STATlSZTIKAl lRODALMl FIGYELÖ 1271
A vállalati jövedelemelosztás előzőkben felsorolt statisztikai beszámolójelentéseinek különféle értelmezése nem nyújt támpontot arra, hogy helyesen ítéljék meg a termelés, a termelő állóalapok növekedésének mérté- két. Erre a célra a közös vállalkozás rendel- kezésére álló összes eszköz figyelembevéte- lét ajánlja a szerző. Ebbe beleértendő a kö- zös vállalkozás nyereségéből a fejlesztésre fordított összegen kivül az alapitó gazdasá- gok évenként ismétlődő hozzájárulása is.
A példaként felhozott társulásban a 19 tag—
gazdoság pótlólagos eszköznövelő befizeté—
se az adósságállományt csaknem kétszeresen felülmúlta.
A vállalat fejlesztési pénzeszközeinek ilyen mérlegszerű levezetése az újratermelés me—
chanizmusát már a közgazdasági követelmé—
nyeknek megfelelően mutatja. Az alapok év eleji és év végi értékének különbsége viszont
— amely az érvényes statisztikai beszámolta—
tás 10., 11. és 19. számú nyomtatványain található -— nem tükrözi azt helyesen.
A fejlesztési pénzeszközök forrásainak mér- legszerű számbavételével analóg módon tesz javaslatot a szerző —- a statisztikai beszámo—
lójelentések megfelelő rovataira hivatkozva —- az eszközök csökkentésének levezetésére is.
Értékcsökkentő tételként ez esetben a külön—
böző hiányokat és veszteségeket (az eszkö- zök esetleges eltulajdonítását), továbbá a ki- selejtezés figyelembevételét javasolja. Az utóbbi összegét csökkenti a kiselejtezett esz- köz értékesítésének árbevételével. A forgó- eszközök értékváltozásánál ugyanezt a kor—
rekciót tartja szükségesnek.
Véleménye szerint az éves beszámolóban nincsen összehangolva a káresemények el- számolásának módja. sok helyen ezt költség- ként veszik figyelembe, másutt a jövedelmet csökkentik ilyen címen. A tisztánlátás érde- kében a második módszer mindenképpen he- lyesebb, mint az első. A statisztikai beszá- molójelentéseken alapuló javasolt elemzési eljárások még a gazdaságközi vállalatok többinél bonyolultabb pénzügyi körülményei közepette is egyértelműen ábrázolják az új- ratemelési folyamatot.
(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)
KRAKOVSZKU, A. — MUKASZ'JAN. SZ. -—
ROMANOVA, G. — TRUDOVA, M.:
A VÁROS! KÓRNYEZETET VlZSGÁLÓ STATISZTIKA MÓDSZERTANl PROBLÉMA!
(Metodologicseszkie problemü sztotisztiki gorod—
szkoj okruzsajuscsej szredü.) — Vesztnik Sztatísztikí.
1980. 12. sz, 7—12. p.
Az ENSZ Európai Statisztikusok Értekezlete 1973-ban, Varsóban tartott tanácskozásán az egyik központi kérdés volt a környezetstatisz- tika létrehozása. Az elfogadott ajánlások ki—
fejezték annak szükségességét, hogy vala- mennyi ország kialakítsa a környezetvédelem- re -— elsősorban a városokra — jellemző leg- fontosabb kérdések statisztikai mutatóinak rendszerét.
Egy későbbi időpontban (1973 októberé—
ben) megtartott környezetvédelmi szeminá—
riumon a szakértők hangsúlyozták, hogy a városok környezetstatisztikai mutatóit külön kell választani. A városi települések minőségi állapota — mely kapcsolatban van fokozódó szennyeződésükkel és a lakosság életében betöltött szerepükkel — a környezetstatiszti—
ka egyik meghatározó kérdése.
A KGST-tagországok is foglalkoztak a kör- nyezetstatisztika mutatóinak kidolgozásával.
Az 1975-ben, Budapesten megrendezett szak—
értői értekezlet elfogadta a környezet álla—
potát és a környezetvédelmet jellemző alap- vető statisztikai mutatók rendszerét és ki- számításának módszertanát.
A Szovjetunióban 1973-ban kezdődött a környezetstatisztika mutatószám-rendszerének kidolgozása. Elsődleges feladat volt a kuta-
tás tárgyának szabatos meghatározása. ,,Kör—
nyezeten" nem a ,.természet" értendő, bár a jelentése közel áll hozzá. Az emberi tevé- kenység következtében részben megváltoznak vagy felbomlanak a bioszféra fontos folya—
matai. s ennek következtében megváltozik az
emberi élet közege. ..Városi környezeten" a lakóhely értendő. azaz a városokon belüli természeti feltételek összessége, beleértve a városi lakosság számára szükséges zöldöve- zetet is, amely a városépítés és az állampol—
gárok életműködésének sajátosságai hatásá- ra megváltozik.
A városi környezetstatisztikának nemcsak a városok természeti környezetét. hanem a ter—
mészeti feltételekre ható városi struktúrát (közlekedés, ipar, kommunális gazdálkodás stb.) is tanulmányoznia kell, mivel ez, elte—
kintve szükségszerűségétől, káros hatással van az életkörülményekre.
A városi környezetstatisztikai kutatások a városokra és a város típusú településekre terjednek ki. A szakértők kutatásai szerint legrosszabb a helyzet a nagy (100 000 és több lakossal rendelkező) városokban. Ez termé—
szetesen nem jelenti azt, hogy a kisebb te- lepülésekkel már nem kell foglalkozni. Elő- ször is a lélekszám szerint kisebb városnak minősíthető, de iparilag fejlett települések gyakran igen káros hatással vannak a kör- nyezetre. Másodszor könnyebb és gazdaságo- sabb megelőzni a környezet szennyeződését, mint később intézkedéseket hozni helyreállí—
tására.
A .,Városi környezetstatisztika mutatószám- rendszere" c. tervezet kidolgozásakor a kuta- tók eltekintettek a hagyományos (viz, leve—
gő. föld, erdő stb.) környezeti összetevőktől.
Megkísérelték a környezetet komplex egész-
1 272 STATISZTIKAl lRODALMI FIGYELÓ
nek tekinteni, hogy lehetőséget adjanak az illetékes városi szerveknek a környezet meg—
őrzésére és helyreállítására vonatkozó intéz- kedések átfogó tervezetének kidolgozásához.
A városi környezetvédelem eszközeinek és intézkedéseinek mutatói a következő fejeze- tekbe foglalhatók össze.
1. ,.A város területe, népessége. lakásállo—
mánya" néhány mutatócsoportot foglal ma—
gába. lde tartoznak a város általános jellem—
zői. mint a város területe, a lakosság száma, a népsűrűség, továbbá a város helyrajzi vi—
szonyai. a talajviszonyok, valamint a lakásál- lomány jellemzői (a szintek száma. a közmű- vesítés). A mutatószámok egy másik csoport- ja a városi földhasznosítás sajátosságait fe- jezi ki.
2. ,,A környezeti hatások" fejezet két mu- tatócsoportot foglal magába. Az első cso- portba a természet szennyező forrásai, a má- sodikba a környezetbe kerülő szennyeződé- sek mennyiségi mutatói tartoznak.
A vízszennyező források (ipari, mezőgazda—
sági. háztartási, vegyes) elkülönítése a tisz—
tító berendezések alapján történik. A leve- gőt szennyező források lehetnek változó és állandó jellegűek. Az előbbi csoporthoz tar- tozik a közlekedési eszközök levegőszennye—
zése. mig az utóbbiakhoz az iparral vagy a lakások fűtésével kapcsolatos szennyeződés.
A szennyeződés mennyiségi mutatóihoz tar—
tozik a vízfelhasználás. a csatornákon ke- resztül távozó szennyvíz. az ipari, a háztar- tási és egyéb szemét.
3. ,,A városi környezet minősége és ellen- őrzése" c. fejezet a szennyeződés mérésével foglalkozik. E területen a légszennyeződés és a zajártalom — amit elsősorban a közleke- dési eszközök okoznak — mérése az elsődle—
ges feladat.
A víz szennyeződését megkülönböztetően kezelik a szerint, hogy ivóvizről, ipari felhasz- nálásról, vagy egyéb célokat szolgáló vízről van-e szó.
4. ..A városi környezet védelmére vonatko—
zó eszközök és intézkedések" fejezetben fog- lalt mutatók a természetvédelmi rendszabá- lyok létrehozásában segítik a tervezőket. A természetvédelmi intézkedések négy csoport—
ja különböztethető meg, ezek lehetnek tech- nológiai, egészségügyi—technikai, tervezési és egyéb intézkedések.
5. ..A városi környezetvédelmet szolgáló rendszabályok költségei" c. fejezet a gazda- sági ráfordításokat tükrözi. Ezek lehetnek olyan beruházási, felújítási és folyó költsé—
gek, amelyek a természetvédelmi létesítmé—
nyek és berendezések létrehozásával kapcso- latosak és ide sorolhatók a természetvédelem tudományos kutatási és tervezési, valamint a környezet minőségét ellenőrző és a városi környezetvédelem irányítását végző munkák költségei.
A cikk a beszámolási rendszer kiépítésé- vel, elsősorban a statisztikai szervekhez be—
érkező jelentésekkel foglalkozik. A beszámo- lási rendszer kialakításával kapcsolatos fel—
adatok közül a legfontosabb az adatgyűjtés megszervezése.
A statisztikai mutatók begyűjtése szempont- jából a települések csoportosítása történhet
-— a települések kategóriái szerint: városok, városi típusú települések, városi agglomerációk:
— a lakosság száma szerint: 10000 lakosig, 10 000—
50000. 50 OOO—100 000, 100 OOO—500 000 500 000 és 1 millió lakos között, egymillió lakos felett;
—— a városok típusa szerint: fejlett bányászattal.
fejlett iparral rendelkező városok, közlekedési csomó—
pontok, üdülőtelepülések, vegyes városok (további fel- osztás is lehetséges például a városra jellemző ipar-
ág szerint) ;
— éghajlati övezetek szerint: szubarktikus, mérsé—
kelt égövi, szubt'ropikus városok, illetve települések.
A munka során természetesen más csopor—
tosítások is számításba jöhetnek. E mutató- szám-rendszer kipróbálására az 1980-as évek-
ben kerül sor.
(Ism.: Belics Jánosné)
SAUNDERS. C.:
A HÁZTARTÁSOK
ÖSSZES FOGYASZTÁSÁNAK MÉRÉSE
(Measures of total household consumption.) —- The Review of Income and Wealth. 1980. 4. sz. 351—366.
p.
A szerző célja annak kimutatása, hogy egyes tőkés országokban az állam milyen mértékben járult hozzá különböző időszakok—
ban a háztartások fogyasztásához. E vizsgá- lat során a szerző bírálja a tőkés országok és a fejlődő országok statisztikai nyilvántar—
tását és felvételeit, mivel a legtöbb helyen alkalmazott összesítések nem alkalmasak a fenti kérdés egyszerű megválaszolására. Vé- leménye szerint a közösségi fogyasztás mér- tékének megállapítása igen fontos. mert az életszínvonal alakulása nem jellemezhető a közös fogyasztás ismerete nélkül. Éppen ezért helytelen. ha a fogyasztói kereslet elemzése is pusztán a fogyasztói keresletről a piacon
nyerhető információkon alapszik.
A közösségi és magánfogyasztást egyesítő teljes fogyasztás fontosabb mérce az élet—
színvonal vonatkozásában. mint a magánfo—
gyasztás egyedül. Ezt felismerték már a szo- cialista országok. ahol a népgazdasági szám- Iarendszerben a teljes fogyasztást mint kulcs- mutatót alkalmazzák. Ezt az értékes muta- tót a tőkés országok nemzeti számlarendsze—
rében aligha lehet fellelnil és hasonló a helyzet a különböző nemzetközi összehasonli- tó felvételeknél.
Minthogy a közösségi fogyasztás fontos té- nyező az életszínvonal szempontjából, és ezt a polgári közgazdászok is felismerték. több
