A főiskola élén az alapítás évében csak az igazgató állt. 1948 őszén került mellé egy gazdasági vezető, aki kezdetben m i n d e n gazdasági ügyet intézett. A hallgatók t a n u l m á n y i ügyeivel k é t adminisztrátor foglalkozott, közvetlenül az igazgató irányításával. Bár kimondott t a n á r i k a r a az inté-zetnek nem volt, havonta — vagy szükség esetén gyakrabban is — meg-vitatták az oktatással és neveléssel kapcsolatos problémákat.
1949 őszétől Egerben m á r lényeges fejlődés következett be. Kis lét-számmal ugyan, de egy év alatt kiépült a tanulmányi osztály és a gaz-71
dasági hivatal, s az oktatói létszám fejlődése személyügyi előadó beállítá-sát is szükségessé t e t t e . 1952-ben a levelező létszám n a g y a r á n y ú növeke-dése a tanulmányi osztályon külön levelező csoport létrehozásához veze-tett. Közel 20 éven keresztül — a létszámingadozásoktól eltekintve — ez a szervezeti felépítés volt jellemző a főiskolai ügyintézésre. 1965-től a megnövekedett adminisztráció és szerteágazó ügyintézés kiszolgálására kezdett kiépülni az igazgatói titkárság, m a j d 1969-ben sor k e r ü l a, főigaz-gatói hivatal megszervezésére is, mely m a g á b a n foglalta a tanulmányi osztályt és a titkárságot.
A főiskolai oktató-nevelő m u n k a fejlődése és bonyolultabbá válása m á r 1951 őszén szükségessé t e t t e igazgatóhelyettes beállítását. A levelező létszám ugrásszerű megnövekedése 1959-ben a második igazgatóhelyettes-ség megszervezéséhez vezetett, m a j d a gyakorlati képzés feladatainak nö-vekedése 1972 j a n u á r j á b a n a h a r m a d i k igazgatóhelyettesi megbízás ki-adását is indokolttá tette. Az állami vezetés m u n k á j á n a k minisztériumi elismerését m u t a t t a , hogy 1968-tól a főiskolák vezetői főigazgatói címet k a p t a k .
A főiskola irányítása kezdetben az igazgató, a p á r t t i t k á r és az i f j ú -sági vezető kezében összpontosult. A kis létszámú oktatói kar rendszere-sen tartott tantestületi értekezletet, s így a felsőbb rendelkezésekről, s a főiskola mindennapi problémáiról minden oktató közvetlenül értesült és közvetlenül részt v e t t annak megoldásában is. A t a n á r i létszám növeke-désével 1952-től 'kiépültek a t ö b b oktatóval dolgozó tanszékek, s az össz-nevelőtestületi értekezleteket felváltották a tanácsülések. A főiskolai ta-nácsnak az intézmény állami, párt-, szakszervezeti és i f j ú s á g i vezetőin kívül a tanszékvezetők voltak a tagjai. Ez a szám a tanszékvezetők lét-számától függően változott 1972-ig, s bár demokratikus testület volt, végeredményben a z intézményben elfoglalt pozíció szabta meg, hogy ki lehet tagja. Az ú j főiskolai szervezeti szabályzat é r v é n y b e léptetésével 1972-től a t a n á c s n a k v a n n a k választott és kijelölt tagjai. Az 1972—73.
t a n é v b e n a főiskolai tanács 46 tagjából hivatalból van jelen 28 fő, a fő-iskolai dolgozók választott képviselője 6 fő, az ifjúság képviselője 12 fő.
A tanács a főiskola legfőbb irányító testülete, melynek döntési joga v a n a főiskola belső életének m i n d e n fontosabb kérdésében. Az intézmény szervezeti életének fejlődése azonban szükségessé tette egy szűkebb ope-r a t í v testület, a főigazgatói t a n á c s kialakítását, mely ope-rendszeope-res időközön-k é n t ülésezve tanácsadóul szolgál a mindenidőközön-kori állami vezetőneidőközön-k. Enneidőközön-k a főigazgatón és a főigazgató-helyetteseken kívül tagjai a főiskola párt-, szakszervezeti és KISZ-titkára, a főigazgatói hivatal vezetője, a gazdasági igazgató, gyakorlóiskolai igazgató és a személyzeti vezető.
A főiskolai m u n k a egyes részterületeinek irányítására a főigazgatóság bizottságokat hoz létre. Ezek közül — fontosságát t e k i n t v e — talán leg-jelentősebb a nevelési bizottság, mely elvileg meghatározza és gyakorla-tilag koordinálja a tanszékeken folyó nevelési tevékenységet. Elvi irá-n y í t ó szerepe v a irá-n a tudomáirá-nyos bizottságirá-nak, mely csakirá-nem két évtizede működik a főiskolán, és jó n é h á n y kandidátusi, illetve doktori disszertáció megszületésénél bábáskodott. A kulturális bizottság kimondottan operatív jellegű, melynek alapvető f e l a d a t a a szerteágazó főiskolai kulturális élet
összefogása és irányítása. Gyakorlati feladata van a diákjóléti bizottság-nak is.
A főiskolai oktató-nevelő m u n k a fejlődése és stabilizálása az 1960-as évek közepén már oda vezetett, hogy hallgatói alapítványok létrehozására is gondolhattunk. Elsőnek 1967ben a Nagy Októberi Szocialista F o r r a -dalom 50. évfordulója tiszteletére a főiskola tanácsa ,,Jó tanuló — jó sportoló" kitüntetést alapított. A kitüntetéssel járó oklevelet és p é n z j u t a l -mat minden tanév végén egy, t a n u l m á n y i és s p o r t m u n k á b a n egyaránt jó eredményt elért f é r f i - és nőhallgató nyerheti el.
Az alapítólevél értelmében 1967 óta minden évben kiadta a főiskola igazgatósága a sportklub elnökségének javaslatára a „Jó tanuló — jó sportoló" kitüntetést. 1972-ig a kitüntetést 6 f é r f i - és 5 nőhallgatónk nyerte el. Mindannyiuk közül kiemelkedik Nagy György, aki főiskolai t a n u l m á n y a i alatt, három é v e n keresztül kitűnő t a n u l m á n y i eredményével és kiemelkedő sportteljesítményével egymás után n y e r t e el a kitüntető címet.
1968-ban, Marx Károly születésének 150. évfordulója alkalmából a főiskola tanácsa Marx-alapítványt hozott létre, melynek I. és II. fokozata van. Ezzel a díjjal évente azokat a hallgatókat tüntetik ki, akik a legszín-vonalasabb ideológiai t á r g y ú dolgozatokat készítik el. A Marx-alapítvány díjának átadására is a tanévzáró ünnepélyen k e r ü l sor.
Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából, 1970 tavaszán a főiskola tanácsa Pro Academia Pedagogica Agriensi elnevezéssel elis-merő díszoklevelet alapított. A tanács határozata kimondotta, hogy az elismerő oklevelet minden év április 4-én az intézmény egy olyan okta-tója k a p h a t j a meg, aki legalább 15 éve a főiskolán dolgozik, és oktató-nevelő, valamint közéleti tevékenységével az elismerést kiérdemelte. A kitüntetést első alkalommal dr. Bihari József, a főiskola egyik alapító tagja k a p t a meg, m a j d 1971-ben Friedrichné dr. Kovács Irén, 1973-ban pedig Somos János.
1972 tavaszán a főiskolai szakszervezeti bizottság előterjesztése alap-ján a főiskolai tanács elfogadta a törzsgárda szabályzatot. Törzsgárda tagja lehet minden dolgozó, aki legalább 10 éve megszakítás nélkül a f ő -iskolán dolgozik, kéri felvételét a törzsgárda tagjai közé, s felvétele ellen a társadalmi szervek nem emelnek kifogást. A törzsgárda tagjai 10, 15, 20 éves jubileum alkalmából bronz, ezüst, arany emlékplakett kitüntetésben és pénzjutalomban részesülnek. A 25 éves törzsgárda tagságot a főiskola tanácsa a r a n y pecsétgyűrűvel jutalmazza. A törzsgárda kitüntetés mindig a felszabadulási díszünnepélyen k e r ü l átadásra. Az a r a n y pecsétgyűrűt első alkalommal 1973. április 4-én dr. Bihari József és Osváth Pál kapta.
Főiskolánk állami és pártvezetése kezdettől fogva törekedett a b a r á t i .szocialista országok pedagógusképző intézményeivel való kapcsolat
kiépí-tésére. 1956 előtt ezek a törekvéseink nem vezettek jelentősebb eredmé-nyekhez. 1956 tavaszán alakult ki egy laza, még szerződésben nem rögzített kapcsolat a jeled (Szovjetunió) pedagógiai főiskolával. Ez év t a v a -szán mind a Szovjetunióból, mind Egerből egy tanárokból és hallgatókból álló csoport végzett cserelátogatást, az ellenforradalom u t á n azonban ez a kapcsolat is hosszú évekre lényegében megszűnt. Jeleci kapcsolataink 73
1963-ig kimerültek egy-egy baráti levélváltásban. 1963-ban hivatalos egyezmény aláírására került sor a jeleci és egri főiskola között. Ez a k a p -csolat azonban 1966-ban a s z o v j e t fél kívánságára megszakadt.
1966-ban a k é t művelődésügyi minisztérium megállapodása alapján az Egri Tanárképző Főiskola hivatalos kapcsolatba került a krasznodári (Szovjetunió, Kubán) pedagógiai főiskolával. Ez a kapcsolat éveken ke-resztül igen gyümölcsöző volt. Nem csupán az oktatók tapasztalatcseréjét t u d t u k megvalósítani, h a n e m több éven keresztül biológia, földrajz és testnevelés szakos hallgatói csoportjaink mentek Krasznodárba cseregya-korlatra. Különösen a f ö l d r a j z és biológia szakos hallgatók számára volt felbecsülhetetlen értékű ez a gyakorlat, hiszen megismerhették a K a u k á -zus és Fekete-tenger v i d é k é n e k f l ó r á j á t és f a u n á j á t . 1970-ben a kraszno-dári főiskolából szervezték meg a Kubáni Állami Egyetemet, s ezáltal az intézmény más minisztérium fennhatósága alá került, ami kapcsolataink-ban napjainkig fennálló nehézségeket jelentett.
1970-ben Heves megye testvérmegyéje lett a Csuvas Autonóm Szocialista Köztársaság. Ennek alapján építettük ki 1970 tavaszán ú j a b b k a p -csolatunkat a csebokszári Jakovlev Pedagógiai Főiskolával. Ezt a kapcso-latot az eltelt n é h á n y év szilárdnak és eredményesnek m u t a t j a . Mindkét fél részéről m e g v a n a komoly együttműködési szándék és igény. 1971 őszén ének szakos hallgatóink cseréjét valósítottuk meg. 1972 év őszén orosz szakos hallgatók végeztek cseretanulmány utat, 1973 tavaszán pedig biológus hallgatók m e n t e k egymáshoz cseregyakorlatra. E kapcsolat ele-venségét m u t a t j a , hogy m á r eddig is több oktató volt egyhónapos előadói úton a másik intézményben, program- és tematikacseréket h a j t o t t u n k végre, cikkeket j e l e n t e t t ü n k meg egymás tudományos közleményeiben.
1962 márciusában í r t u n k alá munkaszerződést a vietnami Vinhi P e -dagógiai Főiskolával. Ez a kapcsolatunk hosszú éveken keresztül csak eszmeinek volt mondható, mivel az amerikai agresszió lehetetlenné tette, hogy a harcoló Vietnamba delegációt küldjünk, illetve onnan vendégeket fogadjunk. E kapcsolatban lényeges tartalmi változás következett be 1970 őszén. Ez év szeptemberében négy vietnami hallgatót v e t t ü n k fel fő-iskolánk matematika—fizika szakára, s számuk az elmúlt évek folyamán m á r 15-re emelkedett. Ezek a vietnami fiatalok jól beilleszkedtek fő-iskolai i f j ú s á g u n k közösségébe, és tanulmányi t é r e n igen jól megállják helyüket. Ugyancsak 1970 őszén nyílt alkalom arra, hogy a Művelődés-ügyi Minisztérium delegációjával főigazgatóságunk két t a g j a egyhónapos vietnami látogatásra m e h e t e t t . Látogatásuk alkalmával megtekintették a Vinhi Pedagógiai Főiskolát is, melynek rektorát cserelátogatásra hívták meg. Erre a cserére 1971 júniusában került sor.
Nemzetközi kapcsolataink 1963-ban ú j a b b jelentős partnerrel bővül-tek. Ekkor k e r ü l t sor az erfurti (Német Demokratikus Köztársaság) peda-gógiai főiskolával való munkaszerződés aláírására. Ez az immár 10 éves töretlen kapcsolat jelentős mindkét intézmény életében. A 10 év alatt oktatóink és hallgatóink számos t a n u l m á n y u t a t és cseregyakorlatot végez-tek egymás intézményeiben. A 10 év alatt több alkalommal került sor kulturális és sportdelegációk cseréjére is, és kölcsönös tapasztalatcserét tartottak a társadalmi szervezetek vezetői is. A két intézmény
szakszer-vezeti bizottsága szoros kapcsolatban van egymással, s ennek eredménye-ként kedvezményes üdülési lehetőséget biztosítanak n y a r a n k é n t E r f u r t b a n illetve Egerben.
Főiskolánk legfiatalabb kapcsolata 1970 óta áll f e n n a BanskaBystricai Pedagógiai Főiskolával. Ez a kapcsolat ugyancsak gyümölcsöző m i n d -két intézmény szempontjából. A -két főiskola területi közelsége lehetővé teszi a gyakori személyes kapcsolatot, s ez szükségszerűen elősegíti az intézményeink közötti baráti viszony gyors kialakulását. Az elmúlt évek-ben a Banska-Bystricai főiskolával is m á r jelentős oktatói és hallgatói cserelátogatások történtek, melyeket mindkét f é l igen gyümölcsözőnek tartott.
A nemzetközi kapcsolatok sokoldalú fejlődésének a l a p j á n főiskolánk főigazgatóságának kezdeményezésére 1971. június 3—8-a között nemzet-közi rektori, főigazgatói értekezletet rendeztünk. Az értekezleten a cse-bokszári, erfurti, vinhi és banska-bystricai testvérintézmények vezetői vettek részt. A rektori, főigazgatói értekezlet egri előterjesztés alapján megtárgyalta a pedagógusképző intézmények oktató-nevelő m u n k á j á t és képzési rendjét, a levelező és postgraduális képzést és az együttműködés további lehetőségeit. A nemzetközi értekezlet döntő jelentősége abban volt, hogy hosszú évekre meghatározta kapcsolatainkat. Külön öröm volt számunkra, hogy közel 10 éves szerződéses kapcsolat u t á n először üdvö-zölhettük főiskolánkon a harcoló vietnami testvérintézmény vezetőit.
Az elmúlt k é t évben a rektori, főigazgatói értekezlet eredményei a valóságban realizálódtak. Bár a krasznodári főiskolával kiépített korábbi virágzó kapcsolat kissé meglazult, a csebokszári, erfurti, banska-bystricai főiskolákkal tovább fejlesztettük a tanári és hallgatói cseregyakorlatokat, tanulmánycseréket, dokumentumcseréket h a j t o t t u n k végre. Meggyőződé-sünk, hogy ezek a kapcsolatok eredményesek és hosszan t a r t ó a k lesznek, s a vinhi főiskolával kiépült testvéri barátság is egyre inkább személyes
kapcsolatokban fog megnyilvánulni.
8.