Küzdjünk a Statisztika tudományában megnyilvánuló burzsoá objektivizmus és formalizmus ellen!*
" ;
A szovjet statisztikai tudomány fejlődése során dicsosegben gazdag utat tett meg. Az orosz tudósok mind az elméleti,rmind a gyakorlati statisztika fejlesztéséhez igen érle'kes alkotásokkal járultak hozzá. A statisztikai tudomány kimagasló egyéniségei közé számítanak : M. V. Lomonoszov, P. A. Csebüsev, stb. ; az elméleti és gyakorlati statisz—
tika fejlesztésében tevékenyen közreműködő, kiváló orosz tudósok közé sorolhatók A. P. Zsurovszkij, L. Ju. Kraft, V. Sz. Poposin, 'V. Ja. Buniakovszkíj, P. P. Szemjonov,
Tjanjsanszkij, Ju. E. Janszon, A. [. Csuprov, stb.
Z suravszkij művoi a statisztikai tudomány fejlődésének fontos határkövét jelen—
tik. ,,A kievi kormányzóság statisztikai leírása" című művéről N. VG. Csernüsevszkij úgy emlékezett meg, hogy az ,,az orosz tudománynak a XIX. században megjelent alkotásai között az egyik legértékesebb mű" és úgy vélte, hogy ,,az orosz tudomanyos irodalom becsülete megkívánná, hogy ezzel az alapvető jellegű munkával a nyugati közgazdá—
szok is megismerkedjenek". *
Az orosz statisztikát vitathatatlan elsőbbség illeti meg számos statisztikai eljárás és módszer kidolgozása tekintetében; ilyenek a statisztikai táblázási módszer, kombinációs táblák és csoportosítási módszerek alkalmazása, a reprezentatív megfigyelés megszer—
vezéseés kidolgozása és egyéb módszerek.
H aialmas lépést jelent a statisztikai tudomány fejlődésében az orosz zemsztvo—statisz—
tika, amely a szervezés és a módszertani kérdések megoldása tekintetében messze felül—
múlta a nyugateurópai statisztikakat. V. [. Lenin a zemsztvo—statisztika gazdag anya—
gát bírálva írta: ,,A mi zemsztvo—statisztikánk az összes európai összeírásokat és meg—- figyeléseket felülmúlja, mind az adatok emlitésreméltó teljessége, re'szletessége, mind azok feldolgozása tekintetében. Az orosz zemsztvo—statisztika már régóta foglalkozik, a gazdaságok megfigyelésével, alkalmazza a különféle táblázatos csoportositásokat és kombinációs táblákat, amelyekről beszéltünk. Az európaiaknak a mi zemsztvo—statisz—
tikánkkal való közelebbi megismerkedése minden bizonnyal ösztönzőleg hatna a szocialista statisztika fejlődésére".1)
A statiszlika iadományának igazi alapjait V. ]. Lenin és J. V. Sztálin vetették meg.
Alkotásaiknak értéke a statisztika tudományának fejlesztése szempontjából szinte felbecsülhetetlen. Lenin és Sztálin munkái a statisztika általános módszertani
* kérdéseinek egészen új, valóban tudományos megoldását adták: kidolgozták a társa—
dalom—gazdasági statisztika alapvető elméleteit, a társadalom—gazdasági elemzés alapján rámutattak a konkrét társadalmi tömegjelenségeknek a tudomanyos kutatómunkában elfoglalt szerepére és helyére, megvilágították a számvitel és statisztika szerepét és jelentőségét a szocialista építésben, stb. Lenin és Sztálin klasszikus példákat adtak arra vonatkozóan, hogyan alkalmazzuk a statisztikát a társadalmi élet különféle tömeg—
jelenségeinek elemzésénél. A statisztikai módszerekre és eljárásokra vonatkozó lenini- sztálini tételek a statisztika elméletének alapvető pillérei. ,
Lenin és Sztálin a statisztikai tudományt a történelmi fejlődés során elvileg egé- szen új és magasabb fokra emelték.
A szovjet gyakorlati statisztika sikerekben és eredményekben igen gazdag.
A Lenin és Sztálin által megszervezett és irányított szovjet statisztika több, mint 30 éves multja alatt a statisztikai tudományt számos új eljárással és módszerrel gazdagí—
totta s igen nagy szerepe volt a szocialista társadalom építéséért vívott harcban. Az emberiség történetében hazánkban alakult ki először a tudományosan megalapozott, egységes népgazdasági számviteli rendszer. A szovjet statisztika az élenjáró, kÖVetkeze- tes— marxista-leninista forradalmi elmélet szilárd alapján épült fel. Vitathatatlanul felülmúlja barmelyik kapitalista állam elméleti vagy gyakorlati burzsoá statisztikáját.
Hazánk ellenségei azt igyekeztek bizonyítani, hogy az orosz kultúra és tudomány önállótlan és ugyanakkor az orosz tudósok felfedezéseit és találmányait ki is sajátítot—
ták. Kultúránknak és tudományunknak mérhetetlen kárt okoztak a nép azon ellenségei, akik a külföldiek előtt megalázkodva az_, orosz tudomány és kultúra vívmányait becs- mérelték. Ez a statisztika területén is így történt.
Egyes statisztikusok a nemzeti büszkeség minden érzését elveszítve a Nyugat előtti nagy hajlongásban odáig jutottak, hogy teljes mértékben tagadták az orosz elméleti és gyakorlati statisztika vívmányait és azt igyekeztek bizonyítani, hogy az orosz statisztikai tudomany egyszerűen csak a különböző nyugateurópai statisztikai iskolák szolgai utánzata. Igy például N. A. Kablukov ,,Statisztika" című könyvében a megállapított tényeket meghazudtoló azon megállapítást találjuk, hogy a statisz—
*Vo roszü Ekonomiki, Moszkva, 1949. 4. sz., 49——62 old.
1) . I. Lenin: Összes művei. V. kötet, 195. old.
167
tika, mint tudomány, Oroszországban nem ;ejlődött önállóan, hanem, az oroéz statisztika állítólag csak a nyugateurópai statisztika útját követte!)
Hasonló megállapításokat találunk nem egy a kozmopolitizmustól megfertőzött szovjet statisztikus munkájában. I'gy például L. V. Nyelcras professzor a nyugati bur—
zsoá statisztika előtti alázatos hajlongásában az orosz statisztika történetét egyszerűen törli, sőt odáig megy, hogy Lenin zseniális munkáit, amelyek a statisztika marxista elméletét, s a társadalmi élet különféle jelenségeinek politikai—gazdasági elemzése mel—
lett a statisztika alkalmazásának legklasszikusabb példáit adják, teljesen figyelmen kíyül hagyja?)
Megengedhetetlenül leértékeli az orosz tudósoknak a— statisztikai tudomány fej—
lesztésében játszott szerepét Sz. A. Ayikitin is azon hamis megállapításával, hogy az orosz statisztika hosszú időn keresztül a német teoretikusok befolyása alatt állt, s hogy a XIX. század 3—4. e'vtizedétől kezdve fokozatosan utat törtek benne Laplace és gueielet matematikai statisztikai elméletei is.3
Az orosz statisztikai elmélet érdemeinek elhallgatásában és ugyanakkor a bur—
zsoá statisztikusok —— többek között a machista angol—amerikai statisztikai iskola (Parson, Galyion, Fisher és mások) —— nagyraértékelésében megnyilvánuló kozmopolita jellegű hibákat tartalmaznak A. V. Leontovics,A fent idézett szerzők műveikben egyetlenV. Sz.kriti 'aiN ; emcsinov és mások munkái is.4)észrevételt sem tettek, sőt meg sem említették azt, hogy K. Pearson statisztikus, ugyanaz a machista K. Pearson, akinek reakciós nézeteit Lenin ,,Materializmus és empiriokriticizmus" cimű zseniális munkájában könyörtelenül tönkrezúzta.
Egyes szovjet statisztikusok a burzsoá —— éspedig az amerikai —— gyakorlat statisztikát meg is dicsérik. ,,Az ugyanazon időben megismételt időszaki megfigyelések klasszikus példájaként említhetjük —— írja Nyemcsinov akadémikus ——— az amerikai mezőgazdasági összeírásokat (cenzusokat)."5) Ugyanilyen stílusban ir a cenzusokról Nyekras professzor is);) Az említett statisztikusok e mellett teljesen figyelmen kívül hagyjákévi amerikaiaz amerikai statisztika megsemmisítő lenini kritikáját. V. ]. Lenin az 1913).
összeírásról azt írta, hogy legszemléltetőbb példája ,,a tudománytalan, gyakorlatila
hasznavehetetlen és értéktelen feldolgozásnak".7) A foglalkozási statisz—
tikára vonat ozóan ezt írja Lenin; ,,Az amerikaiaknak nem sikerült ez a statisztika.
Olyan formális ismérvek alapján dolgozták fel az anyagot, mint ,,gyakorlott" és ,,gya—
korlátlan munkás",ságáról, úgyhogy az iparban foglalkoztatott személyek helyes hovatartozá—
azaz a különféle gazdasági egyedekről, a segítő családtagokról és bérmunká—
sokról egyáltalán nem állanak rendelkezésre adatok. A pontos közgazdasági felosztás helyett ,,közhasználatú, elterjedt" szavak alkalmazásával is megelégedtek, és a farme—
rek családtagjait és a bérmunkásokat minden értelem nélkül a ,,mezőgazdasági mun— , kás" rovatban egyesítették. Mint nem egy ameis teljes káosz van.",s) rikai statisztikában, ebben a kérdésben
Lenin nyomatékosan hangsúlyozta az amerikai statisztika apologetikus jellegét._ ,,Képzeljék el -— írja Lenin, —— hogy 90 kisbirtokoshoz e— akik nem rendelkeznek kellő tőkével, hogy gazdaságokat fejlesszék, korszerűtlenné váltak és fokozatosan tönkrementek, -——— hozzácsapnak 10 olyan gazdaságot, amelyek elegendő tőkével ren—
delkeznek és ugyanolyan nagyságú területeken nagyipari bérmunkára alapított üzemet rendeznek be. Igy a száz kisbirtokos helyzetérőlmegváltozott képet kapunk. végeredményként és átlagban egészen Éppen ilyen meghamisított képet —— és emellett a tárgyi ismérvek alapján a burzsoázia kedve szerint meghamisított képet—aEzek szerint dott az 1910. évi amerikai összeírás."9) Nyemcsinov akadémikus és Nyekras professzor az amerikai cenzus értékelése tekintetében gyökeresen ellentétben állanak Lenin véleményévol.
Nyemcsinov akadémikus a hazai statisztikai tudomány értékét lebecsüli. Igy például a statisztikai táblázási módszer megalapítójának a dán Anhersením) tekinti, mikor lehetetlen, hogy ne tudta volna, hogy I. K. Kírillou orosz statisztikus már 1727- ben, —— 15 évvel Anhersen előtt — az egyes országok leírásában már alkalmazta a táblázatos formát. AI. Ptah ,,A XVII—XVIII. század statisztikája történetének rövid összefoglalása" című könyvében, mely Nyemcsinov akadémikus szerkesztésében látott
1) N. A. Kablukov : Statisztika. Moszkva, 1922, 236. old.
2) L. V. Nyekras: Statisztika általántis elméletének tankönyve. Goszplanizdat kiadása, Moszkva, 1939, 28. és 30. old.
') Sz. A. Nyikilin: Bevezetés a Szovjetúnió forrástörténetébe. Szocekgiz kiadasa, Moszkva, 1940, II. kötet 88. és 40. old.
') A. V. Leontovics, G. A. Grigorjev, A. I. Mandzjuk: Szórásstatisztika. Szeljhozgiz kiadása, Moszkva, 1935, 13. old. — V. Sz. Nyemcsinov: A mezőgazdasági statisztika áltaIánOs elméleti alapjai. Szeljhozgiz kiadása, Moszkva, 1945, BB., 102. stb. old.
') V. Sz. Nyemcsinov: Id. m., 14. old. (A kiemelés T. Kozloulól.) ') L. V. Nyekms: Id. m. 62. old.
") V. I. Lenin: Összes művei. XXII. kötet, 48. old.
') U. o., 22. old.
') U. o., 58—59. old.
") V. Sz. Nyemcsinov: Id. m., 23. old.
168
napvilágot, olvashatók ezek a tények. Ugyanitt bizonyítékokat találhatunk arra vonat—
kozóan is, hogy a reprezentatív megfigyelés tekintetében is az orosz statisztikáé az elsőbbség, s nem a norvég Kíaer—é, mint ahogy Nyemcsínov ezt könyvében állította!) V. Sz. Nyemcsinov: ,,A mezőgazdasági statisztikai megfigyelés megszervezése és számvitelének mutatószámai" című könyve második részének első oldalain, ahol azt hinné az ember, hogy a szocialista mezőgazdaságról és a mi általános statisztikai gya—
korlatunkról van szó, tíz idézett külföldi ,,tekintéllyel" találkozhatunk. Igy például a tehenek tejhozamának jellemzésénél (135. oldal) ,,Turner állandóságiegyütthatójá"-t javasolja. Nyemcsinov akadémikus szerint az angliai fajtáknál ez az együttható 0.15—el egyenlő, a Szovjetúnióban a fajták többségénél állitólag 0.13, holott közismert, hogy szocialista mezőgazdaságunk élenjáró emberei gyakorlatunkban már régen megcáfol—
ták ezeket az ,,együtthatókat". A 146. oldalon az amerikai közgazdász Jennings munkájából idézi az USA 1931—1940. évben tartott mezőgazdasági összeírása alapján kiszámított együtthatókat, mint állattenyésztési megerősített statisztikai mutató—
számokat, és azt állítja Nyemcsinov akadémikus, hogy ,,az ilyen fajta megerősített összesítő mutatószámoknak óriásijelentőségük van bármilyen tájékoztató jellegű terve—
zési és statisztikai számításnál, így például az állattenyésztéssel kapcsolatos takar—- mánykiadások meghatározásánál is?) Ily módon V. Sz. Nyemcsínov a kapitalista farmer-gazdaságok alapján nyert amerikai standardeket a szocialista mezőgazdaságra vonatkoztatja. A könyv számos oldala az amerikai cenzusra vonatkozó idézetekkel és az USA gyakorlatából vett példákkal és különböző burzsoá ,,tekintélyek" véleményé- nek tolmácsolásával van tele. A könyvből hiányzik például a Szovjetúnió termelésében követett haladó gyakorlatra vonatkozó kritika, illetve vélemény, helyette azonban megtaláljuk az USA földművelésügyi minisztériuma különleges bizottságai munkássá—
gának dicsőítését.
Nyemcsinou akadémikus az angol—amerikai statisztikai iskola bűvkörébe került és még nyelvbotlásból sem követ el olyat, hogy az iskola képviselői nézeteinek idealista filozófiai lényegére rámutasson. Közli könyvében az iskola formalisztikus felépített—
ségét a nélkül, hogy egyetlen kritikai észrevételt tenne, s úgy tárgyalja azt, mintha a statisztika tudományának betetőzése lenne. Nem véletlen, hogy Nyemcsinov akadémikus megkísérelte felhasználni a statisztikát a csődbejutott reakciós Morgan——Mendel—féle öröklési ,,elme'letek" védelmezése're.
Az angol-amerikai iskola ,,elméleteinek" propagandáját találhatjuk P. Maszlov professzor munkáiban is. V. Sz. Nyemcsinov könyvéről írt bírálatában mondja:
—,,Minden kérdésben egyetértek vele. Azzal, hogy az angol iskola legutolsó technikai vívmányait szovjet statisztikánkban felhasználja, hatalmas érdemre tett szert a tudomány előtt. Evvel statisztikánkat történeti fejlődésének legmagasabb fokára emelte és nagymértékben lekötelezte a gyakorlati dolgozókat."3) Aligha szükséges az idézett sorokhoz megjegyzést fűzni. Azt, hogy a statisztika tudományát nem Lenin és Sztálin munkái emelték a legmagasabb történelmi fejlődési fokra, hanem az angol iskola formalista felépítése, csak olyan emberek állíthatják, akik minden hazafias érzésüket elvesztették.
Burzsoá objektivizmus, apolitikusság, a bolsevik pártszerűség teljes hiánya, 5 a külföldiek előtti megalázkodás jellemzik B. C. Urlanisz professzor munkáit 18. Erről annak idején a ,,Kultura i Zsizny" (Kultúra és élet) című folyóirat is megemlékezett.
Az ,,Amerikai eenzusok története" című könyvének minden sorából a hazafiatlanság érzése sugárzik. A helyett, hogy leleplezné az amerikai statisztika hamisitásait és apologetikus lényegét, az egész könyv az amerikai statisztikát magasztalja.
Kozmopolita jellegű hibákat találunk A. Ja. Bojarszkíj professzor és szerzőtársai statisztikai tankönyveiben. A szerzők nyiltan lebecsülik az orosz statisztika jelentőségét.
Bofarszkif professzor ,,A demográfiai statisztika tankönyve" (Goszplanizdat kiadása, Moszkva, 1945.) című művében egyáltalán nem harcol a hazai demográfiai statisztika elsőbbségéért s megalkuvó álláspontot foglal el. Tudott dolog, hogy az orosz demográfusok számos értékes eljárás kidolgozásában és gyakorlati alkalmazásá—
ban úttörők voltak, ennek ellenére erről könyvében egyáltalán nem emlékezik meg.
Pokrovszkij, az ismert orosz statisztikus alkalmazta először munkáiban a természetes népmozgalom mutatószámainak eredeti számítási eljárását, amely azóta igen széles (körben elterjedt. Ezt a muta'tószámot sajátította ki Pearl, burzsoá statisztikus apolo- getikus ,,munkáiban". Bojarszkij professzor a szovjet tankönyvben nem közli az igalzságot és nem leplezi le Pearlt, s a mutatószámot mint ,,Pearl——Pokrovszlcij index"—et em íti.
Az ellenséges érzésű burzsoá ideológiának a statisztikára gyakorolt befolyása megnyilvánul a statisztikai tudomány formalista—matematikai elhajlásában is.
I) V. Sz. Nyemcsinov: Id. m., 15. old.
') V. Sz. Nyemcsinov: U. v., 147. old.
3 0233 Sízávjetúnió Tudományos Akadémiájának közleményei. Közgazdasági és jogi osztály, 1946.
. sz., . o .
!
l69
A szovjet statisztikusok között sok híve van az ilyen elméleti statiszti _ , amely pedig nem alkalmas egyenlő mértékben sem a fizikai,, kémiai, biológiai ésengáb folyamatok, sem a társadalom—gazdasági jelensé'ekv vizsgálatára. Ilyen általános, univerzális statisztika a valóságban nincs is. A min ség a statisztikában döntö szere et , játszik, s az ettől való eltérés a statisztikának a matematikában való feloldás zt,
matematikai ágazattá való átalakulását eredményezi. Ilyen hibás álláspont példájával szolgálhat a V. I. Romanovszkij professzor ,,Matematikai statisztika" című könyvében kifejtett magyarázat. ,,A különféle konkrét statisztikai sokaságak —— irja aszerZő
—— amelyekkel a statisztikai kutatás dolgozik, Olga!) ismérvekkel és sajátságokkal rendelkeznek, amelyek valamennyiük számára *özösek. Igy minden statisztikai Wösszességet, amelyet valamely X mennyiségi ismérv alapján osztályokra bontunk,
* két számsorral jellemzünk: az X jelentéséVel és annak gyakoriságával; ezeket _a sorokat vizsgálat tárgyává tehetjük függetlenül attól, hogy mit jelent az X: súlyt, _ növekedést vagy hőmérsékletet, stb., tehát függetlenül az X esetenkinti jelentésétöl és annak gyakoriságától. Ily módon jutunk el az absztrakt statisztikai össZeSség fogalmához . .. az absztrakt statisztikai összességeknek matematikai módszerek segítségével történő vizsgálata vezet a matematikai statisztikához, amit gyakran elméleti statisztikának neveznek.") *
, A. Ja. Bojarszkíj, B. Sz. Jasztremszkij és más statisztikusok is pontosan ugyan—
így, amikor elméleti statisztikáról beszélnek, ezen mindig a matematikai statisztikát értik. A ,,Staiisztika" második kiadásának előszavában a szerzők azt írták, hogy ez,,a
könyv tulajdonképpen ,.A matematikai statisztika elmélete" cimű, 1930—ban napvilá ot látott munkájuknak nyolcadik kiadása. A matematikai statisztikát pedig, amely v le- ményiik szerint ,-,az egyetlen hid, amely a matematikai formulákat és az elméletet a gyakorlattal egyesíti" ők a matematikai tantárgyakhoz számítják. ,
A matematikai statisztika, —— amint az Romanovszkij professzornak a tárgyra vonatkozó meghatározásából kitűnik, ——— a mennyiségi viszonyokat minőségükre való tekintet nélkül vizsgálja. Ennek teljes mértékben megfelel az, amit a ,,Statisztika"
legutolsó kiadásában olvashattunk: ,,A statisztika elmélete a sokaságokat az egyes adott sokaságok meghatározott minőségétől elvonatkoztatva vizsgálja. *2) A minőség nélküli sokaságoknak vizsgálata elkerülhetetlenül a formális—matematikai és idealista elmélethez és az elméletnek a gyakorlati statisztikától való elszakadásához vezet.
A statisztikában a minőség és mennyiség szervesen összekapcsolódnak és szél- választhatallanul összefüggnek. A statisztika, amint arra az ismert orosz statisztikus, Zsuravszkij rámutaloit : kategorizáló számítás, azaz kategóriák szerinti elszámolás. Ha például a kolhozok, iparvállalatok, kereskedelem, stb. statisztikáját vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ezekben nem elvont számításokról van szó, hanem meghatározott objek- tumoknak egységes csoportok szerinti számbavételéről, azoknak mennyiségi és minö—
ségi ismérvek alapján való jellelnze'séről (pl. a vetésterületekről, az állátfajtákról, a munkanapokról, a munkások szolgálati idejéről, stb.) A statisztikai jellemzők elválaszt—
"hatatlan kapcsolatban vannak azoknak a folyamatoknak és jelenségeknek minőségével, alnelyekre vonatkoznak. Ime. tehát ezért szükséges az, hogy a statisztika különféle ágai között a vizsgálat tárgyául szolgáló folyamatok alapján pontos határt vonjunk és hogy —— elsősorban —— elhatároljuk a társadalom—gazdasági statisztikát a statisztika egyéb ágaitól, amelyek egyszerű és összetett természeti jelenségeket vizsgálnak.
A társadalom—gazdasági statisztika a társadalmi élet különféle jelenségeit vizsgálja.
Elmélete a maguk konkrét történeti fejlődésében szemlélt társadalmi tömegjelenségek mérésének kérdéseit vizsgálja, megvilágítja e jelensegek számszerű jellemzőinek külön—
leges természetét, s tudományosan kidolgozza a kiszámltásukiioz és a tudományos analizisnél való helyes alkalmazásukhoz szükséges alapvető eljárásokat.
Ennek az elméletnek a tárgya e észen más, mint például a fizikai statisztikáé.
Hasonlítsuk össze futólag egy, a fizirai területről vett jelenség és egy társadalmi életből vett jelenség ,,közös statisztikai jellemzőit" : egy edénybe zárt bármilyen gáz térfogatát és a kapitalista gazdálkodás kis árutermelőit. A gáznak az edény falára gyakorolt nyomása —— a gázok mozgási elméletének megfelelően —— a rendszertelenül, különböző gyorsasággal mozgó gázmolekula—sokaság együttes mozgásának ered—
ménye. A gázmolekulák ezen együttes, kaotikus mozgását msghatározott mutató—
számokkal ki lehet fejezni. A kapitalizmus különálló kis árutermelőinek együttes tevékenysége is bizonyos eredményhez vezet, amit ugyancsak ki lehet fejezni meghatá—
rozott számokkal. Ily módon formális hasonlóságot látunk : az önálló ,,individunmok"
együttes tevékenysége meghatározott mutatószámokkal kifejezhető. Azonban külsőleg egyező sokaságokat elemezni és azokról helyes, számszerű jellemzést adni nem lehet, mert nem fedik fel a különleges mozgási és fejlődési törvényekkel rendelkező jelenségek lényegét, ami azután minőségileg és mennyiségileg is különböző eredményekhez vezet.
Éppen ezért nem lehet ezekre általános és egységes statisztikai elméletet felállítani.
') V. ]. Romanovszkii: Matematikai statisztika. Moszkva, 1988, 9—10. old.
') A. Ja. Bojarszkij és szerzőtársai: Statisztika. Szocekgiz kiadása, Moszkva, 1936, 39. old.
170
Az elméleti statisztika hívei főfeladatuknak tekintik azt, hogy az általános ! szabályokat olyan képletekben fejezzék ki, amelyeket alapként lehetne haSználni,
mind a társadalom-gazdasági, mind a biológiai, fizikai, csillagászati, stb. statisztiká—
ban. Ha a minőségi jellemzőktől (sajátOSSágoktól) minden egyes esetben elvonatkoze tatunk, számos általános érvényű statisztikai szabályt és módszert állapíthatnnk ' meg. Ez azonban olyan tartalmatlan absztrakció lesz, amivel a statisztika egyetlen konkrét alkalmazási területén sem lehet sikeresen dolgozni. V. I. Lenin egy analóg esetre vonatkozóan mondta: ,,Ez a metafizika legszemléltetőbb ismérve, *s azzal kezdi bármely tudomány, hogy amikor nem tud a tények vizsgálatához hozzá—
fogni, akkor a priori elméleteket talál ki, amelyeknek semmi magjuk nincs".1)
A statisztika általános elméletében alkotott absztrakt sémák, a szovjet köz—- gazdaságtan formalista—matematikai elképzelései pontosan ugyanígy tartalmatlanok és szükségtelenek s csak az elméleti statisztikának a tervezési, gyakorlati statisztiká—
tól való elszakadását eredményezik.
Számos tankönyv szerzője munkájának formalista—matematikai absztrakcióit gyakorlati példákkal igyekezett összekapcsolni. Ebből azonban a társadalom—gazda—
sagi statisztika tudományos elmélete helyett Csak a valószím'ise'gelmélet, a matema—
tikai statisztika és a társadalom—gazdasági statisztika egy-egy részecskéjének mecha—
nikus összekapcsolása lett. Ilyen lényegében az utolsó tíz évben megjelent valamennyi elméleti statisztikai tankönyv. (A. Ja. Bojarszkij és szerzőtársai: ,,A statisztika elméletének tankönyve", L. V. Nyekras: ,,A statisztika általános elméletének tan- könyve", G. Sz. Kreinin: ,,A statisztika rövid összefoglalása", V. Sz. Nyemcsinov: ,,A mezőgazdasági statisztika általános elméleti alapjai", stb.)
Ahhoz, hogy a társadalom-gazdaságstatisztikai elmélet tudományos tankönyvét felépítsiik, mindenekelőtt a marxizmus—leninizmus klasszikusainak műveihez kell
fordulnunk. E munkálatok tartalmazzák a társadalom—gazdaság statisztikai elméleté—
nek alapjait, rámutatnak azoknak a statisztikai kutatásban elfoglalt szerepére és be—
lyére, a statisztikai eljárások és módszerek alkalmazásával kapcsolatos elvi kérdésekre, s egyúttal klasszikus példákat adnak a statisztikai adatok begyűjtésére, feldolgozására és elemzésére vonatkozóan is. Mint ismeretes, Lenin a statisztikát a társadalmi ismeret—
szerzés egyik leghatalmasabb eszközének tartotta. Véleménye szerint a társadalmi és közgazdasági kérdések megoldása statisztikai adatok nélkül lehetetlen. Általában a társadalmi statisztika —— s többek között a gazdaságstatisztika hatalmas sikereire rámutatva Lenin ezt írta : ,,A haladó állam gazdasági építésére és fejlesztésére vonat—
kozó kérdések —— és éppen a legalapvetőbb kérdések —— egész sorát, amelyeket azelőtt csak általános megfontolások és példaszerű adatok alapján döntöttek el, most már nem lehet valamennyire komolyan is kidolgozni az illető ország egész területére vo—
natkozóan meghatározott programm szerint begyűjtött és a statisztikus szakemberek által ismertetett tömeges adatok nélkül"?)
V. I. Lenin nemcsak a statisztika szerepére mutatott rá, hanemgatársadalmi jelenségek természete alapján —— annak szükségességét is megvilágította: ,,A társadalmi jelenségek területén nincs elterjedtebb és indokolatlanabb eljárás, mint az egyes té—
nyek kiragadása, a példákkal való játék. Általában példákkal dobálódzni nem kerül semmi munkába, de nincs is semmi jelentősége,—— vagy legfeljebb negativ —— mert hiszen minden dolog lényege az egyes véletlen esetek konkrét történeti megnyilvánu—
lásában van. A tények, ha egészükben és össze/üggéseikben vesszük őket, nemcsak ,,makacs", hanem feltétlenül bizonyító erejű dolgok is. Ha a tényeket nem egészük—
ben és kapcsolataikban szemléljük, ha azok összelüggéstelenek és önkényesek, akkor ez csupán játszadozás vagy esetleg még rosszabb . . . Ebből világos a következtetés:
pontos és kétségbevonhatatlan tényekből olyan alap felállítására kell törekednünk, amelyekre támaszkodhatunk, amellyel ezen "általános" és ,,példaszerű" .megfontolá- sok bármelyikét, —— amelyekkel napjainkban nem egy országban oly mértéktelenül visszaélnek —— összehasonlíthatjuk. Ahhoz, hogy ez valóban alap legyen, nem egyes,;
tényeket kell kiragadnunk, hanem a vizsgált kérdésre vonatkozó tények egész össze- ségét kell vennünk, minden kivétel nélkül . . . Ezen megfontolás alapján úgy véljük, hogy a statisztikából kell kiindulnunk. . ."3)
V. I. Lenin ismételten hangsúlyozza, hogy statisztikára nemcsak a pontos és kétségbevonhatatlan tények alapjána' megteremtése céljából, hanem a gazdasági élet általános összefoglaló képének megállapításához is szükség van. Lenin zseniális művében, az ,,Imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb fokáH—ban igen bőséges statisztikai adatot használ fel,s ezen munka előszavában irja: ,,. . .ennek a könyv—
nek főfeladata volt s az is marad, hogy kétségtelen burzsoá statisztikai adatok és va—
lamennyi ország burzsoá tudósainak megállapítása alapján bizonyítsa, hogy a maga
1) V. I.. Lenin: Összes művei. I. kötet, 126. old.
') V. I. Lenin: Összes művei. XVI. kötet, 391. Old.
8) .,Lenini gyűjtemény". XXX. kötet, 303. és 304. old.
l7l
kölcsönös összefüggéseiben milyen volt az egész világ kapitalista gazdasá i életének ; összeállított képe a XX. század elején, az elsA szocializmus győzelme után a társadalomgazdasági statisztikaimperialista világháború el estéjén")?szerepe rendkívüli
mértékben megnövekedett. A társadalom—gazdasági statisztika nemcsak az ismeretszer—
zésnek, hanem a szocialista tervezésnek is eszköze. Ebből következik annak szüksé- gessége, hogy a gazdasági életet a legkülönfélébb oldalakról pontos mennyiségi ada—
tokkal világítsuk meg, a gazdasági élet területén bekövetkező folyamatokról szám—
szerű jellemzést és elemzést adjunk.
A halado' lársadalomgazdasági statisztika ismét fontos feladat előtt áll. A politikai közgazdaságtan felfedi a kapitalista világgazdasági jelenségek természetét és fejlő—
désének törvényszerűsége't. De a mi korszakunkban egymagában ez nem elég. A nem—
zetközi proletariátus harca szempontjából mind nagyobb a jelentősége a kapitalista országokban bekövetkezett gazdasági folyamatok pontos mennyiségi jellemzésének.
A válságok kezdetét és végét, az egyes országokban és gazdasági ágakban való ki—
mélyülését, az országok gazdasági helyzetét, a népesség különböző társadalmi osztá—
lyainak helyzetét, stb. konkrét történeti lefolyásukban, pontos számszerű adatok alapján kell ismernünk. A statisztikának ezta feladatot is meg kell oldania. ,,A sta—
tisztikának —— irja Lenin —— nem önkényes számoszlopokat kell adnia, hanem a vizs—
gált jelensé különféle társadalmi egyedeinek olyan számszerű megvilágítását, amely teljes mérté ben megfelelt és megfelel az életnek".2)
Ez a
statisztika szerepe Lenin és Sztálin munkáiban. Mint V. I. Lenin mondja, ott, ahol valamit ,,pontosan kell ismerni" vagy ,,statisztikailag kifejezni",vagy ,,szám—
szerű megvilágításra", ,,pontos jellemzésre" van szükség, Lenin és Sztálin a statisztiká—
hoz fordulnak.
Lenin és Sztálin munkáiban a statisztikai elemzés mindig a vizsgálandó jelenség lényegének elemzésével van összekapcsolva, s ez mindenkor a politikai-gazdasági viszonyok boncolgatása alapján, illetve azzal összefüggésben történik.
Lenin ismételten rámutatott arra, hogy a statisztikának a politikai—közgazda—
sági viszonyok lényegétől való elszakítása tűrhetetlen. A burzsoá közgazdászokkal szemben V. I. Lenin az elméleti analízist mindig a statisztikai adatokra alapított konkrét analízis előtt ismerteti. I y például Lenin a ,,A kapitalizmus fejlődése Orosz—
országban" című klasszikus mun ájában a politikai közgazdaságtan alapján először elméletileg ismerteti a kapitalizmus belső piacának kérdését. Igy mondja Lenin: ,,Ez a könyv hátralévő és a tényeket ismertető részének bevezetéséül szolgál és felment attól a kötelezettségtől, hogy a továbbiakban ismételten hivatkozzam az elméletre".a
A továbbiakban Lenin a statisztikai adatok alapján elemzést ad, ez az orosz—
országi belső piac kialakulási folyamata változatos formáinak különböző oldalakról való konkrét ábrázolása. Amikor ezen adatok elemzését végzi, nem szakítja ki azokat az általános politikai—közgazdasági összefüggéseikből és kapcsolataikból. A narodnyik Vihljaevnek és Csernyenkovnak a közgazdasági elemzés ,,számokkal való játék—
kal", tartalom nélküli statisztikával való felcserélésére irányuló kisérletein nevetve irja Lenin: ,,Az tetszenék Csernyenkov úrnak, ha én is csak a statisztikából vonnám le a következtetéseket és mellőzném a közgazdaságtan?!)
Poszinyíkovot bírálva Lenin rámutatott arra, hogy ,,a szerzőnek nincs vezető irányelve, nem tudja az általa kidolgozott adatokat megfelelően kiértékelni s csak azon intézkedések szempontjából tudja elbírálni, amelyek lehetővé teszik számára, hogy tervezeteket készítsen a ,mezőgazdasági—ipari—gyárüzemi közösségek,—ről és a ,korlátozások, kötelezettségek, megfigyelések, szükségességéről, stb., stb.")
A gazdasági jelenségek számszerű jellemzése előzetes elméleti megvilágításának szükségességére Sztálin elvtárs is ismételten rámutatott. A Szovjetúnió Kommunista (b) Pártja Központi Bizottságának XIV. kongresszusán tartott politikai beszámoló—
jában a számszerű adatok ismertetése előtt hangsúl ozta, hogy ,,a szocialista gazda- sági rendszer építése érdekében kifejtett munkáka meghatározó néhány általános kérdést is tisztázni kell".5) Sztálin többek között jellemezte az eddig fennállott tár—
, %adalmi formákat: ,,Azért akartam néhány szót szólni erről az öt termelési formáról, mert e néhány szó nélkül nehéz lenne megérteni az ismertetni kívánt számadatokat és az iparunk fejlődésében mutatkozó irányt, annál is inkább, minthogy Lenin erről, a társadalmi rendszerünkben megnyilvánuló öt termelési formáról annakidején igen részletesen beszélt, s figyelmeztetett bennünket arra, hogy számolnunk kell ezen formáknak épitő munkánkban megnyilvánuló egymásközötti harcával".7) " Tf Lenin és Sztálin feltárták a burzsoá közgazdászoknak a statisztika és a kül—
;
x) V. I. Lenin: Összes művei. XXII. kötet, 177. old.
') V. I. Lenin: Összes művei. XVIII. kötet, 240. Old.
') V. I. Lenin: Összes művei. III. kötet, 4. old.
') U. O., 119. old.
') U. o., 61. old.
') J. V. Sztálin: Összes művei VII. kötet, 297. old.
') U. o., 304. old. ,
l72
*
gazdaságtan egymástól való elszakitásán alapuló hamisításait. ,,A burzsoá közgazdá—
szok egyik legnagyobb hibája abban áll, —— irta Lenin — hogy a tényeket és eSeménye- ket (tényecskéket) és a számokat, (és számocskákat) kiszakítják a politikai gazdasági összefüggéSeikből és kapcsolataikból".1)
WHV; I. Lenin ismételten hangsúlyozta a statisztika és közgazdaságtan szorost összekapcsolásánaki szükségességét: ,,Ha a zemsztvo-statisztika külön utakon jár és a közgazdászok munkája ugyancsak külön utakon halad, akkor sem az egyik, sem a másik nem érhet el kielégítő eredményeket".2) A politikai—közgazdaságtani elemzéstől elszakított statisztika —— amint erre Lenin és Sztálin rámutatott —— haszontalan idő—
töltés, ,,játék a számokkal", ,,statisztikai gyakorlatozás". ,,A társadalomgazdasági statisztika —— a társadalmi ismeretszerzés egyik leghatalmasabb fegyvere —— ilymódon valami csökevénnyé, önmagáért való statisztikává, játékká válik".3) ,
Tehát csakis a politikai-közgazdasági kutatásra alapított statisztikai elemzés ne—
.vezhető tudományos, termékeny és helyes elméleti és gyakorlati következtetésekel eredmé—
nyező elemzésnek. ,,A statisztikának —— írta Lenin —— a társadalom—gazdasági viszonyokra vonatkozó megállapításait minden oldalról kellőképpen elemezve kell megvizsgálnunk, s nem szabad, hogy az öncélúvá fajuljon, mint ahogy nálunk gyakran történni
szokott".4)
A társadalom—gazdasági folyamatok és jelenségek minőségi sajátosságai hatá—
rozzák meg, hogy a társadalom—gazdasági statisztikában milyen statisztikai eljáráso—
kat és módszereket kell alkalmaznunk. Szó sem lehet arról, hogy a feudalista, kapi- talista és szocialista gazdasági rendszerek statisztikai elemzési módszerei tökéletesen egyformák volnának. Sőt, a kapitalista gazdasági rendszer jelenségeinek s a különféle termelési formáknak viZSgálata céljából a statisztika különböző módszereire és eljá—
rásaira van szükség. ,,A tőke alárendeli magának és a saját képére formálja a föld- tulajdon mindezen különféle formáit, —— írta Lenin az ,,új adatok a mezőgazdasági kapitalizmus fejlődésének törvényeiröl" című munkájában —— éppen ezért kell ezt a folyamatot statisztikailag visszatükröztetnünk, felfognunk és kiértékelnünk, tudnunk kell módosítani a kérdés feltevését és kutató eljárásunkat' a folyamat különböző formáihoz alakitani".5) Ezt a kérdést Lenin munkájának más helyén is hangsúlyozta:
,,Ha a mezőgazdasági statisztika észszerűen és megfontoltan lett volna felépítve, kutató eljárásait és csoportosítási módszereit, stb. —— a mezőgazdaságba is behatolt kapitalizmus formáinak megfelelően —— módosítania kellett volna; így például külön kellett volna választania a védett birtokokat és ki kellett volna mutatnia azok gazda—
sági helyzetét. Sajnos, a statisztikában igen gyakran a rutin, az azonos eljárások és 7,—
szerűtlen és sablonos ismételése a túlnyomó".'*)
A statisztikai kutatás eljárásait és módszereit a vizsgált társadalomgazdaságí fo—
lyamatok jellege határozza meg, s ezeket ,,a folyamatok különféle formáinak megfelelően módosítanunk kell". E lenini elméleteknek igen nagy jelentőségük van a társadalom—
gazdasági statisztika számos elméleti kérdésében, így —— többek között —— a matema—
tikai módszerek szerepére vonatkozó kérdések eldöntésében.
Ha valamely konkrét gazdasági kérdés körülményeinél fogva megfelel bizonyos matematikai elképzelésnelgakkor a matematikai eljárások alkalmazása törvényszerű és helyeselhető. Azonban igen nagyfokú hiba volna, ha a közgazdasági kutatómunká—
ban a statisztikai elemzés matematikai módszereit minden esetben alkalmaznánk.
Amennyire indokolatlanok a társadalom—gazdasági statisztikának ,,matematikával való megtöltésé"—re irányuló kísérletek, ugyanolyan helytelenek az olyan kísérletek is, melyek abból minden matematikai eljárást száműzni kívánnak.
Azt a kérdést, hogy adott esetben milyen elemző eljárást kell alkalmaznunk, mindig a vizsgált jelenségek jellemző sajátosságai alapján kell eldöntenünk. A sta—
tisztika tudományának éppen ezt a különlegességet kicsinyelik le a statisztika forma—
lista—matematikai irányzatának képviselői. Ezek nem tudják elképzelni a statiszti—
kát a minden tudomány számára egyformán általános, bonyolult matematikai kép- letek nélkül, és a statisztikának ,,matematikával való megtöltésé"—t a legnagyobb vivmánynak tartják. Jellemző, hogy a statisztika ,,matematikával való megtöltése"—
nek védelmezői ezt a természettudományok terén való alkalmazásának sikereivel ma- gyarázzák. Igy például Ja. I. Lukomszkij ezt írja: ,,A statisztikának a törvényeket matematikailag kifejező, exakt tudományok területére való behatolása, a megfi- gyelések és kísérletek eredményeinek a fizikában, csillagászatban, műszaki tudomá—
nyokban és másutt való statisztikai feldolgozása a matematikának, magába a statisz—
tikába való fokozott behatolását is meggyorsította. Az elméleti statisztika mindin- 1) V. ]. Lenin: Összes művei. XXII. kötet, 7. old.
') V. I. Lenin: Összes művei. III. kötet, 556. old.
') V. I. Lenin: Összes művei. XVI. kötet, 400. old.
') V. 1. Lenin: Összes művei. III. kötet, 443. old.
') V. I. Lenin: Összes művei. XXII. kötet, 46—47. old.
') U. o., 10. old. _,
l73
*", ' ,,
kább matematikai statisztikává válik,".l) Ilymódon Ja. I. Lukomszlcii a statisztiká—
nak a, gazdasági jelenségek egyes formáinak megfelelő fejlesztése helyett a felsőbb matematika különféle válfajaira való átalakítását javasolja.
Számos szovjet statisztikus a Lenin és Sztálin által alkalmazott nagyszerű pél—
dákat, ——minthogy ezek nem a valószínűségi elméleten alapszanak % a statisztikai tudományos megfigyelésben figyelmen kívül hagyja és azt erősítgeti, hogy a statisz—
tika valószínűségi elmélet nélkül észszerűtlen. Az utóbbi években kiadott tankönyvek és statisztikai segédkönyvek éppen az absztrakt, sztochasztikus folyamat elméletét helyezik előtérbe, aminek az úgynevezett normál megoszlás vagy görbe a lényege.
,,A legfontosabb megoszlási *örbe — írja Ja. I. Lukomszlrij ——— az úgynevezett normát—
görbe (Gauss—Laplace). Ez a ajta megoszlás a gyakorlatban sűrűn előfordul és alap—
vető szerepe van az elméleti statisztikában".2) ,
V. Sz. Nyemcsinav akadémikus is azt tartja, hogy a valószínűségi elméletben nagyszámok törvényének nevezett szabálynak ,,ugyanaz a jelentősége a statisztika tudományában, mint a föld vonzási erejére vonatkozó törvényeknek a csillagászat- ban. . .,73) Nyemcsinov akadémikus a normál megoszlásnak a legkülönfélébb jelentést igyekszik tulajdonítani: ,,. . .a sokaságnak a normálistól nagymértékben eltérő meg——
osztását megfelelő átalakítással normalissá lehet tenni (normalizálás, logaritmizálás), .. .a véletlen esetek normál megoszlása, mint absztrakt elméleti séma, lakmusz—
papírként alkalmazható a véletlentől való rendszeres eltérések osztályozásánál".4) Romanovszkij professzor, a matematikai statisztika egyik képviselője azt bizo—
nyítja, hogy az u. n. sztochasztikus folyamatok, amelyek minden statisztikai vizsgáló—
dásnak tárgyául szolgálnak ,,...statisztikai ,,kollektív"—eket, vagyis absztrakt ki—
fejezésben: a valószínűségi elmélet tételeinek alávetett ezen ,,kollektív"—ektőlvaló elvonatkoztatásokat jelentenek".5)
A matematikai megoszlási görbe a statisztika ,,matematikával való megtöltése"—
nek képviselőinél valósággal törvénnyé válik,s az ettől való eltérés csupán véletlen eltorzítás. ,,Abból az alapvető megfontolásból kell kiindulnunk,——— írja Ja. I. Lukomszkií
—— hogy minden egyes statisztikai anyag a számára szokásos feltételek esetében -——
bizonyos jellemző ismérvek szempontjából egy tipikus megoszlási görbét ad. A görbe jellemző alakjának bármilyen eltorzulásra az anyagot létrehozó normális felté—
telek megváltozását vagy megsértését jelent??)
Ja. I. Lukomszkij bizonyitgatja, hogy amikor a statisztikusok az empirikus.
görbét felcserélik az elméletileg kiszámított görbével, akkor megvilágítják ,,azt a törvényszerűséget, amely az empírikus grafikon alapján nyugszik és amely meg is valósulna korlátlan számú megfigyelés és az intervallumok egyidejű (de nem nagyon gyors) szűkítése esetében"?)
Ja. I. Lukomszkij felfogása szerint a statisztikának az adott anyagra, mindenek—
előtt léttrejöttének normális feltételei esetében jellemző, tipikus megoszlási görbét kell megállapítania, s ezenkívül meg kell szabadítania a ,,torzitásoktól", a "görbék szeszélyes kilengésétől és meg kell világítania az adott anyagon alapuló törvény—
szerűséget".8) '
Ilymódon astatisztikai adatoknak politikai-gazdasági összefüggéseiben és kap—
csolataiban való elemzése helyett javasolják elöször: azoknak tisztán számszerű, izolált (elszigetelt) ismérvek alapján való formális elemzését, másodszor: a tényleges mutatószámoknak egymással való összehasonlítása helyett azoknak olyan mutató—
számokkal való egybevetési módszerét, amelyben azokat úgy lehet felfogni (azaz elképzelni), mint ,,a normális megoszlás sztochasztikus sémájának teljesen megfelelő feltételeket".9)
Ez az elképzelés a társadalom-gazdasági statisztika feladatai marxista-leninista értelmezése alapvető elveinek ellentmond és fejlődését károsan befolyásolja.
A statisztikai elemzésnek a vizsgálandó jelenség lényegének megfigyelésén kell ala—
pulnia; a vezető szempont minden kutatómunkában a jelenségek valódi természetének elemzése. Teljesen érthető, hogy ilyen megfigyelés esetében a statisztikai elemzés nem vezethet'a sokaságnak izolált ismérvek alapján való megoszlásához és az ennek meg—
felelő görbe megszerkesztéséhez. A megfigyelendő jelenségre vonatkozó tényeknek, adatoknak és politikai—gazdasági összefüggéseknek az összességét kell vizsgálnunk.
Lenin munkáiban erre ismételten rámutatott.
,,Nevetséges volna azt gondolni például, —— irta Lenin m— hogy a lovak megosz-
;) Ja. ]. lánkomszkij: Bevezetés a statisztika elméletébe. Megeszi-ási sorok. Moszkva, 1947, 10. old.
) U. O., 2.01d.
') V. Sz. Nyemcsínov: Id. m., 90. old.
') U. o., 96——97.0ld.
*) V. I. Romanovszkij: Id. m., 15. old. **
') Jn. I. Lukomszkíj: ld. m., 78. old.
a) U. o., 812. old.
') U. o,, 751. old.
') V. Sz. Nyemcsinoo: ld. m., 97. old.
174
lására vonatkozó egyes adatok alkalmasak volnának arra, hogy ezen az alapon akár- milyen, a parasztság elszegényedésére vonatkozó kérdést megmagyarázzu'nk. Ez a megoszlás egyelőre még semmit sem bizonyít, ha nem ismerjük a parasztgazdaságokra vonatkozó adatok összeségével való összefüggéseit. Ha az adatokat tisztázva megálla—
pítottuk a bérbevett és bérbeadott földek, a mezőgazdasági felszerelések és a mű—
trágya, a munkabérek és a vett földek, a bérmunkások és az állatállomány szerinti csoportok közötti összefüggéseket, s ha feltártuk, hogy mindezek a különféle jelensé—
gek elszakithatatlan kapcsolatban vannak és egymással ellentétes gazdasági típusok
—— a proletariátus és a falusi burzsoázia — tényleges kialakulását fedik fel, ha mindezt megállapítottuk és csakis olyan mértékben, mint ahogy ezt mi megállapítottuk, csak akkor lehet egyes,—— akár a lovak megoszlására vonatkozó —— adatokat a fentebb mon—
dottak magyarázatául felhasználni".1)
A társadalmi tömegjelense'gelr vizsgálata szempontjából az olyan eljárás, amely_
elszigetelt ismérveken alapul és nem a maga egészében és összefüggéseivel együtt vizsgálja azokat, hibás. Az ilyen módszer gyakorlati alkalmazása esetében nem adhat pozitív eredményt. Szemléltető példaként felhozhatjuk a több statisztikus által közösen meg- irt elméleti statisztikai tudományellenes tankönyvet?) amelyben megkísérelték a szerzők, hogy a ,,Sztachanov—mozgaimat,, is a ,,normálgörbék, Prokrusztesz—ágyába fektessék. E statisztikusok a sztachanovista mozgalom minden szempontból kimerítő sztálini elemzését a munkatermelekenyse'gben mutatkozó eltérések sztochasztikus szóródására és azok kölcsönös kiegyenlítésére vonatkozó magyarázatokkal kísérelték meg elhomályosítani, és szerintük ez a kiegyenlítés ,,ngyanolyan módon hajtandó végre, mint ahogy a mérési hibákat a Gauss—hiba törvénye alapján egyenlítik ki".
A valószínűségi elmélet törvényeinek bálványozása értelmetlen és poliiilrailag káros kövellcezlelésekhez vezet. Igy például Bojarszlcij professzor, a nagy számok törvé—
nyének a szovjet gazdaságokban való érvényesüléséről irva?) olyan következtetés—
hez jut, amely nem felel meg a párt döntésének. A Szovjetúnió Kommunista (b Pártja XVIII. kongresszusa kötelezte valamennyi kis- és nagyüzem vezetőjét, hogy egyenletesen, megszakítások nélkül, a grafikon szerint dolgozzanak. A párt és a kor—
mány azt kívánja, hogy valamennyi vállalat kivétel nélkül egyenletesen, ritmusosan dol- gozzék. Azonban Bojarszlcij professzor úgy véli, hogy ez a nagy számok törvényének érvényesülése miatt lehetetlen. .. ,,Mi —— írja a szerző —— a kis objektumoknál egyál—
talán nem vesszük figyelembe a nagyszámok törvényéből folyóU) aránylag nagy inga- dozásokat, bármiképpen is mentegetik az egyenlőtlenséget a terv teljesítéséért foly- tatott barban. Természetes, hogy a mutatószámok ilyen esetben, amikor az inga- dozás különösen nagy, azt bizonyítják, hogy a vállalat rosszul dolgozik. Általában a kisüzemekre vonatkozó tervteljesitési mutatószámok nagymérvű ingadozása ennek ellenére igen jól szemlélteti, hogy a nagy számok törvénye itt is érvényesül".4)
Tehát a nagyszámok törvénye nem szolgálhat igazolásul az egyenlőtlenül és szervezetten dolgozni nem tudók számára, azonban ,,ennek ellenére" vitathatatlanul érvényesül. Az egyenletes munkáért folytatott erőfeszítés hiábavaló: a nagyszámok törvénye _— ahogy Bofarszkij professzor állítja —— nagymérvű ingadozásokat idéz elő s ezeket nem lehet kikerülni. Igy tehát számára a nagyszámok törvénye valóságos fétissé vált, mely a Szovjetúnióban állítólag legyőzhetetlen természeti törvényként
érvényesül, s csendben igen éles ingadozásokat idéz elő.
A statisztika formalísta irányzatának képviselői a minőségi analízist alárendelik' a mennyiségi, tisztán formalista analízisnelc." A jelen fejezetben felhozott példák ——-—
mondja Bojarszkij szerzőtársaival együtt tankönyvükben — a következő általános tétel' magyarázatául szolgálnak: ha a sokaság az adott ismérv szempontjából azonos mi—
nősegű, akkor ennek mennyiségi szóródása (variációja) megfelel a Gauss—Laplace—
féle normálgörhének".5) A tovabbiakban arra a kérdésre vonatkozóan, hogy miként kell a statisztikusnak ezt a tételt alkalmaznia, azt válaszoljak a szerzők, hogy elő—
ször meg kell ejtenie a minőségi elemzést, azután meg kell kísérelnie úgy felfektetni a szóródást (variációt), hogy az beleférjen a Gauss—Laplace—féle görbébe. Ha úgy lát—
szik, hogy a szóródás (variáció) nem felel meg a normálgörbének, akkor ez azt jelenti, hogy a minőségi analízis nem megfelelő. ,,E mellett az is lehet, —— írják a szerzők ——
hogy azt hiszi az ember, hogy a sokaság egynemű és az ellenőrzésnél mégis kider,ül hogy nem egynemű, azaz a szóródási (variációs) görbe az ellenőrzés során eltér a normál—
göi'bétől. Mit kell tennie a statisztikusnak ? Ez esetben újból a minőségi elemzéshez.
kellafolyamodnia, és meg kell kísérelnie felderíteni azokat az okokat, amelyek a külön—
neműséget okozzák,?)
1) V. I. Lenin: Összes művei. XV. kötet, 106—107. old. _ —
*)A- Ja. Bojarszkij és szerzőtársai: Az elméleti statisztika tankönyve. Muszkva, 1938, 309—313. old—
,) Problemü Ekonomiki, 1940, 10 sz.
') U. G., 122. old. (Kiemelésa szerzőtől).
') A. Ja. Bojarszkij és szerzőtársai: A statisztika elméletének tankönyve. Ogiz kiadása, Moszkva, 1938, 318. old.
') U. o., 819. old.
l75
FAmint látjuk, az elsőbbség a formalista—analízist illeti me , s nem a politikai—
gazdasági lényeg elemzését. Szavakban ugyan elismerik a min ségi elemzés elsőbb—
ségét, valójában azonban a mennyiségi, tisztán formalista—matematikai analízist a minőségi közgazdasági elemzés fölébe helyezik.
A formalista félremagyarázás Bojarszkij, Jasztremszkij professzorok és szerző—- társaik újabb és újabb kiadást megért tankönyveiben tükröződik vissza, illetVe dom- borodik ki a legélesebben. Éppen ezek a tankönyvek jelentik a formalizmus fertőző fészkeit a szovjet statisztikában. Formalizmusban szenved Nyemesinov akadémikus ,,A mezőgazdasági statisztika általános elméleti alapjai" című könyve is.
G. Sz. Kreininnek ,,A statisztika rövid Összefoglalása" című (Goszplanizdat kiadása, Moszkva, 1947) műve formalista felépítésű, absztrakt, skolasztikus gyakor- latozás, mely teljesen elszakadt a szocialista építés gyakorlatától, telítve van a burzsoá statisztikusok előtti szolgai hódolattal, burzsoá—objektívizmussal és apolitikussággal.
Komoly formalista hibákat tartalmaz a Goszplanizdatnak a műszaki főiskolák részére 1947—ben kiadott tankönyve is.
Mivel is indokolják ezek a tudósok a statisztika ,,matematikával való meglöltésé'i—re irányuló állhatatos kísérletezésüket, mely szerint a statisztika alapjai a valószínűség elmélethez vezetnek ? Különbözőképpen magyarázzak, azonban egyik sem megfelel . Ime például miként indokolja A. Ja. Bojarszkij a valószínűségi elmélet statisztikában való alkalmazásának szükségességét: ,,Elelnezni tehát annyit jelerif, mint minden, egyes eredményt összekapcsolni az azt meghatározó feltételekkel. Ezt azonban úgy kell értelmeznünk, hogy más feltételek mellett . . . az más lenne. Ezt tehát nemcsak egy ténylegesen bekövetkezett eredménynek, hanem a lehetséges esetek egyikének vizs- gálatát jelenti. Igy jutunk el a valószínűségi elméletnek a statisztikában való alkal—
mazásához és a matematikai statisztikához".1) A kérdés ilyen módon való feltevése nincsen semmiféle kapcsolatban a marxizmus—leninizmussal. Az egyes statisztikailag vizsgálandó gazdasági folyamatot nem tekinthetjük a lehetséges esetek egyikének, mint ahogy azt a valószínűségi elmélet kívánja.
A marxista—leninista társadalom—gazdasági statisztika a tényeket, a valóságot és nem a valószínűséget vizsgálja. Lenin a narodnyikokat bírálva s a tényleges statisztikai adatokat elemezve ezt írta : ,,A piac kérdését a ,lehetséges, és ,szükséges* terméketlen spekuláció köréből a valóság vizsgálatának talajára kell visszavezetnünk, annak a magyarázatnak tanulmányozására, hogyan alakultak az orosz gazdasági viszonyok, és miért alakultak éppen így és nem másképpen".2) Lenin könyörtelenül kinevette a narodnyikokat, mert azok elfordultak a valóságnak a maga fejlődésében való vizsgá—
latától, és az adott viszonyokra és az azok fejlődésének eredetére vonatkozó kérdést pon—
tosan felcserélték azzal a kérdéssel, hogy mi lehetett volna (ha nem úgy lett volna,
ahogy van) . . ."3)
Hasonló ,,módszertan"—nal dolgoznak a modern burzsoá—apologetikusok is.
akiktől nem egy vezető szovjet statisztikus kölcsönveszi a bonyolult matematikai fegyvertárat (apparátust). A burzsoá statisztikusok minden eszközzel arra törekednek, hogy a társadalomstatisztikát ,,számokkal való játék"—Icá alakítsák át, s így a formalista—
matematikai absztrakt kifejezésmód segítségével a kapitalista gazdasági rendszer igazi ellentmondásait elpalástolják.
A statisztikai elemzés lenini példái mindenkit saját szemével győznek meg arról, hogy a különféle statisztikai módszereknek a politikai—gazdasági analízissel összekapcsolt alkalmazása a társadalmi tömegjelense'gek mélyreható és sokoldalú elemzését teszi lehetővé.
Az ilyenfajta elemzés esetében lehet —— és kell is —— matematikai eljárásokat alkalmazni, de csak abban a mértékben, amilyen mértékben azok a vizsgált jelenség jellegének megfelelnek.
Ez azonban nem jelenti a statisztikának ,,matematikával való megtöltésé'i—t, a valószínű- ségi elmélet absztrakt törvényeinek való alárendele'sét. A társadalomgazdasági statisztika alapja a politikai közgazdaságtan és nem a valószínűségi elmélet s az annak megfelelő
típusú görbék. *
*" l. %A szovjet statisztikusoknak kötelességük, hogy a statisztika marxista elméletét tovább fejlesszék. Többek között a statisztikusok feladata, hogy olyan gazdaság-statisztikai elméleti marxista tankönyveket írjanak, azaz olyan statisztikákat, amelyekről V. I. Lenin mon—
dotta, hogy ,,nekünk le kell vinni a statisztikát a tömegekhez, népszerűsítenünk kell azt, hogy a dolgozók fokozatosan megértsék és lássák mindazt, hogy mennyit kell dolgozniok, mind azt, hogy mennyit lehet pihenniökJm") olyan statisztikát, amelyről J. V. Sztálin azt mondotta, hogy e nélkül a számvetés ,,egy lépést sem tesz előre",
') A. Ja. Boiarszkii prateszornak a moszkvai gazdaságtatisztlkai főiskolán 1949-ben tartott elő- adásai. 1—2. old. (Kiemelés T. Kozloviól.)
') V. I. Lenin: Összes művei. I. kötet, 94. old.
') V. I. Lenin: Összes művei. II. kötet, 393. old.
') V. I. Lenin: Összes művel. XXII. kötet, 456. old..
176
s amely nélkül ,,semmiféle építőmunka, semmiféle országos munka, semmiféle terv- szerű munka'") el nem képzelhető.
Össze kell állítanunk a statisztikai tudományok történetének marxista tankönyvét is ainely helyes megvilágításban mutatná be hazai statisztikai tudományunkat és egy—
szersmindenkorra leszámolna az orosz nép ellenségeinek rágalmazásaival, az idi ta és beteges, alázatos hajlongással.
Következetesen és bolsevik okfejtéssel kell harcolnunk a burzsoá elméletek és azoknak a statisztika tudományába való behatolása ellen s elsősorban a nem egy szovjet statisz—
tikus munkájában megnyilvánuló kozmopolitizmus, burzsoá objektívizmus, apolitikus—
ság és formalizmus ellen.
E feladatok megoldásához, megbízható eszközök állanak rendelkezésünkre: a marxista-leninista elmélet és megalapítóinak a statisztikára vonatkozóan adott út—
mutatásai.
V. I. Lenin volt a statisztikának, a statisztikai eljárásoknak e's módszereknek leg—
nagyobb szakértője. A társadalom—gazdasági élet különféle kérdéseinek megvilágítására, számos munkájában mesterien használta fela hazai és külföldi adatokat. Efeladatok megoldásánál Lenin kritikát gyakorolt a statisztikai adatok felett, javította és csopor—
tosította azokat, rámutatott helyességükre és hiányaikra, táblázatokat szerkesztett, különböző adatokat számított ki, s erre a célra különleges eljárásokat és módszereket alkalmazott.
A statisztikai tudomány problémáinak Lenin által ismételten megvilágított köre a statisztika valamennyi ágát érinti. Az általános módszertani kérdésekkel együtt megtaláljuk itt a statisztikai megfigyelés helyes megszervezésére vonatkozó kérdések tudományos megoldását'is.
A statisztika tudományának továbbfejlesztését a lenini tanítás és mű zseniális továbbfejlesztőjének, a nagy Sztálinnak munkáiban találjuk meg. Lenin és Sztálin munkál szolgáltatják azt az alapot, amelyen egyedül lehetséges sikeresen felépíteni a statisz—.
tikát, mint a kommunista társadalom felépítésére szolgáló tudományt.
T. Kozlov
Az egészségügyi statisztika feladatai
A hároméves terv sikeres megvalósítása, az ötéves terv elindítása a'magyar népnek gazdasági, kulturális és szociális téren a kapitalista társadalomban elkép—
zelhetetlen felemelkedés lehetőségét adja meg. A terv alapja kétségtelenül termelő—
eszközeink fejlesztése, termelésünk növekedése. A kapitalista társadalomban ez csak a dolgózók ellen, azok fokozott kizsákmányolásával valósítható meg; a szocialista társadalomban —- éppen ellenkezően —— a termelés növekedése együttjár a dolgozók élet—
színvonalának emelésével, a termelés növekedése csak eszköz a dolgozók gazdasági, kulturális, egészségügyi és egyéb igényeinek mind teljesebb kielégítésére. Méltán és jogosan jelszava az ötéves tervnek : legfőbb érték az ember.
Mi szabad hazában egészséges, művelt dolgozókat akarunk. És egészség alatt nem a szűk kapitalista meghatározást értjük, nem a ,,nem beteg", ,,sine morbo" negatív meghatározását, hanem pozitív, igenlő meghatározást: a normális és boldog emberi élethez szükséges összes fizikai és szellemi képességek birtokában lévő embert.
Ezzel meg is határoztuk az egészségügyi statisztika célját : ez azon tényezők kuta- tása, melyek ennek megvalósulását elősegítik vagy hátráltatják, egyes tényezők hatásfokának, kölcsönhatásának mérése.
A kapitalista társadalomban az egész lakosságra kiterjedő, valóban tudományos alapokon álló egészségügyi statisztika nem alakulhatott ki, részben mert a kapitaliz- must nem érdekelte a dolgozók egészségügyi állapota, részben mert egy ilyen sta- tisztika megmutatta volna a tőkések egészségügyi monopóliumát. Marx már száz évvel ezelőtt megállapította, hogy miután a burzsoázia uralomra jutott: ,,. . . nem arról volt ezentúl már szó, hogy ez vagy az az elmeleti, megállapítás igaz-e, hanem arról, hogy a tőkének hasznos—e vagy káros, kellemes-e vagy kellemetlen, rendőrileg tilos—e vagy sem. Az önzetlen kutatás helyére a megfizetett áltudomány lépett, az elfogulatlan tudományos vizsgálat helyére a rossz lelkiismeret és az apologetika gonosz szándéka." Marx ezt a kritikát a polgári gazdaságtanról mondotta, de minden szava vonatkozik a polgári egészségügyi statisztikára is. s% a;
A polgári egészségügyi statisztika —— mivel az élet való problémáit nem mutat- hatta ki —— az élettől elszakadt és a l'art pour l'art mintájára statisztikát sokszor a statisztika kedvéért csinált. E szakadás még szélesebb lett, amikor kialakult az
,) J. V. Sztáltn: Összes művel. VI. kötet, 214. old..
