A MAGYAR BURZSOÁ STATISZTIKA
!
HAMISlTÁSA %OL
A szocialista statisztika a proletariátust, a szocializmus építését, az osztályharcot szolgálja. A Szovjetúnió Központi Statisztikai Hivatalának első igazgatója, Popov, vissza—emlékezéseiben idézi Lenin elvtársnak erről a kérdésről szóló útmutatásait: ,, . .. Lenin rámutatott arra, hogy saját munkája során győződött meg arról, hogy a statisztika is, mint minden más tudomány, meghatározott osztályok érdekében veti fel és oldja meg a problémákat és kifejezte azt a hitét, (hogy az állami statisztika olyan intézmény lesz, amely a proletariátus és a forradalom érdekében fog
dolgozni."1 , , _
A szocialista statisztika pártos szenepét tudatosan és nyíltan töltheti be: a valóság objektív feltárása nincs feladatával ellentétben. A prole—
tariátus osztályérdeke megkívánja a kérdések objektiv, minden előítélettől mentes me ilágitását, a valóság teljes feltárását, mert a társadalmi és gazdasági valóság a proletariátus osztályéi'diekeivel azonos, a proletariátus győzelmét igazolja.
A burzsoá statisztika, amely a kapitalizmus (érdekeit védelmezve szin—
tén a pártosság alapján áll, ezt a szerepét igyekszik elkendőzni. ,,Egy olyan tárgyilagos, világnézetektől feltétlenül elkülönítendő tudományról van szó, mint a statisztikai adatgyűjtés" —— írja Lipták László ,,A birtokpolitikai munka statisztikai alátámasztása" című cikkében.2
Az objektivizmusrca való hivatkozás természetes a kapitalista statisz- tikánál. A kapitalista pártosság ugyanis azt jelenti, hogy a statisztika a valóságot — amely a kapitalizmus ellenmondásaira, rothadtságára mutat rá —— kendőzrni, szé'pitzgeetni kénytelen. Az osztályfelettiségne hivatkozással a burzsoá statisztika nyilvánvaló hamisításairól igyekszik a figyelmet elterelni. Nem különösen nehéz feladat a régi magyar statisztikai irodalom—
ból a polgári statisztika hamisításaira rámutatni. A következőkben néhány ilyen példát ragadunk ki. A multbol merített hamisitásoknál azonban nem t feledkezhetünk meg arról, hogy ami nálunk mult: az a kapitah'sta nyugaton még jelen. Szemérmetle'ne'bbül, mint valaha igyekszik a nyugati kap—i—
talista államok statisztikája hamisitásaival a kapitalizmus tartósságát, bukásának elkerülhetősegé—t igazolni, vél—es ellenmomdásait leplezni.
*
A_ magyar burzsoá statisztikára különösen jellemző volt, hogy a való
problémáktól elvonatkoztatott, öncélú és megtévesztő feldolgozásokkal és
1 Vesztnik sztatisztiki, Moszkva, 1924, 1—3. sz., 6. old. -— Lásd: STATISZTIKAI SZEMLE, 1.950, 3—4. sz'. 138. old. ,
2 Magyar Statisztikai Szemle, 1936, 5. sz.
338 A MAGYAR BURZSOÁ STATISZTIKA Hamrsirásamón,
.,statisztikai" értekezésekkel igyekezett az akkori társadalom égető kérdé-
seiről a ügyeimet elterelni. A régi Magyar Statisztikai Szemle számaiban hemzsegnek az olyan cikk-ek, amelyek nemzetiségi, faji, vallási vagy poros—- szagú ,,történelmi kérdésekkel" foglalkoznak. Ilyen például az 1938. évi 11—12. szám 1138. oldalán ,,Vendégforgalom" cím alatt Schneider Árpád tollából megjelent értekezés. Ebben arról olvashatunk, hogy hogyan alakult a ,,visszacsatolt" Felvidék szállodaforgalma. Táblákon mutatja be a fel—vidéki Városok szállodáiban ,,külföldiek által eltöltött éjszakák száma"—t, az egyes városok összes szállodai ágylétszámához viszonyított százalékát, a ,,100 idegenforgalmi éjjel közül a külföldiek által eltöltött éjszaka "
arányszámát, stb.
Az ellenforradalmi évek statisztikájának talán legjellemzőbb -——— és valóban nevetségesen ostoba —— megnyilatkozása a Magyar Statisztikai Szemle 1944. évi 7—8. számának 348. oldalán látott napvilágot ,,Az Árpád- ház családi statisztikája" cimen. Ebben Palotay Ferenc jóvoltából min—
den megtalálható, ami az Árpádházi uralkodók le— és telmenő rokonainak életkorára, családi állapotára, rangsorára és más dinasztiákkal való kap—
csolatára vonatkozik. így megtudjuk, hogy a királyi házasságok három kivételével életfogytiglan tartottak és csak Kun László ,,taszitotta el több—
ször hitvesét, Izabellát és —— érthetetlen módon —— pogánymódra egybekelt
az egyik kun törzsfő szép leányával, Éduávai ". A legtudományosabb meg—
állapítás kétségtelenül .ez: ,,Hogy az utolsó Árpádházii király 1301-ben
húnyta le a szemét, történelmi jelenség, mert a szomszéd országok dinasz—
tiái vele egyidőben, vagy a XIV. század folyamán szintén kihaltak."
A nevetségessxégig bárgyú cikkek azonban nem terelhetik el figyel- münket azokról a durva vagy kifinomult statisztikai hamisításokról, ame—- lyaekkel az égető gazdasági kérdéseket igyekeztek elleplezni, a kapitalista
viszonyokat megszépítemi. '
A magyar burzsoá statisztika egyik leggyakoribb hamisítási területe a mezőgazdaság volt. Mindenekelőtt a csoportosítások mellőzésével, vagy éppen tudománytalan alkalmazásával igyekezett a Howthy—statisztika apolo—- getikus céljait megvalósítani. A földművesgazdaságokat a telek nagysága szerint csoportosította, a gazdaságok intenzitását kimutató ismérveket
—— így az állatállományt, a bérmunka használatát, a termelés értékét, stb. ——
teljesen figyelmen kívül hagyta. De még ezt az egyoldalú csoportképzést is durván alkalmazták. Az 5—100 hold a kisbirtok, 100—100'0 hold a közép- birtok és az 1000 holdon felüli gazdaságok a nagybirtok kategóriáját képez- ték. Ezzel a csoportosítással —— tanítja Lenin —— "összefoglaljuk a falusi proletárt a falusi burzsoázia képviselőkre ".
A Magyar Statisztikai Szemle 1931. évi 7. számának ,,Kislbirtokossá—
gunk népesedési jelentősége és fontosabb demográfiai adatai" című cikke az 5—100 holdas birtokkategóriát veszi vizsgálata alapjául. Maga a szerző is szükségét érzi annak, hogy a csoportosításnak ezt a formáját valahogyan indokolja. lgy ismerteti azo-kat a különbségeket, melyek fennállhatnak pél—
dául egy 10 holdas szőlőgazdaság és egy 10 holdas szántó között, vagy az olyan birtokos között, aki teljesen maga műveli földjét és aki másokkal művelteti. A látható ell—enmondást azonban így oldja meg: ,,Úgy gondol—
juk, hogy a termelési eszközök nagysága, a folytatott foglalkozás egyező—
sége, a hasonló életmód és a közös célokra való törekvés az érdekeiket annyira azonosítja, hogy a fenti különbségek mellett is a saját és részben
A MAGYAR BURZSOÁ STATISZTIKA HAMIsi'rÁSAmóL 339
vagy egészben más,'5—1 00 holdas földbirtokán gazdálkodó elemeket egy—
séges osztálynak tekinthetjük, annál is inkább, mert a gazdasági viszonyaik azonos alakulása és a társadalmi helyzetük egyezősége egy olyan közös pszihét fejleszt benn—ük, mely a meglévő különbségek dacára is egy osz—
tállyá egyesíti őket."
Miután az osztálykülönbség a közös ,,psziShé" megnyugtató ismérve segitségével kiegyenlítődött, a szerző merészebb területre: az ilyen kevéssé hiteles modon összeka-lapált társadalmi osztályok fontosságának meghatá—
rozására téved. Egy osztály fontosságát —— a burzsoá statisztikus szerint ———- az határozza meg, hogy elsősorban milyen számottevő az anyagi helyzete, másodsorban, hogy a népesség mekkora hányadát foglalja magában. ' A kuláksággal felhigított kis— és középbirtokos osztály — illetve a burzsoá terminológia szerint ,,a kisbirtokos osztály" — pedig a szerző szerint mind—
két említett feltételnek állítólag megfelel. Az 5—100 holdas birtokkate—
gőriához tartozók egy része, a kulákság, ,,a kívánatos gazdasági alap meg- teremtése" szempontjából az emlitett követelményt kétségtelen kielégíti.
Hogy számbeli fölényét is kimutassa, ismét hamis csoportosításhoz folya—
modik (a szerző. Az 1920. évi állapotokat véve alapul, megállapítja:
,,A magyar társadalom piramisszerű épületén a parasztság foglalja el a legszélesebb alapot; rétegeződésében a 19,5%—os aránnyal szereplő mező- gazdasági munkásságot 16,4%—os részesedésével rögtön a kisbirtokos osz-
tály követi, mely után pedig 10,3%—kal a törpebirtokos réteg következik."
Hogyan jött e piramis létre? Először is a ,,kisbirtokos osztály"—t fel—
duzzasztották a középparasztokkal és a szegényparasztok jelentős részével.
Teljesen különválasztották a mezőgazdasági munkásságot az 5 holdon aluli törpebirtokosoktól, holott osztályhelyzetiiket tekintve vajmi kevés köztük a különbség, mindkét szektor kizsákmányolt. Azonban még így sem sikerült elkendőzni a mezőgazdasági munkásság számbeli túlsúlyát.
Ha számitásba vesszük még a mezőgazdasági cselédeket is (7,8%)
—— akikről a szerző egyszerűen nem vesz tudomást -—— es összeadjuk a mezőgazdasági munkásság (19,1%) és a törpebirtokosok (10,3%) arány- számával, akkor kiderül, hogy a hamis csoportosítással összeállított ,,kis- birtokos osztály" 16,4%—os arányával szemben a kizsákmányolt mező-—
gazdasági dolgozok arányszáma az össznépességhez viszonyitva 37,2%!
Hogy mi a hamisítás célja, azt nyiltan megmondja a szerző: ,, . . . agrár- szinezetű országban az igazi középosztály: a kisbirtokos osztály . . . jelentős számánál fogva a magántulajdonra épült nemzeti létnek vagy ami ezzel egyértelmű, a mai gazdasági és társadalmi rendnek legbiztosabb támasza".
Ebből következik a burzsoá statisztika osztályfeladata: eltüntetni az élet-—
képtelen törpebirtokok magas számarányát, kedvező színben feltüntetni a kisbirtokok helyzetét és bebizonyítani a kistemnelés, *a "nemzet alapját tevő önálló kis egzisztenciák" életképességét.
A csoportosítás hiányával vagy teljesen tudományellenes, formális alkalmazásával függ össze a Horthy-statisztika helytelen átlagszámítási módszere is. Jellemző példája ennek a földművesgazdaságok jelzálogi bekebelezésének kimutatása. Ismeretes, hogy a jelzálogi bekebelezés dön- * tően a kisgazdaságokat érintette. Ezzel szemben a polgári statisztika nem azt mutatta ki, hogy a jelzálogi bekebelezés, az eladósodás az egyes gaz- daságtípusokat mennyiben érintette, hanem megkülönböztetés nélküli
4
340 A MAGYAR BUnzsoÁ s'ra'rrsz'rixa nkmsi'i'Ásaxkón
átlagot számított a művelés alatt álló terület egészéből. A kisparaszti gaz—
daságok eladósodása eltűnt a durva átlag mögött. ,
Osztályérdek vezette a statisztikust, amikor a községeket a nagy— ' birtoknak a község határában való részesedése alapján csoportosítva ViZS'f gálta a népmozgalmi eredményeket. Az első csoportba azokat a községe- ket sorolta, ahol nincs nagybirtok; a másodikba, ahol a nagybirtoknak nincs szántója; a harmadikba azokat a községeket, melyek szántóterületéből a nagybirtok 0———20%—ban részesedik; a negyedik csoportban a községek szántójából a nagybirtok részesedése 20——40%; az ötödikben 40——60%;
a hatodikíba azokat a községeket, melyeknek szántója 60%-nál nagyobb részben a nagybirtokhoz tartozik. Az így csoportosított községek termé- szetes szaporodási arányszámát az utolsó népszámlálási évtized alatt ,(1920—1930) mutatja ki. Ez a következőképpen alakult község'csoportok szerint: 120,7%, 122,5%, 120,0%, 127,7%, 141,9%, a hatodik csoportban lévő (községekben pedig l45,3%. Mindezt azért teszi, hogy megállapíthassa:
,, . ..regeneráló erő tekintetében a nagybirtok kedvező arányú befolyása kétségtelennek látszik".1 A nagybirtok regeneráló ereje" pedig ,,ked'uező jel a nagybirtok községeiben uralkodó életszintre nézne".2
' A természetes szaporodás arányszámának növekedése a községek hatá- rának a nagybirtok területéből való részesedési arányában közel se ,,ked—
vező jel a nagybirtok községeiben uralkodó életszintre nézve". Magyará- zata, hogy a nagybirtok cselédei számára minden felnövő gyermek egy kereső munkást jelent, míg a kisbirtokosok között erős _az egyke és a születéskomlátozás, hogy birtokaikat a felaprózástól megóvják;
Ugyancsak a feudális birtokok mellett "agitál" Lipták László az alábbi táblázattal:3
Kísbírtok ! Középbirtok [ Nagybirtok Születési arányszám Me ye
g területe a megye területének százalékában %
Tolna ... 60 13 27 19.7
Fejér ... 40 15 45 252
Hogy a nagybirtokos—túlsúlyú területeken hogyan alakul a csecsemő—
halandóság, mennyi a dolgozók átlagos életkora, erről nem tájékoztatják az olvasót.
Az élveszületés az egész ellenforradalmi időszakban folyamatosan csökkenő tendenciát mutatott. Ennek a jelenségnek inditóokait keresve a polgári statisztikusok minden lehetséges és lehetetlen dologgal előhoza- kodtak, hogy a születés csökkenésének az életszínvonal süllyedésével való kapcsolatát elkendőzzék. A Magyar Statisztikai Szemle 1931. évi 1. számá—
ban megjelent cikk ,,A születések csökkenése és népmozgalmunk újabb fejleményei" címen4 így jelöli meg ,,a születések csökkenésére ható ténye—
zőket": *
,,a nemek arányának módosulása, a kormegoszlás változása,
a családi állapoton bekövetkezett változás, a halandóság módosulása."
1 Magyar Statisztikai Szemle, 1936, 4. sz., 301. old. A cikk szerzője: Móricz Miklós dr.
? U. o. : !
3 Magyar Statisztikai Szemle, 1936, 5. sz., 435. old, 4 Szerzője Thirring Gusztáv dr.
A MAGYAR mmzsoá STATISZTIKA HAMISiTÁSAIB-ÓL * 341
Az említett születéscsölokentő tényezők részben nem, fogadhatók el, részben szintén a születéscsökkenést előidéző életszínvonalsüllyedésre ve—
zethetők vissza. így a nemek aránya egyáltalán nem módosult olyan veszé—
lyesen az első világháború alatt (1920-ban 1000 férfire 1062 nő esett), hogy ez komolyan éreztette volna hatását a születések számaiban. Igazolja ezt mostani helyzetünk: a nők Viszonylagos túlsúlya ellenére (1948—ban 1000
férfire 1081 nő esett) a születések száma egyre növekszik. Ugyanez áll a kormegoszlás változására is. A családi állapotban történő változásnak pedig nem hátráltatni, ellenkezőleg: elő kellett volna segíteni a szaporodást.
A házasságok száma ugyanis megnövekedett a háborúutání években. Itt végkép nem tud magyarázattal szolgálni a polgári statisztika és a születések csökkenését a házastársak hibájául rója fel: ,, . . . a házasságban élők javára tötte'nt eltolódás nem bizonyult — a mai közömbös világfelfogás mellett — eredményre jogosító vállalkozásnak". Nyilvánvaló, hogy a házastársak ,,közömbös" vílágfelfogásának kialakításához hozzájárult, hogy a családok megélhetési körülményei nem voltak a legrózsásabbak. ' A halandóság módosulása valóban befolyással van a szaporodásra.
Csakhogy a halandóság növekedése —— különösen a csecsemőhalandóságé (1910—ben ezer 0,5 évesre 80,9, 1920—ban pedig 95,7 haláleset jutott) ——
éppen a tömegek megnövekedett nyomorát tükrözi vissza és ugyanez elő- idézője a születések csökkenésének is. A tizenhat oldalon keresztül fejte—
getett "tényezők" tehát semmi magyarázatot nem nyujtanak a születések száma csökkenésének valódi okáról. A valóságos összefüggés— ott volt a szerző orra előtt. A Magyar Statisztikai Szemle 1932. évi 7. számában a ,,Gazdasági jelzőtábla" munkanélkülisége vonatkozó adataiban a szüle—
tések csökkenésének igazi oka azonnal Világossá válik, különösen, ha a jelenséget mozgásában, fejlődésében vizsgáljuk és megnézzük több év ada- tait.1 Ezek az etősen szépített adatok is jellemző összefüggésekre mutat- nak rá: így a nevetségességig kicsinyített adatok indexei a munkanélküli- ség növekedésének üteméről adnak hű képet:
A munkakeresők száma abszolút számokban
x928 1929 1930 193! 1932
14 715 15 173 (43 592 52 305 66 235
Növekedés az 1928. évi eredmény százalékában
1928 1929 ! 1930 193! 1932
100 103 a 296 355 450
A természetes szaporodás 1000 lélekre
1928 meg 1930 1931 1932
9,1 6,8 9,5 6,'7 5,2
Ugyanígy szembe lehetne állítani a csökkenő órabéreket, a 100 monika- helyre eső munkakeresők számának növekedését, vagy a tennelés csökke- nését a temnészetes szaporodás számaival. Egyszeriben érthetővé válik a házastársaknak a ,,közömbös világfelfogása" a nemzet "egyetemes érdekét veszélyeztető" jelenségekkel szemben.
! 1 Magyar Statisztikai Szemle, 1931. évi 2. sz., 212. old., 5. sz., 536. old.; 1932. évi 7. sz., 604. old.;
1933. évi 7. sz., 554. old.
342 A HAGYAR manzsoá STATISZTIKA HAMISíTÁSAIRÓL *
A népmozgalom kedvezőtlen alakulását még olyan esetben sem hozza kapcsolatba a burzsoá statisztika az életszínvonallal, ahol ez már szinte
kézenfekvő. Igy a ,,kisbirtokos osztály" különböző népmozgalnú adatait
vizsgálva örömmel állapitja ,meg, hogy annak ellenére, hogy ennél az osztálynál a produktív korúak (15—59 év) aránya az országosnál kedvezőt—lenebb, a keresők aránya megis kedvezőbb. Ezt azzal a ,,szociális és gazda—
sági előnnyel" magyarázza, hogy ennél az ,,osztálynál" a gyermekmunka és a 60 éven felüliek dolgoztatása a legelterjedtebb: ,,Az 1920. évi nép- számlálás a birtokos osztály 7—14 éves korú népességének 19,1, a 60 éven.
felüli népességének 59,4%-át találta a keresők között. . ."
A produktív korúak kedvezőtlenebb aránya a kisbirtokos osztálynál ' azért áll fenn, mert a gyermekeket éppen a nyomorúságos anyagi helyzet miatt kénytelenek már 7—8 éves korukban nehéz testi munkára fogni,
ami semmiesetre sem járul hozzá az életkor maeghosszabbitásához.
A kapitalista kizsákmányolás következtében visszafejlődő népmozgal- mat egy másik statisztikus a következőképpen magyarázza: ,,Az előrehaladó iparosodással a házasaágok átlagos termékenysége is csökken, vele pár—i huzamosan nő a teljesen terméketlenül maradt házasságok aránya és kiseb—
bedik a sokgyermekes családok hányada. Ez természetes következménye az indusztrializáció születéscsökkentő hatásának!n
A polgári statisztika a néptömegek fokozódó nyomorát a kapitalizmus—
ban, a születéseknek és a természetes szaporodásnak ebből eredő állandó csökkenését az ,,indusztrializáci " ködösítő fogalmával magyarázza. Ez a
jelenség a kapitalizmus osztályviszonytaiból fakad. Az ,,indusztrializáció születésesökkentő hatására" való hivatkozás azt szolgálja, hogy a valódi ok: a kapitalizmus elsikkadjon az indusztrializáció osztálytertalom nélküli meghatározásában.
Hogy a természetes szaporodás csökkenése mennyire nem az ,,indusz- trializácíó születéscsökkentő hatásának" eredménye, hanem a kapitalista iparosodásnak, ezt mutatja a Szovjetúnió és a népi demokráciák iparoso—
dásának a természetes szaporodás alakulására gyakorolt hatása.
A Szovjetúnióban a nagyipari termelés 1949—ben 11,7—szeresen múlta felül az 1913. évi ipari termelés szinvonalát. Ugyanakkor 1926 és 1939 között a Szovjetúnió lakossága 23,5 millióval —-—— vagyis 16%-kal —— növe—
kedett. Hazánkban pedig a hároméves terv ideje alatt a gyáripari termelés két és félszeresére növekedett; a természetes szaporodás növekedése 1938
és 1949 között 39%. ,
Az ellenforradalmi korszak statisztikája néha nevetségességig menő ostobasággal teljesíti a társadalmi valóság képét meghamisító feladatát.
Ismeretes, hogy a mezőgazdasági munkásság vándorlásának döntő oka, hogy a feudális nagybirtok a nincstelen és törpebirtokos parasztok számára nem tudott elegendő munkaalkalmat biztosítani. A Horthy—statisztika erről ezt mondja: ,,Az 1937—es és a mi 1940. évi adataink egyaránt megegyeznek abban, hogy a legtöbb vándormunkás Borsod, Heves és Zala megyéket
hagyja-el. Az ország ezen megyéket magában foglaló két külön tája nyil—
ván azért képezi a munkáskibocsátás gócpontjait, mert lakósaiban erősen él a vándorlásra való hajlam."2 Zseniális magyarázat: nagy a vándorlás,
1 Magyar Statisztikai Szemle, 1936, 6. sz., 523. old. —— ,,Az iparosodás hatása a népesedésrea
ós a népmozgalomra." Szél Tivadar dr. ! .
? Magyar Statisztikai Szemle, 1941, 8. sz., 587. old. A cikk szerzője: Heller Andras.
A MAGYAR Bunzsoá STATISZTIKA HsuisiTÁsAmóL 343
mert erős a vándorlási hajlam! Az igazi ok ezzel szennben: az 1930—as nép- számlálás idején a jelzett megyék földnélküli keresődnek aránya a megye keresőihez viszonyitva, messze túlhaladta a földnélküli keresők országos arányszámát. A földnélküli keresők országos aránya a keresőkhöz képest 24%; ugyanakkor Heves megyében a földnélküli keresők a megye összes kenesőinek 40%—át teszik, Borsod megyében 32 %-ot, Zalában pedig 33 %—ot.
Ez az arány 1930—tól 1940—ig még növekedett. A fenti megyék törpebirto—
kosainak száma is —— akik a vándorlásnál ugyancsak számbajömek — a 30—as években jelentősen felülmúlta a törpebirtokosok országos arány—
számát.
A gyáripari statisztika is kedvelt-tere a hamisitásnak. A burzsoá ipar—
statisztika megbízhatatlanságát növeli, hogy a magántulajdonban lévő üze—
mek egyszerűen megtagadják vagy a legszemérmetlenebb hamisítással tel—
jesítik az adatszolgáltatást.
A Magyar Statisztikai Szemle 1930. évi 1. számában ,,Erőselob—e gyár—
iparunk, mint a háború előtt?" címmel hosszas fejtegetés után Farkasfalví Sándor dr. " ezzel fejezi be cikkét: ,, . .. gyáripa'runk nyolc küzdelmes év után, melyek alatt állandóan fejlődött, a termelésben nem tudta elérni azt a színvonalat, amelyen 1913-ban állott, legalább 10%—kal alacsonyabb volt annál még 1928—ban is".
Ugyanezen évfolyam 9. számában azonban vitéz Papp László' azt igyek—
szik bebizonyítani, hogy a gyáripar jelentősen fejlődött. Iparágankint mu—
tatja a munkáslétszám növekedését úgy, hogy az egyes iparágakban dolgo-—
zók számát viszonyítja az 1913. évi állapotokhoz és így kimutatja, hogy pél—
dául a vas— és fémipar hat csoportjában 1913-ban 15 566 volt a munkások száma, 1929-ben pedig 26 393. A kő—, agyag—, azbeszt— és üvegipar négy csoportjában a munkáslétszám 3162-ről 4705—re emelkedett és így tovább.
A táblázat bemutatása után levonja a következtetést: ,,Táblázatunk adatai szerint tehát összesen 53 olyan iparág van, melyek a békebeli szinvonal fölé fejlődtek. Ezek az iparágak 1327 gyártelepet tartottak üzemben 3 összesen mintegy 137 000 munkást foglalkoztattak." Arról azonban hall—
gat, hogy ugyanakkor 69 iparágban, melyek 2073 gyártelepet tartottak üzemben, a munkáslétszám 151 138—ról 114 402-re süllyedt. Tehát a fenti összehasonlítás egyáltalán nem mutatja az ipar fejlődését, csupán a munka—
erővándorlásról nyujt képet. Ha elfogadjuk a munkáslétszám alakulását az ipar fejlődésének egyetlen lehetségesjellemzésére —— ahogy azt a szerző cikke elején hangsúlyozza, -— akkor sem a munkaerővvándorlást, egyik iparágból a másikba, kellett volna megfigyelni, hanem a munkások össz-
létszámát. Ezt figyelembevéve, azt látjuk, hogy a foglalkoztatott mun-
kások száma
1913-ban 219 282,
1923-ban 213 286, 1928—ban 250 260, 1929—ben 251 122.
A munkáslétszám tehát 1913—tól 1929—ig —— 16 év alatt —— mindössze 14%—ka.l növekedett.
Nem kisebb torzitásokat követ el a burzsoá statisztika a munkabér—
statiszti-ka területén sem. Módszere a következő: nem a munkások havi
344 A MAGYAR Bonzsoá STATISZTIKA nnmsiwásuuón —
' keresetét mutatja be, hanem az órabér alakulását több év viszonylatában.
— Nyilvánvaló, hogy az órabérek alakulásából nem lehet következtetni, a
munkások életszínvonalára a kapitalista Mydk között. Az órabérek '
kimutatása csak a pillanatnyilag fogl-akoz—tatott munkásokat érinti, akik— '
nek a havi vagy évi keresete —- mert hónapokat töltöttek munka nélkül —-—
órakeresetve átszámítva, sokkal alacsonyabb összeget mutat.
Az órabérek alakulásának kimutatására a következő táblázatot hozza:1 .
É Névleges munkabér Reálórabér
v ;
fillér ] index index 1929 ... 57 100,0 1óo,o
. . . 57 1004) nos
. . . 54 943 no,5
1932 ... 50 sm 1053
1933 ... 45 sm mas
A névleges órabérek csökkenése az erős munka—erőkínálatot mutatja, ami a munkanélküliség következménye. A reálórabér-okben kimutatott 8,9%—os emelkedés —— amit a léttenntartási költségindex megszépítésével értek el —— csak a kisszámú foglalkoztatott munkást érinti és részint az
árindexhamisításnak, Iészínt a túltermelési válság következtében beálló
árcsötldoemémeak következménye.A régi magyar statisztika hamisítással közül csak néhány ,,gyöngy- szemelt" ragadtunk ki. Ezek is megerősitilk e cikk elején mondottakat, hogy a statisztika 'a burzsoázia kezében a hamisítás eszköze volt és azt a fel—
adatát tölti be ma is nyugaton, ahol az imperializmus érdekeit szolgálja.
Ma a statisztikának a munkásosztály, a dolgozók osztályérdekeit [kell szol—
gálnia, mégpedig úgy, hogy hitelesen, tudományos pontossággal mutatja be azt a valóságot, amely a szocialista rendszer növekvő erejét, a' munkás- osztály politikai és gazdasági győzelmét igazolja. * k
iMagyar Statisztikai Szemle, 1941, 16. sz., 699. old. —— Heim János dr.: ,,Az órabérek alakulása Magyarországon és a külföldön 192946! 1939—íg."
