lyekben érezhető a gyűjtő, a közzétevő bizonytalansága. Ebből adódóan pedig a bennük található adatok forrásértéke sem egyforma.
A helynévtárak földrajziköznév-jegyzékeinek eltérő értéke többek között abból adódik, hogy a névgyűjteményeknek a földrajzi köznevek gyűjtésére vonatkozó alapelvei és módszerei sem voltak egységesek. Egyes névtárak például külön kér- dőíves kikérdezéssel készült szójegyzéket közölnek abból az indokolt előfeltevés- ből kiindulva, hogy a nyelvközösség földrajziköznév-anyaga nem feltétlenül fedi pontosan a tulajdonnevekben megjelenő földrajzi köznevek állományát. A megyei kötetek egy részében a földrajziköznév-lista összeállítóinak törekvése ezért az volt, hogy a nyelvközösség közvetlen nyelvhasználatát tükröző köznevek kerülje- nek be a jegyzékbe, s ezzel összefüggésben például a földrajzi nevekben megjele- nő, de közszói jelentésükben már kihalt elemeket — minthogy azok nem részei a jelenkori nyelvhasználatnak — nem szerepeltették benne. A földrajzi köznévi le- xémák értelmezései egyes munkákban kizárólag az adatközlők magyarázatain alapulnak, amelyekhez a közzétevők semmiféle kiegészítő, pontosító filológiai
megjegyzést nem fűztek. Más kötetek gyűjtői viszont ettől eltérő módszertani el- vekhez igazodtak, s a helynevekben szereplő földrajzi köznevekből előzetesen összeállított listát kérdezték ki bizonyos kutatópontokon. A földrajzi köznévi jegy- zékek egyenetlenségéhez az a körülmény is nagymértékben hozzájárul, hogy egyes földrajzinév-tárakban a földrajzi köznevek jelentésmeghatározása nem feltétlenül a helyi nyelvhasználat, hanem korábbi, más kézikönyvekben közölt definíciók alapján történt.
A földrajzi köznevek itt közreadott tárának legfontosabb feladata az Új ma- gyar tájszótáréhoz hasonlóan az, hogy a kutatót e szócsoport vizsgálatakor a szá- mos forrás átnézése alól mentesítse, s a szókincs benne megjelenített elemeit úgy tárja elé, mintha ezt a munkát maga ténylegesen elvégezte volna. Mindez azonban reményeink szerint korántsem jelenti azt, hogy a forrásokhoz való hűség a tárat a mutató szintjére süllyeszti. A Magyar földrajzi köznevek tára csak olyan informá- ciót használhat fel, amit a forrás közöl, de — ahogyan ez jellemzi az Új magyar tájszótár gyakorlatát is — a források adta lehetőségeken belül általánosításokat, összevonásokat vagy éppen jelentésekre tagolásokat is megvalósít.
3. Az Új magyar tájszótár adatfeltárását követő időből több mint hetven továb- bi forrást (többségükben szójegyzékeket, kisebb számban tájszótárakból, tanul- mányokból kiemelt anyagot) dolgoztunk fel, de beépítettük azoknak az 1960 előtt megjelent kiadványoknak (például a Szamosháti szótárnak, a Szegedi szótárnak stb.) a földrajzi közneveit is, amelyekre az Új magyar tájszótár az egyes szócik- kek végén utalt ugyan, de a konkrét anyagközlés különböző okok miatt elmaradt.
Az így egybeállt földrajziköznév-tár csaknem három és félezer szócikke több mint 18 000 földrajzi köznévi adatot tartalmaz.
A felhasznált forrásokból azonban nem minden adatot vettünk figyelembe: a földrajzi köznevek kapcsán ugyanis komoly elhatárolási nehézségekbe ütközünk.
A Magyar földrajzi köznevek tára összeállításakor azt a praktikus alapelvet igye- keztünk szem előtt tartani, mely szerint földrajzi köznévnek tekinthetünk minden olyan helyet jelölő lexémát, amely a jelenkori helynevekben fajtajelölő szerepet tölt be, de egyúttal helynevektől függetlenül, közszói minőségében is funkcionál.
Mivel jelen kötetünkben a földrajzi köznevek tárát kívánjuk közreadni, az adattárba kizárólag főnévi szófajú elemeket emeltünk be. Nem vettük tehát figye- lembe az általunk forrásként felhasznált gyűjtemények adatai között gyakran sze- replő „földrajzi jelzőket” (alsó, közép, öreg stb.) és a szótárakban címszóként nemigen használatos szintagmákat (nagy állás, nagy árok stb.). Eljárásunk kap- csán ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy elméleti szempontból a földraj- zi köznevek fogalmának meghatározásakor nem húzhatunk meg e szócsoportot a nyelv más elemeitől elválasztó merev határokat, hiszen ez általában sem jellemző a nyelv egyes kategóriáira. Ez pedig azt jelenti, hogy a földrajzi köznév ugyan per definitionem főnévi jellegű lexikális elem, azonban átmenetet mutat más szófajok, illetve a szintagmák irányába.
A földrajzi köznevek körének meghatározása során az összetételek és a szin- tagmatikus kapcsolatok elhatárolása nem egy esetben komoly problémát jelent. A megyei, járási kötetek, illetve tájszótárak földrajziköznév-gyűjteményébe ugyanis a gyakorlatban nemegyszer kerülnek be olyan szintagmatikus szerkezetek, ame- lyek jobbára tulajdonnévi értékűek lehetnek egy-egy közösség nyelvhasználatá- ban, és vélhetően csupán a gyakoriságuk folytán tűnhettek közszói jellegűnek a névgyűjtők számára. A földrajzi nevek helyesírása című kiadvány (FÁBIÁN PÁL– FÖLDI EDE–HŐNYI ERVIN,A földrajzi nevek helyesírása. Budapest, 1998) részle- tes listát közöl ugyan a földrajzi köznévnek tekinthető szavakról, s ebben a listá- ban az összetett földrajzi köznevek számbavétele is megtörténik, ezek mindegyiké- nek földrajzi köznévként való funkcionálása azonban erősen megkérdőjelezhető (például sárkánygödör, sárkányjárás, ördöglyuk). Az is nyilvánvaló másfelől, hogy a listába vett kifejezések analógiája alapján további, eddig nem adatolt ösz- szetételek létét is feltételezhetjük, az viszont, hogy a lista kiterjesztése milyen ha- tárokon belül működhet ésszerűen, nem könnyen megválaszolható kérdés. Az összetételek és a szintagmatikus kapcsolatok elkülönítésében fontos szempontként mérlegeltük azt, hogy az előtag és az utótag együttes jelentése egybeesik-e a szin- tagmatikus szerkezet jelentésével, például nagydomb: nagyobb, magasabb ki- emelkedés (Becse 47: 202), vagy az összetétel együttes jelentése eltér a szószerke- zet szemantikai tartalmától, például nagylegelő: a falu közös legelője (Komádi 72: 360). Földrajzi köznévnek csak az utóbbi típussal megegyező lexikalizálódott alakulatokat tekintettük.
A földrajzi köznevek jelentésének, fogalmi tartományának közös jellemzője, hogy helyet jelölnek. Az ebbe a fogalomkörbe való tartozás meghatározása azon- ban már önmagában sem egyértelmű, mert a helyfogalom igen sok szó jelentésé- nek fontos összetevője. Ebben a vonatkozásban kínálhat gyakorlati szempontból hasznos fogódzót az a megközelítés, amely szerint földrajzi köznévnek csak azo- kat a helyjelölő szavakat tekinthetjük, amelyek — mivel a földrajzi köznevek a helynevek alkotásában lényeges szerepet játszanak a helyek fajtájának megjelölé- sére — helynévvel is megjelölhető helyfajtákat jelentenek. Kissé leegyszerűsítve pedig mindez azt jelenti, hogy az olyan helyet jelölő közszavak, amelyek nem sze- repelnek helynevekben, nem minősülnek földrajzi köznévnek (például ágyás, gya- logjárda, veteményeskert stb.). Nem vettük figyelembe azokat — az átvizsgált forrásokban előforduló — szavakat sem, amelyek helynevekben viszonylag gya- koriak ugyan, de közszói absztrakciójú helyjelentésük nincs (halesz, kütyü stb.).
A jelentésen alapuló besorolást nehezíti az a körülmény is, hogy a szavak (így a helyet jelölők is) csak ritkán egyjelentésűek. A ’hely’ jelentése egyes szavaknak (például az építményt, az intézményt vagy akár a növényt jelölőknek) másodlago- san is kialakulhat, így ezek a lexémák földrajzi köznévi jellegűvé válhatnak. Nem tekintettük azonban a földrajzi köznevek körébe tartozónak az olyan épületet, il- letve intézményt jelölő szavakat, mint például iskola, templom, imaház, ispotály,
minthogy ezek csak másodlagosan jelölnek helyet. A belőlük alkotott tulajdonne- vek is elsődlegesen intézménynévnek tekinthetők. Szintén gondot okozhatnak az olyan épületeket, építményeket jelölő kifejezések, mint például kunyhó, esztena, istálló, akol, hodály stb. Ezek kapcsán ahhoz az alapelvhez tartottuk magunkat, hogy amennyiben az adott építmények egy-egy belterületi telek részét képezik, az azokat jelölő lexémákat nem tekintettük földrajzi köznévnek. Ha ellenben az akol, hodály stb. szavak a települések külterületén levő építményeket jelölik meg, fel- vettük őket a földrajzi köznevek tárába. Ezt a döntést főképpen az magyarázza, hogy a települések külterületén található építményeket jelölő lexémák igen gyak- ran részt vesznek a helynevek lexikális felépítésében, elsősorban mint fajtajelölő elemek.
A Magyar földrajzi köznevek tára azokat a (táj)szavakat tartalmazza, amelye- ket a 20. század folyamán, illetve a mai magyar nyelvhasználatban a beszélők a különböző helyfajták megjelölésére használtak vagy használnak fel. Mivel azon- ban egy-egy terület élő helynévkincse hosszú történeti fejlődés során alakult olyanná, amilyennek ma ismerjük, természetes jelenség, hogy bármely helynév- rendszer nagy számban tartalmaz olyan földrajzi köznévi lexémákat is, amelyek napjainkban már nem élnek közszóként az adott vidéken. Ennek megfelelően az egyes források által kihaló és régi minősítéssel ellátott földrajzi közneveket felvet- tük a földrajziköznév-tárba, a kihalt jelöléssel ellátottakat viszont mellőztük.
4. A földrajziköznév-tár létrehozásának elméleti előzményét NEMES MAGDOL-
NÁnak az adott szókincsréteg jelenkori állományát feldolgozó doktori disszertáci- ója (Földrajzi köznevek állományi vizsgálata. Debrecen, 2005), valamint BÁBA
BARBARÁnak a történeti földrajziköznév-állomány rendszerszerű áttekintését célul kitűző PhD-értekezése képezi (Vizsgálatok a földrajzi köznevek története köréből.
Debrecen, 2013). A Magyar földrajzi köznevek tára című kézikönyv közvetlen előzménye az a szótár volt, amelyet doktori értekezéséhez NEMES MAGDOLNA ál- lított egybe. E szótári állomány további források anyagával való kibővítését és megszerkesztését BÁBA BARBARA végezte el.
Előszó
Útmutató a földrajziköznév-tár használatához
A Magyar földrajzi köznevek tára az Új magyar tájszótárhoz sok szálon kapcso- lódik, ezért úgy láttuk célszerűnek, ha jórészt átvesszük annak szerkesztési elveit, a szócikkek kialakítása és felépítése terén alkalmazott gyakorlatát, illetőleg bizo- nyos technikai megoldásokat, rövidítési formákat is követendőnek gondoltunk. A Magyar földrajzi köznevek tára önálló és utaló szócikkekből épül fel. Az önálló szócikkek kialakításában az alábbiak szerint jártunk el.
1. A címszó
A szócikket félkövér betűtípussal álló címszó vezeti be. Mivel a szócikkek a szó- tár jellegéből adódóan földrajzi közneveket tartalmaznak, címszóként egyszerű vagy összetett szavak szerepelnek. A felhasznált forrásokban eredetileg külön- vagy kötőjellel írt adatok címszavait egybeírt formát alkalmazva összevontuk (pl.
itató kút, itató-kút → itatókút).
A címszó az alaki és a jelentésbeli tájszavaknál a köznyelvi formával azonos.
A tulajdonképpeni tájszók címszó-meghatározásakor pedig igyekeztünk figyelem- be venni az egyes névtárak és tájszótárak gyakorlatát. A lehetséges variánsok kö- zötti választást mindemellett alapvetően gyakorisági viszonyok határozták meg: a változatok közül a legelterjedtebb formát emeltük címszóvá.
A címszók helyesírása a köznyelvi helyesírásra érvényes szabályokhoz igazo- dik.
2. A nyelvjárási (és a köznyelvi) adatok
A címszót az adott földrajzi köznév nyelvjárási előfordulásai követik forrásaikból minden változtatás nélkül kiemelve és jelentésbeli hovatartozásuk szerint csopor- tosítva. Az egyes jelentéseken belül a különböző nyelvjárási előfordulások rend- szerint betűrendben, virgulával elválasztva követik egymást, pl. agyagos (Sáros- patak 7: 255, Neszmély 27: 23) | agyakos (P.hencse 63: 37), a csak egyetlen terü- lethez köthető adatokat azonban vesszővel választjuk el egymástól, pl. ződkert, zőtkert (Szt.tamás és k. 50: 74).
Mivel az adatokat változtatás nélkül vettük át a forrásokból, azok egy része nem szótári alapalakban kerül be a szócikkekbe. A toldalékos formák közvetlenül az alapalakok után állnak, ezek felsorolásakor a következő sorrendet alakítottuk ki: első helyen áll a tárgyragos alak, majd ezt követi a határozóragos forma (pl.
ösveny | ösvenyt | ösvenyen). A határozóraggal ellátott földrajzi köznévi előfordu- lások a határozóragok betűrendjében következnek. A határozóragos alakok után a személyjeles adatokat soroljuk fel (pl. laposonn | laposa; lapasra | lapassait). Az egyes számú alakokat a többes számú alakok követik (pl. limány | limányba | li- mányokban).
Amennyiben egy lelőhelyről alapalakot és toldalékos alakot is közzétesz az ál- talunk felhasznált forrás, a toldalékos forma közlésétől eltekintünk. Az egyértel- műsítés érdekében külön kiemeljük, ha a nyelvjárási adat alapalakban szerepel, de az toldalékos formaként is értelmezhető lenne, pl. bürüt [nem ragos forma] (Gör- geteg 1: 659). Az egyes nyelvjárási alakokhoz tartozó, a forrás által megadott egyértelműsítő jelentést jelentésjelek között, közvetlenül az adat után adjuk meg, például szűrṵ̋ ʼszűrűnʼ (Békés 5: 149). A nyelvjárási adatok mellett a földrajzi- köznév-tárba köznyelvi adatokat is felvettünk. Ezek forrásaként az e tekintetben két leginkább meghatározó kézikönyvnek, A magyar nyelv értelmező szótárának és A magyar értelmező kéziszótárnak az adatait vettük figyelembe.
3. A földrajzi lelőhely meghatározása
Az egyes lexémák földrajzi lelőhelyét minden adat esetében megjelöljük. Ha az adott forrás nem nyújt pontos helymeghatározást, általánosabb érvényű lokalizá- ciót adunk, pl. akácos (Kárpátalja 28: 113). Amennyiben a forrás megyét és já- rást is megad, csak a járást közöljük (pl. Ve. m., Keszthelyi j. helyett: Keszthelyi j.).
Az előfordulás helyét gyakran rövidített formában közöljük, s a rövidítések al- kalmazásában az Új magyar tájszótár gyakorlatát követjük. A rövidítések feloldá- sát külön jegyzék tartalmazza.
Az egy adott forrásból említett földrajzi lelőhelyek betűrendben követik egy- mást. Ha több forrásból, de egyazon földrajzi lelőhelyről származó adatokat köz- lünk, a források vesszővel elválasztva állnak, pl. gyepszíl (N.szalonta 2: 741, 72:
180).
4. Az adat forrásának a jelölése
A földrajziköznév-tár által felhasznált forrásokat — az Új magyar tájszótár eljá- rásának megfelelően — számmal jelöltük meg. A források jegyzékét az útmutató végén pontos bibliográfiai adatokkal ellátva, a sorszámok sorrendje, majd betű- rend szerint adjuk közre. A szócikkekben a földrajzi lelőhely neve után, vele közös zárójelben a forrásnak a jegyzékben viselt sorszámát, majd ezt követően az adat pontos lelőhelyét (a forrás kötet-, illetve lapszámát) adjuk meg: például agácás (Bük 8: 25). Az azonos nyelvjárási adathoz tartozó források a forrást jelölő szá- mok sorrendjében állnak, az első helyre (ha a kérdéses földrajzi köznévnek van köznyelvi megfelelője) a sorszám nélküli ÉrtSz. és ÉKsz. kerül, például ág (ÉKsz.
8, Sárospatak 7: 255, Körösök 9: 96, M.lukafa 11: 951, Csengeri j. 13: 539, Fh.- gyarmati j. 17: 495). A magyar nyelv értelmező szótára, valamint A magyar értel- mező kéziszótár forrásmegjelölése eltér a tájszóanyagot közreadó források feltün-
tetésétől abban is, hogy az azokat jelölő ÉrtSz. és ÉKsz. rövidítések után nem a forrás sorszáma, hanem az ÉrtSz. esetében a kötetszám, majd azt követően a lap- szám, az ÉKsz. esetében pedig csupán a lapszám áll, például akácerdő (ÉrtSz. 1:
70, ÉKsz. 15). A magyar értelmező kéziszótár régebbi kiadásának használatát az magyarázza, hogy megjelenési idejét tekintve az áll legközelebb az általunk fel- használt források nagy többségéhez.
Az Új magyar tájszótár gyakorlatát az adatok forrásának jelölésében is követ- jük ugyan, de úgy döntöttünk, hogy az abban feldolgozott 2393 forrásra közvetle- nül nem utalunk, hanem a könnyebb áttekinthetőség végett csak az Új magyar táj- szótár megfelelő kötetének lapszámát tüntetjük fel.
Az egyes források megszűrt adatállományát elkülönített adatbázisokban rögzí- tettük. Ezeket külön-külön is közzétesszük a Magyar Névarchívum internetes hon- lapján (http://mnytud.arts.unideb.hu/nevarchivum), lehetővé téve a kutatóknak a közvetlen hozzáférést.
5. A jelentés
Az egyes szócikkekben a nyelvi adatok jelentések szerint elkülönítve szerepelnek.
A földrajzi köznevek jelentése a nyelvjárási előfordulások felsorolásának a végén áll. Több jelentés esetén az egyes jelentésekhez tartozó nyelvjárási előfordulásokat félkövér arab számmal vezetjük be. Az így elkülönített jelentéseken belül olykor jelentésárnyalatokat is megkülönböztetünk. Ezeket az ábécé félkövéren szedett kisbetűivel emeljük ki. Az egyes jelentések közötti összefüggést a földrajziköznév- tár nem minősíti, nem különítjük el tehát külön szócikkben az olyan jelentéseket sem, amelyeknek nincs egymással közvetlen kapcsolatuk (pl. bolygó 1. ʼörvényʼ 2. ʼmellékutcaʼ).
A források által több esetben megadott kny. (vagyis köznyelvi) jelölést nem tüntettük fel, helyette igyekszünk megadni az adott földrajzi köznév jelentését (az ÉrtSz. és az ÉKsz. alapján). Amennyiben jelentésmeghatározásában a forrás
„földrajzi nevek utótagjaként”, „földrajzi nevekben” stb. megjegyzést tüntet fel, azt nem közöljük tekintve, hogy felfogásunk szerint minden földrajzi köznév hely- nevek alkotóelemeként (is) funkcionál.
A jelentésmeghatározásokban eltekintünk a különböző zárójeltípusok, valamint a rövidítések használatától.
6. A hangalakváltozatokra utaló szócikkek
Az utaló szócikkek segítségével utalunk az egyes változatok betűrendi helyén a más alakú címszó alatt közölt hangalakváltozatokra (például akácás l. akácos, hagyigács l. agyagás). Az utaló szócikkek körének meghatározásakor elsősorban gyakorlati szempontokat érvényesítettünk, így például nem emeltük önálló cím- szóvá az olyan hangalakváltozatokat, amelyek betűrendi helye a szóban forgó szócikk címszavával csaknem azonos (például békaríkató: békarékató).
7. Az összetételekre való utalás
Az egyes szócikkek végén utalunk azokra az összetett földrajzi köznevekre, ame- lyekben a címszó utótagként szerepel. Ilyenkor a címszóval megegyező utótagokat
~ jellel helyettesítjük (például kút Ö: ágas~, barom~, bika~, birka~, borjú~
stb.). A szótárban közölt szóanyag belső összefüggéseinek jobb áttekinthetősége végett utalunk azokra a lexémákra is, amelyek az összetett földrajzi köznevekben nem utótagként szerepelnek (például delelő: borjúdelelőpart), ezek az összetéte- lekre történő utalások végén, a többi utalástól pontosvesszővel elkülönítve állnak.
Utalunk továbbá az olyan összetételi elemekre is, amelyek önálló szócikkben nem jelennek ugyan meg a szótárban, de valójában a földrajzi köznevekéhez hasonló szerepet töltenek be (például úszó bivaly~).
Az adatok forrásainak a jegyzéke
Sorszám szerinti elrendezésben
ÉrtSz. = A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. Főszerk. BÁRCZI GÉZA– ORSZÁGH LÁSZLÓ.Budapest, 1959–1962.
ÉKsz. = Magyar értelmező kéziszótár. Szerk. JUHÁSZ JÓZSEF–SZŐKE ISTVÁN– O.NAGY GÁBOR–KOVALOVSZKY MIKLÓS.Budapest, 1972.
1. Új magyar tájszótár I. Főszerk.B.LŐRINCZY ÉVA.Budapest, 1979.
2. Új magyar tájszótár II. Főszerk.B.LŐRINCZY ÉVA.Budapest, 1988.
3. Új magyar tájszótár III. Főszerk. B.LŐRINCZY ÉVA.Budapest, 1992.
4. Új magyar tájszótár IV. Főszerk. B.LŐRINCZY ÉVA.Budapest, 2002.
5. Új magyar tájszótár V. Főszerk. B.LŐRINCZY ÉVA.Budapest, 2010.
6. ÁBRAHÁM IMRE, Nyúl község nyelvkincse. A Magyar Nyelvtudományi Társa- ság Kiadványai 195. szám. Budapest, 1991.
7. BALASSA IVÁN–KOVÁTS DÁNIEL, Sárospatak határának helynevei. Sárospa- tak, 1997.
8. BALOGH LAJOS,Büki tájszótár. Szombathely, 2004.
9. BÍRÓ FERENC, Helynévalkotó vízrajzi köznevek a Körösök vidékén. Magyar Nyelvjárások 34 (1997): 93–114.
10. BÍRÓ FERENC–FEKETE PÉTER–KORNYÁNÉ SZOBOSZLAY ÁGNES, Felsőnyá- rád nyelvjárása a 20. század végén. Eger, 2011.
11. Baranya megye földrajzi nevei I–II. Szerk. PESTI JÁNOS.Pécs, 1982.
12. BURA LÁSZLÓ, Szatmári tájszók. In: A többszólamúság ösvényein. Csíksze- reda, 2013. 151–172.
13. Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 5. A Csengeri járás földrajzi nevei.
Szerk. KÁLNÁSI ÁRPÁD–SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1993.
14. CSOMORTÁNI MAGDOLNA, Karcfalva helynevei II. Magyar Nyelvjárások 43 (2005): 173–212.
15. DALLOS NÁNDOR–PESTI JÁNOS, Hosszúhetényi szótár. Hosszúhetény, 1999.
16. FEKETE PÉTER, Földrajzi köznevek és földrajzi jellegű jelzők Tiszaszőlősön.
In: FEKETE PÉTER, Tájnyelvi ízek, helynévi kincsek a Tiszától a Bükkig.
Eger, 2008. 87–96.
17. Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 2. A Fehérgyarmati járás földrajzi nevei. Szerk. KÁLNÁSI ÁRPÁD. Debrecen, 1984.
18. GÁLFFY MÓZES–MÁRTON GYULA, Tájszók Kalotaszegről és környékéről.
Kolozsvár, 1965.
19. GÁLFFY MÓZES, Székelyföldi tájszók. Budapest, 1987.
20. GUTTMANN MIKLÓS, Szójegyzék Náraiból. In: Nép — nyelv — társadalom.
Végh József emlékezetére. Szerk. SZABÓ GÉZA–MOLNÁR ZOLTÁN. A Ber- zsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai 4. szám.
Szombathely, 2000. 40–62.
21. HÁZI ALBERT, Okányi tájszótár. Budapest, 1995.
22. HEGEDŰS ATTILA, Kisnémedi tájszótár. Budapest, 1992.
23. IMRE SAMU, Felsőőri tájszótár. Budapest, 1973.
24. JANKUS GYULA, Kéméndi (Kamenin) tájszavak. Budapest, 1990.
25. Jász-Nagykun-Szolnok megye földrajzi nevei II. A Tiszazugi járás. Szerk.
BALOGH LAJOS–ÖRDÖG FERENC.Jászberény–Kunszentmárton, 1994.
26. KISS JENŐ, Mihályi tájszótár (Rábaköz). Nyelvtudományi Értekezések 103.
szám. Budapest, 1979.
27. Komárom megye földrajzi nevei. Szerk. BALOGH LAJOS–ÖRDÖG FERENC. Budapest, 1985.
28. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára I. Főszerk. LIZANEC PÉTER.Acta Hungarica 9 (1998): 95–242.
29. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára II. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 10–11 (1999–2000): 199–261.
30. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára III. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 12 (2001): 137–273.
31. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára IV. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 13–14 (2002–2003): 125–233.
32. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára V. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 15 (2004): 133–224.
33. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára VI. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 16–17 (2005–2006): 125–299.
34. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára VII. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 18 (2008): 391–460.
35. A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára VIII. Főszerk. LIZANEC PÉTER. In: LIZANEC PÉTER, Tudományos művek 26. Ungvár, 2010. 79–406.
36. KOVÁTS DÁNIEL, Az abaúji Hegyköz helynevei. Sátoraljaújhely, 2000.
37. KOVÁTS DÁNIEL, Sátoraljaújhely helynevei és történeti topográfiája. Sátor- aljaújhely, 2008.
38. KUN JÓZSEF, Fekete-Körös-völgyi magyar tájszavak és magyar szavak a dél- bihari román nyelvjárásban. Budapest, 1993.
39. MARKÓ IMRE LEHEL, Kiskanizsai szótár. Budapest, 1981.
40. MAZURKA KÁROLY, Szuhogyi palóc tájszótár. Budapest, 2008.
41. Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 4. A Mátészalkai járás földrajzi nevei. Szerk. KÁLNÁSI ÁRPÁD.Debrecen, 1989.
42. NAGY GÉZA, Bodrogközi tájszótár. Pácin, 1992.
43. NEMES ZOLTÁNNÉ–GÁLFFY MÓZES–MÁRTON GYULA, Torjai szójegyzék.
Sepsiszentgyörgy, 1974.
44. Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 3. A Nyírbátori járás földrajzi ne- vei. Szerk. JAKAB LÁSZLÓ–KÁLNÁSI ÁRPÁD. Nyírbátor, 1987.
45. PAPP GYÖRGY, Kanizsa és környéke földrajzi neveinek adattára. Újvidék, 1982.
46. PENAVIN OLGA, Szlavóniai (kórógyi) tájszótár. Újvidék, 1978.
47. Becse és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA–MA-
TIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1983.
48. Gombos (Bogojevo) és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENA-
VIN OLGA–MATIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1984.
49. Szabadka és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA–MA-
TIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1976.
50. Szenttamás és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA– MATIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1981.
51. Temerin és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA– MATIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1983.
52. Zenta és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA–MA-
TIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1980.
53. Bácstopolya és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN
OLGA–MATIJEVICS LAJOS–MIRNICS JÚLIA.Újvidék, 1975.
54. RÁCZ SÁNDOR, Dobozi tájszavak. Budapest, 1988.
55. RÁCZ SÁNDOR, Földeák és környéke tájszótára. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 168. szám. Budapest, 1984.
56. RANCZ TERÉZ, Kézdialmási tájszótár. Budapest, 2007.
57. SÁNDOR MIHÁLYNÉ NAGY GABRIELLA, Székely tájszavak. Budapest, 1993.
58. SARUSI MIHÁLY, Kisiratosi tájszótár. Budapest, 2008.
59. SILLING ISTVÁN, Kupuszinai nyelvjárás és szótára. Budapest, 2007.
60. Somogy megye földrajzi nevei. Szerk. PAPP LÁSZLÓ–VÉGH JÓZSEF. Buda- pest, 1974.
61. SZABÓ JÓZSEF–SZ. BOZÓKI MARGIT, Koppány menti tájszótár. Szekszárd, 2000.
62. Szolnok megye földrajzi nevei I. A Jászberényi járás. Szerk. BALOGH
LAJOS–ÖRDÖG FERENC. Jászberény, 1986.
63. Tolna megye földrajzi nevei. Szerk. VÉGH JÓZSEF–ÖRDÖG FERENC–PAPP
LÁSZLÓ. Budapest, 1982.
64. TÓTH IMRE, Ipoly menti palóc tájszótár. A Magyar Nyelvtudományi Társa- ság Kiadványai 176. szám. Budapest, 1987.
65. Vas megye földrajzi nevei. Szerk. BALOGH LAJOS–VÉGH JÓZSEF. Szombat- hely, 1988.
66. VÁRKONYI IMRE, Büssüi tájszótár. Budapest, 1988.
67. Veszprém megye földrajzi nevei I. A Tapolcai járás. Szerk. BALOGH LAJOS– ÖRDÖG FERENC. Budapest, 1982.
68. Veszprém megye földrajzi nevei II. A Pápai járás. Szerk. BALOGH LAJOS– ÖRDÖG FERENC. Budapest, 1987.
69. Veszprém megye földrajzi nevei III. Az Ajkai járás. Szerk. BALOGH LAJOS– ÖRDÖG FERENC. Budapest, 1991.
70. Veszprém megye földrajzi nevei IV. A Veszprémi járás. Szerk. BALOGH
LAJOS–ÖRDÖG FERENC–VARGA MÁRIA. Budapest, 2000.
71. VILLÁM JUDIT, Nagykőrösi tájszótár. Budapest, 1987.
72. ZILAHI LAJOS, Sárréti tájszótár. H.n., 2011.
73. BÁLINT SÁNDOR, Szegedi szótár I–II. Budapest, 1957.
74. KISS GÉZA–KERESZTES KÁLMÁN, Ormánysági szótár. Budapest, 1952.
75. CSŰRY BÁLINT, Szamosháti szótár. Budapest, 1935.
76. YRJÖ WICHMANNS Wörterbuch des ungarischen Moldauer Nordcsángó- und des Hétfaluer Csángódialektes nebst grammatikalischen Aufzeichnungen und Texten aus dem Nordcsángódialekt. Szerk. CSŰRY,BÁLINT–KANNISTO, ARTTURI. Helsinki, 1936.
77. KOVÁCS SÁNDOR, Kelet-ormánsági tájszavak. In: Kovács Sándor emlékére.
Szerk. PESTI JÁNOS. Drávapalkonya–Pécs, 2003. 64–95.
78. Ada és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA–MA-
TIJEVICS LAJOS.Újvidék,1979.
79. Kúla és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA. Újvi- dék,1985.
80. Bezdán földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA.Újvidék,1988.
81. Doroszló (Doroslovo) földrajzi neveinek adattára. Szerk. KOVÁCS ENDRE– PENAVIN OLGA.Újvidék,1988.
Betűrend szerinti elrendezésben
A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára I. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 9 (1998): 95–242. [28.]
A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára II. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 10–11 (1999–2000): 199–261. [29.]
A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára III. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 12 (2001): 137–273. [30.]
A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára IV. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 13–14 (2002–2003): 125–233. [31.]
A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára V. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 15 (2004): 133–224. [32.]
A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára VI. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 16–17 (2005–2006): 125–299. [33.]
A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára VII. Főszerk. LIZANEC PÉTER. Acta Hungarica 18 (2008): 391–460. [34.]
A kárpátaljai magyar nyelvjárások szótára VIII. Főszerk. LIZANEC PÉTER. In:
LIZANEC PÉTER, Tudományos művek 26. Ungvár, 2010. 79–406. [35.]
ÁBRAHÁM IMRE, Nyúl község nyelvkincse. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 195. szám. Budapest, 1991. [6.]
Ada és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA–MATI-
JEVICS LAJOS.Újvidék,1979. [78.]
Bácstopolya és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA– MATIJEVICS LAJOS–MIRNICS JÚLIA.Újvidék, 1975. [53.]
BALASSA IVÁN–KOVÁTS DÁNIEL, Sárospatak határának helynevei. Sárospatak, 1997. [7.]
BÁLINT SÁNDOR, Szegedi szótár I–II. Budapest, 1957. [73.]
BALOGH LAJOS,Büki tájszótár. Szombathely, 2004. [8.]
Baranya megye földrajzi nevei I–II. Szerk. PESTI JÁNOS.Pécs, 1982.[11.]
Becse és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA–MATIJE-
VICS LAJOS. Újvidék, 1983. [47.]
Bezdán földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA.Újvidék,1988. [80.]
BÍRÓ FERENC, Helynévalkotó vízrajzi köznevek a Körösök vidékén. Magyar Nyelvjárások 34 (1997): 93–114. [9.]
BÍRÓ FERENC–FEKETE PÉTER–KORNYÁNÉ SZOBOSZLAY ÁGNES, Felsőnyárád nyelvjárása a 20. század végén. Eger, 2011. [10.]
BURA LÁSZLÓ, Szatmári tájszók. In: A többszólamúság ösvényein. Csíkszereda, 2013. 151–172. [12.]
CSOMORTÁNI MAGDOLNA, Karcfalva helynevei II. Magyar Nyelvjárások 43 (2005): 173–212. [14.]
CSŰRY BÁLINT, Szamosháti szótár. Budapest, 1935. [75.]
DALLOS NÁNDOR–PESTI JÁNOS, Hosszúhetényi szótár. Hosszúhetény, 1999.
[15.]
Doroszló (Doroslovo) földrajzi neveinek adattára. Szerk. KOVÁCS ENDRE–PE-
NAVIN OLGA.Újvidék,1988. [81.]
ÉKsz. = Magyar értelmező kéziszótár. Szerk. JUHÁSZ JÓZSEF–SZŐKE ISTVÁN– O.NAGY GÁBOR–KOVALOVSZKY MIKLÓS.Budapest, 1972.
ÉrtSz. = A magyar nyelv értelmező szótára I–VII. Főszerk. BÁRCZI GÉZA–OR-
SZÁGH LÁSZLÓ.Budapest, 1959–1962.
FEKETE PÉTER, Földrajzi köznevek és földrajzi jellegű jelzők Tiszaszőlősön. In:
FEKETE PÉTER, Tájnyelvi ízek, helynévi kincsek a Tiszától a Bükkig. Eger, 2008. 87–96. [16.]
GÁLFFY MÓZES, Székelyföldi tájszók. Budapest, 1987. [19.]
GÁLFFY MÓZES–MÁRTON GYULA, Tájszók Kalotaszegről és környékéről. Ko- lozsvár, 1965. [18.]
Gombos (Bogojevo) és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN
OLGA–MATIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1984. [48.]
GUTTMANN MIKLÓS, Szójegyzék Náraiból. In: Nép — nyelv — társadalom.
Végh József emlékezetére. Szerk. SZABÓ GÉZA–MOLNÁR ZOLTÁN.A Berzse- nyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének Kiadványai 4. szám.
Szombathely, 2000. 40–62. [20.]
HÁZI ALBERT, Okányi tájszótár. Budapest, 1995. [21.]
HEGEDŰS ATTILA, Kisnémedi tájszótár. Budapest, 1992. [22.]
IMRE SAMU, Felsőőri tájszótár. Budapest, 1973. [23.]
JANKUS GYULA, Kéméndi (Kamenin) tájszavak. Budapest, 1990. [24.]
Jász-Nagykun-Szolnok megye földrajzi nevei II. A Tiszazugi járás. Szerk.
BALOGH LAJOS–ÖRDÖG FERENC.Jászberény–Kunszentmárton, 1994. [25.]
KISS GÉZA–KERESZTES KÁLMÁN, Ormánysági szótár. Budapest, 1952. [74.]
KISS JENŐ, Mihályi tájszótár (Rábaköz). Nyelvtudományi Értekezések 103.
szám. Budapest, 1979. [26.]
Komárom megye földrajzi nevei. Szerk. BALOGH LAJOS–ÖRDÖG FERENC.Buda- pest, 1985. [27.]
KOVÁCS SÁNDOR, Kelet-ormánsági tájszavak. In: Kovács Sándor emlékére.
Szerk. PESTI JÁNOS. Drávapalkonya–Pécs, 2003: 64–95. [77.]
KOVÁTS DÁNIEL, Az abaúji Hegyköz helynevei. Sátoraljaújhely, 2000. [36.]
KOVÁTS DÁNIEL, Sátoraljaújhely helynevei és történeti topográfiája. Sátoralja- újhely, 2008. [37.]
Kúla és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA. Újvidék, 1985. [79.]
KUN JÓZSEF, Fekete-Körös-völgyi magyar tájszavak és magyar szavak a dél- bihari román nyelvjárásban. Budapest, 1993. [38.]
MARKÓ IMRE LEHEL, Kiskanizsai szótár. Budapest, 1981. [39.]
MAZURKA KÁROLY, Szuhogyi palóc tájszótár. Budapest, 2008. [40.]
NAGY GÉZA, Bodrogközi tájszótár. Pácin, 1992. [42.]
NEMES ZOLTÁNNÉ–GÁLFFY MÓZES–MÁRTON GYULA,Torjai szójegyzék. Sepsi- szentgyörgy, 1974. [43.]
PAPP GYÖRGY, Kanizsa és környéke földrajzi neveinek adattára. Újvidék, 1982.
[45.]
PENAVIN OLGA, Szlavóniai (kórógyi) tájszótár. Újvidék, 1978. [46.]
RÁCZ SÁNDOR, Dobozi tájszavak. Budapest, 1988. [54.]
RÁCZ SÁNDOR, Földeák és környéke tájszótára. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 168. szám. Budapest, 1984. [55.]
RANCZ TERÉZ, Kézdialmási tájszótár. Budapest, 2007. [56.]
SÁNDOR MIHÁLYNÉ NAGY GABRIELLA, Székely tájszavak. Budapest, 1993. [57.]
SARUSI MIHÁLY, Kisiratosi tájszótár. Budapest, 2008. [58.]
SILLING ISTVÁN, Kupuszinai nyelvjárás és szótára. Budapest, 2007. [59.]
Somogy megye földrajzi nevei. Szerk. PAPP LÁSZLÓ–VÉGH JÓZSEF. Budapest, 1974. [60.]
Szabadka és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA–MA-
TIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1976. [49.]
SZABÓ JÓZSEF–SZ.BOZÓKI MARGIT, Koppány menti tájszótár. Szekszárd, 2000.
[61.]
Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 2. A Fehérgyarmati járás földrajzi ne- vei. Szerk. KÁLNÁSI ÁRPÁD. Debrecen, 1984. [17.]
Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 3. A Nyírbátori járás földrajzi nevei.
Szerk. JAKAB LÁSZLÓ–KÁLNÁSI ÁRPÁD. Nyírbátor, 1987. [44.]
Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 4. A Mátészalkai járás földrajzi nevei.
Szerk. KÁLNÁSI ÁRPÁD.Debrecen, 1989. [41.]
Szabolcs-Szatmár megye földrajzi nevei 5. A Csengeri járás földrajzi nevei.
Szerk. KÁLNÁSI ÁRPÁD–SEBESTYÉN ÁRPÁD. Debrecen, 1993. [13.]
Szenttamás és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA–MA-
TIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1981. [50.]
Szolnok megye földrajzi nevei I. A Jászberényi járás. Szerk. BALOGH LAJOS– ÖRDÖG FERENC. Jászberény, 1986. [62.]
Temerin és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA– MATIJEVICS LAJOS. Újvidék, 1983. [51.]
Tolna megye földrajzi nevei. Szerk. VÉGH JÓZSEF–ÖRDÖG FERENC–PAPP
LÁSZLÓ. Budapest, 1982. [63.]
TÓTH IMRE, Ipoly menti palóc tájszótár. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 176. szám. Budapest, 1987. [64.]
Új magyar tájszótár I. Főszerk.B.LŐRINCZY ÉVA.Budapest, 1979. [1.]
Új magyar tájszótár II. Főszerk.B.LŐRINCZY ÉVA.Budapest, 1988. [2.]
Új magyar tájszótár III. Főszerk. B.LŐRINCZY ÉVA. Budapest, 1992. [3.]
Új magyar tájszótár IV. Főszerk. B.LŐRINCZY ÉVA.Budapest, 2002. [4.]
Új magyar tájszótár V. Főszerk. B.LŐRINCZY ÉVA.Budapest, 2010. [5.]
VÁRKONYI IMRE, Büssüi tájszótár. Budapest, 1988. [66.]
Vas megye földrajzi nevei. Szerk. BALOGH LAJOS–VÉGH JÓZSEF. Szombathely, 1988. [65.]
Veszprém megye földrajzi nevei I. A Tapolcai járás. Szerk. BALOGH LAJOS–ÖR-
DÖG FERENC. Budapest, 1982. [67.]
Veszprém megye földrajzi nevei II. A Pápai járás. Szerk. BALOGH LAJOS–ÖR-
DÖG FERENC. Budapest, 1987. [68.]
Veszprém megye földrajzi nevei III. Az Ajkai járás. Szerk. BALOGH LAJOS–ÖR-
DÖG FERENC. Budapest, 1991. [69.]
Veszprém megye földrajzi nevei IV. A Veszprémi járás. Szerk. BALOGH LAJOS– ÖRDÖG FERENC–VARGA MÁRIA. Budapest, 2000. [70.]
VILLÁM JUDIT, Nagykőrösi tájszótár. Budapest, 1987. [71.]
YRJÖ WICHMANNS Wörterbuch des ungarischen Moldauer Nordcsángó- und des Hétfaluer Csángódialektes nebst grammatikalischen Aufzeichnungen und Texten aus dem Nordcsángódialekt. Szerk. CSŰRY BÁLINT–KANNISTO, ARTTURI. Helsinki, 1936. [76.]
Zenta és környéke földrajzi neveinek adattára. Szerk. PENAVIN OLGA–MATIJE-
VICS LAJOS. Újvidék, 1980. [52.]
ZILAHI LAJOS, Sárréti tájszótár. H.n., 2011. [72.]
A földrajziköznév-tárban előforduló helynevek jegyzéke
A. = Alsó- előtag rövidítése (pl. A.mocsolád).
Aba = Aba, Fejér megye.
Abafája = Abafája: Apalina, Románia.
Abara = Abara: Oborin, Szlovákia.
Abasár = Abasár, Heves megye.
Abrudbánya = Abrudbánya: Abrud, Románia.
Ács = Ács, Komárom-Esztergom megye.
A.csitár = Alsócsitár: Dolné Štitáre, Szlovákia.
Ada = Ada: Ada, Szerbia.
Adács = Adács, Heves megye.
Ádánd = Ádánd, Somogy megye.
Adony = Adony, Fejér megye.
A.-Dráva vid. = Alsó-Dráva vidéke: a Dráva folyó mellett elterülő vidéknek ré- szint Baranya és Somogy megyéhez, részint Horvátországhoz tartozó része.
A.-Fehér vm. = Alsó-Fehér vármegye: közigazgatási egység volt Erdélyben, a Maros és a Nagy-Küküllő összefolyásánál; területe Romániához tartozik.
Áj = Áj: Háj, Szlovákia.
Ajak = Ajak, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
A.kálosa = Alsókálosa: Nižná Kaloša, Szlovákia.
Akasztó = Akasztó, Bács-Kiskun megye.
Aklihegy = Aklihegy: Klinovecka Hora, Ukrajna.
Aknaszlatina = Aknaszlatina: Szolotvina, Ukrajna.
Ákosfalva = Ákosfalva: Acăţari, Románia.
Alattyán = Alattyán, Jász-Nagykun-Szolnok megye.
Alcsík = az Olt folyó egyik medencéje a Csíki-havasok és a Hargita között Romá- niában, Csíkszereda (Miercurea Ciuc) központtal.
Aldebrő = Aldebrő, Heves megye.
A.lendva = Alsólendva: Lendava, Szlovénia.
Alföld = a Duna–Tisza közét és a Tiszántúlt magában foglaló síkság.
Almáskeresztúr = Almáskeresztúr, Baranya megye.
Alpár = Alpár, Bács-Kiskun megye.
Alsó- előtag rövidítése: A. (pl. A.mocsolád).
A.mocsolád = Alsómocsolád, Baranya megye.
Andocs = Andocs, Somogy megye.
Andrásfa = Andrásfa, Vas megye.
Andrásfalva = Andrásfalva: Măneuţi, Románia (Bukovina).
A.nyék = Alsónyék, Tolna megye.
A.őr = Alsóőr: Unterwart, Ausztria.
A.örs = Alsóörs, Veszprém megye.
Apáca = Apáca: Apaţa, Románia.
Apagy = Apagy, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
A.palojta = Alsópalojta: Dolné Plachtince, Szlovákia.
Aparhant = Aparhant, Tolna megye.
Apátfalva = Apátfalva, Csongrád megye.
Ar. = Aranyos- előtag rövidítése (pl. Ar.gadány).
A.rákos = Alsórákos: Racoşu de Jos, Románia.
Aranyos- előtag rövidítése: Ar. (pl. Ar.gadány).
Árapatak = Árapatak: Araci, Románia.
Ardeván = Ardeván: Ardeoani, Románia (Moldva).
Ar.gadány = Aranyosgadány, Baranya megye.
Ar.gerend = Aranyosgerend: Luncani, Románia.
Arló = Arló, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Arnót = Arnót, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Ároktő = Ároktő, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Ártánd = Ártánd, Hajdú-Bihar megye.
Ásotthalom = Ásotthalom, Csongrád megye.
Ásványráró = Ásványráró, Győr-Moson-Sopron megye.
A.-Szamos vid. = Alsó-Szamos vidéke: a Csengertől Olcsvaapátiig terjedő vidék a Szamos folyó mellett Szabolcs-Szatmár megyében.
A.szecse = Alsószecse: Dolná Seč, Szlovákia.
A.szeli = Alsószeli: Dolné Saliby, Szlovákia.
Aszófő = Aszófő, Veszprém megye.
Asztély = Asztély: Asztely, Ukrajna.
Átány = Átány, Heves megye.
Aú.-T vm. = Abaúj-Torna vármegye: közigazgatási egység volt a Hernád és a Bódva folyók mentén; területe részint Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, ré- szint Szlovákiához tartozik.
B. = Bács- előtag rövidítése (pl. B.falu).
Ba. = Balaton- előtag rövidítése (pl. Ba.csicsó).
Ba.akali = Balatonakali, Veszprém megye.
Ba.almádi = Balatonalmádi, Veszprém megye.
Ba.berény = Balatonberény, Somogy megye.
Ba.boglár = Balatonboglár, Somogy megye.
Bábolna = Bábolna, Komárom-Esztergom megye.
Bábony = Bábony: Băbiu, Románia.
Bábonymegyer = Bábonymegyer, Somogy megye.
Ba.bozsok = Balatonbozsok, Fejér megye.
Backamadaras = Backamadaras: Păsăreni, Románia.
Bács előtag rövidítése: B. (pl. B.falu).
Bacsfa = Bacsfa: Bač, Szlovákia.
Ba.csicsó = Balatoncsicsó, Veszprém megye.
Bácska = a Duna-Tisza közének a Szeged–Baja vonaltól délre eső része; észak- nyugati sarka Bács-Kiskun megyéhez, többi területe Szerbiához tartozik.
Badacsonytomaj = Badacsonytomaj, Veszprém megye.
Badacsonytördemic = Badacsonytördemic, Veszprém megye.
Badacsony-vid. = Badacsony-vidéke: a Badacsony hegy és a körülötte fekvő terü- let a Balaton-felvidéken, Veszprém megyében.
Badaló = Badaló: Badalovo, Ukrajna.
Bádok = Bádok: Bădeşti, Románia.
Ba.ederics = Balatonederics, Veszprém megye.
Ba.endréd = Balatonendréd, Somogy megye.
Ba.főkajár = Balatonfőkajár, Veszprém megye.
Ba.füred = Balatonfüred, Veszprém megye.
Ba.fűzfő = Balatonfűzfő, Veszprém megye.
Bag = Bag, Pest megye.
Bahána = Bahána: Bahna, Románia (Moldva).
Baja = Baja, Bács-Kiskun megye.
Bajánsenye = Bajánsenye, Vas megye.
Bajka = Bajka, Szlovákia.
Bajmok = Bajmok, Szerbia.
Bajna = Bajna, Komárom-Esztergom megye.
Bak = Bak, Zala megye.
Ba.kenese = Balatonkenese, Veszprém megye.
Ba.keresztúr = Balatonkeresztúr, Somogy megye.
Ba.kiliti = Balatonkiliti, Somogy megye.
Bakonszeg = Bakonszeg, Hajdú-Bihar megye.
Bakony- előtag rövidítése: Bny. (pl. Bny.csernye).
Bakonya = Bakonya, Baranya megye.
Bakony hg. vid. = Bakony hegység vidéke: a Bakony hegység és a körülötte fekvő terület Veszprém megyében.
Bakonyság = Bakonyság, Veszprém megye.
Baksa = Baksa, Baranya megye.
Bakta = Bakta: Velika Bakta, Ukrajna.
Baktalórántháza = Baktalórántháza, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Baktüttös = Baktüttös, Zala megye.
Balanyásza = Balanyásza: Bălăneasa, Románia (Moldva).
Balaton- előtag rövidítése: Ba. (pl. Ba.csicsó)
Balaton-felvidék = hegység Veszprém és Tapolca, valamint a Balaton között.
Balaton-mellék = a Balaton tó körüli terület Veszprém, Somogy és Zala megyé- ben.
Balavásár = Balavásár: Bălăuşeri, Románia.
Balmazújváros = Balmazújváros, Hajdú-Bihar megye.
Balsa = Balsa, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Bálványos = Bálványos, Somogy megye.
Bálványosváralja = Bálványosváralja: Unguraş, Románia.
Bánfa = Bánfa, Baranya megye.
Bánffyhunyad = Bánffyhunyad: Huedin, Románia.
Bános = Bános, Baranya megye.
Bánréve = Bánréve, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Bánság = a Tiszántúl déli része a Maros és a Duna között; nagyobb része Romá- niához, kisebb része Szerbiához tartozik.
Ba.őszöd = Balatonőszöd, Somogy megye.
Baracs = Baracs, Fejér megye.
Báránd = Báránd, Hajdú-Bihar megye.
Ba.rendes = Balatonrendes, Veszprém megye.
Barkaszó = Barkaszó: Barkaszove, Ukrajna.
Barkóság = a Zagyva forrásvidéke és a Sajó, valamint a Rima alsó folyása, illetve Eger városa között fekvő terület Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.
Barót = Barót: Baraolt, Románia.
Barslédec = Barslédec: Ladice, Szlovákia.
Bársonyos = Bársonyos, Komárom-Esztergom megye.
Bars vm. = közigazgatási egység volt a Garam és a Zsitva folyók vidékén; terüle- te Szlovákiához tartozik.
Ba.szabadi = Balatonszabadi, Somogy megye.
Ba.szemes = Balatonszemes, Somogy megye.
Ba.szepezd = Balatonszepezd, Veszprém megye.
Báta = Báta, Tolna megye.
Bátaszék = Bátaszék, Tolna megye.
Bátfa = Bátfa: Batfa, Ukrajna.
Batizgombás = Batizgombás: Ciuperceni, Románia.
Bátya = Bátya, Bács-Kiskun megye.
Ba.udvari = Balatonudvari, Veszprém megye.
Bazsi = Bazsi, Veszprém megye.
B-Bod vm. = Bács-Bodrog vármegye: közigazgatási egység volt a Duna-Tisza köze déli részén; területének egyik része Bács-Kiskun megyéhez, másik része Szerbiához tartozik.
Béb = Béb, Veszprém megye.
Becefa = Becefa, Baranya megye.
Becse = Becse: Bečej, Szerbia.
Becske = Becske, Nógrád megye.
Becsvölgye = Becsvölgye, Zala megye.
Béd = Béd: Bádice, Szlovákia.
Békés = Békés, Békés megye.
Békéscsaba = Békéscsaba, Békés megye.
Bekölce = Bekölce, Heves megye.
Bélapátfalva = Bélapátfalva, Heves megye.
Belecska = Belecska, Tolna megye.
Bélfenyér = Bélfenyér: Belfir, Románia.
Belvárdgyula = Belvárdgyula, Baranya megye.
Bélzerénd = Bélzerénd: Zerindu Mic, Románia.
Bencéd = Bencéd: Benţid, Románia.
Bene = Bene: Dobroszillja, Ukrajna.
Bény = Bény: Bíňa, Szlovákia.
Bénye = Bénye, Pest megye.
Bereg előtag rövidítése: Bg. (pl. Bg.ardó)
Berendfalva = Berendfalva: Berindeşti, Románia (Moldva).
Berettyó f. vid. = Berettyó folyó vidéke: a Körös mellékfolyója, a Berettyó mellet- ti terület Békés és Hajdú-Bihar megyében, valamint Romániában.
Berettyósztmárton = Berettyószentmárton, Hajdú-Bihar megye.
Berettyóújfalu = Berettyóújfalu, Hajdú-Bihar megye.
Berhida = Berhida, Veszprém megye.
Berkesd = Berkesd, Baranya megye.
Bernecebaráti = Bernecebaráti, Pest megye.
Berzunc = Berzunc: Berzunţi, Románia (Moldva).
Besenyőtelek = Besenyőtelek, Heves megye.
Beszterce = Beszterce: Bistriţa, Románia.
Bezdán = Bezdán: Bezdan, Szerbia.
B.falu = Bácsfalu: Baciu, Románia (Hétfalu).
Bg. vm. = Bereg vármegye: közigazgatási egység volt a Tisza jobb partján, a La- torca és a Borsava folyók vidékén; területének nagyobb része Ukrajnához, ki- sebb része Szabolcs-Szatmár megyéhez tartozik.
Bg.ardó = Beregardó: Ardiv, Ukrajna.
Bg.rákos = Beregrákos: Rakosin, Ukrajna.
Bg.som = Beregsom: Som, Ukrajna.
Bg.szász = Beregszász: Berehove, Ukrajna.
Bg.újfalu = Beregújfalu: Beregujfalu, Ukrajna.
Bh. = Bihar- előtag rövidítése (pl. Bh.keresztes).
Bh.keresztes = Biharkeresztes, Hajdú-Bihar megye.
Bh.nbajom = Biharnagybajom, Hajdú-Bihar megye.
Bh.ugra = Biharugra, Békés megye.
Bh. vm. = Bihar vármegye: közigazgatási egység volt a Tiszántúlon, a Sebes- Körös és a Fekete-Körös vidékén; területének egy része Hajdú-Bihar és Békés megyéhez, másik része Romániához tartozik.
Bibarcfalva = Bibarcfalva: Biborţeni, Románia.
Bicske = Bicske, Fejér megye.
Bihar- előtag rövidítése: Bh. (pl. Bh.keresztes).
Bikács = Bikács, Tolna megye.
B.kertes = Bácskertes (Kupuszina): Kupusina, Szerbia.
Bny. = Bakony- előtag rövidítése (pl. Bny.csernye).
Bny.csernye = Bakonycsernye, Fejér megye.
Bny.jákó = Bakonyjákó, Veszprém megye.
Bny.koppány = Bakonykoppány, Veszprém megye.
Bny.péterd = Bakonypéterd, Győr-Moson-Sopron megye.
Bny.sztkirály = Bakonyszentkirály, Veszprém megye.
Bny.sztlászló = Bakonyszentlászló, Győr-Moson-Sopron megye.
Bny.szücs = Bakonyszücs, Veszprém megye.
Bny.tamási = Bakonytamási, Veszprém megye.
Bo. = Borsod- előtag rövidítése (pl. Bo.sztgyörgy).
Bocfölde = Bocfölde, Zala megye.
Bod. = Bodrog- előtag rövidítése (pl. Bod.köz).
Boda = Boda, Baranya megye.
Bodajk = Bodajk, Fejér megye.
Bod.köz = Bodrogköz: az Alföldnek a Tisza, a Bodrog és a Latorca folyók által közrezárt darabja részben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, részben Szlová- kiában.
Bodony = Bodony, Heves megye.
Bodrog = Bodrog, Somogy megye.
Bodrog- előtag rövidítése: Bod. (pl. Bod.köz).
Bódva-v. = a Sajó jobb oldali mellékfolyójának, a Bódvának a völgye részben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, részben Szlovákiában.
Bogács = Bogács, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Bogád = Bogád, Baranya megye.
Bogártelke = Bogártelke: Băgara, Románia.
Bogáta = Bogáta: Bogata, Románia (Moldva).
Bogdánfalva = Bogdánfalva: Valea Seacă, Románia (Moldva).
Bogya = Bogya: Bodza, Szlovákia.
Bogyiszló = Bogyiszló, Tolna megye.
Bókaháza = Bókaháza, Zala megye.
Bokod = Bokod, Komárom-Esztergom megye.
Boly = Boly: Boľ, Szlovákia.
Bolyk = Bolyk: Boľkovce, Szlovákia.
Bonchida = Bonchida: Bonţida, Románia.
Bonyhád = Bonyhád, Tolna megye.
Bonyhádvarasd = Bonyhádvarasd, Tolna megye.
Borsod- előtag rövidítése: Bo. (pl. Bo.sztgyörgy).
Borszék = Borszék: Borsec, Románia.
Borszörcsök = Borszörcsök, Veszprém megye.
Borzfalva = Borzfalva: Borzeşti, Románia (Moldva).
Bo.sztgyörgy = Borsodszentgyörgy, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Botfalva = Botfalva: Botfalva, Ukrajna.
Botpalád = Botpalád, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Botykapeterd = Botykapeterd, Baranya megye.
Bo. vm = Borsod vármegye: közigazgatási egység volt a Bükk hegység és a Sajó folyó vidékén; ma Borsod-Abaúj-Zemplén megye része.
Bő = Bő, Vas megye.
Böde = Böde, Zala megye.
Bödeháza = Bödeháza, Zala megye.
Bögöz = Bögöz: Mugeni, Románia.
Böhönye = Böhönye, Somogy megye.
Bölcske = Bölcske, Tolna megye.
Börvely = Börvely: Berveni, Románia.
Bősárkány = Bősárkány, Győr-Moson-Sopron megye.
Bözöd = Bözöd: Bezid, Románia.
Bruszturósza = Bruszturósza: Brusturoasa, Románia (Moldva).
B.topolya = Bácstopolya: Bačka Topola, Szerbia.
Bucsa = Bucsa, Békés megye.
Bucsu = Bucsu, Vas megye.
Búcsú = Búcsú: Bucsa, Ukrajna.
Bucsuta = Bucsuta, Zala megye.
Budapest vid. = Budapest vidéke: ez a helymegjelölés Budapest peremkerületeire, valamint Pest megye velük érintkező részére vonatkozik.
Bugac = Bugac, Bács-Kiskun megye.
Bugyi = Bugyi, Pest megye.
Bukovina = a Keleti-Kárpátok és a Dnyeszter felső folyása közötti terület; északi része Ukrajnához, déli része Romániához tartozik.
Bük = Bük, Vas megye.
Bükkszterzsébet = Bükkszenterzsébet, Heves megye.
Büssü = Büssü, Somogy megye.
Cegléd = Cegléd, Pest megye.
Celldömölk = Celldömölk, Vas megye.
Celldömölk–Alsóság = Celldömölk–Alsóság, Vas megye.
Cibakháza = Cibakháza, Jász-Nagykun-Szolnok megye.
Cigánd = Cigánd, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Cikó = Cikó, Tolna megye.
Cs. = Csík- előtag rövidítése (pl. Cs.madaras).
Csáb = Csáb: Čebovce, Szlovákia.
Csajág = Csajág, Veszprém megye.
Csákánydoroszló = Csákánydoroszló, Vas megye.
Csákvár = Csákvár, Fejér megye.
Csanálos = Csanálos: Urziceni, Románia.
Csángótelep = Csángótelep: Cărpinenii, Románia.
Csánig = Csánig, Vas megye.
Csányoszró = Csányoszró, Baranya megye.
Csap = Csap: Csop, Ukrajna.
Csarnóta = Csarnóta, Baranya megye.
Császár = Császár, Komárom-Esztergom megye.
Császlóc = Császlóc: Csaszlivci, Ukrajna.
Csatka = Csatka, Komárom-Esztergom megye.
Csatószeg = Csatószeg: Cetăţuia, Románia.
Cs.bánkfalva = Csíkbánkfalva: Bancu, Románia.
Csedreg = Csedreg: Cidreag, Románia.
Csekefalva = Csekefalva: Cecheşti, Románia.
Csene = Csene: Cenei, Románia.
Csenger = Csenger, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Csengeri j. = Csengeri járás, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Csengersima = Csengersima, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Csengerújfalu = Csengerújfalu, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye.
Csengőd = Csengőd, Bács-Kiskun megye.
Csenyéte = Csenyéte, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Csépa = Csépa, Jász-Nagykun-Szolnok megye.
Csepe = Csepe: Csepe, Ukrajna.
Csepreg = Csepreg, Vas megye.
Cserdák = Cserdák: Cerdac, Románia (Moldva).
Cserefalva = Cserefalva: Stejeriş, Románia.
Cserehát = a Bódva és a Hernád folyók között, Miskolctól északra fekvő dombvi- dék.
Cserépfalu = Cserépfalu, Borsod-Abaúj-Zemplén megye.
Cserkút = Cserkút, Baranya megye.
Csermosnya-v. = Csermosnya-völgy: a Sajó bal oldali mellékvizének, a Rozsnyó- tól (Rožňava) keletre, a magyar–szlovák határ mentén folyó Csermosnya pa- taknak a völgye Szlovákiában.
