RÉDEI _7ENÓ' .-
A STATISZTIKA SZERVEZETI' ,
MEGSZILÁRDlT-ÁSÁNAK IDÖSZERÚ KERDESEI
A Statisztikai Szemle mult évi augusztusi száma foglalkozott az új sza—
kfasszal kapcsolatos statisztikai feladatokkal, azonban ezeket a kulturális és a szociális statisztika területére korlátozta. Az új szakasszal kapcsolatos felada- tok pedig nem csupán a kulturális és szociális statisztikával való fokozott törő—
dést, vagy a népgazdaság vezető ágainak, az iparnak és a mezőgazdaságnak a lakosság szükségleteinek kielégítése szempontjából való vizsgálatát követelik meg, hanem —— mindezeket beleértve, de mindezeken túl az egész statisz—
tikai munkának mind szervezeti, mind tartalmi felülvizsgálatát abból a szem—
pontból, hogy mennyiben szolgálja az új szakasz céljait.!
Rákosi elvtárs az új szakasz feladatait _— többek között % így határozta meg: ,,A lélekzetvétel, a nehézipar fejlesztésének lazítása, az elért eredmények megszilárdítása és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesz- tése együtt alkotják legjellemzőbb sajátosságát az új szakasznak . . .".
Az új szakasz —— az erőgyűjtés, az átcsoportosítás, az elért eredmények megszilárdításának szakasza —— a statisztikára, a számvitelre feladatokat ró:
nemcsak azt a feladatot, hogy a statisztika az eddiginél nagyobb mértékben foglalkozzék a dolgozók szükségletei kielégítésének vizsgálatával, hanem, hogy a statisztika szervezettsége, fegyelme szilárd, bizonylati alapja megbízható és terjedelmét tekintve mértéktartó legyen. '
A következőkben néhány példával kíyánjuk megvilágítani, hogy a lélek—, zetve'tel, az elért eredmények megszilárdítása, a maximalizmus felszámolása a számviteli munkában mennyire időszerű és hogy ezen a téren statisztika—- sainkra halasztást nem tűrő feladatok Várnak.
I.
Az állami statisztikáról szóló 1952. évi VI. számú törvény egyik legfonto- sabb rendelkezése a statisztikai beszámolójelentés megteremtéséről szól. A tör"—
vény indokolás—a ennek szükségességét a következőképpen fejti ki: ,,Az állami életben ma még gyakori kinövés az, hogy felesleges, megalapozatlan, szak- szerűtlen statisztikai adatszolgáltatásokat rendelnek el. Az ilyen felesleges adatszolgáltatások megterhelik a vállalatokat és az irányító szerveket; elvon—
ják figyelmüket a fontos kérdésekről, a hibák feltárásáról, nem segítik elő a valóság pontos feltérképezését. Ezért szükséges, hogy a statisztikai adatszolgál—
tatások és jelentések rendszerét a vállalati kérdőívektől a minisztériumi jelen- tésekig egységes statisztikai beszámolórendszer foglalja össze."
1!!!
356 ;
__ * Hanu amit
"A Statisztikai Hivatal a törvényben foglalt elrvnek megfelelően, hozzákez- dett a beszámolórendszer kialakításához. Első lépésként elrendelte vala—
mennyi adatgyüjtés engedélyezését és azokat minisztériumonként, főhatósá- gonként egységes rendszerbe foglalta. A munkának ebben az első szakaszában _ a fő feladat az volt, hogy valamennyi beszámolójelentést a Hivatal engedély- , (számával ellássa, ezzel áttekiütést kapjon az összes beszámolójelentésekről,_
számbavehesse azokat, s ilymódon megteremtse a beszámolójelentések késöbbi csökkentésének és egyszerűsítésének feltételeit. A következő lépés —— az enge—
délyszá-mmal nem rendelkező beszámolójelentések, az ú. n. vadstati-sztikák elleni következetes harccal párhuzamosan —-—— az lett volna, hogy az engedé- lyezett beszámolójelerrtéseket tartalmazó beszámolórendszert minisztériu- monként a Hivatal felülvizsgálja és azok számát, terjedelmét csökkentse.
E munka koordinálását a Hivatal Beszámolási osztálya végezte. Az egyes minisztériumok beszámolórendszerének mélyreható felülvizsgálata és csök—
_kentése azonban érdemben továbbra is a szakmai főosztályok ügye volt. A beszámolórendszerbe foglalt beszámolójelentések ugyanis a népgazdaság leg—
*L't's-kiilönbözőbb területeit érintik, egy-egy kérdőív indokoltságának, terjedelmé- nek, számviteli megalapozottságának vizsgálata, bírálata a terület szakmai, számviteli problémáinak alapos ismeretét tételezi fel; ezzel pedig éppen a szakmai főosztályok rendelkeznek. A helyzet ennek ellenére gyakran az volt, hogy egy-egy főosztály a beszámolójelentések jóváhagyását, ellenőrzését mintegy kiadta albérletbe a Beszámolási osztálynak.
A gyakorlat bizonyította azt is, hogy nem volt teljesen helyes az az elv, ami abból indult ki, hogy először valamennyi érvényben lévő adatgyűjtést, különösebb ellenőrzés nélkül, engedélyszámmal kell ellátni és csak akkor kell azok rendszeres felülvizsgálatához hozzálátni, amikor a beszámolójelentéseket az egész népgaazdaságbanz engedélyezték. Valamennyi beszámolójelentés enge—
délyezése ugyanis aránylag hosszú időt vett igénybe, s ez alatt a módszeres, következetes harc számuk csökkentéséért, egyszerűsítésükért lényegében szü—
netelt. Másrészt a gyakorlat azt is megmutatta, hogy egy-egy minisztérium beszámolójelentéseinek teljes felülvizsgálata csak alapos előkészítés után indulhat meg; tehát valamennyi minisztérium beszámolójelentéseinek, azaz az egész beszámolórendszernek ellenőrzése hosszabb időt igényel. Az élet azonban nem állt meg: közben újabb és újabb beszámolójelentések születtek ,és állandó volt az igény a minisztériumok részéről, hogy ezeket az újfajta adatgyűjtéseket a Hivatal engedélyezze. Mindennek a következménye volt, hogy a statisztikai törvény életbeléptetése óta a beszámolójelentések száma lényegében nem csökkent. (1953.; január l—én az összes beszámolójelentések száma 3207 db, 1954. március 15—én számuk 3088 db volt), 1953. január l-lől 1954. március 15—ig a Hivatal összesen 3125 beszámolójelente'st engedélyezett.
Hozzá kell ehhez tenni, hogy a 3125 engedélyezett adatgyüjtésből 2306 volt a folyamatos, tehát olyan, amilyenben szereplő adatokat a vállalatoknak havonta, dekádonként, néha még naponta is kellett jelenteniük. Az engedé—
lyezett adatgyűjtések között nem egy volt olyan, amellyel a Hivatal tartal—
milag nem is értett egyet, de helytelenül —— a későbbi, átfogó felülvizsgálat eredményeiben bízva ___ mégis engedett a minisztériumok sürgető kérésének.
így például engedélyezte a Hivatal az ,,Öszi gabonavetések tavaszi feltrágyz'i—v zása" című beszámolójelentést. (A minisztérium egyik vezető dolgozója azzal az érvvel fegyverezte le a Statisztikai Hivatal ellenállását, hogy az adatgyüj—
*' téstől, illetve annak engedélyezéstől ,,függ az ország kenyere".) E beszái'noió—
jelentés naponta kérdezte a termelőszövetkezeti agronómusoktól a felhasznált
*
A STATISZTIKA SZERVEZETI KENDESEI 357
műtrágya mennyiségét mázsában ésa fejtrágyázott területet. A: minisztérium kérésére a Hivatal engedélyezte a tavaszi búzavetésre vonatkozó napijelent'é—
seket is. Mint ahogy később kiderült: ezeket a, jelentéseket azadatszolgáltatók nem tudták összeállítani: a jelentések csak szórványos—an érkeztek be, 873?
beérkezettek is megbízhatatlan adatokat tartalmaztak. A minisztérium ren- delkezésére állt különben az 5 naponként beérkező, úgynevezett operatív jelentés a tavaszi búza vetéséről, mégis ragaszkodott-ehhez a lényegében hasznavehetetlen, de ugyanakkor jelentős költséggel járó napijelenltéshez.
A Statisztikai Hivatal foltyóirataiban többször szerepelt, s a Hivatal vezetői különböző előadásokban sokszor idézték stanov elvtársnak a bürokratikus, — túlgyakori beszámolójelentésekről mondott kritikáját, amely éppen a vetések statisztikájára vonatkozik: ,,A Központi Bizottság a vetésekre vonatkozóan 5 naponként heszámolójelentést rendelt el; miért állapítottunk meg 5 napon- kénti és miért nem naponkénti beszámolójelentést? Azért, hogy ne cseréljék fel a vetést a beszámolójelentésekkel, azért, hogy (a vetési munkálatokat ne papirok kitöltésével pótolják." E találó idézet tanulságát saját munkánkban azonban nem vettük figyelembe.
Engedélyezte a Hivatal -—— a minisztérium kérésének, követelésének cn- gedve — a Kohó— és Gépipari Minisztérium anyagstatisztik—ai jelentését is annak ellenére, hogy a kb. 800 cikkre terjedő jegyzékkel nem értett egyet; ez a beszámolójelentés hatalmas terheket rótt a Kohó- és Gépipari Minisztérium készletező vállalatra; mintegy 11 200 mutatószámot tartalmaz. Ezek ellen az adatgyűjtések ellen a Hivatal. óvást emelt ugyan, de volt olyan felesleges vagy túlságosan részletes beszámolójelentés, amelyet mechanikusan engedélye- zett, sok esetben azért, mert a minisztérium részéről nagy tömegben érkező adatgyűjtések érdemi elbírálására idő hiányában alig volt mód, vagy mert később, általános felülvizsgálattól várták a Hivatal főosztályai a beszámoló—
jelentések egyszerűsítését. Sokszor a minisztériumok túlfeszített termelési fel- adataikra, maximalista terveikre hivatkozva követelték egy-egy adatgyüjtés engedélyezését. Ilyen kéréseknek pedig igen nehéz volt ellenállni. Mindezek következtében _ amint a fentebb idézett; összesített adatok mutatták —— nem csökkent, egy—egy területen pedig meg is nőtt a statisztikai mutatók száma.
A bekért mutatók száma 'a Bel— és Külkereskedelmi Minisztérium terüle- tén volt a legnagyobb. Egy hónapos időszakra átszámítva a Bel— és Külkeres- kedelmi Minisztérium területén a napi, a dekád, a havi és a negyedéves jelenté- sekben összesen kb. 2010 000 mutatót számítanak ; a minisztériumoknak enge- délyezett összes mutatószámoknak 3l00/o—á't. Hozzá kell még tenni, hogy ezek- nek a mutatóknak csak mintegy 69/0—át rendszeresítette a KSH, a többit a minisztérium kezdeményezte.
Néhány példa arról szól, hogy a bekért adatok közül egyesek mire ter—
jednek ki: a KÖZÉRT-boltok például naponta mérlegszerűen elszámolást ké- szítenek mintegy 29 cikkről. A vállalatok ezeket az adatokat ugyancsak naponta közlik a központtal, a központ a minisztériummal. A 29 cikk között szerepelnek például a lóhi'mkészitme'nyek, a hurka, a disznósajt, a kenőmáj-as stb. A közétkeztetési vállalatoktól naponta kérik a közétkeztetési helyek bevé- teli adatait. Ennek a bürokratikus, túlgyakori adatgyüjtésnek megvannak az ideológusai is. Az egyik vendéglátóipari vállalat az adtgyüjtés szükségessé—
gét a következőképpen indokolta: ,,A napi bevétel jelentése fontos, mert annak ismeretében gyakran kerül sor operatív beavatkozásra. Például: a Budapest
358 , - ' * l ' — _' ,, —* kavartam
II. kerületi Vendéglátóipari Vállalat 286. sz. üzletében egyik napról a másikra 800 forinttal esett a bevétel. Ennek oka az volt, hogy az üzlet borkészlete váratlanul kifogyott, amit az üzletvezető idejében nem jelentett." Joggal me- rülnek fel aggályok ilyen indokolás olvasásakor a vendéglátóipari vállalatok- nál meghonosodott ,,vezetési" módszerekről: hogyan szoktatják, nevelik önállóságra a vezetőket egy olyan vállalatnál, ahol a borkészlet kifogyását nem a helyszínen kell észrevenni, hanem a központba beküldött jelentés - , alapján.
A Földművelésügyi Minisztérium területén is találunk bürokratikus adat- gyűjtést. A Minisztérium hetenként kéri a vadásztársaságok jelentéseit a lőtt vadakról. A Minisztérium a jelentést azzal indokolja, hogy csak ennek révén tudja ellenőrizni a vadértékesítő vállalat tervteljesitését és hogy a vadász- ' társaságok tagjai tilalmi időben nem lőnek—e vadat. (Ugy látszik a minisz—
térium feltételezi, hogy a vadásztársaságok tagjai majd saját magukat fogják feljelenteni.) A bürokratikus adatszolgáltatásnak, a túl részletes adatoknak jellegzetes példája az Igazságügyminisztérium által rendszeresített kérdőív, amely negyedévenként 97 bűncselekmény szerint részletezve a jogkövetkez—
ményekre vonatkozó 50 féle adatot kér, tehát összesen mintegy 5000 mutató- ,számot. A Fővárosi Tanács naponta gyüjti be a budapesti felülvizsgáló orvo—
soktól az SZTK felülvizsgálatra jelentkezők adatait, arra hivatkozva, hogy azokból a felsőbb szerveknek gyorsan tájékozódniok kell. (Vajjon melyik felsőbb szerv az, amely naponta kíván ilyen adatokat és vajjon milyen intéz- kedéseket hozhatnak ezek alapján?) '
A felsorolást folytathatnánk; beszélni lehetne arról, hogy vajjon miért kell az állami gazdaságoknak évente több mint 40 000 adatot szolgáltatni, mi teszi indokolttá, hogy a Közlekedés— és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztálya havonta több mint 120000 mutatószámot kérjen be, ill. dolgoz- zon fel. Azonban a felsorolt példák is világosan bizonyítják, hogy azok a helyes elvek, amelyeket a Hivatal szóban, írásban hirdetett, a minisztériumok adatgyűjtési gyakorlatában nemigen valósultak meg. Hibás ebben a Köz—
ponti Statisztikai Hivatal is, mert nem folytatott elég következetes harcot a beszámolójelentések számának csökkentéséért, a bürokratikus, terjedelmes adatgyűjtések ellen, sőt előfordult az is, hogy éppen a Hivatal egyes főosz—
tályai kértek túlzottan részletes, terjedelmes adatokat. Például a Hivatal Ipari főosztálya havonta közel 1000 cikkről kért termelési adatokat, ebből azonban rendszeresen csak 300—at használt fel, az újításokról mintegy 60 mutatószámot tartalmazó jelentést kért havonta, holott később kiderült, hogy elegendő a negyedévi adatgyüjtés is és a mutatószámok számát is mintegy 2/3-dal lehetett csökkenteni. Az 1953. évi éves beruházási beszámolójelentés is több olyan mutatószázmot tartalmazott, amelyeknek megkérdezése felesle- ges volt. Amint az utóbbi hónapokban kiderült: majdnem valamennyi terü- leten lényegesen csökkenthető a kérdőívek vagy a mutatószámok mennyi- sége, egyszerűsíthető a beszámolój—elentés. Kétségtelen azonban az is, hogy olyan nagymértékű, átfogó jellegű egyszerűsítésre, mint amilyen most van napirenden, a párt- és a kormány határozata nélkül nem kerülhetett volna sor. Az elmultrl—2 évben nem éltünk teljesen és következetesen a statisztikai törvény adta lehetőségekkel a beszámolójelentések egyszerűsítése, a statisz—
tikai fegyelem megerősítése ———— s mindezek eredményeként a statisztika szín—
vonalának emelése —- érdekében. Most itt az ideje és adott a lehetőség, hogy ezen változtassunk.
.A STATISZTIKA SZERVEZETI KÉRDÉSEI 35,
II.
A statisztikai beszámolórendszer megteremtéséért, illetve megszilárdí—
tásáért, a felesleges adatgyűjtések megszüntetéséért folytatott harcnak jelen- tős mozzanata-egyegy mini3ztérium beszámolórendszerének teljes, komplex felülvizsgálata. Ebben a munkában általában a minisztériumok a vál- lalatok és a Központi Statisztikai Hivatal szakértői együttesen vesznek részt. Az eddig végrehajtott vizsgálatok eredményesek voltak. Ez a felülvizs—
;gálat nemcsak arra terjed ki, hogy mennyire túlméretezett a minisztérium ad—atigénye, hanem megvizsgálja a párhuzamos adatgyűjtéseket, a bizonylati elv érvényesítését, illetve annak hiányát s ezekre is javaslatokat tesz. Az , '
utóbbi egy évben a Hivatal több minisztérium beszámolási rendszerét ellen- őrizte. Felülvizsgálta például az állami mezőgazdasági gépállomások statisz—
tikai jelentéseit. A felülvizsgálat során 19 engedélynélküli beszámolójelentést szüntettek meg. A bizottság a vizsgálat végeztével javaslatot tett a beszámoló- rendszer hibáinak megszüntetésére és különösen: a bizonylati elv érvényesíté- sére, a párhuzamos adatgyűjtések megszüntetésére. A javaslatok alapján a Földművelésügyi Minisztérium megjavította a gépállomások 1954. évi beszámolórendszerét. Eredményes volt az Építésügyi Minisztérium beszámoló- rendszerének felülvizsgálata, melynek során a beszámolójelentések mutatószá- mainak llőn/o— át szüntették meg. Pelülvizsgálta a Hivatal a Közlekedés— és Postaügyi Minisztérium Vasúti Főosztályának beszámolási rendszerét is Ennek eredményeként javaslatot tett a vasútnál rendszeresített 637 jelentés 300/0—ának megszüntetésére és kb. 600/o-ának átdolgozására, egyszerűsítésére.
A minisztériumi beszámolórendszer felülvizsgálata jelenleg is folyik, párhuzamosan az egész számviteli és statisztikai munkára kiterjedő racionali—
zálással Jól kötötte össze ezt a két munkát az Éltemiszeripari és a Belkereske- delmi Minisztérium, ez utóbbinál már eddig is 163 felesleges beszámoloójelentes megszüntetését javasolták.
A felesleges párhuzamos adatgyűjtések elleni harc egyben küzdelem (a hizonylatilag alátámasztott, hiteles adatokért. Általános jelenség, hogy a túl részletes, a felesleges dolgokra is kiterjedő adatkéréseknek nincs meg a kellő számviteli megalapozottsága. A maximalista, bürokratikus adatgyűjtések elrendelői nem azt veszik figyelembe, hogy mi az, ami szükséges és a rendel—
kezésre álló bizonylatok alapján összeállítható, hanem mi az, amire esetleg még szükség lehet, akár rendelkezésre áll az a nyilvántartásokban, akár nem.
Ott, ahol túl sokat, túl részletesen kérdeznek és nem tesznek eleget a statisz- tikai fegyelemnek a statisztikai adatgyűjtések elrendelése terén, ott általában hibák vannak a statisztikai adatok hitelessége és megbízhatósága körül' is.
Ez magától értetődő, mert hiszen azok, akik felesleges, túl részletes adatokat kérnek, ezzel nem a statisztika iránti megbecsülésüknek, a statisztika fontos- sága megértésének tanujelét adják, hanem ellenkezőleg, lejáratják a statisz—
tikát, különös gondot, előkészítést, hozzáértést nem igénylő ,,erre is jó ——
arra is jó" szerepre, a ,,mindenes" szerepére kárhoztatják. Az utóbbi 1—2 év gyakorlata ismételten megmutatta ott, ahol a legtöbb felesleges adatgyűjtést rendelik le ott becsülik legkevésbbé a statisztikát ott a legkevesebb az ada—
tok hitelességét vizsgáló ellenőrzés és ezért ott alegtőbb a torzított, helytelen adat
A Földművelésügyi Minisztérium területén például —-— bár az utóbbi idő—
'ben némi javulás következett be —— általában nincs különösebb becsülete a statisztikának. A statisztikusok képzettsége itt a legalacsonyabb, a statiszti-
360 , ;
REDEI JENGi
kát itt használják fel a legkevésbbé a! vezetés munkájában. Ugyanakkor ezen a területen sok az engedélynélküli vagy az engedélyezett, de túl részletes beszámolójelentés gyakoriak a hibás, ferdített adatok. A gépállomás igaz- gatósága például az 5 napos távirati jelentést engedély nélkül kibővítette a szerződéskötésekre vonatkozó kérdésekkel; —— és a Statisztikai Hivatal enge- délye nélkül 1954. I. negyedévére felesleges szöveges mérlegbeszámolót rendel- tek el. Ugyanakkor a minisztérium a gépállomások nagy részénél megszün- tette a statisztikusi munkakört és a statisztikusi munka elvégzését az üzem—
gazdászokra bízta, akik számára ez jelenleg harmad- vagy 'negyedrangú kérdés és akiknek egyrésze a statisztikában teljesen járatlan. Ez az intézkedés veszélyezteti azoknak a helyes rendszabályoknak a sikerét is, amelyeket a minisztérium a gépá—llomások statisztikai munkájának megjavítására az 1954—es évben hozott. (A beszámolási rendszer gondos elkészítése.) Az utóbbi időben javult az állami gazdaságok statisztikai munkája: a, minisztérium megkezdte az állami gazdaságok számvitelének ellenőrzését, a gazdaságok egy részénél gondosabban, pontosabban, gyorsabban készí—
tik el az adatokat. Azonban a helyzet itt sem kielégítő: gyakran fordul elő, hogy az adatokat megszépítik, néha az irányító szervek egyenes utasítására. Az állami gazdaságok Dél—Dunántúli igazgatósága például utasította a gazdaságokat, hogy a havi állatállomány-változási jelen—
tésen az 1954. január 1—i tényleges állatlétszám helyett az erre ,az idő—
pontra vonat'kozó tervszámokat tüntessék fel, hogy ilymódon ne legyen elté—
rés a tényleges és az erre az időpontra megtervezett állomány között. Számos állami gazdaság az utasítás alapján hamis adatokat jelentett. A nagybaráti állami gazdaság pl. az állattenyésztési agronómus utasítására 122 db sertés elhullását letagadta. ,,Megszépítette" az adatokat a lábodi állami gazda—
ság agronómusa is, aki, hogy kedvezőbb istállóátlagokat nyerjen, 10 db tehén—
nel kevesebbet tüntetett fel átlagos állományként, mint ahánnyal a valóság- ban rendelkezett. Ugyanilyen céllal a nagymihályi állami gazdaság 8 db-bal kevesebb tehenet jelentett. A pankotai törzsállattenyésztő gazdaságban pél—
dául olyan juhokat is vemhesként szerepeltettek, amelyek csak feltételezhe—
tően voltak azok. Ugyanebben a gazdaságban a statisztikus az adatgyűjtések beküldésének határidejére vonatkozó rendelkezéseket sem érezte kötelezőnek:
az úgynevezett gépkihasználási jelentés elkészítéséhez a kérdőívek beküldési határidejének lejárata után sem kezdett hozzá. Még rosszabbul áll a termelő—
szövetkezetek és az egyéni gazdaságok statisztikája. A Földművelésügyi Minisztérium nem gondoskodik arról, hogy megyei és járási szervei segítsék a termelőszövetkezeteket a negyedéves beszámolójelentések elkészítésében, a nyilvántartások vezetésében. Helyettük a Statisztikai Hivatal járási appará—
tusa tölti ki és gyűjti be a termelőszövetkezeteknek a Földművelésügyi Minisz- tériumhoz küldendő negyedéves beszámolójelentéseit. Az egyéni gazdaságok adatait tartalmazó beszámolójelentéseke't, amelyekben pedig gyakoriak a hibák, vagy szándékos ferdítések, a minisztérium nem ellen-őrzi, a hozzá beérkező adatokat minden revízió nélkül Összesiti. Ugyanigy járnak el az alsóbb szervek is. Ezért az egyéni gazdaságokra vonatkozó jelentések sok esetben megbízhatatlanok. A Statisztikai Hivatal borsodimegyei igazgatósága például a megyei pártbizottság kérésére a megye 47 községében ellenőrizte a tavaszi mezőgazdasági munkákról adott operatív jelentéseket. A felülvizs- gálat során kiderült, hogy az adatok egy része hibás, megbizhatatlan. Például az encsi és a sátoraljaújhelyi járási tanácsok mezőgazdasági osztályai a köz—
A STATISZTIKA SZERVEZETI KÉRDÉSEK . ; 361
ségek vetésterületi adatait á'tjavitották és a megyének a ténylegesnél nagyobb ! _, ki' vetésterületi adatokat jelentettek.
Ezek a hibák arra kell, hogy figyelmeztessék a Minisztériumot, hogy az eddiginél többet kell törődnie a statisztikával, sokkal alaposabban kell ellen—
őriznie a statisztikai adatszolgáltatás helyességét. A Hivatal feladata pedig, hogy fokozott mértékben, ellenőrizze a minisztérium statisztikai munkáját,
tárja fel a minisztérium egyes igazgatóságai, az állami gazdaságok, a taná—
csok mezőgazdasági osztályai statisztikai munkájának fogyatékosságait. Ter- mészetesen —— ha nem is ilyen mértékben —, de a többi minisztérium terüle.- tén is gyakoriak még a hibás, a torzított, bizonylattal alá nem támasztott ada- tok. Például a KSH Beruházási főosztálya az elmult háromnegyed év során jó—
néhány olyan esettel találkozott, amikor a vállalatok valótlan, hamis adatokat szolgáltattak; 7 alkalommal a hamisítás olyan súlyos volt, hogy a Hivatal feljelentést tett az ügyészségen a hamis adatot szolgáltatók ellen. A feljelentett üzemek között volt olyan is, amelyik a valótlan statisztikai adatszolgáltatás eredményeként lett él'üzem. Több esetben vezető vállalati funkcionáriusok a hamis statisztikai jelentések alapján prémiumot vettek fel. Hasonló hamisí- tások előfordultak az ipar területén is. A Zuglói Textilgépjavító Vállalat volt vezetője több ízben adott utasítást a statisztikai adatok meghamisítására.
Ha a Vállalat tervét egy—egy gyártmányból túlteljesítette, a teljesítés egy részét csak a következő hónapban számolták el, így ,,biztosítva" a következő havi tervteljesítérst is. Ugyanez a vállalat egyes gyártmányoknak meg nem felelő cikkcsoportokba való besorolása révén ezeket a termelési jelentésekben a ténylegesnél magasabb egységáron szerepeltette, és ilymódon magasabb terv—
teljesítési százalékot mutatott ki. A statisztikai jelentések szerint a vállalat október havi tervét 100,7 % -ra teljesítette. Azonban ha levonjuk azt az összeget, amellyel —— a helytelen besorolás segitségével " a Vállalat termetési értékét jogtalanul megnövelte, csupán 98,2 % -os tervteljesítést kapunk. A Kiskunfélegy—
házi Bányászati Berendezések Gyáránál is többízben szerepeltek hamis ada- tok a statisztikai jelentésekben. Pl. a vállalat többízben olyan termékeket is elszámolt, amelyeket abban a hónapban a MEO még át sem vett. A Vállalat- nak ilyen hamisítások segítségével ,,sikerült" tervét túlteljesíteni. Míg a sta—
tisztikai jelentések szerint az 1953. júniusi tervteljesítés 12*2,2"/0, addig a MEO jelentései alapján csupán 94,90/o volt, 1953. szeptemberében a statisztikai jelentésben 108,10/0-os tervteljesités szerepelt, ténylegesen a tervteljesítés csak 97,9% volt. A júniusi, illetve a szeptemberi ,,ter'vteljesítés" jutalmaként a Bányagépgyártási Igazgatóság 54 000, illetve 31 000 Ft prémium kifizetését engedélyezte. A Statisztikai Hivatal a valóságnak meg nem felelő adatok szol—
gáltatása miatt mindkét vállalat ellen feljelentést tett az ügyészségnél.
III.
A statisztika szervezeti megerősítésének, a fegyelem megszilárdításának egyik legfontosabb fegyvere a statisztikai munka ellenőrzése. Az állami sta—
tisztikáról szóló törvény kimondja, hogy a Központi Statisztikai Hivatal fel—
adata az ,,állami és szövetkezeti szervek statisztikai munkájának rendszeres
ellenőrzése". '
A statisztikai munka ellenőrzése feltétele az előzőekben kifejtetteknekz' a statisztikai fegyelem megszilárdításának, mindenféle adathamisítás meg- akadályozásának, a statisztikai munka színvonal—emelésének. Világos azon- ban, hogy maga a Központi Statisztikai Hivatal, de még annak igazgatóságai
362 ," — . * , * ' ' J , —— nevemen
sem ellenőrizhetik az egész népgazdaságban folyó statisztikai munkát. Fel- adatuk ennek az ellenőrző munkának irányítása: az egyes minisztérumokban Végzett rendszeres és a vállalatok egy bizonyos hányadánál végzett próba—
szerű elenőrző munka révén az ellenőrzés ellenőrzése is. A statisztikai munka decentralizálásával a minisztériumokra hárul az a feladat is, hogy rendsze—
resen ellenőrizzék vállalataik, igazgatóságaik adatszolgáltatását. A minisz—
tériumok azonban, csekély kivételtől eltekintve, a statisztika megbízhatóságát nem ellenőrizték. Ezért a felelősség nemcsak a minisztériumokat, hanem a Központi Statisztikai Hivatalt is terheli, mert nem követelte meg a miniszté-
* riumoktól a rendszeres ellenőrzést, sőt nem egy esetben a Hivatal végzett olyan terjedelemben és olyan szinten ellenőrzéseket, ami nem lett volna fel- ada—ta. Például a Hivatal és a megyei igazgatóságok dolgozói 1953. januártól kezdve több mint 600 minisztériumi és helyi ipari vállalatnál, 12 iparigazga-' , ,tóságnál ellenőrizték az adatok megbízhatóságát. Az ellenőrzések során mint—
egy 300 olyan hibát találtak, amelynek kijavítására felhívták a minisztérium figyelmét, számos levelet intéztek az ipari minisztériumokhoz, több cikk jelent meg az ellenőrzések eredményeiről. Nemcsak az ipar, hanem a mező—
gazdaság, a szociális és kulturális tevékenység stb. területén is végzett a Hivatal hasonlóan részletes és hasonlóan elaprózott ellenőrzést, mégsem tudta elérni azt, hogy maguk a minisztériumok foglalkozzanak rendszeresen a statisztikai munka ellenőrzésével.
Ezek az ellenőrzések nem hozták és nem is hozhatták meg a kívánt ered—
ményt, mert bármilyen sok helyre is jutottak el a Hivatal dolgozói, mégis egy-egy minisztérium statisztikai munkájának csak egy kis területét, legtöbb—
ször nem is összefüggő részét vizsgálták, erejükből többre nem is telhetett.
**Az ellenőrzési munka szétforgácsolódott és elsikkadt a legfőbb feladat: a minisztériumok statisztikai munkájának átfogó ellenőrzése, amelynek arra is ki kellett volna terjednie, hogy maga a minisztérium milyen mértékben ellen—
őrzi saját vállalatainál a statisztikai munkát.
E hiányosságokból adódnak a feladatok: a Statisztikai Hivatalnak a minisztériumok statisztikai munkáját kell ellenőriznie. Ennek az ellenőrzés- nek pedig arra is ki kell terjednie, hogy maga a minisztérium hogyan ellen—
őrzi a statisztikát a vállalatainál. Az ellenőrzésnek piramisszerűen kell fel—
épülnie: míg a Hivatal a minisztériumokat ellenőrzi, a minisztériumoknak az egyes igazgatóságok—at, az egyes igazgatóságoknak pedig a vállalatokat kell ellenőrizniök.
Jól megszervezett, alapos ellenőrzés nélkül elképzelhetetlen, hogy meg—
szüntessük a statisztikai munkának az előzőekben említett fogyatékosságait.
A statisztikai munka észszerűsítése: a felesleges beszámolójelentések meg—
szüntetése, egyszerűsítése megszünteti a statisztikusok eddigi túlterheltségét, módot ad arra, hogy az irányító szervek statisztikusai több időt szentelhesse-
— nek a rendszer ellenőrzésének. Másrészt most megnőhetnek a követelmények is. Gyorsabb, megbízhatóbb adatszolgáltatást követelhetünk az üzemektöl, a vállalatoktól. Ez megnöveli az ellenőrzési munka jelentőségét, mert ma adottak a feltételek, hogy az ellenőrzések során észlelt hiányosságokat a minisztériumok, vállalatok megszüntessék.
A párt és a kormány határozatainak megfelelően a minisztériumok és a Statisztikai Hivatal hozzáláttak a számviteli fegyelem megszilárdításához, a túlméretezett adatgyűjtések felszámolásához. A legjelentősebb kezdemé- nyezés ezen a téren, amelyben mind a Statisztikai Hivatal, mind a minisz—
A STATISZTIKA szeavezrm KERDESEI ; [363
tériumok, mind a vállalatok képviselői résztvesznek: a statisztikai beszámoló—
jel'entések racionalizálása, egyszerűsítése. Majdnem valamennyi területen bebizonyosodott, hogy a jelentések és a mutatók száma jelentősen csökkent—
hető. Ez az egyszerűsítés tehermentesíti a vállalati adminisztrációt, lehetősé—
get ad arra, hogy a vállalatok, a minisztériumok, a Központi Statisztikai—
Hivatal dolgozói kevesebb, de értékesebb és megbízhatóbb adatokkal segítsék népgazdaságunkat. A statisztikai beszámolási rendszer egyszerűsítését nyo—
mon kell követnie a számviteli fegyelem megszilárdításának és a megbízható bizonylati rendszer minden területen való megteremtésének. Az adatszolgál- tatás jelentős csökkentése után ez reális igény lesz. Helytelen volna azonban azt hinni, hogy ez most talán önmagától, vagy nagyon könnyen fog meg—
valósulni. '
A számvitel, a statisztika egyszerűsítésének szükségességéről hozott párt- és kormányhatározatok csak lehetőséget teremtenek az_ eredményes munka számára. A lehetőségtől a valóságig vezető utat csak a kitartó, következetes, a számviteli fegyelmezetlenség, a maximalizmus, a nemtörődömség minden V megnyilvánulása ellen folytatott harc és munka árán tudjuk megtenni. Máris mutatkoznak olyan jelenségek, hogy egyes szervek kényelemszeretetböl, vagy a régihez való indokolatlan ragaszkodásból nem akarják a számvitel, a sta—
tisztika egyszerűsítését végrehajtani, másrészt akadnak olyan minisztériu—
mok, irányító szervek, amelyek továbbra is figyelmen kívül hagyják a sta- tisztikai törvény rendelkezéseit, nem biztosítják területükön a statisztikai munka elvégzésének feltételeit, nem törődnek a statisztikával, nem ellenőrzik azt. A Központi Statisztikai Hivatal egyik fontos feladata a következő hóna- pokban, hogy a statisztika lényeges egyszerűsítésével párhuzamosan küzdjön erőteljesen a statisztikai fegyelem megszilárdításáért az egész népgazda-
ságban. Enélkül elképzelhetetlen a statisztika színvonalának emelése és azok- nak a feladatoknak megvalósítása amelyeket a párt III. kongresszusa tííz statisztikusaink elé
