A magyar felsőoktatás helye Európában

Ladányi Andor, ny. tudományos tanácsadó E-mail: ladanyi.andrea@t-online.hu

A magyar felsõoktatás helye Európában

E folyóirat hasábjain korábban két alkalommal is elemeztem az európai felsőokta- tás fejlődésének statisztikai adatait,¹ húsz évvel előbb pedig egy nagyobb tanul- mányban² részletesen vizsgáltam a felsőoktatás európai expanziójának eredményeit.

Jelen írásom korlátozottabb célt szolgál: a magyar felsőoktatás helyét kívánja megál- lapítani nemzetközi környezetben, a hallgatólétszám és az oklevelet szerzettek szá- mának alakulása, a képzési ágak szerinti megoszlása, valamint a felsőfokú képzett- séggel rendelkező aktív keresők száma növekedésének vizsgálata alapján. Ezt az is időszerűvé tette, hogy az államilag finanszírozott képzésre felvehetők számának csökkentését, egyes képzési ágak esetében nagyon erős csökkentését – a takarékos- sági szempontok mellett – a diplomás „túltermelés” miatt kialakuló munkanélküliség veszélyével indokolták, míg az egyetemi vezetők, oktatási szakemberek ezt cáfolva, e tekintetben inkább hiányt prognosztizáltak.

A hallgatók számának alakulását részben a demográfiai viszonyok befolyásolták, az egyes európai országok közötti jelentős eltérések pedig a felsőoktatás expanziójá- nak és diverzifikációjának ütemével függnek össze. (Mint ismeretes, ez a nyugat- és észak-európai országokban jóval hamarabb megtörtént, mint a dél-európai országok és a volt szocialista országok többségében.) Mindezt figyelembe véve a hallgatók száma néhány volt szocialista országban az ezredfordulóhoz viszonyítva nagymér- tékben növekedett (a legnagyobb mértékben Lengyelországban, az országok többsé- gében viszont 25 százalék alatt maradt; Magyarországon 17 százalék volt). (Lásd az 1. táblázatot.) Az évtized második felét vizsgálva más kép tárul elénk: a növekedés üteme lelassult, sőt az évtized végéig a hallgatók száma több országban, így Észtor- szágban, Finnországban, Franciaországban, Írországban és Lettországban csökkent, legnagyobb mértékben 2006 és 2011 között Magyarországon (20,9 százalékkal). A

1 LADÁNYI,A. [2003]: Az európai felsőoktatás az 1990-es években. Statisztikai Szemle. 81. évf. 1. sz. 75–

87. old.; LADÁNYI,A. [2008]: Az európai felsőoktatás évtizedünk első felében. Statisztikai Szemle. 86. évf. 3.

sz. 281–292. old.

2 LADÁNYI,A.: [1992]: A felsőoktatás mennyiségi fejlődésének nemzetközi tendenciái. Összehasonlító sta- tisztikai elemzés. Felsőoktatási Koordinációs Iroda. Budapest.

magyar felsőoktatásban ez a levelező, az esti és a távoktatást, valamint a szakirányú továbbképzést érintette; a nappali tagozaton tanulók száma 1 százalékkal nőtt (ami a minőségi követelményeket tekintve pozitívan értékelhető).

1. táblázat A hallgatólétszám alakulása

Az hallgatók száma (ezer fő) a

2000. 2005. 2009.

Ország

évben

A változás mértéke, 2009/2000

(százalék

Ausztria 261,2 244,4 308,2 18,0

Belgium 355,7 389,5 425,3 19,6

Bulgária 261,3 237,9 274,2 4,9

Csehország 253,7 336,3 416,8 64,3

Dánia 189,2 232,3 234,6 24,0

Egyesült Királyság 2 024,1 2 287,5 2 415,2 1,9

Észtország 53,6 67,8 68,4 27,6

Finnország 270,2 306,0 296,7 9,8 Franciaország 2 015,3 2 187,4 2 011,7 –1,8

Görögország 422,3 646,6 637,6* 51,0

Hollandia 487,6 565,0 618,5 26,0

Horvátország .. 134,7 139,1 ..

Írország 160,6 187,6 182,6 13,7

Lengyelország 1 579,6 2 118,1 2 150,0 26,5

Lettország 91,2 130,7 127,4 37,5

Litvánia 121,9 195,4 210,7 72,8

Magyarország 307,1 436,0 361,3** 17,6 Németország 2 054,8 2 268,7 2 438,6 18,7

Norvégia 190,9 213,9 219,3 14,9

Olaszország 1 770,0 2 015,0 2 011,7 13,7

Portugália 373,7 380,9 373,0 –1,9 Spanyolország 1 829,0 1 809,4 1 800,8 –1,5

Svájc .. 199,7 233,5 ..

Svédország 346,9 426,7 422,6 21,8 Szlovákia 135,9 181,4 235,0 72,9

Szlovénia 83,8 112,2 114,4 36,5

* 2008. évi adat.

** 2011. évi adat.

Az oklevelet szerzettek számának alakulása értelemszerűen a megfelelő „fázisel- tolódással” követte a hallgatólétszám változásait (bár ezt némileg befolyásolták a le-

morzsolódási arányok eltérései). A növekedés mértéke e tekintetben is néhány egy- kor szocialista országban volt a legnagyobb, Magyarországon 55,8 százalék. Az évti- zed második felében a diplomát szerzettek száma kilenc országban kisebb-nagyobb mértékben már csökkent. Magyarországon számuk az évtized második felében 13,3 százalékkal nőtt.

2. táblázat Az oklevelet szerzettek számának alakulása

Az oklevelet szerzettek száma (ezer fő) a

2000. 2005. 2009.

Ország

évben

A változás mértéke, 2009/2000 (százalék)

Ausztria 24 981 32 925 52 157 108,8 Belgium 68 225 79 659 67 600 –9,2 Bulgária 46 718 46 038 57 803 79,0 Csehország 38 376 59 256 96 207 150,7 Dánia 39 017 49 704 48 920 25,4 Egyesült Királyság 504 081 630 044 674 411 33,8 Észtország 6 441 11 793 11 489 78,4 Finnország 35 635 39 839 43 009 20,7 Franciaország 508 189 643 600 628 089 23,6 Görögország 38 963* 59 872 66 956** 71,8 Hollandia 76 927 106 684 93 746 21,9 Horvátország .. 19 548 31 933 ..

Írország 42 009 59 650 57 834 37,7 Lengyelország 344 330 70 023 574 972 67,0 Lettország 15 260 26 124 26 007 71,7 Litvánia 25 241 41 466 44 658 76,9 Magyarország 42 351 57 162 65 963*** 55,8 Németország 302 094 343 874 466 196 54,3 Norvégia 29 935 31 929 35 272 17,8 Olaszország 201 290 385 726 226 012 12,3 Portugália 48 533 70 023 76 567 57,8 Spanyolország 260 225 .. 310 452 19,3 Svájc .. 52 000 68 829 ..

Svédország 42 391 57 611 59 320 39,9 Szlovákia 22 699 36 337 75 364 232,0 Szlovénia 11 497 15 787 18 103 57,5

* 2001. évi adat.

** 2008. évi adat.

*** 2010. évi adat.

Az oklevelet szerzettek száma növekedésének eredményeként az évtized eleje és vége között jelentős mértékben nőtt a felsőfokú képzettségű aktív keresők száma és aránya, a legnagyobb mértékben több nyugat-európai és kelet-közép-európai ország- ban, így az Egyesült Királyságban, Írországban, Svájcban és Szlovéniában; Magyaror- szágon ez arány 27,4 százalék volt. A felsőfokú képzettségű aktív keresőknek a gazda- ságilag aktív népességhez viszonyított aránya a vizsgált 25 országnak közel felében meghaladta a 30 százalékot, hat országban, köztük hazánkban 20-30 százalékos volt, míg hét országban nem érte el a 20 százalékot.

3. táblázat A felsőfokú képzettségű keresők száma és aránya 2008-ban

A felsőfokú képzettségű aktív keresők Ország

száma (ezer fő) számának a gazdaságilag aktív népességhez viszonyított aránya (százalék)

Ausztria 760,2 17,9

Belgium 1 745,7 36,5

Bulgária 877,0 24,6 Csehország 802,6 15,3 Egyesült Királyság 9 940,6 31,9

Észtország 234,7 33,8 Finnország 953,0 35,6

Franciaország 8 413,4 30,1

Görögország 1 306,9 26,5

Hollandia 2 256,0 30,2

Horvátország 328,2 18,4

Írország 759,7 34,2

Lengyelország 3 839,0 22,6

Lettország 312,1 25,7 Litvánia 538,8 33,4

Magyarország* 929,0 24,3

Németország 10 097,0 25,4

Norvégia 880,0 34,0

Olaszország 4 174,0 16,6

Portugália 834,2 14,8

Spanyolország 7 253,8 31,7

Svájc 1 389,0 31,7

Svédország 1 489,0 30,4

Szlovákia 427,3 15,8 Szlovénia 295,0 16,9

* 2010. évi adat.

A nemzetközi összehasonlítás során a magyar felsőoktatás helymeghatározásának fontos feladata a felsőoktatás szakmai struktúrájának vizsgálata. Ezt a szerzett okle- velek képzési ágak szerinti megoszlásának elemzésével végeztük el, a képzési ágak jelenleg általánosan alkalmazott nómenklatúrája, az ISCED alapján. (Lásd a 4. táblá- zatot.)

A pedagógusképzés aránya Hollandiában, Lengyelországban, Norvégiában és Svédországban a legmagasabb. Hazánkban az ebben a képzésben oklevelet szerzet- tek aránya 2005/06-hoz viszonyítva – amikor a magyar felsőoktatás a vizsgált orszá- gok között 19,1 százalékkal az első helyet foglalta el – lényegesen csökkent, 12,2 százalékkal a „mezőny” közepéhez tartozik. A művészeti képzés aránya Magyaror- szágon a legalacsonyabbak között van. A humán szakos képzés arányát jelentős mér- tékben befolyásolja a felső középiskolai tanárképzés szerkezete, a consecutive (egy- mást követő), illetve a concurrent (egyidejű) típusú képzés alkalmazása. Ezt is figye- lembe véve Magyarország e képzést tekintve Németország mögött a második helyet foglalja el. A társadalomtudományi képzés aránya Hollandiában és Olaszországban a legmagasabb, hazánkban viszonylag alacsony, a gazdálkodási képzésben viszont Magyarország 22,2 százalékos aránnyal az élmezőnyhöz tartozik. A jogászképzés 3,3 százalékos hazai aránya meglehetősen alacsony.

A természettudományi képzés aránya az Egyesült Királyságban és Németország- ban a legmagasabb, Magyarországon a 2010-es évtized közepén még a legalacso- nyabb volt, jelenleg 3,6-kal a középmezőnybe került, a számítástechnikai képzés pe- dig a mezőny alsó részében foglal helyet. A műszaki képzés 9,6 százalékos arányát tekintve Magyarország a legutolsók közé tartozik. Az egészségügyi felsőoktatásban oklevelet szerzők aránya különösen az északi országokban igen magas, Magyaror- szágon viszont e képzés 4,9 százalékos aránya a legalacsonyabb.

4. táblázat Az oklevelet szerzettek megoszlása a főbb képzési ágak szerint 2009-ben

Főbb képzési ágakban oklevelet szerzők (százalék) Ország

A B C D E F G H I L M

Ausztria 13,2 4,4 4,8 8,1 19,0 3,7 5,1 5,6 18,2 1,6 10,1 Belgium 19,1 6,7 9,5 10,6 22,6 7,7 5,1 2,8 15,7 3,9 30,1 Bulgária 6,4 2,2 4,3 14,5 33,7 2,7 1,9 2,0 14,9 1,7 6,8 Csehország 14,4 1,7 5,0 5,5 22,4 3,4 5,2 4,2 14,3 3,5 9,3 Dánia 7,5 3,7 10,7 8,3 15,2 3,9 4,3 3,3 12,0 2,1 24,9 Egyesült Királyság 10,9 7,5 8,5 8,9 14,8 4,6 8,7 4,0 9,0 0,9 6,1 Észtország 8,1 5,3 6,1 6,6 23,9 ,5,5 4,5 4,4 10,5 2,1 11,0 Finnország 6,7 6,0 8,8 6,4 15,7 2,0 4,6 3,2 21,5 2,1 20,7

(A táblázat folytatása a következő oldalon.)

(Folytatás.) Főbb képzési ágakban oklevelet szerzők (százalék)

Ország

A B C D E F G H I L M

Franciaország 1,5 3,4 6,8 5,8 27,4 6,5 6,4 4,0 15,6 1,5 14,9 Hollandia 18,5 5,6 6,3 15,6 25,7 3,1 2,8 5,1 10,6 1,8 25,4 Horvátország 4,5 3,1 8,0 3,4 28,3 5,8 5,3 2,0 15,0 2,8 6,6 Írország 10,5 9,8 5,1 4,9 22,1 2,7 5,9 4,0 10,8 1,1 13,5 Lengyelország 16,1 6,0 7,0 11,9 28,2 2,4 3,5 3,8 8,8 1,7 9,0 Lettország 11,1 3,3 4,3 8,3 33,2 10,4 1,9 3,0 27,4 0,9 7,8 Litvánia 12,7 3,3 4,2 7,8 28,0 7,1 2,6 2,4 16,0 1,9 9,8 Magyarország 12,2 2,5 11,7 7,5 22,2 3,3 3,6 3,2 9,6 2,5 4,9 Németország 10,8 3,7 15,4 6,2 15,4 3,5 10,2 4,2 14,2 1,8 26,1 Norvégia 17,3 3,3 5,4 10,1 13,9 2,5 3,2 4,9 8,0 1,0 33,7 Olaszország 6,1 6,8 10,1 12,6 3,8 .. .. 5,8 15,2 1,9 15,5 Portugália 6,2 5,4 2,8 9,9 13,3 4,2 5,3 1,7 13,6 1,9 21,2 Spanyolország 13,2 5,2 3,7 4,8 16,5 3,2 5,1 16,4 1,7 15,7 7,7 Svájc 11,5 4,2 5,1 5,2 30,5 5,8 6,0 4,1 19,2 1,9 17,3 Svédország 16,1 2,8 3,7 8,3 12,4 2,5 4,7 2,9 17,5 1,2 26,8 Szlovákia 16,3 1,8 4,5 5,3 18,6 5,3 4,7 2,9 13,0 2,3 17,3 Szlovénia 7,8 1,8 4,4 7,6 34,2 3,0 2,4 2,0 13,5 2,5 7,3

Megjegyzés. Magyarország esetében: 2010. évi adatok és a felsőfokú szakképzés nélkül. A képzési ágak jelö- lése: A – Pedagógus; B – Művészeti; C – Humán; D – Társadalomtudományi; E – Gazdálkodási; F – Jogi; G – Természettudományi; H – Számítógép-tudományi; I – Műszaki; L – Mezőgazdasági; M – Egészségügyi.

Az áttekintés alapján néhány javaslattal élünk a magyar felsőoktatás jövőbeni alakítására. A képzés volumenének differenciált növelése elsősorban a mérnök-, va- lamint – mind az orvosok, mind a szakdolgozók esetében – az egészségügyi képzés- ben indokolt. (Az orvosképzést illetően ennek akadálya főleg abban található, hogy a képzési kapacitás nagy részét a külföldi hallgatók oktatása veszi igénybe, jelenleg több mint 6000 külföldi hallgató van az orvostudományi karokon.) A természettu- dományi képzés fejlesztése is szükséges lenne, ennek lehetősége azonban korláto- zott, egyrészt azért, mert az ilyen képzés iránti érdeklődés kisebb, mint a fejlett euró- pai országokban, ahol a nagyobb társadalmi presztízst és anyagi megbecsülést jelentő K+F-szektorban jóval több természettudományi szakembert foglalkoztatnak, mint hazánkban, másrészt pedig azért, mert a középiskolai oktatás mennyiségi, de különö- sen minőségi tekintetben nem biztosítja a megfelelő merítési bázist. Ezzel szemben szükséges lenne a jelenleg több mint harminc intézményben folyó gazdálkodási kép- zés méreteinek csökkentése.

Külön probléma a jogászképzés mértékének alakulása. A 2001. évi népszámlálás szerint Magyarországon összesen 34 468 jogász volt, köztük 24 445 aktív kereső.

Ugyanakkor 2001 és 2010 között 22 610-en szereztek jogi diplomát. Mint ismeretes, a jogászokat elsősorban három területen foglalkoztatják. Egyrészt az igazságszolgál- tatásban, ahol jelenleg „telítettség” mutatkozik, másrészt a közigazgatásban, ahol nem kis konkurenciát jelentenek a Budapesti Corvinus Egyetemen, illetve a Buda- pesti Közszolgálati Egyetemen végzettek (végzők), minthogy nincs világosan megál- lapítva, hogy a közigazgatásban mely munkakörök igényelnek jogi és melyek köz- igazgatási képzettséget. A harmadik terület a gazdasági szféra, ahol sem a jelenleg foglalkoztatottak számára, sem a prognosztizálható szükségletre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok. Feltehető, hogy igen sok végzett jogász nem jogi vég- zettséget igénylő munkakörben dolgozik. Mindezt figyelembe véve a jogászképzés további alakulásának kérdése még alapos vizsgálódást kíván.

Forrásjegyzék

EURIDYCE [2009–2012]: Thematic Studies. Brussels.

ILO (INTERNATIONAL LABOUR ORGANIZATION)[2010]: Yearbook of Labour Statistics. Geneva.

OECD (ORGANISATION FOR ECONOMIC CO-OPERATION AND DEVELOPMENT)[2011]: Education at a glance. Paris.