1 044 STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELO
A bonni előrejelzési modell berlini változata néhány kibővítés és kiegészítés mellett a ma- gánszektor keresletét részletesen leképező.
valamint a jövedelemeloszlást és az állam- háztartás összetevőit magyarázó változatok összekapcsolásával állt elő. A felülvizsgálat elvégzéséhez az adatbázison túlmenően az információk alábbi csoportjai álltak rendelke-
zesre:
— az endogén változók számított és tényleges ér- tékeinek eltérései;
—a becslési időszaknak és az előrejelzés készí- tésének vége között eltelt idő;
— a jövendő fejlődés várható alakulása.
A finombeszabályozási eljárásokat a tanul—
mány a beavatkozás helye szerint rendszere- zi. A lehetőségek a következők:
-— az endogén változók exogénesítése; ez feladja az ökonometriai modellek egyik lényeges előnyét, kon- zisztens eredmények garantálását a nemzetgazdasági elszámolási rendszerben;
— az emelkedés módositása; a regressziós egyenlet forgatásának felel meg:
— az állandó módosítása; az egyenlet párhuzamos eltolását jelenti;
— :: rezíduum módosítása; átmeneti eltérést de- finiál a regressziós egyenlettől (a reziduum és az ál- landó módosításának közös vonása mindig színvo- nal-módosulással jár).
A rendelkezésre álló információ jellege és a modellbe történő beavatkozás természete között a hozzárendelésre nincsenek általános
szabályok. A beavatkozás mikéntjét végső so- ron az érintett egyenlet tulajdonságai szab—
ják meg. Az emelkedés módositására külö—
nösen akkor kerülhet sor. amikor az informá- ciók olyan együtthatókra vonatkoznak, me—
lyek közgazdaságilag jól értelmezhetők (pél—
dául elaszticitások).
A beavatkozások sorrendjére sincsen sza—
bály. Az emelkedés módositása mindeneset—
re súlyos beavatkozás, ezért célszerű. ha az emelkedés módositása előzi a szinvonal—mó- _ dosulásokat.
A továbbiakban a szerző gazdag példa—
anyaggal illusztrálva bemutatja a bonni mo- dell berlini változatával végrehajtott előle—
jelzésnél az emelkedés- és a szinvonal-módo—
sításra gyakorlatban bevezetett megoldása-
kat. *
Befejezésül a tanulmány megfogalmazza azokat a fő irányokat, amelyeken haladva a kutatásokat tovább kellene folytatni:
.
- az ex ante előrejelzéseket, amelyekatanulmány—
ban körvonalazott szabályok alkalmazásával adottak, eredményességi ellenőrzésnek kellene alávetni;
— konkretizálni kellene azokat a kritériumokat, a—
melyek alapján el lehet dönteni, hogy a regressziós egyenletben szerkezeteltolódás következett—e be:
— :) software—t az ökonometriai modelleknél úgy kellene továbbfejleszteni. hogy az a tanulmányban ismertetett eljárások kivitelezését előmozdítsa.
(Ism.: Csepinszky Andor)
GAZDASÁGSTATISZTI KA
GALLI, A.:
AZ OPEC-TAGÁLLAMOK KULKERESKEDELME
(The foreign trade of the OPEC states.) —- Inter- economies. 1979. 6. sz. 278—285. p.
A cikk az OPEC-tagállamok hetvenes évek- ben megváltozott külkereskedelmi helyzetével foglalkozik, és számba veszi a legutóbbi nagymértékű olajáremelések lehetséges kö- vetkezményeit is. Az elemzés az ENSZ, a GATT és az IMF statisztikáin alapul.
A figyelembe vett statisztikák több ok mi- att nem tükrözhetik valósághűen az OPEC—
országok külkereskedelmének alakulását. lgy
— többek között -— valószínű, hogy a valósá- gos import értéke a statisztikailag kimutatot- tat hozzávetőleg 10 százalékkal meghaladja.
Ebben szerepet játszik, hogy az olajszállítás biztosítása már önmagában is kedvezmények- hez, a cseretermékeknek a világpiaci árnál alacsonyabb áron történő szállításához ve- zethet. szerepe van annak, hogy a pénzfor- galmat elkerülő közvetlen termékcsere értéke nem tükröződik a statisztikákban, és nincs kimutatva a vásárolt fegyverek értékének je- lentős része sem. Az eXportadatok sem meg- bízhatók, mert az OPEC országok a világ
számos olyan válsággócába is szállítanak olajat, ahonnan ezek nagyságáról semmilyen adat nem kerül nyilvánosságra. Megjegyzen- dő, hogy pusztán technikai oldalról tekintve sem egyértelmű, teljes körű és naprakész az OPEC-országok közzétett statisztikája.
A fenti okok miatt a részletekbe menő elemzések statisztikai alapja meglehetősen bizonytalan. Összességében az adatokból ie- vonható következtetés egyértelmű: a hetve- nes években az OPEC—országok áruforgal- mának —- a fejlődő országok történetében —- egyedülállóan gyors növekedése és struktú- raátalakulása következett be. 1970 és 1978 között exportjuk értéke 17.6 milliárd dollár- ról 141.7 milliárdra növekedett — azaz évente átlagosan 29,8 százalékkal. Az import növe- kedése még ennél is gyorsabb volt —- évente átlagosan 35,7 százalék —, és összege 9,9 mil—
liárd dollárról 113,5 milliárdra nőtt. Az OPEC-országok részesedése a világkereske- delemből évről évre fokozatosan növekszik:
az export esetében az arány 5.7 százalékról 11 százalékra emelkedett, az import eseté—
ben 3.1 százalékról 7,6 százalékra. Míg az import növekedése egyenletes volt, addig az export'emelkedési ütemét -— az olajár válto—
STATISZTIKA! lRODALMi FIGYELÓ
1 045
zásaitól függő — nagyobb ingadozások jel- lemezték. így 1970 és 1973 között a növeke- dés viszonylag lassú volt, az 1973—1974. évi olajválság, a gyors áremelkedés 1976—ig tar- tott, majd 1977—1978—ban az árak — és ezzel együtt az export — növekedési üteme mér- séklődött. A külkereskedelmi mérleg aktívu- ma is másként viselkedett ebben a három időszakban 1970 és 1973 között egyenletesen és gyorsan növekedett: 7.7 milliárd dollárról 18,2 milliárd dollárra. 1974—ben rekordma- gasságot, 86,1 milliárd dollárt ért el, 1976—ig viszonylag magas szinten maradt. majd 282
milliárd dollárra csökkent.
Az export növekedése országonként jelen—
tős mértékben szóródott: az átlagos nyolc- szoros növekedésnél lényegesen kisebb volt Líbia exportjának növekedése, Szaúd—Ará—
biáé pedig lényegesen nagyobb (17—szeres).
Az importnak az átlagosat (11—szerest) meghaladó növekedése következett be Sza—
úd—Arábiában, Katorban és az Egyesült Arab Emirátusokban, ennek ellenére ezekben az országokban viszonylag alacsonyabb arányú
az olajdollárok elköltése. Irak, lrán, Algéria
és Líbia áremelkedésből származó többletbe—
vétele viszonylag hamar visszakerül a világ- gazdaság vérkeringésébe. Algériában a het- venes évek elején kifejezetten kedvezőtlen volt a fizetési mérleg, lndone'zia és Ecuador gazdasága a népesedési problémák és a feszített beruházáspolitika miatt szintén ha- mar felszívja az olajdollárokat.
Az OPEC-országok exportjában az olaj 1970. évi 86 százalékos aránya 1977-ig 95 százalékra növekedett. Az exportban vola—
mennyi más árucsoport (az élelmiszerek, a kő- olajon kivüli ásványi anyagok, a vegyipari termékek, a gépek és közlekedési eszközök, az egyéb iparcikkek) részesedése csökkent.
1970-ben a világ olajexportjának 53 száza—
léka származott az OPEC—országokból, 1977- ben már 65 százaléka. Az olajdollárok haté—
kony befektetése, az egyoldalú exportszerke- zet felszámolása lassú. Jelentősebb mennyi- ségben Algéria exportált fémeket, foszfátot, korábban bort. Iránban is csökkent valame- lyest az olajnak az exportban betöltött sze—
repe a fémipari félkésztermékek, az élelmi—
szeripari, a bőr- és textilipari termékek és újabban a közlekedési eszközök javára. Ga—
bonnak uránium-, mangán- és faárukivitele, Nigériának kávé-, kakaó-, bonán- és cukor- kivitele, Ecuadomak vas-, kávé-, és halkivi- tele. Venezuelának gumi—, kávé-, hal- és fa- árukivitele jelentősebb. Az olajtermelésben döntő szerepet játszó közel-keleti arab or- szágok olajon kivüli exportja nem jelentős és aránya is csökkenő. (Az arányok változá- sát torzitja a folyó áras számbavétel. az olaj és a többi termék változó cserearánya.)
Az OPEC-országok vásárlói között 1972-ben Japán állt az első helyen az Egyesült Álla—
mok és Nagy-Britannia előtt. 1978-ban már az Egyesült Államok volt a legjelentősebb vásárló Japán és Franciaország előtt. Nagy- Britannia időközben megkezdte az északi- tengeri olajlelőhelyek kiaknázását. és olaj-
behozatala gyorsan csökkent.
Az OPEC-országok behozatalában —— a gyors növekedés ellenére — az élelmiszerek megőrizték arányukat (10 százalék). A saját vegyipar megteremtésével párhuzamosan je- lentősen csökkent a vegyipari termékek ré- szesedése az importból. A gépek és közle- kedési eszközök 1970-ben 37 százalékos ará- nya 1977-ig 47 százalékra növekedett. Az ezen kivüli iparcikkek aránya változatlan ——
29 százalék —— maradt.
A szállitó országok rangsora — Egyesült Államok, Japán, a Német Szövetségi Köztár- saság — változatlan maradta hetvenes évek—
ben, bár az élen álló Egyesült Államokhoz a többi ország időközben szorosan felzárkó- zott. Japán évi 43 százalékkal 15,4 milliárd dollárra (1978), a Német Szövetségi Köztár- saság szintén évi 43 százalékkal 13,2 milli- árd dollárra növelte kivitelét az OPEC-or- szágokba. Az Egyesült Államok kivitele az 1970. évi 2.7 milliárd dollárról 1978—ig 179 milliárd dollárra növekedett.
Történelmi, gazdasági és földrajzi ténye- zők miatt a gazdasági kapcsolatok az Egye- sült Államok részéről Szaúd-Arábiával, Vene—
zuelával, Ecuadorral és korábban lránnal erő- _, södtek. Japán részéről az Egyesült Arab Emi- rátusokkal, Irakkal és lndonéziával, Francia- ország részéről Algériával és Gabonnal, Olaszország részéről Libiával. A Német Szö—
vetségi Köztársaság különösen lrakba növelte kivitelét (1970 és 1979 között 26-szorosára), és gyorsan fejlődtek gazdasági kapcsolatai az Egyesült Arab Emirátusokkal, Szaúd—Ará- biával és Nigériával. Libiával és Algériával az export—import kapcsolatok a hetvenes évek közepén elért jelentős szintről fokozatosan csökkennek. Az 1979. évi várható adatok a- lapján különösen gyorsan lazultak a gazda- sági kapcsolatok lránnal.
Az OPEC-országok 1979. évi júniusi érte- kezletén jelentősen emelték a nyersolaj árát.
A távlatokat tekintve is várható, hogy az élelmiszerek és az iparcikkek árait túlhaladó mértékben növekednek az olajárak. Ez jelen- tős gondokat okoz az olajimportőr fejlett or—
szágoknak, és különösen nagy mértékben sújtja a többi fejlődő országot. Ezért eb- ben a szférában az eladósodás növekedése és a fokozódó politikai instabilitás várható.
Az OPEC—országok e folyamattal ellentétben a harmadik világgal azonos érdekeltségeiket hangsúlyozzák. és ők is követelik a fejlett ipari államoktól egy új nemzetközi gazdasági rend megvalósítását.
(Ism.: Fekete Gyula)
