BORDÁS BEÁTA

BORDÁS BEÁTA

A KOLOZSVÁRI BÁNFFY-PALOTA

BORDÁS BEÁTA

A KOLOZSVÁRI BÁNFFY-PALOTA

MÚLT ÉS JELEN

POLIS KÖNYVKIADÓ – ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET KOLOZSVÁR, 2019

Támogatók:

A könyvet tervezte: Unipan Helga A fényképeket készíteĴ e:

Biszak Szabolcs Dariana Bucur

Feleki István Rozsnyai József

és a szerzæ

A képek és reprodukciók forrása:

A Báně y család gyÿjteménye Brukenthal Múzeum, Nagyszeben

Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ (egykori Kulturális Örökségvédelmi Hivatal), Budapest

Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár A Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyÿjtælevéltára Minerva Fotóarchívum, Minerva Mÿvelædési Egyesület, Kolozsvár

Octavian Goga Kolozs Megyei Könyvtár

Országos Széchényi Könyvtár (Budapest), Plakát- és Kisnyomtatványtár A Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága

© Bordás Beáta, 2019 Polis Könyvkiadó, 2019

A könyvben közölt fényképek

és reprodukciók eredetijének ærzæi, 2019

Descrierea CIP a Bibliotecii Naöionale a României BORDÁS, BEÁTA

A kolozsvári Báně y-palota : múlt és jelen / Bordás Beáta. - Cluj-Napoca : Polis : Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2019 Conöine bibliograÞ e

ISBN 978-606-542-077-9 ISBN 978-606-739-117-6 72

A kiadvány

az Erdély Öröksége Alapítvány támogatásával készült.

TARTALOM

7ȲȲElæhang

9ȲȲA PALOTA EGYKORI TULAJDONOSAI 9ȲȲA losonci Báně y családról

10ȲȲGróf Báně y György (1747–1822) és udvartartása 22ȲȲA gubernátor leszármazoĴ ai

24ȲȲBáró Báně y Albert és utódai 30ȲȲÁllami tulajdonban

34ȲȲA 18. SZÁZADI ÉPÍTKEZÉS 34ȲȲA palota építéstörténete

48ȲȲAz építkezésen foglalkoztatoĴ mesterek 56ȲȲAZ ÉPÜLET BEMUTATÁSA

56ȲȲA fæhomlokzat

67ȲȲA hátsó homlokzat és a belsæ udvar 72ȲȲA palota szobrászati díszítése 84ȲȲTérszerkezet és belsæ kialakítás

97ȲȲTérhasználat a korabeli források tükrében 97ȲȲȳAz 1822-es inventárium

106ȲȲȳA palota részleges leltára 1886-ból 110ȲȲȳAz uralkodói lakosztály berendezése

Ferenc József császár látogatásaikor (1887, 1895) 113ȲȲURALKODÓK A PALOTÁBAN

114ȲȲI. Ferenc császár és Karolina császárné látogatása (1817) 119ȲȲFerenc József elsæ látogatása (1852)

119ȲȲFerenc József második látogatása (1887) 122ȲȲFerenc József utolsó kolozsvári útja (1895) 128ȲȲUtóhang

129ȲȲMELLÉKLET 129ȲȲA palota leltára 159ȲȲJegyzetek

183ȲȲKönyvészeti rövidítésjegyzék 188ȲȲKépjegyzék

196ȲȲRezumat 198ȲȲResume

1. A belsæ udvar körüli loggia

EL^HANG

A

kolozsvári Fætér keleti házsorán a 18. század közepéig kisebb polgárházak so- rakoztak, amelyek közé a század végén egy impozáns, igényes fæúri palotát emeltek. Erdély egyik legjelentæsebb késæ barokk stílusú, pompás palotája a tekintélyes fænemesi családból származó gróf Báně y György (1747–1822) megrendelésé- re épült fel 1774 és 1784 közöĴ . E rezidencia kiemelkedæ helyet foglal el Kolozsvár és Erdély építészetében, elsæsorban a kiváló építészeti megoldásai, díszes fæ- és hátsó hom- lokzatai és az oszlopos-árkádos udvari homlokzatok kiképzése, valamint a magas szín- vonalú szobrászati díszítések miaĴ . Ugyanakkor az épület különösen fontos a tervezæje, a böblingeni származású Johann Eberhard Blaumann életmÿvében is, ugyanis az építész fæmÿvének tekinthetæ.

Az évszázadok folyamán a palota meghatározta a kolozsvári Fætér képét, de építése után nem sokkal már a korabeli nemesi, majd polgári építkezéseket is döntæen befolyá- solta. E hatás a barokk stílus erdélyi meghonosodását vizsgálva érthetæ igazán. A 18.

század elején Erdélyben még eræs ellenérzéssel viselteĴ ek a barokk építészet iránt, hi- szen a Habsburg-uralom imporĴ ermékének tekinteĴ ék, mivel a katonai jellegÿ és az egy- házi építészetben hódítoĴ elæször teret.¹ A barokk világi építészet csak a 18. század má- sodik felében kapoĴ nagyobb lendületet a tartományban, és ennek fontos állomása volt a Báně y-palota, amely stíluselemeit, Þ nom szobrászati és kæfaragói részleteit tekintve

„valóságos iskolapéldája leĴ a késæbbi építkezéseknek”.² A færangú családok építkezései ugyan- is az 1790-es évektæl, a Fækormányszék Kolozsvárra költözésével nagymértékben meg- szaporodtak a városban, olyan jelentæs emlékeket hozva létre, mint például a Farkas ut- cai Teleki-palota (1790–1795) vagy a Király utcai Toldalagi–Korda-palota (1801–1809), s az æket követæ, a palota és a polgári ház közöĴ i átmenetnek tekinthetæ városi nemesi rezidenciák számos elemet kölcsönöztek ezek, valamint a Báně y-palota építészeti meg- oldásaiból.³

A mÿvészeĴ örténeti jelentæsége melleĴ a Báně y-palota elækelæ szerepet játszoĴ Er- dély történetében, mÿvelædési és társadalmi életében, hiszen volt már például guberniumi székhely, magyar királyok szálláshelye, díszes fogadások színtere is. ÉpíĴ etæje korának egyik legkiválóbb mÿveltségÿ embere volt, aki elévülhetetlen érdemeket szerzeĴ a ma- gyar kultúra fellendítésében, s palotája a korabeli mÿvelædési és tudományos élet köz- pontjának számítoĴ . A mai város kiemelt jelentæségÿ mÿemlékeként⁴ számontartoĴ épü- let jelenleg is a kultúra szolgálatában áll, ugyanis az 1950-es évek elején alapítoĴ Kolozs- vári Mÿvészeti Múzeum mÿködik benne.

A közismert palota történetével eddig több mÿvészeĴ örténész is foglalkozoĴ , azonban kutatásaik elsæsorban egy-egy konkrét témát, mint például az építéstörténet rekonstruá-

lását, az építkezésen alkalmazoĴ mesteremberek tevékenységét vagy a szobrászati díszí- tés ikonográÞ áját dolgozták fel.⁵ E változó terjedelmÿ munkákon kívül legutóbb 2006- ban születeĴ egy rövid összefoglaló tanulmány az épületræl,⁶ de egy átfogó, szélesebb látókörÿ monográÞ a, amely az új kutatásokat összegezné, még nem készült róla. Úgy tÿnhet, hogy ismerjük a Báně y-palota építésének minden mozzanatát, a szobrászati dí- szítés jelentését, a megrendelæ, az építész és a mesterek személyét – de mit tudunk az egykori tulajdonosok és lakók életmódjáról, a pompás szalonok berendezéséræl, a palota udvarára beépíteĴ és az 1970-es évekig mÿködæ moziról vagy a kommunizmus idejében történt felújítási-átalakítási munkálatokról?

Könyvünk a fenti kérdésben felveteĴ témákat is körüljárja, újabb levéltári kutatások eredményeit mutatja be, valamint eddig nem publikált archív felvételek és ábrázolások segítségével bævíti a szakirodalom eddigi megállapításait. Ezáltal egy teljesebb képet raj- zol a palota építéséræl, a történetében bekövetkezæ fontosabb eseményekræl és a falak közt zajló egykori életmódról. A négy nagyobb fejezetre tagolt monográÞ a elæször a több mint kétszáz éves palota tulajdonosainak változását követi végig, részletesen foglalkoz- va az épíĴ etæ személyével és a korabeli Erdélyben betöltöĴ szerepével. A második fejezet a palota 18. századi építésének mozzanatait ismerteti, amelyek a munkálatokat felügyelæ jószágigazgató által Báně y Györgynek írt levelekbæl rajzolódnak ki. Ugyanakkor össze- foglalja az épület tervezæjének, Johann Eberhard Blaumann-nak és az építkezésen foglal- koztatoĴ mestereknek a munkásságát is. A palota mÿvészeĴ örténeti leírását tartalmazó rész a homlokzatokat, az igényes szobrászati díszítés programját és az épület térszerke- zetét mutatja be, továbbá lényeges új forrásokat (19. századi leltárakat és leírásokat) szó- laltat meg, amelyekbæl fény derül a palota egyes helyiségeinek korabeli funkcióira és berendezési módjára. Az utolsó fejezet I. Ferenc, illetve Ferenc József császár kolozsvári látogatásait eleveníti fel, amelyek alkalmával az uralkodók szállása az elækelæ Báně y- palotában volt berendezve.

A PALOTA EGYKORI TULAJDONOSAI

A LOSONCI BÁNFFY CSALÁDRÓL

A

losonci Báně yak a honfoglaló Tomaj nemzetségbæl származtatják eredetüket, de a család elsæ ismert æse a 13. századi okleveles forrásokban bukkan fel. Ez a Dénes (†1241) nevÿ személy szolnoki fæispán, nádor és tárnokmester volt, æ szerezte meg a Nógrád vármegyei losonci birtokot, ahonnan a család elæneve származik.

A Báně y név Lászlótól (1368–1427), Dénes dalmáciai bán Þ ától ered.⁷ A kiterjedt nemzet- ség tagjai a 13. századtól kezdve Erdélyben is szereztek birtokokat, tudomásunk szerint a griě es Báně y-címer legkorábban a család által patronált, 14. századi szászrégeni evan- gélikus templom egyik bolĵ árókövén jelent meg.⁸ A címerben egy koronából kiemelke- dæ, mancsaiban kardot tartó griě látható, ezt a család gróÞ , bárói és köznemesi ágai ki- sebb módosításokkal használták az évszázadok folyamán.

Az említeĴ , 14. században születeĴ Báně y László unokáival a 15–17. századok folya- mán a Báně y család több ágra szakadt.⁹ Az unokák közül György (1448–1489) megalapí- toĴ a a birtokközpontjához, Bonchidához köthetæ úgynevezeĴ bonchidai ágat, amelybæl a fejedelemség korabeli (1541–1690) Erdély néhány jelentæs tanácsura, majd két erdélyi kormányzó is származoĴ . E bonchidai ág Mihály (1592–1644) Kolozs vármegyei fæispán Þ aival szakadt két fæ ágra, amelyet gubernátori (gróÞ ) és bárói ágként különböztethe- tünk meg. Az úgynevezeĴ gubernátori ág Mihály legkisebb Þ ától, Dénestæl (1630 körül – 1674) ered, aki mesés vagyonra és eræs politikai befolyásra teĴ szert, megkapta az oszt- rák bárói rangot, valamint a gyalui, görgényi és mezæörményesi uradalmakat, és rene- szánsz stílusban átépíĴ eĴ e a ma is álló bonchidai nagy kastélyt. Az Erdély legvagyono- sabb fæurának számító Báně yt vetélytársai áskálódása nyomán a fejedelem 1674-ben le- fejezteĴ e, s birtokai a kincstárra szálltak. Fia, Báně y György (1660–1708) azonban visszaszerezte a család vagyonát és tekintélyét, 1692-ben æt iktaĴ ák be a tartomány elsæ kormányzójaként (gubernátorként), majd 1696-ban a gróÞ címet is megszerezte. Az æ dédunokája volt a kolozsvári palotát épíĴ etæ gróf Báně y György (1747–1822), akit szin- tén kormányzónak neveztek ki. Utóbbinak azonban nem szüleĴ ek Þ ú unokái, így József nevÿ Þ ának elhunytával (1858) kihalt a Báně y család gubernátori (gróÞ ) ága.

A gubernátori ágat alapító Dénes (1630 körül – 1674) testvérétæl, Zsigmondtól (1616–

1654) eredt a család bárói ága, amely a Zsigmond unokája, Báně y Farkas (1700–1761) által 1729-ben elnyert fænemesi rangról kapta a megnevezését. E bárói ág tagjainak leg- fontosabb birtokai Bonchidán (egy 17. századi udvarházzal, amelyet késæbb kastéllyá építeĴ ek át)¹⁰ és Válaszúton (a ma is látható kastéllyal) voltak. Ebbæl az ágból származoĴ

báró Báně y Albert (1818–1886), aki a 19. század közepétæl a kolozsvári Báně y-palota tulajdonosa leĴ , illetve báró Báně y Miklós (1801–1894), aki 1858-ban megvásárolta a bonchidai nagy gróÞ kastélyt. Miklóst 1880-ban magyar gróÞ rangra emelték, tæle eredt az újabbik bonchidai gróÞ ág, amelynek legkiemelkedæbb és egyben utolsó férÞ tagja gróf Báně y Miklós (1873–1950) író, politikus és képzæmÿvész volt.

A 15. században megalapítoĴ bonchidai ág melleĴ a másik régi fæ ág György (1448–

1489) unokaöccsétæl, Lászlótól (1470–1532) származoĴ le. Az utódok közül többen is megkapták a bárói címet a 18. század elsæ felében. A családtagok több generáción keresz- tül használták a fugadi, kolozsborsai, enyedszentkirályi, marosgezsei és beresztelki bir- tokközpontokat, amelyeken egy-egy kastély vagy udvarház is állt. E bárói ág legismer- tebb tagja báró Báně y Dezsæ (1843–1911) politikus, Magyarország egykori miniszterel- nöke volt.

GRÓF BÁNFFY GYÖRGY (1747–1822) ÉS UDVARTARTÁSA

A

kolozsvári palota építése a Báně y család gubernátori ágához köthetæ. Gróf Báně y György (1660–1708), az elsæ erdélyi kormányzó két Þ a közül csupán György (†1735), Doboka vármegye fæispánja alapítoĴ családot. Thoroczkay Ágnessel kötöĴ házasságából öt leány és egy Þ ú születeĴ . Utóbbi, gróf Báně y Dénes (1723–1780) Mária Terézia bécsi udvarában nevelkedeĴ , s késæbb áĴ ért a katolikus vallás- ra. A császárné fælovászmestere és udvari tanácsosa leĴ , majd hazatérve Kolozs várme- gyei fæispánnak és guberniumi tanácsosnak nevezték ki. Dénes gróf az 1750-es években pompás barokk rezidenciává varázsolta a bonchidai kastélyt, amelyet az erdélyi Ver- sailles-ként emlegeĴ ek.

Báně y Dénes grófnak és feleségének, nagybarcsai Barcsai Ágnesnek egyetlen Þ ú örökö- se volt, Báně y György gróf (1747. december 24.¹¹ – 1822. július 5.), aki a bécsi There- sianumban (Collegium Theresianum, Theresianische Akademie) tanult. A jezsuita atyák vezetése alaĴ mÿködæ elit nevelæintézetet Mária Terézia császárnæ alapítoĴ a 1746-ban az- zal a céllal, hogy tehetséges nemesi származású iĦ akat részesítsen magasabb szintÿ okta- tásban, kiváló és megbízható hivatalnokokat nevelve belælük a haza és az uralkodóház szolgálatára. A barokk stílusú Favorita kastélyban (a császárnæ apjának, VI. Károlynak nyári rezidenciájában) megnyitoĴ nemesi akadémia oktatási rendszere négy szintbæl állt, éspedig a grammatika, a humanióra, a Þ lozóÞ a és a jogi stúdium évfolyamaiból.¹² Az in- tézményben a birodalom legnevesebb tudósai oktaĴ ak, akik a többéves képzés során ha- gyományos klasszikus mÿveltséget nyújtoĴ ak a diákoknak, továbbá jogi, közigazgatási, diplomáciai, építészeti-mÿszaki, kémiai, botanikai ismereteket adtak át, élæ nyelveket és úgynevezeĴ nemesi gyakorlatokat (azaz például vívást, lovaglást, táncot) tanítoĴ ak. A ko- rabeli szellemi elitet formáló intézetben a Þ atal Báně y György 1756–1767 közöĴ tanult,¹³

2. Georg Johann Weikert: Gróf Báně y György portréja (1793)

1767-ben államjogi záróvizsgát teĴ , amelynek szövege is fennmaradt.¹⁴

A bécsi tanulmányok után Báně y György az Erdélyi Udvari Kancellári- ánál, a magyarországi udvari kamará- nál és a császári Status Kancelláriánál gyakornokoskodoĴ , majd 1771 márci- usában Morvaország és Szilézia tarto- mányok kormányszékéhez tanácsos- nak nevezték ki. 1772-ben az Erdélyi Királyi Kincstár tanácsosa, 1776 októ- berében pedig Kolozs vármegyei fæis- pán leĴ . Pályája töretlenül ívelt felfele, ugyanis 1777 æszén már az erdélyi Fæ- kormányszék (Gubernium) tanácso- sának, 1781-ben az Erdélyi Udvari Kancellária udvari tanácsosának, 1782-ben pedig erdélyi kincstartónak (Thesau rarius) nevezték ki, s nemso- kára az egyesíteĴ magyarországi és erdélyi kancellária alkancellárja leĴ . A gróf II. József (1741–1790) osztrák császár bizalmát élvezte, aki 1783-ban kitünteĴ e æt a Szent István-rend kö- zépkeresztjével, és beválasztoĴ a a szolgálatot tevæ kamarásai közé, majd 1786-ban együĴ utaztak Erdélyben.¹⁵ Egy évvel késæbb, 1787. március 5-én az uralkodó Erdély kormányzójának (gubernátor) nevezte ki Báně yt, aki ezáltal a tartomány elsæ embere leĴ . II. József 1790-ben bekövetkezeĴ halála és a korábban visszavont rendeletei miaĴ az általa kinevezeĴ tisztségviselæk sorsa is bi- zonytalan leĴ , így az erdélyi rendek a Báně y kormányzóságát sem ismerték el egybæl.

Azonban az 1790–1791-es kolozsvári országgyÿlés végül megeræsíteĴ e æt ebben a pozíci- ójában, és hivatalos beiktató beszédét 1791. május 16-án mondhaĴ a el az országgyÿlés küldöĴ jei elæĴ .¹⁶ A felvilágosodás eszméit elsajátító, a mÿvészetek mecénásaként ismert Báně y gróf céltudatosan arra törekedeĴ , hogy az Erdélyt igazgató Fækormányszéket Nagyszebenbæl Kolozsvárra helyeztesse vissza,¹⁷ s ennek elækészítæ mozzanataként érté- kelhetæ az is, hogy 1773-ban elhatározta egy hatalmas kolozsvári palota felépítését, amely végül csak 1784-ben fejezædöĴ be.

A kolozsvári palotája felépítése után néhány évvel, a Kolozsvárra összehívoĴ diétát megelæzæen, a császár engedélye nélkül viteĴ e át a városba a Fækormányszék levéltárát, amelyet a tisztviselæk is köveĴ ek. Végül, a nemesek támogatását élvezve, 1790 októberé- ben hivatalosan bejelenteĴ e a Gubernium Szebenbæl való átköltözését.¹⁸ Ennek hatására 3. Mária Terézia portréja

a kincses város fejlædésnek indult,¹⁹ Er- dély politikai, szellemi és mÿvelædési életének központja leĴ . A Fækormány- szék magas rangú tisztviselæinek a 18–

19. század fordulóján sorra épülæ palo- tái pedig egy csapásra megváltoztaĴ ák a hagyományos városképet.

Báně y György a kinevezésétæl (1787) a haláláig (1822) viselte a gubernátori méltóságot, így összesen harmincöt évig volt a tartomány fæembere – hosz- szabb ideig, mint bármelyik másik er- délyi kormányzó a történelemben. Jel- leme és kormányzói tevékenysége mi- aĴ a kortársai a haza atyjának nevezték,

„ki közönséges atyai voltával, bírói egye- nességével, jóltevæ indulatjával annyi nyel- veket és vallásokat boldogítoĴ , és azzal ne- mes szívének nem kisebb örömet szerzeĴ , mint azoknak. Nem a nép vagyona folyt hozzá, hanem az övé költ a közönségre.”²⁰ Szolgálatai, érdemei és az uralkodó iránti hÿsége elismeréseként I. Ferenc magyar király (1804-tæl ezen a néven osztrák császár) 1792-ben a Szent Ist-

ván-rend nagykeresztjével, 1810-ben a Lipót-rend nagykeresztjével, majd 1815-ben Arany Polgári ÉrdemkereszĴ el tünteĴ e ki.²¹

A gubernátor korának egyik legmÿveltebb erdélyi fæura volt, aki köveĴ e a felvilágoso- dás és a jozeÞ nizmus eszméit, és sokat teĴ az erdélyi tudományosság intézményesítésé- ért. Báně y magas funkciót töltöĴ be a szabadkæmÿves-mozgalomban is, ugyanis 1784-tæl æ volt az erdélyi tartományi páholy nagymestere egészen a mozgalom 1790-es évek köze- pén történt beszüntetéséig.²² A kolozsvári szabadkæmÿves-páholy lelkének számító Aran- ka György (1737–1817) költæ és író kezdeményezésére Báně y György két fontos nemzeti ügyet karolt fel, amennyiben hathatósan támogaĴ a a régi kéziratok, okmányok össze- gyÿjtésére és kiadására vállalkozó Erdélyi Kéziratkiadó Társaság (1791), valamint az Erdélyi Magyar Nyelvmívelæ Társaság (1793) megalapítását, s mindkét egyesületnek elnöke is volt.²³

Báně y György mÿveltségéræl könyvkultúrája is árulkodik. Biró József feljegyezte, hogy a bonchidai kastély régi könyvtárának anyagát alapvetæen a gubernátor és József nevÿ Þ a gyÿjtöĴ ék össze, az apa kérésére Bécsbæl „minden újonnan megjelent történeti, po- litikai mÿvet, emlékiratot, lexikont, Dictionnaire-t, folyóiratot rendre meg kelleĴ vásárolni, s Er- délybe szállítani”.²⁴ E gyÿjtæszenvedélyt alátámasztják a kormányzó latin, magyar és fran-

4. Boér Márton: Zágoni Aranka György portréja

cia nyelvÿ könyveinek korabeli összeírásai is. Könyvtárában szép számmal szerepeltek azok a könyvek, amelyek a kolozsvári református kollégium nyomdájából kerültek ki, fæleg haloĴ i „actiók” (beszédek) és könyörgéses könyvek. Ezek melleĴ egy 1781-es leltár több mint 300 könyvcímet sorolt fel az orvostudomány, grammatika, Þ lozóÞ a, jogtudo- mány, történelem, aritmetika tárgykörében, de sok biblia, szótár (francia, német, latin), katekizmus és szentek életéræl szóló összefoglaló is volt a gróf tulajdonában.²⁵ A címek alapján csupán egyetlen kiadvány foglalkozoĴ az építészeĴ el, Johann Baptist Izzo (1721–

1793) jezsuita szerzetes Elementa architecturae civilisi in usum nobilium Collegii Regii Theresiani (…) címÿ, latin nyelvÿ építészeti tankönyve, amely a bécsi Theresianum diák- jai számára íródoĴ . Izzo professzor 1754-tæl állt a Theresianum alkalmazásában, ahol olasz nyelvet, katonai és polgári építészetet tanítoĴ , s 1774–1778 közöĴ az intézmény al- igazgatója is volt.²⁶ Az 1764-ben latin, majd 1772-ben francia és 1773-ban német nyelven kiadoĴ tankönyve a polgári építészet alapvetæ fogalmait (oszloprendek, alaprajz stb.), céljait (hasznosság, kényelem, szépség) és szabályait foglalja össze, mindezt a végén né- hány ábra egészíti ki.²⁷ Érdekes, hogy Báně ynak csupán e kevésbé részletes és általános tankönyv volt meg annak ellenére, hogy a Theresianumban valószínÿleg nagyobb ha- szonnal forgaĴ a az iskola elsæ építészeti tankönyvét, Christian Rieger (1714–1780) 1756- ban megjelent mÿvét.²⁸ Mindenesetre azt feltételezhetjük, hogy a bécsi iskolai évek alaĴ Báně y György elsajátítoĴ a a polgári építészet alapismereteit, azt viszont nem tudjuk, hogy mennyire volt jártas a gyakorlati kérdésekben. Könyveinek leltára nem utal arra, hogy milyen mintakönyveket vagy traktátusokat ismerheteĴ , amelyek esetleg inspirál- haĴ ák volna a kolozsvári palota építészeti programjának meghatározásában.

A kormányzó személyéræl több korabeli leírás is megemlékezik, ezek közül talán a legérzékletesebbek báró Jósika Miklós (1794–1865) szavai: „Maga a kormányzó középterme- tÿ férÞ ú volt, s még ez idæben látszoĴ rajta, hogy Þ atal korában igen szép ember leheteĴ . Öltözete többnyire elöl németesen kikerekíteĴ hosszú mente volt, gazdag arany vagy színes hímzésekkel, a legtöbbször setét színÿ bársony, mert ez idæben már a jó régi magyar mente pactizált a német frakkal, de csak az öreg uraknál. (…) Báně y György porozoĴ fævel járt, s a copf és vukli (boucles) sem hiányoztak. Ünnepies alkalmakkor oldalán egy igen kis kardocska egyensúlyozta magát, mely- lyel aligha mást, mint mézeskalácsból készült törököt vághatoĴ volna le æ excellenciája. Társalgása igen kellemes és nyájas volt, olykor talpra eseĴ ötletekkel fÿszerezve.”²⁹ Egy másik leírás szerint a németes kultúrájú Báně y György szinte kizárólag németül beszélt, még akkor is, ha magyarul szóltak hozzá – bár a magyar nacionalizmus terjedésének idejében igyekezeĴ kidomborítani magyar származását.³⁰ Ezt a képet árnyalják ékes magyar nyelven megfo- galmazoĴ levelei, amelyeket különbözæ ismeretlen személyeknek írt 1782 és 1814 kö- zöĴ .³¹ Báně y magyarul mondta el az 1790–1791-es országgyÿlés megnyitóbeszédét,³² s ez volt az az alkalom, amikor a rendek elismerték æt a kormányzói pozícióban. Továbbá gróf Teleki Ferenc leveleibæl az derül ki, hogy „Báně y György gróf munkás, jólelkÿ úr, tiszta magyar beszédÿ; felesége Palm Jozéfa grófnæ jól megtanult magyarul, mert sok fæ uri asszonyt talált meg Bécsbæl idejöĴ ekor, a kikkel csak úgy szólhatoĴ ; hanem házi, udvari élete elröppenteni kezdé elæbbi nemzeti szinünket.”³³

Az alapvetæen Bécsben, illetve Nagyszebenben formálódoĴ ízlésÿ és mÿveltségÿ fæúr a császárvárosból választoĴ feleséget is: az elækelæ családból származó és a zene iránt élénken érdeklædæ Palm Josepha gróĤ isasszonnyal (1754–1814) kötöĴ házasságot 1771- ben.³⁴ Biró József szerint a házaspár több polcot megtöltæ levelezést folytatoĴ egymással, amely páratlan (kultúr)történeti adatokkal szolgálva az egykori bonchidai levéltár legna- gyobb történelmi érdekÿ része volt,³⁵ de ez vélhetæen megsemmisült a kastély 1944-es feldúlásakor. Jósika Miklós emlékirataiban szemléletesen festeĴ e le Palm grófnæt, e soro- kat írva a francia etikeĴ et megtestesítæ „erdélyi divatkirálynæræl”:³⁶ „(…) inkább kis, mint középtermetÿ næ, soha, még legÞ atalabb korában sem leheteĴ szép, tökéletes orosz képe volt, egy kis orrocskával, de éles parancsoló szemekkel. Egészben véve a legtekintélyesebb hölgyek egyike, kit csak gondolni lehet, tökéletes úrhölgy a magas porozoĴ hajéktæl kezdve az igen szép kis keskeny lábakig. Magyarul keveset és feltÿnæ német kiejtéssel beszélt, németül televér bécsiesen, de franci- ául jól és szépen.”³⁷ Utóbbi kijelentésnek ellentmond Káli Nagy Lázár leírása, aki szerint a grófnæ a férje melleĴ tökéletesen megtanulta a magyar nyelvet, mindennap azon beszélt, továbbá „szép pallérozoĴ , jóízÿ magyar írásával” vetélkedeĴ a magyar nyelvÿ szerzækkel.³⁸

Palm grófnæ a források és korabeli visszaemlékezések szerint képzeĴ muzsikus volt, egyik pártfogoltja, Johann Schreier piarista zeneszerzæ (1744–1811) például a város „leg- 5. Palm Josepha grófnæ portréja 6. Báně y György gubernátor

képzeĴ ebb mÿkedvelæjének és saját zenei ízlésére jótékony befolyást gyakorló muzsikusnak” tar- toĴ a.³⁹ Egy 1804-es forrás Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) tanítványaként emlí- teĴ e Palm Josephát, és mivel a férje 1784-ben elæÞ zeteĴ Mozart egyik bécsi koncertjére,⁴⁰ feltételezhetæ, hogy a grófnæ az idæ tájt képezte magát a nagy mester útmutatásával.⁴¹ Ugyanakkor keĴ ejük kapcsolata még nem teljesen tisztázoĴ . Arra viszont több forrás is mutat, hogy a zongorán játszó grófnæ élénk zenei életet vezeteĴ a kolozsvári Báně y-pa- lotában, ahol Mozart mÿvei közkedveltek voltak.⁴² EmelleĴ két fontos, korai Mozart-be- mutató is köthetæ a Báně y családhoz. A kolozsvári színház Musikális Akadémiája által 1807. március 17-én, a Palm Josepha névnapjára rendezeĴ ünnepségen, Anton Polĵ fú- vósoktól kísérve egy nagy Mozart-kvinteĴ et adoĴ elæ zongorán. Egy másik alkalommal, 1821. január 6-án, a kormányzó születésnapjára a Kolozsvári Zenetársaság (Muzsikai Egyesület) tizenhat számból álló hangversenyt szervezeĴ a Vigadó dísztermében, ahol egy dueĴ is elhangzoĴ a Figaro házasságából.⁴³

A korabeli mÿvelædési élet fæ szereplæiként a gubernátor és felesége rendkívül fontos mecénási tevékenységet folytaĴ ak, amely elsæsorban az irodalom, a zene és a színház területén érezteĴ e jótékony hatását. Káli Nagy Lázár 1821-ben írt színháztörténeti össze- foglalójából tudjuk, hogy a grófnæ örökös páholyt tartoĴ fenn az 1795 és 1807 közöĴ a fætéri Pataki-házban mÿködæ „Erdélyi Nemzeti Játszószín”-ben, és amikor csak rosszul nem volt, leányaival és leányunokáival részt veĴ az elæadásokon. Férje is látogaĴ a a szín- házat, a fæúri család pénzzel és öltözetekkel támogaĴ a a helyi magyar színjátszás házát.⁴⁴ Az 1790-es évek elején Kolozsvárra áthelyezeĴ Fækormányszék új helyszínén érezhetæen hiányoztak a zenei hagyományok, ezért ki kelleĴ építeni a nyilvános zenei élet intézmé- nyeit. A kincses városban gr. Báně y György és gr. Bethlen József kincstárnok voltak az elsæk, akik pártfogásukba veĴ ék a zenét.⁴⁵ A mÿvelt kormányzó és felesége nagy hatással voltak a helyi zenei élet intézményesülésére, ugyanakkor a házaspár szalonja kisebb kon- certeknek és házi muzsikának is oĴ hont adoĴ . Ezeken az estélyeken az aktív zenéléstæl visszavonult grófnæ helyeĴ a gyermekeit oktató zenetanár, Anton Polĵ lépeĴ fel.⁴⁶ Ugyanakkor egy olyan alkalomról is tudunk, amikor 1803-ban Palm Josepha születés- napjára a Þ a, József „nagy musikát” adoĴ az ebédlæszobában, amikor is æ klavíron (zon- gorán), Dénes öccse pedig klarinéton „igen jól produkáltak”.⁴⁷ Polĵ még 1822-ben is a kormányzó szolgálatában állt, az akkor felveĴ inventárium szerint külön szobája volt a Báně y-palotában, de emelleĴ æ volt a kolozsvári Muzsikai Egyesület elsæ igazgatója is.

Az egyesületet 1819-ben alapítoĴ ák az intézményesült zeneoktatás céljára, s védnöknek a gubernátort kérték fel, aki haláláig töltöĴ e be ezt a tisztséget. Azt az anyagi és eszmei támogatást, amelyet a kormányzó agg kora ellenére kifejteĴ az egyesület érdekében, a zeneiskola tanítványai évente megrendezeĴ hangversenyekkel hálálták meg, „üdvözlæ dalban” köszöntve Báně yt a decemberi születésnapján.⁴⁸

Az épíĴ etæ életében fényes társasági élet folyt a palotában, a termeket a kormányzó udvartartása és Erdély arisztokráciája népesíteĴ e be. Jósika Miklós a következæket je- gyezte fel ezzel kapcsolatban: „Estélyein együĴ leheteĴ látni Erdély összes elækelæségeit, szép asszonyait és leányait, egyházi és tudományos tekintélyeit korabeli festæi divat szerint öltözve,

mely foglalkozás, egyéniség és ízlés szerint sokféle változatot mutatoĴ . Az estély középpontja ter- mészetesen maga az erdélyi kis napkirály és családja volt: velenczei tükröktæl és csillároktól ragyo- gó, vörös selyemdamaszĴ al kárpitozoĴ termében, melyet családi képek díszíteĴ ek, hajporosan, czopě al és parókával, oldalán az elmaradhatatlan gyíklesævel, fogadta vendégeit nejével, szül. gróf Palm Jozefával (…). Az estélyen valóságos cerclet tartoĴ ak: mindenkihez egy-egy nyájas kérdést vagy szót intézve. Egymás után kerülnek sorra a modorával, ruházkodásával, sæt társalgásával is francziát játszó gróf Bethlen Farkas, a magyarosan öltözöĴ báró Naláczy József és a mÿvelt különczködæ István, gróf Bethlen Gergely, a borotvált arczú báró Kemény Farkas, a piperkæcz mágnás, a ki fehér- és rózsaszínÿre festeĴ e arczát, sæt ereit is festeĴ e, hogy annál kékvérÿbbnek lássék; éppen ellentéte a férÞ as, barna gróf Kemény Farkas. OĴ volt csíkmindszenti MártonÞ József, a székely származású erdélyi püspök is teljes díszben: violaszín bársonyfrakkban arany- lánczosan és mellényben, bársony térdnadrágban, vörös harisnyában és aranycsatos cipæben; szin- tén feltÿnæ alak volt dr. Fortini Károly lyceumi jogtanár, csaknem földig éræ czopĦ ával, német szabású frakkban, térdnadrágban fehér harisnyákkal, latinul társalogva idæsb báró Jósika Miklós- sal. Egy franczia abbé se hiányzoĴ , hogy annál könnyebben keltse azt a látszatot, hogy ha nem a napkirály, de egy párisi herczeg tart fogadóestélyt.”⁴⁹

Felice Caronni (1747–1815) monzai születésÿ szerzetes 1809-ben teĴ egy erdélyi kör- utazást, s tapasztalatait In Dacia címÿ, 1812-ben Milánóban kiadoĴ naplójában örökíteĴ e 7. MártonÞ József püspök 8. Gróf Bethlen Gergely

meg. A tudós férÞ ú gyakran kapoĴ meghívást Báně y György gubernátor kolozsvári re- zidenciájába, s a pompás bankeĴ ekræl ezt írta: „A szervírozás rendje s az ékes díszítés illeszkedék a bæséges ételekhez s italokhoz. Az asztalnál a Kormányzóné, születeĴ Viennai Palm hercegnæ töltöĴ e be a vendéglátó tisztét, e nagy tudású hölgy, ki Európa összes nyelvét, így a tal- jánt is káprázatosan használta. Számos alkalommal megjelent ^királyi méltósága Miksa fæherceg is, s midæn a hadviselæ hatalmak közöĴ megköĴ eteĴ a fegyverszünet, szinte át is telepedék oda, részint a reá bízoĴ teendæk ellátása végeĴ , részint pediglen azért, hogy tudomást szerezhessen az æ becses személyét foglalkoztató ügyekræl-bajokról, s kiváltképpen a természetrajz s a régiségtan helybéli vonatkozásairól; én számos ízben úgy láĴ am, hogy a fæherceg mindkeĴ æben inkább pro- fesszorként, semmint dileĴ ánsként volt járatos.”⁵⁰ Báně y György még Miksa fæhercegnél is elækelæbb személyeket is vendégül látoĴ rezidenciájában, ugyanis I. Ferenc császár (1792–1835) és felesége, Karolina Auguszta (1792–1873) 1817-ben néhány napot töltöĴ ek Kolozsváron, s látogatásuk alaĴ a Báně y-palotában voltak elszállásolva.

A kormányzó kolozsvári udvartartására és életvitelére világítanak rá azok a korabeli források, amelyek az évi kiadásokat vagy éppen a gróf halála után árverésre bocsátoĴ értéktárgyakat sorjázzák. Az 1812. évi készpénzkiadások listája összesíti az élelemre, a világításra (gyertyák és faggyú) és az alkalmazoĴ ak Þ zetésére teĴ költségeket, valamint felsorolja a cselédek és tisztek ruházatát.⁵¹ Az illetæ évben kiadoĴ 59 423 forintból majd- nem 9400 a konyhai költségekre ment, fæleg tehén-, illetve borjúhúsra, vadhúsra, halakra, rákra és békára, fÿszerre, nádmézre. EmelleĴ a cukrászatra is jelentæs összeget, 3283 fo- rintot fordítoĴ ak, ennek több mint felét nádméz, kávé, csokoládé és gyümölcs beszerzé- sére. Egy átlagos napon az uraság asztalánál tizennyolc emberre teríteĴ ek, ugyanis a je- len lévæ családtagok melleĴ oĴ foglalt helyet a gróĤ isasszonyok nevelæje, a francia nyel- vet tanító abbé, két guberniális titkár, Polcz Antal „Clavirmester” (zongoratanár), az inspektor (jószágigazgató, felügyelæ) és az exactor (számvevæ) is. A tisztek asztalánál huszonhat személy étkezeĴ , köztük a grófné, a Thurnné⁵² és Báně y Ferencné⁵³ külön jungferei (szolgálóleányai), Kun András udvarmester, Czirják Antal belsæ kancellista, a tiszti hivatal íródeákja, Valner komornyik és udvari sebész, Póka János fæszakács és Winkler Károly második szakács, Dominik és Májer Márton cukrászok, Schaě er Ferenc pohárnok, vasárnaponként pedig a kertész. A belsæ cselédek asztalánál a kolcsár, a gróf vadásza és legénye (inasa), a grófné két legénye, az abbé inasa, a portás, a két kenyérsütæ, a háziszolga, a különbözæ tisztek szolgálói foglaltak helyet (összesen tizenhaton); az öt kukta, a két csézás⁵⁴ kocsis, a két fullajtár, a három darabont, valamint a favágó és a fÿtæ a konyhában étkeztek. E nagyszámú cselédség és tiszti alkalmazoĴ melleĴ a gróf még tizenkét alamizsnásról gondoskodoĴ , akiknek a városba hordták ki az élelmet. A népes udvartartás ellátása magában foglalta a szolgálók és tisztek libériájának biztosítását is, a kötelezæ ruházati elemeket kiválóan részletezi az 1812-es kiadások listája,⁵⁵ amelybæl az alkalmazoĴ ak évi bére is kiderül – ez összesen nem érte el a konyhai kiadások mértékét.

Az elhasznált gyertyamennyiség felsorolásából több fontos információ is nyerhetæ, pél- dául az, hogy az „elsæ 5 szobákba”, azaz az emeleti, Fætérre nézæ dísztermekben egész esztendæ alaĴ vasárnaponként „társaságokat”, összejöveteleket tartoĴ ak, amikor is na-

ponta 20 szál gyertyát használtak el.

Ugyanakkor az újesztendæ napján és a király születésnapján rendezeĴ dí- szes események alkalmával 40–40 szál, míg a gróf születés-, illetve név- napján, továbbá a grófné névnapján adoĴ zenés rendezvényeken 51 szál gyertya fogyoĴ el.

A fæúri életmód fontos kellékei voltak a kormányzó által összegyÿj- töĴ könyvek, bútorok, dísztárgyak, ezüstnemÿek is, amelyekræl külön inventáriumok is készültek. Egy 1822-ben, Báně y György gróf halála után felveĴ leltár a palota helyisége- inek elnevezését, valamint a bútorok és a dísztárgyak egy részét sorolta fel. A kolozsvári palotában lévæ be- rendezési tárgyak, fegyverek, órák, gyertyatartók, porcelántárgyak, fest- mények, szænyegek, hintók késæbb szinte kivétel nélkül eladásra kerül-

tek az 1823. január 14. – február 1. 9. Báně y György gubernátor idæskorában (1822)

10. Gróf Báně y György gyász- jelentése (1822)

11. Id. Pákei Lajos: Báně y György gubernátor „castrum doloris”-a (1822)

közöĴ zajloĴ , többnapos árveré- sen⁵⁶ – így szóródtak szét a kor- mányzó elækelæ életvitelének tárgyi nyomai.

A katolikus vallású Báně y György kormányzó 1822. július 5-én halt meg, három nap múlva a kolozsvári Szent Mihály-temp- lom kriptájában helyezték végsæ nyugalomra.⁵⁷ A gyászjelentésé- bæl az is kiderül, hogy az el- hunyt tiszteletére a Farkas utcai református templomban 1822.

szeptember 15-én nagyszabású gyászszertartást tartoĴ ak a csa- lád rendezésében, ahol két Ha- loĴ i Actiót adtak elæ. A szertartá- son elhangzoĴ beszédek közül néhány nyomtatásban is megje- lent.⁵⁸ Az alkalomra egy pompás alkalmi építmény, egy úgyneve- zeĴ „castrum doloris” (fájdalom vára) is épülheteĴ , legalábbis erræl tanúskodik id. Pákei Lajos (1808–1864)⁵⁹ egyik színes rajza, amelynek felirata: „A már Néhai

Gubernator Groě BánÞ György Úr tiszteletére a BánÞ Familia által a Kolosvári Reformátum Templomban az 1822-k Esztendæben Sept. 15kén felállítva volt CASTRUM DOLORIS. FesteĴ e Pákei Lajos 1822.”⁶⁰ A gubernátor végtisztességére készült díszes szerkezetet – amelynek tervezæjét nem ismerjük – vélhetæen a Farkas utcai templom szentélyében állítoĴ ák fel a korabeli temetkezési ceremóniáknak megfelelæen. Az építmény központi eleme egy ma- gas hasábra állítoĴ empire stílusú urna volt, amely fölé négy oszlopon nyugvó balda- chint emeltek, ezt két oldalról egy-egy szárnyas, koronás griě ærizte zászlótartó szerep- ben.⁶¹ A fekete és arany színekben pompázó felépítmény elé nyolc alacsony posztamenst állítoĴ ak, amelyeken a Báně y- és rokoni nemzetségek címereit helyezték el. Az alkalmi jellegÿ díszes felépítmény valószínÿleg nemsokára lebontatoĴ , s napjainkban már csak a gubernátor díszes haloĴ i címere áll a Farkas utcai templom falán.⁶²

12. Gróf Báně y György haloĴ i címere a Farkas utcai református templomban

A GUBERNÁTOR LESZÁRMAZOTTAI

B

^áně y György gróf és felesége, Palm Josepha a visszaemlékezések szerint boldog családi életet éltek, amelyet bæséges gyermekáldás kísért. Gyermekeik közül ha- tan érték meg a felnæĴ kort. A legidæsebb, Anna Mária (1773⁶³–1794) gróf Rhédey János felesége leĴ , korai halálakor két árvát, Jozefát és Teréziát, hagyoĴ maga után. A kormányzó elsæ Þ a, gróf Báně y György (1775⁶⁴–1831) Kemény Anna bárónæt veĴ e fele- ségül, akitæl egy Þ atalon elhunyt lánya, Jozefa (†1819) származoĴ . A harmadik gyermek, Jozefa (1778–1861) gróf Thurn Raymundhoz ment feleségül, nem volt utódjuk. A kor- mányzó második Þ a, gróf Báně y József (1779–1858) nem alapítoĴ családot, és jórészt a bonchidai kastélyban élte le életét. Öccse, gr. Báně y Dénes (1780⁶⁵–1854) Schilling- Constadt Johanna osztrák bárónæt veĴ e feleségül, gyerekük nem születeĴ . A legkisebb Þ ú, gróf Báně y Ferenc (1784–1813) hæsi halált halt a caldierói csatában, feleségétæl, donnersmarcki Henckel Josephától az 1821-ben, lánykorában elhunyt Mathilde szárma- zoĴ .

Báně y György gubernátor 1822. április 24-i névnapján írta meg a végrendeletét, amely- ben a kolozsvári palota további sorsára és használati módjára is kitért.⁶⁶ Az okmányból kiderül, hogy a gróf már korábban szétosztoĴ a Þ ai közöĴ a nagyobb birtoktesteket, en- nek értelmében Györgynek Szilágynagyfalu, Dénesnek Mezæörményes, Józsefnek Bonc- hida, Ferencnek pedig Zentelke jutoĴ , természetesen a birtokokhoz tartozó kastélyokkal és kisebb településekkel együĴ . Ferenc és György idæközben megcserélték jussukat. A kolozsvári palotában viszont a kormányzó lakoĴ , és azt kívánta, hogy halála után az épület (már korábban felbecsült) értékét osszák szét három Þ a és két leánya közöĴ a ré- szesedés mértéke szerint. Annak érdekében, hogy a palota jövedelmet hozzon, a guber- nátor elrendelte, hogy „(…) az abban levæ szobák és alkalmatosságok osztassanak és alkalmaz- tassanak apróbb szállásokra oly végeĴ , hogy azok más privátusoknak is ki adathassanak, s ha ki Gyermekeim közül azokba maga akarna lakni, annak igazság szerint való tudódjék fel a maga része szerint való jövedelembe”. Megjegyezte viszont, hogy a ház túl nagy bármelyik gyermeké- nek, illetve nagy teher lenne, ha valamely testvér csak magának akarná, és ki kellene Þ - zetnie a többieket, a közös adminisztráció pedig könnyen elhanyagolná az épületet. Ezért azt javasolta, hogy az örökösei ajánlják fel az országgyÿlésnek a palota megvételét erdé- lyi országház vagy kormányzói ház céljára, az árát pedig osszák fel maguk közöĴ .⁶⁷ Báně y György azt is elæírta, hogy gyermekei egyenlæen osztozzanak meg a házi bútorai, a lüszterek, ágynemÿk, könyvek és térképek feleĴ . Továbbá azt kérte, hogy készíĴ essék el az apja (gróf Báně y Dénes), valamint a felesége (születeĴ Palm Josepha) síremlékeit, æt magát pedig „emlékezetre való jel” állítása nélkül a „parochiális templomba lévæ teme- tæboltba” temessék el anyja és felesége lábaihoz.

A végrendelet megírása után két és fél hónappal, 1822. július 5-én gróf Báně y György kormányzó örökre lehunyta szemeit. Gyermekei tiszteletben tartoĴ ák a végakaratát:

megegyeztek abban, hogy amíg sor kerülhet a palota eladására, helyiségeit kisebb laká-

sokra osztják fel, és ezeket bérbe adják, a munkálatok felügyeletével pedig Czirják Antal házi direktort bízták meg, aki a testvérek közös érdekeit képviselte.⁶⁸ A palota kisebb lakrészekre való felosztásának tervezete 1822 æszén készült el, és több fontos részlet is kiderül belæle az épület helyiségeinek eredeti rendeltetését és elnevezését illetæen.⁶⁹ Utóbbiak ismertetésére egy késæbbi fejezetben visszatérünk, iĴ csak annyit érdemes ösz- szefoglalni, hogy az emeleten összesen négy nagyobb lakrészt alakítoĴ ak volna ki (nagy- jából az épület négy sarkán lévæ helyiségeket csoportosítva), s ezekhez a földszinten kü- lönbözæ mellékhelyiségek (konyhák, kamrák), pincék és a gazdasági udvar egyes épület- részei tartoztak volna. A nagyobb, rangosabb és drágább lakosztályok melleĴ volt még az emeleten egy három, illetve egy két szobából álló lakrész, továbbá a földszinten kisebb szobákból álló részek. Az utcára nyíló bolthelyiségeket hat különbözæ bérleti kategóriára osztoĴ ák volna fel.

Nem ismert, hogy végül ezt a felosztást alkalmazták-e a helyiségek bérbeadása során, azonban az 1822. október – 1831. március közöĴ i idæszakból ismerjük néhány fontosabb albérlæ nevét. Az elsæ években gróf Teleki Pál, gróf Bethlen Ádám, gróf Wass Imre, gróf Bethlen Imre, gróf Csáky Józsefné, gróf Báně y Dénes, gróf Báně y Pál és gróf Teleki Fe- renc tartoĴ fenn szobákat a palotában, 1829-tæl pedig báró Naláczi József, gróf Bethlen Farkasné és gróf Bethlen Elek is béreltek helyiségeket.⁷⁰ Továbbá a forrásokból az is kide- rült, hogy az elhunyt kormányzó Þ a, Báně y Dénes a legrangosabb emeleti helyiségeket (összesen nyolcat, köztük a Fætérre nézæ erkélyes szobát, a kispalotát és az ebédlæpalotát) bérelte ki, amelyekhez a földszinten konyha, három szoba és egy kamra tartozoĴ . Az évi több mint 1000 forintos bér fejében használta még a hátsó udvaron lévæ egyik szekér- színt, a gabonás alsó részének egyharmadát, a nagy istálló fele részét nyolc lóra, és a ga- bonás feleĴ i szénatartó padlást.⁷¹

Arra az erdélyi országgyÿlésre, amelyen az örökösök eladni remélték a palotát, több mint tíz évet kelleĴ várni, ugyanis I. Ferenc császár csak 1834. május 26-ára hívta össze a rendeket. Azt azonban nem tudjuk, hogy a fætéri palotáról eseĴ -e szó a hamarosan be is rekeszteĴ kolozsvári gyÿlésen. Az országgyÿlés ideje alaĴ a palotában lakoĴ Habsburg- Estei Ferdinánd fæherceg (1781–1850), akit királyi biztosi minæségben küldöĴ I. Ferenc császár a gyÿlés megnyitására. A fæherceg beköltözése elæĴ a Fætérre nézæ traktus, a hátsó traktus, valamint a földszint néhány helyiségének lakatosmunkáit (ablakok, ajtók sarkai, zárjai), mennyezeteit és vakolatait kijavítoĴ ák.⁷²

A következæ országgyÿlés 1837. április 17. – 1838. március 31. közöĴ Nagyszebenben ülésezeĴ . Kolozsvár követei 1838 februárjában adták elæ arra vonatkozó kérelmüket, hogy a kincstár vásárolja meg a Báně y-palotát a Fækormányszék részére. A vásárlásra nem került sor, csupán arról születeĴ döntés, hogy egy bizoĴ ságot küldenek a palota megvizsgálására, és javaslatot tesznek az ügyben a következæ országgyÿlésen.⁷³ Erre há- rom év múlva került sor, 1841–1843 közöĴ ugyanis ismét Kolozsváron gyÿltek össze a rendek. 1842-ben az uralkodó, V. Ferdinánd magyar király gróf Teleki Józsefet (1790–

1855) nevezte ki Erdély kormányzójává, amely hivatal a Báně y György halála óta üresen állt. Teleki fækormányzói lakása a Báně y-palota emeletén volt.⁷⁴ Az illetæ országgyÿlésen

az Erdélyi Múzeum alapításának ötletét is megvitaĴ ák, és szóba került, hogy a megvásá- rolandó Báně y-palota udvari szobáiba helyezzék el a leendæ intézmény egyes gyÿjtemé- nyeit. Az uralkodó azonban nem egyezeĴ bele a róla elnevezendæ Ferdinánd Múzeum létrehozásába.⁷⁵ Így az Erdélyi Múzeum-Egyesület sokkal késæbb, 1859-ben alakult meg gróf Mikó Imre szervezésének köszönhetæen.

BÁRÓ BÁNFFY ALBERT ÉS UTÓDAI

A

fætéri palota 1822 után még egy rövid ideig az épíĴ etæ Báně y György leszár- mazoĴ ainak birtokában maradt. Fiainak, gróf Báně y Györgynek (1775–1831), gróf Báně y Józsefnek (1779–1858), gróf Báně y Dénesnek (1780–1854) és gróf Báně y Ferencnek (1784–1813) nem születeĴ férÞ ági leszármazoĴ ja, így József halálával megszakadt a tekintélyes és vagyonos kormányzó férÞ örökösi ága, az úgynevezeĴ gu- bernátori ág. A fényes kolozsvári palota a család távolabbi, bárói ágának a kezére ment át, báró Báně y Albert (1818–1886) krasznai fæispán leĴ az új tulajdonos. A birtokbavétel körülményeit nem ismerjük, de az 1860-as években már biztosan Albert báró volt a palo- ta tulajdonosa, és az is maradt körülbelül a halála évéig, ahogyan azt számos, ebbæl az idæszakból fennmaradt számla is tanúsítja.

1866 végén Báně y Albert megrendelésére Ladányi Mihály fazekasmester kijavítoĴ né- hány kályhát a palotában, mint például az ebédlæszobában, a kis nappaliban, a nagy nappaliban, a leányok, a nevelæ és a grófnæ szobájában, továbbá a hálószobában, a báró szobájában és mosdószobájában, valamint az Aknai úr (a titkár) szobájában lévæ fehér

„kemencéket” (azaz csempekályhákat). Ádám úrÞ (Albert báró Þ a), a francia tanító és a zongoratanár szobáiban lévæ kályhák, valamint a darabontok szobájának fæzælapos kály- hája is javításra kerültek, a Þ náncdirektor szobájába pedig egy zöld kályhát rakoĴ fel a fazekas.⁷⁶ 1868-ban Ladányi megismételte ezeket a munkálatokat, a korábbi számlán sze- replæ helyiségeken kívül dolgozoĴ még a legények szobájában, a kukta szobájában és a fækapu közöĴ lévæ szobában.⁷⁷ 1870-bæl és 1871-bæl szintén maradtak fenn a palota ke- mencéinek és kályháinak javításáról, megfestéséræl szóló számlák.⁷⁸ A kályhák kinézetét sajnos nem ismerjük, a számlák inkább az okból relevánsak, hogy rávilágítanak a palota egyes helyiségeinek korabeli funkcióira, elnevezéseire.

Szintén Báně y Albert idejében, 1868-ban HoĴ ner Ferdinánd építész kitakarítoĴ a Vag- ner (Wagner) Frigyes palotában lévæ vasraktárát, amelyhez egy kaput is felállítoĴ .⁷⁹ Kir- mayer Károly ácsmester a palota hátsó udvarán lévæ, Dietrich Sámuel-féle vaskereskedés raktárához készíteĴ kapurámát és padimentumot.⁸⁰ E két számla valószínÿleg ugyanar- ról a raktárról szól, ugyanis Dietrich és Vagner vaskereskedæ partnerek voltak. Szintén 1868-ban Kerekes Márton építæmester (aki 1870-ben Báně y Albert válaszúti kastélyán is végzeĴ javítást⁸¹) újracserepezte és kijavítoĴ a a palota fedelét, négy külsæ-belsæ ajtót állí-

toĴ be az emeleten, és új falat rakatoĴ a konyha melleĴ i kamrába, az árnyékszék fala mellé.⁸² Báně y Albert báró 1875-ben Debreczeni Balázs építészt bízta meg egy újabb feladaĴ al, a számlák szerint a palota újracserepezése, a homlokzati szobrok be- fedése és újra kiállítása, a „stukatúrák” (a loggia mennyezetei?) javítása történheteĴ meg.⁸³ Ebben a korszakban a legfontosabb javítások és módosítások 1879–1880 kö- zöĴ mentek végbe, amikor Himmelstein József vállalkozó tizenhét nagyobb szoba (ezek minden bizonnyal az emeleten vol- tak) padlóját cserélte ki, és sor került né- hány terem átfestésére, valamint az ajtók és ablakok kijavítására, lefestésére.⁸⁴ Egyes helyiségekben új ajtókat, illetve ablakokat állítoĴ ak be, s lebontoĴ ák a régi füstháza- kat, azonban a termeket csak számokkal jelölték, így nem tudjuk azonosítani æket.

Javítást végeztek az emeleti árnyékszék- nél, a földszinten a szolgai konyhában és

szobában, a régi irodatárban és melleĴ e lévæ kamrában, továbbá a hátsó udvaron lévæ istálló falait is kijavítoĴ ák. 1885-ben Báně y Albert részére Czakó és Hirschfeld építæmes- terek újraépíteĴ ék a Bokros-féle kereskedés elæĴ i teraszt, s kijavítoĴ ák az alaĴ a lévæ pin- ce boltozatát.⁸⁵

A tulajdonos 1875-tæl kezdædæen a Magyar Királyi Igazságügyi Minisztériumnak adta ki bérbe a palota udvar felæli részét, amely az emeleten 18 szobából (valószínÿleg a hátsó udvarra nézæ szárny szobái és az északi vagy a déli mellékszárny néhány helyisége), a földszinten pedig 7 szobából és egy elæszobából állt. Ezekhez tartozoĴ még néhány mel- léképület (kocsiszín, fáskamra) a hátsó udvaron.⁸⁶ A bérlet eredetileg 1880-ig szólt, ame- lyet elæször 1886-ig, majd 1893-ig hosszabbítoĴ ak meg, a helyiségekben a királyi tör- vényszék mÿködöĴ . 1902-ben Kolozsvár „közönsége” (azaz városi tanácsa) veĴ e bérbe tíz évre ugyanezeket a termeket a hátsó épületszárny emeletén és földszintjén, illetve az északi szárny emeletének egyik részében. A helyiségekbe a városi rendæri hivatalokat (rendærkapitány szállása, irodák, zárkák) költözteĴ ék át, ezt légszeszvilágítás beszerelé- se elæzte meg.⁸⁷ Azt, hogy a Báně y család csak a palota egy részét használta lakásul, egy 1886-os leltár is megeræsíti, amely szerint az egész épületben csak a Fætérre nézæ emeleti helyiségek, valamint a jobb oldali szárny néhány szobája volt lakásnak fenntartva, a töb- bi földszinti és emeleti szoba részint bolt- és raktárhelyiségként, részint irodaként és irat- tárakként szolgált.⁸⁸

13. Báró Báně y Albert fényképe (1886 elæĴ )

Báró Báně y Albert (1818–1886) és Esterházy Ágnes grófnæ (1827–1899) házasságából három Þ ú és három leány születeĴ . A lányok közül Ágnes (1848–1925) Wesselényi Mik- lós báróhoz ment feleségül, Cecília (1849–1924) zeykfalvi Zeyk Dániel felesége leĴ , Irma Mária (1852–1875) pedig báró Báně y Györggyel (1844–1929), a bonchidai nagy kastély tulajdonosával házasodoĴ össze, az æ Þ uk volt a késæbb politikusként és íróként ismert gróf Báně y Miklós (1873–1950). Albert báró Þ ai közül Ádám (1847–1887) volt az elsæszü- löĴ , a két másik Þ ú, György (1853–1889) és Farkas (1856–1905) a lányok után jöĴ ek világ- ra. Báně y Albert végrendelete szerint a lányokat készpénzben Þ zeĴ ék ki, Farkast pedig engedetlensége és pazarlásai miaĴ kizárta az öröklésbæl, s a Þ ú késæbb egy évente folyó- sítoĴ életjáradék fejében lemondoĴ örökösödési jogáról. Így Albert báró birtokainak álta- lános örököse a két másik Þ ú, Ádám és György volt.⁸⁹

1885. április 30-án Báně y Albert a két Þ a, Ádám és György részére külön-külön elsæ- szülöĴ ségi hitbizományt alapítoĴ , amely a birtokok egy kézben való maradását szolgál- ta. Ugyanis a hitbizományokat csak a két megnevezeĴ Þ ú elsæszülöĴ Þ ai örökölheĴ ék, és majd azok leszármazoĴ ai hasonló logika szerint. Abban az esetben, ha valamelyik testvér után nem maradna Þ úgyermek, az æ birtokai átmennének a másik testvér elsæszülöĴ Þ á- nak tulajdonába. Báně y Ádámnak az I. számú, válaszúti hitbizomány jutoĴ , amely Vá- laszút (kastéllyal), Bonchida (az azóta lebontoĴ bárói kastéllyal), Alsózsuk, Szótelke, Kecskehát, Bádok és Kide községekben lévæ birtokokat foglalta magában. A II. számú, Báně y György részére alapítoĴ hitbizományba a mezæörményesi (kastéllyal együĴ ), septéri, kolozsvári (Báně y-palota), szilágynagyfalusi (kastéllyal), szilágybagosi és más Szilágy vármegyei birtokok tartoztak.⁹⁰

Báně y Albert 1886-ban bekövetkezeĴ halála után a kolozsvári palota tulajdonosa tehát báró Báně y György (1853–1889) leĴ . György báró dalokat (például a közismert Kék nefelejts címÿ nótát) és opereĴ eket írt, a zene melleĴ pedig gazdálkodással is foglalkozoĴ , többek közöĴ díjnyertes versenylovakat tenyészteĴ .⁹¹ Bethlen Margit grófnævel (1858–

1929) kötöĴ rövid házasságából két leány, Judit és Zsuzsanna születeĴ . György báró rö- vid életének egyik jelentæs eseménye leheteĴ , amikor 1887-ben Ferenc József császárt láthaĴ a vendégül a kolozsvári palotában.

György testvére, báró Báně y Ádám (1847–1887) elsæsorban a válaszúti kastély magas mÿvészi értékÿ berendezésének (dombormÿves csempekályha, faragoĴ mennyezet és bútorok, iparmÿvészeti tárgyak) elkészítésével alkotoĴ maradandót.⁹² Wesselényi Mária bárónævel kötöĴ házasságából két leánya, Margit (1873–1886) és Ágnes (1874–1915), va- lamint egy Þ a, báró Báně y Albert (1871–1945) születeĴ . Egyetlen Þ úági leszármazoĴ - ként utóbbi leĴ a két hitbizomány és a Báně y-palota tulajdonosa, miután apja és nagy- bátyja Þ atalkorukban daganatos betegségben elhunytak.

A kolozsvári palota az 1880-as évek végén került Báně y Albert báró tulajdonába, aki eleinte nagyanyjával, Báně y Albertné Esterházy Ágnes grófnævel (1827–1899) együĴ ke- zelte az ingatlan ügyeit. 1895-ben közösen fogadták a harmadszor Kolozsvárra látogató I. Ferenc József császárt, aki újra a Báně y-palotában szállt meg. Ebbæl az alkalomból az épületen is újításokat eszközöltek. Báně y Albert báró (1871–1945) Montbach Sarolta bá-

rónæt (†1955) veĴ e el feleségül, akivel többnyire a válaszúti pompás kastélyban éltek.

Házasságukból egyetlen Þ ú, báró Báně y Dénes (1901–1983) születeĴ . Nem sokkal a Þ a születése után a vállalkozó szellemÿ Albert báró 1904-ben⁹³ a kolozsvári palota egykori gazdasági udvarára, a jelenlegi Bolyai utcára nézæ telekre egy többemeletes bérházat épíĴ eteĴ , amelynek utcai homlokzatán a munkálatok évszáma, illetve a család címere is szerepel.

Az elsæ világháborút megelæzæ évekbæl csupán néhány szórványos híradásról tudunk a Báně y-palotával kapcsolatban. 1912-ben egy dörgedelmes hangú cikk számolt be az épület elrondításáról, miszerint barbarizmusról és bántó ízléstelenségræl téve tanúbi- zonyságot, a hitbizomány gondnoka a palota elhanyagolt, pusztuló homlokzatán a „sö- tét-barna patinát gyönyörÿ fürdækád-szürkére” mázoltaĴ a át, a szobrokat és a címert sem kímélve.⁹⁴ 1914-ben a palota emeletén nyitoĴ ák meg a munkapárti kör kolozsvári székhelyét, amelynek alkalmával Tisza István miniszterelnök néhány ezer ember elæĴ egy hosszabb ünnepi beszédet mondoĴ a palota udvarán.⁹⁵

Az elsæ világháború eseményei és a hatalomváltozás kedvezætlenül érinteĴ ék a fæne- mesi családot. Egy 1919. november 18-án tartandó hadbírói tárgyalásra elækészíteĴ irat- ból kiderül például, hogy a román hadsereg a báróék szalonjai (magánlakása) közül öt szobát elrekvirált, és azokban alarmszázadot helyezeĴ el, valamint lefoglalta a volt vá- rosi kaszinó nyolc emeleti helyiségét, amelyek után a család már nem kapoĴ bért.⁹⁶ 1921- ben pedig a szamosfalvi repülæosztag emberei szállták meg váratlanul a család lakásá- hoz tartozó konyhát, s a tulajdonos végül kiviheĴ e az egyik gázkemencét, de kénytelen volt a nyitoĴ udvari folyosón elhelyezni, és oĴ használni.⁹⁷ Az 1920–1930-as években a palotában székelt több szervezet, mint például a Magyar (vagy Úri) Kaszinó, a Kolozsvá- ri Atlétikai Club (KAC), valamint 1924-tæl a Román Újságíró Szindikátus⁹⁸. Az 1930–1940- es évekbeli telekkönyvekben a palotában 27 helyiség szerepel, ebbæl tizennégy a föld- szinten (közülük nyolc boltként mÿködöĴ ), valamint tizenhárom az emeleten, köztük az a keĴæ, amelyeket a család használt.⁹⁹

Az 1921-ben bevezeteĴ agrárreform számos birtoktesĴ æl és bevételi forrástól megfosz- toĴ a a báró Báně y családot. Vélhetæen ezen a helyzeten szereĴ ek volna enyhíteni, ami- kor Montbach Sarolta bárónæ egy mozit épíĴ eteĴ a palota szép négyzetes belsæ udvarára, amelynek majdnem felét elfoglalta az új szerkezet. A mozi fennmaradt alaprajza¹⁰⁰ 1927 februárjából való, s egy éven belül fel is épült, eléktelenítve az udvart. 1928 márciusában a frissen megnyílt Corso mozgószínházban gyÿlt össze az erdélyi görögkatolikusok tilta- kozó kongresszusának négyezer tagja.¹⁰¹ A mozi bejárata az északi épületszárnyból nyí- loĴ , s az északi szárny földszintjének középsæ helyiségeit, valamint a hátsó udvari (kele- ti) szárny szobáit jelentæsen átépíteĴ ék a kiegészítæ helyiségek, úgy mint váróterem, büfé, ruhatár, nagy csarnok, vetítæterem, gépház számára.¹⁰² A mozi indulásakor Corso Filmszínház néven mÿködöĴ , körülbelül az 1930-as évek közepéig, majd a Capitol, illet- ve 1940–1944 közöĴ a Mátyás király mozgóképszínház nevet viselte. A palota államosí- tása után, az 1940-es évek végétæl Progresul név alaĴ mÿködöĴ 1970-ben történt lebontá- sáig.

14. A Corso Filmszínház tervrajza (1927)

15. A Corso Filmszínház cégére

16. A palota fæhomlokzata az 1930-as években

17. A fæhomlokzat a Progresul mozi reklámjaival (1950-es évek)

1945 után a Báně y-palota tulajdonosa Báně y Albert és Montbach Sarolta egyetlen gyermeke, báró Báně y Dénes (1901–1983) leĴ , aki édesanyjával még csupán néhány esz- tendeig lakhatoĴ az épületben. Dénes báró Blomberg Karolina Klaudia bárónævel (1907–

1996) kötöĴ házasságot 1929. július 4-én, amely 1932-ben válással végzædöĴ , a párnak nem születeĴ gyereke. Báně y Dénest és édesanyját 1949-ben a román állam megfosztoĴ a a palota tulajdonjogától,¹⁰³ s a kilakoltatás után az egykori birtokosok egy Donát negyedi kis házikóban húzódtak meg.

ÁLLAMI TULAJDONBAN

A

z 1949-es államosítás után a palotát negyedrészben a Gazind vállalat, három- negyed részben pedig a kolozsvári néptanács (Comuna Urban© Cluj) közöĴ osztoĴ ák fel.¹⁰⁴ A mÿvészetért és kultúráért felelæs állandó bizoĴ ság javaslatá- ra egy 1951. március 19-én kiadoĴ dekrétum alapján megalapítoĴ ák a Kolozsvári Mÿvé- 18. Díszmagyarba öltözöĴ fæurak a Báně y-palota ebédlæjében (1929)

19. A nyugati kapualj déli hajója

20. A palota homlokzata az 1960-as években

szeti Múzeumot,¹⁰⁵ amelynek a Báně y-palota adoĴ volna helyet. Az eredeti elképzelés ellenére a múzeum elæször a volt Redut épületében (a jelenlegi Néprajzi Múzeum szék- helye az Unió/Memorandumului utcában) nyitoĴ a meg kapuit a látogatók elæĴ 1952.

augusztus 21-én egy hat termet betöltæ állandó kiállítással.¹⁰⁶

A Mÿvészeti Múzeumot 1956-ban költözteĴ ék át a fætéri Báně y-palotába, amely hiva- talosan 1962. július 1-jén került át a kulturális intézmény tulajdonába, Kolozsvár népta- nácsának 1962/1004-es számú döntése alapján.¹⁰⁷ A költözés után 1957. április 7-én nyílt újra a múzeum, hat földszinti kiállítóteremben berendezeĴ állandó kiállítást mutatva be.

1959 augusztusában az állandó kiállítást átköltözteĴ ék az emeleti szárnyba, ahol már 24 helyiségben rendezték be a román festészet, szobrászat, graÞ ka és iparmÿvészet (ezüst- mÿvek, bútorok) remekeit felvonultató tárlatot.¹⁰⁸

1963. október 20-án lebontoĴ ák a múzeum kiállításait, a gyÿjteményt a Bethlen-bástyá- ba (Szabók tornyába) szállítoĴ ák, és elkezdædöĴ a barokk palota teljes körÿ, a múzeumi igényekre átszaboĴ felújítása és átalakítása. Az épület restaurálásának elsæ szakasza 1963–1965 közöĴ zajloĴ , amelynek során több fontos belsæ módosítást végeztek el, mint például kiállítótereket, raktárakat alakítoĴ ak ki, és elkészült a világítás- és fÿtésrendszer.

Arra törekedtek, hogy visszaadják az épület (feltételezeĴ ) eredeti struktúráját és térrend- szerét, így visszaépíteĴ ék a földszinti helyiségek boltozatait, valamint kibontoĴ ák a hár- mas kapualj árkádjait, ahol az üzletek céljára elfalazoĴ helyiségek éktelenkedtek.¹⁰⁹ Azzal a céllal, hogy visszaadják a fæhomlokzat eredeti kinézetét, eltünteĴ ék a nagy kirakatab- lakokat, amelyeket az elsæ világháború után vágtak, továbbá helyreállítoĴ ák a mÿvészi részleteket (szobrászati díszítés, stukkók). Ekkor alakítoĴ ák ki a fæhomlokzat földszint- jén az azonos méretÿ, mÿkæ keretes ablaknyílásokat, amelyek napjainkban is látható- ak.¹¹⁰ A homlokzat alsó szintjét rikító sárga, az emeleti részt pedig sötétvörös színekre festeĴ ék.¹¹¹ A homlokzat színvilága melleĴ a felújítás másik, a kortársak által elítélt hibá- ja az volt, hogy megtartoĴ ák az udvart eltorzító mozi épületét, amelynek lebontására csak utólag, 1970-ben került sor.

A múzeum 1965. július 17-én nyitoĴ újra a Nemzeti Galéria címÿ állandó kiállításával, ezt köveĴ e a földszint északnyugati sarkában lévæ öt helyiségben berendezeĴ egyetemes mÿvészeti tárlat átadása augusztus 21-én. A múzeum raktárait a földszinten rendezték be. 1970 augusztusában lebontoĴ ák az udvaron álló mozit, ezután következeĴ a restau- rálás utolsó szakasza, a földszinti és az emeleti loggia helyreállítása, amelyet 1974-ben fejeztek be. Az udvar rendezésére több javaslat is születeĴ , például felmerült, hogy egy feltételezeĴ , ösvényekkel és cserjékkel ellátoĴ kertet alakítsanak ki, vagy az udvar köze- pére egy szoborcsoporĴ al, esetleg szökækúĴ al díszíteĴ medencét állítsanak. Végül le- mondtak ezekræl az elképzelésekræl, és az udvart kockakövekkel burkolták, szabadon hagyva azt az autós forgalom számára.¹¹² Amíg a palota udvarán mozi mÿködöĴ , az épületnek nem volt zárható kapuja, így a középsæ nagy bejárat, valamint a két oldalsó kapunyílás kovácsoltvas kapuszárnyai csak 1970-ben készülheĴ ek el. Ezeket Balázs Zol- tán mÿépítész tervei alapján Papp László vasmÿves iparmÿvész vitelezte ki.¹¹³ Szintén e felújítási szakasz után költözteĴ ék le az emeletræl a múzeumi alkalmazoĴ ak irodáit a

hátsó (keleti) épületszárny földszinti helyiségeibe. A Kolozsvári Mÿvészeti Múzeum ak- kortól kezdve használatba veĴ e a teljes palotát.¹¹⁴

1974. augusztus 22-én megnyílt a múzeum újrarendezeĴ állandó kiállítása (Nemzeti Galéria) az emeleti 29 teremben, elsæsorban román festészeti és szobrászati alkotásokat mutatva be, amelyek melleĴ az erdélyi mÿvészet néhány fontos emléke is helyet kapoĴ . A földszinten, az utcai szárny északnyugati sarkában lévæ helyiségekben megmaradt az európai mÿvészetet bemutató állandó kiállítás, a kaputól délre lévæ összefüggæ termeket pedig idæszaki kiállítások céljára alakítoĴ ák át.¹¹⁵ Az egyetemes mÿvészeti kiállítást a falak nedvessége miaĴ 1983-ban lebontoĴ ák,¹¹⁶ azóta az illetæ termekben idæszaki tárla- tokat rendeznek. Az 1970-es évek eleje óta a Báně y-palotán csak kisebb állagmegærzæ munkálatokat végeztek az 1990–1992 közöĴ i idæszakban, amikor a múzeum zárva volt a látogatók elæĴ . Abban az idæben készültek el az emeleti termek álmennyezetei és világí- tási rendszerei. Az újrarendezeĴ állandó kiállítás 1996. január 31-én nyílt meg, összesen 271 festészeti és 42 szobrászati alkotást mutatva be a palota emeleti termeiben.¹¹⁷

Az elhanyagolt állapotú palota felújítására és korszerÿ múzeumi igényeknek megfele- læ átalakítására az Utilitas Kft. 2005-ben készíteĴ egy nagyszabású és ambiciózus tervet.

Az irodák manzárdra költöztetésébæl, a pincében kialakítandó kávézóból és hatalmas konferenciaterembæl végül semmi nem valósult meg, viszont felújítoĴ ák és konzerválták a fæhomlokzati rizalit erkélyét és annak kæelemeit, beleértve a nyílások szemöldökét dí- szítæ dombormÿveket is.¹¹⁸ Az utóbbi években az épület állaga egyre romloĴ , azonban elsæsorban a tulajdonjogi viszonyok tisztázatlansága miaĴ a mÿemléki helyreállítás ké- seĴ . A palotát a Kolozs Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó Mÿvészeti Múzeum használja, de néhány éve az épület háromnegyed részét a bíróság egy rendkívül vitatha- tó „visszaszolgáltatási per” nyomán egy bizonyos Paraschiva Roòcának ítélte. Ennek el- lenére a múzeum és a megyei tanács vállalta a fæhomlokzat teljes felújítási munkálatait, amelyek 2018 æszén kezdædtek el szakszerÿ kutatások alapján.