Az Ökonometriai Társaság koppenhágai ülése

(1)

'szEmn

885 Keleti Károly már 1867-ben, az orszá- gos statisztikai szervezet kialakításával kapcsolatos ,,Emlékiratá"—ban hangsú-

lyozta, hogy a központi szerv mellett terü—

leti bázisra is szükség van. A statisztika

e vidéki "képviseletének" szervezésével

foglalkozott Horváth Tibor, a Központi

Statisztikai Hivatal főrevizora ,,Kisérle—

tek a területi statisztikai szervezet létre- hozására 1867 után" c. előadásában. A sta—

tisztika területi bázisának létrehozására az első próbálkozás a statisztikai külta- gok intézményének bevezetése volt. Az 1869—ben kinevezett 12 kültag működése azonban nem tartott sokáig: 1874-ben már

csak 3 működött, és az 1874. évi XXV. tc., mely létrehozta a törvényhatósági statisz—

tikai bizottmányt, meg is szüntette a kül—

tagok intézményét.

' Keleti másik kezdeményezése e terüle—

ten a városi statisztikai hivatalok szerve—

zésére irányult, és bizonyos sikerrel járt:

a budapesti statisztikai hivatal több évti- zeden át eredményesen működött. Keleti ezirányú javaslata 1868—ban kelt; 1869- ben Pest város közgyűlése a városi sta—

tisztikai hivatal elnökévé választotta

Kőrösi Józsefet, és a hivatal 1870—ben

megkezdte működését. A példa nyomán több városban — Budán, Pozsonyban,

Kolozsvárott, Szegeden stb. — foglalkoz—

tak a városi statisztikai hivatal megszer—

vezésének kérdésével, a terveknél tovább

azonban nem jutottak.

A statisztikai kültagok intézményének kudarcát látva, Keleti az 1874. évi törvény

tervezetébe felvette a törvényhatósági statisztikai bizottságok szervezését. E bi-

zottságok az 1874. évi XXV. tc. életbelé—

pése után létre is jöttek, a statisztikai

munka eredményessége érdekében azon—

ban igen keveset tettek.

Keleti Károlynak a területi statisztikai

szervekre vonatkozó elképzeléseiből tehát

csak kevés valósult meg. Eredményként csak a fővárosi statisztikai hivatal meg- szervezését és a horvát-szlavon statiszti—

kai hivatal és statisztikai tanács megszer- vezését könyvelhetjük el. A hiba azonban

nem Keletiben, nem Keleti koncepcióiban,

hanem sokkal inkább az ország közálla—

potaiban, a kiegyezés utáni pénzügyi és politikai nehézségekben keresendő.

*

Az előadások elhangzása után mindkét napon vita következett, amelynek során az ülés számos résztvevője kifejtette véle- ményét. Az első napon a Debrecen múlt-

jával kapcsolatos kérdések, a régi adat—

források, adatgyűjtések megbízhatósága.

továbbá a kiegyezéskori magyarországi iparra vonatkozó adatok, illetve Bécs ipar—

politikáját jellemző számok foglalkoztat—

tak több hozzászólót. A második ülés

záróvitájának fő témája a hivatalos sta—

tisztika európai kialakulása, illetve a ma—

gyar és az egyes európai országok statisz—

tikai hivatalának megszervezése közötti

kapcsolat volt. Emellett foglalkoztatta az

ülés résztvevőit az a kérdés is, hogy a hi—

vatalos statisztika szerveztének kialakulá—

sát, különösen pedig a területi szervezet

megteremtését mennyiben akadályozta az

ország nehéz gazdasági helyzete.

A vita lezárása után dr. Lengyel László,

a Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztályának titkára foglalta össze a kétnapos vándorülés eredményeit és mon-

dott köszönetet mindazoknak, akik kuta—

tásaikról az ülésen beszámoltak.

A vándorüléssel a debreceni sajtó is

foglalkozott: a Hajdú—Bihari Napló, az

MSZMP Hajdú-Bihar megyei bizottságá—

nak a lapja 1963. június 8-i számában foglalkozott a vándorülés előadásaival.

AZ ÖKONOMETRIA! TÁRSASÁG KOPPENHÁGAI ULÉSE

DR. KENESSEY ZOLTÁN

Az Ökonometriai Társaság ez évi eu—

rópai konferenciáját, amely a matematikai statisztikusokkal együttműködésben került lebonyolításra, július 8—12 között rendezték meg Koppenhágában. Az ülést, amelyen több mint 300 résztvevő volt jelen a koppenhágai egyetem újonnan fel—

épült természettudományi épületeiben tar—

tották meg, délelőttönként egy, délutánon—

ként több szekcióban párhuzamosan ülé-

sezve. —

A matematikai statisztikai előadások a

sztochasztikus folyamatok kérdései,

a kombinatorikai módszerek valószínűség-

elméleti és statisztikai alkalmazásai és a

véletlen kisérletek elméleti és módszertani problémái köré csoportosultak. Utóbbi kérdéskörben a mintavételi módszerek és

(2)

886

SZEMLE

a véletlen kísérletek egységes elméletének

a szükségességéről elhangzott előadások egyebek között a mintavétellel foglalkozó

1963. szeptemberi budapesti ENSZ regio—

nális szeminárium szempontjából is ér—

deklődésre tarthattak számot. Tore Dale—

nius és Bertil Matem (Svédország) ,,Sziik—

ség van-e a véletlen kisérletek egységes

elméletére" c. előadásukban elsősorban az általános statisztikai elmélet és a szak—

statisztikai elméletek viszonyát tették

elemzés tárgyává. Az általuk felvázolt je—

lenlegi statisztikai ágazati felosztás a kö—

vetkező:

. Hibaelmélet.

. Többtényezős analízis.

. Sztochasztikus folyamatok.

Idősorok elemzése.

Döntési függvények.

Mintavétel.

Monte—Carlo eljárások.

. Kísérletek tervezése.

Ez a felosztás természetesen korlátozott

a 'statisztikai elmélet sok nyugati kutató által gyakrabban implicite, mint explicite, elfogadott határaira :; a gazdaságstatisz- tika számos területét nem különíti el vagy nem is tartalmazza. A dolgozat ezen ——

önmagában nem jelentéktelen — gyengé—

jénél azonban fontosabbnak minősíthetők Daleníus és Matem kritikai megállapí-

tásai a statisztikai részágazatok integrá—

ciójának a problémáiról, illetve hiányá—

ról. Ezeket részben eltérő terminológiai

szokásokra, részben az alkalmazott, mate—

matikai eljárások indokolatlan színvonal—

eltéréseire, vezették vissza. Kevesebb

súlyt helyeztek az előadók a statisztika általános elméletével összefüggő hiányos—

ságokra, melyeknek jelentősége pedig va—

lószínűleg meghaladja az_ előbb említett két tényezőét (feltehetően ezek nagyrészt vissza is vezethetők az átfogó elmélet hiányára, illetve hiányosságaira).

M. Guenouille (Anglia) előadása ("Kí—

sérletek és reprezentatív felvételek kom—

binált alkalmazása") a kísérletek és a mintavételi eljárás elkülönítő meghatáro—

zásából indult ki, a kísérletek esetében

a kísérletező részéről a kísérletbe bevont

tényezőkre (illetve ezek valamelyikére)

való ráhatás lehetőségét feltételezve, illetve ugyanezt a feltevést a reprezentatív fel—

vételeknél kiküszöbölve. Az elvi elkülö—

nítést fenntartva az előadó ugyanakkor

rámutatott azokra a nehézségekre, ame- lyek az elkülönítés, illetve a besorolás

gyakorlati eseteiben jelentkezhetnek, majd bemutatta tapasztalatait a kísérleti konst—

rukciók mintavételi alkalmazásánál (vé—

leménye szerint a kísérletek tervezésének a metodikája általában fejlettebbnek te- kinthető s ezért a reprezentatív felvéte—

lek tervezésére gyakorolt hatása igen ért—

m e e a e w w —

hető). Ezt követően Guenoutlle a minta- vételi eljárásoknak a kísérletek során történő alkalmazását, valamint a termé-

keknek a fogyasztók által történő értéke—

lését elemezte. Egyébként jól áttekinthető analízisét kedvezőtlenül érintette és gon- dolatfűzésének elvi általánosíthatósága tekintetében negatívan hatott ki, hogy a kérdéskört teljesen a reklám és a fo gyasztók befolyásolásának a szempontjá-

ból közelítette meg (példái. is kivétel nél-

kül ilyen jellegűek voltak). '

'A konferencia viszonylag behatóan fog- lalkozott a termelési függvények kérdé- seivel. Az ebben a vonatkozásban elhange zott három előadás vitája mondhato —— a makróökonomiai modellek tárgyalása mel—

lett —— a legsikerültebbnek.-Az elsőt ezek közül (G. Pyatt: Egy termelési függvény c. dolgozatát) a szerző távollétében a kuta—

tás irányítója, Richard Stone professzor (Cambridge) vezette be. Pyatt dolgozata, egyebek között, a technikai fejlődésnek a termelési fügvénybe való legmegfelelőbb beépítését elemezte. (Ez a kérdés egyéb—

ként a konferencián több alkalomal fel—

merülő, a nyugati közgazdászokat jelen—

leg láthatóan közelről érintő problémát képzett.) Leif Johansen (Osló) korreferátu—

mában Pyatt több alapfeltevését behatóan bírálta, egyebek között a munkaerőnek mint a tőkénél ,,ritkább termelési ténye—

zőnek" a feltételezése miatt..

Michael Bruno (Izrael) előadásában (,,A termelési függvények becslése és a termelési tényezők hozzájárulása a növe—

kedéshez szerkezeti egyensúlyhiány % tén") viszonylag kevés aggregátum s csu- pán 10 évről (1952——1961) rendelkezésre álló adatok alapján vállalkozott a címben jelzett tényezők ökonometriai vizsgála—

tára. Az általa választott módszerhez

Arrow, Chenery és szerzőtársaiknak a

munkaerő és tőke helyettesithetőségét elemző 1961. évi tanulmánya szolgált

alapul, Bruno azonban ezt a módszert az

izraeli sajátosságok figyelembevételével

alkalmazta, illetve fejlesztette tovább.

Az egyébként igen elegáns (talán a kon-

ferencián legelegánsabb) dolgozatnak, amelyet az alkalmazott eljárások viszony- lagos egyszerűsége és a gyakorlati lehető-

ségek és követelmények *meglehetősen messzemenő figyelembevétele jellemzett,

lényegbevágó gyengéje abban állt, hogy a munkaerő ,,túlfizetettségére" és a ,,tőke—

tényező" ,,alufizetettségére" vonatkozó számszerű eredményeit, —- amelyek vég—

eredményben szegényes statisztikai ada—

tokon alapuló becslések (hasonló számi- tások politikai jelentőségét is ügyem

kívül hagyva) — lényegében kritikát—

lanul kellően megalapozottnak tekintette.

(3)

SZEMLE

887 Brown és Conrad (Egyesült Államok)

előadása, amely a termelési függvények szempontjából általuk leglényegesebbnek

ítélt változókkal, illetve azok meghatáro—

zásával, valamint az egyenletrendszerre vonatkozó, elektronikus számológépen ki—

dolgozott eredményekkel foglalkozott, a

vita során az előzőkben érintett két dol—

gozatnál kevesebb figyelemben részesült.

Nagy hallgatóságot vonzottak viszont A.

Theíl. és T. C. Koopmans előadásai, ame—

lyek a keresletelemzés, illetve a maximális gazdasági növekedési ütem kérdéseit tár—

gyalták.

Theíl professzor (Rotterdam) ,,Az in- formácó-szemlélet és a keresletelemzés"

c. előadásában a keresletkutatás szem-

pontjából újszerű módon, az infom-náció—

elmélet felhasználásával tette vizsgálat

tárgyává, a fogyasztás bizonyos irányai bekövetkezésének valószínűségét. Kiin- duló kérdésfeltevése abban állt, hogy ,,a fogyasztói kiadások véletlenül kiválasz- tott egy dollárja esetén mi a valószínű—

sége annak, hogy azt az i—edik termékre

költik el?" A rendelkezésre álló infor—

máció és a bizonytalanság közötti össze—

függést felismerve (növekvő információ mellett csökkenő bizonytalanság, illetve emelkedő valószínűség áll fenn), Theil a

fogyasztói kiadások vonatkozásában a va- lószínűség emelkedésével arányosan csök- kenő információ—értéket ismer el.

Az általa adott példához kapcsolódva Theil egy olyan függvényt vett fel, amely az esemény bekövetkezése valószinüsé-

gének a mértékében csökkenő. Előnyös—

nek tartja —— bánmely csökkenő függ- vény alkalmazhatóságának az elismerése mellett —- a valószínűség reciproka loga—

ritmusának az alkalmazását (mínusz maga a valószínűség logaritmusa). Ezt elsősor- ban azzal indokolja, hogy így fennáll a

független események összeadhatóságának a lehetősége, ha E és E' sztochasztikusan

függetlenek, akkor azon információ, hogy mindkettő bekövetkezik, egyenlő azzal az információval, hogy E be fog következni

plusz, hogy É be fog következni. Theil sok—

rétű előadásában az információ-szemlé—

letnek az ár— és volumenindexek definí—

cióira vonatkozó következtetéseit is ismer—

tette.

Egy rövid beszámoló kereteit megha—

ladná, ha a konferencián elhangzott több

mint 50 előadásnak akárcsak a java

részét is ismertetni akarnánk. Ezt az elő-

adások által felölelt témakörök szerte—

ágazó jellege is nehézzé tenné: a televí—

ziókészülék—tulajdonosok eloszlási modell- jétől (A. D. Bain) az erőforrások decentra?

lizált elosztási lehetőségeinek az elemzésén keresztül (L. Hurvicz) az értéktőzsdei rész-

vények sztochasztiküs viselkedéséig (J.

Cani) terjedő témák szerepeltek egyebek között a napirenden. Ezért befejezésül csupán a szimultán egyenletrendszerek

és a makroökonómiai modellek vitáját

érintjük még röviden.

A_ szimultán egyenletrendszerekre vo—

natkozó ülésen, amelyen Theil prosszor elnökölt, elsősorban a Hayes-féle szemlélet alkalmazására tett javaslatok keltettek

érdeklődést.

T. J. Rothenberg (Rotterdam) átgon—

doltan megfogalmazott ,,Szimultán egyen—

letrendszerek Bayes—féle elemzése" c.

előadása a statisztikai döntéselmélet hasz—

nosíthatóságát vizsgálta egyenletrendsze-

rek megoldásánál. A döntéseknélet, amely az utolsó 20 évben jelentős fejlődésen

ment keresztül, bonyolult természete és matematikai apparátusa miatt alig került gyakorlati felhasználásra., A szimultán egyenletrendszerek szempontjából azonban a döntéselméletnek jelentős hatása lehet.

Rothenberg öszehasonlító vizsgálat tár—

gyává téve a tradicionális (a legkisebb

négyzetek módszerén alapuló) becslési eljárásokat a minimax megoldással (amely a lehetséges legrosszabb esély elkerülé- sének a véleménye szerint rendkívül kon—

zervatív óhajából indul ki) és végül a

Bayes-féle eljárással, a legvitathatóbb—

nak, de egyben a legvonzóbbnak az utób—

bit minősíti., Véleményének alátámasztá—

sára hivatkozik a gazdasági gyakorlatra, ahol sokszor megfelelő információ hiá- nyában is szükség van döntésekre. Az ilyen döntések a döntéseket hozók bizo—

nyos a priori ismeretein alapulnak, ame—

lyeket a Bayes-féle eljárás hasznosítani

tud. Rothenberg megfogalmazásában a

Bayes—féle analizis egyszerű kifejtése a következő: számítsuk ki a paraméterek a posteriori sűrűségét Bayes szabálya sze—

rint, majd minimalizáljuk a várható vesz- teséget.

A makro—modellek tárgyában D. W.

Jorgenso'n és S. Maisel (Egyesült Alla-

mok) előadásai álltak előtérben. Mindkét

előadás az Egyesült Államokban jelen—

leg kidolgozás alatt álló igen nagyméretű

ökonometriai modell felépítéséről adott

tájékoztatást. Maisel előadása — néhány általános összefüggés érintése mellett — főleg a modell beruházási (ezen belül el—

sősorban lakásépítési) változásaival foglal—

kozott. Az előadás érintette a modell kap- csolatát a beruházási várakozásokra vo—

natkozó adatokkal és általában a gazda—- ságpolitikai elhatározásokkal.

Jorgenson előadása ugyanezen (az ún.

S. S. B. C.) modell átfogóbb ismertetését adta, áttekintve a modell-építés fejlődését és tájékoztatást adva az adott modell ki—

(4)

888 dolgozása során érvényesített általános

szemléletről. Utóbbi vonatkozásban érde—

mes kiemelni a következőket:

1. végső formájában a modell igen rész-

letes lesz, kb. 300 egyenletet ölel fel;

2. a modell felépítésénél arra töreked—

nek, hogy a közgazdasági kutatás legkü- lönbözőbb új részeredményeinek a beé—

píthetőségét ,,intézményesen" biztosítsák;

3. a modellt ,,élő organizmusként" kí—

vánják kezelni, folyamatos revízió alatt

tartva;

4. a modellt igen nagyszámú külső

szakértő bevonásával dolgozzák ki, azzal

a céllal, hogy minden egyes egyenlet felállításánál az adott területre vonat—- kozó legkorszerűbb tudományos eredmé—

nyek és szemlélet kellő súlyt kapjon;

5. a modell kidolgozásában részt vevő

közgazdászok szűkebb csoportja is külön—

SZEMLE

böző egyetemeken és intézményeken mű-

ködik ami bizonyos — a közlések szerint

leküzdött — szervezési nehézségeket okoz ugyan, de egyben a szemlélet sokoldalú—

ságához is hozzájárult.

A konferenciáról szóló beszámoló nem

nélkülözheti a dán szervezőbizottságnak a konferencia sikeres lebonyolítása érde- kében tett messzemenő erőfeszítései meg- említését. A tudományos ülések mellett megrendezett két fogadás —— a koppen- hágai városháza patinás termeiben a vá-

rosi tanács által, illetve a parlament

épületében Dánia közgazdasági minisz- tere által —, valamint a North Zealand két nevezetes kastélyába, Fredensborgba és Helsingörbe megrendezett autóbusz—

kirándulás szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a konferencián részt vevő szakem—

berek közelebbről megismenkedhessenek

egymással. '

A LEGFELSÖBB BIRÓSÁG ÁLLÁSFOGLALÁSA A STATISZTIKA! BUNTETTRÖL

DR. REMETEY ERVIN

Az új Büntető Törvény-könyv (BTK)

statisztikai vonatkozásait ismertető, a Statisztikai Szemle múlt évi júliusi szá—

mában megjelent cikkünkbeni már rámu—

tattunk arra az ellentétre, amely a BTK 213. §-a és annak miniszteri indokolása között mutatkozik és hangsúlyoztuk, hogy a miniszteri indokolás álláspontjával nem érthetünk egyet.

A kérdés röviden összefoglalva a kö—

vetkező:

A BTK 213. §-a —— amely a ,,statisztikai bűntett' címet viseli -- egy évig terjedő

szabadságvesztéssel vagy javító—nevelő munkával büntetendőnek mondja ki azt, aki a valóságnak meg nem felelő vagy hamis látszatot keltő statisztikai adatokat

szolgáltat, vagy az adatszolgáltatással

kapcsolatban a valóságnak meg nem fe-

lelő felvilágosítást ad, illetőleg, aki a sta—

tisztikai adatok vagy az azokkal kapcso—

latos felvilágosítások szolgáltatását meg- tagadja.

A továbbiak könnyebb megértése végett kiemelendő, hogy az idézett törvényszö—

veg ismételten ,,statisztikai adato "-at

emlit általánosságban, tehát minden olyan megszorítás, korlátozás nélkül, amely arra mutatna, hogy a törvényhozónak szándé-

* Lásd: Az új Büntető Törvénykönyv statisz—

tikai. vonatkozásai. Statisztikai Szemle. 1962. évi 7. sz. 755—758, old.

ka lett volna a BTK 213. § alkalmazási körét a statisztikai adatok egy szűkebb körére, csoportjára korlátozni.

A BTK szövegével ellentétben a 213.

§—hoz fűzött miniszteri indokolás mást mond. A miniszteri indokolással kapcso—

latban általánosságban megjegyzendő, hogy az a nevéből is kitűnően azt a célt

szolgálja, hogy a törvényhozás előtt egy

törvényjavaslat szükségességét és helyes—

ségét megindokolja. A gyakorlati életben azonban a miniszteri indokolás a törvény megalkotása után is irányt mutat a jog- alkalmazó szervek részére a törvény értel-

mezése tekintetében és ezért jogmagya—

rázó feladatot is tölt be. A miniszteri in—

dokolást éppen ezért —- elsősorban átfogó

törvénykönyvek esetében —— az Igazság—- ügyminisztérium az illető törvénykönyv hivatalos kiadmányában közzé is teszi.

Ez történt a BTK hivatalos, az Igazság—

ügyminisztérium által az 1962. évben köz—

zetett kiadványa esetében is.

A BTK 213. §—hoz fűzött és közzétett miniszteri indokolásban az az álláspont

nyert kifejezést, hogy a BTK 213. §—a nem valamennyi statisztikai adatszolgál-