EGYÉB.
Ill Ill-Ill- Ill-ll.- .Illl-n-nn-nll-nu.n.-u.nluc-Ill.ll-ll-llllll-ull-III-unnnllllll-c-n-unn- III-IIIIIIIIlIIIU.I-IIIIIIIIIIIIIIIIIII
A Magyar Statisztikai Társaság közgyűlése.
Assemble'e générale de la Société Hongroise de Slatt'sligae.
A Magyar Statisztikai Társaság május hó 23-án tartotta első rendes évi közgyűlését, amelyen rendes taglétszámát 6 új tag be—
választásával egészítette ki, Földes Béla b. t. t., ny. minisztert s a külföld több kiváló statisz- tikusát pedig tiszteletbeli tagjává választotta.
Akozgyulesen megvalasztott tisztikar és választ—
mány névsora a következő: Elnök: Buday László, alelnök: Thirrlng Gusztáv, titkár:
Dobrom'ts Sándor, másodtitkár: Elekes Dezső, választmányi rendes t: gok: Kenéz Béla, Laky Dezső, Némethy Károly, Szabóky Alajos, pot—
tagok: Balás Károly és Gerevich Zoltán. A pénzügyi bizottság tagjai lettek: Hegyeshalmy Lajos, Szabóky Alajos és Teleszky János rendes tagok, továbbá Bessenyei Ferenc. Biró Pál és Rakovszky Istvan alapitó tagok. A számvizsgálóbizottság 3 tagja Ajtay József, Bánlaky Adorján és Dál'noki-Kováes Jenő.
A rendes évi közgyűlést követőleg, május hó 25-én a Társaság a Magyar Tudományos Akadémia heti üléstermében ünnepi közgyű- lést tartott, az érdeklődő közönségnek s a tagok- nak élénk részvétele mellett. Az ünnepi közgyű- lésen képviseltette magáta budapesti Pázmány Péter—tudományegyetem is,1nelynek Sehwartner Márton, ——kiról halála 100 éves fordulója alkal—
mából ez ülésen külön előadás keretében tör- tént megemlékezés, — tanára volt.
A közgyűlést Buday László elnöki meg- nyitója vezette be, melyet alább teljes terje- delmében közlünk. Utána Dobrom'ts Sandor a társaság titkára terjesztette. be jelentését, melyben ismertetteaTársaság megalakulásának történetét s eddigi tevékenységét. Örömmel szá- melt be arról a szíves fogadtatásról, melyben a társaságot megalakulása alkalmából a külföldi rokonegyesületek részesítették s ismertette a Társaság francia nyelvű folyóiratának, a ,, Revue de la Société Hongroise de Statistiouea-nek ügyeit. A társaságnak jelenleg 1 belföldi és 34 külföldi tiszteletbeli tagja, 74 rendes, 46 alapító és 98 pártoló tagja van. Mély megilletődéssel emlékezett meg a jelentés Lers Vilmos báró rendes tag haláláról, aki kiváló pozíciókban, nagy készültségével, fényes tehetségével a gyakorlati statisztika egyik legavatottabb és legeredményesebb művelője volt.
A titkári jelentés után Laki Dezső renges tag emlékezett meg a magyar statisztika út- törőjéről, Sehwartner Mártonról. Elöadását alább szintén teljes egészében közöljük.
Az ünnepi előadást a kisebbségi jogok vé- delme és a nemzetiségi statisztika kérdéséről Földes Béla, a társaság tiszteletbeli tagjatartotta.
A nagy tetszéssel fogadott előadások után az elnök köszönószavaival zárult az ülés.
Elnöki megnyitó.
Discours dlouverlare pre'sldentlel.
Buday László dr.
Amikor a Magyar Statisztikai Társaság első ízben gyül össze ünnepi ülésére, nem—
csak alkalmas, hanem szükségszerű gondolat- nak kínálkozik áttekinteni azt a feladatkört, amelyre Társaságunknak vállalkoznia kell és lehet, s melyet bizonyos mértékig meghatároz az időpont is, melyben Társaságunk alakult.
Ha csak erre az időpontra tekintünk, az első gondolat szinte súlyos felelősség elé állítja azokat, akik a társaság megalakulását kezde- ményezték. Lehet-e szerencsétlenebb'ül válasz- tani az időpontot, mint akkor, amikor egyéb tudományos társaságok is súlyos anyagi vál- sággal küzdve, alig tengenek, közleményeiket nem tudják közrebocsátani, vagy pedig ösz—
tövér, vékony füzetekben és nagy idóhaladék- kal, tagjaik száma megcsökkent, nemcsak az ország szomorú szétzilálása folytán, hanem azért is, mert az élet komor gondjai a tudo- mányos kérdésekkel való foglalkozás fény- űzését a legtöbbnek nem engedik meg. Akkor, amikor a váratlanul kiszikkadt talajban a régi, meggyökeresedett és gazdag lombozatú ültet—
vények is egyre fonnyadnak, szabad-e egy új, csenevész kis palántát közéjük dugni és azt remélni, hogy ami kis termóerőnk van még a talajban, az ennek a vékony gyökérszálait fogja táplálni, s ami harmat lehull, az ennek a levélkéit fogja üdíteni.
Valóban, tisztelt Uraim, mentegetőzéssel kell kezdenünk, hogy életre hívtunk a leg- nehezebb viszonyok között egy intézményt, amelynek további sorsáért felelősek vagyunk.
Mentegetőzéssel kell kezdenünk azért is, mert a forma, melyben e társaság megalakulását kezdettük, szinte nagyzolónak látszik: zárt—
körű intézmény lett belőle, választás útján szemelve ki azokat, akiket a többi tagok a közreműködésre hivatottnak tekintenek, s így kizárva —- legalább egyelőre —— mindazokat, akiket kedv, érdeklődés, a tárgy iránti sze- retet a statisztika felé vonzana. Szabad—e a
1923 —— 203 ——— 5—6. szám.
kiválasztásnak ily mértékét alkalmazni akkor, amikor oly kevesen vagyunk, s szabad-e fel- használatlanul hagyni egyetlen tehetséget, egyetlen komoly érdeklődőt, akkor, amikor komoly célokat tűzünk magunk elé, csupán az egyesülés erejével elérlietőket?
A mentségeket, miket ezen, szinte váddá erősbülhető ellenvetések ellenében fölhozha- tttnk, néhány rövid mondatban érintenem kell.
Történeti tapasztalat, hogy amikor a nemzet politikai erejének kifejtésében akadályozva van, akkor az intenzívebb kulturális munká- ban keres menedéket, vigasztalást és erő—
forrást. E tapasztalat nálunk, sajnos, több- ször ismétlődött, s ma keserves alkalmunk van arra, hogy tanulságait újra átérezzük.
Egy magyar statisztikai társaságnak a mult kedvezőbb éveiben is kísértő eszméje xíme akkor testesül meg, amikor politikailag nem- csak háttérbe vagyunk szorítva, hanem orszá- gunk nagyobb részétől megfosztva; de nem állunk egyedül e vakmerő kísérlettel, merta legújabb alakulatok egész sora kelt életre, hogy a politikai kétségbeesés e korszakában a tudomány működésében keressen vigaszta—
lást. Nem emlitve ezek közül azokat, amelyek szélesebb társadalmi rétegekre támaszkodnak, vagy éppen társadalmi munkát akarnak Vé- gezni, legyen elég utalnunk a szintén zárt- körű Minervára, a Kőrösi Csoma Sándor-tár- saságra s a Budavári Tudományos Társaságra, amelyek már életrevaló tudományos hango- kat penditettek meg.
Legyen szabad a mentegetőzést azzal folytatni, hogy Társaságunk egyáltalán nem törekszik az erők szétforgácsolására; meg- alakulásunk nem jelenti sem más tudományos kötelékből való kilépést, sem azt, hogy Tár—
saságunk tagjai egyéb tudományos Vállalko- zások szellemi vagy anyagi támogatásából kivonták volna magukat. A társaság fönn- állása óta eltelt rövid idő óta volt már alkal- munk ennek az ellenkezőjét bebizonyítani.
Nagy kérdés, hogy abban a nehéz küz- delemben, amelyben tudományos társulataink legtöbbje anyagi eszközök elégtelensége miatt vergődik, meg tudjuk-e állani helyünket: ezért egyelőre nem is merünk nagy vállalkozásokba bocsátkozni, de amit első célul tűztünk ki, törekvéseinkről a külföld tájékoztatását egy francia folyóiratban, abban a közönség hálát érdemlő módon támogatott bennünket.
S amint így mentségeinket sorra előadjuk,
rá kell térnünk arra a kérdésre is, miért vá- lasztotta a Társaság szűkebb munkaköre és kevesebb tudományos művelője dacára a zárt—
körű intézmény formáját, amellyel szemben
könnyen föl lehet vetni azt a kifogást: ha a hasonlóan zártkörű nagy tudományos társa- ságok szokásos értékmérőjéhez alkalmazkodik, akkor tagjainak száma sokkal csekélyebb lehet csupán, ha pedig, mint társaságunk.
80—100 tagot kontemplál, akkor a zártkörü intézmény színvonalát sülyeszti le, s helye—
sebben teszi, ha egészen kitárja a kapukat, s nem veszi bírálat alá az érdeklődőket. Ezzel az észrevétellel szemben felfogásunkat teljesen kifejteni csak később lesz módomban, mikor a Társaság feladatköréről szólok. Itt azonban annyira már is kitérhetünk, hogy elemezzük, micsoda élethivatásból, s mekkora tömegben toborozódnak az egyéb —— nem zártkörű — hazai tudományos társaságok tagjai? A Ma- gyar lrodalomtörténeti Társaság tagjai kevés, egyéb érdeklődőn kívül bizonyára azoknak a középiskolai tanároknak a sorából, akiknek a magyar irodalom a szaktárgyuk; a Filológiai Társulat tagjai — ismét az egyéb érdeklődő kivételek leszámításával —— ugyancsak közép- iskoláink filológus tanárai közül kerülnek ki.
Mennyivel szélesebb réteg, nagyobb taglétszám mindez, mint amekkora a statisztika iránt igazán érdeklődőkből kikerülhetnel Azok a társaságok pedig, amelyek a középiskolai tanárok körén kívül is találnak igazán szak- értő érdeklődőket, mint pl. a Természettudo—
mányi Társulat az orvosokban és mérnökök- ben, valóban népszerűek, s élénk tudományos munkásságot fejtenek ki még akkor is, ha tagjaik kisebb része játssza ebben a termelő, és jóval nagyobb hányad a fogyasztó szerepét.
A mi tudományunkkal aránylag kevesen foglalkoznak komolyan, mert kevés az az élethivatás is, amelyhez a statisztika valódi ismeretét megkívánják; a dilettánsok köre rendkívül nagy ugyan, de sokkal inkább dilettáns és kevésbbé szakértő, ugyhogy a kettőből távolról sem lehetne olyan homogén társaságot összehozni, aminőt az előbb em—
lített tudományos alakulatok bármelyikénél is láthatunk.
Szinte az egyetlen megoldásnak látszott tehát, szűkebb körbe tömöríteni azokat, akik a statisztikának egy vagy más téren hivatott szakértői: nem mérni túlszigorú mértékkel, nehogy csak néhány ember magánkörévé ala—
kuljon a Társaság, de megállapítani mégis bizonyos határvonalat, amelyen belülkerülni a fiatalabb nemzedéknek ambíciója és törek- vése legyen. E szavakhoz még két megjegy- zést szeretnék fűzni. Az egyik az —-— s erre a Magyar Tudományos Akadémia megalaku- lásának idejéból is lehetne példákat felhozni
— hogy minden tudományos társaság, amely
14.*
5—6. szám. —204—— 1923
céljainak a jövőben való terjedését, erejének továbbfejlődését reméli, első tagválasztásainál még nem alkalmazhatja azt a szigorú mérté—
ket, amelyre később a várható fejlődés fel- jogosíthatja. A másik az — s ebben a tekin—
tetben Társaságunk taglétszámát még mindig nem tartom teljesen kiegészítettnek — hogy egyik hivatásunk az is, hogy összefoglaljuk mindazon intézmények statisztikusait, ahol ma Magyarországon statisztikát állítanak össze.
Némely intézménynél ma ezt talán kisebb szakszerűséggel végzik, de éppen a Társa- ságunkba valo bekapcsolódás révén várható, hogy később megfelelőbben intézik, vagy a többé—kevésbbé dilettáns elődnek utódja már szakértő lesz.
És méltóztassék megengedni, tisztelt Uraim, hogy közvetlenül ehhez a kérdéshez kapcsolva kezdjem meg elmélkedésemet a Magyar Sta- tisztikai Társaság céljai felől. Ezek a célok oly sokirányűak, hogy bízvást kezdhetném hangzatosabb feladatokkal is: egyik fontos szükségletnek találom azonban, hogy nivellá- lódjék és belső értékben emelkedjék az a sokféle statisztika, amit Magyarországon ma művelnek. Központi Statisztikai Hivatalunk és a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal tudomá—
nyos színvonala mintaszerű, de statisztikát készítenek ezeken kívül a különböző érdek—
képviseletek, egyes közigazgatási ágak, még- pedig együttvéve elég nagy számmal. Bármily határozott felfogásom is, hogy ezeket —— főleg a közigazgatási szervek adatgyűjtő munkáját
—— úgy a szakszerűségnek, mint a költség—
kímélésnek, s végül a közönség zaklatása elkerülésének szempontjából a m. kir. köz—
ponti Statisztikai Hivatalhoz kell terelni: ——
mégis maradnak nem hivatalos, hanem magán—
érdekeltségi szervek, amelyek a maguk köré- ben saját céljaikra statisztikát állítanak elő a hozzáértésnek több-kevesebb mértékével és végül maradnak oly statisztikai ágak is, ame- lyeket hivatalos kézzel kevésbbé lehet meg- markolni, de társasági szervezettel könnyebb hozzájuk nyúlni. Az előbbieket bevonni a Magyar Statisztikai Társaság tagjai közé, hogy itt a szakszerűség, hogy úgy mondjam. beléjük itatódjék, az utóbbiakat sorra vizsgálni s az érdekelteket felvilágositani,hogy milyen gazdag anyag halmozódik fel nálunk, amely némi rendezés, átcsoportosítás után nemcsak a maguk érdekeltségei szempontjából válhatik rendkívül tanulságossá, hanem a nagy nyil- vánosság számára is. — Társaságunknak nem utolsó feladata. Úgyszólván az útszélen hever- nek nálunk a gazdasági, de a kulturális és művészeti ágakban is régtől megszokott szin-
. terjeszteni védőkarjait. Reméljük, a legritkább
telen rubrikákba foglalt adatok, amikhez iga- zán csak a szakértő lehelete kell, hogy életre keljenek tőle.
A társasági feladatok sorában meg kell világítanunk azt a viszonyt, amely a Magyar Statisztikai Társaság, másfelől a m. kir. Köz- ponti Statisztikai Hivatal között lehet. Ez az utóbbi a legkiválóbb intézményeink közé tar- tozik, de négy éve csak, hogy szinte halálra , volt ítélve, s a legnagyobb erőfeszítéssel sike—
rült létét megmenteni és személyzetét együtt—
tartani. A Statisztikai Hivatal a kormánytól függő intézmény, s ha ma a kormány e hivatal igen értékes szolgálatait kellően megbecsüli is, jöhetnek idők, amikor a hivatal munkáját, tudományos függetlenségét kívülről jövő auto—
nom szerv segítségének kell megvédenie.
Társaságunk tagjainak egy jó része ugyan a Statisztikai Hivatal köréből toborződott, s ma a fiatal Statisztikai Társaság részéről csak- ugyan némi nagyzolásnak látszik, ha a másik,.
nagyobb tekintélyű intézmény fölé ki akarja. ' ' esetben lesz erre szükség, de a Statisztikai — Hivatalra nézve mégis csak megnyugvás, ha van egy független, részben a Statisztikai Hi—
vatal volt tagjaiból, de mindenesetre annak jóakarőiből alakult társadalmi szerv, amely mindenkor kész a Statisztikai Hivatal védel—
mére kelni akár a nagyközönség előtt, akár felülről jövő félreértések ellen. Népszerűsít- hetünk ideákat, amelyek a Statisztikai Hivatal adatgyüjtéseinek előkészítő munkáját könnyít—
hetik. Felvethetünk javaslatokat, amelyeket a Statisztikai Hivatal szivesen lát, bár maga talán nem kezdeményezhetné. Sürgethetünk felvételeket, amelyeket a Statisztikai Hivatal csak azért tolt hátrább, mert munkakörének sorrendjét másképen határozták meg. Társa—
ságunk szerepének azonban a Statisztikai Hivatallal szemben lehet bizonyos esetekben más oldala is. Emberek jönnek, emberek mennek és ha a Statisztikai hivatal vezetése ma a legjobb kezekben van is és ha ott lát- juk körülötte azt a gárdát, amelyből a legjobb szukreszceneia kerülhet ki, még sincs kizárva az az eset, hogy politikai fordulatok esetén talán, mint az néha más szakhivataloknál is megtörténik, oda nem való műkedvelő kerül a Statisztikai Hivatal élére. Társaságunk ekkor élhet a szakértők autonom szervezetének el—
lenőrzési jogával, amelyet érvényesíthet a.
nyilvánosság előtt, úgy mint a politikai ható—
ságok előtt. Társaságunk úgyszólván a Sta—
tisztikai Hivatal támogatása folytán keletkezett, de később súlyban és erőben nőhet akkorára, hogy amikor a Statisztikai Hivatal kormány—
w 1923 ——205— 5—6 . szám.
lapátját illetéktelen vagy ügyetlen kezek nem jó irányba terelik, felemelje ez ellen a szavát
és a régi tradíciók védelmére keljen.
Nagy vonásokban hasonló lehet a Társa- ság szerepe a statisztikai kathedrák betölté- sénél is. Soraínkban tiszteljük a magyar egyetemek összes statisztikai tanárait és meg- állapíthatjuk, hogy az ifjúság nevelése a sta- tisztika terén helyes irányban folyik. De tör- ténhetnek ezen a téren is olyan változások, amikor talán Társaságunknak mint a szak- szerűség egyetlen képviselőjének kell sikra szállania, hogy egy—egy kathedra betöltésénél a legméltóbb ember választassék, olyan, aki a statisztika jelentőségét úgy átérzi, mint mi és ezt az érzését a fiatalságba úgy át tudja vinni, mint a mai érdemes tanári kar. Statisz- tikai Hivatal, statisztikai tanszékek és a Sta—
tisztikai Társaság kellő harmóniája, amely mind a hármat éltetni és előbbre vinni fogja.
A pozitív munkára nézve, amit Társaságunk a közel jövőben végezhet, csak szűkszavú programmot merek adni. Az anyagi kérdések nehézségei, mint minden szellemi munkánál, korlátozőan hatnak ebben a tekintetben is.
Fontos feladatunk, hogy francia nyelvű folyó—
iratunkat, melynek hivatása, hogy a magyar kérdést Objektív alapon mindig a külföld
szeme elé tartsa, necsak fenntartani, hanem kifejleszteni is tudjuk.
De akadhat több oly programmpont, amely kívül esik a hivatalos statisztikai működés, és kívül esik az egyetemi oktatás terén, tehát Társaságunk munkakörébe könnyen beilleszt—
—hető. Ilyen lehetne a történeti statisztikai adatoknak utólagos összegyűjtése a statisztika minden oly lehető ága köréből, amelyből a multből egyáltalában maradtak teljegyzéseink;
ilyen lehetne tagjaink oly tanulmányainak, nagyobb munkáinak a kiadása, amelyeknek az értéke maradandó, de nem a napi könyv- piac hajlandóságához szabott, amely tehát szükségképen a Társaság támogatásával jelen- nék meg. Mindezeknek a terveknek a meg—
oldása azonban attól függ, hogy társadalmunk- nak az áldozatkészsége, amely eddig is biz- tatóan fordult felénk, milyen mértékben tart ki tovább mellettünk és a tudós munkának egyetlen megnyilvánulási lehetősége, a nyom—
tatott betű, milyen mértékben drágul tovább.
Ezért nem folytatom tovább azoknak az utak- nak a felsorolását, amelyeken költségvetésünk helyzetétől függően járhatunk, csak azt is—
métlem és hangsúlyozom erősen, hogy Társa- ságunk mai egyszerű kezdete is már igen sok érdemes, komoly munkának a csíráját rejtheti magában és akik életrehívták ezt az intéz-
ményt, talán rövid idő mulva már megelége- déssel tekintenek vissza ennek fejlődésére.
A ravennai Battisteriában ott látjuk az ókeresztény művészet legrégibb emlékei között a kezdetleges mozaikfestményeket, alaktalan, , össze nem illő kődarabkáival, primitív színezé- sével. A mozaikrakás ügyessége, vagy azt mond- hatnám művészete, azóta óriásit fejlődött, a szín- hatások felismerése pedig rövid idő alatt rafaeli magaslatra jutott. A mi szerény kezdetünk is haladhat előre, sok értékes és hasznos ada—
tot emelhetünk ki az ismeretlenségből, ame—
lyet a statisztikai tudomány később megbe—
csül és amely a magyar nemzeti művelődésnek hasznos alkotórészévé válhatik. Most tettük meg a kezdő lépéseket; akaratunk szilárd- ságátől és munkánk komolyságától függ, hogy a kívánt fejlődés minél hamarabb bekövet—
kezzék. Ennek a reményében nyitom meg a
Magyar Statisztikai Társaság első ünnepi ülését.
Schwartner Márton emlékezete.
A la. mémoire de M'artt'n Schwarmer.
Laky Dezső dr.
Születés és halál a statisztikának örök, soha meg nem szűnő problémái. Az emberi létnek e két határállomása közé az esemé—
nyeknek. az egyéni történéseknek bármily tömege is tornyosul, a statisztika karja sok—
szor tehetetlenül hanyatlik le velük szemben,
— nem úgy, mint a kezdet és a vég megfigye- lésénél. Hivatása a statisztikust többnyire .a tömegek vizsgálatához szólítja; a születésnél és halálnál is elsősorban azok sokasága és az abból kibuggyanó szabályszerűségek érdek—
lik őt. De néha meg kell állnia neki is az egyémtél s bámulni a természet nagyszerű—
ségét. A fejlődés csudálatos erői hozzák-e úgy magukkal, vagy a nemzetek szellemi éle- tében működő titkos rugók, nem tudjuk, de tény: szinte mathematikai pontossággal pó- tolja gyakran a természet másutt azt, amit egyhelyütt elvett. Egy példa, íme, rá a sok—
szor ismétlődő véletlenek sorából: az idén van száz éve annak, hogy lánglelkű Petőfink, Madáchnnk, az Ember tragédiájának írója és Bethlen Gábor óta legnagyobb diplomatánk, Andrássy Gyula gróf, születtek s pár hónap multán, augusztus hó 15-én telik le 100 éve
annak, hogy Schwartner Márton meghalt.
Ha Petőfi és Madách el nem halványulő névvel írták be nevüket a magyar irodalom kincsesházába, s ha a hármasszövetség, And—
rássy nagy koncepciója, a história lapjain
őrzi meg alkotója emlékét, a magyar tudo- mányos munka fáklyának lángja is minden-
