• Nem Talált Eredményt

A gazdasági földrajz tanításának főkérdései

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A gazdasági földrajz tanításának főkérdései"

Copied!
24
0
0

Teljes szövegt

(1)

Dr. U D V A RH EL Y I KÁ ROLY t a n s z é k v e z e t ő f őiskolai t a n á r:

A GAZDASÁGI FÖLDRAJZ TANÍTÁSÁNAK FÖKÉRDÉSEI

»A m e t o d o l ó g i át a t u d o m á n y os i ga z s ág i r á n ti l e l k e s e d és viszi előre, m íg a m e t o d i k át — a kis- d e d e k i r á n ti lelkesedés.« (N. N. Ba r a n s z k i j . )

A gazdasági földrajz tanításának sokfelé ágazó kérdéscsoportját ez alkalommal sem szélességében, sem mélységében nem a k a r j u k teljes egészében megvilágítani. Ha err e törekednénk, akkor is sok kérdés maradn a nyitva, hiszen még magának a gazdaságföldrajzi t udo má ny- nak a módszere sem teljesen tisztázott. Még kevésbé állapodott meg a tudományos eredmények iskolai közlésének a módszere (metodikája). A módszeres munka kérdése a gyakorlatba n sokszor egészen elsikkad, vagy a tévedések és egyéni elgondolások hordozója lesz. Érdemes ezert néhány vitára alkalmas kérdést felvetni, különösen a gazdaságföldrajzi jelenségek dialektikus összefüggésének, az ágazati és körzeti jellem- zésnek, valamint a gazdaságföldrajzi anyag metodikai elrendezésének a kérdéseit. A gyakorlatban és az elvi kérdésekben az igazságot csakis űgv közelíthetjük meg, ha a gondolatokat nem eng edj ük befagyni.

Bevezetés

A gazdasági földrajz mibenlétéről, értelméről és céljáról, tanítá- sának indokolásáról, nevelési értékéről csak annyit, hogy mindez társa- dalmi szükséglet. A gazdasági földrajz tanítása a jelenkori társadalmi viszonyok között fontos nevelési szükséglet. Ez perspektivikus érte- lemben is értendő (szocialista gazdasági építésre nevelni), amennyibe n szocialista társadalomban élünk. A gazdasági földrajz tudománya a szo- cialista társadalomban túlnő az »objektivitás« szintjén, me r t szoros kapcsolatban áll a termelés tervezésével. Ebből következik az iskolai m un k a egyik lényeges célja, a tények és viszonyok megismertetésén felül gondolatokat ébreszteni, sőt képességeket nevelni a társadalmi termelés előbbrevitele érdekében. Az ilyen célkitűzés ne m mond ellent a szocializmus gazdasági alaptörvényének, amelyből többek között a termelés szakadatlan növekedése is következik. Ezért a gazdasági földrajz t aná rát mindazok a szerves tárgyi kontaktusok, belső, lényegi jelenségösszefüggések érdeklik, amelyek a gazdasági élet mozgásának a tényezői. A jelenségek kapcsolatából adódó törvényszerűségek, ismer- tetése alkalmas a dialektikus gondolkodás kifejlesztésére. Az ideológiai

5*

(2)

nevelés eme szempon tj a a kezdete és a vége mindenféle gazdaságföld- r aj zi oktatásnak. Előre viszi az emberi gondolkodást, az értelemszerű iskolai mu nk á t. A gazdaságföldrajzi folyamatok lényegének a kibontása nélkül statisztikai és lexikális adatok tömegével kellene megterhelni a tanulók emlékezetét, amellett elszakadunk az élettől és a gyermeket elriasztjuk a földrajztól.

A gazdaságföldrajzi összefüggések rendszerének vázlata

A föl drajzi jelenségek logikai-dialektikus kapcsolatait három viszonylatban vizsgáljuk [1], ezek a következők: a természeti földrajzi jelenségek kapcsolata egymás között, a gazdasági földrajzi jelenségek kapcsolata egymás között, végül a természeti és a gazdaságföldrajzi jelenségek kölcsönös viszonya.

A legelső, vagyis a természeti földrajzi jelenségek egymás közötti kapcsolata önmagában tisztán természeti földra jzi kérdés. E viszony- latban kizárólag természeti törvények hatnak, és az egész összefüggő természeti kompl exus (jelenségek összessége) fejlődésében, az okok- következmények fol yama tában a törvényszerűségek determinista jellege érvényesül mindaddig, míg esetleges társadalmi beavatkozás a tör vény- szerűségek ál t al meghatározott folyamatokat más irányba n e m f or d í t j a.

A természeti földrajzi összefüggések (földrajzi helyzet, éghajlat, dom- borzat és é gh aj l a t, éghajlat és vízrajz, a növényzet stb. összefüggései) a gazdasági földrajzot annyiban érdeklik csak, amennyiben ezek az összefüggések i rá nyí tj ák (elemi módon) a természeti földrajzi k ö r- nyezet spontán fejlődését, A gazdasági élet pedig mindig egy-egy ilyen kompl exumra épül (a környezetre), ez az összesség éppen ez által válik

»környezetté«. A természeti földrajzi környezet belső logikai össze- függései ilyen értelemben lehetnek a fejlődés adott stádiumában ér t é- kesek vagy kevésbé értékesek a társadalmi m u n k a számára.

A fentiekből az is kitűnik, hogy a természeti földrajzi környezet jellemző t ulaj donsága a változás. E változó térben az átalakulások forrása nemcsak a spontán természeti fejlődés, hanem a társadalom mu n ká ja is. A társadalmi m u n k a egyrészt megváltoztatja a környezet földrajzi tartalmát, másrészt a természeti tényezők új összefüggéseit hozza létre. Azonkívül — a termelő mu n k a fejlődése nyomán — érté- kében is változik a környezet, mert abban mind ú j a bb anyagok és energiaforrások nyerne k jelentőséget (szén, kőolaj, u rá n érc stb.).

A második és harmadik viszonylat — a gazdaságföldrajzi jelen- ségek egymás közötti, valami nt a természeti tényezőkkel való össze- függésük — m ár tényleges gazdaságföldrajzi kérdés. Míg a természeti tényezők e g ymás közötti kapcsolatában, és ennélfogva a földrajzi kör- nyezet s p o n t án fejlődésében a törvényszerűségek a fejlődés irányát determinista módon szabják meg (a folyóvizek minden esetben lefelé szállítják h ordal ék ukat és a magaslatokat lekoptatják), addig a t ár sa- dalom gazdasági élete és a természet viszonyában a determinizmus n e m érvényesül. Ez különösen a természet és a szocialista társadalom viszonyára jellemző. A természeti viszonyok döntően a társadalom t u d a -

(3)

tos, tervszerű m u n k á j á n ak sem az irányát, sem erőteljességét nem h at ár o zh at j ák meg. Ez utóbbi megállapítás semmiképp ne m kicsinyíti a földrajzi környezet fontosságát a gazdasági élet szempontjából. Tud- nu nk kell, vannak Földünkön még olyan területek, amelyek szinte kizárj ák az emberi tevékenység lehetőségét. Máskor csak fékezi a föld- rajzi környezet, néha azonban egyenesen kiváltja az erőteljes emberi mu nkát. Áz is kétségtelen, hogy a környezet a figyelmet legtöbbször meghatározott gazdasági tevékenység felé ford ít ja, egyáltalán, a ter- mészeti földrajzi környezet és a termelő munka egymást feltételező dolgok. De azt is meg kell gondolnunk, hogy a társadalom m u n k á ja nélkül a környezet önmagában semmit sem ér. E munka minőségének és erőteljességének a fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy értékes (és hasonló) természeti környezetben a gazdasági és t á r- sadalmi élet egészen különböző fejlettségi állapotaival találkozunk.

Az éremnek mindkét oldala megérdemli figyelmünket — különben nem volnánk dialektikusak —, egy-egy fejlet t országban vagy gazda- sági körzetben a nélkülözhetetlen természeti kincsek és előnyök mellett a társadalmi aktivitás jellemző vonásait is fel kell ismerni, értékelni kell.

A természeti viszonyok — mint összefüggő komplexumok — gazdaságföldrajzi értékelése

A természeti viszonyok értékelése elvégezhető a belső tájtartalom és a terület külső, viszonylagos helyzeti kapcsolatai szempontjából.

A területek belső földrajzi ta r t al m a (mennyiségi összetétele és jellege) a jelenségek sajátos helyi csoportosulásának az eredménye.

A külső, viszonylagos kapcsolatok más földrajzi t á j ak vagy gazdasági körzetek irányában fennálló kapcsolatokat jelentik. Ez utóbbiak a föld- rajzi helyzet, vagy a földrajzi fekvés révén érvényesülnek. A helyi és a helyzeti kapcsolatokat helyi és helyzeti földrajzi energiáknak is nevezték. A névtől függetlenül az a fontos, hogy az ilyenféle helyi csoportosulások és külső kapcsolatok a társadalmi mu n ka által hatot - ta k az egyes gazdasági területek mennyiségi fejlődésére és minőségi jellemvonásának a kialakulására, ennélfogva a földrajzi munkameg-

osztásnak is alapjai, amely objektíve létezik.

A különböző t er üle tek »földrajzi tartalmának « történeti kialaku - lását tekintve a jelenségek »helyi« csoportosulása [2] és a t er ü l et ek

»helyzeti« fekvése szigorúan nem választható el, amennyiben a helyi sajátságok is nagyrészben más területekről átsugárzó kölcsönhatásnak az eredményei. A domborzat jellegzetes helyi vonásai például vajon nem a nagyobb távolságról és mélyről ható erők, vagy a nagy távol- ságról (advektív légtömegekkel) érkező klimatikus hatások és ezek k om- binációjának az eredményei? — vagy a gazdasági életben ann y ir a fontos ásványi készlet nem a mélységi vulkánikus hatások, esetleg régi tengeri transzgressziók következménye? Kétségtelen, hogy a helyi természeti földrajzi jelenségcsoportosulás és a helyzetből fakadó h at á- sok között hat árt megvonni alig lehet. Csak ha kizárólag dinamikus nézőpontból ítélünk, akkor beszélhetünk esetleg a) tartósan helyben

(4)

maradó tényezőkről (domborzat, talaj, ásványok, vízrajzi megoszlás, stb.), és b) kívülről ható tényezőkről (tengeráramlás hatása, szállított levegőtömegek éghajlatmódosító hatása, jó forgalmi helyzet stb.).

A jelenségek »helyi« csoportosulásának és a kívülről ható tény e- zőknek egy része természeti, más része társadalmi jellegű. A két tényezőcsoport a termelő eszközök, valamint a termelő viszonyok f e j - lettségi állapotának megfelelően egyszerűbb vagy bonyolultabb módon egymással összefügg. Ez a viszony kezdeti fokon a természeti viszo- nyok fölényét, fej lettebb fokon a társadalmi termelő erők fölényét jelenti. En ne k ellenére a természeti adottságok fontossága a legfej- lettebb társadalomban sem halványodik el, sőt az emberiség élete mind több, mi nd bonyolultabb szálakkal szövődik egybe a természettel.

A bonyolult kapcsolatok mó d j á b an a természeti adottságok nélkülöz- hetetlen volta mellett a társadalom felsőbbrendűsége is igazolódik.

A gazdasági földrajz tanításának a feladata elsősorban a fentiek alapján a jelenségek helyi csoportosulásának, azaz a természeti földrajzi környezet földrajzi t a r t al mán ak mint helyi adottságoknak a mérlegelése.

A gazdasági földrajzi jellemzést mindig megelőzi a természeti földrajzi viszonyok feltárása. Meg kell tanít anunk a természeti földrajzi tény- anyagot (az illető ország, vagy terület helyzete^ partalakulása, felszíne, éghajlata, vízrajza, növényzete, ásványi kincsei). Ezenkívül rá kell mutat n unk azokra az összefüggésekre, amelyek irányították a t er mé- szetes fejlődést, valamint azokra, amelyek a gazdasági életben is külö- nösen fontosak (hogyan keletkeztek a kősótelepek, miért zuhatagosak a folyók). A munka folyamán taní tványai nk figyelmét a földrajzi környezetnek nemcsak a kedvező, h an em a kedvezőtlen adottságaira is felhívjuk, megállapítva, hogy menn yib en optimális ez a környezet bizonyos termelési ágazat vagy ágazatok meghonosítására, avagy milyen gátló körülmények állanak fen n , amelyek elhárítása lehetséges. Az ilyen értelmű értékelést elősegíti a különböző természetű területek össze- hasonlítása.

A természeti környezet alkalmassága (gazdagsága), a lehetőségeket iól felhasználó termelő m u n k a , és ennek a munkának speciális volta (profilja) dönti el, hogy mekkora egy gazdasági körzet aktivitása. Ha a termelés a fogyasztást túllépi, esetleg alatta marad, akkor a körzet a kiegyenlítő forgalom által kapcsolatba jut más, és eltérő jellegű gaz- dasági területekkel. A társadalmi mu n k án keresztül így realizálódik a természeti földrajzi környezet egyéni jellemvonása és magyarázza meg a kölcsönös á ruf orga lmat is.

így j u t u n k el a »g a z d a s á g f ö l d r a j zi fekvés« (helyzet) fogalmához, amely alatt — N. N. Baranszkij véleményével egyezően — olyan viszonyt ér tün k, amely az egyes körzetek gazdasági jelentőségű t én ye- zői között kialakul. Ezek a tényezők gazdaságföldrajziak (a szomszé- dos terül et jó piaca, forgalmas utak találkozása), igen sokszor termé- szetiek (kikötésre alkalmas tengeröböl, ásványi telepek, vízi erők).

Közöttük az a különbség, hogy a természeti adottságok (annak ellenére, hogy mindig megvoltak) holt kincset jelentenek mindaddig, míg a t ár- sadalmi-gazdasági adottságok történelmileg ki nem fejlődnek. Hogy

(5)

ez a fejlődés végbemehessen, azt nagy mért ékben támogatja, vagy há t rá l t a tja a gazdaságföldrajzi fekvés. Mármost, ha egy ország, vagy körzet gazdasági földrajzát helyesen a k a r j u k tanítani, a természeti viszonyok, a tények és összefüggések kifejtésén kívül a »gazdaságföld- rajzi fekvésre«, azaz a szomszéd területek felé irányuló gazdaságföld- rajzi kapcsolatokra is figyelnünk kell. A tanításnak ez a feladata másod- sorban.

N. N. B a r a n s z k i j s z e r i n t [3] a f e k v és az a k a t e g ór i a, ame l y s z e m b e t ű n ő en k i e m e l i m i n d e n o b j e k t u m (gazdasági körzet) egyéni jellegét. Ez a k i j e l e n t és m á r- c sa k a z ért is n a gy h o r d e r e j ű, m e r t az „egyéni jelleg" m e g r a j z o l á sa a f ö l d r a j z t a n í- t ás egyik a l a p v e tő f e l a d a t a . Á l l í t á s á n ak i g a z o l á s á ra Baranszkij e g y m á s h oz sok t e k i n t e t b e n haso nló, d e különböző fekvésű t e r ü l e t ek g a z d a s á gi f e j l ő d é s ét veti egybe. Egyi k p é l d á ja s z e r i n t a v a s é r c b en e g y a r á nt g a z d a g Svédország és az Urai- hegység közül eg yi k s e m r e n d e l k e z i k n a g y o b b m e n n y i s é g ű széninél. K e z d e t b e n m i n d k ét t e r ü l e t en f a t ü z e l é s ű k o h ó ü z e m e k et é p í t e t t e k. A f e j l ő d és a z e g y é b k é nt h a s o n ló te r mé s z e ti a d o t t s á g ok e l l e n é re S v é d o r s z á g b an s o k k a l g yo r sa b b volt , m i n t az U r a i b a n , m e r t s o k k a l kö z e l e bb f e k s z i k az a k k o r i b a n m ár eléggé f e j l e t t n y u g a t i o r sz á g ok hoz ( X V I I — X V I I I. szd.), a h o vá k i t ű n ő t e n g e r i u t a k is ve ze t te k. A z U r a l ü z e m e i n ek me g kellet t v á r ni a v a s u t a k me gé pít és ét, h ogy f e l v e h e s s e a v i lá g p ia c o- kon a v e r s e ny t , a z o n k í v ül v á r ni ke lle t t a sz ocia lizmus i d ő s z a k á ra is, hogy a K u z - n y e c k i - és a K a r a g a n d a i - s z é n m e d e n c é k k el ös sz e k a p c so ló d va az U r a l a s oh a n e m r e m é lt i pa r i f e j l ő d és k o r s z a k á ba l é ph e ss en. Ebből és m ás h a s o n ló p é l d á k b ól n e m - csak a g a z d a s á g f ö l d r a j zi f e k v és f o nto ssá g a, h a n e m e fekvés megváltozásának a t ö r v é n y s z e r ű s é ge is k i t ű n i k. Az ilyen vá l toz á sok egyi k jól i s m e r t kl a s s z i k u s pél- d á ja a F öl d k ö z i - t e n g er s z e r e p e h a j d a n , a k ö z é pk ori m e d i t e r r án vá r os ok vi r á g z ó k e r e s k e d e l m e k o r á b a n, m a j d a f o r g a l o m á t t e r e l ő d é se az A t l a n t i - ó c e á n r a, és a z óce án m e n t i orsz ágok gaz das ági f e l v i r á gz á s a.

A gazdaságföldrajzi fekvés törvénye negatív, vagy pozitív érte- lemben a közeli és távoli országokra, a kis és nagy körzetekre egyaránt érvényes. Említsünk még egy meggyőző példát ezzel kapcsolatban.

A Rajna-árok (Felsőrajnai-medence) földrajzi és gazdasági életének alapvető rúgóit szeretnénk megvilágítani [4]. A szűk, de jól határolt földrajzi t áj harmadkori törések, lezökkenések eredménye. Két oldalon gránitrögök, homokköves hegytönkök határolják. Alián a Rajna folyik, a múlt és jelen egyik legfontosabb víziútja. A Raj na-árok zárt hegy- falai — tele sűrű erdőkkel — régebben települést kizáró tényezők, de mint ilyenek, sűrítőleg hatottak magának a medencének a benépe- sülésére. A gazdasági földrajzi jelenséget (népesedést) kizáró »negatí- vum« így vált »pozitívummá«, növelve a medence »szívóhatását.«

A s űrűbb népesség ezenkívül a terület jó talajából, a dohány- és szőlő- termelésre is alkalmas és a délies lejtőkön különösen kedvező é ghaj l a- tából is következik. Az északi szelek védelmében, a déli verőkön a m a n- dula, sőt a füge is megterem. A közvetlen környezet szegénysége (terméketlen hegyvidék) egy egész sor régi iparág meghonosítására ösztökélte a Rajna-árok lakóit. A Spessart kvarchomokjának felhasz- nálásából fejlődött ki az üvegipar, ehhez a tüzelőt az erdők szolgál- tatták. A kristályos szerkezetű Odenwald a kőipar fészke, a Schwarz- wald sűrű erdeiben a fafaragás, a faragott kakukos órák világhírű ipara vert gyökeret, míg a rossz tal ajú lotharingiai oldalon a vas fel- dolgozása vált híressé. A Vosges gránittönkjéről lecsorgó tiszta vízü patakok jelentősége a szövőipar megtelepedésében ismerhető fei.

(6)

Hasonló kapcsolatok ismerhetők fel a sűrűsödési gócok elhelyezkedé- sében is. A nagyob b városközpontok a mellékvölgyek betorkolásánál épül tek, ahol más, helyi földraj zi tényezők jelentősége is kiemelkedik.

A helyi természeti adottságokhoz járul a Rajna-völgy távolabb ha tó helyzeti energiája, az a t é ny, hogy a völgy nemcsak a közvetlen környék, ha nem a közép- és nyugateurópai t á j ak összekapcsolója. Az itt csomósodó u t a k gyökere a Rajna-völgy közvetítésével egészen Olasz- országig lenyúlik, keleten a D una tengelyébe kapcsolódik, hogy az úthálózat nyuga t o n a Párisi-medence és Flandria népes síkságainak közvetítésével a te nge rpa rto n terebélyesedjék ki. Ügy látszik ebből, hogy a Raj na -á rok városainak régi keletű fejlődése ne m is annyira a t áj sajátos belső jellegéből, min t inkább e távoli t e r ül e t ek et átölelő erőteljes forgalmi jelentőségéből következik. Vannak olyan vidékek, ahol a fekvés kapcsolatai nagyon erősek, és még ha a helyi adottságok nagyon szegényesek volnának is, azokat ellensúlyozni t u d j á k. A Ra j n a - á r ok esetében azonban az előnyös fekvés kitűnő helyi adottságokkal társ ul. Ezekhez j ár ul nak még a történelmi fejlődés sajátosságai, ú j a b- b an a korszerű gyáripar kifejlődése, sok nyersanyagot n em kívánó iparoké, amelyek nincsenek túlságosan a szénhez kötve (festékgyártás, gép- és elektromos eszközök gyártása, hangszer, óra, textilipar), de a n n ál inkább támaszkodnak a Ra j n a erejével termelt villamos á ramr a. E rövid vázlatban — a gazdaságföldrajzi értékelés szempontjából

— a földrajzi tényezőknek a szomszédos tájaktól megkülönböztető hely i csoportosulása és a gazdaságföldrajzi fekvés hatásai domborodnak ki. A két tényezőcsoport és a történelmileg kialakult emberi munk a összefonódásából nő ki a t er ület gazdaságföldrajzi egyénisége. Egyik s e m nélkülözhetetlen. N. N. Baranszkij szerint a földrajzi obje ktumnak a térképen elfoglalt fekvéséből eredő sajátosságai gy akr an elkerülik a szerzők figyelmét. Emiatt pedig a marxista dialektika szenved csor- bát, az a feladat, hogy a dolgokat kapcsolataikban kell megvizsgálni.

Ne künk is v a n n a k hasonló tapasztalataink., ez a követelmény évtizedek óta hangzik, csak éppen a gyakorlatba nem vésődött be eléggé. Hangoz- tatása má r- m ár unalmas.

A »gazdaságföldrajzi fekvés« mélyebb értelmezése

A jól vezetett iskolai mu nk a megkövetelné., hogy egy kérdéses terül et »fekvésének« val amenny i sajátosságát megvizsgáljuk. Baranszkij ebbe n a té makörben a »szomszédos fekvés«, a »háborús tűzfészekhez viszonyított fekvés«, a »kul túra középpontjaihoz viszonyított fekvés«

valamint a »városok fekvése« kérdéseit veti fel. Beszél azután a »köz- ponti fekvés« előnyeiről, az ásványi lelőhelyek fekvésének jelentőségé- ről, valamint a gazdaságföldrajzi fekvés időbeli változásairól. A fekvés

»sajátossága« alatt ezeket kell érteni. Egy bizonyos gazdasági körzetre az jellemző, hogy szomszédságában ipari centrumok keletkeztek, ez pedig, meghatározott természeti adottságok mellett kedvezően hatott a gabona- és hústermel ő mezőgazdaság fejlődésére, ugyanakko r pedig gátolta a helyi ipar fejlődését. Ilyen volt a helyzet a szocialista f o r r a -

(7)

dalom előtt a Központi iparvidék és a Központi feketeföld övezet viszo- nyában Oroszországban, vagy akár az I. világháború előtti Osztrák- Magyar monarchia politikai társulásában. Egy másik terül et vagy ország fejlődésében sokat jelent, ha távol esik a hadak országútjától.

Régebben az Egyesült Államokban sok milliót fordít ottak az utak, a vasútak, a bányák és ipari üzemek építésére, mert a természetes elszigetelődés nagyobb hadseregek fen n t a rt á sát sokáig feleslegessé tette.

Európában ugyanakkor óriási összegeket fordítottak a hadseregek f en nt ar t ás ára és felszerelésére. Egy másik »sajátosság« az ásványi kin- csekhez való fekvés. A kérdés egyik oldala — a jó minőségen és a nagy mennyiségen kívül — annak a megvizsgálása, hogy az ásványi kincsek közel települtek-e a forgalmas utakhoz, ezek sűrűsödéséhez, a népes településekhez. Nagy előny, ha ugyanitt a társadalmi erők koncentrá- ciója is megfelelő (a kapitalizmus fejlődő szakaszában, a szocializmus- ban). A másik figyelemre méltó körülmény, ha közel v an na k az együtt felhasználhat ó anyagok és energia források egymáshoz (szén, vasérc).

A Szovjetunió Déli iparvidékén a Donyec vidéki szénhez (mintegy évi 100 millió tonna nagy f ű t ő e r e j ű szén) a közeli Krivoj Rog és Keres vasérce, a Dnyepr víziereje, jó tengeri víziút, ennek közvetítésével a kaukázusi olaj, azonkívül a Don, a Lenin-csatorna és a Volga folyami útja társul egy világ jelentőségű nehézipari körzet kialakításában. Az ipart »kívülről« más tényezők is támogatják. Nem kicsi a jelentő- sége az u k r a j n a i feketeföldek gabonájának, amely élelemmel lát ja el az állandóan szaporodó ipari munkásságot. A »belső« tényezők között n e m szabad figyelem nélkül hagyni a szocialista társadalom fokozott energiáj át. Hasonló jelentősége volt a középangliai nehézipari vidék kialakulásában a szén és vasérc együttes, vagy közeli előfordulásának, valamint a közeli exportkikötőknek. Hasonló a helyzet az Egyesült Államok »Iparos Észak« nevű területén a szén, a vasérc és a kőolaj hatalmas tömegének. éppen az Európával szembenforduló partvidék mögött, éppen ott, ahol a parton a legjobb kikötők sorakoznak, ahol a »Fall line« (zuhatagvonal) a Piedmont peremén már a gőzgépek fel- találása előtt energiát szolgáltatott, ahol a legnépesebb parti és part- vidéki települések sora képviseli a világ egyik leglüktetőbb »vásár- vonalát«, ahol a népesség gyors növekedésénél talán csak a profi t szel- leme nagyobb.

Nem látszik-e világosan ezekben a kapcsolatokban az ásványi kin- csek fekvésének a szerepe, amely mellé sok más tényező fekvésbeli fontossága is felsorakozik.

A »fekvés valamennyi sajátossága« még sem azt jelenti, hogy vala- men ny i féle fekvést fel kell sorolni a magyarázatban, h an em azt, hogy maga a földrajzi »fekvés« (mint a területek igazán földrajzi jellem- vonása) miféle jelenségek helyi koncentrációját jelenti. Melyik az a jelenség, amely ebben az összességben a vezető szerepet viszi, har- monikus közreműködésével vagy ellentmondásaival meghatározott i r ányt ad a további fejlődésnek. A tanításnak az a feladata, hogy meg- keresse és helyes megvilágításba helyezze a legfontosabb tényezőket.

Az egyes területek gazdaságföldrajzi értéke a tényezők helyi cso-

(8)

portosulása szerint változik, még ha ezeket a csoportosulásokat egyelőre csupán területileg változó kategóriáknak is t ek i n t j ü k, eltekintve egy- előre attól, hogy a történeti fejlődés folyamán és a termelő eszközök különböző fejlettségi fokán az azonos, vagy változatlan földrajzi kör- nyezet értéke is más. Egyébként azonos történeti, vagy termelési viszo- nyok között más a természeti földrajzi környezet jelentősége, ha az abban csoportosult, a termelés szempontjából fontos földrajzi tényezők száma nagy, vagy kicsi, ha ezek a tényezők n e m sokoldalúak, hanem csakis a mezőgazdasági, vagy az ipari, esetleg csakis a tengeri forgalmi, vagy a településföldrajzi lehetőségek szempontjából kedvezőek. Ismét más a környezet jelentősége, ha a földrajzi tényezők csoportosulása sokoldalú. Ha ebben a földrajzi csoportosulásban uralkodó jellegű (domináns) tényezők emelkednek ki, akkor szembetűnő lehet a terül et gazdaságföldrajzi jellegzetessége, egyénisége is. E különbségeket gyak- ran érezzük a t anítás folyamán.

Amennyiben a környezet földraj zi adottságai semmiféle tekintetben ne m eléggé pozitívek a termelés szempontjából, akkor a társadalmi erők esetleg é rint et le nül hagyj ák azt a terül etet (terméketlen homok- sivatagok. jégmezők), vagy pedig mint az »-ellentmondás fő oldala«

jelennek meg a környezetben s a hiányzó természeti faktorokat pótolva, hasznos átalakításokat végeznek. H a a földrajzi környezet a termelés szempontjából optimális (a legkedvezőbb), az esetben a tarsadalmi erők a rendelkezésre álló termelő eszközök fejlettségének mértékében a ked- vező adottságokat a legmesszebbmenően kihasználják. A gazdasági élet specializálódásában felismerhető a környezet földrajzi csoportosulásá- nak minőségi összetétele is. Az öntöző k ul t ú rák a megfelelő vízjárású folyók mellett születtek, a nehézipari településeket a fejlődés maga- sabb fokán a szén- és a vasérctelepek vonzották, az óceáni levegőtől á t j árt flandriai mezők lentermésének feldolgozását Artois lépcsőiről lefolyó tisztavízü p at akok (erőtermelés, mosóvíz) is támogatták. Hasonló példákat kivétel né l kül minden területen t alálunk. Minthogy minden országban, körzetben más a jelenségek csoportosulása, ennélfogva a termelő munka is más és más lehetőséget ragad meg, és a szomszédos területekkel is m á s f a j ta kapcsolatokba lép. A környezet földrajzi cso- portosulásának minősége helyenként változik, az uralkodó tényezők is mások. Ezért a tanítás o bjektumai is más színben tűnnek fel, min- den területen van valami jellemző és ú j. Az igazság és a pedagógia követelése az, hogy ezeket a terület eket másképpen is jellemezzük.

A magyar Alföld még a mú lt században jó talajáról, gabonaterme- lésre alkalmas é ghaj l at ár ól volt nevezetes. Mezőgazdasági termelésére fejlesztően hat ot t Budapest iparosodása és a nyugati, szintén iparosodó országok piaca. A termelés a legkedvezőbb természeti tényezők irá- nyában mozgott, ak kor a mezőgazdaság volt a legkifizetőbb gazdasági ágazat az Alföldön. Ennek megfelelően kellett ismertetni. Az azóta bekövetkezett politikai és társadalmi változások után is megmaradtak az Alföld ilyen i r á n y ú adottságai, sőt azokat talajjavítással, öntözéssel fejleszteni is igyekszünk, ezek mellett azonban a mezőgazdaságot t ám o- gató és a mezőgazdaságból élő ipar meghonosításával az Alföld t e r m é-

(9)

szeti földrajzi és gazdasági összefüggéseit is gazdagabbá t et tük. A taní- tásnak most már ezt a gazdagodást és minőségi változást is figyelembe kell vennie.

Egészen egyszerű a száraz mongol puszták jelenség-csoportosulása

— a gazdasági élet szempontjából —, de már sokkal bonyolultabb pél- dául a Ruhr-vidék jelenség-komplexusa. Itt a mezőgazdaságilag hasz- nálható termőföld (Westfália) mellett sok más tényező is közrejátszott a gazdasági élet előrehaladásában. A Ruhr-vidék ipari élete elsősorban a szénbányákon nyugszik, a vasércet a palahegységi bányákban (Sieger- land) fe jtik , és olcsó víziúton szállítják Lotharingiából. A földrajzi adottságok kedvező csoportosulását csak jelentősebbé teszi az, hogy a Rajnai-palahegység előterében világforgalmi utak haladnak és ezek éppen itt (Köln körzetében) metszik a fontos r a j n a i utat. Ezen a helyen kapcsolódnak össze a Földközi-tenger felől (a Rajnán) érkező, továbbá a Duna mentéről, a Balti-tenger Hansa-városaiból, majd Flandriából és a Maas mentén Champagne-ból b e fu tó útvonalak [5]. A R u h r t e r ü- lete ezek révén különböző tengerek forgalmának is lüktető központ- jává válik. Az iparvidék földrajzi képében a nyersanyagon, energián és a kereskedelmi útakon kívül még a társadalmi-politikai viszonyok, a változatos domborzat és a folyóvizek településföldrajzi hatásai is fel- ismerhetők, így az valóban sokféle természeti és gazdaságföldrajzi tényező bonyolult kapcsolatának szép példája, és példája ugyanakkor e tényezők gazdagságának is. E gazdagságot a népes és forgalmas ipari városok hatalmas arányú fejlődése tükrözi.

Hasonló tényezők, hasonlóan gazdag összetételben támogatták a Szovjetunióban — különösen a szocialista forradalom után — a Déli iparvidék óriási arányú kibontakozását, a nnak ellenére, hogy itt a szom- szédsági és forgalmi tényezők sokkal gyengébbek voltak. A cári idők- ben ez a terület ne m is fejlődött olyan hatalmassá, mint a Ruhr-vidék. Akkoriban a világgazdaság nagy, lüktető középpontjaitól nagyon is távol esett.

Ez a »fekvés« igazi értelme. Úgyszólván minden természeti és gaz- dasági földrajzi tényező a földrajzi elterjedés, illetőleg a területi (helyi) koncentráció és a területi viszonyok s íkj án válik igazán és a gazdasági életben is fejlesztő, jellegrajzoló tényezővé. Mint láttuk, a tényezők sokfélék, egymással sokirányú öszefüggést alkotnak. Nemcsak az egyes tényezők, hanem maguk az összefüggések is mind ú j a bb és ú j a bb kap- csolatot te re mtenek egymással, kölcsönhatásba kerülnek más jelensé- gekkel. A szinte vég nélkül gombolyítható fonál csomópontjait (a gaz- dasági földrajzi jelenségek belső lényegét) a néhány legfontosabb tényező kibontásával raga dju k meg.

Utalás néhány fontosabb természeti tényezőre

Munka közben önként kínálkozik a helyben fontosnak felismer t természeti földrajzi tényező szerepének az ismertetése, E m l í t he t j ük például a Nap sugárzó energiájának a szerepét, amely a Föld al akj ával és főmozgásaival kombinálva, a mezőgazdaság övszerű területi és év-

.

(10)

szakos életritmusát alapozta meg. Valahol a Földön mindig aratnak, valahol mindig vet nek. Ott v a nn a k például a szelek, bizonyos földi jelenségek és a napsugárzás eredményei, az időjárás és éghaj lat fontos irányítói. Történelmileg nem kisebb jelentőségük volt, mint bátor h aj ó- sok támogatása kontinensek felfedezésében. Mennyi érdekes kapcsolat látszik a szél- és a partalakulás, a hullámverés és a kikötőgátak, vilá- gítótornyok, a hajózás között, vagy az égitestek tömegvonzása és a folyó-esztuáriumok kialakulása között, ahol Földünk legnagyobb kikötői épültek.

A domborzat közvetlenül is (népsűrűség, település, forgalmi utak), közvetve is (éghajlatmódosítás, növénytakaró, vízierő, nyersanyagok) kapcsolatba j ut a gazdasági élettel, de talán még szorosabbak a szálak az éghajlat és a társadalom között, sokféle vonatkozásban. Igen érdekes az a megszakíthatatlan viszony, amel y a források, folyók és a tengerek, valamint a tá rsadalom között áll f enn már évezredek óta. Ezeket f el - sorolni, csak legfőbb kombinációjukat is áttekinteni nem t a r t j u k szük- ségesnek. Annyit azonban meg kell jegyeznünk, hogy soha se m egyet- len tényező az, amihez a termelő munka kapcsolódik, h a n e m mindig a komplex, összetett földrajzi környezet. A környezetben mindig össze- függésében és kölcsönhatásában jelenik meg az a néhány legfontosabb elem, amely az élet fő alapjait megrajzolja.

A tanítás fő feladatai

Az összefüggések figyelembe vétele. Eddigi tanulságunk az, hogy a gazdaságföldrajzi tényanyag és annak földrajzi elterjedése mellett figyel nünk kell a fontos tényezők összefüggésére is, a tények megje- íenési és fejlődési körülményeire. Ez utóbbiak nélkül nem ismerhet jük meg a gazdasági élet társadalmi és földrajzi alapjait és törvényszerű- ségeit. N. N. Baranszkij a »f e k v é s« vizsgálatát külön értékeli [6]. A sok- irányú ténybeli anyagot »bemagolni« (statisztikaszerűen) káros, el fo j tj a a gondolkodási képességet. Ezért az egyszerű megállapításokról át kell t é r nü nk az »ismertető jegyek logikusan összefüggő jellemzésére«, azaz a gazdasági föl dra jzi jellemzésre. E nélkül nem tehetnénk mást, mint - hogy bemagoltassuk a mezőgazdasági termékek, vagy az iparágak jegy- zékét. Mi lehet t e h át a tanár feladata? — Az, hogy szabályozott gon- dolatmenettel, a té rké pen is lokalizált relációk mérlegelésével, az egyes jelenségek jelentőségének a méltatásával vigye előre a földrajzi mu n - kát. A tényszerű közlésen túl az oktatás értelemszerű kifejlesztésére törekszünk. Meggyőződésünk, hogy ha a tanulók tu dat áb an a logikai összefüggések ké pét megszilárdítottuk, az az ismeretek szilárdságának és tartósságának is a legjobb biztosítéka. Ne m kevésbé fontos eredmény, hogy a tanulók maguk is megszokhatják a logikus, dialektikus gondol- kodásmódot, így a továbbiakban ők is t evékeny részt vehetnek a fel- vetett kérdések megoldásában. Lássunk példát a kétféle mun ká r a.

a) A tanuló Spanyolországról felel (általános iskolában). Megemlíti, hogy az ország közepén búzát termelnek, juhot tenyésztenek. Tu d j a azt is, hogy az északnyugati t erül et jobb legelőin a szarvasmarha ott-

(11)

honos, a keleti félmedencékben már a rómaiaktól kezdeményezett öntözött ker tek sorakoznak. Nem mut at ot t rá azonban — és valószínű- leg nem önhibájából — ezeknek a foglalkozási ágaknak természeti és történeti összefüggéseire, n em oldotta fel azokat az ellentmondásokat sem, amelyek a száraz Mezeta ritka népességének és a még szárazabb keleti félmedencék sűrű népességének kialakulása között fennál l. Pedig ilyen kérdések alatt izzik mind en igazi földrajzi probléma. A tanuló mindezeket n e m láthatta, ha a magyarázatban sem hallott semmit néhány város és gazdasági ág megemlítésén kívül. A statisztikaszerű tények közlésén kívül a terület egyéniségét jellemző magyarázatra is szükség van. Nemcsak Spanyolországban, hane m Angliában is tenyész- tenek juhot, de milyen más körül mények között, és mennyir e másképp illeszkedik ez a foglalkozási ág az egyes országok gazdasági rendsze- rébe. Hol a hiba, ha mi ndkét ország juhtenyésztése azonos módon vésődik a gyermek tudat ába: tenyésztik ezt az állatot itt is, ott is, — másutt is. Miért, hogyan, mennyit, milyen természeti és gazdaságföld- rajzi viszonyok között és milyen gazdaságföldrajzi kapcsolatok szövőd- nek ebből tovább, arról esetleg szó sincs.

b) Hollandiáról tanítunk. Központi feladatként az ország nagy népsűrűségének a megindokolását tűzzük ki [7]). Az »indokolás« a kis ország egész gazdasági életének t é ny- és jellemzésszerű ismertetését magában foglalja. A főbb gazdasági ágak egyszerű »közlése« helyett (iparágai, tengeri kereskedelme, állattenyésztése, fejlett kertészete) általában az alábbi összefüggésekre mu tatu n k rá.

1. Ipara, kereskedelme. A kevés kőszénen kívül (12 millió tonna 1953-ban, az Ardenne k lába előtt Limburg határában) alig v an más hazai nyersanyaga Hollandiának. Ipara mégis fejlett, ennek fő ágai a gép- és a hajógyártás, a textilipar, a tejtermékek, konzervek és a cukor előállítása, rizshántolás, csokoládé, gumi- és ékszeripar. Jellemző, hogy az iparban dolgozók száma m a j d n e m kétszer akkora, mint a mezőgaz- daságban dolgozóké.

A nyersanyagok és energiaforrások hiánya és az ipar fejlettsége közötti látszólagos ellentmondást csak azon elv (és igazság) alapján ol dhatjuk fel, hogy bizonyos gazdasági ágak fejlődése sohasem eg yet - len tényezőhöz va n kötve. Ez az igazság akkor is fennállhat, ha bizonyos természeti adottság teljesen hiányzik a környezetből. Más, nagyon erő- teljes (uralkodó) tényezők az ilyen hiányokat ellensúlyozhatják.

Hollandia esetében két ilyen ellensúlyozó (kiegészítő) tényezőt vizsgálhatunk meg, mint ipartelepítő erőt. Az egyik a gyarmatok meg - hódítása és bevonása a nyersanyagellátásba, a másik a víziutak (folyók és a tengerek) ipartelepítő ereje. A vízi és a szárazföldi utak gazdasá- gilag nagyon fejlett mögöttes területeket (a belgiumi Maas ipari vonala, a R ajna ment e fel egészen Strasbourgig — ahonnan vasérc és elzászi mű t rág ya érkezik vízi úton, még inkább a hatalmasan f e j l et t Ruhr-vidék, a fő szénellátó terület, azonkívül idegen, főképp spanyol, francia, svéd vasércek fogyasztója) kapcsolnak a tengeri világ- forgalomba, leginkább a két nagy kikötőn, Rotterdamon és Amster- damon keresztül.

(12)

E nagyvárosok forga lmát legelsősorban mégis az indiai gyarmati kereskedelem alapozta meg, különösen Amsterdamét. Kikötőjébe jávai dohány, szumátrai bors, s Indonézia más szigeteiről is kávé, tea, gumi, kőolaj, ón és gyapot érkezik évszázadok óta. Honn an van tehát a r en - geteg dohánygyár, a cukor- és csokoládégyár, mire épült az ország gumigyártása, ha hiányzik a hazai nyersanyag, n e m nehéz megmagya- rázni. A magas népsűrűség egyik alapja tehát a gyarmatokról beáramió olcsó nyersanyag it thoni feldolgozása jó utaktól támogatva, és az ebből származó hatalmas jövedelem. A belső víziutak (7000 km) ma is hosz- szabbak a vasutaknál (3200 km). Hollandiában nemcsak a városok, a falva k és a t a n y ák telepedtek a folyók, csatornák mellé, hanem az üzemek is, kivételesen nem az energia- és nyersanyagforrásokhoz, h a n e m a forgalom nagy ütőereihez. E forgalomnak messzeható szálai régebben a Hansa-kereskedelem csapásait követték, ma a tengereket is behálózzák és világjelentőségűek.

2. Állattenyésztése. Az itt uralkodó óceáni éghajlat a legelőgazdál- kodásra igen kedvező. Nálunk a legelő nyáron kiaszalódik, télen meg- fagy és hó t akar j a. Hollandiában a legelők »örökzöldek« és a szántó- földeknél (29,8%) nagyobb terül et et foglalnak el (rét-legelő 3 9 % ) . A tengermenti alacsony lápos terület eknek közel 80 százaléka legelő.

A mindig zöld ré t en a fe ke t e- fehér tehenek szélmalmok nélkül is kész holland »tájképet « varázsolnak a szemlélő elé. Maga az állattenyésztés azonban csak hozzájárul, de nem döntő alapja a magas népsűrűségnek.

3. Döntő jellege van a kertészetnek. A kertészet feltételei sehol sem kedvezőbbek, m i n t Hollandia enyhe, egyenletes, nedves éghajlata alatt. Talaja is ki t űnő (wattokból származó, szerves anyagokban gazdag humuszos talaj) és a környező népes fogyasztópiacokkal olcsó víziutak kötik ösze. A tengerektől visszahódított föld korlátoltsága, a sű rű népes- ség és a belterje s művelés kölcsönösen feltételezik egymást. A sok zöldség, virág és gyümölcs az állati termékekkel együtt kereskedelmi forgalomba kerül. A holland mezőgazdaság jól előkészített, történel- mileg fejlett, technikailag is magas színvonalú, különösen a tenger - parti vidékeken. Egy jó népsűrűségi térképen világosan felismerhetők a sű rűn lakott mezőgazdasági körzetek ott is, ahol nincsenek nagy váro- sok vagy kikötők. A sűrű népességű foltok n ag y j áb an összeesnek a leg- jobb talajok elterjedésével. Az ország keleti, glaciális üledékkel fedett részei nem tarto znak ide, e rit kábban lakott vidéken a szántók kerülnek túlsúlyba búzával, rozzsal és zabbal bevetve.

A gazdasági földrajzi körzetek kialakulása

A tanítás számára fontos tanulság a gazdasági földrajzi körzetek objektív léte. Ilyen körzeteknek ki kell alakulniok akár spontán, előre n e m látott f o r m á b an (a kapitalizmusban), akár előre tervezett keretek között (a szocializmusban), m er t a földraj zi tényezők csoportosulása (a természeti környezet adottságai), amelyeket a termelő munk ában a társadalom felhasznál, minőségi és mennyiségi összetételében helyen- ként más. Ez a különbség — sokféle társadalmi tényezővel kapcsolat-

(13)

ban — a földrajzi munkamegosztás alapja. Azt jelenti, hogy egy-egy meghatározott területen nem mindenféle, hanem csak bizonyos gazda- sági ágazat (vagy ágazatok) kifejlesztése lehetséges nagyobb e redmény- nyel, a többitől egészen eltérő magas fokon. Egv másik területen ismét más ágazatok nyomulnak előtérbe.

A körzetek fogalmi tisztázása nem könnyű, és még ma sem befe- jezett. A forrada lo m előtti Oroszországban a gazdasági körzetek ki je - lölését néhányan természeti földrajzi alapon kísérelték meg. Mások a mezőgazdaság belterjességi foka és a népsűrűség, vagy a belterjesség foka és a piacok távolságának viszonya alapján próbálkoztak. Mengyelejev [8] már 1893-ban rátalált a helyes útra. Figyelmét a gyár- ipar és a kereskedelem fejlettségi fokára összpontosította. Lenin tanul- mányaiban (különböző te rüle tek múlt század végére vonatkozó jellem- zése, például a Központi iparvidék, az Ural, vagy a Fekete-föld övezet) már a történelmi fejlődés, valamint a társadalmi-politikai rendszerek szempontja is érvényesül. Lenin élesen elítéli az átlagszámok helytelen statisztikai módszerét. Szerinte semmilyen módszer ne m lehet eléggé tudományos, ha a körzetek elhatárolásánál nem veszik figyelembe az egyes vidékekre vonatkozó speciális mutatószámokat.

Véglegesen kialakult vélemény, hogy a gazdasági körzetek és a ter- mészeti tájak határai nem fedik egymást. így lesz a jövőben is. Talán azért, mert a körzetek gazdálkodása nem kizárólag a természetes t áj helyi adottságain, hanem távoliakon is nyugszik (1. az előbbiekben Hollandia példáját), de mindenesetr e azért, m e rt a körzetek gazdasági tekintetbe n nem egyoldalú, hanem komplex területi egységek. E tel- jesség (sokoldalúság) megvalósítása érdekében különböző természeti földrajzi t á j a kat foglalhatnak magukba.

A kapitalista országokban a körzetekre való felosztásnak csupán a megismerés a célja, a Szovjetunióban (később más szocialista álla- mokban is) a körzetek megállapítása szoros kapcsolatban van a terv- gazdasággal. Az előbbieknél a spontán vagy történelmileg kialakult körzetek utólagos indokolása a cél, a szocialista társadalomban a kör- zeti beosztás a perspektivikus tervek foglalata, és a jövő fejlesztés érdekeit szolgálja, még pedig a kijelölt területek keletkezésének, korábbi fejlődésének, a történelem során kialakult életformáknak, mint tudományosan megrajzolt alapoknak a figyelembe vételével.

A gazdasági körzetek belső összetétele. A körzetek szerkezete kérdésében a homogenitás és a heterogén összetétel irányzata került szóba.

A homogenitás a kapitalista gazdasági körzetek ismertető jegye, amely különösen a leírásokban érvényesül. Azt jelenti, hogy a körzeten belül a gazdasági élet egynemű, egy irányban specializálódott. (Ez a szempont összevág a természetes t á j ak elhatárolásával: ott szűnik meg, ahol a jelenségek azonos ismétlődése megszűnik.) Mivel azonban az említett specializálódást egészen különböző szempontok szerint lehet elbírálni: gazdasági, természeti, néprajzi, ipari, vagy kulturális szem- pontból, és ahány szempont, annyiféle a körzetbeosztás, enne k a mu n- kának a gazdasági élet szempontjából semmi különösebb jelentősége

(14)

n e m lehet. Nem más ez, mint a kapitalista körzetbeosztás »bizonyta- lansági effektusa«. Ha m ég szigorúbban vesszük, úgy látszik, hogy a homogén gazdasági körzet merő utópia. Vajon homogén körzetnek tekinthető-e a Ruhr-vidék? — egyáltalán nem, m e r t itt a nehézipar (szénbányászat—kohászat—gépgyártás) csupán a vezető, legnagyobb iparág, ez sem önmagából pattant ki, ha nem szervesen belenőtt a terület egyéb gazdasági ágainak az öszességébe (még a mezőgazdasággal is szo- rosan összekapcsolódott), Azonkívül itt más gazdasági ágak is f e j l et t e k , többek között a nehézvegyipar, a textilipar, a kereskedelem és a for- galom. Ha ezt a t e rü l e t et az iskolában mégis »nehézipari körzet nek « minősítjük, azzal csak a gazdasági élet főjellegét és az országban elfog- lalt helyét fejezzük ki, semmiképpen sem t e k i n t j ük homogén körzet- nek [9]j.

A szocialista gazdasági körzet meghatározásában e t er ül et ek

»a maximálisan fe j l e t t belső termelési kapcsolatok és az állami jelen- tőségű szakosodás kom pl e xum a« -ké nt szerepelnek [10].

A szocialista gazdasági körzet komplex jellegű, amennyiben a kör- zeten belül a gazdasági élet teljességét jelenti (ipara is, mezőgazdasága is van, hogy belső szükségleteinek nagy részét s a j át maga t u d j a fedez- ni), ugyanakkor azonban teljesíti az országos tervgazdaság által reá- bízott és a különleges földrajzi adottságainak megfelelő speciális fel- adatokat is. Ez utóbbival már nemcsak saját ellátását, hanem elsősor- ban más területek ellátását szolgálja, vagyis az egész ország gazdasági komplexusának teljességéhez j á rul hozzá. Az ilyen körzetek egészen különböző természeti tá ja kat, különböző erő- és nyersanyagforrásokat foglalnak magukba. N e m is lehet másképp, csakis így érik el, hogy befelé teljesek, ki felé speciálisak legyenek. A szovjet Állami Terv- hivatal jelenlegi körzetei között szereplő »K öz p o nti körzetek« ne vű terület nemcsak a Központi iparvidéket és a Központi Fekete-föld övezetet, hanem a Közép-Volga, valamint a V j a t k a vidékét is magában foglalja, így tehát egészen különböző természeti adottságok koncentrá- cióját tükrözi. Ugyanezt más gazdasági körzetekről is el mond hat j uk . Metodikai mű he ly ünk ből (a tanítás folyamán) a vezető, vagy spe- ciális gazdasági ágak gyakran torzítva kerülnek ki. Ha jellemző szám- adatokkal rendelkezünk, akkor azokat is a kiemelkedő gazdasági moz- galom dokumentálására has ználjuk fel, legtöbb esetben összehasonlí- tást, vagy a fejl ődést is érzékeltető grafikonokban ábrázolva. A többi gazdasági ágat, a lényegteleneket sokszor meg sem említjük. Minél keve- sebb, de minél jellemzőbb vonást kell f e l t ár n unk az egyes országok vagy körzetek gazdasági életéről, hogy azok minél kevésbé hasonlítsa- nak egymáshoz. Nevetséges volna például Svédország gabonatermelésé- ről magyarázgatni hosszasan, m e r t ennél itt sokkal fontosabb az erdő- séghez kapcsolt fa- és favegyészeti ipar, a kiváló minőségű acél elő- állítása és a gépek gyártása, amely a vízierő és a vasérc megfelelő t á r- sításán alapszik. H a a fe j l e t t tehenészetet — csakis az ország déli részére korlátozva — meg is említ jük, azt főképp »kizáró« szándékkal tesszük: csakis itt, ezen a kis helyen vált jelentőssé ez a gazdasági ág, bizonyos természeti és társ adalmi körülmények hatására.

(15)

»A szovjet körzet gazdaságföldrajzi jellemzésének vázlata« cím alatt Baranszkij az alábbi témák feldolgozását a já nl ja [11]:

1. B e ve z e té s: a k ö r z e t b en k é p v i s e lt t e r v g a z d a s á gi e s z m e és a kö rz et h a t á- r a i n a k m e g i n d o k o l á s a.

2. T e r m é s z e ti v iszony ok és te r m é s z e ti e r ő f o r r á s o k, g a z d a s á gi é r t é k e l é s ük (a t e r m é s z e t á t a l a k í t ás f i g y e l e mb e v é t e l é v e l ).

3. T ö r t é n e l mi f ö l d r a j zi á t t e k i n t é s. 4. L a ko ss á g.

5. Á l t a l á n os g a z d a s á g f ö l d r a j zi je l le mzé s; a fő ga z da sági k o m p l e x u s te r me l é si k a p c s o l a t a i n a k e l e m z é s e; a v e z e tő ga zdasági á g ak f ö l d r a j z a.

6. Belső k ör z e ti felosztás, m i n d e g y i k a l kö r z et j el le m zé s e: a be lső ka p c sol a to k . 7. T á v l a t o k.

Ez a vázlat természetesen a szovjet iskolák szempontjából és a Szovjetunió tanításában érdemel figyelmet , ott is a 2., 3., 4., 5.

pont a fontosabb. A tényleges gazdaságföldrajzi anyagot az ötödik pont öleli fel, az egész gazdasági földrajzi oktató m un ká n ak ez a főrésze.

Ha az idő rövidsége, vagy az anyag tömörsége miatt minden mást elhagyunk, ez a téma akkor is megmarad. Az oktatás főfeladata a kör- zetek jellemzésében az országos jelentőségű specifikumnak , vagyis a vezető gazdasági ágaknak a megtanítása, fejlődésüknek a bemutatása (a természeti viszonyokkal és a történelmi múlttal kapcsolatban), végül és ezek alapján a körzet jelentőségének és helyének a megálla- pítása az ország gazdasági életében. Figyelemre méltó a továbbiakban Baranszkijnak az a megállapítása, hogy »nem a termelési ágak egy- szerű felsorolása a fő feladat, hanem az, hogy a tanulók megértsék az ágak közötti kapcsolatokat«.

Az il yenfa jt a kapcsolatok, termelési összefüggések közelebbi meg- világítására Baranszkij rajzi y>sémákat« használ és ajánl. Sémái m é r- tani idomokból állanak, ezekbe az idomokba vannak beírva a földrajzi környezet egyes erő- és nyersanyagforrásai, más idomokba az egyes ipari vagy mezőgazdasági ágak. Az idomokat a termelési kapcsolatok- nak és azok irányának megfelelően nyilak kötik össze. Baranszkij sémái azonban eléggé formálisak, egy-két kivételtől eltekintve, a föld- rajzi térből kiszakítva ábrázolják a termelési kapcsolatokat. Amellett néha túlságosan bonyolultak, nehezen megjegyezhetők. Emlékezetben tartásukat az is megnehezíti, hogy az alkalmazott mértani idomok el- helyezése a papíron mesterkélt. Jobbak azok a sémák, amelyek az ido- mokból és nyilakból összetett ábrát a megfelelő térhez kötik, mert itt jól látszik, honnan jön a szén, hol fejlesztik a villamos áramot, hol vannak a termelési központok.

Az itt röviden ismertetett »sémáknál« sokkal értékesebb ábrázolási módra kell felhívnunk a figyelmet . Ezek a »p r o f i l o k«, azaz a kereszt- metszetek. Az oldalnézeti rajzok kifejezheti k a természeti földrajzi környezet legfontosabb természeti adottságait, térszerűen összekap- csolva velük a különböző gazdasági ágazatok elrendeződését. Kifejező- dik a profilokban a körzetek határa is, valamin t azok fő gazdasági iránya, ennek megfelelően a behozatal és a kereskedelmi kivitel jel- lege [12].

(16)

Tanítsunk-e gazdaságföldrajzi körzeteket, vagy ne?

El kell is mernünk, hogy gazdaságföldrajzi körzetek va nnak.

A Szovjetunióban a tervezés ezeket már pontosan meghatározta, elha- tárolta. A történelmi fejlődés fol yamán hazánkban is alakultak körze- tek, a Borsodi-, vagy a Budapesti-ipari körzet — többek között — már egészen élesen rajzolódik ki. A szocialista országépítés során más kör- zetek is mind határozottabb á válnak. Hasonló folyamatokkal a nyugat i országokban is lehet dolgunk. Szinte lehetetlen meg nem különböztetni (általános iskolában is) a Párisi-medence iparvidékét (fejlett mezőgaz- dasággal), a lotharingiai kohászati és gépipari körzetet, vagy a szénben gazdag (Ardennek) északfranciaországi gép- és textilipari vidéket, ahol az óceáni levegő ha t á s ára finomrostú len is terem. Vagy ne szóljunk semmit a középangliai területek kiemelkedő nehéz- és szövőipari jelle- géről, a Belga-alföld, a Meuse völgye és az Ardennek egészen eltérő gazdasági arculatáról, a román kőolaj vidék, vagy Resita különleges ipari profiljáról és mindezek földrajzi alapjairól?

Szólni kell mindezekről olyan egyszerű formában, hogy a tanulók megértsék a mindenütt más összetételű természeti földrajzi környezet és a gazdasági élet elemi összefüggéseit. A feltett kérdésre nem lehet más válaszunk, csak az, hogy a legfontosabb gazdaságföldrajzi körze- teket taní tanunk kell, és hogy az ilyen irányú kezdeti munkát már az általános iskolában meg kell kezdeni.

Az »ágazati« gazdasági földrajz és a »körzetek« tanításának földrajzi és módszertani értéke

A gazdasági f ö l d r a jz oktatásának módszertani felépítésében ma két irányzat uralkodik, az »ágazati« (statisztikai) és a »körzeti« irányzat.

Az ágazati irányzat — csupán gazdasági és statisztikai szempontok szerint — a gazdasági élet egyes ágainak az ismertetését t a r t j a szem előtt. Ebben a m u n k á b an csak annyi a földrajz, hogy az ágazatok (kohászat, gépgyártás, cukorgyártás, faipar stb.) üzemhelyeinek föld- rajzi elterjedését közli, rendszerint az egész országra vonatkoztatva.

Magyarország gépgyártását ismertetve, az iparág jelentőségének mél- tatása mellett az ágazati gazdasági földrajz elégnek t a r t j a a fő köz- pontokat megemlíteni: Budapest, Győr, Miskolc, Salgótarján, Sztálin- város [13]. A fej ezet be n szemernyi »földrajz« sincs, szó sem esik arról, hogy a felsorolt üzemhelyek milyen kapcsolatban vannak a nyers- anyag- és energiaforrásokkal, a közlekedő ut akkal és a piacokkal, nin- csen szó benne arról, miért éppen ezeken a helyeken telepedett meg a gépgyártás. A megnevezett iparág területi elterjedését nem magya- rázza semmivel. Ellenkezőleg, a földrajzi vonatkozásokat elsikkasztva, üres topográfiává, emlékezetet terhelő statisztikává süllyeszti az anya- got. Kérdés, valóban terhelő-e az emlékezetre nézve az ilyen anyag- kezelés? — valóban megterheli az emlékezetet, mert ha a magyarázat- ban az üzemek elhelyezkedése semmihez nincs kötve, akkor a tudatban is kötetlen marad. A megszilárdítást nagyban gátolja, hogy ugyanilyen

(17)

mechanikus felsorolásban kell tudni a szénbányászat, a kőolaj és a vil- lamosáram, a nyersanyagok bányászata, a vas- és alumíniumgyártás, egyéb iparágak, a malmok, a cukorgyárak, a textilüzemek, a papír- gyárak, a bőrgyárak és más ipartelepek földrajzi elterjedését. A meg- szilárdítást még inkább gátolja az, hogy a felsorolásban egyes ipari központok csak egyszer, mások kétszer vagy többször is szerepelnek, de az egyik például a vas-, gép- és malomiparnál, a másik a gép-, szesz- es növényolajiparnál, egy harmadik a nehéz-, cukor-, malom- és cipő- iparnál, s így tovább. Az is nehézséget okoz, hogy például a térképen is ábrázolt 12 magyar cukorgyár és 11 malom város között három telep- hely egyezik (Kaposvár, Budapest, Szolnok), a többi azonban nem.

Ugyanilyen eltérések mutatkoznak nehezen megjegyezhető variációk- ban más ágazatok között is. Nem csodálkozhatunk, hogy a gyakorlatban dolgozó tanárok ellenzésével találkozott a régebbi általános iskolai tan- terv azon intézkedése, hogy Magyarország gazdasági földrajzát az álta- lános iskola IV. osztályában egységesen az egész országra vonatkoz- tatva és ágazati alapon kell tanítani. A módszer nem is hozhatott mást, mint eredménytelenséget, a 10 éves tanulók elkedvetlenedését a föld- rajztól. De a tanárok elkedvetlenedését is, mert az ágazati gazdasági földrajz egyoldalú tantervi érvényesítése nem földrajz, életszerű föld- rajzi képzetek kialakítására alkalmatlan. Az ágazati gazdasági föld- rajzból hiányzik a jelenségek térbeli kapcsolatának, a természeti föld- rajzi környezet dialektikus kapcsolatának a vizsgálata.

A »körzeti« irányzat az ágazatitól lényegében különbözik. Ebben a munkában az egész országra kiterjedő rövid ágazati jellemzés után a legfontosabb gazdasági körzetek egyéni jellemzését végezzük el.

A munka kezdetén — az ország ágazati (általános) jellemzésében

— csak a legfontosabb gazdasági ágakkal foglalkozunk. Baranszkij véleménye szerint [14] az ágazati áttekintésnek csak úgy lehet értelme, ha a részletek nem szorítják háttérbe a lényeget, ha az általános jellem- zés csak összefoglaló jellegű, s mintegy a körzeti felosztás indokolásául szolgál. Az ország általános gazdaságföldrajzi képére azért van szük- ségünk, hogy annak keretében jól megvilágíthassuk az egyes körzetek különleges funkcióit. A Szovjetunióban a Műszaki Felsőoktatási Bizott- ság 1934. július 14-i határozata kimondja, hogy »a gazdaságföldrajz tulajdonképpeni tartalmát körzetek szerint kell előadni« —, erre pedig a gazdaságföldrajzi óraszámoknak legalább 70 % - át kell fordítani [15], Az érintett határozat természetesen a Szovjetunió tíz osztályos iskolarendszerére és a Szovjetunió gazdasági földrajzára vonatkozik.

Vitver — gazdasági földrajzában — ezt az elgondolást többé-kevésbé a kapitalista országok ismertetésében is keresztülviszi [16].

Milyen pedagógiai haszon származik a körzetek szerinti tanításból.

A körzetek szerinti tanításban mindaz megvalósul, amit az ágazati gazdasági földrajzban hiányoltunk: a földrajzi szempontok érvényesü- lése, a területi és genetikai összefüggések, a belső földrajzi és gazda- sági szerkezet dinamikája. Ez már »igazi« földrajz, nem fullad üres felsorolásba, hanem egy belsőleg, szervesen összefüggő komplexum életét tükrözi. Cak egyetlen egy kapcsolatot mutassunk ki bizonyos

6* 83

(18)

területen az ott működő tényezők között, máris meg nyert ük a mód- szertani csatát.

Az ágazati gazdasági földrajz említi a sajómenti szénbányákat, egy másik fejezetben a rudabányai vasércet, egy következőben a diósgyőri vasgyártást, egy negyedikben a miskolci gépgyártást, az ötödikben a kazi7icbarcikai vegyészeti ipart, esetleg a hejőcsabai cement- es a mályi téglagyártást, ismét külön fejezetben a diósgyőri papír- gyárat. A földrajz alapvető jellemvonása a térbeliség, de ne m úgy, hogy az egy térségben kialakult gazdaságföldrajzi kép a tárgyalás folya- mán sporadikusan (térben és időben) a lehető legjobban szétszóródjon. Hol van az az egységes tér, amit ilyen módon meg lehetne ismertetni?

— sehol sincs.

Ezzel szemben a körzeti gazdaságföldrajzban arról beszélünk hogy az Északi-hegyvidéken kialakult a Borsodi-iparvidék. Kérdés, milyen tényezők járul tak hozzá ezen a terül eten az ipar fejlődéséhez. A vá- laszban felsorakoztatju k a természeti tényezőket: megeml ít jük a Sajó mentén meghúzódó széntelepeket, a közeli vasércbányákat, a vizierők felhasználását (különösen kezdetben) és egyéb nyersanyagok értékesí- tését. Az iparvidék (különösen Miskolc) kitűnő forgalmi helyzetben fekszik, a Sajóvölgy u t a t nyit az Alföld és a hegyvidék között, elő- segíti a földrajzi munkamegosztás révén létrejött különböző gazdasági területek kölcsönös forgalmát. Ezt a kicserélő utat a Budapest—Sátor- a l j a ú j h e ly K—Ny i rán y ú fővasút keresztezi. A társadalmi tényezők között nagy szerepe volt a kapitalizmus fejlődésének, a tőkés vállal- kozásnak, valamint a vasútépítés növekvő szükségleteinek. (Az itteni üzemekben sok vasúti felszerelést gyártottak.) Ma a szocialista építés új és új beruházásai ösztökélik többtermelésre, továbbfejlődésre ezt az iparvidéket. Nyersanyagot és fűtőanyagot a szomszéd országokból is hoznak ide. Jellemezzük az iparvidék profi lját is: kohászat, gép- gyártás, nehézvegyipar, építőipar, megeml ít jük a központokat, külön jellemezzük Miskolcot és Kazincbarcikát, végül k iemelj ük a t er ület szerepét, fontosságát az egész ország gazdasági életében. »Hol van az az egységes földrajzi tér«, amit ilyen módon meg lehetne ismertetni? — itt van, ez a Borsodi iparvidék. Egy önmagában zárt, egyéni jellem- vonású terület életét ismertet tük meg összefüggéseiben (egyszerű mó- don), ezzel eleget t e t t ü nk a föl drajz követelményeinek. Nehezebb, de sokkal életszerűbb f öldrajzi m u n k a ez, mint a csupán ágazati-statisz- tikai felsorolás. It t kérdések, problémák lüktetnek, a valóság tükrözé- seként a t ud at b a n is összefüggések létesülnek. A mu nka gondolatokat szül és ötleteket t ermel .

N e m állítjuk, hogy t ankönyveink mereven elzárkóznak a területi (körzeti) felfogástól. Ez egyébként anna k a bizonyítéka, hogy egyszerű módon ez a törekvés még az általános iskolában is megvalósítható.

A VI. osztályos t a n k ö n yv (legalább rajzban) szemlélteti Nagy-Britan- nia iparvidékeit. Ezt a kis térképet érdemes összehasonlítani a szén- és vasércbányászat térképével. Németországról is közöl a könyv egy iparvidékek szerinti összefoglalást, a Ruhr-vidékkel kapcsolatban a f e j - lődés főtényezőit is felsorolja. Hasonló törekvés látszik a Szovjetunió,

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az első faktorban a 20-64 évesek és az 55-64 évesek foglalkoztatási rátája, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya és az élethosszig tartó tanulók

„politikai vállalkozás” elnevezés. Leopold azt is jelzi, hogy csak bizonyos földrajzi, gazdasági, társadalmi terekben, mintegy „szigetszerűen” indult meg a

A Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív vizsgálata szerint az Országos Nyugdíjintézet által ellátott öreg nyugdíjasok 73 százaléka saját jogú, tehát olyan,

Ha feltételezzük, hogy a gazdasági tevékenységek társadalmi értékelésében csak a munkaszükségletet kell figyelembe venni. akkor az anyagi és a nem anyagi ágazatok

A következményjövő mindkét mutató esetében enyhe csökkenés után stabilizálódást mutat, amely a jövőben lehetséges bifurkációs vonalak belsejében, az alsó pályák

A két világháború közötti időszakban az 1000 lakosra jutó élveszületések száma már nem állt vissza az 1914 előtti szintre, sőt fokozatosan tovább csökkent: az

Popp József DSc, egyetemi tanár, Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Ágazati Gazdaságtan és Módszertani Intézet (Debrecen) Rabb Mercédesz gazdasági és

Bencs Péter PhD, egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Gépészmérnöki és Informatikai Kar, Energetikai és Vegyipari Gépészeti Intézet, Áramlás- és Hőtechnikai Gépek