A Statisztikai Szakosztály Területi Statisztikai Szekciójának tudományos ülése Egerben

(1)

A STATISZTIKAI SZAKOSZTÁLY TERULETI STATISZTIKAI SZEKCIÓJÁNAK TUDOMÁNYOS ULÉSE EGERBEN*

HALMINÉ DR. VISSI MÁRIA - KOVÁCS TIBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Területi Statisztikai Szekciája 1981. június 2—án és 3—án, Egerben rendezte meg tudományos ülését, melynek témája a társadalmi—gazdasági fejlődés és a kiegyenlitődési folyamatok a területfejlesz—

tésben volt. A megnyitó ülés elnökségében helyet taglalt Nyitrai Ferencné dr. kandidá—

tus, államtitkár, a Központi Statisztikai Hi- vatal elnöke, dr. Bíró Ferenc kandidátus,az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, dr.

Szigeti Ernő kandidátus, az MSZMP Közpon- ti Bizottsága Gazdaságpolitikai osztályának

munkatársa, Markovics Ferenc, Heves megye Tanácsának elnöke, Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára, dr. Kiss Albert kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese, a'r. Lengyel László, a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese. az MKT tudományos titkára, Maróti Sándor, Heves megye Tanácsának elnökhe- lyettese, Schmidt Rezső, az MSZMP Eger vá—

rosi Bizottságának első titkára és Oros Iván, a KSH osztáiyvezetője, az MKT Statisztikai

Szakosztályának titkára.

A tudományos ülést Barabás Miklós, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezető- je, a Területi Statisztikai Szekció elnöke nyi- totta meg. Udvözlő szavai után a Szekció munkájáról és az ülésszak feladatairól szól- va rámutatott arra, hogy .,... a modern szocialista társadalom felépítése, legfontosabb gazdasági és tórsadalompolitikai céljaink megvalósitása sok más feltétel mellett a te- rület— és településhálózat-tejlesztés racioná- lis megoldását is megköveteli. A termelési tényezők öröklött. aránytalan és ellentmon—

dásos területi elhelyezkedése, az ebből fa—

kadó gazdaság— és társadalompolitikai probi témák. illetve az ezek megoldására irányu-

§ló politikai szándék támasztott olyan igényt

* A tudományos ülés előadásait, korreferátumait,

*a vitában elhangzott felszólalásokat teljes terjede- tlemben a Területi Statisztika című folyóirat közli.

a hazai társadalomtudományokkal, minde—

nekelőtt a közgazdaságtudománnyal szem- ben, hogy adjon tudományosan megalapo—

zott, kidolgozott helyzetképet a magyar gaz—

daság és társadalom regionális állapotáról, elemezze a kialakult regionális folyamatokat, és mindezzel szolgáltasson megfelelő tám- pontot a megoldásokat kereső területi ter- vezés számára.

Ennek az igénynek az alapján indult meg a Központi Statisztikai Hivatalban a területi statisztikai tevékenység erőteljes fejlesztése.

Emellett — tekintve. hogy az egész probléma- kör intercliszciplinárís jellege megköveteli az érdekeit társtudományokkal való rendszeres és jól szervezett együttműködést. szükséges- nek láttuk a hivatali tevékenységen túl a téma széles tudományos—társadalmi bázisá- nak megteremtését is. E célra hoztuk létre

— immár másfél évtizede —— a Magyar Köz- gazdasági Társaság Statisztikai Szakosztá—

lyának szervezeti keretein belül a Területi Statisztikai Szekciót. amelynek tudományos fórumain a területi statisztikusok, területi tervezők, városépítési szakemberek, a regio- nális földrajz művelői, a tanácsok tervezési szakemberei dolgoznak együtt,

Szekciónk az elmúlt tizenöt év alatt töre- kedett ennek a feladatnak eleget tenni, egy—

aránt felhasználva a nagyobb tudományos ülésszakok. a kisebb munkaközösségi viták, a kötetlen eszmecserék adta kereteket. Kö- zel 300 főnyi tagságunk szakmaszerető te- vékenysége, a különböző rendezvényeinken bemutatott és megvitatott mintegy másfél száz előadás és 300 kisebb dolgozat, refe- rátum jelzi ezt a másfél évtizedes munkát.

Ami azonban ennél a számszerűségnél is fontosabb: a társasági keretekben működő alkotóműhelyekben kiérlelt módszertani mun- kák jelentős része ma már rendszeres gyakorlati alkalmazásban van, a területi statisztikai elemző és tájékoztató tevékenység esz-

köztárának elemévé vált. Másfelől ennek az intenzív társasági munkának a keretei között

(2)

1 256 ^SZEMLE

sikerült nagyszámú fiatal közgazdász érdek—

lődését felkelteni a tudományos munka iránt és kibontakoztatni a területi kérdésekkel fog- lalkozó statisztikus—közgazdászok egy újabb nemzedékének tehetségét, alkotó munkáját.

Végigtekintve Szekciónk tizenöt éves tevé- kenységén. eddigi tiz tudományos üléssza- kunk programján, úgy véljük, a szerényte- lenség vádja nélkül állítható, hogy figyel- münket mindig törekedtünk az ország gaz—

dasági és társadalmi helyzetéből fakadó.

éppen legaktuálisabb regionális és telepü- léshálózati problémáira, kérdéseire irányita- ni. Szabadjon e tekintetben csak legutóbbi.

az 1978—ban Győrött rendezett ülésszakunk- ra hivatkozni. amelynek keretében már sok—

oldalú megközelítésben felvetettük és ele—

meztük a túlzott mértékű nagyvárosi népes- ségnövekedés okait és következményeit. az urbanizációs folyamat kiszélesítésének, egy arányosabb településfejlesztési politika és gyakorlat kialakítása szükségességének gon- dolatát. Meggyőződésem. hogy jelen tudo- mányos ülésszakunk is hasonlóan aktuális témakör megvitatását tűzte feladatául. Az elmúlt két évtized területfejlesztési eredmé- nyei, néhány nagy társadalmi problémánk megoldása, de a körülöttünk megváltozó vi- lág feltételei és a felmerülő új kérdések egy- aránt korszakváltást jeleznek. Úgy ítéljük meg, hogy a területfejlesztés céljait, mód—

jait és lehetőségeit tekintve is korszakot zár—

tunk a hetvenes évtized végével. A termelő- erők területi arányainak jelentős mértékű átrendezésével, ezen keresztül a foglalkozá- si és jövedelmi arányok kiegyenlítésével vagy racionális megközelítésével a területfejlesztés extenzív szakaszának évtizedei lezárultak.

Legjelentősebb társadalompolitikai problé- mánk immár nem a nagyobb területi egysé- gek nagy szinvonalkülönbségeiben. hanem a településrendszer differenciálódásában, a kü- lönböző méretű, fejlettségű településcsopor- tok lakóinak jelentősen eltérő életkörülmé- nyeiben, életlehetőségeiben jelentkeznek.

Nagy gazdaságpolitikai feladatunk népgaz—

daságunk intenzív fejlesztési szakaszának ki- bontakoztatása, ami értelemszerűen szelek—

tivitással és a termelőszervezetek erősödő differenciálódásával jár együtt. Ez új hatáso- kat és új feltételeket jelent a területfejlesz—

tés számára, amelynek keretében új lehető—

ségeket kell keresnünk a településhálózat- fejlesztés olyan irányát és módozatait ille—

tően is. ami megfelel társadalompolitikai tö- rekvéseinknek, a különböző típusú települé- sek népessége életkörülményei. ellátottsági színvonala javítását, közelítését célzó szán—

dékaink megvalósításának.

Egy lezárt, nagy fejlesztési korszak legfőbb eredményeit és tanulságait összegezni. egy következő korszak fő céljait felvázolni és az ehhez kapcsolódó területi statisztikai elemző

munka szemléletét és feladatait körvonalaz—

ni: ez jelen tudományos ülésünk célja és szándéka."

Az ülésszak nyitó előadását Nyitrai Ferenc- né dr. kandidátus, államtitkár, a Központi Statisztikai Hivatal elnöke tartotta .,Két év—

tized területfejlesztése Magyarországon" cimmel. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a te—

rületfejlesztési kérdéskomplexum a szakmai és a széles közvélemény érdeklődésének köz- pontjába került, és hazánk e téren az elmúlt két évtizedben jelentős eredményeket ért el.

A szocialista fejlődés induló éveinek adott—

sága a főváros és az ,,északi ipari tengely"

fejlettebb ipara volt, ettől délre döntően ag- rártérségeket találhattunk kisebb. pontszerű ipari tömörülésekkel. A szocialista iparosítás az első szakaszban a korábban is hagyomá—

nyosan iparosodott területekre terjedt ki. és a már kialakitott infrastrukturális háttérre támaszkodott. Az így létrehozott új ipari munkahelyek létszámigénye meghaladta a hely- ben talólható munkaerő számát. növekedett az ingázás, és az új ipari munkahelyek in—

dukálták döntően a népesség területi átren—

deződését is. Mindezek miatt az 1960—as évek elejéig tovább erősödtek az ország gazdasá- gi térszerkezetében a korábbról örökölt aránytalanságok. Az agrárterületeket elsősor- ban a fiatalok hagyták el. A változások az életkörülményekben is jelentős szintkülönb—

ségeket idéztek elő, és ezek politikai kon—

zekvenciáival is számolni kellett. A területi differenciák lehetséges csökkentése, az ur- banizációs folyamat tervszerű befolyásolása politikai programként fogalmazódott meg.

Az 1960—as évtized területi gazdasági fo—

lyamatainak meghatározója volt a mezőgaz—

daság szocialista átalakítása; a nagyüzemi átszervezéshez kapcsolódó munkaerő-eláram- lás a többi népgazdasági ágba, elsősorban az iparba. 1960-ban az iparban foglalkozta—

tottak 44 százaléka Budapesten, további 36 százaléka kilenc iparosodott megyében dolgozott, és csak 20 százalék jutott a többi tíz megyére, ahol a népesség 46 százaléka élt.

Felismerve az aránytalanságból adódó gon- dokat. a gazdasági fejlesztés a regionális fejlesztés irányába váltott, és az iparilag el- maradott területek gyors és erőteljes iparo—

sitását tűzte ki célul. Az új iparvállalatakat, telepeket a helyi vezetés örömmel fogadta.

mert megoldották a teljes foglalkoztatást. és telepitésükhöz infrastruktura'lis fejlődés is kö- tődött. Mindezek hatására Budapest aránya a szocialista iparban foglalkoztatottak létszá—

mából 1970-re 34 százalékra csökkent, de a technikai felszereltségben nem volt megfe-

lelő a területi kiegyenlítődés.

Az 1970—es években folytatódott az exten- zív fejlesztés. de a fővárosban és az ipari centrumokban ez az út már nem volt jár- ható. A vidéki iparosítás az évtized elején

(3)

már kevéssé volt központi indíttatású, az iparvállalatok versengtek a szabad munka- erő megszerzéséért, és a helyi kommunális beruházásokhoz is hozzájárultak. de ennek hatására elaprózott kis telepek jöttek létre.

A korábban kevéssé iparosodott megyék ipari létszáma az évtized első felében gyorsan növekedett, a második felében a térbeli át- rendeződés lelassult. Az extenzív fejlesztés tartalékai már az ország legnagyobb részé—

ben kimerültek, az ipari foglalkoztatottak száma összességében is csökkent. Vissza- áramlás kezdődött a mezőgazdaságba —- an—

nak nem mezőgazdasági tevékenységéhez kapcsolódva —, és fokozódott az áramlás a szolgáltató ágazatokba. Az intenzívebb ipari fejlesztés a fővárosban és a korábban is ipari jellegű megyékben (Borsod-Abaúj—

Zemplén, Győr-Sopron) érzékelhető.

Mindezek hatására az 1980—as évek indu- lásakor Bács—Kiskun, Somogy, Szabolcs-Szat- már és Pest megye kivételével az ország minden megyéjében vezető népgazdasági ág- gá vált az ipar, de az ipari tevékenység alapján még Pest megye is az utóbbiak kö- zé sorolható. Az 1970-es évti-zedbena mező- gazdaságban is intenzívebbé vált a termelés fejlesztése. változott annak struktúrája. Foko—

zódott az élelmiszer—feldolgozási tevékeny—

ség. Az ipar és a mezőgazdaság fejleszté—

sét többé-kevésbé arányosan követte az inf- rastruktúra fejlesztése.

Az ipari fejlődés területi sajátosságaival párhuzamos, jórészt annak hatására lezaj—

lott demográfiai és foglalkoztatási folyama—

tok fő vonása volt a gazdasági aktivitás ál—

talános növekedése.

A népesedési folyamatok jellemzője. hogy a megyék közti vándorlás a hetvenes évti- zed végére általában csökkent. a vándorlás döntően megyén belül a kisebb települések- ről a városokba irányult. Ezen belül főleg a megyeszékhelyek gyarapodtak a prognoszti- záltnál jóval gyorsabban, és ebből ellátási feszültségek keletkeztek. Az urbanizációs folyamat ezekben a városokban gyorsabb volt a kelleténél, a kis— és középvárosok viszont nem tudták eléggé vonzani a községekből elvándorlókat.

A községhálózatban erőteljes differenciáló—

dás zajlott le: a magasabb központi szerep—

körű nagyközségekben, a budapesti agglo—

merációban, a vidéki nagyvárosok körül és az üdülőközségekben dinamikus fejlődés ta- pasztalható, a kis lélekszámú községek né—

pessége viszont rohamosan fogy.

A területi változások az aktív keresők szá- mának alakulásában is tükröződnek. Az ipar és a mezőgazdaság helyet cserélt az aktív keresők számát tekintve, 1960-ban a mező—

gazdasági aktív keresők aránya még 10 szá- zalékkal meghaladta az ipari aktív kereső- két, 1980—ban az utóbbiak aránya már kö-

zel 16 százalékkal magasabb volt a mező- gazdasági aktív keresőkénél. Jelentősen nőtt a kereskedelemben és a nem anyagi ágak-

ban foglalkoztatottak száma és aránya.

A gazdasági aktivitás szintjének területi különbségei csökkentek, a munkaképes koru népesség foglalkoztatásának szintje a fővá- rosban 82, Szabolcs-Szatmár megyében 72 százalék, a többi megye e két érték között

helyezkedik el.

Az előzőkhöz kapcsolódva az életkörülmé- nyek főbb összetevőinek területi alakulásáról adott képet az előadás.

A népesség területi mobilitásának elemzé- se során az előadó ismertette a hatvanas és hetvenes évek vándormozgalmának a termé- szetes népmozgalmi jelenségekre gyakorolt hatását. Az urbanizációs folyamatnak ezen túlmenően lényeges eleme volt a nagyközsé—

gek várossá nyilvánítása. A városi népesség 20 év alatti növekedésének 13 százaléka adó-

dott új városok szervezéséből.

Az elmúlt két évtized területfejlesztési fo- lyamataiból néhány fontos következtetést vont

le az előadó.

—— A munkaerő-állomány és a munkahelyek területi elhelyezkedése közötti különbség a népesség terü—

leti átrendeződése mellett jelentős mértékű ingázás kialakulásával is járt:. E jelenség csökkentésére is irányult az iparnak :: munkaerőhöz való telepítése.

Ez elősegítette a vísszaáramla'st is, és azt is, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezetek nem agrár—

jellegű tevékenységét ma már nem ítéljük el, hanem ösztönözzük, és ennek népességmegtartó hatá—

sát várjuk.

— Az ipartelepítés nem az átlagos technikai szín—

vonalat vitte vidékre. hanem sokszor ettől jelentő4 sen alacsonyabbat. A szétaprózottság miatt a telep- helyek közötti többszörös belső szállítás igen sok energiát igényel, és nehezíti az amúgy sem egyszerű vállalati adminisztrációt. Az iparosításnak ez a mód- ja azonban tartalékelemet is rejt magában: a kialakult kis— és középüzemi tevékenységekből önálló

kis— és középüzemi háttér fejlődhet ki.

— Néhány olyan tényező, mint a nagy létszámot érintő ingázás. a túlzott bevándorlás a felsőfokú központokban azt jelzik, hogy túlzott mértékű vagy a lehetőségekhez képest túlkoncentrált volt az urba- nizáció. A lakás, az ínfrastrukturális igények olyan mértékben nőttek ezzel a folyamattal, hogy annak kielégítését anyagi eszközeink nem teszik lehetővé.

Az urbanizációs folyamatot úgy kell a későbbiekben helyes irányba terelni, hogy ..növeljük a községek népességmegtartó képességét, s a községi életmódot (: fiatalok számára is elfogadhatóvá tegyük."

Ezt követően dr. Bíró Ferenc kandidátus, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese ,,A te- rületfejlesztési politika fő céljai és tervezési célkitűzései" cimmel tartott előadást. A te- rületfejlesztési politika fő célját a területek természeti, társadalmi. gazdasági erőforrá—

sainak feltárásában és a népgazdasági cé—

lok szolgálatába állításában jelölte meg.

Az elmúlt néhány évtizedben jelentős ered- mények születtek e téren. de néhány ellent—

mondás is keletkezett. Ilyenek például a ter- melőerők területi elhelyezkedésének gondjai, a városi lakásépítés és intézményhálózat fej- lesztési igényének növekedése, a kielégíté-

(4)

1 258 SZEMLE

sükhöz szükséges eszközök szűkös volta. Az—

zal számolnak a következő években. hogy a termelőerők területi átrendeződése lassulni fog, és a helyi erőforrások jobb kihasználá- sa érdekében korszerűsítik, átalakítják a ter-

melés területi struktúráját.

Az alapanyag- és az energiaipar várha- tóan továbbra is a fejlett térségekbe fog kancentrálódni, a feldolgozó iparban (első—

sorban pedig az ún. háttériparban) a továb- bi térbeli decentralizációval lehet számolni.

Az intenzív és szelektiv iparfejlesztés jelen- tősége tovább fokozódik a budapesti agglo- merációban és az ország legiparosodottabb, munkaerőhiánnyal küzdő területein. A fővá- rosban az iparkitelepítési politika továbbra is szerephez jut.

Az Alföld és (: Dél—Dunántúl nagy térségei vonzásközpontjai ipari struktúrájának korsze—

rűsítését az élelmiszer—termeléssel összhang- ban célszerű szorgalmazni.

Az iparfejlesztés területi koncentrációjának tervezéséhez figyelembe veendő tényezők kö- zül az alábbi alternatívákat emelte ki az előadó:

- az iparfejlesztés szinteréül továbbra is a 130 kiemelt település látszik a legcélszerűbbnek. né- hány, a mezőgazdasághoz kötődő éielmiszeripari vagy bányászati fejlesztés kivételével (ez lenne a hatékony fejlesztés, de azzal a veszéllyel jár. hogy koriátozná (! városhiónyos térségek ipari fejlődését);

- vagy a 130 kiemelt településen kívül további 150—200 településre kellene az iparfejlesztést kiter—

jeszteni (ezzel az érintett települések népességmeg- tartó képessége számottevően javulna. de (: telepü—

léseknek az ipart fogadni képes infrastruktúráját is ki k)ellene — nem kis anyagi ráfordítással -— alaki- tani .

Nagy hangsúlyt kapott a területfejlesztési célkitűzésekben a kedvezőtlen adottságú me- zőgazdasági területek gondjainak megoldá- sa, ahol az az alapprobléma. hogy az adott terület népességeltartó képessége sokkal kisebb, mint népessége. A keresőképes lakos—

ság más területekre a mezőgazdasági ter—

melés sérelme nélkül nem mobilizálható.

Ezeken a területeken a mezőgazdasági nagy- üzemek ágazaton kívüli tevékenységét az át—

lagosnál jobban kell fejleszteni.

A jelenlegi ismeretek szerint a hatodik öt—

éves terv éveiben az ország egyes térségei- ben más-más ágazatok fejlesztése kerülhet előtérbe. A legfontosabb marad továbbra is az energiaellátás, s a hazai energiahordozók közül a szén a legnagyobb jelentőségű.

Részletes képet adott az előadás azokról az ágazatokról. amelyeknek területi elhelyez—

kedésében változás várható. A mezőgazda- sági termelési struktúra szükséges korszerű- sítésének lehetőségét a várhatóan gazdasá- gosan előállítható és exportálható húsféle- ségek termelésének növelésében látja az előadó. A fejlődés elsődleges hordozói a növénytermesztésben és az állattenyésztés- iben egyaránt a kedvező adottságú területek

nagyüzemei, de a közepes adottságúak is fontos tartalékot hordoznak még az adottsá- gokban. Az élelmiszer-feldolgozás fejlődésé- nek felvázolásakor nagy jelentőséget tulaj- donított az előadó a mezőgazdasági nagy—

üzemek feldolgozó egységeinek, amelyek a hatékonyság és a területi kiegyenlítődés ügyét

egyaránt előre viszik.

A lakosság életkörülményeinek javítása. az életszinvonal szintentartása mellett az élet- körülmények egyes összetevőinek javításában súlyponti feladat a hatodik ötéves terv évei—

ben a lakás- az egészségügyi, az általános iskolai ellátás és a közművesítés.

A területfejlesztési politika sokrétű felada- tainak megoldása érdekében a területfejlesz- tést megalapozó kutatómunka széles körű ki- bontakozásának szükségességére hívta fel a figyelmet az előadás zárógondolata.

Barta Alajos, az MSZMP Heves megyei Bizottságának titkára tartotta az ülésszak harmadik előadását: ,,A területfejlesztési eredmények hatása a lakosság életkörülmé—

nyeire Heves megyében" címmel. A megyé—

nek az ország gazdasági életében betöltött szerepéből kiindulva mutatott rá azokra a területi sajátosságokra, amelyek Heves me- gyében a konkrét területfejlesztési feladato—

kat meghatározzák, A megye középső sávja része az ország ún. ipari—energiái tengelyé- nek. ebben a sávban fekszik a megye há- rom városa: Eger, Gyöngyös és Hatvan. Et- től északra aprófalvas a településszerkezet.

déli részen pedig az Alföldre jellemző népe—

sebb községek mellett a tanyarendszer jelei is fellelhetők. Az eltérő településszerkezetből adódóan a lakosság ellátottsága sem egyen- letes, de az utóbbi évtized a kiegyenlítődé- si tendenciákat erősítette. Az ellátottsági mu- tatók a megyében -— a kórházi és az általá- nos iskolai ellátottság kivételével -— nem rosszabbak az országosnál. A természetes szaporodás alacsonyabb az átlagnál. és -—

az országosan csak a következő években vár—

hatá —- természetes fogyás Heves megyében már 1980-ban bekövetkezett.

A gazdasági fejlődés megyei sajátossága- it elemezve azokat a megyei ágazatokat emelte ki az előadó, amelyek országos ter—

melésében is jelentős a megye szerepe: vil— ' lamosenergia-ipar, bányászat, élelmiszeripar.

1979-től Heves megye is az intenzív fejlesz- tés szakaszát éli. az ipari foglalkoztatottak száma csökken.

A mezőgazdaság fejlődési sajátosságai kö- zül hangsúlyozta. hogy a termelőszövetkeze—

tek a nagyobb eredményeket egyre kisebb termőterületen, kevesebb munkaerővel, de az anyagi ráfordítások jelentős növelésével érik

el.

A megyében lezajlott társadalmi folyamatok hatótényezői közül az ipart tartotta az előadó meghatározónak. mert szerteágazó

(5)

ágazati kapcsolatai miatt eredményei tovább- gyűrűznek a népgazdaság minden területén, 5 az urbanizáció előrehaladásának is azipar

a legfőbb katalizátora.

Az éietkörüimény-összetevők megyei szin- tű vizsgálata után a hatodik ötéves terv me-

gyei célkitűzéseit foglalta össze az előadó.

Az előadások után dr. Lengyel László, a Magyar Közgazdasági Társaság tudományos titkára az MKT Elnöksége nevében köszön- tötte a tanácskozást, és átadta Csikós-Nagy Bélának, a Társaság elnökének és Garam—

völgyi Károlynak, (: Társaság főtitkárának üd—

vözletét. Elmondotta, hogy az Elnökség is—

meri és elismeri mindazt a munkát, amit a tizenötéves Területi Statisztikai Szekció mű- ködése során kifejtett. Nagyra értékeli azt a körülményt, hogy a Szekció a tudományos ülésszakok mellett regionális munkacsoport—

jai keretében sokoldalú, élénk szakmai mun—

kát folytat, megemlítette, hogy a megyei párt—

és tanácsi vezető szervektől a Társaság ei- nökségéhez érkező jelzések is eredményes- nek és hasznosnak ítélik saját munkájuk se—

gítése szempontjából a megyékben folyó munkát. Az Elnökség nagyra értékeli, hogy a Szekció szakemberei örömmel és készség—

gel veszik ki részüket a Társaság megyei szer—

vezeteinek munkájából, számos esetben fe- lelős vezető tisztségeket is vállalva azokban.

Meggyőződése, hogy ez a széles körű mun—

ka eredményes hozzájárulás a magyar terü- leti statisztika fejiődéséhez, hazai és nem- zetközi elismertetéséhez.

Dr. Lengyel a Társaság Végrehajtó Bizott—

sága nevében — a Területi Statisztikai Szek- cióban 15 éven át kifejtett kiemelkedő szakmai és tudományszervező tevékenységük el—

ismeréseként — átadta a Magyar Közgazda- sági Társaság által alapított ,,Széchenyi Em—

léké—rmet" Csépes Jánosnak, a KSH Borsod—

Abaúj—Zemplén megyei igazgatósága igazga—

tójának és Hadházi Gyulának, a KSH Fővá- rosi igazgatósága igazgatójának.

Ezután Nyitrai Ferencné dr., (: Központi Statisztikai Hivatal elnöke kitüntetéseket és elnöki dicséreteket adott át, meleg szavak kiséretében. A Területi Statisztikai Szekcióban kifejtett másfél évtizedes eredményes mun- kájuk elismeréseként ,,Kiváló Munkáért" ki- tüntetésben Sántha Józsefné dr., a KSH Bács-Kiskun megyei igazgatósága osztályve- zetője és Tóth Zoltánné dr., a KSH Heves megyei igazgatósága osztályvezetője, elnöki dicséretben Elmer Jánosné dr., a KSH Ba- ranya megye igazgatósága csoportvezetője, Nadabc'm Péterné, a KSH Hajdú—Bihar megyei igazgatósága osztályvezetője, Szeredás Judit, a KSH Fővárosi igazgatósága főosz- tályvezető—helyettese, Tóth Károly, a KSH Bé- kés megyei igazgatósága igazgatóhelyettese és Turáni József, a KSH Vas megyei igazga- tósága igazgatóheiyettese részesült.

Az előadásokat követő két munkaüiésen összesen 12 korreferátum hangzott el. Az el—

ső korreferátum szerzői Pesti Lajosné, (: KSH Fővárosi igazgatóságának igazgatóheiyettese és Soltész Pál, a Fővárosi igazgatóság osz- tályvezetője voltak. A korreferátum összefog- lalta a főváros társadalmi—gazdasági fejlő- désének néhány főbb vonását a területi ki—

egyeniitődési folyamatok tükrében. Az 1960- as évek közepétől számítják azt a fejlődési szakaszt. amelyben a gazdaság területi struk- túrájának változásával összefüggésben a ko- rábbi dinamikus népességszám-növekedést lassú gyarapodás váltotta fel. A megváltozott körülmények az infrastrukturáiis elmaradás felszámolásához kedvező feltételeket terem- tettek, de a munkaerőhelyzetben kialakult feszültségekre is ráirányították a figyelmet.

Klonkai László, a KSH Csongrád megyei igazgatóságának igazgatóhelyettese az utol- érésszámítás elméleti és gyakorlati kérdései- ről készitett korreferátumában felvázolta a fejlettségi számítások legfőbb problémáit: a mennyiségi mérések alapján elvárt minőségi jeiiegű ítéletet egy—egy jelenségről nehéz ha—

tározottan kimondani, egyes mutatószám—ti—

pusok a minőség számos fontos elemét nem képesek kifejezni.

Dr, Kovács Csaba kandidátus, az OT Terv- gazdasági intézetének csoportvezetője a né- pesség éietkörüiményeiben felismerhető kö- zeledési tendenciákról készitett korreferátu- mot. Nagyobb időszakot áttekintve úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a múlt század utolsó harmadától a felszabadulásig fokozódott az életkörülmények regionális és településtípu- sonkénti különbözősége. A felszabadulás utá—

ni társadaimi változások következtében in—

dult el a tartós közeledési szakasz.

Molnár Miklósné, a Heves megyei Tanács Tervosztálya osztályvezető—helyettese Heves megye hatodik ötéves tervének területfejlesz—

tési célkitűzéseit vázolta fel, amelyben a köz- ségi alapellátás fejiesztése mellett a kiemelt települések központi funkcióinak erősítése is hangsúlyt kapott,

Érdekes összeállítást készítettek a Vas megye iparának fejiesztésében érvényesülő sze—

iektivitásrói, ennek a terület társadalmi—gaz-

dasági életére gyakorolt hatásáról Turáni Jó—

zsef, a KSH Vas megyei igazgatóságának igazgatóhelyettese és Varga Józsefné, az igazgatóság osztályvezetője. Értékelésük szerint Vas megye a területi iparfejlesztés sza- bályozóinak holt terébe került. Egyéb orien—

táció híján az iparfejlesztési törekvéseket a megyében a népgazdaságiiag is kiemelt ága- zatok előnyben részesítése és a különböző ágazati és lokális érdekek vezérelték. Az ap- rófalvas településszerkezetre alkalmazott kon—

centrált iparfejlesztési politika következtében fokozódott a teiepüiésháiózaton belüli pola—

rizáció.

(6)

1260 _SZEMLE

Mátyás Emese, a KSH Fejér megyei Igaz- gatóságának osztályvezető-helyettese arról számolt be, hogy a települések fejlettségé- nek mérésére a korreláció meghatározásán alapuló — a faktoranalízisnél egyszerűbb — módszert dolgozott ki.

Hajnal Béla, a KSH Szabolcs-Szatmár megyei Igazgatóságának osztályvezető-helyettese a Szabolcs-Szatmár megye infrastrukturá- lis fejlődésében végbemenő kiegyenlítődési, közeledési folyamatokat értékelte a Iakásel—

látottság és a közlekedési viszonyok részle- tes bemutatásával. Következtetései arra mu—

tattak, hogy a városoktól távoli aprófalvak- ban, a határmenti községekben az átmenő forgalommal nem rendelkező települések többségében a hátrányok fokozódtak annak ellenére, hogy szinte valamennyi településen az utóbbi években a korábbihoz képest két—

ségtelen (: fejlődés.

Kereskesné dr. Varga Éva, a KSH Pest me—

gyei Igazgatóságának igazgatója ..A mező- gazdaság területfejlesztő szerepe Pest me- gyében" című korreferátumában több oldal- ról bizonyította, hogy Pest megye egyes ré- szein és feltehetően olyan országrészekben is, ahol a lakosság többsége a mezőgazda- ságból él, valamint ahol a nagyüzemek az átlagosnál jobban gazdálkodnak, a telepü—

lésfejlettség elsődleges kiváltója a mezőgaz- daság.

Sántha Józsefné dr., a KSH Bács-Kiskun megyei Igazgatóságának osztályvezetője az az urbanizáció ,,decentralizálásának" felté- telrendszeréről készitett korreferátumot a kecskeméti középfokú körzet és részkörzetei- nek adatai alapján. Kecskemét város népes—

ségének két évtized alatti 25000 fős növe—

kedése a körzet és a részkörzetek népessé- gének 15000 fős csökkenésével járt együtt.

A városban a népességkoncentrációtól elma—

radt általános alapellátottsági szinvonal a körzet egészének kiegyenlített fejlesztésével valósulhat meg.

A Ieninvárosi ipari beruházások területfej- lesztő hatását és városalakító szerepét Gru- ber Hedvig, a KSH Borsod—Abaúj-Zemplén megyei Igazgatóságának főmunkatársa és Perger Frigyesné, az Igazgatóság főelőadója foglalták össze. A nemzetközi kooperációra épülő olefinprogram létesítményeinek létszám- szükséglete szerint bővülő város népessége 1960 és 1980 között csaknem hatszorosára nőtt. A következő években az ipar fejleszté- se mérséklődik, a város szívóhatása csök—

ken, A város fejlesztése is visszafogottabb lesz a korábbinál, elsősorban az elért szín-

vonal megtartása a cél.

A területi iparfejlesztés Győr—Sopron me—

gyei eredményeiről és az infrastrukturális el—

látás néhány kérdéséről tartott korreferátu- mot Albert-Tóth Tivadarné, a KSH Győr-Sop- ront megyei Igazgatóságának főelőadója. Az

ipar termelése a megyében 1970 és 1980 kö—

zött megkétszereződött. a termelés növekedé—

se az utolsó öt évben teljes egészében az élőmunka-termelékenység javulásából szár—

mazott, a gazdálkodás hatékonysága azon—

ban nem az elvárásoknak megfelelően alakult. A települések alapvető infrastrukturális ellátottsága javult, az azonos szerepkörű te- lepülések fejlettsége közeledett egymáshoz.

de a községek nagy részében a jobb ellá- tottság nem a céltudatos fejlesztés. hanem a népességszám-csökkenés eredménye.

A Baranya megyei mezőgazdasági nagy- üzemek differenciált működését vizsgálta dr.

Zsibrík Istvánné, a KSH Baranya megyei Igaz- gatóságának közgazdász—csoportvezetője. A területi adottságok, így az aranykoronában mért földminőség és az intenzív művelési ágak aránya tekintetében nagyok a megye mezőgazdasági termelőszövetkezetei közötti különbségek. Ezekhez nem mindenütt igazo—

dik a termelési szerkezet, hiányzik a speciali- záció. Többek között épp az e téren túlsá- gos nivellálódás következménye a fajlagos hozamok számottevő szóródása.

A korreferátumokat követő vitában felszó- lalt Bakos Lászlóné, a KSH Hajdú-Bihar megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese, Fehér Péterné, a KSH Tolna megyei Igazga- tóságának közgazdász-csoportvezetője, dr.

Végső Zoltán, a KSH Szolnok megyei Igaz- gatóságának osztályvezetője és Király László György, a KSH Bács-Kiskun megyei Igazga- tóságának közgazdász-csoportvezetője.

*

A vita lezárása után került sor a Területi Statisztikai Szekció vezetőségének megválasz—

tására. Dr. Kiss Albert, a KSH elnökhelyet—

tese az MKT Statisztikai Szakosztályának ve—

zetősége nevében köszönetét fejezte ki a le—

köszönő vezetőség öt évi munkájáért. Hang- súlyozta, hogy az ötéves munkának egyik leg- kiemelkedőbb megnyilvánulása volt a lezajlott tudományos ülésszak. Az ülésszak megszerve—

zésében, előkészítésében magas színvonalú és céltudatos szervezési munka érvényesült, ami a leköszönő vezetőség tevékenységét méltóan zárja le, mielőtt egy új ciklus kez- dődik. Az elhangzott előadások, az elkészí- tett dolgozatok, (: hozzászólások sokoldalú megközelítésben, sokszínű vizsgálatát nyúj- tották az ülésszak centrumába állított témá—

nak. Ennek köszönhetően az ülésszak ered—

ményes hozzájárulás a területfejlesztés továb—

bi munkájához. ,,A bemutatott előadások, korreferátumok publikációja lehetővé teszi — mondotta —, hogy az elhangzottak ne csak az itt megjelentek szemléletét alakítsák, ini- formációit gazdagítsák erről a témakörről, hanem azok számára is fontos ismereteket nyújtsanak. akik nem tudtak részt venni az ülésszak munkájában."

(7)

Előterjesztése alapján a Szekció tagsága

—— egyhangú szavazással — a következő ve—

zetőséget választotta meg:

elnök:

Barabás Miklós, a KSH Területi Statisztikai főosz- tályának főosztályvezetője,

titkár:

Kovács Tibor, a KSH Területi Statisztikai főosztá- lyának főasztályvezető-helyettese,

a vezetőség tagjai:

Dr. Bora Gyula, a Marx Károly Közgazdaságtudo- mányí Egyetem egyetemi docense,

Hadházi Gyula, a KSH Fővárosi igazgatóságának igazgatója.

Dr. Lackó László, az Épitésügyi és Városfejlesz- tési Minisztérium főosztáiyvezető—helyettese,

Dr. Novák Zoltán, a KSH Baranya megyei igaz- gatóságának igazgatója,

Sántha Józsefné dr., a KSH Bács—Kiskun megyei Igazgatóságának osztályvezetője,

Szilágyi Imre, a KSH Szabolcs-Szatmár igazgatóságának igazgatója,

Turáni József, a KSH Vas megyei igazgatóságá—

nak igazgatóhelyettese.

megyei

A tudományos ülés Barabás Miklós elnöki zárszavával ért véget, aki köszönetet mondott mindazért a támogatásért, amelyben a Köz- ponti Statisztikai Hivatal vezetősége és az MKT Statisztikai Szakosztálya a Területi Sta- tisztikai Szekció tevékenységét részesítette.

Megköszönte a tagság lelkes és odaadó munkáját és azt a bizalmat, amelyet a vá- lasztással az új vezetőségnek előlegezett.

Osszefoglalta a másfél napos tanácskozás fő kérdéscsoportjait. legfontosabb szakmai ta—

nulságait. és felvázolta a következő időszak munkáját meghatározó lényegesebb felada—

tokat.

MAGYAR SZAKIRODALOM

DR, SIPOS BÉLA:

lPARVÁLLALATI PROGNOSZTIKA

Kohó- és Gépipari Tudományos Informatikai és lpargazdasági Központi Budapest. 1981. 114 old.

Az ,,ldőszerű Gazdaságirányítási Kérdé- sek" c. kiadványsorozatban megjelent könyv (1981. évi 1. sz.) témájának időszerűségét egyrészt az intenzív gazdálkodásra való át- térés kényszere, másrészt nyilt gazdaságunk világpiaci versenyeztetésének váltakozó fel—

tételeihez való alkalmazkodás szükségessé- ge igazolják. Éppen ezért a gazdaságterve—

zés minőségének, valamint hatékonyságának fokozásához a prognosztikai munka beveze—

tése termelővállalatainknak is kiemelt felada- ta lett. Szükség van előrelátóbb megalapo—

zottabb tervezésre a rugalmasabb alkalmaz- kodás, a hatékonyabb termelés s a korsze—

rűbb termelési szerkezet folyamatos alakítá- sa stratégiájának formálásához.

A szerző könyvében ennek a gyakorta új- szerű feladatnak megoldásához nyújt segít—

séget a vállalati szférákban. Sokéves kutató- munkájának keretében általa kipróbált prog—

nosztikai módszereket ajánl, amelyekben közgazdasági kategóriák és ismérvek matematikai ábrázolására. összefüggéseik számí- tására gyokorlati példákat mutat be. A könyv, amelyet dr. Kádas Kálmán Állami Díjas pro- fesszor lektorált. öt fejezetre tagolódik. Ve—

gyük sorra az egyes fejezeteket.

,.A prognózisok szerepe az iparvállalatok tervezésében" című fejezetben a szerző az összetett témakört rövid, a lényeget feltáró szakaszokra bontva tárgyalja. lgy példáulaz iparvállalati előrejelzések jelentőségét. valamint a jövőhordozó tényezőket elméleti meg- világításban, ugyanakkor gyakorlati alkalma—

zásukban tárja fel, és bizonyítja fontosságu—

kat. Döntések előtt a kockázat mérlegelésé—

nek dilemmáját jól érzékelteti, s rámutat az előrejelzések alternatíváinak szerepére.

Az iparvállalati prognózis és a terv viszo- nyát mind az értelmezés, mind a definíciók tekintetében az elfogadott tudományos felfo- gással, illetve a kialakult gyakorlattal össz- hangban irja le. Kiemelem a vállalati prog- nózis és a vállalati terv ,,funkciójának" lé- nyeget megvilágító szembeállítását. A prog- nózisok időhorizontjainak, a vizsgálati idő—

tartományoknak rögzítését a meghatározó tényezőkkel indokolva, a gyakorlatot követve foglalja össze. Az iparvállalati prognózis—

munka mint sajátos kutatómunka megszer- vezésének és ellenőrzésének folyamatát pedig a fontosabb szempontok figyelembevé—

telével, mintegy szabályokba foglalva szak- szerűen részletezi

Az iparvállalatok prognóziskészítési mód- szerének összefoglaló áttekintése az elvi és módszertani sajátosságokon túlmenőleg, he- lyesen, kitér a vállalatok többségénél hi—

ányzó feltételek (szemlélet. szakemberek

stb.) megteremtésének szükségességére. A szerző módszerválogatása a vállalati igé—

nyekkel, lehetőségekkel és korlátokkal hazai viszonyaink között összhangban van, és az induláshoz tájékoztatást nyújt. Rövid és kö—

zéptávon a matematikai statisztikán alapuló tudományos előrejelzésekre hívja fel a figyelmet. Természetesen a gyakorlatban szük- séges ,.módszerkombinációkban" ezekhez például az intuitiv eljárások változatai tár- sulnak. A vállalati szférákban nem helyesel- hető az intuitív eljárások alkalmazási kö- rének leszűkítése. ugyanis a meglevő nagy—

értékű szakértői bázis sokoldalú hasznosítá—