AZ AMERIKAI MUNKANÉLKÚLISÉGI STATISZTIKA
IRTA A BUDAPESTI TUDOMÁNYEGY'ETEM STATISZTIKAI TANSZÉKÉNEK MUNKAKÖZÖSSÉGE
Az imperializmus korszakában a társadalmi termelés és a tőkés kisajá- títás ellentéte mind erősebben mutatkozik meg a tőkések profitjának állandó növekedés—ében és a kizsákmányolás fokozódásában. A burzsoázia és a proletariátus ellentétei tovább növekednek: az osztályharc az imperia- lizmus korszakában minden eddigi méretet meghaladóan kiéleződik. Az osztályharc élesedése nemcsak a gazdasági és társadalmi életben mutat- kozik meg, hanem a tudományban is; A kapitalizmus tudományát jelle—
mezve írta Lenin: ,,A fbaérraibszolgaság társadalmában elfogulatlan tudo—
mányt várni —— ez éppoly bárgyú naivság lenne, mint elfogulatlanságot várni a gyárosoktól abban a kérdésben, hogy fel kell-e emelni a munkások bérét a tőke profitjának rovására."1 A kapitalizmus kezdeti időszakában a tudományban jelentkeztek még bizonyos mértékig tárgyilagos törekvések is. A kapitalista gazdasági rend teljes kialakulása után azonban már tárgyi—
lagos tudományról nem beszélhetünk. ,,Nem arról van ezentúl már szó, hogy ez vagy az az elméleti megállapítás igaz—e vagy nem, hanem arról, hogy a tőkének hasznos—e vagy káros, kellemes—e vagy kellemetlen, rendőrileg tilos—e vagy sem? Az önzetlen kutatás helyére megfizetett áltudomány lépett, azielfogulatlan vizsgálat helyére a rossz lelkiismeret és az apologetika gonosz szándéka"2 — irta Marx.
Az idézett marxi megállapítás fokozott mértékben áll az imperializ—
mus korszakára. Az imperializmus kora burzsoá tudományának főfeladata a kapitalizmus végsőkig kiéleződött ellentmondásainak leplezése. A tudo—
mánynak a valóságot meghamisító szerepe különösen érvényesül a statisz—
tika tudományában. A polgári statisztika a gazdasági és társadalmi élet számszerű jelenségeivel foglalkozva a burzsoázia számára kedvezőtlen helyzetet mutató adatokat meghamisítja nemcsak formális matematikai konstrukciók segitségével, hanem hamis fogalmumeghatározásokkal, sőt egyszerű csalással: az adatok közvetlen hamisító célzatú ,,korrigálásával".
A monopolkapitalista gazdasági rend ro—thadtságának egyik alapvető—
fokmérője a munkanélküliség állandó növekedése. A munkanélküliségnek * és a gazdasági válság egyéb megnyilvánulásának messzemenő összefüg- géseit a burzsoázia is látja. Éppen ezért igyekszik az imperialista érd-eke- ket kiszolgáló burzsoá statisztika a munkanélküliek tényleges számát
* Lenin: Válogatott müvek, Szikra, Budapest, 1949, I. kötet, 65. old.
? Marx: A tőke, Szikra, Budapest, 1948, I. kötet. 17. old.
380 annnmar MUNKANÉLKÚ'LISÉGI STATISZTIKA
meghamisitani. Ez a tendencia legkirívóbb—an az amerikai statisztikában nyilvánul meg, szükségszerűen azért, mert a mmikanélküliség itt -—— a világ vezető tőkés államában -— a legnagyobb.
Varga J enő becslése szerint a kapitalista világban a munkanélküliek összes száma 1950 januárjában (:a részleges munkanélküliekkel együtt)
45 millió volt, ebből az Egyesült Államokra 18 millió esik.1 A munka—-
nélküliség a tőkés államokban még állandóan növekszik. Az Egyesült Államokban például a hivatalos statisztika adatai szerint is a munkanél- küliek száma egy hónap alatt: 1950 januárjában kerek-en egy millió fő—vel (30%—ka1) emelkedett.2 Nyugat—Németországban pedig az emelkedés ugyanezen időszak alatt 340 000,3 azaz 22%. A valóságban azonban az emelkedés a hivatalos számadatoknál lényegesen nagyobb.
Ha a tőkés rendszer munkanélküliségének és a munkanélküliség
állandó emelkedésének okait röviden át akarjuk tekinteni, a következőket állapíthatjuk meg.A munkanélküliség csak részben konjunkturális jelenség; a munka- nélküliség a kapitalista társadalmi rendtől elválaszthatatlan. Sztálin is nyomatékosan rámutatott arra, hogy ,,soha semmi áron sem egyezik bele egyetlen tőkés sem a munkanélküliség teljes felszámolásába, a munka—
nélküliek tartalékseregének megszüntetésébe, amelynek rendeltetése nyo-—
mást gyakorolni a munkapiacra, olcsóbban megfizethető munkáskezeket biztosítani".4 Az ipari tartaléksereg a kapitalizmus folyamán a tőkés rend- szer törvényszerűségeinek folyományaképpen nem marad állandó szinten, hanem emelkedik. A tőke szerves összetételének növekedése azt jelenti, hogy a tőkés az állandó tőke (a termelés anyagi elemeire fordított tőke- rész) hányadát állandóan növeli a változó tőkével (a munkabérne forditott tőkerésszel) szemben. Ez a felhasznált munkaerőmennyiség viszonylagos csökkenését jelenti, ugyanis ,,a munkásnépesség abszolút száma állandóan gyorsabban nő, mint a változó tők—e, vagyis foglalkoztatottságának eszkö- zei".5 A tőke szerves összetételének növekedése az imperializmus kor—
szakában meggyorsul, ezzel együtt rohamosan nő az ipari tart—aléksereg:
a munkanélküliek száma. A válságok ezt a folyamatot csak kiélezik, de a munkanélküliség az ü. n. fellendülési periódusokban is megvan és állan—
dóan növekvő tendenciát mutat. A burzsoázia "tudós lakájaí": a polgári közgazdászok és statisztikusok a munkanélküliség növekedését mutató adatokat ezzel a növekedési folyamattal egyidejűleg mindjobban igyekez—
nek meghamisítani. A cél elérésére minden eszközt felhasználnak. A bur—
zsoá közgazdászok egyik csoportja nem is tekinti a gazdasági élet számára kedvezőtlen jelnek a nagyarányú munkanélküliséget.
Már rámutattunk arra, hogy a munkanélküliség a legnagyobb kapi- talista államban: az Egyesült Államokban a legnagyobb és az adatok meg—
hamisítása is itt a legnagyobb mértékű. Azokat a számokat, amelyeket a foglalkoztatottságra és munkanélküliségre vonatkozóan az amerikai hiva- talos statisztika közöl, még a jelentős részben jobboldali amerikai szak—
szervezetek sem fogadják el. Az elektromos-, rádió— és gépipari munká—
sok szakszervezete nevében Russ Nixon, a szakszervezet egyik vezetője,
1 Varga Jenő: A munkanélküliség növekedése a tőkés országokban. — MAGYAR—SZOVJET
KÖZGAZDASÁGI SZEMLE, Budapest, 1950 február, iss—156. old.
* Federal Reserve Bulletin. Washington, 1950 március, 360. old.
3 IFO Schnelldienst, München, 1950, 13. sz.,, 17. old.
! Sztálin: A leninizmus kérdései, 10. kiadas, 600. old., oroszul.
5 Marx: A tőke, Szikra, Budapest, 1949, I. kötet, 631—632. old.
AMERIKAI MUNKANÉLKÖ'LISÉGI STATISZTIKA 381
például az 1949 augusztusi munkanélkülis—éget a hivatalos 3,7 milliós adat- tal szemben 5,3 millióra, tehát 45%-kal magasabbra becsülte.
A Bureau of Census -——— amely a ,,munkapíacra": a munkában állók és a munkanélküliek számára vonatkozó hivatalos becsléseket végzi ——
számításait ,,rep—rezentativ" módszer segítségével hajtja végre. Havonta A a hónap tizenötödik napját magában foglaló héten 25 000 háztartást vizs- gál meg1 arra vonatkozóan, hogy az előző héten a háztartás 14 éven felüli tagjai dolgoztak—e vagy sem, és ha nem dolgoztak, kerestek—e munkát.
A kiválasztott mintacsoport (a megvizsgált rész) az ország' összes háztartá- sainak kb. fél ezrelékét jelenti. Minden hónapban a mintacsoportba ki—
választott háztartások egyötödrészét helyettesítik másokkal. A különben is kisszámú reprezentációs csoport kiválasztása feltehetőleg önkényes módon történik. A mai burzsoá statisztika a különböző társadalmi és gaz- dasági jelenségek vizsgálatánál éppen azért alkalmazza az ilyenfajta ,,reprezentativ" statisztikát, hogy segítségével a valóságot meghamisit- hassa. Az Egyesült Államokban főleg a munkanélküliségi és a jövedelem- megoszlási statisztikában használják fel ezt a módszert. A mintacsoportba kerülő egyediek kiválasztásánál úgy járnak el, hogy a mintacsoportba nagyobb arányban kerüljenek a nem munkanélküli, illetve magasabb jövedelmű egyének, mint amilyen részt az egész tömegben —— az U. S. A.
lakosságában -— ténylegesen jelentenek. így a mintacsoport eredményei—
nek az egész tömegre való kivetítése által a tényleges helyzetet szépítő eredményeket kapnak.
De a hamisit—ásnak további kifinomult módszerei is vannak. Hogy ezeket világosan láthassuk, mindenekelőtt foglalkozni kell a munkanél—
küliség fogalmának hivatalos burzsoá definíciójával. A munkanélküliség fogalmát sok szempontból lehet megalkotni. Egyes burzsoá statisztikusok szerint meg lehet különböztetni ,,kondicionális", ,,aktivitási", ,,pszicholó—
giai" és ,,fizikai" tényezőkből kiinduló meghatározást. A sok fogalom csak arra szolgál, hogy a munkanélküliség tényleges nagysága láthatatlan maradjon. Helyesen jegyzi meg Charles D. Stewart polgári statisztikus:
,,Az, hogy a foglalkoztatottság és a munkanélküliség fogalmát hogyan határozzák meg, elsősorban azon múlik, hogy milyen célt szolgálnak ezek az ao'latorlaz".2 Ez a cél a burzsoázia érdekeinek védelme, az újabb —— min—
den eddiginél nagyobb méretű —— válság közeledtének, az amerikai gazda—' sági élet, az amerikai nép helyzete rosszabbodás-ának eltitkolása.
A munkanélküliség hivatalos amerikai definíciója a következő:
,,Munkanélküliek azok az egyének, akik a vizsgálat hetében nem dolgoz- tak és munkát kerestek".3 Hogy a gyakorlatban hogyan állja meg helyét a fenti definíció, azt akkor látjuk világosan, ha megvizsgáljuk, hogy alkal- mazása során kiket nem sorolnak a munkanélküliek közé. Ezeket két részre oszthatjuk: munkanélküliek, akiket a burzsoá statisztika
I. a foglalkoztatottak közé sorol,
II. a munkaerőhöz nem tartozónak tüntet fel.
I. A hivatalos statisztika szerint ,,foglalkoztatott egyén—ek azok, akik a Vizsgált hét folyamán vagy
1 Philip M. Hauser: The Labor Force and Gainful Workers Concept, Measurement and Comparability. —- The American Journal of Sociology, Csikágó, 1949 január, 338. old.
? Charles D. Stewart: The Definition of Unemployment. ——- The Review of Economics and Statisztics, Cambridge, 1950 február, 56. oki.
' Charles D. Stewart: 1. m., 55. old.
382 AMERIKAI MUNKANÉLKÚLISÉGI STATISZTIKA
0) dolgoztak, —— akik valamilyen munkát végeztek pénzért vagy haszonért; vagy egy családi farmon, illetve üzletben 15 órát vagy többet
dolgoztak ellenszolgáltatás :aéllm'il;1 vagy
b) volt munkájuk, de nem dolgoztak, —— akik nem dolgoztak és nem is kerestek munkát, de volt munkájuk vagy üzletük, amelytől időlegesen távol voltak szabadság, betegség, ipari vita, rossz idő, vagy oly, munka- beszüntetés miatt, amely meghatározott utasítást tartalmazott a munka—
beszüntetéstől számított 30 napon belül a munkába való visszatérés—ére. Ide tartoznak azok is, akik 30 napon belül megkezdendő új munkára már lajstromozva vannak.Hg
A meghatározás nagyszámú tudatosan helytelen klasszifikációt tar—
talmaz:
1. A definíció lazasága módot nyujt arra, hogy az adatfelvétel során nem minősülnek munkanélkülinek azok a dolgozók, akiknek a vizsgálati hét folyamán valamilyen munkájuk volt, akkor is, ha ez csak egy óra hosz—
szat tartott. Azokat tehát, akik rövidített munkahéten dolgoznak (esetleg a hétnek csak egy napján), vagy alkalmi munkájuk volt a vizsgálati idő——
szakában és akiknek minden törekvésük arra irányul, hogy az egész munka—
hét tartamára munkát szerezzenek maguknak, a burzsoá statisztika nem tekinti munkanélkülieknek, hanem foglalkoztatottaknak minősíti. Ezek—
nek a nem teljes munkahéten dolgozó munkásoknak a számát a Monthly * Labor Review közli. Ezeket az adatokat is a Bureau of Census állapította meg reprezentativ adatfelvétele során. 1950 januárjában a heti 1—14 órát dolgozók száma 2303 000, a heti 34—35 órát dolgozók száma 7 710000 volt.3 Ezeket a burzsoá statisztika nem sorolja a munkanélküliek közé.
Valójában a munkanélküliek közé sorolandók, mert legfeljebb egy elenye—
szően csekély hányaduk akar csupán a hét egy részén dolgozni, többségük állandó elfoglaltságot keres.
2. Azok közül, akik az előbbi b) kategóriába tartoznak (volt munká—
juk, de nem dolgoztak betegség, stb. miatt, vagy csak 30 napon belül fog- nak munkába állni, stb.) az egyes csoportokat külön kell megvizsgálnunk.
a) A betegségek miatt a Vizsgálati héten nem dolgozók száma az álta—
lunk ismeretes utolsó hivatalos statisztikai adat szerint 1948 áprilisában 900 000 volt.4 Ezeknek teljes egészükben a foglalkoztatottak közé való számítása helytelen. Az USA—ban ugyanis nincs általános betegségi bizto-
sitás, mint például Magyarországon. Igy tehát azoknak a dolgozóknak,
akik magánbiztosító—társaságolmál biztosítva nincsenek, semilyen jöve- delmük sincs betegségük alatt.
b) A fizetett és nem fizetett szabadság miatt a vizsgált héten nem dol—
gozók (számuk 1948 áprilisában 150 000)'; a foglalkoztatott kategóriába tartoznak.
c) A rossz idő miatt nem dolgozók száma nem ismeretes. Ezek .túl—
nyomórészben id—énymunkások.
d ) Egy hivatalos amerikai kiadvány szerintál 1948 áprilisában 400 000 volt azoknak a száma, ,,akik időlegesen nem dolgoztak munkás— és munka—
adó közti viszály" miatt. A burzsoá közgazdászok és statisztikusok ezeket nem sorolják a munkanélküliek közé, azzal a megokolással, hogy ,,önként"
* Utóbbi kb. megfelel a magyar segítő családtag kategóriának.
* Charles D. Stewart: I. m., 55. old.
3 Monthly Labor Review, Washington, 1950 március, 325. old.
4 The Gift of Freedom, Washington, 1949, 4. old.
5 U. o.
AMERIKAI MUNKANÉLKÚLISÉGI STATISZTIKA 383
szüntették (be a munkát. Valójában itt nem önkéntességről, hanem a kapi- talizmus kényszerítő körülményeiről van szó. Helyesen tehát ezek semt sorolhatók a foglalkoztatottak közé.
e) A munkanélküliek közé kell sorolni "f ellentétben az amerikai sta-
tisztikával —— azokat a dolgozókat is, akiknek a Vizsgált héten volt munká—
juk, de nem dolgoztak ,,olyan munkabeszüntetés miatt, amely meghatáro—
zott utasításokat tartalmazott a munkába 30 napon belül való vissza- térésre", valamint azokat is, akik 30 napon belül fogják új munkájukat megkezdeni. A Bureau of Census azzal a megokolással nem tekinti munka- nélkülinek az előbb említetteket, hogy ezek nem keresnek munkát, tehát szubjektív szempontokat vesz figyelembe. Ténylegesen a fent említett kate—
góriákba tartozók: munkanélküliek. Számuk 1949 augusztusában 336 000 volt.1
11. Már rámutattunk arra, hogy a munkanélküliek jelentős részét a Bureau of Census ,,nem a munkaerőhöz tartozónak" tekinti. A Bureau of Census definiciója szerint nem tartoznak a munka-erőhöz és így a munka—
nélküliek közé sem azok, akik nem dolgoznak, de nem is kerestek munkát.
Kivételt képez, ha
,,a) időlegesen betegek voltak,
b) remélték, hogy visszatérhetnek egy olyan munkahelyre, ahonnan
bizonytalan időre elküldték őket, *
c) azt hitték, hogy nem tudnak munkát szerezni mesterségükben vagy lakóhelyükön".2
Ez utóbbi kategóriákat a munkanélküliek közé sorolják annak elle—
nére, hogy a vizsgált időszakban nem kerestek munkát. E kategóriák meg—
állapításában azonban 1945 júliusában Változás állott be. 1945 júliusa előtt megkérdezték a tizennegyedik életévüket betöltött és nem dolgozó egyéne- ket, hogy miért nem kerestek munkát, és ha a fenti a), b) vagy 0) pontokban felsorolt okok valamelyikét nevezték meg, a munkanélküliek közé számí—
tották őket. 1945 júliusában megváltoztatták a módszert és már nem tették fel a fenti kérdést azzal a megokolással, hogy a kérdéses egyének ,,alig vagy egyáltalán nem szándékoztak résztvenni a munka-piacon''.3 Ezért ezen idő- pont óta a fenti kérdéseket nem teszik fel és az ezekbe a kategóriákba tar—
tozók csak akkor minősülnek m.unkanélkülieknek, ha önkéntesen beírják a kérdőívre, hogy a fentemlített okok miatt nem kerestek munkát a vizs—
gált hét folyamán. Ennek áttekintésére szolgáljon az alábbi táblázat:
A munkaerőkhöz nem, tartozó 14 éven felüliek száma az Egyesült Allamokban (ezrekben)4L
1943 ... 39 100 1944 ... 38 590 1945 ... 40 230 1946 ... 45 550 1947 ... 45 850 1948 ... —— ... 45 733 1949 ... 46 051 1950 február ... ' ... 47 342
1/Russ Nixon: Correction of Census Bureau Estimates of Unemployment. —— The Review of Economics and statistics. Cambridge, 1950 február, 55. old.
? Charles D. Stewart: I. m.. 55. old. ' 8 Census Labor Force Memorandum, 1948, 3. sz.
! Federal Reserve Bulletin. Washington, 1950 április, 464. old.
384 AMERIKAI MUNKANÉLKÖLISÉGI STATISZTIKA *
Azt láthatjuk tehát, hogy a munkaerőhöz nem tartozó tizennégy éven felüliek száma több mint nyolc millióval nőtt 1943-tól 1950 februárjáig.
Ezek jelentős részben, idősebb koruk ellenére, a II. világháború alatt a megnövekedett kapacitású ipari üzemekben dolgoztak és a háború befejeztével elbocsátották őket. Jelentős részük szeretne most is munkát kapni, de még reményük sincs arra, hogy munkához jussanak. A tőkés csak az erejének teljében lévő munkást akarja alkalmazni, az idősebb korút már nem. A statisztika viszont nem tekinti őket munkanélküliéknek, hanem egyszerűen megállapítja, hogy nem részei a ,,munkaerőnek".
Hatalmasan növekvő számuk azonban bizonyítéka annak, hogy a ,,munka- erőhöz nem tartozók" kategóriájába nagyszámban soroltatnak be olyanok, akik valójában munkanélküliek.
,,A Department of Commerce1 becslése szerint a munkanélküliség
az Egyesült Államokban januárban 991 OOO-rel volt nagyobb, mint dec—em- berben. A januári 4 480 OOO—es adat, amely a munlataerőnek2 7%—át teszi, háborúutáni csúcsot jelent. .. A foglalkoztatottak összes száma 1950 januárjában 56 947 000 volt az 1949 decemberi 58 556 OOO-rel sze'rrnben."3 A hivatalos amerikai adatok szerint a munkanélküliek száma tehát egy millióval nőtt ugyanakkor. amikor a foglalkoztatottak száma több, mint másfélmillióval csökkent. Mit jelent ez? Talán azt, hogy egy hónap alatt több,kmint félmillióval növekedett a munkaerőhöz nem tartozó háziasszo—
nyok, diákok és munkaképtelen öregek száma? Nyilvánvalóan nem. Azt jelenti, hogy az amerikai burzsoá statisztika az uralkodó osztály érdeké- ben még a legszemérmetlenebb csalástól sem riad vissza. Azt jelenti, hogy
*a munkaerőhöz nem tartozók számának nagyarányú növekedése a burzsoá statisztika manipulációinak eredménye, hogy így papíron a munkanélkü- liek számát csökkentsék.
Látjuk tehát, hogy a burzsoá statisztika hanüsításainak jelentős részét alkotja a hamis fogalom-meghatározás. A munkanélküli és a munkaerő fogalmának részletes elemzése megmutatta azokat a pontokat, ahol ez a hamisítás a legszembetűnőbb. Az egyes kategóriákra vonatkozóan azonban részletes adatok a legutolsó időpontokra nézve nem állnak rendelkezé—
sünkre. Ezért számszerű becslés helyett idézzük Varga! J enő számításait,4 aki megállapította, hogy a munkanélküliek összes száma 1950 januárjában az Egyesült Államokban kereken 18 millió volt. Ebből hat millió teljes, tizenkét millió részleges munkaam—E—lln'ili.'s A munkanélküliek tehát az egész munkaerőnek közel egyhamnad—át teszik. Ez a szám fokozottan mutatja a monopolkapitalizmus rothadó jellegét, a minden eddiginél nagyobb- arányú válság rohamos közeledtét. A munkanélküliség nagyságát srúlyo - bítja az a körülmény, hogy a munkanélküliség időtartama mindinkáb nagyobb lesz. Míg 1948-ban a munkanélküliek átlagosan 8,5 hét óta, 1950 februárjában átlagosan 12 hét óta voltak munka nélkül."
A munkanélküliek számának nagy jelentősége van a jövedelmi szín—
vonal megállapítása szempontjából is. Az amerikai burzsoá statisztika a munkabérszinvonalat vizsgálva nincs tekintettel a munkanélküliek
1 Ennek része a Bureau ot Census.
? Az általunk itt használt munkerő-fogalom a polgári munkaerővel egyenlő.
3 International Financial News Surwey, Washington, 1950 február 17, 249. old.
! Varga Jenő: I. m., 166.old. '
5 Megjegyzendő, hogy Varga Jenő ,,reszleges munkanélküli" kategóriájába tartoznak azok is, akiknek ,,volt munkájuk, de nem dolgoztak". (Lásd előbb.)
6 Economie Notes, 1950 április, 4. old.
AMERIKAI MU'NKANÉLKÖLISÉGI STATISZTIKA ' 385
számár , pedig a munkanélküliség növekedése az átlagos reálbért ís roha—
mosan csökkenti. ,,A kapitalizmus, különösen az imperializmus viszonyai között, a munkásosztály életszínvonalát nemcsak a munkabér színvonala határozza meg —— állapítja meg M. Szmit szovjet közgazdász —, hanem azoknak az óráknak és napoknak a száma hetenkínt, vagy azoknak a hetek—
nek száma évente, amelyeken a munkás fizetést kap, azaz munkája van."1 A burzsoá' statisztika mesterkedései csak ideig-óráig tudják a kapi- talista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásait, nyomorát, munkanél—
küliségét leplezni. Mind nyilvánvalóbbá válik [az a cinkos szerep, amit az imperializmus a tudománynak szán. A durva hamisításokkal, .az önkényes, rosszhiszemű fogalmi meghatározásokkal dolgozó burzsoá statisztikáról nemcsak a tudományos, kritikai elemzes, de az amerikai válságnak az egész világ számára látható jelei: a fokozott háborús készülődés, a gyar- mati népek embertelen kizsákmányolása és a növekvő gazdasági pangás ís lerántjvák a leplet.
1 M. Szmit: Sznízsenie realjnoj zarabotnoj platü rabocsego klassza SzSA. poszle vtoroj mirovoj vojnü. (A munkásosztály reálamunkabérének csökkenése az USA-ban a második Világ- háború után.) —— Voproszü ekonomlkí, 1949, 5. sz., 48. old.
