11. szám.
—— 3963 —
nem tette lehetővé, hon" magát a felvételt lajstromok alkalmazásával egyszerűbbé tegyük. A most szerzendő tapasztalatok fogják majd megmutatni, hogy a jövő 1940-es népszámlálásnál meg kell—e marad—
nunk a mostani, sok időt és munkát igénylő felvételi rendszer mellett, vagy pedig az egész vonalon áttérhetünk az eevszerűbb és kevesebb munkával járó lajstromokra. A valószínű megoldás az lesz, hogy a nagyobb községekben és városokban lajstromokkal fogjuk végezni az összeírást, a kisebb közsé- gekben pedig számlálólapokkal. Ez a meg—
oldás kissé illogikusnak látszik, mert hiszen ott, ahol önszámlálást lehet alkalmazni, vagyis a nagyobb intelligenciáju városokban és községekben, ott inkább az egyéni lap volna logikusan használható, nekünk azon- ban arra kell gondolnunk, hogv a kisebb lélekszámú községek anyagát esetleg kézi- erővel dolgozhassuk fel később is, ez pedig csak egyéni lapok alkalmazásával lehetsé- ges. Ha azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy kisebb anyagot is érdemes géppel fel- dolgozni, akkor természetesen a legköze-
1930 lebbi népszámlálásnál már áttérhetünk a lajstromos rendszerre, amely mellett a fel- vétel mindenesetre jóval kisebb költsém'el és munkával jár.
A statisztikai hivatal szellemi és anvaei felkészültségének, munkaképességének és munkakészségének a legerősebb próbaköve mindig a tíz évi népszámlálás. Az (a nagv ügyszeretet és munkakészség, amelv a sta—
tisztikai hivatal tisztviselőiben mindig meg—
volt, párosulva azzal a tudományos felké—
szültséggel, amely különösen az utolsó évti—
zedben a hivatal által elősegített irodalmi munkásság révén a fogalmazási tisztviselők— ben oly szépen kifejlődött 5 magas fokra emelkedett, remélnünk engedi, hogy a nép—
számlálásnak a statisztikai hivatalra há- ramló munkáit a hivatal most is minta—
szerűen fogja elvégezni s ezzel példát mutat a szomszédos államoknak is. Kettős érde- künk ez. Egyrészt újabb elismerést szerzünk a mi magas fokon álló statisztikánknak, másrészt, ha az (1. n. utódállamok példánkat követik, az elszakított területek viszonyaiba mélyebb bepillantást nyerhetünk, mint
eddig. Kovács Alajos dr.
Az elSzakított Felvidék nemzetiségi és felekezeti adatai.
Données sur les nationalités et les confessions de la Slovaguie et de la Ruthe'nie subea'r-
pathigue. -
Résumé. On trouve dans le 16! iasci—
cule des publications relatives au premier recensement ayant eu lieu en Tchéco-Slova—
guie le 15 février 1921,1) la répartition de la population par nationalités et par confes—
sions. La R e v a e ayant déja parle'z) de la méthode inconséguente de la statistigue des nationalités tche'co—slovague, nous nous bor- nerons () critiguer comment la population
y est répartie par ressortissants.
Dans la Répabligue Tche'co—Slovaclue, en vertu de la loi du 29 fe'vrier 1920, les minorite's nationales ne peuvent se servir de leur langue devant les autorités gue dans les districts judiciaires mi le nombre des ressortissants tche'co-slovagues appartenant aux minoritás respectives représente au moins 20%. Lors du recensement de février
L) Tome !) de la Statistigue tehéco-slovague.
2) Alog'jse Ko vács : La eonnaissanee des Ian-
gues comme controle de la statistigue des nationa- lite's (en hongroís), partie III. Revue Hongroise de Statístiaue. 1928, p. 145. A paru en frangais dans le Bulletin de l'Institut International de Statistiaue, tome XXIII, 28 livraíson.
1921, chague habitant y était enregistré comme appartenant a llEtat choisipar lui.
Mais puisgue Ie traité ide Trianon West entré en vigueur gue plus tard, le 20 juillet 1921, la Tche'co—Slovaguie nfavait pas le droit de classer ainsi les habitants avant la mise en vigueur du traite', car avant celle—ci personne ne pouvait opter d'une fagon valable. Ainsi, les données de 1921 relatives a la nationalité des ressortissants tchéco—
slovagues sont également ille'gales; seules celles concernant la population totale ont une base légale.
Il rfest pas juste non plus (lue dans les publications du recensement tchéco—slo- vague, ;; liexeeption diun seul tableau, les Slovagues soient groupe's ensemble avec les Tclzegues, et gue les Ruthénes, guoigue d'origine ukrainienne, soient ajoutés aux Russes. Cette fagon de procéder est contraire a la ve'rité ethniaue et enduit en erreur les lecteurs peu renseignés.
Plusieurs differences de principe et de méthode et surtout le fait amen Tche'eo—
Slovaguie la nationalité ira pas été ente-
ll. szám.
'gistrée dtapres le seul critére objectif, la langue maternelle, gui sert de base a cet égard en Hongrie, rendent dífficile de com—
parer les données concernant la langue ma—
ternelle avec celles établies lors du recen—
use-ment hongrois de 1910. Les chi/fres de '1910 relatifs () la langue maternelle et aux confessions nlont été calculés guiappromi- -mativement par les Tchégues pour le terri—
toire actuel tchéco-slovague. Nous avons rec—
ti/ié ces chiiires et nous les présentons dans les tableauac 2 et 3.
Diaprés M. Boháő, chef de la IIC' division de liOffice de statistigue tchéco—
slovague, auteur de ltexposé contenu dans les publications du recensement, la cause de la forte diminution du nombre des Hon—
grois est I0 gu*une partie des Hongrois se
sont réfugiés en Hongrie; 20 gue beaucoup dtisraélites hongrois se sont déclarés comme 'e'tant de la nationalité juive; 30 guiune par—
tie des Hongrois dtorígine slovague et (,,russe" ont été enregistrés suivant leur ori—
gine ethnigue. Ces facteurs ont eu un effet indubitable; toutefois, le nombre de la po- pulation hongroise ne présenterait pas en si peu de temps un aussi notable écart si le.
recensement avait été objectif. Les votes des partis hongrois et allemands aux élec- tions législatives et communales ont, en plu—
sieurs endroits, démenti les chi/fres établis pour les minorités lors du recensement de 1921; en guelgues endroits, ils ont méme adépassé plusieurs fois la proportion des nationalités établie lors du recensement.
Le fascicule 6 du recensement (Statis- itígue tehéco-slovague, tome 37), ott la na—
tionalité et les confessions sont combinées, ne parle gue des ressortissants tchéco—slo- vagues. La aussi, les Slovagues sont grou—
pés ensemble avec les Tchégues, et les con- fessions protestantes sont sous une méme rubrigue.
Au point de vue scientifzgue, tout cela est une régression regrettable par rapport aux Magyar Statisztikai Közle—
m é n y e k (Publications Statistigues Hon—
groises), gui depuís 1880 offrent, p a r c 0- mitats et villes autonomes, des données combine'es de la p 0 p a la ti o n totale et un tableau complet de la re'—
p a r t i t i 0 n par langue maternelle des
fideles de toutes les confes—
s i 0 n s. Pour rendre possible la comparai- son, nous avons, dlapres les feuillcs de dé- nombrement conservées a la Bibliothégue de F()ffic'e central hongrois de statistigue,
——964—
établi pour la Slovagute et la Ruthénie (Russie) subcarpatlu'gue les données com—
bíne'es de 1910. ()uant aux communes cou—
pe'es en deux par les nouvelles frontiéres, nous en avons, faute de renseignements suffi- sants, dü ajouter les chiffres aux données (les Etats auxguels appartient du fait du traité de paix la plus grande partie de leur population; ctest pourguoi les tableauac 4, 5 et 6 different gueloue peu, pour les chif—
fres de la langue maternelle et des confes—
sions en 1910, des tableaux précédents.
Dans les graphigues ci—dessous, nous mon—
trons également la répartition par confes—
sion des nationalités et la répartition par nationalité des confessions. Faute de place, les données de la Slovaguie et de la Ruthé- nie S,!) trouvent dans des carrés dte'gale grandeur, guoígue la population de la pre- miere dépasse de prés de 5 fois celle de la Ruthénie. Selon la statistigue tchéco-slo—
vague, les Hongrois ont eu relativement le plus de pertes dans les confessions corn-a prenant le plus d'éléments magyarise's dans les derniers temps. Cependant, les chifires du recensement hongrois de 1910 relatifs a la connaissance des langues et combinés aussi avec les eoníessions prouvent (lu'une bonne partie de ces gens-la ntont guere pu revenir de leur propre gré a leur nationalité originelle, car ils ne parlaient gue le hon—
grois et ne savaient plus la langue de leurs ancétres.
On voit donc gue la statistigue tchéco—
slovague, guoigue bien supérieure a celle de la Itoumanie et de la Yougoslavie, présente, a plusieurs égards, guant a la méthode des statistigues de nationalite's, une régression manifeste par rapport (f la statistigue hon- groise, perfectionnée au cours des 50 der—
nieres années; sous guelgues rapports, cette régression est/presgue incompréhensible.
*
Nemzeti és tudományos szempontból egyaránt fontos és szükséges az elszakított területeken Trianon óta tartott új népszám- lálások eredményének ismerete és bírálata.
A Szerb—Horvát—Szlovén állam 1921. évi népszámlálásának nemzetiségi adataival már részletesen foglalkozott e hasábokon (1926. évi 7. sz.) Kovács Alajos dr., s nemrég (1930. évi 4. sz.) Jugoszlávia új közigazga—
tási beosztásáról is ő nyzyitott itt kisebbség—
statisztikai tájékoztatót. i; olah uralom alá került magyar föld némi-ől ('s az 1920. évi
.. , 1930;
román népösszeírásról pedig Jakabffy Ele—
mér dr. mintaszerű könyve: ,,Erdély statisz—
tikája" áll rendelkezésünkre. Viszont az 1919. és 1921. évi felvidéki cseh-tót nép- számlálások magyar irodalma még mindig rendkívül hézagos, habár már az új nép—
számlálás ideje közeleg. Ennek főoka az, hogy a cseh-tót állami statisztikai hivatal népszámlálási kiadványai részben már az ország új, —— négyes _ beosztását követik
* és ezek közül a Magyarországtól elszakított területek adatai láttak legkésőbb, csak nem—
rég, napvilágot. A bennük található feldol- gozásra érdemes anyag azonban jóval bő—
ségesebb a hasonló oláh és szerb adatoknál.
Oly nagy tér nyílik itt a kutató előtt, oly sok kérdés vár tisztázásra, hogy a ,,Magyar Statisztikai Szemle" kereteihez képest elég terjedelmes tanulmányunkban is csak töre—
u—dékét ölelhetjük fel.
*
A Cseh-Tót köztársaság 1921 február 15—én hajtotta végre első általános, az egész
állam területére kiterjedő népszámlálásátf) A cseh-tót állami statisztikai hivatal hat füzetben számol be e népszámlálásról?) 'Kiadványsorozatát helységnévtárralg) egé- szíti ki, melynek négy kötete már az em—
lített új közigazgatási beosztáshoz alkal- mazkodik. A közölt adatokat az egyes köte—
tek élén álló bő szöveges rész magyarázza Boháő Antal miniszteri tanácsos, a cseh-tót állami statisztikai hivatal II. osztálya vezető- jének tollából.
*
A lakosság nemzetiségi és felekezeti megoszlásáról a népszámlálási kiadvány első füzete (Cseh-Tót statisztika 9. kötet)
számol be.
A nemzetiségi adatok ismertetésénél előrebocsájtja (63.* 1), hogy, ámbár ez a népszámlálás ,,a nemzetiséget —— állampol- gárságra való tekintet nélkül —— az összes
1) Ezt megelőzőleg már 1919 augusztus hó 20-án —— tehát még jóval a trianoni béke megkö- tése előtt —— is tartott ugyan a megszállt Felvidék közigazgatására felállított pozsonyi meghatalma—
zott minisztérium egy rendkívüli népszámlálást, mely azonban kizárólag az Ung folyótól, illetve az ungvár-eSapi vasútvonaltól nyugatra eső területre szorítkozott.
2) ,,Volkszáhlung in der Cechoslovakíschen
Republik vom 15. Február 1921." Helt. 1—6.
3) ,,Statisticky lexikon obci v Republike Cesko- 'slovenszkej." Ill. Slovensko; lV. Podkarpatská
Rus.
népességnél tudakolta, az eredményt a cseh-tót és a külföldi állampolgárokra nézve mégis egymástól elkülönítve dolgoz- ták fel és tették közzé, mivel az 1920 feb- ruár 29-i nyelvtörvény 2. §-a értelmében a nemzeti kisebbségek nyelvjoga csak azokra a bíróságokra, hatóságokra és szervekre vonatkozik, melyek hatásköre oly bírósági kerületre terjed ki, ahol a legutolsó nép- számlálás szerint legalább 20% ugyanazon, de nem cseh—tót nyelvű (belföldi) állampol- gár lakott."
Az 1921. évi cseh-tót népszámlálás nem- zetiségi statisztikájának következetlen, fele- más módszerét a M. Stat. Szemle már is- mertette. 1) így most ezzel kapcsolatban csak az állampolgárság szerinti megkülön—
böztetést tesszük bírálat tárgyává, a cseh- tót népszámlálás elsö füzetének ,,A lakos—
ság állampolgársága" c. fejezetéből idézve (58.* l.): ,,Habár a trianoni békeszerződés csak 1921 július 20—án vált nemzetközi ér- vényűvé, az állampolgárságra vonatkozó határozatait a népszámlálás mégis respek- tálta és az optánsjoggal élő személyeket a választott államhoz tartozóknak tekintette".
Jogi alapigazság, hogy csak a hatályba- lépéstől kezdve érvényesek valamely szer—
ződés rendelkezései és így a trianoni béke nemzetközi ratifikációja előtt senkinek sem volt módja jogérvényesen optálni. Tehát a trianoni béke hatálybalépését megelőző cseth népszámlálás is jogtalanul mutatja ki az ilyeneket külföldieknek. E helytelen különválasztás folytán természetesen a cseh-tót állampolgárok nemzetiségi adatai is törvényellenesek, s csak az összes népes- ségre vonatkozók birnak jogalappal?) Ter- mészetesen ezek is csupán a maguk nemében, vagyis pl. a nemzetiségi adatok—
nak nyelvstatisztikaként való felhasználása már ismét jogosulatlan?)
Az 1. sz. táblázatban adjuk a Tótföld és
Ruténföld4) országos adatait.
1) L. Kovács Alajos dr.: ,,A nyelvismeret, mint
a nemzetiségi statisztika ellenőrzője". III. rész: ,,A nemzetiségi és nyelvismereti statisztika módszere más államokban". ,,Cseh—Szlovákia." M. St. Sz.
1928. 2. sz. 145. 1.
2) Ezért nem dolgozták fel nálunk az 1920. évi magyar népszámlálás állampolgárság kérdésére nyert válaszokat.
3) Bővebbet l. a ,,Nation und Slant" 1930 ja- nuári számában: ,,A cseh-tót nyelvjog és nemzeti- ségi statisztika közti belső ellentmondásról".
4) Rövidség kedvéért használjuk e kifejezése-
ket, bár nem tekintjük őket teljesen helytállóknak;
hiszen köztudomású, hogy sem a tótok, sem a ru—
tének zárt nyelvteriilete nem tölti ki a róluk elne-
___11 . szám. —966— 1930
* _...
!. Az elszakított Felvidék népességének nemzetiségi megoszlása, —- a cseh-tót és külföldi állampolgárok megkülönböztetésével, — az 1921. évi népszámlálás szerint.
Répartition por nationalités,
Ruthe'nie Snbcarpathigue, avecd'aprés _le recensement de 1921, de la population de la Slovagm'e et de la indwatzon des ressortissants théco-slovagues et des ressortz'ssants étrangers.
Tótföld —— Slovoguie Rute'nföld — Ruthém'e l;
Rcssortissanís __ Riessortíssants _
Nemzetiség u—htótcse — k"1f"1d'——u 1 .osszes h tót- k If ld" " ' összes. ';* Nationalite' tchéco—slovagnes élranogers "BPBSSége tchéchS-ílovagnes étratfgeifs népessege §,
————-— állampolgára populat.totale állampolgára papulat. tat. 3
sz. szerint 0/ sz. sz. 0/ sz. szerint 0, sz.szerint 0 , sz. sz. o sz.szerint () § nombre 0 nombre 0 ! nombre m,, nombre /0 nombre /0 nombre [" !;
.Csehszlovák" ——
— ;;
,,Tlhe'coslovagues" . 2,013.792 681 11.211 26'5 2,025.003 675 19.737 3'3 208 3'1 . 19.945 3'3 ';
"Orosz" —— ,,Russes". . 85.644 2'9 3.326 7'9 88.970 3'0 372884 62'2 2.233 33'0 875117 61'8 §;
Német — Allemamds . . 139900 47 5.944 14'0 145844 4'8 10.460 1'7 832 49 10.792 1'8 "_
Magyar —— Hongrois . . 637188 21'5 13.414 31'7 650597 21'7 102.144 170 2.038 301 104.177 17'2 Zsidó -——— Juifs . . . . 70.529 2'4 3.099 7'3 73.628 2'5 80.059 13'4 1.470 21'7 81.529 13'4 ? Lengyel —- Polonais . . 2.536 01 3.523 83 6.059 02 297 00 261 3'9 558 01
Oláh —— Roumaine 230 0.0 358 08 588 00 13.610 2'3 57 08 13.667 23 1,
Cigány —— Tziganes .. 7.967 03 68 02 8.035 03 ' 418 01 26 04 444 01
"Délszláv" —— ,,Yougo-
slaves" . . . . . . . 413 00 707 17 1.120 0'0 118 00 53 0'8 171 0'0
Olasz -— Italiens . . . . 138 00 123 0'3 261 00 57 00 27 04 8-1 00 'S.
Francia — Frangais .. 53 00 94 02 147 0'0 41 00 21 0-3 25 00 ;
Angol —— Anglais. . . . 38 00 102 02 140 00 12 0'0 4 0'1 16 00
Bolgár —— Bnlgares 20 00 106 0'3 126 00 6 0'0 11 02 17 00
Egyéb és ismeretlen — % ]
Autres et íneonnus .. 114 00 238 06 352 00 2' 0'0 24 03 26 00
Összesen —— Total .. all—38.557 lon-(1 42.313 mo-o 3,000.8701oo-o 599808 zoo—o
6.760 100-0 606568 1000 zi
E táblázatban nemzetiségek elnevezésé—
ből hármat —— mint helytelent —— csak idé—
zőjelben közölhetünk. így a tótokat ,,Cseh—
szlovák" néven a csehekkel foglalja közös
rovatba, ámbár a népszámláláskor —-— mint
a továbbiakból majd kitűnik —— még meg—
különböztették őket egymástól. Nem ke- vésbbé megtévesztő és emellett teljesen tu- dománytalan az is, hogy az összes keleti szlávokat oroszoknak nevezi, jóllehet ezek majdnem mind rutének, akik tudvalevőleg ukrán eredetűek és különösen a Kárpátoktól délre a magyar, tót és oláh környezet sok
vezett országrészt, mert a cseh uralom alá került
magyarság túlnyomó többsége az új, trianoni lla- tár mentén elhúzódó és Csonka—Magyarországgal teljesen összefüggő, szinte tiszta magyar nyelvvi- déket alkot. Ezt a tényt még maga a cseh nép- számlálás is megerősíti (69. I.): ,,Három zárt ma—
gyar nyelvterület van a Cseh-Tót köztársaságban.
Az első, egyszersmind a legnagyobb, Pozsonytól Balassagynrrnatig terjed, a Csallóköz legnagyobb részén és a Duna balpartján át Galántáig, Érsek- újvárig, Verebélvig, és Léváig. Zsélv község e vi- déket a második magyar nyelvterülettel egyesíti, mely a Tótföld délkeleti határsávján át a kassai kerületig nyúlik, ahol Hernádzsadány és Alsó—
mihályi tót falvak választják el ezt a harmadik magyar nyelvterülettől, mely a Tótföld legszélső délkeleti részét és a délnyugati Ruténföldet fog- lalja magába".
évszázados kölcsönhatása folytán szinte kü—
lön néppé alakultak. így természetesen nyelvileg is még távolabb kerültek az oro—
szoktól, mint a Kárpátokon túli fajtestvé- reik. Viszont a délszláv gyűjtőnév is csak legfeljebb állampolitikai szempontból szo—
rítkozhatna a Jugoszlávia határai közé zárt délszláv nemzetiségekre: ezeket a nyelv—
tudomány vagy horvát—szerb és vend—szloe vén alcsoportokra bontja, vagy pedig har—
madikul a bolgárokat is hozzájuk sorozza;
a cseh-tót nemzetiségi statisztika vezérelve, a nemzeti érzés, meg éppenséggel a horvá—
tok és szerbek elkülönítését is megkívánja.
*
Minden statisztika megbízhatóságának egyik legfontosabb próbaköve az ösme- hasonlítás; időszakonkint ismétlődő felvétel esetén —— mint amilyenek a népszámlálások is —a e tekintetben rendszerint a legutóbbi adatokra szoktunk támaszkodni.
Éles nemzeti ellentétek korában a nép—
számlálások Achilles-sarka a nemzetiségi statisztika, különösen ahol urat cserélt föld népéről száll vitába egymással a két érde- kelt fél államfordulat előtti és utáni nén—
számlálásának eredménye. Ez teszi oly'
11. szám.
nagy jelentőségűvé az elszakított Felvidék 1910. évi magyar és 1921. évi cseh-tót ada—
tainak összevetését. '
E két népszámlálás eredményének ösz—
szehasonlítását azonban megnehezíti a köz—
tük fennálló számos tárgyi, elvi és mód—
szer-különbség. Ezeknek az akadályoknak csak kisebb része küszöbölhető ki teljesen;
zavaró hatásuk többnyire legfeljebb enyhít—
hető.
A gátló tényezők sorából messze kiemel- kedik a cseh-tót nemzetiségstatisztikának a magyarétól lényegesen eltérő már ismerte—
tett alapelve, melyről Boháő dr. is hang—
súlyozza (74.* l.), hogy ,,habár a lakosság nagy többségénél a nemzetiség egybevág az anyanyelvvel, a nemzetileg kevert vidéke- ken mégis sok személy akad, kiknek más a nemzetisége, mint az anyanyelve". Össze—
hasonlító táblázatáról pedig (81.* l.) a maga
részéről is elismeri, hogy az más szempont—
ból sem kifogástalan. így megjegyzi, hogy
a cseh és lengyel anyanyelvűek 1910. évi számát a ,,Magyar Statisztikai Közlemé- nyek"—ben megjelent _— tehát neki is ren—
delkezésre álló —— adatok alapján csupán közelítő pontossággal számíthatta ki és hogy a —— különben csekély számú —— dél- szlávok ugyanakkori adatai csak a szer—
bekre és horvátokra vonatkoznak, minthogy a sokácokat, bunyevácokat és a többi hor- vát-szerb törzshöz tartozókat, valamint a szlovéneket nem választhatta külön az ,,egyéb" rovatban összefoglaltaktól. Majd a szöveges rész Végén (138.* l.) pótlólag azt is felemlíti, hogy már csak nyomdai mun- kálatok alatt kapta kézhez a ,,Magyar Sta- tisztikai Közlemények" 69. kötetét, az 1920.
évi magyar népszámlálás eredményével.
Ennek alapján levonja a Tótföld 1910. évre kiszámított lélekszámából Komárom tjv.
dunajobbparti részének 1910—ben 2.946 főt kitevő népességét és ennyivel helyesbíti a Tótföld. lakosságának emelkedésére vonat—
kozó számítását. Itt azt is hangsúlyozza, hogy ,,még e kiigazítás után sem lehet az 1911 január 1-től 1921 február 15-ig eltelt időközre kiszámított népszaporodást egész pontosnak tekinteni. Ugyanis az új állam—
határ számos község területét kettészelte és a magyar statisztikai forrásmunkákw—sze- rinte — nem elég részletezők ahhoz, hogy a Cseh-Tót köztársaságnak jutott község- részek 1910. évi népességi adatait azok alap- ján pontosan megállapítani lehessen. Ezért e visszatekintő (retrospektív) összeállításkor nem maradt más hátra, mint a határközsé—
—967-— 1930
get vagy a maga egészében beszámítani, vagy teljesen mellőzni, a Cseh-Tót köztár—
saságnak jutott rész nagysága szerint."
E megjegyzésből is kitűnik, hogy való- ban csak igen kevés ideje lehetett akkor Boháő dr.—nak az említett magyar népszám—
lálási kötet tanulmányozására. Ugyanis az tartalmazza a kettészelt határközségek meg—v maradt részének visszamenőleg kiszámított lélekszámát és ezenfelül közli a megcsonkí—
tott törvényhatóságok 1910. évi anyanyelvi és felekezeti adatait is, melyeket ugyancsak az új határ által kettéosztott községek figye- lembevételével számítottak ki.
Mindezekből a cseh—tót állami statiszti——
kai hivatal nemcsak az elszakított ország—
részek 1910. évi népességét, hanem annak anyanyelvi és felekezeti megoszlását is jó- val pontosabban megállapíthatta volna. Épp ezért 2. sz. nemzetiségi táblázatunknál, valamint később a felekezeti adatok össze- hasonlításánál is (3. sz. táblázat) mindenek—
előtt Boháö dr.-nak 1910-re vonatkozó szá—
mításait helyesbítettük, —— az 1920. évi ma- gyar népszámlálás első része alapján meg-—
állapítható adatokon kívül tekintetbevéve a lengyel—tót határ által kettészelt árvamegyeií Alsólipnicát, valamint a részben Romániá—
nak jutott máramarosi Lonkát, Nagybocs—
köt és Técsőt is?)
Emellett módunkban van kiigazítani Bo—
hác' dr. táblázatának másik fogyatékossá—
gát is —— t. i., hogy a csehek 1910. évi számát nem tudta pontosan kimutatni. Ugyanis a—
,,Magyar Stat. Közlemények"—ben megjelent népszámlálási kiadványokat — mint erre a—
,,M. Stat. Szemle" már rámutatottzl —— kiegé—
1) Az 1920. évi népszámlálás első részének l910-re visszatekintő számításai —— az Ausztriához csatolt területtől eltekintve —- kizárólag Csonka- Magyarországra vonatkoznak, s így a két más ál—
lam közt felosztott községek 1910. évi lakosságá- nak a jelenlegi határvonal megoszlásáról természe—
tesen nem nyujtanak felvilágosítást. Viszont az 1910. évi népszámlálás első részének 2. sz. táblá- zata közli ugyan ,,a száz Ie'leIcnéI népesebb pusz—
ták, telepek és egyéb külterületi lakott helyek fon—
tosabb demográfiai adatait", de a fentebbi négy község közül csak Técsőröl találunk itt ilyent. így a másik három községnél kénytelenek voltunk az 1921. évi cseh, és az 1920. évi oláh népszámlálá- sok megfelelő adataiból —- azok összevetése alap- ján — következtetni vissza 1910—re. Az ilyen szá- mítás az illető községre nézve természetesen csak megközelítő jellegű lehet, de ez a csekély eltérés az egész országrész végszámainál már elenyészik, tehát az így nyert adatok sokszorta pontosabbak Bohóc dr. számításánál.
?) Kovács Alajos dr.: ,,A nemzetiségi statisztikai—
problémája". ,,M. Stat. Szemle" 1929. évi 2. szt
88. l.
(] szam.
968—
f2.-Az elszakított Felvidék lakosságának anyanyelvi, illetve nemzetiségi megoszlása az 1910. és
1921. évi népszámlálások szerint _
Rmartztion par lam/ue nmtvrnrllv, resp. par nationalités, de la population de la Slovaguie et de la Ruthém'e Submrpathigue, d'aprés les recensements de 1910 et de 1921.
; Anvanyelv (19l0), 'l'ivtföld — Slovaguie Ruténföld — Ruthé'nie ! ) iél. nehzetiseg jelenlevő össze—_ népeSsége szfaporodás V— jelenlevő összes népessége SÉAPO'ZodáS v.
(1921) population présente totale acgigg'táieírt—eizt population présente totale aeg§$§e$£ú
; Langues mafer- "_ ' ' "' ou_diminu— — _ ou diminu- '
; miles (I 910). resp. 1910 § _1 921 """ (_) 1910 "___ 1921 Ha" (")
§ WWW (1921) szaz t szaz % szaz % san szaz, % szaz %
s Tót N ovaguv l,686.699 57'7'1352368 6'5'1 265569 15'8 7.727 1'3 10.432 1'7 2.705 35'á 5; Cseh —— : cheg'ur', 7.469 03[ 72.635 2'4 65.166 ' 234 00 9.513 1'6 9.279 .
Rutén — Hu!/line H7Jlöl 3'3 . _ _ 334.137 56'2 [ , ,
Orosz __ [m.—se 115 0.0 , 88.970 30 ——8.196 ———84 11 00 ,375.117 61 8 40.969 l23
§ Német —— Allvm. 196869 6'7 145844 4'8 ——-51.025 —25'9 63.318 10? 10.792 1'8 ———52.526 —83' É Magyar Hongr. 891149 30'5 650597 21'7—241.652 —— 27'1 [73.713 2932 104.l77 17'2 ——69.536 ——40'0
;; Zsldl'l Ju'm' —— — 73.628 2'4 73.628 . —— —— 81.529 13'4 81.529 .
; Egyeb ——- Autrl's 43.215 15 16.328 0'6 —26.387 —61'1 15.654 2'6 15.008 2'5 ———646 —4'1 á Összesen —— Total 2923667 1007: 30003") [000 77.203 26 594394 1000 606565 1000 11.774 20!
;
,
Still a magyar népszámlálások kéziratos anyaga, mely óriási terjedelme miatt nem jelent meg nyomtatásban, de e helyett a Központi Statisztikai Hivatal nyilvános könyvtárában bárkinek rendelkezésére áll.
)lubben a szinte felbecsülhetetlen tudomá—
nyos értékű adatgyüjteményben többek közt községenkint részletezve találhatjuk meg ——
évtizedekre visszamenőleg —— ama kisebb néptöredékek adatait is, melyeket alnép—
számlálási kiadványok korlátozott keretei közé Csak törvényhatóságonkinti összefogla-
lásban Vszorrthattak be. ')
Ennek alapján nemcsak a csehek szá- mát határoztuk meg pontosan, hanem az
—oroszokét is (számuk 1910-ben az egész el—
szakított Felvidéken mindössze 126 főt tett ki , mégpedig azért, mert az oroszokat az 1921. évi cseh népszámlálás a ruténekkel foglalta egybe. Viszont a lengyelekkel és dél- lszlávokkal nem foglalkozunk külön, hanem
—— mivel ezek a kisebbségek az adatok ösz- szehasonlítása szempontjából nem birnak hasonló elvi jelentőséggel —— az egyéb nem—
zetiségűekhez számítjuk őket. Ettől elte- kintve a nemzetiségek felsorolásánál lehe- tőleg meghagytak a cseh-tót népszámlálási kiadványok által használt sorrendet.
*
Mint 2. számú ttiblázatunk végösszege mutatja, e két népszámlálás közt úgy a Tót-
)) Csak az 1920. évi magyar népszámlálási ki—
advány első része közli számszerűleg is az ,,egyéb"
rovatban összefoglalt nemxgrí'sigeket és felekezete—
ket, azoknál a községeknét ahol számuk a 30—at
meghaladja. (L. e kiadvány előszavát.)
földön, mint a Ruténföldön némileg emelke—
dett a lakosság száma. A háború előtti évtize—
dekhez képest ugyan aránylag erősen visz- szaesett a gyarapodás üteme, de úgy a többi elszakított területekkel valamint Csonka—
Magyarországgal összehasonlítva mégis elég kedvezőnek mondható; különösen, ha te—
kintetbe vesszük, hogy a mai Magyarország ugyanez idő alatti 4' % -os népszaporodá—
sának oroszlánrésze a menekültekre esett?) Viszont az elszakított Felvidékről kiül—
dözött több mint százezer 2) magyar he—
lyébe — a nemzetiségi adatokg) tanusága szerint — az 1921. évi népszámlálás idő—
pontjáig csak mintegy 75.000 cseh költözött.
(Ma már bizonyára jóval magasabb a szá—
muk).
Az össznépesse'g növekedésével ellentét—
ben erősen csökkent a magyarok, németek és a táblázatunkban ,,egyéb" nemzetiségűek alatt összefoglaltak száma.
A magyarok erős fogyását három okra vezeti vissza Boháő dr. (81.* l.) 1. A mene—
kültekre. 2. A magyar anyanyelvű izraeliták közül sokan zsidó nemzetiségűeknek val- lották magukat. 3. A tót és ,,orosz" szárma—
zású magyarok egyrésze visszatért eredeti nemzetiségéhez, azok számát növelve.
Nem becsüljük le e tényezők hatását, azonban ekkora eltolódás ilyen rövid idő
1) L. az 1920. évi népszámlálás első részét. ,,M.
Stat. Közlemények" 69. kötet 5.* l. '
3) Petrichevich-Horválh Emil br, dr.: ,,Jelentés az Országos Menekültügyi Hivatal négyévi műkö—
déséről". 37. l.
3) Ez a kötet egyetlen táblázata, mely külön
mutatja ki a tómkat és a'cseheket. *
1 1. szám.
alatt még sem következhetett volna be nem—
zeti elfogultság nélkül. ,
Viszont a németek fogyásának magya- rázatául —-— legalább nagyjából —— valóban elfogadhatjuk a németajkú zsidók nemze- tiségű különválását. A tótföldi ,,egyéb" nem— zetiségűek számának összezsugorodása is logikus következménye az elszórt kisebb- ségek fokozatos beolvadásának és a háború után általánosan mutatkozó hazavándorlás- nak.
Részletesen foglalkozik Boháő dr. a tót és ,,orosz" nép érintkezési vonalán a tótok javára mutatkozó eltolódás okaival; ezzel szemben mitsem ír a csehek számának meg—
tízszereződéséről, habár ez a háborút kö—
vető erős népeltolódáso—k közt is szinte pél- dátlan jelenség.
*
Szívesebben hasonlítja össze Boháő dr.
az "1921. évi cseh népszámlálás eredmé- nyét a cikkünk elején már említett 1919—es rendkívüli népszámlálással (82.* l.), s még inkább a csehek iskolai és választási sta—
tisztikájával. (84.* 1.) Azonban az új cseh-tót állam első éveinek összes statisztikai felvé—
telei lényegében ugyanolyan szellemben ké—
szültek,) mint az 1921. évi népszámlálás, így annak ellenőrzésére sokkal kevésbbé hiva- tottak, mint az 1910. évi magyar adatok.
Az 1919. évi népszámlálás már szintén nem az anyanyelvet, hanem a nemzetiséget kérdezte, azonban a nemzetiségek felsoro- lásánál nem tett külön említést zsidó nem—
zetiségről; bár akkor is megengedték, hogy ezek az ,,egyéb nemzetiségűe " rovatába ír—
hassák magukat. Ezzel szemben ,,az 1921.
évi népszámlálásnál kifejezetten (,,ausdríick- lich") megmondták, hogy a zsidók nemzeti—
ségükként a ,,zsidó"-t adhatják meg." (83, l.l.Boháő dr. a maga részéről is elismeri, hogy ,,ez .a körülmény az izraelita felekezetű lakosság nemzetiségi bevallását erősen be—
folyásolta."
A cseh népszámlálási kötet közelítő pon—
tossággal területileg is összeegyeztette az 1919. és 1921. évi népszámlálások tótföldi adatait. (84.* l.) Kitűnik ebből, hogy —— a világháború befejezését követő erős termé—
szetes nénszaporodási hullámtól és a csehek beözönlésétől eltekintve, mely a Tótföld la- kosságát és ezzelegyűtt a "cseh-szlovák"
nemzetiségű népesség számát is jelentéke—
nyen (77.656 :: 2-66% és 70.557 : 3'61 %)
növelte —-— csak két ponton mutatkozik erő- sebb eltolódás; az 1921. évi népszámlálás
——969-—— w307
38.968 magyarral kevesebbet, viszont 36.051 3 ,,egyéb nen1zetiségű"—vel többet mutat ki, mint az 1919. évi. Ezt a különbözetet Boháé- dr. főkép annak tulajdonitja, ,,hogy sok iz- raelita, aki 1919-ben a népszámlálási ívre még a magyart vezette be nemzetiségéül, 1921—ben már zsidó nemzetiségűnek vallotta magát." (83.* l.)
Kétségtelen, hogy a zsidók túlnyomó többségének elkülön tése is nagy mértékben hozzájárult a magyarság számának lemor—
zsolódásához. A fentebbi adatok azonban mégsem bizonyítják azt, hogy 1919-ben még annyival több zsidó vallotta magát magyar—
nak, mint 1921-ben. Nem szabad ugyanis arról sem megfeledkeznünk, hogy M Pet—
richevich—Horváth i. ni.—jának bizonysága szerint —-— csupán 1920-ban 31.606 magyar menekült Csonka-Magyarországra a cseh megszállta területekről. Igaz, hogy ez a szám a Ruténföldről kiüldözötteket is magá- ban foglalja, viszont hiányzanak belőle azok, akik 1919—ben, de az augusztus hó 20-án tartott rendkívüli népszámlálás után, vagy 1921 első másfél hónapjában hagyták el a Tótföldet. E vesztes—éget a természetes szaporodás csak kis részben ellensúlyozta.
A nemzetiségi adatok községenkénti ösz—
szehasonli'tgatása ebben a kérdésben is lé—
nyegesen közelebb hozna a valósághoz. tel—
jesen tisztán azonban csak úgy láthatnánk, ha a nemzetiségnek a felekezettel való kom—
binációját az 1919. évi rendkívüli népszám- láláskor is földolgozták volna.
Az iskola—statisztikával vont párhuza- mot —— ezt Boháő dr. sem tagadja —— elfer- díti az a zavaró körülmény, hogy az álta- lános tankötelezettséget még nem tudták minden nemzetiségnél egyformán megvaló- sítani.
,,A nemzetiségi statisztika helyességét a választások eredményének alapján sem le- het ellenőrizni a Tótföldönfl mivel a nem- zeti kisebbségek nem minden kerületben nyujtották be jelölőívüket." (84.* l.) Boháő dr. megállapitásának alátámasztásául még e választás közismert erőszakoskodásaira, a cseh katonaság leszavaztatására és a nem- zetközi pártok nagy szerepére utalhatunk.
A későbbi választásokon a magyar és né- met pártok szavazatai már sok helyütt meg- cáfolták a népszámlálás nemzetiségi ada- tait, néhol többszörösen is felülmulva e nemzetiségek ott kimutatott arányát.
*
'l A Ruténföldön akkor még nem tartottak vá—
lasztást a csehek.
11. szám. ————970——
. 1930
M
3. Az elszakított Felvidék lakosságának felekezeti megoszlása az 1910. és 1921.
Répartition par confess—ions, d'aprés les recensements de 1910 et de 1921, de 1 szerint.
el de la R—uthénic Subcarpathigue.
évi népszámlálások a? population de la Slovagm'e
Tótföld —— Slovaguie Ruténföld —— Ruthénie
jelenlevő összes népessége 523P0'0dá5 *" jelenlevő összes népessége szaporodás V- Felekezet population présente tolale aggaígeínZLt population présente totale aÉÉÉgI-Égeggu
Confessions 1910 1921 M dirguí'on 1910 1921 0144727'430"
_ $$$; % illatát % $$$; % $$$; 0/0 iíaíí'e % 53132 %
?
Római katolikus
Oath. rom. .. .. 2,031.185 69'5 2,128.205 709 97.020 4'83 52.330 88 55.164 91 2.834 5'4 Görög katolikus
.
' (*ath. grecgue 198787 6'8 193.778 65 "5.009 ——2'5 388614 658 332.458 54'8 —56.156——14'5 Református
É Calvimste .. .. 156670 54 144549 4'8 —12.121 —7'7 64.919 109 60.277 99 ——4.642 ——7'2 j Ag. 11. evangélikus
,, Luthe'rz'enne .. .. 394659 13'5 882428 128 ——-13.281 —3'1 1.626 03 2.267 0-4 641 394 : Cseh testvérek
. Fréres tchégues.. —— — 2.372 01 2.872 —— —— — 297 0'1 297 ——
Egyéb protestáns
_' Autreswoíestants 694 00 1.168 00 469 67'6' 93 00 114 00 21 22'6 Görög keleti
f' Gréco-orient. 1.432 00 2.879 01 1.447101'0 528 01 60.997 101 60.474 —.
t Ókatolikus
' Vieuw-cathol'igue — — 145 00 145 —- — —— ' 7 00 7 —-
'_ Cseh-tót egyház
; Eglíse tche'co-slov. —— —— 1.910 01 1.910 —— —— —— 191 00 191 ——
' Izraelita
* Isméltte .. .. .. 140167 48 185918 4'5 -—4.249 ———3'0 86.688 14'6 93.841 15'4 6.653 7'?
; Egyéb vallású
? Autres cultes .. 10 00 210 00 200 — —— _ 221 0'0 221 —
' Felekezetnélküli
Sans confession.. 60 00 6.818 02 6.758 —— 1 001 1.174 032 1.173 —
Ismeretlen
Incormue.. .. .. 3 00 495 0'0 492 —— —— —— 60 00 60 —
Osszesen —— Total !,923667 [oo-o 3,000.870 [oo-zá 7 7.203
2'6 694794 [oo-o 606568 [oo-o
11.774 21]
A nemzetiség után a felekezeti megosz—
lás ismertetésére tér át a cseh—tót népszám- lálás első füzete (89.* l.).
Felekezeti statisztikája nagyjában ugyan—
azon elveken alapul, mint a mienk, így 3.
sz. táblázatunk kifogástalan összehasonlí—
tással szolgál. Az 1910. évi adatoknál itt is a magunk számításával helyesbítettük a cseh népszámlálási füzet adatait, ugyanúgy, mint előbb az anyanyelvi megoszlást.
A cseh statisztika a magyar népszámlá—
lások által külön kimutatott felekezetek kö—
zül csak az unitáriust olvasztja be az ,,egyéb protestáns" rovatba, amit ——- tekintettel arra, hogy az 1910. évi népszámlálás az egész elszakított Felvidéken mindössze 237 unitáriust talált — nem is vehetünk tőle rossz néven. A magyar statisztikából viszont természetesen azok a —— jórészt csak 1918 után keletkezett —— felekezetek hiányoznak, melyekkel szinte kizárólag csak az újabban bevándorolt csehek tarkítják az elszakított Felvidék felekezeti képét.
A Tótföld lakosságának több mint 70
%-a római katolikus; e felekezet a Rutén- földön a 10%-ot sem éri el; azonban mind—
két országrészben nemcsak száma, hanem
aránya is emelkedik.
Viszont a görög szertartású katolikus a Ruténföld jellemző felekezete, mely ab- szolút többségét itt a nagy sizmatikus hul—
láml) után is megtartotta, sőt a tótföldi gö—
rög katolikus kisebbség közül a keleti egy- háznak alig sikerült híveket szerezni. E mel- lett azonban a két görög szertartású feleke- zet híveinek együttes aránya is némi süllye- dést mutat mindkét országrészben és a Tót- földön még abszolút számuk összege is ke—
vesebb az 1910. évinél.
Érzékeny veszteség érte a két nagy pro- testáns felekezetet —— a reformátust és az 1) Ez az áttérési mozgalom már háború előtti évek óta lappangott, de csak utána vett hatalmas
lendületet, s még az 1921. évi népszámlálás idő-
pontjában sem jutott teljesen nyugvópontra.
