Bródy András: Az ágazati kapcsolatok modellje

762

^SZEMLE

MAGYAR SZAKIRODALOM

BRÓDY ANDRÁS:

AZ ÁGAZAT! KAPCSOLATOK MODELLJE A FELHASZNÁLT ABSZTRAKCIÓK.

AZOK KORLÁTAI És A SZÁMITÁSOK PONTOSSÁGA

Akadémiai Kiadó. Budapest, 1964. 217 old.

Amióta a matematikai módszerek köz—

gazdasági alkalmazása napirendre ke—

rült, többnyire kétféle magatartással ta—

lálkozhatunk: rajongással és hitetlen—

séggel. Néhány lelkes kutató prófétikus hittel hirdeti a matematikai módszerek egyedül üdvözítő hatását, s hevületében

csupán az új módszerek előnyeit, ered—

ményeit látja, korlátaikat, alkalmazásuk

nehézségeit észre sem veszi. Mások pe—

dig (ha ezt most már nem is divat han- gosan hirdetni) a teljes hitetlenség ál—

láspontjára helyezkednek. Az élettől el—

szakadt tudományos emberek naív pró—

bálkozásának, a keresztrejtvényfejtéshez

hasonló intellektuális szórakozásnak tart-

ják a matematikai módszerek közgaz—

dasági felhasználását.

Bródy András nem tartozik sem a ra—

jongók, sem a hitetlenek közé. Állás—

pontja kiegyensúlyozott, tárgyilagos.

Szemlélete, amellyel az ágazati kapcso—

latok mérlegének (ÁKM) modelljéhez

közeledik, rokonszenves. Egyik úttörője volt az input-output elemzés hazai is—

mertetésének; elsőként dolgozott ki egy

kísérleti ÁKM—et. Ugyanakkor az elsők között látott hozzá az ÁKM—modell kri—

tikai vizsgálatához. Érdekes, tanulságos

könyve a következő kérdésekre felel:

melyek a modell szerkezetében rejlő ál—

talános közgazdasági absztrakciók? Meny—

nyiben jogosultak az ágazati kapcsolati mérleg alapjául szolgáló egyszerűsítő fel—

tevések; miben térnek el a gazdaság tény-

leges összefüggéseitől? Mennyire ponto—

sak az ágazati kapcsolatok mérlegében szereplő adatok —— s mennyire pontosaka mérleggel végzett számítások eredményei?

Mennyiben befolyásolják a pontosságot véletlen tényezők, a mérés nehézségei és egyéb körülmények?

A válaszhoz a szerző többféle módszert vesz igénybe. Az egyik: a probléma isme—

retelméleti elemzése. A másik: az elmé—

lettörténeti kutatás; a modell irodalmi előzményeinek nyomon követése. A har- madik módszer: az empirikus leirás; az

ÁKM-mel szerzett hazai és külföldi sta-

tisztikai és tervezési tapasztalat ismerte—

tése, rendszerezése, értékelése. A könyv ezzel kapcsolatos részei a szerző alapos,

sokoldalú tájékozottságát tanúsítják, Vé—

gül a negyedik módszer: az AKM pon-

tosságával kapcsolatos matematikai vizs_

gálat. Bródy imponáló biztonsággal for—

gatja ezt a fegyvert; találékony és szelle—

mes az elemzés eszközeinek megválasztá—

sában. Némelyik módszertani eredménye feltehetően általánosítható is, s valószí- nüleg nemcsak az ÁKM, hanem más ma,-—

tematikai modellek pontosság—elemzésére is felhasználható.

A végső konklúzió teljes mértékben

elfogadhatónak tűnik: az ÁKM a gazda—

sági összefüggések leírásának, s a jövő—

beni gazdasági folyamatok tervezésének használható, munkaképes eszköze. Nem szabad túlbecsülni, mert pontossága, meg—

bízhatósága korlátozott, Használata tehát -——— az alapjául szolgáló egyszerűsítő fel—

tevések miatt —— csak a leíró, elemző és tervezési feladatok meghatározott köré—

ben jogosult. Ezen a körön belül azonban igen hasznos szolgálatot tehet. Bródy te—

hát nem tanácsol sem kritikátlan rajon—

gást, sem agnosztikus tartózkodást. He—

lyette azt ajánlja: józan fenntartásokkal ugyan, felesleges illúziók nélkül, de az eddiginél bátrabban, szélesebb körben alkalmazzuk ezt a módszert.

Szerző — mint legfontosabbat — első—

sorban azt vizsgálta: hogyan viszonylik

az AKM—modell a valósághoz, s a hagyo—

mányos tervezéshez, javára vált volna

azonban a könyvnek, ha ezen túlmenően Vizsgálta volna az ÁKM—modell s a gaz—

daság más matematikai modelljeinek vi—

szonyát is. Az input—output modell egyik fontos tagja a lineáris gazdasági mo—

dellek nagyobb ,,családjának". A ,,család- nak" azonban olyan figyelemre méltó más tagjai is vannak, mint a dinamikus Leon—

tief—modell, a Neumann—féle növekedési modell, a lineáris programozás techniká—

ján alapuló ,,activity analysis" modell ——

hogy csak a legismertebbeket emlitsem.

S emellett vannak más családok is: a kü—

lönböző nem lineáris aggregált és mélyeb—

ben tagolt népgazdasági modellek. Nem az említett modellek részletesebb ismer-

tetését kérem számon Bródy könyvétől.

csupán az összehasonlítást: miben egye—

zik az ÁKM—modell a többi ismert ma—

tematikai modellel és miben tér el tőlük.

Ily módon ugyanis jobban kidomborít-

hatók az ÁKM—modell egyes alapvető

egyszerűsítő feltevései: például az inputok közötti helyettesítés, s ezzel a technoló—

giai variánsok közti választás lehetősé- gének kizárása: a modell statikus jellege;

SZEMLE

763

a korlátozott mennyiségben rendelkezésre

álló külső erőforrások problémája és így tovább. A többi —— közelebbi vagy távo—

lábbi fokon rokon —— modellel történő

összevetés alapján az olvasó könnyebben tájékozódhat: hol az ÁKM-modell helye;

mi az a feladatkör, amelyben az ÁKM- modell használata jogosult, s hol célsze—

rűbb más modelleket igénybe venni.

A könyv érdekességei közé tartoznak az input—output módszer elmélettörténeti hátteréről szóló fejtegetések. A kérdéssel foglalkozó nyugati irodalom egyoldalúan

— s szemmelláthatóan politikai megfon—

tolásoktól sugalt egyoldalúsággal —— ke—

zeli a kérdést. Nagyon érdekes a könyv 39. oldalán közölt táblázat, Marx kézira—

tából. A táblázat elrendezése, a kibocsá—

tási és ráfordítási folyamatok leírásának itt alkalmazott technikája valóban az

input—output modell megsejtésének, ko-

rai csírájának tekinthető. Bródy meggyő—

zően mutatja ki a szoros rokonságot Marx értékelmélete, valamint újra—

termelési elmélete és az ÁKM-modell között. Feltétlenül megilleti a Bródy

által is kinyilvánított elismerés a ma-

tematikai tervezés szovjet úttörőit. A

matematikai közgazdaságtan számos te—

rületén —— többi között a ,,sakk—

táblamérleg", a négyzetes termékmérleg kidolgozásában ——- kezdeményező szere—

pük volt. Mélyen fájlalhatjuk, hogy mun—

kájuk évtizedeken át feledésbe merült.

Azt hiszem azonban, hogy kár az egy—

oldalúságot egyoldalúsággal ellensúlyoz—

ni. Bródy könyve túllő a célon, amikor bagatellizálja Walras és Leontief szere—

pét az input-output modell kidolgozá—

sában (lásd 56—60. old.).

Végül még néhány szót a könyv írás—

módjáról, A szerző stílusa —— ha ez nem hangzik különösnek ilyen ,.száraz" té—

mával kapcsolatban —— valósággal ol- vasmányos. Mentes attól a nagyképű- ségtől, amely sok olvasót elriaszt a ha- sonló tárgyú munkáktól. A mű Világos, jól követhető; logikus szerkezete. átte—

kinthető tagolása megkönnyíti az olvasó számára, hogy megismerkedhessék az input—output modellel, a közgazdasági elemzés és tervezés jelentős új módsze—

rével.

Kornai János

Közöljüxk kedves olvasóinkkal, hogy a Statisztikai Szemle augusztusi és szeptem—

beri száma — az előző évek gyakorlatának megfelelően _ összevontan, előreláthatólag augusztus végén vagy szeptember elején jelenik meg.