214 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
amelyek a legtöbb ipari ágazatban megjelennek.
és nincs közvetlen kapcsolatuk a termelési folyamat- tal, mint A) általános szolgátatási tevékenység, B) a fűtésre. világításra és általában nem a termelési
"folyamatban felhasznált energia, C) a piaci tévé- tkenység, D) elosztási tevékenység. az eddig felso- :roltakon kívüli más általános felhasználások.
ll. Csomagolási felhasználások.
lli. Termelő felhasználások. Ebbe a csoportba ke—
-rült A) a nyersanyag-felhasználás, B) a félkész anya- gok és résztermékek, C) a termelésben felhasznált energia, D) a termeléshez felhasznált javitó—szol- gáltató tevékenység. E) a háttéripar termelőberen- dezések helyreállításával kapcsolatos tevékenysége.
'az ehhez felhasznált géprészek.
A felsoroltakból megállapítható, hogy az
*újraosztályozás 3 főcsoportot és ezeken belül általános és termelő felhasználási alcsopor- tokat tartalmaz, elkerülve ezzel a korábban alkalmazott csoportositásnak azt a legjelen- tősebb hiányosságát. hogy nem választotta minden vonatkozásban ketté az általános és a termelő felhasználást.
A csoportosítást a közbenső kibocsátás változásának mérésére az 1947 és 1963 kö—
zötti időszak adataira alkalmazták. Első lép—
csőben 1958. évi változatlan árak alapján 1947-re. 1958-ra és 1963-ra készítettek egy 83 sorvektorú és 83 oszlopvektorú mátrixot.
majd ebből egy 1183-es mátrixot. amelynek 11 sora megfelel az előbb vázolt 11 tevé- kenységi csoportnak. Ekkor a három rendel—
kezésre álló matrixot az 1958. évi elsődleges bruttó kibocsátási vektorral szorozták a kö- vetkezők szerint:
At X58 : Z:
A — a 11-83 aggregáltságú matrix köz- vetlen koefficiense;
t —- az 1947., 1958. és 1963. év;
X58 — a 83 csoportból álló 1958. évi elsőd—
leges kibocsátási vektor;
Z, — az egyes iparcsoportok közbenső ki- bocsátásának származtatott vektora a t évekre.
A leírtak alapján az Egyesült Államok ága- zati kapcsolatai a vizsgált három évben az 1958. év kibocsátásának szintjén a követke- zők szerint alakultak.
A teljes belső ipari kibocsátást 100-nak véve az általános felhasználás aránya a vizs- gált időszakban csökkent, 1947-ben 37,8, 1958-ban 37.0 és 1963-ban 36.4 százalék volt.
Ennek oka az általános szolgáltatás felhasz- nálásának lépcsőzetes csökkenése (22,4, 21,6.
illetve 212 százalék), amely a karbantartás, a takarítás és más hasonló szolgáltatások .,házilagos" megoldását tükrözi. ahelyett, hogy ezeket — főleg a vezető cégek — má- sokkal végeztetnek. Az energia általános célú felhasználásának aránya kismértékben ugyan, de növekszik. A piaci tevékenység trendje
nem egységes a közbenső kibocsátásban az évek során. Az elosztási arány adatainak ala—
kulásában ugyancsak nem található egysé-—
ges tendencia, mivel az 1947. évi 7.9 száza—
lékról 1958-ban 8,8 százalékra emelkedett.
majd 1963-ban 8,1 százalékra csökkent az arány a közbenső kibocsátásban. Az egyéb általános felhasználás aránya kicsi, de ál-
landó volt a vizsgált években.
A tevékenységi csoportok második főcso- portjának, a csomagolási felhasználások kapcsolatainak aránya gyakorlatilag állandó maradt az összehasonlított három évben (1947-ben 1.7, 1958—ban 1.5 és 1963-ban 1.7 százalék).
Az eddig felsoroltakból következően a ter- melő felhasználás —-— mint a harmadik tevé—
kenységi főcsoport a közbenső kibocsátás vizsgálatában — aránya lassan ugyan, de ál- landóan növekszik, az 1947. évi 60.8 száza- lékról az 1958. évi 61.5 százalékra, majd azt követően 1963—ban 62,1 százalékra.
A közbenső kibocsátás termelő felhaszná- lásában a nyersanyagok felhasználása folya- matosan csökkent (17,3, 16,6, illetve 162 szá- zalék) (: félkész anyagok és résztermékek aránya 1947—ben 37.5, 1958-ban 38.3, 1963- ban pedig 39,4 százalék volt. A termelés energiafelhasználásának aránya lendületesen növekedett a közbenső kibocsátásban, lénye—
gesen gyorsabban, mint az általános célú energiaielhasználás (1947-ben 2, 1958-ban 2.7, 1963-ban 2,8 százalék). 1947 és 1958 kö- zött a szolgáltatások felhasználásának ará- nya 2 százalékról 3 százalékra növekedett.
míg 1958 és 1963 között változatlan maradt.
Erősen csökkent a termelőberendezések hely—
reállitásának és az ehhez termelt géprészek felhasználási értékének aránya a közbenső kibocsátásban a vizsgált évek során. Ennek oka minden bizonnyal a helyreállító tevé- kenység fontosságának viszonylagos háttérbe szorulása (: háború utáni évekhez képest.
Úgy tűnik. hogy az alkalmazott osztályo—
zási rendszer, amely a tevékenységeket 11 csoportba tömörítette. jól használható, mi- vel a közbenső kibocsátás trendjei mind a vizsgált éveken belül, mind a vizsgált évek
között igen jellegzetesek.
(ism.: Deáky Györgyné)
MINGST, K. A.:
REGIONALlS GAZDASÁGI lNTEGRÁClÓ (Regional sectorial economic integration: the case of OAPEC.) — Journal of Common Market Studies.
1977. 2. sz. 95—113. p.
Számos tanulmány foglalkozik napjainkban az európai és a latin-amerikai gazdasági tö- mörülésekkel, mig a világ többi területeit eb- ből a szempontból kevesebb figyelem kíséri.
STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÖ
215
Kivételt képez az alól az utóbbi években az Arab Liga és az OPEC (Kőolaj Exportáló Or- szágok Szervezete). Meglepő azonban. hogy a Közel-Kelettel foglalkozó közgazdászok ke- vés figyelmet szentelnek az OAPEC—nek (Arab Kőolaj Exportáló Országok Szervezete), amely kizárólag a közel-keleti és az arab olajexpor- táló államokat foglalja magában. és példája alkalmat ad egy Európán kívüli gazdasági in- tegráció fejlődésének tanulmányozására.
Minthogy az Európai Gazdasági Közösség
működésével kapcsolatban többféle szem- pontból kifogás merül fel, egyes közgazdá—
szok ebből arra következtetnek, hogy a terü- leti gazdasági integrációk általában nem cél- ravezetők. A cikk írója ezt az álláspontot elemzi az OAPEC példája alapján. .
A kőolajat exportáló fejlődő országok ér- dekközösségbe való tömörülésének szüksé- gességét már több mint két évtizede felismer—
ték. Mivel a kőolajkivitelben az arab orszá- gok játsszák a legnagyobb szerepet, első megoldásként egy, az Arab Liga által irányí- tott szervezet létrehozásának gondolata me- rült fel. A Ligán belüli nézeteltérések, vala- mint a nem arab kőolajexportáló országok növekvő szerepe szélesebb körű szervezet, az OPEC 1960. évi megalakítását eredményezte azzal a céllal, hogy egységes fellépéssel gá—
tolják meg a nemzetközi olajtársaságok ár—
csökkentési törekvéseit a termelőkkel szem- ben. Az OPEC tagjai között azonban külön- féle szempontból számottevő, sok esetben nézeteltérésekhez vezető különbségek van- nak; itt sorolhatók fel a kormányoknak az olajból származó különböző nagyságrendű bevételei, az olajtermelés és az olajkészletek eltérő mértéke, illetve az ebből fakadó ér—
dekellentétek. Ezen túlmenően az OPEC arab és nem arab tagságának egységét az arab—- izraeli ellentéttel szemben elfoglalt eltérő ál—
láspontjuk is megbontja. Venezuela, Indoné—
zia, Nigéria. Ecuador, Gabon és nem utolsó sorban Irán nem kíván részt venni ebben a viszályban. az arab országok, bár nem egy- forma aktivitással, de általában szemben áll- nak lzraellel. E tényezők vezettek az új szer- vezet, a kizárólag arab olajexportálókat tö- mörítő OAPEC megalakításához, azzal a nem titkolt céllal. hogy az olajat szükség esetén politikai fegyverként is használják.
Az OAPEC főbb céljai a következőkben foglalhatók össze: a tagországok kőolajjal kapcsolatos gazdaságpolitikájának összehan- golása; információ- és tapasztalatcsere elő—
segítése a szakképzés és a fejlesztési lehető- ségek tekintetében; az olajipar problémáinak összehangolt megoldása.
Alapvető különbség az OPEC és az OAPEC között az, hogy az utóbbi nemzetek feletti ha- táskörrel rendelkezik. Célja, hogy intézményes kereteket biztosítson az arab olajtermelő országok összehangolt és meghatározó sze-
repének a kőolajjal kapcsolatos nemzetközi
ügyekben. _
A gazdasági tömörülésekkel foglalkozó szakértők a regionális integrációt politikai, gazdasági stb. szempontból többé kevésbé egységes feltételekkel rendelkező országok érdekközösségének tekintik. Az OAPEC pél- dája viszont azt bizonyítja, hogy még egy ilyen viszonylag szűkebb körű csoportosulás sem felel meg ennek a feltételezésnek. Az OAPEC három alapító tagja, Líbia. Szaúd- Arábia és Kuvait kezdetben valóban konzer- vatív politikai rendszerű országok voltak, amelyeknek fő bevételi forrását az olaj jelen- tette. Az 1969-es líbiai forradalom új állam- rendszert hozott, ennek ellenére Líbia tagja maradt az OAPEC—nek. de kereste és megta- lálta az együttműködés módját az OAPEC- be nem tartozó radikális arab országokkal is.
1970—ben Irak, Egyiptom. Algéria és Líbia nemzeti olajtársaságaí egymás kölcsönös tá—
mogatását határozták el a nemzetközi olaj- monopóliumok befolyásának (] csökkentésére.
Az olaj fokozódó jelentősége a továbbiakban oda vezetett. hogy Algéria és négy arab emi- rátus, majd később Egyiptom, Szíria és Irak is belépett az OAPEC tagjai sorába. Egy ilyen széles körű, sok és különböző jellegű orszá—
got felölelő közösség már nem folytathatta eredeti, a konzervatív kőolajtermelő országok által kezdetben meghatározott politikáját. A zárt területi tömörülés eszméje jelentősen át- alakult: az 1973. évi olajembargó kimondásá- ban már az OAPEC játszotta a főszerepet.
Az embargó mértékét illetően megoszlottaka nézetek a közösségen belül. lrak volt a leg- radikálisabb, teljes szakítást követelt az Egye- sült Államoktól. Ez ugyan nem valósult meg, de a termelést nagymértékben, az 1973. szep- temberi szinthez képest 25 százalékkal csök- kentették, és havonként 5 százalékos további csökkentést helyeztek kilátásba politikai cél- jaik, nevezetesen a teljes izraeli visszavonulás
megvalósulásáig.
Az OAPEC céljai közé tartozik a külföldi nagyvállalatoktól független olajtársaságok létrehozása. ez több esetben sikerült is. vi- szonylag rövid időn belül. Alapvető törekvé- seinek az eléréséhez az OAPEC-nek nagyfokú gazdasági, politikai együttműködésre és a technika fejlesztésére van szüksége. Az még nem igazolódott be egyértelműen. hogy az olajon alapuló regionális gazdasági szervezet hosszabb távon alkalmas lesz—e sokoldalú cél- jainak megvalósítására. Az viszont bebizonyo- sodott. hogy képes az olajembargóhoz ha- sonló nagyszabású összehangolt akcióra, s fenn tudja tartani. sőt bővíteni is képes kü- lönböző szintű multilaterális kapcsolatait.
Az OAPEC példája alapján túlzottan merev álláspontnak látszik az integrációkkal foglal- kozó szakértőknek az a feltevése. hogy a re- gionális tömörüléseknek politikai, gazdasági
216
STATlSZTlKAI lRODALMl FIGYELÖés más lényeges szempontokból is nagyjából azonos feltételekkel kell rendelkezníök. Meg- állapítható továbbá, hogy az ilyen regionális integrációk csak akkor életképesek. ha gyor- san bővülő kapcsolatokat alakítanak ki a tö- mörülésen kivüli országokkal.
(ism.: Szőnyi Gyuláné)
STEPHENSON, G. A.:
AZ ADÓK ÉS A JUTTATÁSOK HATÁSAl A HÁZTARTÁSOK JUYEDELMÉRE
(The effects of taxes and benefits on household in- come, 1976.) — Economic Trends. 1978. február 78—-
109. p.
Az angol Központi Statisztikai Hivatal a hatvanas évek elejétől kezdve évenként rend- szeresen közöl olyan tanulmányokat. amelyek azt vizsgálják;x hogy az adóztatás rendszere.
a társadalmi szolgáltatásokra fordított állami kiadások, a pénzbeni támogatások és a fo- gyasztási javak ártámogatásai milyen hatást gyakorolnak a háztartások közötti jövedelem—
különbségekre. hogyan befolyásolják a jöve—
delem alakulását. Ezek sorába illeszkedik be Stephenson tanulmánya, amely az 1976—os adatok feldolgozásán és az 1971—es adatok-
kal való összevetésén alapul.
A tanulmány első fejezetében a szerző számba veszi azokat a lakossági befizetése- ket (közvetlenés közvetett adókat. egyéb be- fizetéseket). amelyek 1976-ban folytak be az állami költségvetésbe, továbbá azokata költ- ségvetési kiadásokat. amelyek pénzbeli, ter—
mészetbeni juttatás formájában vagy egyéb úton a háztartásokhoz eljutottak. Az elem- zés eredménye azt mutatja. hogy a költség—
vetés a lakosságtól származó összegeknek 1976-ban mindössze 60 százalékát használta fel a társadalmi juttatások fedezésére az 1971. évi 65 százalékkal szemben. A lakosság adóterhei tehát gyorsabban nőttek. mint a társadalmi juttatások. Ez utóbbiak ugyanak- kor gyorsabb növekedési ütemet mutattak.
mint a többi költségvetési kiadás.'rgy az ösz- szes kiadáson belüli arányuk 39- ről 40 szá- zalékra növekedett.
A társadalmi szolgáltatásokra fordított ki- adások növekedését részben demográfiai vál—
tozások magyarázzák. Az idős emberek ará- nyának emelkedése maga után vonta az egészségügyi ellátás költségeinek és a pénz—
beni támogatások összegének növekedését.
Ugyanakkor az inflációs hatások kiegyensú—
lyozása érdekében a kormány növelte a la- kással kapcsolatos támogatást. és bevezette
az élelmiszerek ártámogatását. _
A költségvetési befizetések és a társadal- mi juttatások háztartások közötti megoszlását a szerző a családi kiadások felmérése (ház—
tartásstatisztikai felvétel) alapján becsüli. A
véleménye szerint is sok bizonytalanságot tartalmazó becslés alapján van le következ- tetéseket az újraelosztási rendszer működé- sére vonatkozóan. A jövedelmek gyors vál—
tozása miatt nem rögzített jövedelemhatárok szerint csoportosítja a háztartásokat, hanem (az időbeli összehasonlíthatóság biztosítása érdekében) a jövedelemnagyság szerint auantiliseket (deciliseket, illetve ouintilise- ket) képez, s ezekre vonatkozóan állapítja meg a különböző adók. illetve a kapott jut—
tatások, valamint az ezek segítségével kép—
zett jövedelemmutatók átlagos értékét.
Az 1971 és 1976 közötti időszakban a ház- tartások jövedelme több mint kétszeresére nőtt, ami valamivel kevesebb az egyéni kere- setek növekedésénél. Ezt az eltérést valószi- nűleg a háztartások átlagos létszámának csökkenése (2.9—ről 2.75 főre) okozza, ami ál- talában együtt jár a háztartások jövedelmé- nek viszonylagos csökkenésével. Az alsó há- rom decilisbe tartozó háztartások jövedelmé—
nek növekedése lényegesen elmaradt az át—
lagos emelkedés mögött. A szerző ezt azzal magyarázza. hogy ezekben a csoportokban igen nagy az inaktív, főleg a nyugdíjas csa- ládok száma. A vizsgált öt évben a nyugdí—
jasok arányának növekedésén kívül megfi- gyelhető még a gyermektelen családok, az egy vagy két felnőttből álló háztartások ará- nyának növekedése. Ez utóbbiak jövedelmi helyzete főleg attól függ, hogy munkaképes korúak-e. s ha igen. van-e munkájuk.
A kifizetett nyugdíjak és munkanélküli se—
gélyek összege a vizsgált öt évben gyorsab- ban nőtt. mint a jövedelmeké. A 147 száza—
lékos növekedést részben az igénybe vevők számának, részben a juttatások összegének növekedése okozta. Hozzájárult a pénzbeni juttatások emelkedéséhez a betegségi segély bevezetése is. Ezeket az összegeket legna- gyobb részben az alacsony jövedelmű ház-
tartások kapták.
A közvetlen adók alapja az eredeti jöve- delmek és a pénzbeni társadalmi juttatások együttes összege. Az adókulcsban 1971 és 1976 között számos változás következett be.
Ezek végeredményeként a háztartások vala—
mennyi csoportjában 12.7—ről 162 százalékra nőtt az eredeti jövedelmek és pénzbeni jut- tatások költségvetésbe bef-izetett hányada.
Az emelkedő adókulcs ellenére csökkent a nyugdíjas háztartásoktól beszedett adók ará—
nya, ami azt mutatja. hogy ezek a rétegek az utóbbi években növekvő arányban kerül—
tek át az alsó jövedelmi csoportokba. Az elemzések azt is kimutatták. hogy az adó- kedvezmények igénybevételére elsősorban a magas jövedelmű háztartásoknak van lehe- tőségük.
A közvetett adókat és az ártámogatásokat termékenként, szolgáltatásonként állapítják meg. ezért nagyságuk a háztartások fagyasz-
