A GAZDASÁGl'EGYENSÚLY
ÉS A TERULETl STRUKTURA OSSZEFUGGESE
ABONYINÉ DR. PALOTÁS JOLÁN
Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a gazdasági növekedés alakulá-
sában a struktúrának. illetve az ésszerű struktúra kialakitásának kiemelkedő szere-pet kell tulajdonítanunk. Ezzel magyarázható az is. hogy a különböző irányú és célú
struktúravizsgálatok napjainkban nagyobb érdeklődésre tartanak számot. mint ko—rábban. Ez az oka többek között annak is, hogy az utóbbi időben gyarapodott a hazánk makro— és mikrostruktúráját különböző aspektusból megközelítő elemzések száma, 5 nőtt azok mélysége is.
Amikor a gazdasági növekedés forrásait igyekszünk meghatározni. vagy épp a növekedés belső feltételeinek meglétét vizsgáljuk gyorsan változó világunkban, igen nehéz, bonyolult feladattal állunk szemben. E komplex kérdéseket felölelő problé—
makörből a struktúrára vonatkozóan megállapítható, hogy a gazdasági fejlettség olyan fokán álló. olyan ágazati és termékszerkezettel rendelkező országnak, mint Magyarország, fejlődése érdekében adottságaihoz alkalmazkodó struktúrát kell lét—
rehoznia. Jóllehet gazdasági növekedésünk a harmadik és a negyedik ötéves terv időszakában felgyorsult — a nemzeti jövedelem, a reáljövedelem és a reálbér mu—
tatói kedvezően alakultak —. s ebben is fontos szerepet játszott a struktúra átala- kítása, mégis fejlődésünk jelenlegi szakaszában is napirenden kell tartani ezt a kérdést. Megjegyezzük azonban, hogy -— a többi szocialista országhoz hasonlóan
—— új oldalról merül fel a szerkezeti változás igénye.
Napjainkban a gazdasági növekedésnek nemcsak a belső feltételei változtak meg, hanem ezzel közel egyidőben új helyzet állt elő a nemzetközi gazdasági kap—
csolatok terén is. lgy például gazdaságtalanná vált a kis országok által korábban oly eredményesen alkalmazott importhelyettesitési politika stb. Ennek felismerése is elősegíti a szocialista országok közötti szakosodás, munkamegosztás elmélyítését.
Előtérbe kerültek a hatékonysági és az egyensúlyi követelmények. A hatékonyság fokozásában nagy szerep jut a specializációnak s ezen belül a területi specializá- ciónak is. Ez utóbbi a népgazdaság fejlődésére gyakorolt hatásán túlmenően a
KGST—országok együttes fejlődésére is hatással van. ;
'Amikor gazdaságunk fejlődésének új szakaszában előtérbe kerül a tartalékok
feltárásának és felhasználásának kérdése, megkülönböztetett figyelmet érdemelnek
a munkamegosztás különböző formái is. A továbbiakban az ipar ágazati speciali—záltsága időbeli alakulásának területi differenciáltságából. valamint a termelő szfé-,
ra fő ágai és az infrastruktúra kapcsolatának alakulásából vonunk le néhány kö—vetkeztetést. Ezen összefüggések múltbeli tendenciáinak vizsgálati eredménye hasz- nos alapinformációul szolgálhat akkor. amikor a belső strukturális feszültségek ki—
ABONYINÉ DR. PALOTÁS: A GAZDASÁG! EGYENSÚLY 1221
éleződnek, s amikor a termelői és a szociális infrastruktúra iránti társadalmi—gaz-
dasági elvárások megnőttek. ,
A továbbiakban a hazai adatszolgáltatás nyújtotta lehetőségek figyelembevéte- lével kidolgozott módszerünk segítségével meghatároztuk a megyék 1965. és 1975.
évi specializációs indexelt.1 (Lásd az 1. táblát.) Ily módon lehetővé vált a 10 éves időszakban bekövetkezett változások irányának és mértékének egzakt módszereken alapuló értékelése.
1. tábla
Az ipar ágazati specializációs indexének alakulása
Az Az
1965. 1975.
Megye "MW—"_ _—
évi specializációs index
Baranya . . . 24,7 22,7 Bács-Kiskun . . . . . . . . . . . . 45,3 35.1 Békés . . . 30,7 28,3 Borsod—Abaúj-Zemplén . . . . . . . . 25,2 22,9 Csongrád . . . , . . . . 38,0 34.2 Fejér . . . 34,1 21,6 Győr—Sopron . . . 19.3 25,3 Hajdú-Bihar . . . 28,1 29.ó
Heves . . . . . . . . . . . . . . 33,3 26,8
Komárom . . . . . . ' . . . . . . . 27,2 30,5 Nógrád . . . 39,8 22,3
Pest . . . . . . . . . . . . . . . 47.4 21,8
Somogy . . . 27.0 32,9 Szabolcs—Szatmá . . . . . . . . . . 30,5 27,9
Szolnok . . . . . . . . . . . . . 29.7 25.15
Tolna . . . . . . . . . . . . . . 44,7 40,2
Vas . . . . . . x . . . . . . . . 30,ó 29.8
Veszprém . . . 337 45,0 Zala . . . '. . . 332 352
A vizsgálat során a specializáció fő elemének az egyik legexponáltabb hiány- tényezőként jelentkező élő munkát választottuk, mert termelési oldalról területi bon- tásban nem állt módunkban megközelíteni a kérdést. Megítélésünk szerint azon- ban a viszonylag könnyen kvantitikálható tényezők alapján nyert eredményt minő—
ségi elemzéssel kiegészítve az objektiv valóságot jól tükröző képhez jutunk.2 (itt kell megjegyeznünk, hogy az élő munka kiválasztását gyakorlati szempontok indokolták.
Az élő munkára alapozott vizsgálati eredmény azonban némileg torzít, aminek leg- főbb forrása az egyes tevékenységek termelékenységi színvonalának erősen diffe-
renciált volta.) ,
A jelzett két időszakra számitott specializációs indexek megyei átlaga 1965 és 1975 között csökkent (1965-ben 34.12, 1975-ben 3l,4l volt a megyei indexek átlaga.)
' A módszer, amelynek részletes leírása (1)-ben található. a 15 ágazatra bontott ipar foglalkoztatottai- nak megyénkénti számából indul ki. Területegységül azért választottuk a megyéket, mert a szükséges statisz- tikai adatok megyei bontásban álltak rendelkezésünkre, s mivel napjainkban a megyék képezik a népgaz- dasági tervezés egyfajta egységét. Ugyanakkor számolnunk kell a megyei elemzésből fakadó korlátokkal is.
Természetesen a legoptimálisabb a társadalmi—gazdasági adottságok alapján kirajzolódó, objektive létező
gazdasági körzet lenne. ,
2 Jelen esetben is — mint általában a matematikai modellekről —- elmondható. hogy az ágazati sza—
kosodás mértékének meghatározására általunk alkalmazott módszer ennek a bonyolult társadalmi—gazdasági folyamatnak csak a fő mozzanatait képes megragadni. s ez indokolja (és egyben szükségessé is teszi) a kü- lönböző hagyományos módszereken alapuló. a minőségi ismérveket is figyelembe vevő vizsgálatokat.
1222 ABONYINE DR. PALOTAS JOLAN
Ha megvizsgáljuk ugyanezekre az évekre a szélsőséges specializáltságú megyék
indexeit, akkor azt tapasztaljuk. hogy míg 1965-ben a megyék rangsorának első éstizenkilencedik eleme között 21.76. addig 1975-ben csupán 17.72 volt a különbség.
Ez azt bizonyítja. hogy megyei szinten az ágazati szakosodás szóródásának csök-
kenése következett be.Ha részletesebben tanulmányozzuk a változás irányát és mértékét, akkor igen változatos képet kapunk. Kilenc megye a rangsorban hátrább került (közülük Ko- márorr, Baranya, Nógrád. Borsod-Abaúj—Zemplén és Veszprém megye lényegesen), kilenc pedig a rangsorban feljebb jutott. Az utóbbiak közül is elsősorban Somogy megye tűnt ki (a 19. helyről a 4. helyre került). de lényegesen előretört Zala. Szol- nok. Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Fejér, Pest és Győr—Sopron megye is. Csupán Heves
megye helyzete nem változott. megőrizte 7. helyét.
A megyék relatív specializáltságának változását a kartogramok is jól jelzik.
1. ábra. A megyék iparának ágazati specializáltsága a fogla/koztatottak száma alapján
1965 7.975
.(am pej/elf spec/mim; .é'yenya speciál/ká/lság
/ Fej/elf www/lső; _lgev gyenge spenM'zá/As'ág
% A'á'zepes W/áúzáI/űg
Anélkül. hogy a megyék ipari fejlődésének bonyolult összetevőit megkísérel- nénk feltárni, csupán utalunk arra a tényre, hogy mennyire nem közömbös az, hogy a jellegzetes változást melyik ágazat (a nehéz-, a könnyű- vagy az élelmiszeripar dinamikus vagy kevésbé dinamikus fejlődése stb.) idézte elő. Jelenleg, a belső strukturális feszültségek felszínre jövetelekor igen figyelemreméltó, hogy az ágazati struktúra területi alakulásában az elmúlt időszakban ilyen tendenciák érvényesül- tek. Az ágazati struktúra alakulása tulajdonképpen a jelenleg jellemző rendkívül széles választékú termék és termékcsoport szintű struktúra következményének te—
kinthető. Ezért a problémakörnek e nagyvonalú, szokatlan aspektusú megközelítése is jelzi: az iparfejlesztés során alkalmazott szelekciót és kontraszelekciót úgy kell irányítanunk, az erőforrásokat úgy kell koncentrálnunk. hogy elősegítsük a hatéko-
nyabb területi struktúra kialakítását.
lsmeretes, viszont, hogy nemcsak az ipar belső szerkezete. hanem a termelő és a nem termelő szféra közti összhang. a termelő és a nem termelő létesítmények or- szágos és területi struktúrája is befolyásolja a gazdasági hatékonyságot. Ez indo—
kolja. hogy növekvő jelentőséget tulajdonítunk a területi tényezőknek.
A termelő és a nem termelő szféra területileg differenciált fejlettségi szintje és a területenként eltérő fejlődési ütem következtében a különböző népgazdasági ágak
A GAZDASÁGI EGYENSÚLY 1223
fejlettségi szintje terén ma is nagy területi különbségek mutatkoznak. Ezek a kü- lönbségek valamely területi—gazdasági egységen belül lehetnek olyan mértékűek is, hogy belső feszültségeket okozhatnak, s ezzel a továbbfejlődés gátjává is vál- hatnak.
Mivel az ésszerű területi és ágazati struktúra fontos eszköze lehet a gazdasági hatékonyság növelésének, megyei egységekre vonatkozóan összehasonlítást végez-
tünk a termelő szféra főbb területei és az infrastruktúra fejlettségi szintje között.A vizsgálat során megállapítottuk, hogy az ínfrastrukturális szinvonal vonatkozásá- ban kiemelkedő megyék a fejlett iparral rendelkező térségek, a feljetlenebb infra- strukturális területek pedig nagyrészt mezőgazdasági jellegű (az ipar vonatkozásá- ban pedig főleg élelmiszeripari jellegű) területek. Ennek a képnek a kialakításában fontos szerepet játszik az a tény is. hogy az utóbbi főprofillal rendelkező területegy—
ségek urbanizációs szinvonala, külterületi népességének aránya magas stb.
Elemeztük továbbá a primer, a szekunder és a tercier szektorban foglalkozta- tott aktív keresők arányának alakulását. Amint a 2. ábrából is megállapítható, a mezőgazdaságban foglalkoztatott aktív keresők aránya 1950-től — változó ütemben
— szakadatlanul csökkent. Ugyanebben az időszakban az ipar és építőipar hasonló mutatószáma egészen 1976-ig nőtt, majd pedig csökkent. Megjegyezzük ugyanak—
kor, hogy az utóbbi években e mutatószám növekedésének mértéke is csökkent. A tercier ágazatokban foglalkoztatott aktív keresők aránya mindvégig nőtt, és a nö- vekedés mértéke az 1960—as évek elején és 1975 után jelentős volt. Az utóbbi gyor-
sabb növekedést a mezőgazdaság és az ipar kisebb mértékű relatív foglalkozta-
tottsága tette lehetővé.2. ábra. Az ezer aktív kereső közül a főbb .ágazatokban foglalkoztatottak számának alakulása
rá
ami
300
Wigwam mt
100
§ § § § § $$$
Megvizsgáltuk továbbá három időpontban (1949-ben. 1960-ban és 1970-ben) az iparban és a mezőgazdaságban foglalkoztatott aktív keresők aránya és a tercier ágazat hasonló mutatója közötti kapcsolatot. Eredményül a 3. ábrán bemutatott ér- tékeket kaptuk.
Az ábra határozottan mutatja, hogy 1949-től 1970-ig csökkent az ipar és a ter- cier szektor mutatószáma közti korreláció értéke. E csökkenés mértéke 1949—től 1960- ig kisebb mértékű (riz—l—O,69-ról rja—l—O,52—ra), mint 1960—tól 1970-ig (riad—0.52—
ról ri: —O.26-ra).
1224 ABONYINÉ DR. FALOTAS JOLAN
Az ipar és a tercier szektor mutatószóma közötti kapcsolat csökkenésének gyor- sulása elsősorban az ipar decentralizációjára vonatkozó. a fővároson kívüli ipar
dinamikus fejlesztését célzó párt- és kormányhatározotok végrehajtásával függ ösz— —
sze.
3. ábra. A termelő szféra fő ágai és a tercier szektor közötti kapcsolat - ioglalkoztatottiaiknak aránya alapján
(ezer aktív keresőből az iparban. a mezőgazdaságban és a tercier szektorban dolgozók száma megyénként)
ami? "a 7940-es" ggal? 1000-940 mff 707033
5
700 — "Be 700 — (, 700 -
080 "! ' '0'83 oo
600 - : 000 — ; "23'0'59 600 — . _
0 O
0
_ _
.de _ 0
500 500 ; 500 p': 086 ....
1100 " 3 1100 — :É 400 - "azzal? 0e.g.;
. 8
800 - 300 - ,. ".a 52 300 - 3-
1
'.o muzsa ": , 0.3 a
200 - . 200 — .; . 200 - :
.. a! : ' e
700 — $- ' 100 - 100 —
I I I I a" I I : 1 " . n n . fa"
700 200 300 400 100 200 500 400 100 200 500 400
o Az ipar (0) is [mr/bp szet/0)- úr)a A mezőgazdaság (0) És fII'E/EI' szeh'ar- úr)
Megjegyzés: ri — az ipar és a tercier szektor mutatószáma közötti korreláció; rz -— a mezőgazdaság és
a tercier szektor mutatószáma közötti korreláció. '
;; A mezőgazdaság és a tercier szektor mutatószáma közötti kapcsolat szintén
csökkenő szorosságot mutat. Erre vonatkozólag [is megállapítható, hogy a változás
mértéke 1960—tól 1970—ig lényegesen erőteljesebb volt. mint korábban.
2. tábla
A 19 megye iparban,
mezőgazdaságban és tercier szektorban foglalkoztatott aktív keresői arányának szórása
1949. I 1960. ] 1970.
Ágazat ————_—7*— iiiiiiiiiiii
evben
lpar . . . .1 . . . 72.1 l 99.8 82.4 Mezőgazdaság . . . 94.8 119.0 76.5 Tercier ágak . . . 32,4 26,3 22,1
A tercier szektor szórásértékei a vizsgált időszakban csökkenő tendenciát mu-
tatnak. A továbbfejlődés során a csökkenés még nagyobb mértékű lesz. Ugyanak-
kor mind az ipar, mind pedig a mezőgazdaság mutatóinak szórása 1949—től 1960—ig növekvő területi differenciáltságot fejez ki. majd 1970-ig nivellálódás következett be.Az aktív keresőkön belül a tercier ágazatban foglalkoztatottak aránya megyék kö;
zötti differenciáltságának csökkenése társadalmi—gazdasági okokra vezethető visz- sza. A társadalmi okok elsősorban a szociális infrastruktúrának életszinvonalat be-
A GAZDASÁGI EGYENSÚLY
1225
folyásoló tulajdonságaival függnek össze. a gazdasági okok pedig a tervszerű ará- nyos fejlesztés. a területfejlesztési politika kérdéseivel. Áttételesen azonban a szo- ciális infrastruktúra ágazatainak és elemeinek színvonala a gazdasági fejlődésre is
hatást gyakorol.
Közismert, hogy a különböző területeken élők eltérő életszínvonalának fokoza- tos közelítésében megkülönböztetett szerepet tulajdonítunk az infrastruktúrának. E cél megvalósításában a szociális infarstruktúra látszólagos vezető szerepe helyett a termelő infrastruktúrának tulajdonítható az elsőbbség. ami elsősorban a termelő—
erők fejlődését meghatározó tulajdonságára vezethető vissza. Ezért nyilvánvaló.
hogy ha az infrastruktúra mint gyűjtő kategória heterogén elemeinek és a gazda- sági fejlettségi szintnek a kapcsolatát egyenként vizsgáljuk, akkor a termelő infra- struktúra elemeivel nagyobb szorosságot tapasztalunk, mint a szociális infrastruk- túrával.
A továbbiakban röviden bemutatjuk az egész ipar és az infrastruktúra közti kapcsolatot. Az elsőt a termelt korrigált nemzeti jövedelem fajlagos értékének mu—
tatójával. az utóbbit a naturális mutatószám-rendszer alapján kapott relatív fejlett- séget kifejező rangsor értékeivel fejezzük ki. A tényező és az eredményváltozó kö- zött közepes (r : —l—0.55) korrelációs kapcsolat mutatkozott. Ez az összefüggés te- hát ismételten azt mutatja. hogy az infarstrukturális ellátottság tekintetében kitűnő területek vonzzák az ipart, illetve az infarstrukturális elmaradottság gátolja az ipar fejlődését.
Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a mezőgazdaság és az infrastruktúra vonatko—
zásában laza negatív összefüggést tapasztaltunk. Az ilyen irányú összefüggés az élelmiszer—termelés továbbfejlődése szempontjábái káros, hisz a mezőgazdaság fej- lettségének arra a szintjére jutott, amikor fokozódnak az elvárások az egyéb szfé—
rákkal — köztük különösen a termelői infrastrukturális ágazatokkal —— szemben. Mi—
vel a mezőgazdaságilag fejlettebb területek infrastrukturális ellátottsága általában gyengébb, épp itt fejti ki leginkább káros. fejlődést lassító hatását az infrastruktúra alacsonyabb színvon_ala. Ezért is érdemel megkülönböztetett figyelmet az infrastruk- túra jól átgondolt. körültekintő fejlesztése.
ismeretes ugyanakkor, hogy a termelő és a szociális infrastruktúra fogalomkö- rébe tartozó ágazatok nem azonos mértékben hatnak a termelés hatékonyságának növelésére. Legszorosabb összefüggést az ipar és a közlekedési infrastrukturális ágazatok között tapasztalunk. Ugyanakkor a mezőgazdaság és a közlekedés laza negatív összefüggést mutat. Meglehetősen laza továbbá az ipar és a mezőgaz- daság összefüggése a kereskedelmi ellátottsággal. Jóllehet ezen összefüggések kü- lönböző területeken és különböző időpontokban eltérő módon alakulnak. mégis úgy véljük. hogy a tervezés során a népgazdaság hatékonyságának növelése ér—
dekében a területfejlesztésben részt vevő szervek még összehangoltabb tevékeny- ségére van szükség. lly módon a területi tartalékok hatékonyabb kihasználásával
is hozzájárulhatunk a népgazdasági célok megvalósításához.
IRODALOM
(i) Abonyi Gyuláné -- Krajkó Gyula -— Móricz Ferenc: Az ipar területi specializációjának mérése. Sta- tisztikai Szemle. 1976. évi 10. sz. 1003-1012. old.
(2) Abonyi Gyuláné dr. -— dr. Móricz Ferenc: Az infrastruktúra területi vizsgálata. Területi Statisztika.
1975. évi 1. sz. 82-90. old.
(3) Hi'gedüs Miklós: A népgazdaság termelési szerkezetének fejlesztése. Kossuth Könyvkiadó. Budapest.
1976. 154 o .
(4) Nyitrai Ferencné dr.: iparunk helye a világban. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1974. 258 old.
1977 §),—?S Niyátrai Ferencné dr.: Ipari struktúrák: változások. hatékonyság. Kossuth Könyvkiadó. Budapest
. o .
1226 ABONYINE DR. FALOTAS: A GAZDASÁGI EGYENSÚLY
PEBl-OME
B caoeM ouepne aarop uccnegyer naMeuel—me orpacneaoü cneuuanusaunn npomuw- ,, neHHOCTM no oőnacmM B nepuon c 1965 no 1975 m.u. Ye'rauaanuaaer, uto cneunannaauun s cpenHeM no oőnacmM cokpamnace c 34.12 n.o 31,41, uno cannerenbcrayer o Heoő—
XOAHMOCTH cosnauua öonee sgupenrnanoü Teppntopuanbuoü crpyxrypu.
B Aanbueüwem aarop paccmarpuaaer nemneHne uncneuuecm aauxrbix a npOMhimneH- nocru " crpourenscrae,'cenbckom xoam'icrae u TpeTHI-IHOM cemope a pacuere Ha 1000 BKTHBHblx camernTeanbix c nomomhio nam-MX BpeMeHHbIX puncs za 1950—1977 rom—i.
BaTeM uccnenyer napnyio Koppennuuonnyio cases (memgy npoMbimnei—moc'rbio u Tpe'rmno cenropom, CeanKHM xozaücraom u Tpemuuo cekropom) BenW-IHHHI aroro nonasampáor—
HOCHTeanO 1949, 1960 M 1970 roncs. Aarop oóuapyxmaae'r 'reHAeHumo K cuumeumo n'paai-
HOCTH naHHoü csnau. _ ' ,
Haxoneu. ucxona us npumepa asaumocsasu memAy ypoaHeM paaamm npomúmnen- HOCTH " umppacrpyxrypbi, aarop noauepwnaaer őnaroraopuoe mmm—me unmpac'rpymypai Ha reppuropnanbnoe pasamue.
SUMMARY
The outhor investigates in her study bronch specialization of industry by counties betu/een 1965 and 1975. She points out that the county averages of specialization decreased from 34.12 to 31.41 which indicates the necessity of forming a more effective regional structure.
The article deals with the changes of the number per 1.000 active earners of labour employed in industry and construction, in agriculture, and in the tertiory branches using time series of the 1950—1977 period. The outhor analyses the correlations (between industry and the tertiory sector, agriculture and the tertiary sector) for this indicator in 1949, 1960; and —
1970. in connection with this she refers to the decreasing tendency of the closeness of cor-
relation.
Finally, starting from the correlation between industry and the infrastructural level. the author emphasizes the beneficial result of infrastructure in regional development.
