2. szám
——l19— , 1941
Ezeknek a kérdéseknek .feltárásában, szinte—
tikus összefogásában, a munka rendszeréből is kitűnőleg szerző hatalmas irattári anyag alapján önálló kutatómunkát végzett. A városi jogi intéz- mények alakulását végigkísérte a századok folya- mán kezdeti alakjuktól egészen a mai formájukig.
Egységesen átfogó, a szentistváni honalapítástól kezdve napjainkig végighúzódó s az összes városokra vonatkozó, azoknak jogi helyzetét pár—
huzamba állító monográfia eddig alig—alig jelent meg. Munkája ezért hézagpótlónak tekinthető s az- zal, hogy éppen a közigazgatási átszervezés előesté—
jén került forgalomba, igen értékes szolgálatot tesz.
A tudományos kutatók szempontjából nagy értéke a könyvnek az a bőséges forrás- és jegyzet- anyag, amelyet szerzö könyvének függelékében közzétesz. A munka mint jogtörténeti forrásmű is megállja helyét.
G. E. dr.
Desider Zentay: Ungarn im Spiegel der.
Statistik.
Mitteilungen über Ungarn, Budapest, 1940. 117 1. —— p.
A politikai, gazdasági érdekterületek eltolódásá- nak idején az európai, de még a távolabbi érdekel- tek is felismerték azt, hogy
törődtek egymás népességi,
erőviszonyaival. Ez segítette szárnyra azt a fel- világosító irodalmat, melynek célja, hogy az eddig nem sokat gazdasági eddig
szociális,
elhanyagolt ismereteket emlékezetbe idézze; esz—
közei között legfontosabb a statisztika. Gyakorlati haszna magyar vonatkozásban ott van, hogy jobb, ha magunkról előbb a saját objektív számsorainkat beszéltetjiik, mint ha bevárjuk, hogy valami irány-
,
zatos ,,felvilágosítas"—ra kelljen cáfolatot adni.
Zentay Dezső munkája jól fogja szolgálni az emlitett célt. A .,beszélő számok" leleményes szer-
zője ebben a könyvében már távolabbra tekint,
mint eddigi adatgyüjteményeiben, az egész magyar a népet és
jelenségeket lerögzítő társadalom életét —— gazdaságát —- mutatja be a társadalmi
számok rendszerében. Az adatok a Felvidék egy részével és Kárpátaljával megnagyobbodott Magyar—
országra vonatkoznak; a visszatért keleti és erdélyi országrészekről az utolsó fejezet ad összefoglaló képet. A számsorok hasznos bevezető— és kísérő- szövegek közé vannak illesztve. A szerző a—
számadatoknál nagyrészt hivatalos kiadványokra támaszkodik.
Sz. B, dr.
Vida, Peter: Das ist rumanísche Politure -—
Budapest, 1940. 53 1. -— p.
Szerző olasz nyelven is megjelent könyvét 1940 júliusában írta, mikor a párizskörnyéki béke—x szerződéseknek már csak egyetlen haszonélvezője volt: Románia.
,,Nagy-Romániát" a propaganda hozta létre. A 18. század negyvenes éveiben a dáko—román elmélet kitalálója egy erdélyi püspök: Klein Ignác volt. Ezt az elméletet azután tanítványai és követői: Sinkai György és Major Péter tovább fejlesztették és fel- élesztették az addig még csak szunnyadozó román nemzeti öntudatot. 1859—ben Cuza herceg Moldvát és Ó-Romániát egyesítette Románia néven, mely 1788-ban Hohenzollern Károly alatt Önálló király—
sággá alakult. Erdélyben egy Slavíci János nevű újságiró élesztgette a dáko-román elmélet alapján az erdélyi románság és a regátiak összetartozandó—
ságának gondolatát és a magyar elnyomás vádját.
Az erdélyi románság az 1891. évi ,,Memorandum- mal" tiltakozott
csorbítása
először nemzeti jogainak meg—
1905-ben pedig
kapott a budapesti román képviselők klubjában,
ellen, erős támaszt
a Liga Culturala-ban, melynek tagjai most már a parlamentben is támgatták az erdélyi románság követeléseit. A világháborút követő békeszerződések ilyen előzmények után meg is hozták a várt ered- ményt: Erdélynek Romániához való csatolását.
Szerző e rövid történeti bevezetés után össze- hasonlítja a háború előtti magyar és a háború utáni nagyromán kormányok kisebbségi politikáját és az olvasóra bízza, hogy az elmondottak alapján alkosson itéletet.
Az erdélyi románok száma a magyar ,,elnyo- más" ellenére állandóan nőtt: 1550-ben a lakosság 25%—át, száz később 33%—át, 1721—ben
48:%fát és 1842—ben 58%-át tették. Az 1906—ban
I. Károly király 40 éves uralkodói jubileuma alkal- mából rendezett kiállításon kimutatták, hogy 1850 és 1900 között Erdélyben 309 magyar község roma- nizálódott, ezzel szemben csak 42 község magya—
évvel
rosodott el, 267 erdélyi község jutott tehát a román- ság kezére. Az erdélyi fejedelmek: Báthory Zsig—
mond, Rákóczi György támogatása tette lehetővé az Ó- és Újtestamentumnak román nyelven való kiadá- sát, melyek jóval megelőzték az első bukaresti
; kiadásokat. Az első román nyelvű történelemkönyv, imakönyv, a legelső román nyelvű újság Erdélyben, illetve a budai egyetemi nyomdában jelent meg, jóval megelőzve az ugyanilyen bukaresti kiadvá—
nyokal.
8
WW
2. szám —— 120 -——— 194!
Az 1891. évi ,,Memorandum" az erdélyi román- ság panaszait a következő 5 pontba foglalja össze:
1. Erdély őslakosai a dákok utódaiként Erdélyben maradt románok, akiktől a főhatalmat a magyarok ezer évig csak bitorolták. 2. A magyarok a más- nyelvű lakosságot nem ismerik el velük egyenran- gúnak és a közélet minden ágából kizárják. 3. A magyarok a románok egyházi életét, vagyonát nem tartják tiszteletben. A 4. pont iskolai sérelmeket, az 5. pont pedig közigazgatási és választási sérelmeket panaszol.
A könyv a továbbiakban az 5 pontba szedett sérelmeket tárgyalja, összehasonlítva a régi magyar és az új kisebbségi román politikát. Romániában 5 népszámlálás volt: 1919-ben, 1920—ban, 1923—ban, 1927—ben és 1930-ban. Hivatalosan csak az 1927. évi adatait hozták nyilvánosságra, de ezt is csak részben.
Az 1930. év adatai a könyv megjelenésekor még nem voltak ismeretesek. Az 1910. évi népszámlálás a Romániához csatolt terület magyar lakosságát I,661.805—re becsülte. Ez ellen a szám ellen harcol-
tak aztán a különböző népszámlálások, mely harc- nak egyes részleteit a szerző részletesen ismerteti.
Gazdasági téren a magyar uralom alatti románság helyzetére jellemző, hogy 1872-ben Nagyszebenben alakult az első román pénzintézet Albina néven, megelőzve az összes regáti bankok és pénzintézetek keletkezését. Az Albina és az utána alakult román pénzintézetek munkája folytán 1905—től 1915—ig Erdélyben 166394 hold 575 millió aranykorona ér- tékben ment át magyar tulajdonból román kézbe.
Ezzel szemben az új román uralom a csíki és há—
romszéki úgynevezett ,,Magánjavakat", 62.604 hol—
dat 105,820.000 millió aranykorona értékben kár- térítés nélkül vett át, holott az ugyanazon alapítású és jogi eredetű karánsebesi (250000 hold) és besz- tercenaszódi (300000 hold) magánjavakat, mert román tulajdonosok kezében volt az, érintetlenül hagyta. De nem kímélte a román földbirtokreform az ,,Universitas Saxonum" néven ismeretes szász
vagyonkomplexumot sem, amit a magyar uralom 800 év alatt érintetlenül hagyott szász érdekek szol—
gálatában. Elvették az ugyancsak szász Brucken—
thal—alapítvány vagyonát is. Az 1923. évi román alkotmánytörvény a gör. keleti vallást tette Romá- niában uralkodó vallássá, utána a gör. katolikus következett, a kisebbségi egyházak pedig háttérbe szorultak. Míg az erdélyi román egyházfők a buda- dapesti főrendiház tagjai voltak, az erdélyi 650000 magyar katolikust a bukaresti parlamentben a cseh származású romanizált Cizár érsek képviselte. A románok azon panaszával szemben, hogy a magyar uralom nem engedélyezett román iskolákat, az igazság az, hogy a román szellemű iskolaügy böl- csője Erdély volt, ahol a 17. században Barcsay Ákos Lugoson és Karánsebesen, Lorántffy Zsu;
zsanna Brassóban alapított román tannyelvű isko- lákat. 1761—ben hivatalos statisztika szerint Erdély—
ben 2.179 román néptanító működik. 1754-ben nyí—
lik meg Balázsi'alván a legelső román tannyelvű gimnázium, mely még ma is működik, holott Buka- restben 1817-ben nyitotta meg az első elemi iskolát az erdélyi származású Lázár György. 1918-ban a Romániához csatolt területen található felekezeti iskolák 68%—a volt román, míg a románság arány- száma ugyanott 53'8% volt. 6 gimnáziumuk, 7 tanítóképzőjük, 1 kereskedelmi iskolájuk és 5 leánypolgárijuk volt. A gör. keleti és gör. kato- likus egyházak 1918-ban 11,619.393 korona állam- segélyt kaptak, míg a 7 középiskolát fenntartó ref.
püspökség 2,681.666 koronát. A mindenkori román kormányok viszont az agrárreformmal, a nyilvá—
nossági jog elvételével, a névelemzéssel, a kultúr—
zónával és a magyar tanszemélyzet kiulasításával tették tönkre az erdélyi magyar felekezeti oktatás-
ügyet.
A románoknak az állami és közéletből való ki- zárás vádja ellen a szerző a következőket hozza fel:
a háború előtt a kir. Kúria 11 elnöke közül 7 volt idegen származású, 170 kúriai bíró közül 86 nem volt magyar származású, 47 törvényszéki elnökkö- zül 27. 1.057 tábla- és járásbíró közül 430.
Szerző ügyesen csoportosítja és sorolja fel az érveket a magyar álláspont igazolására és az ellen- fél koholt vádjainak cáfolására. .
L. E. dr.
