8—9. szám
a román földreform és telepítés rendszerét, a bá- nyászat, ipar, kereskedelem— és hitelügy, valamint az adóztatási politika rendszerét, amelyek mind azt a nem titkolt célt szolgálták, hogy a magasabb kultúrájú nép gazdasági és társadalmi erejét ösz- sze-törjék, hogy a romokon új és egységes román kultúra épülhessen.
Makkai Sándor ,,Erdély társadalma" című munkájában megállapítja, hogy beszélhetünk ugyan különálló erdélyi lélekről, erdélyi szellem—
ről, 'de azonbelül a magyar, német és román i'lép társadalmi arculata egymástól mégis lényegesen eltérő.
A magyar társadalomról megállapítja, hogy az alsó,, közép és felső társadalmi osztályok közötti választóvonal jmár az elcsatolás előtt elmosódott, a román uralom pedig az arisztokrácia birtokai—
nak kisajátítása és a tisztviselő középosztály állá- sainak elvétele útján a vagyoni különbségeket is lerombolta. A városi magyar értelmiség nyomorba döntésével a városok magyar jellege is megválto- zott, mert az értelmiség egyrésze kiszorult a váro- sokból. Ezt a népességi összetételben mutatkozó veszteséget némileg pótolta ugyan a falusi magyar kisiparosságnak és munkásságnak a városokba való szivárgása, :! vezető réteg azonban nagyrészben kicserélődött.
A németség két csoportja közül az evangélikus szász egység és nemzeti öntudat már az erdélyi fejedelemség korában kialakult, míg a katolikus bánsági sváboknak a gazdasági és hitelszövetkeze—
teik útján való szervezkedése főkép az elszakítás után következett be. Ez a két települési csoport a román uralom alatt politikai téren egymásra ta—
lált s különösen a birodalmi német megújulás után a nemzeti szocializmus eszméi olvasztották egybe az addig elszigetelten élő két ne'ptörzset.
A román társadalmi élet 1918 után forduló—
ponthoz jutott. A háború előtt Erdélyben az oláh- ság csak alsó— és középosztályra tagolódott s a középosztály látszólag alkalmazkodva, együttélt a magyar középosztállyal. Az alsó réteg azonban a papok és tanítók vezetése alatt meglehetősen el—
zárt, külön életet élt. Az elszakítás után a tár—
sadalmi élet gyökeresen megváltozott. A nemzeti öntudat hirtelen fellobbantásával a románság egy—
ségesen a magyarság ellen fordult. Az a mohóság azonban, amellyel a magyarság pozíciójának erő- szakos elfoglalására törekedett, Goga Oktavian szerint is odavezetett, hogy ez a rendszer városi
polgárok helyett kalandorokat nevelt. Ez a hirte- len felemelkedett réteg természetesen sem a társa—
dalmi, sem a gazdasági rendet nem tudta biztosí-
tani s így a politikai és gazdasági válságok egy- mást követték.
Makkai László ,,Magyar
Erdélyben" című értekezésében az elszakitás után irodalom a román
———792—— 1940
halálraítélt erdélyi magyar irodalom újjáéledés'ét és kifejlődését szemlélteti. Az útkereső erdélyi iro- dalom irányítását először Kuncz Aladár veszi ke- zébe, aki 1923—ban Budapestről Kolozsvárra köl- tözése után az ,,Ellenzék" cimű kolozsvári lap irodalmi mellékletét szerkesztette. Báró Kemény János 1926 óta évenkint értekezletre hívta egybe az erdélyi írókat. Ez az írói együttes 192846!
kezdve kiadta az ,,Erde'lyi Helikon" című folyóira—
tot, amelynek főszerkesztőjéül gr. Bánffy Miklóst, szerkesztőjéül Kuncz Aladárt, majd korai halála után Kós Károlyt kérték fel. Számos kiváló iró csoportosult a Reményik Sándor által szerkesztett
"Pásztortűz" szépirodalmi folyóirat köré is.
Ismerteti szerző a kiválóbb írók, mint —— a már említetteken kívül —_— Makkai Sándor ref.
püspök, Áprily Lajos nagyenyedi tanár,, Nyirő Jó- zsef, Tamási Áron, Tompa László, Dsida Jenö,_
Berde Mária stb. irodalmi munkásságát,
* (A kiadvámr gazdag anyagában lapozva meg-, telik az olvasó lelkerErdély erejével, szépségével, az értelem újból és újból fellázad a vakmerő és durva igazságtalanságok ellen, de egyben megerő—
södik hitünk elszakított területeink és véreink fel- szabadulásában, a Kárpátmedence egységének visszaállításáhan. Ján—[ci Gyula 'dr.
,Die rumünische Bodenreform in Siebert—
bürgen.
Herausyegeben vom Staatswissenschaftlíchen In—
stitut der Ungarischen statistischen Gesellschaft.
Publie' par l'Iustz'tut des Sciences Politigues de la Société Hongroise de Statistz'gue.
Budapest, 1940. 27 l. —— p.
A magyarságot szépszámú irodalom győzte meg arról, hogy az Erdélyben végrehajtott román föld- reform tulajdonképpen nem volt más, mint a ma- gyar föld elhóditása a románság számára radikális úton, törvényes keretek között; a nyugati világ köz- véleményét a románok azonban igyekeztek ferdíté—
sekkel és valótlanságokkal félrevezetni földreform—
juk lényegéről!) A román földreform nyugat előtti hamis beállításának megcáfolására magyar részről nem indult meg kellő irodalmi propaganda. Ha je—
lent is meg e vonatkozásban az igazságot híven tük—
röző munka,") nem fordíttatott elég gond nyugat kellő tájékoztatására. Épp ezért örömmel fogadjuk a Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi in—
tézetének most megjelent munkáját, mely hivatva
1) Mítl'any, David: The land and the peasant in Rumania. The war and the agrarian reform, 1917/1921, —— Constantinesco, Mitia: L'évolution de la propriété rurale et la réforme agraire en Rou—
manie. —— Stb.
?) Móricz, Dr. Nicholas: The fate of the tt'an-A silvanian soil. A brief account of the roumanian land reform of 1921.
8—9. szám '
van arra, hogy a német nyelvet beszélő nyugati vi- lágot röviden és tárgyilagosan megismertesse az er- délyi román földreform igazi céljával és végrehaj- tásának módjával
A könyv elöször is tájékoztat a régi Erdély kedvező birtokmegoszlásáról, annak kialakulásáról, majd az óromániai áldatlan földbirtokviszonyokat ismerteti, rámutatva arra, mennyit szenvedett a re-
gáti parasztság a nagybirtok aránytalan térfoglalása és az abból folyó kizsákmányoló bérleti rendszer miatt, továbbá, hogy elviselhetetlen helyzete hosszú küzdelmek, köztük az 1907. évi parasztlázadás árán
miként vezetett a háború utáni földreformboz, me—
lyet a jogtalanul szerzett területeken azután nacio—
nalista célok szolgálatába állítottak,
Vázolja ezután a földreformtörvények előkészí- tését szolgáló kényszerbérleti rendelkezéseket és is- merteti a végrehajtásuk körül használt magyarelle—
nes kíméletlen módszereket; majd az 1921. évi föld- Négy földreformtör—
vényt hoztak Nagy-Romániában, melyek, ha lénye- gileg hasonlóak is voltak, végrehajtásukban tarto- mányonkint nagyon különböztek egymástól. Ha az óromániai törvény gazdaságpolitikai és szociális cé—
lokat szolgált is, a többi három, különösen pedig az erdélyi, elsősorban román nemzeti célok szolgá- latában állt. Megkísérelték azonban akkor is és az óta is széleskörű propagandával azt a látszatot kel- teni, mintha az erdélyi földreformot éppúgy a szo- ciális igazságosság szempontjának figyelembevétele- velrhajtották volna végre, minden nacionalista mel—
lékcél nélkül, akár a Regátban. Ezt a hamisítást cá- folja a továbbiakban a munka, vázlatosan ismer—
tetve az erdélyi reformtörvény igazságtalan rendel—
kezéseit, majd azok végrehajtása körül, különösen pedig a kisajátítási és kártalanítási eljárásokkal kapcsolatban a magyarság ellen elkövetett minden képzeletet felülmúló román bűnöket.
A könyv az Államtudományi intézet által gyöj—
tött hiteles adatok alapján meggyőzően mutatja meg azt, hogy az erdélyi földreform minden más híresz' tel-és ellenére is elsősorban az erdélyi föld romani—
zálása volt, Nemzeti bosszú vezette alkotóit, de kii- lönösen a Regátból kikerült végrehajtóit. És épp ezért a visszakerült Erdélyben követendő földbir- tokpolitikánknak az igazságtevés szellemében kell
majd megindulnia. (). G. dr
rel'orrntörvényeket tárgyalja.
A nemes székely nemzet képe.
Tableau de la, noble nation székely.
Szerkesztette : rugonfalvi Kiss István.
Rédige' sous la díreclion d'Elimne Kiss de Rugonfalva.
Debrecen, 1989. 2 kötet. — 2 valmnes. 451—l—498 l. —— p.
,,Habent sua fata libelli" mondja a kétkötetes mű szerkesztője a második kötet bevezetésében, Orbán Balázsra emlékeztetvén, aki az abszolutiz—
mus idején kezdett nagy munkájához: a Székely—
föld leírásához Bach huszárok, s tudatlan oláh
——793——-— 1 940
községi bírák akadályozták munkájában, de köz- ben, mint rossz álom, eltűnt a szenvedések kor—
szaka és felragyogott a magyar szabadság napja.
Szerző is az elnyomatás, a szenvedések éjszakájá- ban fogott hozzá a nemes székely nemzet képé—
nek megrajzolásához, s most, mikor művét olvas—
hatjuk, seregeink a nép örömujjongása közt vo- nulnak be a Székelyföldre és az udvarhelyi temp- lom tornyán újra magyar zászlót
őszi szél.
Az elsö kötet a Székelyföld őskorát (írta Roska Márton) és rugonfalvi Kiss István tollából a szé- kely nemzet törte'netét tárgyalja.
lenget az
Kis's az ellenvéleményeket cáfolva tárgyalja a székelyek származását és letelepedését; Figyelmet szentel a Moldvában települt, öslakó székelyek- nek is. Felsorolja a Kárpátokon kívül eső magyar helyneveket (Buda, Budafalva stb.), valamint azo—
kat is, amelyek elvesztették magyar hangzásukat, de őslakóik magyarok, székelyek vagy csángók.
lsmerteti a székelység speciális intézményeit: a székeket, a székelyek ispánját, a vérgyuökért, ősfit, fiúleányt. Közli a székely ispánok lehető teljes névsorát 1526-ig. Kiemel egy-egy típust: a ,,székely katonát", a ,,székely asszonyt" stb. és ezen keresz- tül elénk rajzolja a székely lelkét és izzó hazafi—
ságát. A történész nagyvonalúságával és mégis részletekre is kiterjedő figyelmével ismerteti a szé- kely nemzet történetét a XIII. századtól a kiegye- zés utánig.
A második kötetben Székely Tivadar geográfiai szempontból írja le a Székelyföldet. Öt tanulmány a Székeket (Udvarhelyszék, Marosszék, Háromszék, Csíkszék, Aranyosszék) tárgyalja részletesen. Páldy Pál tollából megismerjük a ,,Székely nemzet mai belyzeté"-t. Az ősi Székelyföld 15.910 km2. Ehhez hozzá kell számítani a székely érdekeltségű és összefüggésű területeket: 1.546 kmE-t; az összes székelyföldi terület tehát 17.456 kmz. A lakosság száma ezen a területen 723528 volt; ebből magyar 540383, vagyis 74'68%. Maros-Torda vm. egyrésze azonban román jellegű, s ezért ezt a területet és a rajta lévő lakosság számát levonja a fenti ada- tokból; így a tiszta Székelyföld területe 15874 km2 és összlakossága 643101, ebből magyar 530253.
Székelyföldön egy négyzetkilométerre 41 ember jut; tehát a Székelyföld elég tágas területet kínál, s a családok szaporaságának is eltartója tudna lenni. Mégis szerző utal arra, hogy a szaporodás gyengült. Különösen feltűnő ez Székelyudvarhelyen.
Kézdivásárhelyen és Marosvásárhelyen, Ha a szü—
tetési, halálozási, szaporodási arányszámokat ösz- szehasonlítjuk, arra a megállapításra jutunk, hogy a Székelyföld a halállal megbirkózik, de az élettel való küzdésben kissé már alul marad. Ennek okát pedig szerző szerint másban nem kereshetjük, mint az elnyomó román politikában.
