AZ Á L T A L Á N O S I S K O L A I T A N Á R K É P Z É S 2 5 ÉVE
AZ E G R I T A N Á R K É P Z Ő F Ő I S K O L Á N
Szerkesztette: DR. NAGY JÓZSEF
Az egyes fejezetek szerzői:
Az 1., 2., 3., 5., 7. fejezet dr. Nagy József, a 4. fejezet Friedrichné dr. Kovács Irén,
a 6. f e j e z e t dr. Szűcs László, a 9. fejezet Somos János m u n k á j a
A 8. és a 10. fejezet megírásában
dr. Nagy Andor, dr. Nagy József, Rátkai István és Szabó Endre m ű k ö d t e k közre
1.
A FŐISKOLA MEGALAKULÁSA, S A DEBRECENI ÉV
A felszabadulás u t á n végbement népi demokratikus f o r r a d a l m u n k kul- turális téren egyik legjelentősebb eredménye az egységes nyolcosztályos általános iskola megteremtése volt 1945 nyarán. Az általános iskola létre- hozásával megszűntek a gimnáziumok alsó osztályai, a polgári iskola és az elemi iskola közötti különbség, mely általában osztálykülönbséget is jelen- tett. Ahhoz azonban, hogy az általános iskola betölthesse hivatását és szakrendszerű oktatást biztosító színvonalas intézmény legyen, megfelelő pedagógusgárdával kellett ellátni. A régi tanítóképző intézetekre nem lehetett bízni az általános iskolai tanárok kiképzését, m e r t k é t évtizede folyt a küzdelem a tanítóképzés felsőfokúvá tétele érdekében. Legfeljebb t e h á t arról lehetett szó, hogy egy olyan felsőfokú pedagógusképző intéz- m é n y t hozzanak létre, mely az általános iskola pedagógus-szükségletét mind az alsó, mind a felső tagozaton kielégíti.
Már 1945-ben megindult a vita a nevelőképzés r e f o r m j á r ó l . Különösen az Országos Köznevelési Tanács és a Pedagógusok Szakszervezete f e j t e t t ki széles k ö r ű m u n k á t a r e f o r m előkészítésére. A pedagógusképzés r e f o r m - jával kapcsolatos vita több f ó r u m o n folyt. A korabeli folyóiratok számos cikket közöltek neves pedagógusok tollából, amelyek mind a pedagógus- képzés átszervezésével voltak kapcsolatosak. Ezek egy része úgy vélte a kérdést megoldhatónak, hogy az egyetemek vállalják m a g u k r a az egységes pedagógusképzést, és különböző fokozatokban az általános iskolai tanítótól a középiskolai tanárig minden pedagógust ők képezzenek. Más elképzelések szerint a tanítóképző intézeteket kellett volna átszervezni oly módon, hogy a negyedik osztály elvégzése u t á n a pedagógusjelöltek még két évet végez- nek és ezzel általános iskolai t a n á r i diplomát nyernek. Ezek a viták több éven keresztül lényegében n e m zárták le a kérdést. Az általános iskola igényei azonban égetően jelentkeztek és sürgetővé vált a mielőbbi megoldás.
A megoldás első konkrét lépése 1947 n y a r á n a budapesti pedagógiai főiskola felállítása volt. Ezzel párhuzamosan megszüntették, illetve átszer- vezték a szegedi polgári iskolai tanárképző intézetet és 1947-ben az ú j első
3
évfolyamot már pedagógiai főiskolai évfolyamként indították be. 1948 n y a r á n két újabb pedagógiai főiskola felállítására került sor. Ekkor jött létre a pécsi és a debreceni pedagógiai főiskola. Meg kell állapítanunk, hogy a pedagógiai főiskolák képzési célja és feladata sem 1947-ben, sem 1948-ban még nem volt világos. Egy volt csupán mindenki előtt tisztázott, hogy ha az általános iskolák oktatásában nem a k a r n a k jelentős színvonal- csökkenést, aikkor mielőbb nagy tömegben kell képezni megfelelően fel- készített szaktanárokat. Erre a f e l a d a t r a a régi tanítóképzők n e m voltak alkalmasak, de nem v o l t a k alkalmasak a tudományegyetemek sem, ahol a felszabadulás előtti arisztokratikus elzárkózás és a tudományos k u t a t á - sok elsődlegessége még a középiskolai tanárképzést is kissé lebecsülte.
A képzési cél tisztázatlansága erősen rányomta bélyegét az első évek m u n k á j á r a . Kezdetben a főiskolát irányító minisztériumi szervek úgy kép- zelték el, hogy a pedagógiai főiskolák az általános iskolák alsó és felső tagozatára egyaránt képezzenek nevelőket. 1948-ban ennek megfelelően tervbe v e t t é k a régi tanítóképzők megszüntetését és pedagógiai gimnáziu- mok alakítását. Feltételezhetően ezt az elképzelést támogatta Faragó László is, a budapesti pedagógiai főiskola első igazgatója, aki a főiskola feladatáról és szervezetéről írt egyik cikkében, 1949-ben azt mondja, hogy
„olyan pedagógusok kialakításáról v a n szó, akik alsó fokú osztálytanításra, felső fokon pedig bizonyos tárgycsoportok szaktanítására n y e r n e k képesí- tést". A főiskolán a képzési idő h a t félév volt. A jelentkezők az alábbi szakokra kérhették felvételüket:
A / l . magyar nyelv és irodalom—angol nyelv, A/2, magyar n y e l v és irodalom—francia nyelv, A/3, magyar nyelv és irodalom—orosz nyelv, B. magyar nyelv és irodalom—történelem, C. földrajz—természetrajz—az ember élete, D. matematika—fizika—vegytan.
A B—C—D-szakcsoportokra iratkozott hallgató köteles volt még egy szaktárgyat választani a következőkből: rajz, testnevelés, kézimunka, gaz- dasági gyakorlatok, háztartási gyakorlatok, kereskedelmi gyakorlatok.
Ezek szerint t e h á t a képzés részben kétszakos, részben háromszakos, részben négyszakos volt. A szakok rendszere erőteljes humán, azon belül a nyelvi jellegű képzés t ú l s ú l y á r a utal. A természettudományos képzés szín- vonala viszont nem l e h e t e t t magas. Mindenesetre nehezen képzelhető el, hogy a tanítói m u n k á r a való felkészítés mellett a főiskola m a t e m a t i k a - fizika—kémia—testnevelés szakos hallgatójának miképpen n y ú j t h a t o t t kielégítő szakképzést.
A képzés az alábbi óraterv a l a p j á n f o l y t :
I. II. III.
T a n t á r g y a k 2. 1. 2. 1. 2.
f é l é v f é l é v f é l é v Kötelező tárgyak
L é l e k t a n 2 2 4 4 4 4
P e d a g ó g i a 3 3 4 4 4 4
Filozófia 2 2 2 2 2 2
Szociológia 2 2 2 2 2 2
É n e k 3 3 3 3
R a j z 2 2 2 2 K é s ő b b meg-
T e s t n e v e l é s 2 2 2 2 á l l a p í t a n d ó
K é z i m u n k a 2 2 2 2 ó r a s z á m b a n
Szaktárgyak
M a g y a r n y e l v 4 4 4 4
M a g y a r i r o d a l o m 8 4 4 4
Élő idegen n y e l v 8 8 8 8
T ö r t é n e l e m 4 4 4 4
F ö l d r a j z 4 4 4 4
T e r m é s z e t r a j z ,
Az e m b e r é l e t e 11 8 8 8
M a t e m a t i k a 5 5 5 5
Fizika 4 4 5 5 K é s ő b b meg-
K é m i a 4 4 3 3 á l l a p í t a n d ó
Ének, zene 8 8 8 8 ó r a s z á m b a n
Kiegészítő szaktárgyak
R a j z , m ű v é s z e t t ö r t é n e t 4 + 2 4 + 2 4 + 2 4 + 2
T e s t n e v e l é s 6 6 6 6
H á z t a r t á s i i s m e r e t e k 4 4 4 4 K é s ő b b meg-
Gazdasági i s m e r e t e k 4 4 4 4 á l l a p í t a n d ó
M ű h e l y g y a k o r l a t o k 4 4 4 4 ó r a s z á m b a n
A hallgatók megterhelése igen jelentős volt. Szakoktól függően az átlag óraszám 34 és 39 között volt hetenként. Ez a maximális megterhelés ténylegesen mégsem érte el a célját. Egyrészt hiányzott azoknak a speciá- lis ismereteknek a nyújtása, a m e l y e k az általános iskola első osztályaiban feltétlenül szükségesek, másrészt a háromszakos képzés ellenére a későb- biek folyamán a kikerült tanárok elenyésző számban t a n í t o t t á k mind- három tárgyukat.
5
Az általános iskolai tanárképzést véglegesítő és tisztázó elnöki tanácsi t ö r v é n y e r e j ű rendelet csak 1950 júniusában jelent meg. Az Elnöki Tanács 1950. évi 21. számú t ö r v é n y e r e j ű rendelete a következőket mondja ki:
„1, §. Az általános iskolai t a n á r o k képzését a vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete és irányítása alatt m ű k ö d ő pedagógiai főiskolák l á t j á k el.
2. §. A pedagógiai főiskola feladata az általános iskola felső tagozata számára a neveléstudomány alapelveit, az oktatás és nevelés módszer- tanát, valamint választott szaktárgyakat e g y a r á n t jól ismerő és meg- felelő tanítási gyakorlattal is rendelkező olyan általános iskolai t a n á - rok elméleti és gyakorlati képzése, akik képesek nevelői m u n k á j u k a t a szocializmus építésének szolgálatában végezni."
A t ö r v é n y e r e j ű r e n d e l e t további pontjai meghatározzák a főiskolák szervezését és működését, előírják az államvizsgák letételét és szentesítik a már korábban m e g a l a k u l t pedagógiai főiskolák működését. 1950-től alap- vetően az Elnöki Tanácsnak ezen rendelkezése irányítja a főiskolák működését.
A debreceni pedagógiai főiskola szervezését 1948 tavaszán indították meg. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tervei szerint a főiskolát átmenetileg a debreceni tudományegyetem épületében helyezték el.
Az egyetem épületéből ekkor költözött ki a h i t t u d o m á n y i kar, és az így felszabadult helyen, az egyetem alagsorában és első emeletén kapott helyet a megalakuló főiskola. Kezdetben az induláshoz szükséges anyagi eszközö- ket az egyetem költségvetéséből biztosították. Először egy gazdasági veze- tőt bíztak meg, a k i n e k az volt a feladata, hogy a főiskola indulásához szükséges eszközöket, berendezési t á r g y a k a t megvásárolja. Ez a gazdasági vezető teljes mértékben a z egyetemhez tartozott, elszámolásait is az egye- tem felé végezte.
Ortutay Gyula v a l l á s - és közoktatásügyi miniszter 1948. június 1-én bízta meg dr. Kiss T i h a m é r egyetemi m a g á n t a n á r t a főiskola megszervezé- sével. A megbízott igazgatónak egyetlen adminisztratív munkaerő s e m állt rendelkezésére. A főiskola életével kapcsolatos első hivatalos adat 1948.
június 28-áról áll rendelkezésünkre, amikor a megbízott igazgató a d e b r e - ceni Néplapban leközöltet egy körlevelet, melyben felhívja az érettségiző diákok figyelmét a főiskola megnyitására. Ekkor azonban a megalakuló főiskolának önálló t a n á r i k a r a még n e m volt. A pályázatokat is Budapestre, közvetlenül a Kultuszminisztériumba kellett küldeni. A jelentkezettek fel- vételi vizsgáját is Budapesten, a Nagy László Pedagógus Kollégiumban végezték el. Az első felvételi vizsgák július közepén történtek meg, amely- ről Köte Sándor, a Pedagógus Kollégium igazgatója július 28-án értesíti a debreceni főiskola megbízott igazgatóját. A júliusi felvételi vizsgán 63 pályázót vettek fel. m a j d szeptember 9-én Debrecenben ú j a b b 53 leendő főiskolai hallgató felvételéről döntöttek. Október 7-én, sőt október 25-én is vettek fel ú j a b b hallgatókat.
Az első tanév megindításához szükséges objektív és szubjektív feltételek 1948 szeptemberében m é g egyaránt hiányoztak. Az egyetem épületében
komoly átalakításokat kellett végezni ahhoz, hogy az oktatás megindulhas- son, nem volt kellően biztosítva és felszerelve a leendő főiskolai kollégium és egyáltalán nem volt tanári kar. Maga a főiskola igazgatója megbízásos alapon működött, aki illetményét a tudományegyetemről kapta, s a főiskola szervezésében végzett m u n k á j á é r t 1948 októberéig egyáltalán {nem része- sült semmiféle díjazásban. A felmerülő nehézségek miatt dr. Kiss Tiha- mér szeptember elején lemondott igazgatói megbízatásáról, a vallás- és közoktatásügyi miniszter pedig dr. Némedi Lajos egyetemi m a g á n t a n á r t bízta meg az igazgatói teendők ellátásával. A minisztérium n e m gondos- kodott a megfelelő tanszemélyzet beállításáról sem. A minisztérium költ- ségvetésében az 1948—49-es t a n é v r e egyáltalán nem szerepelt főiskolai tanárok kinevezése, az órák ellátását óradíjas előadók beállításával gon- dolták megoldani.
Dr. Némedi Lajos 1948. szeptember elején terjeszti fel első javaslatát a leendő tanári k a r r a , de a minisztérium csak szeptember 27-én válaszol, amelyben az első javasolt óraadó tanárokat jóváhagyja. Ténylegesen csak ezután történhetett m e g a tanárok felkérése és beállítása. Elsők között került a főiskolára óraadóként: dr. Bihari József, Csenki Imre, Kálmánchey Zoltán, f A d l e r Miklós, dr. Rapcsák András, dr. Both György, t d r . Papp István, f d r . Csabai Tibor, | d r . Gelei Gábor és dr. Udvarhelyi Károly.
A főiskola tulajdonképpeni első kinevezett oktatója dr. Udvarhelyi Károly volt. Dr. Udvarhelyi Károly korábban a szegedi polgári iskolai tanárképző főiskolán tanított, és dr. Némedi Lajos kérésére a minisztérium áthelyezte a Debreceni Pedagógiai Főiskolára olyan indoklással, hogy járatos az adminisztrációs munkában, és ilyen szempontból a megbízott igazgatónak segítséget tud n y ú j t a n i .
A t a n é v megindításánál komoly nehézséget jelentett a t a n t e r m e k és berendezési tárgyak hiánya. A legfontosabb berendezési tárgyak, asztalok, padok, laboratóriumi berendezések késve érkeztek meg, a t a n t e r m e k átépí- tése pedig november közepéig elhúzódott. E n n e k ellenére október 22-én szerény keretek között megtartották a tanévnyitót és 116 hallgatóval meg- indult az oktatás. Erre az időpontra sikerült a Földes Ferenc Kollégiumot is birtokba venni. A kollégiumban 90, többségében munkás-paraszt, sze- génysorsú hallgató n y e r t elhelyezést. A kollégium igazgatója dr. Kiss Kálmán, fiatal magyar—latin szakos t a n á r volt.
A nehézségek a tanév megkezdése után sem csökkentek, hónapokon keresztül t a n á r o k n a k és hallgatóknak egyaránt komoly problémát jelentett az oktatás folyamatosságának biztosítása. Nem volt tanterv, n e m voltak tankönyvek, nem voltak jegyzetek. A leadandó anyagot maguk a tanárok határozták meg, és az órán elhangzott előadást jegyzetelték le a hallgatók.
Az induló főiskolának könyvtára sem volt. Bár a nagy állománnyal dolgozó egyetemi könyvtár jelentős segítséget tudott nyújtani, a legmodernebb szakkönyvek, marxista szemléletű művek az egyetemi könyvtárban is csak kis példányszámban voltak találhatók.
P á r hónappal a t a n é v megkezdése után az oktatók kezdeményezésére kezdett némileg egységes követelményrendszer és szemlélet kialakulni.
A vidéki ú j intézmények elsősorban a budapesti főiskola tapasztalatait igyekeztek átvenni, de megküldték egymásnak is programjukat, tantervi 7
elképzeléseiket. Ezek a kezdeményezések 1949 tavaszára odáig fejlődtek, hogy a minisztérium is szükségesnek látta az azonos szakos oktatók ösz- szehívását egy-egy főiskolára. Ezek az első szakmai értekezletek március, április folyamán elvezettek oda, hogy eredményeképpen megszerkeszthet- ték az első ideiglenes tantervet, programokat, sőt egyes tárgyakból már jegyzettervek is készültek, és megkezdődött a jegyzetek, illetve tanköny- vek írása.
A főiskolai i f j ú s á g kezdettől fogva jelentős szerepet játszott az intéz- mény életében. A főiskolai MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezete) irányította a hallgatóság politikai és mozgalmi éle- tét, tanulását és kulturális m u n k á j á t . Az kétségtelen tény, hogy tekintettel arra, hogy a hallgatók zöme inépi kollégiumban lakott, a MEFESZ-munka és a kollégiumi m u n k a meglehetősen összefolyt. A hallgatók szabad idejét a kollégium irányította, ugyanakkor annak ellenére, hogy a kollégiumban államilag megbízott igazgató működött, a kollégium belső életét gyakor- latilag a diákság igazgatta. Már az első hónapokban előfordult, hogy a hallgatóság javaslatára a kollégiumból, sőt magáról a főiskoláról is távolí- tottak el hallgatókat, m e r t jobboldali, reakciós magatartást tanúsítottak.
Az életerős, egészséges főiskolai közösség csakhamar kidobta magából a közéjük nem való elemeket. A főiskola MEFESZ-titkára teljes jogú tagként vett részt a tantestületi értekezleteken, de ott voltak a hallgatók képviselői a fegyelmi bizottságokban, szociális és kulturális bizottságokban is.
A főiskolai i f j ú s á g kulturális élete igen jelentős volt. Különösen kiemelkedett a főiskolai énekkar, a m e l y n e k a vezetője Csenki I m r e volt.
Ezekben az években országos, sőt európai h í r n é v r e tett szert a debreceni kollégiumi kórus Csenki Imre vezetésével. Mivel Csenki I m r e nemcsak a kollégiumi kórus vezetője, h a n e m főiskolai énektanár is volt, sok főisko- lai hallgató szerepelt a kollégiumi kórusban. Később, 1950-ben ez a kórus lett egyik alapja az állami népi együttesnek. Ugyancsak jelentős helyet foglal el a főiskola működésének első éveiben a főiskolai népitánc-csoport.
Tekintettel arra, hogy a ha-llgatók egy részének a harmadik szakja test- nevelés volt, a n é p i t á n c ezeknek kötelező t á r g y k é n t szerepelt. így már 1948 őszén egy viszonylag nagy számú és életképes népitánc-csoport ala- kult ki, amely 1949 tavaszán m á r jelentős kulturális szerepet töltött be Debrecen és H a j d ú m e g y e életében.
Az alig pár hónapos múltra visszatekintő pedagógiai főiskola 1949.
március 12-én a r r a vállalkozott, hogy a központi egyetem épületében egy színvonalas műsoros esttel mutatkozzon be Debrecen város közönségének.
Tulajdonképpen ezt a műsoros estet a főiskola bemutatkozásának, akár ünnepélyes t a n é v n y i t ó j á n a k is t e k i n t h e t j ü k . Ezen a műsoros esten dr. Némedi Lajos igazgató ismertette a főiskola célkitűzéseit, jelentőségét, m a j d Duró Lajos főiskolai hallgató, MEFESZ-titkár az i f j ú s á g nevében szólt. Az utána következő k u l t ú r m ű s o r b a n a főiskola női kara és tánc- csoportja mutatott b e színvonalas műsort. Debrecenben nagyobb létszám- mal ekkor mutatott be népitánc-csoport először orosz táncot.
Bár az 1948—49-es tanévben a felsőoktatási intézményekben marxista oktatás még nem volt, a főiskolai hallgatók m a g u k gondoskodtak politikai képzésükről. A népi kollégiumban m á r ekkor megtalálhatók voltak Marx,
Engels művei, ezeket rendszeresen tanulmányozták, és ugyancsak r e n d - szeresen olvasták a napi sajtót, amelyet vitakörökön megvitattak, m e g - beszéltek. A hallgatók kivették részüket az aktív politikai munkából is.
A Magyar Dolgozók P á r t j a H a j d ú megyei Bizottsága is elismerően nyilat- kozott a hallgatók agitációs tevékenységéről az 1949. m á j u s 15-i választás- sal kapcsolatban. A választási agitációban 93 hallgató v e t t részt oly módon, hogy a megyei pártbizottság megbízásából 14 vidéki várost, illetve közsé- get kerestek fel, ahol a helybeli SZIT-, illetve EPOSZ-szervekkel e g y ü t t - működve röpgyűléseket tartottak, m a j d művészeti műsort adtak. Sok helyen házi agitációt is végeztek, utcasorokat j á r t a k végig és agitáltak a Népfront mellett. Május 15-én, a választás n a p j á n Debrecenben k u l t ú r - műsort tartottak, amelynek sikeréről — és a hallgatók elismerésre méltó m u n k á j á r ó l — a helyi Néplap is megemlékezett.
A nehézségek és problémák ellenére 1949 tavaszán úgy nézett ki, hogy a főiskola helyzete rendeződik. Április elején K á n y a Mária minisztériumi előadó, aki a főiskolák ügyeivel közvetlenül foglalkozott, arról értesíti a főiskola igazgatóját, hogy a debreceni főiskola 32 álláshelyet kapott főiskolai tanárok, adminisztratív és fizikai dolgozók alkalmazására. Ez v é g - telenül örömteli dolog volt, tekintettel arra, hogy mindössze két kinevezett tanára volt a főiskolának, a többiek csupán óraadók voltak és más iskolák- nál voltak állományban. 1949 áprilisában a minisztérium román nyelvű tanszék felállítását is tervezte a főiskolán.
Remélhető volt, hogy az elhelyezési problémák is legalábbis kismérték- ben megoldódnak. Maga a minisztérium készített egy felmérést a főisko- lák objektív körülményeiről és ebben többek között megállapították azt is, hogy a debreceni főiskola elhelyezése az egyetem alagsorában és első emeletén nem kielégítő, és m á r egy ú j a b b évfolyam felvétele esetén szük- séges gondoskodni más oktatási helyiségekről is. A főiskola a minisztérium- tól ígéretet kapott arra, hogy 3 millió forintos költséggel egy ú j kollégiu- mot építenek számára. Ennek a 250 főt befogadó kollégiumnak az alapjait 1949. m á j u s 11-én a Nagyerdő sarkán, a Nagyerdei körúttal szemben lerakták. Ugyancsak a tervek szerint a meglevő Földes Ferenc Kollégiu- mot más szomszédos épületek felszabadításával és hozzácsatolásával t a n u l - mányi épületnek a d t á k volna át. Kollégium vagy tanulmányi épület cél- jára megkapta a főiskola a Simonyi utca 12. szám alatti, volt gyakorló gimnázium oktatási épületét is.
Ez a kedvező perspektíva lelkesedéssel töltötte el a hallgatókat és tanárokat egyaránt. A hallgatók a m á j u s i választás befejezése után nagy szorgalommal készültek az év végi vizsgákra, a tanárok pedig megkezdték a felvételi vizsgák előkészítését. A felvételi vizsgákon terv szerint 240 ú j elsőéves hallgatót kellett felvenni az 1949—50-es tanévre. A főiskola tanárai felosztották m a g u k között Hajdú, Szabolcs, Borsod megyét és Szol- nok megyének egy részét, s ezeknek a megyéknek a középiskoláiba kimenve, igyekeztek agitációt kifejteni a főiskolára való jelentkezés érde- kében. Ezen m u n k a közben érte a főiskolát a hír, hogy át kell költözniük Egerbe. A június 14-én megtartott tantestületi értekezleten még a n y á r i vizsgákról, felvételi vizsgákról és nyári szakosító tanfolyamról beszélget- tek. Ekkor m é g szó sem volt az Egerbe való költözésről.
9
Nem t u d j u k pontosan megállapítani, hogy a főiskola igazgatósága mikor kapta m e g a minisztérium értesítését az Egerbe való költözésről, de július 9-én Némedi Lajos egy levélben már jelzi a költözés tényét, július 11-én pedig m á r azt jelenti a minisztériumba, hogy az Egerbe való áthelyezést többen nem fogadták el. A 21 tagú tantestületből azonban 14-en vállalták az átköltözést, m e r t remélték, hogy Egerben a főiskolának kényelmesebb elhelyezése lesz, és remélték azt is, hogy egyéni, lakás- és más p r o b l é m á j u k is megoldódik. A főiskolai hallgatóságnál lényegében véve hasonló volt a helyzet. A hallgatók többsége örömmel v e t t e az átköl- tözés bejelentését, n é h á n y a n azonban n e m jöttek át a főiskolával Egerbe.
A hallgatóság létszáma ekkor m á r 116-ról 93-ra csökkent. Ez a csökkenés részben oly m ó d o n keletkezett, hogy egyes hallgatók anyagi és más okok miatt lemondtak hallgatói jogviszonyukról, másokat a hallgatói kollektíva távolított el. A 93 főiskolai hallgatóból n e m jöttek át azok a főiskolával Egerbe, akik angol vagy f r a n c i a szakosok voltak, és inkább a debreceni egyetemen f o l y t a t t á k tanulmányaikat, mintsem hogy szakot változtassa- nak. 1949-től ugyanis a főiskolán modern idegen nyelvként csak az orosz nyelv oktatása m a r a d t meg.
2.
AZ ELSŐ EGRI ÉVEK
Mielőtt még a főiskola Egerbe költözését megvizsgálnánk, feltétlenül szükséges, hogy néhány gondolattal megvizsgáljuk, mi t e t t e indokolttá Egerben főiskola felállítását, illetve a debreceni intézet Egerbe költözteté- sét. A felszabadulás u t á n m á r 1945-ben, a legégetőbb problémák meg- oldása után a Magyar Kommunista P á r t megyei bizottsága tervbe v e t t e Egerben egy egyetem felállítását. Az alapgondolatot az adta, hogy a Lyce- u m b a n működött az érsekség fennhatósága alatt egy jogakadémia, és maga az épület az 1760-as években t u l a j d o n k é p p e n egyetemnek készült. A p á r t - bizottság elképzelése szerint a jogakadémiát jogi karrá szerveznék át és bölcsészkarral, valamint természettudományi k a r r a l egészítették volna ki.
Ily módon Egerben valóban egy h á r o m k a r ú egyetemet állítottak volna fel.
Ténylegesen azonban 1948-ig ez az elképzelés nem jutott t ú l a tervezge- téseken, és ilyen f o r m á b a n megvalósulására nem sok r e m é n y volt.
A másik hasonló elgondolás teljesen ellentétes oldalról, a katolikus klérustól i n d u l t ki. Ugyancsak a felszabadulás után, 1945-ben egyházi körökben felvetődött egy katolikus egyetem felállításának gondolata, s mivel Egerben itt volt a jogi kar és a hittudományi kar, úgy gondolták, hogy Eger lenne alkalmas egy katolikus egyetem céljaira. Természetesen az iskolák államosítása u t á n ez a terv ugyancsak megvalósíthatatlanná vált, így gyakorlatilag 1948-ig ezek az elképzelések n e m realizálódtak.
Az államosítások után viszont, 1948—49-ben az érseki jogakadémia meg- szűnt működni, s bár volt még egy utolsó évfolyam Egerben, de 1949-cel
az itteni jogakadémia hallgatói és a tanári kar egy része Budapestre v a g y Pécsre ment tovább dolgozni, illetve tanulni.
A felsőoktatási intézmény felállításának gondolata és óhaja tehát ele- venen élt Egerben. Találkozott ez az elképzelés a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elképzelésével is, amely már 1948 őszén tulajdonképpen h a t pedagógiai főiskola felállítását tervezte, mégpedig oly módon, hogy a m e g - levő négy mellett egyet Észak-Dunántúlon, P á p á n v a g y Győrött, egy másikat pedig Észak-Magyarországon, Miskolcon vagy Egerben kell f e l - állítani. Ennek előkészítése céljából 1949 j a n u á r j á b a n Faragó László, a budapesti főiskola igazgatója ellátogatott Miskolcra, m a j d Egerbe. Miskol- con meglehetősen elszomorító kép fogadta, m e r t a leendő főiskola céljaira sem épületet, sem megfelelő kollégiumi férőhelyet a város nem t u d o t t biztosítani. Egerben mind az állami, mind a pártvezetők örömmel fogadták egy ú j főiskola felállításának a tervét. A megyei pártbizottság és a város vezetői a Lyceumot ajánlották fel főiskolai célokra.
Eger a korábbi években is iskolaváros volt, az iskolák államosításával azonban több, addig kiváltságos középiskola megszűnt létezni. Egerben t e h á t mind iskolai, mind kollégiumi szempontból viszonylag kényelmesen lehetett elhelyezni az akkor itt tanuló diákokat. Üresen állt az angol- kisasszonyok nevelőintézete, több papi intézmény megszűnt működni, így a város viszonylag könnyen tudott helyet adni a főiskolának.
A Lyceumban ebben az időben működött a jogakadémia megszűnő évfolyama, egy kereskedelmi középiskola, az ugyancsak megszűnőben levő tanítóképző intézet és annak gyakorlóiskolája. A kereskedelmi iskolát könnyű volt más helyre áttelepíteni, a tanítóképző pedig megszűnőben volt. A tanítóképző intézetnek csupán ötödik osztálya működött még ilyen jelleggel, az alsóbb osztályok lyceumi osztályok voltak, a m e l y e k csupán érettségi bizonyítványt adtak.
A főiskola egri elhelyezése mellett szólt a viszonylag gazdag kollé- giumi férőhelyek száma is. A felállítandó főiskola kollégiumi céljaira a helyi szervek két épületet is felajánlottak. Az egyik a Klapka utcában levő ekkori jegyzőinternátus épülete, a másik pedig az érseki tanítóképző Szé- chenyi utca 47. szám alatti volt internátusa. Ez a két épület közel 300 sze- mély befogadására volt alkalmas, s elegendőnek látszott a főiskolai hall- gatók elhelyezésére.
Ilyen előzmények után 1949. április 22-én egy fiatal p á r t m u n k á s , Laczkó András kapott megbízást az egri főiskola szervezési ügyeinek megindítására. Nem t u d h a t j u k , hogy már ekkor megérlelődött-e a m i - nisztériumban a t e r v a debreceni főiskola áthelyezésére, de mindenesetre pár hónappal később m á r kiderült, hogy az ú j a b b két főiskola felállítását a pedagógus-szükséglet kielégítése nem teszi indokolttá abban az esetben, ha az alsó tagozatra nem a főiskolák képeznek tanerőket, ugyanakkor viszont a meglevő intézményeket nagyobb hallgatói létszám felvételével gazdaságosabban kell kihasználni. Ilyen f o r m á b a n született meg a döntés a rossz elhelyezési körülmények között levő debreceni főiskola Egerbe történő áthelyezésére.
A gazdasági okokon túl politikai tényezők is indokolttá tették a f ő - iskola Egerbe való helyezését. Eger erősen klerikális befolyás alatt álló
11
polgári város volt, ahol a klérus befolyását még a kialakuló nagyüzemi munkásság sem ellensúlyozta. Egy, népi demokrácia által létrehozott marxista szemléletű pedagógusképző intézmény Egerben való elhelyezése jelentős segítségül szolgálhatott a helyi politikai szerveknek a politikai, világnézeti harchoz.
A minisztérium szóbeli utasítása alapján júliusban nagy erővel meg- indult a szervező m u n k a . Mind Egerben, mind Debrecenben komoly prob- lémák m e r ü l t e k fel. Egerben elő kellett készíteni az épületet a főiskola fogadására, Debrecenben pedig a szakosító t a n f o l y a m mellett biztosítani kellett a felvételiket és meg kellett kezdeni az átköltözés előkészítését.
A Lyceumban ugyanis bizonyos átépítéseket kellett végezni. N e m voltak megfelelően nagy előadótermek, ezeket ki kellett alakítani és azon kívül még államosíttatni kellett az é p ü l e t n e k bizonyos területeit. A m á r emlí- tett intézmények m e l l e t t ugyanis t o v á b b r a is az épületben m a r a d t az érseki könyvtár, a földszint egyik sarkában ott volt a még ugyancsak nem államosított érseki nyomda, a második emeleten pedig az érseki képtár. Egyrészt t e h á t m e g kellett szervezni ezeknek részbeni kiköltözését vagy államosítását, részben pedig vigyázni kellett arra, hogy a kiköltöző intézmények, a jogakadémia és a középiskolák ne vigyék el azokat a fel- szerelési tárgyakat, a m i k r e a pedagógiai főiskolának szüksége lesz.
A költöztetés 1949 szeptemberének első napjaiban indult meg. A köl- töztetés m u n k á j á b a n a főiskolai hallgatók is tevékenyen részt vettek. Két brigádban részben Debrecenben r a k t á k teherautókra az átszállítandó hol- mikat, részben Egerben a Lyceumban rendezték az ide érkező berende- zési tárgyakat. Ilyen k ö r ü l m é n y e k között szeptember elején n e m lehetett a tanítást megkezdeni. Igaz ugyan, hogy szeptember 15-ével m i n d e n hall- gatót behívtak, így megjelentek a főiskolán a leendő elsőéves hallgatók is, de egyelőre mindenkinek a m u n k á j á r a szükség volt a főiskola, illetve a kollégiumok lakhatóvá tétele érdekében. Szeptember közepétől október elejéig folyt az épületen belül a rendezkedés, termek, előadóhelyiségek, laboratóriumok berendezése és f o l y t az épület csinosítása, dekorálása.
Az ünnepélyes tanévnyitót Egerben 1949. október 8-án lehetett meg- tartani. Az ünnepélyes tanévnyitó alkalmával m á r valóban olyan körül- mények között volt a főiskola, hogy a hallgatókat többé-kevésbé kényel- mesen elhelyezhették, a kollégiumok, ha szerény keretek között is, de nyugodt életet biztosítottak, az épületben pedig adva volt az oktató-nevelő m u n k a lehetősége. Az 1949—50-es t a n é v r e október 12-ig 192 elsőéves és 77 másodéves hallgató iratkozott be. A beiratkozott hallgatók 60 szá- zaléka m u n k á s és paraszt származású volt.
A főiskola áthelyezésekor m i n d a minisztérium, mind a helyi vezető állami és pártszervek messzemenő támogatást ígértek a főiskola indí- tásához. Ez a segítség azonban meglehetősen döcögött, amikor realizálásra k e r ü l t a sor. Az áthelyezendő főiskolai tanárok lakásproblémája csak igen nehezen oldódott meg, és még 1950-ben, sőt 1951-ben is voltak tanárok, akik albérletben laktak. Bár 1949 őszén valóban hozzákezdtek n é h á n y főiskolai t a n á r i lakás építéséhez, ezekbe csak 1950 n y a r á n lehe- tett beköltözni, s egy részüket n e m is főiskolai oktatók k a p t á k meg.
Probléma volt a t a n á r o k kinevezésével is. A minisztérium a tanárok egy
részének a kinevezésével késett, és az átköltözés u t á n is voltak még olyan tanárok, akiknek a helyzete teljesen bizonytalan volt. Az első egri tan- testület, a nehézségek ellenére is, hősies m u n k á b a n megállta a helyét.
Az utókor számára feltétlenül érdemes, hogy megemlítsük azoknak a ne- vét, akik 1949 őszén Egerben a tanárképzést megindították. Ezeknek több- sége Debrecenből jött át, néhányan pedig Egerben csatlakoztak hozzá- juk. Dr. Némedi Lajos, a főiskola alapító igazgatója az egri szervezésnek, évindításnak is m o t o r j a és lelke volt. Vele együtt jöttek Debrecenből Adler Miklós rajztanár, dr. Bihari József, az orosz tanszék, dr. Both György, a kémiai tanszék, dr. Csabai Tibor, a m a g y a r irodalmi tanszék, dr. Gelei Gábor, az állattani tanszék vezetője, Kalauz Paula testnevelő tanár, Kálmánchey Zoltán, a testnevelési tanszék vezetője, dr. Kiss Kál- mán irodalom szakos tanár, Osváth Pál, a gyakorlati m u n k á t irányító tanár, dr. Papp István, a nyelvészeti tanszék, dr. Rapcsák András, a ma- tematika tanszék, dr. Udvarhelyi Károly, a földrajz tanszék, dr. Varga Zoltán, a történelem tanszék vezetője és Török Lajosné, a kémiai tanszék tanára. 1949. szeptember 5-én n y e r t kinevezést a főiskolára dr. Balázs Béla, a pedagógiai tanszék, Darvas Andor, a fizikai tanszék, valamint dr. Hortobágyi Tibor, a növénytani tanszék vezetője. P á r nappal később nevezték ki Kutasi Klárát az ének-zene tanszékre tanárnak. Október közepén m é g egy fővel gazdagodott a főiskolai 'tanári kar, Székely Ist- vánnéval, aki a pedagógiai tanszékre k e r ü l t tanársegédnek.
A főiskolai oktatók kötelező óraszáma 12 volt. Ténylegesen azonban a tanári kar többsége 18—20 órában tanított, de még olyan is volt, akinek óraszáma hetenként elérte a 32-t. Bár a tanárok ezért a t ú l m u n k á é r t túl- óradíjat kaptak, mégis feltétlenül szükséges volt, hogy ú j a b b tanárokat állítsanak be. Ebben az óraszámban egyébként benne volt az ideológiai órák megtartása is. Sem 1948-ban, sem 1949-ben m a r x i s t a tanszék a fő- iskolán nem működött. Ekkor még az egyetemeken és főiskolákon mar- xista tanszékek nem voltak, a hallgatók ideológiai oktatását a budapesti egyetem ekkor megszervezett központi marxista tanszéke irányította.
Ideológiai oktatás azonban a főiskolán m á r a debreceni tanévben is volt. Ezeket az ideológiai órákat, amelyeket 1948—49-ben szociológia né- ven tartottak, részben dr. Némedi Lajos és dr. Csabai Tibor, illetve dr. Kiss Kálmán tartották. Főiskolai tanárok vezették a marxista tanulóköröket is. Egy-egy tanulókörbe általában 15—16 hallgató tartozott, és a már korábban tanulmányozott marxista szakirodalmat, általában Marx, En- gels vagy Sztálin műveit ezekben a tanulókörökben dolgozták fel. Pon- tosabb irányításra m a j d csak az 1949-es t a n t e r v adott némi útmutatást, de ekkor is még meglehetősen sok volt a marxista előadások címe alatt az aktuális politikai kérdések megvitatása. Az ú j t a n t e r v az elsőévesek számára politikai gazdaságtan, a másodévesek számára filozófia oktatását írta elő. Természetesen a kis létszámú oktatói kar mindezeknek a meg- tartását nem t u d t a vállalni. A marxista előadások megtartásában részt vettek a megye és város politikai vezetői is, de részt vettek Pestről lejáró egyetemi oktatók is. A szemináriumok vezetésébe, tanulókörök vezeté- sébe a főiskola vezetősége mintegy 20 politikailag képzett másodéves hallgatót is bevont.
13
Az 1949 augusztusában m e g j e l e n t ú j a b b tantervi szabályzat a f ő - iskolák szervezetét megváltoztatta. Kimondotta, hogy az 1949—50-es t a n - évtől kezdve „az általános iskolák alsó tagozatára való képesítést időle- gesen a pedagógiai gimnáziumok l á t j á k el. Mindaddig, ameddig a peda- gógiai gimnáziumok pedagógiai képesítést adnak, a főiskolák csupán a felső tagozatra képeznek általános iskolai tanárokat". Ú j a b b tantervet is hoz a szervezeti szabályzat, mégpedig kimondja, hogy az 1947—48-ban, v a l a m i n t 1948—49-es tanévben f e l v e t t hallgatók az 1947-es t a n t e r v alap- j á n f o l y t a t j á k tanulmányaikat, és az eredeti elgondolás a l a p j á n alsó és
felső tagozatra e g y a r á n t képesítést nyernek.
Meg kell m o n d a n u n k , hogy gyakorlatilag ez az elképzelés a főisko- lák életében az első perctől kezdve nem realizálódott. A szabályozáshoz csatolt tanterv mindössze egy p o n t b a n utalt .arra, hogy itt alsó tagozatos pedagógusképzés is folyna. A h a r m a d é v f o l y a m b a n első és második fél- évben heti három órában be v a n iktatva az osztálytanítás módszertana, ez készítette volna f e l a leendő főiskolát végzett pedagógusokat az osz- tálytanítói m u n k a elvégzésére.
A tanterv valóban ú j változásokat, elképzeléseket is felvet. Egyrészt ez a tanterv m o n d j a ki először, hogy a filozófia tárgy keretében a dia- lektikus materializmust kell tanítani. Ugyancsak változás, hogy az 1949
—50-es tanévtől kezdve az orosznál bevezették az egyszakos képzést. Te- k i n t e t t e l arra, hogy a képzés jellege megváltozott, a korábbi években be- vett háztartási ismereteket és más, ilyen jellegű t á r g y a k a t megszüntették, kiegészítő szakként felvehették a hallgatók az úttörővezetést, testnevelést, az éneket és rajzot. Az úttörővezetői szak felvétele megtisztelő dolog volt, és legalábbis t a n t e r v szerint kimondották, hogy csak olyan hallgatók ve- hetik fel, akik „középiskolai diákmozgalmi m u n k á b a n való részvételük- kel bebizonyították, hogy a népi demokrácia törhetetlen, feltétlenül meg- bízható hívei".
Ebben az időben az orosz szak egyszakossá tétele feltétlenül szük- séges és indokolt volt, tekintettel arra, hogy a főiskolára került orosz szakos hallgatók — akiknél előfordult, hogy még érettségijük sem volt, h a n e m közvetlenül a t e r m e l ő m u n k á b ó l jöttek a főiskolára — orosz nyel- vet n e m t a n u l t a k korábban, t e h á t itt az alapokról elindulva kellett rövid idő alatt komoly e r e d m é n y t elérni. í g y az orosz szakos hallgatók heti oroszóra száma 15 volt, ellentétben más szaktárgyak 8—10 órás heti óraszámával.
1949 őszén a főiskolai i f j ú s á g i mozgalomban ú j a b b fellendülés kö- vetkezett be. Mint m á r korábban láttuk, a főiskolai i f j ú s á g a MEFESZ és a kollégium keretében Debrecenben jelentős m u n k á t végzett. A fő- iskola Egerbe való áthelyezése u t á n a Debrecenből á t j ö t t főiskolai hall- gatók azzal a t u d a t t a l jöttek át, hogy Egerben missziójuk van, mert a klerikális kispolgári városban jelentős nevelőmunkát kell kifejteniük. A másodéveseken kívül és a Debrecenben felvett ú j elsőéves hallgatókon kívül az egri tanítóképző 1949-ben végzett ötödéves képzősei közül és negyedévet elvégzett lyceumi érettségivel rendelkező tanulói közül ugyan- csak sokan jöttek a pedagógiai főiskolára.
A főiskola életében Egerben is jelentős helyet foglaltak el a kollé- giumok. Bár még 1949 n y a r á n úgy nézett ki, hogy a k é t kollégiumban 300 embert el lehet helyezni (és a későbbi években volt is ennyi lakója a két kollégiumnak), a tanév megkezdésekor 180 hallgatót helyeztek el kollégiumokban. A kollégiumi felvételek fölött n e m a főiskola igazgató- sága vagy i f j ú s á g i szervezete döntött, h a n e m minden kollégiumi hely betöltését fel kellett döntésre terjeszteni a Kollégiumi Központhoz. A kol- légiumok élete rendkívül fegyelmezett keretek között folyt. A kollégiu- mok életét, belső r e n d j é t a diákbizottságok határozták meg. Bár élén álla- milag kinevezett igazgató állt, gyakorlatilag a kollégiumi ügyeket a kol- légiumi t a n á r és diákbizottság irányította. A közgyűlés által előírt házi- rend kimondotta, hogy m i n d e n reggel a 6 órai ébresztő u t á n hétkor a szobákban m á r rendnek kell lenni, be kellett vetni az ágyakat és a n a - posoknak rendbe kellett tenni a szobát. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a szobákban levő asztalokat le kellett takarítani, sőt le kellett t e r í - teni, és a kisebb takarítási m u n k á k a t el kellett végezni. Hét órakor volt a reggeli, fél 8-kor a kollégium tagsága gyülekezett és fél 8—háromne- gyed 8 között zárt rendben, jó időben általában nótaszóval vonultak be a főiskolára.
A kollégiumok élete eme látszólagos merevségek ellenére is igen szép és kellemes volt. Ezek a rendszabályok a kollégiumi tagság által vállalt megkötések voltak, amelyeket a kollégiumi lakosság döntő több- sége elfogadott, azzal egyetértett és éppen ezért végrehajtása sem került különösebb nehézségbe. Emellett azonban félévenként általában kétszer, a tagság által javasolt alkalomból kollégiumi estet rendeztek műsorral egybekötve, utána ünnepi vacsora és tánc volt. A nevelőmunka még az 1949—50-es tanévben is zömmel a kollégiumokban koncentrálódott. Itt szervezték meg a hallgatók nevelését, politikai fejlődését, és a tanulást is elsősorban a kollégiumokra építették. A kollégiumokban komoly ne- velőmunka folyt, és a tanulást valóban fő célkitűzésüknek tekintették.
Már 1949 őszén, hogy a gyengébb, munkás-paraszt származású hallga- tókat segítsék, tanulópár-rendszert hoztak létre, melynek az volt a fel- adata és szerepe, hogy a szakmailag gyengébb felkészültségű hallgatókat megtartsák a főiskolán, hogy megfelelő eredményt t u d j a n a k elérni.
Kétségtelen tény, hogy néha már ekkor fellelhető volt bizonyos f o r - mális dolgoknak a véghezvitele. Ilyen volt például a szobák közötti t a n u l - mányi verseny meghirdetése, ahol már 1949-ben is mutatkoztak formális jelek. Az egyes MEFESZ-csoportok, illetve kollégiumi szövetkezetek t a - nulmányi versenyben álltak egymással, s ez a verseny a kimondottan tanulmányi eredmények felmutatása mellett olyan pontokat is t a r t a l m a - zott, hogy X hallgató elolvas 3 vagy 4 szépirodalmi könyvet vagy szovjet regényt, és ezt gyakorlatilag n e m nagyon ellenőrizte senki. Különben is ez esetleg valóban célkitűzés volt egy természettudományi szakos hall- gató számára, de a magyar szakos hallgatóknak ennél jóval többet kellett elolvasni. Ugyancsak ilyen formális jellegű volt az első jelentős t a n u l - mányi versenyfelajánlás 1949 decemberében, amikor Sztálin 70. születés- napjára a főiskola hallgatóinak döntő többsége felajánlotta, hogy december 21-ig egy tárgyból leteszi vizsgáját.
15
Bár az első félévet az első és második évfolyam együttesen 3,5-es átlageredménnyel zárta, az első félév folyamán a lemorzsolódás mégis meglehetősen nagy volt. Az 1949 szeptemberében beiratkozott 289 hall- gató közül 1950 f e b r u á r j á i g 47-en morzsolódtak le. Igen nagy volt a le- morzsolódás az első évfolyamon, ahol a szeptemberi 213-as létszámból 44 emberrel kevesebb iratkozott be a második félévre, a másodévről mind- össze 3 hallgató távozott el. Ha megnézzük alaposabban az elsőéves hall- gatók eltávozásának okát, meglátjuk, hogy a lemorzsolódás m i n d j á r t az első félév elején megindult, t e k i n t e t t e l arra, hogy a minisztérium sem ösztöndíjat, sem kollégiumi elhelyezést nem biztosított kellő mértékben.
Mint m á r korábban említettük, a kollégiumi elhelyezés fölött a Kollégiu- mok Országos Tanácsa döntött, i t t nagyon szűk kereteket szabtak meg az egri főiskola számára. Ugyanez a szerv döntött abban, hogy a nem kollégiumban lakók közül kik részesülhetnek menzai ellátásban. Ez a szerv határozta meg azt is, hogy hány hallgató kaphat ösztöndíjat. Sok m u n k á s - paraszt származású hallgató anyagi okok miatt hagyta abba főiskolai t a - n u l m á n y a i t már 1949 októberében vagy novemberében. Ilyen okok miatt húszan távoztak el a főiskoláról.
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a bürokrácia megle- hetősen nagy volt, s ez n a g y m é r t é k b e n megnehezítette az ú j intézmények- ben a folyamatos m u n k a menetét. Más téren is problémák mutatkoztak a szocialista oktatási rendszerben, és ez mindenképpen indokolttá tette, hogy a Magyar Dolgozók P á r t j a Központi Vezetősége 1950 tavaszán vizs- gálat alá vette a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium m u n k á j á t , és 1950 áprilisában határozatott hozott a VKM-ben működő reakciós és jobb- oldali erők leleplezéséről. A párthatározat foglalkozik a pedagógusképzés- sel s a pedagógusok problémájával is. Megállapítja, hogy hibás felfogás volt a tanítóképzéssel kapcsolatban az, hogy a középfokú pedagógusképző intézményeket meg kell szüntetni és az alsó tagozatos nevelőképzést is a pedagógiai főiskolákra bízni. Ez az elképzelés gyakorlatilag azt eredmé- nyezné, hogy még évtizedek múlva is fennállna a pedagógushiány, és a tervezett k u l t ú r f o r r a d a l m a t nem t u d n á k megvalósítani.
A párthatározat megállapítja, hogy jelentős a pedagógushiány, éppen ezért gyorsítani kell a pedagógusképző intézményekből kibocsátható ú j szaktanároknak a képzését. Kimondja a párthatározat, hogy a pedagógus- képző intézményekben növelni kell a munkás- és parasztfiatalok felvé- telét, m e r t ők állnak legközelebb a dolgozó néphez és ezek a fiatalok t u d j á k megvalósítani a parasztság és munkásság felemelését. Ugyancsak megállapítja a párthatározat, hogy a felsőoktatási kollégiumokban hely- telen szemlélet alakult ki, tovább él a NÉKOSZ-szellem, ami avantgardiz- mushoz vezet és m i n d e n k é p p e n k á r o s a n befolyásolja a párt vezető sze- repét.
A párthatározatot minden felsőoktatási intézményben megvitatták, és természetszerűen az é r v é n y e s volt az egri pedagógiai főiskolára is. A p á r t - határozat n y o m á n n a g y a r á n y ú leváltások történtek a Vallás- és Közok- tatásügyi Minisztériumban, a főiskolán pedig e n n e k e r e d m é n y e k é p p e n 1950 n y a r á n számos változás következett be. Egyrészt megerősödött a p á r t vezető szerepe m i n d e n felsőoktatási intézményben, másrészt szervezetileg
megerősödtek az ú j o n n a n felállított tanárképző főiskolák. (Ekkor jelent meg az Elnöki Tanács 1950. évi 21. számú rendelete a pedagógiai főiskolák felállításáról.) 1950 áprilisában megszervezték a t a n u l m á n y i osztályt, ugyanis addig mindössze egy előadó foglalkozott a hallgatók ügyeivel.
1950 tavaszán a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium is két fő fel- adatot tartott maga előtt, egyik az egyetemeken, főiskolákon folyó tanulás szorgalmazása és segítése, a másik pedig az 1950. évi beiskolázás igen szigorú ellenőrzése és szervezeti előkészítése.
A párthatározatnak a tanárképző főiskolákra vonatkozóan volt egy sajátos következménye. Az addigi 3 évre tervezett képzést 1950 nyarán átmenetileg 2 évre szállították le. A kétéves képzés bevezetésével p á r - huzamosan megszüntették a kiegészítő tárgyakat, a felszabadult órákat a szaktárgyak oktatásának megerősítésére fordították. Ugyancsak igye- keztek fokozni a marxizmus—leninizmus oktatását is. Másodév elvég- zése után a hallgatók egyéves gyakorlatra m e n t e k ki, és h a r m a d é v végén tértek vissza a gyakorló év letelte u t á n pedagógiai államvizsgát tenni Világos, hogy a párthatározat nyomán bekövetkezett intézkedés egy szük- séghelyzet eredménye volt, az viszont m á r helytelen, hogy ezt az intéz- kedést az általános iskolai tanárképzés színvonalának emeléseként t ü n - tették fel.
1950 tavaszán a párt elérkezettnek látta az időt az egységes ifjúsági szervezet létrehozására. Bár a MINSZ keretén belül működő rétegszerve- zetek már a szocializmus talaján jöttek létre 1948-ban, a Magyar Dolgozók P á r t j a úgy látta, helyesebb, ha ezek a rétegszervezetek megszűnnek és egységes i f j ú s á g i szervezet jön létre. 1950. február 10-i beszédében Rákosi Mátyás bejelentette az egységes ifjúsági szervezet, a DISZ létrehozására irányuló javaslatot. 1950 júniusára kitűzték a DISZ alakuló kongresszu- sát. Az ifjúsági kongresszus előtt munkaversenyt hirdettek, s ebben a kongresszusi versenyben és versenyfelajánlásokban az egri főiskola i f j ú - sága is részt vett. A júniusban megtartott DISZ-kongresszuson Fehér Va- léria II. éves főiskolai hallgató képviselte a főiskolai ifjúságot, a kong- resszust megelőző kultúrversenyeken pedig a főiskola tánccsoportja és énekkara szép sikerrel szerepelt. A főiskolai énekkar első lett a megyei kultúrversenyen és nemcsak ekkor, h a n e m más alkalmakkal is mind az énekkar, mind a tánccsoport komoly műsorokkal szórakoztatta Eger la- kosságát.
A párthatározatból adódó igen fontos feladata volt a főiskolának az 1950. évi felvételi vizsgák gondos előkészítése. Az egri főiskolának a mi- nisztérium évenként 300 fős keretben határozta meg a felvételi létszá- mát. Az akkori középiskolai viszonyok között komoly propagandamunkát kellett kifejteni annak érdekében, hogy Északkelet-Magyarországról ezt a 300 fős létszámot be t u d j á k iskolázni. A főiskola állami és pártvezetése az ifjúsági szervezettel közösen gondos tervet készített a propaganda- m u n k a érdekében. Egyrészt minden főiskolai hallgató levéllel kereste fel tovább nem tanuló volt osztálytársait, illetve egykori középiskolájának tanulóit, melyben kérték őket, hogy jelentkezzenek a főiskolára.
A propagandamunka szervezetten a Salgótarján, Hatvan, Jászberény, Jászapáti, Debrecen, Berettyóújfalutól keletre elterülő vidékre t e r j e d t ki.
2 17
Ezen a területen mintegy 30 városi és nagyközségi gimnáziumot, közép- iskolát érintett a beiskolázás. A főiskola t a n á r a i m á j u s első napjaiban személyesen keresték f e l ezen városok középiskoláit, és részben személyes agitációval, részben a főiskola által készíttetett nyomtatott prospektusok- kal igyekeztek a főiskolára agitálni a végző középiskolás tanulókat. Eger- ben, a megyeszékhelyen a főiskola 1950 m á j u s közepén nyílt hetet rende- zett, ami azt jelentette, hogy ezen a héten a város végzős középiskolásai meglátogatták a főiskolát, bementek órákra, szemináriumokra, gyakorla- tokra és ezáltal igyekeztek kedvet t e r e m t e n i az érettségizőknek a főisko- lára való jelentkezésre.
A felvételi vizsgákat 1950. július 17-e és 20-a között bonyolították le.
Egy felvételi bizottságot hoztak létre, amelynek elnöke dr. Némedi Lajos főiskolai igazgató volt, a t a n á r i kart dr. Bihari József, a m á r ekkor meg- alakult DlSZ-szervezetet Komlósi Imre harmadéves hallgató képviselte.
A felvételi bizottság két albizottságot alakított, amely előtt ténylegesen megjelentek a felvételre jelentkező jelöltek és itt történt velük az elbe- szélgetés. Ezen az elbeszélgetésen mai értelemben vett felvételi vizsga nem volt, h a n e m elsősorban politikai meggyőződésről, a kialakuló szo- cialista rendszerhez való hűségről igyekeztek a felvételi bizottság t a g j a i meggyőződni. Az 1950—51-es tanévre a felvételi vizsgák alkalmával ösz- szesen 320 embert választottak ki, ebből azonban szeptemberben csak 255 iratkozott be. A többi közben vagy m á s felsőoktatási intézménybe ment tanulni, v a g y kereső foglalkozás u t á n nézett. Az 1950—51-es tanévben volt első ízben szakérettségis hallgatója főiskolánknak. Különböző sza- kokra az 1950—51-es t a n é v b e n 12 szakérettségis hallgatót vettek fel. A szakérettségis hallgatók bevonulásával a felsőoktatási intézménybe, ú j arcot kapott a pedagógusképzés is. A szakérettségis hallgatók döntő több- sége jól megállta helyét a pedagógiai főiskolán. Egy részük ugyan szak- mailag komoly hiányosságokkal küzdött, de politikailag feltétlenül a fő- iskola előrelendítői voltak, akik komoly élettapasztalattal kerültek a fő- iskolára és többségük p á r t t a g volt.
Az általános iskolai tanárképzésnek szerves része volt a gyakorló- iskola. A főiskola Egerbe helyezésekor a Lyceum épületében működött egy általános iskola, a m e l y a tanítóképző szükségletét kielégítette. Ez. az általános iskola azonban csupán alsó tagozatból állt. A másodéves hall- gatók esetleges hospitálásait, tanításait az 1949—50-es tanévben még némileg ki tudta elégíteni, de a későbbiekben semmiképpen nem felelt meg a követelményeknek. Az 1950-es tanévtől kezdve bővült is a fő- iskolai hallgatóság létszáma, s így a gyakorlóiskolát mindenképpen ki kel- lett telepíteni. 1950 n y a r á n a megyei pártbizottság közbejárására sikerült gyakorlóiskolai célokra megszerezni a II. számú Általános Iskolát, az egy- kori polgárit. Itt már jobban képzett és nagyobb létszámú nevelői kar állt rendelkezésre, de e n n e k ellenére 1950 augusztusában a minisztérium a Köznevelésben pályázatot hirdetett gyakorlóiskolai tanári állásokra, és a már ott tanító nevelőknek is meg kellett pályázni az állásokat és be- mutató tanításon bizonyítani, hogy alkalmasak az állás elnyerésére. A 22 helyre 46 nevelő pályázott, s közülük 34 bemutató tanítást is tartott.
Ezek közül válogatták k i a szükséges nevelőket.
1950 n y a r á n a kétéves képzésnek megfelelően ismét ú j a b b tantervet vezettek be. 1950 őszén a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az oktató-nevelő m u n k a mellett két fontos feladatot tűzött ki minden peda- gógiai főiskola elé. Az egyik az 1950-ben bevezetett t a n t e r v i r e f o r m tapasztalatainak gyűjtése, megvitatása, a másik a hatékonyabb tanulási módszerek kikísérletezése és bevezetése. A tantervi r e f o r m r ó l 1951 j a - n u á r j á b a n jelentést kellett küldeni a minisztériumnak. Az ezzel foglal- kozó tanácsülésről szóló jegyzőkönyv megállapítja, hogy ,,a főiskolai r e - f o r m hatalmas lépéssel vitte előre a pedagógiai főiskolákon folyó okta- tás és nevelés ügyét". ,,A r e f o r m a dolgozó nép érdekét szolgálta, m e r t lehetővé teszi, hogy már két év alatt jól felkészült, a népi demokráciához hű, harcos szellemű nevelőket a d j u n k az általános iskoláknak." A jegyző- könyv részletezése, az egyes szakok problémáinak a felvetése és meg- válaszolása azt is mutatta, hogy a főiskola tantestülete korántsem volt annyira meggyőződve a bevezetett kétéves képzés hasznos voltáról.
A főiskola tanárai kultúrpolitikai szempontból megértették a képzés lerövidítésének szükségét, de ugyanakkor az is világos volt előttük, hogy az elsajátítandó t a n a n y a g n a k csak lényeges csökkentésével t u d j á k felada- t u k a t teljesíteni. Szinte minden szaktanszék t a n á r a felveti azokat a prob- lémákat, amelyek megnehezítik a képzés m u n k á j á t . Problémák m u t a t - koztak a marxizmus tanításánál is. Marxista tanszék még 1950 őszén sem volt, a budapesti tanszék pedig előadó hiányában úgy oldotta meg az oktatást, hogy csak kéthetenként jártak le 2 órát megtartani, a közbeeső hetekben pedig szemináriumok voltak. Problémák mutatkoztak az orosz nyelv tanulásában is. A tanácsülés jegyzőkönyve megállapítja, hogy a n e m orosz szakos hallgatók egész tanulmányi idejük alatt heti 2 órában t a n u l - ják az orosz nyelvet. „Itt a legfontosabb hiányosság nem az óraszámban mutatkozik, h a n e m az oktató káderek minőségében. Feltétlenül szükséges az orosz tanszék olyan megerősítése, amely lehetővé teszi az órák egy jelentős részének a főiskolán belül való ellátását."
A kedvezőtlen oktatói ellátottság szinte az egész főiskolára jellemző volt. A legtöbb tanszéken még az 1950—5l-es tanévben is csak egy oktató működött, ugyanakkor átmenetileg a főiskolának három évfolyama volt.
Az 1950 n y a r á n megjelent rendelet ugyanis m á r nem t e t t e lehetővé, hogy az akkor másodéven végzett hallgatók azonnal k i m e n j e n e k tanítani, h a - nem még egy félévet eltöltöttek a főiskolán tanulással és tanítási g y a - korlattal, és csak 1951 f e b r u á r j á b a n helyezték ki őket általános iskolákba, í g y a megnövekedett feladatok most még nagyobb nehézség elé állították a tanszékeken levő oktatókat. A főiskola állami vezetése, hogy segítsen a problémák megoldásán, a legjobb harmadéves hallgatókat bevonta az oktatómunkába. Hivatalos megállapítás szerint a harmadéves hallgatók- nak 35 százaléka szemináriumot, illetve tanulókört vezetett, ami gyakor- latilag azt jelentette, hogy 25 harmadéves hallgató heti 4 órában alsóbb éveseket oktatott.
Volt azonban olyan tanszék is, ahol átmenetileg harmadéves hallgató látta el a tanszék minden m u n k á j á t . 1950 augusztusában dr. Varga Zol- tán, a történelmi tanszék vezetője egészségügyi okok miatt kénytelen volt visszaköltözni Debrecenbe. Átmenetileg megoldatlan m a r a d t a t a n -
9 * 19
széki helyzet, és 1950 szeptemberétől december elejéig P a p p László h a r - madéves főiskolai hallgató, aki ekkor már mint demonstrátor működött a tanszéken, látta el az elméleti órák jelentős részét. Szemináriumok, tanulókörök vezetésébe harmadéves és másodéves hallgatók is bekapcso- lódtak és két középiskolai tanár is részt vett szemináriumok tartásában.
1950. december 1-ével k e r ü l t a történelmi tanszék élére dr. Szántó Imre fiatal keszthelyi középiskolai tanár, akivel a tanszék vezetése hosszú időn keresztül megoldódott.
1950 őszén a főiskola minden irányító szervének fő feladata volt az oktató-nevelő m u n k a és kimondottan a tanulás hatékonyabb megszerve- zése. A tanulás folyamatosságát állandó jelleggel ellenőrizni kellett, és szinte havonta jelentésben számoltak be a minisztériumnak a főiskolán folyó tanulmányi munkáról. Némileg indokolt volt a hatékonyabb tanulás ilyen mértékű ellenőrzése, mivel a kétéves képzés mellett csak m e g f e - szített munkával lehetett arra számítani, hogy megfelelően képzett peda- gógusok kerülnek ki az általános iskolákba. Ugyancsak indokolta a mi- nisztérium részéről ezt a túlzott ellenőrzést az a tény, hogy 1950-ben már jóval nagyobb létszámú elsőéves hallgatót vettek fel, kisebb lehetőség volt tehát a felvételnél a szelekcióra, a pedagógus-szükséglet ugyanakkor nem tette lehetővé, hogy főiskolai t a n u l m á n y a i k közben végezzenek n a - gyobb rostálást. Ugyancsak a hatékonyabb tanulást kellett bevezetni azért is, m e r t ekkor t ö r t é n t meg az első szakérettségis hallgatók felvétele.
Indokolt volt, hogy a szakérettségis hallgatókat, de a nem szakérettségis, ugyanakkor gyengébb középiskolai eredménnyel felvett hallgatókat is fo- kozottabb támogatásban részesítsék. A főiskola állami és pártvezetése jelentős népnevelő m u n k á t végzett azért, hogy a hallgatók a folyamatos tanulást megvalósítsák. Október végén minden tárgyból kisvizsgát t a r t o t - tak, melyek általában írásbeli jellegűek voltak, és az itt gyenge eredményt elért hallgatókkal a tanszékek külön foglalkoztak. Ezek mellé a hallgatók mellé tanulópárt osztottak be, és a jó tanulók felelősek voltak a hozzájuk beosztott tanulópár fejlődéséért.
1950 decemberében külön főiskolai tantestületi gyűlést t a r t o t t a k a vizsgák előkészítéséről. Ma már kissé humorosan és számunkra is é r t h e - tetlenül hangzik az, amilyen fontosságot tanúsítottak a megfelelő vizsga- előkészítésnek. Idézem dr. Némedi Lajos 1950. december 23-i jelentését a vizsgák előkészítéséről: ,,A gyűlésen tisztáztuk a vizsgák politikai jelen- tőségét és kiemeltük a tanszékek fokozott felelősségét az i f j ú s á g szakmai és ideológiai nevelésével, valamint jó vizsgáival (kapcsolatban. Megbeszél- tük, hogy a tanszékeik agitációs m u n k á j á n a k középpontjában az álljon, hogy a hallgatóknak hazafias kötelességük a jó vizsga, ezzel m u t a t j á k meg, hogy szeretik népi demokráciánkat és a Szovjetuniót."
A vizsgák j a n u á r 2-án kezdődtek, és a már jelzett tantestületi érte- kezlet a következő feladatokat tűzte a tanszékek elé:
a) Küzdeni kell m i n d e n eszközzel a lemorzsolódás ellen. E n n e k az egyéni agitáción t ú l egyik fontos eszköze az, hogy agitáljunk a minél előbb való bejövetel mellett, vagyis, hogy karácsony m á s n a p j á n vissza- jöjjenek a hallgatók és t a n u l j a n a k . A korai vissza jövetel igen fontos azért is, hogy a talán nem mindenben megfelelő otthoni környezet el ne térítse
a hallgató figyelmét a tanulás központi feladatáról, röviden, hogy ne esse- nek az idealista befolyás hatáskörébe sokáig. Egyes tanszékek, ahol ez lehető, 28-án vagy 29-én tea mellett baráti összejövetelt rendeznek szak- csoportjuknak, hogy ezzel is buzdítsák őket a korai bejövetelre, és hozzá- j á r u l j a n a k a vizsgák baráti légkörének kialakításához.
b) A vizsgaidőszakban a tanszékek kötelezik magukat a vizsgaidő- pontok pontos m e g t a r t á s á r a és arra, hogy m i n d e n lehető segítséget meg- a d n a k a hallgatóknak a tanuláshoz. Ez intézményes f o r m á b a n úgy törté- nik, hogy a tanszékek pontosan együttműködnek a DISZ-csoportokkal, összehangolják terveiket. Tanácsot adnak az ifjúságnak, hogy kit t a r t a - n a k az egyéni tanulásra alkalmasnak, kiknek kell segítséget adni. Amikor egy bizonyos anyagrészt egyéni tanulás vagy tanulópárok m u n k á j á b a n átvettek a hallgatók és a brigádokon is átismételték, akkor a tanszék abból a meghatározott anyagrészből konzultációt tart, amely már m i n t - egy előkollokvium. Erre vonatkozólag a tanszékek és a DISZ már elké- szítették terveiket.
c) Az előbbi munkával kapcsolatban különös figyelemmel kell kísérni a szakérettségizetteket, a m u n k á s és szegényparaszt származású hallgatók közül különösen a gyengébbeket. Külön problémát jelentenek az év közben m á s egyetemekről a VKM által átirányított hallgatók, akik közül néhá- nyan december folyamán jöttek hozzánk. Ezekkel az igazgató egyenként beszélte át a helyzetüket és r e m é n y van arra, hogy megfelelő támogatás mellett meg fognak tudni felelni m i n d n y á j a n a követelményeknek.
J a n u á r elején egy jelentós már beszámol a vizsgák menetéről: ,,A kollokviumok j a n u á r 2-án megkezdődtek és általában jó eredménnyel folynak. Hiányosságnak vehető az, hogy a hallgatóság hangulatának az irányítása az első napokban kiesett a kezünkből, így nem kedvező jelen- ségek is felmerültek. A hallgatók drukkoltak a kollokviumok előtt, és a kapott jegyeken egymás között helytelen módon vitatkoztak. Megbeszél- tük, hogy a hangulatot milyen eszközökkel kell megfordítani (DISZ- agitáció, faliújságcikkek, mikrofon beállítása az étterembe, a jól kollok- váló hallgatók megszólaltatása stb.), és hogyan kell ellentámadásba átlen- dülni." Ügy gondoljuk, hogy ez az aggodalom és gondoskodás azért m á r kissé túlzó volt. A hallgatók többsége nem is igényelte ezt a túlzó gon- doskodást. A félévi vizsgák m i n d e n zavaró k ö r ü l m é n y nélkül befejeződ- tek, s a főiskola 3,5-es átlageredménnyel jó közepes szintet foglalt el.
Február 10-én befejezték vizsgájukat a harmadéves hallgatók is, és 71 harmadéves hallgató elhagyta a főiskolát. Többségük általános iskolai katedránál foglalt helyet, n é h á n y a n a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz- tériumba mentek dolgozni, többen kerültek pártfunkcióba, 5 közülük pe- dig, akik szakmailag talán a legjobbak voltak, a főiskola oktatóivá váltak.
1951 tavaszán az egész főiskolát megmozgató rendezvény volt az első főiskolai k u l t ú r n a p megrendezése. A k u l t ú r n a p megrendezésének tervét m á r 1951 elején elfogadták és májusban k e r ü l t kivitelezésre. A k u l t ú r - nappal az egyik alapvető célja az volt a főiskola vezetőségének, hogy a város lakossága előtt bebizonyítsák, hogy a marxista szemléletű peda- gógiai főiskola mind szakmailag, mind kulturális szempontból igen ko- moly helyet foglal el a város életében. Az ünnepség megrendezésére m á - 21
jus 19-én, illetve 20-án került sor. M á j u s 19-én este a MÁV budapesti Igazgatóság filharmonikus zenekara a főiskola é n e k k a r á v a l együtt hang- versenyt adott, m e l y e n a város lakói közül mintegy ezer ember jelent meg. Május 20-án 8 órakor a főiskolai hallgatók felvonulásával kezdődött meg a kultúrnap, a felvonulás alkalmával megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet és a m á r t í r o k emlékművét. 9 órakor a főiskola zászlóját avatták fel, ahol dr. Némedi Lajos igazgató mondott avató beszédet. Ne- gyed 10-kor megnyitották a főiskola életét bemutató fotókiállítást és a hallgatók munkáiból válogatott rajzkiállítást. Ugyanebben az időben a gyakorlóiskolában „Iskolánk életéből" címmel nyílt kiállítás. 9.30-tól délig különböző ankétok voltak, pedagógiai ankét, irodalmi ankét, természet- t u d o m á n y i és társadalomtudományi előadások. Ezeken az előadásokon a városból sok pedagógus vett részt, b á r sem a megyei tanács, sem a vá- rosi tanács művelődési szervei különösebben nem szorgalmazták a peda- gógusoknál az előadásokon és ankétokon való részvételt.
Délután fél 4-től f é l 6-ig sportműsor volt a városi sportpályán, ame- lyen mintegy 1200 ember vett részt. A főiskolai kultúrest, melyet a fő- iskola zárt udvarán rendeztek meg, este fél 8-tól fél 10-ig tartott. A kul- t ú r m ű s o r b a n a főiskola énekkara és tánccsoportja szerepelt és m ű s o r u k a t mintegy 3000 ember t e k i n t e t t e meg. Az egésznapos rendezvényen — elő- adásokon, ankétokon, sportbemutatón, kultúrműsoron — mintegy 6000 ember v e t t részt. A k u l t ú r n a p megmozgatta a főiskolának szinte minden oktatóját és hallgatóját. A rendezvény lebonyolítása jelentős anyagi és fizikai erőt, nagy szervezettséget követelt, de eredményével egy olyan hagyományt indított útnak, amely 1955-ig évenként visszatérően jelentős eseménye volt mind a főiskolának, m i n d Egernek.
1951 nyarán ú j a b b 160 f i a t a l k e r ü l t ki a főiskola falai közül. Bár többségük általános iskolába m e n t tanítani, erre az évfolyamra is jel- lemző, hogy viszonylag sokan k e r ü l t e k közülük azonnal felelős állami vagy politikai pozícióba, s ott jól megálltak helyüket. A végzettek közül öt hallgató gyakornokként főiskolai tanszékeken maradt, de más felső- oktatási intézetekbe is m e n t e k tanítani.
1951 n y a r á n lényeges változás következett be a főiskola t a n á r i ka- r á b a n is. A tantestület létszáma 47 főre emelkedett, s ez azt jelentette, hogy a következő t a n é v t ő l minden tanszéken legalább három ember látta el az oktatási feladatokat. Júliusban alakult meg a marxista tanszéki cso- port három fiatal oktatóval és szeptemberben feállították a katonai t a n - széket is. A tanári létszám fejlődése mellett érzékeny veszteséget jelentett a főiskolának, hogy dr. Varga Zoltán u t á n 1951 n y a r á n a debreceni egye- t e m r e helyezték át dr. Rapcsák A n d r á s t és dr. Both Györgyöt is.
Az 1950—51-es tanévvel a főiskola kezdeti lépései lezárultak. Az in- tézet f i a t a l kollektívája hősiesen leküzdötte az első nehézségeket, és 1951- től m á r fokozottabb támogatást k a p o t t a felsőbb szervektől is. A kétéves képzés egyelőre megszilárdult, fejlődött a tantestület, megkezdődtek a jegyzetírások, s a felsőoktatási intézmény formai jegyei is egyre inkább
láthatóvá váltak.
