Ejzriker,M.–Petuhova,L.: A szovhozok szakosításának statisztikai vizsgálata

STATISZTIKAI IRODALm FIGYELÖ

és előre kiszámítható a valutaparitás vál—

toztatásának hatása az általános árszín—

vonalra és az egyes termékek árára;

3. megállapítható az export /14/ és az import /15/ gazdaságossága:

. X

H _ !"!

XP]

(ahol (D] a :i termék exportjánál reali—

zált egységár valutamárkában)

/14/

Y] *)

. /15/

7]:

és a külkereskedelem hatása a nemzeti jövedelem termelésére:

1281

;anj—ÉXJHJ [161

1

ha finn,)?"xjxj, , akkor a külkeres—

kedelem a belföldi munkaráfordításban megtakarítást, ha X Ypal-(Z XIX/, akkor

) J'

többletráfordítást jelent;

4. lehetővé válik a helyes népgazdasági arányok kialakítása;

5. megállapítható az egyes népgazda—

sági ágak tényleges nettó terméke és

tiszta jövedelme;

6. lehetővé válik a népgazdasági muta—

tók nemzetközi összehasonlítása.

(Ism.: Paizs János)

M EZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

EJZRIKER, M. —— PETUHOVA, L.:

A SZOVHOZOK SZAKOSITÁSÁNAK STAT!SZTIKAI VIZSGÁLATA

(K voproszu o sztatiszticseszkom izucsenii szpecializacii szovhozov.) — Vesztntk Sztattaz- ttki. 1965. 6. sz. 16—23. p.

Szerzők cikkükben a mezogazdaság tervszerű fejlesztésének a szovhozok szakosítása által adódó lehetőségeit vizs—

gálják a statisztika szemszögéből. Kieme- lik a mezőgazdasági övezetek szakosított—

sága és a szakosítás irányvonala statisz—

tikai vizsgálatának jelentőségét. A két utóbbi fogalom, a ,,gazdaság szakosított- sága" és a ,,specializálás irányvonala", nem azonos jelentésű, az előbbi a már elért szakosítást jelenti, utóbbi pedig azt az irányvonalat, amelyben az adott gaz—

daság profilját legcélszerűbb kialakítani, illetve fejleszteni.

A Szovjetunió szovhozainak száma 1958—ban 6002 volt, 1963—ban 9176. Ezen belül az egyes termelési ágakhoz tar- tozó Szovhozok száma igen eltérő mér- tékben növekedett. Legjobban a barom- íitenyésztő szovhozok száma emelkedett (2,3-szeresére). A szakosított szovhozok számának növekedése különösen a nagy—

városok és ipari központok környékén fontos, azok mezőgazdasági termékekkel való ellátása szempontjából.

A statisztikai megfigyelés a szovhozok éves beszámolóin alapszik. Ezeket a gaz—

daságok profiljának figyelembevételével csoportosítják és elemzik. A termelési profilok szerinti csoportosítás érdekes képet nyújt, ha az azonos termékeket kibocsátó szovhozok főtermékének ön—

költségszintjét hasonlítjuk össze. Segít- séget nyújt annak eldöntésénél, hogy az

8 Statisztikai Szemle

ország mely vidékein, milyen mezőgaz—

dasági termékek termelése a legcélsze—

rűbb.

A szakosított szovhozok előnye a nem szakosítottakkal szemben nyilvánvaló akkor is, ha termelékenységüket hason—

lítjuk össze. A termelékenységvizsgálatok még egy tényről tanúskodnak: fontos té- nyező a termelés koncentráltsága is. így például a nagyobb állatállományú sertés—

hizlaldák mind a termelékenység, mind az önköltség szempontjából előnyösebb helyzetben vannak a kisállományúaknál.

Nem elegendő az ilyen irányú statisz—

tikai vizsgálatokat csak egy évre vonat—

kozóan végezni, hiszen a szakosítás is hosszabb idő alatt történik. A szakosítás előnyeiről, a szakosítottság fokáról és fejlődéséről több éves összehasonlítások reálisabb képet mutatnak.

Az adatok tanulmányozása rávilágított olyan esetekre is, amikor a szovhozok—

ban nem a megadott profil irányában haladt a fejlődés. Szerzők ezért példa- képpen Moszkva terület szovhozairól rendelkezésükre álló statisztikai adatok alapján számításokat végeztek az emlí—

tett szovhozok termelési profiljának pon- tosabb meghatározása érdekében.

A Szovjetunió Mezőgazdasági Tudomá- nyos Kutatóintézetének módszerét alkal—

mazva szerzők abból indultak ki: a gaz—

daság termelési irányvonalát az dönti el, hogy az egyes termékek kibocsátása hány százalékát teszi az össztermék—kibocsá—

tásnak. Ezt az egyes termékekből befolyt bevételek alapján határozták meg. Ha az illető termékből származó bevétel az összbevétel 50 százalékát meghaladja, akkor az a termék ,,profilképző". Kettős profilúnak számít az a gazdaság, ahol

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1282

.két termék az összbevételnek legalább 60 százalékát adja. Profílnélküli vagy sokproíilú az a szovhoz, amely 5—6, nagyjából azonos volumenű terméket bocsát ki.

Abban az esetben, ha egy körzetben csupa azonos profilú szovhoz található, célszerű részletesebb csoportosítást al—

kalmazni a szóban forgó termelési profi—

lon belül. Például a sertéstenyésztő gaz- daságok lehetséges csoportosítása: hiz—

laldák, fajsertéstenyésztők, állományne—

velök és vegyes jellegűek (hizlalők ——

tenyésztők).

Fontos tényező még a statisztika szem- pontjából a szovhozok éves beszámolói- nak egységesítése. Ez lehetővé teszi a megfigyelések körének kiszélesítését és a pontosabb csoportosítást.

A mezőgazdasági termelés szakosításá—

val foglalkozó statisztikai elemző munka feltétlenül a mezőgazdaság fejlesztését elősegítő tevékenység.

(Ism.: Kartali János)

HANAU, A.——— RUSTEMEYER, F. G.:

A TERMELÉKENYSÉG FOGALMA,

MEGHATÁROZÁSA, MÉRÉSE ÉS ALKALMAZÁSA

(Der Produktivitstsbegriff. Definition, Mes—

sung und Anwendung.) —- Agrarwirtschaft.

1965. 1. sz. 3—11. p.

Termelékenységen ma a termelés meny—

nyiségének és a ráfordítások mennyisé- gének viszonyát értik. Szerzők hangsú- lyozzák, hogy a jelenlegi fogalom a mennyiségi szemléletet tükrözi. Ennél az értelmezésnél figyelembe kell venni, hogy a termelékenység tényezői között meny—

nyiségben ki nem fejezhetők is vannak.

A parciális termelékenységnél a szám- lálóban kifejezett termelés mennyiségé—

hez a nevezőben a megfelelő ráfordítások mennyiségének csak egy részét viszonyít- ják. A termelékenység ilyen értelmezése csak akkor ad az egyes tényezőkre vonat—

koztatott mutatószámoknak helyes tar—

talmat, ha a többi termelési tényező a vizsgált időszakon belül teljesen válto- zatlan maradt, vagy arányuk oly el- enyésző az összes ráfordításokhoz viszo—

nyítva, hogy hatásuk is elhanyagolható.

A teljes termelékenység mutatószámai közül a bruttó termelékenység elsősor- ban a technikai fejlődés mérőszáma, mig a nettó termelékenység a felhasználás egységére jutó új értéké.

A teljes termelékenységnél a számláló- ban és a nevezőben szereplő fogalmak elhatárolása a következő:

a mezőgazdasági bruttó termelés meny—

nyisége a mezőgazdasági termelőtevé—

kenység összes -végtermékeinek együttes mennyisége, azaz minden mezőgazdasági termék, mely a mezőgazdasági ágazatból kikerül; valamint a mezőgazdasági ház—

tartások összfogyasztása, az öregségi biz- tosításhoz adott természetbeni járandőr ságok és szolgáltatások; továbbá az álla—

tok és a készletek állománykülönbözete.

A számításoknál az üzemen belüli és, az üzemek közötti halmozást ki kell küszö—

bölni;

a mezőgazdasági nettó termelés meny- nyiségét a bruttó termelés mennyiségé—

ből számítják, a többi gazdasági ágból eredő termékek, szolgáltatások, valamint 'más országból származó mezőgazdasági

termékek mennyiségének levonásával;—

a bruttó ráfordítás mennyisége a mező—

gazdasági termelési tényezők (munka, tőke, föld) igénybe vett mennyisége, az összes nem mezőgazdaságból eredő felf használások (értékcsökkenési leírás is), valamint minden más ország mezőgazda- ságából eredő felhasználás összessége;

a nettó ráfordítás mennyisége a bruttó ráfordítás mennyiségétől a termelésnél meghatározott levonások mennyiségével tér el.

A különböző mezőgazdasági termékek vagy termelőeszközök természetes mér;

tékegységben való aggregálása csak felté—

telesen lehet eredményes. A folyóáras értékszámításnál az árváltozás okoz ne—

hézséget, míg a változatlan ár használata viszont a volumenméréshez vezet. Nehéz- séget okoz a munkafelhasználás mérté—

kének megállapítása is, mivel a tényle—

ges munkaórák ismeretére lenne szükség.

Különösen kérdéses a tőkeráfordítás meghatározása és statisztikai megfigye- lése. A tőkeráfordításon a kamatráfordí- tás mennyiségét értik, mely a tőkejavak áralakulásától mentes tőkeállomány egy évi kamata.

Az összehasonlítható résztermelékeny—

ségi mutatók közül a legfontosabb az összehasonlítható nettó munkatermelé—

kenység mérőszáma, melynél a tőkeráfor—

dítással is csökkentett nettó termelés mennyiségét viszonyítják a munkaráfor- dítás mennyiségéhez.

A termelékenységet jellemző viszony- számok értéke változásának okai szerzők szerint: a technikai fejlődés, a termelési tényezők helyettesítése, arányainak vál—

tozása, a ,,scale" hatások (például a ter—

melékenység emelkedése a termelés ter- jedelmének növekedése útján), a terme—

lési tényezők rövid időszakonkénti vál—

tozó mértékű kihasználása, a termés—

lngadozások hatása, a szerkezetváltozá—

sokt