Prinz Gyula: Magyar földrajz

(1)

IRODA

wmmm—mm

Könyvismertetések. — Chronigue de livres.

(C'est lc Journal de la Société Hongroise de Statisiígue gm' rend compte en from-aie, dans sa publications hongrot'ses', des Magas statistigucs publiés em Hongrie.)

Taleszky János: Közgazdaságtan.

'Jcan Teleszky : Traité d'économíe polinom.

Kiadja: A Magyar Tudományos Akadémia.

Public? par I'Académie Hongroise des Sciences.

Budapest, 1941. XXVIII-l— 740 l, — pages.

Teleszky Jánosnak ez a poszlhumusz munkája is bizonyítéka annak, hogy a mű szerzője nem—

csak kiváló pénzügyi szaktekintély, hanem első- rendűen képzett elméleti közgazda is volt. S ha munkája nem is viszi előbbre a közgazdaság tudo-

mányát, mert benne nem hirdet új tanokat és nem

épít fel újabb rendszert, mégis nyeresége a magyar közgazdasági irodalomnak, mert a tudomány mai állása szerinti nagyon figyelemre méltó összefogla- lása a gazdálkodás törvényszerűségeinek, hiszen egy átlagosnál hosszabb emberi élet által szerzett elméleti [tudásnak páratlanul gazdag gyakorlati tapasztalattal párosult eredmenyei tárulnak fel

benne.

Szerzője az individualista—kapitalista gazdasági rendszer híve, mert az a meggyőződése, hogy ez az emberi berendezkedés tudja a nagy tömegeknek a jobb megélhetését biztosítani. De távol áll tőle az, hogy ennek a társadalmi és gazdasági heren- dezkedésnek a háború előtti formáját eszményínek s így változatlan fenntartását kívánatosnak tartsa, mert tisztán látja, hogy az emberi társadalmak és ezek gazdasági és politikai berendezései, mint szer- ves képződmények, változásnak vannak aláren- delve, S ha nem akarjuk, hogy ez a törvényszerü—

séggel hekövelkező változás hanyatlás formájában jelentkezzék, az individualistakapitalista gazdasági rend háború előtti formája is tökéletesítendő.

Ennek pedig —— szerinte —— az a módja, hogy a haladó élet követelményeivel összhangba hozasso- nak a tökéletesbítés eszközei és módjai, azaz a gazdasági szervezet lényegét és működésének t'el- tételeit feltáró közgazdasági tudomány. így akarja a könyv olvasóival megismertetni a közgazdaságtant.

E végből természetesen nem zárkózhatik el az első világháborút követő politikai áramlatok és rend—

szerek gazdasági tanainak kritikai vázolásától sem.

A három részre tagozódó mű felépítésének váza is érdeklődést kelthet az érdemes munka iránt. Az I. rész a gazdálkodás törvr'myszeriiségeit tárgyalja: A gazdálkodás alapjai, A termelés, Az érték, A fogyasztás, A gazdasági egyensúly címek alatt, a II. rész az emberek közös gazdálkodását

LMIS

^m

^ZEMLE

vizsgálja: A közös gazdálkodás alapjai, A pénz, _ A pénz vásárlóereje, A pénzrendszer-ek, A hitel,-,

A hitelszervezet, A jegybank és hitelszervezeü

A rövid- és hosszúlejáratú hitel, Vágyom és jöve—

delemeloszlás, A verseny, A munkások és'murlkit—

adok versenye, Az őstermelők és az ipar versenye, A kereskedelem és termelők versenye, A vállalkosó és a tőke versenye, A fogyasztók és a termelők versenye, A nemzetek közötti verseny, A nemze!—

közi forgalom, A pénz szerepe a külfölddel való gazdasági forgalomban, Jegybank— és valutapoli- lika, tekintettel a kült'orgalomra, Az arany szerepe, a nemzetközi forgalomban, Letérés az aranyalap—

ról, A nemzetközi hitel, A pénzérték állandósága,

A nemzetek versengése, A technika haladása, A technika haladása és a munkás, Az állami be- avatkozás című fejezetekben. A III, részben a modern gazdálkodás rendszere kerűl ismertetésre:

A természet, Az ember, A jogrend, A termelés és a

termelő tényezők, A tőke, A vállalkozó, A gazda-

sági szabadság rendszere, A gazdasági automatiz- mus érvényesülése a valóságban, A gazdasági sza—

badság természetes gazdaságpolitikal következmé—

nyei, A közhatalom beavatkozása közelebbről, A fo—

gyasztás, A szükségletkielégítö-alap megoszlása, A közhatalom és a szükségletkielégítés, A tartós használatra szolgáló jószágok, A pénz szerepe a

jövedelemképződésnél, A kereslet és kínálat össz-

hangja, A jövedelmezőség, Áralakulás és jövedelem—

eloszlás, Az árváltozás másodlagos és harmadlagos hatásai, Az árrendszer, Árváltozások a pénz oldalá—

ról, A közhatalom és az infláció, Az infláció to—

vábbi folyamata, Az infláció megszüntetése és hatása, Az infláció és a háború, A defláció, A defláció és a hitelszervezet, A közhatalom és a defláció, A pénz órte'kváltozása, A nemzetközi áru—

forgalom és a tőkemozgalom korlátozása, A pénz anyagának értékváltozása, Az aranyvalnta kérdése, Az eredményes gazdálkodás, A válság, A gazdasági válság tünetei és okai, Tőkemozgalom okozta válv ság, A bizalmi válság, valsag-politika címeken.

A gazdaságstatisztiká művelői számára is igen tanulságos mű sajtó alá rendezésének és kiadásá- nak vállalásával a Magyar Tudományos Akadémia figyelemre méltó (értékkel gazdagította a magyar közgazdaságtani irodalmat. G. G. dr,

"nem de ;

(2)

2—3, szám __

137 — 1942

Eckhart Ferenc: A magyar közgazdaság száz éve, 1841—1941.

Frangois Eckhart: L'économ'ic politigue hongroise pendant cent ans, 1841-1941.

Budapest, 1941. 342 lap. —— p.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgato—

sága bízta meg a szerzőt azzal, hogy Összefoglaló képet adjon a magyar gazdasági élet százéves fej—

A mű arra utal. hogy szerző mint a előszava

konyveben ,,inkább statisztikai

gazdasági élet rúgóit megmutato emberi dokumen- volt kénytelen támaszkodni". Ezért a

közgazdaságunkrol ad, ,,sok lűdésóröl.

adatokra,

tumokra

kép, amelyet hazai

tekintetben hiányos marad, inkább csak vázlat", A könyv (3 fejezetben tárgyalja az elmult év- századnak közgazdasági szeinpontl'u'll fontos idő- szakait, Hal egymás mellett álló, inkább merevnek mondhato kép tárul elenk. A fejlődésről, a fellen—

dülés es válság váltakozó folyamatáról melyre- hatóbban nem tájékoztat a különben igen alapo—

san megírt mű, Arról a jelentős szerepről is, ame—

lyet a nemzet gazdasági életében eppen a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. mint vezető hitelinté—

zeteink egyike, játszott, csak halvány vonásokban szerzünk tudomást.

Az első fejezetben Magyarország 1848 előtti gazdasági állapotairól van szo. libben az időben mezőgazdaságunk meg messze elmaradt a nyugati államok földmívelese mögött. Elmaradottságunk—

nak legfőbb okát a nemzeti ipar hiányában láthat—

juk. ,,Az érezhető iparliiány országunk legsotetebb oldalát képezi". 1842—ben Magyarországon gyár és más iparintózet, a papirosmalmokkal és üveghuták—

kal együtt, csupán 753 volt. Ez alig több. mint a szomszédos kis alsóausztriai tartománynak gyar—

ipara. Az ipari elmaradottság okait szerzö Erdélyi és Fényes nyomanr a népsűrűség csekélysége- ben, városaink kis számában és főleg a magyar iparosság vállalkozási kedvének hiányában keresi. Mezőgazdaságunk belterjesebbé való tetele mindenekelőtt a rendelkezésre álló ta'ike nagyságá- tól függött. A magyar pénzpiac akkoriban még teljesen magára volt utalva, támogatást sem Becs- től, sem a távolabbi kiilföldtöl várhatott.

Ilyen körülmények között indult meg a hazai tőke—

gyiijte's. amelyben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank is kivette a reszet. Hitelintézeteink, különö- sen, ha a magyarság nagyobb arányszámban vett volna bennük reszt, ..a nemzeti genius legjobb támogatói" lettek volna.

nem

Az abszolutizmus es a kiegyezés kora (1849——

1873) a változó gazdasági helyzet időszaka volt.

Közgazdasági és pónzpolitikánkhan főleg a bank—

és vámkérdés körül felmerült viták domináltak.

Magyarország gazdasági romlásának legfőbb okait Ausztria önző gazdasúgpolitikájában látták. A har- madik korszakot (1873—1889) a válság és a pan—

gás korának nevezi a szerző. A magyar mezőgaz—

daság visszamaradottságát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 1880—ban a magyar atlagtermés 8 mérő volt kat. holdankint, Németországban és Franciaországban pedig ugyanakkor 14 mérő volt.

De hiszen még 1891 es 1937 közt sem emelkedett mezügazdasági termenyeink termésátlaga jelentő- sebben, mint ezt a mű meggyőző statisztikai táb- lázatai is bemutatják.

A negyedik fejezet az ngO-tőil Hitt—ig tartó gazdasági fejlődés útját mutatja be. Ez a korszak iparosodásunk virágkora. Az állam minden rendel-

kezesre álló eszközével, elsösorban a törvényhozás intézkedéseivel segítségére sietett a többnyire ide- genifajúak kezében levő kereskedelmünk, iparunk es liitelintézeteink fellendítése érdekében. Ezeknek a törekvéseknek köszönhető, hogy 1888 végén a gyártelepek száma már közel jár az ezerhez. Leg- fontosabb iparágaink a malom-, szesz—, bőr-, vas—

stb. ipar volt. llykepen a lakosság foglalkozási struktúrája is mindinkább megváltozott és Magyar- ország így közeledett a liberalis koreszméknek megfelelően az agrár-iparállam típusáihoz. A világ—

háború éveit (5. fejezet) a gazdasági viszonyok általános romlása jelzi. A mű utolsó fejezete a trianoni korszaknak es az 194t-ig terjedő időszak- nak a gazdasági képét mutatja be. Mindegyik feje—

zet, közvetleniil vagy közvetve, arra mutat, hogy a magyar gazdasági élet irányítói nem fordítottak kellő figyelmet az őstermeléssel kapcsolatos ipa- roknak a magyar nemzeti érdekeknek megfelelő

fejlesztesere, (r'. J. L. dr.

Prinz Gyula: Magyar földrajz.

Jules Pm'nz : Geographic de la Hongrie.

3 kötet. —— 3 volumcs.

A budapesti Kir. Magyar Egyetemi Nyomda kiadása.

Publié par lilmprimen'e de I'Universíté Royale Hon—

groise de Budapest.

394 —l— 442 %— 494 lap. —— pages.

A 3 kötetes túlnyomórészben

Prinz Gyula munkája, Csupán az_]. kötet (Magyar—

ország tájrajzal ,,A magyar éghajlat és a folyók vízjárása" 0. fejezetét írta Cholnoky Jenő, a Il.

kötet (A magyar munka földrajza) ,,A magyarság hazája" c. fejezetét pedig néhai Teleki Pál gróf.

A szerzői megjegyzi még a "Jegyzeteks fejezetben, hatalmas mű

hogy az egész Il, kötetnek és a III. kötet (Az államföldrajzi kep) I—lX. fejezeteinek megírásá—

hoz is bőven hozzájárult megjegyzéseivel Teleki Pál gróf.

Ez a kiváló méltán Hóman—Szekfű ,,Magyar történettie mellé állítható s egyaránt

tanulhat belőle a tudós és diák, az elméleti és gyakorlati szakember, a politikus, katona és diplo- mata. Egy aránylag rövid könyvismertetés nem fog- lalkozhatik a művet teljes részletességgel, ezért a

munka

(3)

_246-3- szám

kimeríthetetlenül gazdag tudás— és ismeretkincsnek csupán néhány részére akarjuk felhívni a figyelmet.

Az I. kötet első és második fejezete a békebeli

"Magyarország földrajzának tömör összefoglalását nyujtja és a magyar föld tudományos megismeré- fséről szól. Ezután a magyar földfelszín kialakulá- fsának történetét tárgyalja a szerző, részletesen rá- mutatva a földkéregben működő belső erők, to-

"yábbá a külső erők (fagy, hö, víz, szél) munká- .jára. Jellemző. hogy Magyarország felszíne 'meg-

%lehetösen lapos. Földünknek 200 méteres süllye—

"dése már elegendő lenne ahhoz, hogy víz alá kerül- jön az Alföld, Horvátország, a Dunántúl nagyobb része, a Vágvölgye Trencsénig, a Sajóé Rimaszom- Ébatig, a Hernádé Kassáig, a Marosé Déváig, vagyis több, mint 200.000 km2-nyí terület, az országnak kereken 9/3-3. A 200—500 m magasságú területek kiterjedése kevés. 500 m-nél magasabb terület már csak 92.000 kmz-t (28'5%-ot) foglal el országunk' ból. Hazánk vízrajza után a különböző magasságú területekkel foglalkozik Prinz. Ö azonban a felszín- magasságot nem a tengerszinttől, hanem —— a való—

"ságnak megfelelően ——- a hegységek alatt elterülő völgyfenékről számítja. Az országnak legmagasabb 'csúcsa így nem a tátrai Ferenc József-csúcs, hanem raRetyezát csoportjában az alig 2.300 méteres Gugu,

"mert ennek déli oldalán van a legnagyobb, leg—

magasabb hegylejtő, kereken 2.250 m; a Magas

*Tátra 100 méterrel marad mögötte. A különböző magasságú területek kategóriái a következők:

100 m valóságos magasságon alul van a síkság, lott—250 m: alacsony—dombság. 250—500 m: ma-

;gas-dombság, 500—750 m: alacsony-hegység, 750—

1.000 m: közepes-hegység, 1.000—1.500 m:, magas—

"hegység, mon—2.000 m: mezőhavas, 2.000 m—en felü- liek a csúcshavasok. A különböző magasságú terüle-

"teken foglalnak helyet a különböző tájak. A tájak iszerinti területi felosztás rendkívül nehéz, mert az

"egyes táj—csoportok és alcsoportok nem fedik telje'

*sen egymást. Prinz Gyula'egyébként az országot 4 országrészre, 15 tájra és több ,,vidékre" osztja fel. Meggyőzően bizonyítja, hogy sem a folyóhatá- Tokkal val-ó országfelosztás, sem a megyehatárok nem felelnek meg a földrajzi követelményeknek.

A II. kötet, mint a címe is mutatja, arról a kultúrmunkáról szól, amely Magyarországot a Száva és a Kárpátok határán éles kultúrlépcsővel

választja el a Kelettől és a Balkántól. Magyar-

eország nyers térszíne, a növényzet, az erdőségek és vizek kerülnek itt tárgyalásra. Azután a halászat, vadászat, mezőgazdálkodás, bányászat és az ipar

*tájrajzi jelenségeivel foglalkozik a tudós szerző.

.A magyarság hatalmas kultúrmunkájából legyen fszabad feljegyezni a következőket: az 1867-től imát—ig történő vízszabályozások a magyarságot az legkiválóbb vízépítő nemzetek közé sorozzák.

,,FolYóthálózatunk a földrajzban általa ^valóban

,-*-,1,J38 _-

lényegesen új képet kapott. A Duna Itt átvágás

által 123 kin-rel, a Körösök 248 tanmenet—"Me km—rel, a Dráva 68 átvágásapáltal 177 kxnárel, a Temes 92 lemetszéssel 142 kxn-rel lett röVídebb.

Összesen 717 új folyószakasz, tehát új meder készült 1.716 km hosszúságban. Összehasonlítva ezt a nagyobb folyók hálózatának egész számérté—

kével, a magyarság elmondhatja, hogy a vizet az Égtől kapja, de annak síksági medreit, úgy ahogy ma szemünk előtt vannak, maga építette." A há- zaknak a tájban való szerepe, a falvak települé-se és a városok földrajza fejezi be a II. kötetet.

A Ill. kötet tulajdonképen Magyarország né—

pességi, közlekedés- és politikai földrajzát tartal—— _ ' mazza. Részletesen tárgyalja Prinz Magyarország ős—, törzs- és fedőréteg—ét, Rámutat arra, hogy — főleg a török hódoltság alatt szenvedett vérveszte- ségek folytán —— a magyar nyelvűek arányszáma

láOO—lSOO—ig 80%—ról 38%-ra csökkent. A török

hódoltság megszűntekor a magyarság aránya kereken 50% lehetett; a XVIII. századbeli nagy gyar-*

matosítás nyomta le ezt az arányt 38—ra. Az 1850, 1880. és 1910. évekre a magyarság aránya, csak

41'6, 46'6 és 54'5%—ra emelkedett. Ez mutatja nemzetünk tragédiáját: a Nyugat kultúrájának vé—

delmében valósággal elvérzett történelmének máso—

dik félezredében, A Magyarország védelmi és politikai földrajzáról, Csonka-Magyarországról s az utódállamok helyzetéről szóló részek fejezik be a III. kötetet.

Bármelyik földrajzi jelenséget is fejtegeti a szerző, mindegyik Magyarország páratlan földrajzi egységét bizonyítja. Még a különböző nyelvterüle—

tek tárgyalásánál is a valóságnak megfelelő követ- kező megállapításra jut Prinz: ,,Az összes népi egy- ségek egymásbafonódva, sőt szövődve, együttesen alkotnak egy egész nemzetet a Kárpátoktól az Alpokig, a Dráváig és Aldunáig, amely soknyelvű ugyan, de amelyet egységbe kényszerít elhelyezke—

désiik, gazdasági belső kapcsolatuk, évezredes együttélésük, egységes lelkületük."

A statisztikusokat a ll. és 111. kötet több rész—

lete, különösen pedig a III. kötetnek a népsűrű—

ségről szóló fejezete fogja érdekelni. Néhány érde—

kes szám: Európa népsűrűsége Augustus császár korában 3, 1800-ban 20, 1860—ban 26, s végül 1930- ban 50. Európa népessége tehát hatalmas arány- ban szaporodott, különösen a XIX. században (180 millióról 450 millióra). Ez a nagyarányú szaporo—

dás messze felülmúlta az 1870. év után 33 millió ember kivándorlását és az elmult világháború 20 milliós emberveszteségét is. Magyarország népsűrű- sége a történelem folyamán a következöképen alae kult: a honfoglaláskor 3, 1500-ban'16, 1700-ban

1869—ben 48'5, 1910-ben 64'6. A szerző ismerteti'_

népsűrűségre :ható földrajzi tényezőket s megá—liai—

pitja, hogy Magyarország a mérsékelten nagysiirüa