Egy merész kísérlet negyedszázados évfordulójára

(1)

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

EGY MERÉSZ KISÉRLET

NEGYEDSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁRA

DR. KOZMA FERENC

1965 márciusában került ki a sokszorosító üzemből — nem publikálható formában, né—

hány tucat példányban -— az MTA Közgazdaságtudományi Intézete keretén belül 1962 óta működő kis kutatókollektíva munkabeszámolója ,,A termelőágazati hatékonyság hatása a KGST—országok közötti munkamegosztásra" címmel. Az eredetileg orosz nyelven írt munkát a megfelelő utakon szétküldték hét KGST-ország akadémiai és tervbizottsági ku- tatóintézeteinek, a magyar változatot pedig néhány magyarországi kutatóhelynek, a Köz—

ponti Statisztikai Hivatalnak, az Országos Tervhivatalnak. Még ez évben egy szűk körű konferenciát szervezett a kutatócsoport ugyanazon címmel, amivel a kutatási beszámolóját elnevezte. Ezen a konferencián a szétküldött anyag rendkívül pozitív értékelést kapott. A ku- tatás folytatására azonban a kis kollektívának nem nyílt módja. 1967—1968 folyamán a kol- lektíva fel is oszlott.

E megemlékezés írója tagja volt annak a kutatócsoportnak, amelyet Kovásznaí Gyula vezetett, s Tálas Barna, Zsukova Irina, Makaruk Ludwik, Miklós Ágnes, valamint Sóky Dezső és Lantos Imre vettek részt benne a kutatás egész folyamata, avagy nagyobbik időhányada alatt.

A merész kisérlet emlékének és néhány mondanivalójának felidézésével — úgy érzem — egy csaknem feledésbe merült kis kutatókollektíva és a magyar közgazdaság-tudomány be—

csületének tartozom.

I.

Az 1960-as évek első fele a világgazdasági konjunktúra kibontakozásának kora mind Keleten, mind Nyugaton. Lassan oldódnak a hidegháborús görcsök a külgazdasági kapcso—

latok területén is. A szocialista útra lépett Kelet-Európa a sztálini szerkezetfejlesztési és gaz—

daságirányítási modell legdurvább realitás-félreismeréseit és legnyilvánvalóbb anakroniz- musait feloldván, az extenzív fejlesztés virágkorát éli, s e konjunktúra együtt jár a köl- csönös kereskedelem gyors bővülésével. Kelet-Európa politikai hangulata közel áll az eufóriához: egyesek számlálgatják az éveket, amelyek szükségesek a fejlett Nyugat utolérésé- hez és túlhaladásához, mások szorgos munkával készítik elő a szocialista közösség önálló világpiaccá szerveződését a tőkés nemzetközi piacokon kialakult cserearányrendszertől elvileg eltérő árbázis művi létrehozásával, ismét mások megpróbálják prognosztizálni annak ide—

jét, valamint következményeit, amikor az eredetileg egymástól erősen eltérő fejlettségi szín- vonalú KGST—országok egységes, kiegyenlített nívójú nagy nemzetgadzaság—csoporttá szer- veződnek, egységes tervek szerint fejlődvén tovább a megszokott — immár törvényszerűnek tartott — magas növekedési ütem szerint.

(2)

1 104 DR. KOZMA FERENC

Az a nekibuzdulás, amellyel a kutatócsoport céljait kitűzte és az a bulldog-makacsság, amellyel a maga elé tűzött úton végighaladt, csak e közhangulat ismeretében érthető meg.

Mit akartak?

— Először is tisztán akartak látni. Abbólindultak ki, hogy ha a KGST mint együttműködő or- szágok közössége ,,kötele'krepülést" akar végrehajtani, szinkronba akarja hozni a növekedési, mű- szaki fejlődési, egymás közötti és a közösségen kívüli országok felé irányuló külgazdasági folya- matait, akkor valamilyen módon ki kell tudnia fejezni az érdekegységet és az érdekeltérést, ehhez pedig egyazon mérce szerint kell mérni a gazdasági jelenségeket és folyamatokat. Mai fejünkkel erre a kérdésfeltevésre egyértelműen a piaci viszonyok bevezetésének követelményével válaszol- nánk: ám az 1960-as évek elején realitásként kellett számolni a zárt gazdaságpolitikákkal, az át nem váltható pénzekkel, az egymástól elszigetelt árrendszerekkel és a tervutasításos gazdaságirányítás- sal. Ezért az elsődleges követelmény az országok egységes ismérvek szerinti és egységes mérték- egységben kifejezett ,,anatómiai térképéne " felrajzolása volt: olyan adatrendszer összeállítása.

amely összehasonlíthatóvá (összeadhatóvá, ,,kiszázalékolhatóvá") teszi az együttműködő or- szágcsoport gazdasági mennyiségeit.

— Erre az adatrendszerre támaszkodva meg akarták kísérelni az érdekeltségeket, pontosabban azokat az objektív viszonyokat összemérni, amelyek — felismerés és tudatosítás esetén — megala- pozott érdekeltségeket hoznak létre.

,

— Mindez várhatóan tevékenységi, fejlődési szükségletekre, kívánatos tendenciákra deríthe- tett fényt: a kutatócsoport kíváncsi volt arra. milyen irányban kellene az egyes országok gazda- sági szerkezetét, külkereskedelmi orientációját, ösztönzési, vállalati és nemzeti érdekeltségi viszonyait fejleszteniök ahhoz, hogy végső soron az egész országcsoport javát szolgáló tenden- ciák érvényrejussanak mind az egyes országok fejlődésében, mind pedig a közöttük fejlődő mun—

kamegosztásban.

A kérdéscsokor megválaszolhatósága alapvetően attól függött, felrajzolható-e az anató- miai térkép. Metodikailag tehát a kutatás célja a következő alapproblémában, mintegy gyúj- tópontban összegeződött: lehet-e egymástól elvileg különböző (egymásra bármilyen egysé—

ges ismérv alapján lefordíthatatlan) árrendszerek, semmiféle közgazdasági ráció által össze nem kötött valutaárfolyamok (jószerével inkább koefficiensek) jelenlétében, normalizáló piaci mechanizmusok teljes hiányában olyan ,,varázsigét" találni, amelynek segítségével kompatibilis — vagy legalábbis nagy vonalakban, nagyságrendileg kompatibilis — abszolút adatokból, tehát nem viszonyszámokból álló adatrendszer hozható létre a hét érdekelt or- szág viszonylatában?

IL

A feladat pikantériáját az abszolút számok követelménye adta. Tájékoztató pontosságú viszonyszámrendszert ugyanis több módszerrel lehetett számítani: akár a KGST munkabi- zottsága által már akkoriban használt Fisher—indexre épülő módszerrel, akár azzal a szellemes metodikával, amelyet ugyancsak az l960-as években dolgozott ki és igazolt Jánossy Ferenc és Ehrlich Éva. Más, kevésbé elterjedt, illetve Magyarországon kevésbé ismert módszerek is léteztek. Mindezek közös jellemzője az volt, hogy eredményük abszolút (pénzegységben ki—

fejezett) adatra le nem fordítható és vertikálisan nem tagolható viszonyszám-dimenzióban voltak csak kifejezhetők. Ahhoz, hogy költségelemek, költségszintek, rentabilitások, nyere— ségtömegek, termelésitényező—lekötési szintek mérhetők, egymásból levezethetők, egymás- sal összegezhetők legyenek, s ilyen módon több dimenzióban elemezhető ,,Tablwux Éco- nomigues" sorozat jöjjön létre, a rendelkezésre álló közös nevező keresési módszerek nem voltak használhatók.

Hosszas, többszöri eredménytelen próbálkozás után kiderült, hogy a klasszikus statisztikai adatszolgáltatási rendszerből ilyen gazdaságitábla-sorozat nem állítható össze, vagy ha valamilyen módon összeállítható is, nem található meg az a közös elv, amelynek alapján az összehasonlitható szintre való átszámítás a minimális siker esélyével megejthető. Egyetlen eményteljes adatrendszer maradt, amely sui generis rendelkezett a konzisztencia-követel-

(3)

EGY MERÉSZ KíSÉRLET ! 105

mény kielégítéséhez szükséges összes feltétellel: az ágazati kapcsolatok mérlege (ÁKM).

Azt azonban, hogy az ÁKM legyen az egyetlen adatforrás, amelyre a kiépítendő rendszer tá- maszkodhat, a kutatók szerették volna elkerülni azon egyszerű oknál fogva, hogy ugyanis a hét elemezendő nemzetgazdaság közül mindössze kettő — Magyarország és Lengyelország - publikált teljes ÁKM-et (az 1960-as évek elejéről van szó). A Szovjetunió mérlegének csak a belső négyzete volt ismeretes egy nem széles körben publikált tanulmányból, a Német De- mokratikus Köztársaság —— ugyancsak félig-meddig zárt formában — egy meglehetősen ,,szűkszavú", azaz erősen összevont szektorbontású mérleget tett eladdig közzé. A bolgár mérleg ,,nyers" formájában volt még csak meg, és —- bár hozzáférhető volt a kutatók számá- ra - igen messze volt még a publikálástól. Románia és Csehszlovákia ágazati kapcsolati mér—

legének még a létéről vagy nemlétéről sem volt a kutatócsoportnak tudomása. Arra a ma már banálisnak látszó következtetésre, miszerint a KGST-rendszer anatómiai atlaszát az ágazati kapcsolati mérlegrendszerre kell építeni, tehát azért jutottak el viszonylag későn, mert tisztában voltak a forráshiány úgyszólván megoldhatatlannak tűnő problémájával.

A számtalan ,,megkerülő módszer" kudarcát követően1 a kérdés drámaian tevődött fel:

vagy találnak valami megoldást az ÁKM—forráshiány áthidalására, vagy abba kell hagyni a probléma firtatását.

E felismerést lázas agymunka követte: meddig lehet elmenniök az egyszerűsítésekkel, becslésekkel annak veszélye nélkül, hogy az eredmény értelmezhetetlenné, megbízhatatlanná vagy egyszerűen semmitmondóvá silányodjék? A magyar, a lengyel és a bolgár — viszonylag mély szektorbontású (,,A"-típusú) — mérlegeket egy (inkább: lényegében egy) nevezőre hoz- ták az erősen összevont német demokratikus köztársaságbeli mérleggel. Ez ugyan ,,gyilkos"

kompromisszum volt, mivel összesen 13 szektort lehetett igy kialakítani (a 60, 90, illetve 109 szektorral szemben!), viszont előnye is kínálkozott: egyfelől az áttekinthetőség, másfelől az a remény, hogy bizonyos makroökonómiaiösszefüggések jobban exponálhatók. Ezt a kompromisszumot tehát érdemesnek látszott meghozni. Továbbá: az ilyen módon a már négyre bővült alapadatbázist öt országnyira lehetett bővíteni, ha sikerül a rendelkezésre álló szovjet belső négyzetet a legszükségesebb margó adatokkal kiegészíteni. Magyarán, a hiva—

talos szovjet statisztikai adatszolgáltatás adatainak olyan alapos átgondolása, elemzése, szá- mítások és becslések segítségével való kiegészítése — afféle ,,plasztikai sebészet" -— szükségel- tetett, amely tűrhető valóságt'úkrözésí tulajdonságokkal rendelkező oldalsó (végfelhaszná- lási) és alsó (jövedelmi) lebenyt ,,ragaszt" a rendelkezésre álló belsö négyzetre. Ismét csak némi sajnálkozással tekintek el a munkálatok részleteítől. A ,,plasztikai sebészeti" munkák egyébként sikereseknek bizonyultak: azok a szovjet kollégák, akik a számítási anyaggal meg—

ismerkedtek, nem találtak olyan eltéréseket a számított-becsült—rekonstruált adatok és az eredetík között, amelyek zavarólag hatottak volna a következtetésekre. (Ez természetesen nem kis mértékben volt köszönhető a mérleg magas fokú aggregáltságának.)

_ A legkínzóbb problémát az a két ÁKM okozta, amelyeknek rekonstruálásához csak a margó adatok álltak rendelkezésre, lényegében a klasszikus statisztikai éves adatszolgálta- tás szokásos adatainak mértékéig. Vagyis hiányzott az ÁKM lelkét képező belső négyzet, az anyagráfordítások, illetve az ágazatok termelőfelhasználási célú kibocsátásainak mátrixa.

Úgy látszott, ennél az akadálynál mégis megfeneklik a kutatás: végtére is a csehszlovák és a román ,,Tableaux Économigues" nélkül nem lehet az együttműködő országcsoport egé—

szének ,,anatómiai atlaszát" megrajzolni. Csehszlovákiáé nélkül végképpen nem. Románia kapcsolatrendszere ugyan mindig felületi volt Kelet—Európával, s a román szerkezet egészé- ben véve is jóval kevésbé nyitott, mint a többi országé mégis, a kutatócsoport érezte, hogy nem tud meggyőző anyagot letenni az asztalra, ha ezt az akadályt nem tudja elhárítani. Ez

' Ezeknek a sokszor kétségbeesett,sokszor fantasztajeliesü próbálkozásoknak az ismertetését engedje el nekem az ol- vasó; egyrészt a terjedelmi korlátok, másrészt a gondolatmenet fő fonalának áttekinthetősége miatt. Noha a kutatás eme -csaknem másfél évig tartó —_ meddőnek bizonyult időszaka hemzsegett sziporkázó számítási és becslési ötletektől, ezek

egy része feledésbe is merült.

4

(4)

1106 DR. KOZMA FERENC

éppen olyan, mintha egy festő lehagyná a képről a modell fülkagylóját, mondván, hogy annak súlya nem éri el az ember súlyának egy százalékát sem, elhagyása nem teszi felismerhe- tetlenné a portrét és a modell akkor is hallana, ha történetesen nem volna fülkagylója.

Amennyiben azonban ezekben az esetekben is a mérleg rekonstrukcióját választják, úgy szá- molni kellett azzal, hogy ezúttal az adatrendszer gerincét kell —- olykor meglehetősen gyenge megbízhatóságú adatokra támaszkodva —- megalkotni, ami jóval nagyobb volumenű, és ősz- szehasonlíthatatlanul nagyobb kockázattal járó munka, mint a szovjet mérleg meglevő belső négyzetéhez a statisztikai évkönyvekben javarészt ugyancsak megtalálható margó adatok hozzácsiszolása. Hogy ismét egy hasonlattal éljek: a szovjet mérleg rekonstruálása hasonli—

tott arra a szobrászi munkára, amely a koponya alapján felépíti az arcvonásokat. A cseh- szlovák és a román mérleg rekonstrukciója inkább ahhoz a munkálathoz volt hasonló, amely egy tarkócsont vagy őrlőfog alapján rekonstruálja az élőlény egészét. A kutatócsoport ezt a feladatot is megoldotta: egyfelől az összehasonlítható árszintre átszámított (öt KGST—or- szágra vonatkozó) mérleg, másfelől egy sor fejlett ipari ország konvertibilis valutában kifejezett ÁKM-jei belső négyzeteinek elemzése segítségével.2 Ezek az összehasonlító vizsgálatok kimutatták, hogy a belső négyzeteken belüli viszonyok úgyszólván kizárólag a termelés ága- zati szerkezetével korrelálnak, beleszámítva ebbe egy másik kitapintható összefüggést, azt, hogy a bruttó termelési érték hozzáadottérték-hányada viszont a gazdaság általános fejlett—

ségi színvonalának függvénye.

Az ismert adatok egy kitapintható függvény vonala köré csoportosultak (,,iáültek, mint fecskék a telefondrótra"), s aki a vizsgált gazdaságok pontjait rárajzolta a kapott függvényre, az megkapta a bruttó termelési értékek hozzáadottérték—, illetve anyagfelhasználási hányadát, természetesen becsült érték formájában, és összehasonlító árakon. Az is természetes, hogy a becslési eljárás során rengeteg ellentmondás jött létre a munkálatok pilléreként szolgáló tényadatok és a számítások eredményeképpen kapott belsőnégyzetadatok között, amelyeket a kutatócsoport hosszú, fáradságos, mondhatnám idegölő iterációs eljárással faragott le.

Ezek zöme már akkor jött ki, amikor az összehasonlító árakon rekonstruált belső négyzetet lefordították koronára, illetve lejre, és megpróbálták a rekonstruált belső négyzetet a hivata—

los statisztikai adatszolgáltatásokból kölcsön vett margó adatok közé, mintegy képkeretbe beilleszteni.3 Nos, több havi megfeszített munkával sikerült a két, teljesen hiányzó ÁKM rekonstrukcit'úafl

III.

Logikailag itt következik az ÁKM-ek összehasonlítható szintre hozásának probléma- köre. Ennek megoldását egy szerencsés körülmény tette lehetővé a kutatócsoport számára.

Ezekben az években kulminált ugyanis az a KGST által kezdeményezett munka, amely a KG ST-országok közötti kereskedelemben bevezetendő, a világpiaci árarányoktól eltérő ár—

rendszer művi úton való létrehozását irányozta elő. E munkák érdekében sikerült elérni, hogy minden tagország egy adott árukör belső termelői árát a KG ST rendelkezésére bocsássa. Ezek

' E pontOn kénytelen vagyok megbontani a beszámoló logikai menetét, és előrebocsátani a kifejtés egy "poénját", azt, hogy az ÁKM—eket a kutatócsoport a KGST—forgalomban használatos, átlagon elszámolási árakra számította át

— ez volt a keresett ,,közös nevező" —, vagyis olyan árviszonyokat vitt bele az adatrendszerbe (a nemzetgazdaságokon belüli gazdasági jelenségekre vonatkozóan is !), amelyek valamilyen módon a konvertibilis valutákkal dolgozó piac árviszonyaiból deriválódtak. Ezért lehetett rokonítani az öt KGST-ország ÁKM—jeinek belső négyzetei intem arányviszonyait a Német

Szövetségi Köztársaság, Norvégia, Franciaország stb. mérlegeinek technikai koeűicienseihez.

' Az iteráció már csak azért is hasznos és tanulságos volt, mert minden ilyen, a számított-becsült adatrendszer és a tényadatok közötti konfliktus (hacsak nem számítási hiba miatt jött létre, ilyen is akadt) az adott szituáció egyediségével függött össze, vagyis azokra a momentumokra mutatott rá, amikor a csehszlovák és a román gazdasági valóság eltért a több mint tucatnyi ÁKM—ben megfigyelt általános tendenciától.

' A pontosság mértékét természetesen valójában sohasem tudtuk megállapítani. Az anyagot áttanulmányozó román szakemberek nem tértek vissza arra, hogy a rekonstruált román ÁKM kifejezi-e egyáltalán a valós nagyságrendeket, s ha torzít, nagyjából milyen mértékű ez a torzítás. Csehszlovák kollégáink viszont ugyanazt mondták, mint a szovjet szakértők:

iszt, hogy rekonstruált ÁKM-jükben nincsenek akkora torzítások, amelyek kétségessé tennék a levont következtetések he- yességét.

(5)

EGY MERÉSZ KISÉRLET 1 107

az árak a kutatócsoport számára hozzáférhetővé váltak. A reprezentáns áruk köre nem volt túl széles, néhány száz árura terjedt csupán ki. Az árukosarat kiválogató szakemberek reali—

tásismeretét dicséri, hogy az összehasonlítások során ez az áruválaszték valóban reprezen- tánsnak, a nagy árutömegek árszintjeire jellemzőnek bizonyult. Ezt mindenekelőtt az ma—

gyarázza, hogy a reprezentációban kétfajta termék dominált: az egyik fajta felhasznált ener- giaként vagy nagy tömegű szerkezeti anyagként hatott meghatározó erővel az áruvilág igen széles körének áraira, a másik fajta pedig olyan nagy tömegben jelent meg a végfelhasználók piacain, hogy tömeghatásával döntő mértékben befolyásolta a hasonló technológiával ké—

szülő vagy helyettesítő, vagy alternatív termékek árszínvonalát. Ezen árureprezentáció sze- rencsés volta, valamint a történelmi pillanat, amelyben Budapesten rendelkezésre állt egy ,,konyhakész" árukosár termelői ársora a német demokratikus köztársaságbeli márkától a bolgár leváig, a szovjet rubeltől a magyar forintig, olyan kedvező történelmi körülmény, amely nélkül a kutatócsoport munkája kudarcra lett volna kárhoztatva.

Az első művelet a megfelelő KG ST-forgalmi átlagárak közelítése volt, amit az egymás közötti forgalom naturális mennyiségeinek és az értékben megadott adatainak összevetéséből lehetett kiszámítani. Mivel minden árunak kétoldalú viszonylatú export- és importforgalmi adatai kerültek átlagolásra, a KGST-forgalomban általános áresetlegességek nagyrészt ki- küszöbölődtek. Az ilyen úton számított — vagy talán inkább becsült, rekonstruált — árarány- rendszer, legalábbis a tőzsdei cikkek esetében, ahol kontroll-lehetőség adódott, kísértetiesen hasonlított a nyugat-európai fő piaci árarányokra, ha a kisebb szezonális ingadozásokat nem vesszük figyelembe. Az ilyen módon kiválasztott összehasonlító árrendszer tehát alapjában véve a világpiaci folyó árak ,,centrumaihoz" közelített.

Az összehasonlítás hosszú, fáradságos munkájának első lépése az egyes reprezentáns árukra egyedileg jellemző átszámítási koefficiensek képzése volt, azaz olyan szorzószámok kialakítása, amelyek segítségével a nemzeti valuta egységeiben és a nemzeti árrendszerben kifejezett értékadatok átvihetőkké váltak egy közös valutaegységben kifejezett, világpiacihoz tendáló árrendszer arányaiban súlyozott értékekké. A kutatók tisztában voltak azzal, hogy az ágazatok szerint csoportosított árureprezentánsok egyedi átszámítási koefflcíenseinek bár—

milyen ágazati átlagolása csak annak az egy adatnak az átszámítására alkalmas, amelynek áruháttér-sajátosságait a súlyozás tükrözi. Ha tehát — mondjuk — a vegyi cikkek forintban kifejezett bruttó termelési értékét olyan koefficiens segítségével ültették át nemzetközi rubelre, amelyben a reprezentáns vegyi cikkek egyedi koefficiensei a termelési súlyoknak megfele- lően szerepeltek, akkor ez az átlag nem alkalmazható a mezőgazdaság vegyicikk-felhasz- nálásának átszámítására, mivel ez utóbbiban a vegyi anyagok egészen más összetételben sze- repelnek, mint a vegyipar termelési értékében. Ez a megfontolás nem bizonyult aggályosko- dó szőrszálhasogatásnak, hiszen éppen ezek az ÁKM minden egyes adata tekintetében egyedi átszámítási koefficiensek biztosították azt, hogy a nemzetközi rubelben kifejezett ÁKM-ek végadatai — jövedelmek, hatékonyságok stb. — nem puszta tükörképei az országvaluták ár- rendszereiben kifejezett értékeknek, hanem a nemzetközi piacnak az országos piacoktól (ter- vekben diktált forgalmi folyamatoktól) eltérő, egységes értékítéleteit tükrözik. Természetesen

— nem győzöm hangsúlyozni —, megközelítőleg, tendenciaszerűen (lehet, hogy csak jelzés- szerűen), mindenesetre kiszakadva abból a ,,csőlátásból", amelyet a zárt rendszerű direktív nemzeti gazdaságpolitikák diktáltak.

Itt ismét kénytelen vagyok az olvasónak csalódást okozni: nem vállalkozom arra, hogy részletesen végigkísérjem azt a hallatlan részletességű, a belső négyzetek adatairól adataira menő ,,nyomozómunkát", amelynek segítségével a kutatók az egyedi átszámítási koefficiensek speciálisan súlyozott átlagait kidolgozták abból a célból, hogy a belső négyzetek input- output adatainak az amortizációs mennyiségeknek, valamint az állóeszköz-állománynak az átszámítási koefficienseit megkaphassák. E munkálatok végeztével készen állott az a ko—

efficiens—rendszer, amely az ÁKM-ek bármely adatát -— tehát a termelő felhasználások, il- 4—

(6)

1 108 DR. KOZMA FERENC

letve az ilyen célú kibocsátások bármely elemét, az ágazatok összesített anyagfelhasználá- sait, illetve termelési célú összes kibocsátásait, a tényleges értékcsökkenési leírásokat, valamint az ágazati termelési értékeket és a végső felhasználásra történt kibocsátásokat s mind- ezeken túl az ágazatokhoz tartozó állóeszköz-állományok értékeit -— átszámíthatóvá tette nemzetközi rubelre, s ezáltal transzformálta ezek árszintjét egy, a világpiacihoz közel álló árrendszer arányaira. Tendenciájában ez a koefficiens—rendszer az egyes értékben kifejezett költség-, eredmény—, jövedelem— és felhasználásadatok nagyságrendjeit

— egymással azonos mértékegységben fejezte ki;

— ez a közös mértékegység nagyiából azonos volt a világpiacéval.

A kutatók még nem mertek örülni az eredménynek: az építményben rengeteg volt a becs- lés, feltételezés, közvetett számítás, s magukat az alapadatokat, amelyeket az országok hi—

vatalos statisztikáj ukból vagy a KGST statisztikai adatszolgáltatásaiból merítettek, sem lehetett egyértelmű bizalommal kezelni. Azt sem tudták egészen pontosan, hogy hol ,,kúszott" bele a számitásaikba olyan -— egyébként kiküszöbölhetetlen —— hiba, amely abból eredt, hogy azonos fogalom nem azonos tartalmat takart a különböző országok statisztikai adatszolgáltatá—

saiban. E tekintetben a kutatók csak két dologban bízhattak: a munka során tanúsított kö- rültekintésiikben,5 valamint a mindent kiegyenlítő nagy aggregátumok áldásos hatásában.

Nagyon nehéz volt azonban kontroll—lehetőséget találniok, hiszen olyan vadonban tör—

tek csapást, ahol eladdig nem járt előttük senki. Csak az erősen aggregált iparági és nemzet- gazdasági mutatók összehasonlított értékeit mérhették össze egyéb nemzetközi összehasonlí—

tási munkálatok — mint fent már utaltam rá — viszonyszámokban kifejezett, nem ,,teleszkopi- kus" jellegű eredményeivel. A számítások melléktermékeiként tehát kiszámították az össze- hasonlítható szinten kifejezett egy lakosra jutó nemzeti jövedelmeket és azon iparági terme—

lési mutatókat, amelyek összevethetők voltak másutt elvégzett összehasonlitásokkal. Az ered—

mények meglepően közel álltak ezekhez. Az egy lakosra jutó nemzetijövedelem-adatok nem mutattak élesen eltérő értékeket sem a KGST-munkabizottság számitásaitól, sem pedig a Jánossy—Ehrlieh—módszerrel végzett számitásoktól. Ezek a kontrollok némileg megnyugtat—

ták a kutatókat afelől, hogy a nehézségek által rájuk kényszerített számítási—becslési zsonglőr—

mutatványok nem okoztak tűrhetetlen károsodásokat az ,,anatómiai atlasz" valóságtükrö—

zésében.

IV.

Minthogy rendelkeztek a szükséges kritériumoknak megfelelő — s a minimális valóság—

hűségi követelményeket is kielégítő — adatrendszerrel, meg lehetett kezdeni ennek ,,működ- tetését".

A kutatók három alapvető mutatót formáltak: az egyik egy egyszerű termelékenységi mutató volt, amit a kutatók az eleven munkaigényesség reciprokaként értelmeztek. A másik egy állóeszköz-igényességi mutató volt, a harmadik pedig a kettő kombinációja : ezt a kutató—

csoport ,,hatékonyságként" értelmezte. Ma már ez banalitásnak számít, de 1964—1965-ben még nem volt általános a használata. Mindhárom mutatónak kidolgozták a bruttó és a nettó termelési értékre vetített változatát, valamint a fázisértékét és a vertikálisan kumulált ér—

tékét.

* Itt említem meg, hogy az előkészítő munkálatok során a kutatócsoport a mátrix-elvet alkalmazta. Minden munka- társ kiképezte magát egy-egy ország specialistájává, és így részletes ismereteket szerzett az adott ország szerkezetéről, gazda—

sági viszonyairól, árképzési, adózási, külkereskedelem-irányítási elveiről és módszereiről stb. Ugyancsak minden munkatárs

— másik profilként — beleásta magát egy-egy termelési szakterület problémáim, és igyekezett arról az annó technikai és gaz—

dasági részleteket is megismerni. Végül mindenki elmélyedt egy-egy olyan metodikai-statisztikai terület tanulmányozásában, amely előreláthatóan előtérbe kerülhetett a munkálatok során. Ez a munkaszervezés a későbbiekben igen hatékonynak bizonyult. Minthogy uralták az országok, ágazatok ismereteit,azonnal feltűntek a számítási hibák és a metodikai félrecsúszá- sok is: egy-egy számadat láttán működésbe lépett az egészséges arányérzék és a realitások iránti "hatodik érzék", ezek jel- zései nyomán mindig akadt valaki, aki a célszerű metodikai eszközre rátapintott.

(7)

EGY MERÉSZ KÉSÉRLET 1 109

Mint kifejtettem, a kapott termelékenységi—tőkeigényességí kombinált hatékonysági mutatók azonos ,,nyelven" voltak kifejezve hét ország tizenhárom ágazatára. Semmi akadá—

lya nem volt tehát az olyan kérdések feltevésének, hogy mi a hatékonyabb, a bolgár gépipar vagy a bolgár mezőgazdaság, vagy bármelyikük és a szovjet vagy a lengyel gépipar, illetve mezőgazdaság, avagy az említettek bármelyike, vagy a Német Demokratikus Köztársaság textilipara? Miből adódik bármelyiküknek másikukkal szembeni magasabb vagy alacso- nyabb hatékonysága: az elevenmunka—ráforditás, avagy az állótőke-lekötés fajlagos —- azaz a világpiaci értékítélet léptéke szerint kifejezett kibocsátásukhoz viszonyított—különbségei- ből? Hogyan viszonyul bármelyikük hatékonysága valamilyen átlaghoz? Ez lehet a nemzeti termelés átlagos hatékonysága, lehet a KGST összesített ágazati hatékonysága, lehet a KGST összesített regionális hatékonysági mutatója, de lehet az adott ország export árualap- jának hatékonysági átlaga is.

Az elemzési számítások legösszetettebb — s szakmailag is a legizgalmasabb — fejezete a komparatív költségelőnyök és —veszteségek számítása volt. A 13 ágazat végső felhasználás- ra vetített kumulált összhatékonysági mutatóit a kutatók először termelési súlyokkal össze—

gezték a hét nemzetgazdaság szintjén, majd ugyanezen mutatókat exportsúlyokkal és import—

súlyokkal is kimunkálták. Ez utóbbi — az importsúlyozású mutató — az importhelyettesités hatékonysági viszonyait volt hivatott érzékeltetni; hangsúlyozom, l3-as ágazati aggregáció- ban, tehát azzal a hallgatólagos feltételezéssel, hogy az óriás ágazatok tömegében kiegyenlí- tődnek az óhatatlan torzulások, ezekkel főként az importhelyettesítésnél kellett számolni.

Ezt követően kiszámították a KGST-országok kölcsönös kétoldalú forgalmainak export- és import- (helyettesítési) súlyozású hatékonysági mutatóit is. Amennyiben valamely viszony—

latban vagy az egész forgalomra vetítve, az exportra való termelés nagyobb hatékonyságának mutatkozott, mint az importhelyettesítésre való (lehetséges) termelés, az adott viszonylat- ban előnyös kereskedelem volt megállapítható. Amennyiben az exportra való termelés na—

gyobb átlaghatékonyságot mutatott, mint a nemzetgazdaság összesített hatékonysági mu—

tatója, úgy szerencsés specializáció volt megállapítható. A veszteségeknek is meg lehetett kü- lönböztetni e két fokozatát.

A konkrét mérési eredmények természetesen ma már csak történelmi érdekességszámba mehetnek: negyedszázad alatt ,,kő kövön nem maradt" azokból a mennyiségi arányokból, amelyeken a számítások nyugodtak. Megváltoztak a költségviszonyok, a szerkezetek, a belső elszámolási, illetve termelőeszköz-piaci árak, és — legfőképpen — radikálisan átalakultak azok a világpiaci árviszonyok, amelyek a számítások értéketalonját szolgáltató KGST-áraknak

— ha közvetve és közvetlenül is -— az alapját szolgáltatták. Annyit azonban érdemes megem- Itteni, hogy a ,,Tableaux Éc0110migues"-sorozat keresztül—kasul elemzése, átgondolása végül is azt a képet tárta a kutatócsoport elé, amit egy adott árrendszer tükrözhetett a kelet-európai

—- ezen árrendszer immanens kritériumainak nem egészen megfelelő — körülmények között;

s egyben e hatáskomplexumba ,,belekeverte" azokat a torzitásokat is, amelyek segítségével az akkori Kelet-Európa megpróbálta tolerálhatóvá tenni belső (regionális) kereskedelmi és gazdaságpolitikai preferenciái számára ezt az idegennek érzett értékrendet. Csak egy—két pél—

dát említek.

A számítások jelentős — már az összes nemzeti jövedelem volumenét is érzékelhetően be—

folyásoló —, a KGST egymás közötti kereskedelem-, termelésszerkezeti ,,multiplikátorii-ha—

tást regisztráltak minden olyan esetben, amikor az exportszerkezetben nagy súllyal vett részt bármely, nem különösebben tőkeigényes ágazat még akkor is, ha ezen eXportágazatnak a faj—

lagos elevenmunka-igénye a nemzetgazdasági átlag alatt helyezkedett el. A tömegfogyasztási cikkeket termelő ágak jó példákat szolgáltatnak erre.

Fokozott ,,húzóhatása" volt az exporthatékonyságra -— a termelési szerkezet átlagával szemben — a fémfeldolgozó ipari kivitel egész exporton belüli súlya növekedésének. Ez— 1990- es szemmel nézve az adatokat — annál is elgondolkoztatóbb, mivel ismeretes, hogy ebben az

(8)

1 l 10 DR. KOZMA FERENC

időben a kelet-európai országok technológiatermelő ágai kevés kivétellel még gyerekcipőben jártak: ha nincs beépítve az egymás közötti kereskedelem által használt árarányrendszerbe egy óriási, meg nem szolgált, de közös megegyezés alapján megelőlegezett preferenciális—ár- tényező a gépipari termékek javára, a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia (talán kisebb mértékben Magyarország és a Szovjetunió) gépiparán kívül mindegyikük a leg—

reménytelenebb komparatív veszteséghordozó ágak közé sorolhatta volna azt a gépipart, amely minden egyes ország fejlesztési stratégiájának a centrumában állt.

Az éremnek a másik oldala az erősen tőkeigényes ágak hatékonysági mutatóinak nyo- mott volta, amit a számítások egyértelműen kimutattak, még az olyan országok esetében is, amelyek ezen ágak műveléséhez kiváló természeti háttérrel rendelkeztek, és az ágazatok fel- szereltsége akkoriban korszerűnek is számított, vagyis a fajlagOs elevenmunka—igény mérsé—

kelt (nem egy esetben a feldolgozóipar egyéb területeinél is kedvezőbb) volt. Ezek közé számí- tott a mindenfajta bányászat és kohászat, valamint az építőipar és kisebb mértékben az élel- miszer-gazdasági vertikum is. Amelyik ország forgalmában ezen ágak tekintetében nettó kivitel mutatkozott, az hatékonyságveszteséget könyvelhetett el, minimum az export-import dimenziójában, nagyobb export (KGST-léptékű ,,ellátási kötelezettség") esetén a terme- lési szerkezet dimenziójában is.

A három jelenség együttesen híven tükrözte az 1973 és 1979 közötti árrobbanások és ár—

rendszeri átrendeződések előtti világpiaci árkonstrukció belső ellentmondását, azt ugyanis, hogy a feldolgozóipari munka túl volt értékelve a kitermelő és elsődleges feldolgozó (,,ftno- mító") tevékenységekkel szemben. Tükrözte továbbá a KGST regionális árrendszer másik ellentmondását, amennyiben Kelet—Európában a túlértékelt feldolgozóipari munkától a piac még korszerűséget és kifogástalan minőséget sem követelt meg, hanem vég és nyakló nélkül tolerálta az iparfejlesztés első lépéseivel —— kétségtelenül — együtt járó igénytelenséget, ,,slamposságot".

A, mérlegek — mint említettem — az 1960-as állapotokat rögzítették, a számítások befe—

jezésének időpontja 1964 volt.(; Az 1960-as adatok -— csírájában — már minden olyan feszült- séget érzékeltettek, amely a későbbiekben felszínre dobódott, és kiölte a KGST-együttmű- ködésből a dinamizáló erőket.

Mivel a kutatók eredetileg az egész munkát próbaszámításnak szánták, s azt remélték, hogy a magyar gazdaságpolitika, pontosabban a távlati tervezés és a külgazdasági kapcsolatok tervezése ,,rendszerbe állítja" a hasonló számításokat az országnak az együttműködő ré—

gión belüli helyzetének elemzésére, prognosztizálására stb., továbbá mivel a módszert alkal—

masnak találták a KGST-szintü két— és sokoldalú gazdaságpolitikai egyeztetések előkészítő számításaim is, az adatrendszer gazdaságpolitikai feldolgozását csak igc n vázlatosan végezték el. Arra hivatkozva, hogy a 13-as szektorbontású mátrixok amúgy sem alkalmasak gazdaság—

politikai döntések előkészítésére, továbbá arra, hogy a rendszerben kénytelenek voltak sok fontos elemet ,,becs'úlni", holott az egzakt tényadatokat az egyes országok a maguk számára kidolgozzák, főképpen azt ajánlották, hogy a metodika kerüljön át a ,,profi" szférába — jele- sen az országos tervezőszervek ésaz illetékes KG ST-munkacsoportok kezébe —, és ismételjék meg a számításokat frissebb adatokkal és jóval részletesebb szektorbontású (mintegy 30 X 30-as belső négyzetű) ÁKM-ekkel. Az volt az álláspontjuk -— ez valószínűleg ma is meg- állja a helyét —, hogy egy hasonló ,,anatómiai atlasz" ismerete, sokoldalú elemzése, időről időre való felújítása és figyelemmel kísérése nélkül csak elvont,elméleti modellekre és amin- dennapos tervegyeztető—üzletkötő tevékenység ,,földszimes" praktikumára támaszkodva lehet különböző rendszereket kidolgozni az együttműködési mechanizmusok fejlesztését illetően is.

' Itt említem meg, hogy a kutatók technikai felszereltsége szánalmasan gyenge volt: a kutatás első évében kézi szorzó- géppel dolgoztak, s csak a számítási munkák befejező szakaszában tudták elektromos szorzó—osztó gépekkel felszerelni magukat.

(9)

EGY MERÉSZ KíSÉRLET 1 l 1 1

Az 1969 és 1971 közötti első ,,integrációs forduló" s az ennek eredményeként létrejött egyezmény (amely a ,,Komplex Program" néven vonult be a KGST elvetélt, nagy nekibuz- dulásainak történelmébe) világosan bizonyította azt, hogy ha a saját adatszolgáltatása torzu—

lásaitól és saját mechanizmusainak rossz irányba ösztönző hatásaitól elvakult gazdaság- politika ,,érdekei" objektív és áttekinthető kontroll nélkül ütköznek meg s jutnak valami- féle kompromisszumra egymással, csak arra képesek, hogy egymás törekvéseit kioltsák.

Egy olyan adatrendszer, amely egyöntetűen tükrözi vissza mindenkinek a saját arculatát és a másokét is, amely a kapcsolatokat a ,,csőlátástól" mentesen tárja az együttműködők elé - ha nem is képes csodákat művelni — mindenesetre gondolkodásra, a saját érdekek valame—

lyes átértékelésére s a mások érdekeivel való kulturált számolásra késztet.

*

A ,,Termelőágazati hatékonyság hatása a KGST-országok közötti munkamegosztásra"

nehézkes címmel ellátott, ha jól emlékszem, összesen 70—80 példányban sokszorosított, ,,titkositott", szétküldött, megtárgyalt és nyomban, sietősen elfelejtett7 kutatási beszámoló a KGST-együttműködés eljövendő válságainak viharmadara volt. Ez a viharmadár nem abba pusztult bele, hogy valaki puskát fogott rá, nem lőtték le, sőt ,,szépnek találták". A ku—

tatócsoport tagjai a több mint hároméves, éjt nappallá tevő munkájukért fejenként egyszeri, 1600 forint külön jutalomban is részesültek. (Ez akkoriban szép pénz volt: egy tudományos főmunkatárs félhavi fizetése!) A viharmadár az értetlenség, a más irányú doxazmák, a szűk, hivatali (nemzetinek kikiáltott!) érdekek féltése tengerszennyeződéseitől szárnyszegetté vált és magától múlt ki. Mint sok más társa.

IRODALOM

Some problems of interindustry cooperation between the countries of the CAEM. Studies in international econo- mics. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1965.

A szocialista nemzetközi munkamegosztás és a termelés hatékonysága közötti összefüggésekről. Az MTA Közgaz- daságtudományi Intézetének Évkönyve. l965. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1965.

Dr. Kozma Ferenc: On the international comparison of input-output tables. Acta Oeconomica. 1966. évi 1—2. sz.

107409. old.

Dr. Kozma Ferenc: Nemzetközi összehasonlítások külkereskedelmi árakon. Statisztikai Szemle. 1966. évi ll. sz.

1097—1107. old.

A KGST-együttműködés elemzésére szolgáló Regionális Gazdasági Táblázatrendszer. Statisztikai Szemle. 1971. évi 2. sz. 154—166. old.

A system of Regional Economic Tables for analyzing in international economic szo-operation. Acta Oeconamica.

1971. évi. 1. sz. 63—78. old.

A munkacsoport számításaim támaszkodó elemzések:

Kozma Ferenc: ,,Két Európa" gazdasági versenye és a szocialista nemzetközi együttműködés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, — Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1970. 349 old.

Kozma Ferenc: Gazdasági integráció és gazdasági stratégia. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1976.

317 old.

TÁRGYSZÓ: KGST-integráció. Ágazati kapcsolatok mérlege.

PEBIOME

AB-rop a HCTOpPI'ICCKOM acnelcre ocranammnaercx rra paöore nay'tuoro Konnexrnsa, Koropmü B l960—Lre rozm nonbrrancx nponsaecm akonomnKo-crarncmaecrcoe uccnenonaane paaneprbuaan- umxcst B crpanax—unenax C3B npoueocon a oőnacrn akonomnuecxoro pocra, Texnmecxoro npor—

pecca n anemueaxonomnuecxux conseil. Cncreiwy nanrmx zum cocrasnenna ((anaromauecrcoro arnacas) Bceíi rpynnm corpymm-taroumx crpau oőecneuanan maanbrm oőpasoM memorpacneaoü Gananc (npn Bocnpomaenenaa nenocraioumx őanaacon Ha ocaoaanrm npyrnx nanamx). l'IyreM npumeaermx paspaőorarnmx Ha amit ocnoae noxaaareneü atbtberc-rnmtocm ÖbIJl ocyurecrmreu

" Némi, erősen általános jellegű közlési lehetőséget a Statisztikai Szemle és — angol nyelven — az Acta Oeeonomica hasábjain kaptak a kutatók.

(10)

l l 12 DR. KOZMA: EGYMERÉSZ K—íSÉRLBT

analizis c nem:!o pacprrmx HYXHbIX nanpaanermü xosaücrnermoü nexrenbnocrn, panama H

xenaeMbrx Tennenuaü. _

Peaynbrarbr őonee, 'ICM rpexnerneü uayanoü nenrenbnocm Gunn onyönmconanm B omere non sarnamtem ((Bnmnme orpacnenoü Wmnanocm uponanoncraa Ha paanenenae rpyna Memm'r crpanaMK-aneaamn CBBn. (Ornenbnme aacm marepuana Gunn onyönnxonanbx B nomepe 11 myp—

nana Cramcmtrecxoe Oőoapeune 3a 1966. r. a, coornercrneauo, nomepe 1 mypnana Ama amne—

Mxxa za 1971 ron.)

SUMMARY

The article gives a historical review of the work of a research group, which made an attempt in the 19605 to harmonize the processes of economic growth, technological development and foreign trade relations of CMEA countries from economico-statistical aspect. For the preparation of the ,,anatomical map" of the co—operating group of countries the databasis was provided mainly by the input—output balances (while the missing balances were reconstructed from other data sources). Using the eűiciency indicators elaborated in this way an analysis was carried out to indicate the necessary tendencies of the activities and development needs.

The results of the research work of more than three years were published in the research report entitled ,,Theimpact of efficiency'm the productive sectors on the division of labour among CMEA countries". (Certain parts of the report appearedm Statistícal Review 1966 No. ll andin Acta Oeconomica 1971 No. 1 .)