A statisztikai elmélet és a gyakorlat egysége

RÉDEI JENÖ: ' * *

A STATISZTIKAI ELMÉLET ÉS AGYAKORLAT EGYSÉGE

Megjegyzések Schneller professzor egyetemi jegyzeteihezll

A tudomány, a művészet és az irodalom kérdéseiről a Szovjetúnió- ban alapvető ideológiai viták folytak az utolsó esztendőkben. A vitákban

—— bár a legkülönbözőbb területeket érintették '— közös volt, hogy a vita—' tott terület tudományos vagy művészeti fokmérőjéül a pártszerűség elve, Marx, Engels, Lenin és Sztálint-tanításai, az azokhoz való ragaszkodás, illetve az azoktól való eltérés mutatkozott. Bebizonyosodott, hogy amikor a tudósok vagy művészek ettől az elvtől eltértek, telnet engedtek a bur—

zsoá objektivizmusnak, idealizmusnak (.a művészetek terén a politika- mentességnek, a formalizmusnak), műveik tudomá/nyes értéke, illetve .művészi színvonala törést szenvedett, kétségessé vált. Ez természetes is,

mert csak a partszerűség, és így "a tudomány harcbaállítása a kommunista társadalom megteremtéséért nincs ellentétben, a társadalom objektív ' menetével, a társadalmi és természeti törvények felderítésének lehető—

ségével. Csak a proletariátusnak érdeke a társadalmi fejlődés törvényei—- nek megismerése, mert a proletariátus az egyetlen osztály, amelynek jövő- jét, erősödését az objektív valóság igazolja: tehat a tudomány — amely minden esetben osztálytudomány —— ha igazi tudományos objektiviz—

musra törekszik, csak a proletariátusra, annak partjára, a marxista elmé-

letre támaszkodhat. .

A statisztika kérdéseiről is ilyen elvi jelentőségű vitát folytattak a Szovjetúnió Tudományos Akadémiájának Gazdaságtudományi Intézetében 1949 március havában. A vita során és azt követően a Szovjetúnió vezető elméleti és gyakorlati statisztikusai. fejtették ki nézeteiket a statisztika elméletének vitás kérdéseiről, Lenin és Szálin útmutatásai alapján meg—

határozták ,a statisztika helyét a tudományok között. A statisztikának helyes fogalmi meghatározása, helyének kijelölése a tudományok között szétoszlatta azt a Zűrzavart, amely egyes szovjet statisztikusok munkái—

ban uralkodott. A szovjet statisztikusok egyrésze _A különösen azok, akik a. gyakorlati statisztikai munkától elszakadva, csak a statisztika elméleté—

vel foglalkoztak —— Marx, Engels, Lenin, Sztálin útmutatásait a statisztika tudományáról és a szovjet statisztika empirikus tapasztalatait összekever-_) ték, "kiegészítették" a statisztika polgári elméletével. A vita során és a vitát követően a szovjet statisztikusok egyértelműen leszögezték, hogy a statisztika elmélete tovrábbffejlesztésének a szocialista építés gyakorlati

. ' Dr. Schneller Károly: Bevezetés a statisztikába. (Elméleti alapvetés), Szeged, 1950. "

zal:

_ 456 _ , r _ Bánat annó

! feladataival párhuzamosan, azzal összhangban kell haladnia. A szocialista statisztika elm-életét nem szabad elszakítani a gyakorlati statisztikai mim- — kától, mert igy az öncélúvá, formálissá, ,,a számokkal való játékká" válik, A statisztika elméletének kidolgozásánál is figyelembe kell venni Sztálin útmutatását: ,,A tudomány adatait mindenkor a gyakorlat ellenőrizte.

Micsoda tudómány az, amelynek megszakadt a kapcsolata a gyakorlattal, a tapaszta'lattal."1

A fentiek előbocsátása szükségesnek látszik, amikor a; statisztika _'elméletének magyar művelőiv'el foglalkozunk. A szovjet elvi !bírálatdkban

* szó'vátett hibák hatványozottmértékben találhatók meg főiskoláink elme--

leti statisztikai anyagában. _ '

A Statisztikai Szemle hasábjain2 már több ízben bírálta az egyete—

, meken folyó statisztikai oktatást. Rámutatott arra, hogy például a Varga és Theiss professzorok által előadott statisztikai anyag felületes és eklek—

tikus módon, marxista citátumokfkal megcukrozva, lényegében a fstatisz4 tika polgári elméletét, az angolszász matematikai iskola szemfényvesztő k'onjumktúrakutató módszereit tartalmazta. Mig a közgazdaságtan, a tör—

ténelem, a filozófia területén már kevésbbé érvényesültek főiskoláinkon a pólgári nézetek, addig a statisztika szabad terepe maradt a zavaros, tudományellenes elméleteknek. Még marxista képzettségű elméleti és gya- korlati szakembereink egyrészében is élt egy bizonyos fetisizmus a pol- gári statisztika iránt. Úgy vélték, ami vonatkozik a polgári közgazdaság- tanna, filozófiára, az nem vonatkozik a statisztikára és a polgár elméletek ezen a területen tőbb—kevesebb változtatással használhatók. Mig elkép—

zelhetetlen volt számukra például, hogy olyan valaki tanítson tervgazda—

ságot, aki a marxista elmélettel nincs tisztában, aki a tervgazdálkodás tanításának ürügyén az angol, francia *Vagy egyéb kapitalista ,,terv—

prognózisokat" igyekezett volna egysorba állitani (vagy vegyiteni) .a szo—

cialista tervgazdálkodással, addig a polgári és szocialista statiSztikai elmélet eklektikus összekeverésének nem tulajdonítottak különösebb

jelentőséget. _ '

A statisztika osztályjellege meg nem év'rtésének, az ezen a téren tapasz—

talható lemaradásnak több oka van. Az egyik az, hogy statisztikai gyakor—

latunk aránylag későn, a tervgazdálkodás szükségletei nyemán terem—

tődött meg, .a másik, hogy ezt az átszervezést nem előzte meg és így nem hatott rá terméke—nyitől—eg a szocialista statisztika elméletének tani—

tása főiskoláinkon. Éppen ellenkezőleg: a statisztika elmélete magyar művelőinek és általában a statisztika hazai oktatásának burzsoá, eklek—

tikus jellegére elsőízben a Központi Statisztikai Hivatal mutatott rá.

A Hivatal r.kádereinaek, akik elsősorban a tervgazdálkodás szükségletei által meghatározott gyakorlati feladatokat . kívánták megoldani, feltűnt, hogy a főiskolák elméleti statisztikai anyagának ehhez a munkához nincs semmi köze. A Központi Statisztikai Hivatal számára a tele-(latokat a szo- cialista tervgazdaság reális kívánalmai szabták meg. Ezeknek a felada-toke nak a megoldását pedig _a szocialista tervgazdálkodás alapelveinek,

a —marxizmus—leninizmusnak, a kérdéses snakáginak alapos ismerete ezeknek alkalmazása segíthette és segítette is elő. Ezzel szemben a főiskolai jegyzetek a gyakorlatban nagyrészt nem használatos matema—

tikai apparátust, zavaros és a konkrét feladatoktól távolálló polgári elmél—

1 Sztálin: A ieninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 594. old.

2 Statisztikai Szemle, 1950, 5. sz,, 217—236. old.

(§

ELMÉLET ,És GYAKORLAT EGYSÉGE * - 457,

levteket tartalmazták. A Központi Statisztikai Hivatal a főiskolai előadtál-' sok jegyzetei felett gyakorolt birálataiban arra törekedett, hogy a téves nézetek megcáfolásán kivül kifejtse, a szovjet irodalom ismerete és saját gyakorlati tapasztalata alapján, megítélése szerint mi a statisztika marxista"

elméletének alapja és hogy a statisztika egyetemi [oktatásának milyen feladatokat kell ez utóbbival kapcsolatban megoldania. Most is, amikor e bírálat kereté—ben Schneller Károly statisztikai jegyzeteinek anyagával foglalkozunk, a feladat nemcsak a Schneller professzor jegyzeteiben talál—

ható hibás nézetek megbirálása, hanem egynéhány olyan kérdés tisztá—

zása is, ami nemcsak elméleti, hanem gyakorlati munkánkat is előbbre viszi.

A statisztika feladata

A statisztika általános alapelveinek kifejtésénél elsősorban a statisz—

tikának a társadalmiés 'gazdasági életben betöltött szerepét és jelentő- ségét szükséges tisztázni. Különösen fontos ez számunkra, akik a szocia- lista építés körülményei között vizsgáljuk a statisztika feladatát. Lenin a statisztika jelentőségét abban látta, hogy Segítségével ,,...az egyes közösségek gazdálkodása, üzleti eredményeinek összehasonlitása az álta—

lános érdeklődés és tanulmányozás tárgyávám válik. Sztálin pedig azt irta: ,,Semmiféle építőmunka, semmiféle állami munka, semmiféle terv- gazdasági munka nem képzelhető el helyes számvitel nélkül. A számvitel pedig elképzelhetetlen statisztika nélkül."4 Ezek a tanítások meghatároz- ták a statisztika szerepét a tervgazdaságban. A statisztika a szocializmus építésének, a teri/gazdálkodásnak, a szocialista állam irányításának nélkü-—

lözhe'uetle—n, értékes eszköze.

A statisztika egyaránt osztálytudosmány a szocializmusban és a kapi—

talizmusban. Popov, a Szovjetúnió Statisztikai "Hivatalának első igaz—

gatója, Lenin elvtárssal folytatott beszélgetését idézve a következőket írja: ,,Lenin rámutatott arra, hogy saját munkája során győződött meg arról, hogy a statisztika is, mint minden más tudomány, meghatározott osztályok érd—ekében veti fel és oldja meg a problémákat és kifejezte azt a hitét, hogy az állami statisztika egy olyan intézmény lesz, amely a prole—

tariátus és a forradalom érdekében fog dolgozni."5 Tehát Lenin les—zö—

gezte, hogy a statisztika minden időben osztálytudomány, eszköz az ural—- kodó osztályok kezében, az osztályharc fegyvere az osztálycélok elére——

sére. Ezt az osztályfeladatát teljesítette a kapitalizmusban a hivatalos statisztika a rendszer apologetikáiával, ellenmondásainak meghamisítáe sával. Ezt az osztályharcos szerepet kell betöltenie a szocializmúsban, amikor minden előítélettől mentes, sokoldalú elemzéssel, a proletariátus oldalán állva elősegíti a szocializmus építését. —

A statisztika elméletének tárgyalásánál szükséges kifejteni, hogy a statisztika jelentőséget és szerepet lényegében csak a szocialista társada— - lomban nyerhet, ahol a statisztika által szolgáltatott eredményeket figye—

lembe vevő szocialista tervszerűség váltja fel a tudományos statisztikát felhasználni nem képes, spontán módon fejlődő anarchikus gazdaságot. _

A statisztika tudományos alapelveit Lenin még a szocializmus győ—

zelme előtt tisztázta, de a statisztika ebben az időben csak a megismerés

3 (Lenin: Válogatott művek, II. kötet, szikra, Budapest, 1949, 382. old.

4 Sztálin Művei, 6. kötet, 314. old., oroszul.

5 Popov: V. I. Lenin és az állami statisztika. — statisztikai Szemle, 1.950, 3—4. sz., 138. old

458 . * RÉD'EI JENő

fegyvere lehetett. Az állam építésének, a gazdasági élet irányításának eszközévé a statisztika csak a kapitalista társadalmi rend megdöntése után, * a szocialista gazdaság építése során emelkedhetett. Tudományos, hiteles állami (azaz szocialista) statisztika és tervgazdaság elválaszthatatlanok.

Összefoglalva: a statisztika tehát osztálytuudomány, az oSztályiharc—

fegyvere, feladata a maga eszközeivel a Pártot és a kormányt a népgazda—

sági terveik menetéről, a társadalom szocialista átalakításában elért Sike—

rekről, a felmerülő nehézségekről és lemaradásokról tájékoztatni. Különös nyomatékkal szükséges ezt kifejteni a statisztika elméletének tárgyalá—

sánál.

Schneller professzor jegyzeteiben azonban minderről egy árva szót sem találunk. A szocialista tervgazdaságot, annak statisztikai alátámasz—

tását, a terv statisztikai ellenőrzésének szükségességét jóformán fel sem veti. Sőt Schneller professzor unos—untalan a szocialista és kapitalista rendszer megkülönböztetése nélkül, általában beszél a statisztika szere—

péről az államigazgatásban. így például a következőket írja: ,,A statisz—

tikai anyag kimagaslóan legnagyobb termelője az állam. Az állami kor—

mányzatnak és a közigazgatásnak folytonos információra van igénye.

Amilyen'mértékben fokozódik. az állami beavatkozás,. olyan ütemben foko- zódik az állam szükséglete megbízható számadatok iránt." (16. old.) Milyen állami beavatkozásra gondolt itt Schneller professzor? A kapitalista álla- mot a kapitalisták gazdasági érdekei irányítják és az ú. n. állami beavat—

kozás az egyes tőkések, vagy az egész tőkésosztály érdekének megfelelően történik. A szocialista gazdasági rendszerben pedig az állam nem ,,beavat;

"kezik" hanem kezébe veszi az egész gazdasági élet irányítását. De ha még eltekintünk is (ha ugyan el lehet tekinteni!) a ,,beavatkozás" pon—

gyola fogalmi meghatározásától, a fenti kitétel akkor is teljesen hely—

telen és a valóságnak ellentmondó. A nyugati tőkés államok statisztikai hivatalai által kiadott statisztikai anyag talán mennyiségben igen jelen—

tős, tudományos értékét tekintve azonban annál kevésbbé. ' Ugyanezt a gondolatot Schneller professzor másutt is megismételi;

_ a 78.xoldalon így ír: ,,Köznapl példák igazolják, hogy a statisztika . . . szám- talan számadatával a kormányzat és főleg a közigazgatás mindennapi fel- adatainak megoldását megkönnyíti és észszerűbbe' teszi." Természetesen a statisztikát minden társadalmi rend és uralkodó osztály felhasználja a, maga céljára. De a kapitalista állam sajátossága, hogy semmifajta statisztikával vagy egyéb kormányintézkedéssel az osztálytársadaloni termelési módjában rejlő anarchiát nem tudja kiküszöbölni (vagy ,,ész- szerűbbé tenni" —— ahogy Schneller professzor irja). A statisztikát a kapi—

, talista társadalom csak korlátozott mértékben használja a megismerés 7 fegyverekéntj egyre inkább a megtévesztés eszköze. Schneller [professzor erről nem vesz tudomást és általában beszél a statisztika szenepéről az államigazgatásban. Példákat is idéz. így felh—ozza, hogyha több község vetélkedik közin'tézményekért (pl.: mezőgazdasági szakiskolai, kisérleti állomás, öntözőművek, stb.), akkor a vetélkedő községek statisztikái tanul—

mányozása alapján dönti el a kormányzat, hogy *a közintézményeket hol létesitsék. Ismeretes, hogy a kapitalizmus gyakorlatában ez nem így tör—

ténik. Nem .ott építettek öntözőműveket, ahol azt az ország gazdasági érdekei, hanem ahol azt a feudális nagybirtok érdekei kívántak meg.

Hamis példa amit Schneller professzor az egészségügyi közigazgatásról és az iskola fejlesztéséről mond. Nem ott építettek kórházakat és iskolá—

ELMÉLET És GYAKORLATI EGYSÉGE _ 459

kat, ahol ezt a statisztikai adatfelvételek által nyert eredmények szüksé—

gesnek mutatták, hanem vagy egyáltalán nem építettek vagy elsősorban az úri negyedcekben. Ezek annyira közismert dolgok, hogy példaszerű megcáfolásuk nem is szükséges. Mindezek ellenére Schneller professzor a társadalom és az állam osztályjellegétől elvonatkoztatva megállapítja:

,, . . .a kormányzat és a közigazgatás jóakaratát élvező és a szabadság) intézményes biztositékaival ellátott statisztika (egyre élesebb látó's'zeme- lesz a különböző országoknak." (87. old.) Ezt a tündér—mesét a kapitalista statisztikáról Schneller proviiesszor tanítványai remélhetőleg bizonyos

kétkedéssel fogadták. *

Nem meglepő ezután, hogy a "Statisztika és tervgazdaság" című feje- zetben Schneller professzor azt írja, hogy ,,a szocialista társadalomban a statisztika gyakorlati jelentősége még nagyobb, mint a magántőkés gaz- dasági rendben." (88. old.) A statisztikának a szoeialista és kapitalista rendszerben betöltött szerepe között nem mennyiségi, hanem minőségi különbség van. A statisztika csak a szocialista társadalomban —— ahol a termelőeszközök az állam tulajdonában vannak és ahol a proletár—

diktatúra államának egyik alapvető funkciója éppen a gazdasági szer- vező— és építőmunka — válik a valóság megismerésének hiteles eszkö—

zévé, állami feladattá. '

A statisztika tárgya és módszere

x

A statisztika, mint tudomány, szorosan a társadalomtudományokhoz kapcsolódik. A statisztika fogalmi meghatározása során három —— a pol—

gári statisztika (és Schneller professzor) által különösen vitatott ——' kér—

dést kell—tisztázni: l. A statisztika ,,számszerűsége", 2. az egyes tények és a tömegjelenségek a statisztikai kutatásokban, 3. :a statisztika ú. n.

univerzális elmélete. '

Lenin azt tanítja: ,,A statisztikának az :a feladata, hogy a minden körülményre kiterjedő elemzéssel megállapított társadalmi—gazdasági viszonyokat illusztrálja, szermlélte-sse."B A statisztika ezeket a társadalom—

,gazclasági viszonyokat számszerű adatokkal szemlélteti. De a számszerű—

ség csak külső kifejezési formája a statisztikának, lényege, tartalma a sok—

oldalú társadalmi és gazdasági elemzés. A társadalomban és gazdaságban érvényesülő törvény'szerűségeket a marxizmus—leninizmus, pontosabban a politikai gazdaságtan és a dialektikus materializmus, Marx, Engels, Lenin és Sztálin által kidolgozott elmélete alapján érthetjük meg. A statist titkának is ez a tudományos alapja. A statisztikai szám mindig valóságos gazdasági vagy társadalmi tényeket és viszonyokat fejez ki, és csak formai hasonlóság van a statisztikai és a matematikai szám között. A statisztikai számokkal való műveleteknél alapvetően közgazdasági és társadalmi meggondolások szerepelnek. (Különösen világosan érvényesül ez pl. az

indexszámításnál.) _ .

_A statisztikai vizsgálatoknál figyelembe kell venni a dialektika taní- tását az egyes tények és tömeges jelenségek összefüggéseiről. A statisz—

tika a társadalmi és gazdasági tényeket és folyamatokat ezért nemcsak összefüggésükben, hanem az egyes esetek összefüggéseiben, a folyamatok fejlődésében vizsgálja. Végül tisztázni kell, hogy a statisztika nem bizo—

' Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban, Szikra, Budapest, 1949. 501—502. old.

"

n

460 , _ __ _ f , _faúnsi'anxő

nyo—s matematikai módszenelknek (nagy szálnak törvénye, " átlagok, korreláció—számítás, stb.) a konglomerrátuma, hanem a társadalo'rn és gaz—- daság (konkrét jelenségeinek a marxizmus alapján való elemzése. Ezért "

nincs ú. n. univerzális, minden tudományágra egyaránt érvényes statisz— - tika vagy statisztikai módszer. Az előbbiekben kifejtett szempontok hatá—

rozzák meg a szocialista statisztika módszereit.

A, polgári statisztikusok mindezzel holmlokegyenest ellentétes állás—

pontot képviselnek. Schneller Károly jegyzeteinek előszavában például így ír: ,,A statisztika ott kezdődik, ahol a szó végződik, ahol a szám veszi — át a szót." (1. old.) ,,A Statisztika fogalma" című fejezetben ezt a gondo-—

latot tovább folytatja: ,,A statisztika a jelenségeknek éppen csak a meny- nyiségbeli alakulását, tagozódását vizsgálja." (1. old.) Az 5. oldalon:

,,Ha igaz is, hogy a statisztikai leírás és elemzés segítségül veszi a szó ' erejét, de erre csak a megfigyelő és taglaló műveletek, vagyis az integ'rá—

lás és differenciálás után kerülhet sor. Viszont az összefoglalás megint a számsoiok elemzésén nyugszik; a szó csak fölösleg, többlet, amely inkább a gyengébbek kedvéért hangzik el . . ." A 7. oldalon: ,,A lényeg az; hogy a statisztika minden tapasztalati jelenségben a számszerűséget keresi?

A 9. oldalon: ,,Egyedúl a számszerű'elemzés sajátos és elengedhetetlen, 'az általános kör maga" (vagyis, hogy a statisztikát milyen tudományág——

ban alkalmazzuk) ,,nem lényeges", stb., stb. E megállapítások egy-—

némelyike (,,A statisztika ott kezdődik, ahol a szó végződik, ahol a szám veszi át a szót") olcsó és primitív szelleme-ekedés. A szónak és szamnak ilyen megfogalmazása, kettéválasztása teljesen értelmetlen, mert minden statisztikai szám és számsor valamit jelent és ezt a valamit másképpen, mint szavakkal kifejezni nem is lehet. Azonban, ha ettől a szójátéktól eltekintünk és megnézzük Schneller professzor nézetének Vele'jét, az

derül ki, hogy ami szerinte *a statisztikában a lényeges, az, ami a statisz—

'tíkát különböző tudományág—ak területén (gazdaságtan, fizika, csillagászat, stb.) összefoglalja, amit a jelenségekben vizsgál, az a számszerűség.

A számszerűség persze jelentős a—statisztiliában. A statisztika a társadalmi és gazdasági folyamatokat, a jelenségeket ving'álva, azokat számszerű alakban fejezi ki. Azonban leznem jelenti azt, hogy a statisztika számok——

kal kezdődik és számokkal végződik. A ,ma'r'xista—lvenínistla elemzés, a minőségi Vizsgálat (vagy a ,,szavak", ahogy ezt Schneller professzor hasz-—

nálja) megelőzik a mennyi-segit, irányt szabnak annak. A sokoldalú minő—

ségi elemzés alapján rendezett mennyiségi sorokbolfismé't csak a ,,szava ", tehát a marxista—leninista elmélet segítségével lehet a következtetéseket

levonni. !

A statisztikai szám nem téveszthető és nem tévesztendő össze a mate- matikai számmal. A statisztikai Számok, a statisztikában hasznalt arány-—

számok, középérték—ek, indexek, konkrét társadalmi és gazdasági tényeket és a konkrét gazdasági és társadalmi tények között fennálló reális kap-—

csolatokxat fejezik ki. Mikor _a statisztikus a valóságról megfeledkezik és;

csak a számokat látja, akkor a statisztika —— mint ahogy Lenin írja ——

öncélúvá, ,,számakka-l való játékká" fajul.— * — Lenin 'bí-rálva a nagy- és kisüzemeket minőségileg meg nem külön—

böztető statisztikát, —— ezt mondotta: "Világos, hogy tökéletesen különböző társadalmi típusok állnak előttünk és az olyan statisztika, amely nem

.

ELMÉLE'T És GYAKORLAT EGYSÉGE , ' 461,

tesz ezek között különbséget, egyáltalán semmit sem ér. "7 E megállapítás helyességére Lenin írásaiból kölcsönzött példán is rávilágíthatunk. Lenin

,,A modern földművelés tőkés rendszere" című cikkélblen megálla-—

pitja, hogy ,, . .. a mindenféle mezőgazdasági eszközzel teljesen elég- telenül ellátott proletár— és parasztgazdaságoknak ezekből mérték—

telenül sok van a gazdaság— egész szántóföldjének területéhez képestfs Ez a következtetés a számokból is: leolvasl ató. Azonban, Llenin ezt a számokból leolvasható következtetést a proletár földművelés közgazda— _ ,

sági elemzéssel felismert jellemző vonásaival veti egybe és megállapítja:

,,A felszereléssel való ellátottság nyomorúságos volta és ezek karbantartá- sának elviselhetetlen drágasága — eza kisüzem osztályrésze a kapitaliz—

musban. ." Másrészt: ,,Ha a kisszámú tökéletesített munkaeszköz és mezőgazdasági gép használatának adatai azt mutatják, hogy ezek has—zná- lata a gazdaság méreteinek növekedésével növekszik, ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági kisüzem rosszul van ellátva minden szükséges felszere—

léssel. Ez azt jelenti, hogy ,a kisüzemben a munka eltékozlása, a rossz és elavult, csak az egészen kis gazdaság folytatására alkalmas munkaeszkö—

zök óriási tömegének karbantartása — a nyomasztó szükséggel párosul, amely inaszakadtáig való munkára kényszeríti a parasztot, hogy vala—

hogyan fentartsa mag—át talpalatnyi földjén ezekkel az, elavult, barbár eszközökkel.ug És'Lenin hozzáteszi: ,,Ez amit a mezőgazdasági géphaszrná— , lat oly egyszerű és mindenki előtt oly ismeretes adatai tanúsítsanak, ha ezeknek az adatoknak társadalomg'azdasági jelentőségét fontolóra vesz- szük."10 Vagyis az adatok,,a számok akkor nyernek értelmet, akkor lesz belőlük statisztika, ha nem elégszünk! meg a számokkal, hanem marxista elemzéssel a számok mögé nézünk, társadalmi és gazdasági jelentőségüket meghatározzuk

Schneller professzor, a polgári statisztikusokhoz hasonlóan nemcsak a számszerűséget tartja jellemzőnek a statisztika fogalmi meghatározásá—

náll. Hasonló jelentőséget tulajdonít annak, hogy a statisztikát ,,nem az egyes és típus, hanem a tömeg érdekli". (1. old.) Ugyanezt szögezi le a _ késöbbiekben: ,, .. a tömegre nézze állít valamit a statisztika." Máshol ezt írja: ,,A_,statz'sztikust nem az egyes érdekli hanem a sokaság, a tömeg."

(2 old.) Vagy: ,,Az egyes mint a tömeg alkotórésze erdekli a statisztikát.

A feldolgozás kohójában eltűnik az egyes, hogy csoporttaggá szürküljönf' (2. old.) Mindezek a meghatározások abbóla téves elgondoláSoklgól indul—

nak ki, hogy a statisztika tárgya a tömegjehensé , és hogy egyes esetek vizsgálatánál a jelenségek törvényszerűségei ismeretlenek maradnak.

A marxizmus mást tanít: a társadalmi élet folyamatait és jelenségeit az egyes jelenségek, tények minőségi és mennyiségi sajátosságainak figyelemevételévxel is vizsgálja. A valóban tudományos statisztika számára ezért nemcsak a tömeg, a tömegekre általánosan jellemző átlagok, hanem az egyes eset is fontos. Sztálin elvtárs írja: ,,A dialektika ellentétben a metafizikával, nem úgy tekinti a természetet mint a nyugalom és moz- dulatlanság, pangás és változatlanság állapotát, hanem mint a szaka—

datlan mozgás és változás, szakadatlan megújhodás és fejlődés állapotát,

7 V. !. Lenin: összes művei, 4. kiadás, 18. kötet, 240—241. old., oroszul.

8 V. I. Lenin: Összes művei, 6 kiadás, 16 kötet, 408. old, oroszul. —- Statisztikai Szemle, 1950, 6—7. sz., 284. old

9 U. o., 409.01d, ill. 284 old.

10 O'. O., (R. J. kiemelése.)

462 , ( Bana; mm _

ahol valami mindig keletkanÖtben és fejlődőben van, valami mindig pusztulóban és elhalóbuan .A dialektikus módszer számára nmndenek- , * előtt nem az a fontos, ami az adott pillanatban szilárdnak látszik, de már kezd elhalni, hanem az, * ami keletkezőben és fejlődőben van.,"11 A, statisztika tehát vizsgálja azokat az eseteket, amelyek fejlődőben vannak, ami ma még nem terjedt el széles körben, ami ma még nem tömegjelenség, de a jövőben azzá lehet (pl.: sztahanovisták teljesítménye, ' magas texmésátlagot elérő állami gazdaság, stb.). Ezért mondta Lenin, hogy * a statisztikának meg kell valósítani ,,a gazdasági élet felépítésével kapcso—

latban álló élüzem elnevezést érdemlő minden egyes vállalat, üzem és * f— intézmény kötelező leírását. Ugyanez áll a kilátástalanul és eredmény-

telenül dolgozó üzemekre. "12 A statisztika feladata, hogy ezekre az egyedi esetekre is felfigyeljen, az élenjáró széles körben való nepszerusxtese ahaladó, a lemaradó elleni harc erdekeben. Amennyiben csak a tömeges megfigyelést, a nagy szamok törvényét fogadnék el a statisztika alapjául, súlyos elvi és gyakorlati hibákat követnénk el. Ebben az esetben például * egy—egy rosszul dolgozó üzem,— aJhola tervet nem teljesítik, ahol a ter—_ ' melékenység esik nem volna különösen jelentős népgazdasági szempont—- ból, mert hiszen a nagy szamok törvénye, a statisztikai törvényszerűség alapján mindig lehetnek bizonyos ingadozások az átlag —— jelen esetben a tervteljesítés —— vagy a tervben kitűzött termelékenység körül

De máskülönben sem állja meg a hle—lyét az az állítás hogy egyes ese—

tek vizsgálatánál a jelenségek törvényszerűségei (vagy éppen valószínú—

ségei) ismeretlenek maradnak. Természetesen, ha egy szocialista ipar"- vállalatot megvizsgálunk, azon belül a termelés, a termelékenység alaku—

lása, az önköltség, a selejt nem jellemzik majd számszerűen az egész ipart vagy az illető iparcsoportot Ellenben ennél a Vállalatnal is meg- figyelhetők lesznek a szocialista gazdálkodásnak bizonyos törvényszerű—, ségei. Vagy például: ha nem az összes, hanem csak egy állami gazdaság—

ban és egy magángazdaságbvan hasonlítjuk össze az átlagos termés—ered—

ményt, akkor is megfigyelhető lesz, hogy az állami gazdaságban vagy szövetkezetben a magasabb kultúrájú, gépesített mezőgazdasági munka következtében a termésátlag altalaban felülmúlja az egyénileg gazdái—4

kodó parasztok termésétlagat. Lenin az egyes és általános (vagyis az egyedi és tömegjelenség) összefüggéséről mondja: ,,Az általános csak az egyesben, az egyesen keresztül létezik Minden egyes ilyen vagy olyan modon általános. Minden általános részecskéje vagy old—ala, vagy lényege az egyesnek. Minden általános valamennyi egyes dolgot csak megközelítően foglalja magában. Minden egyes csaak tökéletlenül egyesül az, általános- ban. "13 Például: Gerő elvtárs mmexgállapitotta a Központi Vezetőség ülésén tartott legutóbbi beszédében, hogy egész népgazdaságnak a szocialista újra—

tet'mel'és szabályai szerint fejlődik és ugye. akkor rámutatott, hogy ezt a fejlődést veszélyeztetik ,a nyomalazításock, a bér-csalások, a jobfboldali szociál—

demokraták aknamunkája. Ez az általános,. Azonban ez ,,az általános csak az egyesben, az egyesen keresztül", vagyis az egyes üzemek tevékenységé—

nek statisZtikai leírásán, felmérésén (majd összesítésén) keresztül mut—at—

kozik. Ugyanakkor ,,minden általános részecskéje vagy oldala, vagy lényege

11 Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1950, 634. old.

12 V. I. Lenin: Összes művei, 3 kiadás, XXVI. kötet 376. old., oroszul 13 V. I. Lenin: Összes művei, 3 kiadás, XVII. kötet, 274. old., oroszul.

%d

a..

ELMÉLET És GYAKORLAT EGYSÉGE ! 463

az egy-esznek", azaz magában foglalja ez az általános megállapítás (a terme—

lés, termelékenység emelkedése, a fejlődést veszélyeztető bércsalások, stib.)

—— ezért lényege! -——* az egyes vállalatokna általában jellemző törvény—

szerűségeket. Ugyanakkor vannak vállalatok, ahol a kommunisták éber- ség—e következtében nem volt bércsalás, vagy ennek mértéke az általános- nál kisebb volt. Éppen ezért az általános ,,részecskéje vagy oldala" az egyesnek, stb., stb. Mindez arra mutat, hogy a statisztikában 'az egyes és a tömeg egymást kiegészítik. A statisztikát az egyes eset is érdekli, mégpedig nemcsak azért, hogy ,,a'résztömegek súlyát számszerűleg érzé—

keltesse" (2. old.) — amint ezt Schneller proliesszor irja —, hanem mert mint ahogyan a tömegben az egyesnek, úgy :az egyesben is visszatükröződ—

nek a tömegnek a tulajdonságai. És van még egy döntő szempont. A szocia—

lista statisztika, amely a tervgazdálkodás eszköze, nemcsak általánosság—

ban, hanem egyes konkrét esetekben is intézkedni kíván. Minden egyes üzem, minden egyes munkás teljesítményét szükséges a statisztikának (ter—

mészetesen a megfelelő szinten) megfigyelni, mert mindegyik fontos lánc—

szeme a szocialista gazdaságnak, mert a terv nemcsak a tömeget, hanem minden egyes esetet is szabályoz. Az egyes eset vizsgálata mellett nem lehet természetesen a tömegtől sem eltekinteni. Lenin a ,,Statisztilka és szo—

ciológiaa" című tanulmányában megköveteli, hogy ,,nem az egyes tényhel- kiet kell venni, hanem a tényeknek a szemléléndő kérdéshez tartozó teljes összeségét, egyetlen kivétel nélkül".M Az egyes és a tömeg vizsgálatának fontossága a statisztikában nem ellentmondó, hanem egymást dialektiku- san kiegészitő.

Szemléltessük a fentieket Jegy példán! A földreform alapvető válto- zást hozott létre a magyar mezőgazdaságban. Ezt a változást, ennek irá—

nyát, a parasztság strukturális összetételére gyakorolt hatását majdnem minden község (elhanyagolható kivételtől eltekintve), tehát az egyes eset Vizsgálata során is ;kideríthetjü'k. Például a Hajdú—Bihar megyei Szent—

péterszeg községben a földbirtokviszonyok a következőképpen alakultak 1935 és 1949—ben:

1 kat. , 1—5 ] 5—10 ! 10—20 ; 20—50 50—100 100 kat. I

holdnál holdon Összes

'Év kisebb k a :. h o l d a s felüli

gazdaságok száma

x

1935—ben ... 75 x 253 87 67 16 —- 3 501

1949-ben ... 21 171 156 101 13 1 —— 463 ]

Földnélküli napszámos 1930—ban 60 volt, 1949—ben 8.

A számokból megállapítható, hogy a földrefom köVetkeztéb—en a föld- nélküliek, az 5 kat. holdnál kisebb birtokosok száma csökkent, a 100 kat.

holdnál nagyobb gazdasággal rendelkezők (főként a számokból ki; nem mutatható 200 kat. hol—dnál nagyobb földbirtokosok) eltűntek. Ugyanakkor megnőtt az 5—10 és lO—r—ZO kat. holdas kategória. Tehát a földreform fel—

számolta va nagybirtdkot, a földnélkürli zsellérek, uradalmi cselédek _ jórészét birtokossá tette, a piarasztgazdasáigok súlyát a törpebi—rtokról a

14 V. I. Lenin: Összes művei, 4. kiadás, XXIII. kötet, 266. old., oroszul és u. a., Statisztikai

Szemle, 1949, 10—11. sz., 276. old. . wa

gimis—nike Mm is

ázei'keaztösegs

mm mes

kis— és középparaezti lbtirtoik' lielé tolta el és lényegében érintetlenül megye t

' a kulákbirtokokat. __

Ezek a megállapítások országos méretekben is érvényesek. A vizsgált község adatai ugyanakkor nem adnak számot [a földreform számszerűen pontos országos enedményeire vonatkozóan. Ezenkívül lehetségesek ——V ha kis számban is —— olyan [községek, ahol hasonló folyamat nem ment végbe.

Szükséges ezért nemcsak az egyes tényle—iket, hanem a tényeknek a vizsgá— ( landó kérdéshez tartozó teljes összeségét is leírni. Azt, hogy mikor mutat- , nak az egyes tények bizonyos törvényszerűséget, mikor pedig az egész _—

tömeg, mikor elégedhetimk meg az egyikkel, mikor van mindkettőre szükség, a vizsgálat konkrét _célja és a vizsgált folyamat jellegének elem-

zése dönti el. . , '

A nagy számok törvénye

A statisztika polgári képviselői szerint .a statisztikai elmélet alapja a nagy számok törvénye. A polgári statisztikusok ugyanis a társadalmi ' és gazdasági életet véletlen és egymással össze nem függő tények és folya—

matok konglomerátumának tekintik. A törvényszerűség szerintük nem a társadalmi és gazdasági jelenségek sokoldalú elemzésén keresztül, hanem a statisztikai valószínűségszámítás mennyiségi összefüggéseiben mérhető _ csak fel. A komplikált matematikai konstrukciókat a kapitalista gazdasági

* tend anarchiájánatk, az osztályellentételknek elkendőzésére használják.

A nagy számok törvénye, a matematikai valószinűségszácmitás fétissé lesz számukra, amely az összes gazdasági jelenség—eket megmagyarázza.

A marxizmus klasszikusai ezzel szemben világosan megmagyarázták a nagy szamok törvényének lényegét és érvényesülésének korlátait. Lenin szerint a kapitalista o'sztályltársadiaxlmnra jellemző elsősorban, hogy avakon mű- ködő törvényszerűség a nagy számok törvényen keresztül mint ,,átlagos társadalmi tömegérte-kekben érirényesülő törvényszerűségu15 tud megvaló— _

; sű'lni. Marx szerint az oszitálytáirsadalomban, _a kapitalizmusban .,a szabály, Csak mint szabálytalanság vakon működő átlagos törvénye törheti magát keresztülim Tehát míg a polgári közgazdászok és statisztikuaok a való—

színűség elméletére fétisxként tekintettek, a nagy számok által jelzett törvényszerűségeket társadalmi berendezkedéstől függetlennek, vas—

érvényűnerk minősítették, és a társadalmi élet jelenségei szerintük vélet-w len okoktól függtek, megismerésük pedig csak a nagy számok törvénye alapján volt lehetséges, addigr a marxizmus szerint a nagy számok törvé—

nyle csak minőségi csoportosítás esetén, történelmi feltételek között korlá—

tozottan" érvényes. A nagyszámú megfigyelés alapján nyert eredmény csak az előzetesen minőségileg, rendezett, egynemű [jelenségek általánosító mutatószámaként értelmezhető: az ilyen általánosító mutatószámok érvé—- nyességének terjedelmét is csak a vonatkozó folyamatok minő—ségi elem—- zése után állapíthatjuk meg. A szocializmusban pedig, ahol a gazdasági törvényszerűség nem spontán módon, mint ,,a szabálytalanság, a Véletlen vakon működő átlagos törvénye", hanem tudatosan megtervezett nép- gazdasági tervek formájában működik, a nagy számok törvényének jelen—

tősége lle-szűkül a konkrét törvényszerűségek megállapítására. A törvény—

szerűségeket (a tervet) —— ha attól a végrehajtás közben eltérések, ingado— ' ,

15 V. I. Lenin: összes művei, 8. kiadás, XVIII. kötet, 21. old., oroszul.

1'3 Marx: A tőke, I. kötet, Szikra, Budapest, 1949, 113. old.

ELMÉLET És GYAKORLAT EGYSÉGE ' , 465

zások vannak, — alapvetően a terv szabja meg [ésa statisztika célja nem az, hogy nagyszámú megfigyelés segítségével a törvényt megállapítsa, hanem hogy a maga eszközeivel ezt a tudatosan megtervezett törvény:- _

szerűséget ellenőrizze. '

*A szocialista statisztikának az alapja tehát nem a nagy számok tör- vénye, hanem a sokoldalú minőségi elemzés, amelynek legtökéletesebb módszereit Lenin'a maga csoportosítási elméletével dolgozta ki.

' Schneller professzor mást vall. Szerinte: ,, . . . a statisztikai tudomány alapja a tömegjelenség körére alkalmazott logikai norma, a nagy számok törvénye." Ezt a gondolatot ismétli meg a későbbiekben: ,, . . . a statisz- ' tika megfigyelésének kiterjesztése a statisztikai igazságszerzésnek formális előfeltétele. Másképpen így is lehet fogalmazni: a statisztikai tételállítás érvénye a nagyszámú észleléseken nyugszik." (41. old.) Vagyis szerinte csak az statisztika, ami tömegjelenségeket figy-el me ; a statisztikai meg- figyelés törvényszerűsé-geket csazk nagyszámú megfigyelés, a nagy számok '

törvényének alapján állíthat fel. A nagy számok törvénye és a tömeges - v megfigyelések segítségével —— írja a tovabbiakban Schneller —— ,, . . . tisztáz-

hatjuk egyben a véletlennek vagy a kivételesnek a szabályokkal szemben való előfordulási valószínűségét és így lehet általában valószínűséget, gya- koriságokat és esélyeket hiteltérdemlően felállítani." (41. old.) Schneller professzor tehát azt a felfogást vallja, hogy a jelenségek és folyamatok valószínűségét csak a tömegekben lehet megállapítani. Az előbbiekben már idéztünk példát arra vonatkozóan, hogy számos esetben az egyes vizsgá—

lata is "hiteltérdemlő" törvényszerüségekhez vezet. Szükséges ugyanakkor elismerni, hogy Schneller professzor a nagy számok törvényének korláto- zottabb jelentőséget tulajdonít, mint általában a polgári statisztikusok. Ezt írja: ,,A nagy számok törvényének az érvénye a számállandóságtól függet—

len. .. Csak arról van szó és lehet szó, hogy a számjelenség —- legyen benne akár állandóság, akár változatosság, helyesen állapittassék még.

A nagy számok törvénye kizárólag az igazolhatóság hitelét biztositó lo-gi—v kai szabály." (4.8. old.) Tehát Schneller protesszor meglátja — és ez helyes

——, hogy a nagy számok segítségévelvizsgált tömegjelensé—g nem állandó, hanem folyamatosan változik, de azt azonlben már nem képes meglátni

—— és ez helytelen —, hogy a nagy számok törvénye nem állandó ,,logikai szabály", hanem elsősorban az anarchikusan fejlődő, kapitalista társa—

dalom törvényszerűségeinek jelentkezési formája. Nem világítja meg -—— és ez helytelen ——,— hogy a nagy számok törvénye csak egynemű jelen—

ségek vizsgálatára alkalmazható és még az egynemű jelenségek rendezése után nyert általánosító mutatók is csak sokoldalú társadalomgazdsasági vizsgálat után használhat-ók. Éppen ezért, ha látja is, hogy a tömegjelensé—

gekben változások vannak és a nagy számok törvényével ezeknek a válto—

zásoknak a mértékéről számot kaphatunk, a változások jelentkezésének forrását az egyes esetek vizsgálatában nem képes megközelíteni, az egyes w— kezdetben még jelentéktelen *— mennyiségi tényeknek az egész folya—

matot minőségileg átváltoztató dialektikus mozgásáról nem vesz tudomást.

A statisztika fogalmi meghatározása és az ,,univerzális"

statisztikai módszer

Hogyan határozza meg ezek után Schneller professzor a statisztikát?

J egyzetei 7. oldalán ezt írja: ,,A statisztika egyfelől különöző szaktudomá—

nyok által is felhasználható módszer, másfelől azon tapasztalati tudomány,_

* 466 ,, ' x ,, ' RÉDEI JENő amely a részlegesen egynemű tömegek alkotó tagjait összegezi és ._

ismertetőjegyeik szerint tagolja a végből hogy a tömegekre vonatkozóan m— azok számszerű hasonlítása útján —— leíró és oknyomozó itéleteket alkosson."

Ez a mesterkélt definíció, éppen mert sokat akar markolni, keveset fog és azt sem helyi-essen. A definíció első része —— ,,a statisztika különböző szaktuidományok által is használt módszer" —— lényegében, a polgári sta—

tisztika már érintett univerzális módszerének meghatározása és különböző változatokban Schneller professzor jegyzeteiben visszatér. így a 9. oldalon

* írja: ,, . . .' ideje leszámolni minden fogalomszűkitő törekvéssel, amely tudományunkat bizonyos tárgykörök tágabb-szűkebb Procuste's ágyába kivánja kényszeríteni. Hiszen éppen az a jellemző a statisztikára, hogy szinte kimerithetetleniil gazdag és változatos a megfigyelési 'köre, elér mindenüvé, ahol mérni, számolni, csoportositani kell." A fentiek alá—- tám—asztására —— és az ú. n. szociometriára és pszichorrnetriára és az ame—

rikai imperializmus egyéb újsütetű ,,tudományaiira" gondolva —- meg- jegyzi: ,, . . . számszerű vizsgálat tárgyává tehető —— lehetőleg nemzedéke-

ken keresztül — a fizikai és lelki átörökilés valószinűsége." (9. old.) Jegy—- zetei 24. oldalán a statisztika rendszeret három nagy csoportba osztja:

1. az általános rész, 2. a társadalom, 3. a természet t—örvényszerűségeilnek statisztikai vizsgálata. Az 54. oldalon ugyanezt a gondolatot így fejti ki:

,,A statisztikát a társadalmi tudományok közé szokták sorolni. Nem szaba—

tosan. Láttuk hogy természeti jelenségeket is bevonhat megfigyelési körébe. .A statisztika nem szaktudomány, hanem a legkülönbözőbb szak—

tudományok tárgyköreiben alkalmazható szemléleti forma és kutató—

modszer" Az 56 oldalon megállapítja: ,,A statisztika elsősorban tár- sadalomtudomány ugyan, de nem tisztán az mivel általános módszertani elvei segitségével behatol a különböző természettudományokba is Hasonló megállapításokat vágná—lkül idézhetünk. Schneller professzor tehát, a statisztika általános elméletének, a bármelyik szaktudomány területére alkalmazható statisztikai módszernek híve. Ez a téves elgondolás szorosan összefügg azzal a szemlélettel, amely a statisztika jellemző tulajdonságát a számszerűségben, a "tötin-egjielenségek vizsgálatában, a nagy számok tör—

vényének alkalmazásában látja. Valóban külsőleg mind a természettudo—

mányok, mind a társadalomtudományok területén találkozhatunk szárn—

szerű jellemzésekkel, tömeges megfigyelésekkel, azonban merőben más egyfelől a társadalmi és gazdasági élet, és másfelől a természeti jelenségek körében számszerűen állorázolt jelenségek és folyamatok jellege A társa- dalmi jelensége k különböznek a természeti jelenségektől és aki a tár—

szadalomra és a természet tömegjelenségeire egyaránt alkalmazható statisztikai módsz'enekiől beszel, a természet és társadalom jelenségei közé egyernlőségi jelet tesz Ennek a hibás elgondolásnak a követ- kezménye, hogy a polgári statisztikusok szerint a társadalmi és gaz—

dasági jelenségekre egyaránt az ú.n statisztikai töm'ényszerűségeek jel—

lemzők (a valószínűség, a meghatározott törvények és a szükségszerűség helyett az okozati kapcsolat tagadása, stb) és így lényegében a társadalmi

törvényszerűségek helyét statisztikaiak, a közgazdasági elemzés helyét pedig a felsőbb matematikai eljárások váltják fel. E hibás nézettel szertn—

ben idézi Mam-nak a következő megállapítását: ,,A gazdasági élet belső Iendszerének és a jelenségeknek tényleges állapota, sajátosságának gon-—

EnMÉLE'r És GYAKORLAT EGYSÉGE

467

dos elemzése már a negyvenes évek óta számos kútatót ismételten meg—

győzött arról, hogy helytelen nézet, miszerint a gazdasági törvények ter—

mészetük tekintetében egyneműek a fizika és vegytan törvényeivel.""

Vagyís a természet fejlődésének törvényeit nem lehet átvinni mechaniku—

san társadalmi fejlődésre és nem lehetséges olyan általános statisztika, amely mind a kettőre egyaránt érvényes. Lenin azokról a kísérletekről, amelyeknek segítség—ével közös nevezőre kívánták hozni a társadalmi és tenmészeti jelenségeket, a következőket mondta: ,,Nincs annál könnyebb, mint energetikai vagy társadalombiológiai címkét ragasztani az olyan jelenségekre, mint a válságok, a forradalom, az osztályharc, stb., de nincs meddőbb, skolasztikusab'b, holtabb valami sem, mint az ilyen foglal- kozási."18

A szocialista statisztika egyik alapelve éppen az, hogy nem létezik statisztikai módszer, amely egyként alkalmazható mind a szerves és szer——

vetlen természet, mind a társadalom és történelem jelenseget—re, hanem bizonyos matematikai módszerek (valószínűségszámítás, nagy számok tör- vénye) vannak, amelyek egészen más feltételek között alkalmazhatók mind az egyik, mind a másik területen, de ezeknek a matematikai eljárásoknak használata nem azonos a statisztikával. A statisztika társadalomtudomány,_

módszereit a társadalmi és gazdasági törvényszerűségek jellege határozza meg. A fizikában, a meteorológiában, a biológiában és egyéb természet——

tudományokban kihasznált ú. n. ,,statisztikai módszerek", vagy ,,matemati- kai statisztika" az alkalmazott matematika egyik ága, semmiképpen sem azonosítható a társadalom— és gazdaságstatisztitkával. Schneller professzor- definíciójának nemcsak az első, hanem a második része is helytelen.

Schneller professzor azt írja, hogy ,,a statisztika az egynemű tömegeket összegezi, illetve taglalja és a tömegek számszerű összehasonlitása útján alkot itéleteket". (7. old.) Ez az óvatos és ezért semmitmondó meghatározás—

a sokoldalú társadalomgazdasági elemzés helyett csak a számszerű össze- hasonlítást tartja jellemzőnek. A számszerű összehasonlítás jelentőséget pedig csak az összehasonlítást megelőző és azt meghatározó minőségi elem—

zés után nyer. Mivel Schneller professzor nem hoz itt példákat arra, hogy mit ért hasonlítás alatt, hogyan gondolja számösszefüggések alapján az okozati kapcsolatok felállítását, feltételezhető, hogy az ok és okozati össze—

függések helyére a statisztikai valószínűségi, korrelációs kapcsolatokat kivánja'tenni. Ezt a gondolatot különb—en egész világosan fejti ki jegyzetei 34. oldalán, mikor az okok és okozatok elválasztásának nehézségér'ől beszél.

Valóban igaz -— amint Schneller professzor írja —, hogy ,,az ok és az okozat igen éles kölcsönhatásban vannak egymással". Azonban ez egyálta- lán nem jelenti azt, hogy ,, . . .sokszoi' szinte merőben a logika bizonyító—

ke'szségére van bízva az, hogy mit tekintsünk oknak és mit okozatnak".

és hogy ,, . .. ez pedig a statisztikust nem elégítheti ki". (34. old.) Engels az ok és az okozat összefüggéseiről a következőket mondja: ,,Ugyanigy meg- állapíthatjukhogy ok és okozat oly fogalmak, melyek, mint ilyenek csak az egyes esetre való alkalmazásokban érvényesek, azonban mihelyt az egyes esetet a világ egészével való általános összefüggésében; nézzük, összefolynak, feloldódnak az egyetemes kölcsönhatások szemléletében,

17 K. Marx: A tőke, I. kötet, 1949, 18. old., oroszul.

18 Lenin: Materializmus és empiriokriticizmus, Szikra, Budapest, 1948, 835. old.

A*

BÉDEI ,_ JENő " "

ahol okok és okozatok folyton cserélik helyüket és az, ami most—vagy itt ';

okozat, máskor és másutt okká lesz és megfordítva'*.19 Engels tehá—t ugyan,-;

azt mondja, hogy ami ma okozat, az holnap lehet ok, ellenben egy—ea esetek?

ben —— és különösen a konkrét történelmi körülmények között — ezek

érvé-nyes fogalmak, és nem lehet kétséges, hogy mi az o k és mi az okozat. , "§

Az ok és az okozat elhatárolása az egyes esetekben nem a ,,logikai bizo—

nyító készségtől", hanem a jelenségek sokoldalú, dialektikus Vizsgálatá—

tól függ. Lenin az ilyen ok és okozatot kubatgató, ,,merőben logikai kísér-

letekről" —— amelynek Schneller hív/e —— a következőket mondja;],

,, . .. a szubjektiv vonal az okság kérdéseiben, a természet rendjében és szükségszerűségé'nek nem a külső objektív világból, hanem a ,tudat'ból,_az "

értelemb—ől, a logikából, stb. való levezetése nemcsak, hogy elszakítja, az emberi értelmet a természettől, nemcsak hogy szembeállítja az' elsőt *a másodikkal, hanem a természetet az értelem részévé teszi, a helyett, hegy *'

az értelmet tekintené a' természet egy részecskéjenek".20 Schneller pro-_

fess,;0r szerint azonban még az oknak és okozatnak logikai elhatárolása sem elegendő, mert ,,ez a statisztikust nem elégíti ki". Ezen a logikai fel—, tételezésen túlmenően szükséges az ok és az okozati kapcsolatoknak fino—

mabb "számszerű igazolása". Erről így ír: ,,Ez nehéz feladat. Mindazon- által az elemzés finomabb eszközével (sorrendszámokkal, indexekkel és korrelációs hányadosokkal) lemérhető az, hogy a kérdések közül melyik függés a szorosabb. l gy tűrhető valószinűséggel csinálhatunk rendet abban az anarchiában, amely az ok és az okozat szerepének 'tilsztázatlan'ságából származik. Ha pedig a kétféle kapcsolat intenzitási foka között nincs, különbség, akkor a tökéletes kölcsönösség fennforgását fogja megállapítani , a statisztika. Ez a konkrét esetben korántsem lekicsinyelhető tudományos tétel". (34. old.) Schneller professzor elképzelése szerint az ú. n. statisZ—L ' tikai számítások döntik el, hogy a jelenségek közül melyik az ok és az

okozat és nem azok társadalomgazdaságí összefüggéseinek elemzés ._

Schneller professzor példát is hoz az ok és az okozat felcserélhetősé- ' gene. Ezt írja: ,,Nagy születési frekvencia mellett a gyermekhalanclóság is nagyobb, mint alacsony születési arány esetén. Ez alapon a születési arány eltérő nagyságát tgrtják oknak és ezzel párhuzamosan a változó gyermek- halandóság látszik okozatnak. Azonban ha valahol nagy a csecsemőhalan- dóság, akkor ez a tény éleszti a szülők vágyát az elvesztett sarjadék pót- lása iránt és így a csupán okozatnak feltételezett 'halandóságbeli különb—

ség hatóerőve' válik". (34. old.) A példa az ok és okozat felcseré'lhető—séglére nem helyes. Mind a magas csecsemőhalandóság, mind a magas születési arány különösen a kapitalizmus kezdetén a dolgozók nyomo—rával függ össze. Marx azt tanítja: ,, . .. nemcsak a születések és halálozások száma, hanem a családok abszolút nagysága is fordítottan arányos a munkabér magasságával"?! A magas csecsemőhalamdósági arány oka pedig nem a magas születési arányszám, hanem a munkásosztály kétségbeejtő egészség—

ügyi viszonyai a kapitalizmusban. A Szovjetúnióban például, ahol a szü—r letésí arányszám igen magas, a c—secsemőhalandóság értéke egyike— a leg—

19 Marx—Engels: Válogatott müvek, II. kötet, Szikra, Budapest, 1949, 127, old.

% Lenin: Materializmus és empíriokriticizmus, Szikra, Budapest, 1948, 150—151. old.

21 Marx: A tőke, I. kötet, Szikra, Budapest, 1949, 696. old.

Mt

x

ELMÉLET És GYAKORLAT EGYSÉGE ' ; 469

alacsonyabb—aknák. Ugyanez a jelenség tapasztalható nálunk is. Emelke- dik a születési arányszám és fokozatosan csökken a csecsemőhalandóság arányszáma. Nem a matematikai elemzés finomabb módszer—ei döntik el, mi az ok és mi az okozat, hanem .a kérdés konkrét vizsgálata.

'A polgári statisztika eklekticizmusa Schneller professzcr jegyzeteiben

Az idézetek seregét lehet hozni Schneller professzor lényeges helyett lény—egtelent, forradalmi nézetek helyett jámbor és tanáros reformizmust vissziatiikröző fejtegetéseibői. Számos olyan fejezet, bekezdés és kitétel van, aminek a statisztikához alig van :köze, ami a polgári joglbölcselet, az absztrakt idealista filozofálgatások alkalmazása a statisztika területére.

ilyen például a statisztika társadalometikai jelentőségéről szóló fejezet.

Példaképpen idézünk néhány alfejezetcimet: ,,Tudomány és etikum", ,,Etikwmmentes tudományok", ,,Enkölcsi színezetű tudományok", ,,A sta- tisztika az érzületet támasztó tudományok élvonalában", stb., stb.

Mi köze mindennek a polgári bölcseségnek a szocialista statisztika feladataihoz, hogyan tanulják meg ezeknek az dkoskodásoknak az, alapján főislkolánk diákjai a statisztika szerepét a tervgazdaságban: lez nyitott kérdés marad.

Schneller professzor óráján a felszabadulást követően megállt a mutató. A ,,Tanulmányozasi tanácsadó" című fejezetben a polgári "statisz—

tika valamennyi magyar és számos külföldi művelőjét felsorolja, Leninről és Sztálinról ellenben említést sem tesz. A szovjet statisztikusok közül csak Szavinszkijt és Volint említi meg, habár már rendelkezésére állhatott (és amint a szövegekből ki is tűnt, rendelkezésére is állt) a ,,Statisztikai Szemle"

új évfolyama, amely a szocialista statisztika tárgyköréből számos elméleti cikket hozott. ,,A statisztika és tervgazdaságwcí'mű fejezet három és fél- oldalas terjedelme is szemléltetően mutatja, hogy Schneller professzor ennek a kérdésnek milyen csekély jelentőséget tulajdonít. Ebben az össze—

csapott, tervgazdasághoz méltatlan—fejezetben különben Schneller profesz- szor ilyeneket állít: ,,_,Gyakorlati szempontból ez azt jzlentt, hogy a szo—

ciallzmus lényege sz:)hnt tervgazdaság. Tehát a termelési anarchia és a jövedelemelosztási igazságtalanságok megszüntetése számvetésen alap- szik". (88. old.) Bármilyen jelentős a statisztika és a számvetés, a forradal—

mat, a kapitalista államhatalom megdöntését és a proletárdiktatúrát semmi—

képpen sem pótolhatja. Elképesztő, hogy egyetemi szinvonalon olyasvala—

mit tanítsanak, amit alapfokú szemináriumok hallgatói sem fogadnának el. Ha elképesztő is, hogy egyetemeinken még ilyen és ehhez hasonló álli- tások hangzanak el, semmiesetne sem véletlen, mert főiskoláinkone sta- tisztika elméleti kurzusain lényegében ma még azokat a polgári bölcse- ségieíket tanítják, amelyeket a tudomány más területéről már régen szám-

űztek. _

A fenti kitétel nem véletlen elszólás. Jegyzetei 70. oldalán a történeti materializmusról beszél és érdemeit a következőképpen méltatja: ,,A tör—

ténelmi materialistáknak nagy érdeme, hogy a történések gazdasági alap- jai'ra "rámutattak". Ezek után kifejti, hogy mi is. az a gazdasági alap:

,, . . . az egyéniség és az ember fontos, de mégis csak átutazó vendég. Ellen—

ben a tárgyak és személyek közötti viszony, például a földek felülete és mélye, mint az élet legváltozatosabb formáit érlelő színhely és anyagfor—

3 Statisztikai Szemle

470 , RÉDEI JENő —

! rás, az egyesek életét túlélő valóság, amelynek mikénti megragadása ese- ményformáló erő volt és marad a növelhetetlen földgömb embere szá—

mára". (70. old.) Ebből a homályos és cícomás mondatbol az derül ki, hogy a földek felülete és mélye, tehát a földrajzi fekvés dönti el a történések gazdasági alapját. Sztálin elvtárs a ,,Dialektikus és történelmi materializ—

mus" cimű művében részletesen kifejtette, hogy ennek a nézetnek a mar—- xiz'mus és a ,,történelmi materialistákhoz" semmi köze sincs. Schneller professzor azonban a marxizmustól és a mi szocialista valósiágunktól elég távol él. Féligazságokat, refor'mista közhelyeket, idealista vagy vulgár—

materialista tételeket ismételget tudományos marxista megállapítások, osz- tályharcos következtetések helyett. A felszabadulás előtt Schneller pro- fesszor mai nézetei, jámbor kispolgári liberalizmusa a Horthy—fasizmussal szemben bizonyos —— bár korlátozott _— hal—adastjelent—ettek. Ma azonban menthetetlenül korszerűtlenek; zavaros és használhatatlan félbölcsesé—gek.

Mi másnak is minősíthetjük például a következő mondatot: ,,Olyan mér- tékben közeledik az állaniférfi a platoni tdeálhoz (ahol a bölcsek kormá- _, , nyoznak), amilyen mértékben felhasználja a- számösszefüggésekből is ki—

e." csillanó tanulságokat". (82. old.) Majd e megállapításnak nagyobb jelentő-—

séget kíván adni és idézi Keleti Károlyt, aki ,, . . . egyszerű szavakkal így fejezte ki mindezt: ,A statisztika alapja és előfeltétele az okszerű törvény—

hozásnak és jó kormányzatnak." (82. old.) Ezek szerint nálunk a felszaba—

dulás előtt a ,,bölcsek kormányának plátoni ideálját" a ,,statisztikus" Bud János, Kenéz Béla, Laky Dezső, Konkoly-Thege, Kovács Alajos típusú fasiszta, vagy félfasiszta miniszterek vagy államtitkárok valósították meg.

A tervgazdálkodás, a szocializmus építése, komoly, és felelősségteljes . feladat elé állítja a közgazdászokat és statisztikusokat. Feladatunk tudo—-

mánycos elemzéssel nyert objektív adatokon keresztül pontosan számot adni a terv menetéről, a társadalom gazdasági, kulturális és politikai fát—, alakulásáról. A statisztika igy nélkülözhetetlen nemcsak a közgazdászok, hanem mindazok ___. így a jogászok —— számára is, akik a szocialista társa—

dalom kérdésével foglalkoznak. A xbüntetőjogászok a statisztikai. adatok segitségével állapítják meg, milyen mértékű és jellegű a szocialista társa—

dalmi rend megsértése és a statisztika adataira támaszkodva hozhatnak hatásos és a szocializmus érdekeinek megfelelő intézkedéseket a szocialista együttélés szabályainak megsértői, a nép ellenségei ellen. Tehát a jogá—

szoknak szükségük van a statisztikára, de nem arra amit Schneller profesz- szor tanít ,,Az igazi statisztikus érdeke az igazság és nem az az igazsága, ami az érdeke" -—— tanitja Schneller a burzsoá objektivitást. (86. old.) A szo—

cialista statisztikusnak és a statisztikának azonban pártomak kell lenni;

Határozottan a proletariátus, a Kommunista Párt nagy történelmi felada—

tának szemszögéből kell megítélni a társadalmi jelenségeket. Ez nem zárja ki, sőt egyedül ez teszi lehetővé a jelenségek objektiv leírását. Az igazság és az érdek az elmélet és a gyakorlat találkozik.

Schneller professzor bizonyos tekintetben eredetibb gondolkodó, mint a statisztikai elmélet egyéb magyar művelői. Egy- egy helyes meglátás, az igazsághoz közeljáró formulázás fel—felcsillan jegyzeteitben. Azonban végül ezek is menthetetlenül zsákutcába jutnak. ,,A mi korunkban __ tanítja Sztálin elvtárs —— csak kétféle ideológia van: szocialista és kapitalis-ta."

Aki a szocialista ideológiát nem teszi a magáévá, az elmerül a burzsoá ideológia mocsarában és —— amint ezt Schneller professzor jegyzetei iga-

ILMÉLET És GYAKORLAT EGYSÉGE , l * __ 471

zolják —— a szocialista statisztika elméletétől, gyakorlati feladatainktól Vég—

eredményben reménytelenül idegen marad. V

_ Schneller professzor jegyzeteiben azt irja: ,,A polcon rengeteg könyv lehet, de attól még nem lesz okosabb —— a *polc". Ez valóban igaz egy- némely elméleti statisztikusunk mennyiségben nem lebecsülendő marxista , citátumára. Azonban, ha még nem is jelent ezek esetében a sok marxista ,,könyv a polcon" marxista statisztikát, mindenesetre megbecsülendő tanu-

lási igyekezetr—e vall. M

Schneller professzor esetében a dolog rosszabbul áll: az ő polcán alig van, vagy igen kevés'lehxet a marxista könyv .az Illyefalvyak, 'a Buday Lászlók, a Bozóky Ferencek, a Schweng Lórándok, Kovács Alajosok, Varga Istvánolc és Theiss Edék munkái mellett. A töb-bi marxista könyvtől pedig, ha a polc nem is, de Schneller professzor tanítványai mindenesetre ,,oko- sabvbak", jxevgyzeteinek anyagapedig a szocialistastatisztikához közelebb

álló lenne. ' *