Harc a bürokrácia ellen a statisztikában
' A statisztika a szocializmusban a gazdasági élet irányításában nélkülözhetetlen állami feladat, a tervszerűsített gazdasági építésnek alapvető eszköze. A szocialista statisztika nemcsak tudományos módszerében különbözik a polgári statisztikától, hanem a gazdasági élet építésében és irányításában betöltött fontosságát illetően is, A szocialista gazdaság feltételei között a statisztika, az egész népgazdaságra kiterjedő számvitel és ellenőrzés, hozzájárul a népgazdasági ágak fejlődéséhez szükséges össz—
hang biztosításához és ellenőrzi a termelés tervszerinti menetét. ,,Számvitel és ellen—
őrzés —— tanítja Lenin, —— ez a szocialista átalakulás lényege, amikor a proletariátus politikai uralma megvalósult és biztosítva lett." Igaz : a kapitalista társadalomban is van némi tájékoztató szerepe a statisztikának és számvitelnek. Azonban ez a szerep _ erősen korlátozott, mert a legpontosabb statisztika sem tudja a tőkés társadalom jellegéből: a termelő eszközök magántulajdonából, a piacra való termelésből eredő anarchiát kiküszöbölni. A szocialista társadalmi rendben azonban a szükségletek szerinti termelést, a népgazdasági ágak fejlesztésének szempontjait és a termékek elosztásának szocialista rendjét a statisztika adataira támaszkodva a szocializmus építésének sorenkövetkező politikai és gazdasági feladatainak megfelelően megterve—
zik és e megtervezett gazdasági élet jelenségeit a terv teljesítése és túlteljesítése, a tartalékok feltárása, a népgazdaság egyes ágai közötti kívánatos arány biztosítása és a szocialista gazdasági rend építésének meggyorsítása érdekében folyamatosan ellenőrzik. Ennek az ellenőrzésnek, amely Lenin szavai szerint !,,a szocialista átalakulás lényege", eszköze a statisztika
A statisztika jelentősége együtt nő a népgazdaság mind következetesebb szo—
cialista építésével, tehát azzal párhuzamosan, hogy milyen arányban és ütemben rekesztődnek ki a gazdasági életből a tervszerűséget gátló tőkés maradványok. Nagyobb és felelősségteljesebb ezért a statisztika szerepe most, ötéves tervünk indulásakor
—— amikor az egész nagy- és középipar, kül— és nagykereskedelem állami tulajdonba került, — mint például hároméves tervünk kezdetén volt. E fontos szerep azonban * fokozott követelményeket is támaszt a szocialista statisztika elé. Nem lehetséges a nép—
gazdaság íejlesztésének ellenőrzését olyan műszerre —— olyan statisztikára —— bizni, amely hiányosan vagy késve jelzi az eseményeket. A mi gazdasági életünkben nem spontán, vak törvényszerűséggel következnek be a gazdasági jelenségek, hanem azokat a terv szabja meg. Sztálin elvtárs a Bolsevik Párt XV. kongresszusán ezt mondotta: ,,A mi gazdasági terveink nem tervprognózisok, nem tervtalálgatások, hanem tervutasítá—
sok, amelyek kötelezők a vezetőszervek számára, meghatározzák az egész országra kiterjedőleg a jövő gazdasági fejlődés irányát". A mi terveink tehát tervutasítások Ha azonban az utasítás helytelen, késedelmes adatokon alapszik, ha végrehajtását,
—— a terv menetét -——— nem tudják hiteles adatok alapján ellenőrizni, akkor veszélyez—
tetjük a végrehajtás sikerét is. ,,Vezetni ————— mondta Sztálin elvtárs —— nem azt jelenti, hogy határozatokat írunk és utasításokat küldünk szét. Vezetni ez azt jelenti, hogy ellenőrizzük az utasítások végrehajtását . 'A szocialista tervgazdaság tehát megköve- teli, hogy a tervezés és az ellenőrzés eszközéül szolgáló statisztika pontos, gyors és a jelensc- geket objektíven és szakszerűen lcíro' legyen.
A szocialista statisztika e három előfeltétele közül a statisztika szakszerű, tudo- mányos jellege bizonyos vonatkozásban az adatgyüjtés pontosságával és gyorsaságá—
val is összefügg. A statisztikai kérdésekre adandó válasz pontosságát és használható—
ságát, az adatgyűjtés lebonyolításának gyorsaságát alapvetően befolyásolja ugyanis.
hogy a megfigyelés egységét és a tudakolandó ismérveket úgy választottuk—e ki, a megfigyelés programmját úgy állítottuk—e össze, hogy az a valóságban kialakult vagy kialakuló gazdasági helyzetet, a fejlődés tendenciáit helyesen tükrözi—e vissza.
Ilyen összefüggésre, jobban mondva ennek hiányára w— az adatok pontossága és az adatgyűjtési progi amin helyes politikai, marxista, tehát tudományos megfogal—
mazása között m— példa lehet az 1949 évi népszámlálás mezőgazdasági kérdéseinek egyike—másika. A népszámlálási mezőgazdasági kéidések tudakolták többek között, hogy a gazdálkodó tartott— e állandó alkalmazottat, illetve foglalkoztatott e gazdasá—
gában munkaerőt 1948 folyamán. Hasonló kérdéseket az előző népszámlálások és mezőgazdasági összeírások is tartalmaztak. Azonban mig a felszabadulást megelőző mezőgazdasági összeírásoknál az idegen munkaerő bevallása nem jelentett a munkál—
Hő
tató részéről politikailag kényes, kiélezett kérdést, addig a mostani népszámlálás időpontjában —— amely falun a kulákok korlátozásának időszakában ment végbe ——- e kérdéseknek határozott politikai, osztályharcos jellege volt. Az ilyen kérdést mecha- nikusan feltenni és nem venni tudomást arról, hogy a változatlan szövegezésű kérdés megváltozott politikai körülmények között minőségileg (politikailag) mást jelent és így másfajta ellenőrzést is kíván: ez lényegében azt eredményezte, hogy a közgazda—
ságilag helyes vizsgálat hiánya az adatok helyességének, az adatgyűjtés gyors le—
bonyolításának rovására ment. A statisztika tehát csak akkor lehet pontos, ha az adat-—
felvételt szakszerű, a reális helyzettel számoló marxista vizsgálat előzi meg.
Elősegíti a statisztika pontosságát és gyorsaságát, ha a kérdések köre, meg—
fogalmazása olyan, hogy az azokra adott válasz egyértelmű. Jelentősége van ezért az egész statisztikai rendszer (ezen belül elsősorban a statisztikai fogalmak) egységesítésének, központi irányításának. A termelés fogalma például egyértelmű fogalom, de a termelés mennyiségének mérőszámai már különbözők lehetnek. Különböző mértékegységekkel
—— természetes és pénzben kifejezett, —— különböző mérőszámokkal (bruttó termelés, nettó termelés,-értékesítésre szánt termelés, stb.) mérhetjük a termelést. Mindegyik ilyen mérőszám önmagában helyes. De csak a központi irányítás döntheti el, hogy meg—
határozott célokra mikor melyiket kell használni.
A statisztikai fogalmak egységes értelmezése, az egységes statisztikai rendszer kidolgozása a gyorsasággal is összefügg. A statisztika akkor lesz gyors, ha olyan ada- tokat kérdez, amik a különböző nyilvántartásokhói egyértelműen rendelkezésre álla—
nak, vagyis ha a kérdéses üzemnél vagy vállalatnál a statisztikai adatoknak ügyviteli, bizonylati alátámasztása van. Különben az adatok hosszadalmas és pontatlanságokra lehetőségeket adó számítások, becslések eredményei lesznek.
Az egységes statisztikai rendszer mellett az adatgyűjtés pontossága és gyorsa—
sága megköveteli az adatgyűjtési programm pontos megszervezését és az adatok helyességének ellenőrzését is. Lenin azt tanította : ,,Az eredményes statisztika két leg-,
fontosabb feltétele a helyes programm és az adatok ellenőrzésének biztosítása."
Azonban ezeken az általános előfeltételeken túlmenően a statisztikai adatfelvétel gyorsaságának és pontosságának biztosítása érdekében alapvető az adatfelvételi pro—
gramm következetes egyszerűsítése és lerövidítése. Ez az egyszerűsítés és lirővídíte's termé- szetesen nem öncél, nem mehet a feltétlenül szükséges adatok rovására, sőt éppen azért szükséges, hogy ezeknek a nélkülözhetetlen adatoknak pontosságát a feleslegesen és felüle- tesen kérdezett adattömeg ne veszélyeztesse. Szocialista statisztikánk, tervgazdasági gya—
korlatunk jelenlegi fejlődési szakaszáyan éppen ez a követelmény a legdöntőbb. A gazdasági életet irányító tervszerűséget, a népgazdaságra kiterjedő szocialista ellen- őrzést egyesek tévesen úgy értelmezik, hogy annak a fejlődés jelenlegi szakaszában lényegest és lényegtelent, az erőviszonyok jelenlegi alakulása alapján megközelítőt )és megközelíthetetlent egyaránt fel kell ölelnie.
Mind az egységes statisztikai rendszer, mind az adatgyűjtési programra egyszerű—
,sége és rövidsége —— a pontos, gyors statisztika előfeltételei —— megkövetelik az egész országra kiterjedőleg a statisztika irányításának köz—pontosítását. Ezt a követelményt rögzítette le a Szovjetúnió alkotmányának 14. §—a, amely kimondja, hogy az állami szerveknek az egész Szovjetúnióra kiterjedőleg kötelességük ,,a Szovjetúnió népgazdasági tervei— ' nek előkészítése, a népgazdasági számvitel egységes rendszerének megszervezése".
.A Szovjetúnió alkotmányának e szakasza a szocialista statisztika sokesztendős tapasz- talatai, a párhnzamos és túlméretezett statisztikai adatgyűjtések elleni küzdelem eredményei nyomán nyert megfogalmazást. Tanulságos számunkra is ismerni annak a küzdelemnek részleteit, amelyet a Szovjetúnió kormányzati szervei éppen a terv—
gazdálkodás sikerének biztosítása érdekében a statisztika, a számvitel ,,vadhajtásai—
nak" lefaragásáér s a statisztikai munkálatok irányításának a Központi Statisztikai Hivatal keretein belüli központosításáért folytattak.
A mértéktelen statisztikai adatgyüjtés visszás hatása a szovjet gyakorlatban elsőlzben az 1918. évi ipari összeírás kapcsán mutatkozott. Ez az összeírás egy rend- kívül részletes terv alapján ment végbe. Az összeírási minta terjedelmes füzet volt, amely 1913-tól kezdve kért adatokat a vállalatok vagyonáról, alaptőkéjéről, az energiát szolgáltató gépekről, termelési berendezésekről, alkalmazottakról, munkabérekről, szociális kiadásokról, termelt árucikkekről, felhasznált nyersanyagokról, stb., stb.
.Az összeírás programmja olyan bonyolult és széles kiterjedésű volt, hogy a feldolgozás
ll7
hosszú éveket vett igénybe és így az adatok a gyakorlati szükséglet számára használ—
hatatlanná váltak. ,
A későbbi években, különösen az ötéves tervek megindulásával —— amint az nálunk is történt —— a Szovjetúnióban a statisztikák elburjánoztak. A szovjet kormány
gyorsan észrevette a statisztikai adatgyűjtések mértéktelen felduzzasztásában rejlő
Veszélyt és az e mögött megbúvó káros bürokratikus magatartást és következetes har—cot kezdett a beszámolójelentések leegyszerűsítéséért és számuk csökkentéséért. A szovjet statisztika történetéről megemlékezve, a szovjet ,,Társadalomgazdaság—statisz—r tikai szótár'i ezzel kapcsolatban a következőket írja : ,,A Szovjetúnió Népbiztosainak Tanácsa 1934 áprilisában külön rendeletet adott ki, amelyben kimondotta, hogy tilos a vállalatok igazgatójának és az intézmények vezetőinek bármilyen ,vad', az illetékes.
közhatóság és a Központi Statisztikai Hivatal által jóvá nem hagyott beszámoló—
jelentési kérdőívet kibocsátani."
Hasonló egyszerűsítéseket nemcsak az ipari, de a mezőgazdasági statisztikában is végrehajtottak. Igy például 1938—ban felülvizsgálták a kolhozok kérdőíveit és az, eddigi 35—50 kérdőív helyett csupán ll—et engedélyeztek. Különösen jelentős volt az a rendelkezés, amelyet a Szovjetúnió Minisztertanácsa a statisztikai beszámoló-- jelentések rendezéséről, egyszerűsítéséről és lerövidítéséről 1946 decemberében hozott.
Ebben arra kötelezte az összes minisztériumokat, hogy ,,a Központi Statisztikai Hiva—
tallal együtt vizsgálják felül a statisztikai beszámolójelentések érvényben lévő formáit és terjesszenek javaslatot a Minisztertanács elé a beszámolójelentések leegyszerűsí—
tésére és lerövidítésére". Ez a rendelkezés többek között a következőket írja elő:
,,a) töröljenek el a vállalatok minden olyan kérdőívet, azokból olyan részeket és mutatószámokat, amelyeket a gazdasági tevékenység, az operatív irányítás és terv-—
szerinti munka érdekében nem tudnak felhasználni,
b) csökkentsék a hatóságok számát, amelyek részére beszámolójelentést kell
küldeni, ,
c) az országos jelentőségű beszámolójelentéseket csak a Központi Statisztikai Hivatal helyi szerveinek kell megküldeni és más szervek felé való felterjesztés a törvény külön engedélye nélkül tilos,
d ) számoljanak fel minden törvénytelen, a Központi Statisztikai Hivatal által jóvá nem hagyott beszámolójelentést."
A Szovjetúnióban tehát megvalósították a statisztika irányításának szigorú centralizációját. Minden beszámolójelentést a Központi Statisztikai Hivatal a Szovjet—
únió Minisztertanáesának határozata alapján hagy jóvá. Ezt a kérdőívet a Szovjet—
únióban hivatalos okiratnak tekintik és szigorúan ellenőrzik a' statisztikai adatszolgálw tatásra vonatkozó rendelkezések betartását.
A Szovjetúnió államügyésze által 1938—ban kiadott rendelet kimondja, hogy gondosan ellenőrizni kell a statisztikai beszámolójelentéseket és kérdőíveket, hogy azok a törvényben előírt rendelkezéseknek megfelelnek—e, és szabálysértés esetén a büntető—- jogi felelősségrevonás legszigorúbb rendszabályait kell alkalmazni.
A szovjet példa tehát azt mutatja, hogy a statisztikai adatgyűjtések következetes egy—r szerűsítése, a felesleges mutatószámok kigyomlálása, a párhuzamos statisztikák felszámo—
lása a jó statisztika megvalósításának elengedhetetlen előfeltétele. Részleteiben nem ismer—
jük, hogy a Szovjetúnió gyakorlatából milyen visszásságok váltották ki az ilyen rend—
kivül szigorú szabályok szükségességét, azonban, ha a szovjet gyakorlat idevonatkozó példái nem is állanak rendelkezésre, a magyar statisztikai gyakorlatból —_ amely minden valószínűség szerint a szovjet intézkedéseket kiváltó tüneteknél rendezetlenebb álla- potokat tükröz vissza — megérthetjük a szabályozás jogosultságát.
A következőkben ismertetett visszásságok, statisztikai ;,vadhajtások", jórészben a mult termékei, sikerült legtöbbjüket lefaragni. A szovjet útmutatáson és ahazai tapasztalatokon okulva, a Népgazdasági Tanács több olyan rendeletet hozott, amelyek egyszerűsítet—
ték, lerövidítették a statisztikát, megkötötték, gátját szabták a statisztika mértékte—
len, bürokratikus duzzasztásának. Azonban éppen e rendeletek sikeres végrehajtása meg—
követeli, hogy az összes érdekelt irányító és végrehajtó gazdasági funkcionáriusok konkrét példák nyomán győződhessenek meg a statisztikák számának szaporításából és terjedelmé—
nek duzzasztásából eredő káros jelenségekről.
Arra, hogy a statisztika rossz megszervezése esetén éppen téves, használhatatlan adatokat szolgáltat, tanulságos példa a Központi Statisztikai Hivatal 1947. évi gép—w
! l8
statisztikai adatgyüjtése. A jobboldali szociáldemokrata Báne'k vezetése alatt álló Iparügyi Minisztérium 1947 októberében ,,országos gépstatisztiká"—t hajtatott végre a Központi .Statisztikai Hivatallal, melynek során az összes üzemek minden egyes gépének nagyszámú adatát kérdezték meg. Az összes bejelentett gépek száma mintegy 300.000 volt, amelynek mindegyike kb. 15 adattal szerepelt, így tehát kb. 4 és % millió adat futott be. Az összegyűjtött anyag olyan nagyméretű és — a rossz, felületes meg—
szerVezés következtében, valamint a kellő ellenőrzés hiánya miatt ——- annyira hibás , volt, hogy annak feldolgozásában másfél év után is alig értek el valami előrehaladást
és végül is az anyag feldolgozását abba kellett hagyni.
Másik példa arra, hogy a statisztikai adatgyüjtés terén is érvényesül az ,,inkább kevesebbet, de jobban" lenini elv és hogy ennek semmibevevése milyen visszásságot von maga után : az 1948. évi gyáripari statisztika. Az 1948. évi gyáripari kérdőív 18 , oldalból állt, sűrűn tele kérdésekkel. Annakidején a Központi Statisztikai Hivatai tiltakozott a kérdőív túlzsúfolása ellen, de az érdekelt szervek mindegyike ragaszko—
dott valamilyen kérdéshez vagy kérdéscsoporthoz, azt állítva, hogy e nélkül munkáját;
nem tudja elvégezni. Tekintettel a kérdőív óriási terjedelmére, a vállalatok nem tud—
ták azt határidőre beküldeni és igen sok téves adat került az ívekre. A kérdőíveket azért újra vissza kellett juttatni az üzemekhez javítás végett. Mindennek következté—
ben az 1948. évi kérdőívek feldolgozása csak 1949 végére készült el, tehát adatai az operatív intézkedések céljára nagyrészt már nem szolgáltak. Feltűnő —— és egyben ez jellemző is —— hogy azok az állami szervek, amelyek akérdőív felduzzasztása mellett kardoskodtak, mikor a feldolgozás elkészült, az adatok iránt semmi érdeklődést nem
mutattak. '
A túlméretezett statisztika sok esetben éppen az operatív intézkedések hiányára, bürokratizmusra mutat. A statisztikának mértéktelen felduzzasztói elfelejtették, hogy csak statisztikával, a nélkül, hogy a vizsgált jelenségeket operatív módon a helyszínen vizsgálnák, a problémákat megoldani nem lehet. Az ellenőrzés nem merülhet ki a statisztika begyűjtésében és összeállításában. Aki azt képzeli, hogy az íróasztal mellől különböző táblázatok, összeállítások segítségével irányítani lehet, az menthetetlenül bürokratává válik. A túlméretezett adatgyüjtéseknek éppen ez az egyik legnagyobb veszélye.
A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete például a mult évben adatgyűj- tési tervezetet dolgozott ki, kérdőívet küldött a szakszervezethez tartozó vállalatok számára. Ebben a kérdőívben kb. 100 kérdés szerepelt; többek között ilyenek:
,,Versenyben van—e a vállalat ? —— Résztvesz—e a párosversenyben s melyik válla—
lattal ?
Hány brigád van összesen ?. .. ebből: női . ifi . . . együtt Hány munkacsoport van összesen ?. . . női . . . ifi . . . együtt . . . A brigádok létszáma összesen ?. .. összesen női . . . összesen ifi . . Munkacsoportok látszáma összesen . . . összesen női . . . összesen ifi . . .
Hány dolgozó áll egymással páros versenyben?. .. Résztvesznek—e a dolgozók tapasztalatcserében7. . . hányan?. . . Hány élmunkás van az üzemben?. . . ebből nő . . . ifi. . . Hány kiváló munkás van az üzemben?. . . ebből nő . . . ifi . . . stb., stb.
Összesen 40 kérdés és alkérdés tudakolja a kereskedelmi vállalatoknál a munka—
verseny, újitómozgalom adatait.
Erősen kétséges, hogy ennyi kérdés alapján lehetséges—e egyáltalána legfontosabb dolgokat kiemelni és ezek alapján operatív intézkedéseket foganatosítani. Az ilyen kérdések egyikét—másikat statisztikailag nem is lehetett feldolgozni, a feldolgozható kérdések pedig tekintélyes statisztikai apparátus felállítását követelik meg. .A szak- szervezetek statisztikusai arra hivatkoztak, hogy a verseny megszervezése érdekében volt szükségük ilyen részletes statisztikákra. Azonban azok, akik így felduzzasztják a statisztikát, elfeledkeznek a sztálini útmutatásról, hogy a ,,szoeialista verseny nem irodai ügy." E felismerés következtében a szakszervezet az adatgyűjtést leállította.
Jellemző a statiszitika kérdések mértéktelen telduzzasztására a MOSZK által a mult év közepén tervezett, általános földművesszövetkezetekre vonatkozó kérdőív.
_ A kérdőívtervezet terjedelme 17 old. volt és 17 old. át közel 3.000 kisebb-nagyobb, könyveléssel és nyilvántartással is alig rendelkező szövetkezettől kívánt kérdezni szá——
mos részletekbe menő adatot. Az adatok egy része statisztikailag nem volt feldolgoz—
ható, másrészt pedig más szerveknél már rendelkezésre áll. Igy példáula kérdőív meg-
kérdezte: ,,mennyi a község lakosságának száma ? van—e' állami birtok és mekkora ?van—e termelőszövetkezeti csoport és milyen típusú ? van—e hitelszövetkezet ? stb.,
stb." —— vagyis olyan adatokat, amelyek más szerveknél már előzőleg is megvoltak.
Statisztikailag fel nem dolgozható kérdések pedig a következők voltak : ,,el vannak-e sűrűn aprózva az egy gazda tulajdonában lévő földek ? mi volt a legutolsó ellenőrző raktárvizsgálat eredménye ? milyen új alkalmazottra van szüksége a szövetkezetnek ? a szövetkezeti faliújságokba rendszeresen írnak—e" stb., stb.
Elrettentő példa arra, hogy hogyan nem szabad statisztikát csinálni, az a kérdőív—
tervezet, amelyet az egyik építőipari tervező intézet szándékozott 3.000 példányban a munkáslakasépitkezéssel kapcsolatban kibocsátani. Ez a kérdőív összesen 91 kérdést tartalmazott ; celja az volt, hogy az ötéves terv során épülő 180000 lakás tervezéséhez egységes szempontokat nyerjenek. A kérdőívben a következő kérdések szerepeltek:
20. kárdás : ,,A családot éjszakára hogyan kívánja elosztani:
a) a szülők és gyermekek közös szobában,
b) a szülők együtt külön szobában, a gyermekek külön szobában,
c ) az apa és fiúgyermek külön, az anya és a leánygyermek külön szobában, d) a szülők együtt külön szobában, a gyermekek netnenkint elkülönítve külön szobában."
21. kérdés: ,,ligy hálószobában véleménye szerint hany családtag aludjon, 1, 2, 3, 4 vagy azon felül?"
23. kérdés : ,.A szülők fekvőhelyet hogyan látja a legmegfelelőhbnek elhelyezni : egymás mellett szélességben, egymas mellett hosszúságban, sarokba helyezve, két
szemközti fal mellé helyezve?"
42. kérdés : ,,Fürdő céljára a különálló fürdőszoba a legmegfelelőbb, del—egyben a legdrágább is. Az építési költségek csökkentése érdekében egyel) takarekos meg- oldások is szóba jöhetnek. A fürdő céljára melyiket tartja. helyesnek :
a) a fürdőkád a konyhában van elhelyezve, b) zuhanyíülke a konyhaban elhelyezve, c ) zuhanyfülke a VVC—ben elhelyezve, (1) külön fürdőszoba."
56. kérdés: ,,Szerelné—e, ha szobájának erkélye vagy loggiája lenne ? a ) kiugró erkélyt szeretnék,
b) beugró fedett erkélyt szeretnék", stb., stb.
Mindez persze nemcsak arra mutat, hogy a kérdőív szerkesztői a munkáslakás tipustervét a konyhába fürdőkadat bezsúfoló, illetve a loggiaval rendelkező ,,típuslakás" között valahol ,,a levegőben" képzelik el, hanem hogy a lakásokat nem a lehetőség szerint legjobb, legcélszerűbb (és egyben legtakarékosabb) formában, hanem egy ilyen részletes, lényegest és lényegtelent egyaránt kérdező közvélemény—
kutatás eredményeképpen, Ötletek és hóbortok alapján kívánják megtervezni.
Vajjon nem hasonló javíthatatlan bürokratara gondol—e Lenin elvtárs, amikor a Statisztikai Hivatal ,,akadémikusairól" ezt *írta: ,,ülnek, ülnek, köteteket írnak, a fontosról pedig nem gondolkodnak."
Ha nem is ilyen ,,szórakoztató", a fentieknél azonban sokkal súlyosabb az, ami—
kor az ipari és gazdasági irányító szervek halmozzák el a vállalatokat statisztika—
áradattal. Ezekbe a hibákba az ipari és gazdasági irányitó szerVeknek majdnem mind- egyike kivétel nélkül beleesik. Mindegyik a szálkát csak a másik szerv adatkérésében találta meg, a magáéban a gerendányi nagyságú statisztikai adattömeget sem fedezte fel. Ez alól a hiba alól a Központi Statisztikai Hivatal sem volt mentes.
Jellemző ezekre a mértéktelen és felelőtlen statisztikai adatgyüjtéskre az ipari
készletbejelentések statisztikája. Egy régebbi, 1948—ból származó rendelet alapján az összes vállalatoknak készletbejelentést kellett adniok, amely a termelést, a készletet és az anyagfelhasználást tartalmazta. Egyes ipari főosztályok azonban a termelésre, az adatokra más összeállításban, más csoportosításban voltak kíváncsiak és ezért egy újabb statisztikai adatgyűjtést indítottak meg, amely lényegében ugyancsak termelési, felhasználási és készletadatokat kérdezett. Később a Tervhivatal külön termelési és elosztási adatokat kért, amely függetlenül az első kettőtől, azokkal párhuzamosan futott. A mult év márciusában a Központi Statisztikai Hivatal a Gyáripari Statisztikai Bizottsággal egyetértésben fel kívánta számolni ezt a sok különféle statisztikát és ezért a statisztikai kérdőívek úgynevezett cikkmellékletében a fenti adatokat a leállítandó statisztikák helyében megkérdezte. Mivel azonban a korábbi készletstatisztikák meg—
szüntetésére felsőbb intézkedés nem történt, 1949—ben a készletekre, anyagfelhaszná—
lásra, stb. négyféle párhuzamos adatgyüjtés volt érvényben.
Különösen terjedelmes (és legtöbb esetben párhuzamos) adatszolgáltatást kellett adniok a Nehézipari Minisztérium alá tartozó üzemeknek. 1949 közepén a Rákosi- kombinát panaszt tett e miatt ésa Gazdasági Főtanács vizsgálatot rendelt el. Az lpar—
ügyi Minisztérium a Központi Statisztikai Hivatallakegyütt felülvizsgálta a Rákosi—
kombinát adatszolgáltatásait és ennek során kiderültf hogy mintegy száz rendszeres adatszolgáltatást kellett az üzemnek teljesítenie. Ezek közül a legtöbbet a Nehéz- ipari Igazgatóság kérte. A Nehézipari igazgatóság megvizsgálta saját adatkéréseit és 30 érvényben volt adatszolgáltatásról azonnal megállapította, hogy teljesen szükség—
telenek, idejüket múlták és csak a régi rendelkezések maradványai. A Bizottság megállapította, hogy hét további adatszolgáltatás teljesen felesleges és hogy igen sok adatszolgáltatás a megmaradtak közül is párhuzamos jellegü. Például a termelési és fogyasztási jelentést ötféleképpen kellett a Rákosi—kombinátnak kitöltenie, az anyagstatisztikát hétfélekeppen, a munkaügyi statisZtikát és a pénzügyi statisztikát pedig kétféleképpen, stb., stb.
A felsorolt példák egy része a multra vonatkozik. Azonban kétségtelen, hogy bár lenyeges előrehaladás történt az adatgyűjtések egyszeriisitése es lerövidítése, a mértéktelen és felelőtlen statisztikák megkötése terén, a helyzet még nem ki—elégítő.
Alig néhány hónappal ezelőtt egy újabb vizsgálat során, amit a Népgazdasági Tanács titkársága a Központi Statisztikai Hivatallal közösen folytatott le, megmutat- kozott, hogy egyes ipari központok felduzzasztott statisztikai adatgyüjtéseiket tovább is folytatják. A vizsgálat során kiderült, hogy a Zsolnay—féle kerámiagyárban negyven statisztikai adatszolgáltatás volt érvényben, amelynek jórésze ___ a vizsgálat azt mutatta —— felesleges. Ezek közül például a Finomkerámiai Központ felé heti bér- statisztika készült, amely a Központ szerint az illetékes ipari főosztály felé való továb- bítás céljából volt szükséges. A minisztérium főosztálya azonban erről az összesítő kimutatásról nem is tudott.
A Ganz Villamossági 50—60—féle adatgyűjtést teljesíH—tt, amelyek nagy részét a gépipari főosztály kérte be. Ezekről a statisztikai összeállításokról bebizonyosodott, hogy jórészben párhuzamosak a Központi Statisztikai Hivatal felé történő adatszolgál- tatásokkal. Legutóbb pedig a nehézipari üzemeknek *a Nehézipari Minisztérium Gép—
ipari főosztálya fel történő anyagjelentései jórészéről derült ki, hogy feleslegesek, azokat az illetékes főosztály semmire sem használja.
Hasonló visszás állapot érvényesült a kül— és belkereskedelmi statisztika terén is.
Igy a Külkereskedelmi Minisztérium különböző főosztályai az egyes külkereskedelmi vállalatoktól havonta rendszeres statisztikat kérnek, annak ellenére, hogy ezek a vállalatok a Központi Statisztikai Hivatal felé már teljesítenek adatszolgáltatást.
A Külkereskedelmi Minisztérium üzemgazdasági főosztálya például 11 oldalas kérdő—
ívet küldött ki a vállalatoknak, amelyben ismételten megkéri azokat a költség— és pénz—
ügyi adatokat, amelyek a Nemzeti Bank egyszámláján már különben is rendelkezésre álla—
nak. Kéri ezenkívül ezeknek az adatoknak a vállalat osztályai szerint való szétbontá—
sát is. Az így felbontott adatok statisztikai összehasonlításra egyáltalán nem alkal—
masak, mert egyes vállalatokon belül az adatok osztályonkinti részletezése más és más.
Ezenkívül a Külkereskedelmi Minisztérium Tervi'őosztálya az egyes vállalatoktól havonta cikkszerinti behozatali és kiviteli tervteljesitési adatokat is kér, holott ezek az adatok a cikkek szerinti országos külkereskedelmi statisztikában amúgyis rendelke- zésre állanak. További zavarokat okoz az is, hogy a vállalatok tervteljesite'si jelen—
téseikben sok esetben a vevőnek még le nem szállított tételeket is megjelölnek, míg a Központi Statisztikai Hivatal a vámhatár átlépésének tényét tekintheti csak egy—
ségesen teljesítésnek. A belkereskedelmi vállalatok havonta a Központi Statisztikai Hivatalnak küldik munkaügyi adataikat. Ezeknek a jelentéseknek egy példányáta Belkereskedelmi Minisztérium Statisztikai Osztálya is megkapja. Mindezek ellenére a minisztérium munkaügyi osztálya külön részletes munkaügyi adatokat kért a válla- latoktól, némileg más változatban, mint a KÖZponti Statisztikai Hivatal felé történő adatszolgáltatás. Megjegyzendő, hogy ezt a párhuzamosságotfg a Belkereskedelmi
Minisztérium már felszámolta. Wegman; 933453!
Az öncélú statisztika nemcsak lelduzzaszloli adatgyüjtésekben, hanem mértéktelen adalközle'sekben is megnyilvánul. Ez a kettő természetesen összefügg. Az adatfeldolgozás mértéktelen, közgazdaságilag értelmetlen és öncélú kombinációi következményei a
Ill
szertelen adatgyüjtésnek, amely jogosultságát így véli igazolni. A statisztikai kiadváe
nyek terén néhány hónappal ezelőtt egészen anarchikus állapotok uralkodtak A Nén—
gazdasági Tanácsnak kellett közbelépnie, hogy ezeket az öncélú statisztikai feldolgozá—
sokat leállitsa. A példák egész sorát lehetne hozni ezekre a mértéktelen, minden praise
tikus célt nélkülöző adatközlésekre; így például a MALLERD üzemgazdasági főosztá—iyának statisztikai jelentései közölték az alkalmazottak megoszlását a munkakör és, a , korcsoportok különböző kombinációiban, ,,kiszámították" a számviteli és egyéb hivatali
* beosztottaknak, erdészeknek, stb. átlagos életkorát, közölték a dolgozók üdültetésének statisztikáját, stb., stb. A NIK havi statisztikai jelentéseihez kérdőívet mellékelt, amely az olvasók véleményét kérdezte, hogy ezt vagy azt az adatot ilyen vagy olyan változatban kívánják—e. Egyes iparigazgatóságok, —— mint például a szénbányászati ——
havonta és éVente száz oldalon, néha többszáz példányban adták közre statisztikai eredményeiket. Az összes lehetséges műszaki adatokra, a teljesítményre, a munka,—
bérre, a munkásokra vonatkozó adatok rengetegében a valóban fontosat megtalálni nem is lehetett. Az Építésügyi Tájékoztató többek között közölte a népszámlálási ada—
tokat, a munkanélküliek számát, a traktorállomások adatait, stb., amelyeknek az épít—
kezési tevékenységhez nincs közük, stb., stb.
Jellemző, hogy miután a Népgazdasági Tanács elhatározta a kiadványok példány—
számának csökkentését, kiderült, hogy ez minden nehézség nélkül keresztülvihető. Az érintett szervek munkája az intézkedés következtében semmiféle kárt nem szenvedett.
A mértéktelen adatgyüjtésekre és adatközlésekre vonatkozó példák felsorolását folytatni lehet. De káros hatásuk az eddigiekből is kiviláglik. Az üzemeknek felesleges adatgyüjtésekkel való túlterhelése, a papírforma szerinti vezetés, a termelés kérdéseivel szemben tanúsított bürokratikus magatartás, a lényeges adatoknak a lényegtelen számok tenyerében való elsüllyeszte'se s mindezzel a pontos és gyors adatszolgáltatás akadályozása, mind-mind következményei ennek a káros magatartásnak. Azonban szükséges !negvilágí—_
tani nemcsak a statisztika túlméreteze'sének hatásait, hanem e magatartás helytelen ideológiai gyökereit is. A szocialista statisztika nem jelentheti azt, hogy a számbavétel és ellenőrzés egyforma pontossággal egyszerre mindenre kiterjedjen. Téves képet alkot a tervgazdaságro'l általában, de különösen a szocialista statisztikáról az, aki azt hiszi, hogy íróasztal mellől ,,mindent" felölelő tervek és ,,mindent" megfigyelő statisztikák segítségével az egész népgazdaságot irányitani és ellenőrizni lehet, mert amint Sztálin elvtárs mondja: ,,Semmiíéle ötéves terv nem veheti számitásba mind-- azokat az eshetőségeket, amelyek társadalmunk belsejében rejtőznek és amelyek csak az üzemnek, a tervnek az iparban, a kereskedelemben, a kolhozban, a szovhozban való végrehajtása során derülnek ki". A feladat éppen az, hogy a tervezésben és a statisztikai munkában legdöntőbb láncszemeket ragadjuk meg. Ezt tanítja a bolsevik munkamódszerről Lenin, aki —- Sztálin elvtárs szerint —— ,,így tanitott bennünket : keres- sétek meg az alapvető láncszemet munkánk láncolatában, ragadjátok meg és vonjátok maga—
tok után, hogy azzal el tudjátok vontatni az egész láncot és előre juthassato ". A kom-—
munista munkamódszer a statisztikában is hasonlót jelent, tehát nem azt, hogy min—
dent, a jelenlegi erőviszonyok mellett megfoghatót és megfoghatatlant, a gazdasági fejlődés döntő láncszemeit és huszadrangú jelenségeit egyaránt és egyszerre a statisz—
tikák és kimutatások segítségével ellenőrizzük. A társadalmi és gazdasági élet válto—
zatos, sokrétű. Minden megnyilvánulása, minden részlete önmagában nem fogható meg, éppen mert élő emberek társadalmáről van szó. Nem dialektikus gondolkodásra vall, ha erről nem veszünk tudomást. A szocialista tervgazdaság és statisztika sajátos—
sága, hogy meg tudja találni azokat a legdöntőbb láncszemeket, legfontosabb jelenségeket, amelyeket szükséges megtervezni és folyamatosan megfigyelni, amelyek alapvetően meg- határozzák a gazdasági élet [ejlődésének irányát: ,,el tudják vontatni az egész láncot" és lehetővé teszik, hogy a terv és a statisztika által exakt módon meg nem fogható jelenségek is a megkívánt irányban fejlődjenek. Aki egyforma buzgalommal készít statisztikát az ipari termelés fejlődéséről és az erdészek átlagos életkoráról, a mezőgazdasági termés-' eredményekről és a ribiszkebokrokról, a lakásépitésről és az építendő lakásokban a bútorok elrendezéséről, az a dialektikus tervgazdálkodást mechanikus könyvelésnek, a szocializmust pedig valami falanszter—rendszernek tételezi fel. Hasonlattal élve:
pókhálófínomságú selyemszövettel kívánja a tengerből az óriási és a szabadszemmel alig látható halakat kifogni, aminek következménye csak egy lehet : a pókhálófínomságú szövet kiszakad és a hálóból mind a kicsi, mind a nagy hal kicsúszik.
E közlemény elején szó volt arról, hogy milyen drákói szigorúságú intézkedéseket
m
,, !
hoztak assaSzoyjetúnióban a statisztikai ,,vadhajtások" lefaragására. Ha a statisztika bürokratikus kinövéseit még nem is sikerült nálunk teljesen leépíteni, mindenesetre jelentős—
eredmények vannak már ezen a téren is. Ezek közül elsősorban a Népgazdasági Tanács idevágó rendelkezései jelentősek: igy a mult év augusztusában hozott 57/1949. N. T.
számú határozat, amely egy sereg öncélú statisztikai kiadványt megszüntetett, a statisztikai kiadványok megjelenését erősen megkötötte és példányszámukat korlátozta, a 290/15/1949§ N. T. számú határozat, amely leszögezte, hogy országos jellegű statisz—
tikai adatgyűjtések lebonyolítása a Központi Statisztikai Hivatal feladata és elrendelte a Gazdaságstatisztikai Bizottság felállítását, továbbá a decemberi 407/21/1949 N. T.
számú határozat, mely a vállalatok statisztikai adatszolgáltatására vonatkozik. Ez utóbbi szerint a jövőben statisztikai adatszolgáltatást egy minisztérium működési körén belül csak az illetékes miniszter, több minisztériumra kiterjedően pedig csak a Központi Statisztikai Hivatal engedélyével lehet elrendelni és végrehajtani. Aleg—
újabb, 208/1950 N. T. számú határozat pedig külön felkéri a nehéz- és könnyűipari minisztereket, hogy minisztériumuk hatáskörén belül vizsgálják felül a már engedélye—
zett adatgyűjtéseket és számolják fel a párhuzamos statisztikákat. Ezek a rendeletek és a Gazdaságstatisztikai Bizottság létesítése számottevő lépések a mi gyakorlatunk- ban a felé, hogy tervgazdálkodásunk e ,,gyermekbetegségét": a mindenről minden módon folytatott adatgyűjtéseket leküzdjük.
Részben e rendeletek hatásaképpen, részben a gyakorlati tapasztalataik alapján vezető gazdasági tunkcionáriusaink közül mind többen jönnek tisztába azzal, hogy a i'elesleges adatgyűjtések megszüntetése, az adatgyűjtések központi irányítása nélkül nem képzelhető el pontos és gyors statisztika. Ez a centrális irányítás természetesen nem azt jelenti, hogy magát a statisztikai tevékenységet is ki kell vonni az üzemek—
ből, minisztériumokból és egyéb, ipari vagy gazdasági igazgatási szervekből, hanem a különböző szervek statisztikai munkájának egységes rendszerét, fogalmait, központi irányítását követeli meg. Mintahogy a tervezés is egységes séma szerint történik, az ellenőrzésnek is azonos, a tervhez igazodó keret szerint kell végbemennie. A Szovjet—
únió alkotmányának fentebb idézett 14. §-a éppen ezért szögezte le az egész Szovjetúnió területére kiterjedő érvényességgel, hogy a nyilvántartás, a statisztika megszervezése központi, állami feladat.
A szocialista statisztika nálunk aránylag rövid gyakorlatra tekinthet vissza, azonban már ez az egyéves tapasztalat is elegendő ahhoz, hogy saját hibáinkon is okulva, meggyőződjünk az egységes statisztikai rendszer kiépítésének szükségességéről. A szocializmus nagyobbfokú ellenőrzést kíván meg, kiterjedtebb statisztikai apparátust tesz szükségessé, mint a kapitalizmus. Azonban éppen az utóbbi miatt szükséges min—
den visszaélést, a statisztika minden felesleges túlméretezé'sét megakadályozni. Nem—
csak a statisztika pontossága és gyorsasága követeli ezt meg, hanem takarékossági szempontok is, az üzemi adminisztráció amúgyis erősen megnövekedett terjedelmé—
nek tehermentesítése. Népgazdasági szempontból nem közömbös, hogy a szellemi munkavállalók aránya a fizikai munkavállalókéval szemben hogyan emelkedik. Az utóbbi években a szellemi nmnkavállalók emelkedésének üteme gyorsabb volt, mint a fizikaiaké. Ez részben szükséges folyamat ——— jelenti a mérnökök, művezetők, a pon—
tosabb adminisztrációt, ellenőrzést megvalósító üzemi könyvelők, üzemgazdászok, statisztikusok, stb. számának természetes és szükséges emelkedését, ——azonban bizo—
nyos mértékben visszatükrözi azt az egészségtelen, mindent ,,túladminisztráló" ten—
denciát is, amelynek egyik jelentkezése éppen a mértéktelenül felduzzasztott statisz—
tikai adatszolgáltatás.
A tanulmány elején a szocialista statisztika elé három követelményt állítottunk : _a vizsgált jelenség közgazdaságilag helyes, marxista megközelitését, vagyis, hogy a statisztika szakszerű legyen, hogy a kért adatokat ne becslésből, hanem pontos
"nyilvántartások alapján közöljék, tehát, hogy a statisztika pontos legyen; harmad- sorban, hogy az adatgyüjtés ne az események mögött kullogva, elkésetten jelezze az eseményeket, vagyis gyors legyen. Mind a három követelmény —— de különösen a statisz—
tika pontossága és gyorsasága —— megköveteli a statisztikai ,,vadhajtások" felszámolását, az adatgyűjtések egyszerűsítését, és ezek elő/eltételelcéppen a statisztikai adatszolgáltatás irányításának, engedélyezésének és ellenőrzésének szigorú centralizációját. A túlméretezett és párhuzamos statisztikák megakadályozzák, hogy a statisztikai adatok valóban az üzemek bizonylati rendszerén alapuljanak. Világos, hogy öt— vagy tízíéle, egymástól eltérő, külön—
123
, , es
böző kérdésekkel foglalkozó statisztikának az üzemekben nem lehet meg az egységes és egy-*
anima ügyviteli megalapozása.
Az ötéves terv megvalósítása, az ipar és ezen belül a nehézipar fejlesztése, a ter—
melés és termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, mint soronkövetkező feladatok, a széles mértékben kibontakozó verseny, a sztahanovista mozgalom, mint a feladatok megvalósításának legdöntőbb eszközei megkövetelik, hogy országosan, iparágankint és üzemenkint pontos, gyors és folyamatos statisztika jelezze ezeket az eredményeket. Az ilyen statisztikának megszervezése nemcsak azt követeli meg, hogy szabatosan és idejálíen kérdezzük meg a legfontosabbat, hanem azt is, hogy ami nem fontos, ' amire szabatosan felelni nem lehet, azt ne kérdezzük. Hogy az üzemek, vállalatok gyorsan és hitelesen szolgáltassák a nélkülözhetetlen adatokat, ahhoz az is szükséges, hogy teher—
mentesílsük őket a szükségtelen és párhuzamos stalísztikáktól. Az ötéves terv finomabb és egyben centralizáltabb tervezési módszere, amely a következő hónapokban a kezdeti nehézségek tapasztalatain okulva csiszolódni fog, megteremti a nyilvántartás, a' sta—
tisztika, a tervellenőrzés egységes rendszerének lehetőségét. A feladat az, hogy élve a.
lehetőségekkel, meg is valósítsuk az egységes statisztikai rendszert, kíméletlenül lefaragjuk az öncélú párhuzamos statisztikákat és a terviegyelemhez hasonlóan érvé—-
nyesítsük a hivatalokra, üzemekre egyaránt érvényes statisztikai fegyelmet.
A Népgazdasági Tanács határozata az üzemi statisztikáról
A Népgazdasági Tanács egyik legutóbbi ülésén foglalkozott a vállalatok statisz—
tikai adatszolgáltatásával. Az ülésen megállapítást nyert, hogy bár a Népgazdasági Tanács előző határozata alapján a statisztikai adatszolgáltatásban fennálló rendszer—
telenség — különösen a könnyűipar-ban —— enyhült (a párhuzamos statisztikák többsé—
gét leállították, csökkent a vállalatok adatszolgáltatási terhe), mégis a vállalati sta—
tisztikai adatszolgáltatás terén még sok bürokratikus jelenség érvényesül. Igy: a vállala—
toknak még sok felesleges adatot kell szolgáltatniok, egyes a(latkérések ötletszerűen történnek, az adatszolgáltatások előírt határideje gyakran betarthatatlan, teljesítésük felesleges munkát okoz, az adatszolgáltatási kérdőívek utasításai nem tartalmaznak megfelelő magyarázatokat, stb. Gátolja a vállalatok statisztikai munkáját az a kö—
rülmény is, hogy a statisztikai munkakörben dolgozókat az üzemi vezetőség általában nem támogatja kellően. A Népgazdasági Tanács e hiányosságok megszüntetése érdeké—
ben felkérte az illetékes minisztériumokat, hogy a már engedélyezett statisztikai adatszolgáltatásokat a további racionalizálás és a felesleges kérdőpontok kiküszöbö- lése szempontjából vizsgálják felül.
A Népgazdasági Tanács a statisztikai munkakörben dolgozók magasabb szakmai tudásának előmozdítására elrendelte, hogy a tervkötelezelt I. és II. vállalatok üzemi statisztikusainak kötelező statisztikai vizsgát kell tenniök, mégpedig a tervkötelezett I. vállalatok statisztikusainak november l-ig, a tervkötelezett Il. vállalatok statisz—
tikusainak 1951 február l—ig. A Központi Statisztikai Hivatal április Jó'-ig nyilvánosságra hozza a statisztikai szakvizsga anyagát. 1951 február l—e, illetve május l—e után felelős statisztikus a tervkötelezett I. és II. vállalatoknál csak a vizsga sikeres letételével dolgozhat. A vizsga sikeres letételét a kollektiv fizetések megállapításánál figyelembe fogják venni.
A határozat kimondja, hogy a szakminisztériumoknak a statisztikai kérdőívek beszolgáltatását pontatlanul és a kitöltést hibásan teljesítő vállalatok vezetőit és statisztikusait megfelelő bírságban kell részesíteniök.
Foglalkozik a határozat a tervezés és statisztika metodikájának egyeztetésével és általános elvként kimondja, hogy a tervezés metodikájában, az Egységes Árulistában, a gyáripari statisztikai kérdőívekben változtatásokat egy tervéven belül eszközölni nem lehet, illetve ezeket a változtatásokat úgy kell végrehajtani, hogy az adatszol—
gáltatásban, illetve az adatok feldolgozásában az előző év statisztikai adataival való összehasonlítás folyamatossága minden tekintetben biztosítva legyen.
un;
