Diplomások Magyarországon 1980-ban

(1)

DIPLOMÁSOK

MAGYARORSZÁGON 1980—BAN

MOLNÁRNÉ VENYlGE JÚLIA

A népesség iskolázottságának mind a társadalom és a gazdaság fejlődése, _ mind az egyének boldogulása szempontjából nagy szerepe van. Az iskolai képzés ma a társadalmi mobilitás leglényegesebb csatornája. Az olyan iskolarendszer. amely lehetővé teszi, hogy a fiatalok alapvetően a tehetségük alapján jussanak el a kép- zettség különböző szintjeire — és ennek megfelelően a társadalmi munkaszervezet

különböző posztjaíra — a társadalom nyitottságának fontos tényezője.

A diplomások számának alakulása

Az iskolai képzés legmagasabb szintje a felsőfokú oktatás. Túlnyomó többség- ben az innen kikerülőkből tevődik össze a társadalom legműveltebb, szakmailag leg—

képzettebb rétege. az értelmiség. Az 1980. évi népszámlálás adatai lehetővé teszik a felsőfokú végzettséggel rendelkezők (a közel félmilliós rétegének sok szempontból történő elemzését.

Jelen tanulmány az 1980. évi népszámlálás ,.Felsőfokú végzettséggel rendelke- zők adatai" című 34. kötetében alkalmazott és közzétett fogalmak tartalmának meg- felelően azoknak a személyeknek az adataira támaszkodik. akik az iskolarendszer ke—

retében befejezett felsőfokú tanintézeti végzettséget, azaz oklevelet, végbizonyít—

ványt (abszolutóriumot) szereztek. Az elemzés során diplomásoknak vagy felsőfokú végzettségűeknek is nevezzük őket.

1. tábla

A felsőfokú végzettségűek számának és arányának változása

* A felsőfokú végzettségűek

É ! az 1930. az előző aránya az

" száma __L_____—__viévi össznépes—

(ezer fő) iségben

l százalékában (százalék)

l

1930 . . 84.8 1 100,0 , 1,0

1949 . . 107.3 126,5 126.5 12

1960 1761 207, 7 1641 1 1,8

1970 300. 6 354, 5 170. 7 2,9

1980 484. 8 571. 7 161, 3 4.5

Forrás: itt és a továbbiakban, ahol külön nem jelöltük. az 1980. évi népszámlálás 34. (Felsőfokú vég- zettséggel rendelkezők adatai. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1983. 822 old.) és 22. (Foglalkozási

adatok 1. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1981. 1060 old.) kötete.

(2)

MOLNARINÉ VENYIGE: DI'PLOMASOK

361

Az elmúlt ötven év alatt a diplomások száma közel hatszorosra, de 1949-hez vi- szonyítva is több mint négy és félszeresre emelkedett. Míg 1930—ban csak minden századik ember volt diplomás, 1980-ban megközelítőleg minden huszadik. A felső—

fokú oktatási rendszer közel egy évtizede viszonylag egyenletesen évi 25—26 000 diplomást .,bocsát ki", közülük új. vagyis első diplomás körülbelül évi 22000. 1980 óta négy új évjárat került ki a felsőfokú intézményekből. vagyis 88—90000 új diplo—

más. A halálozás miatti csökkenést is beszámítva ma 550—560000 körüli a diplomá—

sok száma. ezek közül gazdaságilag aktív mintegy félmillió.

A diplomások nemek szerinti megoszlása ugyanebben az ötven éves időszakban erőteljesen megváltozott.

2. tábla

A felsőfokú végzettségűek számának és arányának alakulása nemenként

A felsőfokú végzettségűek

az 1930. évi megoszlása

Év ___"óma ("" fő) százalékában (százalék)

férfi nő férfi l nő férfi [ nő

1930 . . . . 76,5 8,3 ! 100.0 100,0 ' 902 l 9.8

1949 . . . . 90,1 17.2 117.8 2072 84,0 16,0

1960 . . . . 136,0 40.1 177,8 483.1 77.2 22.8

1970 . . . . 206,9 l 93.7 2705 11289 68.8 ! 31 .2

1980 . . . . 291,0 % 193,8 380.4 L 23349 60,0 l 40,0

Ahogy a 2. táblából látható, különösen gyorsan emelkedetta nők száma és ará—

nya. Míg a férfiak száma ötven év alatt közel négyszeresére, a diplomás nőké több mint huszonháromszorosára növekedett, arányuk a felsőfokú végzettségűek között nem egészen tíz százalékról negyven százalékra emelkedett.

Ha korcsoportok szerint vizsgáljuk ezt a népességcsoportot, a diplomások kor- struktúrájában az tükröződik, hogy a felsőfokú képzés volumene különösen 1960 után nőtt meg (1949 és 1959 között 69 000. 1960 és 1969 között 124 000. 1970—től 1979-ig 184000 fővel gyarapodott a felsőfokú végzettségűek száma). lgy 1980-ban a diplo- mások közel 60 százaléka 40 év alatti volt. Még magasabb a fiatalok aránya a nők—

nél, akiknek több mint 70 százaléka 40 évnél fiatalabb volt 1980—ban. Ebben a ten—

denciában is kifejezésre jut a nők térhódítása a társadalmilag szervezett munkában és ezen belül elsősorban a szellemi (nem fizikai) munkaterületeken.

Jelenlegi ismereteink szerint nem tudunk válaszolni arra a kérdésre. hogy eb—

ben milyen szerepet játszik az ..adottság", tehát az. hogy a női alkotnak, fiziológiai felépítésnek jobban megfelel a nagyrészt ülve végezhető. nagyobb fizikai erőkifej- tést nem kívánó munka, illetve mennyiben motiválják más tényezők. Az bizonyosra vehető, hogy szerepet játszik a hagyomány is — a segítő családtagok után ugyanis e kategóriában volt a legmagasabb a nők aránya a férfiakhoz viszonyítva már 1949- ben is —. továbbá az a társadalmi vélekedés, amely a szellemi munkát általában magasabbra értékeli a fizikainál. és annak bizonyos típusait a nők számára különö—

sen előnyösnek ítéli.

A nemek szerinti differenciálódás tulajdonképpen már a középiskolában meg- kezdődik, mert az elsősorban egyetemre — és szellemi pályára — előkészítő gimná—

ziumot a lányok nagyobb arányban végzik el. mint a fiúk. A felsőfokú végzettséggel

betölthető munkakörök száma nagymértékben emelkedett például az oktatásban. és

ez —— az általánosan elterjedt felfogás szerint — ,.tipikusan" női munka. (Valójában a

(3)

362 MOLNÁR—NE VENYIGE JÚLIA

helyzet fokozatosan úgy alakult, hogy e munkakört nagyrészt a nők fogadják el. el—

sősorban a több szabadidő miatt.)

Az elkövetkező évekre vonatkozóan az adatokból láthatóan mindenekelőtt az következik, hogy — a felsőfokú oktatási intézmények változatlan mértékű kibocsátá- sát feltételezve — igen gyorsan nő az aktív diplomások száma, 'hiszen a végzettséget újonnan megszerzőkhöz viszonyitva még legalább egy évtizeden át nem lesz jelen—

tős a nyugdijazottak száma.

A felsőfokú végzettséggel rendelkező aktív keresők száma még nagyobb ütem- ben nőtt, mint az összes diplomásoké; ötven év alatt több mint meghatszorozódott (sőt, ha az 1980—ban gyermekgondozási segélyen levő diplomás nőket is számítjuk — mintegy 15000 fő — akkor a növekedés még nagyobb mértékű). 1960—hoz viszonyit—

va jelentős a növekedés: két évtized alatt csaknem háromszorosára nőtt a dolgozó diplomások száma.

3. tábla

A felsőfokú végzettségű aktív keresők számának alakulása

A felsőfokú végzettségű aktiv keresők

Év , az 1930. l az 1960 l G'ÉSSYZZSW

m ' .

(§; %) ___—"Lm" l kelggg'il'bn

] évi százalékában l (százaléka;

:

1930 . . . . . . . 67 100.0 l 44.11 § 2.0

1949 . . . . . . . 77 114,9 ; 51, 0 ! 2.3

1960 . . . . . . . 151 225.4 l 100,0 l 3.2

1970 . . . . . . . 258 385,1 1 170,1 5.1

8.1

1980. . . . . . . 412 6149 ; 272.9

A különböző jellegű végzettséggel rendelkezők létszáma eltérő mértékben nőtt.

Erről azonban csak 1960-ig vonnak visszamenőleg összehasonlítható adataink.

4. tábla

A felsőfokú végzettségűek száma és megoszlása a végzettség jellege szerint

A , tb , , " száma "17905? száma '"?90051' (száma "179051"

ve le se e e e " [CSU " GS " 0150

9 g ! g ("e' fel (százalék) ("e' fel (százalék) (He' fo) (százalék)

1960-ban l 1970-ben [ 1980-ban

Műszaki . . . . . . . , 33 18,7 67 22,3 119 24.4

Mezőgazdasági . . . 15 8.4 33 11 .1 46 9.5

Egészségügyi . . . 20 11.6 29 9.7 43 8.9

Oktatási, tudományos, köz—

művelődési . . . 52 29,4 98 32.6 180 36,8

Művészeti . . . 5 3.0 7 2.6 8 1.6

Jogtudományi . . . 28 15.8 30 9.6 34 6.9

Közgazdasági . . . 11 6.5 22 7.5 41 8.4

Egyéb . . . ! 12 6.6 14 4,6 17 3.5

Összesen 176 100,0 300 100,0 488 100,0

Forrás: A felsőfokú végzettségűek demográfiai és foglalkozási jellemzői. Központi Statisztikai Hivatal Budapest. 1981. 78 old.

(4)

DIPLOMÁSOK 363

1960 és 1980 között minden végzettségi típusban emelkedett a létszám. Különö- sen jelentős volt az emelkedés a műszaki és közgazdasági végzettségűeknél — mintegy 3,6 százalékos —, utána az oktatási—közművelődési kategória következik 3.4—sze- res növekedéssel, de az egészségügyi diplomások száma is több mint kétszeresére nőtt. A különböző végzettséggel rendelkezők aránya módosult: erősen nőtt a mű- szaki és oktatási—közművelődési jellegű diplomások aránya, mig a jogászok. mű—

vészeti és egyéb jellegű képzettségűek, valamint — a kétszeres létszámnövekedés el- lenére — az egészségügyi képzettséggel rendelkezők is visszaszorultak.

A műszaki és közgazdasági diplomások számának erős növekedésében megkö- zelítőleg tükröződik, hogy az 1960-es évektől bekövetkezett műszaki—gazdasági fej- lődés hatására nő az ilyen irányú szakemberek iránti szükséglet. Az oktatási—köz- művelődési képzettségűek rendkívül nagy számában viszont az oktatási rendszer két- irányú változása jut kifejezésre. Egyrészt azért foglalkoztat igen nagyszámú embert az oktatás, mert ma a gyermekek, illetve a fiatalok többsége 3 évestől 17—18 éves koráig vesz részt az oktatási rendszerben, másrészt azért mert az óvoda és az alsó-, fokú oktatás gyakorlatilag egész napos, és a felügyeletet is pedagógusok látják el.

(A pedagógus diplomával rendelkezők nem tanítanak mindnyájan. Igen sokan más területen dolgoznak, például az államigazgatásban, a párt- éstömegszervezeti ap- parátusban stb., és ugyanakkor nem ritka a szakképzetlen. képesítés nélküli pedagó- gusok aikalmazásánok kényszere az alsófokú oktatásban.)

Az aktív keresők végzettség jellege szerinti megoszlásáról — az előbbiektől kissé eltérő csoportosításban ——1980—ra is vannak adataink.

5. tábla

A felsőfokú végzettségű aktív keresők száma és megoszlása a végzettség jellege szerint 1980-ban

A végzettség jellege száma megoszlása

(ezer fő) (százalék)

ipari, építőipari . . . . . . . . 100.7 24,5

Mezőgazdasági . . . . . . . . 39,9 9.7

Egyéb műszaki—gazdasági jellegű . 15,2 3.7

Egészségügyi. . . 35,0 8.5

Oktatási, tudományos közművelő-

dési, művészeti . . . . . . . 156,1 37,8

Jogtudományi, igazgatási . . . . 20,0 4.8

Közgazdasági . . . 32,9 8.0

Egyéb . . . 12,4 3.0

Összesen 4122 100,0

Az aktív kereső diplomások között két nagy csoport emelkedik ki: a műszaki—

gazdasági és az oktatási—közművelődési végzettségűek. A két kategória létszáma szinte teljesen egyenlő — 156000 fő külön—külön —-, és együttesen az egész sokaság-

nak több mint háromnegyedét teszik ki (75.70/0). E két csoport létszámának növeke—

désben az is jelentős szerepet játszott, hogy a korábban középfokon megszerezhető végzettségeket —- például technikus, tanító — bevonták a felsőfokú oktatásba. Ennek következtében a középfokon végzettek fokozatos kiöregedésével ugyanazokba (:

munkakörökbe — még változatlan összlétszám mellett is —- egyre több főiskolát vég—

zett kerül.

(5)

364 MOLNARlNÉ vermet JÚLIA

6. tábla

A felsőfokú végzettségű aktív keresők népgazdasági ágak szerint 1980-ban

A befejezett felső-

fokú végzettségű Az összes aktív keresők ;aktív ke-

Népgazdasági ág " "WOW-77777 WM r'eső meg'

6 megosz- oszlása

(511325) :(száÉÉék) (mm! *

ipar" . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79,1 192 34,0

Épltoipar . . . 25,5 62 8.1

Mező- és erdőgazdálkodás . . . 29,8 7.2 18,6 Szállítás és hírközlés . . . 155 3.8 8.1 Kereskedelem . . . 23,1 5,6 9.8 Vízgazdálkodás . . . 4.4 1.1 1.5 Személyi és gazdasági szolgáltatás . . . 11.3 2.7 3.9 Egészségügyi, kultúrális. szociális szolgáltatá . . . 1689 40.9 10.7 Közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatások . . . . 54.15 13,3 5.3

Összesen 412,2 100,0 100,0

Forrás: lásd az 1. és 4. táblánál.

A diplomások munkaerőforrásából az egyes népgazdasági ágak különböző mér—

tékben merítenek. Népgazdasági ágak szerinti megoszlásuk eltér az összes kereső- kétől. Az anyagi ágazatokban általában lényegesen kisebb a diplomások aránya.

míg —— az ágazatok jellegéből következően — az egészségügyi. kultúrális. szociális szolgáltatások, továbbá a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatások területén azt messze meghaladó.

Térjünk vissza a diplomások számának 1949. de különösen 1960 óta megfigyel—

hető gyors növekedésére. Ez a nagymértékű gyarapodás jelentősen megnövelte a gazdaság és a társadalom rendelkezésére álló szellemi kapacitást. A ,.kiművelt em—

berfők" 1983—ban már több mint félmilliós tömege azonban csak lehetőség. amely akkor viszi előre a fejlődést. 'ha hatékonyan kerül felhasználásra. Ezért joggal merül fel a kérdés, vajon a társadalmi—gazdasági szervezet be tudja—e fogadni, illetve ké- pes—e produktívan hasznositani ezt a gyorsan növekvő létszámot? Más szóval: nincs—

e -— és főleg nem lesz-e — túlképzés a felsőfokú oktatásban?

A kérdés reális, többször felmerült társadalmi—gazdasági vezetők beszámolóiban.

a társadalompolitikai jellegű publikációkban is. A válaszok meglehetősen egybe—

hangzanak: egyes, kisebb létszámú szakokon előfordul ugyan túlképzés, de .,A ,ki—

művelt emberfők'-ből általában nem lehet túl sok!"1

Nézetem szerint a kérdést ismételten át kellene gondolni. sokoldalúan meg kel—

lene vizsgálni. Ennek szükségességére utal az is, hogy bizonyos végzettségű fiatalok nehezen tudnak elhelyezkedni. hogy néha mesterségesen kreált státusokban foglal- koztatják őket. Az is elgondolkoztató. hogy jelentős számú fiatal diplomás -— első—

sorban mérnökök és közgazdászok — még 4—5 évvel a munkábalépés után is alul—

foglalkoztatottságról panaszkodik.

Számos kérdés szorulna itt vizsgálatra, amelyeket egy rövid tanulmányban még jelezni is alig lehet. Mindenekelőtt: milyen kapcsolat van a felsőszintű szakember- képzés és a gazdaság erre irányuló szükséglete között? Valószínű, hogy kölcsönha- tás érvényesül. Vagyis a gazdaság — és a társadalom —— a fejlettség bizonyos szint—

* Lásd: dr, Juhász Adám: A műszaki értelmiség társadalmi szerepe és helyzete. Társadalmi Szemle, 1982. évi 6. sz. 14. old.

(6)

DIPLOMASOK

365

jén — meghatározott nagyságrendben képes magasan kvalifikált szakembereket be- fogadni és hasznosítani. Ugyanakkor fokozatos fejlődés van, és a magasan képzett szakemberekből bizonyos tartalék szükséges, mert adott esetben ez meggyorsíthat- ja például a technika fejlődését. Ezt a tartalékot azonban nem célszerű túlságosan nagyra méretezni, többek között azért, mert a felsőfokú képzés drága.2 A közvetlen anyagi ráfordítás is jelentős — ez a diploma jellegétől függően változik —. és a tár- sadalom munkaidő—kapacitásának is túlzottan nagy részét kötheti le (ti. a felnőtt ta- nulók, az oktatók, az intézményeket kiszolgálók munkaerejét), Ugyanakkor, ha tény—

leges túlképzés van. a megszerzett tudás egy része nem hasznosul. sőt gyakorlat és tapasztalat híján elavul.

Önként adódik a nemzetközi összehasonlítás a kérdések megválaszolásához.

itt azonban olyan jelentős nehézségek adódnak az egyes országok oktatási rendsze- rének, a statisztikai számbavétel módjának különbözőségéből, amelyek megkérdő—

jelezhetik az eredményt. Az 1970—es évek első felére vonatkozó adatok szerint a fel- sőfokú végzettségűek aránya a gazdaságilag aktív lakosságból meglehetősen külön—

böző értékeket mutat a fejlett tőkés országokban: Svédországban például 22, az Egyesült Államokban 14 százalék. Olyan fejlett, illetve gyorsan fejlődő országokban, mint például a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria és Japán — sem éri el a 10 százalékot, és lényegében azonos a nálunk 1980—ra kialakult színvonallal.3 Nem mu- tatható ki tehát közvetlen kapcsolat a gazdasági fejlettség szintje és a felsőfokú végzettségű szakemberekkel való ellátottság között. bár kétségtelen, hogy a fejlett

országok többségében ez az arány valamivel meghaladja a 10 százalékot.

A kongruencia-vizsgálat néhány tanulsága

A képzettség hasznosításának mértékét kifejezni meglehetősen nehéz, és csak

közelítően lehetséges. Mégis figyelemre méltó az 1980. évi népszámlálás adatai alap- ján végzett kongruencia—vízsgálat, amely a végzettség és a munkakör összevetésével

kíván képet adni a diplomások képzettségének kihasználásáról.

7. tábla

A felsőfokú végzettségű aktív keresők a kongrugencia mértéke és nemek szerint 1980-ban

Összes felsőfokú Foglalkozása a képzettségének végzettségű aktív —

—

kereső l

_ , -,,,, ___z megfelel részben felel nem felel

Nem "'69 meg

száma megosz- . J - ; '

(ezer fő) l'asa' szam száza- szam l száza- szam szóza—

(szazalek) ' (e"zer , lék (ezer ! lék (ezer lék fo) ; fo) l fo)

Férfi . . . . . . . . ; 250,7 100.0 165.9 l 66.2 26.0 10.4 58,7 23,4

Nő . . . . . . . . . ; 161.5 100,0 121,8 75,4 12,9 8.0 26.9 16,6

Együtt ! 412,2 ) 1oo,o l287,7l 69,8 1 389 ' 9,4 ] 85,6r 20,8

! ? l

Természetesen nem lenne reális elvárni, hogy a képzettség és a foglalkozás kö- zött minden esetben teljes legyen az összhang. A felsőfokú oktatásnak is van ..se—

lejtje", ami jelenleg — a képzés közbeni szelekció alacsony aránya miatt — a tény-

legesnél valószínűleg nagyobb. Az egyéni sorsok is hozhatnak olyan pályamódosí-

2 Lásd: Statisztikai évkönyv, 1982. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1983. 299. old.

3 Lásd: Year Book of Labour Statistics. International! Labour Office. Geneva. 1976. 153—168. old.

(7)

366 MOLNÁRlNÉ VENYEGE JÚLlA

tást, amely miatt nem egyezik a képzettség és a foglalkozás. Mindennek ismereté—

ben 6—8 százalékos meg nem felelés hozzávetőleg normálisnak tekinthető. Minthogy

azonban ez az érték 1980-ban a 20 százalékot is meghaladta, és 86000 diplomást érintett, ez az információ nagymértékben alátámasztja azt a gyakorlati tapasztalatot.

hogy a felsőfokú végzetteket nem mindig tudja olyan munkával ellátni a társadalom.

amelyben valóban szükség van 15—17 évi tanulásra.

A kongruencia mértéke nemek. korcsoportok és a képzettség jellege szerint is különbözik. A nemek szerinti különbség abban jelentkezik. hogy a nők kisebb mér- tékben dolgoznak képzettségüknek nem megfelelő munkakörben mint a férfiak. (A nők 16,6, a férfiak 23,4 százaléka.) Kivétel a mezőgazdasági jellegű diploma. ahol

is a nőknek közel fele (48.80/0) nem a képzettségének megfelelő munkát végez.

Korcsoportok szerint vizsgálva a kongruencia mértékét, azzal a jelenséggel ta—

lálkozunk, hogy a 30 év alatti korosztályoknál kisebb mértékű a meg nem felelő fog- lalkozás. mint a felnőtt, illetve középkorú korosztályoknál. A 20—24 éves korcsoport- ban csak mintegy 16, az 50—59 évesek között viszont 27 százalék az inkongruens tog-

lalkozásúak aránya. (A 60 év felettieknél az arány ismét csökkent.) Nem valószínű.

hogy ezt alapvetően azzal lehet magyarázni. hogy a fiatalok számára kedvezőbbek

az elhelyezkedési lehetőségek, vagy hogy inkább megmaradnak a választott pályán.

Nézetem szerint sokkal inkább arról van szó. hogy a diploma megszerzése után elhelyezkedek a felajánlott munkakörben, amely —— legalábbis formálisan -— megfelel a végzettségnek. Az életpálya közbeni foglalkozásváltoztatások során azonban igen sokan eltávolodnak eredeti képzettségüktől. Néhány munkában eltöltött év alatt bizonyos szelekció megy végbe. Egyesek rájönnek, hogy nem jól választottak.

másokat a munkahely értékelése késztet pályamódosításra. Sokan a más területen jobbnak ígérkező anyagi vagy előrehaladási lehetőség miatt hagyják el a pályát.

ismét másoknól az egyéni élet alakul úgy. hogy nem tudnak választott képzettségük- nél megmaradni. Mindenképpen kedvezőtlen jelenségnek tűnik azonban, hogy — ha a ,,részben megfelelő" foglalkozásokat is számba vesszük — az aktív diplomásoknak

csak 70 százaléka dolgozik a képzettségének megfelelő munkakörben.

8. tábla

A felsőfokú képzettségű aktív keresők kongruencía szintje 1980-ban

(százalék)

Ossszes Foglalkozása !: képzettségének

felsőfokú ,

A képzettség jellege kizá-f(- reszben mem

aktí— megfelel —— —————

kereső felel meg

lpori, építőipari . . . . . . . . . . . . . 100.0 72,7 109 16,6

Mezőgazdasági . . . 100.0 58,ó 7.6 333

Egyéb műszaki—gazdasági jellegű . . . 100,0 64.4 14.6 21,0

Egészségügyi . . . 100.0 94.0 1.1 4.9

Oktatási, tudományos, közművelődési. művészeti . 100,0 67.2 10,2 22.6 Jogtudományi. igazgatási . . . 100,0 75,5 4.0 20,5

Közgazdasági . . . 100,0 702 9.5 %A

Egyéb . . . . . . . . . . . . . . . . 100,0 41,4 j 20,3 38.3

Összesen 100,0 69,8 9,4 20,8

Ha a végzettség jellege szerint vizsgáljuk (: kongrugencia szintjét, az egészség- ügyi diplomásoknál legmagasabb a képzettség és a foglalkozás összhangja, minden

(8)

DIPLOMASOK

367

más képzettségnél nagy a képzettségnek meg nem felelő foglalkozás aránya. Ezen belül viszonylag jónak tűnik a helyzet az ipari, építőipari képzettségűeknél. ahol ..csak" mintegy 17 százalék a nem megfelelő foglalkozásúak aránya.

A statisztikai adatok itt nem vágnak teljesen egybe a gyakorlati tapasztalatok-

kal, mert igen sok műszaki diplomás —- elsősorban fiatalabb korosztályba tartozó — panaszkodik alulfoglalkoztatottságra. Magyarázata valószínűleg az, hogy sok a for- málisan megfelelő munkakör, amelyben a munkát középfokú képzettséggel és némi gyakorlattal is el lehet látni. Feltűnően alacsony a képzettség kihasználtsága a me- zőgazdasági végzettségűeknél. Ez olyan részletes és alapos elemzést igényelne.

amelyre e helyen nincs mód. Annál is inkább szükség volna az okok feltá- rására. mert valószínű. hogy ebből a felsőfokú mezőgazdasági képzésre vonatkozó következtetések is adódnának.

Területi megoszlás

Az áttekintett adatok megalapoznák egy olyan feltételezést. hogy általában meg- felelő mennyiségben, egyes szakmákban pedig bőségesen van felsőfokú végzettségű munkaerő. Ha azonban településtípusonként vizsgáljuk a helyzetet, igen heterogén képet kapunk. Noha az elmúlt tíz év alatt a diplomások száma legkisebb mértékben Budapesten emelkedett, a telítettség jelei elsősorban a fővárosban mutatkoznak, és a városi koncentráció mértéke nem mérséklődött. mert vidéken elsősorban a városok—

ban volt jelentős számuk növekedése. Gyakran hiány van viszont a községekben, el- sősorban a kisebb. félreeső településeken.

9. tábla

A felsőfokú végzettségű és az összes aktív kereső megoszlása a lakóhely településtípusa szerint

(százalék)

Felsőfokú

Cl - , E kt'

Településtípus ' sszes vegzettseg kerzzsí'srlreojúltvó

aktív kereső l Ip omas

!

Budapest . . . . . . . . . .l 20.3 l 392 l 157,1

Többi város . . . . . . 345 40,8 96,2

Községek . . . 452 20.0 l 359

Összesen 1oo,o ; 100,o ( 81,0

A területi koncentráció bizonyos fokig szükségszerű, hiszen számos magasszin- tű képzettséget igénylő feladat — például a közép- és felsőszintű oktatás, de az ipari termelés is — a városokba összpontosul. A koncentrálódás szükséges mértékét azon—

ban még megközelítően is nehéz lenne meghatározni. Az elmúlt évtizedekben ugyan több olyan gazdasági—társadalmi változás történt, amely növelte a magasan kvalifi- kált munkaerő szükségletét a falvakban (például a mezőgazdaság rohamos techni—

kai fejlődése). de az elmúlt évtized területfejlesztési politikájából következően (köz- ségösszevonások) számos diplomát igénylő foglalkozásra ma sincs szükség a kis lét- számú településeken.

A részletesebb területi adatokból látható összefüggésekből megemlítjük. hogy

a megyék közül diplomásokkal jól ellátott Baranya, Csongrád, Hajdú—Bihar és az

észak—dunántúli megyék. Ez egyúttal mutatja a felsőfokú oktatási intézmények te—

lephelye és a diplomásokkal való ellátottság közötti kapcsolatot is. A végzettség jel—

(9)

368 MOLNARNÉ vawree JÚLIA

lege szerinti adatokból pedig az tűnik ki. hogy az ipari. építőipari jellegű diplomá-

soknak több mint a fele a fővárosba tömörül. Ez egészségtelenül magas koncentrá-

ciónak tűnik, és arra is utal, hogy bizonyos iparágak kitelepítésére hozott határoza- tok csak kis részben valósultak meg.

3

A magasabb iskolázottság, de különösen a felsőfokú végzettség megszerzése jobb esélyeket biztosít a társadalmi munkamegosztás magasabb szintjein történő elhelyezkedésre, mint az alacsony képzettség. így a társadalom nyitottságának meg- őrzése és az emberi erőforrások optimális hasznosítása szempontjából egyaránt fon—

tos, 'hogy a felsőfokú végzettség elérhető legyen a tehetséges és ambiciózus fiatalok számára. Ebben a megközelítésben előtérben áll a képzésnek az a szerepe.

amely a kulturális és társadalmi egyenlőség irányába mutat.

Ugyanakkor a felsőfokú oktatás mindenekelőtt szakképzés, amely meglehetősen nagy társadalmi ráfordítást követel. Ezért a lehető legracionálisabb módon kell meg- tervezni és irányítani mind az egyének, mind a vállalatok és más szervezetek erre

irányuló igényeit.

Becsléseink szerint ma már mintegy félmillió aktív keresőnek van diplomája. En- nek pozitív gazdasági hatásairól már szóltam. és nem szándékolt következményei kö- zött említettem a képzettségnek meg nem felelő foglalkozások magas arányát. Az inkongruencián túl ellentmondásos jelenségnek tartom többek között azt. hogy a diplomás foglalkozások presztizse — bár nem egyforma mértékben — jelentősen csökkent. Ez több tényező együttes hatására alakult így. Első helyen a tömegességet lehet említeni. Vagyis azt, hogy már ma is az aktív keresők mintegy 10 százalékának van felsőfokú végzettsége. és a legtöbb diplomafajta viszonylag könnyen hozzáfér- hető (ingyenes, a követelmények olykor alacsonyak). Szerepe van annak is, hogy a felsőfokú végzettség alacsony szinten hasznosul kettős értelemben is. Egyrészt gya- kori, hogy a diploma megszerzése után sok évvel is alacsonyabb szintű munkakört kell ellátni. Ez tulajdonképpen azt is megakadályozza, hogy a fiatal valóban szak—

emberré váljon, hiszen az oktatásból frissen kikerülve még aligha tekinthető kész szakembernek. Másrészt alacsony a képzettség haszna az egyén számára is, hiszen ma már a szakmunkások jelentős csoportjainak keresete eléri, sőt meghaladja a ha- sonló korú diplomások keresetét. (Mindennek valószínűleg szerepe van abban. hogy a fizikai dolgozók gyermekei számára nem mindig vonzó a felsőfokon történő tovább—

tanulás.) Vagyis a felsőfokú végzettség a szükséges gyakorlati idő után sem mindig ad lehetőséget a magasan kvalifikált, érdemi munkára, még kevésbé az átlagot lé-

nyegesen meghaladó jövedelemre.

Egy statisztikai elemzésnek nem lehet feladata túlságosan messzemenő követ—

keztetések levonása. hiszen jellegéből következően a számokkal leírható tények kö- zelében kell maradnia. Annyi talán mégis megkockáztatható: az adatok ellentmon- dásokra, problematikus jejenségekre utalnak a diplomások helyzetével és mindenek- előtt képzettségük hasznositásával kapcsolatban. Minthogy ez részben az oktatással függ össze. hasznos lenne. ha mindez mérlegelésre kerülne a felsőoktatás napiren—

den levő továbbfejlesztésénél.

PE3l'OME

Aerop aHanusnpyer AEHHbIe, nonyueHHue s xop.e nepenucw Hacenei—mz 1980 roga o nnuax c aucmnM oőpaaoaanuem, : TOM uncne : nepayio ouepem, 06 aKTMBHbIX came-Aes- Teanblx, pacnonaraioumx yHHBepCHTeTCKHM nnnnomom.

(10)

DIPLOMÁSOK

369

YCTaHaBnusaer, ura a 1930 rogy s Beurpuu Tonbxo Kamnbiü comü rpamAaHuH umen BblCUJee oőpasoaanne, a a 1980 roAy yme npnőnnamenbuo Kamnblü naanuaTbiü. OcoőeHHo őblCTpO sospocnu uucno " p.ans )KeHI-UMH, HMetOLLtHX AHnnOM: s 1930 rogy cpeAu nm; c amc-

umm oőpaaoaam—ieM ppm! )KeHLUMH cocraannna 10%, a a 1980 rogy yme 40%. Nnna c BbIC- mm oőpaaoaaHMeM monome HaceneHmi a mennem a 1980 roAy 60% ne Hux őbmo MO- nome 40 net. Orcrona cnenyer, tn'o name npu HeusmeHHoü HHCJ'IGHHOCTH smnycxe BblCLLIHX YHeöHbIX aaaenem—iü ÖbiCTpo aoapacrer uucno "Meromux Aunnom aKTMBHbIX caMerm-enb—

Hblx, rex Kan eme no xpaüueű mepe Ha npommeHi—m 10 ner gens neHCHOHepOB 6yAer He- abicoxoü.

B 1980 rogy 8,1% aKTHBHbIX caMernreanblx "Mem—1 nunnOM. FlOCKOanY a 1980—1983 l'OAb! uen—npe nanbneümux Bbll'iYCKHle nypca saxonuuno BbICuJHe yueőHme aaaegeum, nro oaHaHaer npwőnuamenbno 85—90 000 HOBHX BbinchHHKOB, cerom—m yme npumepuo 100/0 aKTHBHbiX caMermenbi-iblx nMeer ablcmee oőpasoBaHMe.

ripHMepHo nonMHnnHOHa nuu. c amcumm oőpa3OBőHMeM npegcraanaer coőoü sua—m—

Teanbiü yMcraeHHuű noreHunan, Koropbiü cnenyet acpcpeic'mauo nocraamb Ha cnymőy 06—

uiecrseHHo—axonomuuecnoro passurm.

l'lpnőnwsmenbuyro unmopmaumo 06 Mcnonbaoaaum oőpaaosanun npenocraenner ucc- negosanue nonrpyeHrHocru, Koropoe nonaauaaer, uro anMepHo 21% nm; c BHCUJHM 06- paaoBaHueM —- anÖnMSHTeanO 86000 uenoaex —— paőorae'r He no cneuuanbuocm. (370 COOTHOLUEHHe nemei-cu HaHXYALUHM B cnyv-iae mm. a arpapHuM oőpaaoaauueM, me ono coc- raenzer 340/0.) Liana paőo'raiouwx He no cneuuanbnocm rmu, nannerca Bucokoü game " s TOM cnyuae, ecnu Hexotopyio HHKOHpreHTHOCTb momuo cum-an. ecrecraeHHoü. Aarop OT—

Meuaer: BbICLlJee oőpaaoaanne osnauaer a nepayro ouepeAb nogroroaxy Bucoxoxaanmpu- uuposaHHbix cneuwanncroa n Tpeőyer prngix oötuecraeHHbix 3a1'pa1'. l'loa'roMy őbmo öm u.enecooőpazmo nyreM npoeenemm AaaneüLunx uccneaoaaunü paCKpblTb őonee rnyőome anHHHbl ynomnuyroro senem—m.

SUMMARY

The study analyses the data concerning the population having higher educational level,

and within this primarily the active earners of the professional classes, based on the cen-

sus of the population in 1980.

lt is pointed out that while only one of a hundred persons possessed a diploma in Hungary in 1930, it was one in twenty in 1980. The number and proportion of certificated females increased the most: whithin the persons of higher education the proportion of females in 1930 and 1980 was 10 and 40 per cent, respectively. The professional classes are younger than the average of the population; 60 per cent of the professional classes was under fourty years in 1980. Conseauently the number of active earners of the professional classes is increasing fast, even in the case of steady output of higher education. since the

proportion of pensioners will remain law at least for ten years.

8.1 per cent of active earners were certificated in 1980. Since four new classes complet- ed their studies in the institutions of higher education between 1980 and 1983. which makes an increase by 85—95.000 of the professional classes. some 10 per cent of active earners

have higher educational level at present.

The mass of persons of higher degree, amounting to some half million, represent a significant intellectual capacity that should be utilized efficiently in the interest of the socio-

economic development of the country. _

The utilization of aualification can be estimated through congruence analysis which painted out that nearly 21 per cent of persons having higher education amounting to some 86.000, are engaged in activities not identical with their gualification. (The situation is the worse for those who got their degree in agriculture, where this figure comes to 34 per cent.) The proportion of persons engaged in activities different from their aualification seems to be high, however, incongruency of small extent should be considered as a natural pheno—

menon. The author points out that higher education is primarily a professional training re- guiring significant social inputs. Thus it would be worthwhile exploring the core of the pheno- menon mentioned above.

3 Statisztikai Szemle