A MEZÖGAZDASÁG ÁLLÓESZKÖZEI
SZABÓ JÓZSEFNÉ
A mezőgazdaság állóeszközeinek többsége mind megjelenésében mind pedig
használatában azonosságot mutat más népgazdasági ágak termelőeszközeivel,
néhány esetben azonban speciális termelési célokat szolgálva értelmezésük meg- haladja azok körét. így a mezőgazdaság állóeszközeinek értéke az épületeken, gépekén kívül kibővül az ültetvények, az öntöző és talajvédelmi létesítmények, valamint a talajjavítások értékével.A mezőgazdaság legfontosabb termelőeszközének, a termőföldnek állóeszköz—
ként történő figyelembevétel—e, illetve értékelése változóban van. Jelenleg a mező- gazdasági üzemek csak az emlitett meliorációs tevékenységek értékét számítják az állóeszközök közé. Az új földtörvény értelmében azonban a termelőszövet—
kezeteknek a használatukban levő földet az államtól, a nem termelőszövetkezeti tagoktól, illetve tagjaíktól is fokozatosan meg kell vásárolniok. Ennek következ—
tében az vagyonuk és így állóeszközeik részévé lesz. Az állami gazdaságok pedig földhasználati díjat fizetnek, jóllehet földjeiket jelenleg nem tartják nyilván
állóeszközeik között. A földhasználati díjat, illetve a termelőszövetkezetek által
tagjaik részére kifizetett földjáradékot termelési költségként veszik figyelembe.Ez a körülmény megerősíti a termőföld állóeszköz jellegét. E tanulmány kereté-—
ben a mezőgazdaság állóeszközeit a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően, tehát a termőföld értéke nélkül vizsgáljuk.
Mielőtt a mezőgazdasági állóeszközök részletesebb ismertetésére rátérnénk, két körülményre kell felhívni a figyelmet. Egyrészt arra, hogy a termőföld különféle —- nagy részben szükségszerű —- okokból lényegesen csökkent az utóbbi években, másrészt arra, hogy a mezőgazdaságból a többi népgazdasági ágba elsősorban a legaktívabb korosztályokból több százezer főnyi munkaerő vándorolt el. A mezőgazdasági termelőerők csökkenése szinte szükségszerűen az állóeszköz—állomány növelését, a gépesítést, a korszerűbb és anyagigényesebb termelési eljárások kiterjesztését követelte meg. Ennek a folyamatnak mintegy kezdetét jelentette, hogy a mezőgazdasági beruházások értéke és aránya 1959-től
lényegesen emelkedett. Ezzel ez az időszak nemcsak a mezőgazdaság társadalmi
viszonyaiban, hanem a társadalmi viszonyok gyökeres megváltozását elősegítő beruházáspolitikában is fordulatot jelentett. Az első ötéves terv idején a mező- gazdasági beruházások évi átlaga ——- 1959. évi változatlan áron számolva —- alig haladta meg a 3 milliárd forintot, és —— a beruházás színvonalát az egy foglalkoz- tatottra jutó beruházás mértékében mérve —— az ipar hétszer többet ruházott be, A második ötéves terv időszakában —— 1961—1965 között —- a mezőgazdasági be- ruházások évenkénti értéke viszont 8 milliárd forint fölött volt, és egy mező-SZABONE: A MEZÖGAZDASAG ÁLLÓESZKÖZEI 477
gazdasági foglalkoztatottra körülbelül feleannyi beruházás jutott, mint az ipar-
ban,1. tábla A mezőgazdasági beruházások összefoglaló adatai
Mezőgazdasági beruházások (1979. évi Egy mezö- . - változatlan áron) .) gazdasági ) Egy ipari Időszak Összesen ' éVí §"!an arám/a foszlallmztntottra
millió forint (százalék) juto beruházás (forint)
1938 ... 960 960 131 487 3 510
1947 -— 1949 ... 3 177 1 059 lő.—4 600 .
1950—1954 ... 16 238 3 248 133 1 601 11 880
1955— 1957 ... 9 304. 3 101 16,4 1 557 7 870
1959— 1960 ... 16 275 5 425 17,8 2 751 10 030
1961—1965 ... 41. 945 8 389 195 5 110 12 299
1966 ... 9 068 9 068 16,8 5 974 13 355
A jelentős beruházások következtében a mezőgazdaság állóeszköz—állomá—
nyának értéke még az átszervezés éveiben sem csökkent. A felszabadulás óta
minden évben —— egyes években szerényebb mértékben ugyan, de — növekedett.1966—ban az állóeszközök Változatlan áron számított bruttó értéke meghaladta a 100 milliárd forintot, és az 1938. évinek több mint két és félszerese volt. A nettó érték, melyben kifejezésre jut az eszközök elhasználódottsága. ennél mintegy 40 százalékkal alacsonyabb, tehát az eszközök használhatósága más termelő ága-—
zatokhoz hasonló, mintegy 60 százalékos volt. A népgazdaság összes állóeszközei- ből a mezőgazdaság eszközeinek aránya 12 százalék volt. az anyagi szféra álló—
eszközeiből pedig több mint egyötöddel részesedett a mezőgazdaság.
A termelő állóeszköz—állományon belül legnagyobb súlyt az épületek kép- viselnek, melyek együttes értékében a gazdasági és igazgatási épületeken kívül a föld termőerejét tartósan növelő létesítmények, a tereprendezések, útépítés, öntözőtelepek, halastavak értéke is szerepel. Ennek az állóeszközcsoportnnk az értéke a háború előttihez képest lényegesen emelkedett. Az érté—kbeni növekedés egy része azonban nem jelent valóságos kapacitásbővülést, mert a szocialista át—
szervezés előtt például a kisparaszti gazdaságok raktározásra szolgáló létesít- ményei a lakóépülebtel egybeépültek (padlás), és az esetek többségében az állatok elhelyezésére szolgáló állatférőhelyek sem képezték a mezőgazdaság állóeszköz-
állományának részét.
Az állóeszköz—állomány másik jelentős csoportja a gépek. Ide tartoznak az erő- és munkagépek, a járművek és a gépi berendezések. A gépek aránya az álló- eszköz-állományból egyre nagyobb. Ez a növekedés sem jelenti azonban egészé—
ben az ellátottság, illetve felszereltség bővülését, hiszen az állati igaerő gépi vonóerővel való felváltása l963—ig csupán cserét jelentett, és csak az azóta vég- zett beruházások voltak bővítő jellegűek. A munkagépállomány növekedésének egy része is pótolt, részben csak helyettesítette a mezőgazdaságból elvándorló
emberi munkaerőt.
Az állóeszköz—állomány egyharmadát az ún. egyéb eszközök értéke képezte.
Nagyobbrészt az ültetvények értékét tartották nyilván ilyen címen. A felszaba—
dulás előttihez képest a termőre fordult ültetvények állománya körülbelül egy—
harmaddal emelkedett, kizárólag a gyümölcsösterületek növekedése miatt. A
478 : — — ' — sznno JÓZSEFNÉ nagymértékű telepítés közismert ténye'exmek csak látszólag mónd ellent, az
ültetvények jelentősebb értékváltozása ugyanis a közeli évekre várható, amikor
az 1962—1965. évi telepítések termőre fordulnak.Az állóeszköz-állomány értékének emelkedésénél kedvezőbbek a mezőgaz da-
sági földterülethez viszonyított eszközellátottság, illetve a mezőgazdasági mun—kaerő mamához hasonlított technikai felszereltség mutatói, akár a felszabadulás
előttihez (az 1938, évihez), akár a háború utáni évek bármelyikéhez hasonlítjuk azokat. (Ennek oka az is, mint már említettük, hogy a földterület és e. mező-—gazdaságban foglalkoztatottak száma is csökken.) A mezőgazdasági területhez viszonyított állóeszköz-állomány bruttó értéke 1938 és 1966 között megbánom- szorozódott,_a technikai felszereltség mutatója pedig négyszeresére emelkedett.
Különösen jelentős volt az állóeszközöknek sa legutőbbi 10 évben bekövetke—
zett —— mintegy 40 milliárd forintos —— növekedése. Ez idő alatt az ellátottság is
megkétszereződött. A munka technikai felszereltsége teldntetébén azonban amezőgazdaság ellátottsága ——- egy mezőgazdasági dolgozóra 68 000 forint értékű
állóalap jutott —-— még így is jóval alacsonyabb szinvonalú volt, mint az egész termelő szféráé, az iparénak pedig a felét sem érte el 1966—ban.'x
;; tábla
A mezőgazdaság állóalap-állománya' és ellátottsága
(változatlan áron)
' _ Egy kat. hold mezőgazdasági Egy mezőgazdasági
. Allóalap állomány - területre foglalkoztatottra
Év ,
millió Irgdex: 1938. , mó áuzam'ánomány _ , ,
forint v : 100 ? Index: 193 . - ' Index: 1938. .
_ rom" _ . év : 100 form . _év :. 1005
1938. . .. 37 400 100,0 2848 100,0 18 985 100,0 - '
1949. . . . * 42170 112,8 3 277 _ 115,l 19 247 '101,4
1958. . . . 64 397 172,2 5 150 180,8 32 070 168,9
1959. . . . 67 433 180,3 5 400 189,6 34 074 179,5
1960. . . . 68 756 183,8 5 541; 194,6 35 641 *1'87,7
1961 . . . . ' ' 72 029 192,6 5 851 * ' 205,4 40 404 212,8' — 1962. . . . 76 967 205,8 , _6 316. 221,8 45 245 " .238,3 xx
1963. . . . _ 83 010 222,0 6 839 240,1 50 789 . 267,5 .
1964. . . . 90 266 241,4 7 442 261,3 57 878 _ 3049
1965. . . . 96 471 257,9 7 984 280,3 63 053 —332,l *
1966 ... 103 435 276,6 8 617 302,6 68 121 358,8
* Az erdők élőfaállományának és az igás-g és tenyészállatok értéke nélkül.
A mezőgazdasági termelés alapigény'essége —— a termelésben lekötött álló- és forgóeszközök mennyisége az előállított termék értékéhez képest ; meglehető—
sen magas. A termelő állóeszköz—állomány egységnyi értékére jutó termel-és (kü-
lönösen a nettő termelés) értéke az elmúlt években csökkent, a háború előtti
1938. évinek még feléttsem érte el. A bruttó termelési érték és az állóeszközérték egybevetésével számított mutató csökkenése ennél valamivel kisebb mértékű az anyagfelhaszználás növekvő aránya miatt. Az alapigényesség magasabb, illetve az
állóeszköz—állómányra jutó nettó termelési érték alacsonyabb—a mezőgazd'agág-i ban., mint az egész népgazdaságban és az'íieparéhoz hasonlítva is szembetűnően
alacsony.- ' ' ' ' ' ... '? ' ' *— :
A ,MEZÖGAZDASÁG ALLÓESZKÖZEI 479—
8. tábla
A termelő állóeszköz—állomány egységnyi értékére jutó nettó termelés
(változatlan áron)
_ 1958—1960. 1961—1965.
Megnevezés
_ évek átlaga (forint)
A népgazdaságban ... ,... 0,359 0,362 Ebből:
az iparban ... 0,542 0,558 az építőiparban ... 3,647 2,756 a mezőgazdaságban ... O,405 0,315
Forrás: A nemzeti jövedelem és a lakosság életkörülményei a második ötéves terv időszaká—
ban. Statisztikai Időszaki Közlemények. 87. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1966. 65. old. '
Mielőtt az alapígényesség jelenlegi színvonalát és várható alakulását ele- meznénk, előljáróban meg kell említenünk, hogy hazánkban a mezőgazdasági hatékonyság problémája igen sokrétű, bonyolultabb, mint más országokban;"
Kizárólag a hatékonyság alapján hozott döntések a különböző népgazdasági ágak- összehasonlító vizsgálatánál, fejlesztésének, produktumának megítélésénél sok veszélyt rejtenek maguk-ban. Elsősorban és főként azért, mert az állóalap—igé—
nyesség mérésénél az állóalapok és a mezőgazdasági termékek különböző tar—' talmú társadalmi tiszta jövedelmét is hasonlítjuk egymáshoz," tehát nemcsak ar.
ráfordítások .és a hozamok összevetését Végezzük, hanem a felhasznált álló—a eszközök és a közreműködésükkel előállított mezőgazdasági termékek áránaka visZonyítá'sát is. A köztudomásúan alacsony mezőgazdasági árak —— 1959. évi' változatlan árak — és a termelőeszközök magas árai miatt a mezőgazdaság haté—
konysága más, kedvezőtlenebb, mint a ráfordításokkal arányos árrendszer eseté-- ben lennie. (A mezőgazdasági és _az ipari eredetű termékeknél fennállott eltérő?
árarányok még 1968 után is kisebb mértékben megmaradnak, és ezért 1968-tól'- nemcsak a termelőszövetkezetek, hanem az állami gazdaságok is beruházásaik után jelentős összegű ——- egyes létesítményeknél az érték 30—70 százalékát ki—f tevő —— állami ártámogatási kedvezményben részesülnek.)
A mezőgazdaság magas alapigényének és az alapígényesség fokozódásának;
az árviszonyokon kívul számos más oka is van. A szocialista átszervezés óta a mezőgazdasági terület mintegy 450 000 kat. holddal csökkent. E földt-erület évi-, bruttó- termékmennyisége kb. 2- milliárd forinttal, nettó terméke pedig közel- 1 milliárd forinttal egyenlő. Ugyanezen időben a mezőgazdaságban foglalkoz?!
tatottak száma is több mint 400 000 fővel csökkent. A kiesett 450 000 kat. hold termelőkapacitásának pótlása a megmaradt mezőgazdasági területen több, milliárd forintos pótlólagos ráfordítással volt biztosítható, és az új értéket létre—:
hozó emberi munkaerő elvándorlás is kedvezőtlenül hatott a mezőgazdasági tár—:
sadalmi termék és nemzeti jövedelem alakulására. ,
A mezőgazdaság sajátos termelési körülményei is előidézői a más népgazdá-E sági ághoz képest magas állóalap—igényességnek Elég itt utalni a bevezetőben már említett speciális termelési eszközökre — öntöző létesítmények ültetvények stb. értékeire, továbbá a meZÖgazdasági termelésnek az időjárástól való függő,—_
sége és Szakaszossága miatt az eszközök folyamatos kihasználásának akadályaira.
Az eszközigény növekedését eredményezte végül az is, hogy a termelés arányai
az eszközigényese'bb' ágazatok— szőlő,'*gyümölcs,' baromfi —— felé tolődtak elh m
480 SZABÓ JÓZSEFNÉ
A termelési Eszközök hatékonyságának romlása a felsoroltakon kívül szer- vezési tényezőkkel is összefüggött. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után épült férőhelyek —— a szerfás istállókat nem számítva —— igényesebb műszaki kivitelezésűek voltak, mint az egyéni gazdálkodók istállói, az állatállomány biológiai teljesítőképessége, azaz termelési szinvonala azonban nem változott ' lényegesen, így a ráfordítás jelentősen növekedett, a hozam csak kevésbé. A ráfordításoknak a hozamoknál gyorsabb ütemű növekedését azonban súlyos hiba lenne mezőgazdasági sajátosságnak felfogni. A vizsgált időszakban sokkal inkább azért tapasztalható ez a jelenség, mert a kezdetleges és túlnyomórészt kézi munkán, továbbá állati igaerőn alapuló kisparaszti termel-ést viszonylag rövid idő alatt lényegesen fejlettebb termelési mód és az ezzel együttjáró technika követte. Természetes, hogy valamennyi jogos beruházási igényt, különösen az új üzemi épületeket csak lényegesen hosszabb idő alatt lehetett a népgazdaság erő- forrásaiból a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani, mint ez beruházási és termelésgazdaságossági szempontból optimális lett volna. (Például az átszervezés első éveiben a termelőszövetkezetek területegységre jutó traktorállománya nagy—
mértékben visszaesett, és csak három év után érte el a korábbi szintet.) Végső soron mindez a beruházások szétaprózódását, kevésbé komplex végrehajtását is okozta, és ezek hatékonysági következményei — mint ismeretes -—— igen ked—
vezőtlenek.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a mezőgazdaságba eszközölt beruházások lebonyolításuk szempontjából ideális körülmények között -—— a vizs- gált időszak árviszonyai következtében — hatékonyabbak lettek volna, mint más
népgazdasági ágak beruházásai. Az ilyen tapasztalatok a tőkésországok mező—
gazdaságában is gyakoriak. Számos nyugat—európai országban is a vonatkozó adatok szerint a mezőgazdasági termelés tőkeigényessége többszörösen felülmúlja az iparét, vagyis az iparba beruházott tőke ott is hatékonyabb. Igy például a
Német Szövetségi Köztársaságban az iparban beruházott tőkére jutó nettó ter—
melési érték nyolcszor nagyobb, mint a mezőgazdaságban. 1950—ben 1000 márka beruházott tőkére az iparban 1244, 1956-ban 1417 márka nettó termelési érték jutott, a mezőgazdaságban viszont ugyanezen adat 161, illetve 177 márkát tett
ki (folyó áron).l
A szocialista átszervezés éveiben és az azt követő időszakban az állóeszköz- állomány értéke növekedett. 1959 és 1966 között több mint 64 milliárd forintos
beruházást kapott a mezőgazdaság szocialista szektora. Ezekben az években a
selejtezés —— az átszervezés miatt —— a fizikai elhasználódásnál sokkal nagyobb mértékű volt. Nyolc év alatt 28 milliárd forint értékű eszközt, az 1958. évi álló—eszköz—állománynak közel felét selejtezték ki.
Különösen a termelőszövetkezetek megalakulását segítették elő jelentős
összegű — nagyobbrészt állami forrásból —— megvalósult beruházások. A fel—szabadulás után 1958—ig a beruházott összeg túlnyomó része —- 80—90 száza- léka —— a mezőgazdaság állami szektorába került. Az állami szektor beruházásai közvetve a termelőszövetkezeteket is segítették (így például a gépállomások,
talajjavító vállalatok teljesítményeivel, az állami gazdaságok minőségi vetőmag
és tenyészállatok értékesítés—ével stb.). Mindemellett a szocialista átszervezéstmegelőzően a tennelőszövetkezetek alakulását, termelőeszközökkel való ellátását
egyik évben sem segítette jelentősebb, egy milliárd forintot elérő vagy meg—! Sipos Aladár: Agrárviszonyok Nyugat—Európában. Kossuth Könyvkiadó. Budapest, 1967.
56. old,
A MEZÓGAZDASAG ÁLLÓESZKÖZEI
481
haladó beruházás. 1959—ben a szövetkezeti beruházások aránya már megközelí—
tette a 40 százalékot, és azóta minden évben meghaladta azt, egyes években pedig túlsúlyuk volt jellemző.
4. tábla
A beruházások megoszlása szektoronként
(százalék)
Időszak Allami szektor SZÖLF-jlflíffli
(év) _ Összes beruházás
beruházásainak aránya
1950—1954 ... 84,3 15,7 IOOJ)
1955—1957 ... 85,7 14,3 100,0
1958—1960 ... öl,? 38,3 100,0
1961—1965 ... 48,6 51,4 100,0
1966 ... 41,0 59,0 100,0
1958-ban az egyéni gazdaságok állóeszközeinek értéke az összes állomány- nak több mint felét tette ki, a szövetkezetek közös és háztáji gazdaságainak
tulajdonában levő eszközöké pedig 10 százalékot sem ért el. 1966-ban a szövet-
kezeti és az állami szektor állóeszköz-állományának együttes értéke már az egész mezőgazdaság állóeszközeiből 94 százalékot tett ki. A munkások és alkal- mazottak kisegítő gazdaságainak eszközei 1958 és 1966 között növekedtek, értékük azonban nem jelentős.A mezőgazdaság állóeszköz—állománya szektorok szerint
(1959. évi változatlan áron)
5. tábla
A mezőnazdasáa Munkások és A mezőgazdaság
Év alkalmazottak
állami szektora SZÖVMWRU kisegítő magáxxszektora összesen
szrktnra gazdasámli
' Millió forint
1958 ... . ... 22 691 5 558 2 545 33 603 64 397
1959 ... . ... 24 919 10 999 2 856 28 659 67 433
1960 ... 27 928 21 154 2 990 16 684: 68 756
1961 ... 29 287 34 963 3 283 4 496 72 029
1962 ... 31 296 38 213 4 168 3 290 76 967
1963 ... 33 037 43 558 4 052 2 363 83 010
1964 ... 35 733 48 033 4 139 2 361 90 266
1965 ... 37 307 52 522 4 156 2 486 96 471
1966 ... 40 272 56 378 4 174 2 611 103 435
Index: 1958. év :: 100
1959 ... . . . 109,8 l97,9 112,2 853 104,7
1960 ... . . . ... 123,1 380,6 ll7,5 49,7 106,8
1961 ... 129,1 629,1 129,0 l3,4 111,9
1962 ... . ... l37,9 687,5 163,8 9,8 119,5
1963 ... 145,6 783,7 159,2 7,0 129,9
1964 ... 157,5 8642 162,6 7,0 1403
1965 ... 164,4 945,0 1633 7,4 149,8
1966. . ...
177,5 1014,4:
164,0 7,8 160,5
482 _ SZABÓ (JÓZSEFNÉ
Bár a szövetkezeti szektor részesedése a beruházásokból az elmúlt években
lényegesen emelkedett, a termelőszövetkezetek területükhöz viszonyitva jóval kevesebbet ruháztak be, mint az állami gazdaságok. A szövetkezetek alacsonyabb esmözenátottságára utal d'r. Fazekas Béla megállapítása: ,,A termelőszövetkeze—tek álló— és forgóeszköz-ellátottsága a tennelés volumenenél nagyobb mértékű vagyonszaporodás ellenére sem kielégítő. Ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek
felszereltsége az állami gazdaságok jelenlegi színvonalát elérje, a szövetkezeti be—
ruházások utóbbi években kialakult volumene mellett mintegy 10 évre lenne szükség".2 Az állami gazdasági és termelőszövetkezeti beruházások gyakorlata miatt azonban a vagyoni különbség tovább fokozódott. Az állami gazdaságok
területegységre jutó beruházása 1961 óta minden évben körülbelül kétszerannyi volt, mint a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké. Ennek következtében az állami gazdaságokban a területegységre jutó állóeszköz—állomány az 1959. évihez képest több mint 90 százalékkal emelkedett, ez ,a növekedés! kb. 7500 forint álló-—
eszközértéknek felelt meg. így 1966 végén a termőterület egységére már közel
15 000 forint állóeszközérték jutott. A termelőszövetkezetekbe'n ugyanezen idő—alatt csak 75 százalékkal bővült az állóeszköz—állomány, ami 2400 forintot jelen—
tett kat. holdanként. 1966 végén a termelőszövetkezeü gazdaságok területére jutó eszközállomány értéke..kb 5500 forint volt, többmint 9000 forinttal alacso—
nyabb, mint az állami gazdaságokban. .
6. tábla '
A területegységre jutó állóeszköz—állományértéke
(folyó áron)
Az egy kat. hold termőterületre jutó állóeszköz állomány*
különbsége az Év az állami gazd:ságokb:;9 a termelőszövetkízztekbírglg; állagrlj gazdasá_
- ndex: . - n ex: . go avám
form év a 100 form év : 100 (forint)
1959 ... 7 213 - 100,0 " 3—178 100,0 4 035
1960 ... ; 8 199 113,7 2 638 1 83,0 5 561
1961 ... § 8 849 ' , 122,7 __ 2 653 É 83,5 , ' 6 196
1962...e. ... 39334 — 12941 3'3073 1; 96,7 6261
1963 ... 10 387 144,0 3 619 113,9* ' * '6 768
1964 ... 11830 164,0 4 266 ' § l34,2 7 564
1965 ... 124781 177,2 4. 659 146,6 8 122
1966. . l ... !. . . L . . . . 314883 2065)" ! 5577 _ 175,5— —- —— ' 9 306
x
§
* A közölt állóeszközadatok az üzemi beszámolókból származnak.;Az összehasonlíthatóság érdekében tartalmazzák a jól ti állóeszközö , valamint azlgás- és tenyészállatok értékét is.
** A gépállomások állóezközeivel egy tt. _ :
Az állami gazdaságok adatai alapján számított alaplgenyesseg azt mutatja, hogy bár a legfontosabb épületeket és gépeket korábban beszerezték, az eszkö- zök hatékonysága nem növekedett, azaz az alapígényesség nem csökkent. A ter- melő állóalapok egységére jutó halmozatlan termelési érték az utóbbi 8 évben fokozatosan csökkent. Ez részben azzal magyarázható, hogy a korszerűbb beru—' házások tetemes többletköltsége — az árparitás ismeretes problemai miatt— nem' térült meg a mézőgazdalsági többlettermékben. Másrészt az. is az oka, hogy az eszközök ingyenes központi juttatása miatt az állami- gazdaságoknemelenged—a
***Dr. Fazekas Béla: A fuezőgazdaságijí üzemek fejlőélése (I.). Statiszttkdi Szemle," 1966. évi 1. sz. 11. old. ;-
WMEZOGAZDASAG ÁLLOESZKÖZEI 48 3
hetetlenül szükséges eszközöket is beszerezték és tárolnak, ugyanakkor előforn dul, hogy nélkülözhetetlen eszközökkel nem rendelkeznek.
A termelő állóeszköz—állomány egységnyi értékére jutó halmozatlan termelési érték
(folyó áron)
Ft
1000
m , xx
800 %
700 _a_
600
500 M
aaa * '
300
0—0 Állami yazo'asigak
200
o'----o lányainak/' fenmf/árzák/z/ifzylek '
700 ' '
"7559 1 1950 I 7957 ! 7952 I 7993 I 1964 ! 7355 ! 7.968
sAz állóeszközök hatékonysága mind az állami gazdaságok, mind pedig a ter—.
melős'zövetkezetek egyes csoportjában igen eltérő attól függően, hogy" az álló-—
ják—e..A' magasabb termelési színvonalú gazdasagok *eszközellátottsága mintegy kétszerese a gyengébb gazdaságokénak. Az eszközök hatékonysága az állami gazdaságok és a—termelőszövetkezetek alacwnyabb és magasabb színvonalon termelő csoportjában egyaránt csökkent 1962 és 1966 között. Az eszközöklki—
használásában mutatkozó igen jelentős különbségek azonban a szélső csoportok között változatlanul megmaradtak. Az állóeszközök és a halmozatlan termelési érték hányadosa a legjobb állami gazdaságokban mintegy 70 százalékkal volt kedvezőbb 1966—ban, mint a leggyengébbekben. A termelőszövetkezetekben a- szóródássokkal nagyobb mértékű volt, a két szélső kategóriában mért hatékony.- ság különbsége két és félszeres volt Ennek oka a különbözeti földjáradék tényén kívül az is, hogy a magasabb színvonalú eszközellátottság nagyobb termelési tapasztalattal, okszerűbb üzem— és munkaszervezéssel párosul.
Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek azonos termelési és beru—
házási feltételeinek megteremtése érdekében eddig is számos intézkedés történt.
Első lépésként mindkét üzemcsoportban átértékelték — az 1965. évi újtaelőállí-J
tas-i. árak alapján -——— az állóeszközöket, melyek a könyvelési nyilvántartáfsokban a'— beszerzés módjátóllíngyenes. állami juttatás, vétel) és időpontjától függően itge'nfkülönbözö árakon Szerepel-teki Az átértékelés következtében az állami—gazda:484 SZABÓ JÓZSEFNÉ
ságok eszközeinek értéke 10 százalékkal, a termelőszövetkezetek—é közel 20 száza—
lékkal emelkedett, tartalmuk pedig az újraértékelésnél alkalmazott egységes árak és módszerek következtében azonossá vált. Az átértékelés, az állóeszközök volumenének pontos ismerete lehetővé tette a termelőszövetkezetek tényleges vagyoni helyzetének feltárását, és elősegítette a beruházási hitelállomány rende- zését is. A hitelek egyrészét még a szocialista átszervezés előtt vették igénybe a termelőszövetkezetek, összegük azonban az átszervezés időszakában rohamosan megemelkedett. 1965—ben már a beruházott vagyonnak mintegy felét hitelek terhelték, és a beruházási hitelállomány 50 számlákkal magasabb volt, mint a mezőgazdasági termelésből származó nemzeti jövedelem összege. A korábbi években a hitelfelvételeknél igen károsan hatott az a tény, hogy a hiteleknek inkább adomány jellegük volt. Emiatt sok esetben gazdaságilag nem volt indo-
kolt a hitelnyújtás, az igénybe vevő gazdaságok pedig gazdaságossági számítások
nélkül is elfogadtak és felvettek hiteleket, amelyeknek visszafizetését sokszor elengedték vagy prolongálták. Mindez azért is következett be, mert a mezőgaz—dasági árszínvonal többnyire nem tette lehetővé a hitel visszafizetéséhez szük—-
séges jövedelem realizálását. Néhány esetben például a már használatból kivont
állóeszközök hitelei is terhelték a, gazdaságokat és különösen a gyenge szövetkeze- tek számára jelentett teljesíthetetlen kötelezettséget a beruházási hitelek visszafi- zetése. így került sor 1966 végén a hitelállomány rendezésére. Ekkor a hiteleknek több mint felét törölték. A hitelelengedéseknél figyelembe vették a termelő—szövetkezetek vagyoni helyzetét, valamint bruttó jövedelmének színvonalát és jelentős kedvezményben részesítették a gyengén gazdálkodókat. A felelős beru—
házás—, hitel- és állóeszköz—gazdálkodás megalapozásának érdekében két ízben felemelték egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási árát, ezáltal pénzügyi fedezetet teremtettek a termelőszövetkezeti amortizációs alap képzésére. A fel- vásárlási árak első emelése a gépek és járművek értéke utáni tartalékolást tette lehetővé, a második pedig a többi állóeszköz amortizációs alapjának képzését.
Az amortizáció összege -— melyet a temelőszövetkezetek kizárólag beruházá-—
sokra használhatnak fel —— módot nyújt a saját erőből történő felhalmozásra, és nagymértékben függetleníti a termelőszövetkezeteket a beruházások vonatkozá—
sában a pénzügyi szervektől. Az új gyakorlat kedvező hatása — a korábbi évek ,,kihelyezési" vagy ,,terítési" módszerével szemben —— máris több vonatkozásban észlelhető.
1968. január 1—től az állami gazdaságok, a mezőgazdasági termelőszövetkeze- tek, a termelőszövetkezeti csoportok és az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkeze—
tek közös üzemeiben végzett építési, telepítési és meliorációs beruházások után
— a beruházási költségek arányában —- támogatást nyújt az állam. Az így csök- kentett beruházási költség —— úgynevezett bekerülési érték -—-- után számolják
el és tartalékolják az üzemek az amortizáció összegét. A termelőszövetkezetek—
ben a beruházási támogatások rendszere -— az ismert 3004—es határozatok értel—
mében —— már 1960 óta érvényben volt, az állami gazdaságokban az ipari és
mezőgazdasági árszinvonal aránytalanságát más módon korrigálták. A szövet-kezeti beruházások állami támogatása a gazdaságpolitikai célkitűzések megvaló-
sítása érdekében általában évenként jelentősen változott. A beruházási kedvez- mények alapjában véve helyes rendszere a termelési ágazatok évenként változó összegű támogatása miatt a jövőben sem teszi lehetővé az elhasználódott eszkö—zök saját erőből történő pótlását. Az érvényben levő rendszer szerint ugyanis a jelenlegi magas, 70 százalékos állami támogatású beruházások esetén isa gazda- ságok tartalékolási kötelezettsége a fennmaradó 30 százalék után áll fenn. Nem
A MEZÖGAZ'DASÁG ÁLLÓESZKÖZE! 485
biztos azonban, hogy ,az állóeszköz kiselejtezésének idején —— esetleg 30—40 év
múlva —— ugyanilyen mértékű beruházási kedvezményt biztosít az állam az ága—zatnak. Mindez egyúttal azt jelenti, hogy a támogatás megvalósításával nem biztosított a termelőeszközök egyszerű pótlása sem. Az elmondottak bizonyítá—
sára bemutatjuk néhány termelési ágnak a 3004—es, illetve az 1028/1967—es ren-—
deletek alapján beruházási célra nyújtott állami támogatás összegét.
7. tábla
Néhány létesítmény beruházásának állami támogatása a termelőszövetkezetekben'
Cse'negeszőlő ! Meggy. kajszl. bogyósok Tehénislálló ! Sertésfiuztató _
E
V telepítése (kat. hold/forint) épitése (férőhely/forint)
1960. . . .. 50% 50% 3504, ' 309,
1961 ... (50, illetve 80%** 50, illetve 80%** 15% "
ággá. . . . . lO OOO—30 000 4 000— 6 000 ; 1 000 ) 1 000
l964...l. $ 20000—40000 ; 6000—10000 1000—4000
1965 ... , 20 OOO—50 000 8 000— 15 000 1000— 11 000 l 1 000— 6 000
1966 ... 10000—18000 . __
1967... 10 ooo—50 ooo J
1968. , . . . 30% 7022, 70% 70%
' A százalékban megadott támogatások a teljes bekerülési költség arányában értendők.
" A magasabb összegű állami támogatást a parlag—- és lejtős területeken végzett, 10 kat. hold- nál nagyobb telepítések esetén juttatták.
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdasági beruházások, melyek—
nek összege az évek során jelentősen emelkedett, a szocialista átszervezés évei—- től kezdődően nagyban elősegítették a termelőszövetkezetek megalakulá—
sát és megszilárdulását, és egyben lehetővé tették a szövetkezetekben a közös gazdálkodás alapjainak megteremtését, az állami gazdaságokban pedig főleg a technikai korszerűsítést. Az e tanulmányban felvetett néhány gondolat és a be- mutatott számanyag azonban azt is igazolja, hogy gyökeresen szakítani kell azzal a szemlélettel, amely szerint a mezőgazdaság szerényebb befektetésekkel is fej—
leszthető. A mezőgazdaság és az ipar alapigényesség-ének egybevetéséből kitű—
nik, hogy a mezőgazdaságba beruházott eszközök kevésbé olyan hatékonyak, mint az iparban. A jövőben is számolni kell azzal, hogy az eszközigényesség csökkenése is lassúbb lesz, mint az iparban. Éppen ezért a következő években a mezőgazdaság fejlesztésénél még körültekintőbben kell eljárni, előnyben része—
sítve azt az üzemformát és azt az üzemet, amelyben a beruházás hatékonysága a legkedvezőbb. Az állami juttatások mértékének megállapításánál pedig jobban figyelembe kell venni a mezőgazdaság hosszabb termelési ciklusát, és biztosítani kell a mezőgazdasági üzemek bővített újratermelésének pénzügyi fedezetét az árbevételekbe'n, illetve a beruházási kedvezmények útján.
PEBIOME
Cronmocrs ocaoeuux (bonnes B censcxom xosnücrse B 3HalIHTenbl-l0ü mepe Bospocna, noe-m vrpounacs, no cpaBHenmo c 1938 ronom. Couuanucmuecxan pexoncrpvxunn cenbcxoro xosaüc'ma nonomnna Hawano Hoeomy arany B nonumxe xanmanonnomennü: croumocrs Bnoweunux B cenbcxoe xosnücmo cpezic-re e snauurensnoü mepe npenucnna Kanmanoanome—
mm :; rename npensmvuiero nepnona. Hoxaaarenu oőecnesennocm cenbcxoxosnücrsenuoü
486 SZABÓNE: A MEZÖGAZDASÁG ALLOESZKÖZEÉ
'rexnnkoiá B pacaere Ha eaunnuv semenbnoifi nyoman", a-Taxme vnv'imenne noxaaa'i'ena Tex—;
Hnaecxof/i Boopymennocm Tpvna mom/much őonee önaronpnmno no cpaanenmo c wenn—f aennem cronmocm ocnonnsix (pannon, Tax Kan sa nccneayemuü nepnon KaK semensnaa mio—*
main), Tan n nncnennocrs aanmmx B cen'bcnom xoenificrae coxpa'mnncs. OÖbeM ocnonnmx'uí _ OÖÖpOTHbIX cpeacrs B cenbcxozvx xoenücree B orno'memm K CTOI/IMOCTM coanannoü npozwxunn;
annnercn BblCOKHM. Bmcoxan fbonnoemnocrb cenbcxoxoaaücraennoü npouynnnn oöancnne'r-f cs, B nepswo oaepenb, coomomennem nen cenbcnoxoanücrnennoü n npomumnennoü n'po?
avnunn, a name cnenmpwiecxnmu npOI/I3BOJ1CTBeHHblMI/i n oprannaaunonnbimn (pak'ropanm;
neücrnvioinnnu B cenbcnom xoenücree.
Co Bpemenn connanncmaecxoro nepevcrpoiic'rsa cemscxoro xosnücraa cronmocrb ocnoe- aux (bonnes rocvaapcrnennoro n noonepá'm'nnoro c'emopoé cocrasnnei' npeoőnarfaiomtua uacrb ocnoanbxx (hormon cenbcxoro xoani'icrna, c 1961 rona őonee %%. Ocoöenno oöpasoaanne
" vxpennenne cenbcnoxoesücrnennmx nponssoacrnennbix noonepameos ÖbIJlH nemepmenu snavmenbnmmn nannranonnomennnMn. Oőecneaenaocrs nponenoncrsennbix Koonepa'maoa OCHOBHbIMH monaazvm !; nepi/1011 nx oőpaaoaannn enaamenbno orcmsana OT oöecneaennocm/
rocvaapcrsennmx xoaniácra, npnaeM Ha npommenun nocnen'nnx ne'r a'ro paennune vmyön—
HOCb. Onnaxo B nponaeoacrnennux Roonepa'msax a(pfliex'rnanocrb ocnoenbix, (pdnnoe őbma!
Bume, aeM B rocvaapcrnennmx xoaniic'rs'ax. , _ É * - ! B CBHSI/I c cenbcxoxoenücrnennmmn kann'ranoanomennnm, ernan n ncnonbaonannemt ocnannx (homme s nocnennee Bpemn őbmo nponeneno B Mci/Karib HeCKOJleO meponpnnmü u' nocranoanennü (nanpnmep Bement/le oönsa'renbnoro oöpaáoeannn (Donna aMPth/ieannuf vnopnnouenne ernmon, nepeonenna ocnonnbix (bonnes 14 T. J.). llocranonnennnmoabiwam'r CaMOCTOHTeJleOCTb nponsaoucreenaux noonepa'meon B oőnac-m ocvinecrnnennninam/iram);
nnomennü n cosaaior npennocsmxn IUIH pannonananoro ncnonbaonannn ocnonnu'x epen-nos,. É
)
SUMMARY . , _ t
In comparison with that of the year 1938, the value of the stock of fixed assets.
in agriculture has increased nearly threefold. The socialist reorganization of agricul- ture opened a new chapter in the investment—policy: the value of the means of pro- duction invested into agriculture greatly exceeded the investment values of the pre—
ceding periods. ' ' :
The degree of supply of means related to the arable land and the increasing of;
the indicator of the technical eguipment related to the labour force are more favou—
rable than the increase of the value of the stockof fixed assets, namely both the arable land and the manpower in agriculture decreased during the examined period.
The guantity of fixed and current assets absorbed in agricultural production is high related to the value of the products. The high demand of fixed funds can be explained in the first place With the price rates of the agricultural and industrial products, while on the other hand it can be explained by the particular factors of
production and organization in agriculture. "
Since the socialist reorganization of agriculture the value of the fixed assets of the state and cooperative sectors involves the overwhelming majority of the agricultural' fixed assets, since 1961 more than 90 per cents. Investments of considerable amount.
have especially promoted the establishing and consolidation of the cooperatives. The degree of supply of means of the cooperatives at their establishment was of much' lower level than that of the state farms, and this difference has increased on during' the last years. Nevertheless, the efficiency of means of production used in the coope—
ratives was more favourable than thatin the state farms.
Concerning the agricultural investments, credits and the economy of fixed assets, several measures and orders came into force recently (as for instance sin—king fund forming obligation, arrangement of credits, revaluation of fixed assets etc.). The or—
ders extend the rights of the cooperatives to independent investment decision and make the rational economy of the fixed assets possible.
