A halhatatlan Lenin

(1)

MÓD ALADÁRNÉ .-

A HALHATATLAN LENIN

I.

Lenin élt -———- Lenin él —— Lenin élni fog! Ennek a gondolatnak a jegyé- ben emlékezünk meg róla ez évben először halála helyett születésének év- fordulóján. Ezzel is aláhúzzuk: a leninizmus örökké élő, az életet hirdető tanítás. Ezzel is aláhúzzuk: Lenin él a Szovjetunió Kommunista Pártjának nagy műveiben, hatalmas eredményeiben; Lenin eszméi élnek a béketábor dolgozóinak alkotásaiban és sikereiben, Lenin eszméi élnek és győzedelmes—

kednek a békéért és a dolgozó népek jólétéért egyre szélesebben kibonta- kozó nemzetközi imperialistaellenes mozgalomban.

Miben rejlik Leninnek e történelemformáló ereje? Mi a legyőzhetetlen benne?

Lenin óriási ereje abban rejlik, hogy az élet állandó változásai közepette felismerte és elméletileg általánosította a jelen történelmi korszak leglénye- gesebb új vonását. Marx és Engels páratlan zsenialitással, tudományos előrelátással fölfedték a társadalmi fejlődés mozgató erőit; virágzása idején megmutatták a kapitalizmus kibékíthetetlen belső ellentmondásait, szük—

ségszerű bukását. Lenin fölismerte, hogy az imperializmus a kapitalizmus új szakasza: legfelsőbb, de egyben már rothadó kora. Az alapvetően új sza—

kaszban, a halódó kapitalizmus korszakában, amikorra teljességükben ki—

bontakoztak a kapitalizmus megdöntésének feltételei, Lenin az új körülmé- nyeknek megfelelően továbbfejlesztette és a gyakorlatba átültette a marxi elméletet.

Lenin a marxi—engelsi tanítások szilárd alapján állva, felfedte az impe—

_ rializmus korszakában az egyenlőtlen fejlődés törvényét és ezzel elméletileg megalapozta a szocializmus győzelmének lehetőségét kezdetben néhány, sőt egy egymagában vett kapitalista országban. Ez az elméleti felfedezés fölmérhetetlen gyakorlati jelentőségű: forradalmi távlatokat tár fel minden ország proletárjai előtt, szabad teret nyit kezdeményező készségüknek a saját nemzeti burzsoáziájuk elleni támadásra, és az egész világon erősíti a proletárok hitét a forradalom győzelmében. Lenin, amellett, hogy ezt az alapvetően új perspektívát elméletileg általánosította, saját hazájában meg- valósitáshoz segítette az elméleti következtetés gyakorlati végrehajtásának feltételeit is.

(2)

Lenin tisztította meg a többévtizedes opportunista szennytől a marxi elmélet egyik sarkalatos alaptételét, a proletáriátus diktatúrájáról szóló tanítást; Lenin állította teljes fénybe azt a tanítást, hogy a ,,forradalom alap— ,

kérdése a hatalom kérdése". Lenin tanított meg arra, hogy a munkásosztály nemcsak a proletárforradalom vezetőereje, hanem az imperializmus kor—

szakában a polgári forradalom addig meg nem oldott feladatait is a munkás—

osztálynak kell végrehajtani. Lenin világította meg az elnyomott és függő népek nemzeti felszabadító mozgalmának jelentőségét a világimperializmus megdöntéséért folyó harcban. Lenin tanított meg arra, hogy elkerülhetetle- nül szükség van olyan pártra, amely elég bátor ahhoz, hogy a proletariátust harcbavezesse a hatalomért, elég tapasztalt ahhoz, hogy a forradalmi helyzet bonyolult viszonyai között eligazodjék, és elég hajlékony ahhoz, hogy a cél- jához vezető úton minden zátonyt elkerüljön. Ilyen párt csak az lehet, mely a munkásosztály teljesen egységes, szervezett élcsapata, mely azonban amellett, hogy az osztály élenjáró legfejlettebb, legharcosabb, legáldozat—

készebb, viszonylag kis csapata, ugyanakkor az egész osztály csapata is, melyet léte összes gyökerei szorosan az osztályhoz kapcsolnak. Lenin tanított meg végül, de nem utolsó sorban arra is, hogy az élenjáró párt által vezetett munkásosztály nem valósíthatja meg egyedül világtörténelmi hivatását, hanem csakis a többi dolgozó és kizsákmányolt tömegekkel, mindenekelőtt a dolgozó parasztsággal szoros szövetségben, olyan szövetségben, melyben mindenkor a munkásosztályé a vezetőszerep.

II.

A lenini eszmék alapján, a Lenin által életrehívott kommunista párt vezetésével, a Lenin és Sztálin által vezetett gyakorlati harc eredménye—

képpen Vált a Szovjetunió történelmileg rövid idő alatt az imperializmus leggyöngébb láncszeméből a világ egyik vezető államává. A lenini eszmék és az azok alapján megvalósult szovjet állam példája, sokoldalú segítsége képezi alapját az összes népi demokráciák létrejöttének, megmaradásának és sikereinek. Ez alól nem kivétel a mi országunk sem. Rákosi elvtárs joggal mondotta, hogy ezeréves történelmünk során népünk még nem élt át olyan mélyreható gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális átalakulást, mint a felszabadulás óta eltelt egyetlen évtized alatt. Országunk, népünk, rend—

szerünk ily gyökeres átalakulását soha nem értük volna el, ha a lenini taní—

tások nem váltak volna munkánk alapjává. A lenini tanítás volt a vezető eszméje a mi többévtizedes harcban kikovácsolódott Kommunista Pártunk—

nak, a lenini tanítás volt az alapja a munkás-paraszt szövetség megterem—

tésének. A lenini tanítás gyakorlati megvalósítása volt a felszabadulás más—

napján véghezvitt földreform, és a földbirtokos osztály után az ipari és bank—

tőke kiszorítása a gazdasági és politikai hatalomból. A lenini tanítás és a Szovjetunió példája alapján tűztük magunk elé az ország szocialista iparo—

sítását, és a mezőgazdaság szocialista átépítését; a lenini tanítás alapján tölti be népi demokráciánk a proletárdiktatúra funkcióit.

A felsorolásból úgy tűnik: e tíz esztendő alatt megfogadtuk s alkalmaz—

tuk Leninnek mondhatni valamennyi legfontosabb tanítását. De vajjon mondhatjuk—e csakugyan, hogy ,,megtanultunk" Lenintől mindent, amit

* kellett és lehetett?

24!

(3)

4404

Nagyon sokat tanultunk tőle, de sohasem mondhatjuk, hogy a marxi—*

lenini tanítások ,,megtanulását" befejeztük. Nem mondhatjuk ezt, mert, ha így tennénk, akkor tanújelét adnók, hogy Lenin tanításai közül a mindennél fontosabbat, egész életének nagy tanítását nem tanultuk meg; nem tanultuk meg azt, hogy az elvégzett munka eredményét a gyakorlat próbáján keresztül újra és újra ellenőrizni kell, nem tanultuk meg azt, hogy az örökké változó körülmények láncolatában szakadatlanul tanulmányozni, kutatni kell a mindenkori lényeges újat, elméletileg fel kell azt tárni és gyakorlati—

lag meg kell valósítani. A lenini tanítás soha ki nem meríthető forrás, mert e tanítások saját konkrét viszonyainkra való alkalmazása fejlődésünk során napról-napra új feladatot jelent, amelyet nekünk magunknak kell meg—

oldani.

Eddigi útunk is világos példája ennek. Az elmúlt tíz év alatt a szocia—

lista iparosítás, ezen belül a nehézipar fokozott fejlesztése és a mezőgazdaság szocialista átépítése terén —-—— legteljesebb összhangban az alapvető lenini ta—

nításokkal —— jelentős sikereket értünk el. E sikeres fejlődés során azonban

—— mint arra egy sor párthatározat rámutat — követtünk el hibákat is, mert a vitathatatlanul helyes alapelvek gyakorlati alkalmazása nem felelt meg mindenben a mi követelményeinknek.

A szocialista iparosítás, és a mezőgazdaság szocialista átépítése nem ön- cél, csak eszköz a tulajdonképpeni cél megvalósításához: a dolgozó emberek egyre jobbmódú, egyre kultúráltabb életének biztosításához. Iparunk több- szöröse a felszabadulás előttinek: a szén, a vas, az acél, az elektromos ener—

gia, a gépgyártás ——- a fejlődés alapját képező nehézipar termelése, viszony—

lag rövid idő alatt nálunk soha nem ismert mértékben emelkedett. Iparunk nagyszabású fejlesztése nyomán jelentősen emelkedett a dolgozó nép köz- vetlen szükségleteinek kielégítésére szolgáló fogyasztási cikkek mennyisége és nagymértékben bővültek termelőberendezéseink is. Hatalmas új ipari lé—

tesítményeket hívtunk életre, mondhatni a semmiből teremtettünk új nagy—

ipari jellegű építőipart és segítséget nyújtottunk a mezőgazdaságnak.

Mégis, ha abból a szempontból vizsgáljuk meg eredményeinket, hogy meny—

nyíben járultak hozzá a tulajdonképpeni cél eléréséhezz'mai jobb és gazda—

gabb életünkhöz és holnapi még jobb életünk megalapozásához, akkor azt kell mondani, hogy e tekintetben nem mindenben tartottunk lépést a terme—

lés terén elért sikerekkel. '

Hasonló a helyzet a mezőgazdaság szocialista átépítése területén is.

Döntő jelentőségű eredmény országunk fejlődésében, hogy a szántóterület BOD/(rán ma már nem elaprózott kisüzemi gazdaságok, hanem a gépesítés, a nagyüzemi termelés minden előnyével rendelkező szocialista nagyüzemek, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek dolgoznak. A szocialista mezőgaz- dasági nagyüzemek létrehozása azonban, ugyanúgy, mint a nehézipar fo—

kozott fejlesztése, nem cél, hanem eszköz a tulajdonképpeni cél elérése: a

dolgozó nép élelmiszerrel, az ipar nyersanyaggal való bőségesebb ellátása, a szocializmus építésének végleges győzelme számára. S ha ezen a területen is a tulajdonképpeni cél megközelítésen keresztül mériük le a megtett utat, tekintetbevéve azt is, hogy nem nyújtottunk megfelelő segítséget az elma—

radt termelőmóddal dolgozó egyéni parasztgazdaságok többszázezres töme—

geinek/úgy azt kell mondani, hogy a mezőgazdaság szocialista szektorának tényleges eredményei egyelőre még általában elmaradnak magának a szocia—

lista szektornak a számszerű növekedése mögött.

(4)

(ii

Annak a talaján, hogy a nehézipar fejlesztése és a mezőgazdaságban a szocialista szektor jelentősmérvű kiszélesítése eddigi fejlődésünk során még nem minden tekintetben hozta meg kellő gyümölcseit, az utolsó időben olyan nézetek és olyan gyakorlat kapott lábra, hogy helytelen volt a nehézipar fo—

kozott fejlesztése —— ezért a dolgozók jólétének emelése érdekében csökken—

teni kell fejlesztésének ütemét. Olyan nézetek és olyan gyakorlat hódított tért, hogy a mezőgazdaság szocialista szektora helyett célszerűbb az egyéni

gazdaságok felkarolása, támogatása.

Ezek a nézetek és ez a gyakorlat ellentétben áll az alapvető marxi-lenini tanításokkal. A szocialista tudományos előrelátás helyett az ösztönösség tér—

hódítását jelenti, a tömegek uszályába való kerülést jelenti, a problémák elől való kitérést, a könnyebb ellenállás keresését jelenti. Ha ez az irányzat uralkodóvá vált volna, előbb—utóbb az elért eredmények szétzilálását, vissza- fejlődést eredményezett volna.

Pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi ülése élesen szembefordult ezekkel a nézetekkel és ezzel a gyakorlattal s félreérthetetlenül leszögezte, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az egész dolgozó nép jobb életének biztosításához az egyetlen célravezető út a nehézipar és a mezőgaz- daság szocialista szektorának fokozott fejlesztése, éppen ezért fejlődésünk fővonala a továbbiakban is ez kell, hogy legyen. A márciusi határozat, ami-—

lyen élesen elítélte a jobboldali opportunista elhajlást, ugyanolyan határo—

zottsággal aláhúzta azt is, hogy a Központi Vezetőség 1953. júniusi ülésének, valamint a III. Kongresszusnak határozatai változatlanul érvényben vannak.

A márciusi határozatok megszabják munkánkat: egyfelől határozottan szembe kell szállnunk azokkal, akik mint mondani szokás, a fürdővízzel együtt ki akarják önteni a gyereket, de másfelől világosan kell látnunk azt is, hogy nagy munka vár még ránk, hogy erőfeszítéseink az eddiginél gyü- mölcsözőbbek, munkánk az eddiginél eredményesebb legyen.

Eredményesebb előrehaladásunknak széles tere van. Magasszínvonalú szakmunkásaink vannak, akik messze földön jóhírt szereztek a magyar mun—

kának; a gépgyártás egyes ágaiban egy sor területen kiváló termelési tapasz- talataink, magasszínvonalú termelési kultúránk van, egy sor fontos alap- anyagban rendkívül gazdagok vagyunk. Nehéziparunk további fejlesztésé—

ben nagyobb mértékben kell e meglévő kiváló adottságainkra támaszkodni:

egyrészt az eddiginél jobban kell saját anyagainkat földolgozni, másrészt iparunk legjobb tradícióit továbbfejlesztve, a gépgyártás munkaigényes ágait kell fejlesztenünk. Erre annál is inkább szükség van, mert a nehézipar egy sor döntő alapanyagát külföldről kell behoznunk és a behozott anyagok értékét meg kell sokszoroznunk a magyar munkáskezek tehetséges, gazdag—

ságot teremtő munkájával, hogy ne kelljen, mint eddig, az újonnan fejlesz—

tett nehézipar termékeinek jelentős részét, és ezzel együtt a behozott anyagok nagyrészét is, újabb anyagok ellenében megint kiszállítani. Az új gé—

pek, berendezések termelésére való berendezkedés mellett fokozott gondot kell fordítanunk régebbi, jóhírű termékeink korszerűsítésére. A valameny—

nyiönk büszkeségét jelentő hatalmas új ipari létesítmények mellett az ed—

diginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk meglévő termelőberendezésünk megóvására, folyamatos korszerűsítésére, hiszen ez egyik nélkülözhetetlen forrása a munkatermelékenység emelésének. A termelés mennyiségi emelése mellett az eddiginél sokkal inkább előtérbe kell állítani a termelés gazdasá- gosságát, az önköltség csökkentését, hiszen a mi rendszerünkben a felhalmo—

(5)

406

zásnak és ezzel a termelés és fogyasztás bővítésének legfontosabb forrása a

gazdaságosság állandó növelése, az önköltség állandó csökkentése.

Nem kisebb feladatok várnak ránk a mezőgazdaság szocialista átépítése terén sem. A mezőgazdaság felemelkedésének egyedüli perspektívája a szocialista nagyüzemi termelés, ezért a szocialista szektort fokozatosan fejlesz—

teni kell. De nem téveszthetjük szem elől, hogy a szocialista szektor fejlesz- tése alatt nemcsak a számszerű fejlesztés értendő. Feltétlenül biztosítani kell a mezőgazdaságban a kultúráltabb termelőmódot, a magasabb terméshoza—

mokat, mert egyrészt csak a szocialista szektor kimagasló eredményeivel lehet biztosítani magának a szocialista szektornak a megfelelő számszerű fej—

lődését és az egyénileg dolgozó parasztság önkéntes áttérését a szövetkezeti gazdálkodásra, másrészt az egyéni gazdaságok termelésének lehető fejlesz- tése mellett csak a szocialista szektor kimagasló eredményeivel lehet bizto- sítani a városi népesség egyre jobbellátását.

Ennek érdekében többek között az eddiginél sokkal nagyobb súlyt kell helyezni a megalapozott fejlődés elkerülhetetlen káderszükségletének bizto- sítására, és mennyiségben is, de főleg minőségben a szükséges gépi segítség nyújtására. Mindez szükséges ahhoz, hogy a szocialista mezőgazdaság haj- tásai megerősödjenek, s egész népgazdaságunk, egész társadalmunk alapját

szilárditsák. _

Mindez rávilágít arra, milyen rendkívüli jelentősége van annak, hogy a nagy Lenin tanítását megfogadva, nap mint nap a gyakorlatban ellenőrizzük fejlődésünk, előrehaladásunk tényeit. Ellenőrizzük úgy, ahogy arra Lenin tanított bennünket: sokoldalúan, összefüggésében. Ne elégedjünk meg a leg—- szebb eredményekkel sem, amíg nem győződtünk meg azok lehetőleg min- denoldalú hatásáról, ellenőrizzük, kutassuk az elért fejlődés nyomán bekö- vetkezett változásokat, a gazdasági és politikai kölcsönhatásokat, intézkedé—

seink, cselekedeteink lehető legszélesebbkörű anyagi, kulturális, szociális és politikai eredményeit.

Mindannyian érezzük: elérkeztünk saját munkánk és a nagy lenini ta- nítások legszorosabb kapcsolatához. Valamennyiönknek arra kell gondol- nunk — milyen szép, milyen nagy és milyen felelősségteljes a mi munkánk.

A Központi Vezetőség legutóbbi ülésének határozatai nyomán egész orszá—

gunknak, egész dolgozó népünknek nagy erőfeszítéseket kell tennie a helyte—

len és téves nézetek és az azokhoz kapcsolódó káros gyakorlat megszünteté—

sére. A jobboldali elhajlás ellen folytatott harc során azonban nem szabad elfelejtkeznünk az öt év alatt elkövetett hibák kijavításáról, eredményeink megszilárdításáról és jelentős továbbfejlesztéséről sem. E feladatok meg- oldásának, a kitűzött célok mielőbbi elérésének egyik előfeltétele, hogy pár- tunk és államunk vezetői állandóan megbízható és helyes jelzéseket kapja—

nak a nehézségek leküzdéséről, az elért eredményekről, a fejlődéssel szük-—

ségszerüen felmerülő új és új problémákról. Tudjuk, hogy az élet bizonyos, még hozzá nagvon lényeges oldalait, jelenségeit, éppen a statisztika eszkö—

zeivel lehet talán legjobban nyomonkisérni, ha ezeket az eszközöket a marxi-lenini tanításoknak megfelelően alkalmazzuk.

Nem is olyan régen, nincs két esztendeje, az 1953. júniusi párthatározat után valamennyiünket eltöltött a vágy, hogy segítsünk megmutatni, hol kell javítani, mi a teendő. Ma, az azóta eltelt időre Visszatekintve, a párt útmu- tatása nyomán látjuk, a kelleténél kicsit többet foglalkoztunk a hibák fel—-

mi) maxima

itt

(6)

tárásával, s emiatt a kelleténél jobban háttérbe szorultak hibáink ellenére

is rendkívül jelentős eredményeink. De ha ezen a területen mindenkinek, és így nekünk is felül is kell vizsgálnunk eddigi munkánkat, pillanatra sem té- veszthetjük szem elől: ma változatlanul az a legfőbb, legelsőrendűbb köte—

lességünk, hogy minden előitélet nélkül az igazságot kutassuk, a valóságot mutassuk meg a maga lehető teljességében. S ha vannak hibak — amint hogy vannak, nem is lehet, hogy ne legyenek — akkor azokat nem túlozva, nem egyoldalúan, de ma semmivel sem kevésbé, mint ezelőtt, feltétlenül fel kell tárnunk.

Vajon szükséges—e ezt így külön aláhúzni? Vajon nem magától értetődő ez? Én úgy érzem nem felesleges. Annakidején a júniusi párthatározatok hatalmas ösztönzést adtak önálló gondolkodásunk számára, kiszélesítették látó- körünket, fokozták felelősségtudatunkat. Az elmúlt szakasz tanulságai és a márciusi határozatok újabb lendületet kell, hogy adjanak nekünk ebben az irányban. Mégis elég széles körben van olyan hangulat: most jobb hallgatni, nem kell mindent feszegetni.

Nekünk egyetlen talpalatnyi teret sem szabad engedni ilyenféle hangu-

— latnak. A mi munkánkat bizonyos vonatkozásban gazdasági életünk és rész—

ben kultúrális és szociális viszonyaink önkritikájának kell tekinteni, erre pedig —— ezt a márciusi határozatok rendkívül nagy nyomatékkal aláhúzzák,

—— ma nem kisebb, hanem nagyobb szükség van mint valaha, miután az ed- diginél eredményesebben akarunk haladni. Ez kell hogy szilárdságot, elvi biztonságot adjon nekünk, ez kell hogy szárnyakat adjon munkánkban, ez kell hogy hivatástudattal töltsön el valamennyiünket. S ha van esetleg köz—

tünk is olyan, aki úgy érzi, most nem célszerű egyről vagy'másról beszélni, most okosabb erről vagy arról hallgatni, akkor nekünk biztosítani kell, hogy kivétel nélkül mindenki megértse és a gyakorlatba átültesse: a Párt hívó szavára úgy tudunk és úgy fogunk leginkább hozzájárulni országunkban a szocializmus győztes felépítéséhez, ha Lenin tanításának megfelelően alkotó módon, bátran és felelősen, merészen és meggondoltan, az eddiginél még sokkal jobban dolgozunk.

A szocializmus győzelmes felépítése nem történhet meg hibák és téve- dések, valamint e hibák és tévedések kijavítása nélkül. És e tekintetben is ——

mint oly sok másban —— Leninről kell példát vennünk. Lenin —— korunk leg—

nagyobb géniusza, az emberiség egyik legnagyobb gondolkodója, nem tar- totta magát csalhatatlannak, nem habozott pillanatig sem, hogy bevallja, ha a munka során hiba történt. Lenin egyenesen az igazi párt kritériumának tekintette, hogy képes legyen a munka során elkerülhetetlenül elkövetett hi—

bákkal nyíltan szembenézni. ,,A politikai pártnak saját hibáihoz való viszo—

nya —— írja Lenin —— egyik legfontosabb és legbiztosabb ismérve a párt ko—

molyságának és annak, hogy miként teljesíti a valóságban kötelességét osz- tálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyiltan beismerni, okait fel—

tárni, elemezni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát kijavítani — ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a tömegeket is."1 Ugvanezt a követelményt állítja fel Lenin a gazdasági építés terén is, hangsúlyozva, hogy a világtörténelemben példa nélkül álló feladatot kell a munkásosztálvnak megoldania. .,. . .ha új, rend—- kívül nehéz dologról van szó, képeseknek kell lennünk többször is előlről

! Lenin Művei: 31; köt. Szikra. Budapest, 1951. 45. olrl_

(7)

403 mao Ám. m

kezdeni: Élkezdtél valamit, zsákutcába jutottál —— kezdd el újra, -—-— akár tíz- szer is egymásután, de érd el a célodat . . ."2 —— írja egyhelyütt, máshol pedig: ,,Az a fő, hogy józanul meg tudjuk ítélni, hol követtünk el ilyen hibá- kat, és tudjunk mindent újra elölről kezdeni. Ha nem kétszer, hanem sokszor kell majd mindent előlről kezdenünk, ez azt fogja mutatni, hogy előítéletek nélkül, józan fővel oldjuk meg a világon példa nélkül álló óriási feladatun—

kat".3

; —

Lenin jól tudta, hogy a szocializmus építésének külső és belső ellenségei egyaránt örömújjongásban törnek ki, ha hibáinkr'ól beszélünk, de ez nem riasztotta vissza az igazság leplezetlen feltárásától. Tudta, hogy a mi tévedé- seink, hibáink — még a legnagyobbak is —-— alapvetően különböznek az ellen- ség hibáitól és tévedéseitől. Ha mi tévedünk -—— mondotta —— legfeljebb azt mondjuk kétszer kettő őt, ha ők tévednek, azt mondják, kétszer kettő stearin- gyertya. Bátor nyíltságának az volt legmélyebb forrása, hogy tudta: előre—

haladásunkat nem tartóztathatja fel az egész kapitalista világ káröröme sem, hiszen az öntudatra ébredt, szabaddá lett nép támogatása olyan legyőzhe—

tetlen hatalom, amilyennel soha semmiféle elnyomó, kizsákmányoló rendszer nem rendelkezhet. Tudta, hogy olyan erősek, olyan biztosak vagyunk, hogy hibáink nyílt bevallása, a hiba okainak kielemzése csak erősítheti, de nem rendítheti meg rendszerünket.

Ezekben a napokban, amikor az emberiség Leninre emlékezik, biztosra veszem, hogy milliók és milliók érzik úgy, Lenin tanításai egyenesen nekik szólnak, kifejezetten az ő munkájukhoz adnak biztos iránytűt, bölcs segit- séget.

Igy érezzük mi is: Lenin tanításai, úgy mint száz és százmillióknak, egyenesen nekünk, statisztikusoknak szólnak. Az ő útmutatásai nyomán, az ő szellemében kell dolgoznunk, szembe kell néznünk az igazsággal akár kel—

lemes az pillanatnyilag, akár nem, olyan mélyen kell behatolni a kérdé—

sekbe, ahogy ő tanít bennünket, olyan-szélesen kell szemlélni az eseménye- ket, ahogy ő tanít bennünket. S ha tanításai gazdag kincsestárának csak tö- redékeit hasznosítjuk is, —— s igyekezni kell e szinte kimeríthetetlen gazdag—

ságból napról—napra mélyebben meríteni —— akkor biztosak lehetünk benne:

nem éltünk hiába; saját tehetségünkhöz, saját lehetőségeinkhez képest kivet—

tük részünket a népünk felemelkedéséért folyó harcból.

III.

Megemlékezésem végéhez értem. De nem fejezhetem be mondanivaló- mat anélkül, hogy miután szóltam Leninről, mint az alkotó tudomány, a forradalom, a gazdasági építés egyik legnagyobb géniuszáról, ne szóljak róla mint emberről. Ha tanulnunk kell tőle, mint politikustól, nem kevésbé tanul—

hatunk tőle mint embertől. Míg élete állandó magasfeszültségű munkában, harcban telt, érzésvilága, kedélye mélységesen emberi maradt. Óriásvolta nem eltávolította, hanem közelhozta az emberek millióihoz. Gorkij Leninről írott visszaemlékezéseiben meséli el, hogy egy munkás, aki először látta Le—

nint, azt mondotta róla: ,,Lehet, hogy itt Európában a munkásoknak van még más ilyen okos emberük is. De hogy volna még egy olyan, akit én azon—

" Lenin Művei, 33. köt. Szikra. Budapesti, 1953. 270. old.

3 Lenin Művei, 33_ két Szikra. Budapest, 1963. 263—299. old.

(8)

nal így megszeretnék, azt nem hiszem." Mikor Gorkij más alkalommal egy munkástól azt kérdezte, hogy véleménye szerint melyik Lenin legkiemelke- dőbb jellemvonása, az így válaszolt: ,,Az egyszerűség. Egyszerű, mint az igazság".

Lenin szerény volt a végtelenségig, sohasem gondolt magára, annál töb- bet törődött azzal, hogyan élnek az emberek. Mikor a világháború és a tizen- négy állam intervenciós hadjárata után az ország ijesztően kifosztva, szegé—

nyen, nélkülözések közepette kezdett az új világ megteremtéséhez, rendsze—

resen szétosztotta munkatársai közt azt az élelmet, amit szivük egész szerete—

tével személy szerint neki küldtek a szovjetország dolgozói. Mikor kint—

jártam a Szovjetunióban, láttam azt a helyet, ahol Gorkiban lakott. Meg- mutatták nekünk azt a két kicsike, kamrának beillő szobácskát, a volt szol-—

gálati lakást, ahová a tulajdonképpeni szép nagy lakóházból feleségével együtt leköltözött, azért, hogy a polgárháború insége idején kevesebb tüzelő- anyagot kelljen felhasználnia. S ez az ember, aki az egész emberiség gond- ját viselte szívén, mindvégig megőrizte gyermeki kedélyét. Ugyancsak Gor—

kij írja róla: ,,Nem találkoztam még emberrel, aki olyan szívből tudott volna nevetni, mint Vladimir Iljics. Még furcsának is tűnt, hogy egy ilyen szigorú realista, egy ember, aki olyan jól látja, olyan mélyen átérzi a nagy társa- dalmi tragédiák elkerülhetetlenségét és aki a kapitalista világ iránt érzett gyűlöletében annyira engesztelhetetlen, annyira tántoríthatatlan, ilyen gye—

rekesen tud nevetni, hogy hullanak a könnyei, és szinte fuldoklik a kacagás—

tól. Nagyon erős, nagyon egészséges lelkének kell lennie, aki így tud ne—

vetni." És másutt: ,,Valami mágneses erő volt benne, ami magához vonzotta az emberek szívét és rokonszenvét."

Ez a mágneses erő Lenin páratlan embersége volt —— soha nem vesztette el kapcsolatát az egyszerű emberek millióival. Szerette őket —— saját hazájá—

nak mélységesen elnyomott, különösen kifosztott népeit még jobban, mint a világ többi dolgozóit, ahogy az orosz haza művészeire, tudósaira, büszkébb volt mint bármely más országbelire. Mélységesen hitt a tömegek, a munkás—

osztály teremtő erejében, bizott bennük, nem szűnt meg hallgatni rájuk, ta- nulni tőlük, hogy taníthassa őket. Szerette az embereket — nemcsak sza—

badságot, hanem boldogságot is akart nekik juttatni. Lenin maga volt a fény, a szeretet, a melegség —-—- ezért gyűlölték oly engesztelhetetlenül ellenségei, ezért zárták szívükbe kitörölhetetlenül az egyszerű emberek milliói.

Ezt fejezi ki gyermeki egyszerűséggel, ugyanakkor balladai tömörség- gel a szovjetföld valaha elmaradt nemzetségeinek egy sor Leninről alkotott meséje. Ezek a mesék, melyek az ősi rege-alkotás és szájhagyományok gyer—

meteg báját viselik magukon, talán mindennél világosabban szólnak arról, hogyan él Lenin az emberek szívében. A magas északon fekvő számi tundra—

kon, —_- mondja az egyik ilyen mese — ahol azelőtt mindig sötét és hideg volt, egy bölcs öreg megtanította a törzs legbátrabb, legharcosabb ifjait arra, mit kell tenniök. Tanácsára ledöntötték sanyargatóik keritéseit, kivezették rénszarvasaikat és százezer rénszarvas hátán együtt elmentek, hogy elhoz—

zák a napot. Mikor a sötétségben élők távolról megpillantották a fénylő na—

pot, megkérdezték: hogy lehet a mienk? A válasz az volt: tárjátok ki mind—

nyájan a szíveteket, fogadjatok szívetekbe egy-egy lángocskát. A kunyhó—

lakók kitárták szívüket, és rohantak a nap felé. És mindegyik szívbe beju—

tott egy—egy lángocska és forró és boldog lett százezer szív. Azóta ragyog a tundrák felett a nap, kéklenek a tavak, halásznak bennük a kunyhólakók,

(9)

410 nemm: A autizmus-Lama

kiszáradtak a mocsarak, virág illatozik, zöld fű zsendül a helyükön, hatalmas erdők susognak a tenger partján. A bölcs ember pedig ma is él, és nem is hal meg soha, mert ő vitte el az embereknek a napot. A nap boldogságot vitt az embereknek, s a nap minden egyes sugaraiban ott fénylik a bölcs ember

neve: Lenin."

*

' Mikor harcbaindult, több mint félévszázaddal ezelőtt, maroknyi csoport értette meg eszméinek jelentőségét. Tábora szakadatlan harcban szakadat—

lanul nőtt, és nő egyre ma is. Harmincnyolc évvel ezelőtt a világ egyhatodán győzedelmeskedtek tanításai, ma 900 milliós béketábor sorakozik zászlaja alá. Korunk nem egészen ugyanaz már, mint amelyben Lenin élt és alkotott.

A rothadó, pusztulásra itélt imperializmus, melynek törvényszerűségeit ő tárta föl, napjainkban, szemünk láttára a monopolkapitalizmus leghatalma—

sabb fellegvárában olyan brutálissá, olyan leplezetlenné válik, mint soha azelőtt. De ugyanakkor ugyanez az imperializmus, ellentmondásainak vég—

letes kifejlődése következtében, napjainkban kényszerül egyre inkább arra, hogy eldobja a demokrácia álarcát: egyaránt veszélyezteti elmaradt és ma—

gasan fejlett országok nemzeti függetlenségét, a népek már kivívott élet- szinvonalát és kész halálraítélt rendszerének védelmében a legpusztítóbb há—

ború eszközéhez, az atombombához nyúlni. Ez a mindenre elszánt imperializmus minden korábbi időknél inkább sietteti, kiszélesíti saját bukásának feltételeit. Az imperializmus támadásával szemben a demokrácia, a jólét, a nemzeti szabadság, a függetlenség, a béke Védelme soha nem látott széles tömegeket fordit szembe az imperializmussal és állit előbb-utóbb csatasorba a munkásosztály oldalán. Fölsorakoz—nak e harcban a 900 milliós béketábor oldalán a kapitalista országok dolgozóinak egyre szélesebb rétegei, szinre—

lépnek Ázsia és Afrika szinte kimeríthetetlen embertartalékai, akiknek kép—

viselői most először a világtörténelemben összegyűltek, hogy közösen meg—

tanácskozzák teendőiket, egyesítsék erőiket, *a béke védelmében.

Mind e harcok, mind e törekvések, a békéért folyó világméretű küzde—

lem vezetői mindenütt a lenini tipusú kommunista pártok. Ennek a harcnak a példaképe, világító fáklyája a Lenin által létrehozott Szovjetunió Kommu—

nista Pártja, a szovjethatalom, a fölszabadult szovjet nép. Ha három évtized—

del ezelőtt százszor igaz volt, ezerszer igaz ma, hogy Lenin élt, Lenin él, Le—

nin élni és az egész világon győzedelmeskedni fog!