Az európai államok népességének nemzetiségi összetételére vonatkozó népszámlálási adatok elemzési és helyesbítési módszerei

P. E. TYERLECKI]:

' Az EURÓPAI ÁLLAMOK NÉPESSÉGÉNEK NEMZETISÉGI ÖSSZETÉTELÉRE VONATKOZÓ

NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOK ELEMZÉSI És HELYESBÉTÉSI MÓDSZERE?

A Szovjetunión kivüli Európa népességének nemzetiségi összetételére vonatkozó háborúuelőtti népszámlálási adatok elemzési és helyesbítési mód—

szerelnek kidolgozásában az a szempont vezetett bennünket, hogy ezek, az adatok megközelítsék a tényleges helyzetet és minél jobban össze—

vethetők és összehasonlítha—tók legy-enek. _

Ebből a célból a következő kérdéseket kell megvilágítani és eldön—

teni: a) a nemzetiséghez való tartozást meghatározó ismérvek megállapí—

tása minden egyes államban; b) mind maguknak az ismérveknek, mind azok konkrét jellemzőinek kritikai kiértékelése —— az ismérvek azonos- sági és öszehasonlíthatosági fokának felderítése; c) a gyakorlatilag elfogadható és a nemzetiséghez való tartozást leginkább kifejező ismérv kiválasztása; d) a népszámlálási adatok helyesbítést módszereinek meg—

állapítása, hogy azok megközelítsék a tényleges helyzetet és minél job——

ban összevethetők és összehasonlíthatók legyenek.

A nemzetiséghez való tartozást meghatározó ismérvek

A nemzetiségi összetételre vonatkozó nyugateurópai népszámlálási adatok felhasználásánál elég gyakran találkozunk mind maguknak (a nép——

számlálási kérdőívelmek, mind pedig magának a nemzetiségi összetétel lényegének, a nemzetiséghez való tartozás í—smérvének különbözőségével.

így 31 európai államból:

a) a nemzetiséghez való tartozást két ismérv —— a nemzetiség és nyelv ——

sZefrint vették számításba a következő öt államban: Bulgária, Magyar—

ország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia; ezek népessége a Szovjet- unión kívüli Európa össznépességének 16,20/o-át teszi ki;

b) a nemzetiséghez való tartozást a nyelv alapján 15 államban álla—

pították meg: Ausztriában, Belgiumban, Nagy—Britanniában, Németország—

ban, Görögországban, írországban Spanyolországban, Olaszországban, Hol——

landiában, Norvégiában, Lengyelországban, Törökországban, Finnország—- ban, Svájcban és Svédországban; ezek népessége a Szovjetunión kívüli

Európa össznépességének 6930/0451;

c) a nemzetiséghez való tartozást nem vették számításba 11 állam-

* Szovjetszkaja etnografia, 1949. 3_ sz., 144—155. old.—Rövidített közlemény.

TYERLECKIJ: az EURÓPAI ÁLLAMOK NÉPESSÉGE

665

ban: Dánia, Portugália, Franciaország, Albánia, Luxemburg, Izland, A_ndora, Monaco, San Marino, Vatikán és Lichtenstein; ezek népessége a Szovjetunión kivüli Európa ömznépességének 14,50/o—a. ,

Az utóbb említett államoknak —— amelyek a népszámlálás alkalmával a nemzetiséghez való tartozás ismérvet nem vették figyelembe, s egyéb- ként eléggé egynemű a nemzetiségi összetételük —— csaknem mindegyikéről vannak különféle irodalmi források, amelyek megközelítően megadják a nemzetiségi összetételt.

A nemzetiségi összetételre vonatkozó források különböző jellegét fokozza még az is, hogy a nemzetiséghez való tartozás ismérvet külön—

bözőképpen értelmezik. Igy az államok többségében a nemzetiséghez való tartozás fogalmát az anyanyelv fogalmával azonosítják.

A nemzetiséghez való tartozás fogalma a népszámlálásolmál külön- böző politikai mesterkedései; eszközévé vált. így történt az állampolgár—

ságnak a nemzetiséggel való szándékos összekeverése (Németországban);

csak a külföldi állampolgárok számbavétele például Dániában, Angliában és Walesben, abban a feltevésben, hogy a népesség többi része az uralkodó nemzetiséghez, azaz a dánhoz vagy az angolhoz tartozik; a naturalizált népesség fogalmának összekeverése az uralkodó nemzetiséggel (Francia—

országban), stb. Alapjában tehát a nemzetiséghez való tartozás meghatáro—

zásánál túlnyomóan a származás, nem pedig a nemzetiségi öntudat elve érvényes—ült. Az államok nagy többségében pedig a nemzetiséghez való tar—

tozást meghatározó ismérv a megkérdezett nyelve volt. Ebben a kérdésben sem volt azonban az értelmezésben egyöntetűség és kellő pontosság. Volt anya—nyelv, az anya és apa anyanyelve, társalgási és otthoni nyelv, vala—- mint a legszívesebben (beszélt nyelv, sőt néha még egy és ugyanazon állam határain belül is változott a nyelv fogalma.

Meg kell említenünk a nemzetiséghez való tartozás megállapításának kérdésében még egy nagyjelentő—sé—gű körülményt. Nemzetiséghez való tartozás ismérvével kapcsolatban a kapitalista országoknak arra az elíté—

lendő gyakorlatára gondolunk, amellyel a nemzetiségi kisebbségek jelen—

tőségét rendszeresen csökkenteni és az uralkodó nemzetiség arányát növelni igyekeznek.

A népszámlálásoknál mind a kérdés feltevése, mind pedig az össze- sített a! latok rendszerint pontatlanok s a) nemzetiségi összetételt nem fejezik ki helyesen. Néhány állam összesített népszámlálási adatait és kérdőiveit átvizsgálva, a következőket állapíthatjuk meg:

1. A nemzetiség és :a nyelv ismérvei különbözőségének helytelen értelmezése legfeljebb a népszámlálások megszervezésének kez—deti idő—

sza áb—an magyarázható azzal, hogy a nemzetiségi összetétel felderítésének kérdése nem volt időszerű és kellőképpen tisztázott.

2. Később azonban, a kapitalizmus fejlődésével, amikor a nemzeti—

ségi kérdés mind nagyobb és nagyobb jelentőségűvé vált, a népszámlálási kérdőíveken és összesítő táblázatokban a nemzetiséghez való tartozás ismérVeire vonatkozó kérdések feltevésénél mindinkább olyan kívánságok jutottak kifejezésre, amelyek messze túlmentek a népesség tényleges nem—

zetiségi összetétele megállapításának határain. Az uralkodó nemzetiségek burzsoáziájának soviniszta politikája itt nyilatkozott meg a legteljeseb—

ben. A nemzetiségre, mint a nemzetiséghez való tartozás legfontosabb ismérvére vonatkozó kérdés mind jobban és jobban háttérbe szorult a nyelvre vona—tkozó kérdéssel szemben, amely a leghajlékonyebb és az ural—

kodó osztályok részéről (a lakosság megkérdezésénél) megnyílvánuló poli- tikai, gazdasági s morális befolyásolásnak különösen könnyen engedő kér- dés. Ez a körülmény néha az összeírás adatainak közönséges megbánná- tásához, az uralkodó nemzetiség létszámának növeléséhez és a nemzeti-—

ségi kisebbségek jelentőségének csökkentéséhez vezetett. Az ilyen cselek—

mények, kétségtelen nem segítették elő a tényleges nemzetiségi összetétel felderítését és elég gyakran az egyes nemzetiségek erőszakos elsorvasz—

tásá-nak politikáját szolgálták.

3. A tényleges nemzetiségi összetétel eltorzítása (közvetlenül és a meg—

kérdezett lakosságra gyakorolt nyomás útján) különösen a határmenti, vegyes népességű területeken tapasztalható.

A népesség nemzetiségi összetételét jellemző első két tényező tárgya- lásánál — a nemzetiségnél és nnyanyel—vsnél —— előzetesen a következő kérdésekre kell válaszolnunk:

a) milyen mennyiségi különbségek van-nal: a nemzetiség és a nyelv mutatószámai között, mennyire tér el a nemzetiségi összetétel a népesség nyelvszeri—nti összetételétől és lehetséges-e a nyelvre vonatkozó! adatokat nemzetiségi mutatószámokna átszámítani;

b) milyen különbség van az anyanyelv. anya és apa anyanyelve, a tár—

salgás-i és otthoni nyelv, stb. fogalma között és azonosnak tekinthetők-e ezek a fogalmak, vagy helyesebben azok mennyiségi tartalma:

0) a nemzetiség vagy anyanyelv ismérvei közül melyiket lehet a Szovjetunión kivüli európai államok nemzetiségi összetételének vizsgá- latánál alapként elfogadni.

*

A nemzetiségi és nyelvi adatok közötti különbség kérdésének meg- világítására, sajnos, aránylag kevés, főleg Magyaroa'szágra, Romániára?

Bulgáríára és Csehszlovákiára, valamint Jugoszláviára vonatkozó [anyag áll

' rendelkezésünkre. '

Vizsgáljuk meg azokat a népszámlálási adatokat, amelyek e néhány állam nemzetiségi összetételét két ismérv *— a nemzetiség és nyelv ——-—

alapján jellemzik.

Néhány állam nemzetiségi összetétele (százalékban)

,4, Magyarország (1941) az :938. I. :. -

Bulgzua (1926) határok szerint Románia (!930)

A . Nem: Nyelv A . , Ne."? Nyelv A . NEY?" Nyelv

nemzetiség zenseg szerint nemzetiség zetzseg szerint nemzetzség zenseg szerint

megnevezése szerint megnevezése . szerint megnevezése szerint ,

Bulgárok . . . ... 83,2 83,7 Magyarok . . . . 95,6 92,9 Románok . . . . 71,9 73,0 Törökök ... 10,5 11,1 Németek ... . 3.3 SJ Magyarok . . . 7,9 8,6

Görögök ... O,2 (),2 Horvátok ... 0,0 (),4 Németek . . 4,1 4,2

Románok ... 1,3 1,5 Szlovákok . . . . 0,2 (),8 Oroszok . . 23 2,5

Cigányok ... 2,5 ],5 Románok . . . (),]. O,2 Bulgámk . 2,() 1,9

Tatárok . . . . ... (),l 0,1 Szerbek . . . . . 0,0 O,) Ukránok . . . . 3,1 3,6 Egyéb ... 2,2 Lt) Szlovének . 0.0 O,1 "törökök és

Cigányok . O,3 O,? (gagauzok) 1.6 2,2

Egyéb ... . . (),5 0,2 Cigányok . . . . 1,5 -—

; Egyéb ... 5.7 4,0

1 !

Az idézett adatokban a következő momentumok jellemzők:

1. Az uralkodó és néhány nagyobb nemzetiség nyelvszerinti aránya a nemzetiségszerinti arányhoz viszonyitva növekszik: Bulgáriában (arány—- leg gyengén) és Romániában (valamint Csehszlovákiában is) a kisebb—

AZ EURÓPAI ÁLLAMOK NÉPESSÉGE 667

ségek rovására és fordítva, az uralkodó nemzetiség nemzetiségszerinti aránya a nyelvszerinti arányhoz viszonyítva, Magyarországon 1941-ben a magyarok aránya a többi nemzetiségek rovására növekszik.

Azok az ellentmondások, amelyek egyrészt Bulgária, Románia és Csehszlovákia, másrészt pedig Magyarország és Jugoszlávia nemzetiségi összetételének vizsgálatánál kiderültek, csupán látszólagosak; a valóság—

ban a nemzetiségi összetétel adatai a nyelv és a nemzetiség alapján egy—

aránt ugyanazokat a soviniszta irányzatokat fejezik ki; az első esetben (Bulgáriában, Romániában, stb.) a nyelvi adatok a fokozatos asszimiláció lehetőségeit mutatják, a második esetben pedig (Magyarország és a töb- biek), a nemzetiségi adatok ezt az irányzatot már világosan ki is fejezik.

így az 1941. évi magyar népszámlálás adatait elemezve, ennek az irányzatnak —— a nemzetiségi kisebbségek magyarosításának — rendkívül éles megnyilvánulását állapíthatjuk meg; Például a 75 900 főt kitevő, magukat szlovák anyanyelvűnek valló szlovákok közül (a népszámlálás szerint) a szlovák niemzetisiégűekhez csupán 16 700 főt, azaz 220/o—ot számítottak, a fennm—aradtaikat pedig a magyarokhoz sorolták; hasonlóan a románok összes számából 53,50/o—ot, a horvátokéből csupán 12,10/o—ot számítottak a románokhoz, illetve a horvátoakhoz, stb. Ami az 1938—ban és 1940—ben Magyarországhoz csatolt területeket Csehszlovákia déli részét, a Kárpát—Ukrajnát, Erdély jelentékeny részét illeti, ezeken a területeken is hasonló irányzatot lehetett emegfigyelm, már 1941.) év körül, bár sokkal enyhébb formában; a megfelelő mutatószámok a szlovákokr'a vonatkozóan 78,3*0/o—ot, a románokra vonatkozóan 96,20/n-—ot tettek ki, a horvátokkal kap—

csolatban pedig ez az irányzat a következő mértékben volt megfigyelhető:

' a magát horvát anyanyelvűnek valló 22 300 horvátból csak 2700, azaz ,12,10/o—ot számítottak (a népszámlálás szerint) a horvátokhoz, a többit pedig —-— 87,90/o —-—— a magyarok között mutatták ki.

A nemzetiségi kisebbségek magyarosításának folyamata Magyar—

országon elég-gé intenziven erősödött. Mig 1920—ban a magyarok aránya 89,'60/o volt, addig az 1941—es népszámlálás szerint (ugyanazon a területen) már 92,90/o-ot tett ki. Ez a magyar példa a nacionalista irányzat rend—

kivül erős megnyilvánulását mutatja: a kényszert, a nemzetiségi lakos—

ságra (népszámlálás idején) gyakorolt politikai nyomást, sőt talán a közön—

sége-s hamisítást, vagy a népszámlálási adatok önkényes értelmezését a nemzetiséghez való tartozás megállapításánál.

_x 2. Az egyes nemzetiségek tekintetében ellentétesek a jelenségek, ha mint uralkodó nemzetiséget (saját államában) és mint más államokban élő

nemzetiségi kisebbséget hasonlítják össze.

A nemzetiségre és nyelvre vonatkozó párhuzamos adatanyag elég—

telensége továbbá az, hogy ezekből az adatokból hiányzik a .két ismérv tekintetében kellő világossággal felismerhető rendszer, ez a körülmény a nemzetiségnek, mint az állam nemzetiségi összetételét meghatározó ismérvnek a felhasználhatóságát megnehezíti.

Ilymódon az említett országok népszámlálási adatai alapján a követ—

kezőket állapíthatjuk meg:

a) az uralkodó nemzetiség és néhány, az országban gazdaságilag nagyob—b fejlettségű nemzetiségnek a nemzetiségi kisebbségekre észne—

vehetően kifejtett nyomása, amely főleg a nyelvre vonatkozó adatokban jutott kifejezésre, bizonyos mértékben, minden valószínűség szerint, általá—

ban a Szovjetunión kívül valamennyi európai országban előfordul;

TYERLECKI?!

b) a nemzetiséghez való tartozás megállapítására szolgáló két ismérv közül a nemetiséget, vagy a nyelvet megillető elsőbbség tekintetébm a vonatkozó törvény nem kielégítő érthetősége, vagy teljes hiánya;

c) a nyelvre vonatkozó számadatok nemzetiségi mutatószámokna való

átszámításának teljes lehetetlensége. (

A nyelv, mint nemzetiségi ismérv

A Szovjetunión kívüli európai országok a nemzetiségi összetétel meg-—

állapitására a nemzetiséghez való tartozást meghatározó ismérvek közül a tényleges helyzet szerint legmkáblb a nyelvet használják. Mindenekelőtt a nyelv különböző kategóriáival kívánunk foglalkozni, továbbá rá aka—

runk mutatni a nemzetiségi összetételben megfigyelt és ezen ismérv alap—

ján kielemezhető folyamatokra

A népszámlálásoknál a nemzetiséghez való tartozás ismérveként, mint már megjegyeztük, a nyelv vagy mint anyanyelv, vagy mint az anya és az apa nyelve, vagy mint társalgási, vagy mint a legszívesebben beszélt nyelv, stb. szerepel. A kategóriáknak már ez a felsorolása is mutatja az ismérv éttelmezéséiben jelentkező eltéréseket. így az anyanyelv és többek között a szülői anyanyelv ismérve történelmi—származási elemeket foglal magában, mig ugyanakkor a társalgási nyelv, az új befolyások folya- matát tükrözi vissza.

A nélkül, hogy a fogalmak lényegének részl-etes magyarázatába bocsat- koznánk, mindenekelőtt egy nagyon fontos körülményre kell rámutat—

nunk, arra, hogy a nyelvxkategoa'íák közötti különbséget mennyiségi össze- ' hasonlítás útján meghatározni abszolút lehetetlen A népszámlálási ada-tok

alapján ilyen összehasonlítás elképzelhetetlen Egyetlen népszámlálás sem mutatja ki párhuzamosan anyanyelv és anyai nyelv, vagy anyanyelv és társalgási nyelv, vagy anyai nyelv és társalgási nyelv kettős ismérvek szerint az adatokat. A Szovjetunión kívüli európai népesség nagy több—

ségének (mintegy 860/0) számbavételénél lényegében a nyelvet, mint nem- zetiségi ismérvet két értelemben veszik figyelembe, mint anyanyelvet és

az :anya anyanyelvét. ,

Elméletileg az alapvető és a nemzetisegi összetételt legpontosabban kifejező ismérv a nemzetiség, amelyet a nemzeti öntudat elve alapján álla—

pítanak meg. A többi ismérv ebben a vonatkozásban csak kisegítő kiegé—

szitő ismérvek, bár jelentőségüket nem kell lekicsinyelni. Sajnos, mint ahogy láttuk, a nemzetiségi ismérv alapján az egyes nemzetiségek lét- számát nem lehet meghatározni, nem is beszélve arról. hogy az ismérv alapjául abban a kevés oaszágban is, ahol azt alkalmazzák a származás, nem pedig az önrendelkezés szolgál.

A nyugateurópai összeírásokban az egyedüli és legelterjedtebb ismér- vek: az anyanyelv és az anya anyanyelve lényegében azonosak gyakor- latilag a nemzetiséghez való tartozás meghatározásában alapvetőek. így az ismérv kiválasztásának kérdése elesik.

A népszámlálási adatok helyesbítése

Az anyanyelv és az anya anyanyelvének ismérvét, núnt a nemzeti-—

ség-E. összetétel meghatározásának alapvető jellemzőjét tárgyalva, egy

percre sem szabad elgfelejtkeznünk a tentemlített és főleg azokból a külön—-

Az EURÓPAI ÁLLAMOK NÉPESSÉGE _ 669

böző politikai okokból szánnazó hiányosságokról, amelyek a kapitalista országok uralkodó köreinek nacionalista irányzataibwan megmutatkoztak.

Ezzel kapcsolatban, valamint alapvető céhldtűzésünk megoldását: a nép—

számlálási adatok helyesbítési módszereinek meghatározását tartva szem előtt, az egyes nemzetiségek fejlődését az anyanyelvi adatok alapján kon- krét példákon kívánjuk Vizsgálni. Ezek a példák gyakorlati céljaik mel—

lett a nyugateurópai államok soviniszta politikáját ismételten kifejezésre

juttatják.

Idézzüfk az Ausztriára, Bulgárián, Magyarországra, Finnországra, ' Csehszlovákiára és Lengyelországra vonatkozó adatokat:

Ausztria

AZ AZ A

egész ' k többi

! d 6 s z a !: népesség osztrako népesség

tényleges szaporodása %-ban

1880—1910 (30 év Matt) (a régi határok [!

között) ... 4— 17,6 %- 14,5 ! % 19,4

1910—1934 (24 év alatt) (1934. évi !

határok között) ... . . . . —!— 7,5 %- 9,7 ! — 38,9

Bulgária

AZ A A

egész * , többi v

I d 6 s z a !; népesség bulgarok népesség

tényleges szaporodása %-ban 1888—1905 (17 év alatt) ... . ... %— 28,0 %— 38,0 — (),4 1905—1920 (15 év alatt) . . . . 4— 20,1 4— 25,7 -—- 1.5 1920—1934 (14 év alatt) . . . ... %— 25,4 %- 30,8 —— 10,1 ;

Magyarország

AZ A A

egész . .k többi

1 d 6 s z a k népesség Magyaro népesség

tényleges szaporodása oÁrban

1890—1910 (20 év) (a régi határok !

között) ... -I— 20,4 %— 3553 4— 9,2 1920—1930 (10 év) (a háborúelőtti

határok között) ... % S,? % 11,8 —17,6 1030—1941 (11 év) (a háborúelőtti

határok között) ... —%— 7,3 4— 8,2 —— 3,6

Finnország

Az A § A

egész (mm;: és ! többi

! d 6 s z a k népesség karialaíak ; népesség tényleges szaporodása %-ban 1880—1910 (30 év) ... %— 51,2 % 46,7 %— 78,6 1910—1920 (10 év) ... %— 8,0 %— 7,1 4— 12,2 1920—1930 (10 év) . ... 4— 9,0 4— 9,7 4— 5,6

4570 TYERLEGKIJ

Csehszlovákiában 1921-től 1930-ig a népesség 8,20/o-os tényleges szia—

, 'porodása mellett a csehszlovákok tényleg-es szaporodása 11,00/o—ovt, a fenn—

maradó népességé pedig de 5,20/o—ot tett ki, Lengyelországban az 1921—töl 1931—ig terjedő időszak alatt a népesség 24 20/o—os tényleges szaporodása mellett a lengyelek tényleges szaporodása 23, 60/o—ot a fennmaradó népes- ségé pedig 25 ,5%— ot tett ki.

Mint a fent idézett adatokból látható, az uralkodó nemzetiség tény—

leges szaporodási mutatószámai csaknem minden országban jelentékenyen magasabbak, mint az össznépességé.

A kapitalista országok fejlődési viszonyai között a nemzetiségi kisebb- ségek csaknem mindenütt kétségtelenül rosszabb jogi, szociális és gazda—

sági fejlődési viszonyok között élnek, ami kétségtelenül természetes szapo—

rodásukben is kifejezésre jut, ,a kapitalizmus fejlődése következtében egy- idejűleg a népességcsoportok szaporodása mindjobban csökken.

Mégis, akármilyen nehezek is néha ezek a viszonyok az össznépesség pozitiv szaporodása esetében nemzetiségi kisebbségek negatív szaporo—

dása, azaz csökkenése (és gyakran jelentékeny csökkenése), aligha tehető fel. A vizsgált népszámlálásokban a nemzetiségi kisebbségek ilyen negatív szaporodásában kétségtelenül szerepe van a természetes szaporodás csök- kentésén kívül különösen az első imperialista világháború után megfigyelt emigrációnak, a természetes asszimilációs folyamatnak és ami különösen fontos, az erőszakos, temészetellenes denacionalizálásnak, amely a nép—

számlálás hivatalos, de a valóságnak meg nem felelő adataiból alig tűnik ki.

A tényleges nemzetiségi összetétel ilyen eltorzítását helyesbíteni kell.

Számitásba véve, hogy a torzítások és ennek következtében szük—

séges javítási koefficiensek mértékét pomtoSan meghatározni lehetetlen, mégis a kitűzött feladat —— nemzetiségi összetétel meghatározása —— érde—

kében m—eg kell kísérelnünk meghatározni azoknak a javításoknak alap- elveit, amelyek lehetővé teszik az egyes államok és a Szovjetunión kívüli egész Európa tényleges nemzetiségi összetételének megközelítő pontosságú megállapítását, valamint az egyes nemzetiségek létszámának országonkint való megoszlását. Ezek az alapelvek, véleményünk szerint, a következők:

1. Az uralkodó és a többi nemzetiségek szaporodása között az egyes (és különösen a soknemzetiségű) országok népszámlálási adatai szerint annyira meglepő eltérések miatt kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a nemzetiségi összetétel eltorzítása-ban a szaporodásra gyakorolt tényleges befolyás mellett mesterséges befolyás is érvényesül, e torzítások mérete a kapitalizmus fejlődésével és a határmenti területek miatt folytatott viták kiélesedésével növekszik. Igy az eltorzított népszámlálási adatok meg- felelő javítást igényelnek.

2. A javítások megállapításánál számításba kell venni a vándorlási statisztikának a nemzetiségi kisebbségek más országokba való áttelepí—

tésére vonatkozó adatait, valamint a nemzetiségek hosszú együttélése és társadalomgazdasági fejlődésük feltételeinek különböző lehetőségei mel—

lett .az asszimiláció teljesen természetes folyamatát. Az ilyen statisztikai adatok hiányában (ez rendszerint az asszimilácó kérdésénél fordul elő) figyelembe kell vennünk az idevágó különféle tudományos kutató munká- kat, amelyek megvilágítják e kérdést vagy mutatják a jelenség fejlődési irányát.

AZ EURÓPAI ÁLLAMOK NÉPESSÉGE 671

3. A javítások meghatározás-ának alapjául a következő tétel vehető:

az ország össznépességének pozitív és aránylag jelentékeny tényleges szaporodása mellett a nemzetiségi kisebbségek természetes, valamint tény—

leges szaporodása csupán kevéssel alacsonyabb, mint az össznépesség tény—

leges szaporodása, az uralkodó nemzetiség szaporodása viszont a népszám- lálás adatai szerint magasabb, mint az össznépesség természetes szaporo—

dása. A javítások mértékének meghatározásánál a nemzetiségi kisebbségek létszámának csökkenését (még pedig néha igen jelentékeny csökkenését) :ülönösen akkor kell mérlegelnünk, ha a vándorlási statisztika adatai eze—

ket a csökkenéseket nem igazolják.

Ez a tétel a javítások mértékét meghatározott keretek közé helyezi.

4. A második momentum, amely az egyes nemzetiségek szaporodásá—

nak megközelítő meghatározását lehetővé teszi, ha a kérdéses nemzetiség szaporodási mutatószámát abból az országból vesszük, ahol ez az ural—

kodó nemzetiség. '

Az egyes nemzetiségek fejlődésének társadalomgazdasági feltételei- ben, a szerint, hogy mint uralkodó nemzetiségek saját országukban, vagy mint nemzetiségi kisebbségek más országokban élnek, a konkrét körül—

ményektől függően Változások lehetnek. Kezdetben az ilyen eltérések mér- * tékének meghatározása szubjektív és természetesen pusztán tájékoztató jellegű és csak később — az össznépesség mérlegének adatai alapján -—

végezzük el az egyes országokban a megfelelő javításokat. A népszám—

lálási eredmények kijavításának ilyen módon való végrehajtása mellett a helyesbített adatok jobban megközelítik az egyes országok népességének tényleges nemzetiségi jellemzését, azaz azt a jellemzést, amelyet a nép- számlálás során a nemzetiségi öntudat elvének alkalmazásával nyertek valna.

Meg kell jegyeznünk, hogy a népszámlálási adatok helyesbítésére más

"források is felhasználhatók, különösen akkor, ha a tényleges nemzetiségi összetételt jelentősen eltorzítottálk. Gendolunk itt a külföldi statisztikának (speciális megfigyelések) az oktatást egy bizonyos nyelven kívánó gyer—

mekek létszámára vonatkozó adataira, vagy egy népszavazásra, azaz a népesség speciális megkérdezésére, hogy meg akar—e maradni régi hazája polgárának, vagy csatlakozni kíván (saját területével együtt) valamely szomszédos országhoz; néha helyesbítés céljára a vallási adatok is fel- használhatók, különösen a nemzetiségi és vallási ismérvek lényegénel azonossága esetében. Azokban az országokban, ahol a vándorlási folyama- tok nagy szerepet játszanak, az uralkodó nemzetiség vagy nemzetiségi kisebbség életkor—szerinti szerkezetében bekövetkezett Változások (:a nép—

számlálás szerint) elegendő alapot adnak az erőszakos asszimilációs folya- nsatnak vagy általában az etnikai összetétel elto—rzításrainak megállapítá—

sához.1 Az ilyen források anyagának elemzése a népesség nemzetiségi összetételére vonatkozó népszámlálási adatai; helyesbíté—sénél értékesen hasznosítható.

Az egyes nemzetiségek létszámának végleges (a megfelelő javítások végrehajtása utáni) megállapításánál a Szovjetunión kívüli Európára vonatkozóan kapott új, kijavított adatok kissé eltérhetnek a népszámlálás közvetlen adatainak egyszerű, azaz javításnélkíili összesítésétől. Ez telje—

! P. I. Kusnc! (Knüsev): Az európai országok nemzetiségi statisztikájáról. Az Etnogz'áfiai Intézet ,,Rövid Közleményel", II., 1947. 67—68. old., oroszul.

672 TYEnLEckm'

sen lehetséges, tekintve az összeírási adatok eltorzításálbxan jelentkező két ellentétes, az uralkodó nemzetiség létszámának növelésére és a nemzeti—

ségi kisebbségek létszámának csökkentésére irányuló tendenciát.

A végrehajtott javítások célja az egyes nemzetiségek létszámának általános pontos meghatározásán kívül, főleg a Szovjetunión kíVüih egyes európai országokban az összes nemzetiségek tényleges létszámának kon—

krét megállapítása, különösen azokban az országokban, ahol ezek a nem—

zetiségek kisebbségben vannak. —

*

Meg kell még vizsgálnunk annak az időpontnak kérdését, amelyre vonatkozóan a népesség nemzetiségi összetételét meg kell határoznunk és meg kell állapítanunk azoknak az országoknak határait, amelyeknek.

nemzetiségi összetételét ki akarjuk számítani.

Az egységes időpont kérdése némi nehézséggel jár.

Mindenekelőtt mégegyszer hangsúlyoznunk kell, hogy a népességnek a háborúelőtti időszakra vonatkozó állapot szerinti kiszámításáról van szó.

Mind a népesség összlétszámánaxk, mind pedig az egyes nemzetiségek lét- számának a hábotúutáni időszakra vonatkozó megállapítása, a különböző népek tömeges áttelepítése és a népességet a háborús időszak alatt ért különböző veszteségek miatt, rendkívül bonyolult és nehéz, ezt 'a kérdést nem is vetjük fel. Több-vkevese'bb bizalomra émdemes adatokat csupán

a háborúutáni megfelelő népszámlálások eredményeképpen kaphatunk.

A második világháború előtti utolsó népszá'mlálásokat a következő években hajtották végre: 20 országban (népességük részaránya mintegy 30%) 1930—ban és az ezt megelőző években (Görögországban 1928-ban és Irországwban 1926—ban); a többi (az össznépességnek 700/o—át magában fog—

laló) nagy országban a népszámlálást az 1931—1935 közötti időszakban hajtották végre, így többek között Nagy—Britanniában, Lengyelországban és Franciaországban 1931—ben, Németországban 1933—ban, Ausztriában és Bulgáriában1934-ben és Törökországban (európai rész) 1935—ben. Magyar- országra vonatkozóan az 1930. évi népszámláláson kívül megvannak még A az 1941. évi népszámlálás adatai is.

A meglévő népszámlálási anyagból kiindulva, a legközelebbi egységes időpontnak 1935. január l—ét fogadhatjuk el. Az országok többség—ében az egyes nemzetiségekhez tartozó népesség kiszámítása ebben az időpont- ban nem okoz különösebb nehézségeket, mivel az 1930—tól l935—ig terjedő időszakban nem volt jelentős tömeges vándorlási folyamat, az egyes álla—

mok 1935. január 1—i össznépesség'ének kiszámított adatait pedig a Szovjet—

unió Központi Statisztikai Hivatala 1937-ben nyilvánosságra hozta.2

Az 1935 január 1—i nemzetiségi összetételt, véleményünk szerint, az egyes országokban a nemzetiségek változatlannak feltételezett fejlődési üteméből kiindulva kell megállapítani, azaz a népszámlálási ada—tokban végrehajtott helyesbítések eredményeképpen az egyes nemzetiségekre vonatkozóan megállapított szaporodási koefficiensteíket megfelelően ki kell terjeszteni a legutóbbi évekre is egészen 1935—ig.

Jelentékenyen bonyolultabb a kérdés azoknak a módszertani eljárások—

nak meghatározásánál, amelyek a nemzetiségi összetételnek közvetlenül a második világhábomit megelőző időpontban — például 1939 január

? ,,A kapitalista országok. Statisztikai gyüjtemény", II. kötet. A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának kiadása, 1937.

Az EURÓPAI ÁLLAMOK NÉPESSÉGE

573

l-én — való kiszámításához szükségeeek. Az ilyen kérdés feltevés-ének valószínűsége kétségtelen, mivel gyakorlati vonatkozásban 1939 január

1—e igen lényeges, rendkívül figyelemreméltó időpont.

Meg kell jegyeznünk, hogy a népesség nemzetiségi összetételében ez alatt a négy év alatt a beköv—etkeZett változásokra semmiféle támasz—

pontul szolgáló adat nincs. Ebből a helyzetből egyetlen kiutat látunk —- az egyes nemzetiségek kiszámítot szaporodási koefficienseinek kiterjesz- tését az utóbbi évekre is, 1939. január 1-ig, a népesség általános; növeke- désére vonatkozó utolsó adatokat a népmozgalmi statisztika alapján helyes—

bítve.

A Szovjetunión kívüli európai országok nemzetiségi összetételét az 1939. évi határo—k figyelembevételével számítottuk ki. Besszarábia, Nyugat—

Ukrajna és Nyugat-Fehéroroszország, valamint Litvánia, Lettország és Észtország népességét ebbe nem számították bele. _

A népszámlálási adataik hae'lyeabítési módszereiről fent elmondott véleményünk a nyugateurópai államok nemzetiségi összetételének mieg—

határozásánál kiindulópontul szolgálhat, amelynek alkalmazása, mint elő- adtuk, a jelenleg rendelkezésre álló népszámlálási anyag mell—ett lehető—

séget ad arra, hogy a kitűzött fel—adatokat helyesen oldjuk meg.