dr. Lakner Zoltán

(1)

AZ ÉLELMISZER-ELLÁTÓ HÁLÓZATOK MODERNIZÁCIÓJA

dr. Lakner Zoltán

Budapest

(2)

TARTALOMJEGYZÉK

1. BEVEZETÉS ... 1

1.1. Fontos-e még az élelmiszergazdaság?... 1

1.1.1. Az élelmiszergazdaság a köznapi tudatban ... 1

1.1.2. Az élelmiszergazdaság a statisztika tükrében... 4

1.1.3. Az élelmiszeripar az ágazati kapcsolatok hálózatában ... 5

1.2. A modernizációról... 10

1.3. Munkám gyökerei ... 15

1.4. Az értekezés felépítése ... 15

2. A VILÁG ÉLELMISZERGAZDASÁGÁNAK GLOBÁLIS FOLYAMATAI ... 17

2.1. A nemzetközi agrárfejlődés globális tendenciái szakértői megkérdezések tükrében ... 17

2.1.1. Jövőkutatás és stratégia-alkotás ... 17

2.1.2. Vizsgálataink célja és módszerei ... 17

2.1.3. Vizsgálati eredmények... 21

2.2. A rendszer-dinamikai elemzések alkalmazásának lehetőségei az élelmiszergazdaság jövőképének meghatározása során ... 28

2.2.1. Jövőkutatás és rendszerdinamika... 28

2.2.2. Kazahsztán búza-exportjának jövőképe... 29

2.2.3. A programozott válság: Nigéria élelmiszer-ellátásának jövője ... 32

2.3. A nemzetközi agrár-és élelmiszeripari termék-kereskedelem hálózata és sebezhetősége ... 36

2.3.1. A világ élelmiszer-ellátó hálózata... 36

2.3.2. Az élelmiszer-ellátó hálózat sebezhetősége... 41

2.3.3. A hálózatelemzés alkalmazása termékcsoport-és régió szintjén: az Európai Unió fűszer-kereskedelmi hálózata és sebezhetősége ... 45

3. A MAGYAR ÉLELMISZERGAZDASÁG VERSENYKÉPESSÉGE ... 50

3.1. Az élelmiszergazdaság versenyképességének néhány összefüggése ... 50

3.2. Porter versenyképességet meghatározó tényezőrendszer-modelljével végzett vizsgálatok... 53

4. AZ ÉLELMISZERGAZDASÁG SZEREPLŐINEK STRATÉGIÁI ... 60

4.1. Az agrárvállalkozók és stratégiáik ... 60

4.1.1. A Kutatások előzményei, keretei ... 60

4.1.2. Kutatásaink módszerei, a minta jellemzői ... 62

4.1.4. Az agrár-vállalkozások meghatározó csoportjai... 64

4.2. Az élelmiszerlánc-biztonsági ellenőrzési stratégia továbbfejlesztésének lehetőségei adatbányászati és hálózatelemzési módszerek kombinált alkalmazásával: a szarvasmarha- tenyésztés példája... 66

4.3. Az élelmiszeripari vállalkozások stratégiái... 69

(3)

4.3.3.2.2. A vállalkozások főbb termék-és technológia fejlesztési irányai ... 80

4.3.4. Az élelmiszeripari vállalkozások stratégiái és a vidékfejleszés összefüggései ... 84

4.3.4.1. Élelmiszerfeldolgozás és vidékfejlesztés ... 84

4.3.4.2. Az élelmiszeripari kis-és középvállalkozások pozíciója a helyi társadalmi- gazdasági erőtérben ... 88

4.3.4.2.1. Vizsgálati célkitűzések... 88

4.3.4.2.2. Vizsgálati módszerek ... 88

4.3.4.2.3. Vizsgálati eredmények ... 89

4.3.4.3. Két esettanulmány az élelmiszeripar lehetőségeiről a komplex, helyi erőforrásokra épülő turisztikai termék kialakításában ... 96

4.3.4.3.1. A borturizmus... 96

4.3.4.3.2. Etyek, a főváros szőlőskertje... 98

4.3.4.3.3. Monor: Az elérhető minőség... 100

4.4. Az élelmiszergazdasági vertikum és a környezetvédelem néhány összefüggése... 102

4.4.1. A bioetanol-előállítás üzemgazdasági összefüggései ... 102

4.4.2. Többtényezős, többszereplős döntési helyzet modellezése a bioenergia- rendszerben ... 104

4.5. Az élelmiszer-csomagolási rendszerek komplex, többtényezős optimalizálása... 108

4.6. Az élelmiszer-kereskedelmi vállalkozások stratégiái ... 110

4.6.1. Kutatásaim célkitűzései ... 110

4.6.2. Vizsgálati módszerek... 111

4.6.3. A vállalkozások csoportosítása stratégiáik alapján... 111

5. AZ ÉLELMISZERGAZDASÁG JÖVENDŐ SZAKEMBEREI... 113

5.1. Vizsgálati eredmények ... 113

5.2. Az európai mérnökök értékei, motivációi és elégedettsége ... 117

5.2.1. Vizsgálati célkitűzések ... 117

5.2.2. Vizsgálatai módszerek ... 118

6. AZ ÁTALAKULÓ FOGYASZTÓ ... 124

6.1. Etika, kommunikáció, manipuláció: a libamáj-fogyasztás példája ... 124

6.1.1. Az állatjólétről ... 124

6.1.2. A libatömés - egy hagyományos technológia új társadalmi megközelítésben... 125

6.1.3. Vizsgálati célkitűzések és módszerek... 126

6.1.3.1. A kutatás módszerei ... 126

6.1.3.2. A válaszadók köre ... 127

6.1.5. Új kihívások - új válaszok ... 129

6.2. Az élelmiszerfogyasztó és az élelmiszerbiztonság... 130

6.2.1. A magyar fogyasztó és a madárinfluenza ... 130

6.2.1.1. Vizsgálataink módszerei ... 130

6.2.1.2. Kutatásaink eredményei és tanulságai... 131

6.2.2. A fűszerpaprika botrány anatómiája ... 132

6.2.3. A fogyasztók kockázat-elfogadása ... 135

(4)

1. BEVEZETÉS

1.1. Fontos-e még az élelmiszergazdaság?

1.1.1. AZ ÉLELMISZERGAZDASÁG A KÖZNAPI TUDATBAN

SÁRÁNDI (1986) szerint „ha az embernek egyáltalán vannak alapvető,

„elidegeníthetetlen”, mintegy a „természetből folyó” jogai, akkor ezek közül az első az, hogy egyék”. FISHER (1943) hangsúlyozza: az élelmiszer annyira alapvető emberi szükségletet elégít ki, hogy enélkül nem értelmezhető a másik két alapszükséglet, a biztonság és a szeretet kielégítése sem.

Az ember – évmilliók alatt kifejlődött – biológiai beállítódása az élelmiszer megszerzéséhez és elfogyasztásához sok esetben nincs összhangban azzal a társadalmi- gazdasági környezettel és élelmiszer-kínálattal, ami a fejlett országokban az elmúlt évtizedekben kialakult (ROZIN, 2005). Az életkörülmények sokkal gyorsabban változnak, mint a gondolkodásmód. HOFFMANN (2001)szerint „az elmúlt évszázadokban az európai közrendűek sosem tudtak kilépni élelmiszer-ellátottságuk őseiktől örökölt korlátai közül, gyakorta kellett nélkülözniük az alapvető élelmiszereket, ha pedig ünnepeltek vagy vendéget láttak, erejükön felül igyekeztek kitenni magukért”. Hétköznapi tapasztalataink is igazolják: a megelőző korosztályok élményei napjainkban is tovább élnek a fogyasztói- vásárlói magatartásban. Nem nehéz észrevennünk a párhuzamot „a kínálgatás–etetés–

itatás évszázados szokásrendje” (HOFFMANN, 2001) és a „magyaros” vendégszeretet, egy- egy családi ünnep gyakran esztelen, semmivel meg nem magyarázható, folyamatos evése között! Hasonlóan tanulságos megfigyelnünk a hipermarketek pénztárai előtt sorakozó, romlandó termékekkel roskadásig rakott bevásárló kocsikat egy-egy három napos munkaszüneti időszak előtt, hogy aztán a megvásárolt termékek számottevő hányada – érintetlenül – a szemétben végezze (BÓDI & KASZA, 2015). Az élelmiszerek egyre bővülő elérhetősége új társadalmi kihívásokat támaszt, ezek közül legszembetűnőbb az elhízás népbetegséggé válása (NG et al., 2014).

A bemutatott két tényező, az élelmiszer alapvető jelentősége és átalakuló szerepe jól magyarázza, miért kíséri napjainkban is megkülönböztetett társadalmi érdeklődés az élelmiszer előállítását és fogyasztását még a legfejlettebb országokban is.

Ha arra keresünk választ, hogy az Európai Unió polgárai mit várnak a EU mezőgazdasági termelőitől¹, akkor az Eurobarometer (2013) reprezentatív felmérése alapján azt láthatjuk, hogy a változatos, jó minőségű termékek előállítása mellett nagy jelentőséget kap a mezőgazdasági kultúrtáj fenntartásának, a vidéki gazdaság fejlesztésének igénye is. Ez azt jelenti, hogy a multifunkcionális mezőgazdaság koncepciója (RENTING et al., 2009) egyre nagyobb mértékben jelenik meg a köztudatban is, jóllehet az egyes tagállamok² között számottevő különbségek figyelhetők meg (1.

melléklet).

(5)

Azt elemezve, hogy az egyes EU állampolgárok között milyen eltérések vannak a mezőgazdaság és élelmiszeripar megítélése szempontjából, akkor erre a statisztikai módszerek közül a logisztikus regresszióanalízis kínál viszonylag egyszerű lehetőséget. Az 1. táblázatból jól látszik, hogy a válaszadók döntő többsége szerint növekszik az agrárium jelentősége és a Közös Agrárpolitika előnyeit a társadalom egésze is élvezi. Számos szempontból vannak ugyan szignifikáns differenciák az azonosulás mértékét illetően, de ezek közül igazán jelentősek csak az életkori különbségek: a fiatalabb generációk (még) kevésbé tekintik fontosnak a mezőgazdaság szerepét.

Az Eurobarométer felmérései több, mint húszezer válaszadó vizsgálatán alapultak, ezért kutatásaim során adatbányászati eszközök (HÁMORI, 2001) alkalmazására is lehetőség nyílt. A Chaid algoritmus alkalmazásával (VERMA et al., 2016) kerestem választ arra a kérdésre, hogy milyen szocio-demográfiai vagy egyéb tényezők (pl. politikai beállítottság) alapján határozható meg az egyes európai polgárok véleménye a mezőgazdaság és vidékfejlesztés jelentőségéről.

A vizsgálatok eredményeiből kitűnik, hogy a legjelentősebb különbségek az egyes országok állampolgárai között vannak. Franciaország, Belgium, Luxemburg, Nagy Britannia és Észak-Írország, valamint Görögország, Finnország, Svédország, Ciprus, Lettország, Málta és Románia állampolgárai közel hasonlóan ítélik meg a kérdés fontosságát. Hollandiában, Németországban, Portugáliában, Csehországban és Észtországban a 34 évnél idősebb generáció körében lényegesen (10-5 százalékponttal) magasabb volt a mezőgazdaságot és vidékfejlesztést a nagyon fontos kérdések közé sorolók aránya, mint a fiatalabb generációk körében. Érdekes módon a válaszadó világnézeti/politikai önbesorolása mindössze két európai államban játszott jelentős szerepet a mezőgazdaság és vidékfejesítés megítélésében: Ausztria és Magyarország esetén. Más szóval ez azt jelenti, hogy az Uniós tagállamok közül egyedül hazánkban és Ausztriában tekinthető a világnézeti-politikai meggyőződés választóvonalnak a mezőgazdaság és vidékfejlesztés jelentőségének megítélése szempontjából. Figyelemre méltó, hogy az élettel való elégedettség szempontjából az elégedettebbek általában nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a mezőgazdaság fejlesztésének is. A válaszadók lakóhelye nem volt meghatározónak tekinthető, azaz nem igazolható az a vélekedés, hogy a vidékfejlesztés csak az ott élő európai polgárok ügye lenne.

Azt vizsgálva a különböző adatbányászati eszközök alkalmazásával, hogy milyen mértékben ismerik az EU agrártámogatási rendszerét az Unió egyes polgárai, ismét azt állapíthatjuk, meg, hogy országonként igazolhatók a legjelentősebb különbségek. Az egyes országokon belül – sajátos módon – inkább az életkor, és kevésbé a lakóhely jellege (pl.

nagyváros, község) határozza meg az agrárpolitika ismertségét. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy az olyan leegyszerűsítő vélemények, melyek szerint az agrár-támogatással csak azok foglalkoznak akiket ez közvetlenül érint, már meghaladottakká váltak.

2. Disszertációmban a helykímélés és az áttekinthetőség növelése érdekében az Nemzetközi Szabványügyi Szervezet két-illetve három betűs, egységes országkód-rendszerét alkalmazom az egyes országok nevének rövidítésére az ISO 3166 szabványnak megfelelően:

http://www.iso.org/iso/home/standards/country_codes.htm (utolsó elérés: 2017.01.20.)

(6)

1. táblázat: Az EU állampolgárok véleménye az Unió élelmiszergazdaságának jövőjéről

esélyhányadosok értéke

Nagelkerke R²érték 0,172 0,214

A mezőgazdaság és a vidéki térségek szerepe a jövőben...

egyáltalán nem lesz fontos 0,040

inkább nem lesz fontos 0,192

fontos lesz 1,448

nagyon fontos lesz 7,933

Az EU közös agrárpolitikája nemcsak a gazdálkodók, hanem az Unió minden polgárának érdekét is szolgálja

teljes mértékben elutasítja 0,005

inkább nem ért egyet 0,029

inkább egyetért 0,354

teljes mértékben egyetért 112,947

A válaszadó jellemzői

országcsoport (referencia-kategória: egykori szocialista ország)

korábbi EU tagállam 0,990 0,913

mediterrán EU tagállam 0,905 0,839

világnézeti -politikai önmeghatározás (referencia kategória: jobboldali)

0,000 0,000

baloldali 0,911 0,955

"közép" 0,904 1,076

iskolai tanulmányok időtartama (referencia-kategória: még tanul)

legfeljebb 15 ét 0,890 0,980

16-19 év 0,925 0,865

több mint 19 év 1,111 0,875

nem (referencia-kategória: nő)

férfi 0,933 0,834

életkori csoport (referencia-kategória: 55 év felett)

15-24 év 0,542 1,043

24-39 év 0,680 1,020

39-54 év 0,729 0,906

lakóhely (referencia-kategória: nagyváros)

vidéki térség/község 1,189 0,947

kis-vagy közepes város 1,019 0,904

(7)

A bemutatott tendenciák mellett az is megfigyelhető, hogy a köznapi tudat csökkenő jelentőséget tulajdonít az élelmiszergazdaságnak. Erre számos jel utal: az európai országok nagyhírű agrártudományi egyetemei, illetve karai még elnevezésükbe is igyekeznek kerülni a mezőgazdaságra vagy élelmiszer-előállításra utaló jelzőket: inkább

“alkalmazott élettudományi” fakultásként definiálják magukat, így próbálva fékezni a hozzájuk érkező hallgatók számának csökkenését. Az élelmiszeripart még a fejlett országokban is gyakran tekintik alacsony technológiai szintű (TUNZELMANN & ACHA, 2005), hagyományok dominálta (FOOD-MAC, 2012), a múltból visszamaradt (IFM, 2010) szektornak.

Összességében azt állapíthatjuk meg, hogy a fejlett országok polgárai még elismerik ugyan az élelmiszergazdaság jelentőségét, de erőteljes átalakulások tanúi lehetünk. Ezért egyre inkább szükség van arra, hogy objektív módon, az esetleges szakmai

“csőlátást” mellőzni igyekezve kíséreljünk meg árnyalt képet alkotni az élelmiszergazdaság helyéről, szerepéről.

1.1.2. AZ ÉLELMISZERGAZDASÁG A STATISZTIKA TÜKRÉBEN

A FAOSTAT adatai szerint a világon napjainkban több mint 2 milliárd 621 millió fő dolgozik a mezőgazdaságban, ez a föld teljes népességének 37%-a.

A témával foglalkozó szakirodalom részletesen igazolja, hogy a mezőgazdaság jelentősége sokkal nagyobb, mint ami a gazdaságstatisztikai összeállításokból következik, mert jelentős szerepet játszik a vidéki népesség megtartásában és a mezőgazdasági kultúrtáj megőrzésében is (RANDALL, 2002).

Az Európai Unió (EU28) mezőgazdasága még mindig több mint 20 millió embernek ad közvetlenül munkát. Az Európai Élelmiszergyártók Szervezetének (2011-ig:

CIAA, ma: Food and Drink Europe) számításai szerint az EU élelmiszerlánca több mint 24 millió főt foglalkoztat: több mint harmincezren az élelmiszeripari és mezőgazdasági inputok előállításában dolgoznak, 11,5 millióan a mezőgazdaságban, 1,8 millióan a nagykereskedelemben. Az EU élelmiszeriparában 4 millió 250 ezer főt foglalkoztat, ez a feldolgozóiparban foglalkoztatottak 15%-a (2. táblázat). Az EU élelmiszeripara a teljes feldolgozóipari termelés 14,9%-át adja, megelőzve a közúti gépjárműgyártást (11,6%) és a gépipart (8,5%). A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek nagykereskedelmében 1,8 millió fő dolgozik, a kiskereskedelmi értékesítés 6,4 millió fő számára ad munkát (FOOD-

DRINK-EUROPE, 2016). Tanulságos azt is megvizsgálnunk, hogy milyen az egyes vertikumok szerkezete. Az élelmiszergazdasági vertikum átalakulását jól jellemzi a francia borászat példája (VIN&SOCIÉTÉ, 2017). Ma már a szőlőtermesztésben mindössze 142 ezer agrártermelő dolgozik, az időszakos dolgozók száma 21 ezer. Ezzel szemben 15 ezren dolgoznak a szakmai szervezeteknél és a borászathoz kapcsolódó egyéb, szakigazgatási, logisztikai, oktatási, kutatási feladatok ellátásában. 38 ezren a borfelvásárlásban, 10 ezren a borászatokban, 8700-an a pinceszövetkezeteknél. 15 ezren a nagykereskedelemben, 5 ezren a borászati ügyvitelben és 3 ezren, sommelier-ként a vendéglátóiparban. Ez azt jelenti, hogy a francia borászat ma mintegy 558 ezer munkahelyet tart fenn, így az egy hektár szőlőtermő területre jutó foglalkoztatottak száma 0,64 fő. Ha Magyaroroszágon

(8)

sikerülne hasonló arányt elérni, akkor az 50 ezer hektár szőlőtermő területtel számolva mintegy 32 ezer munkahelyet jelentene.

2. táblázat: Az Európai Unió élelmiszergazdaságának főbb jellemzői

Forrás: Fooddrink Europe, 2016

1.1.3. AZ ÉLELMISZERIPAR AZ ÁGAZATI KAPCSOLATOK HÁLÓZATÁBAN

Az egyes ágazatok kapcsolatrendszerének feltárása évszázadok óta foglalkoztatja a kuta- tókat (MARX, 1867), de igazi áttörést csak LEONTIEF (1941) klasszikus műve hozott. Erre alapozva fejlődött ki az Ágazati Kapcsolatok Modellje (ÁKM). Az ÁKM elemzés és a hálózatkutatás összekapcsolása azonban új megközelítési mód alkalmazását teszi lehe- tővé³. Az ÁKM lényegében olyan irányított gráf, melynek csúcsait az egyes szektorok, éleit a szektorok között megvalósuló érték-áramlások alkotják, ezért az ÁKM-et hálózat- ként is vizsgálhatjuk. A hálózatok tudománya [network science] a gráfelméletre alapozva fejlődött ki a huszadik század második felében, célja az egymással kapcsolatban álló ter- mészeti, társadalmi és gazdasági rendszerek vizsgálata (ALBERT & BARABÁSI, 2002). Az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy (1) a hálózatok megismerése alapvető jelen- tőségű a természeti és társadalmi rendszerek megismerésének szempontjából (BARABÁSI, 2003), továbbá (2) hogy a természeti és társadalmi jelenségeket, folyamatokat azonos módon lehet leképezni a hálózatelemzés fogalmi és matematikai apparátusával⁴ (CSER-

MELY, 2004).

Az egyes országok ÁKM adatait az OECD adatbázisa (OECD, 2016) alapján gyűjtöttem össze. A mátrix 36 szektorra tartalmaz értékelhető adatokat, azaz 36×36-os

mutató és

mértékegysége mezőgazdaság élelmiszeripar nagyker. kisker.

árbevétel (millió

Euró) 426 1090 1249 1110

hozzáadott érték

(millió Euró) 219 212 102 162

foglalkoztatottak

száma (millió fő) 11,3 4,3 2,0 6,2

gazdálkodó

szervezetek száma (ezer egység)

10800 288 337 809

(9)

méretű hálózatok elemzésére nyílt lehetőség. Kétségtelen ugyan, hogy az egyes nemzeti statisztikai rendszerek között meglévő eltérések miatt nem nyerhetünk teljesen pontos képet, de az adatrendszer még így is kellő pontosságú információval szolgál az országok közötti összehasonlításra (FISCHER & VEGA-REDONDO, 2006).

A 3. táblázatból jól látható, hogy az élelmiszeripar viszonylag magas középpontiság-centralitással jellemezhető. A különböző presztizs-indikátorok az élelmiszeripar esetén meghaladják a nemzetgazdasági átlagot.

3. táblázat: Az élelmiszeripar főbb centralitási értékei néhány jelentős gazdaságban (az 5%-os szignifikáns differenciákat * jelöli)

4. A csúcsok távolságát többféleképpen is jellemezhetjük, ezek közül legkézenfekvőbb annak vizsgálata, hogyan juthatunk egy tetszőleges csúcsból a másikba úgy, hogy közben minden élet vagy csúcsot csak egyszer érinthetünk. Ezt az értéket útnak (path) nevezzük. Az egyes csúcsok hálózaton belüli jelentőségének vizsgálatára nincs egyetlen mutatószám (ABBASI et al., 2012). Egy csúcs hálózaton belüli aktivitását jellemezhetjük úgy, hogy kiszámítjuk a csúcsból induló, illetve oda befutó élek számát, illetve súlyozott értékét. Ezt összes fokszámnak nevezzük. Ez azonban önmagában még nem mond sokat a csúcsnak a hálózatban elfoglalt szerepéről.

Ha a vizsgált csúcson átmenő, két csúcsot összekötő legrövidebb utak számát viszonyítjuk az adott csúcson átmenő összes út számához, akkor árnyaltabb képet kapunk a vizsgált csúcs szerepéről, jelentőségéről. Így jutunk el a közöttiség-centralitás mutatójához. K^ŐRÖSI (2011) szerint a közöttiség-centralitás mutató alkalmazásakor „a kiindulási pont az, hogy igazán azoknak a szereplőknek van hatalma, akik képesek ellenőrizni a kapcsolathálóban áramló erőforrásokat, azaz akik sok másik szereplő között helyezkednek el.”

Az elmúlt évtizedekben számos olyan mutatószámot dolgoztak ki, melyek azt igyekeznek figyelembe venni, hogy a vizsgált csúcs mennyire jelentős csúcsokhoz kapcsolódik. Ezek közül legelterjedtebb a sajátérték – centralitás (FREEMAN, 1979), és a Bonacich-centralitás mérőszáma (BONACICH, 1987). A scientometriából terjedt el a fej-centralitás [hub centrality] alkalmazása. Magas fej-centralitással rendelkező csúcs élei fontos (magas presztizsű) csúcsokhoz vezetnek, a magas autoritás-centralitással rendelkező csúcsok inputjai fontos (magas presztizsű) csúcsoktól érkeznek.

autoritás- centralitás

középpontiság- centralitás

sajátérték- centralitás

összes fokszám centralitás

élip.

nemz.

gazd.

átlaga

élip.

nemz.

gazd.

átlaga

élip.

nemz.

gazd.

átlaga

élip.

nemz.

gazd.

átlaga

AR ^0,898* ^0,138 ^0,914* ^0,128 ^0,679* ^0,138 ^0,036* ^0,010

AU ^0,241 ^0,180 ^0,084 ^0,175 ^0,116 ^0,178 ^0,017 ^0,019

AT ^0,225* ^0,123 ^0,169 ^0,144 ^0,091 ^0,136 ^0,033* ^0,018

BE ^0,252* ^0,150 ^0,143 ^0,160 ^0,183 ^0,164 ^0,017 ^0,013

BG ^0,499* ^0,161 ^0,075 ^0,142 ^0,015 ^0,015 ^0,015 ^0,015

(10)

Különösen jól látszik ez a jelenség, ha az élelmiszeripar néhány centralitási mutatóját-értékeit más nemzetgazdasági szektorok megfelelő értékeivel vetjük egybe (1.;

2. ábra).

Az élelmiszeripar jelentős középpontiságának magyarázata alapvetően abban keresendő, hogy az élelmiszeripar mind az input, mind az output-oldal szempontjából rendkívül nyitott. Ez azt jelenti, hogy egyrészt nagyon jelentős mennyiségű, sokféle szektorból származó inputot használ fel a tevékenysége során, másrészt pedig nagyszámú szektorhoz kapcsolódik. Ha a genetikában széles körben használt cluster-elemzési eljárással, a cirkuláris kladogrammal (HUSON et al., 2007; HUSON & SCORNAVACCA, 2012⁾ ábrázoljuk az egyes szektorok hasonlóságát az in- és output oldal kapcsolati hálójuk alapján, akkor azt állapíthatjuk meg, hogy az élelmiszeripar input-oldalról legnagyobb mértékben a mezőgazdasághoz hasonlít (3. ábra), de az output-oldal szempontjából

BR ^0,651* ^0,149 ^1,000* ^0,147 ^0,573* ^0,184 ^0,059* ^0,015

CA ^0,228 ^0,193 ^0,101 ^0,181 ^0,154 ^0,199 ^0,023 ^0,021

CY ^0,504* ^0,170 ^0,353* ^0,182 ^0,296* ^0,169 ^0,028* ^0,016

CL ^0,444* ^0,194 ^0,101 ^0,184 ^0,336* ^0,192 ^0,042* ^0,028

CZ ^0,227 ^0,178 ^0,086 ^0,172 ^0,143 ^0,173 ^0,025 ^0,022

DE ^0,269* ^0,179 ^0,033 ^0,153 ^0,107 ^0,172 ^0,015 ^0,018

DN ^0,257* ^0,135 ^0,090 ^0,169 ^0,161 ^0,157 ^0,014* ^0,009

EE ^0,325* ^0,153 ^0,090 ^0,178 ^0,122 ^0,163 ^0,009 ^0,012

FI ^0,260 ^0,180 ^0,183 ^0,188 ^0,155 ^0,186 ^0,028 ^0,022

FR ^0,272 ^0,169 ^0,085 ^0,155 ^0,148 ^0,166 ^0,022 ^0,021

GR ^0,534* ^0,159 ^0,517* ^0,171 ^0,291 ^0,167 ^0,036 ^0,016

HU ^0,391* ^0,190 ^0,123 ^0,177 ^0,198 ^0,186 ^0,016 ^0,014

ID ^0,855* ^0,138 ^0,839* ^0,,140 ^0,809* ^0,128 ^0,037* ^0,013

IE ^0,468* ^0,190 ^0,182 ^0,123 ^0,177 ^0,156 ^0,014 ^0,012

JP ^0,296 ^0,194 ^0,285 ^0,211 ^0,185 ^0,185 ^0,020 ^0,014

KR ^0,082 ^0,155 ^0,132 ^0,164 ^0,078 ^0,177 ^0,015 ^0,011

MT ^0,317* ^0,170 ^0,453* ^0,179 ^0,174 ^0,168 ^0,005 ^0,003

MX ^0,520* ^0,180 ^0,529* ^0,176 ^0,383* ^0,171 ^0,043* ^0,018

NL ^0,281* ^0,169 ^0,316* ^0,182 ^0,234 ^0,172 ^0,036* ^0,019

NZ ^0,750* ^0,151 ^0,189 ^0,168 ^0,635* ^0,154 ^0,039* ^0,017

PL ^0,596* ^0,175 ^0,215 ^0,177 ^0,494* ^0,169 ^0,044* ^0,026

PT ^0,383* ^0,177 ^0,176 ^0,171 ^0,213 ^0,169 ^0,020 ^0,013

RO ^0,766* ^0,155 ^0,282* ^0,146 ^0,545* ^0,153 ^0,035* ^0,013

RU ^0,338* ^0,143 ^0,134 ^0,125 ^0,299* ^0,136 ^0,029* ^0,013

GB ^0,163 ^0,158 ^0,148 ^0,162 ^0,206 ^0,167 ^0,024 ^0,016

US ^0,201 ^0,174 ^0,068 ^0,171 ^0,129 ^0,175 ^0,015 ^0,018

VN ^0,944* ^0,092 ^0,606 ^0,154 ^0,420 ^0,128 ^0,015 ^0,005

ZA ^0,331* ^0,165 ^0,275 ^0,162 ^0,150 ^0,151 ^0,033* ^0,018

(11)

A továbbiakban fontos kutatási irány lehet az élelmiszeripar és a nemzetgazdaság egészének fejlettsége közötti kointegrációs vizsgálat, hasonlóan FERTŐ (2017), a mezőgazdaságra elvégzett számításához.

1. ábra: Az autoritás-centralitás normalizált-értékei néhány szektorban

2. ábra: Az összes súlyozott fokszám centralitás értékei néhány szektorban

BE BR CZ DE DK EE FR HU ID IN JP KO NL PO PT TW US