Az egészségügyi statisztika időszerű kérdései

.

Dr. SOMOGYI GYÖRG Y .-

AZ EGÉSZSÉGÚCIEYI ,STAITISZTIKA IDOSZERU KERDESEI _

I.

A tervszerű munka statisztika nélkül nem valósítható meg. Sztálin elvtárs a Bolsevik Párt XIII. kongresszusán rámutatott: ,, . . . semmiféle építő munka, semaúféle állam munka, semmiféle tervgazdasági munka nem képzelhető el helyes számvitel nélkül. Számvitel pedig elképzelhetet—

len statisztika nélkül—. A számvitel statisztika nélkül egy lépéssel sem: jut—

hat előre".1 a

A szocializmus építésével kapcsolatban igen nagy feladatok hárulnak a statisztikára.

A szocialista statisztika a szocializmus építésének eszköze, az osztály—

harc fegyvere. Fegyver a munkásosztály kezében a szocializmus megvaló—

sításáért folyó harcban.

*

Ahhoz, hogy fontos szerepét a szocializmus építésében be tudja töl—

teni, szigorú követelményeket kell támaszt,—allunk a szocialista statisztiká—

val szemben. Az első és legfontosabb követelmény: a statisztikának a való- ságot kell tükröznie abban az értelemben, hogy a statisztikai kutatás tár—

gyát teljességében, összefüggésében, változásában, fejlődésében kell vizs—

gálnia és szemléltetnie.

'Az adatok megfelelő összevonása, csoportosítása, 'a statisztikai adatok * olyan táblákba való összeállítása, hogy a számok és a kimutatások a leg—

lényegesebb körülményekre hívják fel a figyelmet: ez a tulajdonképpeni statisztikai munka.

' A szocialista statisztikának a valóságot kell tükröznie abban az érte—- le'/nben is, hogy az adatoknak megbízhatóknak, hitelese'knek kell lenniök.

Ez csak abban az esetben lehetséges, hogyha :a statisztika bizonylati rend—

szerre támaszkodik. Csak akkor kaphatunk megbízható adatokat, hogyha az intézmények, vállalatok nyilvántartásaiból azok összeállíthatók. Ellen—

kező esetben az adatszolgáltatás becslésszerű adatokra támaszkodik, ellen—

őrizhetetlenné válik és az igen nagy fáradsággal és költséggel begyűjtött adatok nem ritkán hasznavehetetlennek bizonyulnak. *

A hitelesség további előfeltétele a fogalmak pontos, minden kétséget kizáró, egyértelmű meghatárOzása. Pontosan meg kell határozni pl. mi ér—

tendő élveszületés alatt. Különböző országok gyakorlatai eltérnek egymás—

tól. Franciaországban a születést követő három napon belül, Olaszország—

! Sztálin Művei, 6. kötet, 214. old., oroszul és ,,Szovjet statisztikusok a szocialista statisz- tikáról", Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest, 1950, 15. old.

ban az első nap alatt elhalt csecsemőt a halvaszülöttek közé számítják, Angliában a 42 napon belül elhalt csecsemőt nem veszik számításba, mint élveszülöttet. Nálunk a fiziológiai valóság a számbavétel alapja: ha az új—

szülött csak egy percet is élt, ez élveszületésnek számit. _ - A hitelesség, pontosság egymagában még nem elegendő. A legfonto—

sabb adatfelvétel, ha az adatokat csak megkésve adja, veszít értékéből, vagy egyes esetben elveszti értékét.

A szocialista statisztika nem öncél, hanem operatív intézkedések meg—

tételére szolgál, azért gyorsnak, időszerűnek kell lennie.

Abból, hogy a statisztikának gyorsnak, pontosnak, ellenőrizhetőnek, bizonylati rendszerre támaszkodónak :kell lennie, az következik, hogy" már az adatfelvételnél a kérdések feltevésében szigorú mértékét kell tartani.

Nem lehet és nem szabad túl sokat kérdeznie.

A statisztikának a valóságot kell tükröznie :a fentieken kívül még abban az értelemben is, hogy elfogulatlannak, tárgyilagosnak kell lennie.

Ennek biztosítása érdekében a statisztika, mint az ellenőrzés egyik eszköze, különválasztzandó az operatív szervtől, mely felelős az eredményekért. Az ellenőrzést mindig olyan szervre kell bízni, amely nem vesz közvetlenül részt az operatív intézkedésekben és ezért teljes tárgyilagossággal, teljes objektivitással méri annak végrehajtását. Mind a Szovjetunióban, mind nálunk 'a tervteljesítés ellenőrzése egy, az operatív intézményektől füg- getlen szerv, a Központi Statisztikai Hivatal feladata.

A fentiekből adódó további követelmény, hogy a statisztika egész rendszere az üzemekben, vállalatokban, egészségügyi intézményekben, stb.

vezetett nyilvántartásoktól kezdve, a kérdőíveken át egész a végső összesí- tésig egységes, zárt rendszert képezzen. Ha egy Vállalathoz vagy egészség- ügyi intézményhez különböző adatokért, különböző kérdésekkel, külön—

böző követelményekkel külön—külön fordulnak a különböző szervek, a leg—

különbözőbb összeállítású kérdőívek kitöltésével ostromolják, az adatok különböző csoportosítását kérik és különböző fogalmi meghatározások alap- ján, akkor nem valósítható meg a bizonylati rendszer, sem a statisztikával szemben támasztandó két másik fontos követelmény: a gyorsaság és a pon- tosság. A vállalati, vagy például kórházi statisztikának és statisztikusnak pedig nem az az alapvető feladata, hogy a felső hatóságOk által kibocsátott kérdőívek áttekinthetetlen tömegét mechanikusan kitöltse, hanem az, hogy a vállalat vagy kórház életét, működését helyesen összeállított és csoporto—

sított statisztikai táblák segítségével a vállalat vezetői számára öSSzefüg- géseiben és fejlődésében kimutassa. Ezzel válik nélkülözhetetlen segítőtár—

sává a Vállalat vagy kórház vezetőjének: feltárja a fejlődés eredményeit, kimutatja a lemaradásokat, lehetővé teszi a hibák kijavítását.

*

Tervszerüség statisztika nélkül lehetetlen, viszont a statisztika is csak tervszerű vizsgálatokkal oldhatja meg a ráháruló feladatokat. Első és leg- döntő—bb lépés a vizsgálat céljának meghatározása. A kérdés előzetes tanul- mányozása és megismerése után meg kell állapítani, melyek azok az össze—

függések, amelyeket a statisztikai elemzés segítségével szemléltetni aka- runk. A halálokok tanulmányozásához pl. szükséges tudni a terület, foglal—

kozás és kor szerinti megoszlásokat, egyes halálokok gyakoriságát és ezen

EGÉSZSÉGÖ'GYI STATISZTIKA 821

Valamely statisztikai feladat megoldása során az első lépés tehát:

előre meghatározni azokat az összefüggéseket, amelyeket az adatok révén ki kell mutatni. Meg kell tehát rajzolni és szerkeszteni mindenekelőtt a végső, összesítő, feldolgozási táblákat. EZek a táblák konkréten meghatá- rozzák a statisztikai munka feladatát, azt, hogy mit milyen csoportosítás- ban kívánunk összeállítani, milyen összefüggésben, tehát mi az az ered—

mény, aminek elérésére törekszünk.

A helyes csoportosítás alapján lehetővé válik a jellemző csoportátla—

gok kiszámítása, az összefüggések kimutatása, amely rendszerint két, vagy több ismérvet tartalmazó táblákon (kombinációs táblák) történik. A leg- jellemzőbb, legdöntőbb összefüggéseket könnyen áttekinthető táblákon tömör formában kell kimutatni. A statisztikai tá—bláknak élőknek kell lenni.

hogy érezni lehessen belőlük az osztályharc, _a szocializmus építésének lük—

tetését, ki kell mutatníok a változás, fejlődés ütemét. Ha pl. a születéseke—t akarjuk tanulmányozni, akkor fel kell tüntetnünk annak évenkénti, vagy havonkénti területenkénti és társadalmi rétegenkénti alakulását.

Az előre megszerkesztett feldolgozási táblák adnak útmutatást arra, hogy milyen adatokra van szükség. A feldolgozási táblák alapján szerkeszt—

jük a kérdőívet és nem megfordítva. A kérdőív nem alapja a statisztiká—

nak. Ha nem tudjuk előre, hogy mit hogyan mutatunk ki, milyen csopor- tosításban és milyen összefüggésben, ha csak találomra írjuk fel e kérdé- — seket, akkor törvényszerűen előfordul, hogy

1. a szükséges kérdések egy része kimarad,

2. olyan kérdések szerepelnek a kérdőívben, amelyre a feldolgozás—

ban nincs szükség,

3. olyan kérdések, amelyre a válaszok statisztikailag egyáltalán nem ös-szesíthetők.

A kérdőív gondos és pontos megszerkesztése után a következő feladat a bizonylati alátámasztás megszervezése, egészen az úgynevezett elsődle—

ges bizonylatig, amelyre a közvetlen észlelés, vagy fizikai mérés ered—

ménye kerül.

A statisztikai kérdőív és a bizonylati rendszer elengedhetetlen kelléke a kitöltési és nyilvántartási utasítás, amely a Legszígorúbban, pontosan és félreérthetetlenül közli a kérdezett fogalmak egyértelmű meghatározását és azt, hogy ,a statisztikai kérdőívben szereplő rovat melyik nyilvántartás

(bizonylat) melyik sorára, rovatára utal.

A statisztikai vizsgálatok minden ettől eltérő mód-szere kontá'rkodás, kapkodás, hozzá nem értés, de nem tudományos statisztika.

Hol és hogyan történjék a statisztikai anyag feldolgozása és kiértéke- lése? Központilag, vagy pedig minden intézmény, üzem külön—külön állítsa össze és értékelje ki a maga működésére jellemző adatokat? Lenin azt tanítja: ,,A statisztika a kapitalista társadalomban kizárólag ,hivatalos személyek', vagy szakemberek szűk körének volt a dolga, nekünk be kell vinnünk a statisztikát a tömegek közé, népszerűsítenünk kell, hogy a dol—

gozók fokozatosan megtanulják, hogy maguk értsék meg és lássák, hogyan és mennyit kell dolgozniok, hogyan és mennyit lehet pihenniök, hogy az egyes közösségek gazdálkodása, üzleti eredményeinek összehasonlítása az

általános érdeklődés és tanulmányozás tárgyává Váljék."2

Mit jelent Lenin útmutatása? Mit jelent, hogy a dolgozók megtanul—

ják, megértsék a statisztikát? Mit jelent a tömegek közé vinni a statiszti—

2 V. I. Lenin: Válogatott művek, Szikra. Budapest, 1949, 381—982. old.

822 souooyr ovönor

kát? Azt jelenti, hogy a statisztika teljes egészében csak akkor váli—ka szo- cialista társadalom építésének eszközévé, ha ezt az eszközt a dolgozók saját maguk veszik kézbe, saját maguk használják. A termelés vonalán pl. a munkaversenyben dolgozók naponta, hetente, havonta a statisztika segit- ségével kiértékelik, összehasonlítják és megjavítják munkájukat.

Csak ezen az úton biztosítható a szocialista statisztika egyre növekvő:—

káderszükséglete is. A Szovjetunióban minden vállalat, minden nagyobb kórház, intézmény és minden legalább 2500 dolgozót foglalkoztató üzem—

orvosi rendelője szakképzett statisztikussal rendelkezik. Önálló, szakkép- zett statisztikusokból álló hálózat előnyeiről felesleges beszélni. ,

A statisztikának, mint láttuk, igen jelentős feladatokat kell megolda- nia a szocializmusban. Ezeket politikai, szervezeti és káder előfeltételek biztosítják. Mindezek a feltételek dialektikus egységet képeznek. Ha a sta- tisztikai munka bármely láncszeme megbomlik, magával vonja az egész lánc szétesését.

*

A statisztika általános feladataival azonosak az egészségügyi statisz—

tika feladatai, amely csupán tárgyát illetően különbözik a statisztika egyéb—

ágaitól. Az egészségügyi statisztika tárgya: a lakosság egészségi állapotá—

nak, megbetegedési eseteinek, munkaképességének, az egészségi állapot—

ban beállott eltolódások, .a lakosság testi fejlődésének, valamint a lakosság orvosi ellátásának vizsgálata.

II.

Magyarországon .a felszabadulás előtt a járványügyi statisztika kivé—

telével egészségügyi statisztika nem volt. Egyes haladó orvosok részéröl történtek ugyan kisérletek ennek megszervezésére, azonban ezek semmi—

féle támogatásban nem részesültek és így elszigeteltek maradtak.

A kapitalista társadalomban komoly, az összes dolgozókra kiterjedő egészségügyi statisztika ki sem fejlődhetett, mert megmutatta volna a kapi—

talisták egészségügyi monopóliumát. Egy ilyen statisztika felfedte volna, hogy ott csak a lakosságnak viszonylag kicsi, anyagilag tehetős része jut orvosi ellátáshoz. A kapitalista társadalomban az orvosok jó része nem hajlandó olyan intézkedések megtételében közreműködni, amelyek a meg- betegedések csökkenéséhez vezetnek, mert az anyagi érdekeikkel ellen- tétes. Az osztályellentétektől szétsz'aggatott kapitalista társadalomban, amelyben ,,a tőkés profitjáért, a munkás egészségéért harcol" (Engels), ' amelyben az élelmiszerek százezer tonnáit semmisítik meg ugyanakkor, amikor a dolgozók milliói éheznek és hiánybetegségekben szenvednek, Don.

Guijote—szerű elképzelés az összes dolgozókra kiterjedő egészségvédelmi ellátás megjavítását szolgáló statisztikai vizsgálat.

A magyar egészségügyi intézmények által szolgáltatott statisztika a—

multban többé—kevésbbé kizárólag adminisztratív és gazdasági jellegű kér- désekkel foglalkozott és erősen bürokratikus jellege volt. Gyakorlati célo—

kat nem szolgá-lt, a gyakorlattól teljesen elszakadt. A multban a statisztika mindig csak kért, de soha semmit sem adott.

Ezért alapjában véve igazuk volt az egészségügyi dolgozólmak, akik a multban az egészségügyi statisztikai adatszolgáltatást feleslegesnek, értel—

metlennek tartották. De ma a dolgozók államában ezt a multból fenn- maradt álláspontot gyökeresen fel kell számolni. Egészségügyi dolgozóinkf—n

maÉszsÉoüon srarrsz'rl KA . ' ' 823

zése és felépítése lehetetlen egészségügyi statisztika nélkül. Ennek a meg—

értése az egészségügyi statisztika megszervezésének az első és legfontosabb előfeltétele.

Mi jellemzi az egészségügyi statisztika mai helyzetét, mennyire telje-—

siti az feladatát? Erre a kérdésre, sajnos, nem adható kedvező válasz.

Egészségügyi statisztikánk feladatát csak'igen hiányosan látja el. Ennek fő oka, hogy a társadalombiztosító intéz—etek tagjainak keresőképtelenséggel járó megbetegedéseit kivéve, nem rendelkezünk megbetegedési statisztiká- val. Ennélfogva lényegében véve ismeretlen előttünk a lakosság egészségi állapota. Körzeti orvosainlknál, rendelő intézeteinkben, kórházainkban évente többmillió beteg fordul meg. Százmilliókat költünk a fenti intézmé— , nyek fejlesztésére és működésére a nélkül, hogy tudnánk, hogy azokban a dolgozókat és családtagjaikat milyen megbetegedések ellen, milyen ered- ménnyel kezelik. A megbetegedési statisztika hiánya továbbá azt is jelenti, hogy egészségügyi szerveinknek a gyógyító—megelőző tevékenységük meg—

szervezésére nincs biztos alapjuk, több igen jelentős kérdésben csak a sötét—

ben tapogatóznak. Tudjuk, hogy van reuma—, tbc—, szívbeteg—, gyomor—

* fekély- stb. probléma, de ezen kérdések jelentőségét, mozgását és fejlő—

dését mérni nem tudjuk. Széleskörű, megbízható megbetegedési statisztika megszervezése a legsürgősebb, a legégetőbb feladat.

Megbetegedési statisztikánk megszervezésének előfeltétele, tudomá- nyos alapon álló megbetegedési nomenklatúra bevezetése. A jelenleg hasz—

nálatos nomenklatúra több mint 20 évvel ezelőtt készült és elavult. Ezen a téren jelentős segítséget jelent Merkov professzor könyve, mely a Szov—

jetunió Egészségvédelmi Minisztériuma mellett működő Tudományos Egészségügyi Statisztikai Módszertani Intézet kiadásában jelent meg és amelynek fordítása a napokban készült el.

A megbetegedési statisztika az orvosi munka színvonalának eme-lésé—

ben és ellenőrzésében is jelentős segítséget nyujt. Az orvosi gyógykezelés az ápolás intenzitásának jellemzője, többek között az egyes megbetegedé—

sek átlagós ápolási tartama. Hét kórház 1700 vaikbélgyulladás esetét meg- vifzsgálva, az átlagos ápolási tartalm 10,5 nap. Az átlag csak minimális inga- dozást mutat, az eltérés úgy lefelé, mint felfelé egy napot tesz ki. Tehát jelenleg a 10,5 naptól való lényegesebb állandó eltérés oka kivizsgálandó.

Tüdőgyulladásnál azonban az ingadozás jelentős. A szombathelyi és a Gál Benő—kórházban az ápolás átlagos tartama 16 nap, ellenben a Szent István—

kórházban 215 nap, az eltérés túlságosan nagy. Még jelentősebb a mell—

hártyagyulladásnál, ahol 37,l3, illetve 43 nap. A fenti adatolk kórházanként 40—50 esetre vonatkoznak. Az esetek már elég nagyszámúak, semhogy azok súlyosságának egyenlőtlen megoszlása okozná ezeket az indokolatlanul nagy eltéréseket.

Az orvosi munka minőségének másik mutatószáma a klinikai és kór- bonctani diagnózisok közti eltérés. A Szovjetunióban rendelet írja elő a klinikai és kórbonctani diagnózisok összehasonlitázsát. Ma már ott igen jelentős anyag áll rendelkezésre. A klinikai tévedések átlaga pl. a gyer- mekkórházaknál a nem fertőző betegségek csoportjában 3,5%,_ a fertőző betegségeknél pedig 1%. Hibás diagnózisok összehasonlításában, kiértéke—

léséb—en igen fontos annak megállapítása, hogy a beteg hány napot tartózko- dott kórházban. Haldokolva beszállított, vagy az első napokban elhalt be- tegeknél nyilvánvaló, hogy nem léphetünk fel olyan magas igényekkel, mint olyan betegeknél, akik hosszabb kezelés után haltak el.

A Szovjetunióban széles körben elterjedt a klinikai orvosok és kör—

boncnokok megbeszélése a hibásan diagnosztizált esetekről. Ezeken a meg- beszéléseken kiértékelik azokat a körüknényeket, amelyek a betegség fel nem ísmeréséhez vezettek, és baráti, elvtársias légkörben segítik egymást lax jobb és pontosabb diagnosztikáért, azaz a dolgozók egészségéért folytatott

arcban.

, Az egészségügyi munka színvonalának emelése érdekében ezeket a megbeszéléseket nálunk is rendszeresíteni kell. Ennek bizonyos fokig aka- dálya, hogy a klinikusok és kórboncnokok közti viszony általában nem ki- elégítő. Ezt a kapitalizmusbol örökölt szakmai sovinizmust (a kapitalista- konkurrencia visszatükröződése) fel kell számolni és e helyett a különböző kórházi osztályok között a legteljesebb együttműködésnek kell megvaló—- sulnia, hiszen közös célért, a dolgozók egészségének megvédéséért és

helyneállításáért dolgoznak.

Alant közlünk egy sémát, amely bár egyszerübb, mint amelyet a Szovjetunióban használnak, mégis alkalmas arra, hogy mi is elinduljunk ezen az úton

Egyéni lap

a ... kórház ... osztályán elhalt kórboncolásáról

Elhalt neve: ... Kártörténet száma: ...

Klinikai diagnózis :

alapbetegség: ...

szövődmény(ek): ...

kísérőbetegség(ek) : ...

Kórbonctani diagnózis:

alapbetegség: ...

szövödmény(ek): ...

kísérőbetegség(ek): ...

Dátum ...

... kórboncnok

A klinikai _ kórbonctani diagnózisok összehasonlítása külön—külön az alapbetegség, a szövődmény és a kísérőbetegség' szerint történhet.

Hasonlóképpen összehasonlítható a beutaló intézet és a kórház diagnó- zisa. Ezen intézmények orvosai között is megbeszéléseket lehetne bevezetni a diagnózísok megjavításáért.

A diagnózisok eltéréséről készült—statisztika országos viszonyban ki—

mutatná, hogy milyen betegség, vagy betegségcsoport megítélésében jár- tasak orvosaink, melyekben kevésbbé jártasak, és kimutatná a leggyakoribb orvosi tévedéseket. Ezek :az eredmények felhasználhatók az orvos—tovább—

képzés irányának meghatározásában is.

*

EGÉSZSÉGÚGYI STATISZTIKA 825

A megbetegedési statisztikák közül különös jelentőséggel bír a dolga- zók keresőképtelenséggel járó megbetegedéseinek statisztikája. A dolgozók egészsége megvédésének előfeltétele, hogy tudjuk, melyek azok a meg—- betegedések, amelyek a dolgozók egészségét veszélyeztetik. Az egyetlen ma rendelkezésre álló forrás a társadalombiztositó intézetek keresőképtelen—

séggel járó megbetegedéseiről készült statisztika. Ez azonban nem teljes, mert csak az ipari munkások és tisztviselők megbetegedéseit mutatja ki, a mezőgazdasági dolgozók megbetegedéseit nem vizsgálja. Országos viszonylatban ipar—áganként összesített eredményeket ad évi feldolgozás—

ban. Ez a feldolgozás hiányosságai ellenére igen értékes adatokat nyujtott.

A feldolgozás alapján kitűnt, hogy az egyes iparágak között igen jelentős eltérés mutatkozik. így az építőiparban 100 biztosítottra 2200 betegségi nap, a fonóiparban 1680, a sokszorosítóiparban 1220 nap esik.

A megbetegedések közül a balesetek, tbc, emésztőszervek, vérkeringési szervek megbetegedései okozzák az összes megbetegedések 50%—át, tehát elsősorban ezek ellen kell harcohii. Az adatokat eddig a Statisztikai Hiva- tal nagy késéssel dolgozta fel. Az 1948-es adatok csak 1950 februárjára ké—

szültek el.a

Ennek a statisztikának lényeges hiányossága, mivel a feldolgozás csak iparáganként készül, hogy egyes üzemek egészségügyi helyzetére nem ad képet és ígynem használható helyi rendellenességek kijavítására.

Uzemeink jelentős részében ma már üzemorvos dolgozik. De ezek zöme az üzemi dolgozók megbetegedéseit statisztikailag nem dolgozza fel.

Ezért nincs áttekintése annak alakulásáról. Vagyis: nincs képük saját mun- kájuk eredményéről és ezért megfelelő védőintézkedéseket nem tudnak foganatosítani dolgozóink egészségének megvédésére. A Szovjetunióban minden üzemowrvos havi jelentést köteles összeállítani. Alant közöljük a Szovjetunióban használatos havi jelentés mintáját:

J elentés

a több mint 3 napos keresőképtelenséggel járó megbetegedésekről, melyek 1950. év . . . _ hónapjában fejeződtek be

Územ nem: ... . , . . ... Úft'm 82á72?(".' ... .

A munkától való ideiglenes mentesülés okai Egg? 2331):

. Innuenza ...

. Angina ...

. Furunkulus, tályog, Hegmen: ...

. Reumatikus megbetegedések (heveny és idült, beleértve a sziv reumatikus jellegű betegségeit) ...

. Légzőszervek tuberkulózisa ... . . . .

. Malária ... . . A termeléssel összefüggő, több mint 3 napos munka eptelenseggel

járó balesetek . . .

. Otthoni ksétülések (ficamok, sebe esnosamnemm—a

. Az emésztőszervek heveny megbetegedései (heveny gastritís, gas- treenteritis, colitis stbi) . . . ."...

10. A női nemiszervek megbetegedései (a méh és függvényeinek meg- betegedései metrerrhagia) ... . . . . 11. Szívbaíok ... '. . ...

12. Neuralgia, neuritís, radiculitis . . . . . . . 13. Gyomor— és nyombélfekély ... . ...

. Tüdőgyulladás . ...

. Az összes megbetegedések (1— pontok zege)

100 munkésra jut ... . .. . 3 Az 1950—es eredmények 1951 februárjára várhatók. ' 3 Statisztikai Szemle

somoavr GYÖRGYI ,

A Szovjetunióhoz hasonlóan nálunk is be kell vezetni a havi üzem-—

orvosi jelentést. Ez üzemi orvosaink számára sem jelentene különösebb megterhelést. Átlagban lOO fizikai dolgozóra évi 50 megbetegedés jut, tehát egy 2400 dolgozót foglalkoztató üzemben havi 100 lap feldolgozását jelen—-

tené, ami maximum másfél, két órát venne igénybe. Azáltal, hogyaz orvost bevonnák a statisztika megszerkesztésébe, az is pontosabbá és szak——

szerűbbé válna.

Az üzemorvosi jelentés már nemcsak országos viszonylatban, hanem helyi viszonylatban is jelentős gyakorlati eredményeket adhat. Kimutatná, mely üzemekben gyakoriak a bőr gennyes megbetegedései, ez a tisztálko—w

dási lehetőségek megvizsgálására és esetleges megjavítására hívja fel a figyelmet. Az emésztőszervek megbetegedéseinek túlmagas átlaga viszont az üzemi konyha fokozottabb ellenőrzésére indítana. A példák felsorolását még lehetne folytatni, de így is világos, hogy a havi üzemorvosi jelentés

rendsze—res összeállítása és kiértékelése lényegesen hozzájárul,—na az üzem-7 orvosi munka minőségének és eredményességének megjavításához.

Másik lényeges hiányosság, hogy egészségügyi dolgozóink még nem ismerték fel, hogy a statisztika milyen jelentős, nélkülözhetetlen segítsé—

get tud nyujtani saját mindennapos munkájuk megjavításához. Kórhá—

zaink havonta elkészítik a betegforgalmi statisztikát, amely igen hű jel—

lemzője a kórházak és egyes osztályok működé-sének. Értékes adatokat szol—

gáltat az ágykihasználást, mortalitást és az ápolás átlagos tartamát illető- leg. Az ágykihasználás megmutatja, hol állnak viszonylag üresen az ágyak és hol vannak túlságosan igénybevéve. Országos viszonylatban, míg más osztályok ágykihasználása %% körül mozog, a fertőző osztály ágyai csak 60%—ban vannak kihasználva. Ezek jelentős részét lehetne más túlzsúfolt osztályok tehennentesítésére megfelelő körülmények között beállítani.

A bőrosztályon hasonló a helyzet. E két osztályon együtt 1500 ágv áll kihasználatlanul. Hasonló rejtett tartalékokat mutathat ki a statisztika egy kórházon belül is.

A kórházi mortalitás is bár magában véve elég durva mutatószám, mégis jelentőséggel bír. Az állandóan magas kórházi mortalitás valamilyen hiányosságra mutat. Ennek oka nem mindig kórházon belüli tényezőkkel magyarázandó, hanem rámutathat a kórházon kivüli egészségügy hiányos—

ságaira is, pl. akut esetek késedelmes kórházba való szállítása.

Igen jellemző adat az orvosi munka minőségére és az ápolás intenzitá—

sára az átlagos ápolási idő. Ez általános típusú kórházaknál országosan 143 nap. Hangsúlyozni kell itt, hogy a statisztika a beteggyórgyítás eszköze és nem fordítva és bűnös magatartás lenne nem teljesen gyógyult beteget el—

távolítani a kórházból csak azért, hogy jó statisztikát kapjunk.

Még pontosabb mutatószámot kaphatunk, ha az ápolás átlagos tarta- mát egyes osztályokra határozhatjuk meg. Például a belgyógyászaton orszá—

gos átlagban 173 nap. Jelentős eltérést mutat többek között az Irgalmasok pécsi kórháza, ahol 29 nap és a kiskunhalasi közkórház, ahol 8,2 nap.

A betegforgalmi statisztika, mely annyi értékes adatot tartalmaz, amely oly nagyszerű eszközzé válhatna kórházigazgatóínk és egészségügyi dol—

gozóink kezében kórházaink munkájának megjavítása terén —— éppen a sta—

tisztika szerepének és jelentőségének meg nem értése következtében -—

szürke, holt irodai jelentés marad, amely egészségügyi dolgozóink' zöme

EGÉSZSÉGÖGYI STATISZTIKA

_ ' 827

előtt ismeretlen. Kivételt képez és dícséretreméltó kezdeményezést mutat fel a Kékgolyó—utcai kórház,, ahol a betegforgalmi statisztikát az igazgató a dolgozókkal rendszeresen, közös megbeszéléseken kiértékeli. A Kékgolyó—

utcai kórház dolgozói megértették, hogy a statisztika csak akkor fogja kór- házaink működését elősegíteni, hogyha azt áliandóuan felhasználják munká-—

juk ellenőrzésére és további megjavítására.

III.

Annak, hogy egészségügyi dolgozóink nem ismerik a statisztika jelen- tőségét, több oka van. Részben nem használtunk ki minden lehetőséwet az^vők, egészségügyi statisztika népszerűsítésére és fontosságának tudatosítására, Részben a mindennapos gyakorlatban olyan jelenségekkel találkozunk, melyek a helyett, hogy népszerűsítenék és megszerettetnék az egészségügyi dolgozókkal a statisztikát, épp' az ellenkező hatást váltják ki.

Egészségügyi dolgozóinktól és intézményeinktől a legkülönbözőbb szer——

vek kérnek adatokat. A koordináció hiányában a különböző szervek, osztá- lyok, főosztályok az adatokat más—más bontásban kérik és így többszörös munkát okoznak. Ennek következménye a párhuzamos statisztika. így pél—

dául a havi betegforgalmi kimutatásról a kórházaknak két, egymástól eltérő kérdőívet kell kiállítaniok, más adatokat kérdez a Népjóléti Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal. A fővárosi kórházaktól rövid idő lefor—

gása alatt háromszor kértek személyzeti ladatokat. Hasonló példák seregét lehetne még felsorolni.

A tanácsok megalakulásával az egészségügyi intézmények felügyeleti hatóságának tisztázásáig növekszik a párhuzamos statisztikák veszélye.—

Azóta ugyanis az eddigiek mellett adatokat kér a:

1. Belügyminisztérium.

2. Megyei Tanács.

3. Járási Tanács.

4. Városi és Községi Tanács.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a különböző szervek az adatokat a lehető legrészletesebben kérik be. Ennek oka a hozzá nem értés mellett, a statisz—

tika mögött megbúvó bürokrácia. A bürokrata a tervben csak adathalmazt lát. Sztálin elvtárs azt tanítja: ,,Ostobaság volna azt gondolni, hogy a ter—

melési terv nem egyéb, mint számok és feladatok felsorolása. A valóság—

ban a termelési terv az emberek millióinak eleven és gyakorlati tevékeny—- sége".4 A bürokrata lebecsüli a tömegek aktivitását, kezde'ményezőképes—

ségét. Ezért minden kérdést felülről, íróasztal mellől akar megoldani. Ez odavezet, hogy szinte korlátlan mennyiségben gyűjt be adatokat, és ezek alapján akar intézkedni. De a begyűjtött óriási mennyiségű ladat feldolgo—

zása és kiértékelése rengeteg időt venne igénybe, erre megfelelő apparátus sem áll rendelkezésre, így végeredményben a nagy fáradsággal begyűjtött adatok felhasználása megsem történhet. A tisztiorvosok által vezetett üzaemvizsgáilati jegyzőkönyv 10 oldalon kewesztül több, mint: 100 fölkérdés't

tesz fel. Kérd-ezi a mosdók, fürdők, ámyékszékek, öltözők, stb. számát műm—

4 Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 419. old.

828 SOMOGYI oyőnmr

helyrészenként. Ezen adatok (1800 üzem 180 000 adatai!) alapján ,,állapítják _ meg", hogy hol, mely műhelyrészben van szükség új öltözőre, stb. Kétség—

telen, hogy az operatív szervek általában kell, hogy ismerjék az üzemek egészségügyi intézményekkel való ellátottságát. Azonban azt, hogy égy üzemen belül, hol szükséges mosdó, öltöző, stb. létesítése, nyilván a válla- ' latvezető, az üzemi párttitkár, az U. B. titkár és maguk a dolgozók, akik a helyi viszonyokat ismerik, dönthetik el a legjobban.

' A bürokrácia, mivel lebecsüli a tömegeket, gyakran igen naív, nevet- séges formában nyilvánul meg. A táppénz döntőbizottság havi működésé—

ről szóló beszámolójelentésen a következő kérdés szerepel: ,,Az ülést álta—

lában hány órakor kezdik?" Ez a kérdés értelmetlen, mert ebből a szem—

pontból nézve például d. e. 11 és (1. u. 7 órának nincs reális átlaga. A döntő—- bizottság csak rendelés után ülhet össze és ezt kívánja a kérdőív! ,,ellen— ' őrizni". A döntőbizottság tagjai azonban, ha történetesen nem tartanák be a fenti rendelkezést, még abban az esetben sem lenne várható, hogy felettes hatóságukat erről írásban értesítsék. Sokkal könnyebb -—— és ez jellemző a bürokratizmusra ——- egy ilyen íróasztal-menők álellenőrzéssel megelégedni, mint a valóságban. végrehajtani az ellenőrzést.

Jellemző az alábbi példa is: a kórházak minden osztálya naponta jelenti az ellenőrnek a betegeket a következő megoszlásban: közvetlenül fizető, közvetve fizető, az átalány terhére ápolt, csecsemő és egyéb címen nem fizető. A fenti adatokat férfi és nő megoszlásban kell a kórházaknak meg- adni. Az ápolási költség nem az ápoltak nemétől, hanem a kórház által nyujtott szolgáltatásoktól (műtét, ápolási napok száma, stb.) függ. Hogy milyen népgazdasági jelentősége van :az ápolási költség nem szerinti meg—

különbözteté-sének, azt senki sem tudná megmagyarázni. A kórházak azon—- listan lepedőnagyságú táblákon vezetik ezeket a felesleges adatokat és az erről szóló jelentés elkészitése kórházainkban szerény becslés szerint is évente 36 000 munkaórát igényel.

A felesleges statisztikák egyrészét meg régi, elavult rendeletek alap—

ján köteles a kórház elkészíteni. így például a fővárosi kórházak egy része a Petz—féle nomenklatúra alapján a betegségekről, a betegségek kimene—

teléről és az ápolási napok számáról havonta kimutatást készítenek, melyet megküldenek a Központi Kórházigazgatósághoz. Ez a kimutatás a kór- házaknak elég jelentős adminisztrativ munkát jelent, nagyobb osztályokon az orvosnak egy vagy két napi munkáját. Vizsgálat alkalmával megálla- pítást nyert, hogy a Központi Kórházigazgatóságnál nem tudnak arról, hogy hozzájuk ilyen kimutatást beküldenek. Természetesen intézkedés történt a kimutatás beküldésének leállításáról. Hasonló példák tömkelegét lehetne idézni.

Az operatív szervek éppen mert igen nagy mennyiségű adatot kér—

nek be, azokat legtöbbször fel sem dolgozzák. Ha részadatra van szükség, akkor a helyett, hogy a már meglévő anyagot osztályoznák, inkább újból bekérik az adatot. Például megkérdezték a kórházak ágylétszámát osztá—

lyonként. Nem sokkal később bekérték a kórházaktól a tüdőosztályok ágy- létszámát, amit az előbbi jelentés már tartalmazott.

Mi okozza ezt a statisztikai inflációt? Hogyan történik általában vala—

milyen statisztikaí vizsgálat ,,megtervezése"? Valamely szerv dolgozója

EGÉSZSÉGÖGYI srarxsz'rixa . 829

kap egy feladatot. Annak végrehajtását valahol el kell kezdeni. Lehetne a kérdést előbb alaposan, minden oldalról tanulmányozni. Lehetne előbb megállapítani a döntő összefüggéseket és csak azokat kérdezni. Mivel a ! statisztika módszereit nem ismerik, a szűk prakticizmus háttérbe szorítja a tudományos módszert. Mindent, amit ,,jó volna tudni", megkérdeznek, A kérdések száma egyre szaporodik és közben az adatszolgáltatási határidő egyre rövidül. A bekért adatmennyiségről sincs reális elképzelés. Egyt- szerűnek látszik, egy átiratra ráírni, vagy telefonon bemondani: ,,Kérem a haláloki adatokat községi megoszlásban, foglalkozási főcsoportokkal egybevetve." Egy ilyen szerénynek látszó kérés nem kevesebb, mint 11 millió adatot tartalmazna.

Ilyen módszer mellett érthető és a tapasztalat is mutatja, hogy az alkalmi statisztikák rengeteg felesleges, statisztikailag fel nem dolgozható kérdést tartalmaznak és a bekért adatokra, vagy azok jelentős részére egy——

általán nincs szükség. Ez történt például az 1949. és 1950. évi gyógyszer—

fogyasztási kimutatással is, melyet sürgős megjegyzéssel négy napon belül kértek be. Hogy a késedelmet elkerüljék, szükség esetén küldönc felhasz—' nálását is engedélyezték. Pár nappal később értesítették a kórházakat, hogy a kimutatás ib—eküldése tárgytalan.

A kapkodás másik következménye, hogy gyakran oly adatokat kér- nek be, melyek központilag rendelkezésre állanak.

A fennálló statisztikai inflációt még növelik az operatív szervek által nem statisztikai célokra kibocsátott kérdőívek. Ilyen például a szennyvíz—

kezeléssel kapcsolatban kibocsátott kérdőív, melynek utasítása a következő—

ket mondja: ,,Szükséges, hogy a hatósági orvosok a szennyvízkezelések környezetegészsé—gügyi vonatkozásait ismerjék: a szennyvízkezeléssel fog—

lalkozó munkásokkal, szakértőkkel, egészségügyi személyekkel és ható—

, sági szervekkel a kapcsolatot építsék ki, hogy az illetékesek az üggyel fog—

lalkozzanak, hogy a hiányok megállapíthatók és kiküszöbölhetők legye—

nek." E végből 43 pontból álló statisztikai kérdőívet szerkesZte—ttek, mely—

nek célja, hogy a tisztiorvosok figyelmét felhívja az azon szereplő kér-

désekre. ' )

Megkérdik a ,,szennyvízkezelés engedélyéről szóló okirat kiállítóját", a ,,legmagasabb talajvizállást" és hogy ,,becslés szerint milyen mennyi-—

ségű és minőségű (?) hasznos anyagot lehetne gazdaságosan nyerni a szennyvíz célszerű kezelése folyamán".

A felesleges, túlméretezett és a párhuzamos statisztikák elleni harc terén komoly lépést jelent a Népjóléti Minisztérium 3064/E/10—6/1950; sz.

rendelete, amely szabályozza az egészségügyi intézmények adatszolgál—

tatását. Csak a Népjóléti Minisztérium, illetőleg a Központi Statisztikai Hivatal által engedélyezett kérdőívekre szabad adatot szolgáltatni. Egyéb

adatszolgáltatást a rendelet megtilt és büntet. Természetesen a rendelet magában nem szünteti még meg az eddig fennálló statisztikai inflációt, de törvényes védelmet nyujt a ,,vad" statisztikák ellen.,Hogy a rendelet elérje célját, ahhoz az adatszolgáltatók aktív közreműködésére wan szük-r ség, akiknek az érdekét szolgálja ez .a rendelet és akik tagadják meg bát— — ran a nem engedélyezett ladatszolgáltatást.

Ez a rendelet az első lépés az egészségügyi statisztikai adatszolgále tatás egységes rendszerének kiépítése felé is. Ez a kérdés szorosan össze—

830 somoeYI eaz—Öné?

függ a "bizonylati rendszer kérdésével. Az adatok bizonylati alátMasztása általában hiányzik. Egészségügyi intézményeink rendelkeznek ugyan irás—

beli feljegyzésekkel és ezek alapján adják meg a kérdésekre (a választ.

De bizonylatai rendszer alatt ennél többet értünk. A bizonylati rendszer egy láncolatot képez, ahol zárt rendszerben, pontosan előre meghatározott módon, előírt rovatokba történik az adatok feljegyzése. A láncolat első szeme az elsődleges bizonylat (pl. felvételi jegyzőkönyv), utolsó szeme pedig a statisztikai kérdőív megfelelő rovata (pl. 1950. évben elbocsátott betegek száma).

Sürgősen meg kell valósítani az egész egészségügyi statisztika bizony- lati elven való felépítését. Pontosan ki kell dolgozni a jelentések formáit, pontosan meg kell állapítani a határidőket és az alkalmi statisztikákat teljesen fel kell számolni. Az egészségügyi statisztikai adatszolgáltatás ilyen kidolgozott, előre megállapított rendszere nélkülözhetetlen előfelté- tele a megbízható egészségügyi statisztikának. Ezen [a téren az első lépést jelenti a Népjóléti Minisztérium által kiadott Szabályzat, amely előírja a kórházak gazdasági jelentéseinek formáját.

A bizonylati alátámasztás hiánya következtében az adatok természe—

tesen pontatlanok.

Az 1951. évi gyógyszeranyagszükséglet tervével kapcsolatban felhív—

ták a kórházakat az 1949. és az 1950. évi gyógyszerfogyasztásuk jelen- tésére belföldi és import beszerzési megoszlásban. Az egészségügyi terve—

zéshez ezek az adatok szükségesek. Azonban kórházaink nem vezetnek, nem is kell, hogy vezessenek, a gyógyszerelőállitási hely szerinti nyilván—

tartást. Ez elsősorban kereskedelmi, vagy ipari kérdés. Ezeket az adatokat központilag a Gyógyszertári Központ, vagy a Külkereskedelmi Minisz—

térium gyógyszerimporttal— foglalkozó vállalata a legnagyobb pontossággal.

meg tudja adni. Kórházaink számára viszont ez a jelentés igen nagy munk kát ado—tt, osztályonként két orvos négy napig dolgozott rajta és a kabin—tt adatok nem megbízhatók. Több helyen őszintén megmondták, hogy ezt .az adatot becslés alapján adták meg. Még számos ilyen példát lehetne fel—- hozni, mikor szinte kényszerítik egészségügyi intézményeinket hamis adatok szolgáltatására. Ezek a jelenségek veszélyeztetik az egészségügyi tervezés és a statisztika komolyságát. De a bizonylati rendszer egymagá—

ban véve még nem csodaszer, nem biztosítja a pontos adatszolgáltatást.

A statisztika jelentőségének meg nem értése, az ellenőrzés elmulasztása, a (bizonylati alátámasztás ellenére is pontatlan, laza ladatszolgáltatást ered—

ményez. Az 1949. évi kórházi betegforgalmi jelentés 19 064 kórházban elhalt beteget mutat ki, míg a népmozgalmi adatok, melyek anyakönyvi bizonylatra támaszkodnak, köz—el 2500—zal többet.

Hasonló eltérés található egyes kórházak statisztikájábuan is. így pél—

dául a Gál Benő—kórház betegforgalmi statisztikája hat hónap alatt 9358 beteget mutat ki. Ugyanezen idő alatt az elbocsátott betegek egyéni lapja alapján készült statisztika 6126—ot, az eltérés több, mint 50%.

A keresőképtelenséggel járó megbetegedések statisztikai lapjain gyak—

ran pontatlan a diagnózis kitöltése is. Az elsődleges bizonylat a beteglap.

Erre vezeti rá az orvos a diagnózist. A beteglapról egy tisztviselő a statisz—

tikai lapra másolja, vagy ,,rajzolja" át. Ezért a diagnózis a statisztikai

EGÉSZSÉGÚGYI STATISZTIKA 831

holdkór, lúdtalp, stb. szerepel. Vagy abortust jelentenek olyan lapon, amely—en fel van tüntetve, hogy a biztosított szülési és: szoptatási seéély—

ben is részesült. Gyakoriak az elírások is, például szül-és, méhdagana-t férfiaknál. A lapok hanyag kiállítása következtében az anyag 5—10%—a hasznavehetetlen.

Zavart okoz még, hogy a fogalmak értelmezése sem teljesen egységes.

Hogy a betegforgalomról, ágykihasználásról pontos képet kapjunk, csupán a költségvetésben engedélyezett ágyakat kell jelenteni, mint működő ágyat. Ennek ellenére egyes kórházak pótágyaűkat is beszámítják működő ágyiaik számába. Tévedésre ad az is okot, hogy újszülöttek ágyait néhol 'a szülészeti osztály ágyaival együtt jelentik.

Végül néhány szót kell szólni az egészségügyi statisztikai káderekről is.

Ezek gyakorlatilag nincsenek és szakképzett káderek nélkül Viszont egész—

ségügyi statisztika nem létezhet. ,,Minden a káderektől függ" —— tanítja Sztálin elvtárs. Ez pontosan jellemzi .az egészségügyi statisztika mai hely—

zetét. Amíg egészségügyi statisztikusokkal nem rendelkezünk, addig egész—

ségügyi st'atisztikánk mindkét lábára sántítani fog. Ezzel kapcsolatban! fel- merül az orvosstatisztikusok kérdése és a statisztika oktatása az orvos—

karon. Az egészségügyi statisztikai káderek vezérkarát orvosoknak kell adni. Orvoskaron a statisztikát gyakorlatilag nem tanítják. Tavaly például összesen három elő-adás hangzott el a budapesti egyetemen.

*

Vázoltuk az egészségügyi statisztika feladatát és állapotát. Az egész-—

ségügyi statisztika jelenlegi helyzetéért annyiban tenheli a felelősség a Központi Statisztikai Hivatal egészségügyi statisztikai osztályát, hogy a

fenti jelenségeket későn vette észre és nem látott kellő eréllyel a hibák leleplezéséhez és kijavításához. A hibákat az egészségügyi dolgozókkal és szervekkel karöltve fel kell számolni és meg kell teremteni a szocialista egészségügy építésének eszközét: a szocialista egészségügyi statisztikát.