'ent összes neveléstörténeti műre kitérjek. I n k á b b néhány kiadvány megemlítésével, valamint a főbb igények regisztrálásával kívántam a figyelmet az általam legfontosabbnak vélt problémákra irányítan i .
Végül MÉSZÁROS István, az Albizottság titkára az Egyetemes Neveléstörténet című füzetsorozat helyzetét ismertette.
Mindhárom referátumot az Albizottság tagjai megvitatták. Az ülésen megjelentek a Magyar Pedagógia, a Pedagógiai Szemle, valamint a Tankönyvk iadó képviselői is.
*
Az MTA Pedagógiai Bizottságának didaktikai-metodikai albizottsága 1974. június 3-án ülést tartott. Az albizottság állandó tagjait és meghívott vendégeit SZENTÁGOTHAI János akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, az MTA Közoktatási Bizottságának elnöke tájékoz- tatta azokról a munkálatokról, amelyeket a Közoktatási Bizottság „Az iskolai alapműveltség tervezett távlati tartalma" témakörben megkezdett.
A mintegy két órás ülés során Szentágothai akadémikus megválaszolta azokat a kérdéseket, amelyeket az albizottság részéről felmerülő problémákként hozzá az albizottság elnöke és titkára eljuttattak. A kérdések a következők voltak:
— Az elmúlt években, már a 60-as évek elején, sőt korábban is, gyakran előfordult, hogy tudósok, akadémikusok közvetlenül hozzászóltak iskolai, tantervi kérdésekhez. Számtalanszor kifejtették véleményüket. Most azonban „ ú j helyzet" állt elő. A Magyar Tudományos Akadémia szervezetten segíti, sőt kezdeményezi az oktatás tartalmának korszerűsítését. Hogyan állt elő ez az „ ú j helyzet"?
— Milyen módszerrel sikerült „közös nevezőre hozni" az ismeretek alapvető ágazataiban a tudósok — bizonyára nemcsak egyező, hanem igen gyakran divergáló — nézeteit, pl. a természet- tudományi oktatás, a h u m á n tantárgyak, az esztétikai vagy erkölcsi nevelés kérdéseiben, ten- denciáiban?
— A tudományok fő ágazataiban milyen ú j vonások jellemzik az MTA Közoktatási Bizott- ságának tananyagkorszerűsítő javaslatait?
— Milyen kérdésekben várhatók nagyobb viták a tudósok között; a tudósok és tanügyi szak- emberek; a tudósok és pedagógusok között?
— Az MSzMP oktatáspolitikai határozata után (1972) sok társadalmi ós hivatásos (hivatalos) munkása van az ügynek. Vajon milyennek ígérkezik a „munkamegosztás" a sokféle, egyesítésre váró erő között?
— Van-e primátusa az akadémiai kezdeményezéseknek a tantervi reform keretében, s ha igen, akkor az 1990-ig terjedő időszakban a kezdeményezés főbb hangsúlyai melyik időszakra esnek?
— Az Országos Pedagógiai Intézet — mint a Művelődésügyi Minisztérium tanügyi intézete — 1978-ra közeli tantervi reformmal készül. Miben találkoznak az akadémiai kezdeményezések e közeli reformmal, s milyen tekintetben látható már előre is „ritmuseltolódás" a kezdeményezé- sekben és munkálatokban?
— „Ars longa, vita brevis" — úgy is érthető, hogy a t u d o m á n y végtelen, s életünk valóban nagyon rövid; a tudományok fejlődnek, az iskoláskorra eső életszakasz mindig behatárolt.
A tantervi kezdeményezések a m a és a jövő „korszerű" igényeivel szinkronban vannak-e, lehet- nek-e, lesznek-e? Milyen lesz a tudomány 10 év múlva? — tesszük fel a leegyszerűsített kérdést.
A tudományos fejlődés előretörő ékei és lemaradásai közötti ellentmondás hogyan oldható fel az MTA nagy jelentőségű tananyagkorszerűsítő törekvései segítségével?
— Tapasztalatból tudjuk, hogy az elvek és az „operatív" m u n k á k nem mindig fedik egymást;
különösen, ha az elvek „kivitelezése" tekintetében a szereposztás megoszlik.
— Mikor válnak közismertté az MTA Közoktatási Bizottságának munkálatai? Az írott és szóbeli formáknak milyen változatai fognak ebben szerepet játszani?
Valamennyi kérdéssel kapcsolatban nagyon sokoldalú, tartalmi s szervezésmeneti szempontból érdekes és értékes válasz hangzott el, amelynek ismertetése azonban meghaladja e „híranyag"
m ű f a j i kereteit. VERESS JUDIT
A Z MTA P E D A G Ó G I A I B I Z O T T S Á G Á N A K ÉS P S Z I C H O L Ó G I A I B I Z O T T S Á G Á N A K K Ö Z Ö S É R T E K E Z L E T E
KELEMEN Lászlónak, a Pszichológiai Bizottság elnökének meghívására 1974. június 5-én a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen közös értekezletet tartottak a Pedagógiai Bizott- ság és a Pszichológiai Bizottság tagjai. Az értekezlet tartalma és hangulata bizonyította, mennyire időszerű volt már ez a találkozás. A jelenlevők valamennyien bekapcsolódtak a megbeszélésbe,
452'
amelyet még megszokásból se lehet vitának mondani, hiszen az elhangzott hozzászólások — ú j a b b és újabb érvekkel, javaslatokkal — egymást erősítették.
Az értekezlet célja — és egyben témája — a pedagógia és a pszichológia kutatóinak szervezet- tebb együttműködése volt. E két tudomány kapcsolatainak szorosabbra fűzése nem csupán tudományelméleti és kutatásmódszertani igény: a közoktatási párthatározat végrehajtása és a neveléstudomány országos kutatási tervében meghatározott témák kidolgozása egyaránt meg- kívánja a pszichológia újabb eredményeinek érvényesítését a pedagógiában. Ezt a gondolatot fejtette ki és indokolta meggyőző példákkal LÉNÁRD Ferenc gazdag tartalmú írásbeli referátuma, amely — az együttműködés számos területének megjelölésén kívül — a pedagógiai pszichológia elvi, ideológiai alapkérdéseiben is állást foglalt.
Kiss Árpád korreferátuma indította el a közös kutatási témákat felvető és az együttműködés szervezett megvalósítását sürgető hozzászólások sorozatát. A m i az együttműködés célját és tartalmát illeti, a legtöbb esetben a pedagógia várja a pszichológia tájékoztató segítségét. A nevelés- tudomány számára a pedagógiai valóság fogalmazza meg a kérdéseket: m i legyen a feladata az iskoláskor előtti képzésnek; mit tegyen a pedagógus, ha az iskolába lépő gyerek nyelvhasználati szintje nem kielégítő; mikor célszerű elkezdeni az idegen nyelv tanítását; melyek a feltételei a korszerű oktatási eszközök hatékony együttes alkalmazásának? Olyan kérdések ezek, amelyekre a pszichológia állásfoglalása nélkül nem lehet megnyugtatóan válaszolni.
Az ú j tanterv előkészítésének és bevezetésének időszakában egyrészt a tanuláslélektan kérdései kerülnek előtérbe, másrészt a tanterv és a nevelési terv integrálása sem lehet eredményes a sze- mélyiségformálás pszichológiai megalapozottsága nélkül.
A szóba kerülő egyéb témák — az emlékezet és a gondolkodás szerepe a tanulásban, a korrek- ciós osztályok feladatai és módszerei, az akceleráció intellektuális és szociáhs vonatkozásai, a nevelő szerepének megváltozott tartalma, a felnőttnevelés problémái, a tanárképzés időszerűvé vált reformja •— széles körben bizonyították a pedagógia igényét a pszichológia újabb eredmé- nyeinek alkalmazására.
A kapcsolat másik irányát: a pedagógia fejlődésének a pszichológiát érintő hatását sem lehet figyelmen kívül hagyni. A korszerű módszerek és oktatási eszközök alkalmazása lényegesen be- folyásolja az értelmi fejlődésnek az egyes életkori szakaszokban számon tartott jellemzőit, és ú j feladatokat ad a tanulás hatékonyságát és transzferhatását vizsgáló oktatáslélektannak.
Az együttműködés sürgetően jelentkező igénye és a közös témák sokasága a feladatok rende- zését és megoldásuk operatív megtervezését kívánja. Ezt a célt szolgálták a két bizottság elnö- kének, SZARKA Józsefnek cs KELEMEN Lászlónak a megbeszélést lezáró javaslatai. Az együtt- működés formáit tekintve a kölcsönös információcsere szervezettebb megvalósítása, a folyamat- ban levő kutatások pedagógiai, illetőleg pszichológiai vonatkozásainak megerősítése, továbbá újabb kutatási témák ajánlása látszik célszerűnek. A témák kiválasztásának szempontját első- sorban a készülő új tanterv munkálatai határozzák meg, ezért kell előtérbe helyezni a fogalmi rendszerek elsajátítására és általában a tanítás-tanulás problémáira vonatkozó tanuláslélektani kutatásokat, valamint az új módszerek — így például a komplex matematikatanítás — személyi- ségformáló hatékonyságát ellenőrző pszichológiai vizsgálatokat.
A m i n t ezt a debreceni megbeszélés is igazolta, a neveléstudomány és a pszichológia kutatóinak együttműködését a legközvetlenebb forma: a személyes találkozás és eszmecsere igen jól szolgálja.
A megbeszélés valamennyi résztvevője várja az alkalmat arra, hogy további találkozásokon egy-egy jellegénél fogva komplex téma — amilyen a megismerés folyamata, a személyiség, a közösség vagy a munkára nevelés — közös megvitatására sor kerüljön. Ezeknek az alkalmaknak a megszervezése, valamint a javaslatokban megjelölt teendők gondozása a két bizottság tagjaiból alakuló munkacsoport feladata lesz. TAKÁCS ETEL
S Z E R Z Ő I N K
Dr. KÉRI Henrik, főisk. docens ( O P I , Budapest); LOVÁSZ Imréné tanítónő (Budapest); dr.
KÖTE Sándor, a neveléstudományok kandidátusa, tanszékvezető főisk. tanár (Testnevelési Főis- kola, Budapest); dr. NAGY Katalin, a neveléstudományok kandidátusa, főigazgatóhelyettes (OPI, Budapest); dr. NAGY Sándor, a neveléstudományok doktora, tanszékvezető egy. tanár (ELTE, Budapest); dr. VERESS J u d i t , a neveléstudományok kandidátusa, tud. főmunkatárs (MTA Pedagógiai Kutatócsoport, Budapest); KONCZ János osztályvezető (MSZMP Csongrád megyei Bizottsága, Szeged); BÓLYAI Imréné dr., ny. főisk. docens (Budapest); XANTUS Gyulá- né ált. isk. igazgató (Budapest), TAKÁCS Etel főisk. docens ( O P I , Budapest), dr. MÉSZÁROS István, a neveléstudományok kandidátusa, egy. adjunktus ( E L T E , Budapest); BARACS Ág- nes tud. munkatárs (MTA Pedagógiai Kutatócsoport, Budapest), dr. SOMOS Lajos, ny. főisk.
tanár (Eger).
453'
