Az állóeszközök avulásának kérdései a kereskedelemben

(1)

?SZEMLE

257 lcsak nagyon indokolt helyzetben szabad folyamodni. A részvényes nyil- vánvalóan feltételezi, hogy a pi ac, ahol papírját vásárolta, az e ladásnál szin- :tén rendelkezésére áll; kívánatosnak látszik e feltevésnek a lehetőség sze- rint való méltánylása. Egész en ridegen nem lehet azonb an elzárkózni annak

? .a véleménynek megfontolása elől sem, szemben megnyilvánuló bizalmat a so

hogy a budapesti tőzsde értékeivel gyenge részvénytipus jegyzése álta- lánosságban csökkenti, miért is sürgős feladat e részvényeknek a tőzsdei forgalomból való kiküszöbölése.

(Magyar Statisztikai Szemle Ill. évi; 1925. 5—6. szám. 181—182. oldal.)

Az állóeszközök avulásának kérdései a kereskedelemben

(A Belkereskedelmi Minisztérium Kereskedelemfejlesztési és Piackutató Igazgatóság any agából)

A Statisztikai Szemle szerkesztőségének véleménye szerint e tanulmány javaslatainál figyelembe kell venni azt.

az állóeszközök újraértékelése csupán

hogy kereskedelemben —-—

ahol az állóeszközök állapotának, ill ve avula'sának nincs olyan jelentősége, mint az iparban —

állóeszközök állapotának és avula'sdnak

nem elegendő. Az problémái a nép- gazdaság valamennyi területén tisztázásra és együttes ren- dezésre szorulnak.

Marx az állóeszközök elhasználódása- ról a következőket írja:

,.Az állandó tőkének ez a része olyan arányban adja át értékét a terméknek.

amilyenben saját használati értékével együtt csereértékét elvesziti. Ezt az ér-, 'tékátadást, vagyis az ilyenfajta termelési eszköz értékének ezt az átvitelét a közre—

működésével előállított termékre, átlag- számítással határozzák meg: a termelési eszköz működésének átlagos tartamával mérik. attól a pillanattól kezdve, amidőn belép a termelés folyamatába, addig a pillanatig, amidőn teljesen elhasználó—

dott, tönkrement, s azonos fajtájú új pél—

dánnyal kell helyettesiteni, vagyis újra kell termelni."!

Az állóeszközök átlagos értékátadásá- nak helyes meghatározása a népgazda—

rság egyik jelentős problémája. Helytelen meghatározás esetén:

a) a termelési önköltségét helytelenül mutatjuk ki. Ha az értékátadás évenkénti mértékét a valóságosnál alacsonyabban tüntetjük fel, akkor a termelési önkölt- ség a Valóságosnál kisebbnek mutatkozik.

Túlzott ráták esetén pedig az önköltség :a valóságosnál magasabban jelentkezik.

E kétirányú eltérés, az önköltségszámí-

tás eltorzításán kívül a termelői és végső-

* fokon a fogyasztói árak helytelen, túl

! Marx: A tőke, ll. kötet. Szikra. Budapest, 1953.

359. oldal. (A kiemelés a szerzőktől.) 5* Statisztikai Szemle

alacsony vagy túl magas megállapítását is eredményezi:

b) az önköltségszámítás eltorzítása kö—

vetkeztében a nemzeti jövedelem kiszá—

mítása is helytelenül történik. A valósá- gosnál alacsonyabban kimutatott önkölt—

ség esetén a nemzeti jövedelem túlérté—

kelt, ellenkező esetben pedig a tényle-

gesnél alacsonyabb; '

el a nemzeti vagyont is helytelenül mutatjuk ki az állóeszköz értékátadási összegeinek téves megállapítása esetén, mert az átadott, s az új termékbe átment értékkel csökkentve kell az állóeszközök tényleges értékét szerepeltetni. Az át—

adott érték helytelen kimutatása tehát az állóeszközök tényleges nettó értékét a valóságnak meg nem felelően növeli vagy csökkenti;

d) túl alacsony avulási összeg meg—

állapitása esetén a téves értékátadási összegek szerepeltetése az állóeszközök tartós javításait, felújításait is gátolja, ellenkező esetben pazarlás forrásává vél—

hat.

Jelenlegi gyakorlatunkban az állóesz- közök értékveszteségét évről—évre az állóeszköz eredeti beszerzési értékének ugyanazon átlagszázalékában rögzítik, és ezt az állóeszköz eredeti nyilvántartott értékéből évenként leírják. E leírások összegét beruházási leírási hányad címén évente befizetik a Beruházási Bankhoz és ezek a befizetések nyújtanak alapot az

(2)

; 258;

elhasználódott, kiselejteződött állóeszkö—

zök helyett új állóeszközök beállítására.

A beruházási leírási hányad összegét a termelési önköltség, illetve a, kereske—

delmi forgalmi költség részeként mutat- ják ki.

Természetesen a beruházási leírási be—

fizetések a népgazdasági beruházások összegének csak egy részét fedezik. Azt a részt, mely a kiselejteződött állóesz- közök pótlását szolgálja, tehát az egy- szerű újratermelés mértékét nem ha—

ladja meg. A bővített újratermeléshez szükséges további állóeszköz állományra, már a nemzeti jövedelem egy része, a

felhalmozási alap nyújt fedezetet.

Az állóeszközök teljes elhasználódásá- ig felmerülő kisebb—nagyobb javítási, karbantartási szükségleteket gazdálkodá—

sunk rendszere kettébontva kezeli. Az állóeszközök egyes egységeinek, vagy lényeges alkatrészeinek cseréjével, átépí—

tésével járó javításokat felújításnak ne—

vezzük, mig a kisebb mértékű javításo—

kat, karbantartásokat karbantartási—ja—

vítási költség elnevezés alatt ismerik.

Ez azért van így, mert a jelenlegi rend—

szerünkben az állóeszközök értékcsök—

kenése nemcsak a leírási hányadot foglalja magában. Tartalmazza ezenkívül a felújítási hányadot is. Mint ismeretes, felújításokra általában nem rövid idő- szakonként, folyamatosan kerül sor, ha—

nem az állóeszköz bizonyos idejű halsz—

nálata után. Ilyenkor a felújítási szük—

séglet viszonylag nagy anyag és munka ráfordítással, nagyösszegű költséggel jár.

Abban az esetben, ha ezeket a felújítá—

sokat teljes összegükben a* felmerülés időpontjában szerepeltetnénk, az egyes időszakok önköltség—, illetve forgalmi

költségszínvonala nagyon megnövekedne,

más időszakoké viszont rendkívül alacsony volna. Az egyenletes költségelszá—

molás érdekében tehát a felújítási szük—

ségletek esetében a beruházásokhoz ha—

sonlóan járunk el, évi átlagokat állapí—

tunk meg. Ezek összegét az állóeszközök értékéből leírjuk felújítási leírási hányad címén, a leírásra kerülő összegeket avál—

lalatok saját elkülönített számlájukra befizetik,

Az azonos módszer azonban nem té—

veszthet meg a tartalmi különbség kér- désében. Az állóeszközök elhasználódá—

sát, avulását csakis a beruházási leírás—

nak kell kifejeznie és az évenkénti beru-- házási leírási hányadok összegének, a ki—f selejtezés időpontjáig, el kell érniök az.

állóeszköz eredeti értékét. Találkoztunk ugyan az elmúlt években olyan Vélemé—

nyekkel is, melyek a felújítási leírást is az állóeszköz avulási leírásaként kezel- ték, ez azonban elvileg helytelen és gya-—

korlatunknak sem felel meg, hiszen a fel—

újítási leírással csökkentjük ugyan az

— állóeszköz eredeti értékét, azonban az el—

végzett felújítás összegét a csökkentett

értékhez időről-időre hozzáadjuk.

A technikai megoldás két fázisának be—

fejeztével tehát az állóeszköz értéke a felújítási leírás folytán nem változik, A vállalatok felújítási befizetéseiket a termelési, illetve forgalmi költségek kö—

zött felújítási leírási hányad címén el— , számolják és felújítási szükségleteiket a felújítási tervben meghatározott mérték—

ben e befizetéseikből képzett alapból biz—

tosítják.

A felújítási tervek ez évig lényegében a befizetett felújítási összegek népgazda- sági ágankénti szétosztását tartalmazták olymódon, hogy egyes iparágakbaníszak- mákban, ahol a felújítások tárgyévben felmerülő szükséglete kisebbít'volt a befi—

zetésnél, a felújítási terv alacsonyabb- összeget tartalmazott és a jelentkező kii—

lönbségből a felújítási befizetésnél na—

gyobb felújítási szükségletű szakmák igé- nyeit elégítették ki. Volt olyan gyakor—

lat is, hogy a népgazdasági ágak felúji—

tási keretként kevesebbet kaptak vissza mint befizetésük és az így visszatartotí összegeket új létesítményekre, beruházá—

sokra fordították.

A kisebb javításokat, tatarozásokat fel—

merülésük időpontjában teljes egészében forgalmi költségekből fedezték.

Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a különböző népgazdasági ágakban a fel—

újítási leírás címén befizetett összegek ——

akár az állóeszközök értékelésének hely—

telensége, akár az alacsony leírási kul—

csok miatt —— nem elégítették ki a fel—

merülő szükségletet.

Ezek a jelenségek a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alatt álló válla—

latoknál is megnyilvánultak. Allóeszkö—

zeik állapota romlott, a felújítási kere—

tek a tényleges felújitási szükségletet nem fedezték.

(3)

_SEEMLE

( (Feladatunknak tartjuk, hogy e jelensé—

gek okait vizsgáljuk, én hogy javaslatot tegyünk a hibák kiküszöbölésére.

I.

A munka teljessége érdekében első—

sorban ismertetjük, hogyan történt a bel—

kereskedelemben az állóeszközök értéke—

lése és a felújítási kulcsok megállapi—

tása.

Állőeszközök értékelése

Az állami kereskedelem szervezése és működése első időszakának végén -—P 1950 év során —- az állóeszközök köny—

vekben szereplő adatai megközelítően sem a való helyzetet ábrázolták.

Részben e visszásságok elkerülése ér- dekében különböző jogszabályok előírták az állóeszközök újraértékelését újraelő- állítási, illetve beszerzési áron.

Az állóeszközök kötelező, újraelőállítási, beszerzési árra történő átértékelésének céljai voltak:

1. az állóeszközökben megtestesült tár- sadalmi vagyon helyes értékelése;

2. helyes állóeszköz értékeléssel lehe- tővé tenni a valóságnak megfelelő leírási összegek alkalmazását.

A kitűzött célokat azonban nem értük el teljes mértékben, mert:

a) az újraértékelési előírások sok lehe- tőséget adtak a becslésre, az árjegyzékek csak a főbb cikkekre szóltak:

b) a vállalatok a becslés? lehetőségek- kel olymódon éltek, hogy állóeszközeik árát a ténylegesnél alacsonyabbnak tün—

tették fel. Ily módon jövedelmezőségüket látszólag növelték, viszonylag alacsony összegeket írtak le és számoltak el for—

galmi költségeik között értékcsökkenési leírás címén.

Leírási kulcsok megállapitása

Az állóeszközök újraértékelésével egy- idejűleg kellett áttérni az előzőkben is- mertetett értékcsökkenési rendszer al- kalmazására.

A felújítási- és beruházási kulcsok meghatározását előíró rendelet szerint:

A kulcsokat a magyarországi tapaszta—

lati számok alapján az egyes vagyon—

részek, illetőleg vagyonrész csoportok tényleges elhasználódási folyamatának (időtartam nagy teljesítmény) alapulvéte-

;"?

259

lével egy műszakra vonatkozólag kell megállapítani és annak megállapításánál semmiféle tartalékot (pl. rendkivüli ér—

tékcsökkenés, műszakt amllás, ócskavas vagy bontási érték, kamat, stb.) számt—

tásba venni nem lehet. [4324/1949. (XI.

19.) M. T.]

E meghatározás az állóeszközök elhasz—

nálódásának olyan részét kapcsolta kz, mely a tőkés kereskedelem munkájában nagymértékben hatott, s megváltozott módon és formában a szocialista gazdál—

kodásban is jelentkezik. Ez az erkölcsi kopás.

Marx erkölcsi kopásnak nevezte az állóeszközök olyan kiselejtezési szüksé—

gességét, amikor azt nem használhatat- lanság, ronccsáválás indokolja, hanem az, hogy az állóeszköz technikai szinvonala elmaradottá válik, vagy nem felel meg a divatnak , és így használatáról a tőkés, profitja biztosításának céljából lemond.

Jellemző esete volt ennek a kereskedelemben, amikor egy-egy vendéglátóipari egység még használható berendezését tel—

jesen kicserélték, újjal helyettesítették, hogy ezzel az üzem vonzóerejét fokozzák, a közönséget a konkurrens cégtől oda—

vonzzák. Az erkölcsi kopás ilyen formája szocialista gazdálkodásunkban nem ér—

vényesül, mert a tőkés konkurrencia megszűnt, jelentkezik azonban a techni—

kailag elmaradott állóeszköz kicserélésé—

nek szükségessége és az a követelmény, hogy a szocialista kereskedelemnek is vonzóvá kell tennie létesítményeit a kö—

zönség számára. Ennek érvényesítésére azonban a határozat nem nyújt módot.

Állásfoglalás történt a tekintetben is, , hogy a forgalom -—- és ezzel az igénybe—

vétel —-— szerinti leírás helyére az álló—

eszköz értékétől függő leírás lépjen. E megoldás helyessége Vitatható, mert az állóeszközök leírási kulcsa nemcsak at—

tól függ, milyen összeget kell újrabeszer—

zésre használati ideje alatt tartalékolni.

Függ attól is, milyen idő múlva kerül sor elhasználódása miatt újrabeszerzésre és ezt az időtartamot az eltérő igénybe—

vétel - — iparban az egy vagy több mú—

szak, kereskedelemben a kapacitás—

kihasználás —— jelentős mértékben be—

folyásolja. * ,

Az elméletileg egymástól eltérő két ál—

láspont azonban megközelítő pontos—

sággal összeegyeztethető, ha az érték

(4)

260

alapján számított leírási kulcsok kiszá—

mításánál az átlagos — e fogalom alatt értve a szakmánként átlagost is ——

igénybevételt vesszük alapul. Ezt azon—

ban megnehezíti az a tény, hogy a ke—

reskedelemben a kapacitáskihasználás, s emiatt az állóeszközök igénybevételi foka _nem egységes.

Még az azonos, illetve hasonló profilú szakmákba tartozó egységekben, boltok—

ban, eladóhelyeken is jelentős mértékű eltérést találunk a kapacitáskihasználás—

ban. Ez azonban az azonos vagy rokon szakmán belül kiegyenlítődik, így átla- golható. A különböző mértékű kapacitás—

kihasználás hatása elsősorban az eltérő szakmák között okoz jelentős különbsé- get. Például a néhány éves működés ís- meretében megállapítható, hogy a bolti kiskereskedelemben az élelmiszerértéke- sitéssel foglalkozó egységek kapacitás- kihasználása lényegesen nagyobb az iparcikket forgalmazó boltokénál. A köz—

étkeztetés egységeinek igénybevételi foka igen nagymértékű és kis szóródású.

Az ismertetettekből következik, hogy a belkereskédelem leírási kulcsait a hivat- kozott rendeletek valóra váltása érdeké- ben úgy kellett volna megállapítani, hogy azok kifejezésre juttassák az egyes

szakmák állóeszközeinek különböző fokú igénybevételét. Ez azonban nem történt meg, a leírási kulcsokat egységesen ha- tározták meg:

A belkereskedelem leírási kulcsai (százalékban)

Beruhá- Felúii- _

Állóeszköz megnevezése zási tási Ösgíe

hányad hányad

Ingatlan ... 0.8 1,2 2,0 Berendezés, felszerelés Li": 2,5 4,0 árművek ... (Lo 8,4 15,0

A megállapított kulcsok közül az ingat—

lanoké körülbelül azon a szinten mozgott, mint a népgazdaság egyéb ágainál. A be—

rendezések kulcsainak helyessége —— el—

térő természetük miatt —— a népgazdaság többi ágaival való összehasonlítás útján nem volt megállapítható. Viszont feltűnő eltérés mutatkozott a járművek leírásá—

- nál, mely a népgazdaság egyéb ágainál alaposan meghaladta, nem egy szakmá- ban kétszeresét tette ki a belkereskedelmi kulcsnak,

szam-la,, -

_-

A járművek eredetileg megállapított, leírásai kulcsai 1952. január l—től a te-' herjárműveknél _megváltoztak:

beruházási hányad ... 100/0 felújítási hányad ... 120/0—

összesen: 22%

Ez a kulcs megközelítette a népgazda—

ság egyéb ágaiban használt gépjárművek leírási kulcsait.

II.

l952—1954—es időszakban a számok

tanúsága szerint a felújítási befizetések, a felújítási tervkeretek és a tényleges felújítások — között a kereskedelemnél je- lentős nagyságrendi különbség nem mutatkozott.

A felújítási összegek felhasználásáról

szóló tapasztalatok szerint sok probléma jelentkezik a felújítás fogalomkörének gyakorlati érvényesítése és a felújítások kivitelezése körül, mert egy-egy üzlet bő—

vítésénél, átszakosításánál, rendbehozae talánál nem választható el élesen a tatarozás, felújítás és beruházás fogalma.

Például a korábban tőkés kereskedelem által használt helyiségnek az állami ke—

reskedelem céljaira való átalakítása sok esetben ugyanolyan munkaelemekből áll, mint egy már meglévő állami bolthelyi—

ség felújítása. Ezek a munkák felújitási jellegűek, mégis hálózatfejlesztést is szol—

gálnak, hiszen abban a helyiségben ái—

lami bolt addig nem működött. Fentiek következtében a felújítás fogalmának ér—

telmezése a pillanatnyi anyagi keretek állásától és a vállalat célkitűzéseitől füg- gően változott és változik. A felújítási összegeket gyakran felújítást meghaladó beruházásokra használják fel, míg felújí- tási tervkeret hiányában felújításokat tatarozásként számolnak el. A kivitelezés során pedig gyakran okoz nehézséget a rendelkezésre álló anyagok, főleg fa—

anyag rossz minősége. Ennek következu tében a felújítások nem elég tartósak.

A kereskedelemben az állóeszközök nettó értéke és ezzel használhatósági foka az 1953. december 31—i mérleg sze—

rint 77%. Ez a szám nem tükrözi híven a tényleges állapotot. A kereskedelmi vállalatok egységeinek portálja sokszor toldozott-foldozott, berendezésük kopott, a felszerelési tárgyak használhatósága

sok kívánnivalót hagy maga után.

(5)

SZEMLE :

Ez az általános kép területileg és szak- mánként is eltérő. Az elmúlt években ko—

moly erőfeszítéssel létesített vagy bőví- tett néhány száz új egység megfelelő kl- vitelű és színvonalú (a kivitelezés tar- tóssága itt sem mindig kifogástalan).

A további 20 OOO—t meghaladó bolt, ven- déglátóipari üzem és raktár állapota azonban nem kielégítő. A boltok közül a budapestiek színvonala megfele- lőbb, a vidékieké elhanyagoltabb, a mi—

nisztérium közvetlen rendszerébe tartozó egységek jobb állapotban vannak, a ta- nácsiaknál a hiányosságok nagyobb mér—

tékűek.

Ez az állapot nem felel meg a vásárló közönség igényeinek, akadályozza a kereskedelmi munka termelékenységé—

nek emelését és azzal a veszéllyel fenye- get, hogy néhány éven belül a kereskedelmi hálózat aránylag jelentékeny ré- szének technikai felszerelését ki kell se—

lejtezni.

Mivel a felújításra felhasznált össze- gek megközelítően azonosak a befizetett felújitási hányadokkal, a nem kívánatos állapot okait az állóeszközök értékelésén és egyéb körülményeken kívül a leírási kulcsok mértékében kell keresni.

Az állóeszközök értékelésének helyessége A mérlegekben szereplő számok alapo- sabb vizsgálata arról tanúskodik, hogy a vállalatok az állóeszközök 1950. december 31-ével kötelező újraértékelését nem megfelelő mértékben hajtották végre.

Ennek következtében a mérlegekben sze- replő számok jelentős része nem azonos

az akkoü -— és ma is érvényes —— beszer- zési árakkal. Néhány jellemző példa:

1. Ingatlanok értékelése

Az ingatlanok legnagyobb részét nem újraelőállítási, hanem ennél lényegesen alacsonyabb áron szerepeltetik a vállala—

tok. Ezt bizonyítják például a következő számok:

Az áruházépületek könyvszeríntt bruttó értéke az Újpesti Áruház építési költsé—

geinek százalékában.

(1953. XII, 31—i adatok alapján)

Újpesti Áruház ... 100,0 Szabadság Áruház ... 7,75 Magyar Divatcsarnok ... 77,30 Corvin Áruház ... 158,30

- * 261

Az 1952. évben befejezett Újpesti Aru- ház a tényleges épitési költségeknek meg- felelő áron szerepel, és így összehasonlí—

tásra alkalmas. Ezt alapulvéve azt látjuk, hogy az azzal körülbelül azonos nagy—

ságú Szabadság Áruház épülete ennek az árnak csak töredékével —— mintegy tizen- ketted rész —— szerepel. A Magyar Divat—

esarnok vállalati tulajdonban lévő törzs- épületének mérete másfél-kétszerese az újpestinek. Ára viszont alatta marad.

A Corvin Áruház épületének tényleges értéke négy-ötször haladja meg az Új- ' pesti Áruházét, de a könyvszerinti értéke

csak alig több mint másfélszerese.

Minden összevetés nélkül szembetűnően

alacsony a VASERT Ullői úti épületének 1400 000 Ft-ban kimutatott ,,értéke". Ez az épület, a volt Heinrich-ház három- emeletes utcai írontja mögött, a Mária utcáig terjedő mélységben néhány egy- három emeletes raktárat is foglal magá—

ban. Építési költsége 300 Ft légköbméte- renkénti átlagárat számolva ,a könyv- szerinti értékösszegnek több mint tízsze-

rese. —

Az ingatlanok értékelésének vizsgálata azt mutatja, hogy újraértékelésiik -- el- enyésző kivételtől eltekintve —— nem tör- tént meg, a már 1950. végén állami tu—

lajdonban lévő épületek tényleges érték- összegüknek csak kisebb—nagyobb töre—

dékével szerepelnek a vállalatok mérle—

geiben.

2. Berendezési tárgyak értékelése Helytelen értékelés nemcsak az épüle—

tekre jellemző, hanem a berendezési és felszerelési tárgyakra is. Példaként is—

mét áruházi adatokat ismertetünk:

Áruházak üzleti berendezéseinek könyv—

szerinti értéke az Újpesti Áruház beren—

dezései értékének százalékában.

(1953. XII. 31—i adatok alapján)

Újpesti Áruház ... 100,0 x Szabadság Áruház ... 54,3 Magyar Divatcsarnok ... 268,0 Corvin Áruház ... 35,8 Az újonnan létesített Újpesti Áruház számai itt is a tényleges beszerzési ára-i kat tartalmazzák. Ehhez viszonyítva a Szabadság Áruház számai még elfogad—

hatónak látszanak, bár a tüzetesebb vizs—

gálat arról tanúskodik, hogy mennyisé—

gük körülbelül azonos. Helyes arányok—

(6)

ról ad képet az Újpesti Áruház és a Ma—

gyar Divatcsarnok Számainak összehason—

litása is. De elképzelhető—e az, hogy a hatalmas Corvin Áruház berendezéseinek értéke csak harmadát teszi ki az Újpesti Áruházénak?

A nem teljes berendezéseket vizsgálva a következő eltérő és az esetek többségé—_

ben alacsony értékelések jellemzik a ' helyzetet: A Csepel Vállalatnál az azonos méretű és típusú áruállványok darabja 650 forinttól 1100 forintig terjedő érték—

kel szerepel. A Keravill Vállalatnál az állófogasokat (azonos kivitelüek) 45 és 122 forint közötti értékben mutatták ki.

A XI. kerületi Közért Vállalatnál a sonkaszeletelő értéke 5200 és 8070 forint között változik, a Hungária gyorsmérleg 1500 és 4135 forint közötti értékkel került leltárba.- A Royal gyorsmérleg 1250——

1500 forintig szerepel, a Hugin pénztárgép értéke 8400—9600 forint között mozog.

A III. kerületi Vendéglátóipari Válla—

latnál azonos típusú söntéspult a 301—es számú üzemben 8000 forinttal, a 316-os számában 12 000 forinttal, a 313—as számú—

ban 20 000 forinttal szerepel. Ugyanennél avállalatnál az azonos típusú jégszekrény értéke 2600 forinttól 3900 forintig válto—

zik, míg az azonos méretű sörkimérő ké—

szülék (sörapparát) értéke 400 és 1500 forint között mozog.

Az eltérő értékelések közül a legmaga—

sabb értékösszegek közelítik meg a való—

ságot, tehát a berendezési tárgyak jelen—

tős része is a valóságosnál alacsonyabb áron szerepel a mérlegekben.

*

Az állóeszközök helytelen, alacsonyan

"történt újjáértékelésének okai a követ-

kezők:

a) a tőkésektől átvett állóeszközöket többnyire hozzáértés hiányában értékel- ték alacsonyan;

b) az állóeszközök alacsonyan történő értékelése következtében alacsony leíráso—

kat alkalmaz a vállalat és így módja lesz az elértnél magasabb nyereség feltünteté—

sére;

c) az állóeszközök értékelésének —— és minden ezzel kapcsolatos kérdés megol—

dásának —— feladatát szinte kivétel nél- kül a főkönyvelőkre vagy más számviteli beosztású dolgozókra bízták. A kérdés népgazdasági (és a későbbiek során már vállalati) jelentőségét nem ismertették. Az

értékelés helyességét sem az irányítószer? * vek, sem a felügyeleti hatóságok nemn ellenőrizték, a kapott számókat logikai

vizsgálat nélkül elfogadták. *

3. A megállapított avulás értékelése Az állóeszközök értékelésének felülvizs- gálatához tartozik az a kérdés is, vajjon a használhatósági fok, ezzel a már eltöle tött élettartam megállapítása az újraértéÁ kelés során helyesen történt—e?

A kereskedelem állóeszközeinek hasz- nálhatósági foka 770/0—ot mutat. Az ősz—

szes állóeszközállománynak kb. három- negyed részét a tőkés tulajdonból átvétt, évtizedek óta —— átlagosan becsülhetóen 20 éve —- használatban lévő állóeszközök alkotják. Használhatóságuk és hátralévő élettartamuk az eredeti állapot 40—500/0—

át semmiféle becslés szerint nem éri el, különösen, ha figyelembe vesszük, mily mértékben tartózkodtak a tőkések az új beruházásoktól a háború alatt és után.

Ebből az egyetlen megfontolásból meg—

állapítható, hogy amig a bruttó értékeket a ténylegesnél sokkal alacsonyabban, a nettó értékösszegeket a ténylegest meg—

haladó mértékben állapították meg.

Például a Közért vállalatok berendezé—

seinek döntő részét a tőkésektől átvett, erősen elhasznált és rövidesen teljes cse- rére szoruló állóeszközök alkotják. E be—

rendezések használhatósági százaléka ——- a vállalatok egyesített mérlege szerint ——

76,6%. _

Hajdú megye tanácsi kereskedelmi vál—

lalatai az elmúlt években jelentős beruf házásokat nem végezhették, a megye területén új boltot alig lehet találni, Viszont a könyvelés számai szerint a be- rendezések használhatósága 78,3%.

Hasonló képet mutatnak a vendéglátó—

ipar adatai is. Például a Budapesti Ven—- déglátóipari Tröszt vállalatainak sokat használt, folytonosan javításra és mielőbbi cserére szoruló gépi berendezéseinek használhatósága a mérleg szerint NAD/O;

a Hajdú megyei vendéglátó vállalatoké ___, amelyek hasonló karban vannak — pedig 68,4%.

Az állóeszközök viszonylag magas nettó értékelése részben annak a következmé—

nye, hogy az újraértékelés során a hasz- nálhatósági fokot a vállalatok a tényle—

gesnél magasabbra becsülték. De meg—

mutatja azt is -— aminek bizonyítása

(7)

ízes

egyébként a következő rész feladata --,

hogy az alkalmazott leírási kulcsok túl- zottan alacsonyak.

Az állóeszközök tulajdonjogi helyzetének kérdései

Az állóeszközök újraértékeléséról szóló rendelkezések egyike szerint azokat az ingatlanokat, amelyeket legalább 75%-os

lnértékben használ egy vállalat vagy gaz-

dálkodó egység, a használó köteles tulajdonba és kezelésbe venni; az egyéb ingat—

lanokat pedig a területileg illetékes in—

gatlankezelő vállalatok kezelik.

E rendelkezés is lényeges változást je- lentett a tőkés gazdálkodáshoz képest, melynél az egyes vállalkozások tőkeere- jétől függött, hogy saját vagy idegen he- lyiségben működtek, tartottak—e birto—

kukban más célokra használt, bérbeadás útján hasznosított ingatlanokat. E rendel- kezés célja az volt, hogy a szocialista ön—

elszámolás elvének megfelelően az egyes ingatlanok, épületek "és egyéb létesítmé—

nyek tulajdonjoga annál a gazdálkodó egységnél legyen, amelyik azt ténylegesen felhasználja, de annak legyen feladata az ingatlan karbantartásáról is gondoskodni.

A rendelkezésben foglaltak valóravál—

tása semmiféle nehézséget nem okozott a nagy iparvállalatok, közlekedési üzemek számára, de nem velt alkalmas arra, hogy a kitűzött célokat a kereskedelemben ér—

vényesitse. A kereskedelem legtöbb egy—

:sége a boltok, vendéglátóipari egységek méreteiknél és a lakosság igényeinél fog—

va külön épületekbe nem helyezhető el, hanem csak lakóházak földszintjén. Ez adottságok miatt a kereskedelem nem vehette tulajdonába és kezelésébe azok—

.nak az ingatlanoknak legnagyobb részét, amelyekben a boltok stb. működnek és nem maga gondoskodik azok fenntartásá- ról.

Az ingatlankezelő vállalatok főfelada—

tuknak nem a kereskedelmi egységek, hanem a lakások karbantartását tartják és az esetek többségében eltűrik a boltok, ' a vendéglátóhelyiségek állagának romlá—Á

sát. Az ilyen helyiségek felújítását a ke—

reskedelmi vállalatok csak akkor végez- hetik el, ha az ingatlankezelő vállalat megfelelő felújítási keretet biztosít. Ez azonban csökkentené a lakáskarbantar- tás céljaira felhasználható keretet és ezér többnyire nem is folyósítják. , Ilyen esetek elkerülése érdekében a

SzoVietunióban Mikoján elvtársnak ,,Az áruforgalom további növelését és a ke-

reskedelem munkájának megjavítását szolgáló intézkedésekről" szóló _ beszá— * molója szerint a következőképpen hatá—

roztak: ,

,, . . . felhatalmaztuk a kereskedelmx szervezeteket, hogy a bérösszegnek kö—

rülbelül 50%—át az általuk bérelt üzlet—

helyiség tatarozására költhetikf"

Az ingatlanok idegen tulajdonából eredő nehézségeket fokozza, hogy a ke—

reskedelem sok esetben olyan épületeket sem vett tulajdonba, amelyek kizáróla—

gosan saját használatában vannak. így pél—

dául a mátrafüredi vendéglő, a miskolci áruház ingatlankezelő vállalati tulajdon—

ban lévő épületben működik.

A kereskedelmi egységek másik cso—

portja az épület jelentős részét foglalja le, de részesedése a 75% alatt marad. Ebbe a csoportba tartozik például a budapesti Élelmiszer Áruház, mely a Lenin körút és Rákóczi út sarkán egy sarokház pincéjét, f'oldszintjét és első emeletének nagy—

részét használja. Hasonló módon törzs—

épülete mellett két ház teljes földszintjét gés első emeletét foglalja el a Magyar Di-

vatcsarnok, de egyik vállalatnak sin cs be—

folyása az épület kezelésére, tatarozására, felújítására. '

E kérdés megoldását szolgálhatná, ha a jelentősebb helyet elfoglaló vállalatok társtulajdonosi minőségben tulajdonukba

vehetnék az általuk használt ingatlant és maguk gondoskodnának azok karbantar—

tásáról.

Leirási kulcsok helyessége

Az eddig ismertetettek alapján az 1951

óta belkereskedelmünkben alkalmazott

leírási kulcsok -— beruházási és felújítási hányadok —— helyessége is kétes. ; _

Teljes bizonyító erővel a kulcsok; hely—- telenségét csak olyan vizsgálati módszer ' _ igazolná, mely az állóeszköz tényleges elhasználódását és ez időtartam alatti fel- újitási szükségletét hasonlítaná össze a kulcsok szerinti átlagos élettartammal.

E vizsgálati módszer azonban ma még

nem alkalmazható, mert a tőkés kereske—

delmi vállalatok. tapasztalatait felhasz—

nálni nem tudjuk. A tőkés kereskedelem—

ben az egységek döntő többségét kis cégek képezték, melyeknek számvitele az avulást nem mútatta ki. A nagyobb kereskedelmi

' Szikra, Budapest, 1953. 44. old.

(8)

264

vállalkozások viszont az értékcsökkenési tartalékolást profitjuk eltitkolására, adó- alapjuk csökkentésére használták fel.

Emiatt mérlegeikben ezen a címen kimutatott összegek lényegesen meghaladták a tényleges avulás mértékét. A szocialista kereskedelmi vállalatokról pedig csak 1951 óta vannak adataink. Az eltelt nem egészen négy esztendő alatt teljes kiselej—

tezésig az új állóeszközök általában nem jutottak el.

A leírási kulcsok helyességéről közve- tett módszerekkel kellett képet formál- nunk. E módszerek a következők:

a) az állóeszközök jelenlegi leírási kulcsok szerinti élettartama realitásának megitélése,

b) az állóeszközök könyvszerinti nálhatóságának vizsgálata,

c) az egységek kapacitás kihasználtsá- gából és a felújítások kivitelezéséből szár- mazó következtetések.

d) a szakmai sajátosságok hatása,

e) egyes egységek leírási befizetéseinek, felhasznált felújításainak és állapotának egybevetése,

f) a Kereskedelmi Minőségellenőrző In- tézet, a Belkereskedelmi

hasz-

lat által végzett vizsgálatok.

ad a) Az állóeszköz üzembevételétől a teljes kiselejtezésig jelentkező időtarta- mot oly módon számíthatjuk ki, hogy megvizsgáljuk, a beruházási hányad hány év alatt éri el a 1000/0—ot.

Az épületeknél a O,80/o-os kulcs 125 év alatti avulást jelent. Ez nagyjából elfo—

gadható, bár az épületek jelentős hánya—

da, megfelelő felújítást és karbantartást figyelembevéve sem üzemképes a felépí- téstől számított 125 esztendőn keresztül.

Másképpen áll már a helyzet az üzleti berendezéseknél, felszereléseknél, gépek- nél, ahol az egységes l,5%—os_beruházási leírási hányad 66 és kétharmad éves hasz—

nálatot jelent. A bolti berendezések, fel—

szerelések döntő többsége, a leggondosabb kezelés mellett sem marad használatra alkalmas ilyen hosszú időn át. Különö—

sen így van ez a faanyagból készült be—

rendezési tárgyaknál, a vendéglátás és raktározás gépi berendezéseinél.

ad b) Mint már az előzőekben bizonyí—

tottuk, a Belkereskedelmi Minisztérium főfelügyelete alá tartozó kereskedelmi vállalatok állóeszköz állományának globá- Minisztérium __

Építő Trösztje és az Irodagépipari Válla-

lis 770/0-05 használhatósági foka önmaga—- ban tanúsítja, hogy az túl magasan és ebből következik, hogy a leírási kultisok túl alacsonyan vannak megállapítva.

Ezt a megállapítást alátámasztottak egyes vállalati állóeszköz—állományok ösz———

szehasonlító elemzésével.

ad e) A kereskedelem egyes szakmái—

ban, elsősorban a legnagyobb állóeszköz—-

állománnyal rendelkező közétkeztetésben ' és az élelmiszerkiskereskedelemben aháló-v

zat szűk, a kapacitás sok esetben az indo—

koltnál nagyobb mértékben kihasznált- E tényező hatásaként a megnövekedett;

vevőforgalom az állóeszközök elhasználó—

dását fokozza, a kiselejteződés tényleges időpontját közelebbre hozza.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az új lé—

tesítményeink, valamint az utóbbi években.

elvégzett felújításaink kivitelezése nem megfelelő. Ezért ezek a beruházási vagy felújítási létesítmények nem elég tartó- sak, gyorsan avulnak. Jellemző példa erre a három éve átépített Budapesti Tejven—r déglő, melynek berendezése és felszere—

lése már most is nagymértékben rongáo lódottnak tekinthető; vagy a két éve épi—

tett Móricz Zsigmond körtéri Népbüfé, ahol már a felújítási hányadot meghaladó mértékű felújítási szükségletek merültek fel.

ad d) Jelenlegi leírási kulcsaink egysé—

ges leírást, beruházás céljaira 1,5%—ot, felújítás céljára 2,5%—0t állapítanak meg valamennyi berendezési és felszerelési tárgyra, függetlenül attól, hogy azokat milyen szakmákban használják.

Gyakorlatban viszont a kiskereskedel—

men belül, a lényegesen nagyobb igénybe—

vételnek kitett éleimiszerbolti berendezé- sek és felszerelések sokkal gyorsabban használódnak el, mint a ruházati boltok, berendezési és felszerelési tárgyai. A ven—

déglátóipari és üzemélelmezési állóeszkö—

zök pedig a bolti kiskereskedelemnél is

nagyobb igénybevételnek vannak kitéve.

így az azonos szinten megállapított avu—

lási hányad az élelmiszer szakmában és a közétkeztetésben nyilvánvalóan csak szűknek bizonyul. Legalább is a gyakorlati Vizsgálatok ezt bizonyítják.

ad e) Megvizsgáltuk egyes kiragadott egységek állapotát és a leírt és ténylege—

sen felhasznált felújításokat. A széles

körben végzett Vizsgálat megállapításai

szerint még azoknál az egységeknél is, amelyeknél a felújítási felhasználás a fel—